a. bourke-j. randall - az oroszlán, akit christiannak hívtak

8/17/2019 A. Bourke-J. Randall - Az Oroszlán, Akit Christiannak Hívtak

http://slidepdf.com/reader/full/a-bourke-j-randall-az-oroszlan-akit-christiannak-hivtak 1/138



,Az oroszlán, akit Christiannak hívtak címűkönyv rendkívülizgalmas történet két fiatalember és egy oroszlán közöttkialakult kivételes, szenvedélyes kapcsolatról. Nem túlszentimentális, nem túl ömlengős, mert nem is kell annaklennie. Aki elolva ssa ezt a könyvet, úgy érzi egy kis időre,hogy Christian sosem ment el." - Time

„Az oroszlánok alig egy kilométerrel odébb heverésztek, ígytöbb órát kellett türelmetlenül várakoznunk, amíg kicsit lehűla levegő, és hajlandóak lesznek f elkelni. Végül nem bírtuktovább, elsétáltunk a f orgatócsoporttal az állatok irányába, ésa Kora- szikla tövében vártunk, míg George Adamson

f elmászott a domb tetejére, hogy felébressze őket. Röviddelezután Christian megjelent a szirten- mintegy 70 méterretőlünk. Néhány másodpercig meredten bámult ránk, majdlassan közeledett, hogy jobban lásson. Erősen nézett.Csodálatos volt, a sziklákon f enn nem látszott ennyirenagynak. Nem bírtunk tovább várni, izgatottan a nevétkiáltottuk. Azon nyomban elkezdett futni f elénk..."



- 5 -

Tartalom

George Adamson Előszava Bevezetés 1 Oroszlán árcédulával 2 Sophistocat3 A nemesség kötelez 4 Lámpalázas dzsungelkirály 5 Ajánlat 6 Oroszlán aVilág Végén 7 Vidéki élet 8 Christian szülei 9 Vizet a tengerbe10 Oroszlánok közül való 11 Hajrá Christian 12 Christian fejlődése 13 YouTube, 197l- es találkozás 14 1972, a végső búcsú 15 Christian piramisa

A George Adamson Vadvédelmi Alapítvány



ELŐSZÓ George Adamsontól

1970 áprilisában levelet kaptam Londonból Bill Travers barátomtól, amiben mesélt Christianról, az ötödik generációseurópai oroszlánról, és megkér dezte, lenne-e kedvemmagamhoz venni és visszaszoktatni ősei szülőföldjére. Nagyon csábítónak találtam az ötletet, nem csak azért, mert ezmeg menthetné Christiant az életfogytig tartó fogságtól,hanem azért is, mert minden valószínűség szerint ez lenne azelső alkalom, hogy egy angliai oroszlán visszatérhet abba azéletbe, ahová teremtették.

Biztos voltam benne, hogy ha megkapja a lehetőséget erre, bárhogyan is nevelték, az örökölt tudása és ösztönei hamarérvényesülnek. Be kell vallanom, megremegett azönbizalmam, amikor meghallottam, hogy két gazdá ja iselkíséri Christiant, és néhány hétig a táboromban maradnak. Ahosszú hajuk és az egzotikus ruházatuk miatt azt gondoltam,hogy túlságosan is a londoni „mod" szubkultúra követői.Amikor először megláttam őket Nairobi repülőterénrózsaszínű trapéznadrágban és lobogó hajjal, csep pet semoszlott el az aggodalmam. De Ace és John hamar visszaadták

a modern generációba vetett hitemet. Azonnal éreztem aköztük és Christian között lévő mély szeretet és bizalomkötelékét. Tapasztalatból tudom, milyen nehéz lehetett nekikhagyni, hogy Christian szembenézzen az elkerülhetetlen veszélyekkel és megpróbáltatásokkal, melyekkel egy oroszlána vadonban találkozik.

Amikor ezeket a sorokat írom, Christian közel kétéves, ésannyira otthon érzi magát ezen a vad tájon, mintha csak itt



született volna. A kezdeti nehézségektől eltekintve nem voltszüksége különösebb segítségre, mert az örökölt tudás csodástárháza mindig megmutatta neki az utat.

Kampi ya Simba, Kora 1971. július 15.



egészítsük ki, pontosítsunk néhány dolgot, valamint néhányesetben megpróbáltuk sokkal hatásosabban kifejeznimagunkat. Negyven évvel később néhány emlék még nagyon élénk,

néhány már halványabb. Áttanulmányoztunk két nagyon jókönyvet, amelyekben szó van Christianról: George Adamson1986- os önéletrajza, azOroszlánok között,és Adrian House1993- as könyve, A Nagy Sza fari: George és Joy Adamsonélete.Ezek a könyvek igazolták számunkra egyes eseményekidőrendi sorrendjét, és új információkkal szolgáltak. Másik

forrásunk ebből az időszakból Ace szüleinek írt levelei voltak,egészen mostanáig nem is tudta, hogy megőrizték azokat. Azoroszlán, akit Chr i stiannak hívtakcímű könyv első kiadásátk ibővítettük, ebben már benne van az 1971- ben és 1972-benChristiannál tett látogatásunk is.

A könyv azért jelent meg újra, mert a YouTube-ra feltöltött197l- es találkozást bemutató videoklip óriási érdeklődéstváltott ki Christian története iránt. 2007 áprilisában sorra jöttek az e-mailek arról, hogy a találkozás jelenete fenn van aYouTube-on. Nem tudtuk, ki rakta fel, mi magunk nem istudtuk volna, hogyan kell csinálni, ha ez meg is fordult volna afejünkben. Mostanában találtuk meg Lisa Williamst, egy fiatalképzőművészt Los Angelesből, aki 2006 végén feltette azeredeti jelenetet a YouTube- ra (hang nélkül). Különösebbennem kísértük figyelemmel az érdeklődést, de 2008 elejénészrevettük, hogy a klip egyre népszerűbbé válik.

Körbejárta a világot, mint egyike a „küldd tovább annak, akitszeretsz" e- maileknek, miután 2007- ben kiegészült a WhitneyHouston által énekelt igencsak érzelmes „I Will Always LoveYou" háttérdallal. A nézettség elkezdett több millió fölé

emelkedni, és újabb oldalak jöttek létre. Néha elolvastuk a



hozzászólásokat, de úgy éreztük, mintha saját életünketkukkolnánk. Az emberek többsége meghatónak találta avideót és kifejezetten pozitívak voltak a kommentek, amikétségtelenül rendkívüli dolognak számít, és ezt gyakran megis jegyezték a hozzászólók. Ez egy elég különleges élményvolt, amiben most már mindannyian osztoztunk.

Az internet egy kontrollálatlan terület, és elég sok tévesinformáció jelent meg Christiannal és velünk kapcsolatban,különösen az az állítás, hogy veszély ben voltunk, amikorvisszam entünk meglátogatni őt. George akkor már egy éve

ismerte Christiant, és biztos volt benne, hogy megismer bennünket és üdvözölni fog, de azt később bevallotta, hogyilyen ki törő szeretetmegnyilvánulásra még ő sem számított.

2008 végén egy amerikai tv-sho w háziasszonya, EllenDeGeneres bejátszotta a videót a műsorában, és meghívtavendégnek Virginia McKennát, valamint Johnt, de sajnos nemtudtak elmenni a felvételre. Viszont a találkozás klipjének bemutatása után hárommillióra ugrott a nézettség aYouTube- on, ennek következtében sok másik nemzetközitv-csatorna is leadta. Christianról beszélt az egész világ, márnem néztük a számokat, amikor a nézettség elérte ahatvanmilliót, és az oldalak száma nyolcszáz fölé emelkedett.Hollywoodi producerek kezdtek el hívogatni. Azóta viccestréfák és paródiák is megjelentek, és valaki regisztráltaChristiant a Facebookon, ahol már rengetegen kedvelik.

Christian története közismert volt 1971- ben. Négy nyelven jelent meg az első kiadás, és sok magazinban leközöltékfolytatásos sorozatként. Az orosz lán a Világ VégénésChristian, az oroszláncímű dokumentumfilmeket többször is bemutatták a televízióban nagyon sok országban. Aztán,

ahogy lenni szokott, szép lassan elhalványult az érdeklődés, és



az évek múlásával az élmények emléke már csak egy titkosálomnak, képzeletnek, vagy talán hallucinációnak tűnt.

Korábban, még a '70-es évek elején a teljes történetetismerték az emberek, azt az egyedülálló hírt, hogy egy londonioroszlán visszatért Afrikába. Ellen ben most, amikor a klipbencsak az 1971- es találkozás néhány percnyi felvétele látható,egyrészt a szeretettel teli kapcsolatunk került a középpontba,amit egy gyorsan növő, elvileg vadállattal alakítottunk ki,másrészt az a rendkívüli üdvözölés, amivel egy évvel későbbfogadott minket. Az érdeklődés és az elgondolkodtató

reakciók elárasztottak bennünket, és ez lehetőséget adott arra,hogy ennyi év után eltöprengjünk az élményeinken. Egye-mailt író hölgy, Joanna C. Avery úgy érezte, hogy képesekvoltunk áthidalni azokat a különbségeket és sztereotípiákat,amiket a társadalom erőltet rá az állatokra, és megmutattuk,mennyire hasonlóak vagyunk.

Próbáltuk megérteni, miért pendített meg ez a történet ilyenérzelmi húrokat emberek millióinál. A feltétel nélküli szeretetmiatt, amit Christian tanúsított? A felnőtté válás és elszakadásmiatt? A veszteség, magányosság majd az újratalálkozásöröme miatt?

Tal án ezen keresztül átélik az emberek saját állataikkalkapcsolatos érzéseiket és szükségleteiket, és ezzel együtt avigaszt és a társaságot, amit nyújtani képesek? Lehet, hogytúlságosan eltávolodtunk a természeti világtól a technológiaés számítógépes játékok fölénye révén, amik a szabadtérielfoglalt ságokat helyettesítik? Vagy lehet, hogy ez csaknosz talgia azon idők iránt, amikor a gyermekkorgondtalanabb és biztonságosabb volt, amikor még többszabadság és idő jutott a fiatalkori kalandokra?



1Oroszlán árcédulával

Egy állatkert sem lehet teljes oroszlánok nélkül. Ez alól adél-nyugat angliai Ilfracombe városának állatkertje sem voltkivétel, ahol a hím és nőstény oroszlán különösen szép pártalkotott. A hímoroszlánt a rotterdami állatkertből vásárolták, anőstény pedig Jeruzsálemből a Bibliai Állatkertből került oda.

1969. augusztus 12- én négy egészséges kölykük született,egy hím és három nőstény. Kilenc héttel később, miután végetért a nyár, már nem voltak nyaralók, akik betévedtek volna,ezért a nőstények közül kettőt elküldtek egyállatkereskedőnek, aki értékesítette őket egy cirkusznak. Amegmaradt nőstényt és hímet megvette a londoniKnightsbridge- ben található Harrods áruház, ahová a kicsiketvonat tal szállították. Úgy tűnt, hogy a négy kis kölyök,akárcsak szüleik, életük végéig boldogtalanságra és bezártságra vannak ítélve.

Három hónappal az oroszlánkölykök születése előtt történt,hogy életünkben először elhagytuk Ausztráliát, tele bizonytalansággal, de optimistán. Mindketten lediplomáztunkaz egyetemen, és bár különböző állásajánlatokat kaptunk, mégnem volt konkrét életcélunk akkoriban, ezért London felé

vettük az irányt, mint ahogy sok fiatal ausztrál tette előttünk.Hogy pár ismertebb példát említsek: Barry Humphries szatíraíró, Clive James író és televíziós

személyiség, Germaine Greer egyetemi tanár és író, Sidney Nolan, Brett Whiteley és Martin Sharp művészek, Richard Neville újságíró, és a későbbiekben Kylie Minogue. Néhányausztrál szárazföldön tette meg az utat Ázsián és aKözel-Keleten keresztül, amit napjainkban már nem lenne



könnyű megvalósítani, ha egyáltalán lehetséges lenne.Hónapokon át egymástól függetlenül utaztunk, mígnem 1969.november végén váratlanul találkoztunk Londonban. Nemvoltunk nagy városnézők, de egy nap hirtelen lelkesedéstőlfűtve több turisztikai célpont mellett megnéztük a londoniTowert is. Elhatároztuk, hogy a megfelelő kontrasztérdekében elmegyünk a Harrods áruházba. Ismertük az áruházhírnevét, miszerint ott bármi kapható, természetesenmindennek megvan az ára. Egyszer egyik barátunkat egy teveérdekelte, és azt kérdezték tőle, hogy „Egypúpú vagy kétpúpú

legyen?" De a Harrods minden képzeletünket felülmúlta,amikor a második emeleti állatkertjükbe besétáltunk, ésfelfedez tünk két oroszlánkölyköt egy kicsike ketrecben asziámi macskák és az óangol juhászkutyák mellett. Nem voltkönnyű megemészteni az oroszlánkölyköket árcédulával. Azapróságok hatásos reklámfogásnak bizonyultak a karácsonyivásárlók számára, és az áruház abban reménykedett, hogy jókarácsonyi ajándék lesz annak, akinek már mindene megvan.

Azelőtt sohasem érdekeltek az oroszlánok. Természetesenláttunk már néhányat állatkertekben, de ennél tovább nemterjedt ki sem az érdeklődésünk, sem a tudásunk.

Még Joy Adamson 1960-as Oroszlánhűségcímű könyvétsem olvastuk, ami Elza, az oroszlán történetét meséli el. Joy ésférje George Adamson, aki a Kenyai Vadvédelmi Hivatalnálvadőrként szolgált, kölyökként találtak rá Elzára, felnevelték,majd vissza szoktatták a vadonba.

Sajnáltuk a kisoroszlánokat, a gondozók erőfeszítéseiellenére szakadatlanul háborgatták őket a kíváncsi vásárlók,de nekünk is vissza kellett fognunk magunkat, hogy neugyanezt csináljuk. Mindenki azt akarta, hogy mutassanak

valamilyen reakciót. A nőstény ijesztően morgott, ami tetszett



az em bereknek, de a testvére úgy tett, mintha senki más nemlétezne. Ellenállhatatlan volt, mi pedig órákig ültünkelbűvölve a ketrecük mellett. John: „Miért nem vesszük meg?" Ace: „Már elneveztem Christiannak." Sokkal később megtudtuk, hogy a gondozók a Marcus nevet

adták neki, ami egy szép, férfias név, de a keresztényt jelentőChristian jobban illett hozzá, és tetszett az irónia, hogy arómai korban a keresztényeket oroszlánok elé vetették, amifelhívta a figyelmet arra a veszélyre, aminek kitehetjük

magunkat és a körülöttünk élő embereket. Ösztönösen tudtuk, hogy mindketten komolyan gondoljukezt a dolgot, különös izgalom kezdett úrrá lenni rajtunk. Mégha csak pár hónapra is, de ettől kétségtelenül jobb élete lenne,igyekeznénk jobb jövőt biztosítanineki. Vagy csak el akartukragadni Christiant az összes többi ember elől, hogy inkább amiénk legyen? Egyikünk sem fantáziált vagy álmodozott soha

egy egzotikus állat tartásáról, de hát ő túlságosanellenállhatatlan volt.

Hirtelen úgy éreztük, nem teljes az életünk egyoroszlánkölyök nélkül. Ez abszurd ötlet volt két Európábalátogató ausztrál fiatalember részéről, de valamelyestmegengedhettük magunknak azt a luxust, hogy megvizsgáljuka kisoroszlán megvásárlásának lehetőségét. Megérdeklődtük,hogy eladók-e még. A nőstényt már eladták, de a hímnek mégnem volt gazdája, kétszázötven guinea összegért lehetettmegvenni, ami 2009- ben háromezer -ötszáz angol fonttal voltegyenlő. Ez rengeteg pénz volt számunkra, mégis elszántan,nemtörődömséget mutatva bólogattunk, hogy ez nagyonméltányos árnak tűnik. Az állatkert asszisztense mondta, hogy

beszélnünk kell az árubeszerezővel. Figyelmeztetett, hogy



„OROSZLÁNKÖLYÖK és 2 fiatalember keres számukramegfelelő kertet/védett területet, lakást/házat Londonban. 3527252."

Választ csak a többi újságtól kaptunk, akik azért hívtak fel,mert minél hamarabb le akarták fényké pezni az oroszlánt.

Kétségbeesésünkben az utolsó reményünk az volt, hameggyőzzük a bolt tulajdonosait, Joe Hardingot, JohnBarnardistont és Jennifer -Mary Taylort, hogy rajtunk, mint

alkalmazottakon kívül, az üzletüknek igazán jót tenne, ha ottlakna egy oroszlánkölyök is, különösen, hogy a bolt nevében,a Sophistocat- ben, benne van a macska szó. John Barnardistonangol lévén óvatos természetű volt, és szerencsére éppSvájcban tartózkodott. Joe Harding Kenyában született, aholkülönféle állatai voltak, így nem volt ellenvetése,Jennifer- Mary pedig lelkesen fogadta az ötletet. Úgydöntöttek, Christian a bolt alagsorában fog lakni, ésmeglepetés lesz Johnnak, amikor Svájcból hazatér. Mivel miott laktunk a bolt fölött, ahol dolgoztunk, ez ideálismegoldásnak tűnt, hiszen szerintünk fontos volt, hogy mindenfigyelmünket Christiannak tudjuk szentelni. Bár aSophistocat- nek többszobás óriási alagsora volt, találnunkkellett egy kertet is Christian mozgásigényénekkielégítéséhez.

Szerencsére a barátaink csupán kétszázhetven méterre laktaka bolttól egy stúdióban, ahonnan a legmegfelelőbb kertbelehetett bejutni, egy teljesen körülkerített, háromnegyedholdnyi területre, ami mai napig a morva egyház tulajdonábanvan. A lel kész egy lelkes madármegfigyelő volt, ennek

köszönhetően pozitívan állt ahhoz a lehetőséghez, hogy



kiterjessze zoológiai érdeklődését, ezért nagyon nagylelkűenmegadta az engedélyt arra, hogy használhassuk a kertet. Ígymár meg tudtuk nyugtatni a Harrodsot, hogy teljesíteni tudjuka londoni orosz lántartáshoz szükséges gyakorlatikövetelményeket.

Ennyi év után visszatekintve úgy gondoljuk, sosemszabadott volna megengedni nekünk, hogy megvegyünk egyoroszlánt. Naivan kezeltük a veszélyeket, nem voltfelelősségbiztosításunk. Az 1973-ban elfogadottVes zélyeztetett Fajok Törvényének kihirdetése óta Angliában

a Harrods nem kereske dett többé egzotikus állatokkal, ígymost „állatkert" helyett „kisállat-kereskedése" van(ami 2014. január végén bezárt, helyére női divatosztály került – ford.)Most már tudjuk, hogy a vadonélő, illetve egzotikus állatokmegvásárlása még inkább ösztönzi a továbbiállatkereskedelmet.

Miközben izgatottságunk nőtt, egyre inkább aggasztott

minket az előttünk álló problémák ismeretének teljes hiánya. Nem volt reális elképzelésünk arról, mennyire lehetmegszelídíteni egy oroszlánt, és pontosan tudtuk, hogy akárlehetetlen és hiábavaló is lehet a feladat, amit vállaltunk.Állatszerető családban nőttünk fel, de ez nem készített felminket arra, ami előttünk állt.

Ace New South Wales tartományban, egy Sydney-tőlészakra fekvő városban, Newcastle-ben nevel kedett. Az erdőszélén lakott, lovagolt, mindig voltak kutyái, és mindösszetizenegy éves volt, amikor rátalált élete első macskájára aszomszédos üres telken. Sok család menekült a nagyvárosbólerre a partra és vidékre kempingezni és horgászni szünidőben.

John a Sydneytől 200 kilométerre fekvő nagy múltú

kisvárosban, Bathurstban nőtt fel, ahol olyan családi



kedvenceket tartottak, mint a macska, a szívós ausztrál kelpie pásztorkutya, és gyakran fiatal kengurukat is befogadtak,akiket megmentettek, mert kártékonyságuk miatt valakilelőtte anyjukat, vagy véletlenül elgázolták őket az úton. Anyula kat szintén kártevőknek tekintették, akik a rájuk vadászórókákkal együtt jó példái a behozataluk kal előidézettkatasztrofális környezeti károknak, melyet a bennszülöttfajoknak, valamint élőhelyük nek okoznak.

A Harrodsban elmondták nekünk, hogy a kölykökkelszületésüktől kezdve emberek foglalkoztak, és mindketten, de

különösen Christian viszonozta a szeretetet. A közelmúltbanlépett velünk kapcsolatba egy volt állatkerti dolgozó, akielmesélte, hogy anyjuk ellökte magától a kölyköket, ezért őetette kezéből Christiant és a testvérét, ami miatt elég koránkapcsolatba kerültek az emberekkel. Christian volt a kedvenc,a láthatóan elbűvölő, higgadt természete miatt. Ahányszorcsak tudtunk, zárás után elmentünk a Harrodsba játszani akölykökkel, mert olyankor kiengedték őket a ketrecükből egyórára. Annyi időt akartunk eltölteni Christiannal, amennyitcsak lehetséges, mert úgy gondoltuk, könnyebben megszokjamajd az új helyét a Sophistocatben és a King's Roadon, ha márismer minket. Mindkét kölyök rendkívül játékos volt, éskönnyen elbírtunk velük, de olykor igencsak fékezhetetlenektudtak lenn i. Meglehetősen éles fogaik és karmaik voltak,amiket nem tanultak még meg szabályozni, ígyelkerülhetetlenül szereztünk néhány karmolást. Christiansokkal barátságosabb volt, mint a testvére, reméltük, hogykevésbé heves és sokkal engedelmesebb lesz, ha el lesznekválasztva egymástól.

Roy Hazle nagyon okosan azt tanácsolta, hogy mielőtt

meghozzuk az utolsó döntést Christian megvásárlását illetően,



beszéljünk Charles Bewickkel és Peter Bowennel, akik egy pumát vásároltak a Harrodstól az előző évben. A pumát acsalád egyik barátjáról, Dame Margot Fonteyn prímabalerináról nevezték el Margotnak. Az állat már teljesenkifej lett volt, és látszólag hozzászokott a londoni élethez, deennek ellenére sosem éreztük magunkat nyugodnak a jelenlétében. Biztosítottak róla, hogy még soha nem volt probléma a viselkedésével, és mivel Peter és Charles sok időttudott szentelni neki, eléggé megszelídült, nagyon boldoganéltek együtt.

Ez biztató volt számunkra, mert látszott rajtuk, hogy ők eztaz egész élményt nyilvánvalóan élvezettel élik meg, éskevésbé komplikáltnak találták, mint amire számítottak.

Tisztában voltunk azzal, hogy valószínűleg nem tudjukChristiant hat hónapnál tovább magunknál tartani, hiszengyorsan kinőne bármilyen környezetet, amit biztosítanitudnánk számára. Megfogadtuk, hogy ezeket a hónapokatmegpróbáljuk olyan boldoggá és elfogadhatóvá tenni,amennyire csak lehet séges, de vajon tisztességes lenne-e, hautána vissza kellene mennie egy állatkertbe? Minden bizonnyal csak ártanánk neki ezzel, és csak számunkra lennecsodás élvezet ez az egész vállalkozás. Elhatároztuk, hogyellátogatunk egy angol vidékre, Wiltshire-be, ahol a LongleatSzafaripark található, és megnézzük, vajon megfelelő lenne-eez a hely Christian számára. A parkot, ami Marquis of Bath ésJimmy Chipperfield társulásának az eredménye, 1966-bannyitották meg. Ez volt az első szafaripark, amit Afrikátóltávoli helyen hoztak létre, az állatok tekintetében új volt, ámabban az időben nagy vitákat kavart, mivel a szomszédok attólféltek, hogy az oroszlánok kiszöknek. Megtudtuk, hogy

amikor először megnyitották, az oroszlánokról szóló



ismeretek tévesnek bizonyultak, és ezért fejlesztésekre voltszükség a biztonság terén. De miután a park területét többmint száz holddal megnövelték, az oroszlánokat pedigfalkákra osztották, megszűntek a problémák. Ezzel atulajdonosoknak sikerült a legjobb életfeltételeket biztosítaniuk Angliában a nagymacskák számára. RogerCawley igazgató azt mondta, hogy nagyon örülne, ha hozzákerülne Christian, amikor már túlnőtt rajtunk.

Most már miénk lehetett Christian, ráadásul azt is biztosítanitudtuk, hogy ne töltse egész életét egy állatkertben vagy

cirkuszban. De még mindig nagyon komoly kétségeinkvoltak. Tényleg fel voltunk készülve arra, hogy ilyen óriási ésvisszavonhatatlan felelősséget vegyünka nyakunkba? Nemszabadott megfeledkezni arról, hogyakit be akartunk hozni azéletünkbe és a körülöttünk levő emberek életébe, az egyoroszlán, aki alapjában véve egy vadállat és az egyiklegerősebb ragadozó. Tudtuk, hogy nem lehetetlenségkialakítani egy működőképes ember -oroszlán kapcsolatot, denem tudhattuk biztosan, hogy ezt elérhetjük Christiannal.Ekkoriban négy hónapos volt, és nagyon gyorsan nőtt.

Hamar eljön az a pillanat, amikor jelentős kárt tud okozni. Amíg egyikünk a vakmerőségünkről és a kockázatokról beszélt, addig másikunk arról a felejthetetlen és izgalmasélményről, ami ránk várt. Ami végül közös nevezőre hozott bennünket, az az, hogy legtöbb ismerősünk ellenezte Christianmeg vásárlását. Akaratukon kívül megerőltettek minket abbanaz elhatározásunkban,hogy elfogadjuk a kihívást, amitegyébként valószínűleg kihagytunk volna. Szüleinkkétségkívül meg voltak rémülve, de csak figyelmeztettek,hogy megbánhatjuk a döntésünket, és hogy nehéz lesz

megválni Christiantól. Egy lépést tettünk az ismeretlen felé.



Fiatalok vol tunk, kerestük a szórakozást és a kalandot, ezért ishagytuk magunk mögött Ausz tráliát, a szüleinket, ésgátlásaink egy részét. A történelmi '60-as évek végét és a70-es évek elejét írtuk, ami a nagy társadalmi változások,optimizmus és lehetőségek időszaka volt.

1969. december 15- én kaptunk egy telefonhívást, amibenértesítettek minket, hogy a tervezettnél néhány nappalkorábban elhozhatjuk Christiant, mert testvérével együttátszöktek a szomszédos szőnyegosztályra az éjszaka közepén,és tönkretettek néhány, karácsonyi kiállításra szánt

kecskebőr -szőnyeget. Másnap elmentünk Christianért, pórázon vittük ki a személyzeti kijáraton keresztül. Az áruházdolgo zói integettek nekünk, bizonyára megkönnyebbültek,hogy megszabadultak a felelősségtől. A tekintélyes ésmegtévesztően nyugodt Christiannal a kocsi hátsó ülésén aKing's Road felé vettük az irányt rendkívül boldogan ésizgatottan, de ki nem mondott kétségekkel és félelemmeltelve, hogy elköteleztük magunkat valaminek, ami túl nagyfalatnak bizonyulhat számunkra.



2Sophistocat

A Harrodstól csak rövid autóútra található a SophistocatChelsea- ben. Ám a ketrecben töltött hónapok után Christianvilága hirtelen mindennél hatalmasabb méreteket öltött.Ijedtében és zavartságában összevissza karmolt minket azautóban, gyakran meg kellett állnunk, de azt sem tudtuk,hogyan kezdjük el fegyelmezni. Megpróbáltuk kiengesztelniaz óriási játékmackóval, amit üdvözlő ajándéknak vettünkneki, de az érdeklődés totális hiánya miatt tehetetlennekéreztük magunkat. Végül megérkeztünk a Sophistocatbe, aholmár türelmetlenül vártak a barátaink. Becipeltük Christiant a boltba, aki visszanyerve nyugalmát körbejárt és megvizsgáltmindent, miközben ügyesen kitért a kezek elől, melyekóvatosan és hitetlenkedve próbálták megsimogatni. Úgyláttuk, hogy már csak picit van zavarban, szinte csak velünkfoglalkozott, mivel mi voltunk azok, akik zárás után sok időttöltöttünk vele a Harrodsban, és így valószínűleg miképviseltük az egyetlen kapcsot az eddigi múltjával. Majdnemegész éjszaka fenn maradtunk és játszottunk vele. Christian amiénk volt.

