© Kárpáti Ágnes, 1992

ISSN 1215-0142 ISBN 963 7554 22 x

A fedél Simányi Dorottya munkája Műszaki szerkesztő: Sipos Attila Szerkesztette: Dimák Márta

Allison Walker megkönnyebbülten gyömöszölte be magát a liftbe. Már csak néhány perc, s akkor végre teljesen átadhatja magát az elkeseredésnek és az ön-sajnálatnak. Éppen meg akarta nyomni a gombot, amikor valaki dühösen feltépte az ajtót és ráripakodott:

- Hé, te féleszű kölyök, nem hallottad, amint utánad kiáltottam, hogy várj meg?

A lány megszeppenve meredt, az előtte álló, haragos tekintetű fiúra:

- Ne... ne haragudj, de nem - hazudta zavartan és gyorsan lesütötte a szemét. Még hogy féleszű kölyök! Ezt kikérem magamnak! - gondolta dühösen, mégse merte hangosan is kimondani. Persze, hogy hallotta a srác kérését, hisz nem süket! Csakhogy semmi kedve sem volt őkelme társaságához, Benny Pettersonhoz.

Benny 16 éves, egy évvel idősebb csak nála, mégis már kész férfi! Egy házban laknak, mi több, ugyanabba a suliba járnak, de a srác eleddig még köszönésre sem méltatta.

Na persze! Ilyen szürke kis egeret, a?az „féleszű kölyköt", melyik fiú is venne észre?! Természetesen egy sem! - állapította meg szomorúan és nagyot nyelt.

Nem, nem akart sírni, Itt. és most nem! Majd otthon, a szobájában kibőgheti magát, hisz van miért.

Istenem, legjobb volna meghalni! - villant át az agyán. Vajon ennek a Pettersonnak voltak már ilyen sötét gondolatai? Kizárt dolog! - felelt is néma kérdésére. Lopva a fiúra sandított, de rögvest el is kapta róla a tekintetét. Elállt a szívverése és a haja tövéig elpirult. Nem létezik! - győzködte magát. Bizonyára tévedtem! - bizonygatta némán, hisz az lehetetlen, hogy Ben őt nézi, sőt, egyenesen bámulja!!!

Hosszasan tanulmányozta a lift falára pingált bugyuta szöveget, ám a gondolat egyszerűen nem hagyta nyugton. Bizonyosságot kell

szereznem! - zakatolt agyában, és képtelen volt parancsolni kíváncsiságának. Lassan, nagyon lassan rápillantott a srácra és megdermedt. Benny Petterson még mindig őt leste, kitartóan, fürkészőn, azzal a meghatározhatatlan színű szemével!

Mi a francot bámul rajtam?! - töprengett Allison és lopva végigmérte magát. Semmi kivetnivalót nem lelt ruházatában, hacsak azt nem, hogy meglehetősen szegényes volt a szerelése. Akaratlanul is összehasonlította viseltes Lewisét a fiú méregdrága farmerével, egyszerű kabátkáját a srác valódi bőr dzsekijével, s a siralmas eredmény láttán felsóhajtott. Lehetséges, hogy Ben megsajnálta őt?! Összeszedte bátorságát és harmadszor is ránézett. Szent Kleofás! Petterson még mindig őt lesi, s mintha mosoly suhant volna át eszméletlenül vonzó arcán!

Allison zavarodottan fordította el a fejét és versenyt pirult a pipaccsal. Hirtelen nagyon szűknek érezte a fülkét és alig kapott levegőt.. Kinyitotta a száját, hogy mély lélegzetet vegyen, de a következő pillanatban hatalmasat csuklott, mire a legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. A lehető legkisebbre húzta össze magát, s míg azon imádkozott, bárcsak láthatatlanná válna, vidám kuncogás ütötte meg a fülét. Amint felpillantott, döbbenten állapította meg, az elfojtott nevetés Bentől ered.

Ha lehetséges, még jobban elvörösödött és újfent, nagyot csuklott. Te jóságos ég! Hát már soha nem áll meg ez az átok?! Mintegy végszóra a felvonó végre leállt, s ő pánikszerűen, fejvesztve menekült ki anélkül, hogy akárcsak egyetlen pillantásra méltatta volna szemtelen útitársát.

- Helló, Walker! És bocs a féleszű kölyökért! - kiáltott utána a srác, mire Allisonnak földbe gyökerezett a lába. Lassan, valami titokzatos erőnek engedelmeskedve visszafordult, s így látnia kellett; amint. Ben, cseppet sem leplezve nevetését barátságosan int, neki. Aztán az ajtó becsukódott, s a lift folytatta útját, benne Benny Pettersonnal, az előkelő és szörnyen vonzó fiúval. A máskor oly komoly, meglehetősen rátarti Mr. Megközelíthetetlennel, ahogy a suliban hívták a lányok. Merthogy uraságát eleddig egyetlen menő csajnak sem sikerült behálóznia.

Allison még mindig a folyosón álldogált és képtelen volt. napirendre térni a történtek felett. Egyrészt, mert ő meg sem

mukkant, és most borzasztóan szégyellte bunkóságát, másrészt rettenetesen megdöbbent attól, hogy Ben tudja a nevét, harmadrészt pedig a fiú először tüntette ki azzal, hogy egyáltalán kegyeskedett köszönni neki.

Benny Petterson persze szebb és sokkal tágasabb lakásban lakott, mint a Walker család. A fiú bátyja, Bobby, már negyedikes, és rettenetesen fennhordja az orrát, még jobban, mint a drágalátos öcsikéje. Mindez természetes is sokak szerint, hisz a Petterson-testvérek rendkívül népszerűek a suliban. Nemcsak azért, mert jó tanulók és kiválóak a sportban, hanem azért is, mert a külsejük egyenesen szuper! Az idősebbik szőke hajú és barna szemű, ezzel szemben a fiatalabbik fekete hajú és a szeme valahol a szürke és a kék között van. Mindketten magasak, izmosak, erősek, s Ben, a fiatalabb talán egy kicsit túlságosan is felnőttes és férfias a korához képest. Ennek ellenére a lányok többet ábrándoztak Bobbyról, mert őt vélték a vonzóbbnak és mert Bent ridegnek, zárkózottnak tartották.

Allison végre felocsúdott bénultságából és rászánta magát, hogy bemenjen a lakásba. Elhessentette magától Bennel kapcsolatos élményét és azok további értékelését, hiszen semmi ésszerű magyarázatot, nem lelt a fiú egészen újszerű viselkedésére. Azonkívül most sokkal prózaibb dologgal kellett szembenéznie, mint a romantikus képzelgés!

Újult erővel tört rá a gyűlölet mind saját maga, mind az egész világ iránt, de legfőképp a suli és a tanárok iránt. Ennek kézzel fogható magyarázata a táskájában lapult, aminek terhe valósággal lehúzta a vállát

Irodalomból írt dolgozata ugyanis elégtelenre sikeredett, csakúgy, mint a történelemé. Egy napra két egyes igazán rettenetes csapás, s mindez a vakáció előtt két nappal! Tiszta szerencse, hogy nem bukik meg!

Felháborítóak ezek a tanárok! Miért az utolsó pillanatra hagyják az utálatos dogáikat?! - sistergett magában haragosan. Csakis azért, hogy elrontsák az ilyenkor már amúgy is holtfáradt diákok szünidejét, nyaralását. A francba! Tisztára úgy viselkednek, mintha ők sosem lettek volna gyerekek, és rögtön szuperokos felnőttként jöttek volna a világra!

Csendben osont be szobájába, nehogy felébressze édesapját, aki éjjeliőrként dolgozott. Dühösen vágta a sarokba táskáját, lerogyott az ágyra és szabad folyást, engedett, a könnyeinek.

Így talált rá az édesapja, Dávid Walker, aki egészen megrémült az ágyon zokogó lányától. Csak hosszas csitítgatás és vigasztalás után sikerült annyira megnyugtatnia, hogy megtudhassa eme szörnyű elkeseredés még szörnyűségesebb okait. »

- Jól van, Allie, ne sírj már! - simogatta meg lánya haját végül a férfi és felsóhajtott. Mennyi gond, baj és aggódás éri a szülőket, míg gyermeküket sikerül felnevelni és tisztességes embert faragni belőle! - gondolta. Azt. már jó ideje tudta, hogy lánya nem lesz sem történész, sem a nyelvtudományok doktora, sem irodalmár, mert a tanulás bizony, keservesen ment neki. A baj csak az, hogy Helen, Allie édesanyja ezt sehogy sem akarja elfogadni.

Mindketten egyszerű emberek voltak, de azt, nagyon szerették volna, ha egyetlen gyermekük többre viszi az életben, mint ők, s Helen ebben különösen megmakacsolta magát.

- Na, Tücsök, nyugodj már meg! - szólalt meg hosszas töprengés után Mr. Walker és magához ölelte a még mindig pityergő lányt.

- Ó, apa! Hogyan mondjuk meg ezt a maminak?- Hát igen! Haragudni fog, de csak azért, mert nem érti, miért

nem tanulsz rendesen.- Hisz tanulok én, de valahogy soha nem sikerülnek a

dolgozataim! Nem is tudjátok ti, milyen hajmeresztő-en nyakatekert kérdéseket fondorkodnak ki a tanárok! És az sem érdekli őket, ha az egész osztály nem ért belőlük egy kukkot sem. Na és hiába is keresnéd a feleleteket a tankönyvben, mert ott ugyan egyetlenegyet sem találsz belőlük. így azután mit ér az, hogy állandóan tanulok? Pedig hidd el, apa, én tényleg...

- Nekem nem kell bizonygatnod, kislányom! A középiskola nehéz, s ezt nem bírja mindenki. Mi is volna, ha a földkerekség összes embere doktorokból meg professzorokból állna?! El kell végezni az alantasabb munkákat is, még ha az messze nem olyan előkelő, mint például az orvosi hivatás. Sajnos, nekem sem ment. nagyon a tanulás, s bár leérettségiztem, de mi lett belőlem? Éjjeliőr vagyok, s a középvégzettséggel anyád sem ment sokra. Kisegítő egy üzemi étkezdében, s bár nem sok a fizetése, örülhet, hogy van állása. Az én

jövedelmem is kevés és ráadásul még le is néznek bennünket a tanultabb emberek. S ha nem lett volna az örökség, akkor bizony ez a lakás sem volna. Tudod, hogy erre az előkelő helyre nekünk nem tellett volna a fizetésünkből. Anyáddal majd én beszélek, csak ne itasd már az egereket! - paskolta meg lánya kezét, a férfi kedvesen.

- Jaj, apa! Te olyan jó vagy, s én nagyon szeretlek! - bújt hozzá Allison. Lehet, hogy az édesapja CSAK éjjeliőr, de ő büszke volt rá és rajongott, érte. Dávid Walker középmagas, karcsú férfi volt, mindig rendkívül higgadt és negyvenéves korára is megőrizte kedvességét, vidámságát és fiatalos vonzerejét. Allie esküdött rá, hogy apja jóképű és barátságos természetével, humorával pedig egyenesen lenyűgöző. Mindig nagyon jól megértették egymást, talán még jobban, mint az édesanyjával, aki 38 évesen sokkal morcosabb, fásultabb a férjénél. Azonkívül Davidnek bámulatos tehetsége volt ahhoz, hogy lányával megtalálja a megfelelő hangot, s kapcsolatuk gyengéd és bensőséges legyen.

- Én is szeretlek, Tücsök - riadt gondolataiból apja hangjára -, s te akkor is épp úgy az én drága kislányom maradsz, ha nem lesz belőled professzor! Most jut eszembe! Leveled jött Peggytől, de mielőtt elolvasnád, mosd meg az arcod!

Allison arca szemvillanás alatt felderült, de azután újra elborult:- Mondd, apa! Mi lesz, ha anya nem enged el a farmra, a rossz

jegyeim miatt?- Ne aggódj, Tücsök, erről szó sem lehet! Elmehetsz a

barátnődhöz, a kikapcsolódásra mindenképpen szükséged van. Azt hiszem, a vidéki élet, a farm jót fog tenni neked. A tiszta levegőn megerősödsz, s remélem, végre az étvágyad is megjön. A magam részéről szívesebben élnék farmon, ha anyád nem ragaszkodna annyira ehhez a zajos városhoz. De most nyomás a fürdőszobába, a búslakodásnak semmi értelme, anyádat. pedig bízd rám!

- Ó, istenem! Nekem van a világon a legeslegjobb és legeslegdrágább apukám! - kiáltott fel Allie immár a boldogságtői könnyes szemmel. Dávid közben felállt és elindult az ajtó felé, de lánya dicséretére szíve nagyot dobbant. Egészen meghatódva fordult vissza:

- Köszönöm, kislányom, hogy ez a véleményed rólam, s hidd el, ez az elismerés nekem többet ér száz doktori diplománál!

- Tudod, apa - ölelte át a lány a férfit -, én egyre azon töröm a fejem, mi lenne velem nélküled?! Sokszor úgy érzem, nem is érdemellek meg sem téged, sem azt, hogy éljek!

- uramisten, Tücsök! Meg ne halljam még egyszer! Verd ki a fejedből ezt a szörnyűséget egyszer s mindenkorra!

- Jó, jó, megígérem, de... Te el sem képzeled, hány fiatal van, aki éppen úgy gondolkodik, mint én, és cseppet sem áll tőlük távol az öngyilkosság gondolata. A múltkor is azt hallottam a rádióban, hogy egy tizenhét éves fiú véget vetett az életének. És mellette meg még nagyon sokak mellett nem áll őrt olyan apa, mint, te. Senki nem vigyáz rájuk, a szülők nem érnek rá, a tanárok pedig, akik gyakran a leggyalázatosabb módon alázzák meg a fiatalokat, mossák kezeiket. S mindennek a tetejében nagyon sok gyerek is borzalmasan kegyetlen tud lenni a másikkal.

- Hát igen. Erre mondják azt, az élet bizony sokszor nehéz. De én mégis azt hiszem, hogy szép, csak meg kell tanulni észrevenni a jó dolgokat. Nem könnyű, de a gyerekeknek is erőseknek kell lenniük, soha nem szabad feladni. Még akkor sem, ha nincs a közelben jó szülő, tanár vagy egy barát, akiben megbízhatunk. Gondolkozz csak, Tücsök! Mi, akik egészségesek vagyunk, van két kezünk, lábunk, nem vagyunk tolókocsihoz láncolva, van szemünk és látunk, észre kéne vennünk, hogy mindez talán nem is annyira természetes! Ez már önmagában is ajándék, amit még kellene becsülnünk és örülnünk kéne neki.

- Igazad van, apa, de...- Várj, még nem fejeztem be! Sok gyerek, aki egész életében

nyomorék, és a legapróbb dolgokban is kiszolgáltatott másoknak, örökké hálás volna, ha megszabadulhatna rettenetes betegségétől és függetlenné válhatna. Gondolj a vakokra, a magatehetetlen, bénult gyerekekre, akik szörnyű helyzetűk ellenére is örülnek az életnek. Aki egészséges, annak számtalan lehetősége van, hogy boldogtalanságán változtasson. Persze, gyakran nem látjuk a fától az erdőt, de azon kell lenni, hogy minél hamarabb ráleljünk. Meg kell tanulnunk az egészen apró dolognak is örülni, hogy süt a nap, vidám színek próbálnak felvidítani bennünket az utcán vagy hallhatjuk a rádióban kedvenc zenénket. És soha nem szabad elveszíteni az embernek a humorérzékét. A legrosszabb dolgokban

is akad némi vicc, csak több szempontból kell megvizsgálni a problémát. Egyetlen csapás sem lehet, olyan szörnyű, mintha valaki gyógyíthatatlan beteg.

- Igen, ez tényleg így van - helyeselt, Allison elmerengve. Apja szavai alaposan gondolkodóba ejtették, a lehetséges tragédiákba beleborzongott. Viszont ő egészséges, s magas elvárásoknak kell megfelelnie. Ám ha ez nem sikerül, nem hozakodhat elő azzal, hogy ez mégse olyan tragédia, mintha nyomorék lenne. - Csak azt szeretném tudni - szólalt meg nagy sokára -, miként magyarázzam el anyának, hogy a két egyes nem is olyan borzasztó csapás? Attól tartok, ő ebben az égvilágon semmi vicceset nem fog találni!

- Egyetértünk! - nevette el magát Dávid. - Ma valóban nem mulatságos dolog ez, de öt-tíz év múlva annak fogod tartani te is és anyád is. S ha ebből a szempontból közelíted meg ezt a szomorú tényt, akkor mindjárt rá is leltél a humoros oldalára. Az a baj, hogy mi, emberek sajnos nagyon gyakran a bolhából is elefántot csinálunk. Ebből aztán egyenesen következik, hogy amit ma istencsapásnak látunk, holnaputánra el is felejtünk, sőt, nevetünk rajta és magunkon, amiért annyira nekikeseredtünk. És ha sikerül eljutnunk eddig, akkor talán már örülhetünk is, mert túltettük magunkat a megrázkódtatáson. Sajnos nagy örömök, úgymond csodák csak ritkán adódnak az életben. De képzeld el, mi lenne, ha egyszerre megszűnne sütni a nap és örök sötétség borulna a világra. Még elgondolni is szörnyű, hiszen nap nélkül meghalna az emberiség. Ehhez képest a te egyeseid igazán semmiségek, nem gondolod?

- Igaz - ismerte el Allie kissé bizonytalanul. - A baj csak az, hogy nagyon kevesen mérlegelik a dolgokat úgy, mint te, apa!

- Tudom, Tücsök. Viszont ez nagymértékben saját, magunkon múlik. Valahogy át kéne programoznunk az agyunkat. S ha ez az idősebbeknek már nem is megy, a fiatalok megtehetik. Nevelhetik önmagukat, s ha nincs segítség, hát ott. a fantázia. Minden gyerek kitalálhat magának a képzeletében egy olyan valakit, akinek esténként kiöntheti a lelkét gondolatban, s aki csakis pozitív tulajdonságokkal rendelkezik. Képzeletünk e szüleménye aztán előbb-utóbb meg fog vigasztalni. Persze azért, arra is vigyázni kell, hogy ne essünk túlzásokba. Keményen kell küzdenünk az életben,

ez alól semmi nem menthet fel. A fantáziánk abban segíthet, hogy elűzzük magunktól a sötét gondolatokat és soha ne adjuk fel. Na de most már eleget filozofáltam, s amint hallom, megérkezett anyád. Olvasd el Peg levelét, attól biztosan jobb kedvre derülsz. Közben persze nem árt, ha imádkozol értem, hogy túléljem anyád dührohamát - kacsintott cinkosán lányára Dávid, majd futó csókot lehelt az arcára és kisietett a szobából.

Allison elnevette magát, mert tudta, apja kissé túldramatizálta a helyzetet. Hiszen anyját még tizenhét évi házasság után is könnyedén az ujja köré csavarja. Dávid Walkernél senki sem tudott jobban bánni az asszonnyal.

Amikor aztán Allie végre elolvasta Peggy levelét, az utolsó felhő is elröppent nemrég még oly borús homlokáról. Óvatosan kinyitotta szobája ajtaját, de bárhogy fülelt, nem hallott kiabálást a nappaliból. Tehát édesapja most is legyőzte anyját, mint mindig. Végignyúlt az ágyán és azon töprengett, már csak öt nap és viszontláthatja barátnőjét, Peggy Lowellt. Na igen, de addig még hátravolt a suliból két nap és persze a bál. Nem akart rá elmenni, de azt nem tudta, hogyan bújjon ki alóla. Gyorsan elhessintette magától az újabb felhőket és igyekezett arra koncentrálni, milyen csodálatos lesz több, mint két hónapot a farmon tölteni Peggel, távol nagyképű szomszédaitól és a kíméletlen osztálytársaktól. Nem is beszélve itteni barátnőjéről, Maryről, akivel épp ma veszett össze. Már ideje volt, Mary sem különb a többinél! Kihasználta és csúfolta őt, s erről csak ma győződött meg igazán. Lehet, hogy ő,nem szép, nem csinos és még mindig úgy néz ki, mint egy tizenkét éves gyerek, de most. új remény töltötte el. Ha utóbb is, de talán mégse marad örökké ilyen tökmag! - gondolta.

Míg újra Peg levelét olvasta, rosszkedve végképp elszállt, s hirtelen valóban úgy érezte, az élet bár nehéz, mégis szép!

Mialatt Allison hagyta, hogy képzelete ide-oda csapongjon, szülei a nappaliban élénk, bár csendes vitát folytattak. Dávid kezeit összekulcsolta a háta mögött, s fel-alá járkált a szobában:

- Az ördögbe is, Helen, ne légy már ennyire konok! Engem sokkal jobban aggaszt, hogy Allie rettenetesen sápadt, sovány és tizenöt évesen még csak 155 cm. Nincs étvágya, az osztálytársai szünet nélkül csúfolják. Nincs igazi barátnője, soha nem jár sehova, folyton

itthon kuksol és olvas vagy levelet ír, esetleg köt. Be kell látnunk, hogy a tanulás nem megy neki, s bár rengeteget gyötri magát, nem lesz belőle zseni. S mert gyáva és gyűlöli a testmozgást, még a tesitanár is állandóan gúnyolja. Ismerd el, ilyen körülmények között te sem tudnál remekelni. Te nem vagy itthon, amikor hazajön, de én számtalanszor láttam, hogy kisírt, szemmel lépett a lakásba. Szüksége van a kikapcsolódásra, ebben az átok bérházban már-már elsorvad. A farmon töltött idő csak a javára szolgálhat.

- Látom már, engem itt teljesen leszavaztatok. Mindenesetre szerintem túlságosan elnéző vagy Allie-vel!

- Te is tudod, hogy ez nem igaz. Mindössze arról van szó, én több időt töltök vele és jobban ismerem, mint te.

- Aha! Most már csak az következik, hogy . én egy szívtelen anya vagyok, aki nem törődik a lányával -jegyezte meg Helen sértődötten és könny szökött a szemébe. Mostanában gyakran pityeredett el, s ezért rettentően dühös volt magára.

- Édesem! Ne izgasd fel magad, tudod, hogy szeretünk és senki sem tesz neked szemrehányást.

- Sajnálom, Dávid! Az utóbbi időben túlságosan érzékeny vagyok.- Persze, mert fáradt, és kimerült vagy! Hallgass rám, kedvesem!

Sokkal könnyebb volna ha farmra költöznénk, s ezt. a lakást eladnánk. Visszakapnánk az örökséget, talán még többet is és a gazdálkodás az egyetlen, amihez igazán értek. Még szakácsnőd is lehetne és egészségesebb, nyugodtabb környezetben élhetnénk, utóvégre is egy farm nincs a világ végén. Lowellék is ott élnek és három gyereket nevelnek!

- Ne haragudj, Dávid, de erről hallani sem akarok!- Igen, tudom - sóhajtott fel a férfi bánatosan. - Most viszont ideje

volna vacsoráznunk, rövidesen indulnom kell a munkába.A vacsora zökkenőmentesen zajlott le, de Allison számára úgy

tűnt, édesanyja valamilyen oknál fogva sokkal hallgatagabb, mint rendesen. Rettegve gondolt rá, hogy csak arra vár, édesapja elmenjen otthonról, s akkor nem szabadul a vég nélküli szemrehányásoktól. Később örömmel vette tudomásul, hogy tévedett. Mrs. Walker bevonult, a nappaliba, bekapcsolta a tévét, s látszólag tökéletesen elmerült, a film cselekményében.

Allie jobbnak látta, ha örülve szerencséjének, eltűnik anyja szeme elől, nehogy az később mégis meggondolja magát és elővezessen egy borzalmas lelkifröccsöt. így azután csendben a szobájába osont és végignyúlt az ágyon. Semmi kedve nem volt már tanulni a szünet előtt, két nappal. Azonkívül valahányszor elcsüggedt., maga elé képzelte Peggyt és a várható csodás nyaralást a farmon.

Peggy Lowellt. két. éve ismerte meg, amikor az egyik ifjúsági lapban levelező társakat, keresve hirdetést adott fel. Imádott levelezni, s a kezdeti felületes ismeretség hamarosan szoros, őszinte barátsággá alakult. Ez kárpótolta azért, hogy a suliban nem sikerült barátokat szereznie. Aztán az elmúlt téli és tavaszi szünetet Peg náluk töltötte, s erre mindig örömmel gondolt, vissza. Ekkor ismerte meg a Lowell-szülőket is, és nagyon kedveseknek találta őket. Bárcsak már náluk lehetnék! - gondolta türelmetlenül, s még hosszasan elábrándozott a közelgő nyaralásról. Később nem is emlékezett rá, mikor nyomta el az álom.

A terepjáró letért a műútról és Allison fáradtan pislogott. Bár barátnője mellette ült a hátsó ülésen és szünet nélkül locsogott, Allie alig bírta nyitva tartani a szemét. Életében először vett részt teljesen egyedül ilyen hosszú utazáson, s noha büszke volt magára ezért, az út borzasztóan kimerítette. Korán is kellett kelnie, hogy le ne késsé a vonatot, s utána még a terepjárón is sokáig zötykölődtek, mire elérték a farmot. Az autó végre lefékezett és megállt egy hatalmas, fehérre meszelt, egyemeletes ház előtt, melynek elején tágas veranda húzódott.

