1956 mint sorsesemény - végleges
DESCRIPTION
Rendbetett hivatkozásokkal ugyanazTRANSCRIPT
Bottyán Katalin:
1956 mint sorsesemény
…a sorseseményt nyilvánvalóan egy másik sorsesemény előzi meg, amely a társadalmi és
személyes tudattalanban lassan, de biztosan idáig vezetett. Hol lehet megragadni 1956-ot,
mint sorseseményt? Nyilvánvalóan saját élettörténetünkben és identitásunkban, itt és most…
I.
Dolgozatomban 1956-ot mint sorseseményt szeretném bemutatni.
Először néhány mondatban ismertetem a narratív identitás elmélet néhány fő
elemét, majd a forradalom legfontosabb jelképei és a sorsesemény definíciója
közötti analógiára irányítom rá a figyelmet. Végül a sorseseménnyel rokon, ám
más árnyalatú pszichológiai fogalmat, a traumát is használni fogom néhány
mondat erejéig.
A néhány interjúrészlet derecskei beszélgetőtársaimtól származik.
A személyes élettörténet a család, a lokális közösség és a nemzet közös
narratíváin alapszik, abba szövődik bele. Ezen a közös birtokon, a kollektív
emlékezeten keresztül éri el az ember, vagy az emberek egy csoportja a múlt
eseményeit és tényeit, amelyeket újra- és újra elbeszélnek, mintegy
előszámlálnak, és ha szükséges, az aktuális helyzetnek megfelelően
újraértelmeznek. A közösen forgalmazott narratívák olyan viszonyítási pontok,
amelyek segítségével minden új tapasztalatot el lehet helyezni. Mindezekből
merít az „adatközlő” a számára félig-meddig idegen érdeklődő kérdésére, és
beszéli el az aktuálisan érthetőnek, értékesnek és megengedhetőnek ítélt
változatot, hiszen pontosan szabályozott, hogy ezeknek a történeteknek az egyes
verzióihoz ki férhet hozzá. A megfejtés vagy inkább értelmezés egy részét
elvégzi a közösség maga: a szomszédok, ismerősök, rokonok folytatják,
kiegészítik, pontosítják, saját, és a média által közvetített véleménnyel színezik.
A történetek részének tekinthetők a szándékos vagy véletlen elhallgatások, a
szünetek, kitérők, magyarázatok is, amelyek mögött megfejthető értelem van.
Ezek esetleg csak egy értő kérdésre várnak, hogy történetté lépjenek elő.
De az is lehet, hogy már végleg elbeszélhetetlenek: egy olyan múlt időszak
történetei, amiről hallgatólagosan mindenki elfogadta, hogy soha nem lesz jövő.
Ezeket a potenciális történeteket prenarratív struktúráknak nevezhetjük1.
A narratív identitás elmélet alapfogalmai:
Személyes azonosságunk az élettörténetünk egységében áll2:. Mindez egy
másik megfogalmazásban: Önmagam (idem) maradok akkor is, ha már nem
vagyok ugyanaz (ipse)3 A személyes történet tehát az önazonosság és a másság
összekapcsolódásának története.
A tapasztalat eredménye folyamatos értelmezés, a sors visszamenőleges
elbeszélése, retroaktív konstitúció4. Mindazért, amit az elbeszélő élettörténetébe
beleilleszt, a felelősséget is elvállalja bizonyos értelemben.
Ezzel párhuzamosan folyamatosan képződik a rejtett, aktuálisan félreszorított
értelmezések sokasága is. Ezek a rejtett értelmezések is jelen vannak az
élettörténetben, és befolyásolják az életpályát.
Amint az általam gyűjtött derecskei és a szakirodalomban megjelent
élettörténetek olvasása közben gondolkodtam a használni kívánt fogalmakon,
megrendülten tapasztaltam: a szakszavak eggyé válnak az eseményekkel, a
szemléltetés céljából kiválogatott képekkel, és, mintegy megragadva tudatomat,
ráébresztenek, hogy az első, és végső soron a legfontosabb, amit 1956-ról el kell
mondani, hogy a forradalom sorsesemény.
