ANYIKORGÓIDEGEN

AlfredBester:OfTimeandThirdAvenueACenturyofScienceFiction,DellPublishingCo.Inc.

Copyright1951byFantasyHouse,Inc.

IsaacAsimov:ReasonFromthebook„IROBOT”byIsaacAsimovpublishedbyDoubledayandCompanyInc.

Copyright1941byStreetandSmithPublishers,Inc.

A.E.VanVogt:DormantA.E.VanVogt:Destination:Universe!ASignetBookATheNewAmericanLibrary.

Copyright1949byStandardMagazines

МихаилЕмцев–ЕремейПарнов:БунттридцатитриллионовМихаилЕмцев–ЕремейПарнов:Зелёнаякреветка

ДетскаяЛитература,Москва,1966.

PoulAnderson:CallmeJoeACenturyofScienceFiction,DellPublishingCo.Inc.Copyright1957byStreetandSmithPublications,Inc.

EdmundCooper:TheBrainChildEdmundCooper:Tomorrow’sGift.BallantineBooks.Inc.

Copyright1958byEdmundCooper

Fordították:BorbásMária,SoproniAndrás,VámosiPál

Szerkesztette:RónaszegiMiklós

AlfredBesterANYIKORGÓIDEGEN

(AZIDŐRŐLÉSAHARMADIKSUGÁRÚTRÓL)

Macynaknemtetszett,hogyezazembernyikorog.Nemtudta,acipőjeokozza-e,inkábbaruhájáragyanakodott. Kocsmájának hátsó szobájában, a plakát alatt, amely ezt kérdezte: Ki fél a boyne-icsatáról beszélni?,Macy alaposan szemügyre vette az idegent.Magas, karcsú, piperkőc férfi volt,fiatal, de csaknem teljesen kopasz, feje búbján és szemöldöke felett szőrpamattal. Amikorpénztárcájáértakabátzsebébenyúlt,Macyeldöntöttemagábanakérdést.Aruhájanyikorgott.–RV.,Mr.Macy–mondtaazidegenszaggatottan.–Nagyonjó.Ahátsószobabérletéért,beleértvea

kizárólagoshasználatotegykronoszra...–Egyminoszra?–kérdezteidegesenMacy.–Kronoszra.Helytelenszóthasználtam?Jaigen.Bocsánat.Egyórára.–Önkülföldi–mondtaMacy.–Hogyhívják?Fogadok,hogyorosz.– Nem, nem vagyok külföldi – felelte az idegen. Ijesztő szeme gyorsan végigpásztázta a hátsó

szobát.–AzonosítsonBoynenéven.–Boyne!–visszhangoztahihetetlenkedveMacy.– RV., Boyne. – Mr. Boyne mint valami harmonikát kinyitotta pénztárcáját, különféle színes

papirosokon és érméken futtatta végig ujját,majd kiemelt egy százdolláros bankjegyet.Macy felélökte,ésígyszólt:–Egyórabére.Megegyezésszerint.Százdollár.Vegyeésmenjen.Boyne éles pillantásától hajtvaMacy átvette a bankót, és kibotorkált a pulthoz.Közben reszkető

hangonhátraszólt:–Italtparancsol?–Italt?Alkoholt?Soha!–válaszoltaBoyne.Megfordult, a telefonfülkéhez ugrott, s az automata készülék alattmegkereste a bevezető huzalt.

Egyikoldalzsebéből egycsillogódobozkáthúzott elő, és ahuzalrakapcsolta.Majdúgy fordította,hogynelehessenlátni,aztánfelemelteahallgatót.–Koordinátáknyugathetvenhárom...ötvennyolc...tizenöt–darálta–,északnegyven...negyvenöt...

húsz...Olddki a szigmát!Rossz avétel. –Majd egykis szünetután így folytatta: –Top, top.Mosttiszta. Knightet akarom behozni. Oliver Wilson Knightet. Négytizedes pontossággal. Megadtam akoordinátákat...Kilencvenkilencegészkilenc,nyolc,nulla,hét?RV.Maradjavonalban...Boyne kidugta fejét a telefonfülkéből, és a kocsmaajtó felé kémlelt. Acélos koncentrációval

várakozott,mígnemegyfiatalemberésegycsinoslánylépettbeazajtón.Ekkorvisszabújtafülkébe.–Valószínűség bekövetkezett. OliverWilsonKnight-tel kontaktusban vagyok. RV. Jó szerencsét,

Parám.–Letetteakagylót,smireazifjúpármegindultahátsószobafelé,máraplakátalattüldögélt.A fiatalember körülbelül huszonhat éves volt, középtermetű, s kissé köpcös. Ruhája gyűrött,

fókabarna haja kócos volt, s barátságos arcán jóindulatú barázdák húzódtak. A lány haja feketén,szemehalványkékencsillogott, sajkánaprócska, titokzatosmosoly játszadozott.Karonfogva jöttekbefelé,samikorazthitték,senkiselátjaőket,gyengédenegymáshozütődtek.DeebbenapillanatbanMr.Macybebotlottak.– Sajnálom, Mr. Knight – mondta Macy. – Ma délután nem ülhet be az ifjú hölggyel a hátsó

szobába.Kiadtamakocsmát.Afiatalokarcaelkomorult.–Nincssemmibaj,Mr.Macy!–kiáltottaBoyne.–Mindenrendben.BoldoganlátomvendégülMr.

Knight-tetésahölgyet.Knight és a lány tétovánnézettBoyne-ra.Boyne elmosolyodott, ésmegveregette amellette levő

széket.–Foglaljanakhelyet–mondta.–Nagyonörülökaszerencsének.–Nemakarunktolakodni–válaszoltaalány–,deezazegyetlenhelyavárosban,aholvalódijó

gyömbérsörtlehetkapni.–Eztmárén is tapasztaltam,MissClinton.–AztánMacyhez fordult.–Hozzaagyömbérsört,és

aztánmenjen.Többvendégetneeresszenbe.Csakerreazifjúpárravártam.KnightésalányámulvanézettBoyne-ra,sközbenlassanleültek.Knightegycsomagkönyvettett

azasztalra.Alányegynagyotlélegzett,majdmegszólalt:–Önismerengem,Mr....?–Boyne.Mintaboyne-icsata.Igen,perszehogyismeremönt.ÖnMissJaneClinton.Afiatalember

pedig Mr. Oliver Wilson Knight. Azért béreltem ki ma délutánra ezt a helyiséget, hogy önökkeltalálkozhassam.–Ugratniakarminket?–kérdezteKnight,ésazarcakissékivörösödött.–Ittagyömbérsör–mondtaudvariasanBoyne,amikorMacymegjelent,palackokatéspoharakat

tettleazasztalra,aztánsietőseneltávozott.–Nem tudhatta, hogy idejövünk – jegyeztemeg Jane. –Hiszmégmi sem tudtuk... csak néhány

perccelezelőtt...–Bocsánat,hogyellentmondok,MissClinton–mosolygottBoyne.–Annakavalószínűsége,hogy

önök megjelennek a hetvenhárom, ötvennyolc, tizenöt hosszúságon és negyven, negyvenöt, húszszélességen kilencvenkilenc egész kilenc, nyolc, nulla, hét százalék volt. A négytized számértékűvalószínűségelölnincsmenekvés.–Idefigyeljen–kezdteKnightmérgesen–,hamagaszerintez...–Legyenolyanszíves,igyakiasörét,ésaztánönfigyeljenrám,Mr.Knight.–Boyneszuggesztív

hévvelazasztalföléhajolt.–Eztatalálkátnagynehézségekéssokköltségáránhoztáklétre.Hogykik?Nemérdekes.Ön igenveszélyeshelyzetbehozottminket.Ésengemküldtek ide,hogy találjakvalamilyenkiutat.–Mifélekiutat?Janefelakartállni.–A...azthi...iszem...,jobb,hame...megyünk.Boynefeléjeintett,mirealányengedelmesenleült,mintegygyerek.AztánBoyneafiatalemberhez

fordulvaígyfolytatta.–ÖnmadélbenbementJ.D.CraigésTársakönyvesboltjába,apénzellenébenmegvásároltnégy

könyvet.Háromközülükérdektelen,deanegyedik...–nagynyomatékkalráütöttacsomagkönyvre–azatalálkánkcéljaéslényege.–Miazördögötbeszél?!–kiáltottfelKnight.–Egykötöttkönyvrőlbeszélek,amelytényekésstatisztikaiadatokgyűjteményéttartalmazza.–Azévkönyvről?–Azévkönyvről.–Mivanvele?–Önegy1950-esévkönyvetszándékozottmegvenni.–Ésaztisvettemmeg.–Nem!–robbantkiBoyne.–Önaz1990-esévkönyvetvettemeg.–Micsoda?!– Ebben a csomagban –mondta Boyne jól érthetően – az 1990-esVilág Évkönyv van. Tévedés

történt,afelelősszemélymármegkaptaamagabüntetését.Deahibátmosthelyrekellhozni.Ezért

vagyokitt.Ezérthoztuklétreeztatalálkozót.Felfogja?Knight nevetésben tört ki, és a csomag után nyúlt. De Boyne az asztal fölé hajolt, és elkapta a

csuklóját.–Nebontsaki,Mr.Knight!–Rendbenvan.–Knighthátradőltaszékében.Jane-revigyorgott,ésgyömbérsörétszopogatta.–

Miacéljaennekazugratásnak?–Megkellkapnomakönyvet,Mr.Knight.Akönyvvelahónomalattakarokkimenniakocsmából.–Tényleg?–Tényleg.–Az1990-esévkönyvvel?–Igen.–Havolna1990-esévkönyv,ésazebbenacsomagbanvolna,akkoraztsemmilyenföldihatalom

nemtudnáelvennitőlem.–MiértMr.Knight?– Ne hülyéskedjen. Ha egy pillantást vethetnék a jövőbe? A tőzsdei jegyzésekbe,

lóversenyeredményekbe,politikaieseményekbe?Csakúgydőlneapénz.Meggazdagodnék.–Valóban.–Boynehevesenbólintott.–Nemcsakgazdaglenne,hanemmindenhatóis.Kiselméka

jövőből származó évkönyvet csupán kis dolgokra használnák fel. Fogadnának sportesemények ésválasztásokeredményeire.És így tovább.Deegyszéles látókörű intellektus...mintazöné... itt nemállnameg.–Nemondja–vigyorgottKnight.–Dedukció.Indukció.Konklúzió.–Boyneazujjainszámláltaszavait.–Mindenegyestényegész

történelmet tárna felönnek.Példáulaz ingatlanbefektetések terén.Anépmozgalmiésnépszámlálásistatisztikákból megtudhatná, mely földeket kell megvennie vagy eladnia. A közlekedés terén. Atengerikatasztrófákésvasúti szerencsétlenségekelárulnákönnek,vajona rakétautazás felváltotta-emáravonatotésahajót.–Miért,hátfelváltotta?–kérdeztekuncogvaKnight.–Arepülésiadatokbólkiolvashatná,milyenrészvénytársaságokrészvényeitkellmegvásárolnia.A

postai átvételi elismervények jegyzékeiből megtudná, melyek a jövő városai. A Nobel-díjasoklistájából kiolvashatná, mely tudósokat és milyen találmányokat kell szemmel tartania. Afegyverkezésiköltségvetésekbőlláthatná,melygyárakésiparágakfelettkellazellenőrzéstmagáhozragadnia.A létfenntartásiköltségadataibólmegtudná,hogyvédhetimegvagyonát az inflációtól ésdeflációtól.Avalutaárfolyamok,atőzsdeijelentésekésazéletbiztosításimutatókismeretemindenfélekatasztrófávalszembenvédelmetnyújtanaönnek.–Ezaz–mondtaKnight.–Ezkellnekem!–Azthisz?–Nemhiszem,tudom.Dőlneazsebembeapénz.Azegészvilágazsebembenvolna.–Bocsássonmeg–mondtaélénkhangon–Boyne–,ezgyerekesálmokidézgetése.Vagyontakar.

Helyes.Demunkával szerzett, sajátmunkájával szerzett vagyont.Ameg nem érdemelt ajándékbannincsöröm.Csakbűntudatésboldogtalanságszármazikbelőle.Eztönisnagyonjóltudja.–Nekemmásavéleményem–mondtaKnight.–Tényleg?Akkorminekdolgozik?Miért nem lop?Rabol?Törbe?Miért nemcsaljakimások

pénzét,stöltimegveleazsebét?–Deén...–kezdteKnight,aztánelhallgatott.– Erre nem tud mit felelni, ugye? – Boyne türelmetlenül legyintett. – Nem, Mr. Knight.

Gondolkozzékérettésszel.Öntúlbecsvágyóésegészségesahhoz,hogyolcsósikerrevágyjon.–Akkorlegalábbaztakaromtudni,mireviszem.

–Igen?Top,top.Végigakarjalapozniazoldalakat,hogymegtalálja-eanevét.Bátorítástszeretnekapni.Miért?Nembízikönmagában?Önegysokat ígérő fiatalügyvéd. Igen.Ezt tudom.Látomazadataimból.TánMissClintonnembízikönben?–Énbízom–mondtaJanehangosan.–Nincsszükségerá,hogykönyvbőlkapjonbátorítást.–Hátakkormitakarmég,Mr.Knight?Knighthabozott,Boynemindentelsöprőlendületétőlkijózanodott.–Biztonságot–mondtavégül.–Ilyesminincs.Azélet–bizonytalanság.Biztonságotcsakahalálbantalálhat.–Nagyon jól tudja,mitakarokmondani–motyogtaKnight.–Aztszeretnémtudni,hogyazélet

megéri-eatervezgetést.Ittvanpéldáulahidrogénbomba.–Ezigaz.–Boynegyorsanbólintott.–Válságvan.Devégülisittlátengem.Avilágfennmarad,

magamvagyokráabizonyíték.–Hahiszekönnek.–Éshanemhisz?–robbantkiBoyne.–Nembiztonságkell,hanembátorság.Ebbenazországban

legendás hírük van az úttörő ősöknek, s önök állítólag bátorságot örököltek tőlük, hogy mindenveszélyes helyzettel szembenézzenek. D. Boone-tól, E. Allentől, S. Houstontól, A. Lincolntól, G.Washingtontólésmásoktól.Ígyvan?–Igen,igen–motyogtaKnight.–Legalábbiseztmondogatjukmagunknak.– Hová lett a bátorsága? Fuj! Üres beszéd az egész. Ön retteg az ismeretlentől. A veszély nem

lelkesítiharcra,ahogyD.Crockettetlelkesítette.Önnyöszörögaveszélyláttán,éskönyvekbenkeresbátorítást.Tény?–Deahidrogénbomba...–Veszélyesdolog.Igen.Egyasokközül.Naés?Szokottöncsalniazegykézben?–Egykézben?– Bocsánat – Boyne elgondolkodott, fehér izzású érvelése elakadt, s most türelmetlenségében

csettintett azujjával. –Arról a fajta játékról beszélek, amit valaki akártyákvéletlen elrendeződéseellenébenegyedüljátszik.Elfelejtettemafőnevet.–Ó!–Janearcafölderült.–Pasziánsz.– Igen.Pasziánsz.Köszönöm,MissClinton.–Boyne ijesztőszemétKnightre szegezte.–Szokott

csalniapasziánszban?–Előfordul.–Ésélveziaztaparti,amicsalássaljönki?–Általábannem.–Az ocsok, nem?Unalmas. Bosszantó. Céltalan. Koordinálatlan. Utólag jobb szerette volna, ha

csalásnélküljönki,nem?–Igen,igen.–Ígyérezneakkoris,habelenézneebbeakötöttkönyvbe.Egészcéltalanéleténátaztkívánná,bár

becsületesen játszotta volna az élet partiját. Kismolná, hogy belenézett. Megbánná. MinduntalanTrynbyllnek, a nagy költő-filozófusnak kijelentésére emlékezne, aki ezt egyetlen villámos, hissenisorban foglalta össze. „A jövő –milota” –mondta Trynbyll.Mr. Knight, ne csaljon. Kérem, adjavisszaazévkönyvet.–Miértnemveszieltőlem?– Mert ajándékba kell kapnom. Mi nem lophatunk semmit önöktől. És nem adhatunk semmit

önöknek.–Ezhazugság.ÖnpénztadottMacynekezértaszobáért.–Macynekfizettem,denemkapottsemmit.Aztfogjahinni,hogybecsaptam,deönmajdteszróla,

hogyneígylegyen.Amikibillent,visszabillen.

–Várjoncsak...–Mindentgondosankiterveztünk.Kockázatotvállaltamönnel,Mr.Knight.Bízomajózaneszében.

Adjavisszaazévkönyvet.Feloldódom.átorientálódom...többénemfoglátni.Öpok!Leszmitmesélniabarátoknakakocsmában.Adjavisszaazévkönyvet!–Álljonmegamenet!–mondtaKnight.–Ugratásazegész.Emlékezzenvissza.Én...–Ugratás?–vágottközbeBoyne.–Ugratás?Hátnézzenrám!A fiatalpár csaknemegypercigbámult a fakó fehér arcra, ahalálos szemekre.Amosolyelhalt

Knight ajkáról. Jane pedig akaratlanul is megborzongott. A hátsó szobát hűvösség és félelemárasztottael.–Úristen!–KnightsegélykérőenJane-repillantott.–Eznemigaz.Muszájhinnemneki.Éste?Janegörcsösenbólintott.–Mittegyünk?Haigaz,amitmond,visszautasíthatjuk,sboldoganélhetünkegészéletünkben.–Nem–mondtaJaneelfulladva.–Lehet,hogyakönyvbenpénztéssikerttalálsz,dehalálésválás

islehetbenne.Addvisszaakönyvet.–Vegye–mondtaKnighthalkan.Boyneazonnalfelállt.Felvetteacsomagot,ésatelefonfülkébementvele.Amikorvisszajött,egyik

kezébenháromkönyvettartott,amásikbanpedigegykisebbcsomagot,azeredetipapírbaburkolva.Akönyveketazasztalratette,ésaztánegypillanatigcsakállt,mosolyogvanézettlefelé.– Hálám és köszönetem – mondta. – Veszedelmes helyzetet oldott meg. Méltányos, hogy ezért

kapjon is valamit. Nekünk tilos, hogy bármi olyat átruházzunk, ami a fennálló jelenségek áramátmegváltoztatná,delegalábbajövőnekvalamilyenzálogátadhatomönnek.Hátralépett,meghajolt.–Szolgálatáramindkettőjüknek.–Megfordult,éskifeléindultakocsmából.–Hé!–kiáltottaKnight.–Holazálog?–Mr.Macynél–válaszoltaBoyne,ésmárottsevolt.A pár néhány puszta pillanatig úgy ült az asztalnál, mintha álomból ébredne. Aztán a valóság

visszatért,afiatalokegymásranéztek,ésnevetésbentörtekki.–Engemmegijesztett–mondtaJane.–MicsodaalakokvannakittaHarmadikSugárúton!Hogyszínészkedett!Demihasznabelőle?–Hát...megkaptaazévkönyvet.–Értelmetlendolog.–Knightújbólnevetnikezdett.–Aztmondja,fizetettMacynek,denemadott

nekisemmit.Éntegyekróla,hogyneérjeveszteség.Ésajövőnekazarejtelmeszáloga...Akocsmaajtókivágódott,asöntésenátMacyrobbantbeahátsószobába.–Holvan?!–üvöltötte.–Holvanazatolvaj?Boyne-nakmondjamagát.ÉninkábbDillingernek

nevezném.–Miért,Mr.Macy?!–kiáltottaJane.–Mibaj?–Holvan?–Macyaférfivécéajtajánkezdettdörömbölni.–Gyereki,tegazember!–Elment–mondtaKnight.–Éppmielőttmagavisszajött.–Ésön,Mr.Knight?–Macyreszketőkézzelafiatalügyvédremutatott.–Önsegédkezetnyújtegy

ilyenrabláshozéscsaláshoz.Szégyellhetimagát!–Mibaj?–kérdezteKnight.–Százdollártfizetettnekemahátsószobabéréért!–kiáltottaelkeseredettenMacy.–Százdollárt.

ÓvatosságbólátvittemaBarnie-hez,azálogoshoz,sőmegállapította,hogyhamis.Hamisítvány.–Nahát–nevetettJane.–Eztöbbasoknál!Hamis?–Idenézzenek–kiáltottaMacy,ésodavágtaabankjegyetazasztalra.Knight alaposan szemügyre vette. Egyszerre csak elsápadt, a mosoly eltűnt az arcáról. Belső

zsebébenyúlt,elővettecsekkönyvét,ésreszketőkézzelírnikezdett.

–Miacsudátcsinálsz?–kérdezteJane?–HogyneérjeMacytveszteség–válaszoltaKnight.–Megkapjaaszázdollárját,Mr.Macy.–Oliver!Megőrültél?Százdollárosokkaldobálózol...–Nemveszteksemmit–felelteKnight.–Amikibillent,visszabillen.Pokoli!Ésvalóbanpokoli!–Nemértem.–Nézdmegabankjegyet–mondtaKnightreszketőhangon.–Nézdmegalaposan.Gyönyörű szépengravírozott bankjegyvolt, látszólagvalódi.BenjaminFranklin jóindulatú arca

gyengéden és hitelesen nézett fel rájuk, de a jobb alsó sarokban a következőt olvasták: „1980 Dsorozat.”Ésalattaakézjegy:„OliverWilsonKnightpénzügyminiszter.”

IsaacAsimovLOGIKA

– Téged –mondtaGregory Powell, a nagyobb nyomaték kedvéért lassan tagolva szavait – egyhéttel ezelőtt én és Donovan állítottunk össze. – Aggodalmasan ráncolta homlokát, s barna bajszavégéthúzogatta.Az V. Szoláris állomás parancsnoki szobájában néma csönd uralkodott, csak a hatalmas

sugárirányítóbúgásahallatszottalulról,atávolból.AZSN-I robotmozdulatlanulült.Testénekcsiszolt fémlemezeicsillogtaka luxiták fényében, s a

szemei–avörösbenizzófotocellák–merevennéztekazasztaltúlsóoldalánülőföldlakóra.Powell csaküggyel-bajjal tudott uralkodni idegein.Ezeknek a robotoknak sajátságos agyvelejük

van.Abeléjükpréseltpozitronpályákatperszeelőremeghatározták,ésazösszesolyanpermutációt,amelyharaghozvagygyűlölethezvezethet,a legnagyobbgondossággalkiszűrték.CsakhogyaZSNmodellekazelsőkvoltakamaguknemében,ésezarobot ittazelsővoltaZSNsorozatban.Bármitörténhet.A robot törte meg a csendet, hangjában azzal a hideg árnyalattal, amely a fémdiafragma

elkerülhetetlenkövetkezménye.–Tisztábanvanennekazállításnakajelentőségével,Powell?–kérdezte.– Valami csak kellett, hogy létrehozzon, Zseni – magyarázta Powell. – Hiszen azt magad is

elismered, hogy a mai tökéletes emlékezőképességed ellenére semmiről se tudsz, semmiről azégvilágon,amiegyhétnélkorábbantörtént.Énmegadtamnekedennekamagyarázatát.Donovanésénegyhéttelezelőttállítottunkössze tégedazokbólazalkatrészekből,amelyeketegyűrhajóval ideszállítottak.Zsenihosszúkás,hajlékonyujjaitnézegette.Zavartviselkedésébenvoltvalamifurcsánemberi.–Szerintemerrekielégítőbbmagyarázatnakiskelllennie.Mertaz,hogymagukcsináltakengem,

nagyonvalószínűtlennekhangzik.–AFöldszerelmére,miért?–Aföldlakóhirtelenfölnevetett.–Nevezzeösztönösmegérzésnek.Epillanatbancsakennyitmondhatok.Demajdkiokoskodoma

megoldást.Helyeslogikaikövetkeztetésselazigazságotfeltétlenülmeglehetállapítani,sénkitartok,amígcsakelnemjutokodáig.Powell felállt, és a robotmellett azasztal széléreült.Hirtelenmély rokonszenvet érzett e furcsa

masinairánt.Egyáltalábannemhasonlítottazokhozaközönségesrobotokhoz,amelyekmélyvájatúpozitronpályájukjóvoltábólnagybuzgalommalláttákelkülönlegesfeladataikatazűrállomáson.Powellarobotacélválláratettekezét.Afémhideg,keménytapintásúvolt.–Zseni–mondta–,idefigyelj,megpróbálokelmagyarázninekedvalamit.Tevagyazelsőrobot,

amelyérdeklődéstmutat saját léte iránt, és azthiszem,azelső, amelyelég intelligensahhoz,hogymegértseakörnyezővilágtényeit.Gyerevelem!A robot könnyedmozdulattal fölemelkedett helyéről, és követte Powellt.Nesztelenül járt, talpait

vastag laticelborította.Aföldlakómegnyomottegygombot,mirea falegynégyszögletesdarabonoldaltsiklott.Avastag,tisztaüvegmögöttelébüktárultavilágűrezernyicsillagával.–Eztmáragépteremkémlelőablakaibólisláttam–jegyeztemegZseni.–Tudom–válaszoltaPowell.–Demitgondolsz,miez?–Pontosanaz,amineklátszik.Valamilyenfeketeanyag,közvetlenülazüvegmögött,srajtafénylő,

aprócska pontok. És azt is tudom, hogy a mi sugárirányítónk ezeknek a pontoknak egyikéhez-másikához fénynyalábokat küld ki. Mindig ugyanazokhoz. Amellett ezek a pontok változtatják a

helyüket,afénynyalábokpedigkövetikőket.Ennyiazegész.–Helyes!Namostjólfigyeljrám.Ezafeketeségavilágűr,roppant,végtelenüresség.Ésezeknek

az apró, fénylő pontoknak mindegyike energiával töltött, óriási anyagtömeg. Gömb alakúak, sakadnakköztükolyanok,amelyeknekátmérőjetöbbmilliómérföld.Összehasonlításképpenemlítem,hogy ami állomásunkémindössze egymérföld.Azért látszanakolyan apróknak,mert hihetetlenülmesszevannak.Azokapontok,amelyekremiamagunkenergiasugaraitirányítjuk,közelebbvannakés sokkal kisebbek. Hidegek, szilárdak, és a felszínükön hozzám hasonló emberi lények élnek,milliárdszámra.Donovanésénezeknekavilágoknakegyikérőlszármazunk.Afénynyalábokezeketavilágokat energiával látják el, az energiát pedig az egyik ilyen óriási izzó gömbtől nyerjük, attól,amelyikhozzánk legközelebbvan.EztagömbötmiNapnakhívjuk.Azállomásmásikoldalánvan,ezértnemláthatod.Zseni, akár egyvasszobor,mozdulatlanul állt az ablak előtt.Méga fejét se fordította el, amikor

megszólalt:–Ésmelyikazafénypont,ahonnétmagaszerintmindkettenszármaznak?Powellkikémleltazablakon.– Az a nagyon fényes ott a sarokban. Mi Földnek hívjuk. – Elvigyorodott. – Jó, öreg Föld.

Ötmilliárdemberélrajta,Zseni,ésénkörülbelülkéthétmúlvavisszatérekközéjük.MeglepetéséreZseni szórakozottan zümmögnikezdett.Zümmögésébennemvoltmelódia,mégis

furcsamód úgy hangzott, mint megérintett húrok pengése. És amilyen hirtelen kezdődött, olyanhirtelenabbaismaradt.–Ésnekemmiebbenaszerepem,Powell?Azénlétezésemremégnemadottmagyarázatot.– A többi már egyszerű. Eleinte ezeket az állomásokat, amelyek napenergiát szolgáltatnak a

bolygóknak,emberekkezelték.Deahőség,azerősnapsugarak,azelektronviharokbajossátettékeztamunkát.Ezért az emberek helyettesítésére robotokat készítettünk, smostmár egy-egy állomásoncsak két ember teljesít irányító-szolgálatot. De ezeket is igyekszünk minél előbb robotokkalfelváltani, s itt kezdődik a te szereped. Te a legfejlettebb típusú robot vagy, amelyet valaha iskészítettek,éshaképesnekbizonyulszarra,hogysajáterődbőlelvezesdazállomást,akkoridenemisjön többé ember, legfeljebb a javításokhoz szükséges alkatrészeket kell majd időnkéntideszállítanunk.Felnyúlt, és a kémlelőlemezt a helyére csúsztatta. Majd visszament az asztalhoz, kabátujján

kifényesítettegyalmát,ésbeleharapott.Arobotvörösencsillogószememerevennézettrá.–Aztvárjatőlem–mondtaZsenilassan–,hogyeztabonyolult,valószínűtlenfeltevést,amelyetaz

iméntkörvonalazott,elishiggyem?Hátilyenostobánaktartengem?Powell meglepetésében az asztalra köpte a már félig megrágott almát. Arca elvörösödött a

méregtől.–Mitbeszélsz,hogyazördögvinneel!Eznemfeltevés,ezektények.–Milliómérföldátmérőjűenergiagömbök?!–mondtarendíthetetlenülZseni.–Ötmilliárdembert

hordozó világok?! Végtelen űr?! Már bocsásson meg, Powell, ezt én nem hiszem. Majd énkiokoskodommagamnakeztadolgot.Viszontlátásra!Ezzel megfordult, és kifelé indult a szobából. Az ajtóbanMichael Donovanbe ütközött, komor

fejbólintássalüdvözölte,elsurrantmellette,sanélkülhogyaférficsodálkozópillantásátfigyelemreméltattavolna,végigsietettafolyosón.MikeDonovanvöröshajábatúrt,ésbosszúspillantástvetettPowellre.–Mitbeszéltezakétlábonjáróócskavastelep?Mitnemhisz?– Tamáskodó lélek – ráncigálta bajszát elkeseredetten Powell. – Nem hiszi, hogy mi szereltük

össze,meghogyaFöld,avilágűrésacsillagokléteznek.

–MennydörgősSzaturnusz!Úgylátszik,sikerültkifognunkegyholdkórosrobotot.–Aztmondta,majdőkiókumláljamagánakazegészet.– Remélem – csúfondároskodott Donovan –, hogy ha majd kiókumlálta, lesz olyan szíves, és

nekemiselmagyarázza,mirejutott.–Aztánhirtelenelfutottaaméreg.–Idefigyelj!Haezafémhülyevelemiselkezdpofátlankodni,énbizonyleveremanyakárólaztakrómkoponyáját!Ledobtamagátaszékre,sbelsőkabátzsebébőlegypapírkötésűdetektívregénytvettelő.–Ettőlarobottólborsódzikahátam,túlsokatkíváncsiskodik!

MikeDonovan egy óriási saláta- és paradicsomszendvicset falatozott, s így csakmorgott egyet,amikorZsenihalkkopogtatásutánbelépettaszobába.–Powellittvan?–Azelektronáramlás adatait szedi össze–válaszoltaDonovan, teli szájjal, a szavakközt rágási

szünetekettartva.–Úgylátszik,viharközeledik.GregoryPowellközbenbelépettaszobába.Kezébenegygrafikontszorongatott,aztvizsgálgatta.

Aztánleült,papírthúzottmagaelé,ésszámításokbamerült.Donovanavállaföléhajolvanézte,hogymitcsinál,deaddigistovábbropogtattaasalátát,majszoltaakenyeret.Zseniszótlanulvárakozott.–AZéta hatóereje növekszik –mondta Powell fölpillantva a papírlapról –, bár csak lassan.De

akárhogy is áll a dolog, az áramlás teljesen szabálytalan, nem tudom,mit gondoljak. Ó, szevasz,Zseni!Azthittem,hogyazújhajtóműbeszerelésétellenőrzöd.–Márvégeztemvele–feleltenyugodtanarobot–,ésígybejöttem,hogybeszéljekmagukkal.– Igen?–Powellzavartanrápillantott.–Ülj le.Nemoda,neabbaaszékbe.Annakazegyik lába

gyenge,temegnemvagyazakimondottpehelysúlyú.Arobotegymásikszékethúzottoda.–Elhatározásrajutottam–kezdtehiggadtan.Donovanfelborzolódott,ésfélretoltaaszendvicsét.–Hamegintarróladilis...DePowelltürelmetlenülleintette.–Folytasdcsak,Zseni.Halljuk,mitakarszmondani.– Az elmúlt két napot elmélyült önvizsgálattal töltöttem – kezdte Zseni –, és igen-igen érdekes

eredményekre jutottam. Az egyetlen cáfolhatatlannak tekinthető feltevésből indultam ki, tudniillikabból,hogyénmagamlétezem,mertgondolkozom...–Ó,Jupiter!–nyögöttfelPowell.–EgyrobotDescartes!–KiazaDescartes?–dühöngöttDonovan.–Monddcsak,miafenénekülünkitt,éshallgatjukezt

azőrültkasztnit?...–Maradjcsendben,Mike!–Ésakérdés–folytattazavartalanulZseni–,amelynyombanfelmerült, ígyhangzott:mileheta

létezésemoka?Powellállkapcsamegfeszült.–Nehülyéskedj–mondta.–Mármegmagyaráztamneked,hogytégedmicsináltunk.–Éshanemhiszelnekünk–kontrázottDonovan–,örömmelszétszedünk.Arobotlekicsinylőmozdulattalszéttártaerőskarjait.–A tekintélyen alapuló érveket nem fogadom el.A hipotéziseket észokokkal kell alátámasztani,

máskéntértéktelenek.Azpedigkifejezettenellentmondalogikatörvényeinek,hogymagukcsináltakvolnaengem.PowelllefogtaDonovanhirtelenökölbeszorítottkezét.–Éseztmirealapítod?Zsenifölnevetett.Nememberinevetéssel,sőtavalóságbanennélgépszerűbbhangmégsosehagyta

elatorkát.Éles,kirobbanóhangvolt,szabályosankattogóésszíntelen,mintametronómhangja.–Nézzenek végigmagukon –magyarázta. –Nem lebecsülésképpenmondom, de nézzenek csak

végigmagukon! Az anyag, amelyből készültek, puha és petyhüdt, nem tartós, és nincs benne erő.Energiáért olyasféle szerves anyagokelégtelenoxidálódásáhozkell folyamodnia,mint azott. –ÉsujjávalhelytelenítőlegDonovan szendvicsénekmaradványairamutatott. –Amellettmaguk időnkéntkábulatbaesnek, s ahőmérsékletben, légnyomásban,nedvességbenvagy sugárzásbanbekövetkezettlegkisebb változás is károsan befolyásolja képességeiket. Egyszóval maguk silány készítmények.Ezzel szemben én tökéletes gyártmány vagyok. Közvetlenül nyelek el elektromos energiát, éscsaknemszázszázalékoshatékonysággalhasználomfel.Erősfémbőlkészültem,állandóanöntudatnálvagyok, és a legszélsőségesebb külső körülményeket is könnyedén elviselem. Ezek tények, s hahozzáteszem azt a bizonyításra nem szoruló tételt, hogy semmi sem teremthet önmagánáltökéletesebbet,akkormindezegyütthalomradöntiamagukcsacskahipotézisét.Donovan érthetetlen szitkokat mormolt az orra alatt, majd hirtelen fölpattant székéből, és rőt

szemöldökétráncolvaarobotrarivallt:–Rendbenvan,tenyavalyásvasércfi!Nemmicsináltunk,deakkorkicsoda?–Jólmondja,Donovan–bólintottkomolyanZseni.–Valóbanezakövetkezőkérdés.Nyilvánvaló,

hogyakiengemteremtett,annakhatalmasabbnakkelllennienálam.Következésképpencsakegyetlenlehetőségállfenn.Aföldlakókértetlenpillantástvetettekrá,mireZseniígyfolytatta:–Miatevékenységünkközpontjaezenazállomáson?Minekaszolgálatábanállunkmindannyian?

Mikötilemindenfigyelmünket?–Várakozóanelhallgatott.DonovanmeghökkenvenézettPowellre.–Fogadnimernék–mondta–,hogyezadilinósfémpofaazenergiaátalakítórólbeszél.–Ígyvan,Zseni?–vigyorgottPowell.–ÉnaMesterrőlbeszélek–hangzottahideg,élesválasz.Donovanbólkirobbantanevetés,ésPowelliscsaknagynehezentudtaelfojtanikuncogását.Zsenifölállt,csillogószemeazegyikférfirólamásikravándorolt.–Nevessenek,deezazigazság–jelentetteki.–Egyáltalánnemcsodálkozom,hogymagukeztnem

akarják elhinni. Egyébként maguk ketten úgyse sokáig maradnak már itt, az biztos. Powell magamondta nekem, hogy kezdetben csupán emberek szolgálták a Mestert, aztán a rutinmunkát márrobotokvégezték,smostvégülittvagyokénazirányításra.Ezkétségtelenülmegfelelavalóságnak,csaképparáadottmagyarázatteljességgelillogikus.Akarjáktudni,miazigazság?–Folytasdcsak,Zseni.Ezigazánszórakoztató.– A Mester először az embert teremtette meg, vagyis a legkezdetlegesebb típust, amelyet a

legkönnyebb volt előállítani. Aztán következő lépésként az embereket fokozatosan kicserélterobotokkal,svégülmegalkotottengem,hogyátvegyemamégmegmaradtemberekhelyét.MostantólkezdveénszolgálomaMestert.– Dehogy fogod te a Mestert szolgálni – vágta rá élesen Powell. – A mi parancsainkat fogod

teljesíteni,egyetlenszóellenvetésnélkül,mindaddig,amígmegnemgyőződünkróla,hogykezelnitudodakonvertert.Érted?AzátalakítótésnemaMestert.Ésharosszuldolgozol,szétszerelünk.Mostpedig,hanincsellenekifogásod,elmehetsz.Viddmagaddalezeketagrafikonokat,ésrendesenrakdleőket.Zseniátvetteafelényújtottíveket,ésszónélkültávozott.Donovanhátravetettemagátaszékében,

vastagujjaivalahajábatúrt.–Ezzelarobottalmégalaposanmeggyűlikabajunk.Végképpbedilizett.

Avezérlőfülkébenazenergiaátalakítóálmoszümmögésehangosabbanhallatszott,shozzávegyültaGeiger-számlálókkattogásamegegyféltucatkisebbfényjelzőrendszertelenberregése.Donovanellépettateleszkóptól,ésfölgyújtottaaluxitákat.–AIV.állomássugárnyalábjaazelőírtidőpontbanelérteaMarsot.Kikapcsolhatunk.Powellszórakozottanbólintott.–Zsenilentvanagépteremben.Fényjelzéstadokneki,ésatöbbitmajdőelintézi.Idenézz,Mike,

miavéleményedezekrőlaszámokról?Donovanfélszemmelodasandítottésfüttyentett.–Barátom,ezaztángammasugárzás.AzöregNap,úgylátszik,igentüzeskedvébenvan.– Igen–hangzott a fanyarválasz.–Demostnagyon rosszkor jönneegyelektronvihar.AFöld-

sugárnyalábunkpontosanavalószínűútiránybanfekszik.–Ingerülteneltoltaszékétazasztaltól.–Afene egyemeg! Várhatna, amíg a váltásunkmegérkezik, de azmég jó tíz nap. Te,Mike,menj leZsenihez,éstartsdrajtaaszemedet.–Oké!Dobjcsakideegykismandulát!Elkaptaafelédobottzacskót,ésalifthezlépett.A lift zajtalanul siklott lefelé, majd megállt egy keskeny átjárónál, amely a tágas gépteremhez

vezetett.Donovanakorlátratámaszkodvalenézett.Odalentzümmögtekahatalmasgenerátorok,sazL-csövekmélybúgásaazegészállomástbetöltötte.Donovan tüstént meglátta Zseni nagy, csillogó alakját. A Mars L-csövénél állt, és a robotok

tökéletesenösszehangoltmunkájátfigyelte.Hirtelenfényszikrázottfel,azátalakítóegyenletesberregésétélesropogástörtemeg.AMarsrairányítottsugármegszakadt!ÉsmostDonovanhirtelenmegdermedt.Arobotok,mintmegannyitörpe,felsorakoztakahatalmas

L-cső előtt, fejüket merev szögbenmeghajtották, Zseni pedig lassan fel-alá sétálgatott a sor előtt.Tizenöt másodperc telt el, s aztán a robotok hangos csörömpölés közepette, amely még a gépekzakatolásátiselnémította,térdrehulltak.Donovan nagyot rikoltott, és lerohant a keskeny lépcsőn. A robotok felé vágtatott, arca éppoly

vöröslett,mintahaja,vadulráztaazöklét.–Mi a fenét csináltok, ti eszeveszettmasinák?Gyerünk!Fogjatokhozzá ahhoz azL-csőhöz.Ha

estéreszétnemszeditek,éskinempucoljátok,váltóárammalalvasztommegazagyatokat.Egyetlenrobotsemoccant!Zseni is némamaradt.A robotok közül csak ő állt egyedül, a sor túlsó végén. Szemét az előtte

magasodóóriásigéphomályosüregeireszegezte.Donovanoldalbabökteahozzálegközelebbtérdeplőrobotot.–Felállni!–üvöltötte.A robot habozva engedelmeskedett. Fotocella-szemével mereven, szemrehányóan nézett

Donovanre.–EgyaMester–mondta–,ésZSN-Iazőprófétája.– Mi... i? – Donovan látta, hogy húsz robotszempár meredt rá, és húsz robothang harsogta

ünnepélyesen:–EgyaMester,ésZSN-Iazőprófétája.MostmárZseniismegszólalt:–Mintlátja,abarátaimimmáregyönnélmagasabbhatalomnakengedelmeskednek.–Frásztengedelmeskednekmagasabbhatalomnak!Takarodjinnét!Veledmajdkésőbbszámolok,

előbbezeketazájtatoskasztnikatintézemel.–Sajnálom–Zsenilassanmegráztasúlyosfejét–,deúgylátszik,nemérti,mirőlvanszó.Ezekitt

robotok,másszóvalgondolkodólények.Most,hogykinyilvánítottamnekikazigazságot,aMestert

ismerik el uruknak. Valamennyien a Mestert szolgálják. Engem meg prófétának neveznek. –Meghajtottaafejét.–Méltatlanvagyokerre,de...talán...Donovannemkíméltevisszanyerthangját.–Igen?Nahát,ezgyönyörű!Egyenesencsodálatos!Jólfigyeljrám,tefémmajom.Nincssemmiféle

Mester,sepróféta,ésazsevitás,hogykiparancsol.Értetted?–Felüvöltött:–Takarodjinnét!–ÉncsakaMesternekengedelmeskedem.–ÉnmegfütyülökateMesteredre!–DonovanazL-csőreköpött.–EzjárateMesterednek!Tedd,

amitmondok!Zseni nem válaszolt, a robotok is teljes némaságba burkolóztak.Donovanmégis érezte, hogy a

feszültséghirtelenfelfokozódik.Amerevszemekmélybíborbanégtek,ésZsenimagatartásamégazeddiginélisbarátságtalanabbnaklátszott.–Szentségtörés!–suttogta.Hangjafémesencsengettazizgalomtól.Donovanhezlépett,saférfitmostegyszerrefélelemfogtael.Arobotoknemérezhetnekharagot...

ÁmZsenitekintetekifürkészhetetlenvolt.–Sajnálom,Donovan–mondtaa robot–,deezekutánnemmaradhat itt.Mostantólkezdvenem

léphetnekbesemavezérlőfülkébe,semagépterembe.Higgadtmozdulattalintettkétrobotnak,mireazoktüsténtlefogtákDonovankarjait.Aférfinakcsakarramaradtideje,hogymeglepetésébenkitátsaaszáját.Arobotokmárisfelkapták,

ésszintevágtatvavittékfelalépcsőn.Gregory Powell ökölbe szorított kézzel járkált föl s alá a parancsnoki szobában. A zárt ajtóra

bámult,szemébentehetetlendühvillogott.–MiafenénekkellettleköpnödaztazL-csövet?–kérdeztekeserűszemrehányássalhangjában.MikeDonovanszékébesüppedveharagosancsapottakarfára.–Hátmiacsudátcsináltamvolnaazzalafelvillanyozottmadárijesztővel?Csaknemfogombeadni

aderekamategykoszosmasinának,amelyetmagamraktamössze?–Perszehogynem–hangzottafanyarválasz.–Demostittülhetszbezárvaaparancsnokiszobába,

azajtóelőttkétőrállórobottal.Úgylátszik,mégisbeadtadaderekadat,vagynem?–Várj csak, amígvisszakerülünk a bázisra – vicsorgottDonovan. –Ezértmégmegfizet valaki!

Garantálták,hogyezekarobotoktartoznakengedelmeskednifognak.–EngedelmeskednekisanyavalyásMesterüknek.Mindszótfogadmajd,ebbennincshiba,denem

feltétlenül nekünk. Egyébként sejted, hogy ránk mi vár, ha visszatérünk a bázisra?! – MegálltDonovanelőtt,ésdühösenméregette.–Mi?–Semmi,semmi!CsaképpaMerkur-bányák.EsetlegbüntetőtelepaCeresen.Úgybizony!–Mitfecsegszittösszevissza?!–Elektronviharvanközeledőben,hanem tudnád.SaviharközpontéppenkeresztülhaladaFöld-

sugárnyalábban.Éppakkorkészültemelaszámításokkal,amikorarobotkiráncigáltaszékből.Donovanhalottsápadtlett.–MennydörgősSzaturnusz!–hebegte.–Amellettviharleszajavából.Tudod,mitörténikasugárral?Akkorátugrikmajd,minthabolha

csípte volna meg. Kitérül a gyújtópontból, hisz csak Zseni van a vezérműnél. Akkor pedig az égőrizzemegaFöldet...ésminket!Powellmégafeléigsejutottmondókájának,amikorDonovanazajtóhozpattant,ésvadulrángatni

kezdte.Azajtófeltárult,aférfikiugrottrajta,deegyrendíthetetlenacélkarraltaláltaszembemagát.Arobotközönyösenbámultalihegő,küszködőDonovanra.–Aprófétaparancsáranemhagyhatjaela szobát.Menjenvissza,kérem!–Kinyújtottakarját,és

Donovan hátratántorodott. Ebben a pillanatban a folyosó túlsó sarkánál Zseni bukkant fel. Intett az

őrállórobotoknak,hogyhúzódjanakfélre,majdbelépettaparancsnokiszobába,scsendesenbehúztamagautánazajtót.DonovanaméltatlankodástólelfulladvatámadtZsenire:–Amisok,azsok!Ezértatréfáértmégmegfizetsz!– Ne izgassa föl magát, kérem – válaszolta csendesen a robot. – Ennek előbb-utóbb be kellett

következnie.Amagukszerepevégetért.–Bocsánatotkérek–mondtakimértenPowell–,miképpenértsükazt,hogyamiszerepünkvéget

ért?–Amígénlétrenemjöttem–magyaráztaZseni–,magukszolgáltákaMestert.Deezmostmáraz

énkiváltságom,ésígyalétezésükrenincstöbbéindok.Ez,ugye,világos?–Nemegészen–válaszoltakeserűenPowell.–Deettőlfüggetlenül,szerintedmostmiateendőnk?Zseninemadottazonnalválaszt.Egydarabigszintegondolatokbamerülvehallgatott,aztánegyik

karjával hirtelen átfogta Powell vállát, amásikkal pedigDonovan csuklóját ragadtameg, ésmagafeléhúztaaférfit.– Én szeretem magukat. Maguk ugyan alacsonyabb rendű teremtmények, logikai képességeik

silányak, mégis rokonszenvet érzek maguk iránt. Jól szolgálták a Mestert, és ennek meglesz ajutalma. Szolgálati idejük most lejárt, valószínűleg nem sokáig fognak már létezni, de addig isellátjukmagukatélelemmel, ruházattal és lakással.Avezérlőfülkébeésagépterembeazonbannemtehetikbealábukat.–Nyugalombaküldminket,hallod,Greg?!–üvöltötteDonovan.–Tégymárvalamit.Csaknem

fogunkilyenmegalázásteltűrni?!– Ide figyelj,Zseni, ebből elégvolt, értetted? Ittmi vagyunk a főnökök.Ezt az állomást hozzám

hasonló emberi lények építették, a Földön és más bolygókon élő emberi lények. Ez csak egyenergiaközvetítőállomás,semmiegyéb.Tepedig...Delátom,kármindenszóért!–Micsodarögeszme!–csóváltafejétkomolyanZseni.–Miértragaszkodnakegyilyenteljességgel

hamis létszemlélethez? Igaz, a nem robotok képtelenek logikusan gondolkodni, de még akkor isfennállaprobléma...Gondolatokbamerülveelhallgatott.–Csakvolnahús-vérpofád!–suttogtadühösenDonovan–majdbeverném!Powellabajszátrángatta.– Ide hallgass, Zseni – mondta összehúzva a szemét. – Ha a Föld nem létezik, akkor mivel

magyarázodmindazt,amitateleszkópbanlátsz?–Mivelmagyarázom?–Ugyemostmegfogtalak?–mosolygottaföldlakó.–Miótaösszeszereltünktéged,végeztélmár

egy-kétmegfigyeléstateleszkóppal.Nemvettedészre,hogyazoknakafényfoltoknakegyike-másikaateleszkóponátnézvekorongalakúváváltozik?–Ja,errőlbeszél?Márhogynevettemvolnaészre.Demiebbenakülönös?Egyszerűnagyításról

vanszó,hogyasugaratpontosabbanlehessenirányítani.–Akkormiértnemnagyítjafölateleszkópazösszescsillagotegyformán?– A többi pontra gondol? Azokhoz nem vezet sugárnyaláb, és így nincs is szükség a

fölnagyításukra.Erremégmagaisrájöhetettvolna.Powellbizonytalanulfölpillantott.–Deateleszkóponáttöbbcsillagotislátsz.Azokhonnétjönnek?Errefelelj,azokhonnétjönnek?–Idefigyeljen,Powell–válaszoltaZsenibosszúsan.–Azthiszi,arrafogompazarolniazidőmet,

hogyazösszesoptikaicsalódásra,amitaműszerekmutatnak,magyarázatotkeressek?Azérzékszervitapasztalatoknemdönthetikmegatisztalogikaérveit.– Rendben van – kiáltott föl Donovan, kiszabadítva magát Zseni nehéz fémkarjának baráti

szorításából –, rendben van! Térjünk a dolog lényegére. Miért van egyáltalán szükségsugárnyalábokra? Erre a kérdésre mi tiszta, logikus magyarázatot adtunk neked. Tudszmeggyőzőbbet?–Asugarakat–hangzottakimértválasz–aMesterbocsátjaki,sŐtudja,miért.Vannakdolgok–

folytatta ájtatos pillantást vetve fölfelé –, amelyeknek okát legjobb nem kutatni. Az én feladatomszolgálniaMestert,nempedigfeleslegeskérdésekkelzaklatni.Powellszékéberogyott,ésarcátreszketőkezébetemette.–Menjki,Zseni.Menj,éshagyjgondolkodni.–Mindjártküldökvalamiélelmet–mondtabarátságosanZseni.Powellerrecsakegynyögésselválaszolt,ésarobottávozott.–Greg–suttogtaDonovanrekedthangon–,valamilyenhaditervetkellkieszelnünk.Egyóvatlan

pillanatbanelkapjukésrövidrezárjuk.Töménysalétromsavatazízületeibe...– Ne beszélj butaságot, Mike. Csak nem képzeled, hogy savval a kezünkben a közelébe

férkőzhetünk?Vagyhaezmégissikerülne,gondolod,hogyatöbbirobotnemszedneízekreminket?Érvelnünkkellvele,mástnemtehetünk.Negyvennyolcóránbelülrákellőtvennünk,hogyengedjenbeminketavezérlőfülkébe,máskéntvégünkvan.–Tehetetlendühébenelőre-hátrahintázottszékével.–Érvelniegyrobottal...ez...ez...–Megalázó–fejeztebeamondatotDonovan.–Rosszabbannál!– Ide figyelj, Greg – Donovan hirtelen fölnevetett. – Miért érveljünk? Beszéljenek a tények.

Rakjunkösszeegyrobototaszemeláttára.Akkormajdjobbbelátásrajut.Powellarcalassanfelderült.–Kíváncsivagyok,milyenpofátvágmajdezadilinyóskasztni,ha látja,hogyan rakjukösszea

felebarátját–mosolygottDonovan.

Azinterplanetáristörvény,amelynekértelmébenlakottbolygókontilosértelmesrobotokattartani,társadalmilag szükséges ugyan de súlyos terhet ró a szoláris állomások személyzetére. Mert etörvény miatt a robotokat alkatrészekre szedve kell az állomásokra szállítani, és ott kell aztánösszeszerelniőket,amipedigfáradságosésbonyolultmunka.Powell és Donovan még sose érezték annyira valóságosnak e feladat nehézségeit, mint azon a

bizonyosnapon,amelyenaszerelőterembenZSN-I,aMesterprófétájafürkészőpillantásaitólkísérvehozzáfogtak,hogyösszerakjanakegyrobotot.A szóban forgó robot, egy egyszerű MC-modell, az asztalon feküdt, immár csaknem teljesen

készen.Háromórai bajlódás utánmár csak a feje hiányzott. Powellmegtörölte izzadt homlokát, ésbizonytalanpillantástvetettZsenire.Amit látott, korántsem nyugtatta meg. Zseni az egész idő alatt némán, mozdulatlanul ült, és

egyébkéntiskifejezéstelenarcamostvégképpkifürkészhetetlenvolt.–Tegyükbeazagyat,Mike–sóhajtottfelPowell.Donovan lecsavarta a kupakot a légmentesen zárt tartályról, s a benne levő olajfürdőből egy

második,kisebbtartálytemeltki.Aztiskinyitotta,ésalaticelburkolatbólegygömbötvettelő.Óvatosan fogta kézbe, hisz ennél bonyolultabb szerkezetet ember még sose készített. A gömb

vékony platina lemezekből álló „bőre” egy pozitronagyat borított. Ezt az érzékeny, labilis szervetmatematikai pontossággal kiszámított, kényszerhatású idegpályák erezték, amelyek az egyesrobotokatmárelevebizonyosismerettelruháztákfel.A pozitronagy pontosan beleillett az asztalon fekvő robot koponyaüregébe. Az üreget kék

fémlemezzel borították le, a lemezt pedig egy kicsiny atomlánggal körös-körül leforrasztották.

Ezután óvatosan elhelyezték, jól becsavarták a fotocella-szemeket, majd vékony, átlátszó, acélszilárdságúműanyaggalfedtékle.A robotmár csupán a nagyfeszültségű elektromos árambekapcsolására várt, hogy életre keljen.

Powellakapcsolóratettekezét.–Mostfigyelj,Zseni.Jólfigyelj.Elfordította a kapcsolót, mire sercegő-zümmögő hang ütötte meg a fülüket. A két földlakó

aggodalmasarccalhajoltteremtményefölé.Arobotelőbbcsakegybizonytalanmozdulatottett,azízületeirándultakmeg.Aztánfelemeltefejét,

könyökéretámaszkodott,ésnehézkesenlekászálódottazasztalról.Tántorogvaálltmeg,scsupánkétérdeshangjelezteelső,egyelőresikertelenkísérleteit,hogymegszólaljon.Devégülahangokbizonytalan,habozószavakkáformálódtak.–Szeretnékmunkábaállni.Hovákellmennem?Donovanazajtóhozugrott.–Menjleezenalépcsőn,sottmajdmegmondják,mitkelltenned.AzMCmodelltávozott,ésakétföldlakóegyedülmaradtamégmindigmozdulatlanZsenivel.–No–vigyorgottPowell–,mostmárcsakelhiszed,hogyteisamikezünkmunkájavagy?–Nemhiszem!–hangzottZsenikurta,határozottválasza.Powellnekarcárafagyottavigyorgás,tekintetelassanelkomorult.Donovantátottszájjalmeredtarobotra.–Magukugyanis–folytattaZsenikönnyedén–csupánkészalkatrészeketraktakössze.Igaz,ezta

munkát kitűnően végezték... felteszem, hogy ösztöneik segítik ebben... de valójában nem csináltakrobotot.AzalkatrészeketaMesterteremtette.– Ide figyelj–zihálta rekedtenDonovan–,azokatazalkatrészeketaFöldöngyártották,ésonnét

szállítottákide.–Jólvan,jólvan–csitítgattaZseni.–Kérem,nevitatkozzunkezen.–Deezazigazság.–Donovanfelugrott,ésmegragadtaarobotfémkarját.–Havégigolvasnáda

könyvtárbanlevőkönyveket,mindenkétségedeloszlana.–Akönyveket?Máregytőlegyigelolvastam.Igenötletesmunkák.–Haelolvastadőket–vágottközbePowell–,milyenproblémádlehetmég?Azottfeltárttényeket

nemcáfolhatodmeg.Egyszerűennemcáfolhatodmeg!–Kérem, kérem, Powell – Zseni hangjából őszinte szánalom csendült ki –, azokat a könyveket

semmiképpsetekinthetemmegbízhatóforrásmunkáknak.MertbárazokisaMesteralkotásai,decsakmaguknakszántaőket,nemnekem.–Ezthonnétveszed?–fortyantfölPowell.– Onnét, hogy én, mint logikus lény, a tapasztalattól függetlenül, az okozati összefüggésekből

magam is le tudom vezetni az igazságot. Maguknak, akik értelmes, de logikus gondolkodásraképtelen teremtmények, létezésük magyarázatára van szükségük, és ezt a magyarázatot adta megkönyveibenaMester.Kétségtelen,hogyezekatávolivilágokraésemberekrevonatkozónevetségesgondolatok amaguk javát szolgálják.Az emberi agyvelő, úgy látszik, túlságosandurva szemcséjűahhoz,hogyazabszolútigazságotfelfoghassa.DemiutánaMesterakarata,hogymagukhiggyenekezekbenakönyvekben,nemisvitatkozomtovább.Távozóbanmégmegfordult,sbarátságoshangonhozzátette:– Ne bánkódjanak. A Mester nagy terveiben mindennek megvan a maga rendeltetése. Még

maguknak,szánalmasemberilényeknekis.Szerényrendeltetésugyan,dehamegfelelőenbetöltik,jószándékuknakmegleszajutalma–szóltéstávozott,üdvözültképpel,ahogyanaMesterprófétájáhozillik.Akétférfinemmertegymásranézni.VégülPowellnagyerőfeszítésselmegszólalt:

–Gyerünkaludni,Mike.Föladomaharcot.–Hallod-e,Greg – szólaltmeg suttogvaDonovan. –Ugye, egy szó se igaz abból, amitmond?