Peggy fürgén ugrott ki a kocsiból, míg Allie csak nagy nehezen kecmergett ki belőle, akár egy ősz öregasszony. Még ez a mozdulat is nehezére esett, a fáradtságtól alig látott. Különben sem rajongott a ficánkolásért. Barátnője viszont szemmel láthatóan kedvelte a testmozgást, s ez meg is látszott az alakján. Csinos volt, az állandó jó levegőtől arca ragyogó színt kapott és Allie hirtelen szörnyen irigyelte ezért, bár rögvest meg is rótta magát érte. Ám az a nagy lelkesedés, ami eddig eltöltötte, valahányszor erre a nyaralásra gondolt, most egyszerre semmivé foszlott. Elbizonytalanodott és határozottan kínosan érezte magát.

Peg szülei elésiettek és kedvesen üdvözölték ugyan, de Allison úgy érezte - bár már találkoztak -, sokkal szebb és csinosabb lányt vártak, nem ilyen csontkollekciót, mint ő.

- Örülök, hogy itt vagy, Allie, már nagyon vártunk - riadt Mrs. Lowell hangjára. - Gyertek gyerekek, az ebéd rég kihűlt, már lassan inkább uzsonna lesz - terelte a házba őket az asszony. Allison gyomra nagyot kordult, s alig várta, hogy asztalhoz üljenek. Nem is emlékezett rá, mikor volt ennyire éhes, mint most. A húsleves, a marhasült és a desszertként feltálalt fagylalt mennyei volt, s Allie degeszre tömte magát. Csak, miután már moccanni sem tudott, villant át az agyán, talán mégse illett volna ilyen mohón falnia. Peggy mosolyogva figyelte és elhatározta, mindent elkövet annak érdekében, hogy barátnőjének soha többé ne okozzon gondot a jelentős súlyhiány. Majd itt, a farmon ők tesznek róla, hogy Allisonból szép, csinos nagylány legyen! - gondolta eltökélten.

Peggy tudta, hogy barátnőjét borzasztóan bántja gyerekes külseje, de azzal is tisztában volt, nehéz lesz rávenni a rendszeres testmozgásra. Allie ugyanis szívesebben töltötte az idejét bent a házban kényelmes olvasással vagy kézimunkázással, semhogy akárcsak egyetlen percig is tornázzon a friss levegőn. Milyen furcsa! A legtöbb városi gyerek a kevés mozgás miatt inkább túlsúllyal küzd, Allisonnak épp ellenkező gondjai voltak. Gyenge volt, alig evett, kis termete, soványsága és sápadtsága már-már betegesnek tűnt.

- Gyere, Allie, megmutatom a farmot - pattant fel Peg és a lányra nevetett. Allison felnyögött és könyörgő pillantást küldött felé. Leghőbb vágya egy ágy volt, ahol végre alaposan kipihenheti magát, nemhogy most sétálni menjen a szűnni nem akaró hőségben, ilyen hosszú út után.

- Ne menjetek túl messzire, gondolom Allie már amúgy is fáradt. Mindent csak módjával, Peggy! -figyelmeztette lányát. Mrs. Lowell, s magában határozott szánalmat, érzett a csenevész kislány iránt.

- Gyere már, Allie! - sürgette barátnőjét Peg és megragadta a karját. Allison beletörődve sorsába, mackósan felállt, és kelletlenül követte a lányt. Közben akaratlanul is végigmérte és újfent elfogta az irigység. Peggy már betöltötte a tizenhatot és magas, hibátlan

alakjával, szép arcával, nevető kék szemeivel maga volt a tökély! Nem is szólva egyenletesen napbarnított bőréről.

- Először az istállóhoz megyünk - jelentette ki Peg és megfogva barátnője kezét, valósággal vonszolta őt maga után. - ültél már lovon? - pillantott, rá kíváncsian.

- Nem, dehogy.- Na, akkor épp itt az ideje! Amíg nálunk leszel, megtanítunk

lovagolni!- Jaj, ne! - nyögött fel Allison kétségbeesetten. -Félek a lovaktól!- Ne hülyéskedj! El sem tudod képzelni, milyen klassz dolog a

friss, harmatos reggelt lovaglással kezdeni!- Hát azt tényleg nem - dünnyögte Allie fanyalogva. Sokkal

szívesebben aludta át a reggelt és számára a nap csak dél felé kezdődött, amikor édesanyja ebédelni hívta.

- Na és utána néhányszáz métert úszni a medencében, egyenesen csodás! - tette még hozzá Peggy lelkendezve.

- Jaj, ne! - jajongott Allison rémülten. - Te megőrültél! Én nem tudok úszni és rettegek a víztől!

- Jesszusom! - kiáltott fel Peg elhűlve. - Eléggé le vagy maradva! Legalább vezetni tudsz?

- Hé, állítsd le magad, Peggy, elfelejted, hogy én fiatalabb vagyok nálad?!

- Na és? Én már tavaly is vezettem a terepjárót, pedig akkor még nem is volt jogsim. De ne aggódj, majd mi mindenre megtanítunk és szuper kirándulásokat fogunk csapni!

- Kérlek, Peg! Én szívesebben maradnék a házban olvasni vagy kézimunkázni és segítenék az édesanyádnak a konyhában.

- Hát erre semmi szükség! Anya és a nagyi, na meg a szakácsnő állandóan ott nyüzsögnek, rád semmi szűkség. És különben is megállapodtunk már levélben, hogy rám bízod magad. Viszont a hízáshoz is szükséges a testmozgás a levegőn. Másként sosem jön meg az étvágyad! - szögezte le a lány és belépett az istállóba. - Helló, Tom! Hogy vagy? - üdvözölt barátságosan egy húszéves forma fiút. - Ő a barátnőm, Allison Walker, s itt lesz nálunk több, mint két teljes hónapon át. Allie, ő Tom Carter, a legügyesebb lovászfiú egész Wisconsin államban!

- Ugyan, Peg, ne túlozz! - szerénykedett Tom, bár a hangja és az arcvonásai boldog büszkeséget árultak el a dicséret hallatán. - Nagyon szép kis barátnőd van! -mérte végig feltűnő alapossággal.

Allison zavarában elpirult és dühösen sütötte le a szemét. Ez a srác gúnyolódik! - gondolta mérgesen, de azért kezet nyújtott neki. Tom azonban a kelleténél jóval tovább szorongatta, miközben szemével majd -felfalta a lányt. Allie-t kellemetlen érzés kerítette hatalmába ettől az embertől. Zavarta furcsa, már-már ijesztő tekintete, kihívó vigyora, és szívesen kimenekült volna a szabadba, ha Peggy hagyta volna. Ám barátnője már a lovak felé vonszolta, majd egy fiatal állat előtt lecövekelt:

- Nézd ezt a szép kancát, neked szántuk! Gyere csak közelebb és simogasd meg. Adj neki pár szem kockacukrot, ezzel örökre belopod magad a szívébe. Na ne félj már tőle, Csillag kisasszony nem bánt!

Allison bátortalanul nyújtotta a cukrot a lónak, s magában fohászt küldött az ég felé. Nagyon remélte, Csillag nem fogja a kezét is megenni. Igazán feleslegesen aggódott, mert a ló hihetetlenül óvatosan vette el a tenyeréről a finom csemegét és élvezettel ropogtatta. Allie felbátorodva simogatta meg a kanca izmos nyakát, majd követte barátnőiét a másik boxba, ahol egy éjfekete, fiatal csődör állt.

- Ő Táltos, az én imádott lovam! - jelentette ki büszkén Peg és cukorral hízelgett a gyönyörű ménnek. - Képzeld el, kicsi kora óta én ápolom, mert az anyja elpusztult. Táltos rendkívül okos, s mint a neve is mutatja, elképesztően gyors, amellett nagyon kedves és szelíd. Jaj, Allie, isteni lesz együtt lovagolni! Úgy örülök, hogy végre itt vagy, pompás napokat fogunk eltölteni! Már mindent megszerveztem! Egyébként, ha majd tudsz lovagolni, Tomot kell megkérned, hogy felnyergelje Csillagot. Ezt jobb, ha olyan ember csinálja, aki nagyon ért hozzá.

Allison nem vitatkozott, jóllehet cseppet sem bízott a lovászfiúban. Mi több, határozottan ellenszenves volt neki és nem szívesen maradt volna kettesben vele az istállóban, bár ezt még önmagának sem tudta megindokolni.

- Ó, Allie, alig hiszem, hogy tényleg megérkeztél! -zökkentette ki gondolataiból Peg lelkesedése. - Bízd ránk magad, és ősszel, amikor

hazamész, a saját szüleid sem fognak rád ismerni! Itt majd meg fogsz erősödni, hízol pár kilót, nősz néhány centit és a naptól szép barna leszel. Az osztálytársaid mind elsárgulnak az irigységtől, ha meglátnak. Nos, ránk bízod magad?

Allison felsóhajtott és a vállát vonogatta. Nem nagyon bízott sem Peggyben, sem annak kétes kimenetelű terveiben, de mit tehetett? Végül kelletlenül ugyan, de beadta a derekát.

- Mondd, Peggy! Elárulnád, miért beszélsz folyton többes számban?

- Persze - bólintott a lány szórakozottan és megpaskolta Táltos nyakát. - A szomszédos farmon lakik Judy és Gary, róluk már írtam sokszor. Ők is segíteni fognak, aztán megismered majd Jasont, Samanthát, Amyt. Remek banda, hidd el! Nem is beszélve a Petterson-testvérekről, akik néhány nappal előbb érkeztek meg, mint te.

- A... a... Petterson-testvérek? - ismételte Allie és nagyot nyelt. Jézus Mária! Lehetséges volna, hogy

EZEK a Petterson-testvérek AZOK, akiket ő is ismer?! Nem létezik! Mit keresnének ők itt? Róluk Peg soha nem tett említést a leveleiben!

- Különben lehet, hogy őket te is ismered - hallotta Peggy hangját. - Madisonban élnek, ahol te is, de minden nyarat itt töltenek a nagybátyjuk farmján. Meg kell hagyni, keményen tudnak melózni, bár eddig nem sokat törődtem velük. De most... - a lány elhallgatott és ábrándos szemekkel bámult a messzeségbe.

- Mi van most? - kérdezte bátortalanul Allie, s közben arra gondolt, ez a több, mint két hónap, amit itt fog tölteni a farmon, egyre inkább kezd lidércnyomássá változni. Képtelenség, hogy valaha is megtanul lovagolni, úszni, netán autót vezetni, s ráadásul még éppen itt találkozik a suli két legmenőbb srácával, a mellesleg rém beképzelt szomszédaival! Bennel, a Megközelíthetetlennel és Bobbyval, a Pökhendivel! Nem, ez kizárt dolog, elvégre másoknak is lehet a Vezetéknevük Petterson, nemcsak nekik! Iszonyú csapás volna, ha pont ők lennének tanúi szörnyű ügyetlenkedéseinek!

- Tudod, Allison - fogott Peg a vallomásba -, azt hiszem, szerelmes vagyok!

- Te?! Éppen te, aki eddig megvetetted a fiúkat?

- Aha. Bobby Petterson egészen megbabonázott! Tökre belezúgtam!

- Jaj, ne! - nyögött fel Allie. - Te aztán kiválasztottad a legrosszabbat!

- Ismered?- Nagyon remélem, hogy nem! Tudod, Peggy, lakik a házunkban

is egy Petterson nevű család és attól tartok, ez a két fiú ugyanaz! Ők pedig egyenesen elviselhetetlenek! Szörnyen fennhordják az orrukat, és mert szívdöglesztően néznek ki, a suliban minden csaj beléjük van habarodva. Legalábbis majdnem mind.

- És te nem?- Én... én ki nem állhatom őket!- Na de miért?- Mert... mert engem mindenki csúfol, ők is! Vagyishogy az a

Bobby! A múltkor is Törpicurnak nevezett!Peggy nem állta meg nevetés nélkül:- Hát aztán? Szerintem egész kedves becenév! Jaj, Allie, ne vegyél

már mindent annyira a szívedre! Most pedig megmutatom a nagyi tyúkjait és a kertjét. Mindennap segítek összeszedni a tojásokat és gyakran még kertészkedni is szoktam.

- És mikor olvasol?- Hát, azt inkább csak télen. Tudod ilyenkor nyáron képtelen

vagyok egyhelyben maradni. Apa gyakran mondja is, hogy nekem is fiúnak kellett volna születnem, mint a bátyáimnak.

- Tényleg, velük mi van? - kapott észbe Allie, akinek teljesen kiment a fejéből, hogy Pegnek testvérei vannak.

- Johnny, az idősebb kint van a legelőn, Nick pedig az állatorvosira jár és most valami táborban van. Na, már itt is vagyunk, s legalább a tojásokat is összeszedjük. Segítesz?

- Persze - felelte bizonytalanul Allison. - Nem bántanak? - mutatott egy jól megtermett kakasra.

- Ugyan dehogy - nevetett rá Peg és betuszkolta a baromfiudvarba. - Meglátszik, hogy városi vagy, ráadásul lakótelepi! - jegyezte meg elnéző mosollyal, miközben karjára vett egy kosarat és magabiztosan lépkedett a tyúkok és kakasok között. Allison azonban hirtelen megtorpant és földbe gyökerezett lábbal meredt egy óriási kakasra. Uraságának minden bizonnyal nem nyerte el a

tetszését az idegen lány, mert egyszerre felborzolta nyakán a tollat, felfújta, magát és vészjóslóan lódult meg felé. Allie-nek először egy hang sem jött ki a torkán, végül aztán iszonyatosan felsikoltott és hanyatt-homlok rohanni kezdett kifelé az ólból, sarkában a felbőszült kakassal. Peg felkapott egy seprőt és azzal próbálta jobb belátásra téríteni a feldühödött baromfit. Ám a látványt képtelen volt megállni nevetés nélkül.

Allison lélekszakadva esett ki az ajtón, épp az utolsó pillanatban. Magában pedig szentül megfogadta, soha többé nem merészkedik az udvarnak még a közelébe sem. Hirtelen vidám kacagásra eszmélt, s amint körülnézett, a haja tövéig elvörösödött. Egy idegen fiú és egy lány állt tőle nem messze, s a hasukat fogták neveltükben. Feszengve vette tudomásul, hogy azok ketten bizonyosan látták kínos afférját a méregzsák kakassal és most rajta mulatnak. Lesütötte a szemét és a könnyeit nyelte. Milyen könnyű is a más kárán jót derülni! - gondolta keserűen.

- Hé, Peg! Ki ez a pöttöm lány? Esküszöm, az a pipás kakas nagyobb nála! - kiáltott fel a fiú levegő után kapkodva.

Végre Peggy is előkerült a veszedelmes helyről, de alig bírta nevetését elfojtani:

- Hello, Judy, szia, Gary! Hadd mutassam be a barátnőmet, Allison Walkert Madisonból! - mondta vigyorogva, aztán Allie felé fordult: - Sajnálom, ami történt, de ez a kakas eddig maga volt a kezes bárány. Nem tudom, mi a csuda lelte! Jól vagy?

- írtóra - morogta a lány duzzogva.- Jaj, Allison! Ne húzd már fel az orrod rögtön!- Na persze! - húzta el a száját a lány. - Könnyű nektek, hisz ti

hozzá vagytok szokva az állatokhoz. De mi az emeleten mégse tarthatunk egy egész farmnyi jószágot! Ami pedig a sértődést illeti, te is megbántódnál, ha nálunk, a városban olyan szituációba hoználak, ahol többen is kinevetnének téged, mint afféle vidéki libát! Jobb, ha tudjátok, az ilyen nagyon fájdalmas tud lenni! - Allison egyre inkább méregbe gurult, a düh és a megalázottság érzése annyira elragadta, hogy már nem is érdekelte, mit mond. - Te pedig, kedves Gary -nyomta meg a két utolsó szót gúnyosan -, jegyezd meg jól, nem lehet mindenki hozzád hasonlóan égi meszelő! Sziasztok! - azzal sarkon fordult és elrohant.

- Hé, Allison, várj! Az ég szerelmére, állj meg! -loholt utána Peg némi bűntudattal. Allison túlságosan érzékeny, állapította meg, de azt is érezte, volt némi igazság abban, amit mondott. Tényleg nem kellemes, ha az embert egy kínos helyzetben kinevetik, bár az is tagadhatatlan, a lány igencsak mulatságos látványt nyújtott rohanva, nyomában azzal a hülye kakassal. Viszont az egész nem volt szándékos, ezt el kell hinnie!

Allison a ház felé tartva elhatározta, engedélyt kér Peg édesanyjától, Sally nénitől, hogy lefekhessen. Szörnyen fáradt volt, s a farmon ért első benyomások sem voltak éppenséggel kecsegtetőek. Erről álmodozott ő annyit?! A csalódástól a sírás fojtogatta, és rá sem hederített Peggyre, csak szélsebesen száguldott az épület felé. Látta ugyan, hogy Mrs. Lowell nincs egyedül, de most semmi nem érdekelte.

Csak futott, futott és észre sem vette, hogy a veranda előtt egy lépcső húzódik alattomosan, s mire észbekapott, már késő volt. Hatalmas lendülettel bukott előre, egyenesen a veranda kövezetére. Ám a kemény kő helyett hirtelen valami egészen mást érzett, noha az első pillanatban a rémülettől elsötétült előtte a világ. Amilyen gyorsan történt az egész, olyan gyorsan el is múlt, s amint kinyitotta a szemét, egyszerre felsikoltott.

Egy fiú karjaiban találta magát, s két szürkéskék szem szegeződött rá aggodalmasan:

- Nem esett bajod? - kérdezte a srác, miközben tekintetük pár pillanatig szinte egymásba olvadt. Allison csak a fejét ingatta lassan, s bár forgott vele a világ, nem egészen tudta eldönteni, az eséstől vagy esetleg a fiútól...?

A döbbent csendet hirtelen zajos nyüzsgés törte meg, s a verandán tartózkodók egyszerre érdeklődtek a lány hogyléte felől. Ám mind között egy éles nevetés ütötte meg Allie fülét, amitől megborzongott, s végre összeszedte magát, hogy kibontakozzon a fiú öleléséből.

- Egek, akármi legyek, ha ez nem a Walker csaj a szomszédunkból! - lépett hozzá közelebb Bobby Petterson részvétlenül vigyorogva. - Na, Törpicur, hát te hogy kerülsz ide? S milyen érzés volt az öcskös karjaiban lenni?

- Állítsd le magad, Bobby! - szólalt meg halkan Benny, a fiatalabb Petterson.

Allison elvörösödött és segélykérően pillantott Sally nénire, aki rögtőn karonfogta és a Lowell család még ismeretlen tagjai felé vezette. Amikor ugyanis megérkezett, Peg édesapja és az idősebbik bátyja a legelőn volt, s így nem találkoztak. Emma néni pedig, a nagymama épp ebéd utáni álmát aludta, s mire felébredt, a lányok már kimentek az istállóba. AUie nem akart hinni a fülének, hogy már vacsoraidő van. Milyen gyorsan elszaladnak itt az órák! - gondolta magában, miközben túlesett a bemutatáson. A Petterson-fiúk szedelőzködni kezdtek, s Peg, aki eddig a rémülettől meg sem bírt szólalni, egyszerre felélénkült:

- Elkísérünk benneteket a kerítésig! - ajánlkozott lelkesen. - Gyere, Allison! - ragadta meg barátnője karját erősen, s olyan könyörgő pillantást vetett rá, hogy a lány tiltakozása a torkán akadt.

- Ne maradjatok el sokáig, nemsokára kész a vacsora - kiáltott utánuk Mrs. Lowell, amit Peggy egy odavetett „igen, mami"-val gyorsan elintézett. Aztán addig mesterkedett, amíg ő és Bobby előre mentek, maguk mögött hagyva Allie-t és Bent. Egy ideig hallgatagon ballagtak egymás mellett, s Allison hiába törte a fejét, a világon semmi elmés dolog nem jutott az eszébe, amiről cseveghetnének. Amúgy is rettentő zavarban volt a fiúk előtt, de most, Ben társaságában kétszeresen is! Hisz bárhonnan nézzük, a fiú néhány percig mégiscsak a karjában tartotta! Erre a gondolatra azután rögvest elpirult. Lehajtotta a fejét, nehogy a srác észrevegye.

- Örülök, hogy nem sérültél meg! - törte meg a kínos csendet végül Ben.

- Igen és... és köszönöm neked - rebegte a lány azon igyekezve, hogy lenyelje a torkában növekvő gombócot.

- Ugyan, nincs mit. Mindenesetre alaposan rám ijesztettél!- Hát... igen...- Tetszik itt a farmon?- liigen...- Ma érkeztél, ugye?- Igen.Benny hirtelen megtorpant és pajkos pillantást vetett rá:- Tetszem neked?

- liigen... Micsodaaa? Hogy... hogy kérdezhetsz ilyet? - háborodott fel Allison rákvörösen.

- Oké, csak vicc volt, mert már attól féltem, nem ismersz más szót, mint igen, igen, igen. Különben honnan ismered a Lowell családot? ,

- Peg és én régóta levelezünk és nálunk töltötte a téli meg a tavaszi szünetet. Cserébe most én jöttem el hozzájuk. És te?

- A bátyám és én minden szünidőt itt töltünk a nagybátyám farmján. S ilyenkor nyáron sokat dolgozunk, igaz Frank bácsi fizet is nekünk. Persze, azért mindig jut idő némi szórakozásra is. Három napja érkeztünk és Peggy mesélte, hogy egész nyáron egy barátnője lesz a vendége, csak a nevedet nem említette. Nahát! Azt is mondhatnám, milyen kicsi a világ, bár ez rém elcsépelten hangzik. Ám azt sosem hittem volna, hogy éppen itt találkozunk. Igaz, Peg eddig nem nagyon tüntetett ki bennünket a figyelmével, régebben egyszerűen átnézett rajtunk. Most viszont feltűnően kedves! Különösen Bobbyhoz.

- Eddig nem érdekelték a fiúk - szólt közbe Allison, csak hogy mondjon valamit, mielőtt Ben ismét képes lesz behúzni a csőbe. Aztán hirtelen elhallgatott. Mégse helyes, ha elárulja Peggyt.

- Eddig? - ismételte Benny és hirtelen szembe fordult vele.- Hát igen... úgy értem, megvolt nélkülük, illetve...- Oké, Allison, ne dadogj! - nevetett rá a fiú vidáman, mire a lány

úgy bámult rá, mint akit megbűvöltek. Nevetés közben ugyanis Benny arcán két kis gödröcske jelent meg, melynek hatására észveszejtően nézett ki és Mr. Megközelíthetetlen hihetetlenül kedves, barátságos benyomást keltett.

- Azt... azt hiszem, mennünk kéne, na... nagyon lemaradtunk... - nyögte Allie és lesütötte a szemét. Tudta, túlságosan sokáig bámult a fiúra, sokkal tovább, mint illett volna.

- Nem hiszem, hogy Bobbyék hiányolnának - kuncogott Ben. - Van mit beszélniük, hisz a bátyámnak már régóta tetszik Peggy. Örülök, hogy a barátnőd is észrevette őt. S ha a sejtésem nem csal, ők biztosan nem fognak unatkozni a nyáron. Most már csak az a kérdés, mit tudnánk tenni mi?

- Úgy érted, te és én?- ühüm. Nincs valami ötleted? - kérdezte Ben ravasz mosollyal.

- Nem, nincs! - vágta rá Allison gyorsan és újfent elpirult. Szóval Benny Petterson a fejébe vette, hogy hülyét csinál belőlem, hogy velem merészel szórakozni!

Hiszen ez semmi több, mint szemtelen gúnyolódás! Pont én kellenék neki?! Egy ilyen kis penészvirág? ugyan! Nevetségessé akar tenni! Hát abból pedig nem eszel! - gondolta elszántan.

- Egyébként én nem szoktam unatkozni! - jelentette ki éles hangon. - Rengeteget olvasok és kézimunkázok, s így az én szótáramból hiányzik az a szó, hogy unalom! Nem is tudom, mit jelent. De hogy te mivel üsd agyon az idődet, abban nem tudok segíteni!

- Dehogyisnem, Allison! Jobban, mint gondolnád!- Ide hallgass, Benny Petterson! Ne szórakozz velem és ne

merészelj gúnyolódni, mert megjárod! Elegem van abból, hogy mindenki rajtam köszörüli a nyelvét és azután kinevet. Lehet, nem vagyok egy szálfa termet, de vedd tudomásul, nem tűröm tovább, hogy Törpicur, meg csontkollekció, meg mini bébi és hasonló gúnynevek alanya legyek! Az egyik szomszédban lakik egy Samantha nevezetű leányzó, Peg szerint magas, csinos, igazi bombázó domborulatokkal, vagyis éppen hozzád való! Talán próbálkozz nála, ahelyett, hogy engem cikizel! És most jó éjszakát! - azzal sarkon penderült és faképnél hagyta a döbbent fiút.

