DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2005. júniusIX. évfolyam 6. (95.) szám Külön kiadás

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

A kommunista párt mai ismérveirõlA kommunista párt nem arról ismerhetõ

fel, hogy kommunistának mondja magát,és azt hirdeti: �a kommunisták mi va-gyunk.� Nem: a kommunista pártot azminõsíti, hogy irányvonala és tevékenységea viszonyok marxista-leninista elemzésénalapul, és a munkásosztály, a dolgozótömegek érdekeit szolgálja.

Elsõ pillantásra látható, mennyire szer-teágazó kérdéscsoportról van szó. Ez a cikkegyetlen mozzanatra összpontosít: a fasisz-ta veszély és a szövetségi politika kérdé-seire.

Van-e fasiszta veszély?Ökölbe szorul a kéz, ha arra gondolunk:

a mai Budapesten fényes nappal megtörtén-hetett, hogy egy fasiszta egyenruhát viselõ,zárt alakzatban felvonuló fegyveres cso-port, a szemtanúk tucatjainak jelenlétében,összeszurkált egy cigánygyereket, majdzavartalanul elsétált a tetthelyrõl. Mintha1944-et írnánk. Mégis: ez az egyetlen esetnem bizonyítja a fasiszta veszély tényét (aztpersze még kevésbé, hogy nincs ilyen ve-szély). Az egyedi esetek felzaklathatják azérzelmeket, bizonyítékul azonban csak azszolgálhat, ha kimutatható, hogy a fasisztatendenciák szükségszerûen következnek ajelenkori gazdasági viszonyok természe-tébõl, a transznacionális monopolkapita-lizmus szerkezetébõl. Mivel a témátkönyveimben és cikkeimben már jónéhány-szor kifejtettem, most csak felvázolom alényeget.

A multik vezényletével zajló tudomá-nyos és technikai forradalom (TTF) el-keseredett világpiaci versenybe torkollott,amelynek résztvevõi számára létkérdés azönköltség csökkentése. Elsõsorban abérköltségeket szorítják le: hatékony esz-közük a termelékenységet forradalmasítótechnika, amely nagy munkástömegekettesz fölöslegessé a tõke számára, leapaszt-ja és szétszórja a korábban nagy létszámú,erõsen koncentrált ipari munkásságot. Atömeges krónikus munkanélküliség ret-tegésben tartja a munkásokat, és arra kész-teti õket, hogy �önként� vállaljanak ala-csonyabb bért, nagyobb munkaintenzitást,rosszabb munkafeltételeket. Megugrik a

multik profitja. Ezzel egyidejûleg azonbanegyre kezelhetetlenebbül jelentkeznek arendszer ellentmondásai.

Hogy a legkönnyebben megragadhatóoldaláról közelítsük meg a problémát: amunkásság szervezeti gyengesége miatt abérek messze elmaradnak a termelékenységnövekedésétõl, és a hatalmasra duzzadtkapacitásokkal nem tart lépést a tömegekvásárlóereje. Élezõdik a harc a piacokért;az önköltségcsökkentési hajszában a mul-tik fokozzák a �harmadik világ� és sajáttömegeik kizsákmányolását, távlatilagtovább szûkítve ezáltal a keresletet. A ter-melésbõl kiszoruló tõkék a spekulációbazúdulnak, a bizonytalanság bármelyik pil-lanatban robbanással végzõdhet. Ebben aborotvaéles helyzetben az egész világgaz-daság számára döntõ jelentõségû amerikaigazdaság összeomlana, ha fel nem pörget-né a haditermelés, illetve a világ újrafelosz-tására irányuló hódító politika, amely jel-legében semmiben sem különbözik azegykori fasiszta tengelyhatalmakétól.(Lidice és Falludzsa: két iker-szörnyetegcsínytevése.)

A gazdasági és katonai hódítások szük-ségképpen kihívják a népek ellenállását.Jelenleg két góca van az ellenállásnak: aKözel-Kelet és Latin-Amerika; de másuttis fel-fellobban a harc a multinacionáliskizsákmányolás és az imperialista államiterrorizmus ellen. A népeknek védekezniükkell, ha nem akarnak nyomorultul elpusz-tulni, az agresszorok pedig nem nélkülözhe-tik az erõszakot, ha a védekezést meg akar-ják hiúsítani. (Ilyen a természetük, mint tig-risé a ragadozás.) A prágai és genovai béke-tüntetéseken szabadjára engedett rendõribrutalitás még csak az adott alkalomraszorítkozott; Abu Ghraib és Guantánamomár állandósult intézményei a fasizmusnak,a személyes szabadságjogokat korlátozóújabb amerikai törvények pedig, elsõsor-ban az ún. �Hazafi Törvény� (Patriot Act),félreérthetetlenül az USA politikai felépít-ményének fasizálódását jelzik. � De ez mégnem minden. A rasszizmus és idegen-gyûlölet, amely ma már olyan országokatis megfertõzött, mint az egykor békés Hol-landia, egymásra uszítja a fogyatkozó