Egy helybéli oroszlán Chelsea-ben a King's Roadon nem

volt túl meglepő akkoriban. London az 1960-as években atervezők, zenészek, művészek, fotográfusok, írók, kreatívemberek, valamint léhűtők Mekkája volt, akik mind a"Swinging London" részei voltak. A Beatles, David Bowie ésa Rolling Stones egy aránt megszokott látvány volt Chelseautcáin. Ezen időszak divattervezői közé tartozott BarbaraHulanicki, a Biba butik tervezője, Mary Ouant, ZandraRhodes, Ossie Clark és Michael Fish. Az egzotikus állatok



szintén részei voltak ennek az egészen elbűvölő egyvelegnek:Margot- n, a pumán kívül ismertünk egy közelben lakó szerválmacskát, a kaszinótulajdonos John Aspinall p edig tigriseket ésgorillákat tartott. A Sloane tértől másfél kilométerre van aKing's Road, amit elleptek a trendi ruhás boltok, éttermek,klubok, és régiségpiacok. Az arculat mulandó volt, de azalapvető jelleg ugyanaz maradt: felszínes és mesterkélt,viszont remekül lehetett szórakozni és nem nélkülözte avonzerőt. Minden szombaton az öntelt emberek parádéja és adrága autók sora töltötte meg az utcát. Turisták jöttek el

megcsodálni a csodálók miatt előjött gyönyörű és színpompásruhában tündöklő tömeget. Akkoriban élveztük viselni ezeketa ruhákat. Most visszagondolva legtöbbünk a divat áldozatavolt, és ma már nevetve nézzük, hogy a 70-es évek retrodivatja újra hódít.

A Sophistocat antik fenyőbútorok eladásával foglalkozott, azüzlet a World's End, azaz a Világ Vége nevű különöskörnyéken volt található, mely történelmileg azt a pontot jelezte, ahol a II. Károly király útja és a haramiák ellenivédelem véget ért- és ez az élveteg hagyomány nem szűntmeg. Hosszan kell menni a King's Roadon, míg elérünkWorld's Endig, ami a divatos Chelsea részévé kezdett válni. Ahelyiek zokon vették, hogy néhány takaros régiségkereskedésés ruházati üzlet befurakodott, mint például Nigel Waymouthdivatüzlete a „Granny Takes a Trip"(Nagyi betép), valamintVivienne Westwood és Malcolm McLaren butikja, amitakkoriban „Seditionaries"-nek (Lázadók),majd „Sex"-nekhívtak, és most „World's End" a neve. A punk zenei stílus ésruházatuk a King's Road ezen dekadensebb végében születettmeg.



Két nap alatt Christian teljesen alkalmazkodott az újkörnyezetéhez. Az összes kezdeti gátlás eltűnt, a játékmackómár millió darabban volt. Egyértelműen élvezte a nagyobbszabadságot ebben az óriási, kétszintes boltban, és már nemvolt olyan heves a testvére nélkül. Nem volt jele annak , hogyhiányozna neki; talán mi bizonyos formában pótoltuk őt, ésmivel nem volt meg benne a legtöbb macskára jellemzőközömbösség, ő mellettünk akart lenni. Az oroszlánok nemolyan lenézőek, mint más macskák, sokkal kutyásabbak atársas együttélés tekintetében. Az oroszlánok egyszerűen csak

tud ják,hogy ők mindenkinél fontosabbak, és felsőbbrendűnekhiszik magukat. Most négy hónaposan, tizennégy kilósan éskörülbelül hatvan centiméteresen egy életnagyságúnálnagyobb játékmackó volt. Szerette, ha cipeljük és megöleljük,miközben mancsaival gyengéden körülölelte a nyakunkat, ésarcunkat nyalogatta. Bársonyos, homokszínű volt a szőre,meglepően sűrűn borítva pettyekkel. Bár jó volt amozgáskoordinációja, a mancsai, feje és a fülei aránytalanulnagyok volta k a test többi részéhez képest, ami azt jelezte,hogy hatalmas erejű és méretű állattá fog megnőni. Agyönyörű kerek, rozsdabarna szemei uralták a megjelenését.

Bűbájos, békés természete volt, olyan könnyű volt kezelni,hogy úgy éreztük, túldramatizáltukaz orosz lántartássalkapcsolatos problémákat. Ráadásul szo batiszta volt. Mindenmacska természeténél fogva kényes, a Harrodsban ő és alánytestvére ketrecük ugyanazon sarkát használták, ígyoptimisták voltunk. Az alagsor egyik szobájába felszereltünkegy fűtőtestet, és tettünk le neki takarókat, amiken aludt. Asarokban elhelyeztünk egy improvizált oroszlánméretűcicaalomtálcát. Két napig mindenfelé vizelettócsát hagyott és

bepiszkított, ami miatt minden alkalommal egy pofont adtunk



neki, majd elcipelt ük a tálcára, de ezután már nem volt ezzelkapcsola tos problémánk. Gyorsan megtanulta a nevét, és azt,hogy „nem". Minden túl könnyűnek tűnt.

Alkalmazkodó volt és jól reagált az időbeosztásra. A napja 8óra körül kezdődött, amikor egyikünk lejött az emeletről. Báreléggé szokatlannak tűnhet, de sokszor nekünk kellettfelébreszteni, és egy álmos, pislogó kisoroszlán üdvözöltminket szeretetteljesen, majd szép nyugodtan odasétált atálcájához és ráguggolt. Ezután az etetés következett. A napelső és utolsó étkezése bébiételek keverékéből állt: Complan,

Farex, valamint tej, Abidec cseppekkel kiegészítve, hogy többvitaminhoz jusson. Sandy Lloyd a Harrods állatkertiasszisztense imádta a kölyköket, kimondottan jólgondoskodott róluk, és kidolgozott egy megfelelőenkiegyensúlyozott étrendet Christian részére. Kétszer kapottenni, késő reggel és kora este, ami 30 dekagramm nyershúsból, nyers tojásból, valamint a kalciumhiánytmegelőzendő, egy kanál csontlisztből állt. Hogy változatossátegyük az étrendet, id őnként nyúzatlan nyulat adtunk neki.

Christian ilyenkor napokig hurcolta a Sophistocatenkeresztül a bőrt, ami végül vagy szétszakadt, vagy a szag már túl elviselhetetlenné vált. Élvezte, ha kapott egy hatalmascsontot, amivel játszhatott és rágcsálhatta, és mivel nem voltmás állat, akivel versengjen, biztonsággal hozzá tudtunknyúlni az ételéhez, miközben ette.

Azt tapasztaltuk, hogy az emberekben kialakult vélemény azoroszlánokról gyakran tévesnek bizonyult. Például nem igaz,hogy veszélyes egy állatnak, mondjuk az oroszlánnak nyershúst adni, merthogy az állítólag „emberevővé" változtatjaőket. Mi inkább irigyen néztük a finom pecsenyeszeleteket,

amiket a francia séf hozott Christiannak. A séf szerette az



oroszlánokat, és persze bőséges húskészlethez volthozzáférése. A húsmennyiség, amennyi Christiannak kellett,hétről hétre nőtt, és olyan drága lett az etetése, hogy bántuk,amiért nem szoktattuk vegetáriánusnak!

Fáradhatatlanul pajkos volt, változatos játékai és gumilabdáivoltak szanaszét a boltban és az alagsorban. A nagy kedvencea papírkosár volt, amit először a fején viselt, teljesen eltakarvaa szemét, majd szétszaggatta. Strapabíró játékokat kellettven nünk neki, mert egy hagyományos játékmackó élettartamakörülbelül két perc volt. Igényelte az állandó figyelmünket,

lehetetlen volt ügyet sem vetni rá. Ha egyikünk újságotolvasott vagy telefonált, Christian azonnal felugrott az ölébe.A Sophistocat egy bútordzsungel volt, ahol szüntelenül anyomunkban lopa kodott a berendezés között, miköz benállandóan újabb játékokon törte a fejét Tudta, hogy nemörülünk neki, ha ránk ugrik, mégis okosan egy bútordarabmögé ügyeskedte magát a megfelelő helyzetbe, ezáltal úgytűnt, mintha valójában mi akarnánk csábítóan elbújni előle.Aztán nyugodt lelkiismerettel támadásba lendült és ránkvetette magát. Kialakítottuk azt a szokást, hogy ilyenkormérgesen néztünk át a vállunk fölött. Ha észrevettük őt, amintmozdulatlanul guggolt figyelő, huncut szemekkel, akkor lazánmeg játszotta, hogy ő amúgy csak a mancsait tisztogatja, devalójában bosszantotta, hogy el lett rontva a szórakozása,mivel a játék arról szólt, hogy utánunk lopakodik ésészrevétlenül elkap minket. Rendszerint elég gyorsan megtudtuk jósolni a tekintetéből, mik a szándékai. Mindigszórakoztató és mulattató volt, de nagyon kimerített éskövetelte a figyelmet.

Amikor játszottunk vele, ügyeltünk arra, hogy ne legyen túl

féktelen vagy túlságosan izgatott, és nem birkóztunk vele



durván, se nem bátorítottuk arra, hogy kergessen minket.Sosem hagytuk észrevenni, melyik az a pont, ahol márfizikailag erősebb nálunk, és sérülést tudna okozni nekünk. Anagyobb erejének mindenfajta nyílt megnyilvánulásátkerültük és elutasítottuk. Ha néha játék közben ügyet-lenségünk miatt a földön fekve talált bennünket, ő kerültfalkavezér pozícióba, és ösztönösen megérezte az előnyét,amitől határozottá vált és demonstrálta erejét, mifelpattantunk, és úgy látszott, ez megtévesztette Christiant.

Minden reggel örömmel várta Kay Dew érkezését, aki a

bejárónő volt, mert biztos volt benne, hogy ő azért van, hogyaz ő szórakoztatását ellássa. Kergette Kay seprűit, felült a porszívóra, és ellopta vagy megette a portörlőit. A nő nagyon jól kezelte Christiant, de aggodalmasan figyelte, ahogy aFarex és Complan foltok egyre magasabbra kerülnek azablakokon és üvegajtókon.

Amikor Christian el őször belépett a King's Roadra, még csakakkora volt, hogy körbe tudta futni a boltot a vásárlóinkkal,ezért, amikor később elkezdtük figyelmeztetni az embereket,hogy van egy oroszlánunk, nem vettek minket komolyan. Egykételkedő nő látva Christian egyik csontját, azt mondta: „Az acsont legalább oroszlánméretű." „Ez az amit próbáltunkelmondani. Nézzen maga mögé!" Kikerekedett szemmelnézte, ahogy Christian elbandukolt, és felkapta a csontját.

Általánosságban megnövelte az üzlet forgalmát, és aSophistocat tulajdonosai hihetetlenül toleránsak voltak. Még ahűvös angolok se tudták szó nélkül megállni, ahogy egyoroszlánkölyök terült el az általuk megvásárolni szándékozottantik fenyőfaasztalon. A legtöbben el voltak ragadtatva, éssenki sem panaszkodott, ha felfutott a szem a harisnyáján

vagy elszakadt a nadrágja. Szombatonként, ami amúgy is



forgalmas volt a szokásos King's Road-i Parádé miatt, sok nőivásárló jött vissza a szkeptikus férjével, barátjával és egyrakomány gyerekkel, amitől a Sophistocatnek hirtelen egy bosszantó állatkerti vagy cirkuszi légköre lett. Hogy ennekvéget vessünk, Christiannak a nap legnagyobb részét azalagsorban kellett töltenie, és csak a különösen csalódott vagykülönösen vonzó emberek tudtak rávenni bennünket, hogylevigyük őket hozzá.

Minden délután lementünk a közelben levő morva templomkertjébe futkározni. A Harrods adott nyakörvet és pórázt, bár a

nyakörv nem illett hozzá, de szükséges volt, mivel ígykönnyebb volt megfogni, Christian pedig gyorsanhozzászokott. Először megpróbáltuk pórázon levinni a kertbe,mivel c sak háromszáz méterre volt. De sohasem gyalogolt,csupán egy kis ideig loholt, majd eltökélten leült. Félt aforgalomtól és a körülötte összegyűlő emberektől. Rettegtünka más állatokkal való találkozástól, amik ugyan látszólag nemtúlságosan érdekelték, de örült, hogy elterelik a figyelmét. Azelső néhány hétben azonnal fel tudtuk kapni, és cipeltük, dehamar jóval nehezebb lett, és a rövid séta megpróbáltatássávált. Bár könnyebb lett volna, ha pórázon sétál, de nem volttisztességes ilyen természetellenes visel kedést elvárni egyoroszlántól, így nem erőltettük, hanem autóval vagy aSophistocat furgonjában vittük. Mindig mindkettőbenengedelmes volt, de állandóan izgett-mozgott, mivel azoroszlánok sosem tudják elfogadni a korlátozás semmilyenformájátsem.

A kert ideális volt. Sehol egy ember, sehol egy állat, ésmagas téglafallal volt körülvéve. Ez a fal a Tudor -korbólszármazik, a jelenkori műtermek és a régi morva kápolna a

kertben Morus Tamás istállójának az alapjaira épültek. Az



egymást követő, előkelő tulajdonosok után 1750-ben Sir HansSloane eladta a birtokot a szászországi Zinzendorf gróf nak,aki azért vette meg a földet, hogy alapítson egy morvatelepülést Angliában. A morvák az első független protestánsok között voltak, 1457-ben meg alakítottáktestvériségüket, akik tiltakoztak a római katolikus egyházerkölcsi romlottsága és politikai tevékenysége ellenCsehországban. A nevük morva lett, nem pedig a cseh, amit aMorvaországból menekültek csoportjáról kaptak, akikZinzendorf gróf birtokán telepedtek le Szászországban

1722- ben. A gróf fia, Christian Renatus, Zinzendorf ésPotten dorf grófja, a kertben van eltemetve. Valójában ez egysírkert, de nem volt szembetűnő, mivel a morvák nagyonegyszerű módon temetik el halottaikat- függőlegesen, szerényvízszintes sírkővel. Visszagondolva egy kis bűntudatotérzünk, hogy egy sírkertben játszottunk.

Itt egy nagy füves területen szaladgálhatott Christian, voltak

rajta fák és sövények, amik mögé elbújhatott. Érdekes módontöbb hétig eltartott, míg hozzászokott az egész területhez,eleinte nem akart ki menni a kert közepére, jobban éreztemagát a sövények fedezékében. De aztán a kert lett az aktuálisfelségterülete, amit imádott. Szeretett kergetni minket és ránkugrani, de úgy gondoltuk, nem tanácsos bátorítani ezt aszokást egy oroszlánnál, így focilabdát rugdostunk neki, hogyazt kergesse helyet tünk. Rendkívül gyors és gyönyörűenkoordinált volt a mozgása. Futott a labda után, lecsapott rá, ésnagy beleéléssel focizgatott vele. Néhányszor, amikor volt hó,élvezettel csúszkált rajta, és nem zavarta a hideg. Minden napkörülbelül egy órát töltöttünk a kertben, úgy tűnt, ennyielegendő is volt, mivel ritkán kellett noszogatni, hogy



menjünk vissza a Sophistocatbe. Ezenkívül ekkor következetta kedvenc szórakozásának ideje.

Késő délután Christian úgy ült a kirakatban levő bútoron, aközéppontban, mint egy király, és nézte a World's Endtörténéseit. Ő volt a környék szupersztárja, a helyiek,különösen a gyerekek szerették őt, nagyon büszkék voltak rá.Látszólag ő mindenkié volt. A kirakatban ülve odavonzotta arendszeresen megjelenő csodálók és megdöbbent idegenekhálás tömegét. Boldog órák voltak. Ha túl sok ember volt ottés elfedték a kilátását, egyszerűen csak átült egy másik

ablakba. Több motorossal is előfordult, hogy nekiütközött azelőtte levő autónak, amikor meglátta, hogy Christiannag yképűen mutogatja magát.

A következő párbeszéd volt hallható egy gyerek és az anyjaközött egy elhaladó buszon: „Anyu, ott volt egy oroszlánannak a boltnak a kirakatában!" „Ne légy nevetséges! Ha nemhagyod abba ezt a hazudozást, megkérem apádat, hogyfenekeljen el."



3A nemesség kötelez

Nem mondtuk meg Christiannak, hogy ő egy oroszlán. Úgygondoltuk, ez a tudás csak egy szánalmas, oroszlánszerűviselkedéshez vezetne. Kerültük az „oroszlán" szó használatáta jelenlétében. Bár volt, amikor k i kellett mondani, hogy'O-R-O-SZ-L- Á-N', azoknak az embereknek, akik a foltjaimiatt leopárdnak hitték. Élvezettel nézegette magát a hatalmastükrökben, és bár össze lehetett zavarodva, milyen fajta állatlehet, de pontosan tudta, hogyan néz ki. Gyakran utazottvelünk az autóban, és mivel valószínűleg több oroszlánszoborvan Londonban, mint amennyi igazi Afrikában, úgydöntöttünk, elmondjuk neki az igazat, mielőtt magától rájön,és elkezd kínos kérdéseket „feltenni". Elvittük a Trafalgartérre, ahol megnéztük a Nelson-emlékoszlop talapzatán levőoroszlánokat. El volt ragadtatva, hogy ő a nemesség ilynyilvánvaló jelképe. Szerencsére ez az információ nemváltoztatta meg a viselkedését, mivel ő is, mint mindenmacska, már a kezdetektől felsőbbrendűnek érezte magátvelünk szemben. Ám a túl sok tudás veszélyes vagy zavarbaejtő lehet, így megkértük a morva lelkészt, ne mondja el neki,hogy a korai keresztényeket az oroszlánokkal etették meg.

Színvonalának megfelelően a Harrods egy minőségioroszlánt adott el nekünk. Teljesen egészséges volt és csodástermészetű. Higgadt volt, és nem lehetett könnyen felizgatnivagy megijeszteni. Ezek a tulajdonságok megerősödtek a belénk vetett bizalma és erős biztonságérzete által. Az a tény,hogy a viselkedése általánosságban előre megjósolható éskövetkezetes volt, a lehető legkönnyebbé tetté az életünket.Megfontoltan bántunk vele, meg kellett ismernünk, gyorsan



meg kellett tudni róla mindent. Csak ritkán ítéltük meg rosszula szándékait, megtanultunk megelőzni minden olyanszituációt, aminek megjósolhatatlan következménye lehetettvolna.

Könnyű volt felismerni benne egy pszichológiaiviselkedésmintázatot, amit emberi vonatkozásban lehetettértelmezni. Noha elfogadtuk, hogy ez antropomorf, deszámunkra a személyiségének megjele nése igenis hasonlítottegy ember személyiségéhez. A „humorérzéke" nagyonhasonlónak látszott a miénkhez. Hatalmas mancsaival eléggé

esetlen volt oroszlán létére, ezért néha megbotlott, és látszott,hogy ilyenkor „zavarba jött", de gyorsan megjátszotta, ahogya legtöbb ember, hogy semmi sem történt. Úgy tűnt, azoroszlánok sokkal szorosabb kapcsolatot tudnak kialakítani azemberrel, mint bármely másik állat. Nem lehetett nemészrevenni, milyen sok a közös vonás a világ két legerősebbragadozójában.

Christian kolosszális személyiség volt, jelenléte tel jesenmegtöltötte a boltot és az életünket. Tudtuk, hogy ha a velünktöltött hónapok alatt annyira boldognak akarjuk látni,amennyire szeretnénk, akkor az a legjobb, ha minél jobbanönmaga lehet. Hogy ugyanaz az elégedett, higgadt állatmaradjon, ami lyen az elején volt, amellett, hogy mindenidőnket neki szenteljük és neki adjuk minden szeretetünket,szükséges volt minimalizálni mindenféle korlátozást.

Kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot valósítottunk meg,részéről nyoma sem volt a háziállatokra jellemző behódolásnak. Meg se kíséreltünk uralkodni felette vagyidomítani, mert tapasztalataink szerint ennek valószínűlegkatasztrofális következményei lettek volna. Kétséges, hogy

egyáltalán lehet-e egy oroszlán felett teljesen uralkodni;



legfeljebb egy óvatos irányítás érhető el. És persze egyoroszlán tiszteletét nem könnyű kivívni. Christiannakhatározott egyénisége volt, de azért felismerte, hogy együttkell működnie, és gyorsan rájött, melyik viselkedést nemdíjazzuk. Egyikünk sem került még kapcsolatba cirkusziállatokkal, vagy szórakoztatóiparban használt idomítottállatokkal. Csak találgatni lehet, milyen pszichológiai játékokkal, megvesztegetésekkel, jutalmazásokkal és büntetésekkel veszik rá az állatokat a feladat végrehajtására.

2003-ban Roy-t, a Las Vegas-i Siegfried és Roy nevű

bűvészpáros egyikét megtámadta tigrisük az állatosmutatvány közben. Christian utálta, ha nem vettek tudomást róla, nagyon is

tisztában volt azzal, hogy milyen hatással van az emberekre. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy tesztelje az ú jonnanérkezők r eakcióját, és mindig emlékezett rá, ha valamelyiküknem jól állta korábban a sarat. Mint minden állat, ő is mindigtudta, ha valaki kényelmetlenül érezte magát körülötte, és eztkihasználta. Ha a vásárlók nem vették észre, hogy ott ül a boltlépcsőjén, hörgött, hogy felhívja magára a figyelmet. Ebből azimpozáns helyzetből sok kalapot és szemüveget levert amancsaival.

Meglehetősen kíváncsi volt, a szemei örökké figyeltek, éskerestek bármi újdonságot, amit meg kellene vizsgálni.

A szemei voltak a leglebili ncselőbbek. Kifejező, intelligensszemek voltak, amelyek szeretetet és bizalmat sugároztak, detudtak provokálni is minket vagy dacolni velünk. Néhahihetetlenül tiszták és ragyogóak voltak, de néhaátláthatatlanok, megismerhetetlenek és kifürkészhetetlenek,ilyenkor egye nesen keresztülnézett rajtunk egy távoli világba,

ahová nem követhettük.



Christian jól emlékezett emberekre és helyekre, nagyfokúintelligenciáról tett tanúbizonyságot összehasonlítva azokkalaz oroszlánokkal, akikkel utána találkoztunk. Gyorsanmegtanulta, hogyan nyissa ki az alagsor ajtaját, ha nem voltkulcsra zárva. A napi ennivalóját különféle szekrények tetejéntartottuk a bolt mögött levő irodában, gyakran megbirkózottazzal a bonyolult feladattal, hogy jó magasra felmászott egymásik bútorra, ahol felállt a hátsó lábaira és a földre lökdöste akajáját.

A macskák családjának többi tagjával ellentétben, az

oroszlánok társaságkedvelő, barátkozó állatok, akik kiterjedtcsaládi falkában élnek. Christian kétségtelenül a családjánaktekintett és borzasztóan szeretett minket. Az oroszlánok afejük szertartásos összeérintésével üdvözlik egymást, ígygyakran le térdeltünk, hogy ezt velünk is meg tudja csinálni.Bármilyen kis időre is váltunk el, újra és újra szeretettel teliüdvözléssel, nyalogatásokkal és öleléssel fogadott. Imádott aközelünkben lenni, sokszor vagy nekünk dőlt, vagy egyenesenránk ült. Volt, hogy drámai módon a földről felugrott akarjainkba, így üdvözölve minket, ilyet még soha senki semlátott más oroszlánnál. Természetesen tudott arrogáns ésakaratos lenni, de ha meg kellett fegyelmezni akár szóban,akár egy pofonnal, elfogadta, nem neheztelt. Nagyon jól tudta,melyik viselkedését nem díjaztuk, és ha jogosnak éreztenemtetszésünket, látványosan próbálkozott újra elbűvölőlenni, ami általában sikerült neki.

Christian kicsit sem volt agresszív és nem tekintettetulajdonának az ételt, ami azt jelentette, hogysok tekintetbenegy kivételes oroszlán volt. Nem volt másik oroszlán, akivelversenyeznie kellett volna, és még hozzájárult az is, hogy

rendszeresen etetve volt. De azok az emberek, akik sokkal



többet tudtak az oroszlánokról, mint mi, mindigmegdöbbentek, ahogyan az ennivalójához viszonyult.Egészséges étvágya volt, és mohóságában gyakorta kilökte akezünkből az edényét, még mielőtt le tudtuk neki tenni aföldre. De el tudtuk venni előle az ennivalót, ha szükségesvolt, akár a szájából is kivehettük. Szerette a velőt a csontok belsejében, de mivel nem tudta kiszedni belőle, az ujjainkhegyéről ette le óvatosan.

Az oroszlánok nagymértékben a szájukat használjákkommunikálásra és kapcsolatteremtésre. Christian nyalogatott

minket, így mutatva ki a szeretetét. Érdes nyelvével folytonletesztelte a különböző felületek ízét és anyagát. Éles tejfogaivoltak, élvezettel vette szájába a kezünket és karunkat, degyorsan megtanulta, hogy ne harapjon belénk. Olykor olyanhangulata volt, hogy a száját széttárta, arra várva, hogy belekerüljön valami. A térdkalácsok megfelelő magasságbanvoltak ehhez. Ruháink gyakran szétszakadtak, amikor a fogaivagy karmai beleakadtak, így időnként palackzöld overallviseléséhez folyamodtunk.

Egy oroszlánnak edzenie kell a karmait és állkapcsát. Azelső néhány hétben több asztalt és széklábat megrágcsált a boltban. Abbahagyta, ha kapott egy pofont, de aztán eszébe jutott, hogy rágcsálhatja helyette a lépcsőkorlátot is, mert hátaz orosz lánok a megszokások rabjai. A többi macskához képest ők földhöz kötöttek, és Christian nem ugrált ráösszevissza minden bútorra. Viszont szerette magasbóltanulmányozni a területét, gyakran ücsörgött az asztalokon éskomódokon. Szerencsére a lépcsőn szeretett a legjobban lenni,mert innen magasabban volt, és itt elegánsan lelógógáncsokkal ülhetett. Tulajdonképpen elég kevés bútort rongált



meg, azo kat is csak akkor, amikor megcsúszott és belevájta akarmait, hogy megkapaszkodjon.

Egyik nap, elég meggondolatlanul, betettünk egy nagyondrága asztalt a bolt kellős közepére, ami gazdagon meg lettterítve evőeszközökkel, kínaival, poharakkal és gyertyákkal.Poh ártörés hangját hallottuk, azonnal tudtuk, mi történt.Christian za varba esett a váratlan mutatvány miatt, ezértáthelyezte súlyát az asztal egyik oldal ára, ami miatt azasztallappal együtt a földre zuhant. Már el volt adva az asztal,és most több mély kar molás díszelgett rajta. Felhívtuk a nőt,

aki megvásárolta, hogy bocsánatot kérjünk tőle. „Neaggódjon - mondta. „Csak azért mentem be a boltba,hogylássam Christiant; az asztal csak utólagos ötlet volt. Kér em,ne aggódjon a karmolások miatt! Emlékezteni fognak erre agyönyörű oroszlánra."

És persze sohasem tudta megállni, hogy megtámadja arézágyon levő matracot, amit próbáltunk eladni. Ez a

pro bléma csak akkor oldódott meg, amikor egyik barátunkigen nagylelkűen hozott Christiannak egy saját matracot, ésvad izgalommal, mint amikor egy oroszlán öl, szakszerűenlevonszolta az alagsorba, pedig sokkal nagyobb és nehezebbvolt, mint ő.

Félelmetesen hegyes karmai voltak, mielőtt megtanultavisszahúzni őket, sok karmolást szereztünk. Egész gyorsankontrollt tudott gyakorolni felettük, észrevette azt is, hogyabbahagytuk vele a játékot, ha megkarmolt minket.Megtanulta visszahúzva tartani őket, de észben kelletttartanunk, hogy ha birkózott valamivel, mondjuk amatracával, amiről azt képzelte, hogy az egy zebra, amit épp becserkészett és letepert a földre, akkor a karmait ösztönösen

kimeresztette.



Mint minden oroszlánt, Christiant is elbűvölték a gyer ekek.Úgy tűnt, más fajnak tekintette őket, mint a felnőtteket,másképp is reagált rájuk. Mindig nagyon vigyáztunk, hogymegfogjuk Christiant, ha gyerekek jöttek be a boltba. Egyiknap egy helyi újság fotográfusa fényképet készített róla pórázzal a nyakában a Sophistocat előtt. Egy nő, akivalószínűleg kutyának hitte Christiant, elsétált előtte a kétéveskisgyerekével, aki szintén pórázon volt. Christian kíváncsiankinyújtotta egyik mancsát, és az aszfaltra lökte a gyereket.Egyikünk megmar kolta Christian t, míg másikunk a fotográfus

elé állt, hogy ne csináljon olyan fényképet, amire az újságokvágynak. A gyerek kicsit szédelgett, de úgy be volt bugyolálvaruhákkal, hogy biztosan nem sérült meg.

