2005. november-december

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2005. november-decemberIX. évfolyam 9-10. (98-99.) szám

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

A NAGY OKTÓBER ÉLÕ HATÁSAA kizsákmányolók és elnyomók, a mun-

kásmozgalom régi és új opportunistái im-már évszázada üldözik és kiforgatják Marx,Engels, Lenin tanításait. De ezek a tanítá-sok élnek és élni fognak. Hiába mért átme-neti vereséget a kelet-európai szocialistarendszerekre a NATO, hiába formálnak újszent szövetségeket a nemzetközi monopó-liumok és finánctõkés világszervezetek,hiába törlik el a mai �bonapartisták� no-vember 7.-e ünnepét, s akarják eltávolítania moszkvai Vörös térrõl Lenint, eltüntetnia szovjet és a nemzetközi kommunistamozgalom hõseinek emlékét a Kreml elõlés falaiból � a Nagy Október szelleme él!

Él a népek békevágya, amit a gyõztesszovjethatalom legelsõ dekrétumába fog-lalt; él a világ földmûvelõinek milliárdjai-ban a földéhség, a fizikai és szellemi bér-munkásokban a felszabadulás forró óhaja,az elnyomott népekben az emancipációstörekvés. Él az ázsiai népek reménységénekjelképeként a világ területének és lakossá-gának egyötödét-egyhatodát kitevõ, szo-cializmust építõ, szédületes gyorsasággalfejlõdõ Kína, az amerikai népek számárapéldát mutató Kuba, az eltökélten imperia-lista-ellenes Venezuela. Él és ellenállhatat-lanul szélesedik a világ népeinek mozgal-ma a háborús agresszió befejezéséért, abékéért, a szociális jogokért, az ökológiaiválság megszüntetéséért.

Földünk új elhúzódó gazdasági vál-sággal küzd. Nõ a munkanélküliség, foko-zódik a kizsákmányolás. Soha nem látottúj népvándorlás, migráció bontakozik ki:szabályozatlanságának tragikus következ-ményeit éppen napjainkban éli át Francia-ország, lángjai átterjedtek Belgiumba ésNémetországba is. A viharosan fejlõdõ tu-dományos-technikai forradalom már mamegoldhatná az emberiség minden gond-ját, ha békés alkalmazását nem gáncsolnáka tõke urai. Színre lépett az újfasizmus ésneonácizmus, hogy eltiporja a felszabadulá-si törekvéseket szerte a világon.

Az Európa Tanácsban a jobboldal,magyar tagjaival egyetemben, új antikom-munista kampányt indított, követelve akommunista és más haladó erõk betiltását,vezetõinek bebörtönzését, amint azt a Bal-tikum kormányai már régen gyakorolják.Aljas propaganda folyik annak érdekében,

hogy az európai országok hatóságai rom-bolják le az antifasiszta harchoz is kötõdõszimbólumokat, gyalázzák meg az emlék-mûveket, üldözzék kíméletlenül a balolda-li mozgalmakat és szimpatizánsaikat. Szé-gyen, hogy mindezt a magyar sajtó, még amagát baloldalinak valló A SZABADSÁGis, elhallgatja. Különösen Kelet-Európá-ban akarnak új hadállásokat kiépíteni, arraa mintára, ahogyan Grúziában és Ukrajná-ban tették: �narancsos forradalmakat�robbantanak ki, hogy útját állják a közép-keleti, ázsiai, afrikai népek ébredésének.

Márpedig az ébredés megkezdõdött.Oroszországban a marxista-leninista kom-munisták vezetésével az 1905-1917-estanácsok mintájára önszervezõdéseket,helyi és területi önigazgatási szerveket,önvédelmi bizottságokat hoznak létrealulról, összefogva a baloldali népi-haza-fias erõkkel. Az oroszországi kommunistákmost lezajlott kongresszusa minden haza-fias-baloldali erõt együttmûködésre hí-vott fel az ország megmentése érdeké-ben. Népi referendum elé bocsátja a hala-dó erõk minimális programját; népi-de-mokratikus jellegû vívmányok kiharcolásáttûzte ki közvetlen célul a szocializmusbavaló átmenet elõkészítésére, és a parlamen-ti eszközök kihasználása mellett széleskörûtömegmozgalmakat szervez a meghirde-tett politikai célokért.

Olaszoszágban, Franciaországban,Németországban az elmúlt években sike-rült megzavarni a viszonylag progresszí-vabb irányú demokratikus együttmûködést,jobbfelé tolni a kormányzást. Most, a gaz-dasági és társadalmi válság mélyülése ide-jén, a baloldali erõk az összefogás újjá-szervezésén fáradoznak. Ezen munkál-kodnak a szilárdabb marxista-leninista elvi-eszmei alapokon álló, önállóságukat féltveõrzõ, de tapasztalt népfrontos politikát foly-tató portugál, görög és más kommunistaés munkáspártok is. Dél-Amerika nem egyországának kommunista pártjai szinténezen az úton tudnak elõbbre törni: nemzárkóznak szektásságba, de nem is adjákfel önállóságukat, távlati céljaikat.

A kommunista és munkáspártok túlnyo-mó többsége közös nyilatkozatokban ésvilágtalálkozók záródokumentumaiban is

(folytatás a 2. oldalon) (folytatás a 2. oldalon)

Rozsnyai Ervin:

Kettõs feladatA Munkáspárt bomlása tünetként jelzi

és újabb szövõdménnyel súlyosbítja a bal-oldal általános válságát. A válság oka éslényege egyetlen mondatba sûríthetõ: nincsmarxi-lenini pártunk. Párt nélkül nem fo-gunk kilábalni nyomorúságos helyzetünk-bõl. Kommunista pártot azonban nem le-het egyik napról a másikra, szavazással,névváltoztatással, hangzatos deklarációk-kal létrehozni. Amíg nem lesz kapcsolatunka tömegekkel, amíg el vagyunk szigetelvea munkásoktól és az ifjúságtól, tapodtat semjuthatunk elõre. Annak pedig, hogy az el-szigeteltségbõl kitörjünk, van egy mellõz-hetetlen feltétele: szívós csapatmunkával kikell dolgoznunk egy tudományos megala-pozottságú programot, amely a szocialistairányú rendszerek tanulságait kritikusanhasznosítva, meggyõzõ szocialista alter-natívát kínál a tömegeknek. A véres, kor-rupt kapitalista világrend ma már gyûlöletesaz emberek túlnyomó többsége számára.Mégsem fognak hatékonyan szembe-szegülni vele, ha nincs világos céljuk, von-zó és megvalósítható alternatívájuk; ha ezaz alternatíva nem válik anyagi-szervezõerõvé a marxi-lenini gondolatot megtes-tesítõ kommunista pártban.

Ma félelmes akadályként tornyosul amarxi-lenini párt újjászervezésének még aszándéka elõtt is az idestova fél évszázadapusztító ideológiai zûrzavar: annak a rága-lomözönnek a következménye, amely szü-net nélkül zúdul mind a mai napig a voltszocialista országok és a nemzetközi kom-munista mozgalom történetére és vezetõire.Ez az eszmei pestis két irányban pusztít:szétzilálja saját sorainkat, kifelé pedig � a�Sztálin = Hitler� képlettel � eltaszítjatõlünk a tömegeket, elzárja elõlük a szo-cialista perspektívát, s ezzel meghiúsítja azégetõ társadalmi problémák megoldá-sának egyetlen lehetõségét.

A következetes baloldal világméretûszétziláltsága miatt növekvõ agresszivitás-sal folyik a multinacionális tõke támadása.A tudományos és technikai forradalomvívmányait kíméletlenül saját profitcéljaik

22005. november-december Dialektika

deklarálja: a fõ veszély jelenleg az impe-rialista neokolonializmus, a radikálisjobboldal fasizmussal terhes elõretörése.Ennek megakadályozása végett a helyisajátosságokat gondosan elemzõ, szélesszövetségi politikára ösztönzik a testvér-pártokat. Ez a politika korunk marxis-ta-leninista stratégiai-taktikai realitása!