munkahelyekért versengõ, különbözõ nem-zetiségû munkásokat, átterelve a megél-hetésükben fenyegetett hazai tömegek in-dulatait a gyalázatosságokért felelõs tõkérõla bevándorlókra, az �idegenekre�, fõkénta színesekre. Ilyen összefüggésben a fasisz-ta jelenségek már nem véletlen egyedi ese-teknek, hanem egy törvényszerû folyamatlényegi-szerkezeti megnyilvánulásainakmutatkoznak.

A kommunista politika maiismérvei

A fasizmus a legkegyetlenebb diktatúra,minden haladás eltiprója � háború, pusz-tulás, halál; nála rosszabb sem a dolgozótömegekre, sem a kommunista pártokranem jöhet. Aki azt állítja, hogy nincs kü-lönbség a burzsoázia fasiszta és szociál-demokrata képviselete között, az � hafeltételezzük a jóhiszemûségét � nem tud-ja, mit beszél. Azt mondjuk tehát: amikora fasizmus árnyéka rávetül mindennapiéletünkre, kötelességünk riadót dobolni, éskeresni az együttmûködést minden fasisz-taellenes tényezõvel, akár baloldali, akárnem az. (Bajcsy nem volt az, az irányításaalatt szervezõdõ fegyveres ellenállást sembaloldaliak vezették.) S hogy van-e fasisz-ta veszély vagy nincsen, azt felelõtlenségvolna annak a szubjektív mozzanatnak azalapján eldönteni, hogy éppen milyen aviszonyunk az MSZP-hez. Egyetlen krité-riuma lehet csupán a mérlegelésnek: a té-nyek marxista elemzése. Ez pedig egyér-telmûen megerõsíti a fasiszta veszély fenn-állását.

Az elmondottakból a magam részérõlazt a következtetést vonom le, hogy a fa-siszta veszély kérdése alapvetõ kérdés ma,a világban és Magyarországon egyaránt;egy baloldali párt komolyságát tehát min-denekelõtt arról kell megítélni, hogy felis-meri-e vagy tagadja ezt a veszélyt. Ettõlfügg a párt szövetségi politikája is: haj-landó-e keresni az együttmûködést az anti-fasiszta erõkkel, szervezetekkel és szemé-lyekkel, vagy úgy véli, �egyedül vagyunkerõsek�. Az utóbbi esetben az elmúltévtized tragikus zuhanása folytatódni fog.

Rozsnyai Ervin

22005. június Dialektika

Valóban egyedül vagyunk erõsek?nyilvánosan megköszönte a Fidesz és aMIÉP (!) támogatását a kórház-privatizá-ciós népszavazás kapcsán, és ezzel � azokdemagóg és ravasz taktikájának �beugor-va� � a politikai haszon nagyobb részét át-játszotta a jobboldalnak. A Munkáspárt el-nöke pedig � skandalum � aláírta a Fidesz�Nemzeti Petícióját�!

Alig fél évvel ezelõtt Thürmer Gyulaa Hír TV-ben kijelentette: �hosszú távonmindenki levonja majd a következtetést,hogy Magyarország egyes pártjai � legyenaz akár a Fidesz és a Munkáspárt � a tár-sadalomért, az embereket érintõ sorskér-désekben tudnak közös nevezõt találni�.Hát itt tartunk a szövetségi politikában! Hátmégsem egyedül vagyunk erõsek? Ide tar-tozik, hogy Lenin a �baloldaliságot� min-dig idézõjelben használta, ezzel is jelezve,hogy az mindig a jobboldali opportuniz-mus velejárója, és a jobboldali politikaitendenciák malmára hajtja a vizet.

A párttagság tájékozottabb része és azelnökség két tagja fellépett a jobboldalhozvaló elvtelen közeledés ellen. A pártelnöktõle eddig idegen, radikális kommunistaretorikája, a �kommunista kongresszus�meghirdetése, a párt nevére tett javaslatazért született, hogy az ébredezõ párttag-ságot �megnyugtassa�. Lehet-e egy fél évután ilyen jobbról balra perdülõ politikaipiruettel manipulálni?