A sorsesemény Tengelyi által megfogalmazott definíciója nem egyezik meg a
hétköznapi értelemben vett „sorscsapással”, még kevésbé a „történéssel” vagy 1 Tengelyi 1992: 223. 2 Tengelyi 1998: 16. 3 Tengelyi 1998.17. Atlantisz Kiadó 1998.4 Tengelyi 1992.207. Atlantisz Kiadó 1992.
„eseménnyel”. Az identitást alapvetően érintő rendkívüli dologról van szó – és
így számtalan, esetleg tragikus jelenség nem számítható a sorsesemények közé.
A sorsesemény fogalma ugyanis (mind a három, egymással nagyjából azonos,
mégis különböző definíció Tengelyi Lászlótól származik):
olyan tapasztalat, ahol önazonosságunk szövedéke felfeslik, és ennek
folyományaként olyan lehetőség nyílik meg előttünk, amely az
elsajátítás minden igyekezetével a megszüntethetetlen másság és
idegenség erejét szegezi szembe, s amely ennélfogva egyenesen az
önmagunkból való kilépés igényét támasztja velünk szemben5.A
koherens valóság burka felhasad, és ennek következtében az
élettörténetet (identitást) újra kell konstruáln6i
A sorsesemény olyan magától meginduló, uralhatatlan módon
lejátszódó, föld alatti értelemképződésre utal, amely az élettörténetben
5 Tengelyi 1998.43. Atlantisz Kiadó 1998.6 Tengelyi 1998.43. Atlantisz Kiadó 1998.
új kezdetet teremt7. 1. kép:
Lyukas zászló a Corvin közben8A felhasadt szövedék, ami lehetőséget
nyújt az elsajátíthatatlan mássággal való szembeszegülésre, és egy
magától meginduló, uralhatatlan módon lejátszódó értelemképződésre
utal, fizikailag is megtestesül a forradalom legismertebb jelképében, a
lyukas zászlóban. Az identitás egységét jelentő lobogóba vágott lyuk
olyan, mint egy ajtó, amin keresztül a megszállót, az identitásunkat,
azaz a nemzeti és élettörténetünk egységét elbirtokló idegent ki lehet
dobni, s amin keresztül valami egészen más, de immár nem idegen,
hanem ismerős, hívott és várt dolog bejöhet. A „forradalom
tisztaságának” nevezett érzés, egyfajta magasabb tudati állapotban a
nemzeti egység megtapasztalása, egy magasabbrendű, szinte éteri
7 Tengelyi 1998.199. Atlantisz Kiadó 1998.8 Marossy 2006. 98.
alkotóelem, a levegő beillesztése a zászló anyagába. Szinte valamennyi
személyes beszámoló megemlíti ezt az ünnepélyes hangulatot.
Mindennek derecskei vonatkozásat illusztrálja most egy kép és egy
idézet: 2. kép: A
derecskei tantestület felajánlásai9A második képen látható az a lista, amin a
derecskei iskola nevelőtestülete és dolgozói a forradalom hősei részére
a pénzadományaikat felajánlották. Senki nem mondta, hogy nem
ad. Még a hivatalsegédek is adtak, ha többet nem, tíz forintot. Abba az
időbe! Még két teherautó élelmiszer is összegyűlt, pedig akkoriban
hiány volt mindenből. (Magyary Béla)
9 Pénzfelajánlások jegyzéke, Derecske, 1956. Magyary Béla tulajdona
3. kép: Nyitott, őrizetlen
pénzgyűjtő láda az Írószövetség székháza előtt10A harmadik kép Budapesten
készült. A forradalom szimbólumainak egyike lett, hogy az utcán
elhelyezett őrizetlen ládákba gyűlt a pénz az elesettek családjainak.A
forradalmi tevékenység részeként mindenütt első helyen állt a jelképek
cseréje: a zászlóból kivágott címert a ledöntött szovjet hősi
10 Orbán 2006: 75.
emlékművek is gyorsan követték.