Magyarország 1917 után szinte elsõ-ként próbálta követni az Osztrák-MagyarMonarchia összeomlása után az oroszor-szági szocialista forradalom példáját. Abolsevikokat követve, az 1918 novembe-rében megalakult� immár 87. éve mûködõ� magyarországi kommunista párt szinténnépi összefogás révén, a baloldali szociál-demokratákkal, a szakszervezetekben tö-mörülõ munkásokkal és a szegényparasz-tokkal szövetségre lépve tudta megtennielsõ lépéseit a szocialista rendszer kiépítésefelé. A Magyarországi Tanácsköztársa-ság az országra támadó burzsoá hadsere-gekkel szemben honvédõ háborút folyta-tott, nem úgy, mint az ellenforradalmi Hor-thy-kormányzatok, amelyek az antant-erõksegítségével kerültek uralomra. Aki ismeria magyar történelmet, tisztában van vele,hogy Horthyék fogadták el az igazságta-lan trianoni békediktátumot, a magyar kom-munisták és haladó erõk pedig következe-tesen harcoltak ellene, az országon belülés kívül egyaránt.

Magyarország népei, soraikban a kom-munistákkal és haladó demokratikus test-véreikkel, hosszú idõn keresztül keservesenmegszenvedtek a kapitalista restauráció-ért, a fasiszta erõkkel való cimborálásért,a Hitlerrel kötött, világháborúba torkol-ló szövetségért. A háború utáni szocialis-ta építés során megtapasztalhattuk, milyennagyszerû eredményeket hoz a tömegek jó-létéért folytatott szocialista politika; emel-lett azonban azt is, hogy mennyire súlyoskövetkezményekkel járnak mind a szocia-lista demokratizmust sértõ dogmatikus-szektás kilengések, mind pedig a jobboldalirevizionista megalkuvások. A marxizmus-leninizmustól való, mindkét irányú eltérésmegingatja és aláássa a népi rendszer tö-megbázisát, akarva-akaratlanul a régi és újurak, a nemzetközi reakció kezére játszik.

Az elmúlt másfél évtized újra megmu-tatta, mit jelent a néptömegek számára arekapitalizálás: elszegényedést, az országtársadalmi szétszakadását, újabb politikaiés társadalmi deficiteket, sodródást a nem-zetközi reakció oldalán. A becsületes dol-gozó tömegek, az igaz hazafiak egészenmást akarnak, és elõbb-utóbb meg kellérteniök, hogy kapitalista alapon nem sike-rülhet az ország talpra állítása. Bebizonyo-sodott, hogy a sikeres elõbbre haladás hiá-nyának egyik legfõbb oka: a haladó de-mokratikus erõk összefogásának gyen-gesége, elsõsorban pedig a marxista erõkkorszerû megújulásának elmaradása.

Nem lehet sikeres az olyan munkáspárt,

melynek vezetése elszakad saját tömegbá-zisától, a munkásoktól, alkalmazottaktól,haladó értelmiségiektõl, a kisemberektõl,s nem tanul sem a saját hibáiból, sem a nem-zetközi tapasztalatokból. Csak bukáshozvezethet, ha lépten-nyomon súlyosan meg-sértik a munkásmozgalom belsõ demokra-tizmusát, félreismerik a hazai és nemzet-közi erõviszonyokat, semmibe veszik a reá-lis körülményekhez alkalmazkodó szövet-ségi politikát. Félrevisznek az olyan anti-marxista-antileninista nézetek, mint: �egye-dül is erõsek vagyunk�, �nincs kisebbikrossz polgári körülmények között�, vagyaz a politikai vakságra valló rögeszme,hogy nincs se hazailag, se nemzetközileg�jobboldali radikális, neofasiszta fõve-szély�. Olyan idõkben mondják mindezt,amikor világuralomra tör a bushista USA,pusztító háborúkat robbantanak ki a transz-nacionálisok, növekszik az elmaradottabbországokban, de a centrumokban is, a kí-méletlen elnyomás.

Mit ér az eddig elfelejtett s most becsa-pósan elõrángatott, hamis frázisként kongó�kommunistaság�, amelybõl csak éppen aleninizmus marad ki? Mit ér a �baloldali�demagógia a mai antikommunista hiszté-riakeltés ellen? Milyen jogon harsogjáknémelyek, hogy �a kommunisták mi va-gyunk�, miközben megtagadják a bolse-vik típusú párt szervezését mint elavul-tat, nacionalista szólamokkal vizezik fel apárt irányvonalát, ellenforradalmárok elõtthajbókolnak, gátlástalanul közösködnekjobboldaliakkal, önkényesen felrúgják amarxi-lenini szervezeti normákat, fittyethánynak saját szervezeti szabályzatukra?

Ez az eklekticizmus, ez a jobbra-balrarögtönzött kapkodás, már eddig is súlyoskárokat okozott. A vita, amely ma a mun-kásmozgalom baloldalán folyik, nemegyszerûsíthetõ személyek vetélkedésére.Mélyen elvi és gyakorlati gyökerû prob-lémáról van szó: arról, hogy visszatér-e amagyar munkásmozgalom baloldaliszárnya a marxi-lenini útra, képes-e kor-szerû kommunista párttá szervezõdni,megtalálja-e az utat a dolgozó tömegek-hez, felismeri-e a polgári demokráciakeretei között a baloldali-népi összefogáslehetséges módjait, vagy egyhelyben to-pog, sorvad, felmorzsolódik, a történe-lem süllyesztõjébe kerül?

Vannak Magyarországon is kommu-nisták, akik nem feledkeznek el a NagyOktóber tanulságairól, a marxizmus-le-ninizmus hagyományairól, nem térnek elelveitõl. Elszánták magukat, hogy átgon-doltabb, tudományos alapokon nyugvópolitikával kihúzzák a magyar baloldalimunkásmozgalmat és az országot jelenle-gi válságából, felzárkóznak a nemzetközikommunista és munkáspártok közösen ki-alakított, szolidáris irányvonalához éscselekvéséhez. Nem kívánnak letérni aNagy Október útjáról.

Széchy András

(folytatás az 1. oldalról)

alá rendelve, a multik leépítik a munkás-mozgalom harcai és a szocialista táborpuszta léte által kikényszerített szociálisintézményeket, kifosztják a �harmadik vi-lág� népeit, sorozatban indítják a rabló-háborúkat a nyersanyagokért, piacokért,stratégiai pozíciókért. Rávetõdik a Földreegy minden korábbinál szörnyûbb világ-háború árnyéka. A népek kezdik elveszíte-ni türelmüket; nõ az elégedetlenség, a ha-rag, az ösztönös ellenállás. Az uralkodóosztályok belsõ és külsõ erõszakhoz folya-modnak, hogy a szervezett ellenállást meg-elõzzék, az elnyomott osztályok pedig an-nál fogékonyabbak lesznek a szociális de-magógiára, minél megosztottabb a bal-oldal. Napról napra nõ a fasiszta veszély.

Párt és népfrontA szociális leépülés, a globális agresz-

szió és a fasizálódás súlyosan sérti a társa-dalom legkülönfélébb rétegeinek érdekeit.Természetes módon következik ebbõl aszéles, népfront-jellegû összefogás szüksé-gessége és objektív lehetõsége. Vannakilyen irányú kezdeményezések, de a tapasz-talatok egyöntetûen arra vallanak, hogykommunista párt nélkül tartós népfrontegyáltalán nem lehetséges; a csírázó egy-ségmozgalmak, bármily tiszteletre méltócélokkal lépjenek is fel, tudományosanmegalapozott program hiányában rövididõn belül szétbomlanak. Másrészt � azéremnek két oldala van � kommunista moz-galom sem lehetséges, ha elszigetelõdik akorunk életbevágó feladatainak megoldá-sában érdekelt erõktõl, a népfront lehetsé-ges résztvevõitõl (legyenek bár reformisták,polgári-demokraták vagy vallásos indít-tatásúak).

Napjaink és az elkövetkezõ idõk egyiklegfontosabb politikai sajátossága a marxi-lenini párt és a népfrontmozgalom kölcsö-nös feltételezettsége. Ebben a kölcsönhatás-ban a döntõ láncszem a párt. Az ered-ményes szövetségi politikához nem �be-lesimulásra�, nem a reménybeli szövetsé-gesekhez való eszmei hasonulásra vanszükség, ellenkezõleg: elemi kötelességünk,hogy önálló arculattal, minél céltudatosab-ban bontakoztassuk ki a marxi-lenini pártmegteremtésére irányuló erõfeszítéseinket.Záloga ez, nem pedig akadálya annak, hogykitörjünk a beszorítottságból, mielõtt fel-morzsolódnánk.

Ki a hibás körbõl!A kommunista párt eszmei és szervezeti

egység. Nálunk ma ilyen egységet lámpás-sal sem találunk, nemhogy a baloldalonáltalában, de még azok között sem, akikszívük és szubjektív meggyõzõdésük sze-rint Marx és Lenin zászlaját követik. A�marxista� jelzõt homlokukon vagy egye-

(folytatás az 1. oldalról)

(folytatás a 3. oldalon)

3 2005. november-decemberDialektika

bütt viselõ hazai politikai vezetõink (egyik)legnagyobb bûne, hogy ledobták magukról,mint valami kényelmetlen terhet, az elméle-ti munka és képzés feladatát. Tényezõivéváltak az ideológiai zûrzavarnak, ahelyetthogy az eloszlatásán fáradoztak volna; el-hajították az iránytût, amikor a legnagyobbszükség van rá.