A pártelnök már hónapokkal ezelõttkijelentette: nem hibázunk újra, legköze-lebb nem szavazunk a második fordulóbanaz MSZP-re. Megkérdezte errõl demokra-tikusan a párttagságot? A tagság � mint

négy évvel ezelõtt � nem hagyná jóvá apártvezetés ilyen �balos� törekvését!

Valóban nincs lehetõségünk szövetsé-gi politikára tágabb értelemben? Hát van!Az álláspontjukat nyíltan vállaló kommu-nisták viszonylag széles kapcsolatot építet-tek ki a szociális fórum-mozgalomban ahazai szakszervezetekkel, civilmozgal-makkal, a béke kérdésében esetenként egy-házi csoportokkal. Kommunisták dialógustfolytatnak és közös sajtónyilatkozatokatfogalmaznak meg a Baloldali ÉrtelmiségiekTársaságában olyan személyiségekkel,mint Szalai Erzsébet, Galló Béla, TGM, aszocialista párti Krausz Tamás.

A marxisták számára a széles szövetségipolitika alapja az erõs kommunista párt.A Munkáspárt azonban egyre csak gyengül.Részben a félrecsúszó szövetségi politiká-ja miatt. Még a párton belül sem tudottkonszenzust teremteni a vezetés, mert anyílt vitát kiszorítósdival helyettesítette.

Idézem befejezésül Lenin ismert in-telmét: �A hatalmasabb ellenfelet �csakúgy lehet legyõzni, ha egyrészt � a leg-ügyesebben kihasználunk minden, mégegészen kis �rést� is ellenségeink sorai-ban� másrészt kihasználunk minden, akárszikrányi lehetõséget is arra, hogy olyanszövetségeshez jussunk, amely mögött tö-megek állnak, még ha csak ideiglenes, in-gadozó, bizonytalan, megbízhatatlan ésfeltételes is ez a szövetséges. Aki ezt nemértette meg, az mákszemnyit sem értett mega marxizmusból és általában napjaink tu-dományos szocializmusából.�

Farkas Péter

A Munkáspárt vezetése mindeddig azthirdette: egyedül vagyunk erõsek, csak ígytudjuk megmutatni saját arculatunkat. Má-jus elsején a Városligetben egy percig úgytûnt, a pártelnök önkritikát gyakorolt. Kije-lentette: �Nyitottak vagyunk az együttmû-ködésre mindenkivel, aki a munkás, a dol-gozó ember javára tenni akar.� S felkiál-tott: �Hívjuk az MSZOSZ-t!�. Gyorsanhozzátette azonban, hogy hiába hívjuk,ugyanis: �Szomorúan látjuk, hogy azMSZOSZ vezetése nem velünk megy, ha-nem az MSZP-vel. Wittich úr paktumot kö-tött Hiller úrral, az MSZOSZ az MSZP-ttámogatja a választásokon.�

Valóban, miért tart fenn párbeszédet alegnagyobb és legbaloldalibb szakszerve-zeti szövetség ezzel a burzsoá párttal éskoalíciós kormányával? Az MSZOSZ azértáll szóba a kormányzó erõkkel, mert a libe-ralizmusba futott polgári baloldalon mégmindig van némi esély a szociális párbe-szédre, mégpedig éppen a választások elõttvan erre alkalom. Ez következik a reáliserõviszonyokból.

S a realitáshoz tartozik a Munkáspártgyengesége is! Ennek fényében különösenabszurd, hogy a Munkáspárt elutasítja adialógust a szakszervezetekkel, amelyek �természetesen � nem képviselhetnek min-denben olyan radikális álláspontot, mint akommunisták. Hol van ma az MSZOSZkorábbi munkáspárti tagozata? Miért nemhallunk róla?

Lenin a �»Baloldaliság« � a kommuniz-mus gyermekbetegsége� c. mûvében En-gelsre hivatkozva írta: �Nem dolgozni areakciós szakszervezetekben annyit jelent,mint a nem eléggé fejlett vagy elmaradtmunkástömegeket a reakciós vezérek, aburzsoázia ügynökei, a munkásarisztok-raták vagy az �elpolgáriasodott munkások�befolyása alatt hagyni� Hiszen a kommu-nisták feladata éppen az, hogy tudjanakdolgozni köztük, nem pedig az, hogy ki-agyalt, gyermekesen �baloldali� jelszavak-kal elhatárolják magukat tõlük�. AzMSZOSZ ráadásul nem is minõsíthetõ �re-akciósnak�!

