SZAKDOLGOZAT

BARANYI RICHÁRD

Miskolc

2015

2

MISKOLCI EGYETEM

ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK

A TISZAESZLÁRI BŰNPER VIZSGÁLATA AZ

ANTISZEMITIZMUS TÜKRÉBEN

SZERZŐ: BARANYI RICHÁRD

MUNKAÜGYI ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI IGAZGATÁS SZAK

LEVELEZŐ TAGOZAT

KONZULENSEK: PROF. DR. STIPTA ISTVÁN

DR. PETRASOVSZKY ANNA

MISKOLC

2015

3

UNIVERSITY OF MISKOLC

FACULTY OF LAW

LEGAL HISTORY DEPARTMENT

THE CRIMINAL TRIAL OF TISZAESZLÁR, IN THE

LIGHT OF ANTISEMITISM

AUTHOR: BARANYI RICHÁRD

EMPLOYMENT RELATIONS AND SOCIAL INSURANCE FACULTY

CORRESPONDENCE COURSE

CONSULTANTS: PROF. DR. STIPTA ISTVÁN

DR. PETRASOVSZKY ANNA

MISKOLC

2015

1

Tartalomjegyzék

Bevezetés .......................................................................................................................................2

Társadalomtörténelem a zsidóellenesség vonatkozásában .............................................................4

Antijudaizmus és antiszemitizmus ............................................................................................4

A zsidó vallásról .......................................................................................................................5

Zsidóellenes társadalomtörténelem ...........................................................................................6

Zsidó ábrázolás a történelemben ............................................................................................ 12

A vérvád ...................................................................................................................................... 13

Magyarország 1882 előtt ............................................................................................................. 17

A Csemegi-kódex................................................................................................................... 18

1882-es jogrend problémái .................................................................................................... 20

1882-1883 Tiszaeszlári események ............................................................................................. 24

Perszakaszok részletes elemzése ................................................................................................. 29

Rendőri szakasz ..................................................................................................................... 29

Törvényszéki előnyomozási szakasz ..................................................................................... 30

Vizsgálati szakasz .................................................................................................................. 32

Vádemelés .............................................................................................................................. 33

Végtárgyalási ciklus ............................................................................................................... 34

Jogorvoslat ............................................................................................................................. 35

Összegzés .................................................................................................................................... 36

Hivatkozott irodalom .................................................................................................................. 38

Felhasznált irodalom ................................................................................................................... 40

2

Bevezetés

Dr. Stipta István: Híres magyar bűnperek előadása keltette fel érdeklődésemet a

tiszaeszlári vérvád jogi és társadalomtörténeti háttere iránt. Minél jobban beleástam

magam a témába, annál inkább rá kellett döbbennem arra, hogy mennyire szerteágazó

problémával állunk szemben. Tiszaeszlár, 1882.04.01. Solymosi Eszter, keresztény, 14

éves kislány eltűnik. Az egész falu keresi, de nem találja. Mi történhetett? Máig rejtély.

(Az is marad.) Hova tűnt el ez a kis cselédlány? Miért nem került elő másfél hónapi

keresés után? Gyilkosság? Emberrablás? Öngyilkosság? Szégyenében elbujdosott? És

ha gyilkosság. Ki tette? Zsidók? Páratlan, krimibe illő, fordulatos eseménysor. Olyan,

amely szerintem hűen tükrözi az akkori magyar társadalom problémáit s az ebből

fakadó szűkre szabott mozgásterét. Az évszázados zsidó kultúra és a Magyarországon

egyre – társadalmi problémákból fakadó – fokozódó antiszemitizmus látens

összeütközésének lehetünk tanúi. Két kultúra, két vallás feszül egymásnak, amelyből az

egyik a többség vallása, az állam szimpátiáját bírja. Olyan összeütközés, amely több

kutató szerint (Hegedüs Sándor, Huber Lipót, Kende Tamás, stb.) máig érezteti hatását.

Személy szerint elvből elutasítom az antiszemitizmust. Egy népet diszkriminálni

vallása, szokása, hagyománya miatt számomra visszataszító és büntetendő. A zsidó nép

az évszázadok során rengeteget szenvedett, amit a következő fejezetben részletesebben

is ki fogok fejteni. Úgy gondolom, hogy egy ilyen ősi, több monoteista vallás gyökereit

rejtő nép nem érdemel meg ennyi szenvedést, üldöztetést. Pláne akkor, ha az általam

vizsgált anyagokban legtöbbször a társadalom hasznos és fontos elemeiként

szerepelnek.

Ennek ellenére 1882-ben egy olyan per indult a tiszaeszlári – áttételesen a magyar –

zsidóság ellen, amely egy középkori babonára igyekezett alapozni a vádat. A per a zsidó

közösség máig nem múló fájdalmas emléke. Ugyanakkor a korabeli igazságszolgáltatás

komoly hiányosságait is jól szemlélteti.

Bátran mondhatjuk, hogy egy középkori babona és a tények, sokszor szubjektív háttér

információi mérlegelése során kellett ítéletet hoznia.

Az eljárás minden mozzanata jól dokumentált, így könnyen követhetőek az események.

A különböző nézőpontú írásokon (amiket forrásjegyzékemben is feltüntettem) azonban

erősen érződik a részrehajlás és sokszor az antiszemita gyűlölet. Eötvös Károly

ügyvédet, aki a zsidókat védte a perben, többször is vádolták erős elfogultsággal és

színpadias fellépéssel. Bary József, vizsgálóbíró emlékiratai, amelyet fia véglegesített,

nagyon részletesen taglalja az egyes perszakaszokat. Rámutat Bary tárgyilagosságára és

3

szakmai tudására. Ezen emlékiratban kegyetlen részletességgel írja le minden vizsgálat

eredményét. Emlékiratának részletes, groteszk, már-már félelmetes anatómiai

pontossága elképeszti, megdöbbenti a gyanútlan olvasót. Úgy gondolom esetleg ő látta,

láthatta a történéseket, fordulatokat, melyre ékes bizonyítékkal szolgál az események

papírra vetése. Ugyanakkor több jogtörténeti visszatekintés titulálta erősen kétes

erkölcsűnek, részrehajlónak az ügy kapcsán. Emlékiratain érződik is egyfajta

mentegetőzős hangvétel, mely próbálja az akkori problémákat, ellene felhozott vádakat

tisztázni, megmagyarázni.

Dolgozatom jelentős részében – a zsidó társadalomtörténelem és vérvád előzményeinek

taglalása után -, igyekszem majd feltárni a korabeli jogrendszer és a tiszaeszlári per

párhuzamait, hiányosságait az akkori igazságszolgáltatás szemszögéből. Kizárva a

gyűlölködő sajtó elemeket és a részrehajló társadalmi visszhangot.

Igyekszem tisztán jogi aspektusból kiértékelni a bűnpert. A jogi értékelésemhez

legfontosabb forrásként Csemegi Károly büntetőtörvénykönyvét a Csemegi-kódexet

használtam. Azt a „kódexet”, melynek bevezetése után 4 évvel tűnt el Solymosi Eszter

Tiszaeszláron. A tiszaeszlári per dokumentumainak felülvizsgálata-értelmezése során

igyekeztem kizárni a részrehajlást, ügyeltem a tárgyilagosságra, annak ellenére, hogy

bennem is megfogalmazódott egy szubjektív álláspont az ügy menete és végkifejlete

kapcsán.

4

Társadalomtörténelem a zsidóellenesség vonatkozásában

Antijudaizmus és antiszemitizmus

Ahhoz, hogy elkezdhessük az első fejezetet taglalni, mindenképpen különbséget kell

tennünk e két hasonló, de jelentésében mégis eltérő fogalom között.

Az antijudaizmus, mint jelenség már az első századoktól jelen van a történelemben,

illetve megnyilvánul bizonyos keresztény igehirdetésekben. Az antijudaista keresztény

csoportok becsmérlik, lenézik és értéktelennek tünteti fel a zsidó vallást, elutasítják a

zsidó hit tételeit és annak gyakorlását, valamint magát a zsidó létet is negatívan tüntetik

fel.1 A leglényegesebb különbség a keresztény vallás és a judaizmus között az

istenábrázolásban jelenik meg. Az antijudaisták szerint önhitt a zsidó vallás azon

tanítása, miszerint Isten választott népe kizárólag a zsidó nép, a többi nemzet pedig

kárhozatra ítéltetett. A Mózes könyvében leírt törvénykezést, az antijudaista

keresztények bonyolult, a hétköznapi ember számára betarthatatlan

szabálygyűjteménynek titulálják, olyan rendelkezéseknek, amelyeket az ember

önmagától képtelen megtartani. Ezen állításukat a következő újszövetségi résszel

támasztják alá, amit a judaizmus követői teljes egészében elutasítanak: „Ne

gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni

jöttem, hanem teljessé tenni… Míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy

vesszőcske sem vész el a törvényből” (Mt 5,17–18). Ezt az evangéliumi igerészt úgy

magyarázzák, hogy az Ótestamentumban leírt törvénykezések örökérvényűek, Jézus

Krisztusban, a keresztények Megváltójába nyilatkoznak meg, szerintük ő valóban a

mózesi törvények szerint élt, és a Jézus Krisztusba vetett hit vezeti őket az Istenhez.

A két említett vallás a legélesebben ott tér el egymástól, amikor az antijudaista

keresztények Krisztus halálát, majd feltámadását olyan eseménynek értelmezik, amely

megszűnteti az ősi szövetséget választott népével, azaz a zsidó néppel. Ennek a

tanításnak a terjesztése nem csak az alapvető tanokat kérdőjelez meg, de rengeteg zsidó

vallású embert térített át, és térít ma is át a keresztény hitre.2

Az antijudaizmus elemzése után vizsgáljuk meg az antiszemitizmus jelentését is.

Csepeli György így fogalmaz: „Az antiszemitizmus csoportkategória mentén jelentkező

1 Endreffy Zoltán, Az antijudaizmustól az antiszemitizmusig, Mérleg, 2001/2, 206. oldal (továbbiakban

Endreffy Zoltán) 2 Endreffy Zoltán, 209. oldal

5

vehemens ellenszenv, gyűlölet, negatív érzésnyaláb, amelyre ráépülnek az ezt

magyarázó, igazoló különböző kognitív elemek: sztereotípiák, illetve előítéletek.”3

Az antiszemitizmus elsődlegesen politikai és ideológiai irányzat, melynek kialakulása a

19. századra tehető. Az antiszemitizmus követői nem csupán megvetik a zsidókat, de

egyenesen ellenségeiknek tekintik, valamint ideologikus meggyőződéseikkel próbálják

zsidóellenes érveiket bizonyítani. Ennek a nézetnek a követői ezen felül minden

politikai, állami, jogi hatalmukat bevetik, hogy a zsidó polgárok életkörülményeiket és

társadalmi helyzetüket megnehezítsék. Az antiszemita vezetők nem csupán

foglalkozásaikat, háztartásaikat veszik célba a zsidó polgároknak, de tanulási

lehetőségeiket is komolyan korlátozzák az oktatási intézményekben. Példaként

említhetjük meg a numerus clausus (zárt szám) elvet, amely kimondta, hogy egy adott

foglalkozási ágban pontosan mennyi zsidó származású lakos dolgozhat.4

A zsidók antijudaista, illetve antiszemita megkülönböztetése egészen korai gyökerekkel

bír. Bár az antiszemitizmus markáns jegyei a legerőteljesebben a 20. század elején

bontakoztak ki, mégis találhatunk ókori, illetve közép- és újkori példákat is mindkét

irányzat megjelenésére. Jól látható tehát a zsidóellenesség egyik legmeghatározóbb, de

mégis legkevésbé elfogadható jellemzője a kontinuitás.5 A következő egységben többek

között ezt fogom részletesen tárgyalni.

A zsidó vallásról

Ha a tiszaeszlári per és a mögötte meghúzódó antiszemitizmus gyökereit meg

szeretnénk érteni, elengedhetetlen a zsidó hagyományok és történelem főbb

aspektusainak ismerete. Paul Johnson- A zsidók története című művének kezdő soraiban

a következőket olvashatjuk: „A zsidók a történelem legszívósabb népe”.6 Mindenféle

háttérismeret nélkül is igazat adhatunk állításának, ha csak a hétköznapi beszélgetések

zsidókra vonatkozó megjegyzéseit, hiedelmeit, és róluk megjelenő híreket hallgatjuk.

Azonban milyen is valójában ez a sokat megélt nép, milyen ez a sokak által oly

számtalanszor ostorozott vallás?