. kép: Sinkovits Imre szaval Petőfi szobránál11Mindezek helyett a nemzeti
hősök, Petőfi, Kossuth és Bem szobrai lettek a forradalom fontos
helyszínei, gyülekezőhelei – szemléletetve azt, hogy . szabadságért
való küzdelemben a hétköznapi emberből lett forradalmárok a múlt
nagy hőseitől veszik át a stafétát.
11 Marossy 2006. 29.
5. kép: Restaurált 56-os zászló12A felhasadt szövedéken keresztül jövő
teljesen mást először nem lehetett felismerni, és nem derült ki azonnal
a résztvevők jövőbeli szerepe sem:
12 Pásztó, Mikszáth Kálmán Gimnázium, Fő u. 58.
6. kép: Szovjet katonákkal
barátkozó magyar fiatalok13A zászló szakadása által jelképezett forradalmi
térben történt meg a szabadságharc, ahol lányok, gyerekek,
egyetemisták, de az egész nemzet is próbált fegyverrel küzdeni a
leküzdhetetlenül beáramló mással (az ÁVÓ sortüzeivel, a szovjet
csapatokkal és az őket behívó Kádárral) szemben. És ugyanez a tér
még, ahol később a forradalmat követő megtorlások is lejátszódnak. És
ennek a térnek a helyén épül fel a „legvidámabb barakk”: kicsi jólét,
kicsi szabadság, kicsi terror, gulyáskommunizmus országa. A
megtorlás, a hallgatás és a történetek mesterséges, nem az
élettapasztalaton alapuló megfogalmazása végül visszafelé is
felszakította a forradalom és a benne részt vevők élettörténetének,
13 Marossy 2006. 44.
identitásának a szövedékét. Eszközei a halálbüntetéstől a börtönön és a
megbélyegzésen át az elemi élettapasztalat és identitás részévé vált
félelemig és szégyenig változtak. Ezért nehéz még ma is 1956-ról
beszélni.II.Eredetileg lakóhelyem, Derecske 1956-os eseményeit
szerettem volna rekonstruálni néhány élettörténet alapján, azonban ezt
a szándékomat több okból fel kellett adnom.Ezért életútinterjúkat
készítettem és néhány, a helyi hagyományt jól ismerő, „tősgyökeres”
családból származó, de fiatalabb adatközlőt kérdeztem meg. A
tényszerű, néhány mondatos visszaemlékezéseket még olyan esetben is
megelőzte a rólam, tágabb családomról, politikai nézeteimről való
ismételt érdeklődés (nem csak tőlem, hanem másoktól is), amikor
beszélgetőtársam régóta (kisgyerekkorom óta) ismert.Az elmúlt alig
több mint egy hónap14 hazai eseményei kivétel nélkül minden
beszélgetésben előkerültek, az 56-os eseményekkel minden
beszélgetőtársam párhuzamba állította őket. A rövid, az élettörténet
egészénél sokkal kevésbé részletes és életszerű elbeszélések inkább
ábrázolták a megelőző, Rákosi - illetve a következő, a Kádár-
korszakot. Ismételt kérdéseimre elhárító sztereotip válasz érkezett: nem
szeretnék erről beszélni, vagy: elfelejtettem már, esetleg: mondhatnék
neveket is, de nem akarok, vagy: nem szabadna erről beszélni, vagy:
hát én éppen beteg voltam, kimaradtam mindenből. Az idős, 56-ot
megélt, abban tevékenyen részt vett emberek egy részét egészségi
állapotuk miatt sem tudtam már megkérdezni. Az 1956-os események
megértésére és a vele kapcsolatos történetek meghallgatására irányuló
szándék tehát állandó nehézségekbe ütközött: … Ide figyeljél, erről
nagyon hallgatni kellett. Csak annyit mondtak az öregek, hogy erről
beszélni semmiképpen, soha nem szabad. Gyerekek voltunk, egyszer
találtunk egy újságlapokból összefűzött füzetet. Be volt ágyazva a
14 2006. október végén
kisházban a kanapéba. Mi meg valami festésnél megtaláltuk és
nézegettük. Akkori újságokból varrták össze nagyanyámék. Volt
abban kép akasztott, meg mésszel leöntött emberről, amit csak el tudsz
képzelni. Na hát ezt akkor azonnal elvették tőlünk, és többet sose
láttuk. Pedig hát láttad, hogy megvannak a régi iratok. … Szóval ez az
56 ez olyan téma volt, hogy nem szabad beszélni róla. Csak annyit