Van azonban az MSZOSZ és a kor-mányzó erõk közötti dialógusnak egy mégmélyebb oka, amely Lenin életében mégnem volt nyilvánvaló. A lopakodó szélsõ-jobboldali veszélyrõl van szó, amelyet ittés most a neofasiszta, rasszista erõket isintegráló Fidesz testesít meg! A �demokra-tikus� erõknek bizony össze kell(ene) fog-niuk e veszély megakadályozására! Tehátnem egyszerûen azzal kell összefogni, �akia munkás, a dolgozó ember javára tenniakar�! A történeti tapasztalat arra int, hogya legszélesebb koalíciót a szélsõjobboldalierõk ellen és esetenként a béke védelmébenkell és lehet megszervezni.

Sajnos, az MSZP sem fogja fel a jelen-legi helyzet veszélyeit, és gazdaságpoliti-kájával, társadalompolitikájával és elha-nyagolt társadalmi kapcsolataival segíti ajobboldal �balos� demagógiáját. De a Mun-káspárt is súlyos hibát vét, ha �sérelmi� po-litikát folytat, s nem marxista körültekintés-sel vizsgálja a politikai erõket és szándé-kokat! Így fordulhatott elõ fél évvel ezelõtt,hogy a Munkáspárt vezetése elfogadta és

Az egységfront-népfront politikaA Kommunista Internacionálé VII.

Kongresszusa (1935. július 25.- augusztus20.), amelynek most lesz a 70. évforduló-ja, nagyjelentõségû fordulatot hajtott végrea kommunista mozgalom stratégiájában éstaktikájában. E váltás elõkészítésének egyikfõ mûhelye Franciaország volt, amelyneknépére és politikusaira különösen mély ha-tást gyakorolt a hitleri fasizmus gyõzelmeNémetországban.

Franciaországban a szélsõjobboldali,fasiszta csoportok 1934. február 2.-án pucs-csot kíséreltek meg. Válaszul a szakszerve-zetek általános sztrájkot és tömegdemonst-rációt hirdettek, a február 6.-i sztrájk szin-te teljes volt és a demonstráción négy ésfélmillióan vettek részt. Az utcán megvaló-sult az antifasiszta akcióegység, a pártok-ban azonban ez lassabban és nehezebbenment végbe. A Francia Kommunista Párt aharmincas évek elején az osztály osztályelleni taktikát követte, a Politikai Bizottságfellépett azok ellen, akik helyi szintekenegyüttmûködtek a szocialistákkal. A tömeg-hangulat nyomására és a Kominternbenérlelõdõ politikai fordulat befolyására vál-toztattak álláspontjukon. M. Thorez, a pártfõtitkára 1934. június 23.-án a párt orszá-gos konferenciáján elismerte a vezetés ko-rábbi hibáit és meghirdette az antifasisztaegységfront politikát. A Francia Szocialis-ta Pártban is érlelõdött az antifasiszta össze-fogás gondolata és a két párt július 27.-énmegállapodást írt alá a háború és a fasiz-

mus elleni közös akciókról, a demokratikusszabadságjogok megvédésérõl. A közösKoordinációs Bizottságban Thorez javasol-ta a programba bevont erõk kiszélesítéséta �Népfrontot a kenyérért, szabadságért,békéért!� jelszó jegyében. Az együttmû-ködésbe novemberben a Radikális Pártotis bevonták. A népfront az 1936. évi válasz-tásokon gyõzelmet aratott, de a szocialistaL. Blum vezetésével megalakult népfront-kormány következetlen politikát folytatottés a külpolitikában engedett az amerikai-angol nyomásnak, a spanyol polgárhábo-rúban a be nem avatkozás politikáját alkal-mazta. A népfront két év után felbomlott,de így is hozzájárult a fasizmus terje-désének megakadályozásához, a háborúalatt és után az antifasiszta erõk össze-fogásához.Az egységfront politika kezdetei

A munkásoknak és a társadalom szélesrétegeinek az elsõ világháborút követõ ki-ábrándultsága és elkeseredése, a szociál-demokrata vezetõk árulása és a II. Interna-cionálé csõdje világszerte kedvezõ feltéte-leket teremtett a kommunista pártok meg-alakításának. A munkás és kommunista pár-tok elsõ kongresszusa (1919. március 2.-6.) Lenin vezetésével megalapította a Kom-munista Internacionálét. A harc fõ irányaezen a kongresszuson az opportunista ésreformista szociáldemokráciával való sza-