Az anya először mérges volt, de amikor később visszajött bill egni Christian előtt a végtelen mennyiségű barátjával ésújabb gyerekekkel, látszott rajta, hogy gyorsan kiheverte azegészet és kifejezetten örült az incidensnek.

Christian nagyon gyorsan nőtt. Két hónapon belül kifejlődöttegy kezdeti sörény, és hirtelen egész felnőttesen nézett ki. Nem volt tisztességes és valószínűleg okos dolog sem elvárniaz ártatlan vásárlóktól, hogy megbirkózzanak azzal azélménnyel, hogy a komód mögül rájuk ugrik egy oroszlán éshatalmas mancsával átkarolja a combjukat. A legtö bb embert békén hagyta, de mint más állatok, ő is ösztönösen felismerteazokat, akik féltek tőle, és élvezettel ingerelte őket.Természetesen nem kockáztathattunk meg egy balesetet,egyik biztosítótársaság sem volt felkészülve arra, hogyfedezze a költségünket.

Kezdtük érezni a súlyát annak, mekkora felelősséggel jár,hogy van nekünk Christian. A közelben volt a Chelsea

futballpályája, ezért a rendőrök felkerestek minket azzal a



javaslattal, hogy a mérkőzések napjain nem kellene Christiantaz ablakhoz engedni, mert ez zavargásokat okozhat azelhaladó futballszurkolók között. Egyre több időt kellett azalagsorban töltenie, és csak akkor engedtük fel a boltba,amikor nem voltak vásárlók. Szeretett lent lenni, sok játékavolt ott, amikkel játszhatott, dezokon vette, hogy meg vanfosztva attól, hogy akkor jöjjön fel a boltba, amikor akar. Néhafölöslegesen guggolt a cicaalmos tálcán, egyértelműen jelezve, hogy már menne fel az emeletre. Mint mindenmacska, az oroszlánok is boldogan alszanak, ha nincs jobb

dolguk, de az alagsorban mindig volt valaki, aki meglátogatta.A többiek a Sophistocatben, Joe, John és Jennifer -Maryimádták Christiant, és ő is ugyanúgy szerette őket.Rendszerint legalább egyikünk lent volt játszani vele. Amikoraz emberek eljöttek megnézni, levittük őket az alagsorba, aholkönnyebb volt irányítás alatt tartani a helyzetet, és adottesetben megakadályozni, hogy rájuk ugorjon. Szokatlanulelfogadó oroszlán volt, csak nagyon kevés embert nemszeretett. Nehéz volt rájönni, mi nem tetszett rajtuk; talán egyerős parfüm vagy arcszesz, volt például egy barátunk, akiremindig ráugrott, ha egy bizonyos kabátot viselt.

Megpróbáltuk Christian előtt leplezni, hogy mennyi- vagymilyen kevés- hatalmunk volt felette. Az első néhány hónapután meglepően sok ideig tartott észrevennie, hogy hiábatudtuk még mindig cipelni, ha kapálódzott, azonnal el kellettenged nünk. Ha túl durván játszott velünk, mindigabbahagytuk a játékot, és emiatt nem tudta meg soha, hol az a pont, ahol voltaképpen ő már sokkal erősebb, mint mi. Egyoroszlánhoz képest nagyon engedelmes volt, és általábanegyüttműködött. Csak ritkán bírálta felül parancsunkat, és ha

ilyen történt, nem sokat tudtunk tenni ellene. Inkább úgy



kellett csi nálnunk, mintha nem is haragudnánk azért, amit tett,mintsem tudtára adjuk, hogy nem tudtuk leállítani. Ez egyfantasztikus pszichológiai játék volt, aminek a tétje óriási.

Az oroszlánok szerfelett egyértelműen és jólfigyelmeztetnek arra, ha nem tetszik nekik valami. Erejük,fogaik és karmaik miatt ostobaság lenne semmibe venni őket.Az eltelt hónapok alatt, amíg Christian a Sophistocatbenlakott, csak egyszer ijedtünk meg tőle rendesen. Talált egyszőrös övet, ami leesett egy kabátról, és rohant vele le azalagsorba. Követtük, hogy visszaszerezzük. Már rágcsálta az

övet, miközben lelkes cuppogó hangot hallatott. Tudtuk, hogyez valami olyan, amiről nem akarna lemondani. Megpróbáltukelvenni tőle, de hátralapította füleit, és figyelmeztetésképpendühösen morgott. Felismerhetetlen vadállattá vált. Kétségnem fér hozzá, hogy megtámadott volna bennünket, haismételten megpróbáltuk volna elvenni az övet.Legszívesebben otthagytuk volna, de ehelyett lassan, néhánymétert arrébb mentünk, majd mintha mi sem történt volna, éselfelejtkeztünk volna az övről, elkezdtünk egymással beszélgetni. Tudtuk, hogy nem szabad éreztetnünk, mennyiremegijed tünk. Ha érzékelte volna, hogy ezzel milyeneredményt ér el, azzal csak bátorítottuk volna arra, hogy eztújra eljátssza. Körülbelül öt perc múlva alábbhagyott az öviránti lelkesedése és a haragja. Az elkövetkezendő órákatazzal töltöttük, hogy beszélgettünk és játszottunk vele, ahogymáskor is. Tiszteltük ezért a határozott jelzésért. Ez az esetnem ismétlődött meg soha többé, de figyelmeztetett minketChristian esetleges veszélyességére.



4Lámpalázas dzsungelkirály

Kensington és Chelsea polgármester asszonya eljött aSophistocatbe, hogy megismerkedjen Christiannal, ésahogyan fölé hajolt, hogy megsimogassa, a szépenmegmunkált polgármesteri lánca csábítóan himbálózottChristian előtt. Nem tudott ellenállni, nagy mancsával kinyúltés rácsapott. A lánc körbepördült a polgármester asszonynyakán. Megszédült, de nem esett baja. Az oroszlánok, akikszületésüknél fogva uralkodók, nincsenek lenyűgözve avárosi hivatal díszeitől.

Különféle emberek találkoztak Christiannal, néhányukrendszeresen meglátogatta. Egyszer egy nő bejött a boltba éshozott gumicukorkát a medvének, aki információi szerint ottlakott. Meglehetősen csalódott volt, mikor megtudta, hogyChris tian csak egy oroszlán, és ami még rosszabb, nem csábultrá a gumicukorkákra. A Sophistocat vásárlói közé tartozóDiana Rigg és Mia Farrow színésznők imádták Christiant, ésvisszajöttek játszani vele. Mivel Christian tekintélyesnyilvánosságot kapott, több ember azért jött be a boltba, mertaggódtak, hogy csak propagandafogásnak használjuk, de

aztán megbékélten látták, milyen boldog és egészséges, éskétségtelenül nagyon szeret minket. Életünk részévé vált, hogy lett egy oroszlánunk, és el kellett

fogad nunk minden érdeklődést, amit kiváltott. Ha nem voltvelünk, folyamatosan róla kérdezgettek. Türelmesen végigkellett hallgatnunk az emberek történeteit a „vad"macskájukról, de voltak, akik afrikai élményeiket idézték fel.Folyton azt kérdezték, hogy: „Mikorra válik emberevővé?"



Lehetetlen volt Christiant kapcsolatba hozni az ilyenkérdésekkel, különösen azok után, ahogy a legjobb barátjával,Unity Bevis- Jonessal láttuk játszani.

Unity 1970 januárjában találkozott Christiannal, egyhónappal azután, ahogy megvettük. Eljutott hozzá a hír, hogyegy oroszlán lakik a Sophistocatben, és rögtön a boltba sietett.Minden délután meglátogatta Christiant, körülötte forgott azélete. Olyan vékony volt, hogy aggódtunk, nehogy akaratlanulmegsebesítse Christian, de meglehetősen jól értett az állathoz.Egy vastag kabátot és egy eléggé őrült nemezkalapot viselt

saját védelme érdekében, ami elfedte arca legnagyobb részét,és csak akkor vettük észre, milyen vonzó, amikor Christianmegette a kalapot néhány héttel később.

Unity az oroszlánok rabja volt. Egy szép napon elhatároztaRómában, ahol színésznőként dolgozott, hogy kell neki egyoroszlán, bár azelőtt egyet sem ismert. Sikerült rábeszélnie arómai állatkertet, hogy adják el neki a kilenc hónapos nőstényállatot, aki éppen akkor érkezett Afrikából az állatkertbe, éselőtte még sohasem érintkezett vele ember. Eszébe sem jutottUnity- nek, hogy az oroszlánoktól félni kellene. Meglepődött,amikor a lakótársa két hétre bezárkózott a hálószobájába,miután a Lolának elnevezet t vadmacskát ládábanodaszállították. Unity a háziurakat egyformán esztelennektalálta, becslése szerint abban a másfél évben, amíg ő és Lolaegyütt éltek, körülbelül hússzor költöztek. Amikor visszakellett mennie Angliába, Lola barátokhoz költözött Nápolyközelében. Unity rendkívüli módon szerette Christiant, ezértértettük, hogyan volt képes sikeres és balesetmenteskapcsolatot létrehozni Lolával sokkal rosszabb körülmények

között.



Minden délután, amikor Unity megérkezett a Sophistocatbe,hallani lehetett, ahogy Christian hangosan focizik valamivelaz alagsorban, általában egy műanyag vödörrel. Amintmeghallotta a lány lépéseinek zaját a lépcsőn, abbahagyta a játékot, figyelt és várta, hogy lássa ki az. Unity így szólt: „SziaChristian, én vagyok az." Christian hangosan hörgött, ez volt anormális köszönése, és felugrott a bezárt ajtóra, hogymegpillanthassa a rajta levő kis kerek lyukon keresztül. UnitymegkérteChristiant, hogy menjen hátrébb, mielőtt bemegy,nehogy felszaladjon az emeletre, amikor k inyílik az ajtó. Még

mindig közel volt az ajtóhoz, de oroszlánféle nyávogással jelezte, hogy most már nyugodtan bemehet. „Nem," mondta alány, „ez még nem elég, Menj még távolabb." Rövid csendután Christian hörgött egyet, és ha a hörgése elég messzirőlhallatszott Unity ta pasztalt füleinek, akkor bement, és

becsukta maga mögött az ajtót. Christian odaszaladt hozzá,imádattal üdvözölte, majd megragadta kabátjánál fogva, éslelkesen körbevezette az alagsorban.

Ha túl heves volt és elengedte a füle mellett, amikor kis barátnője rászólt, hogy „Ne legyél ennyire durva" vagy „Álljle, Christian", akkor, amíg a másik nem figyelt oda, Unityelkezdett lassan elindulni az ajtó felé, és kiment. Christianilyenkor rohant az ajtóhoz, nyávogott és hörgött. Hallottuk,ahogy Unity mondja, „Nagyon rossz vagy, és ha nemviselkedsz, nem megyek be játszani veled. Nem vagyokvödör, és elvárom, hogy ne is akként kezelj!"Bocsánatkérésképpen néhány bánatos hörgés következett,messzebb és messzebb távolodva az ajtótól, jelezve Unitynek,hogy be tud menni, és nem fog kiszaladni, hogy felszökjönazemeletre. Egy kicsit meg lett dorgálva, de mindig bocsánatot



nyert, most már gyengéd volt a lánnyal, és a délután hátralevőrészében elszórakoztatták egymást játékokkal, beszélgetéssel.

Christian egyik legmegnyerőbb tulajdonsága az volt, hogymindanny iunkkal egyénre szóló kapcsolata volt; ami csakapró különbségekben nyilvánult meg, mint példáulmindenkinél másfajta üdvözlés, más játékok és trükkök, és ő pontosan tudta, mi az, amit mindannyian megengedünk neki.Unity képtelen volt bármire is nemet mondani. Gyakran eljöttvelünk a kertbe, és minden nap több órát töltött Christiannalaz alagsorban, ezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy szelíd

maradt. Az állatoknak van személyiségük, amit fejlesztenilehet és kifejeződésre lehet juttatni, és Unity megmutattanekünk, milyen változatos volt Christian személyisége.

Több időt és szeretetet adtunk Christiannak, mint amennyit bármelyikünk valaha is adott tudatosan bárminek vagy bárkinek. Ez egy elkötelezettség és felelősség volt, ami azéletünknek olyan célt adott, amilyet azelőtt nemtapasztaltunk. Vele töltöttük napjainkat, és ha szórakozniakartunk menni, éjszakára betettük az alagsori szobájába.Késő este lefekvés előtt egyikünk, de sokszor volt úgy, hogymindketten, csak különböző órákban, kiengedtük futni egyeta bolt körül. Mivel a bolt zárva volt vasárnaponként, ésChristian kedvelt mindenfajta környezetváltozást, néhaelvittük kirándulni. Azon ban nem sok hely van, ahova el lehetvinni egy oroszlánt Londonban. Egyik nap lementünk aKensington Gardensb e. Megijedt a tágas területtől, és hiábavolt hosszú pórázon, közel maradt a kerítéshez. Érthetőmódon sok ember gyűlt köré, így lehetetlenné vált újabb sétáttenni a parkba.

Felhívtuk a Dr. Barnardo Árvaházat, hátha örülnének a

gyerekek, ha Christian m eglátogatná őket. A nő, akivel



beszéltünk eléggé meglepődött, de amikor biztosítottuk, hogyő nem „veszélyes", beleegyezett. Mondtuk neki, hogy nemlenne tanácsos, ha Christian ténylegesen együtt lenne agyerekekkel, így megkérdeztük, nincsen-e egy elzárt területszámára. A nő azt javasolta, hogy a gyerekek biztonságbólnézhetnék odabentről, amíg „az oroszlán odakinn legel"!

De Christian látogatásakor az érdeklődés váratlan hiányáttapasztaltuk. A kicsi arcok néhány percre az ablakhoztapadtak, aztán a gyerekek vissza mentek játékaikhoz. Míguzsonnáztunk velük, addig Christian be volt zárva egy

szobába, azonban az egyik csintalan kisgyerek kiengedte, ígyChristian jött megkeresni bennünket. A gyerekek sikítoztak,ide- oda rohangáltak, és felmásztak a székekre, asztalokra.Káoszt és valószínűleg rémálmokat hagyva magunk után, egyösszezavarodott kicsi oroszlánnal mentünk vissza aSophistocatbe.

Christiant gyakran meghívták a barátaink velünk együttlátogatóba, és időnként el is vittük. Egyik ilyen alkalommalChristian benyomta a fürdőszoba ajtaját, mi pedig rohantunkfel, amikor meghallot tunk egy sikítást. Nehéz voltmegállapítani ki ijedt meg jobban, Christian-e vagy a barátnőnk a fürdőkádban.

Volt egy család, akik örömmel fogadták egy oroszlánlátogatását, ők voltak Charles Bewick, Peter Bowen, valamintMargo t, a puma. Elég gyakran elmentünk hozzájuk, Christianott töltötte a karácsonyt, míg mi vidéki barátoknál voltunk,akik ki fejezetten nem hívták meg Christiant. Margot bájosandoromboló, gyönyörű állat volt, de a viselkedését nem lehetettelőre kiszámítani, ezért nehéz volt pihenni a társaságában.Végül Margot egy vidéki birtokon élte le életét. Abban

reménykedtünk, elég naivan, hogy Margot és Christian



barátok lesznek, mivel ismeretségi körünkben senkinek semvolt olyan kutyája, aki elég erős lett volna ahhoz, hogy játszópajtása legyen. Azonban Margot más faj volt, másnemű, és egy évvel idősebb is, így meglehetősen ellenségesvolt vele szemben. Christian közömbös maradt. Ne legyünkigazságtalanok, hiszen Chris tian betolakodó volt az őterületére. Lehettek együtt ugyanabban a szobában, de akkoraz egyszer, ami kor Christian közeledett hozzá, Margotmegütötte a mancsával, ami felsértette bársonyos orrát. EzChristiant nem érdekelte, de másnap fellépése volt a

televízióban! 1970. január közepén, a vásárlást követő hónap ban, aThames Televízió hallott arról, hogy egy oroszlán lakik aSophistocatben, ezért meghívták Christiant a Magpie címűgyerekeknek szóló magazinműsorukba. Csak néhány percesszer eplésről volt szó, így azt gondoltuk, meg tud birkóznivele. Kikocsikáztunk Teddingtonba, a televízió stúdiójába.Eléggé izgatottak voltunk, mert nem tudtuk biztosan, hogyanfog Christian viselkedni. Sajnos több próbának kellettmegelőznie az élő adást, és éreztük, hogy ez nem volt jó ötlet,mert Christian minden egyes alkalommal másképpviselkedett, és egyre kevésbé működött együtt. Zavarban volt,elvakították a stúdió szikrázó fényei, és megijedt akameráktól, amikor azok elindultak felé. Bosszantotta, hogyolyan so káig pórázon kell lennie, de inkább türelmes volt,mintsem dühös. Már bántuk, hogy elfogadtuk a Magpiemeghívását, és idegesen vártuk az élő adást. Lehetetlen voltmegjósolni, hogy mit fog csinálni Christian. Egyikünkkelinterjút készítettek, és ezalatt a kamera látószögében kelletttartani Christiant. Kétségtelenül nagy sikert aratott, bár ami



játékos hancúrozásnak látszott a stúdió padlóján, az avalóságban egy dulakodás volt, hogy ne meneküljön el.

A televíziós szereplés előtt csak néhány újság érdeklődöttChristian iránt, de most hirtelen széles körben is ismertté vált,sokkal többen lettek kíváncsiak rá, bár a minketmeginterjúvoló emberek csalódottnak tűntek, hogy egyoroszlán tartása nem olyan komplikált, mint gondolták.Mindig olyan fo tókat közöltek Christianról, ahol kivillantottfogakkal ásít, és persze hogy ez gonosz vicsorításnak látszott.A reklám jó volt a Sophistocatnek, de arra a megállapításra

jutottunk, hogy ha ez továbbra is így megy, akkorfelügyelnünk kell a nyomtatásba adott képeket, mert csak ígylenne Christian reálisan ábrázolva.

Megismertünk egy Derek Cattani nevű fényképészt, aki jólkijött Christiannal, és el is kezdődött Christian londoniéletének képi megörökítése. Az újságok szívesen megvettékDerek valamelyik fot óját, ha kellett nekik egy.

Sokan megkerestek minket, mert szerették volna alkalmazniChristiant tévéreklámokban vagy különféle promócióscélokra. Akkora költségeink voltak, hogy készek voltunkkicsit üzletelni, azzal a feltétellel, hogy nem éri stresszvagykellemetlenség. Szeretett kirándulni, és élvezte ezt a néhány„alkalmi" munkáját, de egyébként általánosságban megvolt aszokványos napirendje és stabil élete. Részt vett aVanity

Fair-nek készített „vad éjszakák" című fotózáson, amibenhálóingeket reklámoztak. Könnyű munka volt, mivelChristiannak csak egy ágyon kellett feküdnie egy gyönyörűmodellel, miközben lefényképezték őket. A képaláírás ez volt:

„Óvakodjanak az emberevő macska f éléktől! Néhányan

közülük az áldozatuk után lopakodnak a dzsungelben;



néhányan pedig cicásat játszanak otthon hálóingben, amiugyan ilyen macskaszerű bájjal simul és fodrozódik. Ahálóingünk nem a magányos éjszakáknak szól – vegye fel,amikor le csapni készül, és ha a partnere nem akarja, nézzenmásik macska után!"

Chr istian mindig előszeretettel rágcsálta a hajat, és amodellnek rengeteg haja volt. Azt tervezte Christian, hogyrácsap, ami eléggé megfélemlítette a modellt, hallatszott,aho gy azt mondja: „A szépségemből élek"! Rászóltunk,

helyette viszont egy lyukat rágott a kecskebőr ágytakaróba, éstönkretett két szatén párnát. Több hónap múlva megkeresett minket a BOAC légitársaság

(jelenleg British Airways). Új útvonalat indítottak Afrikába,ezért szerették volna, ha Christiannak lenne egy rövidmegjelenése a reklámrendezvényükön. Elég nagy szenzációtkeltett, lazán túlragyogta Afrika többi képviselőjét: a cserepes pálmafát és az avokádót. Harminc guineát keresett, amit befizettünk a bankszámlájára. A bank belső újságjában fotók jelentek meg Christianról a számlanyitás miatt, a következőfelirattal: Vagány vásárló Chelsea-ben. Így könnyűszerrelmegnyugtattuk az igazgatót hitelkeretünk túllépése miatt.Készítettünk az újságok számára húsvéti fotósorozatot is,amin Christian hat kiscsibével van együtt. Bámulatosankedves volt Christian, egyiknek se lett baja.

Amikor körülbelül hét hónapos volt, és természetszerűlegkilépett a kölyökkorból, hirtelen nagyobb és szélesebb körűlett iránta a nyilvános érdeklődés. Az emberek elképedtek,hogy még mindig milyen könnyen kezelhető. A londoniállatkert és a Feline Advisory Bureau(Macskafélék

Tanácsadói Irodája)szakértőit például megdöbbentette, hogy



Christian mennyire meg lett szelídítve és milyen jómagaviseletű. Most már kevésbé tekintették újdonságnak,hanem inkább mint „két ausztrál" tulajdonában levő londoniegyéniség. Több amerikai és ausztrál újság, valamintműsorszolgáltató készített velünk interjút.

Jack de Manio a BBC rádió Today című kora reggeliműsorából telefonált, és meghívta Christiant egy interjúra.Javasla tunkra eljött a Sophistocatbe, hogy előzetesenmegismerkedjen Christiannal, de figyel meztettük, hogyhaChristian nincs beszélgetős kedvében, akkor nem nagyon

artikulál, ami hátrány egy rádiós interjúnál. Mivel Christianeddig még nem bőgött, nem tartottuk valószínűnek, hogy Jackde Manio hallgatói lennének a fültanúi első próbálkozásának.

Másnap reggel 6.30-ra küldtek egy autót a Sophistocatbe, éselvittek mindhármunkat a BBC székházába. Amikormegérkeztünk, a portás megállított a bejáratnál, és meg senézve, mi van a póráz végén, ránk szólt: „Kutyáknak belépnitilos - ez a szabályzat." Erre mi megkérdeztük:

„A szabályzatuk kiterjed az oroszlánokra is?" Mint tudjuk, az emberek nem szoktak vitatkozni az

oroszlánokkal, ahogy besétáltunk az épületbe, a portásijedtében félreugrott.

Christian túlságosan nagy érdeklődéssel vizsgálgatta arádióstúdió felszerelését- micsoda csábító zsinórok ésvezetékek! - közben figyelte a stúdió ablakához tapadóarcokat, talán még az is megfordult a fejében, hogy kiadvalamilyen oroszlános hangot az interjúban. Mondtunkvalamit a nevében, de másnap a következő felirat jelent mega

Daily Mail-ben - A lámpalázas Christian kudarcot vallott arádióban.



Zavarba jöttünk, amikor a Sophistocatben még aznapfelhívtak a BBC-től. Minden magyarázat nélkül kurtánChristian értékéről érdeklődtek, de még nem volt rá okunk,hogy ilyen kérdésen gondolkodjunk. Néhány nappal későbbolvastuk Charles Greville rovatában a Daily Mail-ben, hogymi történt. A főcím a következő volt:Oroszlán a bürokráciarácsai mögött. A B BC szabályzata kimondja, hogy az épületbe behozott

állatokat biztosítani kell, amit elfelejtettek megtenni, így egynevetséges szituációt teremtettek pókerarcú bürokratáink,

akik azzal foglalatoskod nak, hogy biztosítást kötnek ahazament vendégek ben okoz ott sérülésre. És valószínűleg aműsor házigazdáiban okozott sérülésekre is, bár ahogy azesemények akkorra már bizonyították, az állat alig tudottelnyomni egy ásítást a stúdióban, nemhogy megenni de Maniót és a csapatát ...A lámpalázas dzsungelkirály értéke pedig? Azt mondták a gazdái, hogy 500 font.

Az újságok változatlanul felhívtak minket, ha egy oroszlánvagy más vadállat megtámadott vagy megölt valakit, valahola világban. Élveztük, hogy csalódást okozunk nekik ragyogó beszámolóinkkal Christian kifogástalan viselkedésévelkapcsolat ban. Nagyon sok újságban voltak pontatlaninformációk Christianról, ezért csoda, hogy csak egyszerkaptunk barátságtalan levelet. Miután 1970 áprilisábanmegjelent egy amerikai újságban egy cikk, hosszúgyalázkodó levelet írt egy nő. Így fejezte be: „Mit szándékoznak vele tenni, ha majd megunják? Mostanra márvalószínűleg felnőtt, és egy olyan élet után, amilyenrekényszerítették, valószínűleg kegyetlen és veszélyes lett. Nemkétséges, hogy eltávolították a karmait, és talán a fogait is, így

biztos vagyok benne, hogy egyik állatkertnek sem fog kelleni.



Vessenek véget nyomorúságos életének, és altassák el."Sohaszóba sem került Christian karmainak eltávolítása, és nemigaz, amit arról mondott, hogy hogyan élt velünk aSophistocatben, de átéreztük aggodalmát Christian jövőjemiatt.



5Ajánlat

1970 áprilisában Christian már gyakran unatkozott. Akkormár nyolc hónapos volt és gyorsan kinőtte a Sophistocatet. Azélet egyhangúvá vált, és látszólag csak nagyon kevésmeglepetést tartogatott számára. Bosszantotta, hogy már nemfért el kedvenc ülőhelyén, a lépcsőn. Túl könnyen mászott fela bolt bútoraira, ám 47 kilogrammos súlyával már félő volt,hogy véletlenül összetöri az üvegablakokat. Több szabadságotakart, de egyre keve sebbet tudtunk adni neki. Már képes voltkomoly károkat okozni, és ha úgy gondolta, hogyrendetlenkedik, tudtuk, hogy képtelenség megfékezni. Mígkorábban a bolt vonzerejének számított, a mérete kezdteelriasztani a vásárlókat. Egyik délután a 007-es James Bondszerepében megismert színész, George Lazenby látogatott el

hozzánk egyik barátunkkal. Christian az ablakban ült, és pontGeorge volt az, akit nem lehetett meggyőzni, hogy jöjjön be a boltba, így Christian az alagsorban töltötte ideje nagy részét,és sértve érezte magát, hogy valami meg lett tiltva neki.

Többre vágyott, és mi is. Ez az érzés hatalmas teherré váltszámunkra. Felelősséggel tartoztunk Christianért, de ezzelszemben kerülnünk kellett minden veszélyes helyzetk ialakulását. Helytelen lett volna várni és nézni, hogy milyenformában nyilvánulhat meg a frusztráltsága.

A jövőjének kérdése, ami már a kezdetektől a fejünk felettlógott, most elkerülhetetlenül farkasszemet nézett velünk.Újra elmentünk a Longleat Szaf ariparkba, mivel Christianmegvásárlása előtt úgy gondoltuk, ők biztosítják a legjobbéletfeltételeket oroszlánok számára Angliában. Ezúttal mársokkal többet tudtunk az oroszlánokról. Mivel szó volt arról,



hogy Christian esetleg hamarosan oda költözik, büszkén, ámhelytelenül megmutatták nekünk Longleat másik oldalát is.Láttuk, hogy milyen hatalmas kereskedelmi vállalkozássávált a Longleat-Chipperfield partnerség, mert a parkban levőoroszlánok mellett, Mary Chipperfíeld állatkölcsönzőszolgáltatásról is gondoskodott filmeknek éstévétársaságoknak. Néhány oroszlán azok közül, akiketláttunk, szemlátomást egy utazó cirkusz tagja is volt.Kétségessé vált, hogy vajon biztosítani tudjuk -e azt, hogyChristian bekerüljön egy falkába, a parkban éljen és ne

hasz nálják fel kereskedelmi célokra. Eldöntöttük, hogy aLongleat Szafaripark így már nem megfelelő megoldásChristiannak. Nehéz lett volna együtt élnünk azzal a tudattal, hogy

becsaptuk, ha mégis elküldjük egy állatkertbe, de neki lettvolna a legnehezebb, ha ott kellett vol na élnie. Most már csakabban reménykedtünk, hogy találunk valakit egy nagyföldbirtokkal, aki ugyanúgy szeretné és törődne vele, ahogymi tettük. Más alternatívákat kerestünk, így többmagánállatkertet is meglátogattunk. Talán idillikusabbakvoltak, mint a városi változatuk, csak sokkal amatőrebbek, ésugyanúgy korlátozták a szabadságot és ugyanolyan ridegekvoltak.