Ben hitetlenkedve és értetlenül meredt utána. Hiszen neki esze ágában sem volt gúnyolódni! Ó, Allie, te engem tisztára félreértettél! - gondolta és egyre azon törte a fejét, hogyan magyarázza meg a lánynak. De eltökélte, addig nem nyugszik, míg nem tisztázzák a tévedést.

Allison még akkor is dúlt-fúlt magában, amikor végre valahára ágyba került. Csak fél füllel figyelt Peggy áradozására, Bobby Pettersonról. Ha barátnője tudná, hogy ez a srác mennyi lányt kábít egyszerre Madison-ban, s hogy egész háreme van ott, mindjárt nem találná olyan ellenállhatatlannak. Feltétlenül figyelmeztetnie kell erre, de hogyan? Még a végén rásütné, hogy neki is Bob tetszik, a Mr. Pökhendi. Isten őrizz! Persze Benre sem illik csöppet sem a Mr. Megközelíthetetlen! Ellenkezőleg! Pont úgy viselkedett, mint akinek nagy gyakorlata van a lányok fejének elcsavarásában. Még jó, hogy

nem dőlt be neki. urasága egy beképzelt, felfuvalkodott hólyag, és nem tűrheti, hogy ilyenek nevessenek rajta!

- Hé, Allison, hozzád beszélek! - rázta meg a vállát Peggy. - Mi? Bocs, de szörnyen álmos vagyok, rögtön leragad a szemem!

- ásított nagyot a lány, s a következő pillanatban már aludt is.

- Hé, Allison, kifelé az ágyból, hasadra süt a nap! -kiáltotta Peggy, de barátnőjét nem különösebben hozta lázba a hír. Mélyebbre csusszant a takaró alatt, mormogott valamit a hajnalok hajnaláról, s már aludt is tovább. Peg azonban nem adta fel. Az ágy végéhez settenkedett és megcsiklandozta Allie talpát. A lány haragosan ült fel:

- Hagyj békén, Peggy Lowell, álmos vagyok, aludni akarok!- Ne hülyéskedj, már tíz óra.- Na és? Messze még az ebéd!- Csak nem képzeled, hogy addig hagylak aludni? Hát ide

hallgass! Ha nem kelsz fel most azonnal, hozok egy vödör vizet és kilocsollak az ágyból!

- Ez már kegyetlenség, kínzás! - zsörtölődött Allie és kimászott a csábító takaró alól.

- Gyerünk, Walker, vedd ezt fel!- Hát ez meg mi?- Egy ősrégi melegítőm, ami alaposan kikopott, de arra jó, amire

neked kell! Na bújj már bele!- Miért? Mit csinálunk? - kérdezte gyanakodva a lány. '- Majd meglátod! - hangzott a titokzatos felelet. -Induljunkl - adta

ki a parancsot Peg és szorosan tartotta Allison kezét, nehogy idő előtt megszökjön.

Üde, napsugaras reggel köszöntötte a lányokat és Peggy a farmtól nem messze húzódó erdő felé terelgette barátnőjét. A friss, illatos levegőtől lassan tisztulni kezdett Allie kótyagos feje és csodálkozva nézte a harmatos füvön megcsillanó napsugarat. - Hová cipelsz?

- Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel!- Rém vicces vagy!

- Naná, erről vagyok híres! Gyerünk, Allison, tempósabban! - ösztökélte Peg, de nem árulta el, hova igyekeznek. Elérték az erdőt, s már jó ideje benne is gyalogoltak, és Allison lába megfájdult, az oldala is szúrni kezdett:

- Nem bírom tovább, üljünk le egy kicsit - lihegte.- Tarts ki, rögtön ott vagyunk! - Allison felnyögött és elgyötörten

követte tovább Peggyt. Végül egy tisztásra jutottak, aminek végén egy patak vize szikrázott a vakító napsütésben. Allie elfelejtette a fáradtságát és a fájdalmát is, csak nézte a csodás képet, s alig tudta elhinni, ez valóság.

- Szép, ugye?- Gyönyörű! Ó, Peg, szinte irigyellek, amiért ilyén mesés

környezetben élsz!- Hát, az biztos, hogy semmi pénzért nem költöznék el innen.

Igaz, sok a munka, nekem is gyakran be kell segítenem, de boldogan teszem. S ha engedi az időm, majd minden reggel kijövök. Egyébként a patakban horgászni is lehet, a környékről sokan járnak ide.

- Ó! - Allison csalódott képet vágott, s nem értette Peg lelkesedését. A maga részéről ez a sport -amennyiben egyáltalán annak lehet nevezni -, tökéletesen hidegen hagyta. Igaz, a többi is, De épp horgászat?! Pfuj! Mi jó van abban? Fel nem foghatta, mi a fenét lehet abban élvezni, hogy valaki egy madzagot órákon keresztül lógat a vízbe, miközben egyetlen mukk nélkül, birkatürelemmel, szinte szoborrá válva fixírozza a kapásjelzőt, aminek viszont esze ágában sincs megmozdulni. Na és mindennek a tetejében képes a gilisztát és mindenféle undorító férget megfogni és felnyársalni a horogra, hogy azután halálra is ítélje oly naiv elképzeléssel, miszerint még halat is fog vele. Csakhogy...! A halak önképző körökben vesznek részt, ahol megtanulják, miképpen lehet észrevétlenül lecsipegetni a gusztusos (?), de felettébb virgonc, helyes kis gyűrűsférget a veszélyes horogról. Minthogy a halak köztudomásúan nem lármás állatok, így igazán nem ügy, hogy hangtalanul hahotázzanak a hoppon maradt horgászokon.

Allison esküdni mert volna, még soha senki nem fogott itt egyetlen halat sem, hacsak úgy nem, hogy egyik-másik halálra nevette magát a sporttárs csalija láttán. Mert azt már sokszor

hallotta, miket ki nem találnak a leleményes horgászemberek. A különféle férgeken és rovarokon át, a növényi magvakon keresztül egészen a leghajmeresztőbb műmütyűrökig mindennel próbálkoznak. Na igen, hajmeresztő, de nem halfogó! Allie nem rajongott semmilyen sportért, de az volt a véleménye, hogy mind között ez a legrosszabb, hisz az ember még azt a kevés önbizalmát is elveszíti, amit fáradságos munkával eddig megőrzött.

Merengésében annyira elmerült, hogy csak akkor riadt fel, amikor Peg oldalba bökte:

- Hahó, ébresztő! - kiáltott rá nevetve. - Gyerünk, Allie, szörnyen éhes vagyok!

Allison felállt és csodálkozva állapította meg, hogy az éhhalál küszöbén áll. Máskor csak édesanyja külön rimánkodására evett pár falatot az ebédből, most viszont akár egy lovat is fel bírt volna falni. Amint elindultak, felnyögött:

- Jaj, Peg! Esküszöm, te meghibbantál, amiért ilyen hosszú útra képes voltál gyalogosan elvonszolni!

- Nyugi, Tücsök, annál jobban fog esni a... az ebéd!- Ne nevezz Tücsöknek! - csattant fel Allison.- Jó, jó, most úgyse hallja meg senki és szerintem oltári aranyos,

ahogy az édesapád hív.- Ez igaz, de ami az ő szájából kedvesség, másokéból gúny lehet.

Nem szeretném, ha bárki tudna erről!- Jól van na, ne húzd fel magad rögtön, inkább figyelj! Amint

megreg... vagyis ebédelünk, megkezdjük a lovaglóórákat.- Jaj, ne! - jajongott Allison holtra váltan. - Már így is alig állok a

lábamon, csak nem képzeled, hogy ezek után fel tudok mászni egy lóra?!

- Ne majrézz, tuti, hogy imádni fogod!- Marhára - fintorgott a lány azon törve a fejét, miként tudná

elsumákolni azt az átkozott lovaglást. Lelki szemei előtt megjelent egy kellemesen hűs szoba, csábító ággyal, hívogató párnákkal, ahol kényelmesen bevackolódva éppen köt. Esetleg olvas. Vagy egyszerűen csak pihen. Igen, már csak erre a hűs szobára vágyott és a mozdulatlanságra. Aztán hirtelen megborzongott. Talán egy kellemesen meleg szoba még jobb lennel - gondolta elábrándozva, de egyszerre megtorpant:

- Mondd csak, Peg! - fordult a lányhoz csodálkozva. - Hogy lehetséges az, hogy itt még mindig határozottan hűvös a levegő, holott valószínűleg dél is elmúlt? Én azt hittem, a farmokon ilyenkor már elviselhetetlen a hőség.

- Hát tudod... izé... a... a környező domboktól, az erdőtől meg a víztől van. Igen, igen! Meg azután az éjjel' nagyon is lehűlt a levegő! - magyarázkodott Peg lázasan és gyorsan előrefutott. - Siessünk jobban! - kiáltott még vissza, egyre növelve a távolságot barátnője és közte. Nem akarta még elárulni magát, elég lesz az otthon! Allison rettentő dühös lesz, ha kiderül a hazugság. Mindegy, a terv érdekében ezt? is el kell viselnie. Hiszen másként hogyan csalogathatta volna ki az ágyból a mindig délig alvó lányt?! Különösen, ha tudta volna, hogy akkor még csak hat óra múlt. Éppen elég volt megszerveznie, nehogy valakivel találkozzanak a munkásokból vagy a családból, hisz egy farmon ez az időpont már egyáltalán nincs korán. Hálát adhat a szerencséjének, amiért Allison nem képes megállapítani az időt a nap állásáról és olyan álmos volt, hogy a harmatcseppek sem tűntek fel neki.

Mindenesetre most legalább majd alaposan bereggelizik, kicsit beszélgetnek a többiekkel, aztán elsétálnak az istállóhoz és megkezdik a tanulást.

- Jó reggelt, lányok, ti aztán ugyancsak korán keltetek! - üdvözölte őket vidáman Mrs. Lowell.

- Jó reggelt, mami, farkaséhesek vagyunk! - nyomott puszit Peg az édesanyja arcára.

- Jó reggelt?! - ismételte Allison elképedve. - Hiszen már dél is elmúlt!

- Dél? - csodálkozott az asszony és elnevette magát. Sejtette, lánya keze van a dologban. - Tévedsz, Allie, csak nyolc óra múlt.

- Tessék?! Nyo... nyolc óra?! - dadogta a lány és gyanakodva méregette barátnőjét. Peggy a haja tövéig 'elpirult, s a világért sem nézett volna rá. Na most rögtön leharapja a fejemet! - gondolta felkészülve a kitörő viharra.

- Helló, lányok - lépett a konyhába John. - Anya, kész a reggeli? - kérdezte és értetlenül meredt a feszült arcokra. - Mi történt? Lemaradtam valamiről?

- Nem, dehogy - vágta rá a húga figyelmeztető pillantást küldve felé, ám a bátyja nem vette a lapot.

- Na, megvolt a reggeli séta? - kíváncsiskodott a fiú rendületlenül.- Reggeli séta?! - visszhangozta Allison felháborodva. - Az egy

marathoni távgyaloglás volt! Kis híján belerokkantam! És most Peg, leszel szíves megmagyarázni, miért tettél lóvá?! - fordult indulatosan a lányhoz.

- Nyugi, Allie, csakis a te érdekedben történt az egész! Hogyan akarsz hízni, ha állandóan a zárt szobában ücsörögsz, ahelyett, hogy minél többet mozognál a friss levegőn? És lásd be, most rettentő éhes vagy, tehát a séta jót tett!

- Aha... - morogta a lány vészjósló szemekkel.- Ugyan, gyerekek, ne veszekedjetek! - próbálta megakadályozni

Mrs. Lowell a kirobbanó vihart, s az asztalhoz parancsolta őket, ahol már előkészítve várakozott mindenki számára a kávé, narancslé, sonkás omlett, pirítós és a jávorsziruppal nyakon öntött, mennyei palacsinták egész tornya. Allison szájában összefutott a nyál, s az éhségtől már semmi másra nem tudott gondolni, mint hogy alaposan belakmározzon. Egek! Ez tényleg az az Allison, aki otthon csak turkálta az ételt?! - gondolta döbbenten. Akárhogyis, ezt azért nem úszód meg egykönnyen! - vetett Peggyre mérges pillantást és lerogyott a székre.

Ám amint eltüntette a fejedelmi reggeli utolsó morzsáit is, úgy párolgott el lassacskán a mérge is. De azért a dolog mégse hagyta nyugton, hisz Peg tisztára hülyét csinált belőle. Ezért lakolnia kell!

- Köszönöm a csodás reggelit, Sálly néni, szeretnék segíteni elmosogatni.

- Ugyan, Allie, szükségtelen. A mosogatógép remek találmány, ő elvégzi helyettünk a munkát, üljetek ki egy kicsit a verandára, pihenjetek! - javasolta az asszony.

- Hát, ami igaz, az igaz, alaposan elfáradtam - ismerte el a lány és haragosan nézett barátnőjére.

- Szép jó reggelt mindenkinek! - robogott be Mr. Lowell, nyomában Emma nénivel. - Hagytatok nekünk is valamit?

- Hát persze - mosolygott rájuk Mrs. Lowell.- Peggy! - fordult unokája felé a nagymama. -Összeszedtétek már

a tojásokat?

- Nem, de éppen oda készülünk. Allie is segíteni fog, ugye?- Azt már nem! - hördült fel a lány. - Én oda többet be nem

teszem a lábam! - kiáltotta dacosan, emlékezve a dühös kakasra.- Oké, de legalább kísérj el!- Talán légy szíves!- Na jó, kérlek szépen!Amint kiléptek a házból, Allison indulatosan támadt barátnőjére:- Nincs semmi mondanivalód?- Hát, nem tudom, mit mondhatnék. Igaz, csellel csábítottalak ki

az ágyból, de tényleg a jó szándék vezetett. Értsd meg, a legjobb orvosság, hogy megváltozzon a külsőd, ha minél többet vagy a szabadban és mozogsz. Mindig arra panaszkodtál, hogy nincs étvágyad, most viszont engem is leköröztél, pedig én aztán tudok enni! Vagy... vagy már nem akarsz megerősödni?

- Dehogyisnem! Borzasztóan szeretnék olyan szuperül kinézni, ahogy te!

- Akkor vésd jól abba a konok fejedbe, hogy a szépségért meg is kell szenvedni!

Allison tisztes távolságból figyelte barátnőjét, amint az magabiztosan mászkál a baromfiudvarban, majd a friss tojásokkal teli kosarat a kezébe nyomta. Mialatt a ház felé tartottak, a lány azon töprengett, vajon megéri-e a rengeteg megpróbáltatás, ami rá vár, hogy végre úgy nézzen ki, mint a menő tinik? Kemény küzdelem lesz, de... Igenis megéri! Mert akkor soha többé nem csúfolhatják, gúnyolhatják és nem nevethetnek rajta!

Az új Allison Walker, aki ősszel másodikos lesz, azért is elkápráztatja az összes beképzelt csajt az osztályából! - gondolta eltökélten.

Ám amikor Tom kivezette az istállóból Csillagot, inába szállt a bátorsága. Egek! Ez a ló olyan magas, hogy nagylétra kell hozzá, ha fel akarok jutni a tetejére! - állapította meg magában, de Peggy nem így vélekedett, s máris lelkes magyarázatba kezdett:

- Legelőször is azt kell megtanulnod, hogyan ülj fel rá. Ne félj, Tom és én itt leszünk, semmi baj nem érhet.

- Remélem is! Nem szeretnék átesni a ló másik oldalára!

- Oké, Allison, kezdjük. Tedd a lábad a kengyelbe, kapaszkodj meg itt, a nyeregnél, végy egy nagy lendületet és már fenn is fogsz csücsülni Csillagon.

- Mondd csak, Peg! Nem lehetne ezt csukott szemmel? Vagy inkább egy létra segítségével? - érdeklődött a lány reszkető hangon. - Ez a ló* szörnyen magas, le fogok esni! - siránkozott kétségbeesetten, de Peg kérlelhetetlen maradt. Allison felnyögött, majd elszánva magát mindenre, követte barátnője utasításait és egyszercsak azon kapta magát, hogy a lovon ül. Rém nagy büszkeség töltötte el, csak úgy ragyogott a boldogságtól. Ám hirtelen megrémült, pontosan úgy, mint az a kölyökcica, amelyik nagy bátran felszaladt a fára, de azután megijedt és keserves nyávogás közepette sem mert lejönni onnan. Allie is dermedten üldögélt a nyeregben és sejtelme sem volt, miként fog újra a földre kerülni.

- Na most következik a leszállás - hallotta Peggy oktató hangját.- Én is ettől féltem - mormogta fakó hangon.- Ne ess már rögtön pánikba, egyszerűbb, mint hinnéd! Vedd ki a

kengyelből a lábad, a másikat vesd át magad előtt és ugorj le!- És mi lesz, ha rosszul ugrom és eltörik a lábam?- Szent ég, ne aggodalmaskodj már annyit, hanem lódulj! Tom

majd elkap.- Az remek lesz - dünnyögte Allison lelkesedés nélkül. Minél

tovább nézte a fiút, annál kevésbé tetszett neki. Olyan alattomos! - gondolta, aztán becsukta a szemét és ugrott. A fiú elkapta és ő szerencsésen földet ért. Ám még fel sem lélegezhetett, Peggy újra lóra parancsolta. Végül már nem is számolta, hányszor ült fel és ugrott le Csillagról.

- Remekül csinálod, Allie, esküszöm, téged az isten is lóra teremtett! - dicsérte Peg elismerően.

Allison már-már fellélegzett, reménykedve, hogy az órának vége, de csalódnia kellett. Barátnője nem tűrt ellentmondást, még egy próbát javasolt. A lány felnyögött, azután úgy, ahogy eddig már több tucatszor, nekilátott, hogy ismét felküzdje magát a lóra. Ezalatt Tom a másik oldalon állt őrt, ha mégis leesne.

Allie éppen lendületet vett, amikor egy váratlanul felcsendülő hang a háta mögött annyira megzavarta, hogy elvétette a dolgot. Bal

lába kicsúszott a kengyelből, de a túl nagy lendületet már nem bírta lefékezni, s átrepülve a nyereg felett a ló túlsó oldalán landolt, ledöntve a lábáról Tomot is.

- Na, Törpicur, ez szuper mutatvány volt! - hahotázott Bobby Petterson. - Túl nagy neked ez a jószág, a te termetedhez inkább egy serdületlen póniló illene!

Bob a hasát fogta, s a könnyeit törölgette. Peg először megrémült, de amint meggyőződött arról, hogy nem történt baj, ő sem állta már meg nevetés nélkül. Még a lovászfiú is vigyorgott, ahogy egymásba gabalyodott testrészeiket próbálták kibogozni.

Allison rákvörösen tápászkodott fél, a sírás kerülgette, Már megint kinevették! A legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében és haragjában. Amikor azonban felpillantott, megdermedt. Csak egyetlen embert nem látott nevetni ügyetlenségén, akit eddig észre sem vett: Benny Pettersont! Ehelyett aggódó arccal vizsgálgatta, majd egész közel lépve hozzá karon fogta és félrevonta a többiektől:

- Nagyon megütötted magad? - kérdezte a fiú részvétteljesen.A lány tagadóan rázta meg a fejét, de nem nézett rá. Ám Ben az

álla alá nyúlt, kényszerítve, hogy mégis felpillantson, s így azonnal észrevette az Allie szeméből kiguruló könnycseppeket. Ujjával gyengéden lesimította arcáról és bár hangja lágyan csengett, amikor megszólalt, szeme egészen elszürkült az elfojtott haragtól:

- Ne törődj velük! - mondta. - Ha akarod, én szívesen segítek neked.

- Nem, köszönöm, soha többé nem ülök lóra!- Szamárság, Allison! Ha most feladod, akkor tényleg nem mered

többet megpróbálni és nem is tudod, mit veszítesz! Ne add fel az első kudarc után, kérlek! Egyszerűen nem szabad! Gary és én szívesen megtanítunk lovagolni úgy, hogy egyetlen karcolás sem ér!

- Garyt mondtál? Na, már csak éppen ő hiányzik innen, hogy teljes legyen a létszám! A múltkor is kigúnyolt és kinevetett.

- Igen, a kakasügy - sóhajtott fel Ben.- Milyen jól értesült vagy! - jegyezte meg Allie gúnyosan.- Figyelj rám, kérlek! Gary rendes srác, egyáltalán nem

rosszindulatú és nem akart megsérteni. Én azt hiszem, te túlságosan érzékeny vagy! Próbálj kicsit jobban bízni bennem és Garyben. Hidd el, nem szabad mindent mellre szívni, s ha hidegen hagynak a

gúnyolódások, meglásd, leszoknak róla. Új céltáblát keresnek és téged békén hagynak. Hallgass rám, jobb, ha oda sem figyelsz. Egyébként azért jöttünk át, mert meg akartuk kérdezni, van-e kedvetek kijönni délután a legelőre, megnézni a marhákat?

Vajon mi látnivaló van néhány tehénen? - törte a fejét Allison. Az is igaz, semmi dolga nincs, miért ne nézhetné meg? Bár szívesebben vonult volna el a hűs szobába pihenni, nem akarta megbántani a fiút. És legalább megkéri Peggyt, készítsen majd róla pár fotót, bocikkal a háttérben.

- Oké, veletek megyek - mondta végül.- Akkor jó. Holnap pedig átjövünk Garyvel és megtanítunk

lovagolni!- Hát ti mit pusmogtok itt? - lépett hozzájuk Peg.- Semmi különöset - vont vállat Benny. - Csak felajánlottam Allie-

nek, Gary és én segítünk neki a lovaglásban.- És te? Beleegyeztél? - fordult barátnője felé a lány sértődötten.- Igen.- Oké, Tücsök, ahogy gondolod!- Peggy! - kiáltott rá haragosan Allison. - Megmondtam, hogy ne

nevezz így mások előtt!- Bocs, Allie! - szabadkozott a lány csöppet sem bűntudatosan. -

Én azt hittem, hogy te és Ben... szóval...- Szállj le rólam, Peggy Lowell! Mára már így is túl sok van a

rovásodon! - tört ki hevesen, azzal sarkon fordult és elviharzott.- Hát ez nem lehet igaz! - mérgelődött Peg. - Hogy lehet valaki

ilyen szörnyen pukkancs?!- Én a helyedben nem csodálkoznék ezen - jegyezte meg Ben

komoran. - Ha az ember állandó céltáblája a rosszízű csúfolódásoknak, s folyton a kárára mulatnak mások, akkor ennek előbb-utóbb ez a vége. Allisonnak semmi önbizalma, pedig sokkal értékesebb egyéniség sok mindenkinél!

- Ezzel rám céloztál?- Nem. Bár mostanában te sem viselkedsz éppenséggel

kifogástalanul. S attól tartok, ennek a bátyám az oka. Nincs rád jó hatással és jobb, ha tudod, Bobby nem az a srác, aki bárkit is szeret a világon, magán kívül. Vigyázz, nehogy téged is csak kihasználjon! Szia, Peg! - köszönt el gyorsan a fiú és már ott sem volt.

Peggy hosszan, hitetlenkedve nézett utána. Bennek nincs igaza, Bob igenis szereti őt, és egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy azt a saját öccse állítja. Bobby Petterson a legeslegjobb és legeslegvonzóbb srác egész Wisconsin államban!

Allison fitymálva méregette a Stetson-kalapot, amit Benny ajándékozott neki nagy lelkesen. Szent ég! Úgy fogok kinézni benne, mint egy elfuserált madárijesztő! - gondolta.

- Szükséged lesz rá, hidd el! - bizonygatta Ben. -Nagy a hőség, s ez legalább megvéd a napszúrástól. A fenébe is! Most nem az számít, hogyan festesz benne, hanem az egészséged. Na gyerünk, tedd már fel!

- Indulhatunk végre? - türelmetlenkedett Bobby, és amint rápillantott a lányra, kipukkant belőle a nevetés:

- Jesszusom, hogy nézel ki! Akár egy mérges gomba!- Hagyd már békén! - csattant fel az öccse dühösen.- Nem szépségversenyre készülünk és felettébb díjaznám, ha

leszállnál Allisonról.- Oké, oké, tetszik neked a kicsike, ugye? - kacsintott rá

vigyorogva Bob.- Na és, ha így lenne?! Semmi közöd hozzá! Foglalkozz inkább

Peggyvel és talán indulhatnánk!- Hát akkor nyomás! - adta ki a parancsot Bobby és indított.

Aztán nem kímélve sem az autót, sem a benne ülőket, meglehetősen sportos stílusban vezetett árkon bokron át. Allison esküdni mert volna, ezt nem ússzák meg élve. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor mégis épen érkeztek meg és hihetetlenül fürgén ugrott ki a terepjáróból.

A cowboyok már javában dolgoztak, s azon fáradoztak, hogy az egyik bekerített legelőről a másikra hajtsák a marhákat.