(folytatás a 3. oldalon)

3 2005. júniusDialektika

kítás volt. Lenin azonban már az elsõ pil-lanattól kezdve felfigyelt a munkások, adolgozók között végzett politikai munka,a napi harcok feladatainak a fiatal mozgal-makban jelentkezõ lebecsülésére. Az an-gol kommunista párt megalakulásával kap-csolatban egyenesen azt követelte, hogy eza párt az angol Munkáspárt keretében ala-kuljon meg, mert az nem párt a szó szorosértelmében, nem akadályozza a kommu-nisták önálló cselekvését, és lehetõségetnyújt a több milliós szakszervezeti tagság-ban a forradalmi eszmék terjesztésére.

A Komintern második kongresszusa(1920. július 23.-augusztus 27.) elõtt Le-nin megírta �A baloldaliság a kommuniz-mus gyermekbetegsége� címû könyvet,amit több nyelvû fordításban kiosztottak akongresszusi küldötteknek. Lenin e mûveegyebek között hangsúlyozta az opportu-nista vezetés alatt álló, �sárga� szakszer-vezetekben és a burzsoá parlamentekbenfolytatott munka jelentõségét. A Kominternharmadik kongresszusának (1921. június22. � július 12.) a �tömegek közé� volt aközponti jelszava.

A harmadik kongresszust követõen azInternacionálé Végrehajtó Bizottsága ki-dolgozta az egységfront taktika irányelveit,ami már kezdetben éles vitákat váltott ki amozgalmon belül. Zinovjev, az Internacio-nálé elnöke az egységfront politikát pusztastratégiai manõvernek tekintette, e taktikaalkalmazásával megalakuló munkás egy-ségkormányt azonosította a proletárdik-tatúra kormányával. Lenin ezekben a viták-ban hangsúlyozta, hogy a kommunista pár-tok feladata a munkásosztály többségének,sõt a társadalom összes dolgozó rétegeitöbbségének a megnyerése, és hogy a szo-cialista forradalomhoz és a proletárdik-tatúrához vezetõ úton átmeneti szakaszokraés formákra van szükség, amelyek lehetõvéteszik, hogy a tömegek saját tapasztala-taikon keresztül jussanak el a forradalomköveteléseinek támogatásához. Lenin ígyjellemezte az egységfront politikát: �Azegységfront-taktika célja és értelme az,hogy egyre szélesebb munkástömegeketvonjunk be a tõke elleni harcba, nem riad-va vissza attól, hogy még a II. és a II1/2-esInternacionálé vezetõinek is újabb és újabbjavaslatokat tegyünk az ilyen harc közösfolytatására�.

1922. április 2.-5. között Berlinbenülésezett a három (a II., a II1/2. és a III.)Internacionálé konferenciája. Lenin bírál-ta a kommunista küldöttség tagjait, hogy�túl nagy belépõdíjat fizettek� és a hatá-rozatban is túl nagy engedményeket tettek,ennek ellenére utólag is helyeselte a konfe-rencián való részvételt. �Az egységfronttaktikáját azért fogadtuk el és fogjuk kö-vetkezetesen megvalósítani, hogy segítsükezeket a tömegeket a tõke elleni harcuk-ban, hogy segítsünk nekik megérteni azegész nemzetközi gazdasági élet és az egésznemzetközi politika két frontjának �forté-lyos mechanizmusát��.

A KI negyedik kongresszusának (1922.november 5. � december 5.) központi jel-szava az egységfront volt. Az egységfrontpolitikát kiterjesztették a munkás-parasztszövetségre és a munkás-paraszt kormány-ra, valamint a fejlett országok munkásmoz-galmának és a gyarmati és függõ országoknemzeti felszabadítási küzdelmeinek össze-

fogására, az egységes antiimperialista frontlétrehozására.

