A BÜKK AL JA

A Bükk hegység végtelen erdőkkel borított hegyvo-nulatainak déli előterében húzódik meg szerényen a Bükkalja hullámzó dombvi-déke, mely ellaposodó há-taival, kitárulkozó völgyei-vel észrevétlenül simul bele az Alföld szikes pusztáiba. Ez az átmeneti vidék e két nagytáj között könnyen el-kerüli a figyelmet, pedig a Bükkből lesiető patakok völ-gyeiben megbújó falvak és az erdőkkel, kaszálókkal és gyümölcsösökkel borított dombvonulatok számos ter-mészeti és kultúrtörténeti kincset, ritkaságot rejtenek.

A vidék arculatát a természeti tényezők, illetve az ezekre épülő és velük szervesen összefonódó hagyományos népi kultúra határozza meg.

A Bükkalja kialakulása, természetföldrajzi fejlődése és geo-lógiai felépítése alapján is hazánk egyik legkülönlegesebb és legegyedibb kistájcsoportja. Alapkőzete a vulkáni eredetű, hullott és különböző mértékben összesült riolittufa és riodácit. Földtani felépítése nagymértékben meghatározza arculatát, ugyanis alapkőzete egy mintegy 3500 négyzetkilométernyi területen elterülő, többé-kevésbé összesült vulkáni tufa „ta-karó”, mely Közép-Európa legnagyobb riolittufa és riodácit borította térsége.

A Bükkalja hangulatát a természeti tényezők illetve az ezekre épülő és szervesen összefonódó hagyományos népi kultúra határozza meg. Az építőkő fejtése és a népi építészet-ben történő felhasználása, a kőfaragás és a kőzetbe mélyített

helyiségek készítése itt nyúlik vissza a legrégebbi időkig a Kárpát-medencében. Egyedülálló helyi építészeti kultúra ala-kult ki a Bükkalján, szerve-sen használva az itt található vulkáni tufa adottságait, sa-játos „kővilágot” hozva lét-re: tufába vájt borospincék, kőhodályok, barlanglakások, kőbújók; patakokon és ár-kokon átívelő kőhidacskák; kőfalú házak, azokhoz csat-lakozó kőkerítések; kőpadok; faragott sírköves temetők; út menti feszületek, szobrok és a titokzatos kaptárkövek földje a Bükkalja, mely egye-dülálló természeti jellege miatt a Hungarikum címet is elnyerte természeti környe-zet kategóriában.

A K APTÁRKÖVEKÉ S A B Ü K K A L J A I

KŐK ULT ÚR A

Barlanglakásos tájház - Szomolya

Barlanglakás ablaka Egerszalókon

K APTÁRKÖVEK

A Bükkalján találkozhatunk a legnagyobb számban a magyar tájak egyik legkülönlegesebb, s egyben legrejtélyesebb ter-mészeti és kultúrtörténeti értékeivel, a 2014-ben országosan védetté nyilvánított kaptárkövekkel. A környezetüknél kemé-nyebbé vált riolittufát a felszínformáló folyamatok tovább ala-kították, és létrehozták a föld szintjéből kiemelkedő kúpokat, majd oldalukba a későbbi korok emberei fülkéket faragtak. A fülkék átlagosan 60 cm magasak, 30 cm szélesek és 30 cm mélyek, az épebbek szélén bemélyedő keret fedezhető fel. A keretek falában néhol még most is lyukak láthatóak. Ezek arra utalnak, hogy a fülkenyílásokat lefedték, és a fedelet a lyukakba vert ékekkel rögzítették.

A titokzatos sziklakúpok megfaragásának okát, a fülkék rendeltetését és készítőik kilétét még nem ismerjük. Eredeté-ről számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés szüle-tett, melyek közül a középkori sziklaméhészkedésre történő felhasználás vált a legismertebbé. Az Eger környékén meg-őrződött hagyománykincs szerint azonban a fülkékbe a po-gánylázadás idején elesett vezérek hamvait helyezték. Más vélekedés szerint a köveknek kultikus szerepe volt, őseink áldozóhelyével hozhatók kapcsolatba, ugyanis nem csak a fülkék az egyetlen faragott alkotásai e sziklatornyoknak: nem egy sziklakúp tetején érdekes, lefolyó-csatornával rendelkező tálszerű mélyedéseket találhatunk, melyek igen hasonlatosak más kultúrák áldozati sziklaoltáraihoz.

KŐZETBE MÉLYÍTET T HELYISÉGEK

Az állékony, de jól faragható kőzetbe az itt élő ember az el-múlt közel két évezred alatt a legkülönfélébb funkciójú he-lyiségeket faragta, egy olyan komplex természeti-kultúr-tájat alkotva, ami Európában szinte példa nélküli. A vidék népi építészetében a kő fel-használása kétféle módon jelenik meg: a fennálló falú építményekben (lakóházak, ólak, istállók) és a barlangla-kásokban, pincékben, egyéb kőzetbe faragott gazdasági rendeltetésű helyiségekben (ólak, kamrák).