A burzsoázia fizetett és önkéntes fullaj-tárjai göbbelsi eréllyel sulykolják a fejek-be, hogy a bukott �kommunista� rendszeréletképtelen, ostoba, tehetetlen és bûnösberendezkedés volt, hogy százmillió (vagy500 millió? vagy 500 milliárd?) ártatlan ál-dozat szárad a lelkén, stb., stb. És a mielvtársaink nemegyszer maguk is segédkez-nek – többnyire a legjobb indulattal, ügyünkmegújítására hivatkozva –, hogy a szennyeshazugságáradat elárassza az agyakat, elri-assza tõlünk a kifosztott, magukra maradttömegeket, kémiai és politikai drogok füg-gõségébe sodorja a fiatalokat. (A konstan-zi parasztra emlékeztetnek, aki jámborsá-gában önként vetett egy hasábot Husz Jánosmáglyájára, hadd süljön ropogósra az eret-nek.) Meddig fogunk még szemlesütvebeszélni saját múltunkról, hebegve véde-kezni, amikor a rabszolgakereskedõknek,az arany utáni hajszában mindenen keresz-tülgázoló gyarmatosítóknak, egész népekés kultúrák eltipróinak mai méltó örököseiés tanítványai fejünkre olvassák a szabad-ság, a demokrácia, az emberi jogok meg-sértését!

Nagy az ideológiai zûrzavar, mert nincspártunk; nincs pártunk, mert az ideológiaizûrzavarban a baloldal felbomlott, atömegek elpártoltak tõlünk. Meg kell talál-nunk a hibás körbõl a kitörési pontot. Amegoldás irányát maga a helyzet diktálja.

Kettõs feladatokHa a párt megszervezése döntõen a bal-

oldalt megosztó ideológiai zûrzavar miattkésik, akkor az alapvetõ feladat adva van:erõnkhöz mérten elõ kell mozdítanunk azideológiai tisztázást, különleges figyelmetfordítva a szocialista múlt értékelésére,amely nézeteltéréseink legfõbb forrása. Amagam részérõl úgy gondolom, hogy en-nek a bonyolult, rendkívül szerteágazó té-mának a magja a kapitalizmus és a szocia-lizmus közötti átmeneti korszak megítélése:a �ki kit gyõz le� korszakáé, amelybenharcban állnak egymással a kapitalista és aszocialista elemek. Ha nem sikerül az álla-mosított és szövetkezetesített tulajdontvalódi közösségi tartalommal megtölteni,a rendszer elveszti uralmát az általa fölfej-lesztett termelõerõkön, elbürokratizálódikés válságba kerül; ez a talaja az árulásbatorkolló opportunizmusnak, amelyet köz-vetlen felelõsség terhel a szocialista irány-zatú rendszerek pusztulásáért. A feladat ittis adva van: egyrészt a legújabb nemzet-

(folytatás a 2. oldalról) közi dokumentumok felhasználásával lekell lepleznünk az opportunista és árulóideológiák hazugságait, kimutatva, hogy az1917 októbere által elindított forradalmikorszak az eddigi történelem csúcspontjavolt; másrészt kritikailag elemeznünk kella szocialista irányzatú rendszerek gazdaságiés politikai szerkezetét, hogy általánosítanitudjuk a tanulságokat az átmeneti korszakelméletévé és egy leendõ kommunista párttávlati programjává.

Mindez nélkülözhetetlen a tömegek bi-zalmának visszanyeréséhez, de semmi-képpen sem elegendõ. Ha nem leszünk ké-pesek kapcsolatot teremteni a munkásság-gal és az ifjúsággal, szegre akaszthatjukpolitikai lelkiismeretünket. Egyelõre �elõmunkálatként � megkezdtük az idevágótapasztalatok összegyûjtését a nemzetközibaloldali sajtóból és olyan testvérmozgal-maktól, amelyek több babért arattak e téren,mint mi. Ez persze még mindig csak a kez-det; egész politikai jövõnk azon múlik,hogy meg tudjuk-e szervezni a tömegekkelvaló folyamatos gyakorlati érintkezést. Anépfrontmunkában vannak már bizonyostapasztalataink, nem tagadhatjuk azonban,hogy tulajdonképpeni tömegkapcsolatokatmind a mai napig nem sikerült kiépítenünk.Azt hiszem, hasznos lenne nyilvános ta-nácskozásokon megvitatni a szükséges gya-korlati lépéseket, a mindennapos aprómun-ka módszereit.

A tervezett program maga is kettõs:hosszabb és rövidebb távra szóló. A hosszútávú alapok felölelnék a jelenkori imperia-lizmusnak, valamint a szocialista országokés a nemzetközi munkásmozgalom tapasz-talatainak elemzõ összegezését; ezzel össz-hangban kell majd megjelölni közelebbifeladatainkat is. A legközvetlenebb napiteendõk megfogalmazását azonban sem-miképpen sem tehetjük függõvé az ideoló-giai munka állásától. Legutóbbi vezetõsé-gi ülésünkön Szilágyi elvtárs okkal tetteszóvá: szép, szép, ha megbeszéljük azelméleti feladatokat, de mi lesz holnap ésholnapután? Nyakunkon a választások, mittanácsoljunk tagságunknak és lapunkolvasóinak? A Munkáspárt válsága ügyé-ben, noha nem vagyunk politikai párt, nemlenne kötelességünk elvileg állást foglalni?

Nem vesztegethetjük továbbaz idõt!

A feladatok sokasodnak, mégpedigjóideje anélkül, hogy figyelmünk és ener-giáink legjavát a megoldásukra fordítottukvolna. Nem: ehelyett véget nem érõ, vesze-kedéssé fajuló vitákat folytatunk egymásközött immár második éve arról, hogy mi-lyen legyen a viszonyunk az Európai Bal-oldali Párthoz, a demokratikus centralizmuselvéhez, a Közgyûlés túlnyomó többségeáltal elfogadott határozatokhoz. Terméket-len viták kötik le egyébként sem bõséges

erõink jórészét, arra kárhoztatva bennün-ket, hogy érdemi munka helyett szétfõjünksaját levünkben.

Kétféle vita van: az egyik a kollektívgondolati erõfeszítés nélkülözhetetlen esz-közeként az igazság kiderítését, a közöscselekvés céljainak és módjainak kijelö-lését szolgálja, a másik önmagát ismétel-getõ szócséplésbe fullad, és meghiúsítja acselekvést. Amilyen életbevágó számunkraa viták elsõ fajtája, annyira káros ésmegengedhetetlen a második.

A munkaprogramra vonatkozó, fentebbvázolt tervezetemet a Vezetõség elé szánommegvitatásra. Az idõ sürget, fontos teendõkegész sora vár ránk.

T i l t a k o z á sVilágszerte tiltakozások fogadták az

Európa Tanács jobboldali képviselõi általkezdeményezett provokációs antikommu-nista kampányt. Sajnos a kezdeményezõkés megszavazók között magyar képviselõis akadt. A javaslat, amelynek kezdemé-nyezõi között magyar képviselõk is voltak,meghamisítja a történelmet. A kommu-nistákat, akik múlhatatlan érdemeket sze-reztek a fasizmus elleni harcban, azono-sítják a fasisztákkal, és pártjaik betiltásáratörekszenek. Követelik a munkásmozgalmiemlékmûvek, utcanevek, jelképek eltávo-lítását világméretekben. Számos országbanma is be vannak tiltva a kommunista és máshaladó pártok és szervezetek; vezetõiketbörtönbe csukják. Fokozódik a tõkés glo-balizálás ellenzõinek üldözése. Orosz-országban meg akarják semmisíteni a Le-nin Mauzóleumot, melyet az UNESCO avilágörökség részévé nyilvánított; el akar-ják távolítani a Vörös térrõl és a Kreml falá-ból az eltemetettek hamvait, köztük a nem-zetközi munkásmozgalom által megbecsültmagyar marxista forradalmár, Landler Jenõemlékhelyét is. A magyarországi sajtó el-hallgatja mindezt a magyar közvéleményelõl.