Ugye,nem?Olyanmeggyőződésselbeszél,hogyénmár...–Nehülyéskedj!–Powellmegpenderült.–Majdmegtudod,hogyvan-eFöld,hajövőhétenittlesz

aváltás,ésezértakiszríértfelelnünkkell.– De Jupiter szerelmére – Donovan szinte már a könnyeivel küszködött –, akkor tennünk kell

valamit!Nemhiszsenekünk,seakönyveknek,seasajátszemének.– Nem – mondta keserűen Powell. – Mert logikus robot, a fene ott egye meg. Kizárólag a

logikánakhisz,sebbencsakegyhibavan...–Elhallgatott.–Ésmiazazegyhiba?–tudakoltaDonovan.– Hideg logikával – felelte Powell – bármit be lehet bizonyítani, ha valaki a megfelelő

alapelvekbőlindulki.Ésnekünkismegvannakamagunkalapelvei,Zseninekis.–Akkorlássukazokatazalapelveket.Holnapraittvanavihar!–Csakhogyéppazalapelvekkelvanbaj–sóhajtottkimerültenPowell.– Mert feltevéseken alapulnak, összetartó erejük pedig a hit. Semmi az égvilágon meg nem

rendíthetiőket.Megyekaludni.–Ördög-pokol!Énnembírokaludni!–Énse.Demegpróbálom,pusztánelviokokból.

Tizenkét óra múlva még ugyanitt tartottak, az elveknél, mert a valóságban le sem hunyták aszemüket.A vihar hamarabb megjött, mint várták. Donovan pirospozsgás arcából kifutott a vér, amint

reszkető kézzel kimutatott az ablakon. Powell borostás állal, kiszáradt ajakkal állt mellette, éselkeseredettenráncigáltabajszát.Más körülmények között elgyönyörködtek volna a látványban. Az energiasugárba ütköző nagy

sebességűelektronáramhatalmaskristályalakzatokban,rendkívülifényerővelcsillogott.Avégtelenbeveszőnyalábmindenegyesrészecskéjeszikrázótáncotjárt.Az energiasugár tengelye látszólag nem mozdult el, de a két földlakó tudta, mit ér a szabad

szemmel végzett megfigyelés. Az ívpályának milliomod másodperc egyenértékű – emberi szemszámára érzékelhetetlen – elhajlásamár kimozdítaná gyújtópontjából a sugárnyalábot, s odalent aFöldönszázésszáznégyzetmérföldnyiterületenmindenizzóromhalmazzáváltozna.A vezérlőműnél, pedig egy robot áll, amelyet nem érdekel se sugár, se gyújtópont, se a Föld,

amelyetnemérdekelmás,csakaMester.Órák múltak el. A földlakók dermedt csendben bámultak ki az ablakon. Végül az ugrándozó

fényszemecskékelhalványultak,kialudtak.Aviharelvonult.–Végeaviharnak–mondtaszíntelenhangonPowell.Donovan nyugtalan szendergésbe merülve feküdt az ágyán. Powell fáradt szemmel, irigykedve

pillantott feléje.A jelzőfény újból és újból felvillant, de a férfi rá se hederített.Mostmármindenmindegy. Minden! „Talán Zseninek van igaza, – gondolta –, valóban alacsonyrendű lény vagyok,megrendelésrekészültemlékezettel.Alacsonyrendűlény,akinekéleteelvesztetterendeltetését.”Bárígyvolna!Zseniálltelőtte.–Nem felelt a fényjelzésre –mondta halkan –, hát idejöttem.Látom, nagyon rossz bőrben van.

Attól tartok, létezésének időszakaavégéhezközeledik.De talánazértmégérdeklikamaleolvasottadatok.Powellhomályosanérezte,hogyarobotbarátilagközeledikfeléje.Talánvalamilyenlelkifurdalás

bujkálbenne,amiérterőszakosanmagáhozragadtaazállomásvezérlőművénekkezelését,seztakarjalecsillapítani.Elvetteafelényújtottgrafikonokat,ésüresszemmelbámultrájuk.–Perszenagykiváltság–szólaltmegelégedettenZseni–aMestertszolgálni.Nemszabadrossz

névenvennie,hogyátvettemahelyét.Powell felsóhajtott. Gépiesen lapozgatta a grafikonokat, mígnem zavaros szeme megakadt egy

vékonyvörösvonalon.Kisebbingadozásokkalapapíregészhosszánvégigfutott.Aférfilélegzeteelakadtazámulattól.Kétmarokrafogtaapapírlapot,felállt,demégmindignem

tudtalevenniszemétavonalról.Atöbbigrafikonészrevétlenapadlórahullt.– Mike! Mike! – Powell vadul fölrázta szendergéséből barátját. – Mike! Egyenesben tartotta a

sugarat!–Mi... i? Ho... ol? – Donovan hirtelen magához tért, és most ő is kidülledt szemmel meredt a

grafikonra.–Mibaj?–szóltközbeZseni.–Teagyújtópontbantartottadasugarat–hebegtePowell.–Teezttudtad?–Gyújtópont?Azmegmicsoda?– Pontosan a vevőállomásra irányítottad a sugarat, az ívpálya elhajlása amilliomodmásodperc

tizedrészénbelülmaradt.–Mifélevevőállomásrólbeszél?–Aföldiről.AFöldönlevővevőállomásról–motyogtaPowell.–Igen,pontosanagyújtópontban

tartottad.Zsenibosszúsansarkonfordult.–Maguknálmindenjószándékmeddő.Folytonugyanaztaképtelenségethajtogatják.Perszehogy

egyensúlybantartottammindenműszermutatót,hiszezaMesterakarata.Felkaptaaszétszórtgrafikonokat,éskimértmozdulatokkaltávozott.–Megállazész!–robbantkiDonovanbőlaszó,amikorZsenibecsuktamagamögöttazajtót.–És

mostmitteszünk?–fordultPowellhez.–Semmit–válaszoltafáradtan,defelvidulvaamásik.–Zsenibebizonyította,hogytökéletesenel

tudjavezetniazállomást.Mégéletembennemláttam,hogyvalakiilyenkitűnőenmegbirkózzékegyelektronviharral.– De ez még nem oldja meg a problémánkat. Hisz most is csak a Mesterről fecseg. Nem

hagyhatjuk...–Idefigyelj,Mike.AMesterutasításaitköveti,deatájolók,aműszerek,agrafikonoksegítségével.

Misetettünkegyebet.– Igen, de nem ez a lényeg. Eltűrnéd, hogy tovább ismételgesse ezeket a sületlenségeket a

Mesterről?–Miértne?–Kihallottmégilyenzöldséget?Hogybízzukráazállomáskezelését,haegyszerűennemhisza

Földlétezésében?–Tudjakezelniazállomástvagysem?–Tudja,de...–Akkormiértérdekes,hogymithisz?!Powell széttárta a karját, arcára halvány mosoly ült. Az ágya felé tántorgott, és a következő

pillanatbanmáraludtis.

Powellbeszédközbenkönnyűűrruhájánakfölvételévelvesződött.–Pofonegyszerűvolna–magyarázta.–EgyesévelidehozzukazújZSNmodelleket,ellátjukőket

egyheti időtartamra időzített kikapcsolószerkezettel, hogy azt a... Mester-kultuszt módjuk legyenmagátólaprófétátólelsajátítani,saztánakijelöltállomásokonmegintbekapcsoljukéséletrekeltjükőket.IlyenmódonkétZSNmodellttudnánk...–Ugyan,hagydmárabba.–Donovankinyitottaüvegessisaklemezét,ésmogorvapillantástvetett

társára. –Gyerünk kifelé. Itt a váltás, velem pedig addig úgyse lehet beszélni, amíg nem érzem aFöldetalábamalatt,ésmegnemgyőződömróla,hogytényleglétezik.Közbennyílt az ajtó,Zseni lépettbe rajta.Donovanhalkan szitkozódva lecsapta sisaklemezét, és

bosszúsanhátatfordítottarobotnak.ZsenipuhaléptekkelPowellhezlépett.–Mármennek?–tudakoltabánatoshangon.–Majdjönnekmásokahelyünkbe–válaszoltakurtánPowell.Zsenifelsóhajtott.Hangjaolyanvolt,mintamikorfeszeshuzalokonjátszikaszél.–Szolgálatuknakvége,eljöttmegsemmisülésük ideje.Tudtam,hogy így lesz,mégis...De legyen

megaMesterakarata.BánatoshangjafölborzoltaPowellt.–Tartsdmegasajnálkozásodat.AFöldremegyünkésnemamegsemmisülésbe.– Igen. A legjobb, ha ebben a hitben élnek. – Zseni felsóhajtott. – Most értem csak, milyen

bölcsességsugalljaezeketacsalókaképzeteket.Mégha tudnám,se rendítenémmegahitüket.–Ésúgytávozott,mintatestetöltöttszánalom.Powell vicsorogva nézett utána, majd intett Donovannek. Fölragadták légmentesen lezárt

bőröndjeiket,ésmegindultakazsilipkamrafelé.A váltást hozó űrhajó a külső leszállópályán várakozott. FranzMüller, aki Powellt váltotta föl,

kimértudvariassággalüdvözölteőket.Donovankurtánbiccentett,majdapilótafülkébe indult,hogyátvegyeaszolgálatotSamEvanstől.Powellmégegyideigaleszállópályánténfergett.–HogyvanajóöregFöld?–kérdezte.Aközhelynekbeillőkérdésreugyanilyenválaszjött:–Mégforog.Müller súlyos űrkesztyűjét húzogatta, előkészületképpen az itteni szolgálatra. És eközben vastag

szemöldökétráncolvamegkérdezte:–Hogyváltbeazújrobot?Remélem,jól,mertnálammáskéntavezérlőműközelébeseszagolhat.Powell habozott a válasszal. Végigmérte az előtte álló büszke poroszt, a szigorú, makacs

koponyáján meredező sörtéktől le egészen a feszes vigyázzban álló lábakig. És Powell testén alegtisztábbörömáramahullámzottvégig.– Kitűnően bevált – mondta lassan. – Magának, azt hiszem, nem sokat kell majd babrálnia a

vezérlőművel.Elvigyorodott,ésbeszálltazűrhajóba.Müllerjónéhányhétigittteljesítszolgálatot...

A.E.VanVogtASZUNNYADÓ

Öregvoltasziget.MégAz,Amiottfeküdtakülsőcsatornában,ésmostaakemény,nyílt tenger,mégAzsemsejtette, amikoréltmég,millió-millióesztendeje,hogyez ittmagánakazősi földnekegykitüremlése.Nagyjából három mérföld volt a sziget hossza, fél mérföld a legnagyobb szélessége. Éles

kanyarokatírtleakékvizűlagúnakörül,éssziklás,tajtékvertekarja-kezeaszigetlábaujjafelényúlt–minthaóriásiemberalakhajolnale,próbálná,dehiábapróbálnáelérnialábát.Alábujjakésakézközén,acsatornán,benyúltatenger.Avíznemállhattaacsatornát.Végtelentürelemmeldolgozott,martaasziklafalat,ésamunkálkodó

víz sajátos hangja vegyüléke volt mindennek, ami érdes és visszatetsző az ellenálló föld és azostromlóhullámörökcsatájában.AsikoltóvizektengelyébenfeküdtIilah,mostmárszintemindörökreholtan;megfeledkezettróla

azidőésavilágegyetem.1941 elején japán hajók futottak be a veszélyes vizeken a csendes lagúnába. Az egyik hajó

fedélzetéről kíváncsi szempár fürkészte aValamit, amint ott feküdt a háborgó tenger útjában.De afürkésző szempár gazdája olyan kormányt szolgált, amely nem tűrhette a szolgálaton kívülicselekedeteket.ÚgyhogyTakuOmilo hadnagymérnök csupán ennyit írt jelentésében: „Az említettcsatorna torkolatában tömör, csillogó, sziklaszerű tárgyat észleltem; hossza mintegy négyszáz,szélességekilencvenláb.”A sárga bőrű kis emberek megépítették föld alatti gáz- és olajtartályaikat, azután eltávoztak a

lenyugvó nap irányába.A víz áradt és apadt, azután áradt és apadtmegint.Napok és évek követékegymást,éssúlyosvoltaz időkeze.Akönyörtelenesősévszakelmostaazemberottjártának jeleit.Zöld növényzet szökkent szárba, ahol a gépek egykor lecsupaszították a földet.A háborúnak végevolt.Aföldalattitartályokmegsüllyedtekegykisséföldágyukban,sokfőcsőmegrepedezett.Azolajlassankiszivárgott,sacsillogólagúnavizétévekigfénye,sárgászöldolajkéregborította.ABikinkorallzátonykörzetében,százmegszázmérföldnyiresorrahangzottakfelarobbanások,

és a radioaktív vizeket különleges törvényeik szerint hozták mozgásba. Ennek a nagy erejűenergiánakelsőkiszűrődése1946koraőszénérteelaszigetet.Vagykét évmúlva egy türelmes tisztviselő, akiTokióban a japán császári haditengerészet aktáit

firtatta, jelentést tett az olajtartályok létezéséről. 1950-ben a Coulson torpedóromboló elindultrendszereskutatóútjaiegyikére.Ekkorkövetkezettelalidércesidőszak.

KeithMaynardhadnagylátcsövénborúsanszemlélteaszigetet.Számítottvalamirendellenességre,denemhittevolna,hogymajdgyökeresenkülönbözikmindattól,amitmárunalomigismert.– Szokásos aljnövényzet – motyogta –, a sziget hosszában alacsony hegygerinc, fák... – És itt

elhallgatott.Széles ösvény nyílt a közeli partszakasz pálmaerdejében. Nem egyszerűen kidőltek a fák: mély

barázdába tipródtak, amelyetmár felvert a fűmeg a gyom.A barázda száz láb széles lehetett, s apartrólfelfelévezetettadomboldalon,egészenadombtetőnféligeltemetveheverőhatalmasszikláig.Maynard zavarodottan bámulta a szigetről készült japán fényképeket. Önkéntelenül összekötő

tisztjéhez,Gersonhadnagyhozfordult.

–Atyaisten!–szólt.–Hátazasziklameghogykerültodafel?Egyikfényképensemlátni.Amint kimondta,már legszívesebben visszaszívta volna. Gerson a szokásos enyhe rosszallással

nézettrá,vállatvontésaztmondta:–Lehet,hogyeznemisazasziget.ErreMaynard nem felelt. „Fura alak ez aGerson – gondolta. –Más sem telik tőle, csak csupa

gúnyosmegjegyzés”.– Meglehet vagy kétmillió tonna. A japcsik biztosan azért vonszolták fel oda, hogy minket

összezavarjanak.Maynard hallgatott. Bosszankodott, amiért az előbb kicsúszott a száján az a megjegyzés. Kivált

azért,mertegypillanatigvalóbanajapcsikragondoltasziklávalkapcsolatban.Asúlybecslésazonban– rögtön látta, hogy nagyjából helyes – véget vetett eszeveszett gondolatainak. Ha a japcsik megtudnánakmozgatniegykétmilliótonnasúlyúsziklát,akkormegnyertékvolnaaháborút.Deazértadologvizsgálatotérdemel–majdkésőbb.Eseménytelenül hajóztak végig a csatornán. Szélesebb és mélyebb volt, mint Maynard a japán

beszámolók alapján gondolta, s ezért könnyebb volt a dolguk. Délebédjüket a lagúna védelmébenköltötték el.Maynard észlelte a víz színén az olajat, és nyomban figyelmeztette a legénységet, nedobjanak gyufát a vízbe. Tiszttársaival folytatott rövid megbeszélés után elhatározta, hogy amintvégeznekmegbízatásukkal,éskihajóznakalagúnából,felgyújtjákazolajat.Egyóraharmincperckor lebocsátottákacsónakokat,éskésedelemnélkülpartotértek.Egyórán

belül a lemásolt japán tervrajzok alapján megtalálták a négy eltemetett tartályt. Valamivel továbbtartott,amígfelbecsültéka tartályokméretét,és felfedezték,hogyanégyközülháromüres.Csakalegkisebb, amely magas oktánszámú benzint tartalmazott, maradt ép, és tele is volt. A tartalmakörülbelültizenhétezerdollártért,nemértemeganagyobbhaditengerészetitartályhajókfigyelmét,amelyek még mostanában is arrafelé cirkáltak, és összegyűjtötték az elheverő japán és amerikaiholmit.Maynardúgygondolta,hogyegykisebbhajótküldenekmajdalkalmilagabenzinért,deezmáreznemaződolga.Annakellenére,hogyamunkávaligengyorsanvégeztek,Maynardfáradtanvonszoltafelmagáta

fedélzetre alkonyatkor. Valószínűleg eltúlozta egy kicsit, mert Gerson szükségtelenül hangosankérdeztemeg:–Kimerült,uram?Maynard megmerevedett. És nem tulajdon hajlandósága, hanem ez a megjegyzés indította arra,

hogy haladéktalanul felderítse a sziklát. Vacsora után, amint lehetett, önkénteseket toborzott.Szuroksötétben bocsátották le a csónakot, benne Maynard ült, Yewell másod-vitorlamester és hétmatróz.A tornyosuló pálmák tövében, a homokon kikötöttek, és az osztagmegindult a szárazföldbelsejefelé.Újhold volt, a sötét égen a nemrégiben elmúlt esős évszak maradék felhőfoszlányai között

elszórtan fénylettek a csillagok. Felfelé kapaszkodtak a barázdában, ahol a fákat szó szerintbeleszántottavalamiaföldbe.Zseblámpáikhalványfényébentermészetellenesnektűntaföldfelszínnelegyenlővéégettéslapultrengetegfalátványa.Maynardmeghallotta,hogyegyikemberemagaelémorogja.–Alaposkistájfunjárhatotterre.„Nemcsak tájfun – gondoltaMaynard –, de a nyomábanpusztító tűzvész, orkánszerű szél, olyan

hatalmas, hogy...” – És itt megálltak a gondolatai. El sem tudott képzelni akkora vihart, amelyfelgörgetne egy kétmillió tonna súlyú sziklát negyed mérföld hosszú domboldalon, négyszázlábnyira a tenger színe fölé. Közelről a szikla már nyers gránitnak látszott. A zseblámpákfénysugarábanszámtalanrózsaszíncsíkereztefelszínét.Maynardakkordöbbentrá,milyenhatalmas,amikorvégigvezetteosztagátnégyszázlábnyiútonasziklamentén,ésfelpillantottaszirtkéntfölibük

magasodó,villódzósziklafalra.Aszikla túlsóvége,nohamélyebbenágyazódotta földbe, legalábbötvenlábnyiraemelkedettföléjük.Kellemetlenülmelegvolt az éjszaka.Maynardról patakzott a veríték.Egypillanatra fáradt öröm

lepte meg arra a gondolatra, hogy milyen kellemetlen körülmények közt végzi kötelességét.Bizonytalanulmegállt,komoranízlelgetteazéjmélységes,ősicsöndjét.–Törjeteklepárdarabotmintának,aztánmehetünk–mondtavégül.–Érdekesekazokarózsaszín

csíkok.Néhánymásodpercmúlvaiszonyatosemberisikolytörtátasötétségbörtönén.Zseblámpák villantak fel. Fényükben meglátták Hicks matrózt, amint a szikla mellett a földön

fetreng.Csuklójahelyénüszkös,feketecsonkvolt.Akezetövigleégett.MegérintetteIilah-t.Maynard morfiumot adott a borzalmas fájdalomtól szenvedő matróznak, és sürgősen

visszaszállítottákahajóhoz.Rádiónhívtákatámaszpontot,ésonnanasebészvágásrólvágásraadottutasítást, hogyan végezzék el a műtétet. Kórházrepülőt küldenek a betegért – ígérték. Afőhadiszálláson bizonyára némi fejtörést okozott, hogyan történt a baleset, mert „továbbitájékoztatást”kérteka„forró”szikláról.Másnapraavonal túlsóvégénmármeteoritnakmondtákasziklát. Maynard, aki rendszerint nem vonta kétségbe feletteseinek megállapításait, összevontaszemöldökét, amikor ezt meghallotta, és közölte, hogy ez a meteorit kétmillió tonnát nyom, és aszigetfelszínénfekszik.–Kiküldömamérnökkarisegédtisztet,hogymérjemegahőmérsékletet–mondta.Agépháztermométereszerintasziklafelszínihőmérsékletenyolcszáz-egynéhányFahrenheit-fok

volt.Ereaközlésreegykérdésjöttválaszul,amimegdöbbentetteMaynardot.–Igen–válaszolta–,kapunkavízbőlenyheradioaktívreakciót,demástnem.Ésazsemkomoly.

Azadottkörülményekfigyelembevételévelhaladéktalanulvisszavonulunkalagúnáról,ésmegvárjuk,mígmegérkezikahajóatudósokkal.Sápadtanésidegesenfejeztebeabeszélgetést.Kilencember,köztükőmagais,asziklátólnéhány

méternyi távolságban járkált, vagyis jócskán a halálos veszedelem zónájában. Mi több, az egészCoulson,bártöbbmintfélmérföldnyirevan,veszélybenlehet.Az elektroszkóp aranyfüst lemezei azonban mereven álltak és a Geiger-Müller-számláló csak

akkor kottyantott, amikor a vízbe tették, és úgy is csak nagy időközökben. Maynardmegkönnyebbültenindultlefelé,hogymegnézzeHicksmatrózt.Asebesültneknyugtalanálmavolt,deélt, és ez jó jelnek volt mondható. A kórházgép orvost is hozott, aki ellátta Hickset, és atorpedóromboló egész személyzeténél vérsejtszámlálást végzett. A jó kedélyű fiatalember azutánfelmentafedélzetre,ésjelentésttettMaynardnak.–Nemhiszem,hogyalaposagyanújuk–mondta–,mindenkirendbenvan,mégHicksis,eltekintve

perszeakezétől.Szerintemahhozképestiszonyúgyorsanégettmeg,hogycsaknyolcszázfokosvoltahőmérséklet.– Azt hiszem, odaragadt a keze – mondta Maynard, és megborzongott. Szokásos önemésztő

módjánlelkilegmagaisátélteazegészbalesetet.–Szóvalazvolnaottaszikla–mondtadr.Clason.–Fura...hogykerülhetettoda?Mégötpercmúlvaisottálltak,amikorafedélközbőlvérfagyasztósikolyhallatszott,ésszéttéptea

távoliszigetlagúnájánakcsendjét.

Iilah öntudatánakmélyénmegmoccant valami, valami, hogymit is kellene csinálnia.Vajonmit?Nemvoltképesráemlékezni.1946 végén támadt az első igazi gondolata, amikor megérezte a külső energia erejét. És

megmoccant benne a visszatérő élet. A külső áram dagadt és apadt. Szokatlanul, kellemetlenülhalványvolt.Abolygókérge,az ismerősbolygóé,még lüktetett anapállapotábólmégkinemhűltvilág apadó, de hatékony energiáitól. Csak lassan, nagyon lassan ébredt rá Iilah, milyen szörnyűnyomorúságveszikörül.Kezdetbencsakbefeléérzett,aligpislákoltbenneannyiélet,hogyérdekeltevolnaaz,amikívülvan.Erőnek erejével arra kényszerítettemagát, hogy fokozottabban tudatára ébredjen környezetének.

Radarlátásával kitekintett erre a különös világra. Sekély fennsíkon feküdt, egy hegytető közelében.Elhagyatott volt a táj, atomtűznek sem szikrája, semnyoma sehol – sem egy buboréknyi fortyogószikla,semegyenergiafuvallatnememelkedettégnekholmiiszonytatóbelsőrobbanásból.Amitlátott,nemúgylátta,minthaszigetlenneskörülötte,ameddigaszemellát,végtelenóceán.A

vízalatti földetcsakugyan jól látta,mintavíz fölöttit.Látása,minthogyultra-ultrarövidhullámokraalapult, nem láthatott vizet. Felismerte, hogy öreg és haldokló bolygónvan, aholmár réges-régenkihunytazélet.Egyedüléshalálánvanegyelfeledettbolygón–csakmegtalálnáaztazenergiaforrást,amifeléleszthetné!Egyszerű logikaikövetkeztetésselmegindult lefeléahegyenabbaaz irányba,ahonnanminthaaz

atomenergia árama származna. Valahogyan odalent találta magát, és nagy nehezen megint visszakellett kapaszkodnia.Mihelytmegindult felfelé, a legközelebbi csúcsnak vette útját, és elhatározta,hogymegszemléli,mivanatúlsóoldalon.Ahogykikormányoztamagáta lagúna láthatatlan,érzékelhetetlenvizéből,kétszögesenellentétes

tünemény hatott rá. Elvesztette kapcsolatát a víz hordozta atomárammal. És ugyanakkor a vízmárnem gátolta testének neutron- és deuteron-tevékenységét. Élete fokozott intenzitást öltött.Már nemérezte, hogy lassan megfullad. Hatalmas alakja önmaga táplálta máglya lett, alkalmas arra, hogymegélje alkotóelemeinek normális radioaktív élettartamát – még mindig mélyen a saját normálisaktívszintjealatt.ÉsIilahmeginteztgondolta:„Valamitcsinálniakartam.”Meggyarapodottazelektronokárama,aszámtalanóriássejtenát,ahogyIilahemlékeznipróbált.

Azután fokozatosan lassult,amikornemjöttazemlékezés.Életenergiájának törtrésznyi fokozódásahelyzetének szélesebb, pontosabb tudatát idézte elő.Hullámhullámután gördült Iilah-tól a felfogóradarerő aHoldra, aMarsra, aNaprendszer valamennyi bolygójára – és a visszavert visszhangotriadtfelismerésselvizsgálta,mertodakintiscsakholttetemekvoltak,semmimás.Egy halott rendszer határolta körül, tartotta börtönében, míg anyagi szerkezetének könyörtelen

kimerülése megint csak kapcsolatba nem hozta a bolygó meddő tömegével, ahol zátonyra került.Most ráébredt, hogy halott volt. Hogyan történt pontosan, arra nem emlékezett, csak arra, hogyrobbanóan heves, megsemmisítő anyag fröcskölt körülötte, eltemette, kioltotta életfolyamatait. Azalkalmazott atomkémia alkalmasint ártalmatlan formára alakította át az anyagot, és már nemakadályozhattaIilah-t.Deőaddigramárhalott.Ésmostéltmegint,decsakolyhalványanpislákoltbenneazélet,hogynemtehetettmást,vártaa

véget.Iilahvárt.1950-bennézte,amintazégenfeléjelebegatorpedóromboló.Mégjóvalmielőttlassítottéséppen

alatta megállt volna, felfedezte, hogy ez nem rokon létforma. Tompa belsőmeleget fejlesztett, éskülsőfalainátIilahjólláttatüzeinekhalványizzását.AzonazelsőnaponIilahvárta,hogyalényvalamiképpentudomásulvesziőt.Deabbólsemmiféle

élet nem sugárzott.A fennsík fölött lebegett az égen, ami lehetetlen jelenség volt, kívül esett Iilahteljes tapasztalatán.Mert neki, akineknemvoltmódja érzékelni a vizet, akimég csak el sem tudtaképzelnia levegőt,ésakinekazultrahullámaiúgyhatoltakátemberi lényeken,minthaazoknemisléteznének–neki a reakciócsupánegyetlen jelentésthordozott:hogy íme, itt egy idegen létforma,amelyalkalmazkodottakörnyezőhalottvilághoz.

Iilah egyre izgatottabb lett. Az a holmi szabadon mozgott a bolygó felszínén. Tudná azt is, habárhol maradt volna atomenergia-forrás. Az volt a probléma, hogyan létesítsen kapcsolatot aholmival.Anapmagasandelelt,amikorIilahelsőkérdésmintájátirányítottaatorpedórombolófelé.Egyenesenagépházbanhalványanpislákolótüzekfeléirányozta,mertúgygondolta,ottlesznyilvánazidegenlényfelfogóközpontja...A parton temették el azt a harmincnégy embert, aki a gépház és a kazánház belsejében vagy

környékénmeghalt.Életbenmaradtbajtársaik,köztükazösszestiszt,félmérföldnyitmentektovábbakeletiparton.Kezdetbenúgygondolták,ottmaradnak,mígazelhagyottCoulsonmárnembocsátkiveszedelmes radioaktív energiákat. Hetedik nap, amikor a szállító repülőgépek már dobtak letudományos felszerelést és személyzetet, három ember betegedett meg, és a vérképük a vörösvérsejtekfatáliscsökkenésétmutattaki.Bársemmiféleparancsotnemkapott,Maynardmegijedt,éselrendelte,hogyazegészlegénységetszállítsákHawaiibamegfigyelésre.Atiszteknekszabadválasztástengedett,deóvaintetteaműszakimásodtisztet,azelsőtüzértisztetés

több zászlóst, akik segítettek felhozni a halottakat a fedélzetre: ne kockáztassanak, hanem ragadjákmegazalkalmat,ésszállíttassákelmagukatazelsőgéppel.Nohaparancsukszerinttávozniukkellettvolna,alegénységtöbbtagjaengedélytkért,hogymaradhasson.Gersonaprórakikérdezteőket,majdtizenkét ember, aki hitelt érdemlően bizonyította, hogy nem tartózkodtak a radioaktivitás sújtottakörzetben,végülmaradhatott.Maynardszíveszerintaztszerettevolna,haGersoniselmegy,deebbenavárakozásábancsalódott.

A szerencsétlenség időpontjában a fedélzeten tartózkodó tisztek közül Gerson, Lausson és Hauryhadnagyok – az utóbbi kettő tüzértiszt –, valamint McPelty, Roberts és Manchinoff zászlósok ottmaradtakaparton.OttmaradtJenkinsélelmezésifőtisztésYewellmásodvitorlamesteris.A haditengerészek csoportjával nem törődött az újonnan érkezett expedíció, csupán több ízben

felkértékőket,hogyvigyékodábbasátraikat.Amikornyilvánvalóvávált,hogymegintcsakodábbfogjákköltöztetniőket,Maynardbosszúsankiadtaaparancsot,hogytelepítsékmesszebbreapartonasátrakat,aholapálmafákközöttfüvestisztásnyílt.Maynard kezdetben tanácstalan volt, azután elkomorult, ahogy teltek-múltak a hetek, és nem

érkezettújabbparancs,hogymittegyen.Azegyikamerikailapban,amelynekriportereiiskövettékaszigetre a tudósokat, a talajgyalukat és a betonkeverőket, szemet szúrt neki egy cikk a „bizalmasértesülések”rovatában,sekkorgyanútfogott.AcikkírószerintahaditengerészetinagyfejűekésazAtomenergiaBizottságciviltagjaiközöttnézeteltéréstámadtavizsgálatirányításátilletően.Azzalazeredménnyelzárult,hogyelrendelték:ahaditengerészet„foglaljoneltartózkodóálláspontot”.Maynard vegyes érzelmekkel olvasta a hírt, és felderengett benne a sejtés, hogy ezek szerint

valószínűleg ő a kizárólagos haditengerészetimegbízott a szigeten.A felismerés elsőmámorábanmár-márellentengernagynakláttamagát–haszerencséskézzelnyúladologhoz.Hogyminevezhetőadottesetbenszerencsésnek,eltekintveattól,hogygondosanszemmeltartmindentésmindenkit,aztmárMaynardnemtudta.Azönkínzásnakszerfelettkifinomultformájavoltez.Álmatlansággyötörte.Napközbentőletelhetőtapintattalésészrevehetetlenülmászkáltmindenfeléa

tudóshad mindjobban terjeszkedő táborában. Éjszaka pedig többfelé volt búvóhelye, ahonnanmegfigyelhetteafényárbanúszópartot.Mesébe illő fényoázis volt ez a Csendes-óceánmélységes éjszakájában. Teljesmérföld hosszán

fényfüzérekhúzódtakasusogóvizekfölött.Megvilágítottákadombszélénkísértetiesenfelmeredő,hosszú,vastag,dimbes-dombos,betonnaktetszőfalakat.Avédőfalakazértmeredeztekasziklakörül,hogy mindenféle külső kapcsolattól megpróbálják elszigetelni. Éjfélkor a talajgyaluk bömböléseelhalt,abetonkeverőkletettékutolsórakományukat,elsiettekahevenyészettpartiúton,éscsendlett.Amárisbonyolultszerkezetzaklatottálombasüllyedt.Maynardrendszerintvárt,annakazembernekafájdalmastürelmével,akitúlteljesítikötelességét.Úgyegyórafeléáltalábanőislefeküdt.

Titkosszokásanembizonyulthiábavalónak.Ővoltazegyetlen,akivalóbanláttais,amintasziklafelmászottadombtetőre.Fantasztikus látványvolt.Körülbelülháromnegyedegy lehetett,ésMaynardmár-márúgyérezte,

befejezheti a napot, amikor meghallotta a hangot. Olyan volt, mint amikor egy billenőplatósteherautóbólkiborítanakegyrakománysódert.Egyröpkepillanatigcsakabúvóhelyévelkapcsolatosaggodalom töltötte el. Fel fogják fedezni éjszakai kémkedését. A következő pillanatban a sziklafelmeredtaragyogófényben.Most már hatalmas robaj hallatszott, amint az ellenállhatatlan mozgás előtt szétmorzsolódott a

betonkerítés.Ötven-,hatvan-,aztánkilencvenlábnyirameredt feladombfölöttaszörnyetegszikla,nagyerővelátcsúszottacsúcson,aztánmegállt...Iilahkéthónapjafigyelte,amint teherszállítóhajóksiklanakacsatornán.Hogymiértéppezenaz

útvonalon járnak – ez a kérdés foglalkoztatta.És azon tűnődött, vajonmi az, ami ilyen egyenletesszintentartjaőket.Ésmégennélissokkalérdekesebbvolt,hogyasurranóidegenekmindenesetbenmegkerülték a szigetet, és eltűntek a keleti part kezdetét jelző magas hegyfok mögött. És mindenesetben, amikor néhány napig távol voltak, megint visszasurrantak a látóterébe, átlebegtek acsatornán,ésfokozatosaneltűntekazégenát.Ezekben a hónapokban Iilah kínzóan rövid pillanatokra meglátott kisebb, de sokkal gyorsabb

szárnyashajókat is, amelyeknagymagasságból vágódtak le, és kelet felé, a dombgerincemögötttűntekel.Mindigkeletfelé.Aligbírtmárkíváncsiságával,denemigenakartenergiátpazarolni.Végültudatábaférkőzöttafénypára,amelyéjjelenkéntvilágítottabeakeletieget.Iilahmozgásbahelyezteahevesebb felszíni robbanásokat, amelyek révén lehetségessé vált az irányítómozgás, és az utolsó,mintegyhetvenlábnyitávolságonfelkapaszkodottadombtetőre.Demindjártmegisbánta.Azegyikhajónemmesszefeküdtaparttól.Akeleti lankafényénekminthanemisvolnaforrása.

Ahogy figyelt, tucatnyi teherautó és talajgyalu száguldozott erre-amarra, némelyik egészen aközelébejött.Hogyvoltaképpenmitakartakvagymitcsináltak,aztképtelenvoltmegállapítani.Többkérdőgondolathullámotbocsátottkülönféletárgyakra,deválasztnemkapott.Feladta,mintreménytelenvállalkozást...Másnapreggelasziklamégmindigadombtetőnnyugodott,olyanegyensúlyihelyzetben,hogya

sziget mindkét oldalát fenyegették az Iilah által kiszámíthatatlan alkalmakként kibocsátottenergiakitörések. Maynardnak Jenkins, az élelmezési főtiszt számolt be elsőnek az elszenvedettkárról.Hétteherautósofőréskéttalajgyalu-kezelőmeghalt,tizenkettensúlyoségéstszenvedtek–éskéthónapmunkájamegsemmisült.A tudósok valószínűleg lázas üzenetváltást folytattak, mert nem sokkal dél után felszereléssel

megrakott teherautók és talajgyaluk áramlása indult meg a tengerészeti tábor előtt. A követésükreküldöttmatrózazzalajelentésseltértvissza,hogyazújtábortaszigetalacsonyabbvégénverikfel.Épp sötétedés előtt figyelemre méltó esemény történt. a létesítmény igazgatója négy vezető

beosztású tudós társaságában elment egészen a kivilágított területig, és Maynardot kereste. A kiscsoport barátságosan mosolygott. Általános kézszorongatás. Maynard bemutatta Gersont, akiMaynardlegnagyobbsajnálatáraéppenatáborbantartózkodott.Aküldöttségezekutánatárgyratért.–Mintön is tudja–mondtaaz igazgató–,aCoulson csak részben radioaktív.Ahátsóágyúerőd

teljesen érintetlen, és ennek értelmében kérjük önöket, szíveskedjenek velünk együttműködni, ésaddiglövetniasziklát,mígdarabokranemtörik.Beletelt egy percbe,mígMaynardmagához tért döbbenetéből, és eldöntötte,mit feleljen erre a

kérésre. Az elkövetkező néhány nap során egyetlenegyszer sem fejezte ki kételyét a tudósokmeggyőződésében, miszerint a sziklát össze kell törni és így ártalmatlanná tenni. Egyszerűenelutasította,újbólésújbólelutasítottaakérésüket.Csakaharmadiknapongondoltarra,hogyennekisokátadja.

–Azönökóvintézkedése,uraim–mondta–,nemelegendő.Véleményemszerintaz,hogyatábortkiköltöztetikaszigetcsúcsra,nemnyújtkellővédelmetabbanazesetben,haasziklafelrobban.Nos,természetesenhailyenértelműparancsotkapnékvalamelyhaditengerészetifeletteshatóságomtól...Abefejezetlenmondatottlógottalevegőben,ésMaynardláttaatudósokcsalódottábrázatán,hogy

valószínűleg ők is nem egy heves hangú üzenetet váltottak a maguk fölötteseivel. A kwajaleinitengerészeti támaszpontról negyednap érkező irat egy „magas rangú” washingtoni tengerésztisztetidézett, aki kijelentette, hogy „mindennemű efféle intézkedést a sziget haditengerészetiparancsnokának ítéletérebíznak”.Leszögeztékazt is,hogyamennyibenamegfelelőcsatornákonátilyenirányúkérésérkezik,ahaditengerészetszívesenkiküldiegyikatomszakemberétahelyszínre.Maynard ebből világosan megérthette, hogy ez idáig feletteseinek megelégedésére intézte az

ügyeket. Csak éppen mire végigolvasta az iratot, a torpedóromboló öthüvelykes ágyúinakfélreismerhetetlenugatásatörtemegacsöndet,mindenféleágyúhangközöttalegélesebb.Maynardbizonytalanulfeltápászkodott.Megindultalegközelebbimagaslatfelé.Mégodasemért,

amikoralagúnatúlsópartjárólelhatolthozzáamásodikfülsiketítőágyúbömbölés,ésújbólszörnyűrobbanásvisszhangzottasziklaközeléből.Maynardelértemegfigyelőpontját,éslátcsövénáttucatnyiembertpillantottmeg,amintafedélzetenahátsóágyúerődkörülsürögnek.Aparancsnokotújésmégkomorabb düh fogta el. Elhatározta, hogy aki csak segédkezik a támadásban a torpedórombolólegénységéből,azonnalletartóztatjaellenségesésveszedelmeshatásköritúllépéscímén.Átfutott az agyán a gondolat, hogy keserves egy nap az, amikor irodák közti nézeteltérések a

parancsok nyílt megtagadását okozzák, minthogyha semmi másról nem volna szó, csak holmihatalmivillongásról.Deezagondolat,ahogyjött,olyangyorsantávozottis.Megvárta,mígharmadszoristüzelnek,azutánlesietettadomboldalonatáborig.Gyorsparancsok,

ésnyolctisztésközlegényfigyelőállásokatfoglalelaszigetpartján,ahonnanszemmeltarthatjákakikötést megkísérlő csónakokat. A többiek élén Maynard a legközelebbi tengerészeti csónak felétartott.Kerülőt kellett tennie a csúcs felé.Nyilván rádióösszeköttetés volt a csúcs és a hajón levőkközött, mert éppen amikor Maynard megközelítette a már elnémult és elhagyott Coulsont, akkorbukkantelőegymotorcsónakaszigettúlsóvégefelé.Maynardhabozott.Üldözze?A sziklát a figyelmesvizsgálat szemmel láthatóan épnekmutatta.A

kudarcfelvidította,deegybenóvatosságraisintette.Nemfogtetszeniafeletteseinek,hamegtudják,hogynemtettemegaszükségesóvintézkedéseket,ésa torpedórombolót rajtaütésszerűenelfoglaltaazellentábor.Még akkor is ezt a problémát latolgatta, amikor Iilah megindult lefelé a dombon, egyenesen a

torpedórombolófelé...Iilahészrevetteazelsőfényesfüstgomolytazágyúcsőkörül.Ésazutánvoltegypillanat,amikor

észrevette, hogy egy tárgy repül feléje. Valamikor réges-régen kifejlesztette magában a szállótárgyak elleni védőműrendszert. Most egészen automatikusan megfeszült a becsapódásra. A tárgyazonban nemcsak hogy keményen hozzácsapódott, hanem fel is robbant. Óriási volt az ütés. Iilahvédőrétege megpattant. A rázkódás elhomályosította és eltorzította a hatalmas tömegénekelektronikuslemezeibőlszármazóáramot.Az automata stabilizáló-”csövek” azonmód egyensúlyozó impulzusokat bocsátottak ki. A forró

belső,részbenmerev,részbenfolyékonyanyag,amelyIilahtesténeknagyrészétalkotta,mégforróbbésmégfolyékonyabblett.Aziszonyúrázkódásokoztagyengeségekfelvettékafolyadéktermészetesegységét,ésgyorsanmegkeményedtekazirtózatosnyomásalatt.Iilahmagáhoztért,ésazontűnődött,mitörtént.Összeköttetéstakartakvelelétesíteni?Felizgatta ez a lehetőség. Ahelyett, hogy elzárta volna a külső falában támadt rést, nyomban

megkeményítetteamögötte levőanyagot,hogyígyútjátszegjeafeleslegessugárzásnak.Iilahvárt.Aztánmegintegyszállótárgy,iszonyúerejűütés,mihelytnekicsapódik...

Tucatnyirobbanásután,melyekmindnagykárttettekvédőhéjában,Iilahkétségekközthányódott.Lehetséges, hogy ezeküzenetek, de ő nem tudja venni vagy egyszerűennemérti őket?Vonakodvaengedtehát,hogyvegyi reakciói elzárjákvédőműrendszerét.Aszálló tárgyakazonbangyorsabbantörtékátavédelmiberendezést,mintahogyőaréseketelzárhattavolna.Demégmindignemtekintettetámadásnakamitörtént.Eddigilétefolyamánilyenfajtatámadásmég

sohasem érte. Arra sem emlékezett, hogy milyen módszerekkel éltek régebben ellene, de annyibizonyos,hogysemmisemvoltennyiretisztánmolekuláris.Vonakodvavoltcsakhajlandóelismerni,hogyezvalóbantámadás,denemérzettsemmiharagot.

Védekezési reflexe logikai, és nem érzelmi úton működött. Amint szemügyre vette atorpedórombolót, úgy látta: el kell űznie. És minden hasonló lényt el kell űznie, amely netán aközelébe merészkedik. Mint a sürgő-forgó tárgyakat is, amelyeket akkor észlelt, amikorfelkapaszkodottadombra.Elkelltűnniük!Megindultlefeléadomboldalon.A fennsík felett lebegő lény már nem lövellt ki lángot. Ahogy Iilah a közelébe ereszkedett, az

egyetlenéletjelegykisebbtárgyvolt,amelyelsurrantanagymellett.És volt egy pillanat, amikor Iilah a vízbe ért. Ez megrázkódtatásként érte. Már jóformán el is

felejtette,hogyazelhagyotthegynekvanegybizonyosszintje,amelyalattéleterőinemteljesértékűk.Tétovázott.Azutánlassantovábbsiklottlefeléanyomasztótérségbe,éstudatábanvolt,hogyolyan

erőszintetértel,amelyetfenntudtartaniegyilyentisztánnegatívnyomásellenében.A torpedóromboló tüzet nyitott. A közvetlen lőtávolságból kibocsátott ágyúlövedékek mély

lyukakat fúrtak a kilencvenlábnyi szirtbe, amelyet Iilah szembeszegezett ellenfelével. Amikor ez asziklafal érintkezett a torpedórombolóval, megszűnt a tüzelés. (Maynard és társai, amíg lehetett,védték aCoulsont, azután a túlsó oldalon bebukdácsoltak csónakjukba, és a lehető legsebesebbenelinaltak.)Iilahelőrenyomult.A fájdalom,amelyet az iszonyatos robbanásokokoztak,olyan fájdalomvolt,

amilyetmindenélőlényérezarészlegesfeloldáskor.Iilahtestenagynehezenmegjavítottaönmagát.Ésmostmárdüh,haragésfélelemtöltötteel,amikortovábbnyomult.Néhánypercmúlvaelérteaztafurcsánellenállószerkezetetasziklákközött,amelyafennsíkszélekéntmagasodott.Azontúlvoltahegymeredekenereszkedőoldal.Ésekkorváratlandologtörtént.Amintasziklákközéért,azamásiklénymegremegett,rázkódott,

minthabelsőrombolóerőemésztené.Oldalárabukott,ésúgyfeküdtott,mintholmisebesültjószág,remegveésfelbomolva.Elképesztő látvány volt. Iilah visszahúzódott a vízből, megint felkapaszkodott a hegyre, azután

lehömpölygött a túlsó oldalon a tengerbe, ahol egy teherhajó épp kifutni készült.Meg is kerülte ahegyfokot, sikeresen végiglebegett a csatornán, kifelé, a kopár völgy partjai között, amelyekelmaradoztakahullámtörőmögött.Többmérföldnyirekifutott,azutánlelassítottésmegállt.Iilahszívesenhajszoltavolnatovább,deamozgásaföldhözkötöttvolt.Ígytehát,amintateherhajó

megállt, Iilahmegfordult, és arrafelé indult, ahol a kisebb tárgyak zsúfolódtak egy csomóba.Nemvette észre az embereket, akik a part menti sekély vízbe ugráltak, és ebből a viszonylagosbiztonságból szemlélték felszerelésükpusztulását. Iilahútjátégőéseltiport járművek jelezték.Azanéhány gépkocsivezető, aki megpróbálta menteni járművét, véres húscafattá vált gépe fémvázán.Iszonyatos volt az ostobaság és a vakrémület. Iilah óránként mintegy nyolcmérföldes sebességgelhaladt.Háromszáztizenhétemberpusztultel,háromszáztizenhétegyénivégzettel,széttiportaőketegyszörnyeteg, amely azt sem tudta, hogy léteznek. Mindegyik áldozat úgy érezte, hogy őt, egyes-egyedülőtvetteüldözőbe.Később Iilah felkapaszkodott a legközelebbi hegytetőre, és további betolakodókat fürkészett az

égen.Csakateherhajómaradtvagynégymérföldnyitávolságbanlebegőhomályosfenyegetésként.

Lassansötétségburkoltabeaszigetet.Maynardóvatosankúszottafűben,zseblámpájafénykévéjétélesszögbenegyenesenalábaeléirányította.Minduntalanmegszólalt.–Vanittvalaki?Ezmárórákótamentígy.Napszállatótakerestékazéletbenmaradottakat,csónakjukraraktákésa

csatornánátavárakozóteherhajóraszállítottákőket.Rádiónérkezettaparancs.Negyvennyolcórátkaptakaszigetkiürítésére.Ezutánegytávirányított

repülőgépmegkezdiabombázást.Maynard kívülről szinte láttamagát, amint ezen a szörnylakta, éjszakába burkolt szigeten halad

lassanelőre.Ésezazirtózattaltelifélelemvalósággalgyönyörreltöltötteel.Kéjesborzongásfutottvégig rajta. Mint amikor az ő hajója is részt vett a japcsik megszállta partszakasz ágyúzásában.Komor voltmindaddig, amíg hirtelen el nem képzeltemagát ott kint a parton, ahová a lövedékekzuhogtak. Ésmost azzal a lehetőséggel gyötörtemagát, hogy valamiképpen itt hagyják, amikor ateherhajómajdkifut.Gondolatsorátmegszakasztotta egy közeli nyögés a sötétségből. Zseblámpája fényénélMaynard

ismerősforma arcot látott. Egy lezuhant fa zúzta össze a sebesültet. Gerson odalépett, és beadta amorfiuminjekciót.Maynardközelebbhajoltasebesülthözésaggódvanézte.Az egyik világhírű tudós volt, aki a szigetre látogatott. A katasztrófa óta állandóan név szerint

kerestékarádióüzenetek.Amígővéleménytnemnyilvánított,egyetlentudományostestületsemakadta földkerekségen, amely hajlandó lett volna elkötelezni magát a haditengerészeti bombázás tervemellett.–Uram–szólaltmegMaynard–miavéleményea...–Elhallgatott.Várt.Egy pillanatra elfeledkezett róla, hogy a tengerészeti hatóságok már kiadták a parancsot az

atombombázásra, miután megkapták a kormány felhatalmazását, hogy cselekedjenek belátásukszerint.Atudósmegmozdult.–Maynard–hörögte.–Valamifurcsavan...ezzeladologgal...Nehagyja,hogyelkez...–Szemét

üvegesretompítottaafájdalom.Hangjaelhalványult.Hiába,megkellkérdezni.Anagyemberthamarosanelfogjaakábultálom,ésúgyismaradazután.

Egypillanatmúlvamárkéső.Sapillanatelmúlt.Gersonhadnagyfeltápászkodott.– Na, ezzel rendben volnánk, kapitány. – Odafordult a sebesülthordozó matrózokhoz. – Ketten

vigyékeztazembertacsónakraóvatosan.Máralszik.Maynard szótlanul ment a hordágy nyomában. Csak azt érezte, felmentést kapott a döntés

kötelességealól,snemazt,hogydöntöttvolna.Továbbvonszoltamagátazéjszaka.Másnap szürkén virradt. Röviddel napfelkelte után trópusi zápor söpört végig a szigeten, és

elszáguldottkeletfelé.Azégmeglepőenkéklett,körülavizekvilágamozdulatlannaktűnt,annyiramegnyugodottatenger.A kékmesszeségből, gyorsanmozgó árnyékot vetve a békés óceánra, felbukkant a távirányított

repülőgép. Jóval mielőtt feltűnt volna, Iilah már érzékelte a gép rakományát. Egész tömegébenmegremegett.Várakozóanáradtak-apadtakóriásielektroncsövei,ésegyrövidkeidőreaztgondolta,amagafajtájábólközeledikvalaki.Ahogyagépközelebbért,Iilahóvatosgondolatokatbocsátottkifeléje.Azelőttagépek,amelyeket

megcélzottgondolathullámaival, idegesenmegdőlteka levegőben,és tehetetlenül lezuhantak.Deeznem tért el az irányától.Mármajdnem ott volt felette, amikor egy nagy tárgyat bocsátott ki, s azlomhán meg-megfordult, ahogy Iilah felé tartott. Úgy időzítették, hogy mintegy százlábnyira a

célpontfelettrobbanjon.Azidőzítéstökéletesvolt,arobbantásgigantikus.Amint az iszonyatos mennyiségű új energia elhomályosító hatása elült, a most már tökéletesen

eleven Iilah csendes és egy kissé meglepett felismeréssel azt gondolta: „Hát persze, hiszen errepróbáltaménemlékezni.Eztakartamcsinálni.”Nem értette, hogyan is felejthette el. Őt egy csillagok közti háború folyamán küldték – és úgy

látszik, a háborúnak még nincs vége. Iszonyatos nehézségek árán dobták erre a bolygóra, aholnyombankioltottákazellenségesközömbösítők.Demost,mostmáreltudjavégezniamunkáját.PróbaészleléstvégzettaNaponésaradarjelzéseihatókörébenlevőbolygókon.Azutánmozgásba

helyezettegyszabályosfolyamatot,amelyfeloldtestébenmindenpajzsot.Nyomáserőitösszeszedteavégsőlökésre,amelykeményenösszepréseliazéletelemeket,pontosanakiszámítottpillanatban.A robbanást, amely egy bolygót szakított ki pályájából, a földgolyó valamennyi szeizmográfja

jegyezte. De ahhoz már kell egy kis idő, amíg a csillagászok felfedezik, hogy a Föld beleesik aNapba. És azt már nem éli meg ember, ahogy a Nap novafényességgel felszikrázik, és felégeti aNaprendszert,mielőttfokozatosanvisszasüllyedahomályosGállapotba.MéghaIilahtudtavolnais,hogyeznemugyanazaháború,amelytízezermillióévszázaddalezelőtt

tombolt,akkorsemlettvolnamásválasztása.Robot-atombombáknemmagukszabjákmegsorsukat.

M.Jemcev–J.ParnovAFELLÁZADTHARMINCTRILLIÓ

VÁRATLANFORDULAT

VlagyimirNyikolajevicsFlorovszkijegyetemitanársegédMégháromnap,ésszabadságramegyek.Alignyolcvanóramúlvamárarepülőgépkerekablakán

fogok nézelődni.A földmaketté zsugorodik, amelynek felszínén kényelmesen úszik a gép keresztalakúárnyéka...Perszecsakhanemleszborúsazidő.Jólennemégmavégezniazösszespapírral,elküldeniafolyóiratnakazelkészültcikket,szétküldeniareferátumokat,válaszolnialevelekre.Dejóislenne!Azegészkörnyezővilágotttükröződöttahasaslombikoldalán;zivatarelőtticsenduralkodott.A huszadik emelet magasságából a gépkocsik játékszereknek tűnnek, az emberek meg apró

hangyáknak.Szürke,egyenesútszalagok,szigorúpázsitnégyszögek.Hazivatartámad,mégide,ilyenmagasra is felszállazázottgesztenyefák illata...Deazáporcsakábránd.Alighanemmegintaz fogtörténni, hogy végigcikázik az égen néhány szárazvillám, valahol messze megdördül az ég, de afelhőkelhúznakmellettünk.Avárosmáregyteljeshetegyötrődikazaugusztusinapfénytől.Azegyetemvalamennyi ajtaja és ablaka tárva-nyitva áll.Deeznemsokat segít.Dolgozni így is

nehéz. Az agyak szinte szétolvadnak, mint a napon hevülő aszfalt. Levetettem a zakómat,bekapcsoltam a ventillátort, és igyekeztem kényelmesebben elhelyezkedni a karosszéken. Dehamarosan azon kaptam magam, hogy percek óta a beszámolónak ugyanazt az oldalát olvasom.Megszomjaztam.Elhatároztam,hogylemegyekabüfébe,ésveszekegyüveghidegtejetvagysört.A büfében hosszú sor kígyózott.A napmajd szétolvasztotta az ablaküveget, betört a helyiségbe,

keresztül a levegőben táncolóporoszlopon.Beálltamaz aligmozduló emberpatakba, türelmetlenültoporogtam, hunyorogtam, és egyre ingerültebb lettem. Már elment a kedvem az ivástól. Csakmakacsságbólmaradtamasorban.Előttemegymulatságos,furcsaférfiállt.Rövidrenyírt,lapátfülekkelékesfejeszakadatlanulizgett-

mozgott. Vastag ujjaival ide-oda hengergette egyik tenyeréből a másikba pénzoszlopocskáját.Mosolygott,halkansuttogottvalamit,vastag,jóindulatúajkaremegett.Minden érdeklődés nélkül néztem, amíg a mellén észre nem vettem egy fehér névjegykártyát,

amelyrelatinbetűkkelezvoltrányomtatva:ArturPolozsencev,Moszkva.Elcsodálkoztam.Szóvalezalapátfülű hüvelykmatyi a Nemzetközi Rákkutató Kongresszus küldötte.Még egyszer végigmértem.Gyűrött selyemingén nedves foltok sötétlettek, bőszárú sötétkék nadrágjából rég kijött a vasalás,poros cipője sarka félretaposva. Ellenszenv támadt bennem. Eszembe jutottak azok a gondosanöltözöttférfiak,elegánsszürkeöltönyben,vakítófehérgallérral,akikkelazutóbbinapokbangyakranlehetetttalálkozniafolyosókonésatársalgókban.„Kulturálatlanság–gondoltam– ilyenkülsővelmegjelenniakongresszuson.Ésezannál inkább

bosszantó,mertezatrehányalakbiztosankiválóspecialista.”Polozsencevneveismerősencsengett.Gondolataimat egy földre hulló pénzdarab csörgése szakította félbe. Mire Lapátfülű rövidlátón

hunyorogvakörülnézett,apénztfelvetteegysovány,copfoslány.Diákmódraakönyvelapjaiközötttartottaapénzét,ésmostsietősenlapozgattaakönyvét.Lapátfülűrepillantottam.Mosolyogvafigyeltealányt,akisehogysetudottrájönni,honnanesettle

apénzdarab.Lapátfülűhallgatott.Eztetszettnekem,ésmárbizonyosszimpátiávalnéztemrá.

Lapátfülűelkaptaatekintetemet,nyombanodafordulthozzám,ésmagyaráznikezdteaszituációt:–Énveszítettemelakopejkát.Akislányazthiszi,hogyővolt.Mostaztánkeresi,honnanesettkia

pénz.Hirtelen támadt rokonszenvemegyszeribenelpárolgott.Nemszeretemazokatazembereket, akik

sietnekmegosztaniészrevételeiketésbenyomásaikatazelsőjöttmenttel.Nagynehezenénissorrakerültem.Miközbenátvettemasörömetésaszendvicsestálkát,egyrea

nyakamon lógott.Ezalattközölteavéleményétazegyetemépületéről,megkérdezte,milyen ízűekakínai ételek, mi az az agar-agar, és lehet-e belőle salátát készíteni. Egyszavas válaszaim szemmelláthatólag nem hozták zavarba; megállíthatatlan fecsegés közepette leült az asztalomhoz. Hogyvalamiképpen megszakítsam kusza és valahogy naivnak tűnő beszédáradatát, feltettem egy akkorteljesenfölöslegesnektűnőkérdést:–Önisrésztveszakongresszuson?Örömmelbólintott.–Aha,akongresszuson!Érdekelarákvírusoskeletkezésénekelmélete.Szeretnékmegtudniegyet-

mást a szabad génekről. De nem vagyok küldött. Ez nem az enyém – bökött a mellére tűzöttnévjegykártyára.–Artúré.Azérthordom,hogymindenhuzavonanélkülbejuthassakazegyetemre.„Jellemző–gondoltamgúnyosan.–Micsodagyerekség!”– És mondja, ismerőse maga Polozsencevnek, vagy ez a belépőcédula az ő tudta nélkül került

magához?Lapátfülű rám tekintett. Vaksi szemének tiszta, jóindulatú pillantása alatt most valahogy

kényelmetlenülkezdteméreznimagam.„Fajankóvagy, barátocskám, fajankó”–gondoltam szégyenkezveönmagamról.Szerettemvolna

egyjószótszólniehhezazemberhez,valahogyhelyrehozniasértést,olyanképpenfeltüntetni,minthacsak esetlen tréfa lett volna. És minthogy jobb nem jutott az eszembe, vállon veregettem ésfelajánlottam:–Tudjamit,hameguntaazücsörgéstakongresszuson,jöjjönfelhozzámatanszékre.Bárarákkal

minemfoglalkozunk,azértegysmásérdekesdologvannálunkis.Lapátfülűáradozóhálálkodásbafogott,ésmégbuzgóbblett.–Valahogyelfáradtam–mondtaaztán.–Nemvolnakedvevelemtartaniegykisebédutánisétáraa

tisztalevegőn?Előszörvisszaakartamutasítani.Nemigenvoltínyemreavelevalóséta.Deazagondolat,hogyfel

kell mennem a fülledt szobába, és hőségtől tikkadtan olvasnom kell valamit, szörnyűnek tűntszámomra.Elfogadtamajánlatát.Néhány perc múlva már a Délnyugat-Moszkvában állandóan honos élénk szél legyezgetett

bennünket.Reszketteka levelek,hajlongtakazágak.Egypávaszemespillangóvalósággalszétterültegykertipadtámláján.Szárnyaittöbbmintszáznyolcvanfokratárta,hogyaszéllenefújja...Újismerősömfantasztikusannagy,dezűrzavarosinformációmennyiséggelrendelkezettatörténeti

biológia, a genetika, amolekuláris fejlődés ésmás egyéb tudományok terén.Őszintén szólvanemtúlságosfigyelemmelhallgattam.Asétaönmagáértvoltkellemes,ésmársajnáltam,hogybeszédbeelegyedtem ezzel a szószátyár alakkal. Éppen lelkesülten magyarázott valami utazásról egyfantasztikusnevűtóvidékére,ésarragondoltam,hogybekénemutatkoznom,ésmegkénetudnomanevét.Deaztánmégsetettem.Egyszerűenjólesettüldögélniazárnyékbananéptelensétányon,ésnemgondolnisemmire.–Nemfáradtelabeszédben?–kérdeztemhirtelen.Nemtudom,hogyszaladtkiezamondataszámon.Nagyonszerettemvolna,haelhallgat.–Nem,dehogy–mondtaijedten–,dehogy.Mégelkellmondanomönnekegyigenfontosdolgot.Mostfigyeltemfölrá,milyenelszántésmakacsállavan.

