11 sven hassel - menetjegy a pokolba

8/15/2019 11 Sven Hassel - Menetjegy a Pokolba

1/318


2/318

Menetjegy apokolba


3/318

A mű eredeti címe: TheBloody Road to Death

Copyright © Sven Hassel, 1977

A fordítás a Corgi Book 1977. évikiadása alapján készült

Fordította: Nitkovszki Stanislaw

Hungárián translation © Nitkovszki Stanislaw, 2003

Borító: © AQUILA

1. kiadás© AQUILA KÖNYVKIADÓ, 2003

Felelős vezető: Labancz László ügyvezető

Műszaki szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária

ISBN: 963 679 215 1

Terjeszti: LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft.

Felelős vezető: Kiss Ernő ügyvezető Az

AQUILA Könyvkiadó a LAP-ICS Kft. tulajdona


4/318

„Előrebukik, és én a torkába mélyesztem a fogaimat. Vér spric-cel az arcomra, de nem érdekel. Az életemért küzdök. Kétségbe-

esetten próbálkozik, de nem tud kiszabadulni a harapásomból.Szájzárat kaptam, mint egy buldog. Ronda hörgés hagyja el aszáját, és a hatalmas test megrázkódik. Kiharaptam a torkát...Kimászom a halott alól, és felkapom a géppisztolyát. Az árny-alakok felé fordítom, és lőni akarok, a tár azonban üres. Tisztaerőből a legközelebbi orosz arcába vágok a Kalasnyikov csövé-vel. A nyomorult felüvölt és összecsuklik, de mindjárt ott is vana következő, és akkorát sóz rám a karabélyával, hogy a géppuska

alá repülök..."


5/318

„A Sztálingrádnál elszenvedett veszteségek és az utánpótlásban jelentkező súlyos hiány miatt a Führer a terhesség időszakát azon-

nali hatállyal kilenc hónapról hat hónapra csökkentette."

Joseph Porta tizedes,Szaloniki, 1943 tavasza

Horst Scheibertnek, egykori zászlóaljparancsnokomnak és bará-tomnak, akiből azóta tábornok lett a nyugatnémet hadseregben.


6/318

„Ha nem vigyázok, ez az átkozott Himmler lassan minden ismer ő sö-met koncentrációs táborba dugja."

Göring Milch tábornagynak,1943. szeptember 22.

Klaus Pohl Torpedomaat teli torokból énekelve hagyja el a pírgoszi„Nyikorgó Agy" bordélyházat. A sarkon túlról szabadfogású barátimérk ő zést tartó német matrózok és olasz hegyivadászok üvöltésehallatszik. Klaus Pohl boldogan elvigyorodik, és a csetepaté irányá-ba lendül, de aztán megpillant egy csinos lányt, és gondolkodás

nélkül utánaveti magát. - Hé, Liebling! - kiáltja. A kihalt utca visszhangzik a hangjától.

- Nem várnád meg a haditengerészetet? Veszélyes ágyúkíséret nélkül csatangolni a sötétben! -A szájába dugja két ujját, és akkorát

füttyent, hogy a közelben ólálkodó kandúrok rémült nyávogássalszétspriccelnek.

A lány hátranéz, és csábosán elmosolyodik. Klaus gyorsít. A kupiban nem volt szerencséje: jóval több volt a

vendég, mint amivel a hölgyek meg tudtak volna birkózni. Megint füttyent, és annyira fellelkesül a lány bájos pislogásától, hogy észresem veszi a mellékutcából elő bukkanó alakokat. A lány befordul egy sikátorba. Kari utánakanyarodik, de a lányt

mintha a föld nyelte volna el. Négy férfi veszi körül. - Mi a fene!-morogja döbbenten, miközben ösztönösen a piszto

lya után nyúl. Valaki hátulról hurkot vet a nyakára. Kari tátogva térdre rogy.

Vadul kapálózik, de nincs esélye. A világ elsötétül.

8


7/318

Reggel görög civilek bukkannak rá a meztelen holttestre, néhányméterre a német katonai f ő parancsnokságtól. Azonnal értesítik a

rend ő rséget, akik nem tudják azonosítani. Csak akkor derül fény akilétére, amikor a flotta jelenti, hogy elt ű nt egy Klaus Pohl nevű matrózuk. Az aktája a többi hasonló közé kerül. Nem Pohl az első német

katona, akit a csatornából emelnek ki meztelenül, és nem is azutolsó.

Két órával késő bb, válaszképpen, három görög hadifoglyot akasz-tanak fel nyilvánosan. Ez is mindennapos esemény a megszállt

Görögországban.


8/318

A KAKTUSZERDŐ

A HULLÁKAT groteszkül puffadtra érlelte a forró nap. A kút ká-váján egy hadnagy fekszik szétterülve. A nyelvét kitépték, a szá- ja egy véres lyuk.

- Ez bizony fájhatott neki -jegyzi meg Porta.- Milyen csendes fickó lett volna belőle. Ha túléli - teszi hoz-

zá Buffalo. Halkan beszél, hogy kímélje kiszáradt ajkait.Hátul a gyümölcsösben egymás felé hajtott fák csúcsai közékötöztek ki néhány tisztet - aztán hagyták a fákat kiegyenesed-ni...

- Jó nagyot reccsenhettek - mondja Pici, miközben egy leté-pett görög ingujjal a döglegyeket csapkodja.

- Kerüljenek csak a kezem közé! - morogja fenyegetőenCsontvájz. - Ezzel fogom levágni a töküket - húz elő egy ejtőer-

nyőskést a csizmája szárából.- És még te nevezed magad tiszthelyettesnek - gúnyolódik

Porta. - Az a baj veletek, laktanyatöltelékekkel, hogy még nemláttatok elég hullát.

- Bizony, a partizánoknak is joguk van a szórakozáshoz - bó-logat helyeslően Pici. - Különben sem ők hívtak minket ide, nemigaz? Nem is igazán értem, mi keresnivalója ebben a kurva me-legben egy németnek.

Porta szétfeszíti a halott Stabszahlmeister száját. A harapófo-gója megcsillan a napfényben, és Porta máris két aranyfoggalgazdagabb.

Pici egy teli szivarosdobozt talál. Egy berlini impresszárió fon-toskodó képével rágyújt egy kövér brazil szivarra, és méltóságtel- jesen letelepedik egy oldalára borult Kübel árnyékába. A sof őrvéres hulláját félrelöki, hogy ne zavarja a lazításban.

10


9/318

- Még a halottaknak is megvan a szerepük ebben az átkozottháborúban - állapítja meg Porta. - Magukhoz vonzzák a legye-ket, hogy megkíméljenek tőlük minket, élőket. Hát nem szívszag-

gató?- Na igen. És jól tartják őket, hogy még többen legyenek -mondja Gregor a sof őr teteméről felszálló fekete felhő láttán.

Porta kinyit egy tonhalkonzervet, és a bajonettel a szájába la-pátolja a tartalmát. „A tonhal élet, erő, egészség!", hirdeti a kon-zerv címkéje.

A ház mellett tíz BlitzmádeP fekszik, gondosan egymás mellékiterítve. Legfeljebb két napja lehetnek halottak. A szaguk még

tűrhető, és csak kettő jük szemét vájták ki a madarak. - Eljátszadoztak velük - emeli fel kaján vigyorral az egyik ké-kesszürke katonai szoknyát Pici. - Ezen a spinén nincs bugyi.

- Pofa be, te disznó! - förmed rá Papa. - Nincs benned egycsepp szánalom sem?

- Nem ismertem őket - von vállat Pici. - Vagy talán elvárod,hogy vörösre sírjam a szemem minden egyes hulla miatt, amibebelebotlok? Jól is néznék ki!