- Szakaszos legeltetés - magyarázta Ben -, s közben a megrongálódott kerítést is ilyenkor javítják ki. - Allison bólintott, majd megkérte, készítsen róla és Pegről néhány felvételt. Amikor azonban a fiú végzett, Peggy kikapta a kezéből a gépet és a lányhoz küldte. Allie zavarában fülig pirult, de nem mert ellenkezni.

- Az ég áldjon meg benneteket, úgy nem fértek a képbe ketten, ha kilométerek vannak köztetek!

Ben tett néhány lépést, de látva a lány elutasító arcát, tétován megállt.

- Még közelebb! - parancsolta Peg. - Esetleg átölelhetnéd Állie-t, Ben!

A fiú a lányra pillantott, majd némi habozás után félénken a vállára tette a kezét.

- Bátrabban, Benny, túl merevek vagytok!Allison már pipacspiros volt és gyilkos pillantást lövellt Peggy

felé, akit ez teljesen hidegen hagyott. Ben is kezdett élénk színt ölteni, de azért halványan el is mosolyodott:

- Gyere közelebb, Tücsök, nem harapok! - suttogta olyan lágyan, hogy a lány ámulva meredt rá. Édesapján kívül még soha, senki nem ejtette ki ezt a becenevet ilyen kedvesen, már-már szeretettel. Viszont egy Pettersonnak nem tetszhet egy olyan kis penészvirág, mint én! - vitatkozott magával. Még akkor sem, ha Bobby ezzel cukkolja Bent - gondolta és görcsösen igyekezett mosolyogni.

- Engedd el magad - súgta a srác és váratlanul magához húzta, egészen szorosan. Allie a döbbenettől moccanni sem tudott, s mire észbe kapott, Peg lelkendezve újságolta, öt képet készített, annyira jól néztek ki együtt. Természetesen a tehenekkel a háttérben...

Benny elengedte a lányt és épp mondani akart valamit, amikor Bob elkiáltotta magát:

- Hé, srácok, ide süssetek!Ben és Peg Bobbyhoz rohant, s akkor látták, hogy néhány jószág

elszabadult, a cowboyok pedig lasszóval próbálják befogni a megszökött állatokat. Kemény küzdelemnek tűnt. Allison azonban nem is figyelt rájuk, ugyanazon a helyen állt, mint aki gyökeret eresztett és bénultan bámult maga elé. Hihetetlen! Nem is lehet igaz! Benny átölelte, méghozzá úgy, ahogy azt egy fiú csak akkor teszi, ha szerelmes a lányba! Ez pedig nem lehetséges! Legalábbis a fiú részéről! Mert azt el kellett ismernie, tévedett Bent illetően. Nem nagyképű, nem beképzelt, nem utálatos. Épp ellenkezőleg! És a csapás megtörtént. Tetszett neki Benny Petterson, bár mindent el akart követni, hogy el ne árulja magát.

Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is hallotta, amint a nevét kiáltozzák. Amikor viszont felocsúdott, már elkésett. Hátrapillantott és rémülten látta, hogy egy hatalmasnak tűnő bika

éppen őt pécézte ki és felé száguld iszonyatos sebességgel. Felsikoltott és futásnak eredt:

- Segítség! A bika! A bika! Jaj, segítség! - szajkózta szünet nélkül és rohant, ahogy csak bírt.

Az elszabadult jószágot a cowboyok már réges-rég befogták, de Allison még mindig ész nélkül menekült és egyre segítségért sivalkodott.

A cowboyok sem állták meg mosolygás nélkül a lány eszeveszett rohanását, de Bobby egyenesen fetrengett a nevetéstől. Peg és Benny pedig azon igyekezett, hogy végre megállítsa Allie-t és megnyugtassa, a veszély régen elmúlt.

Allison igen nehezen fogta fel, hogy megmenekült, de még akkor is ezt suttogta: - Istenem, a bika! Az az óriási bika meg akart ölni! Először az az átok lovaglás, aztán Bob meredek vezetési stílusa, most meg az a hatalmas dög! Jaj, mekkora bika volt! - sopánkodott.

- Ja, a bika! - hahotázott Bob. - Hé, Törpicur, térj már észre! Az még csak egy bikaborjú és esze ágában sem volt téged megölni. Egyszerűen élvezte a szabadságot és játszott.

- Na, kösz az ilyen játékot - morogta a lány reszketve. Peg átölelte és úgy nyugtatgatta. így is nagyon megrémült, de ha ő lett volna barátnője helyében, ugyanúgy pánikba esett volna. Most először fordult elő, hogy mérgesen nézett Bobbyra:

- Kíváncsi lennék, TE mennyire lettél volna bátor Allison helyében? Az a jószág csöppet sem tűnt kezesbáránynak!

- Jól van már, Peg, ne húzd fel magad - szólalt meg Bob békülékeny hangon. - Végül is nem történt baj, s ez a fontos. Azt hiszem, mennünk kéne - mondta és elindult a terepjáró felé.

- Várj csak, Bobby! Úgy gondolom, jobb, ha visszafelé én vezetek - jelentette ki Benny határozottan. - A lányok már megcsodálhatták bravúros stílusodat és az az érzésem, nem áhítoznak repetára.

- Úgy van! - helyeselt Peg és Allie egyszerre.- Látóm már, le vagyok szavazva - morogta Bob sértődötten és

kelletlenül beült a hátsó ülésre.Allison szívéről óriási kő esett le, most igazán nem hiányzott már

neki újabb izgalom. Máskor egy hónap alatt sem történik vele annyi minden, mint ma, ezen az egyetlen napon! Vajon mik várnak még itt rá?!

A visszaúton a fáradtságtól alig. tudta nyitva tartani a szemét. Pedig még csak nyolc óra! - állapította meg csüggedten. Mikor kerülhet majd ágyba? Aztán valószínűleg elszunnyadt, mert arra riadt fel, hogy az autó nagyot huppant.

- Sajnálom! - mondta halkan Ben és melegen rámosolygott. - Nem bírtam kikerülni a gödröt - mentegetőzött. Allie a haja tövéig elpirult, amint rádöbbent, feje a fiú vállán nyugodott. Gyorsan elhúzódott és képtelen volt megszólalni. - Maradhattál volna - hallotta Benny hangját - biztosan nagyon kimerültél és elég széles a vállam, hogy elbírjon.

- Hát ez igaz - motyogta a lány. - Nagyon deltás vagy!- Köszönöm a bókot - vigyorgott rá a fiú, mire még inkább

zavarba jött. Te jó ég! A végén azt hiszi, udvarolni akarok neki, holott csak mint tényt szögeztem le.

- Ismerd el, öcskös, te kifejezetten élvezted a helyzetet! - szólalt meg váratlanul Bob.

Ez a srác hallgatózik?! - Allie teljesen felháborodott. Miért piszkálja őket folyton?!

- Szállj le rólunk, Bobby, utoljára figyelmeztetlek! - Benny hangja igencsak vészjóslóan csengett.

- Miért? Különben mit teszel?- Azt jobb, ha nem tudod meg!- Jaj, fiúk, hagyjátok abba! - csattant fel Peggy indulatosan. -

Mondd csak, Bobby! Miért nem hagyod őket békén? Undok dolog, amit művelsz!

- Semmi komoly, Peg, egyszerűen imádom a tesómat ugratni.- Míg rá nem fizetsz! - jegyezte meg Ben.- Látod? - nevetett fel az idősebb. - Fenyeget, s azt hiszi,

megijedek tőle. Oké, öcskös, majd otthon folytatjuk. - Erre mérget vehetsz! - sziszegte Benny mérgesen. Lesz egy kis

meglepetése a kedves bátyámnak! - gondolta. Tudta, elmúlt már az az idő, amikor Bob akár fél kézzel is elbírt vele. Keményen megdolgozott azért, hogy erős, izmos legyen, s véget vessen azoknak az egyenlőtlen küzdelmeknek, melyek hosszú éveken át dúltak közöttük.

Bátyja állandóan azzal kérkedett, hogy ő az erősebb, de azt figyelmen kívül hagyta, hogy két évvel idősebb nála. Ben

rettenetesen megalázónak érezte azokat a verekedéseket, nem is annyira azért, mert ő húzta a rövidebbet, sokkal inkább fájt neki az, hogy testvére az akkor jelentősnek számító korkülönbséget használta ki. Sajnos Bob alattomos, olyan aki képes orvul támadni. Viszont amióta ő is férfias alakot öltött, bátyja nem provokálta többet. Ben úgy érezte, eljött az idő, hogy tisztázzák a dolgokat és testvére leszálljon a magas lóról.

Amint megérkeztek, kitették a lányokat, s máris indultak haza. Bobby imádta a bunyót, szemben az öccsével, aki nem rajongott érte. Igaz, Benny az utóbbi időben sokat erősödött, de ez csöppet sem izgatta. Bizonyos volt benne, most is ugyanolyan könnyen elbánik vele, mint régen.

Allison és Peg holtfáradtan és farkaséhesen lépett a konyhába.- Na végre! - sóhajtott fel Mrs. Lowell. - Már azt hittem, ma a

legelőn töltitek az éjszakát. A vacsora kihűlt és mi rég túl vagyunk rajta. Nem győztünk várni benneteket - zsörtölődött az asszony. Allie sietve kért bocsánatot, Peggy pedig cuppanós puszikkal kenyerezte le az anyját. Mrs. Lowell végül elnevette magát: - Rendben, lányok, megbocsátok! Ha befejeztétek az evést, ne felejtsetek el lepakolni az asztalról! - mondta és jó éjt kívánva elköszönt.

- Huh, de elszaladt az idő! - ámult el Allison az órára pillantva, ami kilencet mutatott. Aztán lehuppant a székre és rávetette magát az ételre. Úgy falt, mint aki három napja nem evett. Peggy mosolygott magában. Barátnője arcán máris látszik, hogy sokat volt a szabadban, sápadtsága eltűnt. Ráadásul úgy eszik, mint aki attól fél, valaki elszedi előle. Bravó, Allie! - gratulált magában a lánynak. Csak így tovább! Még néhány napig ugyan biztosan cselhez kell folyamodnia, hogy korán kibányássza az ágyból, de azután már magától is fel fog ébredni.

- Jaj, Peg! - jajongott Allison, amint felállt az asztaltól. - Degeszre tömtem magam, s ha hallanál egy pukkanást, akkor én durrantam szét!

- Én is hasonlóképpen vagyok - bólintott a lány nevetve. - Tudod, Allie, amikor ennyit zabálok, mindig arról ábrándozom, milyen jól jönne ilyenkor egy jótündér, aki rendet csinálna helyettem. Alig bírok megmoccanni!

- Akárcsak én - nyögdécselt Allison, miközben az utolsó morzsát is letörölte az asztalról. - Mehetnék fürdeni? Állva elalszom!

- Oké, menj csak - engedett nagyvonalúan barátnője. Bár ő is fáradt volt, mégiscsak edzettebb nála. Mire aztán ágyba került, Allison már az igazak álmát aludta. Egyikük sem sejtette, hogy a szomszédos farmon közel sem ilyen békés a hangulat;

Bobby Petterson vigyorogva közeledett öccséhez: -Hé, Ben, ne izélj már! Vicceltem veletek egy kicsit, miért. fújod fel úgy a dolgot?

- Torkig vagyok a tréfáiddal, s az ilyesfajtákra nincs humorérzékem! Nem tűröm, hogy Allisont továbbra is kigúnyold és nevess rajta!

- Most mit pattogsz? Hisz az a csaj még gyerek!- Hozzád képest Peggy is az!- Hogy érted ezt? - vonta fel a szemöldökét Bob.- Tudod te azt! És ha még sokáig szemétkedsz, felvilágosítom

egy-két dologról. Például arról, hogy teljesen hülyének nézed, egy falusi libának és semmi más szándékod sincs vele, minthogy lefektesd! - Bent majd szétvetette a düh.

- Nocsak, öcskös! - vigyorgott Bob. - Netán irigykedsz? Lefogadom, neked még nem volt dolgod „úgy" nővel!

- Na és? Én nem szégyellem, de azt egyenesen undorítónak találom, ahogy te a haverjaiddal beszélsz ezekről a dolgokról és a lányokról!

- Tényleg? Hát ide hallgass! Te még csak egy tizenhat éves taknyos kamasz vagy, gőzöd sincs a csajokról! Ők csak „arra" valók! S vedd tudomásul, ha nagyon akarnám, még a te kis Allisonodat is az ujjam köré csavarnám! Még jobban, mint azt a bugyuta barátnőjét!

- Hát persze és még egy csomó lányt Madisonból -egészítette ki Ben keserűen. - Felőlem annyit csábítasz el, ahány hagyja magát, de Allisont felejtsd el! Megértetted ?!

- Nem.- Micsoda?! - Benny szeme elsötétült, akár az ég vihar előtt.- Nos - vigyorgott pimaszul Bobby -, most már csakazértis

elcsábítom, még ha gyerek, akkor is! Bebizonyítom neked, öcskös, hogy mind romlott, ő is! Hogy milyen romantikus vagy te,

röhögnöm kell! Jegyezd meg, öregem, a valóságban ilyen nem létezik! Mese az egész, egy giccses mese! Meg fogom szédíteni a kis Allisont úgy, hogy azt se tudja majd, fiú-e vagy lány! Azt teszek majd vele, amit akarok! És remélem tudod, hogy mit akarok?! - Bob élvezettel figyelte öccse indulattól eltorzuló arcát.

Ben nem sokat teketóriázott, ököllel rontott a bátyjának: - Te szemét, alattomos féreg! - sziszegte feldühödve. - Ezentúl azt is letagadom, hogy ismerlek!

Bobby, noha igyekezett kivédeni a támadást, hisz már számított rá, nem mindet sikerült. Egészen megdöbbent öccse erejétől. Ezek szerint nem maradt eredménytelenül Ben kitartó edzése a konditeremben, az uszodában és az a sokféle tanfolyam, a cselgáncs, karate, ökölvívás, sőt, még a birkózásba is belekóstolt. Persze, nem lett belőle profi, de mindenképpen jó volt arra, hogy alaposan megerősödjön. Igaz, a suliban mindketten menő labdajátékosok voltak, de Bobby azt álmában sem hitte, hogy öccse lekörözheti, hisz erős volt és ezt mindenki tudta. Micsoda égés lesz, ha kiderül, hogy épp Ben győzi őt le! - gondolta fokozódó haraggal, s noha már dühből ütött, valahogy nem mindig talált. A reflexei sem úgy működtek, ahogy kellett volna. Lehetséges, hogy itt, a farmon, ellustult? Na, ez meglehet, a fene egye meg! Valahányszor ugyanis nagybátyjuk nehéz munkát adott nekik, ő az utóbbi időben Benre sózta az egészet és távolabb a háztól kényelmesen heverészett a napon.

A küzdelem hosszú ideig tartott és lassan mindketten fáradni kezdtek. Főleg Bob, aki sejtette, hogy arcát már ellepték a kék-zöld-lila színben pompázó véraláfutások és mérgesen gondolt arra, amíg ezek el nem tűnnek, jobb, ha ki sem mozdul a farmról. És persze nem mutatkozhat a lányok előtt sem! Hiszen mivel is magyarázná ezeket a foltokat? Semmi szín alatt nem vallja be, hogy az öccsétől, akit egy-két éve még simán a padlóra küldött! Szerencsére ismerte a testvérét annyira, hogy tudja, neki nem fog eljárni a szája. Ám amint alaposan szemügyre vette a fiút a gyér világításnál, egészen felbőszült. Ben arcán alig látszott valami a verekedésből. A fenébe is, ezt már nem tűrheti! - gondolta és újult erővel támadt rá. Benny azonban kivédte az ütést, ám az övé talált, méghozzá alaposan. Bob

megszédült és elvágódott a füvön. Ben odaugrott, hanyatt penderítette, s karját leszorítva a mellkasára ült:

- Na, sikerült győznöm végre?- Oké, öcskös, te nyertél! - lihegte levegő után kapva az idősebb. -

Szállj már le rólam, megfulladok! - nyögdécselve tápászkodott fel, azzal a szörnyű érzéssel, hogy öccse erőfölénybe került vele szemben. Vajon kihasználja majd ezt, mint ő annak idején?! A gondolat nem derítette jó kedvre, mint ahogy az sem: legyőzött lett! Ő! - Ugye... ugye számíthatok rád, hogy... hogy kimentesz Peggynél, amíg...

- Nyugodt lehetsz, Bob, nem fogom elmesélni, miért nem látogatod meg a közeljövőben. Bár megérdemelnéd és fordított esetben te meg is tennéd!

- Ugyan, dehogy!- Ismerlek, ne erőlködj! Sosem játszottál tisztességes

eszközökkel, de figyelmeztetlek! Ha még mindig valami aljas tervet forgatsz az agyadban Allisonnal kapcsolatban, esküszöm, ha rájövök, nem úszód meg ennyivel! - azzal Ben sarkon fordult és besietett a házba. Sejtette, résen kell lennie, mert Bob nem bocsátja meg neki, hogy legyőzte. Odalett a fene nagy büszkesége, most már nem ő az erősebb. Biztosan minden eszközt megragad majd a bosszú érdekében.

Figyelmeztetnem kell a két lányt és szükségem lesz Gary segítségére is - gondolta Benny, miközben csendben megvacsorázott. Már a zuhanyozással is végzett, de bátyja nem került elő. Hirtelen aggódni kezdett érte és kiosont a házból. Bobby a füvön ült, arcát kezébe temette.

- Jól vagy? - lépett hozzá Ben.- Persze! Amennyire ebben a helyzetben jól lehet az ember! -

morogta a fiú. - Hagyj magamra, egyedül akarok lenni!Benny vállat vont és visszaballagott a házba. Beletelik néhány

napba, mire testvére megemészti a vereséget - gondolta részvétlenül. Bobby megérdemelte, már épp ideje volt kicsit törlesztenem! - állapította meg magában és bebújt az ágyába.

Csak azt nem értette, mi szükség van közöttük a rivalizálásra, miért nem lehetnek ők normális, szerető és egymást megértő, netán segítő testvérek?!

A Petterson-házban már hajnalok hajnalán mindenki talpon volt, Bobby kivételével. Frank bácsi úgy fújtatott, akár egy agyonhajszolt telivér:

- Hol a bátyád? - mennydörögte. - Ne, ne is felelj, tudom! Alszik, ugye? - Ben tanácstalanul nézett rá. Bár haragudott Bobra, nem akarta a farm munkásai előtt elmesélni az előző esti incidenst. A verekedésnek nem volt tanúja, hisz akkor már mindenki visszavonult.

- Azt... azt hiszem, jobb, ha ma békén hagyjuk. Nem sok hasznát vennénk... - mondta tétován. - Kérlek, Frank bácsi! Nem mehetnénk be a házba? - pillantott segélykérően rá a fiú.

- Rendben, fiam, de nincs időm holmi gyerekes ostobaságokra!Benny figyelmen kívül hagyva a megjegyzést, előre sietett. Esze

ágában sem volt beárulni testvérét, sem befeketíteni, de tudta, magyarázattal kell szolgálnia. Soha nem volt kenyere a hazudozás, így rögtön a tárgyra tért és mindent elmondott.

Frank Petterson, Benny és Bobby édesapjának volt a bátyja, de nem sokban hasonlítottak egymásra, azonkívül, hogy mindketten sokat dolgoztak és hajlamosak voltak a zsarnokoskodásra.

Itt, a farmon mindenki alaposan kivette részét a munkából, még Gary és Judy is, Frank bácsi gyerekei. Ám a férfi imádta a családját, és mindig szakított időt arra, hogy gyerekeivel törődjön. Jól érezte magát a farmon és esze ágában sem volt a városba költözni. Nem így az öccse, Róbert Petterson, aki Madisonban telepedett le.

Róbert igazgató volt egy élelmiszeripari üzemben, s ez minden idejét lekötötte. A cég tulajdonosának szüksége volt a férfira, hogy az üzeme felvirágozhasson, Róbertnek pedig az igazgatói székre, még azon az áron is, ha meg kell nősülnie. így azután érdekházasságot kötött, elvette főnöke agyonkényeztetett lányát, Danielle-t, aki szép volt ugyan, de nem különösebben okos. Bár Róbertnek eleinte tetszett a nő, hamar rádöbbent, felesége butácska és szerfölött önző teremtés. Aztán megszületett Bobby, majd Benny és a férfi csalódva nejében, a munkába menekült. Danielle a hóbortjainak élt, s ahogy nőttek a fiúk, egyre kevesebbet törődött velük. Róbertnek pedig sem ideje, sem türelme nem volt a fiaihoz, s

így az látszott a legjobb megoldásnak, ha a szüneteket a gyerekek nagybátyjuk farmján töltik.

Legalább megtudják, milyen a fizikai munka és ha , van egy csepp eszük, akkor inkább tanulnak - gondolta magában Róbert Petterson és örült, hogy nem zavarják. Mert módfelett idegesítette őt Ben és Bob jelenléte, s valahányszor csak rájuk nézett, mindig eszébe jutott elrontott élete. Hiszen válásra a gyerekek mellett nem is gondolhatott. Sznob családba nősült, de azt nem vette észre, hogy az évek múlásával maga is egyre inkább azzá válik.

Az üzem jól ment, a neve ismertté vált, s megnyíltak előtte a város elitjének kapui, ám azt nem élte volna túl, ha egy botrány miatt kizárják köreikből. Ezek az emberek meglehetősen konzervatívak voltak, s egy válást rendkívül elítélendőnek tartottak.

Róbert szívesen elfeledkezett arról, hogy valamikor egy szegényes farmról indult és egyetemi tanulmányai alatt mindenféle „alantas" munkát el kellett vállalnia, hogy fedezni tudja a tanulás költségeit. Szüleire nem számíthatott és rengeteg megaláztatásban volt része. , Akkortájt megfogadta, amint teheti, ugyanolyan kíméletlen lesz, ahogyan vele voltak mások. Meg kell torolnia a sérelmeket! - gondolta. A bátyját pedig megvetette, amiért az a farmon maradt, a régi, szegényes családi birtokon. Még az is hidegen hagyta, hogy ez a farm ma már jól jövedelmező forrás lett testvére számára. Nem irigyelte ezért, mert tudta, mennyi munka fekszik benne és Frank mégiscsak egy egyszerű farmer!

Frank Petterson azonban csöppet sem tartotta ezt lealacsonyítónak, sőt örült, hogy itt élhet. Amikor az édesapjuk meghalt, a férfi kölcsönöket vett fel, hogy öccse részét kifizethesse és megválthassa a birtokot, így azután teljes egészében az ő tulajdonába került. Anyjukkal élt tovább és mindent elkövetett, hogy a farmot fellendítse, ami az évek múlásával kitűnően sikerült.

Később megismerte Rosalie-t, akibe beleszeretett és feleségül is vette. Noha Frankét is megkeményítette az élet, ő mégse lett olyan számító, sznob és érzéketlen, mint az öccse. Ma is szerette a feleségét, a gyerekeiért pedig rajongott. Bár követelményei magasak voltak, csak azért, hogy Garyből és Judyból tisztességes ember váljék. Viszont gyakorta elbeszélgetett velük esténként a verandán, őt nem idegesítette a jelenlétük, mint az öccsét a fiaié.

Frank ismerte ennek az okát és nagyon sajnálta Bent és Bobbyt. Megpróbálta apjuk helyett az apa szerepét betölteni, de Bobnál ez egyre nehezebben ment. Úgy tűnt, a fiú egy személyben magában hordozza mindazt a rossz tulajdonságot, ami apját és anyját jellemezte.

A férfi most egyre indulatosabban hallgatta Benny beszámolóját a verekedésről, s közben azon törte a fejét, hogyan válhatott ennyire elviselhetetlenné Bob, az a szeretetre méltó, szép arcú, vidám kölyök, amilyen gyerekkorában volt?!

- Ugye átmehetünk Garyvel Peggyékhez? - zökkentette ki gondolataiból Ben türelmetlenné váló hangja.

- Amint elvégeztétek a rátok kiszabott munkát, természetesen!- Én is így gondoltam. Akkor megyek is, sietnem kell, nem a

legnagyobb melegben akarom tanítani. Allisont lovagolni.Frank bácsi arcán halvány, értő mosoly suhant át, de a világért

sem tett volna megjegyzést. Ehelyett így szólt:- Ami a bátyádat illeti, nos, őt legszívesebben hazaküldeném -

jelentette ki komoran. - De nem tehetem, mert apád és az anyád nem figyelnek rá és amilyen vad lett, biztosan bajt csinálna. Ami előbb-utóbb be is fog következni. Mióta felvették az egyetemre, alig lehet vele bírni. Az ő munkáját is te végzed el helyette, tényleg nem sok hasznát veszem. Pedig még tavaly is egész rendesen dolgozott. Mindenesetre rajta tartom a szemem, s ha te, Gary és én összefogunk, megakadályozhatjuk, akármiben is mesterkedik. Őszintén szólva, alig hiszem, hogy alaposan helyben hagytad, bár már számítottam erre. Még így is csodáltam a türelmedet. De azért azt nagyon szeretném, fiam, ha benned nem kellene csalódnom, mint a testvéredben!