Lenin halála után azonban � fõleg Zi-novjev befolyásának hatására � az egység-front politikát leszûkítetten kezdték értel-mezni. Pusztán agitációs jelszónak tekin-tették, megkülönböztették az egységet lentés a csúcsokon, és elítélték az egységfrontfelülrõl való kezdeményezését, az egység-front taktikát a forradalmi idõszakokraszûkítették, mert az �nem a békés evolúciótaktikája�. Sztálin, aki Lenin életében a pártés az államépítés feladataival volt megbíz-va, fokozatosan bekapcsolódott a Komin-tern munkájába. Különösen hangsúlyoztaa szakszervezeti egység megvalósításánakfontosságát, és az egyesült pártellenzékkelvaló vitájában a nézeteltérések egyik lénye-ges pontjának tekintette, hogy �az ellenzékteljesen szakított az egységfront lenini tak-tikájával�. 1927-1928-ban azonban az egy-ségfront taktikával ellentétes, a nyílt kon-frontációra törekvõ politikai irányvonalkerült felül, amely az osztály osztály ellenitaktika nevet kapta. E politika a szociál-demokráciát tekintette a fõ ellenségnek éskülönösen veszélyesnek minõsítette a szo-ciáldemokrácia balszárnyát. A szociálde-mokráciát szociálfasizmusnak minõsítveelmosta a különbségeket a polgári demok-ráciák parlamenti és nyílt diktatórikus fa-siszta formái között. E politika súlyos kö-vetkezménye volt, hogy 1932-ben a Kom-intern a német kommunistákat közvetlenüla szocialista forradalomra, a szocialistaTanács-Köztársaság megvalósítására ori-entálta, ami elõsegítette Hitler hatalomrajutását.

A Komintern VII. kongresszusaA kongresszus elõkészítésében és mun-

kájában döntõ szerepet játszott G. Dimit-rov. Kongresszusi elõadói beszéde, vitazáróés kongresszusi zárszava a népfront politi-ka mindmáig érvényes jellemzését adta. Azelõadói beszéd elõször a fasizmus osztály-jellegével foglalkozott. Bírálta Otto Bauervéleményét, amely szerint a fasizmus�mindkét [alapvetõ] osztály� felett álló ha-talom, �a fellázadt kispolgárság, amely ma-gához ragadta az államgépezetet�. A fasiz-mus a finánctõke hatalma, �a finánctõkelegreakciósabb, legsovinisztább és legim-perialistább elemeinek nyílt terrorista dikta-túrája�. A munkásosztály nem lehet közöm-bös a tekintetben, hogy a tõkés osztály ural-ma, milyen államformában valósul meg. �Afasizmus hatalomra jutása nem az egyikkormány egyszerû felcserélése egy másik-kal, hanem a burzsoá osztályuralom egyikállamformájának, a polgári demokráciánaka felváltása egy másikkal, a nyílt, terroris-ta diktatúrával�.

Ebbõl az alapállásból következik, hogya munkásosztály alapvetõ érdeke megaka-dályozni a fasizmus hatalomra jutását. Afasiszta mozgalmak különösen veszélye-sek, mert rejtik igazi céljukat, a mozgalom-ban résztvevõ, félrevezetett emberek szán-dékai nem azonosak a vezetõk és a mögöt-tük álló, a mozgalmat támogató erõk törek-véseivel. A fasiszta mozgalom �azért tudjavonzani a tömegeket, mert demagóg mó-don különösen égetõ szükségleteikre és igé-nyeikre apellál. A fasizmus nemcsak a tö-megekben mélyen gyökerezõ elõítéleteketszítja fel, hanem a tömegek legnemesebbérzéseivel, igazságszeretetükkel, sõt olykor

még forradalmi hagyományaikkal is vissza-él�. A fasiszta mozgalmaknak nem lehetvalamilyen általános, minden országra,minden népre és minden idõre érvényessémáját felállítani, mert �hozzáigazítjademagógiáját minden egyes ország nem-zeti sajátosságaihoz�.

Dimitrov beszámolójában áttekintetteaz egységfront politika alkalmazásávalnyert tapasztalatokat és idõszerû feladato-kat. Hangsúlyozta, hogy az antifasisztaharcban a munkásosztály egységfrontjánakvan a legnagyobb jelentõsége. A minden-napi érdekekért vívott harcban lehet meg-teremteni az osztály egységét és kivívni adolgozók bizalmát és megbecsülését. Anépfrontba be kell vonni minden dolgozóréteget, a parasztságot, a városi kispolgár-ságot és az értelmiséget. A nemzeti keretek-ben folyó harcot erõsíti a nemzetközi össze-fogás, a munkásmozgalom szorosan össze-fonódik az elnyomott népek nemzeti felsza-badítási küzdelmeivel.