- A partizánok helyében én magammal vittem volna néhá-nyat - mondja Buffalo. - Csak hogy erősítsem a népek közti ba-rátságot. „Kraft durch Freudé"2, naponta legalább kétszer. -Buffalo olyan jóízűen nevet, hogy a háj hullámokat vet kövértestén. - Az Államokban azt tartják, hogy a rendszeres szex jóttesz az egészségnek.

Velőtrázó sikoltás ugraszt talpra minket. A hegyoldal felől egyasszony rohan felénk, nyomában egy fejszét lóbáló férfi. A Légi-ós mór kése megvillan, és a köpcös mellkasában köt ki. A férfifut még néhány lépést, aztán eldől.

A nő, döbbenetünkre, a halottra borul, és bolgár nyelven át-kokat szór a Légiós felé.

' Telefonkezelő lány. (német) 2 Náci szabadidős szervezet, (német)

11


10/318

- Azt mondja, hogy egy rohadék gyilkos vagy - tolmácsoljaBuffalo, aki valamennyire érti a nyelvet. - A kergetőzés meg afejsze mindennapos volt náluk.

-

Allahra! - morogja zord képpel a Légiós. - Honnan tudhat-tam volna?Egy Krupp-Diesel dübörög be a napégette faluba. Egy csa-

pat izgatott 500-as3 ugrál le róla. - Az egész zászlóaljat lemészárolták. Ennyien maradtunk -

kiabálja egy őrmester. Az arca kérges-fekete a verejtéktől és azút porától.

- Kicsoda? - kérdezi kifejezéstelen arccal Papa.

- Azok az átkozott pogányok - őrjöng az őrmester. - A zászló-aljunk alig két napja érkezett Heubergből, és már az első ütközet-ben csapdába estünk. Nekünk szerencsénk volt, mert lemarad-tunk a szakasszal.

- Vagyis meglógtatok - vigyorog Porta. - Adolf nem örülne,ha hallaná. Ha hallaná.

- Csatlakozhatunk? - kérdezi az őrmester, ügyet sem vetvePortára.

- Vannak fegyvereik? - érdeklődik Papa.- Csak karabélyok, fejenként húsz tölténnyel. 500-asok va-

gyunk, a poroszok nem kényeztetnek el minket.- Van benne kakaó? - int Papa a fejével a teherautó felé.- Nincs. Csak hegynek lefelé lehet vele menni.- Lefelé! - röhög fel Porta. - Mintha az utóbbi időben ez álta-

lános tendencia lenne a dicsőséges német hadseregnél.- Kérik a zsoldkönyvünket? - kérdezi egy fiatal 500-as, és már

nyújtja is.- Ha azt akarod, hogy kitöröljem vele - von vállat Pici.- Szarban vagyunk - mondja nemes egyszerűséggel Papa. -

A harckocsink kiégett, kénytelenek vagyunk gyalog átkelni a he-gyeken.

3 Büntetőosztagosok.

12


11/318

- Ismerik a járást? - kérdezi az őrmester. Savanyú ábrázata jelzi, hogy sejti a választ.

- Nem - feleli tömören Papa.

-

Azt mondják, hogy az a hegy maga a pokol. Egy kaktuszer-dő, tele kígyókkal, skorpiókkal és óriáshangyákkal. Az átkeléslegalább két nap. Ráadásul a kaktusz mérgező, nem lehet vizetfacsarni belőle.

- Van jobb ötlete? - Papa leharap magának egy darab rágódo-hányt.

- Nincs, úgyhogy mostantól magának dolgozom!- Milyenek az emberei?

- Van néhány igazi katonám is - mosolyog kényszeredettenaz őrmester-, de a legtöbben szélhámosok és tolvajok. Még egystrici is van köztük.

Papa fefsdfiajt, és egy bánatos sercmíésseí a kútkáva oldaláralövi a bagót.

- Nincs egy felesleges géppisztolya vagy LMG-je?4 -kérdeziaz őrmester, és Junóval kínálja Papát.

- Mit képzel, mi vagyok én? - húzza fel magát Papa. - Egy két

lábon járó arzenál? - Sarkon fordul, és dühösen belerúg egy gaz-dátlan sisakba. Az alkalmi focilabda egy hulla hasán köt ki. -Szanaszét hagyjuk a felszerelésünket, és csodálkozunk, hogy ezsincs meg az sincs. Hogy a fenébe győzhetne egy hadsereg, ha afelszerelése szétszórva hever Európa tetves térképén?

- Öregem, te aztán nagyon morcos tudsz lenni - állapítja megPorta, miközben nekifog a harmadik tonhalkonzervnek.

Papa válasz helyett leül, és jelzi, hogy ő is kéri a részét a ton-

halból. - Istenem, de fáradt vagyok - nyög fel Gregor. Az ingébe tör

li poros arcát. - Itt vagyunk mi, a német hadsereg gyöngyei, éshagyjuk, hogy az untermenschek lehugyozzanak minket. A tábornokom és én sose hagytuk volna, hogy ez megtörténjen.

4 Leichtes Maschinengewehr (német) - könnyű géppuska.

13


12/318

- Ha a dolgok így mennek tovább, Németország szép lassanel fog tűnni a térképről - jósolja Buffalo. - Száz év múlva pediga kölykök már azt sem fogják tudni, hogy valaha éltek németek.

Legfeljebb a Grimm testvérek meséiben fognak olvasni rólunk.- Mi leszünk a gonosz mumusok, akikkel a pelenkásokat rio-gatni fogják - bólogat Porta.

- Átkozottul szép kilátások - sóhajtozik Pici.Észak felől, a hegyekből ágyúdörgés hallatszik. - Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott bombát... - énekli

Porta. A hátára fordít egy hullát, hogy megnézze, vannak-e arany-fogai.

- Te viszed az aknavetőt - mondja Barcelona az egyik 500-as-nak. Barcelona őrmester, de Papa mellett nem juthat szerephez.- És azzal a varjúval mi legyen? - int Heide az út közepén

üldögélő papra. A reverendás köröket rajzol a porba az ujjával.- Ha akar, velünk jöhet - von vállat Papa.- Nyírjuk ki a rohadékot - kiabálja Pici. - A papok mindig

balszerencsét hoznak rám.- Egyetértek! Még úgyse láttam papot a mennyekbe szállni -

vihog Buffalo.- Ha valakit likvidálni kell, akkor majd én szólok - jelenti ki

ellentmondást nem tűrően Papa.- Akkor is rajta fogom tartani a szemem. Nem szeretném, ha

a tyúkszemünkre lépne - mondja Tangó, a romániai születésű német, aki a háború előtt tánctanár volt Bukarestben. Valahány-szor ideje engedi, tangót gyakorol egy belső hangszóró szolgáltat-ta zenére. Most sem pihen. - Az effélékkel sohasem árt vigyáz-ni. Alattomos népség. A 44-esek is majdnem megjárták egy ilyenszent emberrel.

Gyanakvó tekintetek merednek a papra. - A megelőzés. A jelszó a megelőzés - harsogja Pici. - Hadd

vágjam el a torkát, és akkor biztosan nem lesz vele gond! Egy He 111-es raj húz el felettünk. Az egyik csap egy kört, és

visszatér.

14


13/318

- Már csak az hiányzik, hogy pogányoknak nézzenek minket- pislog aggódva az ég felé Papa.

- Jézusom, ezek szarni fognak! - üvölti Buffalo, és beveti ma-

gát a házak közé. Portával a kútba ugrunk. Majdnem belefulla-dok a jéghideg vízbe, de Porta felránt, és segít belekapaszkodnia láncba.

Robbanás, dübörgés hallatszik fentről. Géppuskák ugatnak.Az egész raj minket támad. Olyan pokoli a zaj, hogy ha nemhallottunk volna már ilyet, azt hihetnénk, hogy eljött a világ vége.

A repülők nem tágítanak mindaddig, míg a faluban egyetlenház is áll.

Hihetetlen, de még sebesültjeink sincsenek. A légitámadás fé-lelmetes tud lenni, de a pontatlansága miatt nem túlzottan hatá-sos.