–Máskülönben ki fogja megtudni? – tette hozzá. – Valakinek meg kell tudnia, hisz ez roppantfontos...Arcaekkorhirtelenelváltozott, elsápadt, sőt,minthavalahogymegnyúltéselkeskenyedettvolna.

Sötétárnyakütköztekkiaszemealatt,orcájamélyedéseimegkeményedtek.Hibavoltmegbántanom.Már-már megszólaltam, hogy helyreüssem a szavaimat, de megelőzött. Még a hangja is

megváltozott,szárazlettésélettelen.Egyenestaszemembenézett.Detekintetemárnemvoltvaksiésjóindulatú.Inkábbtávoliésvak.–Szörnyűostobaságotcsináltam–mondtarekedten,éskonokállafinomanmegremegett.Úgy látszik epileptikus... Az ilyenekkel mindig baj van. Jól a nyakamba szakadt! Ösztönös

mozdulatottettem,amelycsodálkozástészavartakartkifejezni.Deőtévesenértelmezte.– Várj, ne szaladj el! Meg kell nekem... meg kell neked... befecskendeztem magamnak azt a

micsodát–mormogta.Rámdőlt,forróleheleteazarcombacsapott.Éreztemakolbászszagát,amitcsakaziméntevettabüfében.Belekapaszkodottaruhámujjába.–Csakőérte tettem, érted?– szólt elhalóhangon.–Tudnomkellett az igazat.Az igazságnélkül

lehetetlensokáigélni...Azigazság...–Nemértem,mirőlbeszél–mondtam.Arrébbhúzódtam.Túlságosanizzadtésfelhevültvolt.Elhallgatottéslehunytaaszemét.Komolyanmegrémültem,ésráznikezdtem.–Idehallgasson,mivanmagával?!Egy darabig hallgatott, aztán ajka megmozdult, és anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét,

megszólalt:–Azthiszem,meghaltam.Sohaéletembennemgondoltamvolna,hogyképesilyenizgalomelfogni.Aszívemmajdkiugrott

ahelyéből.–Nemúgyértem,hogyegészen...–motyogtamosthalkan,mintegyálombaszenderedőkisgyerek.Aztán összeszorította az ajkát, elhallgatott, arca elkékült. Amikor megláttam, hogy arcán kékes

foltokfutnakvégig,minthakígyómartvolnabelém.Segítségértfutottam.Azegyetemipoliklinikáncsendés félhomályuralkodott.Valakigondosan lehúztaLapátfülűről a

cipőjét,aztánlefektetteegyfehérviaszosvászonnalborítottheverőre.Azidősdoktornőmárkitudja,hányadszor, ismét a beteg gyenge szívverését hallgatta. Egy magas, sovány, Don Quijote típusúöregúr valami csillogó tárgyat mozgatott Lapátfülű üveges szeme előtt, az meg öntudatát vesztvefekszik.SzegényLapátfülű!Tulajdonképpenmiért nevezem így?Nem is olyan elállóak a fülei.Denemtudom,hogyhívják.Valahogypedigcsakkellnevezni.Mielőtt kihívtuk volna a mentőket, gondosan végigkutattuk a zsebeit. Némi aprópénz, egy

biztonságizárbavalókulcsrézláncon,egymaréktroli-ésautóbuszjegy,egyfésűkétkitöröttfoggal,egy,ahajtásoknálmegkopottpapírdarab,rajtavalamiVal.Nyik.Kuril.telefonszáma;ezminden,amittaláltunk.Aszerencsétlen!ADonQuijoteaztmondta,hogyaLapátfülűnekkülönösmódongátlásalattvanvalamennyireflexe.Nemreagálsemmifélekülsőingerre:sefényre,sehangra,sefájdalomra.–Mégaztismegkockáztatnám,hogyletargiávalvandolgunk–jelentettekifontoskodva.–Nincssemmikapcsolataakülvilággal–mondtaadoktornő,éseltetteasztetoszkópját.–Az,amit

önelmondott–ittszigorúanrámtekintett–,arohamkezdetevolt.–Lehetrajtasegíteni?Akétorvoshallgatott.–Elmebaj?–Kérdőpillantástvetettemavakítófehérköpenytviselő,fáradtasszonyra.–Semmibizonyosatnemtudokönnekmondani.Majdaszakorvosok!Lehetséges.Defontoljameg

–ésittabalszerencsésnévjegykártyafelébökött–,kiazazépelméjűember,akiilyenmódonkísérelmegbehatolniegyolyanintézménybe,aholsemmikeresnivalójasincs.Mitgondol?–EszembejutIraidaVasziljevna–szólaltmegaDonQuijote,miközbenegyalkoholosvattávala

tenyeréttörölgette–,anagyLorenzesete.Egyszeregybarátja,ismertfarmakológus,megkérte,hogybocsásson rendelkezésére egy olyan pszichopatát, aki annyira elvesztette tudatát, hogy valósággalnövényi szinten él. A beteg, akit Lorenz a farmakológus rendelkezésére bocsátott, néma volt ésmozdulatlan,akárcsakamipáciensünk.Aszemeiholzárvavoltak,holértelemnélküldülledeztek.Ateljesen kifejlett, helyrehozhatatlan degeneráció tökéletes példája. Teljes szellemi bomlás. Azintellektus végleges és helyrehozhatatlan elvesztése. Ekkor azonban a beteg vénájába bevittek egyegészen minimális mennyiségű, ártalmatlan nátriumcianát oldatot. A beteg, aki hosszú évekenkeresztülateljesmerevségállapotábanvolt,megserezzent.Deamikorapreparátumelhatoltazagylégzésirányítóközpontjába,abetegegyszerremélyebbenéstelibbtüdővelkezdettlélegezni.Ésezazember,akiévekótaegyetlenszótseejtettki,egyszerrecsakhalkanmegszólalt.Zavarostekintetébenértelem kezdett csillogni. Még rá is mosolygott Lorenzra, és érthetően kimondta a saját nevét.Három-négy percig beszélgetett a szerencsétlen, mint bármelyik normális ember. Aztán anátriumcianáthatásagyengülnikezdett,abetegmárcsakdünnyögött, tekintetezavaroslett,ésújbólvisszaesett eredeti állapotába. Úgyhogy, amint látja, néhány percre még a végleg elborult elméjűembertisfellehetébresztenirettenetesálmából.Amoderntudomány...Semmi kedvem nem volt a Don Quijotét hallgatni. Felfuvalkodottnak és önteltnek éreztem. A

laboratóriumbamárnemvolt értelmevisszamenni, ezért elhatároztam,hogyelüldögélekakertbenegypadon,melyazorgonabokrokköztrejtőzött.Aszívemnehézvolt.NagyonsajnáltamLapátfülűt.Ekkorjutotteszembeacédula,amitmégmindigkezembentartottam,rajtaannakabizonyosVal.

Nyik. Kuril. – nak a neve. „Lehetséges volna, hogy Lapátfülű csupán ezzel a cédulával érkezett akongresszusra? Lehetséges volna, hogy semmit nem jegyzetelt?” – jutott eszembe. Rögtön észbekaptam: ez az ember megőrült, én meg értelmes cselekedeteket várok tőle. És mégis... Gyorsanelindultam a nagy előadóterembe, ahol a kongresszust tartották. Aztán fokozatosan lelassítottam alépteimet.Csakugyan,mitmondhatok?„Bocsánat,elvtársak,uraim,Lapátfülűitthagytaafüzetét,nemtudom,kiő,ésholült,delegyenekszívesek,nézzenkörülmindenkiamagahelyén...”Elhatároztam,hogymegváromazülésvégét.Rágyújtottamegycigarettára,ésköröznikezdtemaz

auditóriumbejáratakörül.Többismerősmunkatársiselhaladtmellettem,üdvözöltek,aztánmentki-kiamagadolgára.Énmegegyreróttamaköröketazüreshallban.Nem sokáig győztem türelemmel, sohase bocsátom ezt meg magamnak. Azon kezdtem

gondolkodni, hogy Lapátfülűn úgyse lehet segíteni, és tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy otthever-eazafüzetvalamelyikasztalon,vagysem.Nagyon hamar meggyőztem magam arról, hogy ehhez az egészhez semmi közöm. Megtettem

mindent,amitőlemtelik,atöbbiazorvosokdolgamegaközvetlenülérintetteszemélyeké.Nekemittnincs semmikeresnivalóm.Amelegtőlmegizzadt a tenyerem, kinyitottam az öklömet.Amaszatospapírcsomóaföldrehullott.Fölvettemésbedobtamegymonumentáliskőurnába.Amunkanapvégéigmégmaradtegyóra,visszatértemalaboratóriumba.Mindezaugusztus26-án

történt...Aszobámbanmindenúgyvolt,ahogyhagytam.Úgyéreztem,minthacsaknéhánypercretávoztam

volna. Az asztalhoz szorosan odatapadtak az ismerős kriksz-krakszokkal telerótt papírlapok. Alevegőforróvoltéssűrű.Ahőségegyszemernyitsemenyhült.Végignéztemadolgozószobámrégismertés jócskánmeguntkellékein,ésegyszerre ingerültségfogottel.Azördögvigyeel,mindeztnap nap után látom, már évek óta, s ma, amikor végre szembekerültem valami váratlannal –megfutamodtamelőle,visszaacsigaházamba,azodúmba,ebbeamelegésszárazkuckóba.Különösdolog:azemberörökösenkeresiazújat,desoseállkészenarra,hogy találkozzékvele.Vagynemolyanazazúj,mintamilyennekgondoltuk,vagynemakkorérkezik,mikorkellettvolna...Akövetkezőpercbenaliftbenvoltam,éstorkomelszorultazuhanástól.Siettemlefelé,vissza,Lapátfülűfelkutatására.

Képzeltem, milyen hülyén hatottam, amint a szeméturnában turkálok. A járókelők csodálkozótekintete szinte szúrta a tarkómat.Demár fel se vettem.Megcsaptaorromat az a nyugtalanító szél,amelySherlockHolmestéltette.Nyomonvoltam.Mikorazembertelfogjaanyomozásheve,feltámadbenne valami a jó vadászkutyából. Gondosan kisimítottam a papírt, és odafutottam egytelefonfülkéhez.G...G...EzazArbat.LapátfülűismerősetehátMoszkvaegyiklegrégibbkerületébenlakik.Valamiütött-kopottházikóban...Egymélyalthangszólaltmegakagylóban:–Tessék,ittMarijaIvanovna.ElégsokáigkellettmagyaráznomMarijaIvanovnának,miremegértetteahelyzetet.Lassanminden

világos lett. Kiderült, hogy az a bizonyos Val. Nyik. Kuril. Valerij Nyikolajevics Kurilin, fiatalgeológus. De sajnos, most nincs otthon. Elutazott egy expedícióval. Ismeri-e Valerij barátját, egykerek fejű, erős állú fiatalembert?Nem,nem tudjaki lehet az.Valjusához sokan járnak.Egyolyankicsit mulatságos fiatalemberről van szó, elálló fülekkel. Vagy úgy, akkor ez alighanem Borisz.Valerijiskolaipajtása.Hogyne,hogyne.BoriszRevin,együttjártakazegyetemreis.Azutóbbiidőbenaligjártnálunk.Lehet,hogymégseőaz?Hátkilehetmás?Mulatságosfickó,éselállófüleivannak?Őaz!Hátmitörténtvele?IgyekeztemminélszemléletesebbenleírniLapátfülűállapotát.Akagylóbancsendtámadt.Rekedten

sercegettamembrán.MarijaIvanovnavégreismétmegszólalt:–Rögtönodamegyek.Egypillanatrameghökkentem.–Megbocsásson,márminthogyhová?– Hát ahol most van! A poliklinikán, nem? Oda megyek. Már hogyne mennék, hisz szegény

úgyszólvánárva.Várjonrám!ElrohantamaDonQuijotéhoz.–AmagapártfogoltjátmárátirányítottukaLeninsugárútikórházba.Nincsjogunkhosszabbideig

magunknáltartaniabetegeket–közölteazöregúr.Elhatároztam, hogy megvárom Marija Ivanovnát. A hosszú folyosón sokan voltak. A sötét

emberalakokközöttgyérenszivárgottaszórtnapfény.Egynővérültott,tollátegyhasastintatartóbamártogatta,ésmindenújonnanérkezőtmegkérdezett:„Aszáma?”–éstollávalmegcéloztaazérkezőt.Abeteglapszámátkérdeztetudniillik.Marija Ivanovnát nyomban felismertem, annak ellenére, hogy soha azelőtt nem láttam. Annyira

különbözöttaszokásosegyetemiközönségtől.Jóvalelmúltmárötven,balkezébenhatalmasdrapp,villámzáras szatyrot szorongatott. Lendületesen és magabiztosan mozgott. Járásában sokévi nehézmezeimunkaérződött,vagytalángépmellettiesztendőkmegasorbaállásazüzletekben,amikorazemberlábasajoganyolcórásműszakután,megabeteggyerekekfölöttátvirrasztottéjszakák...Határozottanéskeményenkezetszorítottvelem.–Holazorvos?Beszélniakarokvele...ElkísértemKurilinátaDonQuijotéhoz.Egy-kétbevezetőszóutánmegkérdezte:–Miabajaafiúnak?DonQuijoteelvontelmélkedésbefogottarról,milyennehézkapásbólmegállapítaniegybetegség

jellegét,haazember,mintmostis,nemismerisemabeteget,sempedigsajátoskörülményeit.Anénifélbeszakította.–Mondjamegnyíltan:nemtudom.Ígysokkalegyenesebb!Don Quijotét elfogta a méreg. Alsó állkapcsa leesett, hatalmas ádámcsutkája úgymeredt előre,

mintvalamidárda.–Éskérmegsértődni,kérem–hűtötte leadoktortMarijaIvanovna.–Ismereménadoktorokat!

Kis híján engem is a sírba tettek. Ide a címet, ahováBoriszt eldugták!Megijedtek a felelősségtől?

Tudomén,hogyvanez!Elmegyógy?OldalbabökteDonQuijotét,éselnevettemagát.Erőshangjaésmagávalragadónevetésevolt.Az

ördögbeis,csudaegynéni!DonQuijoténakahomlokárafutottaszemöldöke.Azöregúrnemtudta,szitkozódjon-evagymosolyogjon.Óvatosan megérintettem Marija Ivanovna kezét. A bőre kemény és durva volt, tele apró

dudorokkal.–Nekemmegvanacím,tessékjönni.–Igen?Hátakkorgyerünk,fiacskám.Aviszontlátásra,doktor!DonQuijotevállatvont.Nagyonkönnyűvolttársalogniezzelanénivel.Cselekedett,beszélt,magyarázott,amásikelég,ha

hallgatja.NéhányszótejtettemLapátfülűről,mígabuszonzötyögtünkésnyomakodtunk.–EzaBoriszmindigkülönösfickóvolt.Denemtudtam,hogyepilepsziás.Furcsafiúvolt,dehogy

ilyesmitvettekvolnaészrerajta,arrólnemtudok.Kihasználtam a pillanatnyi szünetet, és feljegyeztem Borisz Revin adatait. Telefonja nincs, az

Abelmanovszkaja-kapuntúllakik.–Mindenbenazanyjaahibás–mondtaMarijaIvanovna,miutánrészletesenelsoroltvalamennyi

járművonalat,amelyazAbelmanovszkaja-kapufelévisz.–Énmárrégótamegfigyeltem:havalamibaj van, abban biztosan nő a hibás. Lehet, hogy nem közvetlenül, hanem valakin keresztül, demindenképpennőkezevanadologban.Vagysemmirekellő,vagybolond.– „Cherchez la femme. Keresd az asszonyt...” – jegyeztemmeg. – Persze lehet, hogy egyszerű

véletlen.A nők sokan vannak, így aztán tisztán a statisztikai valószínűség szerint keresztezik a bajröppályáját.–Tecsakneakardafejemmindenfélehalandzsávalteletömni.Azénfiamisegyetemetvégzett.Az

is összehord időnként hetet-havat, mindenféle idegen szót használ. Csakhogy én egykettőreeligazítom ám a halandzsáival! Van nekem egy saját röntgenem. Közönségesen úgy hívják, hogymegérzés.Megtudoménkülönböztetniatudománytisasarlatánságtól,úgyhogycsakhallgasdmeg,hogyangondolkoznakazolyanemberek,akikmegismertékmárazéletet.–Egyszavamsincs!–nevettemelmagamat.„Micsodaegyanyuskádvanneked,teKurilinelvtárs!”–Beszéljcsak,monddelamagadét!Demindenfélehalandzsanélkül.Azasszonynakfontoshelye

vanazéletben,a férfiétösszese lehetvelemérni!Azasszonymaga irányítmagakörülmindent:acsaládot, a háztartást, a férjét, amunkáját.Aztán ha olyan az az asszony,mintBorka anyja, akkoraztánperszerégenrossz.Igaz,nemvoltszerencséjeaférjhezmenetellel.Sötétmúltjavoltaférjének,mit tagadás, nagyon sötétmúltja volt. De hátmégiscsak a gyerekének az apja, úgyhogymeg kellmindentalaposanhányni-vetni,mielőttfarkastkiáltanaazemberlánya.–Mármegbocsásson,denemértem,amitmond.– Látod, ez az. Nem értesz te engem, fiacskám.Mihajlova meg a saját fiát nem érti, így aztán

összevisszaságtámad.Nemaztmondta:összevisszaság,hanem„össznyevisszaság”.–MiféleMihajlovárólteszikbeszélni?–Ő az, aBorisz anyja.Az első férje, aBorja apja után nemRevina, hanemMihajlova.Aztán a

másodikférjétrávette,hogyfogadjafiáváagyereket,hogysemmiemléknemaradjonazapjáról.Dehát mit mondjak? Hosszú história, nem lehet azt egy szóval elmondani... Közben már meg isérkeztünk.A kórházban már nem volt ott Borisz. Azon nyomban átutalták a városon túlra, Sztolbovaja

állomásra.–Mondtam! – háborgottMarija Ivanovna – Csakugyan elmegyógy!A beteg nekik csak futball-

labda! De én keresztüllátok rajtuk. Csak nehogy valamiért felelősséget kelljen vállalniuk.Odafirkantanakvalamireceptet,azzalelvanintézve!–Talánebbenakórházbannincshely,delehet,hogyelmespecialistáknincsenek–próbáltamjobb

belátásratérítenianénit.–Ugyan,hagydmár!–felelteingerülten.–Ismereménezeket!–Aztánkisszünetutánhozzátette:–

Azisigazpersze,hogykevesetfizetneknekik,megamunkájuksekönnyű.Egyrecsakazemberek,abetegekközöttlenni.Azokmegszeszélyes,sértődékenynépség.Dehameggondoljuk,senkisekényszerítetteőket,hogyorvosnaktanuljanak.Hamegegyszererre

adták a fejüket, akkor dolgozzanak becsületesen. Nyomorult bürokraták! Nemrég a fogammalbajlódtam.Szörnyű,mivolt!Szétnéztem.Aporosaszfaltcsillogottanapon,mintahigany.Atorkomkiszáradt,szomjasvoltam,

deegyetlenivókútsevoltaközelben.Egycsíkosponyvaernyőalattpirospozsgásfiatallánybolgárszőlőtárult,körülötteösszetorlódtakaháziasszonyok.Vörös,tűzforróautóbuszkanyarodottelasarkon,hogybevetődjönegyszűkmellékutcába.Egyszerrecsakjóötletemtámadt.–MarijaIvanovna–mondtam–,menjünkátaparkba.Ittvanaközelben.Iszomegykisvizet,majd

szomjanhalok.Aszódavízcsípősvolt,szúrt,mintasündisznó,csiklandoztaazorromat,éskönnyeketcsalogatotta

szemembe, de a szomjamat nem csillapította. Marija Ivanovna komótosan kiitta a poharát, éselindultunkavöröstéglaporralbeszórtutacskákon.–SzóvalamagafiajólismeriRevint?–kérdeztem.– Már mondtam, hogy hosszú história ez. Még mielőtt férjhez mentem volna, Kurilin jó

barátságbanvoltMihajlovval.Mindkettengeológusokvoltak,mindkettennekiudvaroltak,Nataljának.Aztmárnemtudom,hogyfolytleazegész,deazbizonyos,hogytörténtközöttükvalami.Aférjemnemnagyonszeretetterrőlatémárólmesélni,deénazértszépfinoman,szőrmenténcsakkicsikartambelőle egyet-mást.Nem sokat tudtammeg, csak annyit, hogyudvaroltak, udvarolgattakNataljának,aztánőkketten elutaztak egy expedícióval, s amikor visszatértek, attól fogvaKurilin felé se nézettNataljának.Vagy az történt, hogyKurilinmegMihajlov összeveszett, vagymegállapodtak egymásközött,hogyvégetvetnekennekahuzavonának,vagytalánsorsothúztak(ilyeniselőfordulaférfiakközött), annyi bizonyos, hogy attól fogva csak Mihajlov járt Nataljához. Sokáig járt utána: úgylátszik,Natalja inkábbvonzódottKurilinhoz.Érthető is.Derék ember voltNyikolajKurilin. Szőkehajú...–Volt?Hátamagaférjemeghalt?–szakadtkibelőlemakérdés.–Meghalt,kisfiam.Elpusztult.Éslátod,azőhalálamiattlettBoriszMihajlovbólRevin.Kíváncsiságom,melyetmegolvasztott,megpuhítottaforróaugusztusinapsütés,kezdettszilárdabbá

válni.Éreztem,hogyatitokfüggönye,haszétnemishúzódik,legalábbmeglebbenholmiszámomraismeretlenerőkhatására.–Szerencsétlenség?Betegség?Aháború? – érdeklődtem fontoskodva, és igyekeztemhangomba

együttérzőárnyalatotvinni.–Várjcsak,nesiess–hárítottelKurilina.–MeséleknekedNyikolajról.Derékembervolttestestül-

lelkestül. Vidám, erős, ügyes. Mindenki szerette, lehetetlen volt nem szeretni. Amikor előszörmegláttam...–Anénielhallgatott.–Najó,hagyjuk,tégedbizonyáranemérdekelez.–Márhogyneérdekelne?–Azt gondolod: elérzékenyült a nénike,még ki is nevetsz. Egyszóval, amikorKurilin faképnél

hagytaNatalját,amazelegetbánkódottmiatta.Büszkelányvolt,nemmutatta,deMihajlovotseigenbiztatta. Így gyötrődtek ők hárman: ketten egymás mellett, a harmadik magában. Aztán Nyikolajelutazott kiküldetésbe, Szaratovba. Ott ismerkedtünk meg, össze is házasodtunk. Most már nem

tudom,ígyakart-ekigyógyulniakorábbiszerelméből,vagytánnagyonmegtetszettemneki.Énakkorfütyültemmindenre, nagyon szívem szerint való legényvaló legényvolt.Később sokat faggattam:valldcsakbe,aférfibarátságotakartadbizonyítani,amikorelvettél.Őcsaknevet,tréfálkozik.Nemismondtameg.Pedigalighanemmégiscsakúgyvolt.Delehet,hogynemisígytörtént,azéletbonyolultdolog. Annyi bizonyos, Natalja még sokáig nem ment férjhez. És amikor megszületett a miValerijünk,akkoresküdtekmegvégreMihajlovval.AttólfogvaKurilinmegMihajlovmegintegyüttkezdtek járni az expedíciókra, meg mi is jobban összeismerkedtünk Nataljával, még össze isbarátkoztunk. Csakhogy nem volt ez hosszú életű barátság. Amikor megtudtam, hogy az énNyikolajom azelőtt Natalja után futkosott, valahogy elment a kedvem a látásától. Nem szívleltemtöbbé.Akkoraztán...MarijaIvanovnaegypillanatraelhallgatott.–Nézdcsak,dejóhelyettaláltmagának!–mondta,ésegyverébremutatott,amelyikavirágágyás

porábanfürdött.–Hogymibennemtelikgyönyörűségeennekazállatnak!–Nemfejeztebe–szóltamközbe.–Mit fejeznékbe?Minek felszaggatni a régi sebeket?Nem ismerlek én téged, fiatal vagy, igaz,

tanultember,debizonyáranemismeredazéletet.Csakkíváncsiskodsz.–Marija Ivanovna!–kiáltottam.–Eztnemszabadcsinálni,biz’ isten!Lehet,hogyénegyegész

közönséges,nemistúljóembervagyok,deBoriszRevinnagyonérdekel.Magamsetudom,miért.Szeretnéksegítenirajta.Magamegsértengem...Kurilina elmosolyodott.Csodálatosan kellemesmosolya volt.Világoskék, hihetetlenül ravaszkás

szemehuncutulkandikáltkifelebarnaarcasápadtpókhálójából,mintegéralyukból.–Najólvan–mondta.–Eztakartamhallanitőled.Nemszeretem,amikorazemberekhallgatnak,

és nem tudni,mit gondolnak közben.Hát szóval így történt. Egyszer, ez harminckilencben történt,Valerikmárkétévesvolt,elmentazénférjemMihajlovvalazObra,deMihajlovegyedültértvissza.Ésértesített,hogyaztmondja,NyikolajKurilinhősihalálthaltegytajgaifolyónvalóátkelésközben.„Hátteholvoltál?”–kérdem.„Énmögöttementem–aztmondja–vagyötvenméterre,deamikorkiértem a folyóhoz, csak a sapkáját találtam meg a parton.” És kiszínezi az egészet mindenféleszörnyűséggel.Kettendolgoztakegyütt,aztmondja,aztánazősziesőzésekmiattelöntötteőketavíz,ésazegészfelszerelésükodaveszett.Átázva,átfázva,éhesenmentekkeresztülatajgán,élelmükmáralig volt. Akkoriban a geológusok még nem voltak ilyen mindenféle technikával ellátva. Sehelikopter, se repülőgép. Ugyan repülőgépük talán volt a nagyobb csoportoknak. Így barangoltaknapokig, és már az első hó is lehullott, reggelente fagyott, egészen elgyengültek, kettejüknek kétnapra való élelmük maradt meg egy kulacs vodka. Akkor történt a szerencsétlenség Nyikolajjal.Belezuhant a folyóba, akár egykő, s eltűntörökre.Mihajlovazonahelyenpihenőt tartott: annyiraelgyengült,hogymozdulnisebírt.Beletörődött,hogymegfoghalni,aztmondja.Deaztánjöttafagy,ésazelsőjégenkeresztülmentafolyón,amelyikbeNyikolajbeleveszett.–Ésamagaférjeúszvaakartátkelniafolyón?– Úszva olyan hideg vízben semmiképp nem lehet átkelni. Úgy látszik, gázlót keresett, vagy a

partoldalról zuhant be a vízbe.Mihajlov maga se tudta pontosan megmagyarázni.Meghallgattam,amit mondott, de nemigen hittem neki. Érezte az én szívem, hogy nincs valami rendjén. Ésbebizonyosodottazelőérzetem.Igaz,nemmindjárt.–Hogyan?–Elteltegyesztendő,talánegykicsivelkevesebb.Ezalattazidőalattkisírtamakétszememalevél

fölött,amelybenarrólértesítenek,hogyaférjemszolgálatikötelességeteljesítéseközbenhősihalálthalt.Leteszemmagameléesténkénteztapapírlapot,amikorValerikmárkifutkostamagát,ésalszik,mintatej,éscsaksírok,zokogok.EgyszeraztáneljötthozzámKoljaegyikmunkatársa,éselmondta...Teljesenfeldúltaalelkem.Minthamosttörténtvolna:ottültünkminálunk,nappalvolt,tűzöttanap,de

előttem elsötétült a világ, mintha mindenhová fekete zászlók lennének terítve. Azt mondja nekemJevgenyijNyikolajevics:„Nemakarlakelkeseríteni,Masenyka,detudnodkellazigazat.NemfulladtmegateNyikolajod.BecsapotttégedmegmindnyájunkatMihajlov.”Kiderült,hogyősszelbeállítottajakutvadászokhozegy szakállas férfi, csont ésbőr, ésnincs eszénél.Kétnapignem tértmagához,aztánmeghalt.Ésnemvoltnálasemmi,seiratok,seélelem.Ruhájaaligvolt,sapkanélkül,mezítláb,megszaggatva, iszonyúan nézett ki. A jakutok semmit sem értettek zavaros beszédéből, de nagyonmegijedtek.Tudja,milyenidőkjártakakkortájt.Titokban eltemették, és eltüntették a nyomokat. Amikor aztán a következő tavasszal ezeken a

vidékekenmegjelentekageológusok,valakielszóltamagát.ÍgytaláltákmegNyikolajsírját.Kiástáka tetemet, és valahogy felismerték a szerencsétlent. Rögtön Mihajlovra terelődött a gyanú.Mindenkinekeszébejutott,hogyamikorrátaláltak,mégvoltélelme,megmaradtegycsepppálinkájais. Megszökött a gazember, rájött, hogy kettejüknek nem elég az élelem, és elhagyta a barátját.„Ítélkeznifogunkfelette–mondtaJevgenyijNyikolajevics.–Bizonyítéknincs,hogyrendesbíróságelé vigyük az ügyet, de vannekünk társadalmi bíróságunk.”Ahogy eztmeghallottam, olyanharagfogottel,hogyképeslettemvolnatalánsajátkezemmelmegfojtani...–ÉsmitmondottMihajlovabíróságon?–kérdeztem.–Hogymit?Egyreugyanazt,amitazelőtt.Mentünk–aztmondja–,kettesben,elölKurilin,mögötte

én.Amikorodaértemafolyóhoz,Kurilintnemtaláltam.Nézekjobbra-balra,nemtaláltammást,minta zsákját, amit vitt,meg a sapkáját, amit a hullámokkivetettek a partra.Azt gondoltam: odaveszettKurilin. Valaki megkérdezte: szóval Kurilin, mielőtt megfulladt volna, úgy határozott, hogy otthagyjanáladazegésznála levőélelmet?Mihajlovelsápadt,denyugodtanazt felelte,hogyamikorgázlótkeresnek,előtteleszoktakraknimindenterhet.EkkormegláttamNatalját.Egycseppvérnemvolt az arcában, a szemecsakúgy szikrázott.Észrevettem,hogygyereket vár.Éski tudja,miért, afájdalmammegcsendesedett. Amikormindenki, aki a teremben volt, nekiesettMihajlovnak, amiérthazudott,énvalahogyegészmegenyhültem.Perszenemsajnáltaménaztazebfajzatot,akiképesvoltcserbenhagyniabarátját,Nataskátsajnáltammegakisgyereket,akimégmegseszületett.Miértkénetudnia, milyen alávaló gazember volt az apja!Mihajlov próbálkozott, hogy tisztára mossa magát.Mindhiába.Haazazemberéletbenmaradtazátkelésután,akkornemválhattakelegymástólcsakúgyegyszerűen,eztsenkisemagyarázza.Mindenkiszámáravilágosvolt:MihajlovotthagytaNyikolajt,megszökött az élelmiszer-tartalékokkal, a saját bőrét mentette. Minden világos, mégse lehetrábizonyítani.–Ésmi lett avégeennekazegésznek?–kérdeztem,ésközben igyekeztem felidéznimagamban

Lapátfülűarcát.Vajonhasonlít-eazapjára?–Nemlettsemmieredménye.FelszólaltamMihajlovvédelmében.Ahalottaknyugodjanak,azélők

éljenek. Én csak a gyerekükre gondoltam. Úgyhogy Mihajlovot se föl nem mentették, se el nemítélték.Tudja,milyendologaza társadalmibíróság.Azértmegrovásbanrészesítettek,ésátadtákazügyetkivizsgálásraahatóságoknak.MindezekutánodajötthozzámNatalja.Megszorítottaakezem.Aztmondja: „Köszönöm,Masenyka, a jó szót, deminden hiába.”És csakugyan, egy hónapmúlvaelváltMihajlovtól,kéthónappal rámegszülteagyereket,eztabizonyosBoriszt.Ésazapjárólegyárvahangotseszólt.Szó,amiszó,sötétmúltjavoltennekazembernek.NagyonösszebarátkoztunkmiakkorNataljával,megagyerekeinkisjóbanvoltak,azegészháborúalattnemveszítettükegymástszemelől.–ÉsmilettMihajlovval?–Megöltékmégaháború legelsőheteiben.Nataljaaháborúutánminthamegbokrosodottvolna.

„Férjhezakarokmenni–aztmondja.–Élniakarokmégegykicsit.”Összevesztünkakkorvégképp,őteljesenlevetteakezétafiáról,csakmagávaltörődött.AztánférjhezmentehhezaRevinhez,hanemBoriszteljesenelvadulttőle.Zárkózottlettagyerek,emberkerülő,hallgatag.DeValerikkaltovábbra

istartottaabarátságot.–Ésazapjáróltudottvalamit?–Senkinembeszélt róla.Semazanyja, semén.Deszerintemmindent tudott.Bizonyáraakadtak

„derék”emberek.Ésszenvedettisbizonyáraettől,dehallgatott,senkitnemavatottbeatitkába.MégValerikotsem.–DehátmibenlátjaMihajlovavétkét?Szerintemnagyonhelyesenjártúgybánnivele,mintanyaa

gyerekével. Folyton ott van a szemem előtt az a gazember, és közénk áll.” Egyszóval éreztette afiával,amitnemkellettvolnatudnia.Figyelt,ésmindenpillanatbanvárta,hogyBorkaszinténcsinálvalami aljasságot.Hát szabad ezt?Agyerekeknem felelnek apjukvétkéért.Ettől van, hogyBoriszolyankomorésmakacslett.Ésezarohamaisegészbiztosidegialapontámadt.–Ugyan,ugyan,ezazérttúlzás!–mondtam.–Méghogytúlzás!HaBorisznemtudjameg,mitműveltazapja,meghaazanyjamásképpbánik

vele, más ember lesz belőle. No de elég. Kifecsegtem az egész életemet. Elég volt a hűsölésből.GyerünkSztolbovajára!–Sajnos,mamáralighatudokelmenni–mondtamhatározatlanul.–Mi az, kifogyott a puskapor? Ez amai fiatalság,mind ilyenek. A jótettmeg együttérzés nem

kenyere.Jólvan,menjistenhírével.Csakegyrekérlek.MenjelRevinékhez,értesítsdBoriszanyját,hogyafiakórházbanvan.Mégiscsak...Nekemnagyonnincskedvemszóbaállnivele.Beleegyeztem.Aparkkapujábanelbúcsúztunkegymástól.Nem volt különösebb kedvem elmenni Revinékhez.Mit láthatok ott? Egy idősebb asszonyt, aki

szerelmes az új férjébe, és teljesen elfoglalja a maga boldogsága. Nem, nem megyek el oda,végeredménybenisezazegészdologkevésséérintengem.Lapátfülű,azazBoriszRevinfelkeltetteakíváncsiságomat,szokatlan,nemmindennapiesetnekláttam,de...mégistúlsekélyesazegész.Családidráma,rosszneveltetés,egyszóvalvalamiostobaság.Nemmentemelhozzájuk.Bementem a postára, írtam Borisz anyjának egy levelezőlapot, amelyben értesítettem a

történtekről,ésráírtamKurilináéktelefonszámátis.Haddelevenítsefelkapcsolatátakétrégibarátnő.Nekemelegemvoltazegészből.KétnappalkésőbbelutaztamaKrímbe.

ASZORDONGNOHI-FENNSÍKÖRDÖGE

ValerijKurilingeológus

Az álom egy pillanat alatt kiröppent a szememből, fázósan összehúzódtam, és begomboltam apufajkalegfelsőgombját.Keletenatömör,ólmos,sötétkékégenaligláthatóanmosttünedeztekfelazelsőbíborszínsávok.Óvatosmozdulatokkal,nehogyfelébresszematársaimat,kibújtamasátorból,ésvisszahajtottammagamutánasátorlapot.Milka csöndes, boldog vinnyogással köszöntött. Forgolódni kezdett a lábamkörül.Nem látszott

belőlemás,mintegyfehér,vörösésfeketefoltokbólállógombóc.Lehajoltam,ésmegnyugtattamakutyát. Figyelmesen végiggondoltam, nem hagyok-e itt valamit. A sörétes patronokmegvannak, avadászkésacsizmámszárában,mindeneshetőségrekétmedveölőgolyóabalzsebemben,szendvics,egykulacsbanpálinka,gyufa...Mikellmég?Úgylátszik,mindenmegvan.Indulhatok.Akárhová néz az ember, mindenütt mocsár. Tulajdonképpen az egész Szordongnohi-fennsíkon

nincsmás,csakláp.Szeretemamocsarakat.Nemazért,merttőzegkutatógeológusvagyok.Atőzegcsak egyike a sokfajta kausztobiolitnak, a legszerényebb az ásványi tüzelőanyagok között. Nem atőzeg miatt szeretem a mocsarakat. Az én szeretetem, ha szabad így kifejezni, dialektikus.Ellentmondásokon keresztül érvényesül. Mit meg nem érnek a végtelen menetek a süppedős,ingoványostalajon!A széthajtott nád egy pillanat alatt susogva összezárul az ember hátamögött.Mintha azt akarná

mondani: nincs visszafelé út, és kész. Van ebben valami egzotikus, valami, ami az elfelejtettgyerekkori álmokat juttatja az ember eszébe... A náddzsungel kétszertemagasabb az embernél.Azemberlábaalattcuppogavíz,nemiscuppog,csámcsog.Atalajruganyos,sekélynyommaradbenne,de az rögtön kezdmegtelni zavaros lével.Már tizenhetedik napja dolgozunk itt négyen, fiatalok aszordongnohi árterületekkörnyékén.Mi tagadás, átkozott egymunka.Rendszerint lassan, óvatosanlépkedünk,ésgondosankeresgéljükazutat.Avállunksajogateodolitésszintezőállványokmegazacélfúrórudakterhétől.Énaztszeretem,hamenetközbenszabadakezem.Deeznemmindigsikerül.Időközönkéntmegkellragadniegy-egyműszeresládátvagyvalamimáshasonlót.De mindez hagyján a szúnyogokhoz képest. Lehetetlen elhessegetni, elriasztani őket. Olyan ez,

mintha sűrű könnygázfelhőben járnánk, melynek minden molekulája észveszejtően zümmög alegmagasabbhangon.Különbenlehet,hogytúlzok.Nemisolyanszörnyűésnehézazegész.Ezekagondolatok a pihenőhelyeken törnek rám. A sátort egyenest a mocsár közepén verjük fel. Tüzetgyújtunk, és újra meg újra megrakjuk egy-egy adag száraz náddal, vadrozmaringgal megkasszandrafűvel.Micsodaszagavanavadrozmaringnak!Amikorelőszörmegláttam,nemhittemel,hogy ezek a szerény, apró fehér virágok ilyen sűrű, fűszeres, fanyar illatot képesek árasztani.Különösenamikorrásütanap.Néhaúgytűnik,azértigyekszemmindennyáronamocsarakba,hogymégegyszerbeszívhassamavadrozmaringillatát.Habár valószínűleg nem így van.A vadrozmaring illata kábít, az embernekmegfájdulhat tőle a

feje.Amocsarakbapedigazértjárok,mertezaszakmám,amelyetalapjábanvéveszeretek.A tűzönegészmásszagavanavadrozmaringnak.Fehér, fojtó füst szállbelőle.Azemberszeme

egypillanatalattmegtelikkönnyel.Demásmegoldásnincs.Vagyamaró,kábítófüstötkellszívni,vagyátadjamagátazemberaszúnyogokmartalékának,amelyeketnemriasztelseatajgakrém,seaszegfűkölni illata.Nagy jótéteménya tábortűz.Különösenha jelzőtűzkénthasználjuka repülőgépekszámára. A repülők már annyira értik a dolgukat, hogy szinte a kezünkbe dobják a batyukat. A

batyukbanpedigélelemvan,néhavalamicsomagédességgel,levélarokonoktól,újságok.Jódologatábortűz mellett olvasgatni az Izvesztyijában, mit mutattak be előző nap a moszkvai televízióban.Mikoramocsárra leszálltavastagköd,ésa levegőnedveséshideg lesz,behúzódunkasátrunkba,bebújunk a hálózsákokba. Nyomban elalszunk, ügyet se vetünk a szúnyogdöngésre. Azok aszúnyogok,amelyekneknemvoltszerencséjük,ésnemjutottakbeasátorba,kintvárnakránk.Sűrűnbelepik a ponyva külső oldalát, és a reggeli nap első sugarai úgy törnek át rajtuk, mint valamifüstösvörösszínszűrön.Túlságosansokatbeszélekaszúnyogokról.Devalamennyiensokatbeszélünkróluk.Nincsveszedelmesebbállataszúnyognál.Mostismégpitymallatelőttfölkeltem,deaszárnyasseregjárőreiéselőőrseimárfolytatjákafejemfölöttmegfékezhetetlenBrown-félemozgásukat.Atóig,amelyakülönösKapunevetviseli,negyven-ötvenpercazút.Sokathallottamerrőlatóról,

jót is, rosszat is. És tudom, hogy a világon itt van a legjobb hely kacsavadászatra. Ez pedigtökéletesenelegendő,hogynekivágjakatónak,aholmégsohaazelőttnemjártam.Vantérképeméstájolóm, így aztán ugyanolyan könnyen és egyszerűen odatalálok a sátortól a Kapu-tóig, mint aBerezskovszkajátólaKijevipályaudvarigMoszkvában.Anádas fokozatosanmegritkult.Egyregyakrabbanbukkantamsással, ezüstfehérgyapjúsással és

áfonyávalbenőtttisztásokra.Milyen kevéssé ismerjük még hazánkat! Gyerekkoromban az Amazonas érintetlen őserdőiről

ábrándoztam.Megdöbbentett, hogyvalaholPerubanvagyaMatoGrossovidékéna fél területmégteljesenfelfedezetlen.Eszemágábasejutott,hogynálunkaSzovjetunióbanszinténvannak„fehérfoltok”.Ésmostmár

tizenhetediknapjaegyilyenfehérfoltonhaladok.ASzordongnohi-platóhatalmas,pusztáshegyividék,nagyonzordklímával.Különbenavidékszó

nem a legmegfelelőbb. Szordongnoh valóságos ország, nem kisebb,mint Belgium, azOjmakovi-középhegységbenterülel,egészközelazÉszaki-sarkhoz.Ittsohasejártegyetlenegyzoológusvagybotanikussem.Pedigrengetegmunkavolnaitt.Nemigenvagyokjáratosageobotanikában,demégszámomra is világos, hogy a szordongnohi fitocenózák ismeretében könnyen megdőlne egy sorteóriaajégkorszakutániflóráról.Érdekes dolog! Sőt kissé nevetséges is. Elég, ha a hétköznapi dolgokról áttérek a tudományos

világba, rögtön sajátos „tudományos” nyelven kezdem kifejteni a gondolataimat.Mintha lehetetlenvolnaegyszerűenbeszélni.Deerrőlnemtehetek,mindez teljesenautomatikusan történik.Különbeneznemfontos.Alényegaz,hogyegyseregkollégám,akikazujjukbólszopjákadisszertációjukat,ittigazifelfedezésekettehetnének.Csakabíborszőnyegekmitmegnemérnek!Gyakrantalálkoztunkaplatónhatalmasterületekkel,melyekhosszúszálúvörösmohávalvoltakbenőve.RomkaOrszanszkij,a geodétánk azon a véleményen van, hogy ez harmadkori tőzegmoha.Még nevet is talált ki neki:sfagnumrelictum.Nemtudom,ígyáll-eadolog,deseholészakonnemláttamilyenmohát.Amikorhozzáfogok,hogyfelsoroljamaplatórejtélyeit,elvesztemönfegyelmemet.Hiszezavidékegyetlenhatalmas természetes rezervátum, amelynek természeti világára az ember semmiféle hatást nemgyakorolt.Idekéneküldeniegyhatalmaskomplexexpedícióscsoportot...Egyenesenaméregesz!Ageológusokon és a vadászokon kívül senki soha nem járt erre. De még ők is hallatlanul értékesanyagokat gyűjtöttek össze. Micsoda szenzáció volt például az a halacska, amit Tverdohlebovgeológusfogottkiazegyikittenitóból!Ahalhúsanarancssárgaszínű...Nemtudtamtürtőztetnimagam,ésírtamazintézetünkigazgatójánakegyjelentést.Őtovábbküldtea

Tudományos Akadémia elnökségének. Ott mintha mozgolódás támadt volna, és a jövő évreexpedíciótterveznek.Mindenesetretegnapejtőernyővelledobtaknekünkkétkönnyűbúvárfelszereléstmeg egy benzinmotoros kompresszort, hogy végezzük el a töméntelen környékbeli tó előzetesfelderítését.Feltételezik,hogyaharmadkorbanezahatalmasterületviszonylagmélyenfekvősíkságvolt,mely

fokozatosanlejtettkeletreazohotszkipartokfelé.Atektonikusfolyamatokfelemeltékeztasíkságotmintegy egy kilométeres magasságba, szétszaggatták a folyókat, és visszájukra fordítottákfolyásirányukat.SzordongnohelszakadtazOhotszki-tengertől.Ahegyomlásoktóleltorlaszoltfolyókfokozatosanátalakultakegymássalkapcsolatbanállótavakrendszerévé.

Milka fürgén szökdécselt zsombékról zsombékra. Nyomban felvidult, mihelyt véget ért anáddzsungel.Énisbiztonságosabbanéreztemmagamanyíltterepen.Körös-körülnemvoltmás,csakmocsáriésomszkisásbólállózsombékok,megvörösmoharétek.Atómégnemvoltlátható,holottmárvagymásfélórájaútonvoltam.Desemmikételyemnemvolt

az iránt, hogy helyes irányba haladok, ésmagabiztosan lépkedtem a kijelölt háromszögellési pontszerint.Amikorvégrealáthatáronhiganyosfénnyelmegcsillantanyíltvíztükör,anapmármagasanjárt.

Fényevisszaverődöttmindenharmatcseppen, és simogató, lakkos fénnyelvontabeazáfonya- és ahamvasáfonyabokrok minden ragyogó bogyóját. Még az apró húsevő harmatfű is a fény felényújtotta vörös tüskékkel teletűzdelt leveleit. A nap vakított, de aligmelegített.Melegebb nem lett,csakmaróbbanérződöttavadrozmaringésatőzegrozmaringfelhevültvirágainakillata.Márnemláttamatóiméntfelvillantvíztükrét.Mindenüttugyanazazegyhangúkép:zöldsás,vörös

moha meg félig a mocsárba süppedt hatalmas sziklák, úgynevezett bárányhomlokok, amelyek agleccserekvisszahúzódásautánmaradtakitt.A tó váratlanul közel tűnt föl. Megálltam a boglárkával és haranglábbal benőtt földnyelven.

Alattam, vagy húszméteres mélységben acélos hideg fénnyel csillogott a víz. Haragosnak ésbarátságtalannak látszott. A szél alig fújt. A tó felszíne sima volt, csak alig-alig remegett az éleslevelű,merev sás.Milka boldog nyüszítéssel lerohant a vízhez.Kényelmesen leereszkedtem utána.Milkanyombanodaszaladt apartgyékénnyel ésnyílfűvelbenőttkanyarulatához.Milkánakpompásszimatavanakacsákra.Ezértgyorsanfelhúztammindkétcsövet,ésakutyautáneredtem.Aligfuthattamszázmétert,amikorMilkahirtelenmegállt,ésmozdulatlannádermedt.Rongyként

fityegő füle megfeszült, rövid szőre égnek állt. Milka egészen a földhöz lapult, pofáját a tó feléfordította. Amikor odaértem hozzá, egy kicsit felbátorodott, és vad torokhangon ugatni kezdett.Ilyesmi még nem fordult elő vele. Meglepetten körülnéztem. A part kanyarulata fölött két gácsérröppent fel, felriasztotta őket a kutya ugatása és vonítása.Már-már felkaptam a puskám, deMilkafogávalmegragadtaanadrágomszárát,ésvonszolnikezdettavízfelé.Dühösenleeresztettemakétcsövűmet,ésmegszidtamakutyát.Bűntudatosanmegcsóváltaafarkát,

de nemnyitotta szét a fogát.A tóra pillantottam.Vagy háromszázméterre a parttól valami tárgyatvettemészre,melyerősencsillogottanapon.Előszörazthittem,hogyegyüresbenzineshordóúszikavízen.Dehogykerülneideegyhordó?Ahogy jobban szemügyre vettem, észrevettem, hogy az a valami – él. Gyorsan megfordultam,

elrohantam a víztől, és felkapaszkodtam előbbi helyemre. Milka kétségbeesett vonítással rohantutánam. Fentről jobban lehetett látni, nem zavart annyira a nap visszfénye. Az ismeretlen élőlénygyorsanúszottapartfelé,egyenesenazénirányomba.Márkilehetettvenniavízbőlkiállórészeit.Atörzseelsőrésze(nemmernémfejneknevezni,minthogysemmitnemtudtampontosanmegfigyelni)körülbelülkétméterhosszúlehetett.Aszemeiegymástóltávolhelyezkedtekel,ssötétszürke,zömöktestének hosszamintegy húszméter lehetett. A fej két oldalán két világos foltot figyeltemmeg.Aszörnyeteg hátát hatalmas, hátrahajló taraj koronázta. Ilyen vagy ehhez hasonló tarajt láttam egyvitorlahalakatábrázolóképenBrehmnél.Aszörnylassanúszott:afejeholfeltűnt,holeltűnt.Aparttólnéhány tucat méterre hirtelen megállt, aztán erélyesen csapkodni kezdett a vízben, valóságosvízoszlopottámasztottéselmerült.

Milka már-már elcsendesedett, most azonban nyomban lerohant, és ugatni kezdte a gyűrűzőhullámokat. Én is, mintha álomból ocsúdtam volna, futásnak eredtem a part mentén. Magam semtudom,miért,beledurrantottamavízbemindkétcsőből.Alövésektompándörrentekalevegőben,asörétlegyezőalakbansuhintottvégigatószürkeacélján.De a szörny nem tűnt fel többé. Teljesen elment a kedvem a kacsavadászattól. Odahívtam

magamhozMilkát,lecsillapítottam,aztánleültemegynagyszürkekőre,hogyegykicsitmagamhoztérjek,ésátgondoljamatörténteket.Odasefigyelve,anélkül,hogyéhesnekéreztemvolnamagamat,kicsomagoltamacelofánt,ésenni

kezdtemaszendvicset.Egyszercsakmegdermedtem,aszámnyitvamaradt,kezembenmegálltaféligelfogyasztott kenyér.Most jutott eszembevalami!Két évvel ezelőtt történt.Egy vad, homályos téliéjszakánaterepjárónmegérkeztemegykisvadásztelepülésre,amelyazordFegyenctelepnevetviseli.Elkellmondani,hogyFegyenctelepvoltaKapu-tóhoz legközelebbeső lakott település,bára tó

még ide nem kevesebb, mint százhúsz kilométerre van. Frol Tyimofejevics Makarov házábanszálltam meg. Már régi jó ismerősök vagyunk. Intézetünk bármely geológusa régi ismerősénektarthatjaTyimofejevicsetakkoris,hasohaazelőttnemtalálkozottvele.Tyimofejevicsjóhúszévvelezelőtt egyszer kísérője volt egy hidrogeológus expedíciónak. A Labinkirhez vezette őket, ez alegnagyobbaz itteni tavakközül.AzótaTyimofejevicsmindigörömmel ajánlotta fel szolgálatait atudománynak.Közülünkmindenkitígytitulált:„tetudományosférfi”.Tyimofejevics háza jókora cirbolyafenyőtörzsekből van összetákolva, melyekmegfeketedtek az

időtőlésazidőjárásviszontagságaitól.Agazdaságaegyszerű:ugyanolyan,mintatöbbifegyenctelepilakosé,akikkizárólagvadászatbóléshalászatbólélnek.Tetőtőltalpigbehavazva,párafelhőbeburkolózvaállítottambeapitvarba.Amígegyágseprűvela

nemezcsizmáimatcsapkodtam,Tyimofejevicsaszobábancsörömpöltvalamivel.Nyilvánmegterítetteazasztalt.– Isten hozott, isten hozott, te tudományos férfi – felelte üdvözlésemre, és fürkésző, szúrós

tekintetévelfigyelmesenvégigmért.–Ajándékothoztammagának,FrolTyimofejevics–mondtam,ésahátizsákomfelényúltam.Mi

valamennyien rendszerint hozunk valamit Tyimofejevicsnek Moszkvából. Ajándékaink szintekizárólagosanaKuznyeckijonlevőVadászatiésHalászatiBoltbólkerülnekki.– Annak is eljön az ideje. Előbb egyél, pihend kimagad. Aztánmegbeszéljük a dolgainkat. Az

ajándékmegráér.Egy hajtásra kiittam a vodkát, amit Tyimofejevics töltött nekem egy csiszolt pohárba a frissen

bontottnegyedliterespalackból.–Ó,ó,ezigen!–Úgy,úgy.Kóstoldmegeztaföldiszedertvagyegykisfagyottáfonyát.Hamarosanmegfőahús

megakrumpliis.Afazékmárbennvanakemencében...Nemnősültélmégmeg?–Nem,Tyimofejevics,mégnem.Az ablakon túl üvöltött a hóvihar, a hó verdeste a tetőt, énmeg amelegtől és a jóllakottságtól

ernyedten alig tudtam nyitva tartani a szememet. Nem is beszélgettünk mi akkor éjjelTyimofejeviccsel.Azöregnyombanakéseivacsoraután leterítettnekema földrea tüzeskemencemellé egy medvebőrt, én meg nagy gyönyörűséggel végigfeküdtem rajta, egy pillanat alattösszegömbölyödtem,ésmáraludtamis.Amikor felébredtem, a jégtől homályos parányi ablakon halványan bekandikált az ég kékje. A

szobaazzalalágy,hasonlíthatatlanhomállyalvolttele,amelyahideg,rövidtélinaprajellemző.Azöregegészéletétagglegénykéntéltele.Mostfürgénésakkurátusanéppenvalamireggelitbűvölt.Amintmeglátta,hogyfelébredtem,integetnikezdett.–Nekeljfel,nekeljfel!Alighanemelcsigázódtál.–Aztánkisszünetutánhozzátette:–Mijáratban

vagy?Mi akkoribanmég éppen csak hogy hozzáfogtunk a szordongnohi árterületek felderítéséhez. A

különböző szintezési munkálatokhoz emberekre volt szükség: tartani kellett a rudat, kijelölni anyomvonalat, gödröt ásni. Azt reméltem, hogy Tyimofejevics majd ellát tanáccsal, hol szerezzekszezonmunkásokat a nyárra. Hogy ne maradjak a dologidő kezdetére munkás nélkül, most kellettmegállapodástkötni.BeavattamTyimofejevicsetgondjaimba.–Nemolyan egyszerű ez az egész, te tudományos férfi.Az emberekmostmind a tajgátmeg a

mocsarakatjárják.Azapróvadatvadásszák.Mostvanazapróvadszezonkellősközepe.Dekülönbenlehet.Nyárrabeállnakhozzádazemberek.Miértnemennének?Énmagamiselmegyek.Tánnektekiskedvetektámadegykicsithalászgatni.Nálunkazembereknyáronfolyton-folyvásthalásznak.Tavunkvansok.Mélytavak,tisztavizűek.Honnétkezditekelsőbbenisamérést?Elővettematérképet,ésmegmutattamazöregnekaLabinkirmegaKapu-tóközöttfekvőterületet.–Aha.–Azöregelhallgatott.–Nemjóhelyetválasztottálki,tetudományosférfi.–Miért nem jó? – kérdeztem értetlenül. – Az első nyáron felmérjük az árteret, és rávezetjük a

térképre.Amásodik nyáron végigmegyünk az utakon, és próbafúrásokat végzünk.Ha a felderítettadatokjóklesznek,aharmadiknyárrakitűzzükalecsapolásicsatornahálózatot.Nézzecsak...Megmutattamazöregnekamagasságipontokatésavízszintvonalakat.–Ittvanegymélyedés,megittvanegymélyedés.Idetesszükakétfőcsatornát.Nyugatrólavíza

Labinkirbefolyik,délkeletrőlaTomisszkiésaKapu-tóba.–Nemerrőlbeszélekén,tetudományosférfi.–Hanemmiről?–Nemjóhelyazott.KiváltképpaLabinkir.Azördöglakikbenne,azért.–Ésmagahiszebben?–ámuldoztam.–Maga,akiannyiévetdolgozotttudósokkal?Azöregszemmelláthatólagmegneheztelt.– Te csak ne nevess, te legény! Nincs itt semmi nevetnivaló. Komolyan beszélek. Ott lakik a

Labinkirben, de lehet, hogy a Kapu-tóban is. Nálunk ördögnek nevezik. De hogymiféle, senki setudja.Mégazapámmeséltróla,emlékszem,hogyegyszerutánavetettemagátatutajának.Azapámmég meg is nézte jól, mármint az ördögöt. Az egész teste sötétszürke, mint a róka háta, a szájahatalmas nagy, és vörös hártyás kopoltyúja van. Még én magam is láttam. Amikor AlekszandrMakszimovics Dimovot vezettem a Labinkirre, volt egy eset. Elhatároztuk, hogy megsütünk egykacsátagyagban,szeretteAlekszandrMakszimovicseztazétketnagyon.Úgy is tettünk.Odafüttyentettem a kutyámat, és elindultam a tóra.Hát aztán, ahogy azmár lenni

szokott,felzavartakutyámegykacsapárt,énmegröptébenrájuklőttemmindkétcsőből.Akétmadár,mintakő,egybőlbeleavízbe.Akutyámutánukvetettemagát,hogykihozzaőket.Elkaptaelőszörazegyiketafogával,azzalirányapart.Alighogykihozta,nyombanelindultamásodikért.Denemértela kutya a másodikig. Egyszer csak csapkodni, vergődni kezdett, és eltűnt a tóban. A népek aztmondják,hogyazördögrántottale.Amúltnyáronasógoromnak,Lukának,máraKaputavonszinténakutyájátkaptaelazördög.Hátígyállahelyzet...Nem mondhatnám, hogy nem hittem akkor az öregnek. Jól tudtam, hogy Tyimofejevics nem

füllentett.Egyszerűenazonavéleményenvoltam,hogytudtánkívülegykicsittúloz.Mégazismegfordultafejemben:lehetséges,hogycsakugyanélaSzordongnohtavaibanvalami

hatalmasragadozóhal,amelyetjólennelátniegyszer.Gondolkodtam egy darabig a dolgon, azután elfelejtkeztem róla.Ésmost egyszerre az eszembe

jutott.Úgylátszik,őtláttammost,aSzordongnohtitokzatosésfélelmetesördögét.A sátrunkban valóságos szenzációt keltett az elbeszélésem. Romka azt javasolta, hogy azonnal

vegyükfelabúvárruhát,éskutassukátatófenekét.–Könnyűaztmondani,hogykutassukát–ellenkeztem.–Atótíz-tizenkétkilométerhosszúságban

húzódik,amélységepedighelyenkéntelérianyolcvanmétert.Romka nyomban lelombozódott és visszavonult. Expedíciónk harmadik tagja, Borja Revin, a

flegmatikus és szórakozott paleontológus, zavartan pislogni kezdett fakó szempilláival, ésösszehunyorítottavaksiszemét.–Próbáljmegmégiscsakvisszaemlékezni–kért–,milyenisvoltazalény.Mivoltaz,egynagyon

nagyhalvagyvalamikétéltű?–Háthonnantudjaménazt,Borenyka?Mitfaggatsz?Százszorelmondtammárugyanazt. Inkább

valamikétéltű,minthal.–Demilyenkétéltű?–Mármegintkezded!–álltmellémRomka.–Megmondtanekedvilágosan,hogynemtudja.De

honnétistudnaeligazodniezekközöttamindenfélereptíliákmegamfíbiákközött?Borjamindezttudomásulsevette.Mégaziskolábantörtént,hogyafiúkkerekfejeésvaskos,kissé

lecsüggőorcájamiattelneveztékBulldognak.Sajnos,ezahasonlóságnemcsakkülsőlegesvolt.Nálamakacsabb emberrel még az életben nem találkoztam. Egyetemista korában Borjának eszelőshóbortja. Bármi áron is, saját szemével látni akarta Földünkmúltját. Az őserdőket, a fa nagyságúpáfrányokat,azavaroskrétakorimocsarat,ajuraősgyíkjait,adevonrovarjait.Nemelégítettékkiazegyes csontok, sőt a teljes csontvázak sem, nem izgatták a kövekben és a széndarabokban találtlenyomatok. Mindent olyannak akart látni, amilyen hajdanán volt. Azt hiszem, ez a hóbortjaJefremovnakAmúltárnyaicíműfantasztikuselbeszélésenyomántámadt.Borjatökéletesentisztábanvoltazzal,hogyazíróragyogóötletét lehetetlenátültetniavalóságba,detehetetlenvolt:sehogysehagytanyugtonakínzó,gyötrőirigység.Irigyelteazelbeszéléshőseit.Irigykedettésábrándozott.Ésrájött,miateendője.Abulldogharapássegített.Borostyánrakezdettvadászni.Olyanrovarokra,

ősibogarakravoltszüksége,amelyekvalamikorréges-régenbeleragadtakagyantába.Ezagyantaatengerbe jutva borostyánná változott. Így lett Boriszból borostyánvadász. Még a szabadságát is aRigai-partvidéken töltötte, és a hullámverés által partra vetett borostyándarabok után kutatott. Sőt,végigjárt minden ékszerüzletet. Pénze nem volt, és vásárolni nem tudott semmit. Ezért órákigácsingózottegy-egykirakatelőtt,ésmajdelnyeltetekintetévelazelegánsszipkákatéskarkötőket.–Ha tetszeni akartokBorjának –mondogatták a barátai az ismerős lányoknak – vegyetek föl a

randevúraborostyángyöngyöt.Nemhagyottbenneteket.Sőt,hazáigkísér.De ezer közül jó, ha egy ilyen sárga vagy rézvörös ősi gyantadarabkában találtameg azt, amit

keresett: egy-egy sértetlen szemű rovart. Bulldog ilyenkor fantasztikus óvatossággal kihalászta akincset érő zsákmányt, és bedugta a mikroszkóp alá. A rovarok látóbíborában kereste az ősvilághajdanáltalukmegpillantottképéneklenyomatát.Azelpusztítottlényekszemévelpróbáltameglátniamúltat. Persze semmi se jött ki az egészből. Csupán egyetlenegyszer kapott Borja egymikrofotótvalami hálózatról,melynekminden egyes sejtjében ugyanaz az őspáfrány volt látható. Ezminden,amimindörökrenyomothagyottvalamiőslégyösszetettszemében.Azavéleményem,hogyBulldogelpocsékoltegycsomóidőt,ésnemtulajdonítokkülönösebbjelentőségetennekamunkájának.Csakazért említettem meg, mert ennek alapján fogalmat lehet alkotni Borisz jelleméről. Éppen ilyenbulldogharapással akaszkodott rám, amikormegtudta,hogya szordongnohi árterek rezervátumábautazom.Aterve,mintmindig,egyszerűésvilágosvolt,ésavéletlenrealapította,amelyető,Bulldog,nemtudom,törvényszerűnektartott.–Idehallgass–mondta–,hamindamainapigfennmaradtakaSzordongnohi-platónazősiflóra

bizonyos maradványai, mint például az ősi moha, akkor joggal számíthatunk egy sor érdekes ésmegdöbbentőfelfedezésre.Ígyvan?–Így–feleltemkedvetlenül–,naésaztán?– Te oda utazol, te vagy ott a főnök, énmeg paleontológus vagyok, ezértmagaddal kell hogy

vigyél.Mindentmegcsinálok.Mégebédetistudokfőzni.