A kommunista pártok által követett po-litikáról megállapította, hogy �sikeres harcfolyt a tõkés stabilizáció körülményeihezvaló opportunista alkalmazkodás tenden-ciája ellen, valamint a reformista és legalis-ta illúziók fertõzése ellen�. �Kevésbé sike-resen, sõt gyakran egyáltalán nem folyt harca szektásság ellen. A szektásság már nemkezdetleges nyílt formákban jelentkezett,mint a KI elsõ éveiben, s azáltal, hogy abolsevik tézisek formális elismerésével ta-karózott, akadályozta a tömegek megnye-résére irányuló bolsevik politika kibontakoz-tatását. Napjainkban ez gyakran már nem�gyermekbetegség�, ahogy Lenin írta, hanemmélyen gyökerezõ kór�. �Nem szónokolnikell a kommunisták vezetõ szerepérõl,hanem mindennapos tömegmunkával éshelyes politikával ki kell érdemelni, meg kellhódítani a munkástömegek bizalmát�.

Sztálin mind a kongresszus elõkészítõszakaszában, mind a kongresszus idejénegyetértett a változással, véleményével, ta-nácsaival támogatta a munkát, annak elle-nére, hogy az új tézisek több vonatkozás-ban szemben álltak korábbi álláspontjával.A Komintern új irányvétele segítette abékepolitikát, kedvezõ nemzetközi vissz-hangra talált szociáldemokrata és demokra-tikus polgári körökben, bár nem hozott akapcsolatokban lényegi fordulatot. A nép-front politika a németeknek a Szovjetunióelleni támadása után és a háborút követõévekben tudott igazán kibontakozni. Nap-jainkra azonban újra feledésbe merült, akommunista pártok politikájában nem rit-kán megismétlõdtek a VII. kongresszusonmegbírált hibák.

A Szovjetunió és a kelet-európai szo-cialista országok összeomlása után, a tõkésviláguralom újabb fokán, a dolgozó embe-rek érdekeiért, a demokratikus jogokért, anemzeti felemelkedésért küzdõ minden erõelemi érdekévé vált az összefogás. Nem-zetközi és nemzeti méretekben újra napi-rendre kell tûzni a jelszót: �Népfrontot akenyérért, szabadságért, békéért!�. Bár-mennyire elõrehaladt a világon a nemzet-köziesedés, a munkáért és a szegénységellen, a békéért és az új háborúk ellen, a nem-zeti érdekekért vívott harcot minden ország-ban külön-külön is, így a hazai mozgal-maknak is meg kell vívniuk. E harcbannélkülözhetetlen iránytû az egységfront-nép-front politika. Morva Tamás

(folytatás a 2. oldalról)

42005. június Dialektika

Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: www.extra.hu/dialektikaE-mail: dialektika@freemail.huNyomás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

A Marx Károly Társasága május elsejei

�Baloldali udvar�-banA Marx Károly Társaság a hagyomá-

nyokhoz híven, a Városligetben, májuselsején, a �Baloldali udvar� keretei köztkiállította �Dialektika� címû folyóiratát ésa támogatásával megjelent baloldali köny-veket.

A nagyszámú érdeklõdõ között szétosz-tottuk a �Dialektika� 1997 óta összegyûltremittendáit.

A kiállítást sokan felkeresték. Voltak,akik egész évi tagdíjaikat ez alkalommalfizették be.

Standunkat megtisztelte látogatásával aKubai Köztársaság magyarországi nagy-követe, Sonia Diaz Llera asszony. Elisme-réssel szólt a látottakról, és üdvözölte aMarx Károly Társaságot.

Köszönet illeti a szervezésben és ren-dezésben résztvevõket, különösen BaltaCsabát, és kisleányát, Társaságunk üd-vöskéjét, Balta Fruzsinát, valamint JuhászJánost, és Szebeni Andrást. Köszönet aMájus Elseje Társaság együttmûködõ ve-zetõinek, elsõsorban Kovács György alel-nöknek, továbbá a Baloldali AlternatívaEgyesülés soros elnökének, dr. Szász Gá-bornak. Ugyancsak köszönet illeti PécsiÁgit, a KISZ vezetõjét.

A �Baloldali udvar�-ban szomszédsá-gunkban tevékenykedõ ATTAC-Magyar-ország Egyesület, Artner Annamária veze-tésével, sikeres vitafórumot rendezett,Szõke Károly szakszervezeti politikus ésTamás Gáspár Miklós filozófus bevezetõ-jével.

Ferencz Lajos

A KATONA MENTAz ordas farkascsorda a nyájra tá-

madt� a fasiszta emberirtó rendszer azegész világot akarta uralma alá hajtani�az egész világ várta az orosz katonát�siessen, ûzze el már minél gyorsabban afenyegetõ veszedelmet a feje fölül.