- Amíg nem hull a fejedre a bomba, nincs gond - vigyorogPorta, és visszaül a helyére, mintha mi sem történt volna.

- Mi lenne, ha itt letáboroznánk, és megvárnánk, hogy a had-osztály megkerestessen minket? -javasolja Schmidt őrmester.

- Jaj, de vicces! - vigyorog Porta.

- Merde, alors! A hadosztály tojik ránk! - világosítja fel az őr-mestert a Légiós. - Mit számít nekik egy szakasz?

- Annyit se érünk, mint egy rakás mumifikálódott macska-szar - teszi hozzá Pici. A hasonlatot egy német hulla mellkasánmosakodó macska ihlette. Pici nem tudja megállni, hogy ne ha- jítson oda egy követ.

- Ez borzasztó - mondja színlelt felháborodással Porta -, hogyerrefelé már a macskák sem tisztelik a német hadsereget! Hovafog ez vezetni?

- A Kolimába! - vágja rá Gregor, és egy sisakkal telibe találjaa macskát.

- Ez csakis egy zsidó macska lehet - tűnődik Pici. - Szerin-tem szabotázsra készült: le akarta szarni azt a drága német tes-tet.

- Ez felháborító - méltatlankodik Heide.

15


14/318

- A hadseregnek befellegzett. - Pici rágyújt egy újabb szivar-ra. - Már Göring fiai is leszarnak minket!

- Szedelőzködjetek, és indulás! - tápászkodik fel Papa.

- Az emberi testet nem menetelésre teremtették - tiltakozikPorta.A hegy mintha gúnyos játékot űzne velünk. Valahányszor fel-

érünk egy dombtetőre, abban a hitben, hogy ez volt az utolsó, jön egy újabb, még magasabb. Jó messzire járunk a falutól, ami-kor Papának eszébe jut, hogy elfelejtettük megtölteni a kanná-kat. Víz nélkül sosem vergődnénk át a kaktuszerdőn.

- Vissza a kúthoz! - parancsolja Papa.

- Meséltem már, hogyan keltünk át a Dunán a tábornokkal?- vidul fel Gregor. Végtére is lefelé kényelmesebb.- Ne strapáid magad, már legalább hússzor hallottuk - hallgat-

tatja el ingerülten Barcelona.- A tábornokkal együtt étkeztél? - kérdezi Tangó. Leplezet-

lenül rajong a magas rangúakért.- Hogyne - feleli leereszkedően Gregor. - Néha még az ágyát

is megosztotta velem. Csak a monoklink volt köztünk.

- Na és ki volt a köcsög? Te vagy a tábornokod? - gúnyolódikPorta.- Ezért megérdemelnéd, hogy rögtönítélő becsületbíróság elé

állítsanak! - feleli sértődötten Gregor.- Mi a fene! - dünnyögi meglepetten Pici, - Tényleg van ilyen

bíróság?- Volt olyan is, hogy megérintetted a tábornokot? - kérdezi le-

nyűgözve Tangó.

- Nekem kellett levetkőztetnem minden este - válaszolja büsz-kén Gregor.- Nagyon nem bánnám, ha végre fedezékben lennénk - pis-

log Pici a szirtek felé, ahonnan géppuskatűz hallatszik.- Hány kannánk van? - kérdezi Papa. A zajok neki sem tetsze-

nek. Ki is biztosítja a géppisztolyát.- Csak öt - feleli savanyú képpel Barcelona.

16


15/318

- Az nem sok - röhög Csontvájz. Olyan a hangja, mintha szá-raz ujjperceket zörgetne egy pohárban.

- Ahogy téged elnézlek, nem is. Hiába iszol, úgyis kifolyik a

bordáid közt - röhög Pici. - Hogy az istenbe lehet ennyire soványegy ember?- Csontvájznak Amerikába kellene mennie -javasolja Porta. -

Hülyére kereshetné magát, ha fellépne cirkuszokban mint a nácikoncentrációs táborok áldozata.

- Elég a rizsából - szól rájuk Papa. - Át kell kelnünk a hegye-ken, akár van elég víz, akár nincs. Ez az egyetlen esélyünk.

- Maga nem tudja, hogy mit beszél! - fakad ki Krüger Unter-

offizier5

a futároktól. - Egy egész kaktuszerdőn kell átkelnünk,akkora tüskék közt, mint egy-egy bajonett! Bozótvágóval kell utatvágnunk magunknak, és csak kettő van belőlük. Nem fogjáksokáig bírni. És odafent egyetlen korty vizet se fogunk találni!

- Akkor mit javasol?- Menjünk ki az országútra - feleli Krüger, és támogatást re-

mélve körbenéz.- Marhaság! - szögezi le Papa. - Mit gondol, mire várnak az

utak mentén tanyázó partizánok?- Na és? - von vállat Pici. - Majd jól tökön rúgjuk őket. Leg-

f őbb ideje, hogy a Fekete-tenger partján élő népek megtudják, kiktettek náluk tiszteletbeli látogatást.

- Bátor ember vagy - vigyorog Porta, és nyújtja a kezét sziva-rért. Pici szó nélkül a markába nyom egyet.

Heide egy darab májas hurkával kénytelen megajándékozniPortát. Senki sem mer nemet mondani, ha Porta kér valamit. Ha

életben akarsz maradni, ajánlatos jóban lenned vele, mert Porta aza fajta, hatodik érzékkel megáldott személy, aki kilométerekről iski tudja szagolni az elrejtett hadiellátmányt. Ha meztelenülkitennék a Góbi sivatag közepén, egy félóra múlva már

jóllakottan böfögne egy napernyő árnyékában.

5 Szakaszvezető. (A ford.)

17


16/318

A Légiós egy üres kenyérzsákba botlik. - On les emmerde! A zászlóaljnak valahol ott kell lennie, a

hegyeken túl!- Talán - feleli Papa. - Mi mindenesetre arra megyünk. Mostpedig figyeljetek. Ha gáz van, csak akkor lő jetek, ha muszáj, éscsakis célra. Ne feledjétek, hogy a lövések még több ellenségetcsalnak a környékre, azt pedig egyikünk sem szeretné.

Plop, plop, hallatszik észak felől. - 80 mm-esek - állapítja meg Buffalo, és büszkén a földhöz

veri a taknyát.

Bumm, bumm és megint bumm. - Ezek viszont 50 mm-esek voltak - mondja tudós képpel Por-

ta. - Honnan az istenből szerzik őket? - mélázik Gregor.- Olasz és német árulóktól veszik - feleli a gyűlölettől torz

arccal Július Heide. - Fel kellene lógatni őket, egytől egyig. Nemis lenne szabad más büntetést kiróni, mint a halál. Túlságosanelnézőek vagyunk a bűnözőkkel szemben.

- Próbáljátok meg. De aztán le lepődj meg, hogy csak te megAdolf maradtatok! - röhög fel Porta.

- Az úr megsegít minket - motyogja a pap.- Na ne röhögtess - gúnyolódik Csontvájz. - Ha még nem

tudtad volna, isten csak akkor néz le a kulikra, ha valakit seggbeakar rúgni.

- Krisztus mindenkit megsegít, aki hozzá imádkozik - mondja csendesen az atya, és bánatosan lenéz a füstölgő falura.

- Te meg az a hülye égi faterod! - ordít rá dühösen Pici. - Mitgondolsz, hányszor hallottam imádkozni a halálraítélteket aMorellenschluchton6? Én mindig meghallottam őket, de az iste-ned sose! Tőle aztán várhatták, hogy segítsen rajtuk.

- Adást fogtam! - sikítja önkívületben Heide. - Ki vagy? -szól bele a rádió mikrofonjába.

'' Katonai kivégzések helyszínéül szolgáló tér Berlinben.


17/318

- A nép hangja! Mindjárt ott leszünk a kiskanalakkal, hogyfelkaparjunk a porból, rohadék nácik!