A zsidó hitet az egyszerűség jellemzi. Istenképük letisztult és világos. Sok vallásban az

ember elképzelheti az Istenét, majd a templomban láthat róla szobrot, vagy képet. A

3 Grüll Tibor-Répás László (szerk.), A zsidóság és Európa, Jó szöveg műhely kiadó, 2006, 117. oldal,

Csepeli György írása (továbbiakban Grüll Tibor, oldaslszám) 4 Endreffy Zoltán, 211. oldal

5 Oláh Lajos, Az antiszemitizmus története, http://www.zachor.hu/imagebase/3a3ea3a8/olhlajos-

azantiszemitizmustrtnete.pdf, Letöltés ideje: 2015.04.04. 14:51, 1. oldal (továbbiakban Oláh Lajos) 6 Paul Johnson, A zsidók története, Európa könyvkiadó Budapest, 2011, 13. oldal (továbbiakban Paul

Johnson)

6

zsidók istenét viszont nem lehet látni, tilos ábrázolni, törvényük tiltja. Ez a

láthatatlanság egyfajta örökkévalóságot is kölcsönöz az Istenükről alkotott

vélekedésükben.7 Dogmáikról sok vita folyik, de összességében kimondható, hogy ezek

a hittételek tartalmazzák azokat a legfontosabb tanokat, melyek közül alapvetőnek

minősülnek a különböző tiltások. Ezek közül a bálvány imádat az egyik legnagyobb

bűn. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy más vallásokkal ellentétben nem érdekelte

őket a halál gondolata, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az életre, s annak

szabályozására. Szent könyvüket, a Tórát Isten igazi adományának tartják és minden

írások fölé emelik. Ez a mű tartalmazza a legfontosabb útmutatásokat és imákat. E

dokumentum tanulmányozását, értelmezését tartják ugyanakkor a zsidó papok (a rabbik)

egyik, és egyben legfontosabb feladatának is.8 A Tóra egy olyan törvénykönyv, melyet

már fiatal korban el kell sajátítani minden zsidó fiúnak, és lánynak. Talán ez is

közrejátszik abban, hogy a zsidók gondolkodását már nagyon fiatalon áthatja az alázat,

a szeretet és a tanulni akarás. A gyerekek ekkor kapnak egy általános képet az életről és

megtanulják azt, hogy keressék meg azt az utat, amit Isten személyesen nekik rendelt el.

A zsidó közösségeket szigorúság és zártság jellemezi, emiatt sokan a zsidókat

maguknak valónak, titokzatosnak, félelmetesnek tartják. Ez is közrejátszhatott abban,

hogy a legkorábbi időktől fogva olvashatunk olyan eseményekről, amelyek zsidókkal

szembeni atrocitásokat, erőszakos fellépéseket tartalmaznak. A történetük főbb

mérföldkövei is ezt bizonyítják.9

Zsidóellenes társadalomtörténelem

A zsidó hitvilág alapjai után röviden kövessük végig történelmüket 1882-ig a tiszeszlári

per kezdetéig. Az első feljegyzések közül az egyik legfontosabb a kr.e. 455-re tehető

babilóniai zsidóüldözés, amikor többek között hitük gyakorlását is megtiltották.

Babilóniához kapcsolódik a nagy „babilóniai fogság” is, mely során óriási tömegeket

hurcoltak Mezopotámiába. Ezt az eseményt a zsidó történelem, az „első nagy

száműzetésként” tartja számon.10

Nagyon fontos mérföldkő volt ez, ugyanis a

történelem folyamán először került pellengérre a zsidóság monoteista mivolta miatt és

ez által azonosítják a későbbiekben a vallások között.11

7 Grüll Tibor, 123. oldal. Csepeli György írása

8 Karády Viktor, Zsidóság Európában, a modern korban, Új mandátum könyvkiadó, Budapest, 2000, 30-

31. oldal (továbbiakban Karády Viktor) 9 Paul Johnson, 197.oldal

10 Karády Viktor, 39 oldal

11 Oláh Lajos, 4. oldal

7

Babilónia után a Római Birodalom volt a másik nagy színhelye a zsidóellenesség

kialakulásának, ahol csak a 4. század végére vált a kereszténység fő vallássá.12

Addig a

zsidó megtűrt vallásnak számított, ugyanis a római jog szerint azok a vallások, mely

nem jelentenek biztonsági kockázatot szabadon gyakorolhatóak Róma városának

határain kívül.13

A bizánci zsidók helyzete a justinianusi időkben volt a legkiegyensúlyozottabb. A

közösségek békében élhettek, biztos helyük volt a társadalomban. Ennek egyik

bizonyítéka volt, hogy zsinagógáik védett helyeknek voltak nyilvánítva. Az állam

elismerte és tudomásul vette a zsidó bíróságok működését, melyeknek szava sérthetetlen

volt a zsidó állampolgárokra nézve (de csakis rájuk nézve).14

A törvény ebben az időben

kimondta, hogy „egyetlen zsidót sem érhet bántalom zsidósága miatt, és nem

szenvedhet sérelmet vallásáért”. Mindezen pozitív jelek ellenére a zsidók korántsem

voltak teljes jogú állampolgárok. Egyre több diszkriminatív rendelet, törvény csorbította

viszonylagos egyenlőségüket. 425-től megfosztották őket attól a joguktól, hogy

kormánypozícióba kerülhessenek. Majd az új zsinagógák építését tiltotta be teljesen az

állam. De ami a legkirívóbb volt, hogy ünnepeiket a keresztény ünnepekhez kellett

igazítaniuk. A zsidók félelmükben, társadalmi pozícióik megtartása érdekében,

tényleges kényszerítés hatására stb. gyakran választották a menekülésnek azt a módját,

hogy áttértek a keresztény hitre.15

Persze a keresztelő szövegben kötelező volt

kihangsúlyozniuk, hogy nem megfélemlítésből térnek át az új vallásukra, hanem szabad

akaratukból döntöttek így. Az áttértek hitben való megtartását is törvényekkel

igyekeztek védeni. Ha egy zsidó zaklatta áttért társát, kegyetlen büntetéssel sújtották.

Elevenen elégették. Amennyiben az áttért polgár visszatért eredeti hitéhez eretneknek

nyilvánították, ami ebben a korban egyenértékű volt a teljes vagyonvesztéssel és

kegyvesztettséggel.

Kijelenthetjük tehát, hogy a történelem legkorábbi eseményei között is felfedezhetünk

antijudaizmusra utaló jeleket. A rengeteg megpróbáltatás ellenére a zsidók a legtöbb

korszakban sikeresen tudtak asszimilálódni, tudták megtalálni helyüket egy-egy új állam

szerkezetében. A történetíróik általában békés népnek mutatják be őket, akik elsősorban

városokban találták meg otthonukat, különösen a történelem sötétebb évszázadaiban.

12

Karády Viktor, 42 oldal 13

Oláh Lajos, 6-7. oldal 14

Paul Johnson, 200.oldal 15

Paul Johnson, 208.oldal

8

A faluban élő mezőgazdasággal foglalkozó közösségek lassan áttértek a jövedelmezőbb

kézművességre, kereskedelemre, stb. Emiatt az egyre nagyobb lehetőségeket (nemcsak

gazdasági) biztosító városokba költöztek. Az urbanizáció századaiban fontos szerepet

játszottak egy-egy város életében az írni, számolni tudó zsidók, akiknek többek között

emiatt általában tartósan sikerült megtelepedniük, a rájuk vonatkozó diszkriminatív

büntetőtörvények és közgyűlölet ellenére is. Ezen kivételes tudásuk segítségével tudták

elérni céljaikat.16

A tudást szorgalommal, kitartással, kemény munkával párosítva tudtak

megkapaszkodni a sokszor ellenséges környezetben. Ezen tulajdonságok ott rejtőznek

vallásuk alapjaiban. Ugyanis az ősi izraelita vallás mindig is hirdette a kemény munka

fontosságát, megkövetelte az ép, egészséges emberek szorgalmasságát, valamint az

Istentől eredő tehetség, adottságok maradéktalan kiaknázását.

Vessünk egy pillantást, hogy miként alakult a sorsuk az arab területeken élő zsidóknak.

Ahol a muszlim vallás volt a meghatározó, csak igen lassan ébredt fel a zsidók iránti

gyűlölet. Ennek az a magyarázata, hogy az iszlám gyökerei a zsidó vallással nagyon

hasonlóak. Mind a kettő monoteista, nem voltak megbotránkoztató, kirívó dogmáik, s a

zsidó vallás és hagyomány elemei nem sértették a muszlim hit elemeit. Az arab

területekről hiányzott az öröklött gyűlölet is, amely a nyugati területeken oly hevesen

izzott a zsidók iránt. Így tehát, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a zsidó kultúra és

társadalom mondhatni virágzott, de legalább is békében élt egymás mellett a két nép.

Bagdad városában például zsidó negyed is alapult 762-ben. A zsidók jól beszéltek és

írtak arabul. Sokan közülük az udvarban is fontos szerepet játszottak, mint orvosok,

vagy egyéb tisztségviselők. Az arab kereskedelemre is fontos hatást gyakorolt a zsidók

jártassága, az egyik fő kereskedelmi utat ők tartották fenn a 8-9. században. Az Európa,

Közel-Kelet, Ázsia közötti kereskedelem nagy részét a zsidók bonyolították. A 10.

századi bagdadi udvarban már a legtöbb bankár zsidó származású volt, akik nagy

befolyásra tettek szert. Virág korát élte a tudományos élet, ugyanis a gazdag zsidó

árusok örömmel invesztáltak a különböző tudományos kutatásokba, fejlesztésekbe.

A legsikeresebb diaszpóra mégis a mai Spanyolország területén volt, annak ellenére,

hogy a vizigót uralom alatt erősen szélsőséges politikát folytatott az egyház és annak

buzdítására az uralkodó is. Szinte az egész 7. században üldözték és megszorításokkal

sújtották a zsidókat. Kikényszerített átkeresztelkedések, a körülmetélések, ünnepek és

rítusok tilalma volt jellemző erre az időszakra.17

A „felszabadulást” itt is az arab

16

Paul Johnson, 209.oldal 17

Paul Johnson, 215-216.oldal

9

megszállók jelentették, akik 711-re elfoglalták Hispániát. Ahogy terjeszkedtek az

arabok, úgy jöttek létre a különböző zsidó közösségek. A zsidók gyakran maguk

segédkeztek a városok elfoglalásában, majd a települések újra népesítésében. Ez is oka

lehetett annak, hogy az arab földrajztudósok ezeket a városokat később zsidó

városoknak tekintették, mint például Granadát, Lucenát, stb. A helyzetük nagyon

kecsegtető volt, ezért legtöbbször nem hagyták el ezeket a városokat, nem menekültek

tovább, mint történetük során oly sokszor korábban. A 13. században például a

rabbiságot elismerte az állam, mint intézményt közösségükön belül. 1263-ban

létrehozott törvénykönyv még kimondta a vallásszabadságot, viszont sok megszorítást is

megfogalmazott a zsidókra vonatkozóan (elsősorban a zsinagógák számát illetően). Sok

történetíró ezt a korszakot a „zsidó aranykornak” titulálja. 18

Ebben az időszakban 1216-os lateráni zsinaton aztán egész sor zsidó ellenes intézkedés

került bevezetésre, valamint megalapult a két fő zsidóellenes prédikáló rend a ferences

és a dominikánus.19

A zsinathoz kapcsolódóan négy konstitúció is a zsidók helyének

kérdését feszegeti a keresztény világban. Behatárolta lehetőségeiket, meghatározza az

űzhető foglalkozásokat. Ezen intézkedés miatt is vált a legnépszerűbb tevékenységekké

többek között a kereskedelem, valamint a pénzügyletek.20

Az antijudaizmus még inkább felerősödött, amikor a „fekete halál” kitört Európában és

elkezdett terjedni a Földközi-tengertől északra is. A keresztények elkezdtek nyomozni,

hogyan is törhetett ki a korszak legpusztítóbb járványa és természetesen az első

közösség, akit felelősségre vontak, a zsidók voltak. Több ponton is gyanúsították őket.

Azt állították, hogy megmérgezték a kutakat, csatornákat.21

Kínzásokkal, kegyetlen

vallatásokkal kényszerítették őket vallomásokra. „Koncepciós perekben” bizonyították,

miszerint a zsidók azért tették, amit tettek, mert a keresztények annyi zsidó embert öltek

meg, hogy valamilyen módon bosszút kellett állniuk meggyilkolt társaik miatt. 1348-

ban, magának IV. Kelemen pápának kellett cáfolnia a vádakat a zsidókkal szemben,

miután a járványt az ördögnek tulajdonította. Bizonyítékként azt hozta fel, hogy a

zsidók is ugyanúgy szenvedtek tőle, mint a többi keresztény. Mindazonáltal a 11. század

óta nem volt akkora antijudaista hullám Európában. A pogromokat körülbelül

háromszáz zsidó közösségnek kellett elszenvednie. A legkomolyabban érintett területek

18

Karády Viktor, 47-49 oldal; Paul Johnson, 217-218.oldal 19

Karády Viktor, 60. oldal 20

Oláh Lajos, 13. oldal 21

Oláh Lajos, 14. oldal

10

Németországban és Franciaországban voltak, egyes források szerint Mainzban például

több mint hatezren vesztek oda.22

Bár a spanyol területeken is számos áldozatot szedett a pestis, mégis Spanyolország

jelentette a legnagyobb menedéket ekkor a zsidóság számára, ahol a 14. századig tartott

a korábban említett „aranykor”. A királyság területén, kétszázezer zsidó élt, akik

ragaszkodtak hazájukhoz. 1391-ben azonban kirobbant a zsidók elleni „spontán

üldözés”, amelynek legfőbb eszköze a kegyetlen inkvizíció volt.23

A zsidókkal való

leszámolás a kormány elsődleges feladata lett. A börtönök megteltek, tízezrek voltak

őrizetben, többségük éhezett és embertelen körülmények között tengette napjait. Ebben

a helyzetben Ferdinánd és Izabella aláírta és kihirdette 1492. március 31-én a kiűzetési

rendeletet, ami elrendelte minden zsidó kiűzését Spanyolországból, aki megtagadja az

áttérést. Százezernél is több család lépte át a határt Portugália felé, ötvenezren Afrika

felé menekültek, melynek végső eredménye képen 1492 júliusára a kiűzetés

maradéktalanul befejeződött.24

A zsidóknak nem volt sok választása. Elfogadhatták a

kiűzetést és elvándorolhattak, volt aki a mártírhalált választotta inkább, minthogy

feladja elveit, vagy a kényszerűségből felvett keresztény hit mellett is dönthettek. Az

utóbbiakat szakszóval marranusoknak nevezzük. A marranusok a zsidóság és a

kereszténység között helyezkedtek el, mivel jogilag kereszténynek minősültek,

meggyőződésük szerint viszont sosem lettek igazán azok.25

A spanyol mentalitás sajnos

nem volt egyedülálló. Követte a spanyol uralkodót jó néhány német és olasz uralkodó,

város. Ezzel a 18. századig marginálissá vált az európai zsidó közösségek szerepe a

gazdaságban.