A magyarországi Marx Károly Tár-saság szolidáris a nemzetközi tiltakozással,s testvér-szervezetéhez, az OroszországiSzocialista Tudósok Közösségéhez (RU-SZO), valamint más baloldali tudományostársaságokhoz hasonlóan javasolja, hogytekintélyes nemzetközi fórumok tegyék tu-dományos és politikai vizsgálat tárgyává azimperializmus, a neokolonializmus, a szél-sõjobboldali újbarbárság bûnös cselekede-teit. Ehhez a vizsgálathoz felajánlja � máshaladó tudományos szervezõdésekhez ha-sonlóan � szakemberei segítségét.

MARX KÁROLY TÁRSASÁGMagyarország


A Marx Károly Társaság Országos Vezetõségi ülésének állásfoglalásaa folyamatban, amelynek során a forradalmimunkásmozgalomból jött erõk alkalmaz-kodnak a baloldali szocializmushoz� (értsd:a szociáldemokrata reformizmushoz). Apárt vezetõ köreihez tartozó Judith Dell-heim egy budapesti értekezleten elleneztea Kelet-Közép-Európai Szociális Fórumösszehívását, mert annak szervezésében�marxista-leninisták is részt vesznek�. 3.Ha egy párt belép az EBP-be, el kell fogad-nia az EBP Alkotmányát; ez pedig kimond-ja, hogy az EBP a legélesebben szembenáll �az antidemokratikus, sztálinista tet-tekkel és bûnökkel�. 4. A maastrichti szer-zõdés 191.§-a, valamint a 2003-as nizzaikormányközi értekezlet döntése szerint azeurópai szintû pártok kötelesek �az integ-rációs folyamat tényezõiként� hozzájárulni�az európai öntudat kialakításához�, alávet-ni mûködésüket, pénzügyeiket és szervezetiszabályzatukat az EU rendelkezéseinek ésellenõrzésének, tiszteletben tartani a “libe-rális demokráciát”. (Azt a “demokráciát”,amelynek nevében az EU aktívan támogatjaaz USA agresszív lépéseit Kuba ellen, ésjóváhagyja, hogy a második világháború-ban részt vett szovjet katonákat és parti-zánokat a balti kormányok bebörtönözzékmint háborús bûnösöket). A negatívumokellenére mi kezdettõl fogva azon az állás-ponton voltunk, hogy támogatni kell azEBP-t minden esetben, amikor a párt kiálla tömegek védelmében, a szociális vívmá-nyok leépítése ellen. Semmiképpen sem ért-hetünk egyet azonban azzal a vezetõségitagunkkal, aki így érvel az EBP-hez valócsatlakozás mellett: �Lenin a megalaku-lóban levõ angol kommunista párttól � aztkövetelte, hogy a Labour Party tagszerve-zeteként hozzák létre a pártot, és belülfolytassák tevékenységüket, mert akkorannak sokkal szélesebb lesz a hatósugara.… ez a példa vonatkoztatható az EBP-hezvaló viszonyunkra.” “Lenin gondolatokatad ahhoz, hogy miért helyes részt vennünkaz EBP-ben.” – Szerintünk ez a példa nemtalál célba. A brit Munkáspártnak testületekis tagjai voltak, elsõsorban a több milliómunkást tömörítõ szakszervezetek. Az an-gol kommunisták, ha felveszik õket az an-gol Munkáspártba, könnyebben találhattakvolna kapcsolatot az angol tömegekkel –ezért állt ki Lenin a belépés mellett. De haegy magyar baloldali párt belép a francia,német stb. pártokból összetevõdõ EBP-be,milyen tömegekkel fog könnyebben kap-csolatot találni? (Nem szólva arról, hogy abrit Munkáspárt Lenin idejében önálló poli-tikai platform nélkül mûködõ laza válasz-tási szövetség volt, az EBP-nek viszontopportunista, lényegét tekintve szociál-demokrata alapokmánya van � ezért tartóz-kodik a belépéstõl az európai kommunistapártok nagy többsége.)

“Helyes az az álláspont, hogy saját esz-meiségünket és annak kifejezését és kép-

viseletét, valamint szervezeti önállóságun-kat nem szabad a Népfrontban feladni –írja idézett elvtársunk. – De az egység éselhatárolódás egyidejûsége hibás követel-mény, hamis alternatíva. Lenin az elhatá-rolódás helyett azt követelte, hogy szinteegybeolvadva, vagyis a közös célok és fela-datok megoldásában szorosan együtt-mûködve, a bizalmat megnyerve, megbe-csülést szerezve dolgozzunk.� � Tehát miis a teendõ? Ha megõrizzük saját eszmei-ségünket és szervezeti önállóságunkat,akkor elhatárolódunk. Ha �szinte beolva-dunk” , akkor a beolvadás arányában mind-ezt fel kell adnunk. Ha viszont egyszerrekell szorosan együttmûködni és önállósá-gunkat megõrizni, akkor mégsem annyira�hamis alternatíva� �az egység és elhatá-rolódás egyidejûsége�.

Egy másik elvtársunk, aki a Társaságirányvonala elleni bírálatot az EBP meg-alakulásakor kezdte, és azóta is lankadat-lanul folytatja, a népfrontpolitika ellen-zésével vádolja Vezetõségünket: �Megen-gedhetõ-e a következetes baloldali utat ke-resõk nehezen alakuló együttmûködéséneka válságba sodrása azzal az elképesztõ in-dokolással, hogy a széles antiliberális ésantifasiszta együttmûködés kiépítésénmunkálkodók ezzel hátat fordítanak (a na-pirenden nem lévõ) forradalmi irányvonal-nak?� � De hát kik állítanak ilyet, kedvesElvtárs? Kik azok az �egyesek�, akik�Thürmer Gyulához hasonlóan, az elzár-kózás, az ,egyedül vagyunk erõsek� poli-tikáját szorgalmazzák�? Ha a Vezetõségnekazokra a tagjaira gondol, akiket �kemény-vonalasoknak� nevez, akkor minden sza-va � hogy is mondjuk � tévedés, hiszenmindig pontosan az ellenkezõjét mondtuk,írtuk és tettük annak, amit nekünk tulaj-donít. (Lásd pl. a �Dialektika� ez év júniu-si számának vezércikkét; szeretnénk továb-bá emlékeztetni arra is, hogy Társaságunkvezetõi közül többen széles körû össze-fogás-politikát valósítanak meg különbözõcivilszervezetekben, és nagyon jó kapcso-lataik vannak a baloldali értelmiséggel).

Az ellenforradalom gyõzelme után Ve-zetõségünk hangsúlyozta elsõként a nép-front szükségességét. De azt sem mulasz-tottuk el hozzátenni, hogy sem a népfront,sem semmilyen baloldali stratégiai cél-kitûzés nem valósítható meg, ha nincsmarxi-lenini pártunk; tehát kulcskérdés apárt megszervezésének ideológiai elõké-szítése. Ebben a munkában szerintünk alegfontosabb teendõk közé tartozik a voltszocialista országokra és vezetõikre szórtrágalmak cáfolata. Említett elvtársunk ez-zel szemben azon a nézeten van, hogy �aszocialista múlt értékelése nem a mai tár-sadalom igazi problémája�. Valóban: a maitömegeknek a megélhetés a mindennaposproblémájuk, nem a történelem. Csakhogy

Társaságunk vezetõi közül néhányantöbb mint egy éve bírálják a Marx KárolyTársaság és a �Dialektika� irányvonalát.Megkíséreltük nézeteltéréseinket a Veze-tõség és a Szerkesztõbizottság belsõ ügye-ként rendezni, emellett � a Társaság egysé-gének megóvása érdekében � a Vezetõségés a Szerkesztõbizottság többször is hozzá-járult, hogy a vitázók nyilvánosan kifejtsékálláspontjukat, vagy a Vezetõség vontavissza saját többségi álláspontjának közzé-tételét. A bírálatok azonban állandósultak,hangnemük eldurvult, a Társaság mûködõ-képessége és lapunk eszmeisége veszélybekerült. A Vezetõség többsége úgy látja,tájékoztatnunk kell tagságunkat és lapunkolvasóit a szûnni nem akaró vitákról, annális inkább, mert lényeges elvi kérdésekrõlvan szó.