- Kapd be, bennszülött majom! - őrjöng Heide.

- Betojtál, hurkazabáló?- Idióta! - Heide megvetően a rádióra köp. - Told csak ide aképedet!

- Véged van, káposztafej!- Mekkora barom egy állat - elégeli meg Pici. - Gyerünk, kap-

juk el a tökét.- Gondolod, hogy látnak minket? - aggódik Csontvájz.- Persze, hogy nem - legyint Pici. - Ha látnának, akkor már

régen szétlőtték volna a seggünket.- Ezek nem közönséges partizánok - mereng Papa.- Kommunisták a rohadékok. Vörösek, mint a pávián segge -

kiabálja Pici, és fenyegetően megrázza az öklét a szirtek irányába.- Nem gondoljátok, hogy ideje lenne elhúzni innen? - szedi

össze a cókmókját Porta.- Amint végeztem a táncórával, mehetünk - robog át előtte

Tangó.

Buffalo nyújtózik egyet a homokban, és kiterít egy lepedőnyiiratot.

- A családunknak meg kellett jelennie egy faji bizottság előtt,mert a saját nagyapám lettem.

- Az lehetetlen - csóválja meg a fejét Papa.- A Harmadik Birodalomban semmi sem lehetetlen, egyébként

pedig a feleségem tehet róla. Az a hülye kurva... Van egy felnőttlánya, akitől az apámnak kangörcse lett. Meg is döntötte az öreg a

csajt rendesen.- A feleséged lánya a te lányod is -jelenti ki mély meggyőző-

déssel Papa.- Hogyne, hogyne. Csakhogy az apámat ez nem zavarta. Szó-

val összejöttek, és az apám a vejem lett, a mostohalányom pedigaz anyám.

19


18/318

- Világos - röhög Porta. - Hiszen a lányod az apád felesége.- Micsoda kavarodás - méltatlankodik Gregor. - Ezért nem jó,

ha az ember előre gyártott gyerekkel vesz el egy asszonyt.

- Ja. És ez még csak a kezdet - sóhajtozik Buffalo. - Most márértem, miért vesznek el a zsidók csak szűz lányt. Mindenesetre azerkölcsrendészet két fakabátja is elvérzett már az ügyemen.Egyszerűen képtelenek voltak megemészteni, hogy a feleségemszült nekem egy kölyköt, aki az apám sógora.

- Pedig nyilvánvaló - mondja Papa. - A fiú az apád feleségénekaz öccse.

- Igen, de nemcsak a fiam, hanem a nagybátyám is - teszi

hozzá lógó orral Buffalo. - Merthogy az anyám testvére.- Igen, mert az apád felesége a feleséged lánya. - Barcelonaképe fültől fülig érő vigyor.

- A dolgok akkor kezdtek elfajulni, amikor a lányom, aki azapám felesége és az én anyám, gyereket szült. A kölök az öcsém,mert az apám fia, de ugyanakkor a lányom gyereke is, vagyis azunokám.

- Vagyis a feleséged most már a nagyanyád is egyben - nyihog

Porta.- Őrült egy helyzet, mi? - Buffalo kétségbeesetten az égreemeli a tekintetét. - A feleségem férje vagyok, de közben azunokája is vagyok, mert a lánya fiának a bátyja is vagyok egyben,és mivel a nagyanyád férje a nagyapád is - bömböli világgá afájdalmát -, elkerülhetetlenül a saját nagyapám is vagyok. Na ezaz, amit a faji bizottság végképp nem tud megemészteni. Fajke-veredéssel vádolnak, és még örülhetek, hogy a vérfertőzés vádját

megúsztam.- Akkor nem sok jót remélhetsz - bólogat lelkesen Pici. - Iste-

nem, ha ezt Adolf hallaná...Ágyúdörgés vet véget a beszélgetésnek. - Jobb lesz, ha itt maradunk - mondja reszkető hangon

Schmidt. - Őrültség felmenni a kaktuszok közé. Még az állatokse merészkednek oda.

20


19/318

- Az lesz őrültség, ha maradunk, és hagyjuk, hogy végképpelvágjanak minket az egységeinktől - mordul rá a Légiós. - Akaktusz az egyetlen esélyünk.

- Én ismerem út. Rossz út, nagyon rossz - szólal meg Sztojko,aki egy bolgár őrezrednél szolgált. Ő az egyetlen túlélő je a táborikórház elleni támadásnak. Egy amputált végtagokkal teli kon-ténerben bújt el a partizánok elől.

- Hány nap? - kérdezi reménykedve Papa.- Három vagy négy - feleli bizonytalanul Sztojko. - De mi

megyünk gyorsan. Nem gondolunk vízre.- Pedig a víz jelenti a legnagyobb gondot. - Papa gondterhelten

pipára gyújt.- Azt hallottam, hogy a tevék megeszik a kaktuszt, mert ahúsában víz van -jegyzi meg Buffalo.

- Badarság, tnon ami - mondja a Légiós. - Rosszabb, mint af őtt majomhúgy.

- És ahhoz nem lehet hozzászokni? - érdeklődik Porta. - In-kább iszok majomhúgyot, mint hogy szomjan haljak.

Eltelik a nap, de még mindig nem tudtuk rászánni magunkat az

indulásra. A hullák borzalmasan bűzölögnek. Papa többször ismegparancsolta, hogy temessük el őket, de mi úgy tettünk,mintha nem hallottuk volna.

Egyelőre feladja, és leül egy kőre a Légiós és Barcelona közé. - Kénytelenek leszünk rábízni magunkat Sztojkóra.- Ismeri a bozótot - gyújt rá a Légiós egy Caporalra. - Ezek a

hegyi parasztok tudják, hogy kell átvergődni egy kaktuszerdőn.És ha ők meg tudják csinálni, akkor mi miért ne tudnánk? Sze-

retném látni azt a parasztot, aki szívósabb, mint egy frontszolgá-latban edződött katona.

- Te jártál már ilyen kaktuszerdőben? - kérdezi Barcelona.- Non, mon ami - feleli a Légiós a Caporal füstje mögül. - De

ismertem olyanokat, akik igen, és mindegyik azt mondta, hogy azellenségének se kívánja.

21


20/318

- Nekem már volt hozzá szerencsém - közli komoran Barce-lona. - Mintha maga a sátán teremtette volna. Haláltól bűzlik azegész hely. Kígyók, skorpiók és mérgező kaktuszok. Mást nemigen

találsz. Főként vizet nem.- Micsoda kilátások! Micsoda kilátások! - Porta bánatában aszájába töm egy egész doboz szardíniát.

- Gond egy szál se! -jelenti ki Pici. - Majd mi elbánunk azokkala mérges izékkel. Végtére is németek vagyunk, vagy mi? Igazihódítók!

Alkonyattájt egy sártól kérges Kübel robog be a faluba. Egy te-repszínű egyenruhát viselő őrnagy pattan ki belőle, és ordítozni kezd:

- Ideje lenne összekapni magukat, és úttorlaszt emelni, nemgondolják? - Dühösen dobbant. - Mi az, csak nem csicsikálniakartak? Na mozgás! Legkésőbb holnap reggelre erősítést kapnaka hadosztálytól. Addig ki kell tartaniuk. Védjék meg a falut, bármiáron. Remélem, világos, őrmester, mert a fejével felel érte -dörren rá Papára.

- Nincs elég lőszerünk, uram. Legfeljebb egy órára lesz elég.- Ne akarjon kioktatni engem, őrmester! - visítja magából

kikelve az őrnagy. - Tartani fogják a falut, vagy lógni fog!Sarkon fordul, és visszaül a Kübelbe. A sof őr gázt ad, és a

jármű nyaktörő sebességgel eltűnik a kanyarban. - Ugrál, mint az öszvér, ha kaktuszt dugtak a seggébe - kom-

mentálja a történteket Porta. - Ez a barom tényleg azt hiszi, hogybirokra fogunk kelni a pogányokkal ezért a helyért?