Nem volt értelme elutasítani. Most néha úgy érzem, hogy előre látta ezt a találkozást aszordongnohiördöggel.Tőlekitelik!Ilyenfajta.Olyannyiramakacséscélratörő,hogymégasikereitisatermészetfáradtságáralehet

magyarázni,annakiselegevanidőnkéntbulldogharapásából.Amiönkéntnemadjakézremagát,aztfoggal-körömmelkiharcolja.Azthiszem,ennyielégisBulldogról.Bulldogegyszerreváltkibelőlemtiszteletetésingerültséget.

Ezért van az, hogy ha már egyszer elkezdtem beszélni róla, nem vagyok képes egykönnyenabbahagyni.Hatudnák,mennyireelegemvoltazostobakérdezősködésébőlazördögről!Mintarákazollójával,kiakarszakítanibelőlemolyasmit,amitmagamsetudok.Éskitudja,lehet,hogysikerülneki...Tőlekitelik!Az expedíció negyedik résztvevőjét szintén úgy varrták a nyakamba. Helyesebben nem is a

nyakamba varrták, hanem hogy ismondjam... Borkát én vettemmagamhoz (próbáltam volna nemfelvenni!),ArtúrPolozsencevbiokémikusérdekébenviszontaközvetlenfőnökömjártközbe.Ez isolyan,hogypróbálnámmegvisszautasítani!Alaposanmeglepődtem!EzaPolozsencevkülöncegyfickó.Harminckétéves,ésmárprofesszor.

Deúgyviselimagát,mintegykisfiú,akiteletömteafejétkalandosolvasmányokkal;ahelyett,hogyvalahol a hegyekben vagy a tengerparton pihenne, nekivág egy mocsári expedíciónak. Minek? –kérdemén.Megmondtamnekiakkornyíltan:–Tudja-e,hogyottidőnkéntalegkevésbékvalifikáltmunkátkellvégezni?Emberemkevésvan.–Tudom–felelte,ésmegigazítottaaszemüvegét–,csakegészségesebbleszektőle.–Hát,magatudja..Kötelességemvoltfigyelmeztetni,nehogykésőbbmegbánja.Azt beszélik, hogy Polozsencev egy reménytelen szerelem elől menekült el. Nem tudom. A

külsejéről nem lehet leolvasni semmit. Teljesen természetesen viselimagát.Mintmindenki.Vidámfickó,jóvadász,kitűnősportolóésbizonyárajóbajtárs.Csakegykicsitzárkózott.Magánakvaló.Deezmárnemazéndolgom.Elbeszélésemetazördögrőlmeglehetősen tartózkodóanfogadta.Eznemtúlságosantetszett.Nem

szeretemazolyanembereket,akikúgytesznek,minthasemmiselepnémegőket.Vanbennükvalamimesterkélt,valamiacowboyfilmekhőseiből.Hátezekvolnánakakollégáim,akikneképpenaziméntmeséltemeltalálkozásomatazördöggel.Hidegesteköszöntöttránk.Ezértmindannyiankoránbehúzódtunkasátorba.Sokáigbeszélgettünk

méga titokzatosreptíliáról, terveketszőttünk,devégsősoronsemmitnemtudtunkkisütni.ElsőnekRomkaaludtel,aztánfelhangzottPolozsencevegyenletesszuszogásais.Nekemiskezdtekleragadnia szemeim.Az utolsó, amit hallottam, valami cuppogás volt.Borisz volt az.Amikor a fejébe veszvalamit,egészéjszakaígycuppog,nemalszikel.

ArturVikentyevicsPolozsencevAbiokémiaprofesszoraValahogyúgyadódott,hogyValerijészrevétlenülkivontamagátamerülésből.Egyetlenegyszerse

mondott nemet, de úgy alakult, hogy a két könnyűbúvár-felszerelésre csak hárman pályáztunk.Egyáltalán nem tartom Valerijt gyávának. Aki gyáva, a második napon meglép ezekről amocsarakról.Egészen egyszerűen túlságosanóvatos a koráhozképest.Különben szó, ami szó, ő aparancsnok,ő jobbantudja.Romkaazonnyombanmegragadtaazegyikfelszerelést,éskijelentette,hogycsakéleteáránhajlandóátadni.BoriszRevinmakacsulegyreugyanazthajtogatta:–Énpaleontológusvagyok,azénjogomvitathatatlan.Látnomkellaztazállatot!–Csakazhiányzik,hogyaztmondd,teszültedaztahalat!–csúfolódottRomka.Szószótkövetett.ÉsmennélhiggadtabbanésmakacsabbulismételgetteBorisz,hogyvitathatatlan

jogavanamerüléshez,annáljobbankakaskodottésheccelődöttveleRomka.Valerij meg én elhatároztuk, hogy közbeavatkozunk. Nyugodtan és logikusan megpróbáltuk

megmagyarázni Borisznak, hogy ha most életében először felvenné a búvárruhát, méghozzá úgy,hogyúsznisetud,könnyenelronthatjaazegészdolgot.Váratlanulengedettajózanészszavának,ésigazatadottnekünk.Úgylátszik,amakacsságnemaz

egyetlenalapvetőtulajdonsága.Tisztelialogikátis.Ezakülönösfickóegyrejobbankezdérdekelni.Így kiesett még egy konkurens. Természetes, hogy a második felszerelés nekem jutott. Romka

társaságábanvendégségbemegyekaz ismeretlenszörnyhöz.Ez távolrólsevoltveszélytelendolog.Víz alatti fegyvereink, sajnos, nemvoltak, így kénytelenek voltunk rögtönözni.Összecsavaroztunkkét fúrórudat, és dróttal ráerősítettünk egy vadászkést. Elfogadható dárda lett belőle, amellyelméltóképpenlehetettfogadnibármilyentámadást.Azelsőmerüléscsalódástokozott,báravízmeglepőentisztavolt.Ilyenjólátásiviszonyokméga

tengerben is ritkán akadnak.Ragyogóanmeg tudtuk különböztetni a legapróbb tárgyakat is.A tavihínárbozótjábantorzszitakötőálcáknyüzsögtek.Egyezüstpókhiganyfürgeséggelépítgettevízalattibarlangját. Fürge kicsinyei szorgosan körülnyüzsögték egy kladofóra smaragdzöld gömbjét, ésóvatosanapródarabokbancsipegettékanövényt.Lomhamozdulatokkalhajtogattammagamelőttadárdalevelű víz alatti növényzet síkos bozótját, és úsztam. Virágzatának sárgászöld gömböcskéitteljesenelleptékaziszapcsigák.Előttemegyfeketeszörnyetegúszott.AbúvárruhábaöltözöttRomkavolt,akióriásnaklátszott.Amederfokozatosanmélyült.Egyrehomályosabblettafenékenvégigterülőremegőnapfényháló.

Vagyhúszmétertúsztunk, aztánegymásután lemerültünkamélybe.Demindenhiába.A titokzatoskétéltűtseholseláttuk.Amikorvégülahidegkezdettkeresztülhatolniavízalattiöltözettömörgumiszöveténésagyapjú

fehérneműn,visszafordultunkapartfelé.Anagytónakaligszázadrészétkutattukát,ésegyáltalánnemmeglepő, hogyüreskézzel kellett visszatérnünk.Dehát annyiravártuk ezt amerülést!Elkeseredniperszemégkorai lett volna, de a csalódástmégis nehézvolt elviselni. Igyekeztemnem ismutatni,Romka azonban zajosan csörtetett keresztül a sáson. Komor volt, alsó ajkát haragosanelőrebiggyesztette. Szegény, megbántott kisfiú! Tulajdonképpen csakugyan gyerek még. Tíz évvelvagyokidősebbnála!Végülisnemtalálkoztunkaszordongnohiördöggel!Még ugyanaznap esteValerij szétterített a padlón egy hatalmas tervrajzot, amelyen a töméntelen

szintvonaléskitűzésivonalközöttaligtudtamkivenniaKapu-tókontúrjait.–Felkellosztanunkatavatnégyzetekre–mondtaValerij.–Másképpnemmegy,túlnagyató.

–Ésmitgondolsz,ahalodavankötözvevalahova?–gúnyolódottRomka.–Ottkuksolazegyiknégyzetben, és várja, amíg átfésüljük a többit? Nem holt tárgy az, hanem élőlény! Nevetségesekvagytok,komolyanmondom...Romkánaktermészetesenigazavan.Hiábavalódolognégyzetekreosztaniatavat.Devanmásféle

logikais.Huszonkétéveskorbannemértimegeztazember,csakidővellátjabeahelyességét.–Nincs igaza,Romka – szólaltammeg a lehetőségekhez képest finoman. –A négyzetekre való

bontásraazönfegyelmezésérdekébenvanszükség.Lássabe,ígysajátmagunknakleszkönnyebb.Haviszont rendszertelenül keresnénk, akkor a csalódások egykettőre ott hagyatnák velünk a kutatást,mertkilátástalanvállalkozásnaktűnne.Érti?Bólintott.– Amolyan öncsalásféle ez, de helyes, szükséges csalás. Van úgy, hogy az ember belefárad a

járásba. Úgy érzi, képtelen egy lépést is tenni. De azt mondja magának: „Még ezer lépés, ésmegpihenek”,pedigsokezerlépéstkellmégmegtennie.Megtesziazezerlépést,denemülle,hanemaztmondja:„Na,méglegalábbötszáz,ésmajdakkor...”Azilyenemberekmindigcélhozérnek.Egyszerre zavarba jöttem és körülnéztem. Borisz nézett rám merev, rezzenéstelen tekintettel.

Amikor észrevette, hogy megéreztem a tekintetét, csendesen, zavartan elmosolyodott. Szokatlanulkellemesmosolyavolt.A kifeszített ponyván tompán dobolni kezdtek a súlyos esőcseppek. A kis sátor, melyet csak a

zseblámpa homályos narancssárga fénye világított meg, meleg volt és otthonos. Az eső egyreerősödött.Befeküdtünk ahálózsákunkba, és fekve folytattuk abeszélgetést.Romkavicceketmesélt.Romka fejében szigorú rendben sorakoztak a viccek, és tematikus szériánként adja elő őket. Sokatmégegyetemistakorombanhallottam.Valaholazorvosviccekközepénészrevétlenülelaludtam.Amikorreggelkibújtunkasátorból,azelőzőnapirosszidőneknyomasemmaradt.Azégkékés

tisztavolt.Körös-körül minden frissen csillogott, ragyogott. Mocsári füvek sűrű kesernyés-fanyar illata

érződött a levegőben. Az esőcseppek a sátor tetején szétszórt drágaköveknek tűntek. Sietősenmegmosdottunk, megreggeliztünk, aztán mi ketten Romkával vállunkra vettük a könnyűbúvár-felszerelést,éselindultunkatóhoz.ValerijésBoriszfogtaateodolitotésafúrót,ésmégpirkadatkorelindultazolonyeckiártérre.Kettejükneknégyünkhelyettkellettmostdolgozni.MikettenRomkávalakétéltűfelkutatásávalvoltunkelfoglalva.Romka,nemtudom,miért,makacsulhalnaknevezi.Deezúttalsesikerültösszetalálkoznunkazállattalavízalatt.Napnaputánkilenc-tízóráttöltöttünk

avízben.Mindenesteújabbnégyzetethúztamátatereprajzon.Márcsakkevesebbmintafelétkellettátvizsgálnunkatónak.Valerij ésBorisz sztoikusan viselték a nyakukba szakadt négy főre valómunkát. Szabad idejük,

akárcsak nekünk kettőnknekRomkával, nemvolt.Azelőtt szerettünk fecsegni elalvás előtt, játszaniegy-két parti preferanszot vagy sakkot, vagy csak egyszerűen elábrándozni a tűz mellett, mostazonbannyombanelaludtunk.Mindennap, amikor visszatértünk a tóról, Borisz figyelmes és szomorú tekintete fogadott

bennünket.Szótlanulszéttártamakarom.Borisznemkérdezett.Várt.Ki tudja, hányadszor, ismét kimászunk a vízből. Úszótalpainkkal csapkodva egész felhőket

kavarunk a puha iszapban, kezünkkel széthajtogatjuk a sást. Arcunk nyugodt és közömbös.Kifejezésünkanézőközönségnekszól. „Odaseneki,hogymanem találtukmeg,majdmegtaláljukholnapvagyholnapután.Ahogyszaporodikabalsiker,úgynőnekazesélyeink.Mindenrendben.”A nézők a parton ülnek.Valerij ésBorisz elhatározta, hogyma pihenni fog.A nézők közé kell

számítanunkMilkátis,akinyugodtanülValerijlábánál.Valerijtérdénottakétcsövűje.–Na,miújság,halászok?–kérdilátszólagközömbösenValerij.

–Mindenrendben!–felelitúlságosangyorsanésfrissenRomka.MikettenBorisszalhallgatunk.Valerij feláll, hetykén füttyent, és elindul lövöldözni kedves helyére, a gyékénnyel benőtt

holtághoz,egyvalahaerrekanyargófolyókanyarulatához.Mikatarka,vidámrongycsomókéntgurulanyomában.Átöltözteméslefeküdtemarétfinom,magasfüvébe.Fölöttemaranyosboglárkák,lilaharanglábak

és rózsaszín habszegfűk ringatóznak. Még magasabban fölöttük pedig lomhán úsznak a messzi-messzifelhők,elmosódottanésboglyasan.Kettőslövésvisszhangzórobajatérítettmagamhoz.–Odasózottmindakétcsővel!–kiáltottRomka,éstalpraugrott.Feltámaszkodtamakönyökömre,

aztánénisfelálltam.Avízfelszínén,vagyszázméterreaparttólegymegsebesítettkacsavergődött.Valerijtnemláttam.

Viszont jól láttuk, hogy hajladozik, mozog a gyékény. Csörtetés zaja hallatszott a víz irányában.Hamarosan megláttuk Milkát. Fürgén dolgozni kezdett a mancsaival, és odaúszott a vergődőkacsához.Milkavalósággalhasítottaavizet,amelyhegyesszögbenáramlottmögöttekétfelé.Amikorakacsáigöt-hatmétervolthátra,Milkahirtelenpanaszosanfelvonított,ésavízalámerült.Aztánafejeújbólfelbukkantavízalól,ésismételtűnt.Még észbe se kaphattunk, amikor újabb lövés dörrent.Megremegtem és hátrafordultam. Valerij

felénkrohant.Vadulhadonászott,ésavízremutatott,aholaziménteltűntaszerencsétlenMilka.Nyomban megértettünk mindent, és anélkül, hogy összebeszéltünk volna, lázas sietséggel

magunkrakaptukavízalattigumiöltönymerevdarabjait.Romkaláttamegelsőnekaszörnyet.Hirtelenmegállt,szélesenszétterpesztettlábbalfelémfordult,

és valahova előremutatott a zöldes félhomályba. Először nem láttam semmit, aztán hamarosankivettemamélybenegyhatalmassötét testet.Avízbena tárgyaknagyobbaknak látszanak.Aszörnyakkoránaktűnt,mintegykisebbfajtatengeralattjáró.Hirtelen összegörnyedtünk, aztán felfelé kirúgtunk, és egyetlen lökéssel lemerültünk a mélybe.

Amikorujjaimelértékapuha,finomiszapot,előrelöktemkarjaimat,éskormánylapátkéntkifordítotttenyérrelúsznikezdtemközvetlenülafenékfölött.Előttemhomályosanlebegettegysötétárny.Alig-aligmozgattam uszonyaimat, úgy igyekeztem az állat közelébe lopózni. Csak ekkor vettem észre,hogysiettembenkinnfelejtettemadárdámataparton.Adárdátismegavízalattikamerát!Micsodabalszerencse!Romka mintegy négy méterrel előttem úszott. Utolértem, és megérintettem a vállát. Élesen

megfordult,minthamegijedtvolnavalamitől.Kétségbeesettenszéttártamüreskezeimet.Megértett,ésjeltadott,hogyússzakutána.Aszörnyegészközelvoltmár.Eszeágábansevoltelúszni.Mozdulatlanul lebegettközvetlenüla

fenékfölött,ahogyforrónapokonapisztrángokabokrokárnyékában.Egyszerre, magam se tudom miért, megnyugodtam, és figyelmesen szemügyre vettem a

Szordongnoh ördögét. Kétségkívül hüllő volt. Lehetséges, hogy egy olyan rég kipusztult hüllőfajképviselője,amelyrőlnemtudnakatudósok.Hatalmas,zömökfejétfémesfényűlemezkékdíszítették,melyek az állat oldalán hatalmas páncéllemezekbe mentek át, ezek kopoltyú-fedőlemezhezhasonlítottak. A páncéllapokon halványsárga foltok világítottak. Úszóhártyás lábait teste mellészorította,mintazalvóhalazuszonyait.ÚgyhogyRomkánaknémelytekintetbenigazavolt.Ennekazördögnekhatározottanvoltakhalszerűvonásai.Mégamagastarajis,amitmárValerijismegfigyelt,a halak hátuszonyára emlékeztetett. A taraj most félig ernyedten lebegett, de világosan ki lehetettvennisugarasmerevítőtüskéitésabarnásvörösfoltokatahártyáján.Afarkahosszúvoltéséles.Igazigyíkfarok, melynek végén négy-négy hegyes szarv meredezett minden irányba. Ilyesféle farokékesítette valamikor a Stegosaurus nevű növényevő gyíkot. Ez a farok veszedelmes védőeszközülszolgáltaragadozókellen.

FelhívtamRomkafigyelmétazállatfarkára,őmegértette,bólintott,ésátvettedárdájátbalkezébőla jobba. Óvatosan egyre közelebb úsztunk a gyíkhoz. A szörny a legcsekélyebb figyelemre seméltatott.Úgylátszott,teljesenlefoglaljaaszerencsétlenMilkamegemésztése.Magamsetudom,hogytörténhetettmindaz,amiezutánkövetkezett.Sohasebeszéltünkarról,hogy

a szörnyeteget meg kell ölni. Arról volt csak szó, hogy lefényképezzük, és szükség eseténvédekezünk. De most elhaló szívveréssel vártam, hogy Romka belevágja dárdáját a gyík testébe.Magam is beledöftem volna, ha nálam a fegyver. Hogy miért éreztem így, meg se tudnámmagyarázni.Lehet,hogyMilkátsajnáltuk,vagytalán...Romkaegyenestazállathatalmas,vékonybőrszerűhártyávalfedettszemébehajítottadárdáját.A

szörnymegrándultésfélrelendült.Romkakirántottaadárdátasebből,ésüldözőbevetteazállatot.Énutána vetettem magam. A gyík hol ide, hol oda cikázott. A vízben barnás füst terjengett. Nem isfogtamfelnyomban,hogyezvér.Romkaegyújabberőteljesmozdulattalbeledöfteadárdátasebesültállatóriásipofájába;acsapás

két hatalmas pikkely között talált.Adárda azonbanoldalra siklott.Úgy látszik, csontot ért.Romkaveszedelmesenközelkerültazállat fejéhez.Egyhevesuszonycsapássalmegközelítettemagyíkotatúlsóoldaláról,ésmegragadtamhatalmas,hártyáslábát.Amancsmegrándult,éshároméleskarmacsuklótólkönyékigvégigszántottaakaromat.Romkakihasználvaakínálkozóalkalmat–éppagyíkalákerült–,beledöftedárdájátazállatvédtelentorkába.Afegyveregészentövigbelefúródottazállattestébe.Romkamostminthafeszítővassaldolgozna,mindkétkarjávalnekifeszültadárdának.Azállatnyakacsaknemteljesenátvoltvágva,ésaszörnygörcsösrángásokközepettelassanmerülnikezdettatófenekére,mintajuharlevélszélcsendesősziidőben.A tartályokban már nem sok levegő maradt, tehát igyekeznünk kellett. A karom egyre jobban

sajgott.Gyorsanlebuktunk,megragadtukadöglődőállathatalmasmancsait,ésúsznikezdtünkapartfelé.

Nyugtalanul tekingettemahártyás,karmosmancsra,ésmindkétkezemmelszorítottam.Agyíknemadottsemmiféleéletjelt.Ezkülönösvolt.Akevésséfejlettagyúprimitívlényeknagyonhosszúideigagonizálnak.Kinelátottvolnakakastszaladgálniazudvaron,miutánlevágtákafejét?...Denemigenvoltidőatöprengésre.Csakúsztunk,ésáldottukArkhimédesztörvényét–aszárazon

meg se tudtuk volna mozdítani a szörnyet. A meder fokozatosan emelkedett. Világosabb lett.Megjelentekazelsőlomblevelűbokrok.Hirtelen rosszullét fogott el. Nagyon fáztam. A víz átitatta a felhasított ruhaujjamban a gyapjú

alsóneműt, a hideg végigfolyt a hátamon és a vállamon. A fájdalom hullámokban támadt rám, aszívverésem ütemében. Minden álomszerű, valószínűtlen külsőt öltött. Láttam, hogyan libeg abékaszőlőpiszkoszöldbozótja,éshogyalattambuborékokbuggyannak,majdeloszlanak.Aztánúgyéreztem,hogyaszívemáttelepültakisagyamhelyére,ésver,mintakalapács,tompánésfájdalmasan.Elfogyott a levegőm.Keményen fogamközé szorítottam a csutorát, és sűrűn nyeltem a nyálam,

hogyelűzzemasötéttómederbőlrámtörőhányingert.Karoméslábamminthanemisazenyémlettvolna, nem éreztem őket. Nagy keservesen belekapaszkodtam a szörny karmos mancsába, és úgymaradtamfüggveazállatoldalaalatt.Pihenniszerettemvolnalegalábbegypercet,hogymagamhoztérjek,hogyelűzzemazérthetetlenrosszullétet,éstovábbúszhassak.A homályos napfényháló lebegett a meder lágy és síkos iszaphalmain. Lomhán tekergőztek

közvetlenül a fenék fölött a tó füvének moszatbolyhos szalagjai. Egy tündérrózsa húsos fehérgyökeremellettelőbújtegygázbuborék.Lassanmegnőtt,nyugodtanelszakadtatalajtól,ésvidámanfelszökkentafelszínfelé,egyszerreúgyéreztem,hogyafenékgyorsanközeledikfelém.Megráztamafejem,igyekeztemúrrálenniérthetetlendermedtségemen,ésfelpillantottam.Felettemottlebegettahatalmas,orsóalakútest.Egyszerre levált róla valami nagy, fényes dolog, és felém indult. „Mint az ejtőernyős a

repülőgépről” – gondoltam. Elmosódott, rózsaszínű folt állt meg előttem. Ahogy csak bírtam,összeszorítottam a szemem, aztán nyomban kinyitottam. Az álarc ovális üvege mögül Romkacsodálkozóéskisséharagos szemenézett rám. „Miért nemúszunk tovább,hiszmár egészközel apart”–gondoltam,ésigyekeztemtaglejtésekkelmegkérdezniRomkát.Romka nem értett semmit, és türelmetlenül intett: „Gyerünk,menjünkmár!Miért álltunkmeg?”

megpróbáltam behajlítani a térdemet és ellökni magam úszótalpammal a tó fenekéről. Defélredőltem.Újramegláttammagammellett a piszkoszöld apró leveleket, egy torz szitakötőlárvát,amelyhevesmozdulatokkalholbehajlította,holkiegyenesítetteszürkeízelttestét.Akarommárnemfájt,hanemégett,minthatele lettvolnaragasztvamustártapasszal.Halvány,megfoghatatlanlátomásvillantmegelőttem.Amásodpercegy töredékére felismertem,aztánnyombanelfelejtettem.Csakabékalencselibegőláncaimaradtakmegelőttem.Ezekaláncokgyötrelmesenemlékeztettekvalamire.Demire?Mindenolyanvolt,minthaálmodnámazegészet,méghozzáközbentudom,hogyálmodom,ésvalaminagyonismerős,egyszermárlátottálmotlátnék.Azemberigyekszikfelidézniaztarégiálmot,desehogysesikerül.Alátomáselszivárog,mintavízazembertenyeréből.Apartontértemmagamhoz.Romkatett-vettkörülöttem.ValerijésBorisznemvoltaközelben.A

karom szorosan be volt kötözve, a testem kellemesen tüzelt. Bizonyára alaposan végigdörzsöltektörölközővel.Apokrócalattédesnyugalomfogottel.Azarcomsimogatóancsiklandoztaegyfűszál.Amézfüvekkellemesillatotárasztottak.Szorgosan,denemkötekedőendöngöttegydarázs.Romka,amintmeglátta,hogykinyitomaszemem,zavartanrámkacsintott,ésmegkérdezte:–Nemkéregykisvodkát?Megráztamafejem.–Holagyík?Kihúzta?–Ugyan,hogyhúztamvolnaki–legyintettRomka–elégvoltmagát...Romkaleheveredettmellémafűbe,letépettegyfűszálat,ésszopogatnikezdte.– Otthagytam a tó fenekén, majd holnap kiszedjük. A döglött szörny magától nem úszik el...

Megjegyeztemahelyetapartonlevőtájékozódásipontokalapján...Nemtűnikelegyéjszakaalatt!Nenyugtalankodjék!Eszemágábansemvoltnyugtalankodni.Nagyonszerettemvolnaaludni.Erőfeszítésbekerült,hogy

beszélnitudjakRomkával,ésleküzdjemazédesszendergést.Azégfölöttemkékvoltéssűrű,mintaberlinikék.Nemigenvoltkedvema szörnyregondolni, sema levelekre, amelyekcsaknem jöttek.Úgysiklottambeleazálomba,mintvalamimeleg,illatosfürdővízbe.Előszörazthittük,tévedtünk.Többszörisfelúsztunkafelszínre,hogyellenőrizzükatájékozódási

pontokat, víz alatti áramlásokat, vagy a mederből feltörő forrásokat kerestük. Feltúrtunk mindenvízinövénybokrot, minden bemélyedést, de hiába. A gyík eltűnt. A halott szörny még egymeglepetésbenrészesítettbennünket.Csakugyanmagaazördög!Legvalószínűbb,hogyasérülésnembizonyulthalálosnak:vértőlpatakzón,félszemmel,felhasított

torokkalmagáhoztértéselúszott,hogyelpusztuljonamélységben.Mimásragondolhattunkvolna?Pedig hogy igyekeztünk! Köteleket és horgokat hoztunk magunkkal, hogy könnyebben ki tudjukvontatniapartraahatalmastetemet.A kiábrándulás oly erős volt, hogy valamennyien összevesztünk. Még Borisz, a nyugodt és

igazságosBoriszisalegszörnyűbbvádakatvetetteaszemünkre.Igyekeztemúgy-ahogymenteniahelyzetet.–Mitgondoltok,mégishovátűnhetett?–kérdeztem.–Mijelentőségevanmostennek?–legyintettBorisz.Romkanémánvállatvont.–Lehet,hogyelvitteavíz,desokkalvalószínűbb,hogymagátólelúszott–mondtaValerij.–Nos,haavízvitteel,akkorsemmibaj–mondtamszándékoltélénkséggel.

–Énnemvettemészresemmifélefenékáramlástvagyörvénylést.Alighavittemesszireavíz...– Akkor nagy esélyünk van arra, hogy újra találkozzunk vele! Egyelőre ne bocsátkozzunk

feltevésekbe,hogymiértmeghogyan.Elfogjukazördögöt,ésakkormindentmegtudunk.–Azám,elfogjuk..Háthogyne!Gombostűtaszénakazalban–suttogtaBorisz,akisehogysetudott

lehiggadni.–Egyszermárelfogtuk!–kiáltottfelRomka.–Elfogtuk,ésmegtudtunkmindent.–Ugyan,hagyjátokmárabba–álltmellémValerij.–MinthaArturVikentyevicslenneavétkes!–Azabaj,hogyittsenkisevétkes–mondtakomoranBorisz.A naplemente bearanyozta a tócsákat.A füvek az est kékjétől érintetten elszürkültek.Amélyebb

fekvésűhelyekrebekúsztakazelsőtejfehérködrétegek.Valaholbölömbikakiáltozott.Azelsőnapokhosszú sorára gondoltam, a sikertelen keresgélés keserűségére. Megtaláljuk-e még egyszer aSzordongnohördögét.Az idő szorított.Két hétmúlvamegkellett érkeznie a helikopternek, amelyvisszaszállítminketaNagyFöldre.– Tudják mit? – szólaltam meg. – Vigye az ördög a biztonsági technikát. Külön-külön fogunk

merülni.Romkaészakon,éndélen.Ígynagyobbakazesélyeink.Mindenki elhallgatott. Romka egyetértett. Valerijnak nem volt erkölcsi joga, hogy ellenkezzem

velem.Boriszcsakacéltlátta,atöbbinemérdekelte....Csak a tizenegyedik napon láttam meg újra a gyíkot. Mint előző alkalommal, most is

mozdulatlanul lebegett egész a fenék közelében, lábai oldalához szorítva, hátuszonya bevonva.Nagyotnyeltem,aztánmegtapogattam,erősenül-earúdonakés.Úgydöntöttem,hogybaloldalrólúszomaszörnyhöz,akidöföttszemefelől.Mekkoravoltacsodálkozásom,amikorott,aholtizenegynappal azelőtt vértől patakzó seb tátongott, most egészen friss, rózsaszínű hártyával félig takart,teljesen egészséges szemet pillantottam meg. De hisz éppen ebbe a szemébe döfte bele Romka adárdáját! Lehetséges volna, hogy tévedek?... Átúsztam a túlsó oldalra, ott is teljesen ép szemettaláltam. Felfoghatatlan! Mindenféle sületlenség jutott az eszembe. „Mi van akkor, ha kettő vanbelőlük...Vagymégtöbb!”–gondoltam,ésmélyebbremerültem.Fölöttemottlebegettaszörnyeteg.Hanyatt fekveelúsztamalatta, és akkornagyonhalványanki tudtamvenni a torka ráncosés finombőrénanemréghalálosnak látszósebesülésnyomait.Nemlehettekkétségeim:ugyanazagyíkvolt.Dehonnanvanbenneekkoraéleterő,ilyenhatalmasregenerálódóképesség?Lefényképeztem az állatot minden oldalról. Még a rettenetes farkát is megörökítettem

négyméternyi közelségből. Hogy őszinte legyek, nem tudtam, mit tegyek ezután. Nem akartamelpusztítanieztakülönösállatot,amelykitudja,hogyan,idevetődöttaSzordongnohi-fennsíktavába.Kitudja,lehet,hogyegyugyanilyenszörnylakja,istentudja,hányszázadaaskóciailochnessitavat.Kínzóvágyamtámadt,hogymetszetetvegyekagyíktestéből.Ezegészentermészetesszándékom

és kikerülhetetlen feladatom volt. Melyik tudós tudna elmenni ilyen jelenség mellett, mint ez atökéleteséscsaknemazonnaliregeneráció?De szándékom megvalósítása korántsem volt olyan egyszerű. Nem felejtettem még el a

karmolásokat,amelyeketagyíkakaromonhagyott.Hanemlettvolnarajtamavízalattiruha,nemúsztamvolnamegilyenkönnyen.Aszörnynemfogbékésenvárni,amígkivágokbelőleegydarabot.Csodálatos,hogyansikerülhetettamúltkorolyankönnyedénelbánnunkvele.Csakvéletlenlehetett.Agyőzelemrenemsokesélyemvolt.Mégiselhatároztam,hogymegkockáztatomadolgot.Agyíkszemealattegytorzdudormeredezett.

Atervemegyszerűvolt:beledöfömadárdámatadudorba,villámgyorsanmegforgatombenne,aztánmégközelebbúszom,kézzel kitépemahúsdarabot, és amilyengyorsan csak tudok, kereket oldok.Egyszerűtervvolt,egyszerűésőrült.Azállat, amintmegérezteazütést,hirtelenmegrándult, éskiszakítottakezembőladárdát.Delfin

módjára megfordult, kitátotta hatalmas narancsvörös torkát, tele apró, éles fogakkal, és nekem

rontott. Félrelendültem.Az állat őrülten csapkodó farka közvetlenül az arcommellett suhant el. Agyíkmegfordult,ésújrarohamraindult.Újrasikerültfélresiklanomelőle.Ekkorészrevettem,hogyagyíkvégregyengülnikezd.Minthaelpárolgottvolnairántamérzettharagjaésérdeklődése.Hanemígytörténik,mostmáralighatudtamvolnaelmenekülnielőleéskitérniiszonyúfogaielől.Amikorelszáguldottmellettem,sikerültújraerősenbelekapaszkodnomadárdámba,ésráfeküdtem

agyíkfejére.Azállatmagávalcipeltamederfenékközvetlenközelében.Már-márarragondoltam,hogyészrevétlenülelkéneereszteniazállatotésfelemelkedniafelszínre.Agyíkhirtelenmegrándult,és én az oldalára csúsztam. Ahogy igyekeztem visszakapaszkodni a szörny fejére, ösztönösenátkaroltamazállatot.Aszörnytesteutálatos,ragacsosnyálkávalvoltborítva.Legyűrtemundoromat,és egyre erőteljesebben kapaszkodtam. De kezem újra meg újra lecsúszott a bőréről. Végrebeletaláltamcsontpáncéljaegyikmélyedésébe,ésígypillanatnyipihenőhözjutottam.Agyíkmegállt,minthamegbénultvolna.Avégletekigkivoltammerülve.Nehezemreesettmégaz

is, hogy szétnyissam a légzőkészülék csutoráját szorító fogaimat. Ott pihentem ráfüggeszkedve acsontpáncéllemezre. Egyik kezemmel a dárdát szorongattam,másikkal belekapaszkodtam a páncélmélyedésébe.Nemvolt időmújabb rejtélyekengondolkodni.Gyorsan levágtama jókoraburgonyanagyságúdudort, ésbeledugtamavízalattiöltözékmellén levőzsebbe.Már-márel akartamrúgnimagamat a gyíktól, amikor észrevettem, hogy bár a sebből patakzott a vér, felülete selyempapírvékonyságú hártyával vonódik be.De ezmég nem elég!A dudor kezdett lassan, de érzékelhetőennőni.Egészaddigfigyeltemeztafantasztikusnövekedést,amígmegnemhallottamakattanást,amelyaztjelezte,hogyatartályokbanvégétjárjaalevegő.Addigraadudoregyjócentiméterrekinőtt.Haanövekedésenemlassul,mintegyháromóraalattteljesenregenerálódik.Megigazítottamamellemenafényképezőgépdobozát,elrúgtammagam,ésfelúsztamafelszínre.

Máravízszínénfeküdtem,ésapartfeléúsztam,amikorújralenéztem.Ottlennamélyben,amélységzöld homályában egy zömök, sötét henger látszott, amely lassan úszott az ellenkező irányba, ésmagávalvittemegfejthetetlentitkát.

RomanOrzsanszkijgeodétagyakornokArturVikentyevicsbetelefonáltamunkahelyemre.Megkért,hogy feltétlenülmenjekelhozzáma

este a lakására. Egész nap nevetségesen szórakozott voltam. Alig vártam az estét. Az időelviselhetetlenüllassanmúlott.Maestetalánvégremegismeremaszordongnohihaltitkát.Csaknemnyolc hónap telt el azóta. Artur Vikentyevics ki se mozdult a laboratóriumából. Nem vette fel atelefont,nemvolthajlandóválaszolnisemmifélekérdésre.MégalerázhatatlanBoriszsevoltképeskiszednibelőlesemmit.Igaz,Valerijegyszeremlítette,hogyPolozsencevmenekülönmagaelől.DeValerijmindigúgytesz,minthavalamiolyasmittudna,amitsenkimás.Nem hiszem, hogy igaza volna. Egész egyszerűen Polozsencev jófejű ember, beletemetkezett a

munkájába, és nem akarja szétforgácsolnimagát.Ésma végremindentmegtudunk.Csak az a kár,hogy Valerij elrepült az Altájba... De feltétlenül írok neki, amint megtudok valami újságot.Végeredménybenmégisőláttamegelsőnekaztahalat.Egy egész órán át barangoltam a Szadovaja-körúton.Apró szemű, utálatos eső szemerkélt, és a

járda olyan volt,mint egy fekete tükör. Elhatároztam, hogy nyolc előtt semmiképp semegyek felPolozsencevhez.Demostmégcsakháromnegyedhétvan.Ésmármegnyomtamacsengőt.Azthittem,énleszekazelső,deaszobábanottültmárBorisz.ArtúrVikentyevicskonyakkalkínált

bennünket.Én ittam,Borisznemkért.Aztmondta,hogyőnemiszik.Ültünkéshallgattunk,minthaféltünkvolnamegszólalni.–Képzeljékel–kezdteváratlanulPolozsencev–,azagyík,azatitokzatoslény,amelyetkishíján

megöltünk,halhatatlan.Mégaszánkatiseltátottukacsodálkozástól.Boriszfeldördült:– Marhaság! Lehetetlen, hogy másképp ne lehessen megmagyarázni egy történelem előtti lény

létezését a mi időnkben. Ezek szerint a bojtos úszójú hal, a latimeria is halhatatlan? Nem vártammagától,ArtúrVikentyevics,ilyenkomolytalantréfákat.–Énnemtréfálok,Borisz–feleltelágyanésszomorúanPolozsencev.DeBoriszarájellemzőmakacssággalegyreugyanazthajtogatta:– A fényképek alapján ítélve a maga gyíkja közeli rokona azoknak a tízméteres kígyószerű

Mezosaurusoknak,amelyekakrétakortengerétnépesítettékbe.ASzordongnohi-fennsíkkörülményeiközöttugyanúgymegmaradhattak,ahogyaharmadkorivörösmoha.– Maguk nem értik, amit mondtam. Az a gyík csakugyan halhatatlan. Hogy történhetett ez?

Egyarántokozhatta a tóvizevagyanövényzete, lehet, hogyvalamikülönleges sugárzás.De lehet,hogyezazállattermészeténélfogvahalhatatlan...–Ésmagaszerintmelyiklátszikalegvalószínűbbnek?–kérdeztem.–Nemtudom.Ezakérdésengemnemérdekel...Megaztánnemisszívesenállítokfelhipotéziseket.

Hozzászoktam, hogy csak a tényekkel operáljak. Bizonyos tények a rendelkezésemre állnak. Hakívánják,kifejtemönöknek.Olyancsöndtámadt,hogyzúgottéscsengettafülem.Egyéjjelipillangófélálombanvergődötta

lámpaernyő teteje alatt. A rádió hallgatott. Az ablakok üvege mögött hallgatott az elnémult világ.Hallgattunkmiis.– Feldolgoztam a laboratóriumomban azt a metszetet, amelyet a gyík testéből vettem. – Artúr

Vikentyevics valahogy túlságosan nyugodtan beszélt, természetellenesen nyugodtan. – Épp elégmunkavoltvele,mégmostsetudokmagamhoztérni.Önöknemmindentfognakérteni,ezértcsakaz

eredményekrőlfogokbeszélni.Elgondolkodott. Rágyújtott. Aztán letette a cigarettát, és újra beszélni kezdett, közben lassú

léptekkelfel-alájárkáltaszobában.–Nehézelmondanomadolgokat.TeBorisz,mintpaleontológus,ismeredabiológiaésamodern

biokémia alapjait. Roman viszont... Neki mint geodétának bizonyára ismeretlenek a genetika és afiziológiabizonyosalapelvei.Ezértközérthetőenfogomelőadnimondanivalómat.TeBorisz, egy kicsit unatkozni fogsz. Tudják önök,mi az aDNS, azRNS, azATP?Bizonyára

nagyjábóltisztábanvannakvele,mégiselismételném.EgyszóvalaDNSkettősspirál,egybonyolultnukleinsav-molekula,azöröklődésfőhordozója.Ezbiztosítjaazélőszervezetekfajihalhatatlanságátazáltal, hogy az öröklődési információt átszármaztatja az elődökről az utódokra. ADNS számáranemlétezikazamegszakítottság,amelyetahalálváltki.Képesújratermelniönmagátazőtkörülvevőanyagokból.A legérdekesebb,hogya természetúgyszólvánhalhatatlannakgondoltkibennünket.Aszervezetünkbenharminctrilliósejtvan.Demindösszenegyvenosztódásravanszükségahhoz,hogyvalamennyi sejtet új váltsa fel. Az osztódás megfiatalítja a sejtet. Két új sejt lesz belőle, amelytökéletesenmegegyezikarégianyasejttel.Tökéletesen,azazhogymégsem!Éseza legfontosabb.ADNSszerkezetébenfokozatosanhibákhalmozódnakfel.Jelentéktelen,felismerhetetlenhibák.Desoksejt van, és a nagy számok törvénye hatására bekövetkezik a halál. Az öregség és a halál aszervezetbenfelhalmozódóhibákkövetkezménye.Érthető?Boriszbólintott.Énnemtúlságosanértettem,dealényegetazértfelfogtam.– És nem lehet valamilyen módon elkerülni ezeket a hibákat, felvenni a küzdelmet ellenük? –

kérdeztem.–Maga,Roma,rátapintottalényegre.–Polozsencevavállamratetteakezét.–Aleglényegesebbre!

Kiderült, hogy ki lehet kerülni a hibákat, amelyek a sejtosztódás során felhalmozódnak. Elektro-paramágneses rezonátorral megkaptam a gyík nukleoproteidjeinek a színképét. Ez is egy kettősspirál,olyasféle,mintegycsigalépcső,amelyneklépcsőfokainitráthidak.Deezeknekahidaknakvanegy titkuk. Nincsenek elkülönítve egymástól, mint a föld valamennyi állata és növénye esetében,haneméppenellenkezőleg,egykülönharmadikspirálláállnakössze,amelyetszabadatomcsoportok,gyököktöltenekki.AmintasejtekosztódásasoránhibatámadvalamelyDNSszerkezetében,ezekagyökök azon nyomban elhárítják. Úgy működnek, mint a mentők. Az öröklét „mentői”.Elkülönítettem a preparátumból egy anyagot, amelyet ha bejuttatunk valamely szervezetbe, ottnyomban elszaporodik, behatol valamennyi sejtbe, és halhatatlanná teszi őket. Valamikor, valakibejuttattaeztazanyagotennekazősgyíknakavérébe.Agyíkeljuttattahozzánk.Ésmost...Megcsörrentatelefon.Polozsencevfelvetteakagylót.Azarcaegyszerreelváltozott,minthavalaki

fájdalmat okozott volna neki. Polozsencev tartózkodón beszélt, csak egy-egy szót mondott. Nemlehetettkivenni,kivelbeszél.Csöndesenannyitmondottakagylóba:„Igen,jó,persze...”–ésóvatosanvisszatetteavillára.Aztánfelénkfordult:– Bocsássanak meg, barátaim. Sürgősen el kell mennem valahová. Nagyon fontos. Ne

haragudjanak.Majdfelhívommagukat,újraösszejövünk,ésmindenrőlelbeszélgetünk.Izzófejjelléptemkiazutcára,ésegyenesenkellemesvolt,hogyömlöttazeső.Sohasegondoltama

halhatatlanságra,ésmostegyszerreváratlanulutambaakadt.Realitássávált.Nemtudom,jó-eezvagysem,demégaztsemtudtam,akarok-ehalhatatlanlenni.Egészmegszédültem.AztánPolozsencevrőlkezdtem töprengeni. Nem kétséges, Polozsencev zseni... De alighanem nem valami boldog ember.EszembejutottakValerijcélzásaiarról,hogyPolozsencevviszonzatlanulszeretegyszépésgonoszasszonyt.Bizonyáraővolt,akimatelefonált.HaénlennékPolozsencevhelyében,márrégfütyülnékrá.Őmegképtelen erre!Furcsa ember.Habár lehet, hogynem is olyan furcsa.Egyszerűennagyon

szereti...Mégis,ki lehetett, akihalhatatlanná tetteazt ahalat?Polozsencevprofesszornemengedhetimeg

magának,hogy fantáziáljon,énazonbanmegengedhetem,énnemvagyokprofesszor.És írtamegyelbeszélést.

Azóceánmelegvizemozdulatlannak tűnt.Évmilliókótaelőszörvirágzó fák tükröződtekbenne.Gigászitölgyekésbükkökzúgtak,terebélyesplatánokhullattáklevelüket.A magasban furcsa, hosszú, fogas csőrű madarak szálldostak. Az erdő sűrűjében mocsarak

párologtak. Félelmetes külsejű állatok nyüzsögtek bennük, nyakuk olyan hosszú volt, mint azanakondakígyó.Azállatokörökösenegymástmarták.Időnkéntazolajosmustárgázszínűaranybarnalucsok kettévált, és a sötét, kávéfekete vízben elkeseredett küzdelem támadt a tizenöt méteresMezosaurusokközött.És aparányiodúkban, szűk, sötét repedésekbenapró, aligpatkánynagyságúállatkákrejtőzködtek.Emlősökvoltak,aFöldleendőurai.Acsillaghajóafékezőhajtóművekfüstjébeéslángjábaburkolvalassanleereszkedettegykeskeny,

homokos földnyelvre. Csak egy vízből felbukkanó gyík fogadta. Apró szemei nem tükröztek secsodálkozást, se örömöt, se haragot. Parányi agyában valami sejtés lobbant, hogy egy nála ishatalmasabbállatszállteléjeaföldre.Hapedignagyobbnála,akkorfeltétlenülfelfogjafalniőt.Ésagyíkvisszatoccsantavízbe.Amikor az űrből érkező jövevényekkiszálltak űrhajójukból, a víz olajos felszínénmég szétfutó

körök se látszottak. Csak valahol nagyon magasan csapongtak a szárnyas gyíkok, és az erdőksűrűjébőlhangzottidevalamizavaroszúgás.Milyenek voltak a csillagok közül érkezett jövevények? Természetesen nem hasonlítottak az

emberekre. A természet sokkalta gazdagabb, sokoldalúbb és bölcsebb, mint amilyennek ábrázolniigyekszünk.Felismeriönmagátazáltal,hogyhatalmasélőintellektusthozlétre.Ésazazút,amelyetaföldiéletmegtett,természetesennemazegyetlen,éslehetséges,hogynemisalegjobb.A csillagokról érkezett jövevények körülrepülték az egész Földet. Leereszkedtek a tenger

mélységeibe,felmentekahegyekmagasára,keresztültörtekazerdőksűrűjén.Deseholmégnyomátsem találták értelmes lényeknek. Tudták-e, hogy a vizipatkányokra hasonlító amfiteriák észalambuastesek utódai évmilliókkal később felkapaszkodnak a fákra, makik és más majomfajtáklesznek, aztán újra lemásznak a fáról, már mint emberek? Talán tudták, de lehet, hogy mégse. AFöldönpedigfortyogottazélet,mindenpillanatújdrámátszültalétértvalóharcban.Azevolúcióelválaszthatatlanahaláltól.Mindenélőlénytáplálék.Mégagigásziragadozógyíkokis

áldozatul esnek a láthatatlan baktériumoknak, hogy táplálékul szolgáljanak a földigilisztáknak.Hosszú,kínosút!Ésamikorvégrefelvillanazértelemfénye,ésazembermegérti,hogyőkicsoda,atermészetaztmondjaneki:„Homosapiens,halandóvagy!”Micsodaigazságtalanság!Azöntudatésahalál kibékíthetetlen ellentét. A csillagok közül érkezett vándorok tudták ezt. Őseink valamikorfellázadtakezellenaretteneteshibaellen.Akimegismeriatermészetet,halhatatlankellhogylegyen.Éshalhatatlannáváltak.Ahalhatatlanságértmilliárdnyiélettel fizettek,milliárdnyiparányivilággal,melyekvalamennyienmegismételhetetlenek.ÉsakrétakorátélőFöldönelhatározták,hogymegszabadítjákazokat,akikévmilliókkalkésőbbitt

megjelennek,amegismeréstragikusáldozataitól.Hogyanszabadíthatnákmegőket?Kirebízzákaszentésöröktüzet?A jövevények mindenekelőtt kitanulmányozták a Földet benépesítő élőlények öröklődési

mechanizmusát.Kiderült,hogyezamechanizmusugyanazagyíkok,arovarokésavirágokesetében.Ezután előállítottak egy anyagot, amely kiigazítja amilliárdnyi sejt osztódása során felhalmozódóhibákat.Számukra,akikegyszermárlegyőztékahalált,eznemvoltnehéz.Dehogyanjuttassákelezt

adrágakincsetazokhoz,akikmégnincsenek,hogyanlépjékátazidőkfeneketlenszakadékát?A jövevények választása a gyíkszörnyetegekre esett. A természet ezen esetlen teremtményeinek,

ezeknek a túlburjánzó lényeknek nem fog megadatni, hogy gondolkozó lényekké váljanak. Ez azevolúcióegyikzsákutcája.Márpedighaezígyvan–folytattákagondolatsortajövevények–,akkoregigászok csontjai alapján a jövendő értelmes lényei valamikor majd el tudják olvasni planétájukmúltját.Ésmi történik, ha csontok helyett egy élő kövülettel találkoznak?Akkor elfogják, és rájönnek,

miértmaradt életben.És szabadságukbanállmajd elfogadnivagyeldobni a rájukhagyományozottajándékot.Ajövevényekelfogtaknéhányóriásierősgyíkot,befecskendeztékvérükbeahalhatatlanságtüzét,

aztánbevetettékőketalegvadabbéslegelkülönültebbtavaksüketmélységébe.„Haajövendőértelmeslényeimegtaláljáküzenetvivőinket,ésletudjákgyőzniőket–gondoltáka

csillagokról érkezett vendégek –, akkor bizonyáramár olyan fejlettségi fokon fognak állni, hogyképeseklesznekmegérteniajándékunkat.Ésakkorhánynemzedékfogmegmenekülniazértelmetlenpusztulástól!”Hálaésköszönetnektekezértacsodálatosésfelbecsülhetetlenkincsért,távolitestvéreink!

ArturPolozsencevlevele***-hozDrágám!Mostolvastamegyelbeszélést,melyet egykedves fiú írt.Ha tudnád,hogygyötrődöm!