Vezetõségünk többségének véleményeszerint napjaink döntõ politikai feladatamindazoknak az erõknek a népfront-jellegûtömörítése, amelyek képesek és hajlandókharcolni a fokozódó imperialista-multina-cionális agresszió és az ebbõl következõfasiszta veszély ellen. Ennek a széles osz-tályszövetségnek a létrejötte és következe-tes imperialista-ellenes irányvonala nagy-mértékben attól függ, hogy van-e szilárdmarxi-lenini alapokon álló kommunistapárt. A párt újjászervezése és a népfrontosszövetségi politika kölcsönösen feltétele-zik egymást, egyik sem lehet sikeres a másiknélkül. Társaságunk pártoktól függetlenszervezet; meggyõzõdésünk azonban, hogynincs fontosabb feladata, mint szerény le-hetõségeihez mérten részt venni a kommu-nista mozgalom újjászervezésének ideoló-giai elõkészítésében. Másképp elveszti lét-jogosultságát.

Belsõ vitáink az Európai Baloldali Párt(EBP) megalakulásakor robbantak ki.Néhány elvtársunk terjedelmes méltatócikkek közlését erõltette a �Dialektiká�-ban, elhallgatva olvasóink elõl az új párt-tal kapcsolatos, nem csekély negatívumokatvagy fenntartásokat. Például a követ-kezõket. 1. Az EBP egyik fõ alapítója, aFrancia Kommunista Párt, tagja volt aJugoszlávia terrorbombázásában részt vál-laló kormánynak, és politikája lényegilega gorbacsovi irányzat francia változata.Maxime Gremetz, a párt egyik tekintélyesvezetõje és a gorbacsovista politika ellen-zõje, az �Humanité�-ban határozottanelutasította pártja csatlakozását az EBP-hez. 2. Az új párt másik fõ kezdeményezõjea német Demokratikus Szocializmus Párt-ja (PDS), amelynek alapítói és meghatározószemélyiségei vezetõ szerepet játszottak azNDK felszámolásában, majd a rá követ-kezõ heves kommunistaellenes propagan-da-hadjáratban. A párt elõzõ elnöke sze-mére vetette Kubának az emberi jogokmegsértését, jelenlegi elnöke pedig kijelen-tette: �az EBP minõségileg új lépés abban (folytatás a 5. oldalon)


Kiegészítések az Állásfoglaláshoz

1. Társaságunk Alapszabálya az elnökkötelességévé teszi, hogy gondoskodjék aKözgyûlés döntéseinek végrehajtásáról.Ennek értelmében a jövõben nem egyezhe-tek bele abba, hogy Társaságunk tagjai aTársaság rendezvényein és égisze alatt nyil-vánosan megkérdõjelezzék a Közgyûléshatározatainak kötelezõ érvényét.

Rozsnyai ErvinA Marx Károly Társaság elnöke

2. A Dialektika számainak tartalmáról,a Szerkesztõbizottság véleményének mér-legelésével, a felelõs szerkesztõ és a felelõskiadó dönt. Társaságunk tagjaitól a lap nemközölhet a közgyûlési határozatokkal el-lentétes tartalmú írásokat.

Ferencz Lajosa Dialektika felelõs szerkesztõje

Rozsnyai Ervina Dialektika felelõs kiadója

a mindennapos problémákat sem lehetmegoldani, amíg az emberek merevenelzárkóznak a szocialista távlatoktól, mertelhiszik a propagandának, hogy a �kom-munizmusnak� több mint százmillió ál-dozata volt, hogy a szocialista állam nácitípusú rendõrállam volt, hogy Sztálin egyen-lõ Hitlerrel vagy rosszabb nála stb. Vagynem az efféle göbbelsi ihletésû propagan-dabombák robbantották szét a nemzetközimunkásmozgalmat, és állják útját ma is abaloldal újjászervezésének? A Vezetõségtöbbsége legalábbis így látja. Éppen fordít-va, mint elvtársunk, aki – mintha Gorba-csov és társai nem is léteztek volna – teljeskomolysággal kérdezi: “Ha nincsenek bal-oldali hibák, akkor miért van a mozgalomannyira elszigetelve?”

Ez év január 15-i közgyûlésünk hatá-rozatban jelölte ki a követendõ irány-vonalat. Eszerint �az MKT-nak és lapjánakalapvetõ feladata és történelmi küldetése,hogy ideológiailag elõkészítse a kommu-nista mozgalom megújulását�, ennek érde-kében pedig � egyebek közt � �az újabbkutatások és dokumentumok figyelembevételével rendszeresen világítsa meg a voltszocialista országok történetét, vezetõikszemélyiségét és tevékenységét, szétvá-lasztva a tudományos kritikát a rágalmak-tól és a kommunistaellenes propagandahazugságaitól�. Azoknak az elvtársaknak,akik az idézett pontokkal nem értenek egy-et, módjuk lett volna ellenvetéseiket a köz-gyûlésen határozathozatal elõtt vitára bo-csátani. Nem tették. Ehelyett utólag vettéktûz alá a túlnyomó többség által megsza-vazott határozatokat; egyik elvtársunkpedig, meglehetõsen agresszív hangon,azóta is rendszeresen megkérdõjelezi, hogya demokratikus centralizmus elve Társasá-gunkban alkalmazható volna, ezen a címenvitatva a közgyûlési határozatok kötelezõérvényét. A Fõvárosi Bíróság által bejegy-zett Alapszabályunk a demokratikus cent-ralizmus elvét nem említi. Leszögezi ellen-ben, hogy �a Közgyûlés a Társaság leg-felsõbb szerve�, amely �meghatározza aTársaság tevékenységének fõ irányait�, shogy �a vezetõség az elnök irányításávalgondoskodik a Közgyûlés döntéseinekvégrehajtásáról�. Ha kritizáló elvtársunkegyetért ezekkel a pontokkal, akkor nemvilágos, mi a célja a demokratikus centra-lizmus elleni bírálatainak. Ha viszont nemért egyet velük � amihez természetesen jogavan �, miért nem bírálja közvetlenül azAlapszabályt? Miért nem mondja ki egy-értelmûen, hogy a közgyûlési határozatokatnem tartja magára nézve kötelezõnek?Akkor már csupán az a kérdés, hogy minekbármirõl is határozatot hozni, mi szükségvan közgyûlésre, mire jó egyáltalán bár-miféle szervezet?

A Vezetõség egyes tagjait egyik elvtár-sunk nemes egyszerûséggel az elnök �ful-lajtárjainak� nevezte. Ezt az önmagát mi-

nõsítõ hangnemet nem kívánjuk minõsíte-ni. Azt azonban a leghatározottabban visz-szautasítjuk, hogy a demokrácia elfojtásá-val vádoljanak bennünket, ha ellenezzük,hogy néhány elvtárs újra meg újra napi-rendre tûzze a közgyûlési határozatokkalellentétes álláspontjának megvitatását, nohaezt a vitát már különbözõ fórumokon több-ször is lefolytattuk; ha ellenezzük, hogykiprovokált vitákkal elvonják a figyelmet akulcskérdésrõl, a marxi-lenini mozgalomújjászervezésérõl, és ellentétbe állítsák ezta feladatot a népfrontpolitikával. Sokkalfontosabb lenne elméleti erõfeszítéseinketa gyakorlati teendõk megalapozására, egyreális és közérthetõ politikai program ki-dolgozására összpontosítani – olyan prog-raméra, amely nem a szocialista múltatbecsmérli, nem az államosítás és a tervgaz-daság lejáratására tesz célzásokat, nem isgyermeteg ábrándokat szõ a multik demok-ratikus társadalmi ellenõrzésérõl és a �szo-ciális Európáról� (magyarán, a kapitaliz-mus megjavításáról), mint a manapság for-galmazott javaslatok, hanem a viszonyokmarxista elemzésébõl kiindulva, igyekszikmegfogalmazni gyakorlati lehetõségeinketés teendõinket.

* * *Elfogadta tizenhat igen, három ellen-

szavazattal, az országos vezetõség 2005.szeptember 10-i ülése. Rajtuk kívül jelenvolt két meghívott, akik szavazati joggalnem rendelkeztek, így nem szavaztak.

A vezetõség mintegy felének kezde-ményezésére, a nyilatkozó 17 vezetõségitag közül 13, a vezetõség többsége úgydöntött, hogy az �Állásfoglalás�-ban avitában résztvevõk névszerinti megemlí-tését lapunkban mellõzzük. A vitát elõidézõtémák kibontása tükrözi a tényeket.

(FL. felelõs szerkesztõ)

(folytatás a 4. oldalról) Kommunista pártoknemzetközi konferenciája

IsztambulbanA Törökországi Kommunista Párt

(TKP), a Görög Kommunista Párt (KKE)támogatásával 2005. október elején nem-zetközi konferenciát tartott Isztambulban.A �Közös harc az imperializmus ellen�jelszó jegyében megrendezett találkozón atörök, görög, ciprusi, francia, belga, sziriai,kubai, román, dán, portugál, cseh, ír, és amagyar Munkáspárt képviselõi vettek részt.