A kivándorolt zsidók újabb és újabb diaszpórákat hoztak létre, amelyek nem sokkal

később robbanásszerű fejlődésnek indultak. A spanyol zsidók szétszóródása láthatóan

nem hozta meg a kívánt eredményt, a zsidó családok elszigetelődését és teljes

asszimilálódást. Ugyanis ezek a közösségek mintegy hálót alkotva, egymást támogatva

maradtak életben, erősítve ezzel a zsidó valláshoz, közösséghez való tartozásukat.26

A kora újkori reformáció aztán változásokat tartogatott az összes vallásirányzat

számára. A reformátorok kifejezetten visszatértek a zsidó vallás alapjaihoz,

újrafordították a héber eredeti szerint a Bibliát is többek között. Többekben

22

Paul Johnson, 265.oldal 23

Paul Johnson, 278.oldal 24

Karády Viktor, 51-54 oldal 25

Oláh Lajos, 15. oldal 26

Paul Johnson, 282.oldal

11

megfogalmazódott a zsidó emancipáció gondolata is, de ez természetesen még nagyon

távoli célként lebegett. Sajnos azt is el kell mondanunk, hogy a vallási kérdések

feszegetése sokszor ismét üldöztetéseket robbantott ki. Luther Mártonnak írásaiban

komoly antiszemita kijelentések hangoztak el, melyet sok kutató meghatározónak

titulált a német antiszemitizmus felerősödésében.27

A 17-18. században tovább folytatódott a zsidó emancipációért folyó küzdelem.

Elsősorban a német területeken volt vitás kérdés a zsidók szerepe a társadalomban. A

pénz kezelése és a kereskedelem továbbra is döntő szerepet játszott a társadalomban

betöltött szerepük erősödésében és e korszakban komoly fegyvernek számított a

kezükben. A hatalmon lévő kormány legmegbízhatóbb hitelezőivé kezdtek válni a

gazdag zsidók, annak ellenére, hogy a bizalmatlanság megmaradt feléjük az

emberekben. Itt kezdett el megerősödni az a kép az átlagemberekben, hogy a zsidók

kapzsik, pénzéhesek. Jó példa erre Joseph Ben Issachar Süskind Oppenheimer,

közismertebb néven Jud Süss esete, aki Károly Sándor herceg egyik legmagasabb

beosztottja lett és pénzügyi tanácsadóként élvezte az udvar bizalmát. A herceg halála

után azonnal leváltották, mondva csinált vádakkal bebörtönözték, majd kivégezték

1738-ban. Esetét később a náci propaganda is előszeretettel alkalmazta.28

A nyugati példával ellentétben a keleti területeken a modernizáció, sokkal lassabban

játszódott le. Az erre a területre vándorolt zsidóságnak komoly szerepe volt a gazdaság

fejlesztésében, ugyanis ebben a korszakban lényegében nem létezett vállalkozói

felvilágosult polgárság a keleti területeken (köztük Magyarországon sem). Annak

ellenére, hogy fontos részét képezték a társadalomnak, integrációjuk koránt sem volt

sikeresnek mondható. Általában az a kép élt róluk az átlag lakosok fejében, hogy a

zsidók képtelenek egyetlen országot is magukénak vallani, nem tudnak hazájukhoz hűen

gondolkodni, csak a hasznot látják minden nemzetben. Ez természetesen alapjául

szolgált a későbbi antiszemita gondolkodásmód formálódásának.29

Az 1873-as gazdasági válság komoly szerepet játszott a zsidóellenesség

felerősödésében. A válság a nyugati ember számára gyors elszegényedést, keleten pedig

az agrárnépesség éhezését hozta. A zsidók szerepe ebben az időben újra előtérbe került,

nevüket az antiszemita nézetek összekapcsolták a válság kirobbanásával. Wilhelm Marr

1879-ben megalkotta, majd nyomtatásban is közölte az antiszemitizmus kifejezést.

27

Oláh Lajos, 18. oldal 28

Oláh Lajos, 18-19. oldal 29

Oláh Lajos, 22. oldal

12

Ebben az értekezésében kiélezi a küzdelmet a zsidóság és a német nép között.

hangsúlyozza, hogy óriási hiba volt a pénzügyek és ipar irányítását a zsidókra bízni,

akiket ezzel egyértelműen felelőssé tesz a válságért.30

A hosszúra nyúlt ókortól az újkorig levezetett folyamat eredménye képen 1882-ben

Alexander Pinkert Waldegg megalapította az első német antiszemita pártot, a Deutsche

Reformpartiet, mely egyet jelentett az antiszemitizmus tényleges kirobbanásával

Európában.31

Zsidó ábrázolás a történelemben

Érdekes kitérőként szeretnék írni a zsidóság kapcsán, a nép képi ábrázolásáról a

keresztény kultúrában. Érdekes azért, mert nem a korábbi „tapasztalatok” alapján

ábrázolták őket, mint kútmérgezők, gyilkosok vagy uzsorások. A keresztény templomok

diadalmas ábrázolása merőben eltért a gyászoló zsinagógáétól. A keresztény

templomokban gyakran ábrázolták a zsidókat skorpióként, bagolyként, aranyborjúként.

Németországban jelent meg az a sajátos és erősen negatív jelentésű ábrázolás, amely a

későbbi évszázadokra is rányomta bélyegét, amikor is aranydisznóként látjuk a zsidókat

a képeken.32

A könyvnyomtatás elterjedésével ez a kép számos lehetőséget nyújtott a

zsidóság megbélyegezésére, kirekesztésére.

Ez a kirekesztés egyre markánsabban jelent meg, míg végül a zsidók dehumanizálásába

torkollott. Nem fogadták el őket emberi lénynek, amiből az következett, hogy nem is

volt joguk együtt élni a „normális” emberekkel. A német sajtó ezt a tényt erősen

betáplálta az emberek gondolataiba, a kirekesztés gondolatával fertőzve meg őket.

Ennek a kirekesztésnek a gondolati falai megszilárdultak. Megjelent Európában a gettó,

mely szó jelentése az átlagember számára is egyet jelent a fájdalommal és a

gyűlölettel.33

30

Oláh Lajos, 24. oldal 31

Oláh Lajos, 26. oldal 32

Paul Johnson, 283.oldal 33

Paul Johnson, 284.oldal

13

A vérvád

„Óvakodj attól, hogy vért egyél, mert a vér az a lélek, s ne edd meg a lelket a hússal

együtt” (Mózes V. könyve 12. fejezet 23. vers)

A zsidó nép történetének, a judaizmus néhány alapvető tanának, másságának

felvillantása után egy olyan jelenséget igyekszem bemutatni, ami a tiszeszlári per

alapjául szolgált.

Mielőtt a vérvád mikéntjét tudományosan értelmezném, kíváncsiságból környezetemben

vizsgálódtam, hogy laikusokban milyen gondolatokat, érzéseket vált ki ez a szó, s az

ezzel kapcsolatos esemény. Legtöbben a „borzasztó”, a „lehetetlen” jelzőkkel illették, és

hozzáfűzték a „nem hiszem el, hogy ilyen létezik” mondatot. Amikor először hallottam

erről, hasonló reakciókat váltott ki belőlem is. Nem akartam elhinni, hogy ilyen abszurd

dologgal is meg lehet vádolni egy népet.

Na de mis is az a vérvád? Nemes Eötvös István, Huber Lipót A vérvád és

vérgyilkosságok története előszavában a következőképpen fogalmaz erről:

„A vérvád, a vérgyilkosságok vádja az emberiséggel egyidős, ama vád, hogy népek,

vallások, bizonyos célokra (kuruzslás, varázslás, jóslás, vallási szertartások, stb.)

emberi vért használnak. Szinte minden népnél kimutatható, hogy a vérnek titokzatos,

különös gyógyító erőt tulajdonítottak (arcanum sanguinis). E babonás hit esetenként

emberölésre, vérgyilkosságra is indít, melyet, ha a vérszerzés babonás vallási képzetek

befolyása alatt történik, rituális gyilkosságnak nevezünk.” 34

Modern korunkban szinte felfoghatatlan, hogy valaki képes legyen ilyet elkövetni. A

történelem során viszont tudatlanságból, babonából, vallási fanatizmusból és sok ezer

okból kifolyólag a zsidó népet újra meg újra megvádolták efféle cselekedetekkel több,

mint 700 éven keresztül.35

Vallási és társadalomtörténeti bizonyítékok vannak arról,

hogy a zsidók nem képesek ilyen tettre, mégis újra és újra előkerül ez a vád velük

kapcsolatban.

A keresztények szerint a zsidók teljesen tisztában vannak az igazsággal, mégis

elutasítják. Szerintük a rituális vérontás a zsidó pészach második napján kötelező eleme

a hagyománynak. Ilyenkor jellegzetes kovásztalan kenyeret sütnek a zsidó közösségek,

melynek elengedhetetlen eleme a vér. A Biblia szerint Pilátus így kiáltott a zsidóknak:

„Az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon”. Ekkortól indul a zsidók vérszegénysége

34

Huber Lipót, A vérvád és vérgyilkosságok története, Danubius Publishing Co. München, 1998, 5. oldal

(továbbiakban Huber Lipót) 35

Huber Lipót, 7. oldal

14

és kegyetlen mese kezdete, miszerint csak és kizárólag „Krisztus vére” gyógyíthatja

meg őket e betegségükben. Tehát a pészachi kenyér elkészítéséhez egy Krisztushoz

hasonló tiszta személy vérére van szükség, mely megadja nekik a gyógyszert

legendásan kapott betegségükre. 36

Az első vérvádak a Római Birodalom idejére vezethetők vissza. Néró császár

uralkodása alatt történtek az első esetek akkor, amikor még a kereszténység és a zsidó

vallás kisebb jelentőséggel bírt a Római Birodalom területén. Ekkor még mindkettő

eltörpült a politeista római vallás árnyékában. Később, amikor a kereszténység vált a

birodalom állami vallásává, az új államvallás stabilizálása kapcsán is „jól jött” a zsidók

lejáratása, megbélyegzése. Mint korábban is utaltam rá emiatt sok zsidó az atrocitások

elkerülése érdekében, a saját és családja életének megmentése miatt inkább választotta

az átkeresztelkedést.

Ezek tudatában felmerül a kérdés, hogy vajon a zsidók miért nem használták ki

fölényüket, a kereszténységgel szemben, amíg megtehették? Miért kezdték volna el a

vérgyilkosságokat pont akkor, amikor számukra kedvezőtlenül fordultak az

erőviszonyok? Vajon a sok ezer megkeresztelkedett, áttért zsidóból miért nem

hozakodott elő egy sem ezzel a szörnyű hagyománnyal? 37

Kevésbé ismert tény, hogy az ókori rómaiak nem a zsidókat vádolták meg először ezzel

a jelenséggel, hanem az első keresztény közösségeket. Sok írás szól arról, hogy a

keresztények éjszakai gyűléseiken kisdedeket ölnek, akiknek vérébe kenyerüket

mártják. Talán az ismeretlentől való félelem gyújthatta e haragot az emberekben,

rómaiakban.38

Jól látszik tehát, hogy az antik korban is megtalálható volt a vérvád, mint

hiedelem, viszont kész koncepcióvá csak a középkorban nőtte ki magát.39

Az 1096-os első keresztes háborút követően egész zsidó közösségek estek áldozatul

Európában a keresztesek vérszomjának. Aztán 1144-ben Norwich lett a kiindulópontja

annak a „vérvádhullámnak”, amely végigsöpört a kontinensen.40

A babonás 12. században, ahogy máshol is, Angliában is éltek zsidók, bár viszonylag

kevesen, és azok is szétszórtan. Legtöbbjük, ahogy korábban is írtam a városokban

talált menedéket. Általában két-három utcát töltöttek meg egy tömbben. Az egyikben

laktak a gazdagabbak, a másikban a szegényebbek. 1144. március 20-án nem sokkal a

36

Paul Johnson, 256. oldal 37

Huber Lipót, 134. oldal 38

Kende Tamás, Vérvád, Osiris kiadó, Budapest, 1995, 17. oldal (továbbiakban Kende Tamás) 39

Kende Tamás, 33. oldal 40

Kende Tamás, 18. oldal

15

pészach és húsvét ünnepe után eltűnt egy jómódú gazda fia, William, aki

tímártanoncként dolgozott. 41

Nem sokkal később nagyszerdán megtalálták borzasztóan

megcsonkított holttestét a várostól keletre fekvő erdőben. Teste tele volt szúrt sebekkel,

haját leborotválták. Az eset részleteit a Szent Vilmos élete és csodatettei című

hagiográfiából ismerhetjük meg. A fiú anyja és a helyi egyház a zsidókat vádolta meg a

gyilkossággal, mely szerintük Krisztus passióját igyekezett feleleveníteni. Később az

egyik keresztény szolgáló azt vallotta, hogy látta az egyik ajtórésen keresztül, amint a

zsinagógában véget ért istentisztelet után a zsidók tövisekkel tele szurkálják, kezét-lábát

átdöfik, majd leöntik forró vízzel a szerencsétlen fiút. Ezután megtörtént a

vérvádemelés. Néhány helyi zsidót vádoltak a rituális gyilkossággal. A helyi sheriff

azonban kijelentette, hogy ezek az emberek a király tulajdonát képezik, és nem

állíthatóak bíróság elé, azzal a várba menekítette őket.