Egyik délután a színész Bill Jravers jött be a boltba, akithamarosan követett a felesége, Virginia McKenna színésznőis. Ők együtt szerepeltek a 1966-os Elza, a vadon szülöttecímű filmben. Ez a film Elza, a nőstényoroszlán történetétmutatja be, akit joy és George Adamson visszaszoktatott avadonba. A film, csakúgy, mint a könyv, óriási siker volt, és jóllehet nem sokat tudtunk róluk , de felismertük őket. Azt

hittük, hogy az oroszlánokkal való kapcsolatuk hozta őket el a



Sophistoca tbe. Csalódásunkra csak fenyőfaasztalt kerestek,ám mi képtelenek voltunk ellenállni a lehetőségnek, hogy bemutassuk őket Christiannak. Meglepődtek , amikormeglátták, ahogy felénk szalad egy oroszlán, akiszeretetteljesen üdvözöl minket. Meséltünk Christian velünktöltött életéről, és megértették vívódásunkat a jövőjét illetően.Tetszett nekik, hogy a Harrodsban „megmentettük" Christiantegy ketre ctől, de helytelenítették az egzotikus állatokmegvásárlását és kereskedelmét. Az Elza, a vadon szülöttecímű filmben való szereplést követően elsősorban

állatvédelemről szóló dokumentumfilmek készítésénekszentelték életüket.Bill és Virginia sokkal nagyobb ismerettelrendelke zett az oroszlánokról, mint mi, így végeláthatatlanmennyiségű kérdést tettünk f el. Hízelgő volt, amikor aztmondták, hogy szeretnének újra eljönni és meglátogatniChristiant. Néhány nap múlvaBill az Elza, a vadon szülötterendezőjével, James Hillel jött be a Sophistocatbe.

Csodálkoztunk, hogy James miért jött, és miért kér dezgetettolyan részletesen Christianról. Aztán meglepődtünk ésmegörültünk, amikorBill meghívott ebédre a Dorking mellettlevő Leith Hill-i házába. Azt mondta, hogy szeretnemegmutatni nekünk egy dokumentumfilmet, amit ő készítettolyan oroszlánokról, akik fogságban kezdték az életüket.

Ebéd filmsztárokkal. A helyzethez illően James Hill aRolls-Royce- ával jött értünk a Sophistocatbe, a helyiekámulatára előkelően suhantunk végig James otthonába,Surreybe. Ebéd után megnéztükBill film jét, A szabadoroszlánokat,amiből megtudhattuk, hogy mi történt azótaazokkal az állatokkal, akik az Elza, a vadon szülöttecíműfilmben részt vettek. Huszonnégy oroszlánt alkalmaztak;

sajnos a film címével ellentétben, csak Joy, George,Bill és



Virgi nia hosszas küzdelme után engedték meg Georgenak,hogy hármat közülük visszaszoktathasson a vadonba. Atöbbiek közül egyiknek sem adatott meg az esély arra, hogyszabad életet élhessen. A sza bad oroszlánok -ban Billmeglátogatta azt a három oroszlánt, akiket George sikeresenvisszaszoktatott, és annak ellenére, hogy már három éve nemláttákBill t, emlékeztek rá és szeretően üdvözölték.

A film végén Virginia elment a Whipsnade állatkertbe, hogymeglátogassa Kicsi Elzát, a nőstény oroszlánt, akit rendkívülmegszeretett az Elza, a vadon szülöttecímű film forgatása

alatt. Virginia a nevét kiáltotta, Kicsi Elza azonnal megismerteőt, és futott a kifutójának rácsához. Hogy is tudná Virginiamegmagyarázni, hogy miért nem tudták egymást úgyüdvözölni, ahogy azt régebben tették? A párhuzam Christianravonatkozóan nagyon is nyilvánvaló volt, mert valószínűneklátszott, hogy heteken belül ugyanilyen értelmetlen létrekellene ítélnünk őt is. Megérezve, amit érzünk,Billelmosolyodott és azt mondta: „Azt hiszem, tudunk segíteni aChristian jövőjét illető probléma megoldásában. Szeretnénkelintézni neki, hogy elrepüljön Afrikába, ahol GeorgeAdamson szabadon tudja engedni a vadonban."

Olyan volt, mint amikor valakit felmentenek hirtelen, csakúgy egyszerűen a börtönbüntetés alól. Az összes valahaEurópában született oroszlánok közül Christiannak ajánlottákfel ezt a példa nélküli kegyelmet. Visszamegy oda, ahovatartozik. Bill rögtön azután kapcsolatba lépett GeorgeAdamsonnal Kenyában, ahogy bemutattuk neki Christiant aSophistocatben. George érdeklődését rendkívüli módonfelkeltette az a kísérlet, hogy egy ötödik generációs európaioroszlánt elvigyenek Afrikába visszaszoktatni a vadonba, és

biztos volt ennek a sikerében. Bill és James



dokumentumfilmet akart csinálni, amit bemutatnának majd atelevízióban, és ennek a bevételéből fedezni tudjuk az ügykap csán felmerülő jelentős mértékű költségeket. Nem kellett minket győzködni, hogy elfogadjuk Bill és

Virginia javaslatát. Aggódtunk azonban, hogy Christian olyantermészetellenes életet élt, ami esetleg annyiraoroszlántalanította, hogy nem lehet önálló életre szoktatni avadonban. George megnyugtatta Bill t, hogy Christian mégnagyon fiatal, és még sokgenerációnyi oroszlánnak kellenefogságban élnie, mielőtt a természetes ösztöneik ereje

csökkenne. George egy mesterséges oroszlánfalkát akartalapítani, amibe beleilleszti Christiant. Mi is el akartuk kísérniőt Kenyába, segíteni megszokni az új életét. George együttlakna az orosz lánokkal, és etetné őket addig, amíg létre nemhozzák saját területüket, és eredményesen működő falkáváválnak.

Tisztában voltunk azzal, hogy talán Christian nem foghosszú életet élni. Átlagosan tizennyolc-húsz évig élnek azoroszlánok állatkertben, de csak körülbelül kilenc vagytizenkét évig maradnak életben a vadonban. Szembe kellnézniük az egymással vívott területi csatákkal, valamintaszályokkal, ami csökkenti a zsákmányuk létszámát, így csaka legerősebbek élik túl. Ha az oroszlánok akkora állatotakarnak elejteni, mint amekkora egy bivaly, és nem sikerüllevadászni, könnyen megsérülhetnek, vagy maguk ismeghalhatnak. Christian pedig a chelsea- i hátterévelhátrányokkal indul. De így legalább egy hosszú és

biz tonságos, de teljesen értelmetlenül fogságban töltött élettőlmenekül meg, és lehetőséget kap arra, hogy szerencsét próbáljon a saját természeti környezetében.



A Londonba visszafelé tartó úton izgatottan beszélgettünk azélet meglepetéseiről. Hol lenne most Christian, ha valaki másvette volna meg a Harrodsban? Mi történt volna, haBill ésVirginia nem jött volna el a Sophistocatbe? Véletlenül

belebot lottak a Christian jövőjét illető problémánkba, és ők is belekeveredtek. Christian megvásárlásával új dimenzióknyíltak meg az életünkben, és most teljesen váratlanulChristianéban is. Bárhogy is alakult volna, számunkra ezmindenképpen felejthetetlen élmény lett volna, de hafogságban kellene leélnie hátralevő életét, arra soha nem

tudnánk nyugodt szívvel emlékezni. George Adamsontökéletes megoldást ajánlott a Christiannal kapcsolatosdilemmánkra, egy olyan oroszlánnal kapcsolatban, aki úgytűnik, fantasztikus végzetre lett ítélve.

Amikor aznap éjszaka visszaértünk Londonba, Christianalkalomho z illően először próbált meg bömbölni. Éretlen volt,de felismerhető, amire mi mérhetetlenül büszkék voltunk.



6Oroszlán a Világ Végén

Bill Travers Kenyába repült, hogy részt vegyen atárgyalásokon, amelyek már megkezdődtek a kenyaikormánnyal. Biztos volt abban, hogy ezt a rendkívüli projektetelfogadják, de az előkészületek bonyolultabbak voltak, mintahogyan azt feltételeztük. Általában a dokumentumfilmelkészítésének engedélyeztetése nem okozott problémát.

Kenyának jó reklám lenne, több turistának tenné vonzóvá ahelyet, ami az ország fő bevételi forrását jelenti. Az alapvetőmotiváció ennek az üzletnek a fenntartása volt, de a legtöbbafrikai kormány egyre inkább tudatában volt annak is abban azidőben, hogy szükség van az állatok fenntartására ésvédelmére. Az azóta eltelt években nyilvánvalóvá vált, hogynagyon sürgősen cselekedni kell, és riasztóan felgyorsult a

verseny ember és vadvilág között a csökkenő természetierőforrásokért és élőhelyért. A kenyai kormányt is érdekeltékGeorge Adamson beszámolói azokról a módszerekről,amelyekkel visszaszoktatja az oroszlánokat a vadonba,különösen egy ilyen angliai oroszlánnal való egyedikísérletnek a tudományos dokumentációja érdekelte.

Már előző évben jelentős vita alakult ki Kenyában azoroszlánok vadonba történő visszatelepítésével kapcsolatban.

Egy gyereket kissé megsebesített George Adamson egyikállata, és ez a szerencsétlen eset kedvezőtlenül befolyásolta atárgyalásokat. A kormány egyes tagjai hasznos programnaktalálták a vadonba történő visszatelepítést, de a többiek úgyérezték, hogy mivel ezeknek az oroszlánoknak korábban

embe rekkel volt kapcsolatuk, valószínűleg odamennének a



látogatókhoz a vadasparkokban, ami veszélyes helyzetetteremthetne. Legtöbben félnek az oroszlánoktól, az afrikaiakszemében ők a tradicionális természetes ellenségük vagyvetélytársuk, ezért miért kellene Angliából hozni még egy potenciális emberevőt?

De végül a kenyai kormány engedélyezte, hogy ChristianKenyába menjen akkor, ha tudunk megfelelő élőhelyet találni.Egy olyan térséget, ahol van víz és vad, és olyan területenlegyen, ahol nincsenek turisták, ahol pillanatnyilag mégvalószínűsége sincs a turizmus kialakulásának. Elzárva kell

lennie a vadászok elől, ne lakjanak ott afrikaiak, nelegeltessenek ott marhákat, ami könnyű zsákmány lenne azoroszlánoknak.Bill több lehetőséget is megnézett, amígKenyában volt, de vissza kellett jönnie Angliába, magárahagyva George- ot, aki folytatta a keresést.

Ezalatt hetekig nem hallottunk sem Bill , sem Virginia felől. Nem mert ük felhívni őket, féltünk, hogy azt mondják, márnem lehet Christiant Ke nyába vinni. VégülBill csörgött, ésmegmagyarázta a késedelem okát. Elmondta, hogy George kétmeg felelő területet talált, és valószínűnek tűnt, hogy a kenyaikormány jóváhagyja valamelyik használatát.

Bill eléggé hitt a sikerben, így eldöntötte, hogy afilmforgatás már a következő héten elkezdődhet aSophistocatben. A dokumentumfilmet, ami az Oroszlán aVilág Végéncímet kapta, James Hill rendezte, és azzalkezdték, hogyBill és Virginia újra eljátszotta, ahogy előszörtalálkoztak Christiannal, majd ezután pontosan úgy vették fela történetet, ahogy zajlott. A dokumentumfilm segíthetfelhívni a figyelmet az állatok védelmének és fenntartásánakszükségességére, és elképesztő szerencse révén Christian volt

a film alanya és fő kedvezményezettje.



Az izgalmunk félelemmel keveredett. A televízióstúdiójában történt élményünk után, amikor Christiangyermekműsorban mutatkozott, észrevettük, hogyképtelenség megjósolni, hogyan reagál arra, hafilmezik. Nemtudtuk, hogy nekünk mennyire kell közreműködnünk aforgatásban, s bár nem voltak színészi ambícióink, simán megtudtuk volna cáfolni azt a régi hatásvadászati alapigazságot,hogy „Nem versenyezhetsz állatokkal vagy gyerekekkel".

Bill és James szigorú utasítást adott arra, hogy aSophistocatnek ugyanolyannak kell maradnia a forgatás alatt.

Megkértek, hogy ne vágassuk le a hajunkat, legyünk annyirakihívóan öltözöttek és annyira „King's Roadiak" amennyirecsak lehet. Olyan utasítások, melyeket mostanra eléggémegbántunk. Mivel azonban a boltot egy-két napra be kellettzárni a vásárlók elől, úgy gondoltuk, szép gesztus lenne atürelmes és toleráns tulajdonosokkal szemben, ha az üzletolyan csinosnak látszik, amilyennek csak lehet. Vasárnapújrafestettük a falakat és a padlót. Ez sokkal kedvesebbgesztus volt részünkről, mint ahogy terveztük, mivel ez egyhatalmas üzlet volt, és keményen dolgoztunk egész álló nap.Christiant csak késő délután engedtük fel az emeletre, miutánmár megszáradt a festék a padlón. Az utolsó falat még mindigcsináltuk, amikor Christian felborította a festékesdobozt,kiloccsantva mindenfelé a festéket. Meglepetten hátraugrott,de megcsúszott és elesett. Feltápászkodott, majd az üzletmásik végébe futott. Elcsüggedtünk. Fehér mancsnyomok borították a fekete padlót, és Christian, akinek a következőreggelen oroszlánként kellett megjelennie a kamerák előtt, egyfelis merhetetlen fehér állattá változott. Azon az éjszakánegyikünk újrafestette a padlót, míg másikunk az alagsorban



törölközőkkel és terpentinnel felszerelkezve igyekezettkitisztítani Christiant, aki csupán az hitte, hogy ez egy új játék.

Másnap a Sophistocat forgatási helyszínné változott át.Eleinte elvakították Christiant az erős fények, és meglepte asok is meretlen berendezés és operatőr. Ez viszont segítettabban, hogy szokatlanul vissza fogott legyen, csak néhányszorrebbentette szét a stábot.Bill és James már dolgozottállatokkal, ezért nagyon türelmesek voltak, és megértőek.Christian, akit untatott a b olt szokásos élete, élvezte a napot,és annyira együttműködő volt, hogyBill „egyfelvételes

oroszlánnak" hívta. Kiderült, hogy nekünk is teljes mértékbenkell közreműködnünk a filmben. Úgy tapasztaltuk, hogy megtudunk feledkezni a kamerákról, ha inkább erősen Christianrakoncent rálunk, aki csodásan szerepelt. Sajnos a néhány soros párbeszédünket később szörnyű ausztrál akcentussalszinkronizálták, mert a beszédünk "túl angolos" volt.

A következő napon a morva templom sírkertjébenforgattunk, de Christian rossz néven vette, hogy ennyiemberrel kell megosztania kertjét, ezért kicsit sem voltegyüttműködő. Ez valószínűleg az erős területvédő ösztönemiatt volt, és bár szeretett a focilabda után szaladni, aznap rásem hederített.Bill és James készíteni akart néhány lassítottfelvételt, de amikor sikerült végre rávenni Christiant, hogyfusson vagy mozogjon, megállt, amint meghallotta a zajosslow- motion kamera hangját. Végül, nem volt máslehetőségünk, minthogy felrúgtuk az összes szabályunkat ésarra bátorítottuk, hogy kergessen minket. Ellenállhatatlanokvoltunk, Christian el se tudta hinni, mennyire szerencsés.Annak ellenére, hogy ruhánk elszakadt, az aznapi forgatáseredménye élvezetes lett, megérte a fáradságot.



Néhány nappal később megnéztük az első két napforgatásának gyorskópiáját. Christian csodálatosan nézett ki, alassított felvételek róla, ahogy futott és játszott, káprázatosakvoltak, egyikünk se, mégBill vagy Virginia se látott előttelassítva mozgó oroszlánt. Most először becsültük igazán az erejét, hatalmát és tökéletes koordinációját.

Ez lehetett Christian utolsó látogatása a kertben, mert ugyana morva lelkész kimondhatatlanul szerette Christiant, devonakodva közölte velünk, hogy nem engedheti meg tovább,hogy ott futkározzunk. Mint a legtöbb ember, ő is nagyon

toleráns volt, de mások is bejártak a kertbe, és nem lehetettelvárni tőlük, hogy elviseljék Christian féktelenkedését, úgy,ahogy mi tudtuk. Az a nap szintén szerepet játszhatott ebben adöntésében; amikor Christian makacs módon nem akartlejönni a lelkész kocsijának a tetejéről. Amikor azonbanelmeséltük Williamson tiszteletesnek, hogy reményeinkszerint pár héten belül Kenyában leszünk, kedvesenkompromisszu mot próbált kötni, hogy reggel 6.30-korelmehetünk a kertbe. Nagymértékben újra kellett szervezniéletünket, Christian akkor már egyre inkább egyhangúnak ésfrusztrálónak találta életét a Sophistocatben. Meg kellettszakítani a napját a délutáni sétával, így a kora reggeli mozgásneki sem volt kedvére.Bill és Virginia javasolta, hogyépítsünk egy kifutót Christiannak a Leith Hill-i házukkertjében, így mindhárman ott lakhatnánk, amíg el nemutazunk Kenyába.

Amikor a kifutó kész lett, Christian örökre elhagyta a King'sRoadot és Londont. Sok World's End-i barátja jött elbúcsúzni.Hetekig éltünk attól félve, nehogy baleset történjen, s nagymegnyugvás volt, hogy csak kellemes emlékeket hagyunk

hátra.



De azért szomorúak is voltunk; a Londonban töltött ötnagyon boldog, megismételhetetlen hónap Christiannal végetért.



7Vidéki élet

Bill és Virginia Leith Hill-i házát csinos, zegzugos kert vettekörül, és egy érintetlen vidék völgyére nézett, pedig csakötven kilométerre volt Londontól. Amikor megérkeztünk,gyerekeik és kutyáik biztonságos távolságban a házban voltak,Christian pedig megízlelhette a szabadságot, ami Afrikábanvárta. Életében először pontosan azt csinálhatott, amit csakakart. Futkározott a gyepen, időnként beleszagolt anárciszokba, majd beszaladt az erdőbe a harangvirágokonkeresz tül. Gyönyörű, de nem egy oroszlánhoz illő környezetvolt. Folyamatosan visszajött hozzánk megmutatni, hogymennyire boldog.

Szükség volt arra, hogy Christian az elkerített kifutóbanlakjon, és szerencsére tetszett neki. Huszonhárom méterhosszú és tizennégy méter széles területű volt, egy hatalmasfát, néhány bokrot, és egy színes vándorkaravánt vett körbe. Nagy izgtottságában első dolga az volt, hogy felmászott egyfára, de mivel még sohasem mászott fára, nem tudta, hogyanforduljon meg, és jöjjön le onnan. Arra várt, hogy segítsünkneki. Bill azt hitte, Christian egy bokor alatt fog aludni, de misejtettük, hogy jobban tetszik majd neki a karavánban álomra

szenderülni. Mi másik karavánban laktunk a kifutó mellett.Tavasz volt, sütött a nap, nagyon békés volt Londonhozképest.

Azon az első estén eladtuk Christiant. Szerződést kötöttünk afilmtársasággal, akik azOroszlán a Világ Végéncímű filmetkészítették. Sokba került ez a vállalkozás, és jóllehet eszünkágában sem volt megtagadni az együttműködést, mégis arrakértek, hogy mondjunk le a társaság javára Christian



tuladonjogáról. Átadtuk a teljes felügyeleti jogot a jövőjefelett. Ötszáz fontot kaptunk ezért, és megpróbáltuk úgy nézniezt az üzletet, mint egy szükséges formalitást, ami legjobbanszo lgálja az ő érdekeit. De azért bűntudatunk volt, és jobbérzés volt arra gondolni, hogy Christian kenyai lakos lesz,mint arra, hogy pusztán a filmtársaság tulajdona.

Christian természetesen a karavánban aludt. Másnap reggelkitörő örömmel üdvözölt minket, meg könnyebbülve, hogynem hagytuk cserben és nem tértünk vissza nélküle Londonba

az éjszaka folyamán. Cseppet sem zavarta akörnyezetváltozás, és megfeledkezett arról a tényről, hogytechnikailag már nem a miénk.

Arra számítottunk, hogy csak néhány hétig leszünk LeithHillben, de George- nak egyelőre még nem sikerült találniaolyan területet, amit mind ő, mind a kenyai kormánymegfelelőnek talált, mivel azt a kettőt, amit eredetileg javasolt, nem hagyták jóvá. Már nagyon szerettük volnaelvinni Christiant Afri kába, de még rágondolni is féltünk,hogy milyen csúnya és elhagyatott lesz majd az a körzet, amivégül megfelel a körülményeknek. Mindig azt remélve, hogyrövidesen mehetünk, vártunk, mialatt George folytatta akeresést, és közben múltak a hetek.Sze rencsére a nyáriidőjárás rendszerint kellemes volt.

A nyugalmas napokon olvastunk, napoztunk, Christiannal játszottunk, a barátaink lejöttek látogatóba. Mivel alapjaibanmindketten városorientáltak voltunk, időnként valamelyikünknéhány napra visszament Londonba.

Meglepő módon a Leith Hillben töltött idő fontos szakaszalett Christian életének. Nem volt annyi korlátozás, kevésbé

volt megbonyolítva az élet, világosabban meg volt határozva,



mekkora terület az övé. Első ízben tapasztalta meg amindennapok ter mészetes körforgását. A vándorkaravánbanvaló alvás csalódás volt a londoni oroszlánléthez képest.Gyakorta volt hőség, ami nappal lehangolta, de késő délutánraés estére igencsak csintalanná vált. Miután öt hónapot aSophistocatben laktunk Christiannak ahol rendszerint este8.30 körül ágyba tettük, most vettük csak észre, hogy azoroszlánok természetüknél fogva éjszakai állatok. Legtöbbidőnket a kifutóban töltöttük, és rosszkedvű lett, ha nemvoltunk vele. Sokszor ránk sem hederített, amikor odabenn

voltunk, de attól még, hogy nem akart velünk játszani, a„falkája" részének tekintett minket, és élvezte a társaságunkat.Egy dupla-kapus rend szer könnyűvé, és biztonságossá tette aki- be járást a kifutójába.

Bill nek és Virginiának három kicsi gyereke volt, többkutyájuk, akiknek a tevékenységét Christian közelről figyeltea kerítés mögül. Szeretett volna részt venni a játékukban. HaChristiannak az alagsorban kellett lennie a Sophistocatben,nem tudta, miről maradt le az emeleten. Nem szeretettkimaradni semmiből, és elvárta, hogy ő dönthesse el, hogyrészt akar -e venni az adott dologban.

Leith Hillben egy három és fél méter magas drótkerítésmegakadályozta abban, hogy csatlakozzon hozzájuk, de abbannem, hogy láthassa a csábító játékokat, amibőlki lettrekesztve. Ha nem voltunk vele, csalódottan járkált a (kerítésmentén, hamar utat koptatott mellette. Mostanra egyketrecben járkálhatott volna ugyanilyen értelmetlen módon.Kezdetben volt egy kölcsönös kíváncsiság Christian és akutyák között, de gyorsan elvesztették az érdeklődést egymásiránt. Ám ha valamelyik kutya túl közel tévedt a kerítéshez,

Christian lekuporo dott, hátrasimította füleit, láthatatlannak



képzelve magát, csak a farkáról felejtkezett meg, amitizgalmában csóvált. Aztán nekirontott a kerítésnek, amivelsikerült elijesztenie a kutyát. Ez a viselkedés, és a számtalanalkalom, amikor sikerült nyomunkba settenkednie ésmajdnem a földre lökni minket, éreztette velünk, hogyGeorge-nak igaza volt, a ter mészetes ösztönei tényleg nemk árosodtak.

Elhatároztuk, hogy elkezdjük Christian Afrikára valófelkészítését kicsiben ott Leith Hillben. A longleatiszafariparkban vagy az állatkertekben levő oroszlánokkal

összehasonlítva, Christian nagy volt a korához képest, de:szükséges volt olyan erősnek is lennie, amennyire csak lehet.Az állandó gyakorlásnak és ennek a szabad életnekköszönhetően sokkal egészségesebbnek nézettki, egyregyorsabban nőtt, a teste már egyre arányosabb volt fejével ésman csaival. A fára felkötöttünk egy szalmával kitömöttzsákot, amit imádott megtámadni, gyakran hintáztatta alevegőben.Ez jó testedzés volt Kenyához, segített fejleszteniaz izmait. Megtanulta karmait visszahúzva tartani,ha játszottunk vele; az egy hüvelyk hosszú hegyes karom fontosfegyver egy oroszlán számára, a zsák megtámadása erősebbétette őket, és megtanította arra, hogyan használja őkethatékonyan. Az étrendjét is megváltoztattuk. Az oroszlánokáltalában éjszaka vadásznak a vadonban, és változatos azétrendjük. Christian reggelire most már csak Farex bébiételtkapott kevés tejjel és bőséges vacsorát. A nyers hús mellékapott szárított húst, répát, tehén máját és néha adtunk nekitehén fejét vagy gyomrát. Leith Hillben való tartózkodásátnem hoztuk nyilvánosságra, így a helyi hentes értetlenül állvahúsrendeléseinken, megkérdezte: „Mi a fenét etettek tiketten,



egy krokodilt?" Mivel tudta, hogy Bill nél és Virginiánállakunk, ésszerűbb lett volna oroszlánt feltételezni.

Az új étrendnek köszönhetően szebb lett Christian bundája.Vastagabbá, puhábbá és gyönyörű karamellszínűvé vált.Kihangsúlyozódott részlegesen fekete sörénye, egykimondottan szép oroszlán lett belőle. Több időt töltött azzal,hogy mosdatta, tisz togatta magát, pedig sohasem volt olyankényes, mint a legtöbb házi macska. A nyelve olyan érdesvolt, hogy szinte véresre nyalta az arcunkat. Kihullottak atejfogai, és elkezdtek nőni a csontfogak, aminek a karavánjába

vezető létrafokok látták kárát. Leith Hillben több lehetősége nyílt az önkifejezésre, ésmivel az eddiginél is több időt tudtunk vele tölteni, jó voltegyütt lenni távol a várostól, a vele való kapcsolatunk mégmélyebbé és szeretet telibbé vált. Unity hetente többször lejöttLondon ból, hogy vele töltse a napját, új játékokat találtak ki.Christian különösen élvezett „talicskásat" játszani, valamintügyesen megfogta a bokánkat, hogy felbuktasson. Sokféle játéka volt, kapott új autógumit is, és a bokrok mögött tudott bújócskázni. Elégedett volt, mi pedig eszméletlenül jólszórakoztunk rajta. A méretéhez képest szerfelett gyengéden játszott velünk, könnyen kezelhető maradt továbbra is. Egyiklátogatónkra sem jelentett veszélyt, ha bement hozzá akifutóba, a gyerekeket leszámítva, mert őket akaratlanul is aföldre tudta lökni. Egy oroszlán, aki hajlandó volt„talicskásat" játszani, és még humorérzékkel is meg voltáldva, kell, hogy szeresse az emberi fajt. Néha, mikor esett, egészen bevadult, olyankor a kifutón

kívül maradtunk. Volt egy nehéz időszak, amikor rájött, hogykönnyedén megakadályozhatja, hogy elmenjünk, ha ránk

ugrik és nem ereszt el hatalmas mellsőmancsaival. Ha a



fenekére csaptunk, csak még elszántabb lett. Nagyvakmerőség kellett ahhoz, hogy egy ilyen szituációban, mintez, az ember ráüssön egy oroszlánra. De néhány napon belülrájött, hogy ezzel a fajta viselkedéssel magának árt, hiszen ígyazt éri el, hogy kevesebb időt töltünk vele. Jobbnak látta, hafolytatja az együttműködést.

Még nagyon kölyök volt Christian, amikor megvettük, ígyhónapok kellettek hozzá, hogy felépítsük vele akapcsolatunkat. CsodáltukBill és Virginia bátorságát az Elza,a vadon szülötte című filmben, ahogy eljátszották a

szerepüket, és ahogyan a sok felnőtt oroszlánszereplőveldolgoztak. Kevesebb al kalmuk volt ahhoz hasonló kapcsolatotkifejlesz teniük, mint amilyen a miénk volt Christiannal. Mivelhamarosan indulnunk kellett Afrikába, már értelmetlennektűnt, hogyBill és Virginia túl közel kerüljön hozzá érzelmileg,de gyakran lejöttek meglátogatni a kifutójában. Amikor velevoltak, az orosz lánokkal való tapasztalatuknak köszönhetően jól boldogultak vele.

Leith Hill ben továbbra is filmre vették Christian életét,különös hangsúlyt fektetve a vadonba történő visszaszoktatáskezdeteire. Christian rajongott a dokumentumfilmet rendezőJames Hillért, időnk legnagyobb részét azzal töltöttük, hogyvigyáztunk, Christian ne ugorjon rá. James bizonygatta, hogynem fél, „csak nem akarom, hogy elszakadjon az újnadrágom". Úgy tűnt, hogy minden forgatási napon újnadrágot viselt, és nyugodtabbnak érezte magát, amikor akifutón kívülről rendezett.