- Szerintem ő se hitte, különben nem távozott volna ilyen siető-sen - állapítja meg Tangó. - Nem hittem volna, hogy egy Kübellel

ilyen gyorsan lehet száguldani.- Ha fosik az ember, akkor nagyon tud iszkolni! - húzza fel

magát Pici. Mérgében belerúg egy leszakadt lábba.- Jellemző! Ha gáz van, rögtön elhúzzák a belüket - méltatlan-

kodik Buffalo.Visszatelepedünk a helyünkre. Csontvájz legyek után kapkod.

Megeszi őket. Azt mondja, olyan ízük van, mint a garnélának.

22


21/318

Minket is kínál, de nem kérünk a csemegéből. Lehet, hogy előző életében madár volt?

- Allons-y! - mondja a Légiós. - Ha itt maradunk, az életünk

annyit se ér, mint a teveszar.- Na és mi lesz a faluval? - tűnődik Papa. - Hallottátok azőrnagyot.

- Én nem - von vállat Pici. - Ti talán igen? És akkor? Úgysetudja, hogy kik vagyunk. Éppen ez az egyenruha lényege, ha mégnem jöttetek volna rá: tök egyformák vagyunk benne.

Egy csapat Vlaszov-kozák vágtat be a faluba villogó szablyák-kal, habzó szájú lovak hátán. A vezető jük, egy őrmester, lefékez

Pici előtt. - Milyen egység, ti? - kérdezi németül az őrmester.- A Szentháromság őrzői - feleli széles vigyorral Pici.- Te nem szemtelenkedj, te tizedes! - suhint a karddal Pici felé

az őrmester. - Állsz vigyázzba, ha beszélsz velem!- Már miért állnék, te hülye kaukázusi kecske? - pofázik vissza

Pici. - Gondolod, hogy egy hamburgi polgár össze fogja csapni asarkát egy ilyen lovas bohóc előtt? Akkora szemét állat vagy,

hogy egy nap a sajátjaid fognak felkötni! Jól jegyezd meg, amitmondtam, kisfiam!

A kozák megrántja a kötőféket, „hátsó kerékre" állítva a lovat.Pici döbbenten hátrahőköl. Ha nem elég gyors, a ló mellső patkóimegszabadítják a fogsorától.

- Mi a fenét képzelsz, te gyárilag szifiliszes zabigyerek! - bődülel felháborodásában. - Majd én megmutatom neked, hogy kivelvan dolgod! - Behúz egyet a lónak, aztán elkapja a nyakát, hogy a

lovastul együtt földhöz vágja. Az állat rémülten térdre ereszkedik,a kozák Pici felé csap a kardjával. Pici elkapja a kezét, és lerántjaa nyeregből. - Te hülye majom! - Esik neki Pici. - Nesze! Nesze...

- Elég! - fogja rá Papa a géppisztolyát.- Azt hiszed, hagyni fogom, hogy egy ilyen gennyes hazaáruló

parancsolgasson nekem?

23


22/318

Az út felől porfelhő közeledik. Egy masszív BMW motorkerék-pár bontakozik ki belőle. Utasa, egy német tizedes, megáll a té-ren.

- Te jó ég! Már azt hittem, partizánokba botlottam. Ti miértnem mentitek az irhátokat? A12. gyalogsági ezrednél mindenkiezt teszi. Karnobatnál elszabadult a pokol, és a partizánok elfog-lalták a 286-os utat.

- Akkor merre, pajtás? - érdeklődik Porta.- Malko Sarkovóba. Onnan pedig Vayasalba - teszi hozzá rej-

télyes mosollyal a tizedes.- De hiszen az már Törökország! - kap a szívéhez Heide.

- Bingó! - feleli földöntúli mosollyal a tizedes. - Elegem voltebből a szaros háborúból. Három nap múlva Rodostóban leszek,és a Márvány-tengerben fogom áztatni a tökömet. A háborútnektek hagyom, fiúk. Hódítsátok hülyére magatokat! De nélkü-lem!

- Ez dezertálás! Ez a fejedbe fog kerülni! - visítja Heide.- Igazad van, cimbora. A fejembe kerülne, ha maradnék! -

nevet a futár. - De én inkább életmeghosszabbításnak nevez-

ném. Én ágyban, párnák közt akarok meghalni, mint azok a fél-hülye, trottyos tábornokok. Ezt nevezem demokráciának.- Áruló vagy! - jelenti ki Heide. - Az alkotmány kimondja,

hogy minden embernek kötelessége megvédeni a hazáját, akárélete árán is.

- Én nem írtam alá azt a törvényt, fiam -vigyorog a tizedes. -De ha te igen, akkor csak harcolj, és lövesd szét a fejedet!

- Nem vagy hálás a hazádnak? - kérdezi megrökönyödve

Heide.- Mi a tökömért lennék? Nem én akartam németnek szület-

ni, és nem én akartam ezt a rohadék háborút sem. Belekénysze-rítettek, és kibaszottul nem vagyok hálás érte. Kapiskálod, em-ber? - Életet rúg a BMW-be, és megigazítja a sisakját. - Nos,fiúk, üzentek valamit a török luvnyáknak meg a többi muzulmán-nak?

24


23/318

- Hát persze, pajtás! - feleli lelkesen Porta. - Mondd meg ne-kik, hogy hagyják nyitva a hárem ajtaját, mert hamarosan én is ottleszek.

- Na és ha visszaküldenek? - veti fel Gregor. - A svédek is aztcsinálják. Miből gondolod, hogy a törökök nem ugyanolyangennyesek?

- Ha visszatoloncolnak, az Allah akaratából lesz, nem? - vonvállat a futár. - Na persze, ha az ember nem üres kézzel állít oda,akkor lehet, hogy Allah is másképpen fogja gondolni. Én atábornok mellett szolgáltam, pajtás. Van nálam egy-két„Gekados"7, aminek a próféta követői nagyon fognak örülni. Nem

akar valaki velem jönni? Van itt egy üres hely.- Valaki, aki nem bír menetelni? - néz körbe Papa.- Uram, uram! - Porta rátámaszkodik az LMG-re, és Papa elé

vonszolja magát. - Nekem a látszattal ellentétben nincs is lábam,uram. A tökeimen kell vonszolnom magamat!

- Pofa be, Porta! - szól rá Papa.A BMW-t elnyeli a porfelhő. - Szerintetek sikerülni fog neki? - Gregor hangja nem hagy

kétséget a véleménye felől.- Egy tizedesnek mindig minden sikerül - jelenti ki kategori-

kusan Porta.- Tud iránytűvel tájékozódni? - kérdezi Papa a bolgártól.- Igen, őrmester. Iránytű jó dolog - bólogat Sztojko, miközben

úgy néz a térképre helyezett iránytűre, mintha most látna előszörilyet. - Megyünk Sztojko szerint és iránytű szerint. Fronton rosszkatona nem kap váll-lap.

- Indulás! - veti a vállára a géppisztolyát Papa.Egy darabig a Gulumanovóba vezető utat követjük, aztán ráté-

rünk egy hegyi útra. Valahol a közelben géppuska kattog. Azoszlop megáll egy pillanatra. Gyűlölettel nézünk az előttünk sö-tétlő bozótra. A fenének van kedve bevetni magát a szúrós, sű-

7 Geheime Kommandosachen - titkos parancsnoki dokumentum, (német)

25


24/318

rűn nőtt kaktuszok közé. A sárgás fényű hold hosszú, kísértetiesárnyékokat varázsol elénk.

Huss, huss!, éneklik a bozótvágó kések, miközben az 500-asok

utat vágnak velük a kaktuszrengetegbe. Feszültek vagyunk. Ve-szélyt és halált szimatolunk. A mutatóujjunkat a fegyvereink ra-vaszán tartjuk.