- Nyugodt lehetsz, Frank bácsi, én nem vagyok és nem is leszek olyan, mint Bobby! Tudom, a szüleink nem rajongnak értünk, de ez még nem ok arra, hogy tűrhetetlenné váljunk. Soha nem fogom megérteni a bátyámat, alattomosságára, kíméletlenségére nincs mentség! Én szeretnék majd úgy élni, ahogy ti itt. Boldog, békés családban és főleg szeretetben, ha már a szüleimnek ez nem sikerült. - Ben arca fájdalmasan megrándult. - Tudom, hogy gyűlölik egymást, s a legszívesebben elválnának, de azt hiszik, miattunk nem tehetik. Nevetséges! Amennyit velünk törődnek, az egyenlő a

nullával! Azt már el is döntöttem, hogy amint leérettségizek, elmegyek otthonról. Nem fogok az útjukban állni!

- Nem akarsz továbbtanulni? - döbbent meg a nagybátyja. Már az is nagyon megrázta, mennyire tisztán látja szülei kapcsolatát a fiú, de most egészen elképedt.

- De igen. Viszont minél messzebb leszek otthonról, annál jobb. Gondolom apám szívesen vesz nekem valami olcsó kis lakást, csakhogy megszabaduljon tőlem. Dolgozni fogok, úgy is lehet tanulni. Hidd el, Frank bácsi, a családi légkör nálunk elviselhetetlen!

- Tudom, fiam. De ne feledd, itt bármikor otthonra találsz, ha úgy alakul! - jelentette ki a nagydarab férfi egészen megrendülve. Szeretettel ölelte magához Bent, majd útjára bocsátotta. Beszélnie kellene az öccsével - állapította meg magában. Hisz semmi értelme ezt a házasságot fenntartani, mindenki csak szenved benne. Ilyen helyzetben semmit nem ért az egész, az egyetlen lehetséges jó megoldás, a válás!

Benny szólni sem tudott a meghatottságtól. Motyogott valami „köszönöm"-félét és gyorsan távozott. Hihetetlen, hogy ma, ebben az embertelen, anyagias világban még akadt valaki, aki ennyire jó hozzá és akinek nem áll az útjában. Frank bácsi felajánlotta neki az otthonát, s bár nem akarta őt kihasználni, öröm töltötte el. Mégiscsak talált egy embert, aki szereti, nem úgy, mint a szülei.

Hirtelen megrázta magát, a legkevésbé sem akart könnyekre fakadni. Nem nyafogós kislány ő, hanem maholnap felnőtt férfi!

Garyre az istállóban lelt, éppen az almozással bajlódott. Kíváncsian nézett a belépő Benre.

- Nyugi! Amint végzünk, mehetünk - mondta mosolyogva.- Hát, tudod - vakarta meg a fejét Gary -, fel nem foghatom,

hogyan csinálod! Apa ma reggel rém dühös volt, ilyenkor még én se merek vele szóba állni. Te pedig szép, higgadtan egy csevejre invitáltad a házba. Fogadd elismerésem! Esküdni mertem volna, nem enged el bennünket, olyan pipás volt. És mindez Bobby miatt, pfujjj!

- Nem volt vészes a dolog, sőt, a nagybátyám irtóra rendes! De mondd csak, Gary! Te miért vagy úgy besózva? Csak nem Allison miatt?

Gary hevesen rázta meg a fejét, de a haja tövéig elvörösödött.

- Szent egek! Peg miatt, igaz? - kiáltott fel Ben hirtelen, mire a fiú hang nélkül bólintott. - Megáll az eszem! - csóválta a fejét Benny. - Odavagy Peggyért, ennek ellenére habozás nélkül tűrted, hogy Bobby behálózza?

- Pegnek a bátyád tetszik és nem én. Mit tehettem volna? Megértettem és félreálltam.

- Legalább tud róla?- Nem. Soha nem mertem közeledni hozzá.- Jésszusom, Gary, hiszen annyi idős vagy, mint a bátyám! Hogy

lehetsz ilyen mafla? Különben is Bob egy csirkefogó, még akkor is, ha a testvérem. Csak kihasználta volna Peggyt, s aztán jót nevetett volna rajta.

- Ezt komolyan mondod?- Igen. Össze kell fognunk, mert Peg és Allie veszélyben vannak.

Most, hogy Bob az erejével már nem megy nálam semmire, biztosan a lányokat fogja célba venni, hogy bosszút álljon. Számíthatok rád?

- Erre mérget vehetsz! Ha Bobby igazán szeretné Peggyt, nem állnék az útjába. De így egész más az ábra. Csak azt nem tudom, hogyan figyelmeztessük a lányokat?

- Ezen már én is törtem a fejem. A bátyám nagyon megtévesztő tud lenni a mézes-mázos modorával. Peg tuti, hogy nem hisz majd nekünk, lehet, Allison sem. Mégis meg kell próbálnunk, mindannyiunk érdekében!

Peggy ezen a reggelen sem kegyelmezett barátnőjének, s kérlelhetetlenül kiűzte az ágyból. Allison először duzzogott, de a friss levegő, a félórás séta feloldotta sértődését. Immár jókedvűen és borzasztóan éhesen követte Peggyt a konyhába.

- Ha így folytatom, rövidesen gurulni fogok a rengeteg kajától, s ez a te lelkeden fog száradni! - zsörtölődött nevetve. Peg is elnevette magát és alaposan végigmérte:

- Hát igen, Allison! Hiszen már alig férsz be az ajtón, olyan kövér vagy! - ugratta vidáman és ilyen jó hangulatban ültek az asztalhoz. Mire aztán befejezték a hosszúra nyúlt reggelizést, Gary és Ben is megérkezett.

Peggy kivezette Csillagot az istállóból, majd lovat és lovasát a fiúkra bízta. Ő pedig elvonult nagyanyja kertjébe, némi gyomlálásra.

Csalódott volt, mert Bobby nem jött el, de nem akarta elárulni magát.

A nap egyre melegebben sütött, így elég gyorsan megelégelte a kerti munkát. Egyrészt, meglehetősen unalmasnak találta egyedül, másrészt határozottan kíváncsi volt, hogyan boldogul barátnője a lovaglással. Ám amint odaért hozzájuk, hitetlenkedve bámult Allisonra. A lány feszes tartásban, magabiztosan ülte meg a lovat, nyoma sem volt kezdeti félelmének. Ben és Gary állandóan a közelében tartózkodott, s hol tanácsokkal látták el, hol meg agyondicsérték.

Pegnek el kellett ismernie, a fiúk sokkal tehetségesebb tanítók, mint ő, és Allie helyesen döntött, amikor rájuk bízta magát. Ben és Gary többet ért el egy óra alatt, mint ő akár egy hét alatt.

Ja, ha az ember lányának tetszik egy fiú, azért sok mindenre képes! - kuncogott magában a lány. Bár barátnője leplezni próbálta, őt nem tévesztette meg. Allison szívét csúcsidő alatt hódította meg Benny Petterson!

Ez a Gary is egész helyes - gondolta -, csak ne volna olyan unalmas. A szavát se lehet venni, annyira visszahúzódó. Bezzeg Bobby! De vajon ő miért maradt otthon?

Már-már ismét elragadta a rosszkedv, aztán összeszedte magát. Még rengeteg idejük van, hogy találkozzanak, semmi értelme keseregni! Bobnak biztosan sürgős dolga akadt! Most viszont jó volna egy kicsit pancsolni a medencében és napozni! Később olyan meleg lesz, hogy úgyse tudnak megmaradni a napon. Szólok is a többieknek - határozta el gyorsan:

- Hé, Allison, remekül csinálod! - dicsérte meg a lányt, majd még hozzáfűzte: - Talán pihenhetnétek egy kicsit és úszkálhatnánk a medencében!

- Pompás ötlet! - helyeseltek a fiúk.- Gyere Allie, mára elég lesz, mert a végén olyan izomlázad lesz,

hogy moccanni sem tudsz. Majd holnap folytatjuk, most menjünk fürdeni! - mosolygott a lányra Ben.

Peg Tom gondjaira bízta Csillagot és lelkendezve rohant átöltözni, maga után vonszolva barátnőjét. Allison azonban hirtelen lecövekelt.

- Mi van? - pillantott rá Peggy.

- Én... én... nem akarok fürdeni!- Jaj, Allie, ne kezdd már megint! Mi bajod az úszással?- Semmi... csak... Csak én nem tudok úszni, már elfelejtetted?

Azonkívül félek a víztől! De azért ti csak menjetek, én majd a szobában pihenek. Szörnyű, hogy máris milyen meleg van! - sóhajtott fel panaszosan és nagyon remélte, meggyőzte Peget nyomós érveivel. Mert azt ugye mégse mondhatta el, hogy nem mer levetkőzni fürdőruhára, akkor ugyanis kiderül az, amit eddig ügyesen leplezett. Egy bikini azonnal elárulja, hol van felesleg és hol van hiány. Neki pedig hiánya volt, méghozzá kétségbeejtő! A mellbősége jócskán hagyott kívánnivalót maga után, hisz olyan lapos volt, mint akin átment az úthenger... Legalább háromszor!

Mit szólnának a fiúk, ha így meglátnák?! Vagyis inkább nem látnának semmit, mert nincs mit! Tutira kicikiznék, még tán Peggy is kinevetné, mert ő sportos alkat ugyan, de domborodik ott, ahol erre szükség van és lapos, ahol annak kell lennie.

Eleget hallgatta a suliban, amint a lányok azon vihogtak, hogy biztosan borogatta magát, s azért nincs semmije a bikinifelső alatt... Még a gondolatra is elfutotta a pulykaméreg! Hát tehet arról, hogy ennyire fejletlen?! Nem! De azt nem tűri, hogy még itt is nevetség tárgya legyen! Semmi szín alatt nem vetkőzöm le! - gondolta eltökélten.

- Hé, Allison, hozzád beszélek! - kiáltott rá Peg mérgesen.- Bocs, mit is mondtál? - kérdezte harcra készen.- Azt, hogy a srácok biztosan megtanítanának úszni is. Nehogy

azt hidd, kibújhatsz ez alól! Igenis átöltözöl és kijössz a napra! Majd meglátod, az osztálytársaid gutaütést kapnak, ha megjelensz a suliban csokibarnán!

- Ki kell, hogy ábrándítsalak! Én... én nem bírom a napot! Tudod, megfájdul a fejem és... és hamar leégek. Pontosabban pirulok, akár egy grillcsirke! Soha nem leszek szép barna!

- De igen, ha szót fogadsz nekem! - ellenkezett Peg.- Mi a probléma? - érdeklődött Ben, már fürdésre készen.- Allie már megint megmakacsolta magát! - mérgelődött Peggy. -

Hetet-havat összehord itt nekem, de én átlátok a szitán! Bökd ki, Walker végre az igazat!

Allison elsápadt, azután meg elvörösödött. Zavarodottan nézett hol barátnőjére, hol meg Benre. Most mit tegyek?! Talán hazudhatnám Peggynek, hogy azért nem fürödhetek, mert... mert... szóval most vannak a „nehéz napjaim" ...! De... ! Mégse hazudhatom ezt két teljes hónapon keresztül, s főleg nem egy fiú előtt!

- Ne izgasd magad, Peggy, majd én elrendezem! - jelentette ki Ben. A lány elrohant és Allie azon imádkozott, bárcsak megnyílna alatta a föld! Mi a francot hazudjon a srácnak, hogy az békén hagyja?!

Benny lehajolt hozzá és komoly arccal, fürkészőn vizslatta. Már csak ez hiányzott! - gondolta a lány és lesütötte a szemét. Lassacskán a sírás környékezte. Miért kerül mindig ilyen hülye helyzetbe?

- Mi a baj, Tücsök? Kérlek, mondd meg az igazat! - kérte a fiú kedvesen.

- Ne nevezz Tücsöknek! - csattant fel Allison. - Megtiltom!- Miért? Van valaki, aki, csak így hív?- Igen, az apám! De csakis ő! Megértetted?- Természetesen - bólintott Ben szinte szomorúan. - Azért azt

elárulhatnád, miért nem akarsz fürdeni!- Irtózom a víztől és utálom, sőt rühellem a napot is!- Ezt nem hiszem. Szívesen megtanítalak úszni, ha engeded, hisz

a lovaglás is már kiválóan megy. És eddig nekem nem úgy tűnt, hogy nem szereted a napot. Szerintem nagyon is kedveled és bírod is. Amíg lovagoltál, csöppet sem panaszkodtál erre. Pedig a nap már akkor is sütött!

- Az egészen más! Ott nem kell levetk... - Allison dühösen nyelte le a szó végét és a legszívesebben felképelte volna magát. Kikottyantotta legféltettebb titkát és éppen egy fiú előtt! Pipacspirosan sarkon fordult és futni kezdett. Ben egy darabig döbbenten bámult utána. Miért baj az, ha le kell vetkőznie? - találgatta magában. Csak... csak... nem szégyelli magát előttük? Fürdőruhában?!

Hirtelen a lány után iramodott, s a verandán érte utol. Elkapta a karját és maga felé fordította. Hitetlenkedve látta, hogy Allison sírt.

- Eressz el! Én... én már nem is tudom, mi van velem! - szipogta a lány. - Régebben nem voltam ilyen bőgőmasina! Csak itt...

- Nyugodj meg! Tényleg nem tudom, miért itatod az egereket, azt pedig végképp nem, miért nem akarsz levetkőzni! Talán tőlünk félsz? - nézett Ben mélyen a szemébe és letörölte arcáról a könnyeket. - Ha netán attól tartasz, hogy... - a fiú nagyot nyelt és sejtelme sem volt, hogyan fejezze ki magát. Végül kínlódva, zavartan fejezte be: - Szóval, hogy Gary vagy én szemtelenkedni fogunk, akkor megnyugodhatsz! Sem szóban, sem... sem... máshogy! Én nem vagyok a bátyám!

- Hogy érted ezt? - Allison elkerekedett szemmel meredt rá.- Nos... nem árt, ha figyelmezteted Peggyt. Bobby 18 éves és...

nem olyan ártalmatlan, mint... mint én. Ó, a fenébe is, miért olyan nehéz erről beszélni?! - Ben nagy levegőt vett és elszántan kibökte: - Nem akarom, hogy a barátnődet baj érje. Peg rendes lány, de Bobnak csak egy dologra kellene. Arra, hogy...

- ... hogy elszórakoztassa az ágyban? - segítette befejezni a mondatot a lány. Ben szó nélkül bólintott. - Tudom - jelentette ki határozottan Allison. - Peg viszont nem fogja elhinni. Sejtelmem sincs, hogyan győzzem meg. Azt fogja hinni, nekem is Bobby az esetem, pedig ki nem állhatom!

- Engem se? - kérdezte Benny halkan.- Igen. Vagyis, dehogy! Szóval, régebben így volt, mert azt hittem,

te is olyan vagy! Tévedtem! És ennek nagyon örülök. Rendes vagy, megértő és... és kedves... - az utolsó szavakat már csak suttogta és gyorsan lesütötte a szemét. Így nem láthatta, hogyan derül fel a fiú arca.

- Köszönöm! - súgta boldogan és megszorította a lány vállát. - Igyekszem ezentúl is megfelelni ezeknek a jelzőknek! Most pedig menj és öltözz át végre! Bízzál bennem! - kérte. Aztán Allison álla alá nyúlt, felemelte a fejét és lágy puszit nyomott az arcára. - Na menj! - mosolygott rá kedvesen, majd sarkon fordult és kisietett az udvarra.

Allisonnak földbe gyökerezett a lába. Kezét lassan felemelte és odaszorította, ahová a fiú a puszit adta. Miért? Miért kapta ezt? Lehetséges volna, hogy épp ő, a kis betonvirág tetszik Ben Pettersonnak?

A boldogságtól mintha szárnyai nőttek volna, úgy repült a szoba felé, lendületével kis híján fellökve Peggyt. Arcán földöntúli mosoly játszott, szeme ragyogott a boldogságtól.

Peg először úgy meredt rá, mint aki ufót lát, aztán csak a fejét csóválta. Hja, ilyen a szerelem! - gondolta.

Allison sebtében átöltözött és futva tette meg az utat a medencéig, mielőtt végképp elszállt volna a bátorsága. Letelepedett egy pokrócra és sóváran nézte Bent, Garyt és Peggyt, ahogy vidáman hancúroznak a vízben. Végül hanyatt feküdt és hagyta, hogy a napsugarak simogassák, miközben remélte, a fiúk nem az alakját fogják tanulmányozni. Rettegve gondolt arra, hogy Ben kineveti, amint megpillantja gyerekes idomait.

Egyszerre úgy érezte, valaki figyeli. Hirtelen felült és tekintete Ben, most éppen kéken csillogó szemével találkozott.

- Na, készen állsz? - kérdezte a fiú nagy sokára.- Mi... mire? - dadogta zavartan.- Az első úszóleckére!- Jaj, ne! - tért észre Allison.- Nyugalom a hosszú élet titka! - jelentette ki nagy bölcsen Ben. -

Indulás, hidd el nem fog fájni! - azzal megragadta a kezét, s már vonszolta is a medencébe. Elmagyarázta az úszás alapmozdulatait és meg is mutatta. - Ne félj, nem mély a víz, hasalj rá bátran! - biztatta.

A lány félősen követte a fiú tanácsait, ám amikor azt tapasztalta, hogy nem merül le, egészen felbátorodott. Lelkesen csapkodta a vizet, s lassan egész ügyesen tempózott. Ben dicsérete, biztatása varázsszerként hatott rá, úgy tűnt, a fiú bármire rá tudja venni. Bár nem volt még olyan bátor, mint a többiek, az elért eredményt is szinte hihetetlennek tartotta.

- Gyerekek, kész az ebéd - csendült fel váratlanul Sally néni hangja, s ezúttal a fiúk is a Lowell családnál ebédeltek. Az étkezés vidám hangulatban folyt, Gary feltűnően beszédes kedvében volt. Ontotta magából a vicceket, Benny pedig még rátett egy lapáttal. A lányok már csuklottak a nevetéstől, s Peg az ámulattól szóhoz sem jutott. Gary gyakran rajtafelejtette a szemét, ami Allisonnak fél is tűnt.

Milyen helyes srác! Sokkal jobban illene barátnőjéhez, mint az a pökhendi Bobby! - állapította meg magában. Vajon miért nem jött át? - találgatta és úgy döntött, alkalmasint megkérdezi Bentől. Egyúttal tanácsot is kér, hogyan óvhatnák meg Peggyt Bobtól.

Erre azonban csak két nappal később kerülhetett sor, mert Peggy állandóan a nyomukban volt. Most azonban éppen versenyt úszott Garyvel és Allison elérkezettnek látta az időt. Megkérte Bent, tartsanak egy kis szünetet a tanulásban. Amint letelepedtek a medence szélénél, rögtön megkérdezte, miért is nem jön mostanában vele a testvére. Benny azonban a fejét ingatta tagadóan és a vállát vonogatta. Ám a lány addig erősködött, míg a fiú megunta a dolgot:

- Na jó - sóhajtott fel tehetetlenül. - Elégedj meg annyival, hogy Frank bácsi dühös rá és megtiltotta neki, hogy elhagyja a farmot. Két hét fogságra ítélte.

- Értem. Akkor ezt megmondhatnánk Peggynek is. Látom, hogy bántja, amiért Bob helyett Gary jön, úgyis ki fog faggatni téged.

- Garytől nem kell féltened! - szögezte le Ben.- Hááát... - nyújtotta el a szót Allie nevetve -, nem is tudom.

Tetszik neki Peg, le sem tagadhatná. Persze ő nem látszik olyannak, mint a bátyád.

- Úgy is van. És Garyre számíthatunk, ha szükség lesz rá. S ha már szóba hoztad, nos... muszáj megmondanom, nemcsak Peggy van veszélyben. Te is!

- Én? Ugyan miért? - ámult el Allison.- Azért, mert... mert Bobby azt mondta, ha akarná, téged is az ujja

köré csavarhatna. Aztán volt némi nézeteltérésünk és megesküdött, hogy meg is teszi.

- Nem teszi! Lehet, hogy tökmag vagyok, de hülye nem! - jelentette ki a lány bőszen, majd a fiúra meredt. - Verekedtetek, ugye? - szegezte neki a kérdést hirtelen. - Hát persze, és te legyőzted őt! Gondolom, a kék-zöld foltok miatt nem jön, igaz? Szégyenli a dolgot és bosszút esküdött! Eltaláltam?

Ben idegesen fészkelődött. Allison rátapintott a lényegre.- Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz! - nyugtatta meg a lány. -

És Peggynek sem szólok semmit, ne félj!

A fiú láthatóan megkönnyebbülten sóhajtott fel: - Van már programotok július negyedikére? - terelte másra a beszélgetést.

- A Függetlenségi Napra? Nem, még nincs.- Akkor együtt is tölthetnénk, nem igaz? - mosolygott Ben. - Te,

Peggy, Gary és én. Elmehetnénk az erdőbe, van ott egy tisztás, szuper volna ott piknikezni! Csak mi, négyen!

- És mi lesz Bobbyval?- Remélem, Frank bácsi kitalál majd valamit. Meg aztán amúgy

sem hiszem, hogy addigra rendbe jön. Ó, a fenébe is! - kapott a szájához hirtelen. Hiába igyekezett, mégis elszólta magát!

- Nyugi, Ben, én nem hallottam semmit! - nevetett rá Allison.- Köszönöm! Te... te annyira más vagy, mint a többiek! És... és

nagyon helyes! - suttogta a fiú, végigsimítva a lány arcán. - Nem is értem, miért nevettek és gúnyoltak ki téged. Tény, hogy nem vagy éppen magas, de ez még egyáltalán nem ok rá. Szép vagy és csinos, Allison!

A lány tiltakozni akart, de Ben a szájára tette az ujját:- Csitt! - parancsolta. - Komolyan beszéltem, nem gúnyolódtam! -

mondta és gyengéden körberajzolta Allison ajkát. Aztán hirtelen elhúzta a kezét, mint aki megrettent saját tettétől és zavartan elfordult. A lány elpirult és döbbenten látta, hogy a fiú is pipacspiros. Hogyan? Lehetséges volna, hogy Ben Petterson zavarba tud jönni egy ilyen helyzetben? Hiszen mindig annyira magabiztosnak látszott!

- Tudod - szolalt meg a srác alig hallhatóan - én eddig nem sokat törődtem a lányokkal. Bobby cikizett is érte eleget, szerinte itt belül - mutatott a homlokára - még nagyon gyerekes vagyok. Hiába a férfias külső, éretlen kamasznak tart és nem tudja felfogni, miért nem járok senkivel. Pedig nagyon egyszerű a magyarázat. Nem találtam olyan lányt, aki felkeltette volna a figyelmemet, egészen mostanáig... Azonkívül a bátyám kis ügyei számomra undorítóak, akár tapasztalat teszi a mestert, akár nem. És amellett szerintem még veszélyes is lehet a sok futó kaland, ebben az AlDS-szel terhes világban.

- Igen - suttogta Allison. Hogyan ítélhette meg ennyire tévesen ezt a fiút? Miért nem látta azt az óriási különbséget a két testvér között?

- De nem is ezt akartam mondani - eszmélt Ben szavaira -, hanem azt, hogy... hogy te... te teljesen összezavartál.. Igen, Allison, már otthon, a liftben feltűnt nekem a szemed, a szád, az arcod... Volt benned valami, ami...

- Nagyon kérlek, hagyd abba! Ez mind nem is igaz!- De igenis az, Allison Walker! - jelentette ki Ben szinte

indulatosan. - Miért nem hiszed el, hogy tetszel nekem? Meg tudod ezt magyarázni?!

A lány a fejét ingatta, a meglepetéstől szólni sem bírt. Épp ő, a tökmag, a jelentéktelen kis egér vonta magára a figyelmét Bennek? Nagyon boldog volt ettől a vallomástól, de félt is. Mit fognak szólni a szülei? Egyszerű emberek, nem olyan előkelőek, mint Pettersonék. Ebből csak baj lehet! És mégis... Gyönyörű álom, s ha csak addig tart majd, amíg itt lesz, ezen a vakáción, akkor is örökké emlékezni fog rá!

- Allison? Szeretnék... szeretnék tőled kérdezni valamit. Én... szóval... tetszem-e neked legalább egy picit, vagy jobb, ha elfelejtem az egészet?! - Ben újfent elpirult és türelmetlenül dobolt ujjaival a pléden. Csöppet sem volt könnyű feltennie ezt a kérdést és feszülten várta a választ. Határozottan bizonytalan volt.

Allie egészen elkábult a fiú tekintetétől, s maga csodálkozott a legjobban nyílt kijelentésén: - Igen, nagyon tetszel nekem.

- Köszönöm! - súgta Ben, majd hozzáhajolt, s egy bátortalan puszit lehelt az arcára. Szeme csillogott a boldogságtól, amikor találkozott a tekintetük. Eltűnt a nap, a medence, Peg és Gary csatája a vízben, az egész farm. Mintha csak ketten lennének a világon, egy varázslatos léggömbben, ami együtt repíti őket a boldogság szigetére.