Bill elhatározta, hogy lefilmezi Christian első kiruccanásátegy angol tengerpartra. Nem voltunk valami lelkesek; hajnali3 óra nem egy rokonszenves időpont elkezdeni a napot, és

tudtuk, hogy mi leszünk azok, akiket Christian összenyom a



kilencvenöt kilométer alatt oda-vissza. Már túl nagy voltahhoz, hogy autóban utazzon, ígyBill és Virginialakóautójával mentünk. Mi is először láttunk angoltengerpartot, szürke volt, komor, és néptelen. De a hajnalgyönyörű volt, több jelenetet vettünk fel Christianról ésnégyünkről, ahogy futunk a parton. Esze ágában sem voltvizessé válni. Tetszett neki a kirándulás, de végül belefáradtabba, hogy mindig pórázon kellett megvárnia, amíg el nemhelyezték a kamerákat. Nem lett volna okos dolog felingerelniegy ekkora méretű oroszlánt, így hazavittük. Mancsának

nyomai később bizonyára zavarba hozták az aznap ottfürdőzőket. Christian ekkor már tíz hete Leith Hillben volt, és az ottani

élete kezdte elveszíteni varázsát. És számunkra is; úgyéreztük, hogy vándorkaravánunk mérete napról naprazsugorodik. Voltak napok, amikor szakadatlanul esett,nyomasztó volt a folyamatos várakozás. Christian kezdettismét rosszkedvű lenni, visszatért a feszültség, amit az utolsóhetek ben éreztünk a Sophistocatben. Időnként felmászott akifutója drótkerítésére, ezért megmagasítottuk biztonságiokokból. Reméltük, hogy ez csak a figyelmünk felkeltésénekvolt egy módja, mintsem szökési kísérlet.

1970. augusztus 12- én megünnepelte Christian az elsőszületésnapját. Unity csinált neki egy vagdalthúsból készültszületésnapi tortát. Egy darab gyertya volt a tetején, és mielőttChristian megette a gyertyát és a tortát, azt kívántuk, hogylegyen ha marosan Kenyában.



8Christian szülei

Fel kellett készítenünk Christiant a kenyai utazásra, mivel ahosszú repülőút Nairobiba megpróbáltatással járt. A Kelet- Afrikai Légitársaság járatára vettünk jegyet, ahol a

szabályzat előírta, hogy egy speciális faládában kell utaznia azutastérrel megegyező kabinnyomású raktérben. Tizenegy órásrepülőút volt, de mivel Christiant már Leith Hillben be kelletttenni a ládába, legalább tizenöt órás bezártsággal nézettszembe. Amikor Bill a részleteket beszélte meg alégitársasággal, az egyik képviselőjük azt mondta: „Úgytűnik, tévedés történt, Mr. Travers. Ugye nem szándékozikegy oroszlánt Angliából Afrikába szállítani? Mintha vizethordana a tengerbe!" Nagyon alaposan megvizsgáltuk az összes kérdést Christian

utazásával kapcsolatban, és felhívtunk több állatkereskedőt ésállatkertet, hogy informálódjunk egzotikus állatok biztonságos szállításának legjobb módjáról. Kutatásunkból azderült ki, hogy nem volt egyetértés vagy akármilyenkülönösebb érdeklődés a témában. Szeretnénk azt hinni, hogymanapság az állatok szállítása sokkal tudatosabb ésgondosabb művelet, de a szomorú igazság az, hogy amíg

néhány állatra nagy gondot fordítanak, addig a legtöbbet mégmindig a kényelmükre való tekintet nélkül viszik körbe avilágon. Például folyamatos kritika éri az ausztrál birkákKözel-Keletre történő szállításának körülményeit. Néhányan, akikkel beszéltünk, kicsi ládát javasoltak, hogy

ne tudjon megfordulni az állat; minél kisebb a hely, annálkevésbé tud mozogni és megsérteni magát. Beszéltünk OliverGraham- Jonesszal, aki a londoni állatkert vezető állatorvosa



volt, és akit abban az időben tett ismertté a sokat cikkezettkísérlete, a Chi-Chi nevű panda mesterséges termékenyítése(inszeminálása), akit Londonból Moszkvába szállítottak,majd vissza. Ő azt tanácsolta, hogy tegyünk nyugtatót azételébe, ami enyhén megnyugtatja Christiant, és ez

bizt onságosan minimalizál mindenfajta stresszt. Christian azút nagy részét valószínűleg átalussza. Elhatároztuk, hogyolyan szállítóládát rendelünk neki, ami elég nagy ahhoz, hogyfelüljön és megforduljon benne, egyik végén rácsos lenne,másik végén feltolható ajtó. Kifejezetten kértük, hogy ne

legyenek érdes felületek vagy éles sarkak, amikenmegsebesíthetné magát. Amikor kiszállították a ládát, betettük Christian kifutójába,

hogy megbarátkozzon vele. Ebben etettük, és éjszakára bezártuk a karavánt, így ösztönöztük a ládában való alvásra.Minden nap bele raktuk egy rövid időre, hogy az utazáskevésbé legyen sokkoló.

A Kelet- Afrikai Légitársaság (East African Airways) félkilogrammonként 2 font összeget állapított meg, amennyiértelviszi Christiant Kenyába, így le kellett mérnünk.Kölcsönkértünk az igencsak meglepődött hentestől egyfüggőmérleget, és egy fára akasztott kötélhez erősítettük.

Egy üres zsákot tettünk Christian hasa alá, felemeltük, és azsák mindkét végét ráhúztuk a mérleg végén levő kampóra.Tehetetlenül, de nyugodtan lógott ott.Bill nek és nekünk nagyerőfeszítésünkbe került felemelni őt, nem voltun meglepve,amikor láttuk, hogy 72,5 kilogramm a súlya.Állategészségügyi igazolást is be kellett szerezni, ezért egyállatorvos megvizsgálta Christiant, beoltotta Catovackal, hogymegvédje a betegségektől, amikkel szemben nem lenne

ellenálló Afrikában.



Mindig is meg akartuk nézni Christian szüleit a devoniIlfracombe Állatkertben, és mivel Leith Hill-ben ragadtunk,most volt lehetőség meglátogatni őket. Ez az állatkertakkoriban tipikus példája volt a sok kis vidéki állatkertnekAnglia- szerte, legtöbbjük azóta bezárt. Ilfr acom be népszerűüdülőhely, az állatkerthez tartozó faházakban lehetettmegszállni. Meglehetősen csiricsáré vásári hangulata volt, lehangolóan kicsik és egyszerűek voltak a különfélecsimpánzok, lámák, madarak, sőt még a néhány elhanyagoltkenguru ketrecei is. Az orosz lánok voltak a szupersztárok, és

még sose láttunk olyan pompás oroszlánokat, mint amilyenekChris tian szülei, Butch és Mary voltak. A korlátozottéletkörülményeik ellenére nagyon egészségesnek látszottak.A vadonban élő oroszlánokkal ellentétben, melyek kétvadászat között pihennek, míg újra meg nem éheznek, Butchés Mary mindennap kapott enni, ezért nem bömböltek éjszaka,és nem zavarták fel a közeli faházakban nyaralókat. Christiannagyon hasonlított a szép terjedelmes sörényű háromévesapjára. Rokonszenves pár voltak, akik megállás nélkül járkáltak kicsi ketrecük betonpadlóján.

Az állatkert tulajdonosa hajlandó lett volna eladni őketötszáz fontért, de nem mertük megkérdezniBill t, hogy velünk jöhet-e Butch és Mary is Kenyába.

Érdeklődtünk a tulajdonostól Christian lánytestvéreiről, és őmegadta az állatkereskedő nevét, akinek eladta őket.Felkerestük ezt a kereskedőt, de mivel 1969- ben ötvennyolcoroszlánkölyköt adott el, és nem vezetett részletesnyilvántartást, csak azt tudta mondani, hogy szerinte egycirkusznak lettek eladva. Christian lánytestvérét, akitMartának hívtak, a Harrodsban egy hamis csekkel vásárolták

meg, és azonnal újra el is adták egy ismeretlen harmadik



félnek. A Harrods árubeszerzője, Roy Hazle az alábbi leveletkapta a börtönből, ami szolgált némi információval:

Őfelsége Börtöne (HM Prison) Jobb Avenue

Brixton London SW2

1969. december 26.

Kedves Uram! Mondták nekem, hogy Ön és az Önnel együtt dolgozó hölgyaggódott az oroszlánkölyök miatt, amit Önöktől, hoztam el. Megnyugtathatom és elmondhatom, hogy ő most egy nagyon szép otthonban van, ahol van egy szép házikója, ami fűtött, ésvan nagy kertje is, ahol játszhat. Két szép kislány vigyáz rá,mivel ő a házi kedvenc, és a legjobb eledelt kapja. Mindennap elfogyaszt egy tucat tojást és friss tejet, valamint sok húst. Egy filmsztár otthonában van. Így kérem, ne aggódjon miatta,és mondja meg a hölgynek, aki gondozta, hogy jobb otthonranem is találhatott volna. Ez majd kicsit megvigasztalja, merttudom, hogy nagyon szerette. Így kérem, ne aggódjon, jól gondoskodnak róla.

Tisztelettel: J. R. Styles

Hiába a levél, és hiába a további erőfeszítéseink, hogymegtaláljuk Martát, soha semmilyen nyomát nem fedeztükfel.

Ironikusnak tűnik, hogy amíg annyi kutyának és macskának

van pedigréje, addig szinte lehetetlen volt akkoriban



kinyomozni egy oroszlán történetét, mivel csak kevésnyilvántartást vezettek. Ma drámaian megváltozott a helyzet,mivel jóformán csak a nagyobb nemzetközi állatkertekmaradtak életben, és ahhoz, hogy megvédjék a génállományt,szükséges precíz nyilvántartást vezetni egyes állatokról.Butch- ot az amszterdami állatkerttől vették, és rokonságbanállhatott Elzával, mert Joy és George Adamson 1956-banKenyából Rotterdamba küldte Elza lánytestvéreit. Christiancsaládtörténete nyomasztóan jellemző a fogságban élő állatoksorsára, és Christian megvásárlásával akaratlanul

hozzájárultunk ennek az állandósulásához. Óhatatlanul összehasonlítottuk Christian jövőjét szüleiéletével. Beton, rácsok és unalom helyett szabadság.Egyikünk se volt még olyan állatkertben, ahol elhittük volna,hogy az állatok szerencsésnek és boldognak érzikmagukat bezárva. Az állatkerteket folyamatos ellenőrzés alatt kellenetartani, bizonyos követelményeknek eleget téve. Bár érezzük,hogy irreális állatkertellenesnek lenni, mivel napjainkban azállatkertek felbecsülhetetlen tudományos és genetikaivizsgálatokat folytatnak, mellyel biztosítják a veszélyeztetettfajok fenntartását. Az állatkerteknek újra ki kellett találniukmagukat, és manapság már szigorúan szemmel vannak tartva.Megmentették például az arab bejzát, a dél-afrikai szélesszájúorrszarvút, a Kenyában, valamint Tanzániában őshonoskeskenyszájú orrszarvút, amelyek természetes élőhelyüköncsaknem kihaltak.

Christian felébresztett bennünk egy általánosfelelősségérzetet az összes többi állat iránt.Bill és Vir ginia,mindketten azt mondták, hogy az Elza, a vadon szülöttecíműfilm forgatása alatt az oroszlánokkal való kapcsolatuk óriási

hatással volt életükre, és mi többször is megvitattuk velük a



természetvédelem és vadállatok védelmének teljes kérdését.Először vettük észre, milyen drasztikusan rövidlátó volt azember. Több ügy is, amiről beszélgettünk akkoriban, azótamég sürgetőbbé vált, ideértve a vizet, környezetkárosítást és aklímaváltozás következményeit, mivel egyre nagyobb a harcember és vadvilág között az élőhelyért és természetierőforrásokért. Ami még nyilvánvalóbbá vált számunkra, azaz ember és természet közötti kölcsönös kapcsolat, és hogyegy megoldásnak mindenre ki kell terjednie.

Miközben Leith Hillben, a vándorkaravánban ücsörögtünk,

elhatároztuk, hogy megcsináljuk a világ legjobb állatkertjét. Ami állatkertünk statuálna példát az összes többinek, a legjobbéletfeltételeket biztosítaná a fogságban élők számára, éselérhetővé tenné a legnaprakészebb információkat az állatokéletéről. A világ szakértői dolgoznának együtt vezető építészekkel és tervezőkkel, hogy megteremtsék alegérzékenyebb és legkifinomultabb jellegű környezetet. A

kifogástalan módon tartott, egészségesebb és boldogabbállatokon kívül lenne előadóterem, ahol zoológusok és másspecialisták előadásokat tartanának, lennének mozik, aholtermészetfilmeket mutatnának be állatokról, ahogyan atermészetes környezetükben élnek. Lennének könyvesboltok,könyvtár és filmek. Az állatkertünk kutatási és tájékoztatásiközpontként működne, amely mintául szolgálna és tanácsotadna a világon minden ember számára a természetvédelemrőlés a fogságban élő állatok gondozásáról

Elkezdtünk gondolkozni, hogyan tudtunk volnaszimpatikusabb kifutót tervezni Christiannak, amiben kevésbéérezte volna magát korlátozva. Miért kell a sok állatnak azállatkertben egyhangúan szimmetrikus kifutókban és

ketrecekben élniük, ahol semmi változatosság, praktikus, de



hideg betontalaj, és semmi nyoma fantáziának aformatervezésben? Miért nincs a kifutókban egy középig bemenő elzárt folyosó, amin keresztül az emberekvégigsétálnának, és az állatoknak lehetőségük lennekörbesétálni az embert?

Legalább mi is átérezhetnénk, milyen lehet korlátok közöttélni.

Visszanézve, örömmel látjuk, hogy néhány ötlet bekerültegyes állatházak újratervezésébe ésmeg építésébe, és azállatok jóléte első számú lett.

A németországi frankfurti állatkert tölti be a vezető szerepetezen a téren, a Taronga Állatkertben, Ausztráliában pedigfantáziadús állattereket ter veztek.

Olyan sokáig vártunk Leith Hillben, hogy Christian kinőtte aszállítóládáját. Észrevettük, hogy amikor bezártuk,zaklatottságában néha a függőleges korlátokat fogdostamancsával, és a mögötte levő drótháló egészen kihorzsoltatalppárnáját. A következő, nagyobb ládájánál kértük, hogyhelyez zék a korlátokat vízszintesen, így nem okozna sérüléstmagának. Annak ellenére, hogy a szállítóládát készítő cég márévek óta állatkerteknek és állatkereskedőknek szállít, mégsose kérték meg őket ennek a kézenfekvő módosításnak azelvégzésére. Ebből arra következtettünk, hogy mennyireérdektelenek voltak az állatkereskedők.

A Leith Hillben eltöltött három hónap után kezdtünklemondani arról, hogy George valaha is talál megfelelőhelyszínt Christiannak, és rettegtünk minden alternatívától,amit kénytelenek lettünk volna fontolóra venni. Elszomorítottminket a folyamatos várakozás és a szűkös életkörülmények.Akkor már kevesebb híres emberrel találkoztunk,

megkérdőjeleztük, hogyan leszünk ábrázolva a filmben,



féltünk, hogy Christian csak valamelyik állat lenneBillTravers és Virginia McKenna valamelyik vadvilágról szólódokumentumfilmjében. De Christian története egyedülállóvolt. Ő volt a vitathatatlan filmsztár, mi csak mellékszereplőkvoltunk. És ekkor, pont úgy, ahogyan Londonban is történt,amikor már kezdett pattanásig feszülni a helyzet, éppen akkor jelent meg Christian életében egy új szakasz. Távirat érkezettGeorge Adamsontól, hogy Christian néhány nap múlvaelhagyhatja Angliát, és mehet Kenyába.



9Vizet a tengerbe

1970. augusztus 22- én délután 3.30-kor Christiant beraktuk aládájába, de nem a szokásos néhány percre, hanem legalábbtizenöt órára. Szakadó eső volt az utolsó emléke Angliáról.Miután gyenge nyugtatót kapott húsdarabokba téve, elvittük aládáját a furgonhoz, amelynek a Heathrow repülőtérre kellettvinnie őt. Az oroszlánoknak nincs poggyászuk, és otthonhagyhattuk a pórázát, mivel többé már nem vettük volnahasznát. Unity természetesen eljött Leith Hillbe elbúcsúzni, éskönnyek között megígérte, hogy meglátogatja Kenyá ban.

Bill és Virginia kocsiját követve utaztunk a repülőtérre egyfurgonban Christiannal, aki zavarban volt, de nem voltmegijedve. Azt az autót, amiben operatőrünk ült, megállítottaegy rendőr, merthogy engedély nélkül filmezett, ráadásulátvágott az úttesten és dugót okozott. Ám Virginia McKennaés az Afrikába készülő oroszlán együttes látványa meggyőztea meglepett rendőrt, hogy legyen elnéző, így továbbengedte akonvojt. A Heathrow- n egyenesen a kifutópályára mentünk ki,és leparkoltunk a Kelet-Af rikai Légitársaság repülőgépemellett. Zsákvásznat erősítettünk a láda köré, ami védelmetnyújtott a hideg ellen a hosszú éjszakai repülőúton. A

nyugtató hatékonynak bizonyult, mert Christian egészennyugodt volt a többi repülőgépből hallatszó zaj és azösszegyűlt kíváncsi tömeg ellenére. Délután 5.30-kor egytargoncával beemelték Christian ládáját a repülő kicsi,utastérrel megegyező kabinnyomású csomagterébe. Drámai ésgyötrelmes pillanat volt, hiszen mindannyian tisztábanvoltunk azzal, hogy a csomag térben, egyedül a bőröndökközött, akár meg is halhat Christian.



Angliát este 7-kor hagytuk el Billel, a forgatócsoporttal, és avalahol alattunk utazó Christiannal. Az egyetlen menetrendszerinti megálló Párizsban volt egy órával később, mielőttmegérkeztünk volna a kenyaiJomo Kenyatta repülőtérre.Megengedték, hogy bemásszunk a raktérbe, ahol nagymegkönnyebbülésünkre álmosan és nyugodtan találtukChristiant. Úgy láttuk, nem szükséges még több nyugtatótadni neki, így csak becsúsztattunk egy darabka húst a rácsonkeresztül, és feltöltöttük a vizes tálkáját. De a repülőútlegmegerőltetőbb, leghosszabb része még előttünk állt.

Reggel 7- kor szálltunk le Nairobiban. Zavartalan napsütésreszámítottunk Afrikában, amilyen Ausztráliában vagyKaliforniában szokott lenni, de borús és hideg idő fogadott. Noha korábban utánanéztünk, hogy éppen nem az esős évszakuralkodott, az elkerülte a figyelmünket, hogy tél volt. Akifutópályán türelmetlenül vártuk, hogy leszedjék Christianládáját. Túlélte! Már majdnem véget értek a megpróbáltatásai,de mivel elmúlt a nyugtató hatása, rettentően zaklatott volt.George Adamson már ott várakozott, hogy megismerkedjenvelünk, és intézkedett, hogy Christiant felgurítsák egy állatoktárolására alkalmas, elkerített területre, ahol várnia kellett mindaddig, amíg mi átmentünk az útlevélkezelésen ésvámvizsgálaton. Christian megkönnyebbült, amikorkiengedték a szállítódobozból, és nagy szeretettel üdvözöltminket. George „jóképű, barátságos kisfickó"-nak nevezte.Bár Christian nem sérült meg és egyetlen karcolás sem látszottrajta, bizonytalan volt a járása, és teljesen kimerültneklátszott. Szemei csipásak voltak, bundája elvesztette fényét,soványabbnak tűnt. Alig hittük el, hogy a sok várakozás éscsüggedtség után Christian biztonságban megérkezett



Kenyába, és megmenekült attól a sorstól, hogy élete végéigfogságban éljen az Egyesült Királyságban.

Végre találkoztunk George Adamsonnal, aki koráb banmegtanította Elzát szabadon élni, és többet tudott azoroszlánokról, mint bárki más a világon, és ő volt az, akiotthont akart találni Christiannak a vadonban. Meglepőenkicsi volt, jól öltözött figura, szép tiszta szafariruhát viselt,gondosan nyírt ősz haja volt, és hegyes kecskeszakálla.Halkan beszélt, de átható kék szemeivel minket vizsgálgatott,és ehhez a könyvhöz írt Előszavában azt mondja, hogy

azonnal hitt Christianban, de nem hitt bennünk! Csak néhánynap múlva nyugodott meg a társaságunkban. Intelligens volt,szórakoztató, és izgatottá, valamint lelkessé tette a kihívás,hogy Christiant visszaszoktassa a vadonban.

A kenyai kormány kijelölt Korában egy területet erre a célra,ami Nairobitól 450 kilométerre fekszik észak -keleti irányban,nem messze Garissától. Hogy eljussunk Korába, Georgeöccse, Terence Adamson, afrikai munkások segítségévelmegtisztította az utolsó harminc kilométeres útvonalat a bokrok között.

Bill és George terveinek megfelelően két részletben tettükmeg az utat, hogy legyen elegendő idő a tábor elkészítésére,amíg megérkezünk. Így Christiannak is könnyebb volt.

Ez a Kora nevű hely lett felkutatva, azért, mert senki másnaknem kellett. George úgy jellemezte, hogy ez Kenyának egysivár, cseppet sem vonzó része, ahol lakott néhány afrikai;voltak itt álomkórt terjesztő cecelegyek és az esős évszakbanmegközelíthetetlenné vált. A vadállomány, noha nem volt bőséggel, elegendő volt Christiannak és azoknak azoroszlánoknak, akikből George egy falkát akart alkotni.



Ennek a „senkiföldjének" a kizárólagos használatáért évente750 fontot fizetett a filmtársaság.

Christian két napig a reptéri állattároló kifutójában maradt.Mi Nairobiban szálltunk meg, de naponta többször isvisszamentünk megnézni és megetetni. Szemlátomástelégedetten aludt, amíg nem voltunk ott, látszott, hogy arepülés kimerítette és meggyötörte. Afrikaiak tömegétvonzották látogatásaink, azt vettük észre, hogy legtöbbjükmég sohasem látott oroszlánt vagy egyéb őshonos állatot. A'70- es évek elejéig csak turisták engedhették meg maguknak,

hogy ellátogassanak a vadasparkokba. Ahányszor Christian akifutó ka puja felé ment, a tömeg félve hátralépett. Amikorkülönböző hivatalnokokkal beszélgettünk a repülőtéren,láthatóan nem értették, mi értelme van visszajuttatni egyoroszlánt a vadonba, ráadásul Angliából idere pítve ilyenköltségen.

Elmentünk a Nairobi Ne mzeti Parkba, ahol sok állatot

láttunk a saját természetes környezetében, pedig csupánhuszonnégy kilométerre voltunk Nairobitól, és a Hilton Hotelis tisztán látható volt a horizonton.Bill nek lehetősége nyíltarra, hogy megmutassa George-nak és a többieknek a filmangliai jelene teinek vágatlan, nyers változatát, George nagyonkíváncsian várta, hogy életében először lásson egy oroszlántlassított felvétellel készített képsorokon.

A második nap végére Christian teljesen kiheverte arepülést, így másnap kora reggel több Land Rover rel magunkmögött hagytuk Nairobit, hogy megtegyük az út elsőszakaszát. Christian George Land Roverjének hátuljábanutazott, aggodalmunkra folya matosan járkált, és gyorsanledörzsölődött a bőr az orráról és a homlokáról, ahogy

nekinyomta fejét a közte és az első ülések között levő



elválasztórácsnak. Gyakran megálltunk megitatni, és próbáltuk megnyugtatni. George biztosan azt gondolta, hogyfeleslegesen aggódunk ennyit az elkényeztetett oroszlánunkmiatt. Egyik pihen ő alkalmával figyelmeztetett minket, hogyChristian elfuthat, ha kiengedjünk a kocsiból, és annyira büszkék voltunk, amikor George legnagyobb meglepetéséreengedelmesen visszaugrott.

A nap előrehaladtával környezetünk egyre melegebb,szárazabb és sivárabb lett. Annak idején elszomorított minket,amikor George elmesélte, milyen is lesz Kora, és most saját

szemünkkel láthattuk az ország adottságait, ahol Christianélni fog. Háromszázhúsz kilométert mentünk, éppen sötétedés előtt

érkeztünk meg egy szafaritársaság által készített átmenetitáborba, akiket arra szerződtettek, hogy gondoskodjanakrólunk arra a két éjszakára, amit ott szándékoztunk eltölteni.Christian kimerült, így bevezettük a kicsi kifutóba, amit nekiépítettek.

Úgy döntöttünk, hogy betesszük hozzá a mi ágyunkat, hogyvele legyünk, erre ő azonnal felmászott az egyikre, és elaludt.Ez volt az első éjszakája az afrikai bozótban!

Az afrikai este csendességében és frissítő hűvösségébenleültünk egy pompásan megterített asztalhoz, ahol kék színű,lágy esésű kaftánba öltözött, piros bolerót és sapkát viselőafrikaiak szolgálták fel az ínycsiklandozó háromfogásos ételt.Szürreális, de kellemes meglepetés volt. Vacsoránál Georgekinyújtózott, megkért minket, hogy szólítsuk a keresztnevén,majd mes élt a többi oroszlánról, akiket Christiannal együttakar visszaszoktatni a vadvi lágba. Ehhez a mesterségesfalkához már volt két másik oroszlánja, akik Naivashában

várakoztak. Az egyik Katania volt, a négy hónapos nőstény



kisoroszlán, akinek valószínűleg meghalt az anyja, és miutánmegtalálták, George-nak adták.

A másik Boy volt, egy hétéves oroszlán, akinek rendkívüliélete volt.

1963- ban Boy és testvére Girl, kölykökként magukramaradtak, mert elvesztek vagy megölték szüleiket, ám Ryvesfőtörzsőrmester, a Nairobi közelében állomásozó Skót Gárdaezredéből rájuk talált. A kölyköket szeretettel nevelte feleségeHildegarde és két kicsi lányuk, Jenny és Patrícia, emiatt akölykök olyan barátságosak és közkedveltek voltak, hogy ők

lettek az ezred kabalái. Amikor az ezred vissza tért az EgyesültKirályságba, felmerült az is, hogy velük megy Boy és Girl is,de szerencsére odaadták őket Joynak és George Adamsonnak,hogy vissza szoktassák a két kis kedvencet a természetbe.Mielőtt a kölyköket visszajuttatták a vadonba, szerepeltek az Elza, a vadon szülöttecímű filmben, ahol Girl játszotta Elzát.A filmben szereplő oroszlánok többségét eladtákállatkerteknek és cirkuszoknak, ami dühítette Joyt, George-ot,Bill t és Virginiát, és ez széleskörű vitát eredményezett. 1965áprilisában Boy és Girl átköltözött George-dzsal a Meru

Nemzeti Parkba.A visszaszoktatásuk sikeres volt, de aztán 1969 októberében

Joy teljesen véletlenül talált rá a lesoványodott és talán bölényáltal súlyosan megsebesített Boyra. A tapasztalt állatorvos Dr.Tony Harthoorn és felesége Sue megoperálta, a bonyolultműtét során behelyeztek egy acéltűt Boy egyik lábába. Joy ésGeorge kilenc hónapon át ápolta Naivasha városában.Szerencsés egybeesés volt, hogyBill pont akkor kereste megGeorge-ot Christian miatt, ami kor Boy már majdnem teljesen jól volt ahhoz, hogy újra visszamenjen a vadonba. Lassan



indulnia kellett George- nak Naivashába, és elhozni Boyt ésKataniát.

Másnap reggel Christian megtette első sétáját Afrikában.Szimbolikusan levettük róla a nyakörvet, most márvéglegesen megszabadult tőle, majd követtük őt Billel ésGeorge- dzsal. A vidék sivár volt és teljesen jellegtelen, teletüskebokrokkal, és Christian, aki egy londoni bútorboltbanolyan nagynak látszott, itt eltörpült ebben a környezetben.Rendkívül meleg volt, és ő csak csendben sétált, hogy magábaszívjon mindent. Ösztönösen tudta, hogyan távolítsa el

fogaival a tüskéket puha mancsából, és most láttuk csak, hogya bundájának színe egy természetbe beleolvadó rejtőszín.Egyértelműen a hozzá méltó környezet ben volt.