Sajnos William esete nem csak gyűlöletet és félelmet, de hasonló képtelen események

sorát vonta maga után. Ha eltűnt egy gyermek, s a közelben zsidók is éltek, azonnal őket

gyanúsították. Rögtön rituális gyilkosságot emlegettek, még akkor is, ha az eltűnés

körülményeit nem ismerték és bizonyítékok nem voltak. Ilyen eset történt 1168-ban

Gloucesterben, 1181-ben Bury St. Edmundsban és 1183-ban Bristolban.

A Norwichban történt események kísérteties hasonlóságot mutatnak az általam vizsgált

Tiszaeszlári bűnper eseményeivel is.

Vajon ezek az események beleillenek egy állandó modellbe vagy véletlen az

ismétlődés?

Kende Tamás Vérvád című művében három állandó elemet sorol fel. Elsőként említi az

előítéleteket, mely legtöbb esetben tudat alatti félelmet szül az emberekben. Ezzel

kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy ez egyfajta „passzív tudást” ültet a közösségek

tudatába, mely sajnos öröklődik és tovább él minden egyes generációban. Második

elemként említi nekünk az úgynevezett „tömegpszichózist”, melyet a felfokozott lelki

állapot válthat ki egy-egy nem mindennapi esemény kapcsán. Ezt erősíthetik fel a

keresztény ünnepek, mint például a Húsvét, amely tekinthető egy kollektív

megemlékezésnek is a zsidók gaztettéről. A harmadik pillér pedig maga a rituális

gyilkosságokat áltudományosan magyarázó szakirodalom. Az ilyen események kedvelt

tárgya több antiszemita szakirodalomnak.

41

Paul Johnson, 255. oldal

16

Ez a három pillér önmagában persze nem elég egy koncepciós per kirobbanásához.

Szükség van még egy nagyon fontos elemre, mégpedig a szervező figurára, egy

hangadóra (provokátorra?). Ez alatt azt a személyt értjük, aki aktivizálja a gépezetet,

elindítja a szálakat. Ő az, aki az emberekben rejlő passzív tudást megmozgatja, és

ezáltal elhiteti a közösséggel, hogy tényleg egy rituális emberölésről beszélünk.

Ki lehet ilyen szervező személy? Általában egy tanult ember, egy értelmiségi, aki

kommunikatív, a közösség központi, irányító figurája, és aki elég elvakult nézeteket

vall. Olyan alak, aki birtokában van ugyanakkor a harmadik pillérnek, mellyel alá tudja

támasztani állításait és segítséget tud nyújtani a bizonytalan embereknek a döntésben.42

Vajon Tiszaeszláron meg volt a három pillér? Ki lehetett az események mozgatója?

42

Kende Tamás, 125-128. oldal

17

Magyarország 1882 előtt

A bevezetésben megfogalmaztam a perszakaszok jogi elemzésének fontosságát. Mielőtt

viszont ezt megkezdeném elengedhetetlennek gondolom az akkori jogrendszer

vizsgálatát, amivel átláthatóvá válhat a per eljárásjogi és büntetőjogi háttere is.

Az elemzést érdemes egy nagy egységgel előrébb kezdeni. 1844-ig megyünk vissza az

időben, amikor is elkezdődik egy átmeneti időszak a magyar jogrendszerben. Egy

átmeneti időszak, mely egészen 1878-ig tart, a Csemegi Károly által írt Csemegi Kódex

hatályba lépéséig. Na de ne szaladjunk előre. 1844-től kezdődően erősödik a nagy

polgári átmenet Magyarországon. Egyre nagyobb teret kap a népképviselet, felelős

kormány alakul, felszámolják a jobbágyrendszert, valamint cikkelybe veszik a törvény

előtti egyenlőséget (melynek később nagy szerepe „lenne” a tiszaeszlári eseményekben

is). Fejlődni látszik az ország jogrendje, viszont folyamatosan háttérbe szorul mégis az

országos fórumokon. Valami, amit nem kellett volna háttérbe szorítani ezekben a kétes,

nehéz időkben, az a büntetőjogi szabályzás. Ugyan az 1843-as országgyűlésen komoly

hangsúlyt fektettek a büntetőjogi, büntető eljárásjogi és börtönügyi kérdések

kiértékelésére, ezek csak látszólagos felvillanások voltak. Tényleges előrelépés nem

történt a büntetőjogi kodifikációban. Midőn a kormányzat elégedett volt az eddig elért

„eredményekkel” a javaslatok, tervezetek csak a részletkérdések és mellékes szakmai

témák között kötöttek ki. A javaslatok folyamatosan tűntek el a süllyesztőben, egészen

Deák Ferenc igazságügy miniszteri színrelépéséig. Deák ismét megkísérelte egy

törvénycsomag előterjesztését azonnal, viszont a szerencsétlen 48-as eseményeket

követő kormány lemondása után nem volt lehetséges a büntetőjogi reformpolitika

megvalósítása. 43

Deák Ferenc mellett Szemere Bertalan nevéhez fűződik a

szabadságharc büntető jogalkotása, aki 1848.július 22-re elkészített egy tervezetet, mely

egy olyan rendelet bevezetését sürgette, amely anyagi jogi részében döntően formálta

(volna) a kor büntetőjogát. Végül ez sem került bevezetésre, de még csak a

népképviselet elé sem.

1849-ben aztán fordulatot vettek az események, ugyanis az 1843-as javaslatok alapján a

Ház megbízta Deák Ferencet a büntető törvénykönyv megalkotásával. Ezzel lépett

hatályba oktrojált módon 1849-ben az Osztrák Büntető törvénykönyv, mely nagy

hangsúlyt fektetett a szabadságvesztés büntetésekre. Az osztrák minta sem bizonyult

azonban hosszú életűnek. 1861-ben aztán az Országbírói értekezlet felállításával egy

43

Mezey Barna, Magyar jogtörténet, Osiris kiadó, Budapest, 2007, 325. oldal (továbbiakban Mezey

Barna)

18

időben újra értelmezett magyar szellemiség jegyében elvetették az osztrák szabályzást

és visszatértek az 1848 előtti ősi magyar jogrendhez. Ez persze maga után vonta a

fontos büntetőjogi kodifikációs kérdések elnapolását. E szerencsétlen lépés

következtében a magasabb szinten szabályozott osztrák jog eltűnt és a szabályozatlan

ősi rendszer tért vissza ismét.

Néhány pont azért megmaradt a korábbi szabályzásból. Megemlíthető példának okáért a

törvény előtti egyenlőség, amely kimondta, hogy tilos különbséget tenni nemes és nem

nemes származású között, valamint továbbra is kizárta a testi büntetések alkalmazását. 44

A bírói praxisok azonban nem voltak kisegítve ezekkel, sokan nem voltak tisztában az

1843 előtti törvénykezési eredményekkel, a régi magyar joggal fiatal korukból, vagy

tapasztalatlanságukból adódóan. Sok volt az ítélkezési bizonytalanság ez által óriási

szükség volt valami támpontra.

1864-ben érkezett a segítség Pauler Tivadar Büntetőjogtan című művének

megjelenésével. Ez a mű sokkal tovább mutatott egyszerű tananyagnál. Ötvözte a

német, osztrák büntetőjogrendszer fontos elemeit és összehangolta a magyar jogi

aspektusokkal. Pauler képzett bíró volt pontosan tudta a bírósági rendszer hiányosságait

és a magyar jogrendszer defektes elemeit. 1867-től több javaslat is napvilágot látott, ami

szorgalmazta az 1843-as elaborátum újragondolását, értékelését. Ezen javaslatok

azonban nem jutottak tovább a tárgyalási stádiumnál, egészen a magyar büntetőjog első

nagy mérföldkövének számító Csemegi-kódex megalkotásáig. 45

A Csemegi-kódex

Híres kódexünk atyja Csemegi Károly 1826-ban született ügyvédből lett kodifikátor és

államtitkár, aki kodifikálta Magyarország első büntető kódexét és egy kaotikus

helyzetben olyan büntető jogszabályi rendszert hozott létre, mely ékes fegyvere volt a

hazánkban ekkor folyó jogharcnak. A Csemegi-kódex tervezete 1873-ra készült el, de

csak 1875-ben kerülhetett a Ház asztalára elfogadásra. 1878 évi 5. törvénycikk A

bűntettekről és vétségekről és az 1879 évi 40. törvénycikk A kihágásokról együttesen

alkotja az első magyar büntetőkódexet. 46

Az első Btk. általános és különös részre

tagolódik. Általános részéhez tartozik a bevezető intézkedések, törvény hatálya,

büntetések, a kísérlet, a részesség, a szándék, gondatlanság, a beszámítást kizáró vagy

enyhítő okok, a bűnhalmazat, a bűnvádi eljárás megindítását és büntetés végrehajtást

44

Mezey Barna, 326. oldal 45

Mezey Barna, 327. oldal 46

Mezey Barna, 329. oldal

19

kizáró okok. A különös rész taglalja a rokon bűncselekményeket úgy, mint uralkodó és

állam elleni bűncselekmények, a társadalmi rend, az egyesek személye és vagyona, a

közbiztonság elleni bűncselekmények, majd megint az állam- és államigazgatás rendje

elleni bűncselekmények, illetve hivatali bűncselekmények csoportjai.47

Nagyon fontos újítás a bűncselekmények súlyának meghatározása és azok szerint 3

csoport megnevezése: bűntett, vétség, kihágás, mely eltért az 1843-as kettős

felosztástól. Ezen trichotom felosztáson erősen érződik a külföldi tapasztalatok

behozatala, az európai minták követése. Bűntettek a nagyobb, vétségek a kisebb súlyú

szándékos jogsértő cselekmények. Csemegi többször hangsúlyozza a bűncselekmények

közötti erősségi, súlyossági különbségeket és azok minél pontosabb meghatározását.

Fontosnak tartja kiemelni a szándékos és a gondatlan cselekmények közötti ellentétet is,

viszont többször említi, hogy a bűntettek főszabály szerint csak szándékosan

követhetőek el, ritka a gondatlanság figyelembe vétele. A kihágás valamilyen szinten,

más síkon mozgott, ugyanis nem valós jogsértésnek vélték, hanem inkább valamilyen

mulasztásból adódó visszásságnak.48

Az első szakasz legfőbb tartalma a nulla poena sine lege (nincs büntetés, ha azt a

törvény annak nem mondja) és nulla crimen sine lege (nincs bűncselekmény, ha azt a

törvény annak nem mondja) alapelveken nyugszik. A kódex egyik legfontosabb célja az

volt, hogy a bíróság ne vegye át a törvényhozó szerepét, hanem maradjon a

törvényalkalmazó bőrében. Ebben az időben nem érvényesültek természetesen még a

Montesquieu-i hármas hivatali felosztás szerinti politikai nézetek, miszerint el kell

különíteni a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató hatalmat. 49

Csemegi a

cselekményeket állította előtérbe, mely együttesen foglalta magában a tevést és a

mulasztást is.

Csemegit folyamatos támadások érték ellenzéki oldalról írásával kapcsolatban. Ezek fő

szószólója Komjáthy Béla volt, aki minden esetben hangsúlyozta, hogy a három

kategória mélyen megsérti a magyar jogalkotási, törvénykezési hagyományokat,

valamint egy letűnőben lévő jogi szemlélet tükröződését mutatják. 50

47

Mezey Barna, 330. oldal 48

Belovics Ervin, Nagy Ferenc, Tóth Mihály, Büntetőjog I. - Általános Rész, HVG ORAC, Budapest,

2014, 34. oldal (továbbiakban Belovics Ervin) 49

Mezey Barna, 331. oldal 50

Mezey Barna, 337. oldal; Belovics Ervin 35. oldal

20

Sokan hiányolták a személyre irányuló vizsgálatot, valamint a cselekmény

eredményének komolyabb revízióját. 51

A részletessége miatt is bírálták többen, kik

szerint túl magas számú mellékbüntetés és rendszertelen főbüntetések teszik

átláthatatlanná a művet. Hiányolták belőle a fiatalkorú és visszaeső bűnözés

szabályzását, kifogásolták a fegyházbüntetés kiszabható mértékeit. Ezek a kritikák és

bírálatok vezethettek a meglehetősen korai újragondoláshoz az 1908-as

büntetőnovellában.

Jól kitűnik tehát, hogy a Csemegi-kódex rengeteg bírálatot kapott, sok szemszögből.