A konferencián olyan lényeges kér-désekrõl esett szó, mint például az EgyesültÁllamok agresszív hódító háborúja, azEurópai Unió egyre nyilvánvalóbb impe-rialista politikája, az Európai Baloldali Pártigencsak megkérdõjelezhetõ politikai ho-vatartozása, valamint a közös harc fontossá-ga. A részt vevõ pártok delegációi markán-san kinyilvánították álláspontjaikat a fentikérdésekben. Elítélték az Egyesült Állam-oké mellett az Európai Unió imperialistapolitikáját is, és kifejtették szolidaritásukatKubával, Venezuelával, Észak-Koreával,Irakkal, Afganisztánnal, illetve a palesztinnéppel.

Egyes pártok képviselõi egyenesenkommunistaellenesnek nevezték az Euró-pai Baloldali Pártot és annak vezetõjét,Fausto Bertinottit.

Köszönetüket fejezték ki a TKP-nak ésa KKE-nek a konferencia megszervezésé-ért, és hangsúlyozták az ilyen rendezvényekfontosságát, amelyekben a kommunistapártoknak lehetõségük nyílik a közös harcösszehangolására, és amelyek keretébenlehetõségük van a személyes kapcsolatte-remtésre és tapasztalatcserére is.

A konferencia után, október 2-án, aTKP nagygyûlést tartott Isztambul bel-városában, a Boszporusz partján, és erre arendezvényre a külföldi delegációk is meg-hívást kaptak. A nagygyûlést tüntetéskövette, amelyen a zuhogó esõ ellenére ismintegy tízezer fõ vett részt.

(Forrás: Baloldali Front)FL

Pozsonyi levélSzerkesztõségünk címére érkezett a

következõ levél:“Tisztelt Balta Fruzsina,Szlovákia Kommunista Pártjának

pozsonyi kerületi havi lapjában megjelen-tettük az Ön versét, melyet a Dialektika c.magyarországi lapból vettünk át. A mi újsá-gunknak van magyar melléklete, mellyel amagyar nemzetiségû kommunistákhoz ésbaloldali érzelmû emberekhez szólunk.Verse nagyon megtetszett, ezért vettük abátorságot, és közöltük.

Köszönjük szép szavait, és kívánunksok sikert a versírásban. Ha lehet, szívesenmegjelentetnénk több költeményét is.

TisztelettelA Hlas komunistov Szerkesztõsége

Pozsony


TÁJÉKOZTATÓA Marx Károly Társaság december 17-i országos vezetõségi ülésének,

valamint a 2006. január 14-i Közgyûlésének elõkészítésére(Az elõkészítést végzõ vezetõségi csapat november 25-én ülésezik)

A 2005. januári Közgyûlés elfogadtaa beszámolókat a 2004-ben végzett mun-káról, és az azokban elõterjesztett javasla-tokról. A beszámolók cím szerinti témái azalábbiak voltak:

1.�Politikai munkánk nemzetközi éshazai feltételeirõl. Milyen elvi alapokraépítjük tevékenységünket, amelyeket straté-giai és taktikai dokumentumokban határo-zunk meg.�

2. �Társaságunk szervezeti életérõl, fej-lesztésérõl. A Dialektika szerepérõl és he-lyzetérõl. A költségevetésrõl.�

A végrehajtásrólHárom rendes és egy rendkívüli orszá-

gos vezetõségi ülésen, a 27 tagú kibõvítetttestület döntött a Közgyûlés határozatainak(4 pontos határozat, és a beszámolókbanösszegzett feladatok), és állásfoglalásavégrehajtása menetérõl. Munkatervünkbenszemélyekre szólóan határoztuk meg a fela-datokat, melyeket plusz 90 fõs aktívahálózatunk segítségével igyekeztünk végre-hajtani.

A Társaság elméleti politikai arcula-tának megfelelõ írások jelentek és jelen-nek meg a �Dialektiká�-ban. Az e témávalkapcsolatos vitáról �Állásfoglalás� szüle-tett, melynek közzététele a lap november-december havi összevont számában jelenikmeg.

Filozófiai munkacsoportunk folytattakonferencia tevékenységét.

Központi és területi elméleti-politikaivitafórumaink folytatták hagyományostevékenységüket. Felszabadulásunk 60.évfordulója és József Attila születésének100. évfordulója alkalmából ünnepségeketszerveztünk és koszorúzásokon vettünkrészt. Képviseltettük Társaságunkat a Par-lamentben rendezett civil szervezetek ün-nepségén és koszorúzáson is.

Megkezdtük a régiók szervezését,vezetõik ideiglenes megbízását. Terveze-tet dolgoztunk ki a régiók mûködési elvei-rõl. Jelenleg országosan, a 7 régión belül42 tagozat és 48 csoport mûködik.

Taglétszámunk jelentõsen növekedett,melyhez hozzájárult a Munkáspárton belülkialakult bizonytalan helyzet is. Jelenleg1.411 regisztrált, igazolvánnyal ellátott ta-gunk van.

2004-ben 1225 tagunk volt. Közülük

eddig 663-an fizették be ez évi tagsági dí-jukat. A nem regisztráltak száma: 181. Alétszám növekedése: 367 fõ.

Ugyancsak kidolgoztuk Alapszabá-lyunk módosításának tervezetét.

Szervezett oktatási munkánk beindítá-sának elõkészületeit megkezdtük. Ki-jelöltük az oktatásban résztvevõ tanárokkörét.

Konkrét lépéseket tettünk a Munkáspártvezetõi részérõl Társaságunkat és egyesvezetõinket ért támadások visszautasítá-sára.

Társaságunk vezetõsége ez évben, ed-dig hét alkalommal adott ki közleményt,állásfoglalást, tiltakozást � különbözõtémákban. Több alkalommal fordultunkkülföldi szervezetekhez is.

A Közgyûlés döntésének megfelelõen20 elvtársunkat részesítettük �A MarxKároly Társaság Örökös Tagja� EMLÉK-LAP kitüntetésben.

Javasolom, hogy a következõ Köz-gyûlésünkön a következõ elvtársainkatrészesítsük EMLÉKLAP kitüntetésben:Posztumusz: Németh András, Pál György.Aktívak: Barabás Bálintné, Farkas Péter,Földes Miklós, Harangozó Ferenc, Ko-mócsin Mihály, Mihály Albert, OrosziIstván, Pápista József, Rozsnyai Ervin, Sza-lai József, M. Szántó Judit, Széchy András,Tanai Ferenc, Wirth Ádám.

A �Dialektika� helye és szerepeTársaságunk életében

Folyóiratunk nyolc esztendeje mûkö-dik. Meghatározó szerepet tölt be Társasá-gunk életében. 2005-ben 6 alkalommalösszesen 11.400 példányban, átlagosan ese-tenként 1.900 példányban és 9 oldalon je-lentetjük meg. Internetes Honlapunkon ismegjelentetjük. Becslésünk szerint lapun-kat átlagosan mintegy hatezren olvassák.Elõállítási, postázási, terjesztési önköltsége113 forint/példány. 1264 címre 1604példányban postázzuk. 134 egyetemi,könyvtári, intézményi, külképviseleti éskülföldi címre is eljuttatjuk lapunkat. Atöbbit személyesen terjesztjük.

A Dialektika 13 fõs szerkesztõbizottsá-ga a lap kiadása elõtt rendszeresen ülése-zik.

Közgyûlésünk által elfogadott költ-ségvetési tervünkben 1 800 000 forint bevé-telt, és ugyanannyi kiadást szerepeltetünk.

Tervünkben szerepel az állami költség-vetéstõl (NCA) pályázott 700 ezer forintfenntartási támogatás. Pályázatunk � sajnos� ismételten elutasítást nyert. A tény: Je-lenleg 10 hónap eredménye szerint bevé-telünk és kiadásunk 1 millió forint körülhatárolódik. Ez azt jelenti, hogy a pályázatiösszeg nélkül a tervünket teljesítjük. Az istény viszont, hogy amennyiben az 1411 fõsregisztrált tagságunkból 748 fõ nem fizetõis fizette volna a tagdíját � amire építettükköltségvetésünket �, nem lennének gond-jaink a pénzügyi terv teljesítésénél.

Meggondolandó: Csak azon tagok, tá-mogatók részére juttassunk a jövõben új-ságot, akik tagdíjat, adományt fizetnek. Ígymegszûnnének a �Dialektiká�-val kapcso-latos krónikus anyagi gondjaink. Igaz vi-szont, hogy az agitációs és szervezõ mun-kánk csorbát szenvedne.