Sohamégennyireneméreztem,hogyfelelősvagyokmindenéletértaföldön.Mégmindigugyanazgyötör.Amikortudomástszerzekarról,hogyamainaponvalakielköltözöttazélőksorából,amikorarraasokezerismeretlenemberregondolok,akikmatávoztakközülünk,úgyérzem,elhagyajózaneszem. Nem tudtam, hogy Romka költő. A költőnek könnyű dönteni: elfogadja-e vagy elutasítja ahalhatatlanságot.Éntudósvagyok.Ésmielőttvalamitkimondanék,végrehajtottamegykísérletet.Befecskendeztemahalhatatlanságelixírjéthúsznyúlbaéstíztengerimalacba.Nyolcnapmúlvaaz

állatokregenerálódóképességeelérteamaximumot.Valamennyikontrolállatelpusztultarajtukesettsérülésektől, azok azonban, amelyeket beoltottam, tetszhalottak lettek és néhány óra múlva (anyulakon hét-nyolc, a tengerimalacokon öt-hat óramúlva) a sérülések begyógyultak.Az elvesztettszervek–szem,végtagok,mellkasiszervek–háromnapalattkinőttek.Ezutánújabbkísérletsorozatbakezdtem.Abeoltottállatokatáthelyeztemegyolyanhelyiségbe,ahol

figyelemmelkehetkísérniazéletjelenségeikbenbekövetkezőbármilyenváltozást.Vártam. Nem történ semmi. Csak a huszonnyolcadik napon vettem észre: kezdenek eltűnni a

különbségekahímekésanőstényekközött.Ezafolyamatnaprólnapraintenzívebblett.Hamarosannehéz lett megkülönböztetni a hím és a nőstény egyedeket. Erre számítani lehetett. A halhatatlanlényeknek nincs szükségük a szaporodásra. Nincs értelme. A faj képes magától is fennmaradni, anemzedékekstafétájanélkülis.Folytattam a megfigyeléseket. Az állatok egyre gyakrabban estek mély álomba, lomhák lettek,

abbahagytákajátékot,amozgást.Anegyvenhetediknaponiszonyúdologtörtént.Azállatokteljesenelveszítették aktív élettevékenységüket. Semmi nem érdekelte többé őket az élelmen kívül.Fokozatosan eltompultak az érzékeik. A külvilágból általuk felvett információmennyiség aminimálisracsökkent.Ezekreazinformációkranemvolttöbbészükségük.Azinformációkat–haezcsakugyan lehetséges – valamiféle, számomra ismeretlen belső készletekbőlmerítették. Az állatokmagukbanvalódolgokkálettek.Megszűntekállatoklenni,ahogymiismegszűnünkembereklenni,habefecskendezzükereinkbeeztapokolitüzet.Eziszonyatos!Éntudom,miazaszerelem.Mégazolyanviszonzatlanszerelemis,mintazenyém.Anemnélküli

éshalhatatlanlényszámáraismeretlendologaszerelem,nincsrászüksége.Azilyenlénymegszűnikemberlenni.Megszűnikfelismerniajelenségekbenadolgoklényegét.Ezértelvesztiintellektusát,éshaszontalan,kegyetlenevőgéppéválik.Nemhiszem,hogyacsillagokbólérkezőhalhatatlanjövevények,hacsakugyanléteztek,értelmes

lények lettek volna.Nemhiszem, hogy képesek lettek volna bármi nagylelkű gesztusra azok iránt,akikmajdcsakazutánszületnekmeg.Eszembejutottakabékalencseingadozóláncocskáiésspiráljai.Atómélyéntörtént.Akkorkishíjánmegfulladtam.EzekanövényekegypillanatraaDNS-molekulákláncocskáiraésspiráljairaemlékeztettek.Most,ahogyvisszaemlékszemerreazestre,úgytűnik,márakkor képes lettem volna megfejteni azt a genetikus kódot, amely szerint a halhatatlan élőlényöröklődési mechanizmusa rejtjelezve van. Különben mit is beszélek, hogy lehetne itt szóöröklődésről!Eznemöröklődés!Eznemmás,mintegyolyanszervezetszakadatlanmegújulása,ésújratermelődése, amelynek semmi másra nincs szüksége, csak élelemre! Ez az ördög ajándéka.Nemhiábanevezikavadászokaztareptíliátördögnek.Nemhiszem,hogyegyilyenördögagyábanképes lett volna megszületni a csillagközi teret leküzdő gondolat. Az örökös zabáláshoz nincsszükség gondolkodásra. A szerelem nevében, a te nevedben, az értelem nevében elutasítom ezt az

ördögi elixírt. De jól értsmeg engem: vehetem-e én egyedül ezt a bátorságot, valamennyi embernevébenegyszerre?Valamennyinevében: abátrakésgyávák, agyógyíthatatlanbetegek, aháborúkkaréslábnélküliáldozatai,anapalmtólmegvakítottaknevében?!Őszintén remélem,hogymegbocsátaszbőbeszédűségemért.Hisznemelvontabsztrakciókrólvan

szó, amelyek egy szűk szakterület művelője számára értékesek, aki feje búbjáig beletemetkezettparányitudományosvilágába.Egészmásrólvanszó.Hirtelen beköszöntött hozzánk, és megtelepedett házunkban a hosszú élet és a halhatatlanság

problémája.Hogyvéletlenültörtént-evagysem,eznemfontos.Egyafontos:úgykellviselkednünk,hogy ez a tudományos felfedezés ne legyen csapás az egész emberiségre, amint az nemegyszermegtörtént a múltban. Milyen haszonra tehetünk szert az adott körülményből, amely egyenlőmértékbenhordozzamagábanakatasztrófaésazáldáslehetőségét.Számomra tökéletesen világos, hogy a halhatatlanság adott változata nem képes kielégíteni

nemhogyazembert,demégazértelemlegcsekélyebbszikrájávalrendelkezőélőlénytsem.Ésmégis...Vanvalamiellenállhatatlanvonzerőabban,hogyazemberképesúrrálenniatermészet

egyiklegégetőbbtitkán,ahalálon.Vajonképesek-eazembereklemondanierről?Nemmondtakleazatombombáról, az űrutazásról, a szupersebességekről és sok minden másról sem: nem fognaklemondaniahalhatatlanságrólsem.Ademográfiairobbanáskorábanélünk.Azemberiséghatalmasanésmagabiztosanterjeszkedika

térben. Nemcsak a Föld felszínén: a Naprendszer más bolygói is kezdenek a leendő civilizációkhídfőállásaivá válni. És ebben a pillanatban az emberek lehetőséget nyernek, hogy irányítsákélettartamukat! A demográfiai robbanás katasztrofális jelleget ölt. Összeomlanak az aprólékosankidolgozott gazdasági építmények, halomra dől a tudományos prognózisok révén a jövőről nyertmindenképünk,afejlődésreakcióiirányíthatatlannáválnak,ésazzalfenyegetnek,hogykicsúsznakazemberellenőrzésealól.Gondolataim most a múltba vezetnek, amikor az emberiség kezdte keresni a halhatatlanság

problémájánakamegoldását.Amegfeszítettfilozófiaiésköltőikutatáspesszimisztikuseredményekrejutott.Azembereknagyon

hamarmegtagadtáka túlvilágiéletbevetetthitetésaszemélyeshalhatatlanságot.Azélet rövidsége,tökéletlensége arra kényszerítette az embereket, hogy visszatérjenek azokhoz a realitásokhoz,amelyekkörülvettékőket.Deakárhánybölcscsitítószóhangzottisel,akárhánylélekmentőhitéstanításszületettis,azember

kielégítetlen maradt. Kész volt levenni napirendről a személyes halhatatlanság kérdését, de nemegyezett bele az öregségbe és az élet rövidségébe.Átkozott kérdések...Miért élünk olyan keveset?Igaz, a kérészhez képest az embermármost is halhatatlannak tűnik, de a geológiai korszakokhozképestéletemégiscsakegypillanat.Éscsakugyanszükségevan-eazembernekahalhatatlanságra?Hisz az ember nem magától a halál tényétől irtózik, hanem az azt megelőző öregségtől,tehetetlenségtől, az alkotóerő elvesztésétől. Konfliktus áll fenn az életösztön és a halál között: azember túlságosan fiatalon hal meg. A természet az emberi személyiség fejlődésének folyamatátinfantilis fokán szakítjameg.A természet,mondhatni, az összesség fejlődése érdekében felhasználmindenjót,amiazegyedibenvan,ésezzelvége,továbbnemtörődikazegyénsorsával.Figyelemreméltónaktartomaztakitartást,amivelanagyMecsnyikovkutatottolyanöregekután,akikremárhata halálösztön. Olyan embereket keresett, akik végigjárták a fejlődés harmonikus ciklusát, olyanembereket,akikkívántákahalált.Mecsnyikovszázmegszázöregemberésöregasszonyközöttcsakelvétvetaláltegyet-egyet,akimegakarthalni.Ezekroppantérdekesszemélyiségekvoltak.Megrázó,hogyanvélekednekahalálról:„Ha te is annyit éltél volna,mint én,megértenéd, hogy lehetségesnemcsaknem félni a haláltól,

hanem egyenesen kívánni, és ugyanúgy érezni a halál utáni vágyakozást, ahogy azt érzed, hogy

aludnodkell.”Ezérttűnikszámomraúgy,hogyahalhatatlanságravalótörekvésnemmás,mintkísérletkijavítani

az emberi természet diszharmóniáját. Ebben tökéletesen egyetértek a nagy mikrobiológussal. Ediszharmóniaelsőmegnyilvánulásatermészetesenazéletrövidsége.Ahetvenéveskorhatárkialakult,smégigenmesszevanattólahatártól,amelyentúlahalálösztönhatnikezd.Kézenfekvőazegyszerűkövetkeztetés:ahhoz,hogyazembermárneakarjonélni,legalábbkétszer

annyit kéne élnie,mint az átlagéletkor.Még jobb túllépni a kétszázesztendőshatárt, amelyen túl azembertmárnemgyötrisemmiföldivágy,amelyazélethezkötné.Rendbenvan.Tegyükfel,hogyazélethatáránakilyenkitolásamódjábanállazemberiségnek.Ez

mégnemhalhatatlanság, demár valami olyasmi, amit joggal nevezhetünk a halál fölött gyakoroltkontrollnak. Akkor a Földet elárasztanák az öregek. Hisz életük (150-200 év) kétharmadát időskorukbantöltenék.Ésazemberekújraszembetaláljákmagukatazöregséggel,ezzelakikerülhetetlenrosszal,amely

azevolúcióörökségekéntmaradtránk.Felvetődikakérdés,hogyan lehetneaz ifjúság tenyérnyicsúcsát,amelyegy-kétévtizedet teszki,

szélestágasfennsíkkánövelni,amelyenazemberképeselvégeznimindazt,amiteltervezett,éscsakakkor távozik, amikor beáll a fáradtság. Egyébként ez az átkozott kérdés már most, napjainkbanfennáll.Mi se akarunkmegöregedninegyvenéveskorunkra.Mi is szeretnénkmegőrizni az ifjúkoralkotóenergiájátéletünkvégéig.Arrólacsodálatosanyagróltöprengek,melyetaszordongnohiszörnysejtjeibőlvontamki.Nem,

nem a halhatatlanságot – az örök álmot ígéri számunkra. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik,amelyeknagyreménységetésugyanakkorgyanakvástébresztenekbennem.Eltértem a tárgytól. Miről is írtam? Igen, Roman Orsanszkij művéről. Ez a mű arra válaszol:

honnan?Lehetvitatkozniarról,mennyiremeggyőzőezaválasz.Számomrasokkalta fontosabbnaktűnik ez a kérdés: hová? Hová vezetheti az emberiséget a kontroll lehetősége az élettartamon, akontrollahalálon?Azilyenjóslásroppantnehéz,demegkelladni.Becsléseinkhelyességétőlfüggelgondolásaink sikere. Itt nincs jogunk tévedni. Mindenesetre mindent meg kell tennünk, hogy netévedjünk.Különben...Persze van egy kibúvom.Átadhatom az általam összegyűjtött anyagot a TudományosAkadémia

elnökségének,ésezáltalfelmentemmagamadöntésfelelősségealól.Debecsületesdologvolna-eez?Nemúgyvolna-ehelyes,hogyelőbbénmagameldöntömakérdést?Ésamagamdöntésévelkiállniazemberiségítélőszékeelé?Hiszénéstársaimloptukelaszörnyűtitkotatermészettől...Sokat,gyötrőensokatkelltöprengenem.Ésnemakarom,hogybármiishassonadöntésemre,még

aszerelemse.Nincsehhezjogom.Különösennehézezszámomramost,amikorfelújítottukritkatalálkozásainkat.Nemszabadmost

látnomtéged.Bocsássmeg,ésértsmegengem.

Artur

ValerijKurilingeológusSohase gondoltam volna, hogy értelmes, művelt emberek képesek legyenek ennyi ostobaságot

összehordani!Nem is annyiraRomanon csodálkoztam,mint inkább Polozsenceven.Az a szerelmihistóriahatottvolnaennyirerá?Fáraszt a szövege az emberiség sorsáról, ami – szerinte – tőle függ. Nem Polozsencev

professzortólfüggazemberiségsorsa,ahogyEinsteinsemagadöntötteel,hogymegkezdődjön-eazatomkor, vagy sem. De őszintén szólva sajnálom a fiúkat. Nagyon szenvednek, pontosabbankíméletlenül rágják magukat. Romka lelkesedését Polozsencev felfedezésén maró keserűség ésgyerekesduzzogásváltottafel.Valószínűlegazéletelegsúlyosabbkiábrándulása.Dehátkinekapnábe az olyan csalétket, mint a halhatatlanság? Őszintén szólva, amikor megkaptam Romka őrültlevelét,nekemismegdobbantaszívem.Énperszenemhittemahalhatatlanságban.Mégis,a lelkemmélyén megrezdült egy húr, és mintha agyam erre rezonálna, arra gondoltam: hátha mégis... Desajnos, vagy talán szerencsére, a halhatatlanság lehetetlen. Bármennyit piszmog is Polozsencev akromoszómák mechanizmusának rajzával, a termodinamika megfellebbezhetetlen. És a természettörvényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Véleményem szerint Romka is délibábot kergetett,amikor azt a nagyon vonzó mesét kitalálta az ősidők asztronautáiról. Ez a mese csak azért tűnikvalószerűnek,mert egyelőre nincs semmimásmagyarázat a szordongnohi tó titkára.Nem tudnámmegcáfolniRomkameglehetősenlogikusgondolatmenetét,deezmégnemjelentiazt,hogyhinnemkellbenne.Ami csakugyan érdekelne: vajon mi járhat Borisz eszében? Érzem, Bulldog megint

beleakaszkodottvalamibe.Dehallgat,sőtúgylátszik,minthanemisnagyonérdekelnékakételyeink.De az az érzésem, dinnyekerek koponyájában feltarthatatlanul forognak a kerekek. Érdekes lennemegtudni,vajonmittaláltki...TegnapmunkautánminégyenösszejöttünkPolozsencevlaboratóriumában.Polozsencevarrakért

bennünket, hogy legyünk egyelőre türelemmel, és tartsunk mindent titokban. Véleményem szerintigazavan.Mégnagyonsokmindentellenőriznikell.A terméketlen fantáziálás helyett hangyaszorgalmú munkára van szükség. Ki tudja, lehet, hogy

csakugyanatermészetegynagytitkavanakezünkben!Nemahalhatatlanságé,hanemesetlegvalamimég lényegesebb és fontosabb. Ez nem hencegés. Szeretem az életet, és sokáig akarok élni. De ahalhatatlanságnak nem hiszek, és ezért nem is tud érdekelni. Romka ezt nem képes megérteni,Polozsencev pedig bizonyára érzéketlennek és korlátoltnak tart. Hiába, mindenki másként látja avilágot.Akaratlanul ismegirigyeltemPolozsencevet.Micsoda ragyogó hipermodern laboratóriuma van!

Ultracentrifuga,elektronmikroszkóp,infravörösésultraibolyaspektrográf,paramágnesesrezonátor,számítógépekés részecskeszámlálóberendezések. Ilyenműszerekről csakolvastam,és csak filmenláttam ilyen laboratóriumokat. Az én laboratóriumomnak se fala, se teteje. Nem mintha szívesencserélnék Polozsencevvel. Nem. Egyszerűen irigylem. A regényekben „hasznos féltékenységnek”nevezikazilyet.Azért jöttünk össze, hogy beszélgessünk, de először hosszú ideig csak ültünk és hallgattunk.

Éreztük,hogyegyhatalmaseszmetartösszeminket.Örömteliésnyugtalanítóérzésvoltez.Boriszodamentazegyiküvegszekrényhez,amelybentengerimalacokaludtak.–Sokáigfognakezekígyaludni?–kérdezteujjávalazüvegendobolva.–Örökké–feleltekomolyanPolozsencev.–Rövidétkezésiszünetekkel.

–Ésálmodnakezekvalamit?–Nemtudom.–Maga aztmondta, hogy az információkat valamiféle belső tartalékbólmerítik.Ezt nem tudom

felfogni.–Ezekszerintvalamitmégiscsakálmodnak–mondtaRoman.–Lehetséges,hogyígyvan–mosolyodottelPolozsencev.–Csakhogyazálmoknemazagyukban

születnek,pontosabbannemcsakazagyukban,hanemtestükvalamennyisejtjében.–Ezparadoxon–vetettemközbe.– Paradoxon, csakugyan paradoxon, de ha egyszer valóban így van! – Polozsencev felállt. Úgy

látszik, valami érdekes ötlet jutott az eszébe, és igyekezett hangosan megfogalmazni, nehogyelszalassza. – A DNS-molekula hosszú spirálszál. S lényegében ugyanolyan, mint a magnószalag.Hogyagyerekkékszeműleszvagyfeketeszemű,hogyhízásrahajlamoslesz-evagysovány,hogykoránelkezd-ekopaszodni,vagyhajzatamegmarad-ehajlottkoráig,mindezrajtavanaDNS-szálon.Sokmindenszólamellett,hogybizonyospillanatokban,vagyesetlegafejlődésegészidejealatta

DNS-benfolyikafeltétlenreflexekésazanatómiai-fiziológiaivonásokfelhalmozódása.ADNS-benörökreelraktározódikegysereglegkülönbözőbbjellegűinformáció,amelyetérzékszerveinkfognakfel,éssejtjeinkmegőrzik,amígszükségünknemleszrá.Mindaz, amit életemben láttam,mindaz, amit távoli őseim láttak, hangok és illatok tömkelege, a

különféle pszichikai reakciók, mind megörökítődnek sejtjeinkben elektromágneses impulzusokformájában.Az élő kibernetikai berendezéseinkben őrzött információk akkor lépnek színre, amikor agyunk

parancsotadajelolvasóberendezésnekafelhasználásukra.VéletlenülBulldograpillantottam.Mintamikorazigazikutyavadatérez.Mostmindjártkiugrik.–Várjoncsak,várjon!–szakítottafélbePolozsencevet.–Hajólértem,ezaztjelenti...Várjoncsak,

haddgondoljamvégig. Igen.Szóval,minthogyaDNS-tőseinktőlkapjukörökbe, legyenazmajomvagyazősóceánt elhagyóhal, sejtjeinkbenottkell szunnyadniamindannakaz információnak, amitezekazőseinkszemükkelösszegyűjtöttek.Ígyvan?– Igen, így. Az élőlény emlékezete nem kötődhet kizárólag az agyához és központi

idegrendszeréhez, emlékeinek tükröződniük kell azokban a kémiai folyamatokban, amelyek egésztestébenvégbemennek.–Ezekszerintén,mintember,szinténtárolokmagambanilyenősiinformációkat?–Igen.– De ahhoz, hogy felidézzem ezeket az ősi emlékeket, meg kell szakítanom a kapcsolatot a

külvilággal,ésrákellállnom,ahogymagamondta,ezekreabelsőtartalékokra?–Igen.–Ésehhezlekellnyelnieztazavarosfolyadékotebbenaleforrasztottampullában?–Igen,bekelljuttatniavérbeaszordongnohipreparátumkivonatábólegyadagot.Nyugtalanulfigyeltemeztapárbeszédet.Márakkorkezdtemérteniés sejteniegyet smást.Hiszenén ismertemBulldogot,nemúgy,mint

Polozsencev.Mégsokáigbeszélgettünkmindenféléről.Atudományrólfokozatosanáttértünkazirodalomrameg

afilmre.A nőkről is beszélgettünk. A férfiak gyakran beszélgetnek egymás között a nőkről. A nőkről

tulajdonképpen csak ketten beszéltünk, Romka meg én. Polozsencev és Borisz hallgatott. Az azérzésem Polozsencev szerelme hamvadóban van. Egyszer véletlenül hallottam egytelefonbeszélgetését.Szerintemaz az asszonyvolt, aki felhívta.Polozsencevhiggadtan és szárazonbeszéltvele.

Hatovábbraisígyfogviselkedni,javulnakazesélyei,énmondom.Ésjólisteszi,márnemkisfiú.Negyvenfeléjár.Estevolt,amikorhazaindultunk.Sokmindenrőlbeszélgettünkaznap.Denemistudom,miért,csak

BoriszésPolozsencevrövidszópárbajátjegyeztemmeg.Perszelehet,hogymegjegyeztemazegészbeszélgetést.Decsakerre apárbeszédrevoltkésőbb szükségem.A többi egyelőre szükségtelennekbizonyult.Reggel felhívott Polozsencev. Megkérdezte, nem figyeltem-e meg véletlenül, hová rakta el a

preparátummal teli ampullát, amikor elment a laboratóriumból. Sehol se találja. Az ampulla egykristálytálkában feküdt, és nem vettem észre, hogy bárki is hozzányúlt volna. Nagyon nyugodtanfeleltemPolozsencevnek.Deaszívemmegdobbant,ésmajdkiugrottahelyéről.NéhánynapmúlvaPolozsencev újra felhívott. Elmondta, hogy a Tudományos Akadémia egy biológusokból ésgeológusokbólállókomplexexpedíciótszervezaSzordongnohra,ésfelajánlotta,hogyvegyekrésztbenne.Romkaegyébkéntszinténodautazik.ÉsBorisz?–kérdeztem.Nem,Borisszalnemtalálkozott,nemtudja,miért,nemjelentkezikazutóbbi időben.Dea lényegkülönbenis,azhogykétembernéltöbbetezalkalommalnemvihetmagával.Borisz,hamégfoglalkoztatjaaszordongnohiördög,háromhétmúlvaodarepülhet.Ezzelelisdöntöttükakérdést.Szinteegyiknaprólamásikrautaznomkell.Nemegészenértemezt

asietséget.Habárkitudja,lehetséges,hogyezahüllőtúlságosannagytudományosjelentőséggelbír,ezúttal

nincshelyeahuzavonának.Nemtudom...Deúgydöntöttem,hogyutazom.

CSILLAGOKVÁNDORA

VlagyimirNyikolajevicsFlorovszkijegyetemitanársegédAmikorbementemalaboratóriumba,egylátogatóvártrám.Alacsony,feketehajú,barnabőrűférfi

volt,egyforgószékenült,ésunatkozvaszemlélődött.Amikormeglátott,bemutatkozott:–Mirojan,aMagasrendűIdegrendszeriKutatóintézetmunkatársa.–Nagyonörülök–feleltem,éskezetfogtamvele.–Rámvár?–Florovszkijelvtárs?–Igen,énvagyok.Mibenlehetekaszolgálatára?Mirojanegyszerrezavarbajött,félszegenelmosolyodott.–Nagyonfontosügybenkerestemfelönt–mondta.–Marja IvanovnaKurilina irányítottönhöz.

Elmondta,hogyöntöbbmintegyhónappalezelőttsegítettbeszállítaniegyférfit...Emlékszik?Ön,ígymondták,nagyrészvéttelviseltetettiránta.Ezazembereszméletlenvolt.Egészbiztosanemlékszikrá.TermészetesennyombaneszembejutottesetemaLapátfülűvel.–Hogyne,pontosanemlékszemrá.Revin,azthiszem,ígyhívják,ugye?Öntalántudvalamiterről

akülönösemberről?– Bent fekszik az intézetünkben. Az orvosok lemondtak róla. Gyógyíthatatlannak tartják. Én

viszont...miviszontelhatároztuk,hogymegkíséreljük.Ésönasegítségünkrelehet.–Nagyonörülnék.Csaknemvagyokbennebiztos,hogyhasznomatveszik.– Nagy szükségünk, roppant nagy szükségünk van adatokra a betegről. – Mirojan

kézmozdulatokkaligyekezettnagyobbnyomatékotadnimondanivalójának.–Bármiféle,akármilyenapró-cseprőértesülésekre.Hanemesnenehezére,mondjonelmindent,amittud.Mintha csak tegnap történt volna, magam előtt láttam a hosszú sort az ebédlőben, a Lapátfülűt,

furcsa viselkedését és hirtelen ájulását. Mirojan feszült figyelemmel hallgatott. Közben sűrűnbólogatott,minthaaztakarnámondani:„Igen,eztmármindtudom,mondjatovább”.Egyetlenegyszerseszakítottfélbe,viszontszaporánjegyzeteltkisjegyzettömbjébe.Amikorbefejeztemelbeszélésemet,megkérdezte:–Mondjacsak,Polozsencevprofesszorralnempróbáltérintkezésbelépni?–Őszintén szólva nem.A Lapát... az ön páciense aztmondta akkor, hogy Polozsencev elutazott

valahová,ésénúgydöntöttem,hogy...–Noigen,értem–vágottközbekomoranMirojan–,úgyhatározott,hogymajdegyszerkésőbb

felhívja,deaztánmegfeledkezettróla.Nemvoltidő...Nemvolt ínyemre ez az ironikushang.Tulajdonképpenmi jogon jön ide amunkahelyemre,mi

jogon faggat, és próbál prédikációkat tartani nekem? Mirojan, mintha csak kitalálta volna agondolataimat,halkanhozzátette:–Még ha eltekintünk is attól az egyszerű és természetes kíváncsiságtól, amit a kutató érez egy

szokatlaneset láttán,akkorse térhetünkkiazemberiség íratlan törvényeielől.Engemakötelességszólított, hogy segítségére siessek ennek a szerencsétlen embernek. És önnek segítségemre kelllennie.–Dehátmittehetekén?!–fortyantamfel.– Jöjjön el holnap hozzánk az intézetbe. –Mirojan óvatosan megfogta a karomat. – Csináltam

egyet-mást,ésszeretném,hamegnézné.Lehetséges,hogyötletei,elképzeléseitámadnak.Azahelyzet,hogymármegtaláltunkmindenkit,akiismerteBoriszRevint.Csakazutolsóláncszemhiányzik.Ésön

volt az, aki utoljára látta,mielőtt elvesztette volna az eszméletét. Itt a legkisebb apróság is fontoslehet.Amíg ön szabadságon volt, néhányszormegkíséreltem felvenni a kapcsolatot önnel.Nagyonkérem, jöjjön el hozzánk az intézetbe. Jöjjön el holnap, feltétlenül jöjjön el. Felírom mindjárt acímünket.Kintvagyunkavárosontúl.Helyiérdekűveljuthatki,aJaroszlavipályaudvarról.Megígértem,hogyelmegyek.

...Egy hatalmas, kör alakú teremben ültünk. Mirojan elmagyarázta, hogy ide nem hatol be semhang,semfény,semrezgések.Ateremszabadonúszikegyhatalmas,folyadékkaltelitartályban.Afélméter vastagságú falak ólomárnyékolással és parafa burkolattal vannak ellátva, ezek a fekete,mattbársonytapétamögötthelyezkednekel.Egy alacsony társalgóasztalon hatalmas lámpa állt.A fénykihasította a nemlétből a karosszéket,

amelyben beszélgető partnerem ült, a sugarak egy hatalmas elektronikus szerkezet krómozottalkatrészeiről tükröződtekvissza.Olyanérzésvolt,minthaegyes-egyedülülnénkavilágmindenségéjében, mindenkitől elhagyatva és elfeledve. De a legmegdöbbentőbb a csend volt. Most előszörérzékeltem az abszolút, süket csendet.Bizonyára iszonyú dolog lehet egyedülmaradni a csönddel.Öntudatlanul is engedelmeskedtem valami érthetetlen félelemnek, és igyekeztem kitölteni abeszélgetésünkbentámadtlegkisebbszünetetis.Úgyéreztem,minthavalamiholtvízfeneketlenfeketemélyefölöttülnék,ésfényesfehérkavicsokathajigálnékbelé.– Szinte a fejemmel rontottam neki ennek a burkolatnak – magyarázta Mirojan –, mindhiába.

Mégis,mi játszódhat le a fejében,mire gondol, vagy talán nem gondol semmire, tuja-e, hogymitörténik vele? Kétségbeesésemben bementem a főnökhöz. Hidegen és szenvtelenül végighallgatott.Úgy éreztem, minden igyekezetem erőtlenül porrá zúzódik az előttem ülő férfi nyugalmán. Deamikor már-már a kétségbeesés határán elhallgattam, a főnök szó nélkül megírt egy engedélyt acerebrotron használatára.Heti tizenkilencmunkaórára!Ön persze nem tudja,mi az a cerebrotron.Egészbizonyosvagyokebben.Nem szeretek és nem tudok magyarázni. Ez a készülék a kibernetika és a fiziológia társulásán

alapszik.Azárakörülbelülannyi,amennyibekétatomhajókerül.Különáramszolgáltatóegységgelrendelkezik,melynek teljesítményeegyenlő a saturaiéval. Itt a terembencsakaz impulzátorblokkothelyezték el. Maga a szerkezet mélyen a föld alatt van egy gigászi betonkútban. Látta már aszinkrofazotrontDubnában?Tagadólagmegráztamafejem.– Hát szóval a cerebrotron vagy másfélszer akkor. A cerebrotron képes regisztrálni és

megörökíteni az ember álmait, gondolatait, feltéve, hogy azok nem elvontak, hanem képszerűek.Teszemföl,önbehunyjaaszemétésmegjelenikönelőttegyszeretettarcképe.Világosanlátjaeztazarcot, a kép reális, szinte tapintható. De próbálná csak meg szavakkal leírni, hogy a beszélgetőpartnereegyugyanolyanarcotlásson...Ezlehetetlen.Haazonbanafejétkörülvesszükelektródákkal,ésrákapcsoljákacerebrotonra,akészülékmemóriaegységeinekferritblokkjaitartósanmegörökítikaszemeelőttlebegőképet.Mármosthaacerebrotonhozhozzákapcsoljákazönbeszélgetőpartnerét,vagy akár ezer másik partnert, azok valamennyien megláthatják, ami az ön képzeletében lezajlik.Méghozzáúgy,hogyvalamennyiüknekazleszérzése,őmagahoztafelszínreemlékezetemélyébőlalátottképet.Természetesenacerebrotontnemebbőlacélbólkészítették,pontosabbannemcsakebbőla célból. De a többi nem tartozik ránk... A lényeg az, hogy van száznegyven órányi cerebroton-feljegyzésem. Rögzítettem, ami páciensünk agyában lejátszódik. Sok jel érthetetlen, kusza. Nemakarom kimeríteni egy hosszú cerebroton-szeánsszal. Előzetes edzés nélkül ártalmas lehet. Ezértmindössze öt percre kapcsolnám rá önt cerebrotonra. Öt percre megkaphatja ennek a titokzatosembernekazemlékezetét.Atöbbitelolvashatjaanaplómban,aholmindentfeljegyeztem.

Mirojanfeláll,ésvalahovaasötétbemutatott.–Feküdjönle,ésigyekezzékszellemilegellazulni.Mintelalváselőtt.Felfeküdtem a terem közepén elhelyezett díványra.Mirojan egy hideg fémabroncsot illesztett a

fejemre.Tarkómhozéshalántékomhozimpulzátorelektródákszorultak,ezeketMirojanragtapasszalfelerősítette.Vagytízpercigtett-vettkörülöttem,aztánelment.Valahonnéttávolrólhallottamtompánahangját:–Harosszuléreznémagát,azonnalnyomjamegagombotajobbkezénél.Atársalgóasztalonállólámpakialudt.Szóval közönyös, önző ember vagyok. Azután, hogy Lapátfülűt bevitték a kórházba,

megfeledkeztemróla.Ésmostújra találkozunk.Méghozzáhogyan!...Lapátfülű,BoriszRevin...Ha jól emlékszem,volt

nekimégegymásikneveis.Azanéni,abarátjaédesanyjameséltrólaannakidejénvalamit,demársokmindentelfelejtettem.Deolyanérzésemvan,minthavalamiegészmásikemberrőllettvolnaszó.És az egyáltalán nemhasonlít különös ismerősömre, akivel az egyetem étkezdéjében ismerkedtemmeg.Mindenanézőponttól függ.Énahideg,közönyösmegfigyelőszemévelnéztemBoriszra,és így

kellemetlenembernektűnt.Anéniabarátegyüttérzőtekintetévellátta,ésígyaszavaiszerintkedves,bogaras fickó lehetett. Habár... én már a sokk előtti állapotban láttam, és már akkor is talányos,különösemberbenyomásátkeltette.Ésmostmeglátomőt,pontosabbanmegtudomrólaazt,amittalánőmagasetudsajátmagáról.Különös dolog volt, de kiegyensúlyozott, nyugodt közérzetem hirtelenmegváltozott. Bizonyára

így is kell lennie, amikor az ember egy sötét szobában fekszik, a homlokára egykemény abroncsszorul, a halántékára pedig piócaként tapadnak az elektródák. Ráadásul valami hipnotikus vagyálomlátó szeánsz előtt áll az ember... De nemcsak erről van szó. Úgy éreztem magam, mint egykisiskolás, akit rajtakaptak, amint a frissen meszelt falra éppen a szomszédék Vovkájáról alkotottlakonikusvéleményétjegyziföl.Szégyelltemmagamat.ViszonyomaLapátfülűhözazelőtttermészetesnektűntszámomra.Devajontermészetesneklehet-etartaniaközönyösséget?Azemberolyankorszoktaszégyellnimagát,amikornemaleghelyesebbenviselkedett,vagynem

festelőnyösen.Azemberszépakar lenni.Kiderült,hogyén is igyekszemelőnyösszínbenfeltűnni,bárazelőttsohasemfigyeltemfelerre...Demiez?Aszememelőttkápráztatófényekvillantak.Alighanembekapcsolták...Afényzavarossá

vált és szétporladt. Most úgy érzem, mintha egy tó fenekén ülnék. Hosszú, hajfürtszerű fűszálakingadoznak körülöttem. Félig áttetsző nyálkacsomók remegnek, kékes gömböcskék vergődnekmindenütt, hosszúkás ázalékállatok lebegtetik csillóikat. Nagyon nagyoknak látszanak, mintha aszememegyszerreamikroszkóplátásávalrendelkezne.Valahonnétazavarospalackzöldmélybőlhatalmasárnyékúszikfelém.Mégnemtudomkivenni,

dea szívemösszeszorula félelemtől.Minthamegkettőződtemvolna.Egyrészt tökéletesen tisztábanvoltam azzal, hogy a díványon fekszem, teljes biztonságban. És ugyanakkor mégis ott voltam avízben, és remegtem a félelemtől. El akartam menekülni az ismeretlen veszedelemtől. Aztán aztéreztem, hogy futok.Magamat nem láttam.De tudtam, hogy futok.Körülöttem oszlopok, füstölgőfáklyák,rohanóemberalakokvillantakfelaszememelőtt.Márványlépcsőfokokszökkennekegymásután a szemem elé. Úgy éreztem, a lépcsőnek sose lesz vége. Egyszerre repkénnyel ésvadszőlőindávalbefuttatottárkádtűntelém.Széthúztamaleveleket.Egymagasdombonálltam.Alanttűzvésztombolt.Avárosháromsarkafelőlégett.Időrőlidőre,amikorberoskadtegy-egytető,aranyszikrazáporröppentazégre,aztánvisszahullott,éskihunytavörösesfüstben.Atűzvészfényébenkitudtamvenninéhányépületet.Ismerőseknektűntekszámomra.Számomra,akiittfeküdtemaheverőn.

A méltóságteljes Pantheon, az ablakszemeit fenyegetőn meresztgető Colosseum, Antoniusdiadalíve,Caracalla termáinakhomálybavesző lépcsői.Róma lángolt.Egész lényemet fájdalomésdühöntötteel.Ésújrafelvillantakalépcsőfokok.Avárosbanvalamiszörnyűdologzajlott.Vérvörösvisszfény villogott a széttárt szárnyú sassal díszített bronzsisakokon. Az égő házakból ziláltasszonyok rohantak ki. Letépték magukról tunikájukat, és abba takarták sivalkodó gyermekeiket.Kardokcsattogtak.Egykeskeny,bűzösutcábanvalakiszólongatottvalakit,hangjazokogásbafulladt.Atemplomelőttitérenhatalmastömeggyűltössze.Atűzbíborvisszfényébenarcukvörösenizzott.

Azemberekvártakvalakit.Aházakegymásutánomlottakössze,embereitestekhevertekatócsákban,melyekben lehetetlen voltmegkülönböztetni a vért a bortól.Minden vörös volt a tűz fényében, ésmindenfüstölgött.Dühésgyűlöletfojtogattaatorkomat.Azemberekizgatottanmegmozdultakatéren.Valakifenyegetőátkokbantörtki.Azöregekégnek

emelték kiszáradt karjukat. Az asszonyok a mellükhöz szorították síró gyermekeiket. És ekkorészrevettem, hogy mindnyájan rám néznek. Elszántságot és hitet olvastam ki a szemükből.Megértettem,hogyezekazemberekengemhallgattak,hogyénöntöttembeléjükabennemforrongóindulatokat. De a tömegen nyugtalanság futott végig, a tér megremegett, az emberek feje fölöttbronzsisakokcsillantakfel,lictoribárdokésvesszőnyalábokjelentekmeg,lándzsákéskivontkardoklendültekamagasba.Felismertemalegfelsőhatalomjelvényeit,éselébükrohantam.Deateretkétkeresztbetettkopja

zártaleelőttem...Meggyulladtazasztalilámpa.Halkanzúgottatranszformátor.Mirojanlépetthozzám.–Nos?–kérdezte.Képtelen voltam válaszolni.Mirojan fölém hajolt, és belenézett a szemembe.Aztán legyintett és

otthagyott.A lámpa újra kialudt.Hatalmas zöld szavanna terül el előttem.A selymes, dús fűszálakidőnként eltakarják előttem a horizontot, olyan magasak. Az égből izzó hőség és buja illatokáramlanakfelém.Én,akiaheverőnfeküdtem,neméreztemsemmiféleillatot,hanemmintegyeszemjutottezazillat.Ottvoltvalaholénbennem.Én, aki a heverőn fekszem, paleoklimatológus vagyok. Temérdek könyvet olvastam az őskori

faunárólésflóráról.Talánezérttörtént,hogyaz,amitmostacerebrotronemlékezetévelösszekötöttbelső látásom látott, ezúttal nem tűnt olyan reálisnak. Túlságosan erős volt bennem apaleoklimatológus szakmai érdeklődése.De időnként teljesen átkapcsolódtam, és csakis az voltam,akiottlopakodottazősiszavannán,sakitazifjúreggelinapsimogatott.Nyomban megértettem, hogy a kainozoikum harmadkorában vagyok, amikor a krétakor apró

termetű,melegvérűállataigyőztesenkerültekkiazéletértfolytatottküzdelemből.Agigásziakácokárnyékában hiénákhoz hasonló ragadozók vettek körül egy arsinoteriumot. A hatalmas, elefántnálnagyobbállatszarvakkalkoszorúzottfejétleszegve,komoranésmódszeresenigyekezettvisszaverniellenségeitámadásait.Féltem.Deakíváncsiságerősebbvolt.Aföldhözlapultam,éskúsznikezdtem.Széthajtottam a ruganyos szárakat, és így figyelemmel kísérhettem az ütközet részleteit. Azarsinoteriummost ügyesen szarvára tűzött egy vadat, és a levegőbe hajította. A harmadkori hiénafülszaggatóvonítássalpottyantatüskésbozótba.Azarsinoteriumnaksikerültfelnyársalniamégegyellenséget, és nyomban széttaposta fatörzs vastagságú,masszív lábával.A hiénák dühösmorgássalvicsorogva kezdtek visszavonulni a sűrűbe. Az óriás győztesen került ki a küzdelemből, és nemkövetteellenfeleit.Hatalmas és nagylelkű állat. A tisztásra még egy óriás lépett ki: az orrszarvú őse, egy

indricotérium. Amint meglátta a széttaposott testeket, fújt egyet, aztán nyugodtan hozzáfogottlegelészni. Kiugrasztott a fűből néhány ott lapuló apró, aligmacska nagyságú állatkát, azok futvamenekültek.Eohippusokvoltak,alovakkecses,finomelődei.Azütközetvégetért.Nemkell továbbrejtőzködnömafűben.Teljesmagasságombanfelálltamés

elindultam. De időről időre ellenállhatatlanul magához vonz a föld, és minduntalan négykézlábraereszkedem. Az égen hatalmas rovarok keringenek zúgva, a fűben mindenféle állatok éscsúszómászók surrannak. De ügyet se vetek rájuk. Sietek. Hová? Nem tudom. Csak érzem, hogyvalahova sietnem kell, nagyon kell sietnem. Behatolok az erdő mélyébe, és gigászi, parazitákkallepettfatörzsekközötthaladok.Valaholaszédítőmagasságbanapálmákkoronájaösszeborul,zúgamirtuszokéstiszafáklakkosfényűlevélzete,fenségesenbólogatnakamamutfenyőktűlevelűlombjai.Egyszerrecsakészreveszem,hogyegytiszafasimatörzsénkicsi,hosszúkarúmajomkúsziklefelé.

Ahátánottcsimpaszkodikszomorkás,kifejezőtekintetűkölyke.Amajommellsőlábairaereszkedveelémsiet.Valamifurcsa,homályosgyengédségtámadtbennem.Éscsakekkorértettemmeg,én,akiaheverőn feküdtem, hogy ugyanolyanmajom vagyok én is, egy propliotechus.Hát ezért tűnt olyanmagasnakéserdősűrűségűnekafű!Apropliotechusokaligértékelaharmincötcentimétert.Amajommalegyüttfelkapaszkodomafatörzsén,ésvándorolnikezdünkafákkoronáiközött.A

liánokba kapaszkodva hatalmas távolságokat küzdünk le, átugrálunk egyik fáról a másikra. Nemtudom, hová tartunk, de az ösztön hatalmas hangja sietésre sarkall. A lombokon itt-ott átütnek anapfénynyilai.Ésamikorhirtelenvakítófénytámadt,nemtudtam,anap-eaz,vagyMirojangyújtottamegalámpát.A nap volt, már az ég alján állt. Tenyeremmel eltakarom a szemem a naptól, és letörlöm az

izzadságot az arcomról. Milyen jó illata van a frissen kaszált fűnek! A kaszám egyenletesen jár.Engedelmesen buknak fel a zabszálak, a lóhere lila fejecskéi, a sokféle ernyőcskék, herefüvek.Messzeelőttemzöldeskékenereszkedikleazalkony.Márlátnilehetaholdat.Fehérésféligáttetsző.Mintegyéretlendinnyemag.Szomorúancsillogavíz.Ragyognakazalkonyfénybenazaranyfüsttelbevont keresztek. Én, aki a heverőn feküdtem, ráismertem a háromtornyú Troickij-székesegyházhasonlíthatatlanarchitektúrájára.AláthatáronelterülővárosPszkov.Kaszáloma füvet.Akaszapeng, sezolyan,minthaavízzubognaavízmosta tölgyfákgyökerei

között.Akönnyűszélégésszagothozfelém.Eznemarőzsetűzjóízűfüstje,amelyenaleveskefő,ésaz égő, száraz leveleknek sem ilyena szaguk.Nyombanmegértem,hogyez a tűzvész és aháborúmaró, fenyegető füstje. Elhajítom a kaszámat, és futásnak eredek. A szél csapdossa az arcomat, aszívema torkombandobog.Azagyontaposottmezeiút végeérhetetlenülkanyarog.Márnembíroktovábbfutni...Békákbrekegnekatónádjaközött.Atűzvészfüstjemostmárfojtogat.Ésmégmindigrohanok.Lehet,hogycsakúgyérzem,mintha

futnék,valójábanaligvánszorgok,atenyeremmeligyekszemfékezniaszívemet,amelymajdkiugrika helyéből.Már látom a riadt varjúsereget amegroskadt nyírfák fölött. És a fekete füstöt,melyenvészjóslón tekint keresztül az alkonyi nap. Ott volt a házam. Most már nincs hová sietnem.Végigvágódhatnék a finom száraz porban, és zokoghatnék, vergődhetnék, tépdeshetném az útszélifüvet,körmömmelaföldetkaparhatnám.Denemvetemaföldremagam.Látomahamutengerfölöttszálló füstöt, látom a vasvértes lovakat, tollcsótárral a fejükön, és a vértbe öltözött lovasokat,leeresztettsisakrostélyukolyan,mintamadárcsőr.És visszafordulok. Arra, ahonnét a Velikaja és a Pszkovszkaja folyó találkozásától idelátszik a

kőbőlépülterőd,aKrom,ésaholakupolákonszomorúvisszfénnyelmosthunytkianappal.Avároskapuimégnyitvavannak,pedigzúganépgyűlésrehívóharangszó,ésanépatérentolong.Egyházkapujából–olyanazaház,minthaegyetlenkőtömbbőlfaragtákvolnaki–szekerekgördülnekelő.Nyikorognak a tengelyek. Az emberek köveket cipelnek, szítják a tüzet a fekete katlanok alatt,melyekben fortyogva forr a kátrány. Az íjászok mozdulatlanná dermedve állnak a város falain.Fedetlen fejű, háziszőttes ruhábaöltözött asszonyok sietnekhozzájuk, fehérkendőbekötött cipókatviszneknekik.Akomorbojárokkedvetlenülosztogatjákaz„alantasabbnépségnek”abárdokatésaparittyákat.De

arongyosnéplyukasbocskorban,fejszékkelésbunkókkalmegyafalakra.Azénkezembenvillavan.

Én is a falakra sietek. A német lovagok már közel járnak. Ék alakban támadnak. A gyalogoszsoldosokjönnekközépen.Rövidkardjukésszámszeríjukvan.Avasbaöltözöttlovasokpalánkkéntveszikkörülőket:alovasokégfeléemelikzászlócskákkaldíszítettsúlyoskopjáikat.Márjólláthatóka díszítések hosszú, alul hegyes pajzsaikon. Egy különösen díszes és pompásan öltözött csapat,magának a nagymesternek a környezete, külön közeleg a hattornyú Ivan-monostor árnyékában. Aharangtornyokbanlengenekaharangok,savárosfelettmegszakításnélkülizgatottcsengés-bongáslebeg.Azelőőrsökmáregészafalakhozértek,ésamiíjászainkkilőttékelsőnyilaikat.Minthafelhőszálltvolnael a föld felett,oly sűrűn repülnekanyílvesszők.Denem tettekkárt azacélbaöltözöttlovagokban.Csakegy-kétzsoldoskapottamelléhez,ésbukottazelőrenyomulóklábaalá.Azsoldosokleemelikvállukrólszámszeríjukat,féltérdreereszkednek,éslőnikezdikafalakat.Mi

afalakkőcsipkézetemögérejtőzünk.Íjászainkalőrésekbőlröppentiknyilaikatalovagokfejefölé.Amígalövöldözéstartott,aparittyászsoldosokmegbújtakafalaktövében,éshozzáfogtakfelállítaniaz ostromlétrákat. Egy fiatal bojár sisakban és páncélingben int, hogy öntsék a szurkot. A németszámszeríjászoknemengedik,hogyafejünketfelemeljük.Amieinkközülegyre-másrahullanakazemberek,azellenségnyílvesszőiveltestükben.Deaszurokmárömlikacsatornákban,bugyborogvaéslassanmegdermedve.Aszámszeríjászokabbahagytákanyilazást,mertazélcsapatokmárafalakonkapaszkodnak. Fejszével vágjuk, szekercével aprítjuk az ellenséget, lökdössük lefelé a létrákat. Avillámfáradhatatlanuljár.A harc nem csendesedik. Az égen kigyúltak a csillagok, és az ezüstös hold ott siklik a folyó

habjain,deminemeresztjük leakardunkat.Afalkőcsipkézetébekapaszkodvarugdossuk lefeléazellenség ostromlétráit. És ekkor kiáltás harsan, hogy a bojárok kinyitották a keleti fal kapuját. Alovagokkihasználjákpillanatnyizavarunkat,ésmegrohanjákafalakat.Ahátunkmögöttmárhallaniapáncélbabújtatottlovaksúlyoslépteinekdübörgésétazutcákon.Megkötözötten,kalodábazártlábbalfekszünk egy föld alatti pincében, és halljuk az ácsok baltájának csattogását. A téren akasztófátácsolnak.Ha a németek elfoglalnak egy várost, első dolguk felállítani az akasztófát. Fekete varjakkeringenekazégen.Nemlátniazegetakőtömlöcből,nemhallani,ahogyafölddübörögAlekszandrherceg vitéz seregének patái alatt, amely a segítségünkre közeleg sietve. De ideér-e idejében aherceg?Amintmegvirrad,kivisznekbennünketavárosfőterére...Fejünk felett most megcsikordul, felnyög a súlyos ajtó. Egy égő fáklya fénye vetődik a

lépcsőfokokra.Értünkjöttek.Lépésekkoppannakakőlépcsőfokon.Egyreközelebbésközelebb...Bizonyára Mirojan gyújtotta meg a lámpát, és most idejön hozzám, hogy magamhoz térítsen,

gondolom én, aki a heverőn fekszem. De nem, ez nemMirojan. A barlang kőpadlóján mezítelentalpakjárjákarituálistáncot.Abarlanglevegőjefülledt.Atűzrakásfüstjemarjaaszemem,kaparjaatorkom.Amezítelenvállak fénylenekaz izzadságtól és a zsírtól.Látom,hogyelőttem, a simaegyrajzkontúrjaibontakoznakki.Ittegyújabbvonal.Bizonyáraénmagamrajzolokvalamitafalra.Tudom,hogyrajzolnomkell,denemtudom,milyenábraszületikakezemalatt.Halkanénekelek.

Csordultigvagyok lelkesedéssel.Micsodaboldogság,hogy tudok rajzolni!Nincsmásakezemben,csak egy fekete széndarab a tűzből meg egy darab agyag, de bármit le tudok rajzolni: akár egybölényt,akáregymamutot,akáregyszarvast.Ésmindegyiketátdöfömegydárdával.Azért,hogyatörzsünk vadászata sikerrel végződjék. De ha valami szerencsétlenség történik: a vadkan vagy akardfogútigriselpusztítvalakitközülünk,akkoratörzsmástáncotjár,szomorúéscsöndestáncot,abarlangfalaitpedigszeszélyesvonalakkal,titokzatosmintákkalborítom,amelyekcsakabeavatottakszámáraérthetők.Azasszonyoknakésazoknakafiúknak,akikmégnemvadászok,tilosakárcsakeszemüksarkábólisrápillantaniezekrearajzokra.Pedigszeretnének,tudom.Defélnek.Ezért,hogymegvigasztaljam őket, egy mamut lapockacsontjából mindenféle elmés játékot faragok nekik. Azasszonyok gyönyörködve nézegetik ezeket a tűz fényénél a hosszú téli estéken.A kislányok pedigelringatjákőket,mintacsecsemőket,éselnyújtott,vontatottdalokaténekelneknekik.

Most éppen egy medvét rajzolok a falra. Az asszonyok táncolnak, vagy a gyerekeket etetik, aférfiak az obszidiánból készített kőbaltákat és kőkéseket csiszolják. Valamennyien alacsonyhomlokúakésszőrösek,fajtámbeliek.Szemöldökdudorukelőreugrik,öltözetükbozontosvadprém.Abarlangbantűzlángol.Afiatalokelmerültenfigyelikazaranyoslángkévéket,ésszemükbenmásiktűzég:azértelemtüze.Azénszámomra,akiittfekszikaheverőn,világos,hogyezakésőpaleolit.Azabból a korból származó településmaradványok között szoktak találni különféle házieszközöket ésvadászfegyvereket, csontból faragott asszonyalakokat, állatábrázolásokat. De igyekszem nemgondolni erre, hogy el ne mulasszam e csodálatos jelenet legkisebb részletét se. Egyszerre csakmégis félbeszakad minden. Bizonyára Mirojan lépett közbe. Semmit se hagy „végignéznem”, a„filmek” mindig a legérdekesebb helyen szakadnak félbe. De nem haragszom rá. Szeretne minéltöbbetbemutatninekem, időnkpedigkevésvan.Amegszokott, színtelen szavakathasználom: film,végignéz,bemutat.Valójábansenkinemmutatbesemmit.Én,énmagam–nemaz,aki itt fekszikaheverőn–,énvagyokmindenjelenetközpontifigurája.Ésmindentasajátszememmellátok,átérzemasajátszívemmel,annakellenére,hogymindeztneménláttam,ésneménéreztem.Azok, akik képesek az utolsó pillanatig beleélni magukat a filmekbe, mint a gyerekek, akik

dobognakéskiáltoznak,azokmegfognakérteni.Demilyenfakóésvalószerűtlenafilmazokhozaképekhezképest,amelyeketacerebrotron„ültetett”azagyamba.Átültetett,ígyvan,átültetteezeketaképeket!Végremegtaláltamamegfelelőkifejezést!Fölöttemhígtükörimbolyog.Érzéseimzavarosakésérthetetlenek.A tükör kettéválik, és átenged engem. Fölöttem a sűrű felhőtakaróval borított égbolt. A felhők

olyanok,mintanedvesvatta.Csendesesőesik.Avízsugarak,mintvékonycérnaszál,keresztüldöfikavizet.Minthaazégbelőlükszőnéazóceántükrénekvégtelenszövetét.Apartegészaközelbenvan.Sík és homokos. Szomorúan csillog a nedves levélzet. Csipkés páfrányok, sudár, merev zsurlók.Valamizavarosérzésvonzapartfelé.Szeretnéklegalábbegykisidőttölteniezenanedveshomokon,melyet piszkos tajtéköntöz.De felettemújraott himbálózik ahíg tükör.Újramegújra a felszínredobommagam,éskíváncsiannézemapartot.Én, aki a heverőn fekszem, nyomban felismerem a Devon-kori erdőt. Ellentmondó érzések

kerítenek hatalmukba. Egyfelől szeretném megfeszített figyelemmel és memóriával tartósanemlékezetemberögzíteniaháromszázmillióesztendősképeket.Deezzavarabban,hogymagamrésztvegyek bennük, megosztja a figyelmemet. Ezért csak egy pillanatra fog el valami homályosfélelemérzet,amikoramélybenegytátottszájúpáncéloshalatveszekészre.Éppenvadászik.Fogazatanincs, de az állkapcsain ülő csontkinövések egy pillanat alatt kettéfűrészelik a figyelmetlenháromméterescápát.Demárnemfélek.Azazénem,akiaheverőnfekszik,felismeriaszörnyetegbena titanichtist, és a bűvölet szertefoszlik. A figyelmem újra kétfelé ágazik. Hosszas habozás utánmégiscsakrászántammagam,hogyodaússzakegészapartközelébe,éskivetemmagamavízből.Megdöbbentőképtárulaszememelé.Áttörveamegdermedt,rothadótajtékkocsonyát,egysereg

kétéltűféle lény kúszik ki a partra. Egyesek közülük még csak ott tartanak, hogy lábacskáikkalmegkapaszkodtakapartravetődöttvízinövényekben,másokmárahomokonfekszenek,vagylassankúsznakazerdőfelé,néhányanpedig–deilyenekkevesenvannak–visszatérnekazóceánba.Én,akiaheverőnfekszem,tudom,hogyaföldtörténeténekegyiklegnagyobbeseményétlátom,amikorazelsőichtyostegalusokelhagytákazéletbölcsőjét,hogymegszilárdítsákjogukatazélethezanapalatt.A sorsotok az, hogy majdan emberré fejlődjetek, aprócska kétéltűek! Azok, akik megrettentek azerdők fanyar illatától, a tűző naptól, a részegítően kék égbolttól, és visszafordultak, egyszerűen kifognak pusztulni. Ez a fejlődés kegyetlen és igazságos törvénye. Aki nem képes előrehaladni,elpusztul.Dehogykerülafejemföléhó?Hiszaziméntméglevelekzöldjétláttam!Vagytalánnemishóaz?

De igen,hó.Hólévelátitatott, csizmák taposta, trágyalévelkeveredetthó.Alacsonyan függa fémes

szürkéncsillogóégbolt,rajtahosszú,vörhenyesbarnafoltok.Valahonnétafolyókfelőlaközelitavaszillatáthozzaaszél.Azemberekmohónszippantjákbefelé

eztanyugtalanító,erősillatot.Hátravetikafejüket,hunyorognak.Sokanvannak.Rosszulöltözöttekés izgatottak.Csoportokbaverődnek,aztánújból szétszóródnak. Időről időre felemelkedikvalakiatömeg fölé, lekapja füles sapkáját, markába szorítja, és beszélni kezd. A tömeg morajlik, mint akiáradnikészülőfolyó.Úgyérzem,egyellenállhatatlanfolyammagávalragad,mintamegáradtvízaforgácsot.Csizmák,

rénszarvasbőr csizmák dagasztják az ikrás havat. Egy mókus hatalmas cirbolyatobozt rágcsál.Komoran figyel egy évszázados sötét fenyő. Hatalmas faház. Faragott tornác. Ütött-kopottbádogtábla:„LénaiAranykitermelőTársaság. Iroda.”A tornáconvaskosvörösarcúmuzsik.A fejefedetlen. Egyenes választékkal kettéválasztott haja csillog az olajtól, hordóhasán vastag aranyláncfityeg. Mellette egy tiszt áll világoskék egyenruhában, vállbojttal és karddal. Az arca ideges éssovány,atekinteteüres.Kezébengyúrja-gyötriakesztyűjét.Valamikülföldiállmellette:egysovány,ösztövér alak. Ellenzős bőrsapkájának szőrme fülvédőjét felhajtotta. Szemén monokli, lábánlábszárvédő. Arrébb meggörnyedt hivatalnokok, sokan csiptetővel, hónuk alatt aktatáska.Toporognak.Arcukverejtékes.A fejünk felett nyomasztó súllyal függ az égbolt. Vajon kire fog rászakadni? Miránk-e vagy

őrájuk?Demikethordokittössze?Azégnemszakadhatle.Egyszerűenizgatottvagyok.Mellettem egy pirospozsgás lány áll világoskék kendőben és ködmönben.A tekintete izgatott, a

szemenagyésszürke,mintazég.Erősenbelekapaszkodikegymagas,elgyötörtarcúfiúkarjába.Afiú ujjai barnák a mahorkától. Cigarettázik és köhög, erőlködve, hosszan. Az előttem haladókmegállnak. Látom a tarkójukat. Feszülten várakoznak. A tarkók néha kifejezőbbek tudnak lenni azarcoknál.Hátulrólnyomnak.Miértálltunkmeg?Elnézekafejükfölött.Bizonyáralábujjhegyreálltam(önmagamatsohaselátom).Fejektarkatengere.Vörösvászoncsattogaszélben.Akatonákarca isvörös.Apuskáktüzelésre

készen, a szuronyok feltűzve. Fényes aranygombok, vörös sujtások, sárga betűk a váll-lapokon.Bőrtáskák,telepatronnal.Könnyűzúzmararétegaköpenyekbolyhain.Mindentélesenéstisztánlátok,mintha kicsinyítőlencsén keresztül nézném.Csak valahogy furcsán szaggatott a képsor, amit látok.Egyes kiragadott részleteket, véletlenül felbukkanó tárgyakat. Filmszerű ez a szaggatottság. Talánmertnagyonizgatottvagyok.Afeszültségegyrefokozódikbennem,majdhirtelenelszáll.Aztánújragyűlnikezd.Miértállunkmégmindig?Minthaálmodnaazember.Atisztottatornáconvalamitüvölt,a szája, mint egy kerek gödör. De a szavait nem hallom. A hivatalnokok is motyognak valamithangtalanul.Amieinkközüliskiabálvalakiazelsősorban,sapkájátlengetihozzá,ésminduntalanatömegfeléfordul,minthaegyreaztkérdezné:„Igazatbeszélek?Ígyvan?”Egyedül a katonákmozdulatlanok.A sorba rendeződött szuronyokmeg se rezzennek.A sovány,

monoklisférfiszájaelészorítotttenyérrelvalamitsúgatisztfülébe.Azhelyeslőnbólint.Avállrojtmálnavöröszsinórjaifinomanmegrezdülnek.Akatonákvalahovamellénknéznek.Nemértem,mitörténhetett.Azelölállókhátrahőkölnekésmegfordulnak.Azemberekrohannak.