Csemegi Károly munkája során elsősorban az európai elvekhez igyekezett közeledni és

minél részletesebben meghatározni és kodifikálni a jog nyújtotta széles büntetési

lehetőségeket. 52

1882-es jogrend problémái

Amint az előzőekben részletesen kifejtettem a kodifikálás megtörtént, a jogelvek

modernizációja elindult és Magyarország jó úton haladt egy jól szabályozott erős

büntetőjogi normarendszer megszilárdítása felé. Vagy mégsem? Hogyan lehetséges az,

hogy egy modern jogrendszerben egy babonás hiedelem eldöntése merüljön fel? Hogy

kerülhetett egy középkori babona a nyíregyházi ítélőtábla elé? Tíz éve kiépült a bírósági

és ügyészi szervezet, vajon ez nem volt elég idő a gyakorlatszerzésre és a jogbiztonság

kikiáltására? Hogyan történhetett, hogy egy világszerte rövid idő alatt lezárhatónak hitt

per másfél évig elhúzódjon és felkorbácsolja a társadalmi viszonyokat hazánkban?

Érdekes eredményeket produkált az események jogtörténeti szemszögű összevetése az

alaki és anyagi jogi normák vonatkozásában. Még a tapasztalt jogtörténészek számára is

kirívó volt a perrel kapcsolatos hiányosságok magas aránya.

Bizony sok forrásban feltűnik, hogy a Csemegi-kódex „békeidőkre” íródott és nem

készült fel a komolyabb igazságszolgáltatási kihívásokra. Ebben az időben egy

tiszaeszlári perhez hasonló igen komoly feladat elé állította a mondhatni frissen

bevezetett törvénykönyvünket és hivatásos gyakorlóit. A tiszaeszlári per ékes

bizonyítékkal szolgált, jól szemléltetve mutatta ki a kor problémáit. Kijelenthető, hogy

az akkori eljárásjogi szabályozás, ítélkezési gyakorlat különösképpen elmaradott volt a

kor kívánalmaihoz képest.

51

Belovics Ervin, 34. oldal

52 Mezey Barna, 338. oldal

21

A negatív példák egyik legmeghatározóbbika az ártatlanság vélelme és a személyhez

fűződő alapvető védelmi jogosultságok, amit már a felvilágosodás időszakában

lefektetett a jogrendszerünk. Tiszaeszláron mégsem tudták (vagy nem akarták)

érvényesíteni az igazságszolgáltatók.

Szintén a jogszolgáltató szerv hibái közé sorolható a sajtó és közmédia kizárása

távoltartásának hiánya, vagy legalábbis a megfelelő módon való „beengedése”,

tájékoztatása az egyes perszakaszokban. Sok esetben a közvélemény erős befolyása

érződött a vád és az ítélethozók döntésein, amely igencsak megkérdőjelezte az 1869-ben

deklarált bírói függetlenség érvényesülését.

A bírói személyzet kompetenciájának megkérdőjelezhetősége is erősen érződött. A

sokszor meghozott kétes ítéletek, nem megfelelő szakmai támogatás és a kétes

megbízhatóságú bürokrácia komolyan rányomta bélyegét a per szakaszokra. Bary

Józsefet nagy feladat elé állították kinevezésével. Korlátozott jogi eszköztárával kellett

értékelni vádemelést egy szinte bizonyíthatatlan gyilkossági ügyben.53

A bűnper során magyarországi viszonylatban először került komolyabb reflektorfénybe

a jogon kívüli szakértői vélemények beillesztése az eljárásba. Pozitív példaként

említhetőek meg a részletes vizsgálati jegyzőkönyvek a Tiszából, Csonkafüzesnél

előkerült hulla elemzéséről, amit sikeresen illesztettek be a bizonyítási eljárásba. Ezen

szakág jelenléte a per során komoly lökést adott az orvostudományi akkori

fejlődésének.54

Az 1882-ben fennálló eljárásjog hiányosságai nagy teret biztosítottak a nyomozati

hatóságoknak. A gyenge szabályozottság hibalehetőségek tárházát vonultatta fel,

melyből a közreműködő hatóságok sűrűn válogattak is. Az igazságszolgáltatás alaki

szabályzása sem elméleti sem gyakorlati téren nem állta meg a helyét. Ha érvényesült

volna a modern perrendtartási szabályzás, eljárásjogilag nem is indulhatott volna

szabályos per. Az eljárásjog korlátok közé helyezését sajnos az akkori kormányzat nem

sürgette, inkább a régi jog frissítését tartotta előbbre valónak. Ennek értelmében a

szabályok jelentős része a rendi korból maradt ránk.

Csemegi Sárga könyve vagy Pauler Tivadar Büntetőjogtana több támpontot is adott a

bíráknak ilyen téren is, tehát nem mondhatjuk, hogy a szokásjogra lettek volna utalva. A

rendszer ennek ellenére kusza és sajátosnak mondható volt, nem táplálkozott

53

Stipta István, A tiszaeszlári per és a korabeli büntető eljárásjog. Jogtörténeti szemle 2012/4. szám, 23.

oldal (Stipta István) 54

Stipta István, 24. oldal

22

kellőképpen a felhasználható joganyagokból. A kuszaság jól tükröződött az egyes

események titkosságának, vagy éppen formájának meghatározatlanságában. A vizsgálati

szakasz sem volt szabályozva, időtartama nem volt keretek közé szorítva semmilyen

forrásban, kizárólag a bíró ítélte meg annak hosszát.

További problémák jelentkeztek, mint például a kor joggyakorlói között többször is

megfogalmazódott vádelvűség kérdése. A különböző indítványok sem bírtak megfelelő

jelentőséggel a per cselekményére, nem voltak meghatározva a vádejtés pontos

szabályai. Az eljárás szakaszai rendszeresen összemosódtak. Ez komoly hatással volt a

szabadsággaranciákra a Tiszaeszlári büntetőper alatt.

Az eljárásba integrált személyek jogi helyzete abszolút kétes volt, nem volt számukra

meghatározva pontos jogok és kötelezettségek, a jegyzőkönyvek is különböző

terminusokat használnak említésükkor. Megdöbbentő ellentmondás volt továbbá a bírói

hivatásra vonatkozó kritériumok. Az 1891. évi XVII. törvénycikk a bírói szakma

űzéséhez alacsonyabb elvárásokat támaszt, az ügyvédinél.

Az ártatlanság vélelme is számtalanszor csorbát szenvedett azáltal, hogy a

gyanúsítottaknak maguknak kellett bizonyítani, hogy nem bűnösek. A tanúk

felhasználási szabályai szintén nem voltak deklarálva, nem voltak pontos irányelvek a

bizonyítékok hierarchiájában betöltött szerepükre. Több jogtudós egyetért, hogy abban

az időben a tanúk voltak a legkevésbé meghatározó elemei a bizonyításnak. Rengeteg

volt a vesztegetési ügy Magyarországon a tanúk nagy részét befolyásolták erőszakkal,

vagy anyagi juttatással. 55

Az előnyomozat szakaszában rendszeresen sérült a nyilvánosság elve is. A hazai

szokásjog azt hirdette, hogy jelen lehet minden „tisztességes felnőtt ember” a tárgyalás

fontos cselekményeinél. Különösen fontos volt megjelennie a vádlottnak és a védőnek

az egyes részeknél, mivel általában az Ő sorsukat befolyásolhatta a végkimenetel.

Tiszaeszlári eseményeink során rendszeresen kimaradtak a védők és védenceik a

fontosabb eseményekből. Példaként említhetjük a nyomozati eljárás során felmerülő

tanúmeghallgatásokat, amikre egyik említett szereplő sem kapott meghívót.

Az írásbeliség fontos szerepét szintén hangsúlyozta a korszak büntető szabályzása. A

periratok, jegyzőkönyvek elengedhetetlenül fontosak voltak a bizonyítási eljárás

lefolytatásához, illetve a felkészüléshez. Ezen iratokba való betekintés és hitelesítés

külön kérdéskör volt, ugyanúgy, mint az, hogy ki vehette fel őket és ki lehet jelen a

55

Stipta István, 26. oldal

23

felvételekor. A csonkafüzesnél talált hulla vizsgálatakor felvett jegyzőkönyvet például

mindenképpen alá kellett volna írnia a tolmácsnak is, amivel hitelesítette volna az

elhangzottak pontos fordítását, ám ez esetünkben szintén nem történt meg.

Elképesztő hány sebből vérzett az akkori igazságszolgáltatás és mennyire kiábrándítóan

sokszor jelentkezett ez a Tiszaeszlári bűnvádi eljárás során is. Jogosan merül fel a

kérdés, hogy hogyan lehetett egy ilyen jelentőségű pert lefolytatni ezzel a bizonytalan

jogi háttérrel?

24

1882-1883 Tiszaeszlári események

Ezen érdekes korszak leírás és a főbb kérdések megfogalmazódása után nézzük meg

pontosabban mi is történt 1882-1883 idején Tiszaeszlár kicsiny közösségében. Ezen

rész kidolgozásánál nem lehet, nem tudok elmenni amellett, hogy már az elején meg ne

említsem meg az ellentétes hangvételű írásokat. Emlékiratok, visszaemlékezések,

feldolgozások szólnak az események pontos leírásáról, de vizsgálódásom során kevés

pártatlan tárgyilagos íráshoz volt szerencsém, mindegyikben volt egy kis részre hajlás,

vagy rosszabb esetben antiszemita indulat. 56

1882.április 1. szombat Tiszaeszlár a helyszín, ez a Nyíregyházától nem messze a Tisza

bal partján elterülő kicsiny 2700 főt számláló község. A magyar családok számára

átlagos napnak ígérkezett az a nap. Az év e szakaszában a falu apraja nagyja el van

foglalva a mezei, kerti munkákkal, valamint a háztájék rendbetételével a húsvét

ünnepére, ameddig még három napjuk van. 57

Huri Jánosné is így döntött, elkezdte

portájának kitisztítását, amikor is szükségesnek vélte plusz korom és festék beszerzését.

Ezen portékák Tiszaeszlár Ófalu részében található Kohlmayer József boltjában voltak

beszerezhetők, ahova nem mást tervezett elküldeni, mint fiatal (14 esztendős) cselédjét,

Solymosi Esztert. 58

Eszter ekkoriban nem egy háznál szolgálat már fiatal kora ellenére.

Papp Albertné volt az első gazdasszonya, majd Olajos Bálintné is alkalmazta. Egyes

források szerint nem csak akkori gazdájától Hurinétól, de szomszédasszonyaitól is

kapott megbízást bőven a boltba ezért összegezve bevásárló listáját, 11 óra tájt elindult.

Út közben több emberrel is összefutott köztük nővérével, Zsófiával (aki később tudta

ezt tanúsítani). A gyorsléptű kislány sikeresen elért a boltig, kék és vörös festéket

vásárolt, majd visszaindult sietősen, nehogy elkéssen hazulról, ahol már nagyon várták.

Elbeszélések alapján szomorúnak látták sokan, midőn később kiderült azért, mert

Huriné megszidta indulása előtt, amiért figyelmetlen volt a mosással.59

Visszafelé menet

megint találkozott nővérével, de rohanós léptei miatt nem időzött sokat ez alkalommal.

12 óra tájt haladt el a zsinagóga mellett lévő töltésen, ekkor látták Őt utoljára. 60

Eszter nem érkezett haza délután 2 óráig sem, így Huriné felkerekedett, hogy

megkeresse cselédjét az Ófaluban. Ő is összefutott Zsófival, aki azt mondta neki, hogy

12-kor még látta. Ez után arra következtetett az asszony, hogy bizonyosan haza

56

Hegedüs Sándor, A Tiszaeszlári vérvád, Kossuth könyvkiadó, 1966 Budapest, 34. oldal (továbbiakban

Hegedüs Sándor) 57

Huber Lipót, 341. oldal 58

Huber Lipót, 342. oldal 59

Hegedüs Sándor, 35. oldal 60

Huber Lipót, 342. oldal

25

mehetett, de a házba érvén nem találta otthon se a lányt. Ötleteiből kifogyva felkereste

édesanyját özvegy Solymosi Jánosnét, érdeklődve leánya holléte iránt. Anyja midőn

nem tudott semmit Eszterről keresésére indult az egész faluban, de megtalálnia neki sem

sikerült. 61

Este szomorúan hazafelé sétálva találkozott Scharf József zsinagóga

felügyelő nejével Müller Lénivel, aki tudtára adta, hogy látták a lánykát erre jönni.

Scharf úr ezekkel a szavakkal próbálta vigasztalni: „Ne búsuljon, szomszédasszony,

megkerül a lánya, csak valahova elkódorgott. Történt már ilyen eset Hajdúnánáson is,

ott is elveszett egy gyerek, már a zsidókra kezdték ráfogni, hogy ők emésztették el, de

azután csak hazajött a gyerek valahol a zsombékok között aludt hosszú ideig.”62

Ezzel a

kijelentésével a zsinagógafelügyelőnek sikerült elültetnie az asszony fejében a csúf

gondolatot, hogy lányát bizony a zsidók ragadták el. Az egész faluban futótűzként

terjedt a hír, hogy a kis Solymosi lányt a zsidók emésztették el. Április 3-ra már

faluszerte gyűlölködő pletykák keltek lábra és korábbi megtörténtnek hitt, jól kitalált

eseményekkel próbálták alátámasztani meséiket a zsidók vérengzéseiről. Solymosiné

április 4-én ment el a Vencsellői járási hivatalba Farkas Gábor községi bíró javaslatára

(akinél először bejelentést tett, de az nem foglalkozott az üggyel) felkereste a járási

szolgabírót és bejelentette lánya eltűnését. Az özvegy már ekkor is hangot adott

félelmeinek és kérte a zsinagóga teljes átkutatását a szolgabírónál, Jármy Jenőnél, aki

ezt persze nem hitte el, csak országos körözést adott ki.