Az ünnep előtti napokban nagy volt a készülődés a Lowell-házban. Ám Allisonnak sokkal inkább feltűnt az, hogy gyakran kapta Geryt, Bent és Peggyt titokzatos pusmogáson, amit sehogyan sem értett. Főleg azt nem, miért rekesztették ki őt az egészből. Valahányszor ő megjelent, azok elhallgattak, majd egyszerre próbáltak beszélni. Csak éppen hárman, háromfélét! A dolog nagyon bosszantotta, sőt már-már sértette, de igyekezett nem mutatni.

Reggelente nagyokat sétált, aztán jött a lovaglás, utána az úszás, majd a hasát sütette a nappal. Gyakorta segített a nagyinak a kertben gyomlálni, Sally néninek a házban, de a baromfiudvarnak még a közelébe sem ment.

Amikor viszont egyik délelőtt sehol sem lelt Peggyre, már-már dühbe gurult. Fel nem foghatta, Peg miért ment a bátyjával a városba és őt miért nem vitték magukkal?!

Aztán úgy döntött, „csak azért sem" fogja vallatóra barátnőjét. Különben mindenki kedves volt hozzá, ám a tüske benne maradt. Bennel sem történt semmi érdemleges azóta a bizonyos beszélgetés óta. Kezdte azt hinni, hogy tréfált, amikor azt állította, hogy tetszik neki. A fiú szolgálatkész volt, rendkívül kedves, de még a kezét sem fogta meg. Ráadásul két alkalommal csak Gary jött át egyedül. A kérdésre pedig, hogy Ben hol maradt, a fiú mormogott valamit és gyorsan másra terelte a szót.

Csak tudnám, miben sántikálnak?! - töprengett magában durcásan. i

Július negyedikén, Amerika Függetlenségi Napján már kora reggel mindenki talpon volt és készülődtek a piknikre. Mire a srácok megérkeztek, a lányok útra készen álltak.

Tom kivezette Peg lovát, Táltost, majd Csillagot és felajánlotta segítségét Allisonnak. A lánynak, noha köszönettel elhárította azt, mégis megérintette a derekát. Allie kővé dermedt. Úgy érezte, mintha a fiú pár pillanatig szorosan magához ölelte volna, s csak azután segítette fel a nyeregbe. De annyira rövid ideig tartott az egész, hogy végül azt gondolta, csak beképzelte az egészet.

- Minden rendben? - lépett hozzá Ben elsötétült tekintettel. Allison döbbenten meredt rá. Miért ilyen dühös?

A fiú Tomhoz fordult, de olyan halkan beszélt, hogy a lány egy kukkot sem értett. Azt viszont nagyon is jól látta, amint Tom elvörösödik, szemében düh és gyűlölet villan, majd sarkon perdül és elrohan. Szent egek! Mi folyik itt?!

Kényelmes tempóban poroszkáltak az erdő felé, s a feszült hangulatnak, ami az utóbbi napokban előfordult, most nyoma sem maradt. A fiúk máris tréfákkal szórakoztatták a lányokat és nagyokat nevettek.

- Jól érzed magad? - kíváncsiskodott Peg.

- Igen. Csodás nap ez a mai - lelkendezett Allison.- És ez még csak a kezdet...! - jegyezte meg barátnője és

jelentőségteljes pillantást váltott Garyvel és Bennel. Erre a lányt ismét hatalmába kerítette a kirekesztettség érzése, s vidámsága odalett. Mi a fenéért cipelik magukkal, ha nemkívánatos a személye?! Mit követett el, hogy így bánnak vele?!

Lemaradt tőlük és igyekezett a könnyeit elrejteni. Már megint bőg! Akár egy dedós!

- Mi baj van, Allie? - riadt Ben hangjára. Nem is vette észre, hogy a fiú bevárta. A földre szegezte a szemét és vállat vont:

- Semmi!- Dehogyisnem, látom, valami bánt!- Mondom, hogy semmi! - csattant fel dacosan.- Allison!- Hagyj már békén, Benny Petterson! - kiáltott rá a lány. Aztán

pár pillanatig még vívódott önmagával, végül nem bírta tovább: - Menj csak vissza a többiekhez és pusmogjatok továbbra is hármasban! Tudomásul vettem, hogy a terhetekre vagyok! Felejtsd el a jelenlétem, hisz mostanában már úgy is ezt tetted! Még jó, hogy egy szavadat sem hittem, pedig nagyon meggyőző akartál lenni! Olyan vagy te is, mint a többiek! Jót mulattál ugye, hogy sikerült befűznöd és...

- Allison! Hagyd abba! - vágott a szavába a fiú mérgesen. - Már mondtam, hogy igazat beszéltem és azt ma is tartom. Ami pedig a pusmogást illeti, tévedsz, ha azt hiszed, ki akarunk közösíteni! Kérlek, ne ronts el mindent a túlérzékenységeddel! Még ma rá fogsz jönni, milyen igazságtalan voltál. Tedd már félre azt az átok sértődést! Kérlek!

A lány elbizonytalanodott. Hátha igazat mond és én tévedek? Kizárt, hogy Ben ennyire képes legyen megjátszani magát! Azt mondta, még ma megtudom az okokat. Talán tényleg engednem kellene neki. Na jó! De az tuti, hogy nagyon megfizettek, ha átvágtatok! - gondolta dacosan, végül így szólt:

- Rendben. Igyekezni fogok, hogy ne rontsam el a jó hangulatot.Amint megérkeztek a tisztásra, alaposan bereggeliztek. Aztán a

fiúk előkészültek a horgászathoz, a lányok pedig a fűre terített

pokrócon kártyázni kezdtek. Peggy csakhamar elunta a dolgot és a srácokhoz csatlakozott. Ben kérdőn pillantott Allisonra:

- Te nem akarsz egy kicsit pecázni?- Én? Horgászni?! - A lány elhúzta a száját. - Kösz, inkább nem!

Ugyan mi lehet abban jó? - dünnyögte.- A nyakam rá, még soha nem is próbáltad! Naaa. Gyere már!

Csak egy icipicit! - kérlelte Ben, de Allie a fejét rázta. - Mondd, Allison! Miért kell neked mindentől ilyen mereven elzárkóznod?! Először hallani sem akarsz semmiről, utána meg még élvezed is! Csak egyetlenegyszer próbáld ki, megmutatom, hogy kell!

Peg hirtelen diadalmas kiáltásba tört ki és tüntetően emelte magasba zsákmányát, egy egészen tekintélyes méretű pisztrángot.

- Látjátok, srácok? Így kell ezt csinálni! - mondta büszkén és lekicsinylően pillantott a fiúkra, akik még semmit sem fogtak. - Mazsolák vagytok! Pancser pecások!

- Várd ki a végét, Peggy, az elsőkből lesznek az utolsók! - vigyorgott Gary és Ben is helyeselt. Közben elkészítette a botot Allison számára, majd hosszas előadásba kezdett arról, hogyan kell a horgot a vízbe dobni. A lány egy ideig türelmesen hallgatta, majd elunva a dolgot, közbevágott:

- Látom, hogy professzor vagy, Benny és egyre inkább azon töröm a fejem, létezik-e olyan dolog, amihez te nem értesz?! - tréfásnak szánt megjegyzésébe nem kevés gúny is vegyült. A fiú meghökkenve pillantott rá, végül kényszeredetten elmosolyodott:

- ugyan! Soha nem állítottam, hogy professzor volnék! Értek ehhez-ahhoz, de ha te azt hiszed, nagyképűségből netán felvágásból tanítottalak, akkor nagyon tévedsz! Sajnálom, ha félreértettél! Csak azt akartam, hogy te is élvezd mindazt, amit mi hárman tudunk. Jó szándék vezetett, nem produkálni akartam magam! - Ben sértett arcot vágott, egészen megbántódott.

- Jól van na, nehogy megsértődj már! - sietett kiengesztelni őt Allison, s hogy nyomatékot adjon ennek, összeszedte magát és igyekezett rém nagy érdeklődést tanúsítani a horgászás fortélyai iránt. - Mi lesz? - sürgette a fiút. - Engedsz végre pecázni?!

Benny meglepődött és kétkedően méregette: - A világért sem akarom erőltetni! - mormogta.

- Ó, dehogyis, Ben, szó sincs erről! Komolyan kedvet kaptam rá! Tutira, tényleg! - bizonygatta buzgón. A fiú hitetlenkedve ingatta a fejét, végül elnevette magát:

- Oké, Allison, fogadd elismerésem! Remek diplomata volnál, annyi szent! - mondta és rákacsintott. - Ülj ide, mellém! - paskolt meg maga mellett egy követ, amire egy kispárnát tett. Bedobta a damilt a vízbe, Allie pedig komor arccal figyelt. Ben a kezébe nyomta a botot, s elmagyarázta, mire kell ügyelnie és mi a teendő, ha kapása van. Allison értelmesen bólogatott, majd szoborrá válva meredt a kapásjelzőre. Egek! Milyen dögunalmas ez! - gondolta magában boldogtalanul.

Amikor azonban zsákmányra akadt, izgatottan felkiáltott és ügyesen ki is horgászta az öngyilkos pisztrángot. Az eredmény láttán egészen nekilelkesülve igyekezett újfent a vízbe dobni a csalit, ám a lendülettől megcsúszott és horgászbotostól, csalistól, pólóstól és nadrágostól a vízbe pottyant.

Peggybői és Garyből azonnal kipukkadt a nevetés, Ben ellenben hősiesen küzdött komolyságáért. Óvatosan araszolt a csúszós köveken előre és kinyújtotta kezét a lány felé. Allison belekapaszkodott, de hiába erőlködött, moccanni sem tudott. A damil rátekeredett, s a horog beleakadt a pólójába, a horgászbot nyele pedig a Vízen úszkált.

Amikor útnak indultak, még meglehetősen hűvös volt, így egyikük sem vetkőzött le fürdőruhára. Ráadásul akkor Allie úgy döntött, majd az erdőben elbújik és úgy ölti magára bikinijét, távol mindenkitől. Peg mindig olyan kritikus szemmel méregette, hogy nem szeretett előtte öltözködni. Igazából szégyellte magát még előtte is. A semmiért...

Most tehát ott állt a vízben, átkozva magát és kétségbeesve, a sírással küszködve. Szégyenében a legszívesebben soha többé ki sem jött volna onnan. A bő, vizes, máskor mindent leplező póló most csupasz testére tapadt, s a dühtől, na meg a hűs fürdőtől ott didergett az átkozott pecabot fogságában. Hiába húzkodta, cibálta, ráncigálta, az bizony nem engedett.

Ben szája gyanúsan meg-megrándult, alig bírt már uralkodni magán. Összes erejére szüksége volt, hogy ki ne buggyanjon belőle a nevetés: - Maradj nyugton - mondta, de a hangja megbicsaklott.

Úszónadrágra vetkőzött és belegázolt a vízbe. A lány háta mögé került, kibogozta fogvatartójából, majd kézenfogva kivezette. - Szárítkozz meg a napon - javasolta, miután végigmérte. Végül egy törölközőt nyújtott át neki.

Allison pipacspiros volt a szégyentől. A póló átlátszóvá vált, s így az is látszott, amit eddig igyekezett eltitkolni. De Ben olyan behatóan pásztázta végig a tekintetével, hogy rögvest tudhatta, hol volna neki szüksége a Fejlődésre. így, nagybetűvel! Már várta is, hogy mindjárt gúnyolódni fog vele, de a fiú váratlanul elfordult és visszament a vízhez. A lány magához vette fürdőruháját és bemenekült az erdőbe. Végre szabad folyást engedhetett a könnyeinek. Miért mindig velem történnek ilyen rettenetes dolgok?!

- Allison, mi történt? - érintette meg egy kéz a vállát. Rémülten rázkódott össze. Felpillantott és Benny szürkéskék szemével találkozott a tekintete. A fiú őszintének tűnő aggodalommal nézett rá: - Miért sírsz?

- Hagyj békén! Hisz nem is történt semmi azonkívül, hogy...- Hogy? Nagyon megijedtél?A lány a fejét rázta és lehajtotta a fejét. Na, most még egy ideig

játssza az értetlent, aztán cikizni kezd, hogy vajon hol hagytam el a bikinifelsőmbe valót?! Esetleg út közben vesztettem el vagy otthon felejtettem?! Netán feleslegesnek találtam és addig borogattam, míg elmúlt?! A lányok is kíméletlenek, hát még a fiúk! Na nem! Ezt még tőled sem viselem el! - gondolta. Hisz melyik srácnak teszik az a lány, aki olyan lapos, mint egy simára gyalult deszka?! Aki nem látszik többnek 12 évesnél?! A támadás a legjobb védekezés! - suhant át az agyán és dühösen a fiúra ripakodott:

- Tűnj el, Benny Petterson, ne játszd meg magad csak azért, hogy aztán még jobban kicikizz!

- Kicsoda? Én?! - Ben meghökkent. - Miért gondolod, hogy...- Elég! - vágott a szavába Allison. - Az imént abban a rohadtul

átlátszó pólóban alaposan végigmértél, s így mindent láttál! Azazhogy semmit, merthogy nem volt mit... - hirtelen elhallgatott. Miért tesz úgy, mintha semmit nem vett volna észre?!

- Ne haragudj, de nem egészen értelek! - motyogta Ben és a fejét ingatta. Az meg végképp talány volt számára, miért lett ellenséges a

lány. - Nagyon kérlek, ne csinálj a bolhából is elefántot! Hála istennek, hogy nem történt bajod!

- Ja. Meg az se rossz, hogy rájöttél, túlságosan gyerek vagyok hozzád, a bájaimat tekintve!

- A... a.... mi...? Bájaidat...? - Ben csodálkozva bámult rá. - Mit jelentsen ez? - vonta össze a szemöldökét. Valahogy nem igazán tudta követni Allison gondolatmenetét, furcsa kifejezéseit. Igaz, mulatságos volt, ahogyan a vízbe pottyant, de ettől eltekintve ő azért aggódott, nehogy baja essék. Hiszen ő beszélte rá a pecázásra. Előrelátóbbnak kellett volna lennie! Azok a kövek veszettül csúsznak! És Allisont amúgy is könnyen éri valami, valahányszor új dologba fog. Bizony nem túl régen még ő is hasonló cipőben járt. Ja, a kamaszkor! Hiába minden igyekezet, valami mégis balul üt ki. Ő aztán tudja és nagyon is megérti a lányt. Bátyja egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy nevessen ügyetlenségén, s mennyire bántotta őt ez! Igaz, soha nem mutatta és mára egyre ritkábban fordul elő vele ilyen, szerencsére. De Allisonnal nagyon együtt-érzett, talán azért is rokonszenvezett vele kezdettől fogva. Sokban hasonlítanak egymásra.

Bántotta, hogy a lány hirtelen olyan elutasítóvá vált, mi több, ellenségessé. Csak tudnám, miféle bájakat emlegetett!? - töprengett magában. Aztán egyszerre derengeni kezdett neki valami, s ettől elmosolyodott, de el is képedt. Mi köze a „bájaknak" az érzésekhez?! Miért csinál belőle ekkora ügyet?

Ha nem épp ő maga hívja fel rá a figyelmét, eszébe sem jutott volna! Lehetséges, hogy ezért is gúnyolták?

Mert a mellbősége nem éri el a Playboy-toplista méretet?Ben most már egészen megdöbbent. Egy 15 éves lány még

fejlődő szervezet. Nagyon egyszerű, hisz tanultak is róla! Van aki későbben érik, van aki hamarabb, tökmindegy, fiú-e vagy lány. De az igazán ökörség, ha valakit ilyenért csúfolnak! Persze, Bobby, a bátyja sem különb!

Lassan megértette, miért nem akart Allison fürdőruhára vetkőzni. Meg kell győznie, hogy őt nem ez érdekli! Kis híján felnevetett. Ami azt illeti, én is későn érő típus lehetek! - gondolta magában, hisz a többi srác gyakran csevegett egyik-másik csaj figyelemre méltó mellbőségéről. Ő azonban idáig nem törődött vele.

Pontosabban nem ennek alapján ítélkezett, hisz az osztályba járt jó néhány kebles lány, mégse érdekelte egyik sem. Hisz mit érnek a tekintélyes „bájak", ha a tulajdonosuknak egy hajítófát sem ér az eszük?!

Sejtelme sem volt, hogyan önti ezt szavakba, de mindenre elszánta magát. Feltétlenül beszélnie kell erről Allisonnal, ha ez neki ennyire fontos! Meg kell nyugtatnia, neki most is úgy tetszik, ahogyan eddig és úgy, ahogyan kinéz! Nagy levegőt vett, hogy szóra nyissa a száját, aztán még a lélegzeté is elakadt.

A lány már nem volt sehol!Allison tüntetően félrevonult a napon és egy könyvbe

temetkezett. Lassanként rádöbbent, hogy naivul elárulta titkát. Magyarázkodásával felfedte Ben előtt hiúságának legkényesebb pontjait, s most borzasztóan szégyellte magát. Hogy lehetett ilyen hülye?!

- Te aztán szépen faképnél hagytál! - riadt az ismerős hangra, de megkeményítette magát és elutasítóan így szólt:

- Nem akartalak zavarni mélyenszántó gondolataidban. Most viszont örülnék, ha békén hagynál, szörnyen izgalmas a könyv. Ha olvasok, semmi más nem érdekel!

- Én sem? - Benny hangja kihívóan csengett.- Te sem!- Pedig én beszélni szeretnék veled!- Nem vagyok rá kíváncsi! - csattant fel a lány.- De mindkettőnk számára fontos! - makacskodott Ben.- Nem érdekel! Vedd tudomásul, hogy nem érdekelsz! Hagyj

békén!- Tényleg ezt akarod?- Igen, tényleg, leghőbb vágyam!A fiú hitetlenkedve nézett rá, ám hang, s az ellenséges

arckifejezés láttán elvesztette a türelmét:- Hát, jó! Te tudod, Allison! ígérem, ezentúl nem zavarom felséges

nyugalmadat! - mondta gúnyosan és mélyen megbántva elrohant.A visszaúton Peg és Gary mindent elkövetett, hogy oldja az egyre

növekvő feszültséget Ben és Allison között, de mindhiába. A fiú egykedvűen bámult maga elé, a lány mélyen hallgatott.

A Lowell-házban már nagy volt a készülődés az esti mulatságra. A tábortűzhöz is megvolt minden, s az ínycsiklandó illatoktól Allison gyomra nagyot kordult. Lassan komolyan kezdett aggódni. Amióta a farmon tartózkodott, szinte reggeltől estig evett, mit evett, zabáit, mégis csaknem állandóan éhes volt.

A tisztáson elfogyasztott sült pisztráng, amit a fiúk nyárson megsütöttek, rettenetesen ízlett neki és pukkadásig tömte magát. Legalábbis akkor így hitte, most viszont már megint az éhhalál küszöbén állt.

- Hé, Allison, ne ábrándozz, menj végre zuhanyozni! - vágta hátba Peg nem túl finoman.

- Oké, megyek már - mormogta lustán.Peggy hosszan nézett utána. Mi ütött már megint bele?

Határozottan dühös volt barátnőjére, amiért a pikniken elrontotta a hangulatot. Más se hiányzik, minthogy a mai estét is tönkretegye!

A lány ugyancsak kicsípte magát, Allison viszont tanácstalanul álldogált a szekrény előtt. Nem voltak olyan menő cuccai, mint Pegnek, ráadásul az utóbbi időben mintha az a kevés is összement volna. Végül belebújt kedvenc farmerébe, s hitetlenkedve állapította meg, hogy az szűk rá és még a tetejében rövid lett a szára is. Nem feltűnően, de mégis...

Peg, elunva Allie habozását egy divatos, hófehér blúzt nyomott a kezébe:

- Igaz, csak vacsora után akartam odaadni, de nem bírom nézni, ahogy itt szerencsétlenkedsz! Boldog születésnapot! - mondta és átölelte. A lány a csodálkozástól alig kapott levegőt:

- Te... te tudod, hogy ma van...?- Hát persze! - nevetett rá barátnője. - Rajtad kívül nem ismerek

senki, aki ekkor született volna. Ezt egyszerűen képtelenség elfelejteni! Erre készültünk Gary-vel és Bennel már napok óta. Na, tetszik a blúz?

- Ó, Peg, gyönyörű és köszönöm! - súgta Allison a meghatottságtól elfúló hangon.

- Te jó ég! - kiáltott fel hirtelen barátnője. - Ez a farmer kicsi rád! Jaj, Allison, hiszen te máris híztál és nőttél is! - ujjongott a lány. – Most jut eszembe. Van nekem egy nadrágom, ami rám nem jó, de alig használtam. Tuti, hogy rajtad remekül áll majd ezzel a blúzzal!

- Ne, Peg! Én... én nem tudom viszonozni a blúzt sem, hát még egy farmert!

- Hé, állj le! Senki nem kér érte ellenszolgáltatást, ezt verd ki a fejedből! És holnap átválogatjuk a szekrényem tartalmát. Akadni fog még néhány cucc, ami jó lesz rád! Persze... persze merem remélni, nem fogsz ezért is megsértődni!

- Jaj, Peggy, miért tenném? Neked itt, a farmon sokkal menőbb szerkóid vannak, mint nekem a városban. Nekünk sajnos nem telik rá... és... attól félek, a szüleim nem is fogják engedni, hogy elfogadjam. Pedig én nagyon örülnék neki!

- Akkor ne aggódj, majd anya beszél velük. Még hálás is lesz, amiért elviszed ezeket és végre lesz helyem. Láthatod, folyton rendetlenség van nálam, mert a sok gönctől már nem férek a szekrényemben.

- Hát akkor köszönöm - sóhajtotta Allison és remélte, sikerül a szüleit is meggyőzniük. Peggy farmere úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna. Nevetgélve mentek ki az udvarra, ahol a létszám alaposan megszaporodott. Több szomszédból is eljöttek a családok, felnőttek és gyerekek egyaránt, s a lány alig tudta megjegyezni a neveket.

A vacsorához a hatalmás verandán terítettek, s már alkonyodott, amikor a népes társaság asztalhoz ült. A házat és az udvar egy részét virágfüzérekkel és égőkkel díszítették, a verandán pedig nagy táblán ez állt:

„Boldog szülinapot, Allison!"A lány a könnyeit nyelve ült le. Hát ezért pusmogtak a háta

mögött az utóbbi időben! Aztán azon töprengett, milyen csodálatos lehet így élni, ahol ilyen jó barátságban vannak a szomszédok. Mennyire mások ők, mint a városiak! A bérházban, szorosan összezárva is távolabb vannak egymástól, mint itt, akár a legmesszebb lakó farmerek, akik vidámak, viccesek és nagyon barátságosak, szemben a fásult, morcos, irigy városiakkal. '

Annyira elmerült merengésében, hogy észre sem vette az asztalnál beállt változásokat. Végül felriadt és döbbenten eszmélt rá a néma csendre. Ráadásul minden szem rászegeződött, s a lélegzete is elakadt. Közvetlenül az orra előtt egy csodálatos csokoládétorta kellette magát, rajta 15 szál égő gyertyával. Rövidesen felcsendült a

születésnapi ének és az egész olyan megható volt, hogy elsírta magát.

- No rajta, Allison, fújd el! - biztatta mosolyogva Mrs. Lowell.A lány nagy levegőt vett és sikerült mindet elfújnia egy szuszra: -

Köszönöm! - suttogta áhítattal. A meglepetéseknek azonban még nem volt vége. Az asztalnál ülők mindegyike kedveskedett neki valami aprósággal, végül már moccanni sem tudott.

A csokitorta mellé került egy tejszínes epertorta is és mindenkinek bőségesen jutott. Allison akaratlanul is számba vette, ki köszöntötte meg, s a végeredmény boldogsággal töltötte el. Majd hirtelen elszomorodott. A felfedezés már-már sokkolta. Egyetlen személy kivételével mindenki gratulált neki, s ez a személy nem volt más, mint: Benny Petterson!

Amint idáig jutott gondolatban, a fiúra pillantott és találkozott a tekintetük. Ben szeme gúnyosan villant, elhúzta a száját és feltűnő kedvességgel a mellette ülő Samanthához fordult. A lány győzelemittas mosolyt küldött Allie felé, majd bizalmasan Benny hajába túrt.

Allison szemét elfutotta a könny. Úgy! Hát csak eddig tartott az a nagyfene rajongás!? Színre lépett ez a Samantha a tekintélyes mellbőségével és Ben figyelmét máris ez a pöfeteggomba köti lel Meg sem köszöntötte! De nem, azért sem hagyja magát! Senkinek sem szabad észrevennie, hogy ez rettenetesen bántja!

Összeszedte az ajándékokat, felvitte- szobájába és leült kicsit az ágyára. Rendeznie kellett a gondolatait. Hirtelen eszébe jutott szülei levele, amit még el sem olvasott. Pironkodva bontotta fel és sebtében végigfutotta.