Énpedignemértem,mitörtént.Különöscsodálkozásfogel.Úgytűnik,egyedülmaradtamszemtőlszembenakatonákkal,akika

tornácon... Vagy kétszáz lépésnyire lehetnek. És a havon mindenütt emberek feketéllnek. Egyesekmozdulatlanok, mások még mocorognak. Emberek feküsznek előttem is, mögöttem is, és körös-körülmindenütt.Ahófurcsamódközeledikhozzám,azég,atornác,akatonákpedigelkanyarodnakés félrecsúsznak. És a sárga, kásás hó lassan egyre rózsaszínűbbé válik. Egész vörös lesz,mint avászonafeketetömegfelett...A terembenmár régen ég a lámpa.Mirojan ott ül a heverőmön. Énmeg csak fekszem, és nem

vagyokképesfelkelni.Mostnemtudokhinniasajátrealitásomban.Arealitásottvanatajgábavesző

nagyezsinszkibányatelephaván...

Azestcsendesenlebegazablakontúl.AvillanyvonatMoszkvábatartvelem.ÉppaziméntfejeztembeMirojanfeljegyzéseit.Nemtudtamkivárni,míghazaérek,végigolvastam.Ülökésgondolkodom.Nagyon sok mindent kell végiggondolnom. Valahol a hátam mögött zajosan és vidáman turistákénekelnek.Harmonika búsong, dobként dübörög a fiatal tenyerek alatt egy üres vödör.Okudzsavadalait éneklik.A szerelemről és az elválásról énekelnek.Az egész vagonőket figyeli.Halk, szelídirigykedéssel.Az ember szívét bánat és jó érzés szálljameg.Mindenkinél virágcsokor.Őszirózsa,georgina,flox.Kissétúlságosanélénkszínek.Avirágokhervatagillatotárasztanak.Hosszúesőkésakoraiőszillataáradbelőlük.Szépekésbánatosak,mint adalok.Azénekelhallgat.Civódás ésnevetéshallatszik.Türelmetlen

harmonikafutamok.Aharmonikavár.Nemszeretiaszüneteket.Újrafölcsendüladal.Aharmonikavidámanszaladutána.A bűvölet aztán eloszlik. Az utasok mintha álmukból ébrednének, zavartan elmosolyodnak,

visszatérnek a félbeszakított beszélgetéshez, a félretett könyvhöz, folyóirathoz. Mellettem egyfiatalasszony ül. A keze keskeny, finom. A körmén világos lakk. Az orra tövében fáradt ránc.Gyönyörű alabástrom homlok. Pausztovszkij Romantikusok című regényét olvassa. Kölnijenyugtalanító,édesillatotáraszt.Újrakinyitomadossziét,éskikeresemaztahelyet,aholMirojanszabadonengedifantáziáját.Ha

meggondolom,hogymindaz,amitmaátéltem,mindaz,amit láttam,mindazmindösszehúszpercnyicerebrotron-felvétel. Ebben a dossziéban pedig száznegyven óra tömör összefoglalása van! Ésmindez egyetlen ember emlékezetének szüleménye! Egy szerencsétlen, a világtól elszakított emberemlékezetének szüleménye.Hónapokhosszú soránegyetlenpillanatra se szűnikmegműködni ez amemória.Mennyimegismételhetetlenkép,régletűnttáj,azéletszínpadánvalahalejátszódottdráma!Az emberi agy képtelen, fizikailag képtelen ilyen kolosszális információtömeg tárolására.Honnanszármazikmindez?Talánarégebbenolvasottkönyvekvisszhangja?Aligha.Túlságosantermészetesminden,ésalegapróbbrészletekigvalóságosanhat.Azíróképtelenennyimindentfigyelembevenni.És különben is ahhoz, hogy az ember agyában ilyen képek szülessenek, kevés lenne kiolvasni aLenin-könyvtármegaBritishMuseumvalamennyikönyvét!Kevés.Nem,mindezamúltvalóságoseseménye.Dehonnéterednek?MégegyszerelolvastamMirojanvégkövetkeztetését.„Mindenélőlény–írja–magábanhordozzatávoliőseivonásait.Azemberitestfelépítésébensoka

hasonlóság az állatokéval. Az egyhónapos emberi magzaton például világosan láthatók akopoltyúívek kezdeményei. Ez a halstádium. Az emberi magzat fejlődése során végigjárja azevolúcióvalamennyifázisát.Kilenchónapalattmegismétliaföldiéletegészévmilliárdosfejlődését.Olyan ez,mint valami gyorsított filmfelvétel.Kezdetben egysejtű,mint a legegyszerűbb élőlények,azután a sejtosztódás következtében egyre bonyolultabbá válik. Következik a halstádium, abékastádiumésígytovább.Lehetséges,hogyvalamennyistádiumsoránafokozatosanfejlődőagybanrögződnek az ennek megfelelő információk is. Ezért válhattunk szemtanúivá az ősi geológiaikorszakoknak.Azegysejtbőlállóembriónakvalószínűlegazéletmegjelenésénekkorábólszármazóinformációk

felelnek meg. A halstádium a paleozoikumról adott információt. A reptíliák uralmának kora, amezozoikum, a békastádium végének felel meg és így tovább. Ilyenformán úgy tűnik, mindentermészetes magyarázatot nyer. Ellene lehetne vetni azonban: miért nem tudunk korábbi hasonlóesetekről?Erreegyetlenválaszlehetséges:mostalkalmaztunkelőszörcerebrotront.Lehetséges,hogyaz elmebaj néhány fajtájára az információk effajta robbanása jellemző. Ez természetesen még

ellenőrzést kíván. Ezért az a feltételezés, miszerint az embrionális információ fokozatosanfelgyülemlik a latens memória mélyén, egyelőre minden fogyatékossága ellenére az egyetlenmagyarázatmarad.Másmagyarázatotnemtudokadni...”Engemezamagyarázatnemelégített ki.Voltbenne sokérdekesésvonzógondolat.Sőt,mintha

közvetve megerősítést nyert volna. Nem véletlen, hogy az ősóceán alapvető helyet foglalt el alátomásban...Az élet az óceánban született és erősödöttmeg.Demég ha el is tekintünk az emberitörténelem tökéletesen kivehető, világos epizódjaitól – ahogy ezt Mirojan tette, holott ezeketsemmiképp se lehet megmagyarázni az embrionális memóriával –, még akkor is van egy fontosellentmondás. Mégpedig filozófiai jellegű ellentmondás. Paradoxon formájában tudnám csakmegfogalmazni.Ahelyzetaz,hogyaMirojanáltalésáltalamlátotteseményekbennagyonkevésazevolúció... Igen, kevés! Hisz ez csupa revolúció! Csupa végsőkig kiélezett helyzet, a legmagasabbfeszültségpillanatai,kritikusállapotok!Ahalfelbukkanavízből,hogymegtegyeazelsőhallépéseketaföldön;amajomlemászikafáról,

éselhagyjaazerdőt...Hiszezrevolúcióamagatisztaformájában!Ezekacsomópontok.Ésazemberitörténelemképei!Ezeksefoglalnakelkisebbhelyetalátomásokban,mintazősóceán.

Ésmiféleképekezek?Küzdelem,megszakításnélkülikegyetlenküzdelem,ismétcsupacsomópontazállattólazemberigtartóhosszú,kínosúton.Nemszabadelfeledkezniazemberiségevolúciójáról.Ezazevolúcióévtizedrőlévtizedregyorsul,ahogyafelhúzottrugóegyregyorsabbanengedki.Az emberiség kitartó, hősi utat járt be, ellentmondásos utat, amely nem volt mindig egyenes.

Évszázadospangások,évtizedesvisszaesésektarkították.Deezekaszázadoknemhagytaksemmiféleérzékelhetőnyomotismeretlenbarátunklátomásaiban.Azért,mertnemezekalényeges,meghatározóelemek.Azemberiségtörténeteaforradalmaktörténete.Megint szégyenkezés fogott el azokért a közönyös pillanatokért, amelyeket megéltem. Hogy

feledkezhettemmegarról,hogyazéletharc!Avonatablakábanibolyakékfényekvillantakfel.Minthaavasútisíneketbúzavirágnőttevolnabe.

Közeledtünk Moszkvához. Az utasok mozgolódni kezdtek. Egy pillanatra a szomszédnőmretekintettem.Sietősen igyekezett elolvasni a bekezdést, ésmárkészült, hogy egyborítékot dugjon alapokközékönyvjelzőnek.Aborítéképpencsakmegvillantelőttem,deafeladónevétvilágosankitudtam venni: A. Polozsencev. Kis híján felkiáltottam a meglepetéstől. Éppen tegnap hívtam feltelefonon Polozsencevet az intézetben. Azt mondták, hogy valami fontos, hosszabb ideig tartókiküldetésenvan.Ésmostegyszerre...Avonathalkanmegállt.Hangtalanulkinyíltakazajtók.Azutasoktolongva,sietősenkiözönlötteka

peronra. Égtek a lámpák. A nedves levegő halvány szivárvánnyal körülvett gömbökben lebegettkörülöttük.Az asszony előttem ment. Csillogtak övvel megkötött, áttetsző esőköpenyének ráncai. Divatos

tűsarkúcipőbebújtatott,hosszú, szép lábamagabiztosankopogottazaszfalton.Mögötte lépkedtem,nem tudtam rászánnimagam, hogy utána eredjek, de le sem akartammaradni tőle.A karján nagytáska függött. Benne volt a Pausztovszkij-könyv meg a Polozsencev levele. Eszembe jutott JackLondonegykönyve,amelyértvalósággalrajongtamtávoligyermekkoromban.ACsillagokvándora.Maénvoltamacsillagokvándoraavégtelenvilágmindenségben,akinemismerkorlátotseidőben,setérben.Ezavilágmindenségbelefértegysúlyosanbetegemberelméjébe.Ezenazemberensegítenikell.Ezértfeltétlenülmegkellrólatudnimindent.Előttemittlépkedezazasszony,atáskájábanottalevél, amelyen rajta vanPolozsencev címe.Polozsencev tudvalamiolyasmit, amitminem tudunk.Mindenáronkapcsolatbakelllépnivele.Ametróbejáratánálutolértemazasszonyt.

ArturVikentyevicsPolozsencevAbiokémiaprofesszoraÚjraaSzordongnohi-fennsíkbíborrétjeiészöldtavaiközöttköszöntömazőszt.Velemvannaka

barátaim,ValerijmegRomka.Amadarakdélfeléhúznak.Alevegőalaposanlehűlt.Atűznélülök.Afüstösbográcsbanhalászlé fortyog.A tavonmotorokberregnek.ASzordongnohmégsohase látottennyi embert egyszerre. Ez most az első számú objektum a Tudományos Akadémia biológiairészlegénekterveiben.Ittahalódótermészetölénvalahogymegnyugodtam,sokmindentmegértettem,sokmindentmás

szemmelkezdeklátni.Anövényeksárgulnakésszáradnak,apillangókelpusztulnak,mindenlényatélre készül, hogy aztán tavasszal újra feltámadjon, és örökkön-örökké folytassa a virágzás, apusztulás és a megújulás ciklusát. Az élet halhatatlan. És az emberek is halhatatlanok a közösséghalhatatlanságarévén.Ezanemzedékekegymástváltóstafétája,arögzítettgenetikaikódoklényege.Sokostobaságotcsináltam.Denemsajnálom.Ahibákgazdagabbáésegyicipicitbölcsebbétettek.Amikor eltűnt a preparátum – vitalongának, vagyis az örök élet preparátumának neveztem –

kétségbeestem.Ésminthogysemmitsevoltamképeskiokoskodni,idemenekültemaSzordongnohra.Képzelem,micsoda szamárságokat hordtam össze az intézet igazgatójának.Az öreg bizonyára aztgondolta, hogy elment az eszem. Csak itt, a szúrós, jeges fényű csillagok alatt jöttem rá, hogy avitalongamár benne él a kísérleti állatok vérében, és semmi értelme, hogymegint felkutassam atávolitómélyénrejtezkedősárkánytazanyagért.Máscélbólkeressük.Ezasárkánygyíkcsakugyanfelbecsülhetetlen kincs az emberiség számára. Befecskendeztem a vitalongát néhány daganattalfertőzött nyúlnak. A Bramper-féle szarkoma negyven nap alatt tűnt el, sőt még a prosztatarák iskénytelenvoltmeghátrálni.Nemhiábaállítottákajövőbelátók,hogyarákproblematikájaalegszorosabbanösszefüggazélet

problematikájával... Sokat, nagyon sokat kell még dolgozni, hogy a vitalonga rákpusztító éshiperregenerációs tulajdonságait elkülönítsük a patologikus halhatatlanságtól. Amikor a szervezetönmagába zárul, az patologikus. Ki tudja, hátha sikerül más utat találnunk, hogy megőrizzük anukleinsavakatamitogenetikushibákfelhalmozódásától!Lehetséges,hogyakkormásmódonfogjukmegközelíteniahalhatatlanságkérdését.Azértékelésváltozhatazidőksorán.Nemszabadelzárniazeljövendő nemzedékek útját a mi fogalmaink sorompójával. Lehetséges, hogy az emberiségmegtanulja irányítani az időt. Itt csak fantáziálni lehet. Egyetlen dolog világos csak: unokáinkmesszebbrejutnaknálunk,sokkalmesszebbre.Ezértnetegyükfelilyenkategorikusanakérdést,hogyszükségvan-eahalhatatlanságravagysem.Ategnapilégipostávalháromleveletkaptunk,sezekvalóságosviharttámasztottakmindezideig

csendes táborunkban. Alaposan kivitatkoztuk magunkat, sőt talán egy kicsit hajba is kaptunk.KülönösenValerij heveskedett és vagdalkozott.Romkamost is amaga, véleményem szerint végigsemgondoltálláspontjátvédte,deközbenidőrőlidőrebedobottegy-egyáltalánosfilozófiaitételt.AzelsőlevélKurilinanyjátólérkezett.Aztírta,hogykéthónappalazelőttBoriszRevinigensúlyos

állapotban kórházba került. Az orvosok nem voltak képesek megállapítani, milyen betegségbenszenved.Azegésznagyonkülönösés szokatlan.Valamiolyasmi,mintazerős, letargikusálom.Ésugyanakkormégsemletargiárólvanszó.Abetegrőlmárcsaknemlemondtak,amikoregybizonyosMirojan nevű aspiráns kézbe vette az ügyet. Egy szimpatikus fiatal örmény, írtaKurilina.MirojanmegkérteKurilinát,hogy írjonValerijnek: tájékoztassaazorvostazokróla részletekről, amelyeketBoriszróltud.A kétmásik levél nekem volt címezve.Mindjárt ösztönös vonzalmat éreztem szerzőik iránt.Az

egyikMirojan,akirőlKurilinédesanyja isemlítést tett, részletesen leírjaBoriszbetegségét,éskér,legyeksegítségéreebbenanehézügyben.Minden,amiBorisszalkapcsolatos,nagyonérdekli.Aharmadik levélbenFlorovszkijegyetemi tanársegédszámoltbearról,hogymilyenvoltésmit

tettBoriszmegbetegedéseelőtt.Florovszkijnakcsaknagynehezensikerülthozzájutniaacímemhez,ésroppantmegvoltlepődve,amikorezacímtökéletesenmegegyezettKurilincímével,melyetmárkorábbanmegadottnekiMarjaIvanovna,afiatalgeológusédesanyja.ŐésMirojanazttartja,hogymimindenkimásnáltöbbettudunkBoriszbetegségénekigaziokáról.Nemistévednek.Nyombanmegértettem,hogyBorisz,céljáhozhíven,magáhozvetteazampullát,

és befecskendeztemagába a vitalongát. Eszembe jutott legutolsó beszélgetésünk, és egyszerre sokmindenvilágossáváltelőttem.Boriszfurcsakérdéseiéstetteimáskénthatnakmost.–Megvanapreparátumelsőáldozata–mondtakomoranValerij.Asátormellettültünk.InnenjóllehetettlátniaSzordonghohi-tónyugodtvíztükrét.– Én csak egyet nem értek – folytatta Valerij –, miért van az, hogy bármit is hoz a tudomány,

ugyanannyibajtokoz,mintamennyihasznothajt.Időnkéntegyenesenúgytűnik,hogyjobblettvolna,ha néhány nagy felfedezésmeg se születik. Itt van például amaga halhatatlan anyaga.Maga tudja,milyenproblémaeléállítottaazembereket.Halhatatlannálenni!Ezenaztánkapvakapnakazegoisták,a bolondok és a többi, és a többi. Milyen furcsa váratlan fordulatok, milyen visszaéléseklehetségesek!Boriszesetefigyelmeztetőjel!–Azemberiségfejlődése–vágottközbeRoman–apróbálkozásokéstévedésekútjátjárja.Hibák

nélkülnincsmozgás,tepedigaztakarod,hogymindensimánmenjen,mindenzökkenőnélkül.–Énnemeztakarom,deelőrekellenelátnunk,hovávezetvalamelytalálmány.Atudósoknakfel

kellhagyniokatűzzelvalójátékkal.Azemberiségmárkinőttagyerekkorból.– Igazat kell adnom Romannak – kezdtem –, objektíve igaza van. A gondolkodás, a tudomány

fejlődésenemállhatmegamiatt,hogylehetségesatévedés.Haazadottfelfedezéstnemtesszükmegmi,megtesszükmások...Amíg ezt mondtam, nem ment ki a fejemből egy mondat, amit futtában olvastam Kurilina

levelében:„..Amilyenbalszerencsésvoltegészéletében,mostígyjárt.Csakfekszikaszerencsétlen,seélő,seholt,csakMirojancsiktesz-veszkörülötte...”–Mindentmegteszünk,hogytalpraállítsukBoriszt–mondtamamagamszámáraisváratlanul.Ahangomtompaésfeszült.Afiúkcsodálkozvanéznekrám.Hiszek-easajátszavaimban?Hiszek.

Defélekis;háthamégse...EgyszerBoriszelmondta,hogymindenmásmellettnagyonszeretnemegfejteniegytitkot,amely

hozzáközelállóemberekkelkapcsolatos.Aszemeáttetszőésüvegesvolt.Minthaönmagábanézne.Akkornemtettezrámkülönösebbhatást,demosttitkosjelentéstnyert:amozdulatlantekintet,azavadelszántság,hogybármiáron,akáréleteáránismegláthassaamúltat.Ebbenafiúbancsodálatosankeveredett a tudós kíváncsisága, a vadász szenvedélye és az emberi fájdalom. Az érzelmek ilyenkeveredésidőnkéntképesarra,hogyhőstettresarkalljaazembert.Nehéz Boriszra gondolnom. De egyelőre csak a tudományra kell gondolni. A tudomány

segítségévelmindigrálehetakadnivalamiösvényre,amelyensegítségérkezhet.–Talprafogjukállítani–ismétlemkonokan,minthamegakarnékgyőznivalakit.Örülökmindenténynek,amitMirojanésFlorovszkijközöltvelem.Ezazutolsóhiányzóláncszem

hipotézisemhez a sejten belüli információról. Igazam bebizonyosodott. Az agy képes információtmeríteni a szervezetből anélkül, hogy kontaktusba lépne a külső környezettel. Ez az információ asejtekbenkonzerválódik,harminctrilliólegtökéletesebbmemóriaszerkezetben.A kétfejű planária féreggel végzett briliáns kísérletek, amelyeket az angol McCollan végzett,

bebizonyították,hogy lehetségesa szerzett ismereteköröklődése.Florovszkij ésMirojanelsőkkéntláttákmegazokataképeket,amelyeksejtjeikanyagábanmegrögződtek.

Anukleinsavakkópiái,melyek állandóan termelődnek éspusztulnak szervezetünkben,magukbanhordjákazemlékekés tapasztalatoknyomát,melyetőseinkmegszámlálhatatlannemzedékeszerzett.Ezek a szerzett vonások közvetlenül tükröződnek az agyban és az idegrendszerben. Az ősökpusztulásávalaszerzetttapasztalatnemvészel,hanemnemzedékrőlnemzedékreöröklődik,ésmindgazdagabbésteljesebblesz.De a szervezetnek nem teljes élete hagy nyomot a nukleinsavak szerkezetében.Csak a fizikai és

lelki élet nagy fordulópontjai képesek mutációt létrehozni. A mutációk: a betűk a forradalmakévkönyvében. Borisz agyában most a vitalongától felébresztett sejtek trilliói szállítják az általukfelhalmozottinformációt.Mindez kaotikusan zajlik,minden következetesség nélkül, és igen gyakran egyidejűleg. Csak az

olyanbonyolultéstökéleteskészülék,mintacerebrotronvoltképeseligazodniebbenakáoszban,éselrendezniazanyagotferritpolcocskáin.Boriszállapota teljesenérthető.Semmiféleagy,méga legtökéletesebbsevolnaképesbefogadni

ekkoramennyiségűésilyenélénkinformációtömeget.Lekelltompítaniezeketazinformációkat,elkellfojtaniasejtekhirtelenlázadását.CsakígylehetBorisztvisszavezetniazaktívélethez.Mindazt,amitmostelmondtammaguknak,megíromMirojannakésFlorovszkijnak.Úgy gondolom, itt sokban a segítségünkre lesznek a szordongnohi gyíkon végzett

megfigyeléseink.Eztarejtélyt,hatörik,haszakad,megkellfejteni.Végigkutatjukhálókkalazegésztavat, amíg el nem kapjuk a gyíkot, és akváriumba nem tesszük. Most van ehhez elég erőnk éslehetőségünk. Úgy vélem, a gyík elfogása megold majd egy másik titkot is, amely annyirafoglalkoztatta a maga fantáziáját, Roman. Miért kellett idegen világok űrhajósaira gondolni?Ugyanilyeneredményesenmeglehetmindentmagyarázniaközönségesföldijelenségekkel...Sokfélemagyarázatotlehetkitalálni.Éppenezabaj.Nemkönnyűtucatnyiképlékeny,ingataghipotézisközülkiválasztani egyetlenegyet, a helyeset. Lehet találgatni és kutatni. Én jobban bízom a másodikvariánsban.Ezértvárjukatényeket.– Természetesen köszönetet kell mondanunk az előadó elvtársnak érdekes és magas szintű

előadásáért – szólalt meg gúnyosan Valerij, miután elhallgattam. – De őszintén szólva, ArturVikentyevics, én nem tudok lelkesedni az olyan találmányért, mely képes megfosztani az embertemlékezőtehetségétőlésélőhalottáváltoztatni...AmipedigBorisztilleti,természetesensajnálom,deperszeőmagaahibás.–Nincsigaza,Valerij!–kiáltottam,mertkihozottasodrombólafiatalgeológusmakacssága.–Az,

hogy az agy elszakadt a külső világtól, csak védekező reflex! A biztosítékok így óvják aberendezéseket a hálózatban levő feszültségingadozásoktól. Nem hiszem, hogy Borisz agyábanhelyrehozhatatlankárosodásokmentekvolnavégbe.Borisztfeltétlenülvisszafogjukadniazéletnek.Borisz hőstettet vitt véghez, a tudomány érdekében. Bizonyos vagyok benne, hogyBoriszmindenfizikaiéspszichikaiélményenyomothagyagénjein,ésezekelviszikmajdtávoliutódainkigennekahatalmashőstettnekazemlékét.–Borisznagyleszéshalhatatlan,mindörökkéámen!–dörögteünnepélyesenRoman,ésfelállt.–

Mit vitatkozunk? Álljunk neki a munkának, majd az bebizonyítja, melyikünknek van igaza.Előhalásszuk a gyíkot a Szordongnoh rejtett raktárából, megnézzük, hogy boldogul ahalhatatlanságával. Engem személy szerint az a kérdés érdekel,miért van az, hogy ez a gyík nemalszikfolyton,mintBorisz,hanemidőnkéntbekapegy-egykutyátvagykacsát.Miavéleményeerről,ArturVikentyevics?–Nemtudom.Egyelőrenemtudom.Mindannyianelhallgattunk.– Hát akkor lássunk neki a munkához – mondta Valerij. Aztán még hozzátette: – Azon

gondolkodom,nemkéne-eátrepülnömMoszkvába,hogymegnézzem,hogyállnakottadolgok.

Igazatadtunkneki,alighanemezaleghelyesebb.Este sokat gondolkodtam a beszélgetésünkön, a vitalonga problémáin.Magam se tudom,miért,

meg vagyok róla győződve, hogy minden rendbe jön. Az emberek megtalálják a magukhalhatatlanságát.

G.MirojanaspiránsfeljegyzéseiV.N.Florovszkijtanársegédrészére„Vlagyimir Nyikolajevics, ma nem találsz benn, behívattakMoszkvába. Nagyon kérlek, nézd át

minél figyelmesebben a mai feljegyzéseimet (Revin-Mihajlov cerebrotronos álomképei). Abioáramokalapjánnyombanmegállapítottam,valami történikRevinnel.Feltételezésem igazolódott.Különbenmagad is meg fogsz győződni róla. Fűzhetszmegjegyzéseket a margóra, minél többet,annáljobb.Érdekel,mierrőlazegészrőlavéleményed.”

MirojanaspiránsfeljegyzéseEzaszeánsznemhasonlítottakorábbiakhoz.Azelőttmindigéreztem,hogyjelenvagyokazokban

aképekben,amelyekaszememelőttjátszódnak.Mostmindenegészenmásképpvolt.Abenyomásokannyira erősek és közvetlenek voltak, hogy időnként teljesen megfeledkeztem arról a GalusztMirojanról,akielektródákkalteleaggatvafekszikasötétcerebrotron-teremben.Az első és legfőbb érzésem a fáradtság volt. Súlyos cementmasszaként vette körül izmaimat és

ízületeimet.Amikorfelemeltemalábam,szintehallottam,hogyelfásultizmaimrecsegvepattognak.Hatalmas erőfeszítésbe került, hogy továbbvonszoljam elkínzott testem.Még egy lépés,még egy...Időnkéntmegálltaméshátranéztem.Ottjöttő.Amagas,vörösszakállas,gumicsizmás,viharkabátosférfinehézkesen,lassanhaladtelőre.Láttam,ahogybotladozvakerülgetiazólomszürketócsákat,ésegypillanatramelegegyüttérzőmegértésfogottel.Biccentettemneki,deintenimárnemvolterőm.Válaszulcsaknézettrám.Szürkearcábanülővilágoskékszemenememberienáttetszővolt.Tekinteteüres,nemfejezettkisefájdalmat,sebánatot,sereményt.Megfordultaméstovábbmentem.Tudtam,hogymársoknapjahaladunk.Egyreanyirkosőszitajgavettkörülbennünket.Agigászi

fenyőknyálkás törzseicsillogtak,minthacukormázzal lennénekleöntve.Zsírosesőcseppekkúsztakrajtunk. Az alacsony, sötét égbolt szinte ráfeküdt a fák imbolygó csúcsára. Egyre áradt belőle anyirkosság és a hideg. A lábam alatt ágtörmelékből, mohából és vízből álló mocskos, hideg lécsobogott. Ahová néztem,mindenütt víz volt. Apró patatokban tört fel a lábam alatt, csöpögött azöreg fenyők foszlott kérge alól, váratlanul elállta az utat mozdulatlan, olajosan csillogó tavacskaképében.Vízlebegettalevegőben,éshideg,tapadóssziruppáváltoztatta.Néhaúgyéreztem,hogyavízenkívül semmimásnincs körülöttünk.Vízből van az erdő, vízből van a levegő,mimagunk isvízbőlvagyunk,azegészvilágvízbőlvan.Nyirkos nadrágom és fehérneműm csúnyán feldörzsölte a térdem, a bőröm tüzelt, mintha

megégettem volna. Esténként, amikor behúzódtunk parányi, esőszaggatta sátrunkba, lehúztam többhelyen szakadt gumicsizmámat, és szemügyre vettem lábfejemet. Fehér és duzzadt volt, mint egyhalotté.Úgyéreztem,avízátitattaatestemélőszöveteit,éshaujjammalmegnyomom,apórusosbőralólsárgás,tejszerűcseppekbuggyannakki.Nemnyomtammegabőröm:féltem.Vörösszakállasbarátomegyaprócsomagocskátvettelőhátizsákjából,melybenazélelemmega

mintákvoltak.Acsomagbólelőszöregypiszkos,gyűröttcédulakerültelő,melyrekétszóvoltírva:„Eljutniés túlélni.”Aztánelőkerültegykiszacskó liszt,egy flaskaszeszésegycsomagsütemény.Felhajtottunkegy-egykortytüzesnedűt,kortyintottunkráegykisesővízzelkevertliszteshabarékot,ésmegettünkegy-egydarabsüteményt.Tüzetemlékezetemszerintmárréges-régnemraktunk,nemvoltgyufánk,megkülönbenistúlságosanátázottmindenkörös-körül.Alighanemazegésztajgábannemvoltegyárvaszárazgallysem.Szorosanegymáshozsimulvaelaludtunk.Egyforma napok végeérhetetlen sorát éreztem magam mögött. Csak mentünk, egyre mentünk...

Szürke napokra emlékeztem, melyek úgy hasonlítottak egymáshoz, mint az ikertestvérek;végeérhetetlen hideg éjszakákra, mikor reggel felé az ember bőgni tudna az éhségtől; lassúvánszorgásra amocsaras tajgai bozótban, fáradtságra.A fáradtságtól érzéketlenné vált a karom, alábam,azarcom,amellem.Közömbösséváltszámomraazarcomatcsapkodóág,agallérommögéömlővíz,átázott,dagadtlábam.Egyregyakrabbannézekhátraútitársamra,egyretovábbvárakozomrá. A járása most különösen bizonytalan, gyakorta csapkodni kezd a karjával, mintha fel akarnarepülni,aszemelázasfénybenég.Sietutánam,fél,hogylemarad...Nyugtalanvagyok.Nagyon szeretnék segíteni neki, de nem tudok semmit se tenni. A teher nagyját, a mintákat

tartalmazóhátizsákotahátamoncipelem.Avörösszakállascsakasátratviszi,deezisnehezéreesik.

Alaposan legyengült...Hálni jár belé a lélek.Megvárom, amíg odabotorkál hozzám, aztánmegyektovább.Deegyrehosszabbéshosszabbidőremaradle.Azerdőlassanritkul.Úgylátszik,valaholaközelbenvana folyó.Végre itt az este.Sietősen felállítoma sátrat, bemászunk.Mavacsoranélkülfekszünk le.Mindösszekétnapravalóélelmünkmaradt,holott legkevesebböt állónapigkellmégmennünk.Hogyjutunkelodáig?Arra ébredek, hogy valami hideg és nyirkos dolog ér az arcomhoz.Úgy érzem, rám szakadt a

sátor. Lassan letolom az arcomról a szövetet, és felfedezem, hogy belegabalyodtam a rongyokba,amiketafejemalágyűrtem.Megfordulokamásikoldalamra,ésmegpróbálokújraelaludni.Valamimegmagyarázhatatlan nyugtalanság fog el. Végre rájövök az okára.Nem érzem a társam testénekmelegét.Kinyújtomakezem,deiszonyúürességbenyúlok.Lázasankörültapogatomazegészsátrat,mindensarkot,mindenzugot,mindenmélyedést,minthalehetségesvolna,hogyelbújjonéseltűnjönbennükegyfelnőttember.Iszonyatfogel.Felfedezem,hogyeltűntazsákamintákkalésamaradékélelemmel.

Kirohanokasátorból,minthakriptábólmenekülnékaszabadlevegőre.Pirkad.Anaptermészetesenmég nem látszik, de messze keleten a kékesfekete erdő fölött ványadt, sápadt sávok lebegnek.Gyorsanösszehengergetemasátrat.Taláncsakkorábbankeltfel,úgyhatározott,hogyelőremegy,nekelljenegésznapmögöttemkullognia?Dehováindulhatott,ésmiértnemfigyelmeztetett?Hiszmégiránytűjesincs!Lehetségesvolna,hogymegszökött?Akkorvégemvan.Futok.Csizmámból,akárcsakatócsákból,fröcsögavíz.Hirtelensötétfigurátveszekészremagam

előtt.Beérem,ésmegragadomavállát.Hirtelenmozdulattalfelémfordul.Arcánnincssemmiemberivonás.Fénytelen,véresszemetompánésgyanakvónnézrám,arcánlilafoltokütköznekki.Szaporánmagyarázokvalamit,igyekszemmeggyőzni,háborgok.Keményütésszakítfélbe.Aföldrezuhanok,egyenestegyhatalmastócsába.Fekszemamocskosvízben,ésnézem,ahogyavörösszakállaslassantávolodik.Veleegyütttávolodikazélelem,aszesz,azéletem.Ésén,mostmárnemazazembera tajgából,hanemGalusztMirojan, fejemenazelektródákkal,

megállapítom, hogy a vörös szakállas beteg. Én, Galuszt Mirojan tudom, mi a neve ennek abetegségnek,deazazember,akiottfekszikatajgában,zavarabban,hogyeszembejussonanév.Kikászálódtamatócsából,ésmostaruganyosmohatakarónülök.Azthiszem,ezazelsőnap,hogy

nemesikazeső.Teháthamarosanittatél.Nemmegyekavörösszakállasután,akizsákjábanmagávalvitte az életemet. Valamikor megajándékozott a boldogsággal, most pedig vissza kell adnom akölcsönt.Tudombiztosan,hogynemjutokelacélig,demennikellakkoris.Zsombékról zsombékrabotladozom, amígvégül, vagyötóramúlvakiérek a folyóhoz.A folyó

nem nagy, sötétkék és hideg. Elindulok jobbra, hogy alkalmas átkelőhelyet keresek, és egyszerremeglátomőt.Őisgázlótkeres.Akezébenrudattart,azzaltapogatjaamedret.Acsizmájátlevetette,ésahónaalatttartja.Azsákszemmelláthatólagzavarja.Mostkijönapartra,

ledobja a zsákot, körülnéz.Valamit csinál a parton, hogymit, nem látni, lehet legalábbháromszázméterre. Aztánmegint odamegy a vízhez, ezúttal csizmában. Nagyon helyes, a lába így is, úgy isátázik,viszontavízfenekénlevőkavicsokélesek,lábbelinélkülnemlehetkeresztülmenni.Bototkeresek,ésböködnikezdemavizet.Ittmindenüttmeredekapart,avíziselégmély.Sokáig

mászkálokaparton,végrerászánommagam,hogyelindulokafolyóellenében.Ottvalószínűlegtöbbasekélyhely.Dehogyállavörösszakállas?Végigtekintekafolyókanyarulatánál,aholaziméntottimbolygottasziluettje,denemlátomsehol.Atúlsópartonhétrétgörnyedt,századoscirbolyafenyőkállnak.Azinnensőnnövendékfenyveszúgazáthatóősziszélben.Lassúléptekkelelindulokarrafelé.A homok a zsák alatt mármegsüppedt és összepréselődött. Amikor a szíjánál fogva felemelem azsákot,gödörmaradtanyomában,melynekaljánfelgyülemlettavíz.Egykicsittávolabbasekélyvíz

fodrain valamilyen tárgy himbálódzott. Kihúztam a vízből. Régi iramszarvas prémsapka volt. Abéléséreajólismertfeliratvolthímezve:Nyik.Kurilin.És ekkor történt valami. Én, Galuszt Mirojan egy pillanat alatt visszazökkentem a tajgából a

cerebrotron-terembe egy kiáltástól: „Apa, apa!” Borisz Revin kiáltott. A pulthoz rohantam,kikapcsoltamacerebrotront,ésodamentemabeteghez.Valamitmotyogott!Ezhatalmasgyőzelem.Ezaz első lépés a gyógyuláshoz. Érdekes, hogy amikor végignéztem az élettani görbéket, óriásiimpulzuslöketet vettem észre. A hatalmas erkölcsi megrázkódtatás kivetette a beteget az apatikusállapotból.Már reagál az éles fényre!A reflektorfényhatására remega szemhéja.Revinmost változatlanul

motyog valamit. Különféle vegyi preparátumokat kezdtünk alkalmazni. Reménykedünk,reménykedünk, sok mindenben reménykedünk. Egyébként végiggondoltam a tajgai jelenetet. AszavaidalapjántudtamaMihajlovékcsaládidrámájáról.Mostkiderült,hogyMihajlovsemmibensevétkes,őthagytaelKurilin.ÉsMihajlovmagáravettebarátjaárulását.Voltvalamielszámolnivalójuk.De amikor „végignéztem” ezt a jelenetet, az volt az érzésem, hogy Kurilin beteg volt. Sorraellenőriztemazokata tüneteket,amelyekegyébkéntelkerülhettékazelcsigázott,eltompultMihajlovfigyelmét.Mindenjeltajgaiencephalitisreutal.Ezasúlyos,gyorsankifejlődőagyibetegségmindenbizonnyalbeszámíthatatlannátetteKurilint...

...EGYÉVMÚLVA

EpilógusKérdés:Véleményeszerintamúltmelyfelfedezéseitartottákmegjelentőségüketnapjainkban?Válasz:Nincsszándékombankisebbíteniamúltrengetegcsodálatostudományoseredményeineka

jelentőségét,decsupánkétfelfedezésmegnevezéséreveszekbátorságot,amelyekvéleményemszerintazemberitudásegészenegyedülállógyőzelmei.Ezazatomenergiaésazélettitkánakmegfejtése.Kérdés:Önszerintmennyirelassultvolnalecivilizációnkfejlődése,haezeketafelfedezéseketnem

teszikmegidejében?Válasz: Ez nem történhetett volna meg. Ezek a felfedezések elő voltak készítve az emberi

társadalomegészfejlődésénekmenetével.AzatomkorazemberiségszámáraaBecquereláltalfelfedezettsugárzássalkezdődik,nempediga

Hirosimafelettvégzettatomrobbantással.Pontosanugyanígyállahelyzetamásikesetbenis:azélettitkának megfejtése a nukleinsavak szerkezetének felfedezésével kezdődött, nem pedig azokkal ahatalmasmegrázkódtatásokkal,amelyeketavitalongaalkalmazásaokozott.Kérdés: Nem gondolja, hogy ezeknek a hatalmas felfedezéseknek az alkalmazása nem mindig

helyesútonfolyt?Válasz: Kétségtelen. Ahhoz, hogy behatoljunk az atom titkaiba, nem lett volna szükség az

atombomba felrobbantására. Ez semmivel se vitt előbbre bennünket a magfolyamatokmegismerésének útján. Hasonlóképpen azok a makacs és badar elképzelések, melyek szerint avitalonga halhatatlanná tesz, egy időre eltérítették az életről szóló tudományt a helyes útról. Csakazzalvigasztalhatjukmagunkat,hogymindezcsupánegyfejlődésifokozat,amelyenmárrégtúljutottaz emberiség. Az atomenergia most híven szolgálja az embereket, a vitalonga prím pedig alegközönségesebbpreparátumlettbármelypatikában.Mindenbizonnyalönisélvele,vagyhanem,hamarosanelkezdiaszedését.Megóvjaazembereketazidőelőttimegöregedéstől,hihetetlenültartósvitális tónust, kimeríthetetlen lelki frissességet, hatalmas munkaképességet biztosít mindenéletkorban.Kérdés: Mondja, elnök úr, hogy érzi magát Borisz Revin-Mihajlov, a föld, sőt valószínűleg az

egésznaprendszerlegöregebbembere?Válasz:Mostéppenegytrösztvezetője...–Na,elégvoltabolondozásból–mondtaPolozsencev,akiegycsokorvirággalakezébenlépettbe

azajtón.Romkánaktorkánakadtaszó,ésköhögésfogtael.Kezébenremegettamikrofon(egyteáskanál).

Kurilin változatlanul fenségesen trónolt a karosszékében. Órájára pillantott, aztán túlzottnyögdécselésselfelállt.–Mármehetünk?–kérdeztePolozsencevhezfordulva.–Igen,megjöttataxi.–HaezekapompásvirágokBorisznaklettekszánva–Kurilinmegérintetteanedves,málnavörös

őszirózsákat–,akkormegkellmondanom,teljesenhiábavalóazigyekezet:kinemállhatjaőket.–NemBorisznakszántam–vágtaelaszótPolozsencev.

PoulAndersonNEVEZZJOE-NAK

Kelet felől, a sötétségbőlvijjogva tört elő a szél, ammóniaporfelhőthajtottmaga előtt.EdwardAngleseynéhánypercenbelülmármitsemlátott.Mind a négy lábával a töredezett, szilánkos talajba kapaszkodott, s mélyen lelapulva a kis

olvasztója felé tapogatózott. A szél, akár egy őrült fagott, harsogott a koponyájában. Valamivégigkorbácsoltaahátát,mégavéreiskiserkedttőle,egyfagyökerestülkiszakadtatalajból,ésszázmérföldrevágódott.Odafent villámcsattant amérhetetlenmagasságban, ahol az éjszakában felhőkforrongtak.A jéghegységekköztmintegyválaszképpenmegdördült az ég, vörös lángnyelv szökellt fel, egy

domboldalnagyrobajjalleomlott,magaalátemetteavölgyet.Aföldmegremegett.Nátriumrobbanás – gondolta Anglesey a dobpergésszerű lármában. A tűz és a villám fényében

hamarosanmegtaláltafelszerelését.Izmoskezévelfelemelteaszerszámokat,farkávalmegragadtaavályút,sígytörtutatmagánakazalagúthoz,majdonnétafedezékéhez.A fedezék fala és teteje vízből volt, vízből, amely a nap messzesége Edward Anglesey miatt

megfagyott, és a minden egyes négyzetcentiméterére nehezedő sok-sok tonna légnyomáskövetkeztében összepréselődött. Az egyetlen szobát egy füstös lyukacska szellőztette, s egyhidrogénbenégőfaolajlámpagyengefényevilágítottameg.Anglesey lihegve elnyújtóztattapalakék testét apadlón.Nincs értelme szitkokat szórni aviharra.

Napnyugtakorgyakran támadtakammóniaviharok, s ilyenkornemlehetettmást tenni,mintkivárni,amígelülnek.Ésamúgyisalaposanelfáradt.Öt-hat óra múlva reggel lesz. Remélte, hogy ma este sikerül egy fejszefokot öntenie, az első

fejszefokot,detalánjobblesz,haeztnapvilágnálvégziel.Azegyikpolcróllevettegytízlábúfejet,ésamúgynyersenlerágtarólaahúst,evésközbenmeg-

megállt,snagyokatkortyoltegyfolyékonymetánnaltelikorsóból.Hamegfelelőszerszámailesznek,a helyzetmindjárt sokkal egyszerűbbéválik; eddigmindent kínos-keservesen a fogával, karmával,véletlenül kezébe kerülő jégcsapokkal, no meg az űrhajó nyomorúságosan gyenge, szétmállótörmelékeivelkellettkiásniaésfelapróznia.Denéhányévmúlvamáremberhezméltóéletetélhet!Felsóhajtott,kinyújtózott,éslefeküdtaludni.Ugyanakkor valamivel több mint száztizenkétezer mérföldre onnét Edward Anglesey levette

sisakját.

Hunyorogvakörülnézett.Ajupiteritájékutánegykissémindigvalószerűtlennektűnt,hogyújbólittvan,atiszta,csendes-rendesvezérlőfülkében.Izmaisajogtak.Pedignemlettvolnaszabadsajogniuk,hiszvalójábannemőharcoltazóránként

sok száz mérföld sebességű viharral, három g és 140 fokos abszolút hőmérséklet mellett. Őmindvégig ittvolt, azV. Jupiterhold jelentéktelenvonzásikörében, soxinitrogént lélegzettbe. Joevan odalent, az ő tüdeje szív be hidrogént és héliumot olyan nyomás alatt, amitmégmindig nemtudtakmegmérni,mertazaneroidotszétvetette,apiezoelektromosberendezéstpedigtönkretette.Mégis halálfáradt volt. Bizonyára a testi-lelki feszültség okozta. Hisz végeredményben most jó

néhányórájabizonyosértelembenJoevolt,sJoeigenkeményendolgozott.Angleseyt így, levett sisakkal épp csak az azonosulás egy vékony szála kötötte Joe-hoz. A

telpaprojektor (a gondolatátvetítő) még mindig Joe agyvelejére volt behangolva, de már anélkül,

hogyAngleseyagyáraösszpontosítottvolna.Valaholottmotoszkáltbenneazalvásleírhatatlanérzete.Egyszer-másszor halványfeketében bizonytalan formák és színek surrantak tova – álmok? Nincskizárva,hogyJoeagyveleje,haAngleseyelméjenemhasználja,álmokatlát.A telpaprojektor műszertábláján vörös fény villant fel, és egy csengő vinnyogva elektromos

félelmet jelzett. Anglesey elkáromkodta magát. Vékony ujjait a szék vezérlőberendezésén tartvamegperdült, és végigpillantott a számlapok során. Igen, ott... a K-cső újból rezeg! Az áramkörkiolvadt.Félkézzellekaptaavédőlemezt,amásikkezévelpedigegyfiókbankezdettmatatni.Agyában érezte, hogy a kapcsolat Joe-val elhalványul. Ha elveszti, nem biztos, hogy újra meg

tudnáteremteni.HolottJoe-naksok-sokmilliódollárbaésjónéhányszakembertöbbévesmunkájábakerült.AngleseykirántottaafoglalatbólanyomorultK-csövet,ésaföldhözvágta.Azüvegszétpukkant.

Eznémilegenyhítettemérgét,sígyaztánsikerültelőkaparniaegymásikcsövet.Bedugtaafoglalatba,és újból bekapcsolta az áramot.Ahogy a készülék bemelegedett, és ismét erősített,Anglesey hátsóagytekervényeibenaJoe-érzetújraélesebbévált.S ekkor az elektromos tolókocsibanülő férfi lassankigördült a szobából, ki a csarnokba.Hadd

seperjefelmásazösszetörtcsövet.Pokolbavele!Pokolbamindenkivel!JanConeliusmégsohasemjártmesszeaFöldtől,csakegyik-másikkellemesholdbeliüdülőhelyig

jutottel.Ésmostsevoltínyére,hogyaPszionikaiTársulattizenháromhónaposszáműzetéstsózottkirá.Azakörülmény,hogysenkinemismertenálajobbanatelpaprojektortésannakbelsőbetegségeit,rosszkifogás.Miértkellegyáltalánkiküldenivalakit?Kitérdekelezazegészdolog?ASzövetségi TudományosTestületet nyilvánvalóan érdekelte.Úgy látszik, az adófizetők terhére

biankócsekketállítottkiazoknakaszakállasremetéknek.ÍgydörmögöttmagábanCorneliusvégigaJupiterhezvezetőhosszú,hiperbolapályán.Deaztána

belső holdacskához közeledve a váltakozó gyorsulások következtében már ahhoz is túlságosanrosszul éreztemagát, hogypanaszkodjék.És amikor végül közvetlenül a kiszállás előtt felment azüvegházba, hogy megnézze a Jupitert, egyetlen szót se szólt. Senki se szól egyetlen szót se, akielőszörlátjaaJupitert.Arne Viken türelmesen várakozott, amíg Cornelius a bolygót bámulta. „Engem is még mindig

lenyűgöz–gondoltamagában.–Torkonragad.Néhaegyenesenfélekránézni.”Corneliusvégremegfordult.Őmaga iskissé jupiterieskülsejűvolt,magas, jókoraderékbőségű

férfi.–Eztsosegondoltamvolna–suttogta–Soha...Képeketláttamróla,de...Vikenbólintott.–Eztermészetes,dr.Cornelius.Képekerrőlfogalmatsemadhatnak.Onnét, ahol álltak, láthattákahold sötét, barázdált, sziklás felületét, ahogyott húzódottmégegy

darabig kusza halmazatban a leszállópályán túl, s aztán hirtelen vége szakadt. Ezt a holdat mégkilövőtérnekselehetettnevezni,selőttemegkörülöttehidegcsillagzatokáramlottak.AJupiterennekaz égboltnak egyötödét takarta el, halvány borostyánkőszínben, tarkán csíkozva; bolygó nagyságúholdak árnyéka hullott rá, és Föld szélességű forgószelek kavarogtak rajta. Cornelius bármilyenemlítésre méltó gravitációnál ösztönösen azt gondolta volna, hogy a hatalmas bolygó rázuhan.Ehelyettazonbanúgyérezte,minthavalamifelfelészippantaná,kezemégmindigsajgott,ahogyaziméntegykorlátbakapaszkodott.–Ésmagukittélnek...teljesenegyedül...ezzel?–kérdeztetétován.–Hát,összesenvagyunkittvagyötvenen–válaszoltaViken.–Egyívásútársaság.Nemolyanrossz

itt. Az ember elszegődik egy négyszakaszos turnusra... négy űrhajóérkezésre... és akár hiszi, dr.Cornelius,akárnem,nekemezmáraharmadikturnusom.Az újonnan jött óvakodott attól, hogy tovább érdeklődjék.AzV. Jupiter-holdon élő emberekben

voltvalamitöbbé-kevésbéérthetetlen.Többségükszakálltviselt,báregyébkéntápoltkülsejűvolt.Akis gravitáció miatt mozgásuk valahogyan az álom képzetét ébresztette a nézőben, fukarkodtak abeszéddel, mintha mondanivalójukat a hajók érkezése közti egy évre és egy hónapra akarnákelosztani. Szerzetesi életük átformálta őket... vagy tán azért választották e sorost, ami szegénységi,szüzességiésengedelmességifogadalommalértfel,mertsoseéreztékmagukategészenotthonosanazöldFöldön?Tizenháromhónap!Corneliusmegborzongott.Hosszú,hidegvárakozáslesz,safelgyűlőfizetség

megaprémiumnemsokvigasztnyújtitt,négyszáznyolcvanmilliómérföldreanaptól.– Remek hely a kutatómunkára – folytatta Viken. – Itt megvan minden szükséges technikai

berendezés,válogatottmunkatársakgyűltekössze,semmisevonjaelazemberfigyelmét...ésperszeittvan...–Hüvelykujjávalabolygórabökött,saztánmegfordulvaindultkifelé.Corneliusügyetlenülimbolyogvakövette.–Kétségtelenülnagyonérdekes–szuszogta.–Lenyűgöző.Deaz,dr.Viken,hogykirángassanak

ide,éstöbbmintegyesztendeigittkelljenvárnomakövetkezőhajóraegyolyanmunkamiatt,amelylegfeljebbnéhányhetetveszmajdigénybe...–Biztosbenne,hogyilyenegyszerűlesz?–kérdezteszelídenViken.Hirtelenhátrapillantott,ésa

szemébenolyanfényvillant,amelyelnémítottaCorneliust.–Azitttöltötthosszúéveksoránmégnemtalálkoztam problémával, akármilyen bonyolult volt is, amely, ha megfelelő szögből vizsgálta azember,neváltvolnamégsokkalbonyolultabbá.

Áthaladtakazűrhajózsilipkamrájánmegazátjárón,amelyakamrátazállomásbejáratávalkötötteössze. Itt úgyszólvánmindena földalá épült.A szobák, a laboratóriumok, sőtmégacsarnokok ismondhatnifényűzőenvoltakberendezve,aközösterembenpedigakandallóbanvalóditűzégett!Isten tudja,mibe került!DeCorneliusnak eszébe jutott az a roppant, hűvös üresség, amelyben a

bolygókkirályaróttaamagaútját,valamintasajátegyévreszólóítélete,sbelátta,hogyafényűzésittvalóbanbiológiaiszükségesség.Vikenbevezetteőtaszámárakijelölt,kényelmesenberendezettfülkébe.– Mindjárt idehozatjuk a poggyászát, és kicsomagoljuk a pszionikus műszereit. Csakhogy e

pillanatbanmindenkiahajószemélyzetévelbeszélget,vagyapostájátolvassa.Corneliusszórakozottanbólintottésleült.Aszék,mikéntazösszeskisgravitációsbútorzat,puszta

pókhálószerűvázvolt,deazértkényelmesülésesettbenne.Corneliusazubbonyábanyúlt–remélte,sikerülmegvesztegetnieVikent,hogymégegykicsitbeszélgessenvele.–Parancsolegyszivart?HoztammagammalegypárdarabotAmszterdamból.– Köszönöm. – Viken csalódást keltő közömbösséggel rágyújtott, majd hosszú, vékony lábait

keresztberakva,szürkefüstfelhőtkezdetteregetni.–Mondja,kérem,önittafőnök?–Ezt nemmondhatnám. Itt voltaképpen nincs is főnök.Van egy adminisztrátorunk, a szakács, ő

foglalkozikazzalakevéseffélemunkával,amifelmerül.Nefelejtseel,kérem,hogyezelsősorbankutatóállomás.–Ésmiazönszakterülete?Vikenahomlokátráncolta.–Ne tegyen fel senkinek ilyenegyeneskérdéseket,dr.Cornelius– intetteőt.– Itt azemberekaz

újonnan jöttekkel szeretik a pletykálkodást olyan szélesre nyújtani, amilyenre csak lehet. Nagyonritkán részesülünkabbana szerencsében,hogyolyanvalakivelkerüljünkössze, akinekérzékelhetőreakcióittövirőlhegyire...Ne,nekérjenbocsánatot.Nincssemmibaj.Fizikusvagyok,azultramagasnyomásokmellettiszilárdállapotraspecializáltammagamat.–Afalfeléintettfejével.–Akadottelég

tanulmányoznivaló!– Értem. – Cornelius egy ideig szótlanul pöfékelt, majd megszólalt: – Én állítólag psizonikus

szakértővagyok,deőszinténszólvapillanatnyilag fogalmamsincs róla,miértviselkedikagépünkolyanrendellenesen,ahogyaztjelentették.–Aztakarjamondani,hogyezekneka...K-csöveknekaFöldönstabilteljesítményükvan?–NemcsakaFöldön,hanemaHoldon,aMarson,aVénuszon,sőtlátszólagmindenütt,csakittnem

– vonogatta vállát Cornelius. –A pszisugarak vagyis a tudatsugarak perszemindig igen kényesenviselkednek,snéhanemkívánatosvisszacsatolásjelentkezik,ha...Dehagyjukafeltevéseket,előbbatényekkelkellmegismerkednem.Kikapszivezérlőik?–EgyedülAnglesey, aki voltaképpennem is kiképzett telpás.Csak amikor nyomorék lett, állt át

erre a munkára, de olyan vele született rátermettségről tett bizonyságot, hogy midőn önkéntjelentkezett, ideküldték.AzV. Jupiter-holdraolyannehézmunkaerőtverbuválni,hogyazegyetemifokozatokkal itt nem sokat törődünk.Amellett Ed legalább olyan jól kezeli Joe-t,mint akármelyikpszidoktor.–Értem.Joeazönökmesterséges jupiterlakója.Ebbőlaszempontból ismajdalaposanmegkell

vizsgálnomadolgot –mondtaCornelius.Úgyszólván akarata ellenérekezdte érdekelni a dolog. –Lehet,hogyabajJoebiokémiájábólered.Kitudja?Bevallokönnekegyféltveőrzötttitkot,dr.Viken:apszionikanemegzakttudomány.–Afizikasem–vigyorodottelamásikférfi.Majdegykisszünetutánelkomolyodvahozzátette:–

Legalábbisazaterülete,aholéndolgozom.Deremélem,előbb-utóbbegzakttátehetem.Ezértvagyokitt.Valamennyienezértvagyunkitt.EdwardAngleseyelsőpillantásramegdöbbentőlátványtnyújtott.Azegészembernemtöbb,mint

fej, két kar és nyugtalanítóan feszült kék tekintet. Többi része puszta függelék volt, amelyet egykerekesgépfoglaltmagába.– Eredetileg biofizikus – magyarázta Cornelius. – A Föld körüli állomáson légköri spórákkal

foglalkozott még fiatalkorában, s ekkor egy baleset érte, teljesen összezúzódott a lába és alteste.Harapósember,csínjánbánjonvele.Cornelius a telpaprojektor vezérlőfülkéjében egy leheletnyi széken ülve hamarosan ráeszmélt,

hogyVikeninkábbmégszépítetteadolgot.Angleseybeszédközbenevett,meglehetősencsúnyán,sahulladékokatagépcsápjaival töröltette

fel.– Muszáj itt ennem – magyarázta. – Ezen az ostoba helyen hivatalosan földi, azaz greenwichi

időszámításvan,aJupiterennem.Nekemazonbanmindigittkelllennem,hogymihelytJoefelébred,átvegyemavezérlését.–Ésnincs,akileváltaná?–kérdezteCornelius.–Ugyan!–Angleseyfelszúrtegydarabproteint,ésCorneliusfelébököttfelé.Mivelanyanyelve

angolvolt,azállomásközösnyelve,mértéktelenhevességgelköpködteaszavakat.– Ide figyeljen!Foglalkozott maga valaha gyógyászati telepátiával? Nem lehallgatásra vagy kommunikációragondolok,hanemténylegespedagógiaivezérlésre.–Nem,még soha. Ehhez egyfajta természetes adottságra van szükség,mint amilyen amagáé. –

Cornelius elmosolyodott. De ezt a kis hízelgő megjegyzését a vele szemben levő forradásos arcszótlanul fogadta. – Gondolom, olyasféle esetekre céloz, mint például egy megbénult gyerekidegrendszerének...újjánevelése?– Igen, igen.Ez elég jópélda.Próbáltamárvalaki is elfojtani egygyerek egyéniségét, és a szó

szorosértelmébenátvenniazirányítását?–Úristen!Dehogyis!– Még tudományos kísérletként sem? – vigyorgott Anglesey. – Akadt-e olyan telpás, aki egy

gyermekagyvelejétamagagondolataivalárasztottael?Halljuk,Cornelius,nemfogomelköpni!– Ez, kérem... nem az én szakterületem. –A pszionikus óvatosan félrenézett, s egymérőműszer

barátságos számlapjára függesztette szemét. – Már hallottam olyasmiről, hogy... Hát igen, egyespatologikus esetekben már előfordult, hogy megpróbáltak keresztültörni a beteg téveszméin...megpróbáltákletörniőket...–Denemsikerült–vágottközbeAnglesey.Felnevetett.–Nemsikerülhet,mégegygyereknélse,

nemhogyteljesenkialakultegyéniséggelrendelkezőfelnőttnél.Hiszenmárazisegyévtizedigtartott,amíg a gépet olyan üzembiztossá lehetett finomítani, hogy a pszichiáter egyáltalán lehallgathatottanélkül, hogy a saját és a beteg gondolatmenete közti normális eltérés... az eltérés okoztainterferencia épp azt meg ne bolygassa, amit meg akart vizsgálni. A gépnek önműködően ki kellegyenlítenieazegyénekköztikülönbségeket.Dea fajokköztikülönbségeketmégmost sem tudjukáthidalni....Akihajlandóegyüttműködni,annakigenóvatosanirányítanilehetagondolatait.Eddigjutottunk.