Eztán történt, hogy a zsinagógafelügyelő Scharf József kisebbik fia Samu az udvaron

játszva gyermeki naivságából adódóan, vagy szándékosan azt nem tudjuk, rágalmazó

szavakat mondott a levegőbe, amiket igen gyorsan felkapott a szél. Testvérére

hivatkozva, a 16 éves Móricra, emlegette, hogy a kislányt bizony a zsidók ragadták el és

gyilkolták meg, amelyet Móric végig követett a zsinagóga ajtajának kulcslyukán

keresztül. Nem kellett sok persze ez eljutott Solymosiné fülébe is, aki immáron

sokadszorra is bizonyságot kapott elejétől érlelődő gyanújának és úgy döntött ismét

felkeresi a szolgabírót. Május 4-én meg is történt ez, megkereste az illetékest és előadta,

hogy korábbi állítását most már a község tagjai is alá tudják támasztani vallomással.

Ekkor indult meg ténylegesen a szolgabírói intézkedéssel a rendőri munka.63

Május 6-án

61

Hegedüs Sándor, 36. oldal 62

Hegedüs Sándor, 41. oldal 63

Huber Lipót, 344. oldal; Hegedüs Sándor, 42. oldal

26

már több tanú is meghallgattatott, először Farkas Gábor, majd Jármy Jenő által is, mind

elmondta mit tud, mit hallott az esettel kapcsolatosan.64

Ennél a pontnál ki kell, hogy térjek egy számomra kirívó írásra Huber Lipót tollából,

akinek A vérvád és vérgyilkosságok története című művében a tiszaeszlári bűnper is

hangsúlyos szerepet kap. A szerző ezen a ponton elkezdi belevinni igazi érzéseit az

eseményekkel kapcsolatosan és olyan dolgokat ír le, amiket nehéz lenne a pártatlan

szemlélet részének nevezni. Említi például azt, hogy a zsidók rágalmazási perrel akartak

élni, de aztán végül mégsem tettek feljelentést Solymosiné felé. Ezen felül leírja, hogy a

rendőri szakasz szerves része, hogy a faluban, abban a periódusban katonatisztek

érkeztek, aminek az eredménye az lett, hogy a helyi zsidók azonnal „összerezzentek,

sugdostak, ijedten-sápadtan a községházához futottak, ahol élénk kíváncsisággal

tudakozódtak az idegen urak érkezésének okai felől”. Ez véleményem szerint nem a

józan megítélés és a tárgyilagos nézőpont esete. 65

Az előnyomozás eredménye kapcsán aztán elrendelték a bíróság előtti eljárást, amely

élére Bary József törvényszéki jegyző lett kijelölve vizsgálóbírónak. A fiatal kinevezett

bíró megbízása alapján elkezdte kihallgatni a tanúkat, különös képen kitérve Scharf

Móric első számú koronatanúra. A fiút a tiszeszlári meghallgatása után május 21-én ifj.

Récsky András csendbiztos átszállított lakására Nagyfaluba, ahova követte a bírósági

írnok is, Péczely Kálmán. 66

Reggelre természetesen elkészült a tökéletesen

(valószínűleg a csendbiztos által) megfogalmazott jegyzőkönyv Scharf Móric „teljesen

őszinte” vallomása alapján, amely szerint azt állítja, hogy Scharf József, az apja hívta be

Esztert az utcáról, hogy szedje le a gyertyatartókat, akkor kapták el és gyilkolták meg,

amely eseményeket a fiú a zsinagóga kulcslyukán keresztül látta és mindent hallott, sőt

felismerte az összes szereplőt. 67

Erre a kényszerítésekkel és fenyegetésekkel, betanult

vallomásra alapozták a teljes vádiratot később. A zsidók védelmére Eötvös Károly

ügyvédet jelölték ki, akire nem véletlenül esett a választás, ugyanis korábbi peres

ügyekben már képviselt zsidókat. Összeállt a kép, megszületett a vád Scharf József és

négy zsidó cinkostársa Schwarz Salamon, (aki a vádak szerint ténylegesen elmetszette a

lány torkát) ellen, akik tőrbe csalták Solymosi Esztert, majd hidegvérrel rituálisan

meggyilkolták. Bary nyomozóbíró több helyszíni vizsgálatot is lefuttatott, ellenőrizte a

zsinagógát és annak környékét, kereste a szörnyű, vérben áztatott tett másodlagos

64

Hegedüs Sándor, 44. oldal 65

Huber Lipót, 350-355. oldal 66

Hegedüs Sándor, 45. oldal 67

Hegedüs Sándor, 49-51. oldal

27

nyomait, maradványait, valamint tisztán és világosan megállapította, hogy a zsinagóga

kulcslyukán át nem lehetett látni azt, amit Scharf Móric vallott. 68

Június 17-én faúsztató tutajosok Tiszadada mellett Csonkafüzesnél kihalászták a vízből

egy fiatal nő bomlásnak induló holttestét a Tiszából. Itt következett egy komoly orvosi

vizsgálatokkal teletűzdelt eseménysor, mely arra volt hivatott, hogy kiderítse Eszter-e a

holttest vagy sem. Itt persze megint rengeteg spekuláció látott napvilágot egyik másik

oldalról. Némelyik azt állította, hogy a lány bizony Eszter, mivel felismerhető egyes

testén megtalálható jegyekről. Másfelől állították, hogy a zsidók bérencei kifosztottak

egy közeli temetőt, Solymosi Eszter ruháiba öltöztették egy másik fiatal lány holttestét

és azzal tervezték elterelni magukról a gyanút. A valódi tény az, hogy vágás, szúrás

nyoma nem volt a hullán és bár némely testi jegyben Esztert vélte felfedezni a hullán az

orvosszakértői vizsgálatok végeztével kiderült, hogy a test egy idősebb lány hullája

volt.69

A nyomozati eljárás közepette persze megindult országszerte a lázadó zsidóellenes

indulat. Pozsonyban például három napon keresztül kellett csitítani a fellázadt

antiszemita tömeget. Az országgyűlés napirendjén folyamatosan fenn volt az ügy, újság

cikkek zengték váddal kapcsolatos legfrissebb információkat. 70

A Magyar Állam című

lap folyamatosan közölt olyan tartalmú írásokat, amelyek néha teljesen eltértek a

valóságtól és lerítt róla a rasszista gyűlölet. Ónody Géza országgyűlési képviselő erősen

gyűlölködő felszólalásait Tisza Kálmán csitította: „Ónody szellemidézési bajban

szenved”, valamint a Tiszaeszlári történtekről kijelentette: „kevéssé van bizonyítva”.

Istóczy Győző képviselő sem maradt el társától a lázító beszédekkel az Eszláron

történteket, pedig egyenesen a damaszkuszi vérvádhoz hasonlítgatta és biztos volt

benne, hogy világhírű cause célèbre (hírhedt per) lesz majd belőle. Istóczynak végül,

mint később kiderült tényleg igaza lett abból a szempontból, hogy a világsajtó élénken

érdeklődött a per végkimenetelével kapcsolatosan.

A nyomozati eljárás végén azonban maga Bary vizsgálóbíró is kénytelen volt ejteni a

vádat bizonyíték hiányában. A királyi főügyészség 1883.április 16-án megszüntette,

lezárta a vádiratot és 1883. augusztus 3-án felmentették a gyanúsítottakat. Ez igen

68

Hegedüs Sándor, 59. oldal 69

Hegedüs Sándor, 80. oldal 70

Kádár Gábor, Vági Zoltán, Vérvádak, pogromok, zsidóellenes zavargások 1881-1885 között,

http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=143%3Avervadak-

pogromok-zsidoellenes-zavargasok-1881-1885-koezoett-&catid=15%3Atanulmanyok, Letöltés ideje:

2015.03.08. 17:11

28

nagymértékben volt köszönhető Eötvös Károly védő sokszínű, felkészült, alapos kutató

munkájának és végtelen tehetséges bizonyító érvelésének a végtárgyalás során, amikor

is hét órás beszéde alatt lenyűgöző ügyességgel tárta fel a vád hazug vallomásait.71

A

per teljesen nem zárult le ezzel az ítélettel, ugyanis Solymosi Jánosné élt a jog adta

lehetőségekkel és fellebbezett. Persze nem volt esély az elsőfokú ítélet megmásítására,

de a fellebbvitelen is tökéletesen kivizsgálták újra a pert, lebontották a legkisebb

részekre a vád állításait. „Minthogy tehát Scharf Móric vallomása büntetőjogi értékkel

nem bír, sem az a mellé csoportosított adatok, jelenségek és körülmények annak súlyt

nem kölcsönözhetnek; minthogy a tisza-dadai Csonka-Füzesben talált női hulla a

vádbeli cselekménnyel határozottan összefüggésbe nem hozható: ezeknél fogva tehát

nem állapítható az meg, hogy Solymosi Eszter személye ellen a kérdéses napon és

helyen a vádbeli cselekmény elkövettetett.” 72

71

Komoróczy Géza, A tiszaeszlári vérvád, http://www.szombat.org/ftp/tiszaeszlar_komoroczy.pdf ,

Letöltés ideje: 2015.03.08. 17:23 72

Komoróczy Géza, A tiszaeszlári vérvád, http://www.szombat.org/ftp/tiszaeszlar_komoroczy.pdf ,

Letöltés ideje: 2015.03.08. 17:23

29

Perszakaszok részletes elemzése

Rendőri szakasz

Az események pontosabb vizsgálata után rátérek dolgozatom egyik fő céljára, a

perszakaszokban jelentkező hibák és mulasztások feltárására.

A tényleges bíróság előtti szakaszt egy olyan másfél hónapos eseménysor előzte meg,

melyben fontos, az ügyre és vádlottakra nézve meghatározó mulasztások voltak.

Tudjuk, hogy az édesanya április 3. napján tett feljelentést Farkas Gábor főbírónál a

faluban, kérvén, hogy mindenképpen vizsgálja át a zsinagógát nyomok után kutatva,

mert biztosan kell ott lennie valaminek, ami a zsidók bűnösségére vall. A főbíró

neglegenciája erős problémának bizonyult, ugyanis egyszerűen továbbküldte a

felettesének járási szintre a kérdést, de még csak egy jegyzőkönyvet sem vett fel az

esetről. Ki tudja hogyan alakult volna alapjaiban az egész esemény, ha Farkas Gábor

egy kicsit is komolyabban veszi a munkájának lényegét és bemegy a templomba. Az

anyának nem volt más választása a járási kirendeltséghez kellett fordulnia nevezetesen

Jármy Jenő főbíróhoz, aki szintén légből kapott badarságnak vélte az anya felvetéseit a

zsidókkal kapcsolatosan és csupán egy országos körözést bocsátott ki a kislányra

személyleírással. „Özvegy Solymosi Jánosné tiszaeszlári lakosnak Eszter nevű tizenöt

éves barna hajú és fekete szemű leánya folyó hó április elsején délelőtt kilenc és tíz óra

közt a községből nyomtalanul eltűnt.”73

Ezen kiadványt olvasván felmerül bennem a

kérdés, hogy vajon e személyleírás hány cselédlányra illhetett rá az országban?

Stipta professzor írásában egy másik fontos tényt is megemlít: Solymosiné április 6-án

megkereste Nyíregyházán Kornis Ferencet a megyei törvényszék elnökét, akinek

szintén elpanaszolta félelmeit, hogy leányát a zsidók tüntették el. Kornistól szintén

elutasító szavakat kapott csak, valamint felszólította, hogyha panasza van írásban

jelentse be az ítélőtáblának. Solymosiné persze ezt nem tette meg, minthogy írni sem

tudott. 74 A hivatalnak kötelessége lett volna elindítani egy helyszíni vizsgálatot a

bejelentést követően, amely nagyban meggyorsította volna a per eldöntését. Számos

mulasztást lehet tehát felróni a korabeli hatóságok számlájára, de talán azt

pozitívumként lehet értékelni, hogy nem "ültek fel" kezdetben a babonás vérvádnak.

73

Hegedüs Sándor, 43.oldal 74

Stipta István, 27. oldal

30

Bár az tény, hogy ha rögtön megvizsgálták volna az imaházat, akkor kiderülhetett volna,

hogy semmi alapja az úgy nevezett vérvádnak.

Tehát az ügy első mondhatni döntő fázisában egy hónap telt el tényleges intézkedésig,

amikor is az anya május 4-én kénytelen volt ismét elmenni a főszolgabíróhoz, hogy

kezdje meg végre a nyomozást, mert már tanúk is alá tudják támasztani feltételezéseit.

Erre a nyomásra már írt egy levelet a bíró eszlári illetékesnek, hogy kezdjék meg a

kihallgatásokat. Itt kiemelném, hogy a levelet Solymosiné kézbesítette a községben, ami

ismét a szervek nemtörődömségére enged következtetni.

Május 6-án megtörtént az első intézkedés, amikor a Scharf Samu által terjesztett

szóbeszédet hivatalosan is rögzítették jegyzői közreműködéssel. És ennyi történt. Ennyit

tettek a helyi szervek. Nem vizsgálták meg a zsinagógát, de még a kulcslyukát sem,

nem kérdezték ki a gazdasszonyt, nem kerestek bizonyítékokat az ügyben. Postázták ezt

a levelet Jármy Jenőnek, aki ismét csak elhanyagolta a rendőri érdemi intézkedést, a

részletes rendőri kivizsgálást, és csak tovább postázta a levelet a királyi ügyészségnek.