Döntenünk kell! A túlfizetõ, támogatótagjainkra támaszkodva a nem-fizetõkhöztovábbra is eljuttatjuk újságunkat, vagypedig csak azoknak, akik fizetnek? (Mó-dosítandó Alapszabályunkban erre kikellene térnünk).

Kapcsolataink, levelezéseinkBaloldali civil társadalmi szervezete-

inkben Társaságunk tagjai közül számosanviselnek különbözõ vezetõi tisztséget. Soktagunk támogatja a társ-szervezetek tevé-kenységét. Ezek a szervezetek a követ-kezõk: ATTAC-Magyarország Egyesület,Baloldali Alternatíva Egyesülés, BaloldaliEgyüttmûködési Tanács, Baloldali Elméle-ti-Politikai Mûhely, Haladó Erõk Fóruma,Kádár János Baráti Kör, Magyar SzociálisFórum, Május Elseje Társaság, MSZOSZ,Múltunk Öröksége Alapítvány, ÓbudaiBaloldali Baráti Kör, Összefogás ÓbudáértEgyüttmûködési Fórum, Társadalmi Érdek-egyeztetõ Tanács, Új Óbuda LakóterületiEgyesület, stb.

Fenti társszervezetek közül többnek azújságjait is segítjük elõállítani és terjesz-teni. Így a Fáklya, a Kézfogás, a MúltunkÖröksége, a Tények és Vélemények, a Hír-levél és más újságokat.

Meglehetõsen sok a postai és Internetútján történõ levelezéseink száma. Ez évelsõ tíz hónapjában 351 postai levelet és724 helyre csoportosított 21.700 e-maillevelezést folytattunk.

(folytatás a 7. oldalon)


Mûködésünk fõbb hiányosságai,és azok okai

1. Nem történt elõrelépés elméleti mû-helymunkánk területén. Ennek fõ oka, hogyaz e tevékenységet megszervezendõ elvtár-saink túlterheltsége ez évben ezt nem tettelehetõvé.

2. Munkatervünk személyekre szólóbontása nem járt a kívánt eredménnyel. Ok:bizalom hiánya a kitûzött feladatok meg-oldhatósága tekintetében.

3. Miután országos vezetõségünk, szer-kesztõbizottságunk, és aktívahálózatunktagjai többségükben tagjai vagy volt tagjaia Munkáspártnak, a párton belüli válságlekötötte energiájukat, kihatott Társasá-gunkban végzendõ tevékenységükre.

4. Jelentõsen hátráltatta a Társaság te-vékenységét, annak színvonalát, a mûkö-désünk segítésére benyújtott pályázatunkelutasítása. A nap-nap után jelentkezõ pénz-hiány akadályozta a még dinamikusabbfejlõdésünket.

Fontos dátumok a közgyûlésig

November 11-én 15 óra:Szerkesztõbizottsági ülés; ezt követõen,

nov. 15-én, a �Dialektika� megjelenése;November 18-án 16 óra:Központi fórum;November 25-én 15 óra:Vezetõségi ülést és Közgyûlést elõ-

készítõ vezetõi csapat ülése;December 17-én 10 óra:Az országos vezetõség ülése;2006. jan. 14-én 10 óra:Közgyûlés. Résztvevõk: a régiók és

tagozatok megbízólevéllel ellátott küldöt-tei, valamint a meghívottak.

Budapest, 2005. 10. 31.Ferencz Lajos

ügyvezetõ titkár

Koncentrációs táborok az afrikai brit gyarmatokon

Hatalmas tömegsztrájkok Ázsiában és Európában

(folytatás a 6. oldalról)

A burzsoá propaganda, amely könyv-tárakat ír össze a GULAG-ról és a bolsevis-ták kegyetlenkedéseirõl, sokkal diszkré-tebben kezeli a brit gyarmatosítók koncent-rációs táborait, amelyek hírhedtek voltakAfrikában. Róluk szinte semmit nem tud avilág. Pedig érdemes volna.

Kenya brit gyarmaton 1952-ben meg-kezdõdött a fekete földmunkások, elsõsor-ban a kikuju-törzsbeliek felkelése, amelyeta kenyai Afrikai Nemzeti Unió vezetett. Ezvolt a híres Mau-Mau felkelés. DzsomoKenyatta, az ismert haladó politikus állt azélén. A brit gyarmati hatóságok nagy erõkbevetésével 1956-ra elfojtották a mozgal-mat, de felszámolni nem tudták. A négyévesháború során 50 000 embert meggyilkoltak,több mint 170 000-et koncentrációs tábo-rokba zártak. Kenyattát 7 évi kényszer-munkára ítélték. A felkelés elfojtásábanvezetõ szerepet játszott Baring brit gyar-mati kormányzó, a Baring Bank tulaj-donosa; ezt a nagy multú bankot az egyikjeles õs, Francis Baring rabszolga-keres-kedõ alapította 1762-ben.

Kenyatta letaróztatása csak olaj volt atûzre: a Mau Mau harcosai fegyvereket éslõszert szereztek a katonai raktárakból és afehér telepesek farmjairól. Kenyai ková-csok százával gyártották a puskát a felsza-badított övezetekben.

A britek több tucat zászlóaljat vezé-nyeltek a Szuezi Csatorna mellõl Kenyá-ba, a Királyi Légierõ bombázta a gerillákállásait. Mintegy 55 000 katonát és rendõrtmozgósítottak a felkelõk ellen. Bírói ítéletnélkül felakasztottak 1090 �Mau Mau-gya-nús� foglyot � õket éppúgy nem védte aGenfi Egyezmény, mint ma a bagdadi AbuGhraib börtön megkínzott rabjait. 207 em-bert azzal a váddal akasztottak fel, hogyélelmezték a felkelõket. Azokban az idõk-ben Kenya népe úgy emlegette Churchillbrit miniszterelnököt, mint angol Hitlert.

Caroline Elkins szerint, aki �BritanniaGULAG-ja� címen írt könyvet ezekrõl azeseményekrõl, az angolok több mint300 ezer kenyait zártak koncentrációs tábo-rokba. Az angol szerzõnõ és asszisztense,Terry Wairimu, a Kenyai Országos Levéltárkutatója, interjút készítettek 300 túlélõvel.A fogságban valamennyiüket verték éséheztették. Elbeszéléseik nagyon hason-lítanak a buchenwaldi beszámolókra. Ru-tineljárásnak számított a kínzás, a nemicsonkítást is beleértve. A Manyani-táborfoglyait bunkósbottal ütötték. Az Atki-folyó melletti táborban terhes asszonyokatmarcangoltattak elzászi vérebekkel. A Ka-miti-táborban 600 gyereket tartottak bezár-va; nagyon kevés maradt közülük életben.A halottakat hatosával összekötözve te-mették el. A Githunguri TanítóképzõKollégiumát koncentrációs táborrá alakí-tották át, és ellátták néhány akasztófával.A rabszolgákat, akik a Yatta-tábornál egy37 mérföldes öntözõcsatornát építettek,munkájuk végeztével elevenen eltemették.Az 55 legnagyobb tábort Nairobin, a fõ-városon kívül telepítették, ahol a foglyokpuszta kézzel egy 7 négyzetmérföldesrepülõteret építettek.

Miután a britek nem tudták a Mau Mautmegsemmisíteni, úgy döntöttek, hogykiéheztetik a felkelõket. Valódi �etnikaitisztogatást� hajtottak végre: több mint 1millió kikujut elhajtottak otthonából, és 800�szükségfaluba� költöztettek, amelyet a de-portáltak rabszolgamunkájával építettek fel.(Ugyanezt a taktikát alkalmazták a britekMalájföldön, az amerikaiak Vietnamban.)� A Hola-táborban 1959. március 4-én 11foglyot agyonvertek. �Ki kell verni a go-noszt belõlük� � mondta John Cowanbörtöntiszt.

1963. december 12-én megszületett afüggetlen Kenya. 20 000 Mau Mau gerillaadta érte életét.

a különbözõ szakszervezeti szövetségekközösen szervezték, és támogatta a Fran-cia Kommunista Párt, a Forradalmi Kom-munista Liga (LCR), a zöldpárt, sõt a Szo-cialista Párt is. A tüntetéseken ott voltak aHewlett-Packard franciaországi üzemeinekmunkásai is, mivel az amerikai cég nagy-arányú elbocsátásokat tervez, jóllehet ta-valy 6 milliárd dollár nyereséget söpört be.A francia sajtó híradásai szerint a meg-mozdulás rokonszenvet váltott ki a köz-vélemény széles köreiben.