Gazdasági célú helyiségek

A vulkáni tevékenység nyomán létrejött riolit-riodácittufá-kon képződött – nyomelemekben és ásványi anyagokban gazdag – talajon zamatos szőlő terem. A könnyen vágható, lyukacsos kőzetbe mélyülő, jól szellőzött, lélegző, magas páratartalmú, szinte állandó hőmérsékletű pincék pedig ki-váló feltételeket biztosítanak a bor tarolására. Így a pincék és pincesorok a térség majdnem mindegyik településének arculatát meghatározzák.

A tufába legnagyobb számban pincéket vájtak, ám ismere-tesek állattartással, növénytermesztéssel kapcsolatos szik-lahelyiségek is. Hatalmas, több száz juhot befogadó kőho-dályokat, vagy akar az egész gulyát befogadó kőistállókat is faragtak a sziklába. Erre néhány példát majd minden település határában találhatunk. De találkozhatunk kutakkal vagy akár gabonatároló vermekkel is a Bükkalját járva.

Lakhatási célú helyiségek

A gazdasági rendeltetésen túl gyakran a lakó funkciójú helyiségeket is kőbe farag-ták. Több településen ma is megtalálhatók a barlang-lakások, sokszor egymás felett két-három szinten, utcákra fűzve egész te-lepülésrészeket alkotnak. A barlanglakások terei a tufa előrelátó kitermelése során, a kőzet helyén, „negatívjá-ban” alakultak ki. A dombol-dal bányaként művelt plató-in a tájolást is figyelembe véve vájták ki az itt élők egyterű, később több szobából álló lakásaikat, gazdasági helyisége-ikkel együtt. A pincelakások általában kétsejtűek voltak, a konyhában szabadkéménnyel, a szobán kívülről fűtött ke-mencével. A lakások homlokzatát meszeléssel védték, szá-mos helyen megfigyelhető a fa vagy kő oszlopokkal alátá-masztott cseréppel fedett eresz nyoma.

A települések határában a lyukpincék mellett nem kis szám-mal találhatók egyéb szőlőműveléshez kapcsolódó sziklába vájt építmények is: például kőkunyhók (bújók) és csőszkuny-hók valamint az állattartást szolgáló, kőbe vájt pásztorkuny-hók. Ezekben szerszámokat tároltak, de rövidebb ideig törté-nő tartózkodásra (alvásra) is alkalmasak voltak.

Vallási jellegű helyiségekAz első vallási jellegű he-lyiségek feltehetően még a török hódoltság kora előtt készültek és a katolikusok ti-tokban ezekben a pincékben, bújókban tartották miséiket a protestáns nagyurak tiltá-sai miatt. De ismerünk több Remete-barlang nevű szik-lahelyiséget is, melyek bújó kialakításúak és érdekes mód mind búcsújáró helyek (Eger, Egerszalók, Kács) közelében találhatók, de történetük fel-tehetően a török hódoltság előttre nyúlik vissza.

KULTÚRTÁ J

A Bükkalja geológia és felszínalaktani jellemzői nagyban befolyásolták a hagyományos tájhasználat és gazdálkodás sajátosságait, jellemzőit. Az 1950-es évek közepéig a térség domboldalait gyümölcsös parcellák szabdalták, kisebb erdő-foltokkal és a parcellákat elválasztó cserjés-fás mezsgyékkel. A gyümölcsösök nagy része hagyományos művelésű, kaszált aljú gyümölcsös volt, szőlőkkel tarkítva. Az államosítást köve-tően fokozatosan felhagyták a gyümölcsösök művelését, így az egykor ápolt területek elvadultak, elakácosodtak. A tájide-gen és inváziós fajok térhódítása (elsősorban fehér akác, bál-ványfa, kanadai aranyvessző) miatt a természetes növény-zetnek és az eredeti élőhelyeknek is csak kisebb foltokban maradt hírmondója. Csupán egy évtizede kezdődött meg az itteni szőlő- és kertkultúra rehabilitációja, de az eredmények látványosak, példaértékűek és követendőek mind a térség gazdálkodóinak, mind pedig lakóinak.

E tájképi megjelenését a völgytalpakon, völgymedencék-ben megbújó kicsiny falvak és a településeket övező erdőfol-tok, szántóterületek és rétek-legelők mellett a szőlő- és kert-kultúra változatossága határozza meg.