A felelős alügyész Egresi Nagy László lett, aki a beérkezett iratokkal nem kapkodván,

csak május 12-én kezdeményezte a helyszíni vizsgálatot. Több mint 1 hónappal Eszter

tényleges eltűnés után tehát megindult a nyomozás. 75

Felmerül a kérdés, hogy ennyi idő

eltelte után, még akár a mai technológiával is mennyi értékelhető tárgyi bizonyítékot

lehetséges összegyűjteni az ügy kapcsán?

Tisza Kálmán belügyminiszter egyértelműen megállapította a rendőri szervek

felelősségét a részletes nyomozás elmulasztása kapcsán, melynek már az eset

kirobbanásakor meg kellett volna történnie.

Törvényszéki előnyomozási szakasz

A feladat az lett volna, hogy a helyszínen kivizsgálják az ügyet, felderítsék a részleteket

és kihallgassák az érintetteket. Ezen fázis legmeghatározóbb alakja a vizsgálóbíró volt,

akinek legfontosabb feladata volt, hogy levezesse a nyomozást a különböző

közigazgatási szervek közreműködésével és pontosan meghatározza, adminisztrálja

annak részleteit. A többi perrésztvevő személy nem játszott nagy szerepet. Az ügyészt is

csupán értesíteni kellett a cselekmények előrehaladásáról, nem volt kötelező az egyes

történésekhez meghívni.

75

Stipta István, 28. oldal

31

Az indítvány „erőszakos nemi közösülés, ellopás, idegen kézre játszás” volt, mely vádat

május 13-án a királyi törvényszéki tanács megalapozottnak vélt. Bary József a helyszíni

vizsgálódást május 19-re datálta (itt már másfél hónapnál tartunk a tényleges eltűnéstől

számítva). Ezen napon lett meghallgatva Scharf Samu, aki ugyanazt a meséjét adta elő a

bíróság előtt is, mint, amit korábban a játszótéren. Az 5 éves kisgyermek vallomása

alapján azonnal őrizetbe vették testvérét és apját, illetve még két felnőtt zsidó férfit.

Május 20-án történt meg a perszakasz talán legfontosabb eseménye Scharf Móric

kihallgatása, aki később a per koronatanúja és a vád legerősebb ütőkártyája lett. Itt

mielőtt tovább mennék, mindenképpen idézném a Sárga könyvet: „227. § Hamis vádat

követ el az: a ki mást valamely hatóság előtt, büntetendő cselekmény elkövetésével,

tudva hamisan vádol, vagy ellene tudva hamis bűnjeleket vagy bizonyítékokat kohol

vagy állit elő. Ha a hamis vád bűntettre vagy vétségre vonatkozik: bűntettet képez és öt

évig terjedhető fegyházzal; ha pedig kihágásra vagy olyan cselekményre, mely fegyelmi

vétséget képez, mint vétség, egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető

pénzbüntetéssel büntetendő.”76

Fontos tényként kell megjegyeznünk, hogy a kihallgatások, ellenőrzések és részletes

helyszíni szemle, vizsgálat során a vád semmilyen kézzel fogható tárgyi bizonyítékkal

nem szolgált gyanúja megerősítése céljából. Az ügyészség egyetlen lehetősége a kétes

tanúk kitalációja, egy 5 éves kisfiú meséje és a megfélemlített kamasz vallomása volt.

Talán a per egészét nézve legsúlyosabb eljárási visszásság történt meg május 21-én,

amikor Móricot Nagyfaluba szállíttatták, ahol Recsky András hírhedten kegyetlen

csendbiztos az éjjeli órákban kihallgatta és ahol írnok Péczeli Kálmán jelenlétében

terhelő vallomást csikartak ki belőle. Ismét utalnék Csemegi írására: „222. § Aki mást,

bűnvádi ügyben hamis tanúzásra, vagy a 217. vagy 219. §-ban meghatározott valamely

cselekményre reábírni törekszik: három évig terjedhető börtönnel, kihágási ügyben

pedig: hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.”77

A fiú vallomásában

nyilvánvalóan látszanak a kényszer alatti tanúzásnak a jelei. Adminisztrációval

kapcsolatos fontos hiba még, hogy a vallomás jegyzőkönyvének nem volt dátuma. A

hamis tanúzásról a kódex ezt írja: „213. § Aki bűnvádi ügyben, a bíróság előtt, az

76 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről, 227.

§,http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799, Letöltés ideje: 2015.03.08. (továbbiakban 1878/V,

paragrafus szám)

77 1878/V, 222. §

32

ügynek valamely lényeges körülményére nézve hamis vallomást tesz, és azt esküvel

megerősíti: a hamis tanúzás bűntettét követi el, és öt évig terjedhető fegyházzal

büntetendő.”78

Bary 1882.május 22-én végzést adott ki, melyben leírja, hogy alaposnak mutatkozik a

gyanú rituális gyilkosságra. Erre a végzésre a felügyelet alatt álló vádlottakat előzetes

letartóztatásba kellett helyezni a rendőri szerveknek, mivel a nyíregyházi törvényszék is

jóváhagyta a kiáltványt. Móricot a vádlottakkal együtt elszállították Nyíregyházára és

teljesen elszigetelve tartották, nyilván, hogy ne tudjon érintkezni se a szüleivel, se

semmilyen egyéb befolyásoló tényezőkkel. Kornis Ferenc meghallgatta a vizsgálóbírót

és május 23-án rendkívüli ülést tartatott.

Az ülés alkalmával hitelesítették a fiú tanúvallomását. Ezen ülés egyébiránt nem volt

nyilvános, nem képviselte senki a vádlottakat, senki nem szólalt fel az érdekükben, a

tájékoztatás is csak nagy késéssel jutott el a védelemhez. Scharf Móric helyzetéről Bary

úgy döntött május 26-án, hogy szabadon engedi, de egy hivatalos helyiségben kell

maradnia szigorú őrizetben az ügy lezárásáig. Itt kitérnék arra, hogy ez a tanúvallomás

volt minden, amit a vád fel tudott mutatni az ügy egészére nézve, a végtárgyaláson,

viszont Móric nem vallhatott személyesen, ugyanis a bíróság jogilag kizárta vallomása

relevanciáját. Éretlen korúnak tekintették, vallomása sok ellentmondást tartalmazott,

valamint erősen érződött a fiún apja és a zsidók iránti megvetése.

1882. június 18-án a Tiszában talált hulla kapcsán is voltak kétes kérdések jogi

szempontból. Az orvosszakértői vélemények egy részét eleve érvénytelennek

nyilvánították, elmondásuk szerint azért, mert azok nem a feltett kérdésekre adták meg a

választ. Ezen kérdések ügymenetbe való bevonása fontos pontokat tisztázott volna a

hullacsempészéssel kapcsolatban felmerült gyanúról.79

Vizsgálati szakasz

A vizsgálati szakasz 1882. július 29-én kezdődött, amikor is Bary József vizsgálóbíró

elrendelte a különös vizsgálatot és az üggyel kapcsolatos vádlottak, tanuk (elsősorban

Scharf Móric koronatanú) vizsgálati fogságát. Ennél a szakasznál a Sárga könyv

megfogalmazása szerint azért volt szükség, hogy kiderítsék az esetleges enyhítő,

súlyosbító körülményeket és ne lehessen befolyásolni senkit, aki az ügy szempontjából

fontos, értékes információt hordoz. Mindezen felül a Sárga könyv a következőt is

78

1878/V, 213. § 79

Stipta István, 28-29. oldal

33

kimondja: „Ez okból az előnyomozat eredményei a vizsgálatnál figyelembe veendők, s a

közbiztonsági tisztviselők által tett előnyomozás mind a lényeg, mind az alak

tekintetében a vizsgálóbíró által megbírálandó, szükség esetében kiegészítendő, illetőleg

ismételendő.”80

Mondanom sem kell, hogy a per ezen aspektusaiból való vizsgálódás

sem tölti el a jogtörténészt elégedettséggel. Alaki és anyagi szempontból sem voltak

meg a törvény által elvárt garanciák, feltételek. Sajnos a vizsgálóbíró nem fordított kellő

figyelmet az eset olyan körülményeire, amelyek a vádlottak ártatlanságát igazolta volna,

elmaradt az ezeket feltáró bizonyítékok kiértékelése, tüzetesebb ellenőrzése. Felmerül

tehát a kérdés: Tényleg elfogulatlan volt Bary József vizsgálóbíró?

Vádemelés

A Csemegi-kódex szerint a királyi ügyész kötelessége a vádlott vád alá helyezése vagy

az eljárás megszüntetése, melyre 30 nap áll a rendelkezésére. Ez alatt az idő alatt a

szükséges dokumentációt is hiánytalanul le kell adnia a hivatalnak. Meg kell szüntetni a

vád eljárást, ha a bűntett gyanúja megalapozatlan, illetve ha kizárt a büntethetőség.

Fontos még, hogy az ügyész akkor is megszünteti az eljárást, ha nem áll rendelkezésére

megfelelő mennyiségű bizonyíték halmaz, illetve azok nem olyan erejűek, mellyel

egyértelműen kimondható lenne a vádlott, vádlottak bűnössége. 1883. április 14-én

benyújtotta Kozma Sándor közvádló a vádiratot. Érdekes tény, hogy Kozma és Eötvös

mind a ketten tisztában voltak vele, hogy ebben az ügyben egyszerűen nem lehet vádat

emelni, mivel semmi tárgyi bizonyíték nincs a vádlottak ellen, valamint a tanuk, akik

felsorakoznak egyikük sem értékelhető, vagy olyan erősségű, mely megváltoztathatta

volna a per végkimenetelét. De a mérlegelés ellenére mégis vádat emeltek, hogy miért?

Mert ekkorra már egész Magyarország forrongott és elengedhetetlen volt a nyilvános

tárgyalás ahhoz, hogy lecsitítsák a kedélyeket és az egész ország előtt bizonyítsák a

zsidók ártatlanságát, melyet ekkorra már ők is kértek! Ezzel tehát 15 zsidót helyeztek

vád alá és kényszerítették Őket arra, hogy a végtárgyaláson bizonyítsák ártatlanságukat

egy olyan bűntett kapcsán melyet el sem követtek. A vád képviseletében Szeiffert Ede,

a védelem oldaláról továbbra is Eötvös Károly (akit előzetesen meg sem hallgattak)

képviselte elsődlegesen a feleket. 81

1883. május 9-én megtörtént a határozaton alapuló

vádemelés Kornis Ferenc és a nyíregyházi büntető tanács előtt. Lett volna lehetősége

Eötvöséknek fellebbezni, de annak az elbírálása akár egy évbe is beletelt volna, továbbá

80

Stipta István, 29. oldal 81

Stipta István, 29. oldal

34

a vádlottak egyre csak ragaszkodtak a nyilvános tárgyaláshoz és ott nevük tisztázásához

egy egész ország előtt. A vád szerint:

Schwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Herman gyilkosság

vádjával állnak majd (278. § A ki embert előre megfontolt szándékból megöl: a

gyilkosság bűntettét követi el, és halállal büntetendő. 279. § A ki embert

szándékosan megöl, ha szándékát nem előre fontolta meg: a szándékos emberölés

bűntettét követi el, és tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.); 82

Scharf József, Junger Adolf, Weiszstein Lázár, Lustig Sámuel, Braun Ábrahám és

Taub Emánuel gyilkosságban való részesség (69. § A véghezvitt vagy megkísérlett

bűntett vagy vétség részese az:1. a ki mást, a bűntett vagy vétség elkövetésére

szándékosan reábír (felbujtó); 2. a ki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan

előmozdítja vagy könnyíti, vagy annak előmozdítására vagy könnyítésére mást

reábír); 83

Vogal Amsel, Smilovics Jankel, Herskó Dávid bűnpártolás bűnténye (374. § A ki

valamely bűntett vagy vétség tettesének vagy részesének segítséget nyújt arra: hogy

a hatóság üldözése elől meneküljön, a büntető eljárás sikerét meghiúsítsa, vagy

büntetlenül maradjon, ha ez iránt vele nem a bűntett vagy a vétség elkövetése előtt

egyezett meg: bűnpártolást követ el, és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő)84

,

tette miatt kellett a végtárgyalási ciklusban az ítészek elé állnia. 85

Végtárgyalási ciklus

A végtárgyalás sorozat Magyarország addigi történelmének leghosszabb ciklusát adta,

ami az érdemi részét tekintve 34 munkanapot ölelt fel napi 6 órás átlagban. 86

Az ítélő

tanács tagjai Kornis Ferenc, Gruben Jenő, Russu Gusztáv és Fejér Barna voltak,

utóbbiak polgári jogi ügyeket vittek első sorban, nem voltak járatosak büntetőügyek

tárgyalásában. Érdekes kérdés volt, hogy egy ilyen országos jelentőségű ügyben miért

nem soroltak nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkező tagokat a tanácsba. A

furcsaságok sorát folytatta, hogy Szeiffert Ede vádbeszéd helyett védőbeszéddel állt elő,

melyben erősen bírálta és megkérdőjelezte az igazságszolgáltatást, amiért egy babonás

közhiedelmet hajszolva próbálta bebizonyítani egy középkori vérvád relevanciáját

82

1878/V, 278-279. § 83

1878/V, 69. § 84

1878/V, 374. § 85

Elek Judit, Sükösd Mihály, Tutajosok – A Tiszaeszlári per dokumentumai, Magvető könyvkiadó,