Szülei gratuláltak a szülinapjához és egészen felkeltette az érdeklődését, hogy otthon többféle meglepetés is várja. Ám áz felettébb aggasztotta, hogy édesanyja egészsége nem tökéletes. Vajon mi lehet a baja? - találgatta és remélte, hogy nem komoly a dolog. Az utolsó rész azonban még nagyobb nyugtalansággal töltötte el:

„Remélem, Tücsök, nem hozol szégyent a fejünkre és tisztességesen viselkedsz!

Tudom, Peggy szülei rendes emberek, de az ördög sosem alszik! Egy olyan hatalmas farmon, ahol óriási a távolság és sok a mindenféle férfi, bármi megtörténhet és az erkölcsi normák is lazábbak lehetnek a miénkhez képest Légy óvatos! A fiúknak rengeteg trükkjük van, hogy elcsábítsanak egy olyan jóhiszemű kislányt, mint te is!

Megbízunk benned, de elvárjuk, hogy ne élj vele vissza! Kerüld a fiúkat és ne higgy nekik, akkor nem lesz semmi baj! Túl fiatal vagy még, ráérsz velük később is foglalkozni!

Szeretettel csókol: anyád és apád"

Allison csöppet sem örült ezeknek a mondatoknak, mert tudta, ha szülei értesülnének Benről, óriási patáliát csapnának. Pedig előbb-utóbb úgyis megtudják. Vagy mégsem? Hiszen Benny gyorsan átpártolt ahhoz a beképzelt Samanthához, és valószínűleg őt el is felejti. Erre a gondolatra ismét elfutotta a pulykaméreg. Hirtelen felugrott és lesietett a többiekhez. Nem szabad, hogy ezen a napon bármi is elrontsa a jókedvét! Ma aztán nem!

Míg távol volt, a tüzet meggyújtották, s a felnőttek körülülték. Jókedvűen iszogattak és néhányan helyi dalokat énekeltek. Csak később vette észre, hogy a veranda előtt hatalmas hangfalakat helyeztek el és néhány fiú épp a magnóval foglalatoskodik. Szóval még tánc is lesz! - ujjongott magában. A felnőttek elhallgattak, mert a közeli város felett, rendezett tűzijáték innen is jól látható volt. Mindenki megigézve nézte az égen ragyogó, pompás színekben játszó, szebbnél szebb virágokat formázó csillaghullást.

Később Allison táncolt néhány felnőttel, majd sorra felkérjék a fiúk, míg végül kimerülten rogyott le egy padra. Ám amint a táncolók közt megpillantotta Bent és Samanthát, jókedve ismét elszállt. A lány szorosan simult a fiúhoz, feltűnően szorosan! Nem is! Inkább tapad, akár egy pióca! - gondolta és dühösen felugrott. Egyedüllétre vágyott, s egyre messzebb sétált a tűztől, a vidám társaságtól, de főként attól a felháborító párostól, miközben rettenetesen fortyogott magában.

Váratlanul egy kéz érintette meg a vállát a félhomályban, itt a világítás már igencsak gyenge volt. A rémülettől felsikoltott.

- Nyugi, kislány, csak én vagyok - lépett elő a sötétből a hang tulajdonosa.

- Bobby! - kiáltotta Allie. A fiú nem vett részt a vacsorán, s így egészen meglepődve nézett most rá. Mit akarhat?

- Boldog szülinapot, Törpicur! - nyújtott át egy mesterien kötött csokrot egy nagyobb csomag kíséretében.

- Ó! Ezt igazán nem kellett volna! - motyogta a lány. Vajon honnan tudhatta, hogy ma van a szülinapom? Az öccsétől! - felelt is rá magában. De akkor Benny miért nem köszöntötte meg?! Egyszerű! Teljesen megszédítették Samantha dús bájai és most már fütyül rá! Na jó! Ha te így, Ben, akkor én is így! - tökélte el.

- Meg sem nézed, mi van benne? - kérdezte Bob szemrehányóan.- Dehogyisnem - bizonygatta Allie és ámulva meredt a csodaszép

fonalra. - Jaj, Bobby, ez gyönyörű! De tényleg nem kellett volna!- Talán nem tetszik? Úgy hallottam, szeretsz kötni.- Igen, így van. Gyere! Meg kell néznem rendes világításnál és

enned kell a tortámból! - A fiú azonban nem mozdult. - Mi baj?- Semmi, csak... Nem szeretnék zavarni.- Egyáltalán nem zavarsz, sőt, örülök, hogy mégis eljöttéit

Nagyon köszönöm!- Hááát... a nagybátyám megtiltotta, hogy a vacsorán részt

vegyek. Csak azért engedett el, hogy megköszönthesselek és mindössze egyetlen órát maradhatok. Szörnyen szigorú az öreg és... és... meg is érdemlem! - jelentette ki, s közben nagyon remélte, eléggé meggyőzően adja a bűntudatos vétkest, amint épp megbánja bűneit.

Allison egészen elámult Bob új arcán, s úgy érezte, ez a srác mégse annyira szörnyeteg, mint hitte. Frank bácsi túl szigorú hozzá! - gondolta.

Miután a fiú befalta a nagydarab tortát, felállt, udvariasan meghajolt a lány előtt és már vitte is táncolni. Ám alig tettek pár lépést, Ben termett mellettük:

- Szabad?- Nem! Tűnj el, öcskös, eddig tiéd volt a terep, de mostantól az

enyém! - sziszegte Bobby haragosan.- Nem hozzád szóltam! Szabad, Allison? - nézett a lányra

vészjósló szemekkel.

- Nem! - kiáltotta Allie dacosan és szorosabban bújt Bobhoz. - Nézd csak, Benny boy - folytatta hirtelen mézédesen -, már vár a partnered, az a kis... szóval a bűbájos Samantha!

- Allison!- Igeeen? - nyújtotta el nyafogva a lány. - Ja, persze! - nézett

Benre angyali mosollyal. - Elfelejtettem hozzáfűzni, hogy mint látod, foglalt vágyok. És Bobby sokkal, de sokkal figyelmesebb, mint te!

Ben nagyon is jól értette a célzást, s bár a szeme villámokat szórt, az ajkába harapott. Persze, hogy látta, bátyja megköszöntötte a lányt, míg ő nem! De rettentő dühös volt rá és meg akarta kicsit leckéztetni. Ám úgy tűnt, túllőtt a célon. Allison vérig sértődött és szóba sem áll vele többé! Hát jó! Ha ez neked megfelel, akkor nincs mit tennem! Elvégre te magad kértél arra, hagyjalak békén! - gondolta. - Bocs, hogy zavartalak benneteket! - mondta és már ott sem volt.

- Szuper voltál, bébi! - vigyorgott rá Bob elégedetten. A lány azonban közel sem volt annyira az. Egyenesen bosszantotta, hogy Ben ilyen gyorsan feladta. S amikor azt kellett látnia, hogy a fiú ismét Samanthát ölelgeti mind feltűnőbben, féktelen haragra gerjedt. Ő is erősebben simult partnere karjaiba és elégedetten nyugtázta Benny dühös tekintetét. Remek! Szóval mégse mindegy neki annyira! - gondolta nem kis elégtétellel.

- Sétáljunk egy kicsit - indítványozta Bob és már húzta is maga után. Allison engedelmesen követte, s remélte, Ben látja őt és bátyját, kéz a kézben. Annyira lefoglalta a bosszú, hogy nem is vette észre Peggy döbbent arcát.

Gary, követve Peg tekintetét, akivel eddig a legjobb hangulatban táncolt, most egyszerre elsápadt. Szóval ő csak afféle pótlék volt! A szamár, aki a lovat helyettesíti. Ám amint megjelent a ló, Bobby képében, a szamár fel is szívódhat! Iszonyatos harag kerítette hatalmába és olyan indulatosan kiáltott Peggyre, hogy az egészen megrettent:

- Menj csak utánuk, mire vársz?! Engem nem kell kímélned, a szamár teljesítette a kötelességét. Nyomás, Peg, még utoléred őket, ha sietsz! Most tűntek el a baromfiudvar mögött, ott jó sötét van! - Gary megvetően húzta el a száját, s a lány értetlenül bámult rá. A fiú a nyomaték kedvéért meg is lódította, de Peggy megtorpant.

Képtelen volt rendet teremteni abban a zűrzavarban, ami az agyában uralkodott.

Egyfelől rögvest lenyűgözte Bob, amint meglátta, és a szíve majd kiugrott a helyéről. Másfelől azonban Gary mellett az utóbbi időben egyáltalán nem unatkozott, ellenkezőleg, nagyon is jói érezte magát. Humora, kedvessége, figyelmessége láttán borzasztóan elcsodálkozott, álmában sem gondolta, hogy a fiú zárkózottsága mögött vidám, barátságos természet lappang. Rendíthetetlen nyugalmát pedig számtalanszor megcsodálta már és most elhűlve tapasztalta, micsoda heves indulat ragadta el. Na de miért? Lehetséges volna, hogy féltékeny? Kizárt dolog! Benny csak azért cipelte magával folyton Garyt, hogy ő, Peg, ne maradjon társaság nélkül, míg a fiú Allisonnal foglalkozik.

Igen, Gary csakis szívességből és nem szerelemből játszotta a szórakoztató partnert! Miután ezt tisztázta magában, már csak azt nem értette, Allie miért Bobbal és miért nem Bennel vonult el a sötétbe...? Egész álló este egyetlen szót sem váltottak és sejtette, ennek oka a tisztáson történtekre vezethető vissza.

Ki kell őket békítenem! - döntötte el és hirtelen futásnak eredt. Rá se nézett többé Garyre, s így azt sem vette észre, hogy a fiú arca elborul, keze ökölbe szorul.

Peggy mégiscsak Bobbyt választotta! Az elrohanásával ezt tökéletesen egyértelművé tette! - gondolta Gary és morcosan indult húga keresésére. Nem, már egyetlen percet sem akart tovább a Lowell farmon tölteni!

- Na, mit kapok azért, hogy megköszöntöttelek? - lépett szorosan Allison elé Bobby. Közben úgy intézte, hogy a lány kerüljön a falhoz, s ő két kezét az épületnek támasztva foglyul ejthesse.

- Nem... nem értelek! Mit kéne adnom? - nyögte Allie és megpróbálta távolabb tolni magától a fiút.

- Ugyan, bébi, tudod te azt!- Nem... sejtelmem sincs - suttogta holtra váltan.Most jutott eszébe Ben figyelmeztetése. Hogyan is feledkezhetett

meg Bobby bosszújáról? S most, ő, a buta liba gyanútlanul besétált ennek a szörnyetegnek az alaposan kitervelt csapdájába. Merő ámítás volt az egész a bűnbánó vétkesről! A fenébe! Az üvöltő

magnótól meg se hallaná senki, ha segítségért kiáltozna. Legalább ne volna olyan riasztóan sötét! - gondolta és összerázkódott.

Bob nem vesztegette az idejét, keze máris kalandozni kezdett a lány testén. Allison rémülten tiltakozott, de mintha a fiúnak hirtelen ezer is lett volna belőle. Összevissza tapogatta és a lány undorodva próbálta ellökni magától.

- Nyugi, bébi! Sokba került az ajándék és most sokkal tartozol nekem! Nagyon sokkal! - mondta és szájával a lányét kereste. Allison reszketett a nedves ajkak érintésétől, s most már ököllel rontott neki, mindhiába. A fiú a falnak szorította, valósággal odapasszírozta, kedve szerint kiszolgáltatva mindennemű óhajának.

- Engedj el, undorodom tőled! Ha nem hagyod abba, sikítok!- Felőlem! Azt megteheted, úgyse hallja meg senki! És most

bebizonyítom az öcskösnek, hogy sem te, sem az a dilis barátnőd nem különb a többi csajnál! Ennyivel tartozom neki, a fiú túl romantikus, észre kell őt térítenem! Elvégre mégiscsak a tesóm, mégha ha flúgos is!

- Micsoda megértő báty! Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, minden lány romlott! Te csak a rosszakat ismerheted, mert magad is az vagy! Egyetlen rendeset sem tudnál magadba bolondítani.

- De az az áldott jó öcsém igen, mi? Hát akkor áruld el, miért, voltál vele olyan undok?

- Ez nem tartozik rád!- Nem is érdekel! Most pedig térjünk a tárgyra, aranyom, telik az

idő! - mondta és éppen megcsókolni készült a lányt erőszakkal, amikor egy kéz ragadta meg hátulról:

- Tűnj el Bobby, mielőtt én térnék a tárgyra! - sziszegte Ben és akkorát lökött a bátyján, hogy az a földre huppant. Bár forrt a méregtől, amint feltápászkodott, mégse volt kedve egy újabb vereségre az öccsétől.

- Oké, öcskös, most megint nyertél! De ne hidd, hogy ezzel vége! Megbosszulom még, ne félj, s azt megemlegeted egész életedben!

- Halálra rémítettél! - húzta el a száját a fiú. - És most jobb, ha elhúzod a csíkot!

- Nem! Ne erőlködj, öcsi, kár a gőzért! Van még némi elszámolnivalóm az édes kis Peggyvel és meg is teszem! Láttám,

milyen bájosan enyelgett Garyvel, gyorsan elfelejtett a kicsike. De majd és gondoskodom róla, hogy örökké emlékezzen rám a tanyasi liba!

- Ne fáradj! - lépett elő a sötétből Peg. - Minden szót hallottam, takarodj a szemem elől, Bobby Petterson!

A fiú hálát adott az égnek, amiért sötét van és nem látja senki, mint vörösödik el a dühtől. Nem baj! A következő bosszúm mindenért kárpótolni fog! - gondolta és elindult nagybátyja farmja felé.

- Kösz, Ben, amit mindkettőnkért tettél! - suttogta Peggy a sírással küzdve. - Ó, Allison, el sem tudod képzelni, mennyire aggódtam érted! Ha Benny nem fog le, esküszöm, a bátyjának rontottam volna. A szemét! Soha sem hittem volna, hogy a megnyerő külső ilyen undok férget takar! És... és külön köszönöm, Ben, hogy... hogy folyton magaddal hurcoltad hozzánk Garyt! De kérlek, ne tedd többé! Attól tartok, neki már éppen elege van a szórakoztató partner szerepéből, és én ezt nem is várhatom el tőle tovább. Ha ezután meglátogatod Allisont, gyere egyedül!

- Ugyan, Peg, erre semmi szükség! - szögezte le Ben. - Gary szívesen jön, mert...

- ...mert megsajnált, ugye? - vágott a fiú szavába keserűen a lány. - Kösz, de ebből nem kérek! Most megyek is! Beszéljétek ki magatokat, úgy sejtem, van mit - azzal elindult, de hirtelen még visszafordult: - És meg ne próbáljatok addig hazajönni, míg ki nem békültetek, különben velem gyűlik meg a bajotok! - tette hozzá félig tréfásan, félig komolyan, aztán elrohant.

- Jól vagy, Allison? - hajolt az arcához egészen közel Ben.- Igén. Minden... rendben - nyögte.- Bocsáss meg! - suttogta a fiú és magához ölelte. - Ne haragudj

rám, de borzasztóan dühös voltam, amiért a tisztáson olyan elutasító voltál velem! Először nem is értettem semmit, s mire felfogtam, te eltűntél az erdőből, utána meg egyenesen megparancsoltad, hogy hagyjalak békén! Szörnyen éreztem magam!

- Ezért... ezért foglalkoztál Samanthával?- Hááát... Igen, bosszúból. Nagyon megbántottál!- Te is engem! Épp azzal a lánnyal kellett kikezdened?! -

háborgott Allison.

- Miért? Mi bajod vele?- Inkább hagyjuk!- Na valld be szépen!- Nem!- Dehogyisnem! - ellenkezett Benny és hangjából már kicsendült

az elfojtott nevetés. Sejtette, mi bántja a lányt leginkább, s tudta, most itt az alkalom, hogy beszéljenek róla, bármilyen kényes is a téma. - Addig úgyse szabadulsz tőlem!

- Szóval... szóval neki volt a legnagyobb a... - Allie akkorát nyelt, hogy-a fiú is meghallotta. Hirtelen elnevette magát:

- Na mije...? - kíváncsiskodott ártatlanul.- Hát a... a... - Allison képtelen volt kimondani.Ben válla rázkódott a nevetéstől, mégse kegyelmezett: - Na, bökd

már ki szépen!- A mellbősége! - kiáltotta a lány fogcsikorgatva.- Aha... - Benny képtelen volt többet mondani. Hangosan

hahotázott, s a könnyeit törölgette. Aztán két tenyerébe fogta a lány arcát és futó csókot lehelt az ajkára: - Jegyezd meg jól, egyszer és mindenkorra, a méreteknek semmi köze az érzésekhez! És most magyarázatot követelek!

- Mi... mire?- Arra, hogy miért volt jó flörtölni a bátyámmal? Hiszen

figyelmeztettelek!- Igen, de... egyrészt megfeledkeztem róla, másrészt nagyon

mérges voltam rád, amiért... szóval Samanthá-val szórakoztál. Vagyis bosszúból...

- Na, akkor mindkettőnk számára igazi tanulság, hogy a harag bizony veszettül rossz tanácsadó!

- Az! - helyeselt a lány és el akart menni.- Hová sietsz? - kapta el a karját Ben. - Szerintem van még

tisztáznivalónk! - mondta. Aztán mélyen a szemébe nézett és Allie döbbenten látta meg tekintetében az érzelmek viharát. Amióta Bob elment, a hold előbújt a felhők mögül és most ezüstös világosságot varázsolt a földre.

- Szeretlek, Tücsök! - suttogta zavartan és ujjával megérintette a lány arcát. Tekintetük összekapcsolódott és a fiú szeméből sütött a néma, könyörgő kérdés.

- Én is... szeretlek! - lehelte Allison. Benny megkönnyebbülten sóhajtott fel: - Nem is gondolod,

mennyire féltem, hogy nem így érzel! Igaz, messze van még, de ugye remélhetem, hogy velem leszel a suli nyitó buliján? És ezután mindig? És soha többé nem teszünk semmit bosszúból? És megbeszélünk mindent?

- Igen, igen, igen, igen! - kiáltotta a lány és hozzábújt. A fiú kicsit eltolta magától és megigézve meredt az ajkára.

Istenem! Meg fog csókolni! - gondolta Allison, s nem tudta, a félelem vagy a vágyakozás erősebb benne. Hirtelen úgy érezte, feltétlenül beszélnie kell: - Én... én még soha...

- Csitt! - suttogta Ben és szájával beléfojtotta a szót. A lánynak egy pillanatra eszébe villant Bob undort keltő ajka, ami ugyan csak az arcát és a nyakát érintette, de mégis iszonyú volt. Ám most, élete első és igazi csókja csodás mámorral töltötte el, egészen elgyöngült.

Amikor Ben végre elengedte, lábai felmondták a szolgálatot, s ha a fiú nem kapja el, még képes és elhasal! De Benny szorosan tartotta és szeretettel nézett rá:

- Nagyon boldog szülinapot, Tücsök! - mondta csillogó szemmel és zsebéből egy apró dobozt húzott elő. - A virág a szobádban vár, azt akartam, mielőtt lefekszel, lássad, és akkor biztosan rám gondolsz majd. Pegnek a lelkére kötöttem, nehogy összekutyulja a többivel. Most már csak ez van hátra és akkor tényleg mehetünk - bökött a kis csomagra. - Bontsd ki!

Allison engedelmeskedett, ám a következő pillanatban a szája elé kapta a kezét: az ékszerdobozban finoman munkált kis aranylánc ragyogott, rajta egy szikrázó, metszett medállal, mely azt a csillagjegyet ábrázolta, amiben ő született. Azaz egy apró rákot.

- Jaj, Ben! Ez csodaszép, de... de nem fogadhatom el! Nem lehet!- Miért nem? A saját pénzemből vettem, amiért megdolgoztam!- Akkor sem! Nem tudnám viszonozni és... és még azt se tudom,

mikor születtél! i- Ezen könnyen segíthetünk, de nem azért, hogy most valami

drága ajándékon törd a fejed. Nekem TE vagy az ajándék! Szeretném feltenni a láncot a nyakadba, megengeded?

- Nem is tudom... - bizonytalanodott el a lány. Eszébe jutott szülei levele és tudta, ők megtiltanák, hogy ezt elfogadja. Mégse bírt nemet

mondani. A lánc gyönyörű volt és Bentől kapta! Attól a fiútól, akibe életében először szerelmes lett. Igenis elfogadja és örökre megőrzi! Ez mindig emlékeztetni fogja erre a varázslatos vidéki vakációra és a legcsodálatosabb születésnapjára, amiben valaha is része volt - Köszönöm - suttogta végül meghatódva.

- Ugyan - ölelte át a fiú. - Boldogok lehetünk, mert majdnem minden rendbejött. Már csak azt szeretném, ha Gary és Peg is egymásra találnának. Nem gondolod, hogy egy kicsit be kéne nekik segítenünk? - kacsintott rá cinkosán.

- Jaj, dehogynem! - csillant fel Allison szeme és elmosolyodott. Kéz a kézben sétáltak vissza a holdfényben fürdő éjszakában. A farm még díszkivilágításban úszott, bár a vendégek már elmentek.

- Holnap átjövök és segítek rendet rakni - ígérte Ben és még egyszer megcsókolta. - Jó éjt, Tücsök! Ugye... ugye szólíthatlak így, ha ketten vagyunk? Olyan édes ez a név és nagyon illik hozzád!

- Igen, Benny! És neked is jó éjszakát! - suttogta Allison, puszit nyomott a fiú arcára és befutott a házba.

Az ágya mellett, az éjjeli szekrényen ott illatozott a 15 szál gyönyörű rózsa, amiről a fiú beszélt. A vázának támasztva kis kártyát fedezett fel és szívdobogva bontotta fel:

„isten éltessen és bocsáss meg! Nagyon szeretlek!Ben"

- olvasta a pár szót és boldogan a szívéhez szorította a kártyát. Gyorsan ő is levetkőzött és ágyba bújt. Peg már rég az igazak álmát aludta.

Én is nagyon szeretlek, Ben! - gondolta még magában, mielőtt mély álomba zuhant.

Már csak három hét volt hátra a vakációból, s az eltelt idő alatt Allison, a kis penészvirág hihetetlen változáson ment át. Arca egészséges színt öltött, bőre egyenletes arany barnává vált, akárha a Hawaii-szigeteken töltötte volna a nyarat. Beteges soványsága eltűnt, idomai megteltek, nőtt is négy centit és gyengécske izmai megerősödtek.

Alig tudta elhinni, hogy egy nőies ifjú hölgy néz vissza rá a tükörből.

Reggelente távoli tehénbőgésre, közeli kakaskukorékolásra, tyúkok kotkodácsolására és vidám madár-csicsergésre ébredt.

Már nem volt szükség Peggy cseleire, sőt, az is gyakran megesett, hogy hamarabb felébredt, mint barátnője.

Amióta Peg csalódott Bobbyban, egészen megváltozott, morcos lett, és Gary nevének említésére valósággal dühbe jött. Allison sejtette, nem annyira a gyűlölet miatt, mint inkább azért, mert Peggy megszerette a fiút. Ám Gary nem jött többet, és a lány egyre durcásabbá vált, ellentétben Aliie-vel. Ő barátságosabb, nyíltabb és vidámabb lett, megnövekedett önbizalma által pedig merevsége is zsugorodott.

Allison ezen a reggelen is korábban ébredt Pegnél. Fitten ugrott ki az ágyból, magára kapta lovaglószerelését, s már rohant is az istállóba. Tom szeme azonnal felcsillant és készségesen vezette elő Csillagot. Közben tekintetével majd felfalta a lányt.

Allison csaknem minden reggel meglátogatta a tisztást és a patakot, imádott lovagolni, mint ahogy megkedvelte a testmozgást is. Sétált, úszott, csak a vezetésre nem tudták még rábeszélni. Ma egy kicsit késve érkezett vissza a farmra, a kerülőút hosszabb volt, mint hitte.

Szemei ragyogtak, szélfútta haján meg-megcsillantak a reggeli nap sugarai. Gyakorlottan ugrott le Csillagról és bevezette az istállóba. Miután nem látta Tomot, nekilátott, hogy lecsutakolja a lovat és friss zabbal kedveskedjen neki. Mióta Peg megtanította ezekre, szívesen foglalatoskodott Csillaggal. El sem tudta képzelni, miként lesz meg a ló és a lovaglás nélkül, ha visszatér Madisonba.

Amint végzett a munkával, néhány kockacukrot nyújtott át Csillagnak és szeretettel paskolta meg a nyakát. Hirtelen valaki hátulról a szemére tapasztotta a kezét, mire a lány holtra váltan sikoltott fel.

- Jaj, Ben, ez nagyon rossz vicc volt! - jelentette ki szemrehányóan, amint egy kicsit összeszedte magát.

A kéz most lecsúszott a vállára, majd tulajdonosa lassan maga felé fordította. Allison a következő pillanatban még jobban elfehéredett: - Tom!