mondtak róla, hogy az forradalom volt. (Vargáné Széles Piroska)Néha
nehézzé teszi az 56-ról szóló elbeszélést egyfajta, a hétköznapokban
nem is igazán tudatosult szégyen: a megmaradáshoz élni kellett, be
kellett illeszkedni, el kellett fogadni a csonka szabadságot, a Kádár-
korszak által nyújtott viszonylagos jólétet, a legvidámabb barakkban
valahogy nem illett, de nem is lehetett szabadságra, függetlenségre,
nemzetre, kultúrára vágyni. … Szilágyi János volt egy véresszájú
kommunista, nem ide való, hagyjuk ezt, olyan tilalmak voltak, hogy
őrület. Ez megszűnt, hála a forradalomnak, vége lett. Itt átalakult
minden. Elég keservesek voltak az 50-es évek... Elég jó kalamajka volt
akkor, akik nem kívánatos személyek voltak, leváltogatták, mindenhol,
de itt is. Ez az egésznek egy kisebb része volt. 56-tal véget ért a szovjet
hatalom, csak a gyökere maradt itt. … Na, Kádárra nem mondhat
senki semmi rosszat. Soha nem épült annyi ház, mint akkor… (Zákány
Lajos)Az élettörténet egységének igénye fűzi koherens egésszé,
logikus történetté az élettapasztalatokat. Nagyon nehéz egy
élettörténetet annak ellenére egységessé csiszolni, hogy annak stációi a
legellentétesebb történelmi időszakot fogják át: erre tesz kíséletet
Magyary Béla ebben az egyoldalas önéletrajzban.
7. kép:
Magyary Béla önéletrajza15Magyary Béla önéletrajza is mutatja, hogy
milyen nehéz a forradalomról beszélni. Az időrendi sorrendet
megszakítva utoljára beszél róla, elkülönített helyet kap az
élettörténetben…mintegy a zászló analógiájára .III.A fentiek miatt
nagyon fontosnak tartom az 1956-ról szóló emlékező beszédbe
belevenni a trauma fogalmát:A trauma természeti katasztrófát,
balesetet vagy erőszakos eseményt követő lelki sérülés, amely az
esemény természetétől függően lehet tartós vagy maradandó. A
magyar társadalom egészét tekintve azt mondhatjuk, hogy szinte
minden család (az elkövetők és az elszenvedők, a kivonulók és részt
vevők különböző módon, egyaránt) traumaként hordozza a XX.
15 Magyary Béla tulajdona, Derecske
századi történelmet. Ennek a népesség jelenlegi egészségi és pszichés
állapotára gyakorolt hatása inkább csak feltételezhető.Úgy tűnik, 1956
nem attól lett trauma, hogy lőttek, hiszen a fronton is lőttek, mégis
könnyen gyűjthetők második világháborús naplók és
visszaemlékezések. 1956 elsősorban attól a közmegegyezéstől lett
trauma, ami a Kádár-korszakot a forradalommal kapcsolatban az
első perctől jellemezte: a belenyugvástól a hallgatásba és a hazug,
de gyakorlatilag közösen forgalmazott, az elemi élettapasztalattól
gyökeresen különböző narratívákba. A trauma gyógyulásának
szakaszai16: Biztonság kialakítása: a gyógyulás első szakasza,
amelyben a további traumatikus élmények elkerülése és az önvád,
szégyenérzet megszüntetése a cél. Ehhez egy olyan saját
referenciacsoport (mi-tudat) szükséges, ami lehetővé teszi a közösség
érzésének, a közösen elfogadott normák megvalósításának a
megélését. Emlékezés és gyász: a gyógyulás második szakasza,
amelyben a túlélő fő figyelme a múltbeli traumatikus élményeinek
felidézése és veszteségeinek feldolgozása felé fordul..Végül a
visszakapcsolódás: a gyógyulás harmadik szakasza, amelyben a túlélő
új, egészséges emberi kapcsolatokat alakít ki, a figyelmét a múltról a
jelen felé fordítja.A gyógyuláshoz tehát vállalni kell a mélyben lévő
sebek feltárását, és a történet elbeszélését, a gyászmunkát. Jelenleg
résztvevők és leszármazottak, művészek, történészek, pszichológusok,
néprajzkutatók, politikusok próbálják a történetet lefordítani, a
közösség és a személyiség identitásának szövetébe beilleszteni.