Mivel ez víztelen terület volt, nem gondoltuk, hogy látnifogunk más állatokat is, de még aznap késő délután egyeltévedt nagy, őshonos afrikai tehén(szuahéli: ngombe)kóborolt a tábor felé. A csordájától elszakadt állat vizet vagy

élelmet keresett. Christian meglátta, és rögtön elkezdte becserkészni. Az állatnak óriási, hegyes szarvai voltak, ezértGeorge szólt, hogy állítsuk meg Christiant, mivel annyiratapasz talatlan, hogy könnyen megsérülhet. Nem lehetettmegfékezni, ezért George a Land Roverhez rohant, majdChristian és a tehén közé hajtott, aki ekkor elfutott. MielőttChristian követni tudta volna, mi ketten megragadtuk, hogy betegyük a Land Roverbe. Életében másodjára rémisztőenvicsorogva ránk mordult, hátrasimította füleit, ezért egybőlelengedtük. A tehén eltűnt, Christian pedig jogosanmegharagudva, lassan követett minket vissza a táborba.

George- ot lenyűgözte, ahogy Christian tökéletesen, ésösztönösen becserkészte a tehenet, bemutatta nekünk, hogyan

osonta körbe áldozatát, kihasználva a bokrok természetes



fedezékét. Tökéletesen helyezkedett el úgy, hogy a szél nevigye el a szagát a zsákmányhoz, és ne hívja fel magára afigyelmet. George azt mondta, hogy „Nem lesz gondhozzászoktatni az ifjú Christiant a vadonhoz", és isméthatalmas büszkeség töltött el minket.

Ekkor 130 kilométerre voltunk a végső táborunktól, amiKorában várt ránk. Az út hepehupás volt, porhanyós vulkáni por fedte, ezért nagyon lassan kellett vezetnünk. Ahogyközeledtünk a Tana folyó menti táborhoz, nagymegkönnyebbülésünkre a vidék kicsivel termékenyebb és

változatosabb lett. Láttunk többek között elefántot,gyűrűsfarkú víziantilopot, néhány zsiráfot. Afrika elkezdettmegelevenedni ne künk. Elhajtottunk egy falu mellett,amelynek lakói egyszerű szövetlepelben voltak, nyakláncokatés karkötőket viseltek. Ők voltak az első afrikaiak, akiketláttunk, de ők nem drapp színű nyugati ruhákat viseltek,hanem szemlátomást ugyanúgy éltek, ahogy előtteévszázadokon át.

Az utolsó harminc kilométeren többször is szükséges volt bekapcsolni az összkerékmeghajtást a Land Roveren,különösen akkor, amikor a homokos folyómedreken keltünkát, valószínűleg ezért volt ez a terület esős időszakbanmegközelíthetetlen. Késő délután érkeztünk meg, amikor atábort meg lepően szép megvilágításban találtuk. A sátraink a

jellegzetes dum- pálmák között voltak a széles Tana folyómellett. Véget ért Christian hosszú utazása, el se tudtuk hinni,hogy tényleg eljutott oda, ahol élni fog. Nem vitás, hogy mégsok kihívás várt rá, például megismerkedni a többioroszlánnal...- és egyszerűen csak életben maradni.

Másnap reggel George elment Naivashába a többi

oroszlánért, emiatt néhány napig távol volt. Teljesen el



voltunk kényeztetve; a sátraink kényelmesek ésrovarmentesek voltak, felszolgálták az ételeinket, forrózuhanyt készítettek, kimosták a ruháinkat és valahogy még kiis vasalták. A sátrak mellett kapott helyet Christian kifutója,hogy este ott aludjon. A szafaritársaságnál dolgozó afrikaiakrettegtek tőle, és ha már túlzásba vitte az emberek bosszantását, akkor napközben is a kifutóban kelletttartanunk. A hőség miatt mindannyian el voltunk lustulva.Christian úgy viselkedett, mint a legrosszabb turista, elbújt anap elől, minden alkalommal a tábori ágyunkon henyélt, talán

a hűvösebb angliai időjárásról álmodozott. Korán reggel, mielőtt még túl meleg lett, vagy pedig késődélután elmentünk sétálni Christiannal. Sosem felejtjük el azta szabadságot, ahogy ott csatangoltunk, miután Angliábaneltöltöttünk nyolc hónapot, ami tele volt az általunk bevezetettszabályokkal. Tolakodva elénk furakodott, ragaszkodotthozzá, hogy ő menjen elől. De könnyű volt irányítani, nem

akart magában elkószálni. Szerencsére ezeken a sétákon nemtalálkoztunk más állattal, a tehénnel történt élményünk utántudtuk, hogy képtelenek lennénk visszatartani. Ha elmentünkúszni, leült az árnyékban és nézett minket. Lenyűgözték afolyó túloldaláról hozzá üvöltöző páviánok, megfigyelte azidőnként felszínre merülő vízilovakat és a krokodilokat, ak ikvészjóslóan a vízbe csúsztak, amint megjelentünk.

A forgatás kisebb megszakítás után folytatódott, mindenkimeglepetésére a „King's Road-i ausztrálok" egészen könnyenalkalmazkodtak Afrikához, az angol forgatócsoporttalellentétben. Hozzá voltunk szokva a hőséghez, nem égtünk lea napon, tud tunk vezetni a terepen, kiváló volt a tájékozódásiképességünk, imádtuk a bozótost, úsztunk a folyóban, és



persze magabiztosnak bizonyultunk és remekül éreztükmagunkat oroszlánok társaságában.

Sokféle szempontból nagyon kezdőnek láttuk Christiant,sokat kellett tanulnia. A nagy mancsai val esetlenül ésügyetlenül kapaszkodott fel a sziklákra, több ízben segítenünkkellett neki. Életében először nem teljesen nekünk kellettgondoskodni a szórakoztatásáról, de némi aggodalommaltöltött el minket, hogy nem volt kedve egyedül megvizsgálnisemmit sem. Tudtuk, hogy magának is ki tudja húzni atüskéket a talppárnájából, mégis legtöbbször csak ártatlanul

nézett ránk, és várta, hogy mi húzzuk ki. A talpa már nem voltolyan bársonyos, a hosszú séták és tüskék miatt szinte érdeseklettek, és gyorsan elkezdtek megedződni.

Jól érezte magát, szabad volt, és még mindig nagyonkedvesen bánt velünk. Bár most már hatalmas méretű oroszlánlett, szeretete jeléül még mindig a nyakunkba ugrott, néhaegészen váratlanul, amitől majdnem elestünk. Vártuk, hogyhamarosan megérkezzen a többi oroszlán, akik remélhetőlegsokkal teljesebbé teszik életét.



10Oroszlánok közül való

Amíg George elment Naivashába Boyért és Kataniáért,mi pedig a folyónál maradtunk, addig Terence Adamson építettGeorge- nak egy végleges tábort több kilométerre a Tanafolyótól, egy még kevésbé vonzó környéken. Erre azért voltszükség, hogy ne legyen kedvük az oroszlánoknak átúszni akroko diloktól hemzsegő vízben a túlsó partra, ahol viszontegy „vadászblokk" volt, ami azt jelenti, hogy a vadászok

pénzért megkapták az engedélyt különleges állatokvadászatára, és így megvolt a valós veszélye annak, hogylelőhetik az oroszlánokat. George legalább két évigszándékozott Korában élni, ennyi idő alatt össze tudna rakniegy falkát, és esélyük lenne az oroszlánoknak arra, hogylétrehozzák saját vadászterületüket, és megtanuljanakönállóan élni. Ebben az új táborban volt néhány kunyhó éssátor két, dróttal elkerített hatalmas kifutóban. Néhány nap múlva George visszatért Boyjal és Kataniával,

akiket egyenesen a táborba vitt. Két nap alatt mindkettenkiheverték a hosszú utazás fáradalmait, és Christiannak végrelehetősége lett életében először oroszlánokkal találkozni. Aszabad élet első próbatétele az volt, hogy bele tudjon szokni

egy olyan életbe, amit oroszlánokkal kell leélnie, és ne érintsehátrányosan az emberek között töltött idő. George elmagyarázta, hogy az összeismerkedés lenne az

első fokozat, ami talán hetekig vagy hónapokig elhúzódhat.Együtt akart lakni Christiannal a kifutóban, amit egy erős ésmagas drótkerítés választott el a másikban levő Boytól ésKataniától. Ilyen közelségben megszokják egymást, és végülteljesen össze lehet ismertetni őket. Nem lehet bármely



kapcsolat esetén összhangot feltételezni, legyen szó emberrőlvagy állatról, de különösen nem itt, Christian és Boy esetében,tekintve a köztük levő korkülönbséget és hogy mindkettenhímek. Nem tudva, mi fog történni, izgatottan, bár aggódva vittük

fel a gyanútlan Christiant George táborába. Követett minketaz első kifutóba, a másikban mi már láttuk Kataniát és Boyt.Katania kicsi v olt és édes, de elvonta róla a figyelmünket Boy.Hatalmas volt, lenyűgöző, és csak állt ott mozdulatlanul,szem eit le nem véve Christianról, aki azonnal észlelte Boy

jelenlétét, de még ránézni sem volt hajlandó, érthető módonzavarban volt és meg volt ijedve.Bill és George felé sétáltunk,akik néhány méterre álltak a drótkerítéstől. Christiannak nemvolt kedve követni minket, de aztán lassan elindult utánunk, lenem véve szemét Boyról. Megrémülve lapult mögöttünk,lábunkhoz simulva. Katania megérezte a közelgőeseményeket, és okosan tisztes távolban maradt. Hirtelen,fülsiketítő bömbölés kíséretében Boy vadul megindultChristian felé. Súlya alatt a drót enyhén meghajlott, mimindannyian szétszéledtünk. Szegény Christian ott maradt,ahol volt, megalázkodva feküdt, és hörgött. Ideiglenesenmegelégedve ezzel, Boy elsétált. Christiant komolyanmegrázták a történtek, vigasztalásra volt szüksége.

A lábunknak dőlt és ráült a lábfejünkre, szinte kérve, hogy nehagyjuk egyedül. Szemlátomást sokkoló felfedezés voltszámára, hogy nem ő az egyetlen oroszlán a világon, és amimég rosszabb, akivel elsőként találkozott, legalább kétszerakkora volt, mint ő. Körülbelül fél órán át várakoztunk néhányméterre a dróttól. Boy közönyösen Christianon tartotta aszemét, aki vagy rajtunk ült, vagy elbújt a lábunk mögé és úgy



csinált, mint aki alszik. Boy többször is megrohamoztaChristian t, aki újra összehúzta magát és hörgött.

Messzebb mentünk a dróttól, ez volt az első bemutatkozás.Boy kiszámíthatóan viselkedett, ő felnőtt oroszlán volt, ezért behódolást követelt meg Christiantól, de George megjegyezte,hogy Christian is kiszámíthatóan és helyesen viselkedettazzal, hogy összehúzta magát és engedett egy idősebb hímnek.Christian egész nap ideges volt, s bár szemei folyamatosanBoyra szegez ődtek, a közelünkben maradt, jó messzire adróttól. Azon az éjszakán beraktunk neki egy ágyat a mi

ágyaink közé, de álmunkat megzavarta Boy erőteljes éshátborzongató bömbölése, ami minket is és Christiant ismegrémítette.

Christian a következő nap nagy részét George ágyá bantöltötte, pedig szabadon elhagyhatta volna a kifutót, ha akarja.Meglehetősen aggódtunk miatta, mert látszólag túlotthonosa n érezte magát az ágyon, a jelek szerint hidegenhagyta Boy és Katania. Időnként ridegen végigmérte azoroszlánokat a mellette levő kifutóban, ám késő délutánnéhány méternyire odasétált az őket elválasztó kerítéshez.Katania átjött és igencsak flörtölt vele. Christianttermészetesen érdekelte, de nem ment közelebb.

Boy Christian felé rontott, aki ismét meglapult. Aztánközönyösen hátrált, majd visszajött hozzánk, mi pedig úgyéreztük, hogy tett egy pozitív lépést.

Másnap reggel George csinált egy kicsi nyílást a két kifutóközé, hogy Katania oda tudjon menni Boyhoz is ésChristianhoz is. Boy és Christian összeengedése az, amikritikus fontosságú, és Katania hasznos láncszem lehet ebben.Óvatosan átjött a nyíláson kétszer is, de Christian

természetesen aludt az ágyban, és nem látta. Újra elfogott



minket az aggodalom, hogy Christiant nem érdekli a többioroszlánnal való érintkezés. Úgy tett, mintha nem léteznének,de éreztük, hogy pontosan tudja, mikor mit csinálnak.

Később elvittük sétálni, és látszott rajta a megkönnyebbülés,hogy nem kell Boy és Katania közelében lennie. A táj avégtelenségig nyújtózkodott, megszakítva egy-egy kiugrósziklával. Több okból választotta George ezt a táborhelyet,legfőképpen azért, mert a Kora-szikla egy óriási kiszögellés,ahon nan belátni a tábort, ideális megfigyelőhely volt azoroszlánok számára. A Tana folyóhoz képest nem volt vonzó

terület, de mégis volt benne valami gyönyörű: a szürke és barna különféle árnyalatai, a zöld foltok a kiszáradt vízmosáskörül. Kopár terület volt, amit főként alacsony, de sűrűtüskebokrok fedtek, ez egy mostoha élőhely volt azoroszlánoknak. Christian eljött arra a helyre, amit úgy lehetnenevezni, hogy a másik „World's End", a másik „Világ Vége".

Visszatérve a táborba, Christian ingerelte a kunyhókat építőembereket; néhányuk fenekébe és térdkalácsába belecsípett,és rájuk ugrott, nem számított, mit cipeltek. Ezek az afrikaiakhozzászoktak Christianhoz, de nem bíztak meg benne, mivelaz oroszlánok ősi ellenségeik. George érdeklődését felkeltette,hogy Christiannak, a többi oroszlánnal ellentétben, nemvoltak faji előítéletei. Boy elfogadta az európaiakat, ezzelszemben vadul hörgött, ahányszor csak egy afrikai túl közelment a kifutójához, de Christian nem osztotta ezt azellenszenvet, inkább mindannyiunkat elszórakoztatott adélután folyamán. Mintha ő lett volna az oroszlánokmókamestere.

Jókedvében Christian igencsak provokatív lett Boyjalszemben. Figyelmét majdnem teljesen rá összpontosította, és

kicsit később bátran odalépett az őket elválasztó kerítéshez,



majd lefeküdt. Boy támadott, Christian megfordult éselmenekült. De pár perc múlva visszament és látszott, hogyincsel kedni akart Boyjal, akit viszont felbőszített ez a pimaszság, így újra dühösen megindult felé. Christian még átis dugta a fejét Katania nyílásán keresztül, de sietvevisszahúzta, amint Boy kiszúrta őt. Talán beleunt, hogy nemkerül velük kapcsolatba, bár furcsa módon még mindig aztérezte normálisnak, ha emberekkel van, nem pedigoroszlánokkal. Minden bizonnyal látszott rajtunk, hogy odáigvagyunk érte.

Másnap George úgy döntött, itt az ideje annak, hogy Christianmegbarátkozzon Kataniával, aki az első felfedező kísérleteután nem akart elszakadni Boytól és átjönni a nyílásonChristianhoz. Szokatlan volt, hogy egy teljesen kifejlettoroszlán és egy négy hónapos nősténykölyök között ilyenerős, szeretettel teli kapcsolat legyen, hiszen egy természetesfalkán belül a felnőtt hímoroszlán alig tart kapcsolatot akölykökkel. De mivel Naivashában együtt laktak, ami kínoslehetett Boynak, őrá lett osztva a pótanya szerep.

George kivitte Boyt a kifutóból, és ekkor Christian, a drótmásik oldaláról, ahol biztonságban volt, Boy felé osont,amikor az elment előtte. Boy a kerítéshez rohant, de mostkisebb erővel rontott felé, gyanúnk szerint gyorsan meguntatekintélyének szükségszerű kimutatását. Érdekes volt, hogyami kor ezúttal rontott felé, Christian ugyanúgy hörgött, de ezvolt az első alkalom, hogy átfordult a hátára, ez a behódolás jele volt, amit Boy megkövetelt egy fiatalabb oroszlántól.

Így, hogy Boy kívül volt, át tudtuk vinni Christiant egykapun keresztül a másik kifutóba. Átsétált a túlsó végébe, aholKatania kétségbeesetten járkált fel-alá, amiért elválasztották

Boytól. Christian biztatóan közeledett felé, majd ami



csodálatos volt, a fejük gyengéd összeérintésével üdvözöltékegy mást. Katania felkeltette Christian érdeklődését, folya-matosan nyaldosta és szaglászta a kisoroszlánt. Boy mindeztféltékenyen figyelte kintről, de miután nekiment a kerítésnek,amivel kimutatta nemtetszését, lecsillapodott.

Christian és Katania együtt játszott, és annak ellenére, hogy Christian sokkal nagyobb volt, rettentő gyengéden viselkedettvele. A kicsi néhányszor felvisított, ha véletlenül fájt nekivalami. Christian követte őt, megfogta hátsó lábait, ésfelbuktatta. Ez egy olyan játék volt, amit ő és Unity találtak ki

Leith Hillben. Christian örült neki, hogy van egy oroszlán,akivel játszhat, utólag úgy rémlett, velünk inkább pofátlan ésfesztelen volt!

Boynak a mi kifutónkba kellett bemennie, Katania pedigrohant hozzá a nyíláson keresztül, hogy üdvözölje. MiutánBoy megszagolta, grimaszt vágott, és fogait vicsorítottanemtetszését kinyilvánítva, amit Christian szaga váltott ki, de

ezzel egy újabb lépést tettek előre. Eléggé nyugtalanokvoltunk, hogy Boy velünk tölti az éjszakát a mi kifutónkban,mivel nem lettünk neki bemutatva még mi sem. Nagy rémü-letünkre úgy döntött, hogy a sátrunkban alszik, mi pedig nemmertünk vitatkozni. Tényleg be voltunk ijedve. Mi nemismertük őt, ő nem ismert minket. Mi Christianhoz tartoztunk,aki fiatal hímként fenyegetést jelenthetett számára. Többszörhatalmas fogai közé vette karjainkat és gyengéden felemelte,nem volt könnyű megállni, hogy ne pánikoljunk. A hir telen,váratlan mozdulatok felizgathatják és megijeszthetik azoroszlánokat, aminek veszélyes következményei lehetnek,így megpróbáltunk nyugodtnak látszani, és nem sugározni afélelmet. Boy oda vizelt, ahova neki tetszett, ezzel megjelölve

területét, mi meg lábujjhegyen jártunk körülötte. Kiszámítha-



tatlannak láttuk, egymás között úgy véltük, hogy túl soksérülésen, műtéten és érzéstelenítésen volt túl.

Másnap George úgy gondolta, hogy ennyi idő elteltével már biztonságosan össze lehet engedni Christiant Boyjal a kifutónkívül. Erre a találkozásra vártunk mindannyian, de tisztábanvoltunk vele, hogy ha küzdelemre kerül sor kettejük között,Chris tiannak esélye sem lesz. Ez George döntése volt, és mi bíztunk a tapasztalatában és ítéletében. Felvittük Christiant atábor mögött magasodó Kora-sziklára, ahol George le akarta bonyolítani a találkozást. Ezután Bill és George egy másik

irányból vitte fel Boyt és Kataniát. Körülbelül tizenöt méterrefeküdt le Boy és Katania Christiantól, aki pedig feszültenfigyelt. Húsz percen keresztül álltunk idegesen, figyeltünk ésvártunk. Bár Christian már türelmetlenül várta a kapcsolatlétrejöttét Boyjal, de helyesen érezte, hogy nem neki kellmegtennie az első mozdulatot.

Végül Katania megunta a feszült helyzetet, és elindult

Christian felé, akivel üdvözölték egymást. Boy azonnal felálltés nekirontott. Félelmetes pillanat volt, amit fokozott a bömbölésük és hörgésük. Christian megadva magát a hátárafordult, és Boy néhány méternyire tőle elégedetten lefeküdt.Bár úgy látszott, mintha vadul harcoltak volna, ahogymancsaikkal és lábaikkal csapkodtak, mégis nagyon kevésfizikai érintkezés történt közöttük, és úgy tűnt, hogy Christiannem sérült meg.

Úgy tíz perc eltelte után Katania, aki okosan elszaladt, amígők ketten összecsaptak, visszajött Christianhoz, és előidézettegy újabb félelmetes előadást. Ezúttal Boy elsétált, otthagyvaChristiant mélyen megrázva, és összetörve. Odajött hozzánk,mi megvigasztaltuk, visszamentünk a táborba, miközben

észrevettük, hegy van rajta néhány karmolás és kicsit sántikál.



Ez egy jól összehangolt helyzet volt, szemtanúi lehettünkannak, amikor egy felnőtt oroszlán és egy fiatalabb oroszlántalálkozik a természetben. Ha Christian kicsit is idősebb lettvolna, Boy valószínűleg megölte volnál mivel potenciálisfenye getést jelentett a pozíciójára. Annak ellenére, hogyérzelmileg kötődtünk Christianhoz, úgy éreztük, hogy betolakodtunk az állatok társadalmába és szertartásába.Christian ösztönösen tudta, mit kellett tennie, behódolásávalkövette az oroszlánok világának szabályait. Georgemegjegyezte, hogy Christian komoly bátorságot tanúsított

azzal, hogy eltökélten szembenézett Boyjal és nem menekültel előle. Christian egyre jobban imádta Kataniát, mégis Boy barátsága volt az, amit nagyon szeretett volna elnyerni. Enneka megszerzéséhez el kellett viselni egy sor kellemetlen, demégis szükséges formalitást.

Most már mindannyian ugyanabban a kifutóban laktunk. Azelkövetkezendő néhány napban Christian annyira Boy

közelében maradt, amennyire az idősebb oroszlán eztmegengedte. Ha Christian túl merész volt, Boy rátámadt, deezek a támadások elvesztették erejüket. Christian imádattalfigyelte Boyt, még utánozta is mozdulatait; mindenhovakövette, leült, amikor Boy leült, ugyanabban a testhelyzetbenfeküdt le. Gyakran láttuk azt, hogy csupán egy saroknyirafeküdt le Boytól, okos trükk, hogy a megengedettnél közelebbkerüljön a másikhoz. Néha eljátszott Kataniával, azonban őcsak a második volt Boy után. Christian még mindigragaszkodott hozzánk, de ő kétségtelenül az oroszlánok közülvaló volt.

Minden reggel addig sétáltunk George-dzsal és azoroszlánokkal, míg ki nem választották azt az árnyékot, ahol a

nap legmelegebb óráit töltötték. Boy és Katania mögött



baktatott Christian, de vala hányszor Boy észrevette őt, leült ésmásik irányba nézett. Délutánonként együtt találtuk a háromoroszlánt, de Christian mindig néhány méterre le voltmaradva, még nem volt elfogadott tagja a falkának.

Különleges ember -állat életközösségben éltünk azoroszlánokkal ott Korában. Potenciálisan nagyon veszélyeskörnyezet volt, ezért teljes mértékben George tapasztalatábanés az oroszlánok viselkedésével kapcsolatos tudásában kellett bízni. George-nak az oroszlánokba és az emberekbe vetett biz almát a becsmérlői megkérdőjelezték az évek folyamán, de

hitét mindenhol elismerték. Vicces éjszakákat töltöttünkegyütt a három oroszlánnal, sokszor a mi sátrunkban. MígKatania a lábujjainkat harapdálta vagy ellopta a takarónkat,Christian elbújt az ágy alá, addig Boy mennydörgően bömbölt, amit számtalan dacos hörgés követett.

Pár nap után minket is ugyanúgy üdvözölt Boy, ahogyanGeorge- ot üdvözölte, hatalmas fejét hozzánk dörgölte.Látszólag békés természete volt, de totális felsőbbrendűségiérzéssel telve. Mint minden macskánál, nála is mindennek aző elképzelése szerint kellett történnie, és csak olyat tett meg,amit akart. Folytatódott a filmforgatás Korában, gyakranórákat kellett várnunk, míg Boyt megfelelően beállították.Ezzel szemben Christian t csak kivittük a kért helyre, vagyegyszerűen csak odafordítottuk a kamera felé. Azon kaptukmagunkat, hogy „bámulatos" oroszlánnak nevezzük Boyt, akifizikai szempont ból az is volt, de összehasonlítva Christianfiatalos energiájával, Boynak nem volt túl erős egyénisége.Boy dicsérgetésével valójában csak megkönnyebbülésünketfejeztük ki, hogy nem evett meg sem minket, sem Christiant.



Christian ekkor már több hete Afrikában volt. Keményebblett, mint volt, talppárnái megedződtek, egy nagyon jóképűoros zlán lett belőle.

Bill úgy jellemezte, hogy ő „az oroszlánvilág Jean-PaulBelmondója", aki azoknak az időknek a francia filmsztárjavolt. Mindig egészséges volt, de egyik nap hirtelenkedvetlenné vált. Azt hittük depressziós Boy miatt, aki mégmindig nem fogadta el teljesen, de George észrevette, hogyfehér a fogínye és forró az orra, ezért megmérte a lázát, ésmegállapította, hogy elkapta a vérzéses kullancslázat.

Christian nem volt immúnis a betegséggel szem ben, deGeorge szerencsére előrelátó volt, és a meg felelő oltást betudta adni. Szerinte Elza vérzéses kullancslázban halt meg, ésha lett volna akkor ilyen oltóanyaga, megmenthette volna.Christian két napig nagyon beteg volt, de utána gyorsanfelgyógyult.

Megtörtént Christian összeismerkedése Boyjal, Bill és afilmstáb pedig visszament Londonba összevágni a filmet.George azt javasolta, hogy mi is hagyjuk el Korát egy kisidőre, mert Christiannak meg kell szokni az életet nélkülünk.Elhatároztuk, hogy megnézzük Kenya többi részét ésTanzániát, mielőtt visszajövünk elbúcsúzni.



11Hajrá Christ ian

Megnéztük a Maszáj Mara rezervátumot Kenyában,Tanzániában pedig a Serengeti Nemzeti Parkot, aManyara- tavat és a Ngorongoro Krátert. Sokféle állatotláttunk, például gnút, zebrát, antilopot, elefántot, gepárdot ésleopárdot, valamint egy sereg flamingóhoz hasonló madarat,mindezeket a ma guk lélegzetelállító környezetében.Legjobban a drámaian gyönyörű Ngorongoro Kráternyűgözött le minket, ahol láttunk néhány elegáns maszájembert, akik rendíthetetlenül védték jogaikat, hogyfolytathassák tradicionális életmódjukat a szarvasmarháikkal. Napjainkban ezek a bennszülöttek még inkább fenyegetvevannak a földért és erőforrásokért való harc miatt, mintakkoriban. Ott láttunk először oroszlánokat a vadonban:

három kiskölyköt és két nőstényoroszlánt. Bár a turizmusfontos iparág, és sok afrikainak ad munkát, volt valami zavaróa „vad" oroszlánokban, akiket láthatóan nem érdekeltek sem akörülöttük lévő Land Roverek, sem az ablakokból kihajolóturisták, akik fotózták őket. Egyik nő a vadrezervátumban,akit egy idegen vezető kalauzolt és megnézhette azt arendkívüli látványt, ahogy egy oroszlán őrzi a frissen megöltkafferbivalyt a keselyűktől, azt mondta: „Nem azért jöttem,hogy tetemeket lássak. Azt szeretném látni, ahogyan elejti ésmegöli a zsákmányát. Gyerünk tovább!"

A szálláskörülmények estéről estére változtak, sátorponyvaalattitól a luxusig. Mindegyik szállás drága volt, tele lelkes,középkorú turistákkal, akik mintha úgy érezték volna, hogyafrikai nyar alásuk ára akkor térül meg, ha láttak egy oroszlánt.Míg ezek a turisták nyilvánvalóan élvezték az afrikai



élményeiket és kibővítették ismereteiket a vadonban élőállatokkal kapcsolatban, addig mi, akik elrepültünk Afrikába asaját oroszlánunkkal, nekünk nem volt elég ennyi. El lettünkkényeztetve a Korában töltött hetek alatt, ahol együtt laktunkhárom oroszlánnal, és ilyen tempóban tele tudtuk szívnimagunkat Afrika iránti mély érzésekkel. Nem az tetszettnekünk, ha előttünk parádéztak az állatok, sokk al jobb volt,hogy néhányukkal meglepetésszerűen találkoztunk, vagycsendben ültünk órákig a Tana folyó partján és néztük a félénkvíziantilopokat, páviánokat, nyársas antilopokat és

elefántokat, ahogyan este óvatosan jöttek szomjukat oltani. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Joy AdamsontElsamere- ben levő otthonában, ami a Naivasha-tó partjántalálható, másfél órás autóútra Nairobitól. A Korába történőáttelepülést megelőzően George ott tartózkodott, mivel őfelügyelte Boy felépülését, a sérüléseit és operációit követően.