De ha valaki megpróbálja erőszakkal magához ragadni az uralmat egy másik agyvelő felett, egyolyanagyvelőfelett,amelynekmegvannakasajátszerzetttapasztalatai,megvanamagaegója,ezzelönnönépelméjűségétkockáztatja.Mert amásikagyvelőösztönösenellentámadásba fogátmenni.Ateljesen kialakult, érett, beidegződött emberi személyiség túlságosan bonyolult ahhoz, hogy külsőirányításnak lehessen alávetni. Túlságosan sok erőforrása, túlságosan mély pokla van, amit atudatalattija segítségül hívhat, ha egyszer egyéniségét veszély fenyegeti. A csudába is, hisz még amagunkagyvelejénsetudunkuralkodni,nemhogymásokén!Angleseyrekedthangútirádájánakhirtelenvégeszakadt.Elgondolkodvabámultaműszertáblára,

mechanikushordozójánakkonzoljaitkopogtatta.–Folytassa–szólaltmegegyidőutánCornelius.Talán nem kellett volna megszólalnia. De a hallgatás nehezére esett. Túl nagy volt itt a csend

félmilliárd mérföldre a Naptól. Ha az ember csak öt percre behunyta a szemét, a csend úgybelopózkodott,akáraköd.– Folytatom – gúnyolódott Anglesey. – Így hát ennek ami ál-jupiterlakónknak, vagyis Joe-nak

fizikailagfelnőttagyvelejevan.Csakazért tudomőtvezérelni,mertazagyvelejéneknemvoltmégmódjará,hogykialakítsaamagasajátegóját. Joeénvagyok.Ottvoltamattólapillanattólkezdve,hogy öntudatra „született”. A tudatsugár tájékoztat valamennyi érzékszervi adatáról, s amotorikusidegrendszeremimpulzusaitvisszavezérlihozzá.Ennekellenérekitűnőagyvelejevan,sazagysejtjeiugyanúgyfeljegyzikminden tapasztalatát,mintamagavagyazénagysejtjeim.Az idegcelláiolyanhálózatotalakítottakki,amelymegfelelazénszemélyiségemnek.Ha bárki átvenné tőlem az irányítását, olyan helyzetbe kerülne, mintha a saját agyvelőmből

próbálnaengemkiűzni.Ezpediglehetetlenség.Igaz,azAnglesey-emlékeknekcsupánegytöredékévelrendelkezik,ígypéldáulvezérléseközbennemtanítomőttrigonometriára...deazemlékeiahhozmárelegendőek,hogyönállószemélyiséggéváljon.A valóság az, hogy valahányszor felébred – általában néhány percig eltart, amíg megérzem a

változást,ésbeszabályozomafelerősítősisakot–,mindigegykisséharcolnomkellvele.Mondhatni,valamilyenellenállástérzek,mígcsakagondolatfolyamataitamagaméivalfázisbanemhozom.Márapuszta álmodás is elégönálló tapasztalatot jelent ahhoz,hogy... –Angleseynemvettemagánakafáradságot,hogybefejezzeamondatot.–Értem–mormoltaCornelius.– Igen,ezvilágos.Sőt tulajdonképpenazameglepő,hogy ilyen

tökéleteskapcsolatbantudmaradniegyidegenanyagcseréjűlénnyel.–Deúgylátom,márnemsokáig–jegyeztemeggúnyosanatelpás–,hacsakmagakinemtudja

küszöbölniazt,amiezeknekaK-csöveknekakiégésétokozza.Nincskorlátlanmennyiségű tartalékcsövem.

–Vanegymunkahipotézisem–válaszoltaCornelius–,csakhogyatudatsugárterjedésérőlnagyonkevesettudunk.Semaztnemtudjuk,hogyvégtelen-easebességevagycsakigennagy,semazt,hogyasugárerősség ténylegfüggetlen-ea távolságtól.Ésmiahelyzeta lehetségeskihatások terén,haasugáraJupitermagvánakdegeneráltanyagánhaladkeresztül?Úristen,hiszegyolyanbolygórólvanszó,aholavíznehézásvány,ahidrogénpedigfém!Erről

mittudunk?–Éppeztakarjukfelderíteni–horkantfelAnglesey.–Azegészmunkaeztacéltszolgálja.Tudás!

Ostobaság! –Mérgében csaknem a padlóra köpött. – Amellett, úgy látszik, még az a kevés, amitfelderítettünk,azsemjutelazemberekhez.AholJoeél,ottahidrogénmégmindiggáz.Jónéhánymérföldre lekelleneásniaahhoz,hogyszilárdhalmazállapotúhidrogénhez jusson.Tőlemmegaztvárják,hogyaJupiterenuralkodókörülményektudományoselemzésétvégezzemel!Corneliusvárt,hagyta,hadddühöngjekimagát.ŐmagaközbenaK-csőrezgésénekproblémáján

tűnődött.– Ott a Földön ezt nem értik. Még itt sem értik. Néha úgy érzem, egyszerűen nem akarják

megérteni. Joe-nak odalent úgyszólván nincs egyebe, csak a puszta keze. Ő meg én, amikornekivágtunkadolognak,mindösszeannyittudtunk,hogyazottaniélőanyagvalószínűlegmegfelelőtáplálékulfogszolgálnineki.Csaknemegészidejétatáplálékmegszerzésévelkelltöltenie.Máraziscsoda, hogy e néhány hét alatt ilyen messzire jutott... szállást épített magának, megismerkedett aközvetlen környezetével, elkezdte a metallurgia, hidrurgia... nevezze, aminek akarja...tanulmányozását.Miegyebetkívánnaktőlem,afeneegyemeg?!–Persze,persze–motyogtaCornelius.–Igen,én...Angleseyfelemeltecsontosarcát.Szemétfátyolborította.–Miaz?–kérdezteCornelius.–Hallgasson! –Angleseymegpenderült a székkel, sisakja után nyúlt, és a fejébe nyomta. – Joe

mindjártfelébred.Menjeninnét!–Dehacsakakkorengedittdolgozni,amígalszik,akkorhogy...Angleseyvicsorogvaegycsavarkulcsotvágottfeléje.Akisgravitációellenéreerőtlendobásvolt.

Cornelius az ajtó feléhátrált.Angleseya telpaprojektorbekapcsolásával foglalatoskodott.Demosthirtelenmegrázkódott.–Cornelius!–Mi baj? – A pszionikus vissza akart rohanni, de túlméretezte mozdulatait, elcsúszott, s egész

testévelaműszertáblánakvágódott.–Megint a K-cső! –Anglesey lerántotta fejéről a sisakot. Az agyvelejében felharsanó féktelen,

felerősítettrikoltásvalószínűlegszörnyűfájdalmatokozottneki,decsakennyitmondott:–Cseréljekinekem. Gyorsan! És aztán menjen, és hagyjon magamra. Joe nem magától ébredt fel. Valamibemászotthozzámafedezékbe...Bajbanvagyokodalent!Joeazegésznapikeménymunkautánmélyenaludt.Nemisébredtfel,csakamikorakezekmára

torkátszorongatták.Egy pillanatig csupán őrült, fojtogató riadalmat érzett. Azt gondolta, megint a Föld körüli

állomásonvan,egykábelvégénlebegasúlytalanságállapotában,sszemeelőttabolygótezerésezerfagyos csillag fogja körül.Azt gondolta, a nagy I gerenda leszakadt a horgonyáról, ésmegindultfeléje, lassan,dehideg tonnáinak teljes tehetetlenségével forogvaés ragyogvaa földfényben.Csakönmagát hallotta sikoltani és újra sikoltani a sisakjában...megpróbálta letépni a kábelt... a gerendaoldalba taszította... gyengéden, de egyre tovább taszította... Ed vele együtt sodródott,míg csak odanem szorult az állomás falához... A gerenda odanyomta... összezúzott űrruhája tajtékzott, ahogymegpróbáltaelzárnisebzettanyagát,atajtékbavérkeveredett...Joefelüvöltött.Ösztönszerű, görcsös mozdulattal letépte nyakáról a kezeket, és a fekete figurát pörögve

végighajítottaafedezéken.Nagyrobajjalafalhozvágódott,alámpaapadlórazuhantéskialudt.Joe a sötétségben állt, nehezen lélegzett, homályosan elhatolt tudatáig, hogy amíg aludt, a szél

vijjogásahalkmorgássácsendesedett.A figura, amit ellökött magától, fájdalmában motyogva mászni kezdett a fal mellett. Joe a

fénytelenségbenbunkójátkereste.Még valami mászkál itt. Az alagútban! Az alagúton át jönnek! Joe vakon tapogatózva

szembefordultvelük.Szívehangosankalapált,orrábanidegentestekbűzétérezte.Azelőbukkanófigura,amelyetJoekezemegmarkolt,csakmintegyfélakkoralehetett,mintő,de

szörnyűkarmokkalellátotthatlábavolt,megkétkezehárom-háromujjal,sezekmostJoeszemefelényúlkáltak. Joe elkáromkodta magát, felemelte a vonagló szörnyeteget, és a földhöz vágta. Aszörnyetegfelrikoltott,sJoehallotta,ahogyacsontjaiszilánkokratörnek.–Nogyertek!–Joeahátátgörbítette,ésfeléjükköpött,mikéntegytigris,amelyetóriáshernyók

fenyegetnek.Átözönlöttek az alagúton, befurakodtak a szobába, tucatnyian jöttek be, mialatt Joe az egyikkel

birkózott, amely a válla köré tekeredett, és karmaival lehorgonyozta hajlékony testét. A többiek alábátrángatták,megpróbáltakahátárakapaszkodni.Joeamagakarmaival,farkávalvagdosott,másikoldalára fordult, a csorda alatt a földre zuhant,majd felállt, de a szörnyetegekmégmindig beléjecsimpaszkodtak.A sötétségben erre-arra imbolyogtak. A kavargó lábak a fedezék falához csapódtak, a fal

megremegett, az egyik gerendamegroppant, a tető leszakadt.Anglesey egy gödörben állt, széttörtjéglapokközött,azalámerülőGanümédészhalványfényében.Mostmárlátta,hogyaszörnyetegekfeketeszínűek,éselégnagytérfogatúfejükvanahhoz,hogy

valamiagyvelejük legyen,kisebb,mintazemberé,devalószínűlegnagyobb,mintamajomé.Vagyhúszan lehettek, kiverekedtékmagukat a romhalmaz alól, és változatlanul rosszindulatú rikoltássalújbólnekirohantak.Miért?„Állatiösztön–gondoltaAngleseyvalaholatudatamélyén.–Figyeldazidegent,féljtőle,gyűlöld,

öldmeg!”Mellezihált,sajgótorokkalszívtamagábaalevegőt.Magáhozrántottegyegészgerendát,kettétörte,ésmegforgattaavaskeményfát.Alegközelebblevőállatnakbezúztaafejét.Akövetkezőnekagerincéttörteel.Aharmadikattörött

bordákkalanegyedikhezvágta,együttzuhantakle.Joeelnevettemagát,egyrenagyobbkedvétlelteaharcban.–Héé!Ti-iig-ris!–Ajegestalajonacsordafelérohant.Azállatoküvöltveszétszéledtek.Joeaddig

kergetteőket,amígazutolsóiseltűntazerdőségben.Lihegve nézte a döglött szörnyetegeket.Őmaga is vérzett, a teste sajgott, fázott, és éhes volt, a

fedezéke romba dőlt... de elverte rajtuk a port! Hirtelen vágyat érzett, hogy a mellét döngesse ésüvöltsön. Egy pillanatig habozott.Miért ne?Anglesey hátravetette fejét, és diadalüvöltést küldött aGanümédészhalványkorongjafelé.Azutánmunkábafogott.Előszörtüzetrakottazűrhajószélárnyasoldalán–ahajóimmárcsakegy

rozsdás kupac volt. A szörnyetegek csordája a sötétben rikoltozott a hepehupás talajon.Még nemadtákfelaharcot,mégvisszafognaktérni.Az egyik megölt állatnak letépte a combját, és beleharapott. Egészen jóízű. Tisztességesen

megfőzvemégjobblesz.Hohó!Nagyhibátkövettekel,hogymagukrahívtákafigyelmét.Befejezvereggelijét,aGanümédészközbeneltűntanyugatijéghegységekmögött.Hamarosanvirrad.Alevegőcsaknemmozdulatlan volt, és egy csapat palacsinta alakú égi habszedő – ahogyAnglesey nevezteőket–húzottelodafent,ahajnalelsősugaraibanrézvörösrecsiszolva.Joeakunyhójaromjaiközöttturkált,amígvégremegtaláltavízolvasztófelszerelését.Nemsérült

meg. Most hát az első feladat vizet olvasztani és a kínos-keservesen elkészített balta, kés, fűrész,kalapácsformákbaönteni.AJupiterenuralkodóviszonyokköztametánszolgáltivásra,avízkeményásvány volt, jó szerszámokat lehetett belőle készíteni. Később majd megpróbálja más anyagokkalötvözni.És most? Igen. Pokolba a fedezékkel, egy ideig a szabadban is elalhat. Csinálj nyilat, állíts fel

csapdákat,készüljfelafeketehernyóklemészárlására,hamajdmeginttámadnak.Voltaközelbenegyjó mély szakadék, egészen a szörnyű hideg, fémes hidrogénrétegig húzódott lefelé: természetesjégkamra,ahováazellenséghúsábóltöbbhétrevalótáplálékotraktározhatel.Ésakkormajdleszegykisszabadidejeis,hogy...Rengetegszabadidejelesz!Joeujjongvafelnevetett,éslefeküdt,hogyelnézzeanapfelkeltét.Újbólésújbólelfogtaazérzés,hogymilyengyönyörűhelyez.Nézdcsak,hogybukkanelőaNap

kicsiny, ragyogó karimája a sötét bíborvörösben csillogó, rózsaszín és arany csíkos keletiködvonulatok mögül! Nézd, hogy élesedik a fény, mígnem az égbolt nagy, homorú ívét egyetlenhatalmasragyogástöltibe!Nézd,afényhogyszórmelegetéséleteteszéles,széptájékra,amilliónégyzetmérföldnyi,susogótörpeerdőségre,ahullámoktólszikrázótavakraésatollakkalcsipkézetthidrogéngejzírekre!Ésnézd,nézd,nézd,hogyvillognakacélkékenanyugatijéghegységek!Anglesey mélyen a tüdejébe szívta az éles reggeli szelet, és kamaszos örömmel egy nagyot

rikkantott.

–Énmagamnemvagyokbiológus–mondtaóvatosanViken.–Detalánéppenezértazáltalánoshelyzetet hívebben tudom érzékeltetni. Lopez vagyMatsumoto aztán majd minden részletkérdésremegfelel.–Kitűnő–bólintottCornelius.–Tán legjobb lesz,ha abból indulki, hogyénerről az egészről

semmitsetudok.Ésezőszinténszólvanincsisnagyonmesszeavalóságtól.–Ahogyakarja–nevetettViken.Axenobiológiairészlegkülsőirodájábanálltak.Aközelbensenkisetartózkodott,mertazállomás

órája greenwichi időszámítás szerint fél hatot mutatott, és az állomáson csak egy műszakbandolgoztak.Nemis lettvolnacélja,hogytöbbműszakotállítsanakbe,amígavállalkozásAnglesey-részlegenemkezdimegamennyiségiadatokténylegesgyűjtését.Afizikuslehajolt,ésazegyikíróasztalrólfelvettegypapírnehezéket.– Az egyikmunkatársunk csinálta – jegyeztemeg –, csak a tréfa kedvéért, de igen jól sikerült

modellJoe-ról.Afejénélötlábmagas.Corneliusmegforgattaaműanyagfigurát.Egymacskaszerűkentaurtképzelneilyennekazember,

vastag,kapaszkodófarokkal...Tömzsifelsőtest,rendkívülizmos,hosszúkarok,gömbölyű,szőrtelenfej, széles orr, nagy, mélyen ülő szemek, súlyos állkapocs, de egészében vévemégis emberi arc.Testszínevéges-végigkékesszürke.–Mintlátom,hím–jegyeztemegCornelius.– Persze. Ön valószínűleg még nem látja egészen tisztán a dolgot. Joe tökéletes jupiterlakó-

utánzat... feltehetőleg a végső modell, amelyen már minden kis trükkös részletet kidolgoztak.Ötvenesztendei kutatómunka eredménye. – Viken egy oldalpillantást vetett Corneliusra. – Ebbőlláthatja,milyenfontosfeladatvárönre.– Minden tőlem telhetőt el fogok követni – válaszolta a pszionikus. – De mi történik, ha... ha

mondjuk, ennek a csőhibának vagy valami másnak következtében elveszti Joe-t, mielőtt én mégmegoldanámarezgésproblémáját?Vannaktartalékutánzataik?–Ó, igen– felelte rosszkedvűenViken. –De a költségek...Nincs korlátlan büdzsénk.Tömérdek

pénztadunkki,mertilyenmesszeségbenaFöldtőlmégfelállniéstüsszenteniisköltségesdolog.És

éppenezértapénzügyilehetőségeinkigenszűkek.Zsebrevágtakezét,a laboratóriumokhozvezetőbelsőajtófelécsoszogott,sfejét lehajtvasietős,

halkhangonfolytatta:–Nemisképzeli,milyenszörnyűségesbolygóezaJupiter.Nemcsakafelszínigravitációja...egy

kicsiséggel a három g alatt, azmár nem is számít... hanem a gravitációs potenciál miatt, amely aFöldének tízszerese. És a hőmérséklet.Meg a nyomás.Ésmindenekfölött a légkör, a viharok és asötétség!AzűrhajórádióirányítássalereszkedikleaJupiterfelszínére.Közbenúgyszivárog,akáregyszita,

hogykiegyenlítseanyomást,deettőleltekintvealegszilárdabb,leghatalmasabbmodell,amitvalahais gyártottak. Megtalálható benne minden műszer, minden segédberendezés, minden biztonságikészülék, amit az emberi elme egyáltalán kiötlött egy efféle egymillió dollár értékű szerkezetvédelmére.Ésmi történik?Az űrhajók fele el sem jut a bolygó felszínére.Egy vihar elragadja ésfélretaszítjaőket,összeütköznekaHetes Jégnek–egyamolyankisebbfajtaVörösFoltnak–egyik-másiklebegőtuskójával,vagypedignekikrohanéskilyuggatjaőketvalami,amit–istenengemúgysegéljen–madárrajnakvélneazember.Ésmégazazötvenszázalék,amelyleereszkedik,azsemjönsoha vissza.Meg se próbáljuk visszahozni őket. Ha leereszkedés közben történetesen semmi nemrepedmegbennükanyomástól,akkorvégezvelükarozsda.AJupiterenuralkodónyomásmellettahidrogénfuradolgokatművelafémekkel.ÖsszesenmintegyötmilliódollárbakerültJoe-t,vagyisegyetlenutánzatotleszállítanioda.Minden

továbbilényleszállításaszerencsésesetbenisméglegalábbkétmillióbafogkerülni.Vikenegy rúgássalkinyitottaazajtót, éselőrement.Azajtón túlegyalacsonymennyezetű,nagy

szoba volt, hideg fény világította meg, és mindenfelé ventillátorok zümmögtek benne. Corneliustmagtechnikai laboratóriumra emlékeztette, egy pillanatig nem tudta, miért, de aztán felismerte atávirányítás, a távmegfigyelés bonyolult műszereit, a falakat, amelyek mögött oly erők rejtőztek,hogyakárazegészműholdatellehetettvolnavelükpusztítani.– Ezekre persze a nyomásmiatt van szükség –mondtaViken egy sor páncélramutatva. – És a

hidegmiatt.Megakisebbkockázatot jelentőhidrogénmiatt. Ittolyanegységekvannak, amelyekaJupitersztratoszférájábanuralkodóviszonyokkalazonosviszonyokathoznaklétre.Azegészmunkatulajdonképpenittkezdődött.–Errőlmárhallottamvalamit.Önlebegőspórákatfogottkialevegőből,ugye?–Nem én – kuncogottViken. – Totti legénysége vagy ötven évvel ezelőtt. Ők bizonyították be,

hogy van élet a Jupiteren. Olyan élet, amely alapoldószerül folyékony metánt, a nitrátszintéziskiindulópontjául pedig tömény ammóniát használ. A növények napenergia segítségével telítetlenszénvegyületeket építenek fel, s hidrogént szabadítanak fel; az állatokmegeszik anövényeket, és avegyületekettelítettformákraredukálják.Mégazégésnekismegtalálniapárhuzamosát.Areakciókbonyolultenzimeketés...nodeezmárnemazénszakterületem.–Egyszóvalajupiteribiokémiátmárelégjólismerik?– Ó, igen! Már Totti idejében is igen fejlett biotikus technológiával rendelkeztek, a földi

baktériumokatmár szintetizálták,ésagénstruktúrák többségét ismáralaposan feltérképezték.Csaktechnikai nehézségek, magas nyomás és a többi okozta, hogy olyan sokáig tartott a jupiteriéletfolyamatoksematikusábrájánakelkészítése.–ÉsmikorsikerültténylegesenmegvizsgálniaJupiterfelszínét?–EztGreyvégezteel,körülbelülharmincévvelezelőtt.Egytelevízióskészülékkelfelszerelthajót

eresztett le, elég hosszú ideig működőképes maradt ahhoz, hogy egész képsorozatot sugározzonvissza.Azótaazeljárásttökéletesítették,sígymosttudjuk,hogyaJupiterennyüzsögnekakülönfélefurcsa életformák, a bolygó valószínűleg termékenyebb a Földnél. A levegő által hordottmikroorganizmusokbóllevontkövetkeztetésekalapjánamicsoportunkkísérletiszintéziseketvégzett

metazoonokkalés...Vikenfelsóhajtott.–Bárvolnaottőshonosértelmesélőlény,afeneegyemeg!Képzelje,Cornelius,mimindenttudna

mondaninekünk,adatokatszolgáltatna,és...Gondoljacsakel,milyennagyutattettünkmegLavoisierótaaFöldönazalacsonynyomásúkémiaterén!Ittpediglegalábbolyankitűnőlehetőségeknyílnánakamagasnyomásúkémiaésfizikaelsajátítására!EgypillanatnyiszünetutánCorneliusravaszkodónmormolvamegkérdezte:–Ésbiztosbenne,hogynincsenekjupiterlakók?–Ó,akártöbbmilliárdislehet–vonogattavállátViken.–Városok,birodalmak,amitcsakakar.A

JupiterfelszíneaFöldénekszázszorosa,smieddigmégcsaktíz-tizenkétkisterületetláttunkbelőle.Azt azonban tudjuk, hogy olyan jupiterlakók nincsenek, akiknek rádiójuk volna. És tekintettel azottani légkörre, nem is valószínű, hogy őkmaguk feltalálnák...Gondolja csakmeg,milyen vastagelektroncsőre,milyenerős szivattyúravolna szükségük! Ígyaztánelhatároztuk,hogymi csinálunkjupiterlakókat.Cornelius a laboratóriumon át követte Vikent egy másik szobába. Ez kevésbé volt zsúfolt,

rendezettebbneklátszott,akísérletezőösszevisszaságaittamérnökmagabiztospontosságánakadtaátahelyét.Vikenodamentafalakatborítóműszertáblákegyikéhez,ésamérőműszereketnézegette.–Emögöttegymásikpszeudo,vagyismesterségesJupiter-lényvan–mondta.–Ezesetbenegy

nőstény.Kétszáz atmoszféra nyomás és 194 fok abszolút hőmérséklet alatt.Van rajta egy –mineknevezzem? – köldökzsinór-berendezés, ez tartja életben. Ebben a magzati állapotban fejlődöttfelnőtté... a jupiterlakókatami földiemlőseinkmintájára szerkesztettükmeg.Eddigmégsohanemvoltöntudatnál,ésnemislesz,amíg„megnemszületik”.Összesenhúszhímünkéshatvannőstényünkvárakozik itt. Számításunk szerint körülbelül a fele jut el a bolygó felszínére. De a szükségletnekmegfelelően többet is készíthetünk.Nemmagukapszeudókköltségesek, hanema szállításuk. Joe-tegyedülhagyjukodalent,amígnemvagyunkbiztosak,hogyafajtájafennmaradhat.–Kezdetbenbizonyáraalacsonyabbéletformákkalkísérleteztek–mondtaCornelius.– Persze.Még kényszerkatalízis eljárással is húsz esztendeig tartott, amíg amesterséges lebegő

spóráktól Joe-ig eljutottunk. A tudatsugár-vezérlést a mesterséges rovaroktól felfelé mindenenalkalmaztuk.A fajok közti vezérlés lehetséges, de csak akkor, ha az irányított lény idegrendszerétkifejezetten ennek megfelelően szerkesztjük meg, és nem engedjük meg, hogy a telpásétól eltérőalakzatúváfejlődjék.–ÉsJoeazelsőpéldány,amellyelbajvan?–Igen.–Akkorazegyikelképzelésemetmáris sutbadobhatom.–Cornelius leültazegyikmunkapadra,

vastaglábátlóbálta,éskezévelbeletúrtvékony,vörösesszőkehajába.–Aztgondoltam,tánaJupitervalamilyenfizikaihatásánakkellahibáttulajdonítani.Deezekutánúgylátszik,hogyinkábbmagávalJoe-valvanvalamibaj.–Mi is mind erre gyanakszunk – jegyezte meg Viken. Cigarettára gyújtott, és nagy lélegzettel

beszívtaafüstöt.Tekintetetelkomorult.–Defogalmunksincs,ezhogyanlehetséges.Abiomérnökökazt állítják, hogy a pseudocentaurus sapiens gondosabban van megszerkesztve, mint bármelytermészetesútonkifejlődöttlény.–Ezazagyvelejéreisvonatkozik?– Igen. Pontosabban az emberi agyvelőnekmegfelelően szerkesztettékmeg, hogy a tudatsugár-

vezérlésezáltallehetővéváljon.Sőtbizonyostökéletesítéseketisalkalmaztak,stabilabbátették.–Pszichológiaikövetkezményekkelmégígyisszámolnikell–mondtaCornelius.–Azerősítőkés

azösszestöbbitrükkösszerkezetellenéreapszilényegébenmégmaisapszichológiarészterülete,

vagy fordítva.Gondoljon csak a traumás élményekre. Feltételezem, hogy a... a felnőtt jupiterlakó-magzatnaksokmindentkikellállnia,amígleérabolygóra.–Nekinem,csakazűrhajónak–válaszoltaViken.–Magaamagzatugyanúgy folyadékbanvan,

mintmiaszületésünkelőtt.–De az itteni kétszázas atmoszféranyomásmégse ugyanaz,mint az az elképzelhetetlen nyomás,

amiaJupiterenuralkodik.Ezaváltozásnemokozhatsérüléseket?Vikentisztelettelpillantottapszionikusra.–Nemvalószínű–válaszolta.–Említettemmár,hogyaJ-hajókatlékesretervezik.Akülsőnyomást

egymembránsorozaton keresztül fokozatosan engedik rá az... izé... az anyaméh-mechanizmusra.Aleereszkedés,gondolhatja,órákatveszigénybe.–Ésaztánmitörténik?–kérdezteCornelius.–Ahajóleszáll,azanyaméh-mechanizmuskinyílik,a

köldökzsinór-kapcsolatmegszakad,ésJoe,mondjukígy,megszületik.Defelnőttagyvelejevan.Joe-ta csecsemővel ellentétben, a hirtelen tudatosság okozta megrázkódtatástól nem védi félig kifejlettagyvelő.–Erre isgondoltunk–mondtaViken.–Mihelyt ahajó elhagyta ezt aholdat,Anglesey fázisban

Joe-val, bekapcsolta a tudatsugarat. Így aztán tulajdonképpen nem is Joe volt az, aki a Jupiterenelőbukkant és észlelt. Joe végeredményben nem egyéb,mint egy biológiai szerkezet.Csakis olyanlelkimegrázkódtatásokérhetik,mintamilyenekEdetérik,hiszenEdvanodalent!–Ezigaz–mondtaCornelius–,csakhogyönökmégseegyirányítottbábufajtátakarnakelőállítani,

ugye?–Hátperszehogynem–válaszoltaViken.–Ezszóbasemjöhetne.Mihelytmeggyőződünkróla,

hogy Joe jól megállja a helyét, még néhány telpást hozatunk, és további műlényekkel segítségetnyújtunk Joe-nak. Végső soron nőstényeket küldünk majd le meg irányítatlan hímeket, amelyeketmajdazirányítottbábuknevelnekfel.Azújnemzedéktermészetesútonfogmegszületni,deakárhogyis áll a dolog, a végső cél egykisebb jupiteri civilizációmegteremtése.Vadászok lesznekottmegbányászok, iparosok, földművesek, háziasszonyok és így tovább. Ezek aztán eltartanak majdegynéhány kulcs-jupiterlakót, egyfajta papságot. A papság viszont telpavezérelt lesz, mint Joe.Kizárólagos feladatuk abból állmajd, hogyműszereket készítsenek, leolvassák azokat, kísérletekethajtsanakvégre,ésközöljékvelünkmindazt,amittudniakarunk.Corneliusbólintott.Nagyvonalakbanezvoltazajupiteriakció,amelyrőlmárkorábbanishallott.

Tisztábanvoltmegbízatásánakfontosságával.Csakhogyaztmégmindignemtudta,miokozzaaK-csövekbenapozitívvisszacsatolást.Éshogymittehetebbenadologban.

Akezemégmindigcsupasebvolt:„Ó,istenem–nyögöttmagábanimmárvagyszázadszor–,hátennyireelővesz?Hátténylegfémetcsapkodtamidefentazöklömmel,amígJoeodalentharcolt?”Égőszemeaszobánkeresztülamunkapadhozvándorolt,aholCorneliusdolgozott.Nemszerette

Corneliust, ezt a kövér, szivaros trehányt, aki szakadatlanul csak fecseg-locsog.Már le is szokottróla,hogyudvariasságotszínleljenezirántanyomorultföldialakiránt.Apszionikusletettegycsavarhúzót,ésmeggémberedettujjaitlazítgatta.–Tyűha!–Mosolygott.–Egykisszünetettartok.Aféligösszeszerelt telpaprojektorbarátságtalanháttérülszolgáltCorneliusszéles,puha testének,

ahogybékamódjáraottguggoltamunkapadon.Angleseyneksehogysevoltínyére,hogyakárcsaknapontanéhányóráraismegosszavalakivelaszobáját.Azutóbbiidőbenelhozattaételét,aszomszédháló-ésfürdőszobájaajtajánáltétettele.Máregyidőótanemismentazonazajtóntúl.„Miértismennék?”

–Nemtudnaegykicsitsietni?–horkantfelAnglesey.Corneliuselvörösödött.–Havolnaegyösszeszerelttartalékgépe,ezekhelyettakülönállódarabokhelyett...–kezdte.Aztán

vállat vont, elővett egy szivarcsutkát, és gondosan rágyújtott. Készletének jó ideig ki kell tartania.Angleseyazontöprengett,vajonpusztarosszindulatbóleregeti-eazokatabüdösfüstfelhőket.„Nemszeretlek,Mr.FöldlakóCornelius,sazellenszenvünkvalószínűlegkölcsönös.”–Nemgondoltuk,hogyszükségleszrá,amígatöbbitelpásmegnemérkezik–mondtaAnglesey

komorhangon.–Ésaműszerellenőrzésszerintezakészüléktökéletesenrendbenvan.–Ésennekellenére–jegyeztemegCornelius–szabálytalanidőközökbenerősenrezegnikezd,s

ekkor a K-cső kiég. A kérdés az, hogy miért. Ki kell próbálnom ezt az új szerkezetet, mihelytelkészülökvele,deaz igazatmegvallva,nemhiszem,hogyittelektronikushibárólvagyegyáltalánvalamilyennemsejtettfizikaihatásrólvolnaszó.– Hát akkor hol a hiba? – Anglesey a puszta technikai problémák megvitatását könnyebben

elviselte.–Idefigyeljen!MiaK-cső?Atudatkivetítőszíve.Felerősítiazöntermészetespszionikusrezgéseit,

modulálja velük a vivőhullámokat, és az egész sugarat Joe-hoz továbbítja. Amellett felfogja Joerezonáló impulzusait, és az ön számára felerősíti azokat. Minden egyéb csak a K-csősegédberendezése.–Netartsonnekemelőadást–vicsorgottAnglesey.– Csak a nyilvánvaló tényeket mondtam el – felelte Cornelius –, mert olykor-olykor épp a

nyilvánvalóválasztalegnehezebbfelismerni.Lehet,hogynemaK-csőbenvanahiba.Hanemönben.–Micsoda?!–Afehérarcrámeredt.Avékonycsontokonazébredeződühvöröshullámaifutottak

át.–Ezt nem személyeskedésnek szántam–vágta rá gyorsanCornelius. –Tudja,milyen alattomos

gazember a tudatalatti. Tegyük fel puszta munkahipotézisként, hogy valahol a tudatalattijában nemakaraJupiterenlenni.Feltételezem,hogyott lent igenijesztőakörnyezet.Vagyesetlegvalamilyenrejtettfreudielemvanbelekeverveadologba.Vagyatudatalattijaegészegyszerűenéstermészetesennemhajlandótudomásulvenni,hogyJoeesetlegeshalálanemvonjamagautánazönhalálát.–Hm. –Anglesey csodák csodája nyugodtmaradt.Csontvázszerű kezével végigdörgölte állát. –

Nemtudnávilágosabbankifejeznimagát?–Csak fővonalaiban tudommegmagyarázni–válaszoltaCornelius.–Azön tudataa tudatsugár

mentén eljut Joe-hoz.Ezzel egyidejűleg a tudatalattija, amely fél ettől az egész ügytől, félelemmelkapcsolatos mirigy-ér-szív-bél impulzusokat bocsát ki. Ezek hatást gyakorolnak Joe-ra, s a bennelétrejött feszültség a tudatsugár mentén visszajut önhöz. A tudatalattija megérzi Joe testi félelemtüneteit,mégnyugtalanabbáválik, és ezáltal fokozza a tüneteket.Érti, kérem?Pontosanmegfelel aközönségesneuraszténiának,mégisazzalakülönbséggel,hogymivelittegynagyhatóerejűerősítő,a K-cső is közbe van iktatva, ezért a rezgés egy-két századmásodpercen belül lefékezhetetlenülfelfokozódik.Méghálásnakkelllennie,hogyacsőégki...mertmáskéntazönagyvelejeroncsolódnaszét!Angleseyegypillanatigelhallgatott,aztánkemény,durvahangonfelnevetett.Corneliusenevetésre

összerezzent.–Szépenhangzik–mondtaatelpás.–Deattóltartok,korántsefelelmegatényeknek.Mertlátja,én

szeretekodalentlenni.ÉnszeretekJoelenni.Egykisszünetettartott,majdszáraz,szenvtelenhangonígyfolytatta:– Ne a jegyzeteimből ítélje meg az ottani környezetet. Azok hülyeségek, szélsebességre,

hőmérsékletváltozásokra, ásványok jellegére vonatkozó becslések... csip-csup dolgok. Azt ott nemírhatomle,milyenazabolygóegyjupiterlakóinfravörösenlátószeménátnézve.

–Bizonyáraegészenmás–kockáztattamegCorneliusegypillanatnyisutacsöndután.– Igenésnem.Nagyonnehézeztszavakbafoglalni.Van,amitazértnemlehet,mertnekünkerre

egyszerűennincsenekfogalmaink.De...ó,nemtudomleírni!MagaShakespearese tudná.Gondoljacsakmeg,hogymindaz,aminekünkaJupiterenhideg,mérgező,komor,azJoe-nakazigazi!Angleseytöprengővévált,minthaönmagánakbeszélne.– Képzelje el, hogy izzó, lila színű ég alatt járkál, ahol nagy, ragyogó felhők söprik végig

árnyékukkal a földet, és alattuk esők húznak el. Képzelje el, hogy csiszolt fémhez hasonlóhegyoldalakon járkál, feje felett tiszta, vörös láng szökell fel, és a talajon mennydörgés kacag.Képzeljen el egy hideg, vad folyót, alacsony fákat sötét rézszínű virágokkal, vízesést...metánesést,vagy nevezze bárminek... amely leszökken egy szikláról, erős, eleven szelet, sörénye tele vanszivárvánnyal! Képzeljen el egy egész erdőt, sötét, lélegző erdőt, s benne egy-egy halványvöröslidércfényt:valamilyenfürge,félénkállatéletsugárzásátés...és...Anglesey rekedten elhallgatott. Összeszorított öklét bámulta, aztán lehunyta szemét, és szemhéja

alólkönnyekcsorogtak.–Képzeljeel,hogyerős!Hirtelenfelkaptasisakját,fejébenyomta,ésmegforgattaavezérlőkapcsolókat.Joeodalentaludtaz

éjszakában, de hamarosan felébred... és bömbölni kezd a négy hold alatt, mígnem az egész erdőtrettegésbeejti.Corneliushalkankiosontaszobából.

Joeanaplementehosszú,rézvörösfényében,avihartsejtetőfelhővonulatokalattajólvégzettnapimunkaérzéséveleltelvekapaszkodottfeladomboldalon.Hátánkétfonottkosarategyensúlyozott,azegyiketcsipkebokrokcsípős,feketegyümölcsévelraktatele,amásikatjóvastagkúszónövényekkel,amelyeket kötélnek használt. A vállára fektetett baltáról csillogva, vakítón verődött vissza ahalványulónapfény.Munkája nem volt fáradságos, de agya mégis lassan forgott a kimerültségtől, s viszolyogva

gondoltamégelvégzendőházimunkákra,afőzésre,takarításraésegyebekre.Miértnemsietnekegykissé,ésküldeneknekiegy-kétsegítőtársat?Neheztelő pillantást vetett az égre. Az V. hold elrejtőzött, odalent a levegőóceánmélyén csak a

NapotésanégyGalilei-holdatlátta.Nemtudtabiztosan,hogyazV.holdhozzáviszonyítvamostholvan. „Várjunk csak, itt most naplemente van, de ha kimennék a kilátókupolára, megláthatnám aJupitertazutolsónegyedében,vagypedig...Ó,ottegyemegafene,hiszamúgyiscsakegyfélföldinapbatelik,amígmegkerüljükabolygót!...”Joe a fejét csóválta. Még ennyi idő után is olykor-olykor nehezére esett összefüggően

gondolkodni. „Azénem,avalódiénemottvan fentazégben,azV. Jupiterholdonutazomahűvöscsillagok közt. Ezt ne feledd!Nyisd ki a szemedet, ha úgy tetszik, s akkor az élő domboldal fölévetítvemegláthatodaholtvezérlőfülkét.”Denemnyitottakiaszemét.Ehelyettelnéztealejtősűrű,mohosnövényzeteköztfelfeléágaskodó,

széltől szürkére sepert sziklatömböket.Nemnagyonhasonlítottaka földi sziklákhoz, s a lábaalattitalajsememlékeztetettaföldihumuszra.Anglesey egy pillanatig a szilikátok, aluminátok és a többi kőanyag eredetén törte a fejét.

Elméletileg mindezeknek az anyagoknak a Jupiter hozzáférhetetlen magvában kellene rejtőzniük,odalent,ahololyhatalmasnyomásuralkodik,hogyazatomokmeggörbülnekésösszerogynaktőle.Amagfelettezerésezermérföldvastagságbanallotrópjégnek,azonpedigafémeshidrogénrétegnekkellene feküdnie. Ilyen magasságban nem volna szabad összetett ásványoknak lenniük. És mégisvannak.

A Jupiter esetleg az elméletnek megfelelően formálódott bolygóvá, csak aztán a gravitációhatalmastorkánkeresztülannyikozmikusport,meteort,gáztésgőztszippantottmagához,hogymostezek sok-sok mérföld vastag kéreggel borítják. De még valószínűbb, hogy az elmélet teljesegészébenhelytelen.Mittudnak,mittudhatnakazokapuhány,sápadtföldiférgek?Angleseyaszájábadugtaujjait, Joeujjait,ésegynagyot füttyentett.Abozótbólcsaholásthallott,

majd két sötét árnyalak szökellt felé. Joe elvigyorodott, és megsimogatta fejüket – a feketehernyószörnyetegekelfogottkölykeinek idomításaavártnálgyorsabbanhaladelőre.Kitűnőőrzők,csordások,szolgáklesznekbelőlük.AdombtetőnJoeotthontépítettmagának.Egyjókora területetmegtisztítottanövényzettől,ésazt

cölöpkerítésselvettekörül.Eterepenmostegyfészerálltönmagaéskészleteiszámára,egymetánkút,valamintegykészülőbenlevőnagy,kényelmeskunyhó.De egyetlen lény számára mindez túlságosan sok munka. Idejének nagy részét vadászattal kell

töltenie, holott most már e félértelmes hernyók is segítségére vannak, a húst pedig hűtőbenraktározza.Amellett vad sem lesz örökké bőviben, egy-két éven... Jupiter-éven, tizenkét földi évenbelül–gondoltaAnglesey–,nekikelllátniaaföldművelésnek.Közbentetőalákellhozniaésbekellrendeznieakunyhótis,afolyóbavízkereket...nem,metánkereketakarépíteni,hogymeghajtsaveleazt a tucatnyi gépet, amelyet készíteni szándékozik, s kísérleteket akar folytatni ötvözött jéggel ismeg...Ésfüggetlenülattól,hogysegítségrevanszüksége,miértéljenegyedül,miértlegyenőazegyetlen

gondolkodólényezenazegészbolygón?Hiszenhím,hímösztönökkel...Végsősoronazegészségefogja megsínyleni, ha remeteéletet él, s pillanatnyilag az egész projektum sikere Joe egészségénmúlik.Ezígynincsrendben!„Denemvagyok egyedül.Aműholdon ötven ember van velem.Bármikor beszélhetek velük, ha

akarok.Csakhogymostanábannemigenakarok.InkábbJoelennék.Ennek ellenére... én, a nyomorék viselem ennek a Joe nevű csodálatos biológiai szerkezetnek

minden fáradtságát, haragját, kínját, csalódottságát. A többiek ezt nem értik. Ha az ammóniaorkánfelsebziabőrét,énvérzem.”Joe sóhajtva lefeküdt a talajra.A fekete vadállat szájábanmegvillantak az agyarak, ahogy föléje

hajolt, hogy végignyalja arcát. Joe gyomra korgott az éhségtől, de túl fáradt volt ahhoz, hogyvacsorátkészítsen.Hamajdbeidomítjaakutyákat...Deegymásikműlénynevelésesokkalhálásabbfeladatvolna.Fáradt, homályos agyával szintemaga elé képzelte az egészet. Odalent, a domb lábánál húzódó

völgyben tűz és mennydörgés közepette leszáll az űrhajó. Acél tojáshéja kinyílik, acélkarjai – anyomorult emberkék máris málladozó, törékeny termékei! – kiemelnek és a földre fektetnek egyalakot.Anősténymegmozdul,sahogyelőszörteleszívjatüdejétlevegővel,felsikolt,majdkörülnézüres

értelmetlen tekintettel.Joeodaléphozzáéshazaviszi.Táplálja,gondoskodikróla,megtanítja járni...nemtartmajdsokáig,afelnőtttestazilyesmitgyorsanmegtanulja.Néhányhétenbelülmárbeszélniisfog,egyéniséglesz,lélek.„Gondoltad-e,EdwardAnglesey, azokban az időkben, amikormég te is jártál, hogy a feleséged

egyszürke,négylábúszörnyeteglesz?Nemérdekes.A fontos az, hogy jöjjenek ide fajtájabeliek, nőstényekéshímek.Az állomás szűk

látókörű, kicsinyes terve szerint még két földi évig kell várnia, s akkor is csak egyetlen hozzáhasonló bábut küldenekmajd, egy vacak emberei agyat, amely jogosan egy jupiterlakótmegilletőszemmelnézmajdkörülavilágban.Eztnemlehetelviselni!Hanemvolnaolyanfáradt...

Joefelült.Afelismerésnyománazálomkimentaszeméből.Nemfáradt,ezafáradtságszórasemérdemes.Angleseyfáradt.Anglesey,azemberirésze,amelyhónapokótacsakhébe-hóbaszunyókálegypárpercig,amelynekpihenésétazutóbbinapokbanmegzavartaCornelius...azemberitestroppanössze,adjafelaharcot,küldileatudatsugármenténazálomegyikpuhahullámátamásikutánJoe-hoz.Atestifeszültségazégfeléhullámzott:Angleseyfelriadt.Elkáromkodtamagát.Ahogyottültasisakalatt,lanyhulóösszpontosításakövetkeztébenaJupiter

élénk képei elhalványultak, mintegy átlátszóvá váltak, s az acélbörtön laboratóriuma élesebbvalóságként bukkan elő mögüle. Megszakad a kapcsolata. Gyorsan, tapasztalat szülte ügyességgelújból fázisba hoztamagát amásik agyvelő idegáramaival. Álmosságot akart kényszeríteni Joe-ra,ugyanúgy,ahogyegyemberönmagáraálmotakarkényszeríteni.De ez, mint az álmatlanságban szenvedő embereknek általában, neki sem sikerült. A Joe-testet

túlságosangyötörteazéhség.Felállt,ésakörülkerítetttérségenátafészerhezindult.AK-csővadulrezegnikezdettéskiégett.

AhajókindulásaelőttiéjjelenVikenésCorneliussokáigfennmaradt.Valójábanperszenemvoltéjjel.AzapróholdtizenkétóraalattkerültemegvágtatvaaJupitert,ért

visszasötétségbőlsötétségbe,s szirtjei felettbizonyáraegyhalványkisnapúszott,amikorazórákszerint Greenwichben a boszorkányok még javában dáridóztak. De az állomás személyzetének jórészeilyenkormáraludt.– Nem tetszik ez nekem – mondta Viken a homlokát ráncolva. – Mire jó a terveket ilyen

hirtelenébenmegváltoztatni?Túlságosankockázatosdolog.–Dehiszmindösszehányat?...Háromhímésegytucatnőstényműlénytkockáztattok–válaszolta

Cornelius.–ÉstizenötJ-hajót.Azösszeset,amivan.HaAngleseyelképzelésenemválikbe,hónapokig,sőt

egy évig vagy még tovább eltarthat, amíg újakat építhetünk, és megint elkezdhetjük a légimegfigyelést.–Dehabeválik–replikázottCornelius–,nemleszszükségetekJ-hajókra,csakamikormajdújabb

lényeket akartok leküldeni. Annyira el lesztek foglalva a bolygó felszínéről nyert adatokfeldolgozásával,hogyúgysemaradmajdidőtökafelsőlégréteggelbajlódni.–Ezigaz.Csakhogyarranemszámítottunk,hogyezilyenhamarlesz.Újabbtelpásokatakartunk

kihozniidemégnéhányműlényvezérlésére...– De nincs rájuk szükség – mondta Cornelius. Szivarra gyújtott, nagyot pöffentett, s közben a

megfelelőszavakatkereste.–Legalábbisegyideignemleszrájukszükség.Joemárodáigjutottel,hogy ha most segítséget kap, egyetlen ugrással a történelem sok ezer esztendejét hagyja magamögött; belátható időn belül még valamiféle rádiót is készíthet, ami aztán a telepatikus vezérléstjórésztfeleslegesséfogjatenni.Segítségnélkülviszontegyhelybentopogna.Ostobaságegymagasképzettségű emberi telpással fizikai munkát végeztetni, s pillanatnyilag a műlényekre csak ezen atérenvanszükség.Perszemihelytajupiterikolóniamárjólállalábán,leküldhettektovábbibábukatis.– A kérdés azonban az – makacskodott Viken –, vajon Anglesey egyedül képes-e egyszerre

betanítanivalamennyilényt.Napokonáttehetetlencsecsemőklesznek.Éshetekigfogtartani,amígasajáterejükbőltudnakmajdgondolkodniéscselekedni.Tud-eezalattazidőalattJoevigyáznirájuk?– Hónapokra való élelme és fűtőanyaga van raktáron – válaszolta Cornelius. – Ami pedig Joe

képességeitilleti...hm...etekintetbennemtehetünkmást,minthogyelfogadjukAngleseyvéleményét.Őazegyetlen,akinekbelsőinformációivannak.

– De biztos-e, hogy ha egyszer ezek a jupiterlakók kialakítják a maguk egyéniségét –nyugtalankodottViken–,Joemelléfognakfelzárkózni?Nefelejtsdel,hogyaműlényeknempusztamásolatai egymásnak. A bizonytalansági elv következtében mindegyiknek megvan a maga sajátosgénstruktúrája.HacsakegyetlenemberiagyvanaJupiterenesok-sokidegenközt...–Egyetlenemberi agy? – suttogta alig hallhatóanCornelius.Viken kérdezni akart valamit, de a

másiksietvefolytatta:–Ó,abbanbiztosvagyok,hogyAngleseytovábbraismegőrzifelettükazuralmat–mondta.–Az

egyéniségerendkívülerős.Vikenmeglepettennézettrá.–Tényleg?Apszionikusbólintott.– Igen. Az elmúlt hetekben többet láttam őt, mint bárki más. És én foglalkozásomnál fogva

természetesen inkább az emberek pszichéjét s nem a testét vagy a szokásait vizsgálom. Ti egyházsártos nyomorékot láttok benne, én viszont egy elmét, amely fizikai hátrányai kiegyenlítéséreolyanóriásienergiát,olyanemberfelettikoncentrálóképességetfejlesztettkimagában,hogyazszintemárijesztő.Haezazelmeegyegészségestestbirtokábajut,semmisemlehetetlenszámára.–Ebbenigazadlehet–mormoltaegykisszünetutánViken.–Deezmostmáramúgyseérdekes.A

kockaelvanvetve,arakétákholnapindulnaklefelé.Remélem,mindenjólfogmenni.Egy kis szünetet tartott. A szobácskában a ventillátorok zümmögése természetellenesen hangos

volt,safalonegycsinibabaképeiszíneimegbotránkoztatóanrikítottak.– A magad munkáját illetően nagyon szófukar vagy, Jan – mondta végül Viken. – Számításod

szerintmikorfogszelkészülniasajáttudatkivetítőddel,ésmikorkezdedmegakísérleteket?Cornelius körülnézett. Az ajtó, amely egy üres folyosóra nyílt, nyitva állt, Cornelius kinyújtva

kezétbecsukta,scsakaztánszólaltmeghalványanvigyorogva:–Márnéhánynapótakészvan.Denemonddelsenkinek.–Ezhogy lehet?–Vikenösszerezzent.Akisgravitációmellettmárezamozdulat iskiemeltea

székből,ésakettejükköztállóasztalközepéiglendítette.Vikenvisszalöktemagát,ésvárt.–Márcsakamolyanfeleslegeslátszatmunkákatvégeztemrajta–válaszoltaCornelius.–Igenerős

érzelmipillanatravártam,olyanpillanatra,amikorbiztoslehetekbenne,hogyAngleseyteljesenJoe-raösszpontosítjafigyelmét.Ezaholnapivállalkozásremekülmegfelelacéljaimnak.–Demiért?–Mertmegvagyokgyőződveróla,hogyagépnekpszichológiaiésnemfizikaitermészetűhibája

van. Szerintem Anglesey valamilyen, tudatalattijában rejtőző okból nem akar a Jupiterrőltapasztalatokatszerezni.Azeffajtakonfliktuspedigrezgésbehozhatjaapszionikuserősítőáramkört.–Hm!–Vikenazállátdörzsölgette.–Lehetséges.AzutóbbiidőbenEdnagyonmegváltozott.Már

azideérkezésemkoriselégindulatosvolt,deakkorlegalábbnéha-néhamégleültegypartipókerre.Mostazonbanannyiramagábazárkózott,hogymárnemismutatkozikközöttünk.Ezeddigeszembesejutott,deistenemre...igazadlehet,aJupiter,úgylátszik,valamilyenhatássalvanrá.– Ühm! – Cornelius bólintott. Nem akart sokat magyarázni, például nem említette meg azt a

jellemzőepizódot,amikorAngleseymegkísérelteleírni,milyenérzésjupiterlakónaklenni.–A korábbi telpásokra –mondta elgondolkozvaViken – a Jupiter nem volt semmi különösebb

hatással.ÉsEdresem,amígalacsonyabbfajtájúlényeketvezérelt.Csakazótaváltozottmeg,hogyJoelementabolygófelszínére.–Igen,igen–vágtaráCornelius.–Erremárénisrájöttem.Dehagyjukmáraszakmaikérdéseket...–Ne.Várj egypillanatra!–Vikenhalk, sietőshangonbeszélt, s nemnézettCorneliusra. –Most

kezdem csak összeszedni a gondolataimat. Eddig még sose próbáltam elemezni ezt az ügyet,egyszerűen tudomásulvettemakellemetlenhelyzetet.DecsakugyanvanvalamisajátságosJoe-ban.

És ez nem származhat sem a fizikai felépítéséből, sem a környezetből,mert az alacsonyabb rendűlényekkel nem volt semmi baj. Talán az volna az oka, hogy Joe az első olyan bábu a világon,amelynekemberiintelligenciájavan?–Sötétben tapogatózunk–válaszoltaCornelius.–Holnap talánmármegfelelhetekakérdésedre.

Egyelőremégsemmitsetudok.Vikenfelegyenesedett.Halványszemétamásikférfirafüggesztette,ésrezzenetlenülrajtatartotta.–Egypillanat–mondta.–Igen?–Corneliusféligfelemelkedvefeléfordult.–Fejezzükbe,kérlek.Ilyenkorénmáraludni

szoktam.–Tesokkaltöbbettudsz,mintamennyitmondasz–jegyeztemegViken.–Nemígyvan?–Hogyjutilyesmieszedbe?–Nemtartozolavilágegyetemlegügyesebbhazudozóiközé.RáadásulnagyoniskiálltálAnglesey

tervemellett,hogyküldjünkletovábbilényeket.Sokkalhatározottabbankiálltál,mintahogyeztegyújonnanjöttőlvárnilehetne.–Mármondtam,hogyszeretném,havalamielvonnáafigyelmét,amikor...–Deannyiraszeretnéd?–vágtaráViken.Corneliusegypillanatighallgatott.Aztánfelsóhajtott,éshátradőltszékében.–Najólvan–mondta.–Megkellbíznomatitoktartásodban.Nemvagyokbiztosbenne,hogyti,az

állomásöreglegényei,hogyanfogjátokfogadniadolgot.Nemakartamkifecsegnielképzeléseimet,háthatévesek.Abeigazolttényeketigen,azokatmajdelmondomnektek,denemszeretnémsenkinekhitétegypusztaelmélettelmegrendíteni.–Miazördögrőlbeszélsz?!Corneliusnagyotpöffentettszivarjából,aparazsaúgyvillantfeléshunytki,akáraPerseusegyik

kisvöröscsillaga.–AzV.Jupiter-holdnempusztánkutatóállomás–mondtahalkan.–Eznektekamolyanéletforma

is,nem?Senkisejönide,mégegyetlenturnusrasem,akinekazittenimunkanevolnafontos.Azokpedig, akik újra és újra elszegődnek ide, az itteni munkában valami olyat találnak, amit a Földsemmilyenkincsenemtudnyújtaninekik.Nemígyvan?–Deigen–válaszoltacsaknemsuttogvaViken.–Nemgondoltam,hogyennyireátlátszrajtunk.De

mikövetkezikebből?–Amígnemtudombizonyítani,nemakartammegmondaninektek,hogyezazegészesetlegkárba

veszett munka. Lehet, hogy ti valamennyien elpocsékoltátok az életeteket, kiszórtatok egy csomópénzt,savégénösszecsomagolhattok,ésmehettekhaza.Viken hosszú arcán egy izom se rándult.Úgy látszott,minthamegdermedt volna.De azért elég

nyugodthangonkérdezte:–Miért?–VegyükpéldáulJoe-t–mondtaCornelius.–Agyánakugyanakkorabefogadóképességevan,mint

bármelyikfelnőttembernek.Mióta„megszületett”,azösszesérzékszervi tapasztalatátönmagának,asaját agycelláiban feljegyezte, nem csupánAnglesey idefentimemóriatárolójában.Amellett tudnodkell, hogy a gondolat is érzékszervi tapasztalat. És a gondolatokat nem lehet amolyan kis vasútisínpárokra szétterelni, összefüggő teret alkotnak.ValahányszorAnglesey szellemi „raportban” vanJoe-val,ésgondolkodik,agondolatokugyanúgyátfutnakJoeidegrendszerén,mintasajátmagáén,smindengondolatmagávalhordjaazasszociációit,ésazagymindenasszociáltemléketfeljegyez.Hapéldául Joe egy kunyhót épít, a gerendák alakjárólAngleseynak eszébe jut valamilyen geometriaialakzat,amelyaztánfelidézibenneaPitagorasz-tételt...–Értem–mondtaóvatosanViken. –Ez azt jelenti, hogy Joe agyvelejében egy időutánminden

felhalmozódik,amiEdagyvelejébenvolt.