Megpróbálják összeilleszteni a számukra aktuálisan adott értelmezési
tartományon belül mindazt, amit tapasztaltak, hallottak és olvastak, így
kerekedik ki csoportok és egyének saját története, ennek összessége
pedig valószínűleg egy mítosz, egy kutatón, egyénen, történelmen,
16 Herman 2000: 189.
tudományon felüli narratíva. Igazsága gyógyító erejében
áll.FELHASZNÁLT IRODALOM:CSETE Örs: 1999. 1956 Budapest,
Budapest, Magyar Napló Kiadó
FÖLDES Anna - MIHÁLYI Gábor (szerk): 1996. Az én forradalmam
Budapest, Új Világ Kiadó
Judith HERMAN: 2003.Trauma és gyógyulás Háttér Kiadó-Kávé Kiadó-NaNe Egyesület Budapest
KESZEG Vilmos: 2004. Aranyoszék népköltészete I. Marosvásárhely,
Mentor Kiadó
MAROSSY Endre: 2006. 1956 Fiadnak hagyd örökül Debrecen, Tóth
Könyvkereskedés és Kiadó KFT
MOLNÁR Adrienne - KŐRÖSI Zsuzsanna - KELLER Márkus (szerk):
2006. A Forradalom emlékezete Budapest, 1956-os Intézet
ORBÁN Éva: 2006. Amit ’56-ról mindenkinek tudnia kell. Budapest, Gloria Victis Kiadó
SZAKOLCZAI Attila-A. VARGA László: 2003. A Vidék Forradalma I.
Budapest, 1956-os Intézet- Budapest Főváros Levéltára
TENGELYI László: 1992. A Bűn mint sorsesemény Budapest, Atlantisz Kiadó
TENGELYI László: 1998. Élettörténet és sorsesemény Budapest, Atlantisz Kiadó
UNGVÁRY Rudolf: 1991.…És utána néma csönd Budapest, Történelmi
Igazságtétel Bizottság – 1956-os Intézet
KÉPEK:8. kép: Lyukas zászló a Corvin közben (4. oldal, A felhasadt szövedék… kezdetű
mondat elé)
9. kép: A derecskei tantestület felajánlásai (5. oldal, A második képen látható…
kezdetű mondat elé)
10. kép: Nyitott, őrizetlen pénzgyűjtő láda az Írószövetség székháza előtt (6.
oldal A harmadik kép … kezdetű mondat előtt)
11. kép: Sinkovits Imre szaval Petőfi szobránál 7. oldal Mindezek helyett a
nemzei hősök kezdetű mondat elé
12. kép: Restaurált 56-os zászló (8. oldal A felhasadt szövedéken keresztül jövő
teljesen más… kezdetű mondat elé)
13. kép: Szovjet katonákkal barátkozó magyar fiatalok (9. oldal A zászló
szakadása által jelképezett forradalmi térben… kezdetű mondat elé)
14. kép: Magyary Béla önéletrajza (12. kép A Magyary Béla önéletrajza is
mutatja … kezdetű mondat elé)