Budapest, 1990, 13. oldal (továbbiakban Tutajosok) 86

Stipta István, 30. oldal

35

ebben az aktuális ügyben. 1883. július 27-én kérvényezte indítványában a vádlottak

azonnali szabadlábra helyezését. 1883. augusztus 3-án kihirdették az első fokú ítéletet,

mely a vádlottak felmentését jelentette. A két szavazóbíró is emellett voksolt, így az

elnöknek már nem kellett szavazatot leadnia. 87

Jogorvoslat

Akkoriban is volt lehetőség törvényesen fellebbezni a határozat ellen. Solymosi Jánosné

meg is tette a budapesti királyi ítélőtáblához, mely fogadta az asszony kérelmét és

felülvizsgálta a határozatot. 1883. december 22-én újra ítéletet hirdetett az ügy kapcsán,

amelyben megerősítette az első fokon megfogalmazott ítéletet. Ezen a ponton is

felmerült a per szakaszainak kifogásolása a határozatban, bírálta magát a vizsgálóbírót,

illetve az elővizsgálati szakasz lépéseit. Móric vallomását azonnal használhatatlannak

ítélte meg a fiú határozatlansága és éretlen kora miatt. A csonkafüzesi hulla körüli

orvosszakértői munkával kapcsolatban is bírálta olyan szempontból a vizsgálóbírót,

hogy az miért nem tulajdonított nagyobb hangsúlyt az elemzésnek, eredmények

kiértékelésének. Solymosiné a fellebbezést ezután továbbvitte a harmadik szintű Kúria

elé is, miután a királyi ítélőtáblánál sikertelen volt. Végül a Kúria sem másította meg a

végső döntést és helyben hagyta a végső felmentő ítéletet. 88

87

Tutajosok, 13.oldal 88

Stipta István, 30. oldal

36

Összegzés

Dolgozatom zárása képen szeretnék egy kicsit napjaink felszólalásaira, nyilatkozataira

fókuszálni. Eötvös Károly szerint a tiszaeszlári pernek máig nincs vége. A vérvádat

„eleven babonának” titulálja, mely bármikor újraéledhet Magyarországon.89

Számomra

nehéz volt elképzelni, hogy a modern korban feléledhet egy középkori hiedelem. Vajon

tényleg lehetséges ez?

Sajnos találunk rá példát. Az egyik szélsőjobb oldali párt képviselője a tiszaeszlári

eseményeket felelevenítve intézett uszító beszédet parlamenti fórumon. A Szombat

Zsidó politikai és kulturális folyóirat egyházi vezetőket kérdezett az eseményről. A

keresztény egyházak képviselői nyilatkozataikban egyértelműen elítélik a tettet és

határozottan elzárkóznak az antiszemita megnyilvánulásoktól. Ennek ellenére vállalják

a szerepüket a babonák kialakulásában, viszont komoly szerepüket hangsúlyozzák a

gyűlölködés lebontásában is. „Kell lennie, volt szerepük és van is a gyűlölet és a

babonák lebontásában az egyházaknak. Hitünk, emberségünk semmilyen körülmények

között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni

gyűlöletkeltéssel”.90

A keresztény egyház legmagasabb vezetői szinten is élesen elutasítja az antiszemita

megnyilvánulásokat. II. János Pál pápa több beszédében is kitért a témára és elítélően

nyilatkozott az „Isten és emberiség elleni bűnről”. 2000-ben az izraeli Holokauszt

emlékhelyen a következő imaszöveget helyezte a siratófalra: „Mélyen meg vagyunk

rendülve azok viselkedése miatt, akik a történelem folyamán szenvedést okoztak az Önök

testvéreinek és kérjük az Önök bocsánatát. Elkötelezetten keressük a valódi barátságot a

Szövetség Népével”.91

A legaktuálisabb nyilatkozatot Ferenc pápa tette a témában, aki szerint az

antiszemitizmus bűn és el kell ítélni. Szigorúan elutasítja az összes olyan erőszakos

cselekményt, melyet Isten nevében követnek/követtek el. Ferenc pápa is ellátogatott a

Szentföldre és ott több vallási vezetővel is találkozott, a béke és a jó viszony erősítése

89

Eötvös Károly, A nagy per, mely ezer éve folyik még sincs vége, I-III. kötet, Révai testvérek Irodalmi

Intézet Rt., Budapest, 1904 90

Keresztény egyházfők: Kötelességünk felszólalni a gyűlölködés ellen, Szántó T. Gábor, 2012,

http://www.szombat.org/politika/4456-kereszteny-egyhazfok-kotelessegunk-felszolalni-a-gyuloletkeltes-

ellen, Letöltés ideje: 2015.04.04. 15:47 91

A pápa és a zsidók – II. János Pál huszonöt éve, 2004, http://www.szombat.org/archivum/a-papa-es-a-

zsidok-ii-janos-pal-huszonot-eve-1352774064, Letöltés ideje: 2015.04.04. 15:21

37

jegyében. "A keresztény egyház és a Vatikán szerint Jeruzsálemnek a három vallás

fővárosának kellene lennie, a béke és a hit fővárosának".92

Szeretnék hinni abban, hogy a tiszteletre méltó vezetők víziói egyszer valósággá válnak

és a per, mely „ezer éve folyik”93

végre lezárul.

92

Népszava online, Ferenc pápa: Az antiszemitizmus bűn, MTI, 2014, http://nepszava.hu/cikk/1040916-

ferenc-papa-az-antiszemitizmus-bun, Letöltés ideje: 2015.04.02, 18:31 93

Eötvös Károly, A nagy per, mely ezer éve folyik még sincs vége, I-III. kötet, Révai testvérek Irodalmi

Intézet Rt., Budapest, 1904

38

Hivatkozott irodalom

1. Stipta István, A tiszaeszlári per és a korabeli büntető eljárásjog. Jogtörténeti

szemle 2012/4. szám

2. Paul Johnson, A zsidók története, Európa könyvkiadó Budapest, 2011

3. Huber Lipót, A vérvád és vérgyilkosságok története, Danubius Publishing Co.

München, 1998

4. Mezey Barna, Magyar jogtörténet, Osiris kiadó, Budapest, 2007

5. Belovics Ervin, Nagy Ferenc, Tóth Mihály, Büntetőjog I. - Általános Rész,

HVG ORAC, Budapest, 2014

6. Hegedüs Sándor, A tiszaeszlári vérvád, Kossuth könyvkiadó, 1966 Budapest

7. Kádár Gábor, Vági Zoltán, Vérvádak, pogromok, zsidóellenes zavargások

1881-1885 között, Társadalmi Konfliktusok kutatóközpont,

http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=143%3Av

ervadak-pogromok-zsidoellenes-zavargasok-1881-1885-koezoett-

&catid=15%3Atanulmanyok , Letöltés ideje: 2015.03.08. 17:11

8. Komoróczy Géza, A Tiszaeszlári vérvád,

http://www.szombat.org/ftp/tiszaeszlar_komoroczy.pdf , Letöltés ideje: 2015.03.08.

17:23

9. 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és

vétségekről, http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799, Letöltés ideje:

2015.03.08.

10. Kende Tamás, Vérvád, Osiris kiadó, Budapest, 1995

11. Elek Judit, Sükösd Mihály, Tutajosok – A tiszaeszlári per dokumentumai,

Magvető könyvkiadó, Budapest, 1990

12. Endreffy Zoltán, Az antijudaizmustól az antiszemitizmusig, Mérleg, 2001/2

13. Eötvös Károly, A nagy per, mely ezer éve folyik még sincs vége, I-III. kötet,

Révai testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1904

39

14. Karády Viktor, Zsidóság Európában, a modern korban, Új mandátum

könyvkiadó, Budapest, 2000

15. Grüll Tibor-Répás László (szerk.), A zsidóság és Európa, Jó szöveg műhely

kiadó, 2006

16. Oláh Lajos, Az antiszemitizmus története,

http://www.zachor.hu/imagebase/3a3ea3a8/olhlajos-azantiszemitizmustrtnete.pdf,

Letöltés ideje: 2015.04.04. 14:51

17. Keresztény egyházfők: Kötelességünk felszólalni a gyűlölködés ellen, Szántó

T. Gábor, Szombat Zsidó politikai és kulturális folyóirat, 2012,

http://www.szombat.org/politika/4456-kereszteny-egyhazfok-kotelessegunk-felszolalni-

a-gyuloletkeltes-ellen, Letöltés ideje: 2015.04.04. 15:47

18. A pápa és a zsidók – II. János Pál huszonöt éve, 2004,

http://www.szombat.org/archivum/a-papa-es-a-zsidok-ii-janos-pal-huszonot-eve-

1352774064, Letöltés ideje: 2015.04.04. 15:21

19. Népszava online, Ferenc pápa: Az antiszemitizmus bűn, MTI, 2014,

http://nepszava.hu/cikk/1040916-ferenc-papa-az-antiszemitizmus-bun, Letöltés ideje:

2015.04.02, 18:31

40

Felhasznált irodalom

1. Stipta István, A tiszaeszlári per és a korabeli büntető eljárásjog. Jogtörténeti

szemle 2012/4. szám

2. Paul Johnson, A zsidók története, Európa könyvkiadó Budapest, 2011

3. Huber Lipót, A vérvád és vérgyilkosságok története, Danubius Publishing Co.

München, 1998

4. Mezey Barna, Magyar jogtörténet, Osiris kiadó, Budapest, 2007

5. Belovics Ervin, Nagy Ferenc, Tóth Mihály, Büntetőjog I. - Általános Rész,

HVG ORAC, Budapest, 2014

6. Hegedüs Sándor, A tiszaeszlári vérvád, Kossuth könyvkiadó, 1966 Budapest

7. Kádár Gábor, Vági Zoltán, Vérvádak, pogromok, zsidóellenes zavargások

1881-1885 között, Társadalmi Konfliktusok kutatóközpont,

http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=143%3Av

ervadak-pogromok-zsidoellenes-zavargasok-1881-1885-koezoett-

&catid=15%3Atanulmanyok , Letöltés ideje: 2015.03.08. 17:11

8. Komoróczy Géza, A Tiszaeszlári vérvád,

http://www.szombat.org/ftp/tiszaeszlar_komoroczy.pdf , Letöltés ideje: 2015.03.08.

17:23

9. 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és

vétségekről, http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799, Letöltés ideje:

2015.03.08.

10. Dr. Stipta István, A tiszaeszlári per a korabeli eljárások tükrében, Tiszaeszlár

Konferencia 2003, http://www.ekmizbak.hu/magyar/stipta.htm, Letöltés ideje:

2015.03.08. 21:37

11. Száraz Miklós György, Tiszaeszlár és korrobori ma,

http://oroszlanosudvar.hu/2013/05/22/szaraz-miklos-gyorgy-tiszaeszlar-es-korrobori-

ma/, Letöltés ideje: 2015.03.08. 20:15

12. Kövér György, Performációk I., Zsidó társadalom Tiszaeszláron a nagy per

előestéjén, http://epa.oszk.hu/00400/00414/00012/pdf/01kovergyorgy.pdf, Letöltés

ideje: 2015.03.08. 20:35

41

13. Sindelyes Dóra, Egy református, aki megnyerte a tiszaeszlári pert, 2012,

http://www.reformatus.hu/mutat/6633/, Letöltés ideje: 2015.03.08. 19:32

14. Raj Tamás, A vér szerepe a Bibliában és a zsidó hagyományban, 2003,

http://www.zsido.hu/tortenelem/ver.htm, Letöltés ideje: 2015.03.08. 15:10

15. Horváth Tibor, Az első magyar büntető törvénykönyv és kodifikátora: Csemegi

Károly, http://www.ajk.elte.hu/file/Kodifikacio_HorvathTibor.pdf, Letöltés ideje:

2015.03.08. 16:45

16. Elek Judit, Sükösd Mihály, Tutajosok – A tiszaeszlári per dokumentumai,

Magvető könyvkiadó, Budapest, 1990

17. Endreffy Zoltán, Az antijudaizmustól az antiszemitizmusig, Mérleg, 2001/2

18. Karády Viktor, Zsidóság Európában, a modern korban, Új mandátum

könyvkiadó, Budapest, 2000

19. Grüll Tibor-Répás László (szerk.), A zsidóság és Európa, Jó szöveg műhely

kiadó, 2006

20. Oláh Lajos, Az antiszemitizmus története,

http://www.zachor.hu/imagebase/3a3ea3a8/olhlajos-azantiszemitizmustrtnete.pdf,

Letöltés ideje: 2015.04.04. 14:51

21. Eötvös Károly, A nagy per, mely ezer éve folyik még sincs vége, I-III. kötet,

Révai testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1904

22. Keresztény egyházfők: Kötelességünk felszólalni a gyűlölködés ellen, Szántó

T. Gábor, 2012, http://www.szombat.org/politika/4456-kereszteny-egyhazfok-

kotelessegunk-felszolalni-a-gyuloletkeltes-ellen, Letöltés ideje: 2015.04.04. 15:47

23. Népszava online, Ferenc pápa: Az antiszemitizmus bűn, MTI, 2014,

http://nepszava.hu/cikk/1040916-ferenc-papa-az-antiszemitizmus-bun, Letöltés ideje:

2015.04.02, 18:31