És a katona ment, menetelt éjjel � nap-pal szakadatlanul Európa felé. Elért aközepébe, aztán legesleg-közepébe. Átkeltpontonhidakon, jeges vizeken, ingoványo-kon� átverekedte magát áttört falú pincé-ken, háztetõk deszka-álványain.

Hó ömlött a nyakába és a teste elolvasz-totta ezt a havat� a mocskos lé a csizmájavégén jéggé fagyott. Tizedelte sorait a be-csapódó gránát és az ólommezõ.

Volt, ahol virággal várták, volt, aholgyilokkal� elesett, sáros lett a ruhája ésvéres az arca� a botlódrótos akna kétlábujját leszakította� gyógyulása után márcsak bicegve járt a tábori vontatókkal� ajéggé fagyott levest úgy ette, mint a fagy-laltot. A teste piros kiütéses volt a derekakörül, és ótvaros a surlódó, a soha nem le-vetett posztó ölelésében.

Tetvek kínozták, és éjjel kusza álmaivoltak egy puha karú, kék szemû cser-nyigovi leányról, aki egy erdõ szélén la-kott.

Az egész világ sürgette, miért nem megygyorsabban� siessen� mert késõ lesz.Európa reszketett és szégyellte magát.

Rettegett a barna pestistõl� az éjjelisortüzektõl� a leomló házfedelektõl� alesben álló ordasoktól.

De a katona végül mégiscsak megérke-zett. Európa és országunk népe felléleg-zett�, hogy aztán hatvan év után� láng-szóróval szimbolikus szobrát megsebesít-sék, majd méltó helyérõl eltávolítsák�szé-gyenünkre a �vörös horda� tagjának mi-nõsítsék�� akivel szemben keményen fog-ta fegyverét Horthy katonája�. Mi, az akkorélõk, nem felejtjük, szívünkben hordozzukemlékét. Hát Te hogyan vélekedsz errõl?

Szalai József

Rozsnyai Ervin:

Úgy segéljenHalljátok hát, bujdosó társak,kuruc szívû derék vitézek:a mi nagyságos fejedelmünkelment tõlünk, magunk maradtunk.Hagyott bánatra, árvaságra,bujdosásra, kolduskenyérre,hálni bozótban, árokparton,hol álomtalan forgolódunk,s ha álmodunk, mindig csak ébren.De sohasem szánt volna minketláncos rabságra, hódolásra,urak kegyére, kutyalétre.Meghagyta, hogy míg karunk bírja,forgassuk vitézül a kardot,s ha erõnk végképp lehanyatlik,és menni kell, nincs több kibúvó,vágjuk szemébe a halálnak:az én életem silány zsákmány,mit érsz vele – én nem halok meg,se én, se társaim a bajban,elejtett ügyünket a porbólmindig lesz, aki fölemelje.Hát markoljuk csak azt a kardotaz utolsó szívdobbanásig,jó fejedelmünk így akarta,s mert így akarjuk mi magunk is,amit elrendelt, teljesítjük,istenünk minket úgy segéljen.

A Marx Károly Társaságközponti fogadóórái:Minden hónap 3. pénteken

15 � 18 óraZsigmond-tér 8. I. em.

Telefon ügyelet:Szombat-vasárnap kivételével

08 � 17 óra között06 20 553 53 04 mobil számon.

A MARX KÁROLYTÁRSASÁG

KÖZLEMÉNYEI* Következõ központi vitafórumunkat

június 17-én 16 órakor tartjuk a Zsig-mond-téri elõadóteremben. Téma: 100lépés után, kampány elõtt. Elõadó: AndorLászló, az �Eszmélet� c. folyóirat fõszer-kesztõje. Minden érdeklõdõt hívunk ésszeretettel várunk!

* A �Dialektika� következõ számánakmegjelentetését a nyári szünet végén, au-gusztus utolsó hetében tervezzük. Újabbközponti vitafórumunkra � terveink szerint� szeptember 16-án 16 órakor kerül sor.Meghívókat küldeni fogjuk.

* Társaságunk országos vezetõségé-nek következõ ülését október 5-én 10 óra-kor tartjuk a Zsigmond-téri elõadóterem-ben. Az elõterjesztendõ anyagokat és ameghívót kézbesíteni fogjuk.

A �Baloldali udvar� standja: FerenczLajos, Balta Fruzsina és Balta Csaba.

(Fotó: Lukácsi Tibor)