- Átkozott hely - suttogja rémülten Buffalo. - Inkább néznékfarkasszemet ivánnal. Őt legalább ismerjük!

Pici megtorpan. - Figyelnek minket - suttogja rekedten.- Biztos vagy benne? - kérdezi aggódva Papa. Ismeri és tisz-

teli Pici ösztönös veszélyérzetét.- Sohasem tévedek - morogja Pici. - Keressük meg őket, éstépjük le a töküket.

- Rám ne számíts - jelenti ki Porta. - Az orromig se látok.Olyan sötét van itt, mint egy néger kurva puncijában.

- Bárcsak ott lehetnék - sóhajt Pici. - Na gyerünk...Eltűnnek a kaktuszok között. Eltelik négy óra. Velőtrázó visí-

tás szakítja meg a csendet.

- Mi a fene volt ez? - suttogja rémülten Gregor. Nem sokkal napkelte előtt térnek vissza. Egy jól megtermettvaddisznót cipelnek.

- Ez a coca az egyetlen partizán, akivel összefutottunk -újságolja vidáman Pici. - Majdnem annyira megijedt, mintmi.

- De azért szerelem volt első látásra - paskolja meg a vaddisz-nó kövér farát Porta.

- És a partizánok? - kérdezi Papa.- Ők is ott vannak valahol, a kaktuszok között - válik nyugta-

lanná Porta hangja. - Csak azt nem értem, hogyan tudnak közle-kedni anélkül, hogy utat vágnának maguknak.

A tüzérség munkához lát. A levegő robbanásoktól reszket. - Ezek aztán nem spórolnak! - panaszkodik Papa. - Jobb lesz,

ha továbbállunk, mielőtt még nekünk is jut belőle.

26


25/318


26/318

magát... Nem sikerült volna neki, ha a tábornok, a monoklinkmeg én nem utazunk Berlinbe. Óriási hiba volt szétrobbantani ezta triót. Mondhatni taktikai hiba.

- Hiszen még a háborút is megnyertétek volna nekünk, mi? -mosolyodik el Papa. - Te, a tábornokod meg a monoklitok.- Nem kizárt. Mi összetartoztunk. Látnod kellett volna minket,

amikor villogó monoklival rámordultunk valamelyik arany-gallérosra: „Jöjjön csak ide, uram, és vessünk egy pillantást acsatatérképre..." Már ekkor elkezdtek remegni, és amikor levettüka sapkánkat, már a foguk is vacogott. Egy pihe nem sok, annyinem volt a koponyánkon. Igazi, porosz tábornoki kókusz volt

mindkettő. A hadtápparancsnok egy barom volt, akiből soha nemlett volna szabad alezredest csinálniuk. Ahhoz, hogy el tudja látnia feladatát, az ellenséges nehéztüzérség bombái közt kellett oda-vissza lavíroznia a teherautóival, és ez persze nem volt ínyére.„Herr General", mondta félénken, „hogyan keljek át az ellenségbombái közt a járműveimmel? Csak a 77-es utat használhatom."És a balga megmutatta a térképen, hogy hol van a 77-es út.Mintha mi nem tudtuk volna! A tábornokom szemöldöke úgy

felszaladt, hogy majdnem a tarkóján kötött ki. „Ha vannakgyaloghintói és kafferek, akikkel elcípeltesse őket, felőlem amezőn át is mehetnek", felelte szúrós tekintettel. „Mindenesetrekétlem, hogy ez az én gondom lenne. Ha tanácstalan, forduljon asof őrjeihez." Közben monokli ki, monokli be. Az alezredesmakogott valamit, és megszégyenülten elhúzott. Mi is azt tettük,amikor délutánra már csak a vezérkar fele volt életben, na depersze sokkal méltóságteljesebben. „Birkák!", mondta megvetően

a tábornokom, amikor távozás közben elütöttünk kételővigyázatlan tisztet. „Ha távozik, mindig porfelhő kíséretébentegye", tette hozzá magyarázatképpen a tábornokom. „Pszicho-lógia, tudja." És elégedetten a kabátunk belsejébe dugtuk a jobbkezünket, ahogy Napóleon is teszi a festményeken. „Ezek a bar-mok most egy ideig nem fogják elfelejteni, hogy ki itt a f őnök",húzta meg elégedetten a konyakospoharat a tábornokom. Ami

28


27/318


28/318

tattá, vagy előre-hátra hintázott a sarkán, a csizmáját nyikorgat-va. Neki volt a legnyikorgósabb csizmája az egész seregben. Nemlennék meglepve, ha kiderülne, hogy direkt úgy csináltatta. Az

orra is párját ritkította. Az a fajta volt, amelyikkel nagyon vi-gyázni kell a viselő jének, ha ajtót csuk vagy ha ablaküvegen átakar kinézni az utcára. A szemüvegét is ehhez méretezték, akkoralencsékkel, mint egy Horst fényszórói. Egy darabig jól neveltenhallgattam, aztán vettem egy mély levegőt, és megkérdeztem tőle,hogy maradhatok-e addig, míg a tábornokom és a monoklinkvisszatér, hogy gratuláljak a negyedik csillaghoz. Merthogy nemkis teljesítmény ez egy porosz számára. A tábornokom mindig

azt mondta, hogy könnyebb a gyilkosnak a mennybe jutni, mintegy anya szülte embernek porosz tábornoki rangot szerezni. Két-szer is meg kellett kérdeznem Vadkanpofától, mert elsőre nemfogta fel. Amikor aztán leesett neki, hogy miről van szó, annyirameglepődött, hogy egy darabig szólni se bírt. „Teljesen hülyé-nek néz?", ordította, amikor magához tért. Mi tagadás, annaknéztem, de jobbnak láttam tartani a számat, mert akármilyenhülye is volt, tudta, hogy mit csinál. Ha hagyta volna, hogy meg-

várjam a tábornokot, semmit nem tehetett volna ellenem. Atábornokom és a monoklink azóta is mindent megtesznek, hogyvisszaemeljenek maguk mellé, de Vadkanpofa berlini barátaimindig keresztbe tesznek nekünk. Hát nem szörnyű az élet? -Az ég felé fordítja a tekintetét, mintha onnan várna segítséget.- Nézzétek a kezemet! - mutatja kérges mancsát. - Régen olyanfehér volt, hogy egy apáca is megirigyelhette volna. És a csiz-mám! A Balkán szarától bűzlik. Amikor az én tábornokom mel-

lett voltam, úgy fénylett, mint a tükör. - Sóhajt, és elmorzsoltegy száraz könnycseppet a daliás idők emlékére. - Én nem erreszülettem. A szívem templomában örökké égni fog egy gyertyaa tábornokomért és a mi monoklinkért, és tudom, hogy vala-hányszor letérdel az ágya mellé az éjszakai egyenruhájában,engem is belesző a legf őbb égi parancsnokhoz intézett imájá-ba.

30


29/318

Talán egy órája menetelhetünk, amikor valahonnan a kaktu-szok közül egy géppuska kezd lőni minket.

- Húzzunk innen! - ordítja rémülten Csontvájz, és rohanna

visszafelé, de a szűk ösvényen Porta útját állja.- Kussolj, nagyokos! - mordul rá. Ingerülten a zaj irányábahajít egy kézigránátot. A géppuskaállás a levegőbe repül, de szin-te azonnal működésbe lép helyette egy másik.

Kitör a pánik. Valaki elejt egy kézigránátot, és a robbanás le-viszi az egyik 500-as mindkét lábát.

Pici egy kaktusz mögé bújik, én hasra vágom magam egy hangya-boly fedezékében. Buffalo ordítva beveti magát a kaktuszok közé.

Száznegyven kilójával és kattogó géppuskájával vág magának utat. - Ez megőrült - állapítja meg Porta, és megpróbálja a földbepasszírozni magát.

Pár perccel később Buffalo visszatér. Két véres hullát vonszolmaga után.