A lovászfiú szélesen elvigyorodott és kihívóan mérte végig: - Megleptelek, ugye? Sajnálom - mondta az együttérzés jele nélkül -,

de Ben, az ifjú lovagod most nincs itt, csak én! És hidd el, később még örülsz majd neki! - jelentette ki és egyetlen mozdulattal a szalmára döntötte. - Az a tejfelesszájú ficsúr úgyse tudja, mitől döglik a légy, de én tudom ám, mi kell egy ilyen városi kis nőcskének, mint te! - azzal rávetette magát. Kezei undorító polipként tapadtak Allison testére, s a lány hiába rúgott, harapott, Tom csak röhögött rajta. - No nézd a vérmes kis vadmacskát! Tudod-e, hogy egész szemrevaló dudáid lettek? - Tom leszorította a lány kezét és lihegő szája lecsapni készült Allie ajkára. Ám Allison olyan eszeveszetten dobálta a fejét, hogy a támadás nem sikerült. Birkózni kezdtek, s a lány segítségért kiáltozott. De Tom újra maga alá gyűrte és szája újfent támadásba lendült. Közben keze a blúz gombjait cibálta.

Allison minden erejével próbált kigurulni a fiú alól, eszeveszetten rúgott, harapott, ahogy csak bírt. Szemét ellepték a könnyek, már a hisztéria határán volt: - Ne, ne! - sikoltozta zokogva és fel sem fogta, amint egyszerre megszabadult az undorító test súlyától. Távolról tompa zajokat hallott, majd egy zuhanást, de ő egyre csak zokogott, kezével görcsösen a szalmát markolászva.

Amikor aztán valaki megérintette, ismét felsikoltott és rémülten igyekezett lerázni magáról a kezeket.

- Jól van, Allison, nyugodj meg! Nincs már semmi baj! - csitította egy bársonyos hang, majd az illető a karjába vette és kisietett vele a levegőre.

A lány körül forgott a világ, nem mert hinni a fülének. Az átélt borzalomtól ereje elszállt, csak suttogni bírt:

- Ben, Ben, kérlek, segíts!- Itt vagyok, Tücsök! - súgta a fiú és a kerti csapnál hideg vizet

locsolt Allie arcára.Allison nagyon lassan lehiggadt, de a könnyeinek képtelen volt

parancsolni: - Ó, Ben! Annyira szörnyű volt! - zokogta a vállára borulva. - Hol... hol van most? - kérdezte rémülten.

- Ne aggódj, Gary mellette van, nem szökhet meg. Különben sem tudna, átmenetileg elkábult.

- Elkábult? Mitől?- Hááát... néhány jól irányzott ökölcsapásomtól kissé kótyagossá

vált.

- Te elbírtál vele? Megverted? - bámult rá a lány kétkedőn.- Mit tehettem volna? A szép szóból nem értett, pedig egyszer

már figyelmeztettem, ha akár csak egyetlen ujjal is hozzád merészel érni, alaposan megjárja. Nem hitte el. Kénytelen voltam bebizonyítani neki. Különben sem olyan erős, mint látszik. Mást se csinált egész nap, mint ellátta azt a néhány lovat és naphosszat lustálkodott, meg vedelte a vodkát. Sokszor John végezte el helyette is a munkát, annyira tökrészeg volt. S ez gyakran megesett. Most aztán mehet, amerre lát, mert itt, ezek után aligha maradhat! Sam bácsi tajtékzani fog a dühtől! Jaj, Tücsök, még elgondolnom is borzalmas, mi lett volna, ha későn érkezem, úgye... ugye nem esett bajod?! - fürkészte a lány arcát Ben féltőn, teli aggodalommal. - Hihetetlen, de egyszerűen nem volt maradásom otthon. Frank bácsi is jobbnak látta, ha elenged. Alig tudom elhinni, mintha csak megéreztem volna, hogy veszély fenyeget! Talán most nem ártana, ha... ha kicsit lepihennél!

- Nem, Ben, nincs semmi bajom, de nem akarom, hogy magamra hagyj!

Allison egész szorosan bújt a fiú karjaiba.- Ne félj, itt maradok! - cirógatta meg a lány arcát szeretettel és

kézen fogva a házba vezette.Az egész Lowell család holtra váltan ölelgette és nyugtatgatta

Allisont, majd Sally néni egy meleg fürdőt javasolt neki és ágyba parancsolta. Még azt is megengedte, hogy Ben mellette maradjon, míg el nem alszik, így hát a fiú ott ült az ágy szélén, szemében kimondhatatlan aggodalommal és szeretettel, miközben a kezét szorongatta. Csak akkor osont ki a szobából, amikor a lány elszenderedett.

Peggy magába roskadva kuporgott a verandán, s alig bírta megemészteni a történteket. Mi lesz, ha Allie szülei megtudják a dolgot? Soha többé nem engedik el ide! Ráadásul Tom eddig teljesen ártalmatlannak tűnt, még akkor is, ha hülyére itta magát. Ilyen szörnyű eset még soha nem fordult elő sem itt, sem a környező farmokon. Lelkifurdalása nem hagyta nyugton: - Ha legalább mellette lettem volna, ez nem történhetett volna meg! - sóhajtott fel bűntudattól gyötrődve.

- Ne kínozd magad feleslegesen! - hallotta meg maga mellett Gary hangját meglepetten. Eddig azt hitte, egyedül van. Észre sem vette, mikor ült le mellé a fiú. Gary közelebb húzódott hozzá és a vállára tette a kezét: - Nyugodj meg, Peggy! Szerencsére nem történt komoly baj, bár a megrázkódtatás is éppen elég! Tom viszont most egy ideig valóban ártalmatlan lesz. Ben alaposan helybenhagyta, amit csak helyeselni tudok! Felháborító, hogy egyesek miket megengednek maguknak! Nem csoda, hogy Benny szinte eszét vesztve rontott neki.

- Megérdemelte! - csattant Peg hangja keményen. - De kiheveri-e Allison? Mi lesz vele?

- És velünk, Peggy? - nézett rá a fiú szomorú szemmel.- Velünk? - ismételte a lány csodálkozva és vállat vont. - Mi

lenne?- Ezt kérdezem én is! - mondta Gary halkan.- Nem... nem egészen értelek...- Jaj, Peg! Én... én... olyan régóta szeretlek, de te...- Szeretsz? - ismételte Peggy tágra nyílt szemmel. - Engem?! Az

nem létezik! - suttogta hitetlenül.- Pedig így van! Csak te soha nem vettél engem észre! Három hét

múlva el kell hagynom a farmot, ősszel elkezdem az egyetemet. De... Sajnálom, Peg, de képtelen voltam már ezt továbbra is magamban tartani. Felejtsd is el! Most... most... megyek...

- Ne! - ugrott fel a lány és a fiú keze után kapott. - Én azt hittem, csak sajnálatból jártál hozzám, mert Bob...

- Ne merd folytatni! Gyűlölöm ezt a nevet, még ha a rokonom is! - Gary hangja egyszeriben kőkeménnyé vált.

- Ó, Gary! Bocsáss meg nekem!- Drága Peg! Én soha nem tudtam rád igazán haragudni, még...

még akkor sem, amikor Bobby és Allison után rohantál. Bár Bobnak akkor a legszívesebben kitekertem volna a nyakát! - tette hozzá fogcsikorgatva. - Igaz, Ben mindent elmesélt, s azt hiszem, még tett is hozzá veled kapcsolatban. De én nem mertem elhinni.

- Én meg azt nem bírtam elviselni - ismerte el Peg -, hogy sajnálatból gyere...

- Nem sajnálatból - vágott a szavába türelmetlenül a fiú -, hanem szeretetből!

- Jaj istenem, Gary! Már csak három hét és elmész! Az egyetemen bizonyosan elfelejtesz, ott találsz magadnak mást és...

- Nagyon tévedsz! - karolta át a fiú. - Amikor csak tehetem, hazajövök, mert veled akarok lenni! De... Vajon te várni fogsz rám?! - kérdezte kétkedve.

- Igen, Gary! Nyugodt lehetsz, többé nem érdekelnek más fiúk, mert... mert csak téged szeretlek!

A fiú néhány pillanatig hitetlenkedve nézett rá, mint aki álmot lát csupán és fél, hogy rögvest felébred. Aztán szeme felragyogott, szomorú arcán boldog mosoly suhant át és egészen szorosan ölelte magához a lányt. Peg kacagva, önfeledten simult hozzá. Hirtelen azonban zavartan bontakozott ki az ölelésből és komor arccal szólalt meg: - Azt hiszem, Gary, mégse a legjobb az időpont, hogy ennyire boldogok legyünk, amikor Allison...

- Ne aggódj! A barátnőd erős és boldog is, hisz megúszta a szörnyűséget, hála Bennek. Ám ha most valaki társaságára vágyik, az biztosan nem te vagy és nem is én. Benny viszont el sem mozdul a szobája mellől, s mihelyt akárcsak megmoccan, ő rögvest az ágyánál terem majd. Kedvelem Allisont, nagyon rendes lány, de ránk itt most nincs szükség. Gyere, sétáljunk egy kicsit - javasolta a fiú és rákacsintott. - Itt túlságosan a kirakatban vagyunk! - magyarázta pajkos mosollyal és az erdő felé irányította. Amint távol kerültek a kíváncsi szemektől, átölelte Peggyt és szája végre megérintette a lány ajkát. Hosszú ideig el sem engedte, mert alig hitte, hogy teljesült az álma, s erről most alaposan meg akart győződni...!

Allison nyöszörgött álmában, végül Ben nevét kiáltotta, mire a fiú azonnal ott termett:

- Itt vagyok, Tücsök, semmi baj! - szorította meg a kezét bátorítóan. - Rosszat álmodtál.

- Jaj, Benny, én úgy félek!- Dehát mitől? Tom már...- Nem, nem róla van szó! - suttogta a lány és elmondta

félelmének okait. A szüleit, akik biztosan eltiltják tőle és nagy nehezen Ben szüleiről is említést tett, akik túl előkelőek és gazdagok hozzájuk képest. Ám a fiú meggyőzte:

- Ó, Tücsök, nem az a fontos, hogy milyen a szüleink anyagi helyzete és mi a foglalkozásuk, hanem te és én. Az, hogy szeretjük egymást! Esküszöm, bemutatkozom majd a szüleidnek, s ha megismernek, biztosan nem lesz ellenem kifogásuk. Még a tanulásban is segíteni fogok! - Allison lassan megnyugodott és boldogan egyezett bele egy kellemes sétába Ben társaságában.

Az erdőtől nem messze aztán alig hittek a szemüknek. Peg és Gary szorosan összebújva álltak és feléjük integettek.

- Peggel az az ötletünk támadt, hogy miután minden ilyen szerencsésen végződött, meg kellene ünnepelnünk - jelentette ki Gary vidáman az ámulattól bambán bámuló Bennek és Allisonnak. - Mi lenne, ha holnap az egész napot a városban töltenénk? Allie még úgy se látott belőle semmit, és nemsokára el kell utaznia.

Benny mosolyogva helyeselt, miközben cinkos pillantást vetett Allisonra. Peg és Gary végre mégiscsak egymásra találtak - volt a fiú néma üzenete, mire a lány is elégedetten bólintott. A Tom által okozott nyomasztó élmény oly messzinek tűnt már, mint egy régi rossz álom és megfogadta, nem is gondol rá többé.

Hiszen nincs annál szebb, mint amikor két szerelmes végre egymásra talál - gondolta a fiú karjaiba simulva -, és olyan boldogok lesznek, mint ő és Ben, aki a legszörnyűségesebb megrázkódtatásokat is képes feledtetni vele!

Másnap reggel Gary kivénhedt Chevroletjével indultak útnak. A csotrogány, állapotát meghazudtolóan száguldott az aszfalton, miközben a magnóból vidám zene szólt.

Gary kitűnően vezetett és Peg ámulva figyelte a fiút, amint jókedvűen ugratja Bennyt, a hősszerelmest. Ben szeretettel vonta magához Allisont, de azért nem maradt adósa Garynek sem. A boldog négyes remek hangulatban érkezett meg és nevetgélve szálltak ki a kocsiból.

Megnézték a Mississippi mentén elterülő város, La Crosse fontosabb nevezetességeit, gyönyörködtek a Grandad Bluff sziklaszirtről a bámulatos panorámában, majd tettek egy kört a folyón közlekedő sétahajóval is.

Összebújva andalogtak a varázslatos parkban, s észre sem vették, mennyire elszaladt az idő. Aztán megálltak egy gyorsbüfé előtt, s csaknem az egész kínálatot felvásárolták. Végül egy padra

telepedtek és jó étvággyal láttak neki a rengeteg ennivalónak. Közben sokat nevettek.

Ben sült krumplit dugott Allison szájába, majd ajkával gyorsan vissza is lopta a felét, utána lecsókolt a lány álláról egy ketchup-foltot, ami a hamburgerről cseppent oda.

Allison egy falat hot-dogot gyömöszölt a fiú szájába, s közben a mustárral kackiás bajuszt festett neki. Benny nem vette észre a lány mesterkedését, csak akkor jött rá a turpisságra, amikor a többiek már a hasukat fogták nevettükben.

- Na várj csak! - ugrott fel a fiú a padról, ahogy megpillantotta magát a tükörben, amit Peg nyújtott át neki a nevetéstől fuldokolva.

Allison ész nélkül menekült, s eltűnt a bokrok között. Aztán izgatottan leste, mikor bukkan föl Ben. Ám a fiú az ellenkező irányból érkezett, s mielőtt a lány újra elmenekült volna, elkapta és szorosan fogva tartotta: - Most addig nem szabadulsz, hercegnő, míg jóvá nem teszed bűnödet királyodnál! - vágott zord képet Ben. -E vétség pedig oly súlyos, hogy akár tömlöcbe is vethetnélek!

- Jaj, felség! Kegyelem! - esdekelt Allison, belemenve a tréfába. - Mivel tudnám kiengesztelni, önt, Sire?

- Na, lássuk csak! - vonta össze a szemöldökét a fiú, mint aki erősen töpreng. Majd szeme felcsillant, jelezve, hogy meglelte a megoldást. - Hogy lásd, nem vagyok kőszívű, ezegyszer még megúszod egy csókkal! Nos? Megkockáztatod a jóhíredet?!

- Ó, Felség! Mily kegyes ön! - hajolt meg a lány. - Bár kompromittálom magam, mégis ezer örömmel teszem. A szám az öné, uram!

- De örökké! - tette hozzá Ben és mindkettőjükből kibuggyant a nevetés. Végül a fiú két tenyerébe fogta Allie arcát és forrón szájon csókolta. - Nagyon szeretlek, Tücsök, ezt sose feledd! - suttogta immár halálosan komoly arccal. - S ha most idősebbek lennénk, megkérném a kezed!

- Ó, Ben! Én is nagyon szeretlek és álmomban sem reméltem ennyi boldogságot! - rebegte Allison a könnyeivel küzdve.

- Most viszont sajnos vissza kell mennünk, késő van, indulnunk kell a farmra - jelentette ki szomorúan Benny. - Milyen kár, hogy ilyen gyorsan elszaladt a mai nap! - sóhajtotta. - Annyira szeretek

veled lenni és hidd el, még soha életemben nem kívántam, bárcsak idősebb lennék!

- Én is így vagyok vele, de mit tehetünk? Gyerekek vagyunk, Benny és még egy darabig azok is maradunk. Gondolod, a felnőtteknek könnyebb?

- Nem, Tücsök, azt nem hiszem, sőt, ellenkezőleg. De mégis... Nekik jóval több a lehetőségük, mint nekünk. Más kérdés, hogy sokan ezt nem használják ki.

- Te biztosan élnél velük, ugye?- Igen, Allison. Legalábbis azt hiszem és igyekeznék a legjobbat

kiválasztani. De félre a tervezgetéssel, szeretnék még mondani valami fontosat! Azt akarom, hogy tudd, közénk soha nem állhatnak olyan dolgok, mint pénz, családi háttér vagy akár a szüleink! Tudom, hogy aggódsz emiatt, de feleslegesen. Különben is az én szüleimnek kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy az én szerelmi életemmel törődjenek! - Ben hangja egészen keserűen csengett. - De nem érdekes, szót sem érdemel! - tette hozzá gyorsan, lezártnak tekintve a témát. Semmi kedve nem volt mesélni anyja és apja viszonyáról, az elviselhetetlen otthoni légkörről. Minek is untatná a lányt ilyen prózai dolgokkal? A szülei sznobok és azok is maradnak!

Allison egészen megdöbbent Ben kifakadásától, de nem mert faggatózni. A fiú egyértelműen elvágta a kérdezősködés fonalát. Ám Benny keserű megjegyzéséből arra következtetett, mégse lehet annyira idilli a Petterson család, mint ahogy az kívülről látszik. A fiúhoz bújt és félve gondolt arra, mit szólnak az ő szülei, ha megtudják, lányuk minden józan intés ellenére is szerelmés lett!?

Sötét volt már, mire visszaérkeztek a farmra. A két lány félig vidáman, félig szomorúan lépett a házba. Boldogok voltak, mert csodás napot töltöttek együtt, de búsak is, amiért ilyen gyorsan elszaladt,

- Ma lányok, jól mulattatok? - érdeklődött Sally néni mosolyogva. - Látom, remekül - bólintott, amint végigmérte a két csillogó szemű tinit. - Csak azért lógatjátok az orrotokat, mert rövid volt, igaz?

- Nahát, anya! Honnan tudod? - ámult el Peg. Mrs. Lowell elnevette magát: - Gondolod, én már eleve felnőttként jöttem a világra? Dehogyis, kislányom! Én is voltam gyerek és olyan

szerelmes tini, mint te és Allison. Ne, ne is tiltakozzatok, elég rátok nézni! Most viszont késő van, nyomás fürdeni, aztán mars az ágyba! Holnap is nap lesz, jó éjt! - búcsúzott el az asszony, ám hirtelen megtorpant. - Jut is eszembe! Leveled jött, Allison, a szüléidtől. Az ágyadra tettem.

Allison arcáról lehervadt a mosoly, mozdulatlanná merevedett. Rettenetes gyanú kezdett ébredni benne, egy borzasztó érzés, melyet nem bírt agyából kiűzni.

Biztos szörnyű dolog történt! - cikázott át az agyán. Anyával?! Jaj ne!

Bénultsága egycsapásra elszállt, iszonyú sebességgel száguldott fel a szobába. Lerogyott az ágyra, kezébe vette a levelet, de nem merte felbontani. Csak meredten bámulta apja kézírását.

- Na, mit írnak? - lépett a szobába Peg vidáman, de aztán elkomorult. - Mi baj? Hiszen még fel sem bontottad!

- Nem merem! Valami szörnyűség lehet benne, érzem, tudom!- Ugyan már, rémeket látsz!- De én tudom, Peg! - erősködött makacsul a lány.- Na gyerünk, Allison, ennek semmi értelme. Bontsd fel és

rögvest megnyugszol!A lány a fejét ingatta, kezei reszkettek, amint feltépte a borítékot.

Alig futotta végig az írást, kibukott belőle a zokogás. Szó nélkül nyújtotta a papírt barátnőjének.

„Édes kislányom!Anyádat be kellett vinnem a kórházba, bizonyos komplikációk

miatt Haza kell jönnöd már csak ezért is, de főként azért, mert súlyos dolgokról értesültem!

Sosem bocsátom meg magamnak, amiért elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam benned és elengedtelek olyan messzire. Hogy tehettél ilyet, Allison?! Visszaéltél a bizalmammal és beszennyezted azt a tiszta nevet, melyet viselsz!

Személyesen szerettem volna utánajárni a dolgoknak, de most nem mehetek el anyád miatt.

Augusztus tizenharmadikára foglaltattam helyet neked a vonaton, azzal légy szíves hazajönni! A jegyet mellékeltem. A vonat korán indul, megkérlek, ha lehetséges, ne késd le!

Az állomáson várlak!Apád"

Peggy kiejtette kezéből a levelet. Hányadika van ma? -töprengett. - Jesszusom! - kiáltott fel döbbenten. - Jaj, Allie! Hiszen tizenharmadika holnap lesz!

- Mi... micsoda?- Térj észre, Allison! Holnap utaznod kell haza! -rázta meg a

zokogó lányt Peggy. - Szólni kell anyáéknak is és csomagolnunk is kell! Azt nem tudom, miket tudhatott meg az édesapád, de jobb volna erről nem beszélni a szüleimnek. Tisztességes emberek és biztosan sértőnek éreznék apád bizalmatlanságát.

- Nekem... nekem most el kell mennem! - suttogta Allie, figyelmen kívül hagyva barátnője javaslatát. Most csak Benre tudott gondolni.

- Elmenned?! Hová? Te megőrültél! Mindjárt tíz óra!- Akkor is! Muszáj beszélnem Bennyvel!- Azt már nem! Majd én beszélek vele, s otthon úgyis találkoztok!

- vitatkozott Peggy.- Nem!- Nem? Akkor ezt beszéld meg anyával! Úgyse fog elengedni!Allison felugrott és kirohant a szobából. Feltétlenül látnia kell

Bent, most, azonnal! Úgy érezte, ez a levél csak a kezdete mindannak a rossznak, ami rá vár. Bár azt elképzelni sem tudta, miféle szörnyűségeket tudott meg az édesapja és főleg kitől?! És mi baja az édesanyjának? Legalább erről írt volna részletesebben! De nem, az apjának az a legfontosabb, hogy holmi rágalom foltot ejthet az eddig makulátlan nevén! Hát csak eddig tartott az a csodálatos egyetértés?! Teljesen elfelejtették, hogy valamikor ők is voltak fiatalok?!

És életében először Allison rettenetesen haragudott az apjára.Éjfél felé járt, mire a két lány ágyba került, pedig Allison még

nem is beszélt Bennel. Nem, telefonálni nem akart, látni akarta! És beszélni vele! Hallani a hangját, a karjaiba simulni, hogy megnyugodhasson.„Bármi történhet, közénk nem állhat semmi!" - mondta neki a nap folyamán a fiú, s akkor ezt el is hitte.

De most...

Sokáig hánykolódott az ágyban, nem tudott elaludni. Mi lesz, ha lekési a vonatot? Ha Benny reggel nem tud átjönni? Ha nem tudnak beszélni? És mi vár rá otthon?!

Másnap reggel Allison alig látott az álmosságtól. A kérdések tovább gyötörték, nem lelt nyugalomra.

Csak akkor higgadt le némileg, amikor az állomáson, az utolsó percekben végre feltűnt Ben vonzó alakja, s ő minden másról megfeledkezve repült a karjaiba. Csak nézte a fiút, könnyei végigfolytak az arcán, de nem törődve sem ezzel, sem a közönséggel, hosszan, nagyon hosszan csókolták egymást. Amikor a hangosbemondó felszólította az utasokat a beszállásra, Allison alig tudott elszakadni Ben öleléséből. Végül kitépte magát és felszaladt a kocsiba. Letekerte az ablakot és könnyein át integetett barátnőjének, a Lowell szülőknek és Bennek. Nem tudtak ugyan beszélni, de már az is csillapítóan hatott rá, hogy látta a fiút, s pár percig a karjaiban lehetett.

A vonat elindult és ekkor Benny odarohant az ablakhoz:- Nagyon szeretlek, Tücsök! Otthon találkozunk! De addig se

felejtsd el, közénk semmi sem állhat, amíg csak... - a vonat felgyorsult és Allison nem értette az utolsó szavakat. Vajon tényleg semmi nem állhat közénk?! - ismételgette magában a kérdést szüntelenül. Valahogy az volt az érzése, ha akarja, ha nem, otthon választ fog kapni erre. Már csöppet sem volt rá kíváncsi.

Leroskadt az ülésre és ujjaival megérintette a nyakában lévő vékonyka aranyláncot. Gyenge mosoly suhant át könnyes arcán és kibámult az ablakon. Milyen boldog voltam, amikor Ben a nyakamba tette ezt a kincset! - villant át az agyán, aztán szemei lecsukódtak.

A vonatkerekek monoton zakatolása és a fáradtság lassan legyűrte. Mielőtt azonban végleg elnyomta volna az álom, újabb kérdés kezdte marcangolni, mely álmába is befurakodott, s mintha még a kerekek is ezt zakatolták volna:

Leszek-e én még olyan boldog valaha?!

Vége az első résznek

A MAl ROMANTIKA sorozat eddig meg jelent kötetei:

Judith Kay: Vigyázz rám! Cynthia Parker: A sors útjai Judith Kay: Mézédes bosszú Cynthia Parker: Látni sem akarlak Judith Kay: Téves kapcsolás Cynthia Parker: Nem menekülsz Judith Kay: És mégis szeretlek Cynthia Parker: Két hét luxusálom Ella Assuana: Elsíelt szerelemJudith Kay: Majdnem házasság Cynthia Parker: Kísértés Mary Mc Lean: ZivatarJudith Kay: Szerelmi párbaj

Következő kötetünk:

Judith Kay: Elég a szürkeségből

MAI ROMANTIKA köteteit a STUDlUM BT (Kecskemét, Ady Endre u. 9.) terjeszti.

Szedés: Kontúr BT. BudapestNyomta és kötötte az Alföldi Nyomda, 1992-benFelelős vezető: György GézaA nyomdai megrendelés törzsszáma: 7816.66-14-2