A BÜKK AL JAI KŐ-ÚT

Látható, hogy a Bükkalja hagyományos népi kultúrája mi-lyen sok szállal kötődött a kőhöz , illetve a kőzethez. A riolit-tufa meghatározta a vidék természeti arculatát, de megha-tározta az itt élők életfeltételeit, lehetőségeit is. Így alakult ki ez az egyedi, mind természeti, mind kultúrtörténeti érté-kekben gazdag táj, melynek védelme fontos feladat. Ezek az egyedi értékek nem utolsósorban idegenforgalmi vonzerőt is képviselnek, ezekre épül a Bükkaljai Kő-út, mely egy te-matikus út, és amelyet akár gyalog egyvégtében, akár prog-ramokhoz, helyi gasztronómiai fesztiválokhoz csatlakozva részleteiben is végigjárhatunk. Az út mentén felfedezhetjük a Bükkalja természeti értékeit, a települések kultúrtörténeti nevezetességeit, megkóstolhatjuk a vidék méltán híres bo-rait, és élvezhetjük a helyiek vendégszeretetét. Ezen a ke-vésbé ismert vidéken kalauzolja végig a túrázókat a Bükkaljai Kő-út jelvényszerző túramozgalom is, mely a tematikus út 16 állomását keresi fel: a legszebb kaptárköveket, pincéket, barlanglakásokat és más, alig ismert látnivalókat.

Kőkereszt és templom - Tibolddaróc

Baglyos pincesor - Bükkzsérc

Noszvaj látképe

Kaptárkő a Vén-hegyen - Szomolya

Kaptárkő a Furgál-völgyben - Cserépváralja

A Nagy-Bábaszék kaptárkő - Cserépváralja

Ódon pincék - Tibolddaróc

Kőhodály - Tibolddaróc

Bújó a Nyerges-hegyen - Eger

KŐFEJTÉS, KŐFAR AGÁS

Mivel ez a kőzetanyag le-vegős, porózus szerkezetű vulkáni tufa, így kiváló hőszi-getelő tulajdonságokkal ren-delkezik. Emellett könnyen faragható, és az összesült, dácit-ignimbrites változata könnyen lapokra hasítható, így adott minden tulajdon-ság, amely a kőzetanyagot kiváló építőanyaggá teszi. A Bükkalja a kőépítkezés ha-gyományos területe, a kő az egyházi, a nemesi építészet mellett a paraszti építőgya-korlatban is jelen van.

Építmények

Évszázados, szárazon rakott támfalak, kőkerítések és fara-gott kőoszlopos tornácos népi lakóházak őrzik a kőfaragó és kőműves mesterség emlékeit.

A követ kézi szerszámokkal fejtették, majd lapokra haso-gatták és ezeket – a még viszonylag formátlan kőlapokat – úgy helyezték egymásra minden kötőanyag nélkül (legfel-jebb agyagos sár közbeiktatásával), hogy nem egy lakóház kőfalazata az 1800-as évekből a mai napig sértetlenül ma-radt fent.

A támfalakra, kerítésekre, faragott kőoszlopos tornácos régi házakra, patakokon és árkokon átívelő kőhidacskákra ma is minden településen találhatunk szemet gyönyörköd-tető példákat, melyek jól mutatják a Bükkalján élő emberek sajátos kapcsolatrendszerét az itt található kővel.

Farkaskői Barlangok Alkotótelep egyik barlanglakása - Noszvaj

Kőkunyhó a Mész-hegyen - Eger

Remetelak - Kács

Kőhidak - Borsodgeszt

Szent Márton-templom - Bogács

Szakrális kisemlékek

Ahogyan az erdővidékek lakói mesterei voltak a famunkák-nak, s szinte mindent el tudtak készíteni fából, hasonlóan volt ezen a tájon a kővel. Az itt élők számára a kő nem merev, rideg, nem barátságtalan ásványi anyag, hanem sajátosan élő, alakítható, mobilis, variáció gazdag élettér „szerves” része. S engedelmes, mert az itt élők ismerik, tudnak bánni vele. Így a Bükkalján több helyen, Sirokban, Demjénben és Szomolyán is népi kőfaragó központok alakultak ki. Számta-lan köztéri – elsősorban szakrális témájú – szobrot, feszüle-tet fedezhetünk fel a vidék falvaiban, illetve települések kül-területein a régi dűlőutak mentén. Díszes kőfaragások nagy számban fellelhetők még napjainkban is a Bükkalja települé-seinek temetőiben, hol számos, akár művészeti alkotásnak is beillő faragott kő síremléket találunk a 19. századból.

Kőkereszt - SzomolyaSzűz Mária faragott alakja - Demjén

Nepomuki Szent János szobra - TibolddarócFelirat egy kőkereszten

A Nyomó-hegy

Őszi szőlőtáblák a Bükkalján

Nyerges-hegyi sziklahelyiség - Eger

Készítette a Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesületa Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával.

facebook.com/kaptarko/ www.kaptarko.hu info@kaptarko.hu

Bükkaljai Kő-út bukkalja.info.hu

Bükkaljai Tájegységi Értéktár bukkaljaertektar.hu

Bükkalja Tájegységi Értéktár Bizottság barazcs@bnpi.hu

„A KAPTÁRKÖVEK ÉS A BÜKKALJAI KŐKULTÚRA” Hungarikum természeti környezet kategóriában

Kőhodály - Tibolddaróc