Belgiumban október 7.-re hirdetett ál-talános sztrájkot � 13 éve az elsõt � a Szo-cialista Párthoz közelálló Általános Munka-szövetség (FGTB). Bár a keresztény és a

konzervatív szakszervezetek nem csatla-koztak, tagjaik sok helyen, különösen aszállító vállalatoknál és a légi közlekedés-ben, követték a sztrájkfelhívást. A sztráj-kolók égõ autógumikkal torlaszolták el aBrüsszel körüli utakat, hatalmas torlódá-sokat okozva. Követelték többek közt acégek által fizetendõ munkanélküli biz-tosítás díjainak emelését és a foglalkozta-tottság szintjének megõrzését a közszek-torban.

Az Alitalia repülésirányítói 4 órássztrájkkal tiltakoztak az elbocsátások ellen.Az olasz légitársaság a sztrájk napján 102járatát volt kénytelen törölni.

(Forrás: külföldi napilapok)

Szeptember 29-én 24 órás tömegsztrájkvolt Indiában, egyes adatok szerint 40, aszakszervezetek szerint 60 millió részt-vevõvel, köztük az acélipari munkások ésa bányászok millióival. A megmozdulás,amelyet a különbözõ kommunista pártokis aktívan támogattak, évek óta a legna-gyobb volt Indiában. A sztrájkolók a kor-mány tervezett intézkedései ellen tiltakoz-tak, amelyek jól jövedelmezõ állami válla-latok privatizálására és a munkások jogai-nak korlátozására irányulnak.

Öt nappal késõbb 1,3 millió franciamunkás lépett sztrájkba, tiltakozásul a kor-mánynak a nyugdíjak és az egészségügyiellátás elleni támadása miatt. Ezt a sztrájkot


Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: www.extra.hu/dialektikaE-mail: [email protected]ás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

A Marx Károly Társaság központifogadóórái:

Minden hónap 3. pénteken 15-18 óraZsigmond-tér 8. I. em.

Telefon ügyelet:Szombat-vasárnap kivételével

08 � 17 óra között06 20 553 53 04 mobil számon

Marx Károly TársaságZsigmond-tér 8.1023 Budapest

MEGHÍVÓTisztelettel meghívjuk Társaságunk vitafórumára, melynek témája:�Baloldali összefogás a parlamenti választások tükrében�.

Elõadó: Tóth Károly országgyûlési képviselõ (MSZP),a békéscsabai Közgyûlés elnöke

Ideje: 2005. november 18 (péntek), 16 óraHelye: Budapest II. Zsigmond-tér 8. I. em. Elõadóterem

A Marx Károly Társaság Vezetõsége

A MARX KÁROLY TÁRSASÁG KÖZLEMÉNYEI Beszámoló KubárólSonia Díaz, a Kubai Köztársaság nagy-

követe, tájékoztatót tartott a sajtó, a társa-dalmi szervek és a magyar külügyi szervekképviselõi elõtt hazája helyzetérõl. Társasá-gunkat dr. Rozsnyai Ervin elnök képviselte.

A nagykövet asszony beszámolt róla,hogy Kuba kilábalóban van a súlyos válság-ból, amelyet a szovjet összeomlás és azamerikai blokád együtt idézett elõ. A to-vábbra is fennálló nagy nehézségek el-lenére, a gazdaság a 90-es évek másodikfelétõl növekszik, bõvül a kõolajtermelés,javul az energiaszolgáltatás (bár ma semritkák az áramkimaradások). A cukoriparta nyomott világpiaci árak miatt gyökere-sen átszervezték, ma már jobbára csak hazaifogyasztásra gyártanak cukrot. Élénkül akönnyû- és élelmiszeripar, és jelentõsen fej-lõdött a nikkel kitermelése is. (Kuba a má-sodik helyen áll a világ legnagyobb nik-keltartalékokkal rendelkezõ országai kö-zött.) A kubai oktatási rendszer nemzetköziviszonylatban is kiemelkedõ, csakúgy, mintaz orvosképzés, az egészségügyi ellátás,vagy a gyógyszerkutató szakemberekmunkája; számottevõ eredményeket értekel � többek közt � az aidsszel kapcsolatoskutatásokban. Szegény ország létére Kubapéldás eredményeket mutat fel a szociálisszférában, orvosok százaival segíti az ele-mi csapásoktól sújtott országok népeit. Azamerikai blokád következményeinek eny-hítésére erõteljesen bõvíti a turizmust, ésszoros gazdasági kapcsolatokat épít ki Ve-nezuelával, Brazíliával, Argentínával.

Az USA, amely más államokat vádolterrorizmussal, lankadatlanul támogatja aKuba elleni terrorizmust, és semmibe vesziaz ENSZ blokádellenes határozatait. A leg-utóbbi Közgyûlés döntõ többséggel, 197szavazattal 3 ellenében, elítélte a blokádot.(Az ellenszavazatokat az USA, Izrael és aMarshall-szigetek adták le.)

Társaságunk elnöke felkérte a nagy-követ asszonyt, hogy a jövõ év elsõ ne-gyedében tisztelje meg tagságunkat láto-gatásával. Sonia Díaz a meghívást kész-ségesen elfogadta.

RE.

Szeptemberi központi vitafórumun-kon Simor András, az EZREDVÉG c.folyóirat fõszerkesztõje tartott �Kubai ésLatin-amerikai tapasztalatok� címmel elõ-adást.

Októberi fórumonkon �A Nagy Ok-tóberi Szocialista Forradalom világ-történelmi szerepérõl és mai hatásáról�címmel dr. Széchy András történész, Tár-saságunk vezetõségének tagja tartott elõ-adást.

Következõ vitafórumunk vendége TóthKároly MSZP-s országgyûlési képviselõlesz. Elõadásának címe: �Baloldali össze-fogás a választások tükrében�. Ideje: no-vember 18-án 16 óra. Helye: Bp. II. Zsig-mond-tér 8. I. em. elõadóterem. Mindenérdeklõdõt szeretettel hívunk és várunk!

A Weissenseer Blätter c. berlini folyó-irat legutóbbi száma három fejezetet közöltRozsnyai Ervin �Történelmi fasizmusok(Mussolini, Hitler, Horthy)� c. könyvébõl.A folyóirat alapvetõen marxi-lenini irány-zatú, de kifejezetten népfrontos jellegû; al-címe szerint �Füzetek a teológia, az egy-ház és a társadalom kérdéseirõl�.

Társaságunk vezetõsége állásfogla-lását juttattuk el az Országgyûlés Elnök-asszonyához, az Esélyegyenlõségi Minisz-ter-asszonyhoz, az NCA Kuratóriumához,és az MTI-hez. Tiltakozásunkat fejeztük kipályázatunk elutasítása miatt, melyet fenn-tartási költségeink támogatására nyújtot-tunk be.

Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke, azNCA illetékes kuratóriumának kurátora,levélben tájékoztatott arról, hogy a közeli

napokban pótpályázat kiírására kerül sor.Ígéri, hogy támogatni fogja a Kollégium-ban kérésünk teljesítését.

Tiltakoztunk az Európa Tanács jobb-oldali képviselõi által kezdeményezett pro-vokációs antikommunista kampány ellen.Az angol, német, és orosz nyelvekre is le-fordított dokumentumot eljuttattuk 18 bu-dapesti nagykövetséghez, és más bel- éskülföldi szervezetekhez, személyiségekhez.

Társaságunk tiltakozását juttattuk eljapán hivatalos szervek felé a japán mili-tarizmus feltámasztása ellen, a japán közép-iskolákban való hamis történelem felfogásterjesztése ellen.

Országos vezetõségi ülésünkön na-pirenden szerepelt a vezetõség soraibanegyes elméleti kérdésekben kialakult vita.Errõl döntés született, megerõsítve a köz-gyûlési határozatokat, különösen 4 pontoshatározatban rögzített elveket. Áttekin-tettük az év elmúlt idõszakában folytatotttevékenységünket, valamint az elõttünk állófeladatokat.

Ez úton hívjuk fel azon tagjaink, és a�Dialektiká�-t rendszeresen kézhez kapóolvasóink figyelmét, akik még nem fizettektagdíjat, illetve hozzájárulást, hogy tegye-nek eleget befizetéseiknek. Társaságunkanyagi gondokkal küzd, mivel fenntartásiköltségeinkhez állami támogatást nem ka-punk, így a �Dialektika� kiadása is hátránytszenved. OTP csekkszámlánk száma:11711041-20859590 Marx Károly Társa-ság. Dialektika. � Köszönjük megértésüket.

FL.

2005. november-december

Documents