Joy Adamson Ausztriában született, és 1936-ban ment ki

először Afrikába. Nagyon tehetséges nő volt, ami határtalanlelkesedéssel párosult. Gyakorta követte partnerei hivatását,így például kiváló növénytani festőművész lett belőle(második férje Peter Bally botanikus volt), de ezenfelül festettmadarakat és más állatokat, és hiteles sorozatot Kenyatörzseiről. Sok festménye a Nairobi Múzeumban látható. Joyés George 1942- ben találkoztak, házasságuk és kapcsolatukszeszélyes volt, ami Joy haláláig tartott.

Miután Elzát, az oroszlánkölyköt felnevelték, majdmegtanították, hogyan kell boldogulni a vadonban, életüket azállatok védelmének szentelték, és annak, hogy különbözőfajokat visszaszoktassanak a va donba. George naplójánakalapján írta meg Joy az Oroszlánhűségcímű könyvet, ami

1960- ban jelent meg, majd ezt követte Elza, a vadon szülötte



címmel a filmváltozat 1966- ban. Mindkettő óriási világsikerlett.

1961- ben Joy létrehozta az Elsa Wild Animal Appeal-t, amitma Elza Vadvédelmi Alapítványnak hívnak(The ElsaConservation Trust). Christian vadonhoz valóvisszaszoktatásáról szóló dokumentumfilmnek, valamint azerre a célra kijelölt Korának köszönhetően, George mostelőször vált anyagilag függetlenné Joy-tól, és lett egy hely,ahol az oroszlánjaival élhetett. Joy ezt nem vette jó néven, ígynémi izgalommal hajtottunk Elsamere-be, ahol

megdöbbenésünkre a kanapék oroszlánbőrrel voltak bevonva.Amikor bátorkodtunk erről kérdezni, félresöpörteaggodalmunkat azzal, hogy „vannak jó oroszlánok és rosszoroszlánok."

A róla keringő pletykák ellenére, melyek szerint nehéztermészetű és sűrűn konfliktusba kerül az emberekkel, mikimondottan barátságosnak ismertük meg. Intelligens,érdekes nő volt, és érdekelte Christian múltja.Megkönnyebbült, amikor meg hallotta, hogy Boy felépült asérüléseiből, bár még mindig bicegett. Szkeptikus voltChristian túlélési esélyeit illetően ott a vadonban. „Az ostoba,dagadt angol oroszlánotokat meg fogják ölni, akárcsakGeorge-ot" mondta. Joy nagyon szeretett volna elmenniKorába, de rosszul esett neki, hogy kirekesztik az ottanimunkából. Az Elza történetéből származó hatalmas bevételellenére sohasem támogatta anyagilag George munkáját.Amikor mégis ellátogatott Korába, nagyon szeretett volnaChristiannal fényképezkedni, de aztán kijelentette, hogy„Ideje az embereknek békén hagyniuk az oroszlánokat." És ittvolt Adamsonék életének paradoxonja: miután sikeres



munkájuknak köszönhetően az állatok függetlenné ésönellátóvá váltak, rájuk már nem volt szükség.

Ak árcsak a többi ember, akik szeretik az állatokat, Joy semlátta az iróniát a gyakran katasztrofális emberi kapcsolataiban,vagy abban, hogy arról híresült el, mennyire kemény az afrikaiszemélyzettel. Egyik alkalmazottja ölte meg 1980-ban, egyfizetés körüli vitát követően.

Utunk Nairobin át vezetett, így elvittük Christian vérmintájátTony és Sue Harthoorn nevű állatorvosokhoz. Georgehelyesen állapította meg Christian esetében a vérzéses

kullancslázat, és meg lettünk nyugtatva, hogy csekély esélyvan a rra, hogy újra elkapja, de szerencsére George a megfelelőoltóanyagot szerezte be, amivel meggyógyíthatja. Boy ésKatania is fogékonyabb volt a betegségre, mivel Kenya egymásik részéből költöztették őket ide.

A hosszú úton visszafelé eltévedtünk a sötétben, ésmegijedtünk, amikor a Land Roverünket leintette valami, ami

egy majdnem meztelen, lándzsát tartó harcosnak látszott. Azthittük, meg kell állnunk, így gyorsan feltekertük az ablakokat.Zavartan láttuk, hogy csak barátságos afrikai kisgyerekekvolt ak botokkal, akik csupán cigarettát akartak. Angolnyelven útba igazítottak Korába a „Kampi ya Simbába, ahol afehér ember oroszlánokat tart"!

Késő este értünk vissza George táborába. George aggódottChristianért, mert most először nem jött vissza az esteBoyjalés Katániával. George kereste őt, nevét kiáltotta, de nem

jelentkezett.Azonban néhány perccel később futva jött Christian a tábor

felé. Két hétig távol voltunk, így féktelen boldogsággal ugráltránk. George szentül hitte, hogy megérezte visszatérésünket;

szerinte az oroszlánok rendelkeznek azzal a hatodik érzékkel,



amit az emberek vagy elveszítettek vagy sohasem volt nekik.Ha meglátogatta azokat az oroszlánjait, akik már otthonrataláltak a vadonban, utána legtöbbször csak egy üres táborbaérkezett vissza, de ennek ellenére pár perc múlva varázslatosmódon körülvették az állatai.

Kétségtelenül hiányoztunk Christiannak, és ezt folyamatos boldog hörgésével tudatta velünk, miközben ránk ugrált és azarcunkat nyalogatta. Ha leültünk, felmászott egyikünk ölébe,és kinyújtózott, hogy testének legalább egy része, például amellső mancsai a másikunk ölében legyenek. Izgatottan

felugrott az asztalra, ezzel káoszt okozva, mert így nemtudtunk enni, és aludni sem hagyott minket. Örömmel láttuk, milyen jól néz ki, és hogy George egyre

jobban szereti, ugyanolyan szórakoztatónak találta, mint mi.Egyik éjszaka, meggondolatlanul készített neki tejporból tejet,a nagy kedvencét az angliai napokból. Ezután Christianminden éjjel követte George-ot, ráütögetett a bokájára,hozzányomta a fejét, amíg meg nem könyörült rajta és odanem adta neki a tejporos italát. Nagy csalódásunkra Boy még mindig nem fogadta el

teljesen Christiant, jóllehet már tapasztalható volt némi javulás. George néha letörtnek látta Christiant a Boy irántiviszonzatlan imádata miatt. Christian és Katania már nagy barátságban voltak, és George szerint már csak Boyféltékenysége volt az, ami meghosszabbította a folyamatosfeszültséget.

Elmesélt egy esetet, ami aznap történt, amikor elmentünkKorából. Christian követte a másik két oroszlánt a reggelisétájukon, és egészen közel a táborhoz meglátott egy óriásiorrszarvút. Boy és Katania óvatosan eltávolodtak tőle, de

George rémületére Christian elindult felé. Kifogástalanul



meg közelítette, és már csak néhány méterre volt, amikor azorrszarvú hirtelen megfordult, ezáltal észrevette Christiant,majd kikelve az arcátlanságán horkantott egyet, és nekirontott.Christian két és fél métert repült a bokrok fölött a levegőben,majd elmenekült. George jót derült ezen, és remélte, hogyChristian megtanulta a leckét.

Boy már több éjszakát is kinn töltött, próbálta létrehoznisaját territóriumát. Az ellenkező irányt választotta, mintahonnan a vad oroszlánok bömbölése hallatszott többalkalommal is. Egyébként lehetetlen volt egy magányosan élő,

felnőtt oroszlánnak egyedül elfoglalnia egy területet, ezértGeorge elmondta, hogy két nőstényt fog hozni a táborba. EzekChristian korú nőstények voltak, akiket azért ejtettek foglyul,mert többször is házi szarvasmarhákra támadtak, ám George beavatkozása nélkül megölték volna őket.

Ezúttal csak néhány napot töltöttünk George-dzsal ésChristiannal. Minden reggel elkísértük az oroszlánokat, mígtaláltak maguknak egy fát vagy bokrot, ami megvédte őket atűző naptól. Christian folyton Boy és Katania nyomában járt,de Boy nem rajon gott azért, hogy velük van, inkább csakelviselte jelenlétét. Délutánonként elmentünk George-dzsalmegkeresni őket, lenyűgöző volt, ahogy felismerte, majdkövette a nyomukat (a mancsok nyomait), éshogy milyensokat tudott a vadvilágról, valamint a túlélésről. Azoroszlánok estére hazajöttek enni, George-nak néhakilométereket kellett autóznia egy-egy vadászterületig, ahollőtt nekik táplálékul víziantilopot vagy egyéb vadat.Reményei szerint hamarosan önellátóvá válnak.

Szerettünk George-dzsal cseverészni, hosszú beszélgetéseket folytattunk az oroszlánokon kívül

Ausztráliáról, a londoni életünkről, és az ő életéről. George



1906- ban született Indiában, ahol az apja a brit hadseregbenszolgált, iskoláit Angliában végezte. Élete legnagyobb részétvadőrként töltötte a Kenyai Vadvédelmi Hivatalnál. Nohaelszigetelve élt, figyelemmel kísérte a külvilág eseményeit.Az iskola elvégzése óta csak egyszer tért vissza Angliába, ígyérdeklődéssel hallgatta, mennyit változott London az évekalatt. A világ minden tájáról voltak látogatói, barátai éscsodálói, akiktől rendszeresen információkhoz jutott,valamint a Playboy magazinból, amit „az interjúk miattolvasott".

Mesélt vadászként eltöltött ifjúkoráról és arról, amikorelőször döbbent rá, milyen sok állatot fenyeget a kihalásveszélye, és elkezdett egyre jobban aggódni afennmaradásukért. Elza halála után annak szentelte az életét,hogy visszaadja az oroszlánok szabadságát.

George szenvedélyesen szerette az oroszlánokat.Meggyőződése szerint lehetséges megérteni őket és képeseklehetünk kommunikálni velük, ami az állatok többségére nem jellemző, sőt szinte elképzelhetetlen. Csodálta a méltóságukat,a mérhetetlen képességüket a szeretetre és bizalomra, és amígaz oroszlánok rászorulnak a gondoskodására, Kampi yaSimbában, az „oroszlánok táborában" akart élni. Érezte, hogyBoy meg fogja valósítani Christian vágyát, és el fogja fogadni,a többi oroszlán pedig kiegészíti majd a falka magját, aminekChristian is a része lesz. Biztos volt abban, hogy az összesoroszlánt sikerül visszavezetnie a vadonba.

Furcsa véletlenek sorozatán keresztül átszállítottukChristiant Afrikába, a világ legnagyobb tudású éslegszimpatikusabb oroszlánszakértőjéhez. Christian most mármegkapta az esélyt arra, hogy szerencsét próbáljon a

vadonban. El sem tudtunk volna képzelni vagy álmodni szebb



jövőt számára, ez valamennyire csökkentette amiatt érzettszomorúságunkat, hogy el kellett válnunk. Az élet eleintenagyon üres volt nélküle, sokat sírtunk. Azon tűnődtünk,látjuk -e még valaha, de Christian több generációs távollét éstöbb ezer mérföld utazás után visszatért oda, ahova tartozott.



12Christian fejlődése

Hónapokkal azután, hogy elhagytuk Korát és visszatértünkLondonba, egy George- tól kapott levélből hírek érkeztekChristianról, Boyról és Kataniáról, melyből egy részletetidézek:

Biztosra veszem, hogy hallottatok a szegény kis Kataniatragédiájáról. Múlt hónapban egyik este a három oroszlán lement a

folyóhoz, miután jól teletömték a hasukat. Nem tértek vissza másnapreggel, ami egyáltalán nem volt szokatlan, többször is elő fordult,hogy két -három napig távol voltak, sőt egyszer öt napig is. Kétnappal később elmentem megkeresni őket, de sikertelenül. Másnap akora reggeli órákban Christian egyedül bukkant fel. Ez aggoda-lomra adott okot, mivel általában ő és Katania együtt tartottak, míg

Boy elment lányokat hajkurászni. Mégis azt gondoltam, hogy Katania biztosan Boyjal van. Másnap kora reggel Boy ismegérkezett, egyedül. Ez most már komolyan nyugtalanított, ráadásul Christian pont

olyan idegesnek tűnt, mint én. Intenzív keresésbe kezdtem, először gyalog, majd a Land Roverrel. Vittem magammal Christiant is,abban bízva, hogy jó szaglóképessége segít. Négy napba telt, mire

megtaláltam a három oroszlán nyomát a folyóparton, körülbelül 5kilométerrel lentebb attól a helytől, ahol a Tanánál időztetek, mielőtteljöttetek a táboromba. Tisztán látható volt, hogy Christian és Katania játszottak, versenyt futottak fel és le a part mentén. Átgázoltam a túlsó partra, de csak Boy nyomaira leltem. Az innensőoldalon csak Christian nyomai voltak, ahogy kijött a folyóból, azt hiszem, Katania megpróbálta követni Boyt a vízbe, de sokkalkönnyebb és kisebb volt, elvitte az ár, és mielőtt elérte a partot,



elragadta egy krokodil. Az oroszlánok már az ő korában is jó úszók,így valószínűtlen, hogy megfulladt volna. Ez a szomorú veszteségérzékenyen érintett nemcsak engem, hanem Boyt és Christiant is. Avidámság elszállt belőlük. Körülbelül két hete Boy újabb kiruccanást tett a folyón túlra, és egy

barátnővel tért vissza. Három nappalon és éjen át hallottam őket a sátor körül. Egyik éjszaka, miközben Boyt lefoglalta az orosz-lánhölgye, Christiant hallottam hörögni a tábor előtt, a bozótos szélénél. A fáklya fényénél láttam, hogy egy körülbelül vele egyidősvad oroszlánlányt bámult.

Boy és Christian most már jó barátok. Tulajdonképpen sokszor Boy kezdeményezi a fejük egymáshoz dörzsölésével járó üdvözléserituálét. Christian elkez dett együtt bömbölni Boyjal! Egy kicsitéretlen, de átkozottul jó próbálkozás. A hangja valószínűleg sokkalmélyebb lesz, mint Boyé. Okkal gondolom, hogy ők ketten isméttalálkoztak a nőstényekkel pár napja, akik minden bizonnyal sikeresen is vadásztak, mert mindketten tele bendővel jöttek haza, éskicsit sem voltak éhesek az elkövetkezendő három napban. Hamarosan elhozom a nőstényoroszlánokat, akikről már

meséltem. A nekem elmondottak alapján arra következtetek, hogykörülbelül tizennégy hónaposak lehetnek, ami azt jelenti, hogy azanyjuk oldalán már biztosan szereztek tapasztalatot a vadászatban.Valósággal kincset érnek majd, feltéve, ha el tudom nyerni abizalmukat és barátságukat.

George Adamson1971. január 12.

Kampiya Simba, Kora

Bill Tra vers nem sokkal azután repült ki Kenyába, hogymegkaptuk ezeket a híreket George-tól, majd írt nekünk,

ahogy visszatért Angliába:



Kedves John és Ace! A hétvégén hazaértem Afrikából. El tudom képzelni mennyire

aggódtatok az elmúlt hetekben, és vágytok arra, hogy hírt kapjatokChristianról, ezért mielőtt belemegyek a boldogulásának részleteibe,hadd kezd jem azzal, hogy él és virul. Csak akkor egyszer volt beteg,amikor elkapta a vérzéses kullancs lázat, míg ti is odakint voltatok. Biztosíthatlak titeket, ho gy nagyon is eleven - ezt tanúsíthatja amancsnyomok kal teli khaki színű nadrágom is. Jóval nehezebb már,ha meg kellene saccolnom, több mint kilencven kilo grammot

mondanék, bár amikor szeretettel üdvözölt, még többnek éreztem. Egészen biztos vagyok abban, hogy most már egyáltalán nemtudnánk felemelni és ráakasztani a helyi hentestől kért mérlegre,ahogy azt egykor Angliában tettük, amikor meg kellett tudnunk a pontos súlyát a kenyai utazáshoz, pedig még mindig hagyná. Marmagassága ugyanakkora, mint bármelyik más, teljesen kifejlettorosz láné, egészen akkora, mint Boy, aki mint tudjátok, egyhatalmas oroszlán. De a mérete ellenére ugyanolyan hízelgő, mintrégen. A tábort körülveszi egy drótkerítés, amin belül Christian márnem tartózkodhat, és abban a pillanatban, amint George kiteszionnan a lábát, hosszan, szertartásosan üdvözli őt a fejével,nyalogatja smirglis nyelvével. Ez a szeretet azonban nem akadályozza a visszaszoktatás

folyamatát, hanem különös módon George kezében tartja a továbbihónapokban is szükséges irányítást, egészen addig, amíg előbbcsaláddá válnak az oroszlánok, majd pedig területük őrzőjévé. Egyébként úgy vettem észre, mintha Christian bundája

alkalmazkodna a melegebb éghajlathoz, mert nem túl sűrű, sokkal szebb és selymesebb lett, és így áramvonalasabbnak, érettebbneklátszik, és persze kihangsúlyozza a mostani szép, atletikus alakját.

Tényleg nagyon varázslatos oroszlán, nehéz lenne bármi



kifogásolnivalót találni a megjelenésén, kivéve talán a lábait. Mégmindig hatalmasak. Csak arra tudok gondolni, hogy ha hozzánő alábaihoz, akkor kétségtelenül ő lesz Afrika legnagyobb oroszlánja. Miután elmentetek, Boy és Christian a legjobb barátokká váltak-

tulajdonképpen teljesen elválaszthatatlanok lettek, a kiskölyök, Katania, aki mint láttátok mindkettőjüket imádta, az egymást felborító oroszlánok között azon kapta magát, hogy ő lett a szendvicsközepe, és ez nem tetszett neki.

Sajnos ez a barátság, ahogy már hallottatok róla, rövid életű volt. Ezért nem is akarok belemenni a Katania halálát okozó

körülményekbe, csak annyit tennék hozzá, hogy ez duplán tragikusvolt. Nem csak Boy és Christian veszítette el kicsi barátját, hanem miis elveszítettük az egyetlen lányt George falkájából. De kárpótlásul vannak jó híreim is. George elhozta a két nőstényt,

akik nagyjából megfelelő korúak Christian számára- csak néhányhónappal fiatalabbak tőle. Christiantól eltérően ők már teljesenvadak, és annak ellenére, hogy még túlságosan fiatalok a zsákmányszerzéshez, valószínűleg már megtanulták szüleiktől,hogyan kell vadászni. Feltehetően ismerik az oroszlántársadalom szigorú szabályait is. Szerintem Christiannak igencsak hasznára fogválni ez a kapcsolat, hiszen Chelsea járdái és a csendes vidéki élet ami otthonunkban legkevésbé sem jelentették a legjobb iskolát arra azúj életre, amilyet most kezd élni. Természetesen George el vanragadtatva, mivel lényeges, hogy legyen legalább egy nő acsaládban vagy falkában, ami remélhetőleg létre tud jönni a Tana folyó területén George segítségével, és élvezni fogják a szabadságotés az élet természetes kifejezésmódját. Nos, biztos vagyok benne, nem telik úgy el nap, hogy ne beszélnétek

vagy legalább ne gondolnátok Christianra, George-ra és Boyra.Csak annyit mond hatok, hogy az utolsó emlék, amit magammal hoz-

tam, miközben elhajtottam George táborából, az az, ahogy a három



barát boldogan állt ott búcsút intve „otthonuk" kapuja előtt. Egycirógatás, egy kézfogás, és csak nézték, ahogy a hosszú ösvényenvisszazötyögök a Land Roveremmel Nairobiba és a civilizációba. Amennyiszer csak le mertem venni a szememet az útról, mindigvisszanéztem, és láttam Christiant nekidörgölőzni George-nak,miközben George a kicsiny sörényét simogatta, majd odamentüdvözölni Boyt, akit ezután megbökött, ezzel kétségtelenül kiprovo-kálta, hogy kezdjék játszani az elbűvölő birkózás oroszlánjátékot. Különös, de boldog voltam. Azt gondolom, hogy ha nem lenne

George Adamson, és nem lennének olyan emberek, mint ti, Christian

nagyon más körülmények között végezte volna. A legjobbakat,Üdvözl ettel:

Bill



13YouTube, 1971 - es találkozás

Boy és Christian az első drámai összecsapások után és azelnyúló patthelyzetet követően, végül elválaszthatatlanoklettek, főleg, miután Katania meghalt. George Adamson azOroszlánok közöttcímű 1985-ös önéletrajzában „életemlegélvezetesebb napjai"-nak nevezte azt a kezdeti korszakot,amit Boyjal és Christiannal töltött Korában. A vad oroszlánokrossz néven vették, hogy Boy, Christian és a Kenya észak -

keleti részén fekvő Maralal- ból érkező két nőstény, Monalisaés Juma betolakodtak a területükre. Boy, mint az egyetlenkifejlett oroszlán és vezérhím gyakran került összetűzésbeezekkel a vad oroszlánokkal. Egyik nap mély sebekkel a hátántért vissza a táborba, amiket George begyógyított a kifutó

bizton ságában. A vad oroszlánok reménykedve vártakodakint, és mivel nem tudtak Boy közelébe jutni,megtámadták és megölték Monalisát.

Boynak nagy fájdalmai voltak az utolsó sérülése miatt, ezértmost gyakrabban kóborolt egyedül. Így viszont Juma ésChristian, akik jó barátok lettek, védtelenül maradtak. Georgeegyre jobban aggódott Boy egészsége miatt.

George ekkor két tizennyolc hónapos nőstényt ka pott a

Nairobi Állatárvaháztól, akiket Monának és Lisának nevezettel (Monalisa emlékére), valamint egy életvidám fiatal hímet,akinek Supercub (Szuper- kölyök- ford.) lett a neve. Georgeterve jól haladt, mely szerint alkot egy önálló falkát, aminekChristian a nélkülözhetetlen részét képezi.

Azonban George terveit és Christian visszavadítását egyszörnyű tragédia árnyékolta be. 1971. június 6-án Boy néhánynapra távol maradt, addig a többi oroszlán a Kora-szikla



mögötti táborban volt. George észrevette, hogy Boy visszajött,mert hallotta vizet lefetyelni a tábori kifutón túlról. Hirtelenugyanab ból az irányból segélykiáltás hallatszott, Georgemeg ragadta a puskáját, és kirohant, ekkor meglátta az afrikaiasszisztensét Stanleyt Boy állkapcsai között. George rákiáltottBoyra, aki elengedte Stanleyt. Egy halálos lövéssel leterítetteBoyt, majd Stanley segítségére sietett, de a férfi szinte azonnalmeghalt.

George el volt keseredve. Figyelmeztette Stanleyt, hogy nehagyja el a tábort, de ő nem vette komolyan George parancsát,

és most halott. George az egyik legkedvesebb oroszlánját isgyászolta, akinek élete egybefonódott az övével egészenazóta, hogy Boy kicsi kölyök volt. A „balesetnek", ahogynevezték, nemzetközi visszhangja lett, a helyi rendőrség és aVadvédelmi Hivatal alapos vizsgálatnak vetette alá. Georgemunkáját kritizálták azért, hogy életeteket sodor veszélybevele , emiatt átmenetileg az egész ügy jövője kockán forgott.Szerencsére George-nak sok támogatója akadt, többek közöttaz a néhány miniszter, akik nagyra becsülték az Adamson névértékességét a kenyai turisták szemében, így megengedték,hogy Korában maradjon.

Mi akkor Londonban laktunk, és Az oroszlán, akit Christiannakhívtakcímű könyvet írtuk éppen, aminek 1971 novemberérevolt várható a megjelenése. El akartunk repülni Kenyába aforgatócsoporttal, hogy meglátogassuk Christiant, mivel mármajdnem befejezték második dokumentumfilmjüketChristian,az oroszlán címmel, és szerettek volna belevenni egyújratalálkozást is, de amikor meghallottuk George megrázóhíreit, néhány hétre elhalasztottuk a látogatást.

Amikor megérkeztünk Nairobiba, többen is mondták nekünk,

hogy a pletykák szerint Boy volt mindig is a legkevésbé



kiszámítható Adamson oroszlánjai közül, és hogy Stanleytöbb alkalommal is „tiszteletlen" és gondatlan volt Boyközelében.

Továbbrepültünk Nairobi Wilson repülőteréről, és amikorleszálltunk azon a földdarabon, amit Terence Adamsontisztított meg néhány kilométerre a Kora tábortól, George márvárt minket. Azután a tragédia után, amin keresztülment, jólnézett ki, és reméltük, hogy látogatásunk eltereli a figyelmét.A Kampi ya Simbába vezetőúton megpróbáltuk nem

ostromolni Christiannal kapcsolatos kérdésekkel. NohaGeorge már egy ideje nem látta az oroszlánokat, aznap reggelmegjelentek, és épp az árnyékban pihentek a hőség miatt.Türelmetlenül várakoztunk az ekkor már sokkalkényelmesebb és strapabíróbb táborban. Csak találgatnitudtunk, milyen fogadtatásban részesít Christian, de mélyenlegbelüléreztük, hogy csakis szeretetteljes lehet, és biztosannem felejtett el min ket. Meg tudta volna változtatni akapcsolatunkat egy év távollét?

Ace ak koriban megírta levélben a találkozást szüleinek:

Az oroszlánok alig egy kilométerrel odébb heverésztek, így többórát kellett türelmetlenül várnunk, amíg kicsit lehűlt a levegő és azoroszlánok felkeltek. Végül elsétáltunk a forgatócsoporttal az orosz-lánok irányába és a Kora- szikla tövében vártunk, míg George felment a tetejére, hogy szóljon Christiannak. Röviddel ezutánChristian megjelent a szirten - mintegy 70 méterre tőlünk. Néhánymásodpercig meredten bámult ránk, majd lassan közeledett, hogy

jobban lásson. Erősen nézett. Csodálatos volt, a sziklákon fenn nemlátszott ennyire nagynak. Nem bírtunk tovább várni, és szólítottuk.

Azon nyomban elkezdett futni felénk. Izgatott hörgések közepette ez a



HATALMAS oroszlán összevissza ugrált ránk, de nagyon gyengédvolt. Hamarosan 3 nőstény oroszlán kóválygott körülöttünk-körülbelül Christian korúak, de közel sem olyan nagyok. ValamintSupercub, egy elbűvölő, 5 hónapos hím. Felejt hetetlen volt persze.Christian pontosan ugyanúgy mutatta ki a szeretetét, mint régen,megvoltak az egykori mutatványai és lett néhány új.

George-ot - mint mindenkit, rabul ejtette Christian. Ő a legjobbtermészetű oroszlán- emberekkel és állatokkal szemben egyaránt,akit George valaha is látott. Remek kondícióban van- sokkalizmosabb, a forróság miatt a sörénye nem sokat nőtt. A pöttyei végre

jóval halványabbak lettek. Az első fogai ijesztőek, 4 centiméternagyságúak és elefántcsontfehér színűek! Nehéz volt hozzászokni améretéhez- körülbelül 73 kg volt 10 hónappal ezelőtt, George szerintmost 140 kg körül van. Hatalmas tiszteletet mutattunk felé, éskevésbé voltunk könnyelműek vele- a sokkal érettebb oroszlánnal,aki még mindig teljesen elbűvölő volt. Kétségtelenül ő lett a falkavezér- igazán élvezte eljátszani ezt a

szerepet nekünk. George nagyon örült az előrelépésüknek- „szorosegység" lett belőlük, és nyilvánvaló volt, hogy rövidesen el tudnakkezdeni zsákmányt ejteni, ami kegyetlenül hangzik, de létfontosságúa túlélésükhöz. Nairobi 71/07/20

Ennyi év után újraolvasva ezeket a szavakat vagy megnézvea találkozáskor készült felvételt, oly sok emléket hoz vissza,amik kétségtelenül életünk egyik legkülönlegesebb napjaivoltak.