- Mi ütött beléd? - kérdezi tőle Porta. Buffalo elégedetten beletörli a kését az egyik halott ruhájába. - Á, semmiség. Csak egy kicsit felhúztam magam. Nem bí

rom, ha piszkálnak. Megisszuk a Maxim géppuska hűtővizét. Pocsék íze van, delegalább víz.

A nap előmerészkedik a hegyek mögül. Minden gyönyörű ró-zsaszín. Reszketünk a hidegtől. Hajnalra fagypont közelébesüllyed a hőmérséklet, de nem bánjuk. Egy óra múlva olyan forró-ság lesz, mint egy kemence belsejében. Egyre ingerültebbek va-gyunk a kimerültségtől és a szomjúságtól. Meg tudnánk fojtani

egymást egy korty vízért. A pap kezd az agyunkra menni örökösmotyogásával. - Az Úr velünk van! Az Úr megsegít minket!- Pofa be! - üvölt rá Heide. - Az Úr már régen elfelejtett min-

ket!- Isten átállt a vörösökhöz - morog Buffalo. Egy levéllel legyez-

geti magát. Kétszer annyit verejtékezik, mint bárki más. Néhány-

31


30/318

szór már megpróbált megszabadulni az aknavetőtől, de Papamindannyiszor észrevette és visszaküldte érte.

Két 500-as megy az élen, bozótvágóval a kézben. Félóránként

váltják őket. Embert próbáló feladat utat vágni a kaktuszok kö-zött. Délben Papa pihenőt rendel el. Teljesen kivagyunk. Az egyik

500-as borzalmas görcsök közepette meghal. Egy apró zöld kí-gyót találnak a csizmájában. Porta eltapossa a tettest, és szórako-zásból Heidéhez vágja, aki rémületében ájultan rogy össze. Elő-ször azt hisszük, hogy szívrohamot kapott és meghalt, de hamarmagához tér, és őrjöngve Portára veti magát. Hárman alig tud-

ják leszedni róla, és meg kell kötözniük a csuklóját, annyira őr- jöng. Egy órával később folytatjuk a menetelést, de alig haladunk

valamit, olyan elcsigázottak vagyunk. Napnyugtakor lerogyunka földre, és nem törődve korgó gyomrunkkal sem, öntudatlanálomba zuhanunk. Átalusszuk az éjszakát, és a következő napotis ott töltjük, alélt mozdulatlanságban. Már besötétedett, mireszedelőzködni kezdünk.

- Na, ez jólesett - nyújtózkodik ki Porta. - Már csak egy kávéhiányzik. - Fogja öt kulacsa közül az egyiket, és letekeri a kupakját. Pici az ösvény közepén üldögél, fején nevetséges keménykalap-

jával. Egy vastag szivart görget szája egyik sarkából a másikba. - Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz - mondja bölcs kép-

pel. - Ez a szar kaktusz, amiben bóklászunk, egyáltalán nemolyan rossz hely, mint az orosz sztyepp. Itt legalább nem sütnekbelőled szalonnát a pogányok a lángszóróikkal. Nyafogtok a me-

leg miatt, de emlékeztek Kiljmára? Olyan hideg volt, hogy hakimentél pisilni, belefagyott a húgy a farkadba. Na és mi egyóriáshangya egy rohadt szibériai farkashoz képest, aminek a né-met katona a kedvenc eledele? Ha így nézzük, ez a kóválygásnem rosszabb egy félresikerült pikniknél.

- Ennyire hülye még te sem lehetsz - csóválja meg a fejét Buf-falo. Dől róla a víz, mintha a szaunában lenne.

32


31/318

Pici az ég felé fújja a füstöt, aztán egy elegáns mozdulattal,ahogy az amerikai filmekben látható üzletemberektől leste el,leveri a hamut a szivar végéről.

- Hülye vagyok? Lehet, de ha kérdeznéd, meg se tudnám számolni, hogy hány nagyokost láttam f űbe harapni. A túlélésheznem kell nagy ész az embernek, barátom. Sőt éppen káros, hatúl sok szürkeállománnyal kerülsz a sereghez. Annál nagyobb azesélyed, hogy már az elején begolyózz. És én azt mondom, hogyezerszer inkább legyek gyengeelméjű, mint bolond.

Egy skorpió szeretne átkelni az ösvényen. Csontvájz szétlapít- ja a puskatussal.

A nehéztüzérség nem akar elhallgatni. Stukák - Ju 87-esek -bukkannak elő a hegyek mögül. Tisztán látni lehet a szárnyaikalá függesztett bombákat.

- Most az egyszer nem irigylem a partizánokat - vigyorogSchmidt őrmester.

Papa tetten ér egy 500-ast: az exhadnagy épp a kaktuszba akartuszkolni két tartalék aknavető csövet.

- Ha megint rajtakapok valakit, lelövöm! - ígéri fortyogva Pa-

pa.- Szerintetek lesz valaha olyan Németország, ahol jó lesz élni?- tűnődik hangosan Buffalo. A csizmája sarkával széttapos egyhosszú, zöld színű bogarat.

- Mindenütt jó élni - állítja Porta. - Elég, ha azokra az időkregondolok, amikor Münchenben zárkába vetettek. Azért, mertrendszeresen templomba jártam... Azt hitték, kitolnak velem,de éppen ellenkezőleg. Az volt életem legszebb időszaka. Min-

dig ellágyulok, ha visszaemlékszem rá. Ha jutni akarsz valamireaz életben, nem hagyhatod ki a börtönt. Mondhatnám, kötelező.- Úgy igaz, ahogy mondod - pöfékel elégedetten Pici. - Én

például sohasem unatkozom. A háború mindig gondoskodik aszórakoztatásomról.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy élvezed? - kérdezi megrökönyödve Csontvájz.

33


32/318

- Miért ne? - kérdez vissza boldog vigyorral a képén Pici. -Nincs időm sajnálni magamat. Ez van, ezt kell szeretni. Külön-ben is, honnan tudhatnám, hogy a béke jobb lesz? Te talán tudha-

tod, hogy meg fogod találni a számításodat?- Szerintetek a hangyák jól érzik magukat? - piszkál meg Bar-celona a géppisztolya csövével egy közeli hangyabolyt.

- Minden élőlénynek szüksége van arra, hogy néha jól érezzemagát - válaszolja Porta. - Időnként még a kolibrik is röhögő-görcsöt kapnak.

- Egyszer mosolyogni láttam Nass felügyelőt - kiáltja lelke-sen Pici. - Pedig az a lehetetlennel határos, mert máskülön-

ben olyan savanyú a képe, hogy ecetet lehetne belőle fakaszta-ni.- Le! - ordítja Porta, és mint a villám, az SMG8 mögé veti ma-

gát.Mennydörgésszerű robaj hallatszik, és nyomjelző lövedékek

nyesik derékba a kaktuszokat. Kézigránátokat dobálok vaktá-ban. Egy géppisztoly torkolattüze villan fel egy kaktusz törzsemögül. Fájdalmas üvöltések hasítanak bele a zajba, aztán hirte-

len csend lesz. Leülünk és várunk. Heide a biztonság kedvéért fogja a lángszó-rót, és beküld egy hosszú lángnyelvet a kaktuszok közé. Két élő fáklya támolyog elő ordítva. A földre vetik magukat, és forog-nak, mint a motolla, de nem tudják eloltani a testüket emésztő lángokat. Lassan szénné égnek.

- Honnan az istenből tudtad? - kérdezi döbbenten Buffalo.- Valami megvillant a holdfényben -vigyorog elégedetten Por-

ta. - Még szerencse, hogy résen voltam, különben megnézhet-tük volna magunkat.A halottak közt három bolgár katonát is találunk. - Úgy tűnik, balkáni barátainknak kezd elegük lenni a szövet

ségesekből - állapítja meg komoran Papa.

* Schwcrcs Maschinengewehr (német) - nehéz géppustai.