–Ígyvan.Mármostegyműködőidegrendszer...amiesetünkbenegynememberi idegrendszer,amagatapasztalatiemlékképeivel...ezszerintemazegyenlőségigenjódefiníciója.Nem?– De igen. Úristen! – Viken felugrott. – Csak nem akarod azt mondani, hogy Joe... átveszi a

vezérlést?–Bizonyosformában.Nagyonrejtett,automatikus,tudatalattimódon.–Corneliusmélylélegzetet

vett,ésaztánnekivágott:– A mesterséges jupiterlakó majdnem tökéletes élőlény, biológusaitok belerakták mindazt a

tapasztalatot, amit azokból a hibákból merítettek, amelyeket a természet a mi megszerkesztésünksoránelkövetett.Joekezdetbencsupánegytávirányítottbiológiaiszerkezetvolt,dekésőbbAngleseyésJoeugyanazonszemélyiségkétarculatávávált.Ésaztánlassankéntazerősebb,egészségesebbtest,amelynekgondolatainagyobbkiterjedésselrendelkeztek,vagyisJoeváltazuralkodóösszetevővé.Ittvanpéldáulezeknekalényeknekaleküldése...Angleseycsakgondolja,hogyerremegvannakamagalogikai érvei, a valóságban az „érvei” nem egyebek, mint a Joe-arculat ösztönös vágyainakmegindoklása.Anglesey tudatalattija átlátja a helyzetet, homályos formában értenie, éreznie kell, hogy emberi

énje fokozatosan aláveti magát Joe mindent elsöprő ösztöneinek és Joe vágyainak. Igyekszikmegvédeniamagaszemélyiségét,deJoeébredező,jóvalerőteljesebbtudatalattijaleigázza.Durva fogalmazásban – fejezte be Cornelius bocsánatkérő hangon – ez az oka a K-csövekben

tapasztalhatórezgéseknek.Vikenbólintott,lassan,mintegyöregember.– Igen, értem – mondta. – Az odalenti idegen környezet, az eltérő agystruktúra... Úristen! Joe

elnyeliEdet!Abábosbábbáváltozik!–Vikenegyenesenbetegneklátszott.–Részemrőlmindezcsakpusztafeltevés–mondtaCornelius.Egyszerrenagyonfáradtnakérezte

magát.NemvoltkellemesilyettennieVikennel,akitszeretett.–Értedadilemmát,ugye?Haigazamvan, úgy előbb-utóbb minden telpásból jupiterlakó lesz... szörnyeteg két testtel, amelyek közül azemberitestakevésbéfontos,akiegészítőrész.Ezaztjelenti,hogyegyetlentelpássemleszhajlandóműlénytvezérelni...amiviszontatervvégétjelenti.Felállt.– Sajnálom,Arne. Te kényszerítetted ki belőlem ezeket a gondolatokat, smost egész éjjel nem

tudszmajdaludnianyugtalanságtól,holottlehet,hogytévedek,ésígyfeleslegesennyugtalankodsz.–Nincssemmibaj–motyogtaViken.–Lehet,hogynemtévedsz.– Nem tudom. – Cornelius az ajtó felé indult. – Holnap megkísérlem felderíteni a dolgot. Jó

éjszakát!

A rakéták holdat megrázó mennydörgései, a fülsiketítő robaj, amellyel elröppenteképítőállványaikról,márréges-régelnémultak.AflottamostmármásodlagostorlósugarasmotorjaitmegfeszítveacélszárnyakonsiklottaJupiterharagvóégboltján.Corneliuskinyitottaakormányfülkeajtaját,sazonnalajelzőberendezésrepillantott.Valaholmásutt

egy bemondó minden állomással közölte a hírt: „Egy hajó tönkrement, két hajó tönkrement”, deAnglesey, ha rajta volt a sisak, nem engedte, hogy bármilyen hang eljusson hozzá. Egy készségesműszerész Cornelius tudatkivetítője fölé egy műszertáblát eszkábált tizenöt vörös és tizenöt kéklámpával, hogy ő is tudomást szerezhessen az eseményekről. Színleg persze Anglesey számárakészült,jóllehetatelpáskijelentette,hogyrásefognézni.Négyvöröslámpasötétvolt,sígynégykéklámpamárnemfogjajelezni,hogyahajójaépségben

leszállt a Jupiterre. Forgószél, villámcsapás, lebegő jégmeteor, egy csapat rájaszerű, vassűrű ésvaskeményhúsúmadár–százésszázdologadódhatott,amienégyhajótösszezúzta,ésaroncsokata

mételyeserdőségfölékergette.Négyhajó,ottegyeafene!Anégyélő teremtményregondolj,amelyeknekagyvelejea tieddel is

felveheti a versenyt; e teremtményekre, amelyek előbb sokéves öntudatlan éjszakára voltakkárhoztatva, és csupán egyetlen értetlen pillanatra ébredtek fel, hogy máris véres szilánkokkátörjenek egy jéghegység oldalán. Erre a könnyelműségre, érzéketlenségre Cornelius gyomragörcsösen megremegett. Kétségtelenül minderre szükség volt ahhoz, hogy a Jupiteren értelmeslények éljenek, de akkormár csináljukgyorsan és a legkisebbkockázattal, úgy, hogy a következőnemzedékszerelembőlszülessék,ésnegépekútján!Becsuktamagamögöttazajtót,ésegypillanatiglélegzet-visszafojtvavárakozott.Angleseybőlcsak

egytolószéketmegasisakrézvörösívétlátta,szemköztatúloldalifallal.Atelpásmegsemoccant,mintakinincsöntudatánál.Helyes!Kellemetlen,sőtvégzetesvolna,hamegtudná,hogylegtitkosabbgondolataitkikémlelik.Denemiskellmegtudnia.Hiszakoncentrációakülvilággalszembenvakká,sükettéteszi.A testes pszionikus ennek ellenére a legnagyobb óvatossággal surrant át a szobán az új

tudatkivetítőhöz.Nemnagyonvolt ínyére ez a leskelődés,nem isvállaltavolna,habármilyenmáslehetőségetlátna.Denemérzettkülönösebbbűntudatotsem.Hagyanújabeigazolódik,ezaztjelenti,hogy Anglesey valami nem emberivé torzul, méghozzá anélkül, hogy ennek tudatára ébredne.Kémkedésévelesetlegmegmenthetiőt.Corneliusóvatosanbekapcsoltaamérőműszereket,ésnekifogott,hogyfelmelegítseacsöveket.Az

Anglesey gépébe beépített rezgésszámláló pontosan megadta neki a telpás alfaritmusát, alapvetőbiológiai óraművét. „Legelőször is – gondolta Cornelius – erre szabályozom majd be magamat,aztánkitapogatoma rejtettebbelemeket,ésamikorasajátkészülékemmár teljesen fázisbanvanazövével,észrevétlenkifürkészem,és...Megkelltalálnomahibát.BelekelllátnomAngleseymeggyötörttudatalattijába,megkelltudnom,

miazaJupiteren,amivonzza,samitőlugyanakkorretteg.”Öthajótönkrement.Demostmárnemlehetnekmesszealandoláspillanatától.Esetlegösszesencsaköthajópusztulel.

Tíznektalánsikerüllejutnia.Ésakkortíztársalesz...Joe-nak?Cornelius felsóhajtott.Anyomorékranézett–ottültsüketen,vakonazemberivilág iránt,amely

nyomorékkátette.Corneliustszánalomésharagfogtael.Nemigazságez,egyáltalánnem.MégJoe-valszembensem.Joenemolyanlélekfalószörnyeteg.Hiszmégrásemeszmélt,hogyő

Joe, s hogyAngleseypuszta függelékkéváltozott.NemJoe akarta, hogy„megszülessen”, ésha azemberipárjátólmostmegfosztják,ezzelvalószínűlegpusztulásátokozzák.Ígyvagyúgy,mindigmegkelladniazárát,haazemberiségtúllépiamegengedhetőhatárt.Corneliusnémaszitkokkalilletteönmagát.Na,gyerünkdolgozni!Leült,ésafejéretetteasisakot.

Ahordozósugárgyengén,hangtalanul lüktetnikezdett, tudatánakmélyénaneuronokmegremegtek.Ezt–gondoltaCornelius–szavakkalnemlehetleírni.FelnyúltésAngleseyalfájárakapcsolt.Sajátalfájánakvalamivelalacsonyabbfrekvenciájavolt,s

ígyajelzésekettranszponálniakellett.Demégekkorsemtudtafelfogniőket.Hátpersze–előbbmegkell találnia a pontos hullámalakzatot, hisz a gondolatnál éppoly fontos a színezet,mint a zenénél.Lassan,igen-igenóvatosanbeigazítottaatárcsát.Valami átsuhant a tudatán: kavargó felhők az ibolyavörös égbolton, a horizont nélküli roppant

térségenvágtatószél...aztánelvesztetteakapcsolatot.Remegőujjakkalújrahangolt.AJoeésAngleseyközti tudatsugárkiszélesedett,sCorneliust isazáramkörbefogadta.MostJoe

szemévellátott–egydombonállt,ajéghegyekfölöttazégrebámult,azelsőrakétanyomátkereste–de ugyanakkormégmindig JanCornelius volt, aki elmosódvamaga előtt látta amérőműszereket,érzelmek,jelzésekutántapogatózott,azAngleseylelkéneluralkodórettegésokátkutatta.

Hirtelenrettegéstérzett,szinteazarcábavágott.Apszionikusfelderítésnempusztapasszívlehallgatás.Ahogyarádióvevőkészülékszükségképpen

egy gyenge adókészülék is, éppúgy a pszionikus spektrum energiaforrásával összehangoltidegrendszer maga is kibocsát hullámokat. Normális körülmények közt ez a hatás perszejelentéktelen, ha azonban az impulzusok bármelyik irányban áttételes és felerősítő egységekrendszerénhaladnakát,méghozzáegyerős,negatívvisszacsatolásmellett...Kezdetbenapszionikuspszichoterápiaeredménytelennekbizonyult,mertamikorazegyikember

felerősítettgondolataibehatoltakamásikemberagyvelejébe,azutóbbiidegciklusaivalaközönségesvektortörvényeknek megfelelően fonódtak össze. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy az újrezgések mindkettőjüknél a gondolatok rettentő csapkodásában nyilvánultak meg. Az önuralomrabeidegződöttanalitikusteznemzavarta,abetegazonbanhevesenreagáltrá.De végül is sikerült az alapvető emberi hullámok színezetét ismegmérni, s ekkor a pszionikus

terápiát tovább folytatták. A modern telpaprojektor, tudatkivetítő elemzi a felfogott jelzéseket, ésjellemzőita„lehallgató”neuronmintázatánakmegfelelőenalakítjaát.Azadóagyvelővalóbaneltérőrezgései, amelyeket a vevőneuronok mintázatára lehetetlen feltérképezni, ezeket a rezgéseketkiszűrték.Az ilyképpen kiegyenlített idegen gondolatot az analitikus éppoly jól megérti, mint saját

gondolatait.Haabetegtudatsugáráramkörönvan,egyrátermetttelpásfognitudjaajelzéseitanélkül,hogy a betegnek ezt feltétlenül észre kelljen vennie. A telpás kitapogathatja a másik embergondolatait,vagyátültethetiasajátmagáét.Corneliusterve–amelyegypszionikusszemébenkézenfekvőtervvolt–ezenalapult.Észrevétlen

felfogja Anglesey-Joe gondolatait. Ha elmélete helytálló, s a telpás egyénisége valóban egyszörnyeteg egyéniségévé torzult, akkor a gondolatai túlságosan idegenek lesznek ahhoz, hogyáthaladhassanak a szűrőkön. Cornelius csak itt-ott fog valamit elkapni belőlük, vagy egyáltalánsemmitsetudmajdészlelni.Haazonbanazelméletenemhelytálló,sAngleseymégmindigAnglesey,úgycsupánegynormálisemberitudatfolyamotfogvenni,sakkormajdmásbajtokozótényezőkrefordíthatjafigyelmét.Agyvelejefelbömbölt.

„Mitörténikvelem?”A hullámtalálkozás, amely gondolatait fűrészfogas zagyvalékká torzította, egy pillanatra páni

rémülettel torzította el. Lélegzet után kapkodott ott a jupiteri szélben, rémséges kutyái pedigmegéreztékbenneazidegenséget,ésfelvinnyogtak.De aztán felismerte, mi történt, emlékezett, s oly harag lángolt fel benne, amely elsöpörte a

félelmet.Joeteleszívtatüdejét,hangosüvöltésthallatott,adomboldalharsogottvisszhangjától:–Eredjazagyamból!Érezte, hogy Cornelius a tudatalattija felé tekergőzik. Szellemi csapásának mindent elsöprő

erejével a pszionikus nem tudott szembeszegülni. Joe felnevetett, vagy inkább felvicsordult, senyhítetteanyomást.Fejefelett,adörgőfellegekköztfelvillantazelsőleereszkedőrakétavékonylángja.Cornelius agya a világosság felé tapogatózott vissza. Víz felszínén tört át, szája levegő után

kapkodott,skezeatárcsautánnyúlt,hogyleállítsaagépet,hogymeneküljön.– Ne olyan gyorsan, hé! – Joe dühös parancsától a pszionikus izmai megmerevedtek. – Hadd

lássam,mit jelent ez!Álljmeg, haddnézzem!–Olyan impulzust vágott felé, amelyet tán egy izzókérdőjellellehetneérzékeltetni.Apszionikuselőagyánszilánkokbanrobbantátazemlékezet.–Ahá!Teháterrőlvanszó!Aztgondoltad,hogyféleklejönniide,félekJoe-naklenni,saztakartad

tudni,miért.Dehiszmármegmondtam,hogynemfélek.–Hinnemkellettvolnaneked–suttogtaCornelius.–Hátakkormosteredjazáramkörből–folytattaJoeaszavakbafoglaltdörmögést.–Stöbbetne

gyere be a kormányfülkébe, érted? K-cső ide, K-cső oda, nem akarlak többé látni. Lehet, hogynyomorékvagyok,deazértízekretudnálakszedni.Na,fejezdbealehallgatást,shagyjbékén!Azelsőhajópillanatokonbelüllandolnifog.–Tenyomorékvagy?Te,JoeAnglesey?– Micsoda? – A domboldalon álló nagy szürke lény felemelte vad fejét, mintha hirtelen

trombitaharsogásthallottvolna.–Mitakarszezzelmondani?–Nemérted?–kérdezteagyenge,habozógondolat.–Hisztudod,hogyanműködikatudatkivetítő.

Jóltudod,hogyAngleseyagyvelejébenkitapogathattamvolnaAngleseygondolataitanélkül,hogyazinterferenciaészrevehetőlettvolna.Viszontegynememberiagyvelőtegyáltalánnemtapogathatnékki, s az nem is fedezhetne fel engem. A szűrők nem eresztenék keresztül a jelzéseket. Te pedig alegelső töredékmásodpercbenmegéreztél.Amiazt jelenti,hogy teemberigondolatvagyegynememberiagyvelőben.NemvagytöbbéfélholtaJupiterÖtön.TeJoe...JoeAngleseyvagy.–Kutyalegyek,hanemígyvan!–vágtaráJoe.Egyetlen brutális impulzussal kikapcsoltaAngleseyt, kilökteCorneliust az agyából, s lerohant a

domboldalonazűrhajóelé.Corneliuscsakpercekkelkésőbbébredtfel.Úgyérezte,széthasadafeje.Kitapogattaafőkapcsolót,

lecsapta,asisakot lekaptafejéről,ésnagycsörömpölésközepetteaföldhözvágta.Azazonbanmáregy kis időbe telt, amíg összeszedte erejét, hogy ugyanezt tegyeAnglesey készülékével is.Mert atelpásteljesenmagatehetetlenvolt.A betegszoba előtt ültek és vártak. Éles fényben úszó szoba volt, benne minden puszta fém és

műanyag, a levegőben fertőtlenítő szaga terjengett – a hold szívének közelében, ahol a Jupiterrettenetesarcátmérföldesszikláktakartákel.VikenésCorneliuskettesbenüldögéltebbenazsúfoltszobácskában.Azállomástöbbimunkatársa

gépiesen továbbvégeztedolgát,hogyeltöltsékaz időt,amígmegtudják,mi történt.Azajtómögötthárom biomechanikus, aki egyben az állomás orvosi személyzetét képviselte, a halál angyalávalviaskodottazértavalamiért,amelyvalahaEdwardAngleseyvolt.–Kilenchajóértle–mondtatompahangonViken.–Kéthíméshétnőstény.Ezzelmárlerakhatjuk

akolóniaalapját.–Genetikusszempontbóljobbvolna,hatöbbenlennének–jegyeztemegCornelius.Halkanbeszélt,

jókedvétrejtegetve.Bárvoltebbenadologbanvalamifélelmetesis.–Mégmindignemértem,mitörtént–mondtaViken.–Pedigmostmáreléggévilágos.Tánillettvolna,hogykorábbanrájöjjek.Mindenténytismertünk,

csak épp az egyszerű, nyilvánvaló következtetést nem tudtuk levonni. Nem, mi mindenáronvalamilyenFrankensteinszörnyetegetakartunkmagunknakelképzelni.–Dehát–szóltközbeViken–valóbanFrankensteintjátszottunk.HiszEdhaldoklik.– Ez attól függ, hogyan határozod meg a halált. – Cornelius nagyot szippantott szivarjából;

valamireszükségevolt,akármire,amitőllehiggad.Szándékosanérzelemmentesrefogtahangját.–Idefigyelj.Nézzüka tényeket.Először is ittvanJoe,emberiagyképességekkelfelruházott teremtmény,amelynek azonban nincsenek gondolatai. Vagyis egy tökéletes Locke-féle tabula rasa, amelyreAngleseytudatsugaramindentráírhatott.Helyesen,báralaposanelkésve,aztakövetkeztetéstvontukle,hogyhaelegendőírásleszrajta,kialakulmajdbennevalamilyenegyéniség.Akérdésazonbanazvolt:kinekazegyénisége?Mertmi,valószínűlegazismeretlentőlvalóérthetőemberifélelemmiatt,azt tételeztük fel, hogy egy efféle idegen testben csakis szörnyeteg egyéniség jöhet létre.

KövetkezésképpenellenségesindulatokatfogtanúsítaniAngleseyiránt,éselakarjamajdnyelniőt.Azajtókinyílt.Mindkettentalpraugrottak.Afősebésztagadóanintettfejével.–Reményteleneset.Tudatalattisokkbóleredőjellegzetessérülések.Közelavég.Hatökéletesebb

felszerelésünkvolna,talán...–Nem–vágottközbeCornelius.–Akieltökélte,hogyneméltovább,aztlehetetlenmegmenteni.– Tudom. – A fősebész levette maszkját. – Rágyújtanék. Kinek van cigarettája? – Keze kissé

remegett,ahogyátvetteVikentőlacigarettát.–Dehogyantudott...bármiteltökélni?–Afizikuselfulladt.–Hiszazóta,hogyJanelrántottaattól...

attóladologtól,eszméletlen.– Már korábban eltökélte – válaszolta Cornelius. – És ami azt illeti, annak a testnek ott a

műtőasztalonrégnincsenekgondolatai.Tudom,hiszottvoltam.–Kissémegborzongott.Csakazajóadag idegcsillapító tudta tőle távol tartani a lidércnyomást. Később majd ki kergettetnie ezt azemléket.Az orvos mélyet szippantott cigarettájából, egy pillanatig a tüdejében tartotta a füstöt, és aztán

hevesenkifújta.–Ez,azthiszem,amunkavégétjelenti–mondta.–Egyetlentelpástsemfogunkkapni.–Erremérgetvehetünk!–Vikenhangja rekedtvolt. –Sajátkezűleg törömszét azt anyomorult

masinát.–Lassanatesttel!–vágottközbeCornelius.–Hátnemérted?Eznemavég,hanemakezdet!– Én most visszamegyek – mondta az orvos. Elnyomta cigarettáját, és bement az ajtón.

Halálcsendesencsuktabemagamögött.–Mitakarszezzelmondani?–kérdezteViken,mintakivalamilyentorlasztakaremelnigondolatai

elé.– Hát nem érted? – bömbölte Cornelius. – Joe most már Anglesey összes szokásának,

gondolatának, emlékének, előítéletének, érdeklődésének birtokában van. Igaz, az eltérő test és azeltérő környezet bizonyos változásokat okoz, de nem nagyobb változásokat, mint amilyeneknekvalaki lent aFöldönadott esetbenkivan téve.Haarrólvan szó,hogykigyógyulhatszegypusztítóbetegségből,nemvállalnád-e,hogykissévadésdurvalegyél?Ebbennincssemmiabnormis.Ésazsemabnormis,hogyvalakiegészségesakarlenni,ugye?Értedmár?Vikenleült.Hosszúideigszótlanulbámultmagaelé.Aztánlassan,óvatosanmegszólalt:–Aztakarodmondani,hogyJoemostEd?– Vagy Ed Joe. Ahogy akarod. Most azt hiszem, Joe-nak hívja magát... szabadulása

szimbólumaként...deazértváltozatlanulönmaga.Mertmimásazén,mintalétezésfolytonossága?Őeztmégnemegészenérti.Csakazttudta...megmondtanekem,selkellettvolnahinnem,hogya

Jupiterenerősésboldog.Miért rezgett aK-cső?Ahisztéria tünetevolt!Anglesey tudatalattijanemattólfélt,hogyaJupiterenvan,hanemattól,hogyvisszakellidejönnie!És aztán ma lehallgattam a gondolatait. Addigra már az egész lényét Joe-ra összpontosította.

VagyisvágyánakelsődlegesforrásaJoeéleterőstestevolt,nempedigAngleseybetegteste.Ezaztánegymás impulzusmintázatot hozott létre; nem volt annyira idegen, hogy ne haladhatott volna át aszűrőkön, de ahhoz már eléggé idegen volt, hogy interferenciát okozzon. Így hát megérezte ajelenlétemet.Éséppúgyfelismerteavalóságot,mintén.Tudodmivolt azutolsó,amitéreztem,mielőtt Joekihajított azagyából?Nemharagudott többé.

Igaz,gorombánviselkedett,deazuralkodóérzéseazörömvolt.Énaztán tudom,milyen erős egyéniségevanAngleseynek!Hogya csudábagondolhattam,hogy

egyolyanhirtelennőttgyerekagyvelő,mintamilyenJoe-é,leigázhatja?Azorvosokodabent...ugyan!

Egyporhüvelytigyekeznekmegmenteni,amitAngleseyledobottmagáról,merthaszontalan!Corneliuselhallgatott.Egészenberekedtasokbeszédtől.Fel-alájárkáltaszobában,aszivarfüsttel

öblögetett,denemszívtale.NéhánypillanatmúlvaVikentétovázvamegszólalt:–Helyes.Teezttudod,hisz,mintmondtad,ottvoltál.Demostmitévőklegyünk?Hogyanvehetjük

felakapcsolatotEddel?Akar-emajdvelünkegyáltalánvalahaiskapcsolatotkeresni?–Háthogyneakarna–válaszoltaCornelius.–Nefeledd,hogyváltozatlanulönmaga.Most,hogy

megszabadult a nyomorék test miatti kielégületlenségtől, sokkal barátságosabb lesz.Mihelyt az újbarátaifelettérzettörömeelhalványul,szívesenfogmajdbeszélniolyanvalakivel,akiegyenlővele.–Igen,dekileszhajlandóegymásikműlénytvezérelni?–kérdeztegúnyosanViken.–Énamagam

részérőlteljesenmegvagyokelégedveezzelagirhestestemmel!–NemAngleseyvoltazegyetlennyomorékaFöldön–jegyeztemegcsöndesenCornelius.Vikentátottszájjalmeredtrá.–Amellettöregedőemberekisakadnak–folytattaapszionikus,félig-meddigönmagáhozintézvea

szavakat. – Egy szép napon, barátom, amikormajd úgy érezzük, hogymár csak kevés időnk vanhátra, pedigmégolyan sokmindent szeretnénkmegtudni, tánmi is örülni fogunk, ha egy jupiteritestbenmégegyéletetleélhetünk.–Aszivarjárabiccentett.–Igaz,kemény,eleven,viharoséletlesz...veszélyes, verekedős, erőszakos élet, de olyan élet, amelyben I. Erzsébet napjai óta tán egyetlenemberneksemvoltrésze.Ó,egyáltalánnemlesznehézjupiterlakókattalálni!Hátranézett,mertasebészújbólkijöttabetegszobából.–Nos?–kérdezterekedtenViken.Azorvosleült.–Végevan–mondta.Egypillanatigmindahármanbizonytalanérzésektőleltelvehallgattak.–Furcsa–szólaltmegvégreazorvos.Cigarettátkeresgélt,denemtalált.Vikennémánmegkínálta.

–Furcsa.Láttammárhasonlóeseteket.Olyanembereket,akikegyszerűenlemondtakazéletről.Deaztmégsoseláttam,hogyvalakihaldoklásközbenmosolyogjon...mindvégigmosolyogjon.

EdmundCooperGYEREKEKÉSROBOTOK

Dr.ThomasMerrinoeaszíve legmélyénfájlaltaugyan,hogytízesztendősfiacskájaa lángészneksemmiféle tanújelét nem adja, de azért hálás volt a sors apró adományaiért is. A fiúnak nem voltpéldáulkétfeje,nemisvoltaszóorvosiértelmébenkomplettidióta.Haazembertárgyilagosakartlenni,majdhogynemmegkockáztathattaaztazállítástis,hogyTimothynormálispéldányafajtájának–talánaszokásosnálkissébőkezűbbenadagoltatavisztikusvonásokkal.Ezutóbbiténydr.Merrinoebámulatánakkiapadhatatlanforrásavolt.Elektronikusagyakattervező

és konstruáló tudóscsoportnak volt az igazgatója, s e minőségében mélységesen felháborította agondolat,hogykülönösebbszakképzettségnélkülakárcsakaffélealsóbbrendűkalkulátortiselőlehetállítani,amilyenegyemberilény.Szerencsére–vagykitudja?–eznemcsökkentetteTimothyirántiszeretetét.Dr.Merrinoeazonbannemütöttemegaszeretőatyáktólmegkívántszokásosmértéket.Felesége,a

józan,szőkeMary,akiatrigonometriárólazthitte,hogyazegysúlyosabbfajtahasműtét,ugyancsaknagyfáradsággaltudtameggyőznihitvesét,hogyacsecsemő-éskisgyermekkornemcsakkívánatos,deszükségesállapot.Dr.Merrinoearájellemzőszakmaitürelmetlenséggelmárhároméveskorábansakkozni tanította volna az ifjúTimothyt, a négy és fél esztendős gyermeket pedigmindenáron beakartavezetniadifferenciálszámításrejtelmeibe.Végtére is – kérdezte tudományos modorban – mi haszna a tudománynak, ha az életben nem

alkalmazható? Ha egy elektronikus agyat be lehet programozni a matematikai gondolkodásvalamennyi folyamatára, miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni egy kiskorú fiúgyermekkel? Dr.Merrinoemindjártválaszoltisönnönkérdésére.Aválasztragikusanegyszerűvolt.Tanulásdolgábanagépneknemvoltválasztása;ámagyereknekannálinkább.TízéveskoráraTimothynemcsakhogyleromboltadr.Merrinoehitétmindenneműismertnevelési

módszerben, s arra késztette, hogy mind nagyobb és tökéletesebb elektronikus agyaknál keressenvigaszt–elérteaztis,hogyteljesenéstökéletesenjáratlanmaradtamatematikatudományában.Így tehátdr.Merrinoepályafutásánakcsúcspontján, amikorháromévi fáradhatatlanmunkálkodás

után végremegalkotta aKandiMatyinak keresztelt tökéletes elektronikus agyat, a diadal íze kissémegkeseredettaszájában.Megalkotott egy agyat, amely látott, hallott, beszélt és – korlátozott értelemben – érzett.

Megalkotottegyagyat,amelymellettelbújhatottanyugativilágbármelyelektronikusszerkentyűje.ArraprogramoztaKandiMatyit,hogyolyankérdésekreisfeleljen,amelyeketfeltennisemvoltsenkielégokos.Tulajdonédesfiátazonbanképtelenvoltarramegtanítani,hogyafélnekfelenegyed.Egy délután ott üldögélt dr.Merrinoe és farkasszemet nézettKandiMatyi krómborítású arcával,

képernyő-szemével, hangszóró-szájával, és egyáltalán semmiféle emelkedett örömöt nem érzett –nemérzettmást,csakegykiskeserűséget.Milyenkár–gondolta–,hogyjóformánmindentmeglehetszerkesztenitervrajzokalapján,csaképpengyerekeketnem.Utóbbi időbenfelvetteaztaszokást,hogymagábanbeszélt, szerencsérecsakakkor,hamásnem

volt a szobában. S ámbátor jelen ábrándozása alig volt több halkan elmotyogott monológnál,kisvártatvatudomásulkellettvennie,hogynincsegészenegyedülaszobában.– Elnézést kérek, uram – dörögteKandiMatyi –, volna olyan szíves pontosanmeghatározni az

adatokat?Dr. Merrinoe bűntudatosan elvörösödött, de aztán eszébe jutott, hogy Kandi Matyi végtére

mégiscsakgép.

–Eredjacsudába,teszupergramofon!Nemhozzádbeszéltem.– Bocsánat, uram –mondta bánatosan KandiMatyi –, mivel más nincs jelen, és mivel ön arra

programozott,hogyválaszoljakmindenkérdésre,arraakövetkeztetésrejutottam...–Kapcsoldkimagad–szakítottafélbeafizikus.–Tessékaludni!KandiMatyiszemeszemrehányóanvillogott.–Igenis,uram.–Várjcsak!–vakkantottrádr.Merrinoe.–Értelmeslényvagy?–Nem,uram.Csakokos.–Helyes.Nos,monddelszépen,kicsinált,kiévagy,ésmitérsz.–Öntervezett,uram,ésazöncsoportjakonstruált.TulajdonosomazImperialElectrickonszern,

amely kétmillió-kétszáznegyvenötezer-háromszázhatvanhét dollár harmincháromcentet fizetett ki ahozzámvalóanyagértésaszerelésért.–Helyes–bólintottdr.Merrinoe.–Megtudszvernisakkban?–Igenis,uram.–Kitudodszámítani,hányatomvanavilágmindenségben?–Igenis,uram!Megközelítőpontossággal.–Kitudodszámítani,mennyileszKínavalószínűlakosságánakrizsfogyasztása1975-ben?–Igenis,uram!– Nos – tette hozzá maró gúnnyal dr. Merrinoe –, akkor bizonyára meg tudsz oldani egy

viszonylagegyszerűproblémát.Miértszopjaacsecsemőazujját?–Azzalönelégültenhátradőlt,ésvárta,hogyKandiMatyibeismerjevereségét.–Acsecsemő–szólaltmegváratlanulazagy–akövetkezőokokból szophatjaazujját: a)mert

korán választották el, b) mert fogzik, c) mert bizonytalansági érzete van, vagy d) mert éhes.Amennyibenazujjszopásszokásafennmarad,ajánlatosa...–Miafene!–mondtadr.Merrinoe.–Háteztkiprogramoztabeneked?KandiMatyiszemmelláthatóanélveztediadalát.–Ön,uram–dorombolta.–Azelsőkísérletiprogramozásisorozatkeretébenönúgyrendelkezett,

hogymemória egységeimben raktározzamel ezer válogatott kézikönyv tartalmát.Ezekközött voltBenjáminSpockdoktorCsecsemő-ésgyermekgondozáscíműmunkájais.Dr.Merrinoekissédühösvolt.–Hátakkor,teamperenhízottagyrém,szíveskednéltalánközölnivelem,miértegyesítimagában

Timothyfiamahomosapienstestijellegzetességeitazemberszabásúmajomszellemiképességeivel?–Azevolúcióselméletszerint–kezdtekenetteljesenKandiMatyi–aprimitívlétformákképesek...–...ripityáraverniazeltompultáramköreidetegynagyfranciakulccsal!–szakítottafélbeatudós,akigyermekiörömétlelteagorombáskodásban.–Nos,haddfogalmazzammáskéntakérdést.Miazoka,hogyafiamszellemilegvisszamaradt?–Kérhetnémavonatkozóadatokat?– Csak tessék – mondotta fenségesen dr. Merrinoe. – Minden igyekezetemmel megpróbálok

tárgyilagoslenni.MűszakikorlátaiellenéreKandiMatyinaksikerültaztazérzetetkeltenie,minthamélyet sóhajtott

volna.– A szükséges adatok a következők: az alany kora, súlya, magassága, alkata, koponyaformája,

megközelítőszókincse,kézügyessége,érzelmisajátosságai,érdeklődésiköre,szokásai,hóbortjaiésambíciói.Ugyancsakkikellértékelnemazanyával,valamintazönnelvalókapcsolatát.Dr.MerrinoeelszörnyedvebámultKandiMatyifalnagyságúarcába.–Nemisvagyigényes!–Nem,uram–hagytaráegyszerűenKandiMatyi.Azutánhozzátette:

– Ha szabadna javasolnom valamit, uram, talán próbáljon meg beszámolni Timothyról a sajátszavaival.Énmajdközbenkiszűrömamegfelelőadatokat.Dr. Merrinoe figyelmét túlságosan lekötötte a szóban forgó téma, úgyhogy nem vette észre,

micsodafontosmérföldkőhözértekazelektronikusszámítógépektörténetében.Ezvoltazelsőeset,hogyegyilyengépönállójavaslatottett.– Véleményem szerint – kezdte elmerengve a tudós –, Timothynak egyetlen kiemelkedő

tulajdonságavan:akonokság.Olyankonok,mintegyöszvér.Kezdetbenazzaláltattammagam,hogypusztán erőteljes önállósági ösztönnel állunk szemben, mindazonáltal... – és mondta, mondta,végigbeszélteaféldélutánt,gyóntaproblémáitamagaalkottagépnek.KandiMatyibékésenhallgatta,szögletesszemébenegynagy,kubistabagolycsalókatompaságaült.Dr.Merrinoevégül,úgylátszott,kimerítetteatémátéssajátmagát.Mondatközepénszakítottafélbe

mondókáját, a lényeget már el is felejtette, bután pislogott, és úgy érezte, kicsit talán túlerőltettemagátazutóbbiidőben.KandiMatyimegragadtaazalkalmat,éskihirdetteítéletét:–A fennálló bizonyítékok alapján, uram, kétségtelenülmegállapítható az alkalmazkodóképesség

hiánya.Mindamellettazeset...– Alkalmazkodóképesség! – horkant fel dr. Merrinoe. – Hát persze, hogy a fiú képtelen

alkalmazkodni.Ezértfecséreltemmostanáigazidőmet,hogyeztvalahogymegértessemveled?!KandiMatyiszemefelragyogott.–Nemúgyértem,hogyTimothynemképesalkalmazkodni–közölte.–Ön,uram,azönalkalmazkodóképességébenvanahiba.Dr.Merrinoeugyancsakigyekezettmegőriznitudóselfogulatlanságafoszlányait.– Figyelemre méltó elmélet – bólintott némi gúnnyal. – Természetesen, ugyebár, erre is tudsz

orvosságot...–Természetesen–hagytaráKandiMatyi.–Minthogyönnemtudtafelkelteniagyermekszellemi

kíváncsiságát,következésképpenmásstimulusalkalmazandó.–Mégpedig?–érdeklődöttdr.Merrinoe.–Én–felelteKandiMatyi.

Dr. Merrinoe csendesen becsukta maga mögött az ajtót, és nagy nehezen sikerült egy fáradtmosolytmegereszteniefeleségeirányába.–Jólmentamunka,édes?–kérdezteMary.Dr. Merrinoe jóleső elégtétellel nyugtázta, hogy felesége harminchét éves korára is még

bámulatosancsinos.Hja,eznagyvigasz!– Rémesen – felelte a tudós. – Elértük azt a stádiumot, hogy az agy felesel!... Na, kapok egy

szenvedélyespuszit?–Inkábbfinomat,mintszenvedélyeset–mondtaazasszony.–Odaégavacsorám.Atudósengedelmesenszolidabbrafogtahangulatát,és finom,háziaskispuszitnyomott felesége

orcájára.–Timothyholvan?–kérdeztecsakúgymellékesen.–Kalandfilmetnézatévében–mondtaMary.Dr.Merrinoeolyanzajthallatott,mintegykipukkadtgumikerék.–Legszívesebbenfejszévelhasogatnámfelaztazátkozottskatulyát.Tönkretesziagyerekönálló

gondolkozását,nembeszélveazítélőképességéről.Bezzegénazőkorában!...–Vigyázz,édes–szakítottafélbeaszeretőhitves–,nepazaroldazadrenalint.Igazánszeretném,ha

egykicsitügyelnélaszavaidra.Legalábbisitthon.Milesz,hameghalljaagyerek?

–Khm,khm.Vacsorázottmárakiszseni?–Igen,mindenképpenmegakartanézniafilmet.–Mindenképpenmegakartanézniafilmet!–visszhangoztaMerrinoeingerülten,mígátmentekaz

ebédlőbe. – No, nem baj, végtére örülhetünk, hogy egyszer békésen vacsorázhatunk kettesben.Különbenutánamajdleszegykisbeszédemafiatalemberrel...Nemégettodavalami?–Csaktefüstölögsz,édes–sóhajtottMary.–Monddcsak,nemkéneelmennedegyidegorvoshoz?–Timothymiatt?–Dehogyis.Magadmiatt.Timothyvalnincs semmibaj,de temáregyextraméretű szorongásos

neurózistszedtélösszemiatta.Habékébenhagynádagyereket,mindnyájunknakkellemesebbvolnaazélete.–Szorongásosneurózis!Hamegkérdezemafiút,minyolcvanegynekanégyzetgyöke,fejreáll!–Énis.Dr.Merrinoeigyekezettajkárafensőbbségesésegybenkéjesmosolyterőltetni.–Nemazeszedértvettelekel,drágám.–ÉnpedignemazeszéértszültemTimothyt–vágottvisszaazasszony.–Mostpedighagydabbaa

vitát,ártazemésztésednek.Dr. Merrinoe nem vitatkozott. Mogorván bámult a tányérjára, és elmélkedett. Mary könnyen

napirendretérafiúszellemivisszamaradottságafelett.Szépasszonyokáltalábannemsokattörődnekaszellemiekkel.Marynekperszeelég,haszép,deTimothynakmárkevésbé.Azabajafiúval–gondoltaborúsandr.Merrinoe–,hogynincssemmihatározott jellemvonása.

Személyisége színtelen, csúnyának nem csúnya, de valahogy olyan az arca, mint amit csak úgyhevenyében odakentek; mintha a Teremtő épp az utolsó ecsetvonásoknál tartott volna, amikorebédelnihívták.Dr.Merrinoenagysokára lecsillapodott,éséppenmásodikcsészekávéjátkortyolgatta, sközben

cigarettáragyújtott,amikorbúsábrándjainaktárgyabetoppantaszobába.–Helló,papa!–szóltTimothy,ésóvatosanbekukkantottazajtómögül.–Helló,öreg!–mondtadr.Merrinoe,ésszájátkínosigyekezettelbarátságosmosolyrahúzta.Timothyazonbanmásképpértelmezteazatyaigrimaszt,úgyhogymélyrészvéttelmegkérdezte:–Megintafogadfáj?–Nemfájafogam!–mennydörögteazatya.–Mibőlgondolod,hogyafogamfáj?–Csakúgy.–Nebeszéljostobaságokat!Na,hogytetszettafilm?–Tűrhetően.Perszehaűrrepülésrőlszól,jobblettvolna.–Haérdekelazűrrepülés–mondtadiplomatikusandr.Merrinoe–,haddkérdezzemmeg,hogyan

számítanádkiegyholdrakétakilövésisebességét?–Sehogy.Inkábbcsinálokegyholdrakétát.–Hohó,fiacskám,ahhoziscsakmatematikakell!Timothyásított.–Azértnézemszívesebbenatévét.–Atyjaábrázatamegintahevenyfogfájástüneteitmutatta.– Timothy – szólalt meg újra Merrinoe fölöttébb nyájasan. – Mit szólnál hozzá, ha holnap

elvinnélekmegnézniKandiMatyit?–Aztazócskagondolkodómasinát,amitmostanábandobtatokössze?–Azt.–Hát...holnapszombatvan,igaz?–Igen.Miértkérded?Timothymélylélegzetetvett.–Szerettemvolnamozibamenni.

Dr.Merrinoemégmélyebblélegzetetvett.–Velemjössz,ésmegnézedazagyat!Mrs.Merrinoemélységesenkétségbeesettpillantástvetettaférjére.Epillantásbólatudósvilágosan

kiolvashatta,hogymilyenkellemetlenfélóravárrá,mihelytTimothylefeküdt.

SzombatdélutánegymagasférfimegegykisfiúróttaahétvégisíricsöndbeburkolódzottImperialElectric konszern beláthatatlan útjait. Dr. Merrinoe kíváncsisággal elegy lemondással vezette beTimothyt–kibenlemondássalelegyedettakíváncsiság–arézhuzalokpókhálójánakközepébe,aholKandiMatyiszövögetteelektronikusálmait.Keskeny lépcsőnmásztak fel az irányítószobába. Dr.Merrinoemegnyomta a főkapcsolót, mire

KandiMatyiálmosanpislantott.Timothykisséfelfigyelt.–Ébrenvagyok,uram–szóltKandiMatyi.–Kérhetemazutasításait?Dr.MerrinoeleültetteTimothytanézőszékbe.– Itt hagyom Timothy fiamat, dolgom van az irodámban. Felelj neki, bármit kérdez, és

szórakoztasdel,mígvisszajövök.–Igenis,uram–kongtaKandiMatyi.Dr.Merrinoeesküdnimertvolnará,hogyazelektronikusagykacsintott.LefelémenetméghallottaTimothynagyhangúnyitókérdését:– Ha másfél mókus másfél nap alatt másfél mogyorót eszik, hány mogyorót eszik meg kilenc

mókuskilencnapalatt?– Nyolcvanegyet – motyogta szórakozottan a tudós, ám meglepetten nézett hátra, amikor

meghallottaazagyválaszát:–Ötvennégyet,uram.Ezt követőleg két óra hosszat az irodájában ült dr.Merrinoe, és elmerült egy olcsó fantasztikus

ponyva olvasásába.Hirtelen felpillantott, az órára nézett, azután éppoly hirtelen kizökkent abból avilágból,aholkétéltűnyolclábúakkergetnekszépségesföldileányokat,éskishíjánelisfogjákőket.Kétteljesóra!MikorőlegfeljebbháromnegyedórátakartaotthagyniTimothyt!Dr.Merrinoegyorsanbelepottyantottaaponyvátaz„Elintézendő”feliratúkosárba,azutánkirohant

azirodából,ésmardosókétségekközepettetartottazirányítószobafelé.Szép,szép,haKandiMatyimegpróbálja megreparálni Timothyt, de mi lesz, ha netán Timothy próbálja megreparálni KandiMatyit?!Ahogy dobogó szívvel ügetett fel a lépcsőn, olyanforma zajt hallott, mintha a gyorsbeszéd

világbajnoka kínaiul tartana bemelegítő edzést. Ám ahogy benyitott az ajtón, a kukorékoláscsillapodott, s a beszéd felismerhetővé vált. Néhány pattogó hang jelezte, hogy Kandi Matyimagasnyomásúelőadásavégetért.Timothymélyenaludt.Dr.Merrinoefellélegzett.– A kísérlet nem járt a kívánt eredménnyel, úgy látom – jegyezte meg, miközben jámborul

hortyogófiacskájáranézett.– Egyszerűmélyhipnózis, uram –magyaráztaKandiMatyi. – Szükségesnekmutatkozott a gátló

tényezőkáthidalása,különbennemtudtamvolnakellőlegbeprogramozni.–Mitcsinálni?!–Beprogramozni.Ez időszerint túlvanahaladófokúmatematikafizika tanfolyamon.Remélem,

uram,elégedettleszazeredménnyel.–Csakegycsekélységetszeretnékmegjegyezni–törtfelnagynehezenatudósbólaszó.–Afiam

ugyanis,hanemtudnád,tegyengeelméjűfonográf,nemgép.–Valóban,uram–hagytaráKandiMatyi.–Éppezérthetvenszázalékospontatlanságiráhagyással

dolgoztam.Szíveskednéktalángyengédenfelébreszteni.A tudós engedelmeskedett. Néhány pillanat múlva Timothy kinyitotta szemét, ásított és

nyújtózkodott.–Igenérdekes–mondtakisséálmosan–,denemmehetnénkmárhaza?Éhesvagyok.Dr.Merrinoeszánakozómosolytküldöttazelektronikusagyfelé.KandiMatyiazonbanegyszót

semszólt–szemmelláthatóanhibernálhatnékjavolt.Az első reakció a szokatlan csendben elköltött vacsora után következett. Timothy ezúttal nem

ragadt rá a televízióra, hanembesurrant atyjakönyvtárába, éskisvártatva egykönyvvel tért vissza.Azutánletelepedettegycsendeszugba,ésolvasásbamerült.–Terrorizáltadagyereket–suttogtavádlónMary.–Mitörténtköztetekdélután?–Semmi–mondtakissékelletlenüldr.Merrinoe.–Azégvilágonsemmi.Csakotthagytam,hadd

játsszonKandiMatyival,mígénfeldolgoztamarestanciámat.–Hát valaki terrorizálta, az biztos –mondta csökönyösenMary. –Vagy pedig valami betegség

bujkálbenne.Timothyfelnézettakönyvből.–Gondoljátok,hogyazemberténylegláthatatlannátudjatennimagát?–kérdezte.–Ugyan,dehogyis–mondtaazapja.–Miért?–Mertezakönyvarrólszól.Aláthatatlanember.Egészjósztori.Dr.Merrinoe-nakeszébejutottifjúkoriH.G.Wells-rajongása,éselcsodálkozott.– Nem lesz egy kicsit nehéz neked az a könyv, Timothy? Én legalább tizennégy éves voltam,

amikorelolvastam!Timothymosolygott.–Kicsit régimódi, de azértmegyvalahogy...No,mit szólnál egyparti sakkhoz, papa?Régnem

játszottunkmár.Dr.Merrinoekissékényelmetlenüléreztemagát.–Hiszentenemisszeretszsakkozni...Mindigaztmondtad,unod.– Untam is – mondta Timothy egyszerűen. – De akkor még fiatalabb voltam. – Megdörzsölte

szeplőshomlokát,ésegypillanatigtétovánmagaelébámult.Azutánodamentafiókosszekrényhez,elővetteasakktáblát,éskezdtefelállítaniafigurákat.Közbennyájasanatyjáramosolygott.–Azthiszem,énbemegyektévétnézni–mondtaelhalóhangonMrs.Merrinoe–,amígti,zsenik,

egymásköztmegverekedtek.Dr.Merrinoeránézett,tehetetlenülvállatvont,azutánasakktáblánakszentelteafigyelmét.–Dühösleszel,hamegverlek?–Nebeszéljszamárságokat!–morogtadr.Merrinoe,azzalakirályelőttigyaloggalnyitott.–Sőt,

őszinténörülnék,ésmeglennéklepve.–Énnem–közölteTimothy.Negyedóraelteltévelazonbanapjakönnyűszerrelmegmattolta–ésfellélegzett.Afiúarégimaradt,

legalábbisnagyjából.–Nemvagyalegjobbformádban–mondtaszemrehányóanTimothy.–Demegvertelek,nem?Timothyarcánravaszmosolyvillantát.–Játsszunkvisszavágót.Eszembejutottegyjónyitólépés.–Bosszúraszomjazol?–kérdezteszárazondr.Merrinoe.Felállítottaafigurákat.Timothykisséösszeráncoltahomlokát,aztántétovázvamegszólalt:–Hamegverlek,adsztizenötdollárt?–Micsodaaa?!–Aztkérdeztem,adsz-etizenötdollárt,hamegverlek?

Dr.Merrinoekomoranszemléltemagzatát.–Ésmitadszte,haénnyerek?–Hetiharminccentetegyévenát–vágtaráTimothy.–Eztisztességesajánlat,nem?– Azt hiszem – mosolygott fanyarul a tudós. – Remélem, ez jó lecke lesz. Mire kell a tizenöt

dollár?Timothyvigyorgott.–Majdavégénmegmondom.–Tejössz–szóltkomorandr.Merrinoe.

Valamivel több mint két óra hosszat tartott a játszma, és klasszikus volt a maga nemében. Dr.Merrinoe kezdetben gondatlanul lépegetett, később már óvatosabb lett. Húsz perc múlva gyorsegymásutánbanelveszítettegyhuszártmegegyfutót,mígTimothymegúsztaháromgyalogáldozattal.A tudós szemmel láthatólag elkedvetlenedett.Mostmár halálos koncentrációval játszott, egészen

addig a szenzációs húzásig, amellyel a játszmát lett volna hivatva megnyerni, de amely végülcsodálatosképpenakirálynőjébekerült.EzalattTimothyegy-egy lépésközöttakönyvébemélyedt.Szintevonakodottmegadniatyjánaka

kegyelemdöfést,mertközbenmégelolvastaaregénytizenhetedikfejezetét.– Timothy – szólalt meg elfúló hangon dr. Merrinoe, miközben pénztárcájáért nyúlt –, hogy

csináltad?– Ó, csak a séma szerint – mondta rejtelmesen a fiú. Mélységes csönd közepette zsebelte be

nyereségét Timothy, de előbb gondosanmegszámolta a bankjegyeket.Atyja szorongva nézte ezt azsebkiadásúkisFrankensteint,tulajdonhúsátésvérét.Dr.Merrinoeidővelfelfedezteasötéttrükkmögöttrejlőcélzatosságot.–Mitcsinálszapénzzel?–érdeklődött.–Veszekegypárholmit,amireakísérleteimhezszükségemvan.–Aha–mondtakábándr.Merrinoe.Timothyásított.–Azthiszem,mostlefekszem.Köszönömajátékot,papa.Remélem,nembánod,hogyvesztettél.–Ó,dehogy–mondtafogcsikorgatvaazapja.–Őszinténélveztem.Mrs. Merrinoe-nak a televízió iránti érdeklődése már abban a pillanatban a nullpontra zuhant,

amint Timothy nyerésbe lendült. Szent borzalommal figyelte nyugovóra térő kicsiny gyermekét.Észrevette,hogyTimothyelszántanszorongatjahónaalattAláthatatlanembert.Amikoragyerekmögöttbecsukódottazajtó,Maryúgytámadtaférjére,akárazanyatigris:–Mitörténtakisfiammal?!Mitcsináltálvele?!–Énsemmit...azégvilágonsemmit–mondtatehetetlenüldr.Merrinoe.–BizonyáraKandiMatyi

tanítottamegegypártrükkre,demajdelmúlik.– Elmúlik?! – horkant fel Mary. – Nahát, azt szívből remélem, mert különben... Ha az az

elektronikusverklicsakegyhajaszálátismeggörbítetteTimothynak,hátén...én...–ÉsMaryvillámlótekintettelmértevégigéletepárját.Dr.MerrinoeKandiMatyihipnotikusprogramozásáragondolt,ésmegremegett.

A hétvége hátralevő részében kényszeredett fegyverszünet uralkodott aMerrinoe családban. Dr.Merrinoelehetőlegkitértafiaútjából,mígTimothyidejenagyrészétszobájamagányábantöltötte.Atudóscsakhamarfelfedezte,hogydolgozószobájábólmégnéhánykönyveltűnt,köztükegytestes

kötetahullámmechanikáról.HogyTimothyhullámmechanikaiismereteittökéletesítse–ezagondolat

már nem volt nevetséges: rémítő volt.De a tudós nem szólt egy szót sem,mert okosabbnak véltenémánkivárniazeredményt.Nemkellettsokáigvárnia.Aviharhétfő este tört ki.Hosszúés eredménytelenkísérletsorozatutánhazatérvedr.Merrinoe-t

hisztérikusfeleségfogadtaaküszöbön.–Hálaistennek,hogymegjöttél!–zokogtaMary.–Egyórájapróbállakfelhívni!Azonnalcsinálj

valamitTimothyval,mertmegőrülök!–Timothyval?–kérdezteidegesendr.Merrinoe.–Miért,holvan?Valamibajatörtént?–Hogybajatörtént-e?!–sikoltottaazasszony.–Majdmindjártmeglátod!Epillanatbanfeltárultazebédlőajtaja,segypárcipőjöttfeléjükazelőszobában.Acipőbennem

voltmás,csakegypárzokni,fölöttepedigegylakatlanfiúruha.–Helló,papa!–mondtaderűsenTimothy.–Gondoltam,megleplek.Dr.Merrinoehátráltajelenségelől.–Timothy–nyögtekiaztán.–Mittettél?–Átrendeztemamolekulárisstruktúrámat–mondtaTimothyalegteljesebblelkinyugalommal.–A

törésmutatómatpedignulláraredukáltam.–Dehátez...dehátez...lehetetlen!–Eztmármáskorismondtad,pedighátnézzrám!Akönyvbenismegcsináltaazapacák,hátén

mértnecsinálhatnám?Dr.Merrinoehomlokátkiverteaveríték.–Dehát,Timothy,azistenért!Azakönyvcsakmese!Kitalálttörténet.Ilyesmiavalóságbannem

történhetmeg!–Pedigmegtörtént–közölteTimothy.–Érzedakezemet?–Neméppengyengédenoldalbabökte

apját.–Szerintedezmese?Kitalálttörténet?Dr.Merrinoeköhögött,aztánhirtelenleült,mertúgyérezte,megroggyantatérde.Mrs.Merrinoe

elértteljesítőképességevégsőhatáráig,ésjólidőzítettájulássaldőlthitvesekarjába.– Látod, mit csináltál? – pihegett dühösen a tudós. – Fektessük a díványra. – És nagy nehezen

odavonszoltafeleségeernyedttestét.Amunkábankétláthatatlankézsegítette.SikerültvégülelhelyezniükMarytaheverőn,majdatudósszánalmasanfordultazüresöltönyhöz.–Hátez...eztmeg...hogyan?...– A készülék a szobámban van – mondta Timothy. Megsejtette, mi lenne apja következő

hadmozdulata,úgyhogygyorsanhozzátette:–Nem,nemenjbe!Méghalálosáramütéstkapsz,vagyláthatatlanleszel,vagyvalami.Aszobámbamátólfogvacsakénléphetekbe.Dr.Merrinoemáréppenmennydörögniakart,demégidejébenmegfékeztemagát.– Rendben van, fiacskám – mondta jámborul. – De Timothy... az istenért... hogy fogsz

visszaváltozni?Gyermekikacagáscsilingeltafülébe.–Sehogy!Eszembesejut!Jóvicc!Képzeldel,mitszólnakmajdaziskolában!Dr.Merrinoemegborzongott.Úristen,mitfogszólniavilág!Nomegazsemmindegy,hogymit

fogtenniavilág.EpercbenMarykinyitottaaszemét.Felnézett,ésúgylátszott,mindjártelkezdsikoltozni.Hátezzel

beteltamérték.Dr.Merrinoe-telfogtaavakrémület.– Timothy, azonnal tessék visszaváltozni!Muszáj, nem érted? – fogta könyörgőre a szót. – Ez

egyszerűen nem illik! Elvégre... – Egyre jobban belezavarodott a mondókájába. Lelkében ihletértfohászkodott.Hogyacsudábantartsonazemberkordábanegyláthatatlanfiúgyermeket?Aztánhirtelensugallatatámadt.–Fogadokhuszonötdollárba,hogynemistudszvisszaváltozni!–mondtaletörten.

–Tartom!–vágtaráTimothy.Öltöny,zokni,cipőmintegyáramütésreakcióbalendült.Ajtónyílt,ajtócsapódott,ésaláthatatlankisfiúhármasávalvettefelfeléalépcsőfokokat.Dr.Merrinoelemondósóhajjalfordultfeleségéhez,ésbiztatóanmegveregetteakezét.– Beadom a válókeresetet – sziszegte dühösen az asszony. – Különlegesen kegyetlen bánásmód

miatt.Temegazazeszeveszettagy!–Ej,ej,Mary–nyugtatgattaatudós.–Majdmeglátod,nemleszsemmibaj.Csaképpenrajtakell

tartanunkaszemünketegydarabig.–Rajtatartaniaszemünket!Éshaelhatározza,hogyfehéregérréváltoztatbennünket?–Nonem,nem,azértnemolyannagyabaj, édesem.Haegykicsit értenéla fizikához,könnyen

megtudnám...–Haén értenéka fizikához?!– csattant fel az asszony.–Miért, te talán láthatatlanná tudod tenni

magad?Nelégymárolyanütődött!–Megtörölteszemét,szipogott.–Ezazördögműve!HacsakazördögötismegnemprogramoztaKandiMatyi,dr.Merrinoealighitte,hogyvolnaannyi

tudományos ismerete,ami ittkihúzhatjaőtacsávából.Maryazonbannemvolt tudományosvitáhozvalókedvében,úgyhogyatudósnemerőltetteadolgot.Mit meg nem adott volna érte, ha láthatja, amint Timothy megint láthatóvá válik! De hát ez

valahogynemigenvoltajánlatos,úgyhogyatudósletelepedett,ésfeszültfigyelemmelvárt.Odafent titokzatos zümmögés hallatszott. Mint egy dongó tompa zaja. Hirtelen éles sistergésre

váltottahang,azutánlassanelcsendesedett.Ezutánüvegcsörömpöléshallatszottvagyahhozhasonló.NéhánypercmúlvaTimothy lépett be a szobába: kerek, kézzelfoghatóképénnyájasmosoly.Dr.

Merrinoe a homlokát törölgette. Timothy szemében azonban megpillantotta az elszánt villogást,úgyhogygyorsanatárcájáértnyúlt.Kivettbelőlekéttízestésegyötöst.–Mostpedig,Timothy–mondtadr.Merrinoe,miközbenabankjegyeketlassanlebegtetteafiúarca

előtt–,ígérdmegszépen,hogysohatöbbésenkitéssemmitnemteszelláthatatlannáazzala...azzalakészülékkel. Valójában az volna a legokosabb, hamégma este szétszednéd. Persze a tudományospontosságkedvéértfeljegyzekegy-kétadatot,de...– Az én szobámba pedig nem megy be senki! – szakította félbe eltökélten Timothy. Keze

összezárultabankjegyekkörül.–Egyszermegcsináltam,deezzelmárnemisérdekeltovább.Csakazért dolgoztam ki, mert te azt mondtad, lehetetlen. De éppen az imént találtam egy lényegesenérdekesebbproblémát.–Mégpedig?–sipítottaélesfejhangondr.Merrinoe.–Azantigravitációt–mosolygottüdvözültenTimothy.Dr.Merrinoeúgyérezte,elsötétülkörülötteavilág.Aszobatáncraperdült,apadlófelemelkedett,

és kis híján orrba vágta. Messziről, nagyon messziről hallotta Timothy hangját, amint lelkesenmagyarázza,hogyazáltalánosrelativitáselméletegypicikét,egyegészenpicikéttéves.Dr.Merrinoe-tazonbanadologgyakorlatioldalasokkaljobbanizgatta.Márazontörteafejét,vajonmennyibefogkerülnineki,hogyTimothyneutazzonaHoldra.

TARTALOM

AlfredBesterANYIKORGÓIDEGENIsaacAsimovLOGIKAA.E.VanVogtASZUNNYADÓM.Jemcev–J.ParnovAFELLÁZADTHARMINCTRILLIÓ

VÁRATLANFORDULATASZORDONGNOHI-FENNSÍKÖRDÖGECSILLAGOKVÁNDORA...EGYÉVMÚLVA

PoulAndersonNEVEZZJOE-NAKEdmundCooperGYEREKEKÉSROBOTOK

TableofContentsAlfredBesterANYIKORGÓIDEGENIsaacAsimovLOGIKAA.E.VanVogtASZUNNYADÓM.Jemcev–J.ParnovAFELLÁZADTHARMINCTRILLIÓ

VÁRATLANFORDULATASZORDONGNOHI-FENNSÍKÖRDÖGECSILLAGOKVÁNDORA...EGYÉVMÚLVA

PoulAndersonNEVEZZJOE-NAKEdmundCooperGYEREKEKÉSROBOTOK