Jóllehet majdnem egy év telt el, George mégis tel jesen biztosvolt abban, hogy Christian emlékezni fog ránk, és

biztonságban leszünk. Az ösztönünk is ezt súgta. Tudom,



hogy az emberek azt szeretnék hallani, hogy megijedtünk, denem féltünk tőle. Nagyon jól ismertük Christiant, értelmeznitudtuk a viselkedését, és bizalmat építettünk ki vele. Ez mitőlváltozott volna meg? Izgatottan gondoltunk arra, hogyláthatjuk őt, persze volt bennünk egy kis aggodalom is, mivelsenki sem tudhatta igazán megjósolni, mi fog valójábantörténni. Minden kételyünk eloszlott, amikor Christian-miután meggyőződött róla, hogy mi vagyunk azok, és a nevétkiáltottuk - azzal az örömmel és szeretettel szaladt felénk, a pici, izgatott hörgéseit hallatva, a jóságos kifejezéssel az

arcán, amit már ismertünk. Ahogy ez a jóval nagyobb és mégszebb oroszlán futott felénk,az egyetlen aggodalmunk az volt,hogy bír juk- e erővel, ahogy boldogan ránk ugrik és átölel,amit elkerülhetetlennek láttunk. Meglepően gyengéd voltvelünk az adott körülmények között, mindannyiunkatmeglepett az a kitörő érzelem, amivel üdvözölt minket,mi pedig örömmámorban úsztunk. Nem ijedtünk meg a többioroszlántól sem, akik a semmiből bukkanva elő a lábainkkörül kóvályogtak, és annak ellenére, hogy Mona, Lisa, Jumaés Supercub keveset érintkezett emberekkel, a hangulatannyira ragályos volt, hogy őket is rabul ejtette.

Minden reggel Christian bőgésére ébredtünk, ami lenyűgözővolt egy kétévestől. A következő napokban kiélveztük Georgemindennapi tábori teendőit, reggel mászkáltunk azoroszlánokkal, néha Christian-nal üldögéltünk az árnyékban,míg szundikáltak, vagy késő délután felkerekedtünkGeorge-dzsal meg keresni őket. Most, néhány héttel Boyhalála után Christian élvezte a helyzetet, hogy ő a vezérhím.Hagytuk, hogy teljes mértékig Christjan irányítsa akapcsolatunkat. Ha játszani akart, játszottunk, ha hízelegni



akart, viszonoztuk. Voltak napok, amikor feleslegesekvoltunk az életében, vagy zavartuk, olyankor magára hagytuk.

Izgalmas volt és kihívást jelentett megismerni a többioroszlánt, akik gyakorlatilag vadak voltak, és amikormegérkeztek Korába, cseppet sem bíztak az emberekben. Hamost visszaemlékezünk erre az oroszlán-ember kapcsolatra,azon gondolkozunk, vajon George nem bízott-e megtúlságosan mindannyiunkban? Egyik nap sétáltunk, Christianment elől, amikor hirtelen hatalmas morgással bevetette magáta bokrok közé, és üldözni kezdte Monát és Lisát, akik

meglapulva lesben álltak, ránk várva valószínűleg tréfából, deebből egy nagyon veszélyes találkozás is lehetett volna, hafélelmet mutatunk, vagy ha földre löknek. Megható voltChri stian védelmező viselkedése. Supercubnak pimasz,extrovertált személyisége volt, Lisa nagyon szeretett játszani,ellenben Juma és Mona, mindketten nagyon félénkek voltak.Egy Sir William Collinsnak küldött levélben George azt írta,hogy ironikus módon Chris tian, a londoni oroszlán az, akineka legtöbb kapcsolata volt emberekkel, mégis őt volt eddig alegkönnyebb visszaszoktatni a vadonhoz Korában.

Kampi ya Simba ekkor már sokkal jobban kiépült. Georgetestvére, Terence számos strapabíró kunyhót épített, a falakötletesen dróthálóból készültek, amiket vászonnal fedett be,ráfestett egy cementréteget, a tetejére pálmaleveleket rakott. Alegnagyobb ezek közül az egyszerű, de praktikus közösségikuny hó lett, ami a tábor középpontja volt, itt tartotta George arádiótelefont, az egyetlen kapcsot a külvilággal. Volt egyősrégi írógép, könyvek, levelek, naplók, fényképek sokasága.Már volt egy aggregátora is a hűtő áramellátásához, ami főlegaz oroszlánoknak szánt tevehússal volt telerakva. Ezeket a

hatv anöt kilométerre fekvő legközelebbi faluból, Asako- ból



vásárolta. George szakácsa, Hamisi főzött ránk nyílt tűzön asaját, oroszlánmentes területén.

A tábort egy sereg állat vette körül: a lármásgyöngytyúkfélék, hollók, barátságos szarvascsőrű madarak,varánuszok, az alkalmanként hívatlanul érkezett kígyók ésskorpiók, a kitartóan várakozó keselyűk, akiket Christianfolyton elüldözött a régebbi csontjai közeléből.

Bár egyedülálló élmény eljutni Kampi ya Simbába, csak párnapig szándékoztunk maradni, mivel minél kevesebbetérintkeznek az oroszlánok az emberrel, annál jobb. A táborba

látogatók gyakran csalódottá váltak, amikor George nemengedte őket az oroszlánjai közelébe menni, így mi nagyonkiváltságosnak számítottunk. Az oroszlánoknak önállóvákellett v álniuk, és arra lettek ösztönözve, hogy ne bízzanak azemberekben.

Christian a legcsodálatosabb, legkedvesebb éslegfelejthetetlenebb módon üdvözölt minket. Az a napeufórikus volt mindenkinek, az oroszlánoknak is, és nekünk,embereknek is. Most, közel negyven évvel később emberekmilliói osztoztak ebben az élményben a YouTube révén szertea világon.

Természetesen szomorúak voltunk, hogy el kellett válnunkChristiantól, de akkor úgy látszott, hogy nagyon elégedett, ésminden jó lesz. A vad oroszlánok kis i dőre lecsendesedtek,nyugalom volt Korában. Amikor elindultunk, és kicsirepülőnk megkerülte a tábort, Christian, valamint a többioroszlán felénk nézett a Kora-szikláról, és amíg egyikünkvisszaintegetett George- nak a táborba, addig másikunkelmorzsolt n éhány csendes könnycseppet. Ebben akiszámíthatatlan és gyakran ellenséges környezet ben vajon

folytatódni fog-e Christian szerencséje?



141972, A végső búcsú

Londonban folyamatosan tájékoztatva voltunk mindenfejleményről, 1972 januárjában két levelet is kaptunkKorából. George ezt írta: Nagy szerencsém volt, mert találtam egy fiatalembert, aki segít

nekem. Ő Tony FitzJohn, körülbelül 27 éves. Olyan vándorlófajta,aki sok foglalkozást kipróbált már. Nagyon fitt és ügyes.

Valószínűleg Tony eredetileg Joy Adamsonnak írtállásügyben, de Joy azt javasolta neki, hogy dolgozzon inkábbGeorge- nak, akinek érzései szerint egy lelkes, ezermesterfiatal segítőre van szüksége. Tony is írt nekünk:

Kedves Ace és John!

Bár még soha nem találkoztunk, úgy gondoltam, írok pár sort. Egyideje én segítek George-nak, és annyira megszerettem Christiant,amennyire ti szeret hettétek. Csodálatos látni, ahogy alkalmazkodik avadonhoz, mégis ugyanúgy szereti George-ot, mint régen.

Remek újság volt, hogy lett egy plusz segítsége George-nak,azt terveztük, hogy az év során később újra kimegyünk hozzá.Az újabb levelek azonban arról tájékoztattak minket, hogy azélet egyáltalán nem volt könnyű Christian és a többi oroszlánszámára. Christian egyedül, Boy nélkül, nem volt képes megvédeni a tábor körüli területet, és egy 'Gyilkos' névenismert vad oroszlán megölte a bűbájos Szuper -kölyköt.

Eddig túlélte Christian a vad oroszlánokkal vívottküzdelmeket, George-tól megtudtuk, hogy sérüléseit mindig a



mellső lábaira és vállára szerezte, ami azt jelezte, hogy bátranharcolt.

Christian összeverekedett egy vad oroszlánnal, és lett két csúnya seb a jobb mellső lábán. De látszólag cseppet sem izgatta azösszecsapás, és csak nagy nehezen bírtam rá, hogy kövessen atáborba, ahol el tudtam látni a sérüléseit.

Christian kivételesen jól alkalmazkodó, bátor, ifjúoroszlánnak bizonyult ebben az ellenséges környezetben, de

nyilvánvalóvá váltak az erősödő frusztrációs érzések, amikvégzetes következményekkel járhattak volna. Egyik naplesben v árt George-ra, majd földre lökte, megragadta amancsaival, és állkapcsai közé kapta a fejét. Bár gyorsanelengedte, George bottal üldözni kezdte. Szerencsére Georgenem sérült meg komolyan, ámbár a karmok belemélyedtek akarjába. Christian tudta, hogy „megszegte a szabályokat",mégis nem sokkal ezután Tonyt teperte le, mancsaivallekevert neki egy pofont és fejénél fogva vonszolta a földön,Tony tiszta erővel orrba vágta Christiant, amire azonnaleleresztette, csodával határos módon ő sem sérült megkomolyabban.

Megdöbbentünk, amikor hallottunk a történtekről. Akárszándékosan, akár nem, Christian könnyedén megölhettevolna őket. George és Tony úgy érezte, az ifjú Christianfrusztrált lett és magányos, olyan területre került, ahol talánsosem fog tudni élni vagy falkát alapítani. A nőstények vadoroszlánokat választottak társnak, és amíg ez számukraeszményi volt a vadonba való visszajutáshoz, addig Christianegyedül maradt. Együtt éreztünk a helyzetével, és úgy véltük,

George és Tony jószívűen állt hozzá. Becsültük a páratlanul



kitűnő kapcsolatunkat vele, hiszen a nyolc hónap angliaiegyüttlét alatt, ahol igencsak természetellenes körülményekközött élt, soha nem támadt rá senkire. Azon gondolkoztunk,hogy attól, hogy idősebb és erősebb lett, megváltozott-e aköztünk lévő kapcsolat? Hogyan viselkedne a többi Korábalátogató emberrel?

1972 augusztusában, egy évvel az első találkozásunk után,megkérdeztük George-tól, hogy meglátogathatnánk -e őt ésChristiant, és megismerkedhetnénk -e Tony FitzJohnnal.Fel lelkesülve válaszolt, de figyelmeztetett, hogy nem tudja

garantálni azt, hogy Christian is ott lesz a tábor környékén. Avad orosz lánok elűzték a Tana folyó fentebbi része felé,gyak ran hetekre eltűnt. Ez nem tántorított el minket attól,hogy elmenjünk, hiszen bármikor változások állhatnak be,amik arra kényszeríthetik George-ot, hogy hagyja el Korát, ésakkor már nem lesz több ilyen alkalom.

Tony értünk jött Nairobiba, és azonnal láthattuk, mekkoranagy kincset ér Kampi ya Simbában, és miért szerette Georgeoly nagyon. Figyelemreméltó dolog, ha belegondolunk, hogyma, annyi év elteltével még mindig folytatja Georgetermészetvédelmi munkáját a Tanzániában található Mkomazi Nemzeti Parkban, és ő a George Adamson VadvédelmiAlapítvány vagyonkezelője. 2007-ben Tonyt kitüntették a BritBirodalom Érdemrendje tiszti fokozatával atermészetvédelem érdekében tett szolgálataiért.

Amikor megérkeztünk a táborba, George influenzás volt, deörült a látogatásunknak, főleg, mert whisky-vel és ginnelérkeztünk. Elmesélte, hogy hallotta Christiant párosodni egyvad nőstény oroszlánnal, ezért nem lehetett messze, de háromeste is eltelt, mire hatalmas megkönnyebbülésünkre megjelent.

Bár nem ugrott ránk, mint azelőtt, üdvözlése mégis



ugyanolyan kirobbanó volt és ugyanúgy teli testikontaktusokkal, mint azelőtt. Ugyanolyan hangot adott kimagából, csak most már mélyebbé váltak izgatott hörgései. Dehatalmas volt, és közöttünk forgolódva fellökte George-ot.George nem tudott mulatni ezen.

Szerinte Christian lehetett Kenya legnagyobb orosz lánja, ésminden bizonnyal a legnagyobb oroszlán Tana közvetlentérségében. A súlyát közel 230 kilogrammra becsülte, pedigmég csak hároméves volt, és még nem állt meg a növésben.

Vacsoránál George és Tony történeteit hallgattuk Christian

kalan djairól, többek között a vad oroszlánokkal történtharcairól, beszámoltak arról, hogy Christian megtámadtamindkettőjüket, amire megvolt a magyarázatuk is. Mindkettenszerették őt, és jószívűségüknek hála, nem nehezteltek ráamiatt, ami az ő szavaikkal élve ifjúkori frusztráció volt. Egészéjszaka ültünk és beszélgettünk, miközben Christianfélbeszakított minket, szórakoztatott, és megpróbált lelökni aszékünkről.

Ace megint írt a szüleinek:

Minden reggel és este elkísértük Christiant a sétára és beszéltünkhozzá. Sokkal nyugodtabb és sokkal magabiztosabb, mint tavaly, pompás vele lenni. Ugyanolyan bolondos. Hatalmas. Csak egyszerug rott rám úgy, mint azelőtt, hogy csak a hátsó lábain állt, de eztegészen gyengéden csinálta. Az arcomat nyaldosta, ahogyan fölémtornyosult. Majdnem ki préselte Johnt, amikor megpróbált az ölébeülni!

A következő néhány napban megfigyeltük, menynyire érettévált. Noha boldogan üdvözölt minket, már sokkal

függetlenebb lett, mint amilyen az előző évben volt. Ő szabta



meg, hog y mikor akar velünk lenni és mennyi ideig, sok időttöltött a táboron kívül. Most sem féltünk tőle cseppet sem,visszanézve az akkor készült felvételeket, állandóansimogattuk és beszéltünk hozzá, amit nagyon türelmesenviselt. Ekkor már teljesen elfogadta Tonyt, ő mutatta be a fiúta többi oroszlánnak. Tony a túlélés nagymestere volt, akülönféle műszaki és gyakorlati képességeifelbecsülhetetlenek voltak Kampi ya Simbában, sokkal jobblett a tábor kapcsolata a világgal.

Ezúttal kilenc napra maradtunk, és több mindent láttunk a

környező tájból. Elmentünk Terence-szel halászni, akisokszor szolgált fel mindannyiunknak friss halból készültételt. Ő a növényvilág szakértője volt, megmutatta atüskebokrok és akáciák között megbújó még egzotikusabbmirhát és tömjénbokrot. Számunkra sok növény alakja és fakószíne másmilyen volt, mint az azonos jellegű félig száraz bokros területeké Ausztráliában, de a két kontinens ben sok a

közös vonás: sokféle éghajlat és növényzet, szabad területek,messzi látóhatár, ragyogó napsütés, tiszta kék ég, ősi béke ésnyugalom. Érdekes módon George is, és Joy is beszélt arról alehetőségről, hogy veszélyeztetett afrikai állatokat lehetnetenyészteni Ausztrália távoli vadonjaiban és másországokban, de ma már világos, hogy ez minden térenfenyegetné a már amúgy is törékeny ökológiai egyensúlyt.

Olvastuk George részletes jelentéseit, amiket a Turisztikai ésVadvédelmi Miniszter részére írt, ezek éveken át vezetettlenyűgöző és felbecsülhetetlen értékű napi feljegyzésekettartalmaztak egy orosz lánfalkáról, elsősorban Christiansikeres visszaszoktatását megtervezve. Régebben egyesekkritizálták George és Joy munkáját, hogy nem elég

„tudományos", mert nem az előírásoknak megfelelően,



módszeresen jegyezték fel az információkat. De mivel együttéltek bizonyos állatokkal, akiket éveken át és több generációnkeresztül megfigyeltek, naplót és feljegyzéseket vezettekróluk, könyveket és rengeteg levelet írtak, mindenki másnál jobban hozzájárultak ahhoz, hogy dokumentált ismeretekkelrendelke zünk az oroszlánok viselkedéséről.

Mivel a nőstények vad oroszlánok közül választottak pártmaguknak, Christian eléggé magányos lett, ezért Tonyszerezni akart egy kicsivel fiatalabb hímet a NairobiÁrvaházból, hogy legyen egy társa. Látszólag Christian volt a

vezérhím, a nőstények mégis az ellenségével jöttek össze, ésegyedül nem tudott elfoglalni egy területet, ahol nevelhetné asaját kölykeit.

Christian egyértelműen készen állt arra, hogy folytassaéletének új szakaszát a vadonban. Már hosszú időkre távolmaradt, valószínűleg sokkal megfelelőbb élőhelyet keresett.Eddig sikerült életben maradnia, de tisztában voltunk azzal,hogy elköltözhet messzire annak az esélyével, hogy egyikünksem láthatja soha többé.

Visszatérve Nairobiba, megszerveztük azOros zlán a VilágVégéncímű film megtekintését azoknak, akik támogatták és becsülték George munkájának a jelentőségét. Ilyen volt például az adminisztratív államtitkár, turisztikai ésvadvédelmi miniszter, valamint Oroszország kenyainagykövete. Kampi ya Simba költséges tábor volt, ésszokásához híven Joy továbbra sem támogatta, sőt, zároltaGeorge munkájának finanszírozását az Elza VadvédelmiAlapítványból.

Bill Travers új feladatba kezdett, és éppen Jane Goodallaldolgozott együtt egy dokumentumfilmen, amiJane

csimpánzokkal folytatott munkájáról szólt. A bevétel



Christian dokumentumfilmjéből anyagilag segítette Georgemunkáját, valamint különböző látogatók, támogatók éscsodálók is hozzájárultak ehhez.

Londonba visszaérve Tony FitzJohn látogatott meg bennünket, elújságolta, Christian mennyire jól van, és hogyegy meglehetősen szokatlan békeszerződés kötődött Christianés az egyik vad oroszlán között. Nem voltak barátok, csak bőgtek egymás felé, de békén hagyták egymást.

Ugyanakkor eléggé aggasztó volt az a hír, hogy néhányszomáliai törzs tagjai a csordáikkal együtt a tábor közelébe

költöztek. Christian megölt néhány szarvasmarhát, és Georgeaggódott, hogy emiatt megtorlásból felnyársalhatják. Mivelillegális volt ezen a területen csordát tartani, a VadügyiMinisz térium és a rendőrség távozásra szólította fel őket, deakárcsak az orvvadászok, akik az elefántcsontért, különbözőtestrészekért, bundákért és trófeákért megölik az állatokat,úgy a szomáliaiak és csordáik is folyamatos problémát

jelentettek Georg e számára.



15 Christian piramisa

1973 elején Christian átszelte a Tana folyót, és észak feléindult a sokkal vonzóbb vidéknek látszó és jó vadászterülettelkecsegtető Meru Nemzeti Park irányába. Egy nemzeti parkbansokkal nagyobb biz tonságban voltak az állatok a vadorzók,vadászok és marhatartó törzsek elől. Szomorú, de végülGeorge abbahagyta számolni a napokat és hónapokat. MiutánChristian elhagyta Korát, többé nem látták. A következőnéhány évben vártuk, hogy valamilyen hírt kapjunk. Szerettükelképzelni, hogy elfoglalt egy területet, és lett egy saját falkájavalahol messze, túl messze ahhoz, hogy visszamenjenmeglátogatni George- ot, mert nem hagyhatta védtelenül acsa ládját. Reméljük, hogy még tíz évet élt, és az utódai ma isKenyában vadásznak. Csodálatos módon visszajutottAfrikába, könnyen alkalmazkodott, túlélte a legveszélyesebbéveket, nagy volt és erős. Nem bántunk meg semmit.

A Korában töltött első hét évben George tizenhét oroszlánttelepített be. Szabadon engedésük sikerrel járt, de aviszontagságokban bővelkedő vadon sok életet követelt.Christian szabadon engedése teljes siker volt. AzOroszlánokközöttcímű önéletrajzában George azt írja, hogy Christiannak

„piramisa" van, nem „falkája". Többször hallotta Christiantvad nőstényekkel párosodni, így elképzelhetőnek tartja, hogyChristiannak lettek utódai, és saját biológiai falkája. Kampi yaSimbát különböző korú oroszlánok alkották, akiket Georgemás-más forrásokból választott ki, és tudása, valamint türelmerévén egy oroszlánokból álló összehangolt, ember alkotta„piramist" font Christian köré. Juma és Lisa vad oroszlánok párjai lettek, akiktől kölykeik születtek, és ezek közül



néhánynak szintén lettek kölykeik. A piramis teljes lett,George nem akart már több oroszlánt hozni a területre, merttúlsúlyba kerültek volna a ragadozók egy olyan térségben,ahol kevés a vad. Elkezdett az önéletrajzán dolgozni, éstovábbra is dokumentálta a következő nemzedékeknél tettmeg figyeléseit, amibe belevette azt az észrevételünket, hogy afelnőtt hímoroszlánok voltak a legveszélyesebbek Korában.

1973 októberében nemzeti parkká nyilvánították Korát, ésezzel George az oroszlánjaival együtt kormányzati védelmetkapott, illetve hivatalosan jóváhagyták a programját, hogy

oroszlánjainak visszaadja a sz abadságot. George Korára úgytekintett, mint „a Londonból jött vidám, pajkos és merész ifjúoroszlán emlékműve"(idézet az Oroszlánok között című G. A.könyvből, ifj. Vitray Tamás fordítása alapján, ford.)Továbbra isKorában élt egészen 1989-ig. Egy nap felajánlotta a táboregyik vendége, hogy kimegy a kifutópályához találkozni atöbbi látogatóval. A nőt vadorzók támadták meg útközben,George meghallotta a puskalövések hangját a táborból, ésahogy autójával a nő segítségére rohant, megölték a vadorzók.

Megtiszteltetés számunkra, hogy megismertük George-ot,roppantul hálásak vagyunk, amiért ilyen szeretettelgondoskodott Christianról. Szemtanúi voltunk, hogy milyenrendkívüli módon megértette és kommunikált oroszlánjaival,akik szerették és bíztak benne, még azt is megengedték, hogykezelje a sérüléseiket. Ma őt oroszlánsuttogónak neveznék.Óriási mértékben hozzájárult írásaival ahhoz, amit a világ tudaz oroszlánokról és a természetvédelemről, és sok másemberrel együtt, akikre George hatással volt, azóta mi istámogatjuk a vadvilággal és a természetvédelemmelkapcsolatos ügyeket.



Az Elza, a vadon szülöttecímű filmet követően megnőtt azérdeklődés Afrika és a vadvilág iránt, ezért Joy kiadója, SirWilliam Collins sok más jelentős könyvet is publikált. Ígytöbbek között Jane Goodall Az ember árnyékában(1971) címűkönyvét, Mirella Ricciardi Eltűnő Afrika(1971) című, fotók kalillusztrált klasszikusát, és mindenféle más természetrajzi,vagy akár az ember eredetéről szóló könyvet, mint példáulRobert Ardrey Területi kényszer(1966) és David Attenborough Élet a Földön (1979) című műveit. A hozzájuk hasonlóemberek alapoz ták meg a mai természetvédelmi

mozgalmakat, és Joy az elsők között volt, aki megfogalmaztaaz ember környezetkárosító és pusztító kapcsolatának jelentőségét, ahogy ezt bizonyítják napjainkban a klíma-változás hatásairól szóló előrejelzések. Nagyon elszomorító a statisztika, miszerint az oroszlánok

száma Afrikában Christian óta mára már kétharmadávalcsökkent, és ez felbecsülhetetlenné teszi George

információinak gyűjteményét a jövőre nézve. Mi magunkaktívan támogatjuk az ezzel kapcsolatos természetvédelmi projekteket, főleg a George Adamson VadvédelmiAlapítványon keresztül.

1973- ban John egyedül ment el Korába, és az évek soránmás természetvédelmi projekteket is támogatott és felkeresettKenyában, Tanzániában, valamint Dél-Afrikában. John aGeorge Adamson Vadvédelmi Alapítvány (George AdamsonWildlife Preservation Trust röviden GAWPT)vagyonkezelője, és előadásokat tart érdekükben a KirályiFöldrajzi Társaságnál és másutt is. Ezenkívül újságírókéntdolgozik, és PR -tanácsadó utazással és vadvilággalkapcsolatban. 2008-ban Az orrszarvú visszatér című

dokumentumfilm vezető producere volt, ami arról szól, hogy



négy keskenyszájú orrszarvút áttelepítenek Dél-AfrikábólTony FitzJohnhoz a Tanzániában található Mkomaziba. Johnegyütt dolgozott a GAWPT-vel azon a javaslaton, hogyfelvirágoztassák Korát, ami gyakorlatilag elhagyatottá váltGeorge meggyil kolása után.

Ace visszament Ausztráliába, ahol művészeti kurátorkéntdolgozik ausztrál bennszülöttek és gyarmatok művészetéreszakosodva. Afrikában első alkalommal mindkettenvásároltunk szöveteket, faragásokat, gyöngysorokat ésműalkotásokat, és azóta is folyamatosan gyűjtjük mindketten

a törzsi műalkotásokat. Az afrikai utazások hatására Ace jobban meg akarta ismerni Ausztrália eredeti őslakosait.Rendkívül változatos és gazdag művészeti tradíciót és kultúrátfedezett fel izgalmas kortárs kifejezésmóddal, de jelen van a

posztkolonialista megfosz tás is, sok társadalmi és gazdaságihátránnyal.

Azáltal, hogy a YouTube életre keltette az érdeklődéstChristian iránt, élveztük, hogy újra átélhetjük és felidézhetjüka vele töltött időt, megnézzük a fényképeket, újra beleszeretünk és hiányzik. Visszanézve nem tudjuk teljesenelhinni, hogy jól végződött, és hogy tényleg sikeres voltChristian visszatérése Afrikába.

Christian karizmája óriási volt, ez az, ami végigkísérte azéletben. Őrá esett a választás, hogy elküldjék eladásra aHarrodsba, mivel von zó volt és kiegyensúlyozotttemperamentummal rendelkezett. Mi ellenállhatatlannaktaláltuk, és minden észérv ellenére megvettük, miközben bizony nem estünk kísértésbe testvére, Marta iránt. AmikorBill Travers először beszélt George-dzsal Kenyában, aztmond ta Christianról, hogy „nagyon gyönyörű oroszlán".

Christian a saját filmjében volt főszereplő. George kedvence



és barátja lett, népszerű volt emberek és oroszlánok körében.Kora Christian miatt jött létre, és Christian sikeresalkalmazkodásának köszönhető, hogy George tizenkilenc évigmaradt ott, és hogy Korát nemzeti parkká nyilvánították. Negyven évvel később George munkája még mindig

folytatódik, és Christian varázsa újra arra inspirál minket,hogy elgondolkodjunk az összes élő teremtmény közöttikölcsönös kapcsolatról, és hogy sürgősen lépni kell a vadvilágmegóvásának érdekében. Ha mindenki, akit megérintettChristian története, arra összpontosítana, hogy a globális

közösséget érintő kulcskérdésekkel foglalkozzon, együttmennyi mindent tudnánk megvalósítani Christian szeretetrevaló képességének és életkedvének szellemében?



A Mkomazi Vadasparkot, ami Tanzánia északi részéntalálható, teljesen tönkretette a féktelen orvvadászat, agyújtogatás és az egyre elterjedtebb emberi túlkapás.1988- ban a tanzániai kormány elhatározta, hogy helyreállítja a parkot, és vadonná alakítja át. Felajánlották TonyFitzJohnnak, hogy a GAWFT- vel segítsenek a kormánynakkidolgozni egy programot, aminek a keretén belülvisszaszoktatják az állatokat a vadonba. Ez egymultidiszciplináris program, ami magában foglalja az élőhelyhelyreállítását, az infrastrukturális fejlesztést, a

vesz élyeztetett fajok, vagyis az afrikai vadkutyák éskeskenyszájú orrszarvúk részére kidolgozott programot, aMkomazi Vadaspark körüli falvak közösségét megcélzótájékoztató programokat, és ezen falvak tanulóinak környezetiokta tási programját.

Húsz évvel később Tony és a George AdamsonAlapítványok hálózata büszkék arra, hogy a nagylelkű barátoktól és számos jelentős jótékonysági szervezettől kapottanyagi támogatásnak köszönhetően nemzeti park státuszbalépett elő a Mkomazi Vadaspark, sikeres menedék lettorrszarvúk számára (Tanzániában az egyetlen), és a vadkutyákszámára lehetővé vált egy folyamatos fogságban történőtenyésztés, állatgyógyászati ellátás és egy vadonba történővisszaszoktatási program.

George halála óta, 1989-től, a Kora Nemzeti Park állapotaleromlott a gazdálkodás, finanszírozás, orvvadászat ésillegális legeltetés elleni védelem hiánya miatt. Jelenleg azAlapítvány tárgyalásokat folytat a Kenyai VadvédelmiSzolgálattal, hogy visszatérhessenek Korába,helyreállíthassák George táborát, és felújítsák a parkot.



Ace (balra) ésJohn (jobbra) a King's Roadon Christiannal1970-ben.

a. bourke-j. randall - az oroszlán, akit christiannak hívtak

Documents