34


33/318

- Kibelezlek, te rohadék bibliabuzi! - mordul rá Pici a papra,akivel valamiért összeveszett. Akkorát lök rajta, hogy a nyomo-rult a kaktuszok közé esik.

- Muszáj neked egy védtelen embert bántanod? - szólja lePapa.- Miért ne tenném? - Pici megvetően a papra sercint. - Épp

te kérded? Hiszen tőled tanultam! A rohadék sereg tanított erre!Vagy láttál már olyan közkatonát, aki egy kibaszott tiszten vezettele a mérgét? Láttál, he?

- Olcsó kifogás - jelenti ki Heide, aki váratlanul az atya párt- jára állt. - Wolfgang Creutzfeldt, te egy brutális bűnöző vagy.

Mindig is az voltál. Voltaképpen nem is lenne semmi keresniva-lód a német hadseregben. Egyszerűen nem vagy méltó rá.- Na ebből elég! Felállni, és indulás! - parancsolja Papa. -

Sztojko, gyere ide mellém!Lejtős rész következik. Itt még az 500-asok is jobban halad-

nak a bozótvágóikkal. A domboldal olyan meredek, hogy kemé-nyen a homokos talajba kell vágnunk a csizmánk sarkát.

Egy csúszós, palás részhez érünk. Gregor hegymászó kötele

nélkül gondban lennénk. Papa nem engedélyez pihenőt egészen napnyugtáig. A létszám-ellenőrzéskor kiderül, hogy két ember eltűnt. Papa őrjöng, ésönkénteseket keres, akiket visszaküldhetne értük. Persze senkinem vállalja. Végül az atya jelentkezik a feladatra.

- Nem! - jelenti ki határozottan Papa. - Ez a mi dolgunk!Különben is tudja, hogy mit művelnének magával a partizánok,ha elkapnák.

- Isten megsegít. Én nem félek - feleli csendesen a pap.- Isten így, isten úgy - gúnyolódik Pici. - Sokkal jobban jár-nál, ha ebben bíznál, te köcsög - paskolja meg a géppuskáját. -A partizánok jobban félnek tőle, mint az ördögtől. Egy 42-es akézben többet ér, mint az egész égi angyalsereg!

- Visszamenjek értük? - kérdezi a pap, ügyet sem vetve Pici-re.

35


34/318

- Azt mondtam, nem! - feleli Papa. - Nem szeretném, ha az énlelkemen száradna, hogy a partizánok feldarabolták. - KrügerUnteroffizier, kerítsen két 500-ast, és keressék meg az eltűnteket.

Két órát kapnak.- Miért kockáztassam az életemet két börtöntöltelék miatt? -Krüger arca halálsápadt a félelemtől. - Lehet, hogy átálltak apartizánokhoz. Ettől az alja népségtől bármi kitelik.

- Pofa be, és lóduljon! - parancsol rá Papa.Krüger mérgesen pufogva kiválaszt két 500-ast. - Maguk mennek elöl - mondja nekik. - Egykori tisztekként

úgyis ehhez vannak hozzászokva. De vigyázzanak, mert nagyon

viszket a mutatóujjam.- Mit vétettünk magának? - tiltakozik egyikük.- Itt én kérdezek! -vakkant rá Krüger.

Már messze járnak, de még mindig hallani lehet a pofázását. Piciközben visszatért a kaktuszerdőbe tett kiruccanásáról. Két bolgárlábszárvédő és egy Kalasnyikov a zsákmánya.

- Hol találtad őket? - nézi gyanakvóan Papa.- Bingón nyertem - vigyorog Pici.

Tüzet gyújtanak. Porta kávét akar f őzni, de ehhez ugye víz iskell. Papa csak hosszas alkudozás után ad neki a kincset érő kész-letből. A kávé pompásan illatozik, a tücskök meghitten cirpelnek.Az illúzió tökéletes lenne, ha a hegyen túl nem dörögnének afegyverek.

- Ha szomjas vagy, szopj kavicsot - mormogja a Légiós.- Pokolian gyönyörű ez az este - mondja álmatagon Pici. -

Mintha táborozó cserkészek lennénk. Mindig is szerettem volna

közéjük tartozni.- Ennél már csak rosszabb jöhet - jósolja Tangó a fegyverét

tisztítva.- Érzem a halál közelségét - suttogja hátborzongatóan réveteg

tekintettel Gregor. - Halljátok, hogy döngnek a léptei? -Arobbanásokra gondol. Persze, hogy halljuk. A süket is hallaná.

36


35/318

Porta lágy muzsikát játszik a fuvoláján. Pici szájharmonikájais előkerül. Tangó a karabélyával táncol.

- Velem alszol ma éjjel, édes? - flörtöl a fegyverrel.

Egy rovarfelhő bőséges vacsorához jut a képünkből. A fejünkés a tagjaink hamarosan cipóra dagadnak. Pici és Porta szeren-csés: a lángszórós sisak megvédte az arcukat.

A csípések viszketnek, a szomjúság percről percre egyre job-ban gyötör minket. Elviselhetetlennek érezzük az életet.

- Bon, mes amis. Amíg izzadni tudtok, nem kell attól tartanotok, hogy szomjan haltok - vigasztal bennünket a Légiós.

A vizünk legfeljebb négy napra elegendő. Tangó szerint bele

fog telni vagy két hétbe, mire átverekedjük magunkat ezen aszúrós gazon. Néhányan levet facsarnak a kaktuszból. Jobban jártak volna, ha a szomjazást választják: borzalmasan rosszulvannak, még a belüket is kihányják.

Krüger visszatér, persze az eltűntek nélkül. - Egyáltalán kereste őket? - kérdi gyanakvóan Papa.- Nyomuk veszett, őrmester - feleli dühösen az exhadnagy.- Magát kérdeztem, Krüger!

- Még a kövek alá is benéztünk. Vagy talán a hangyákat is kikellett volna hallgatnunk, hátha ők ették meg azt a két átkozot-tat? - szakad el a cérna Krügernél.

- Átálltak az ellenséghez - jelenti ki az egykori lövészhad-nagy.

- Fogja be a száját, amíg nem kérdezem! - ordít rá Papa.- Szerintem a stricik léptek meg - mondja széles vigyorral

Pici.

- Rólam beszélsz? - kérdezi egy hang az 500-asok közül. - Mertha igen, még itt vagyok!Néhány órányi alvás után az őrök felráznak mindenkit. Egy

partizáncsapat vonul el mellettünk a sötétben. Nem vettek észreminket. Feszülten fülelünk. A közelben két lövés dördül.

- Készüljetek! Mindjárt indulunk! - Papa a vállára lendíti afelszerelését.

37


36/318

Én alkotom a hátvédet. Olyan sötét van, hogy a kezemet selátom, ha magam elé tartom. Egyszer csak egyedül találom ma-gam. Óvatosan körbevilágítok leárnyékolt zseblámpámmal, de

csak kaktuszokat és bogarakat látok. Lélegzet-visszafojtva hallga-tózom, de egy hangot se hallok. Mintha a föld nyelte volna el atöbbieket.

Biztosan szórakoznak, biztatom magam, és megpróbálok dü-hös lenni. Ezek tényleg eltűntek, állapítom meg rémülten. Olyancsend van, mint egy kriptában. Még a tücskök zenéjét se hallani.

- Hé, merre vagytok? - kiáltom fél hangerővel. - Ez egyálta-lán nem vicces - teszem hozzá reménykedve. Hátha mégis el-

bújtak, hogy a móka kedvéért halálra rémítsenek. Kitelik tőlük,amilyen őrültek. De semmi válasz. Ennyire lemaradtam volnatőlük? - Papa! - kiáltom kétségbeesetten. Hideg verejtékcseppgördül végig az orromon. Magamra maradtam a partizánok közt,egy kaktuszerdő közepén. - Porta! Gyere elő, hogy a fene vinneel!

Nincs válasz. Vagy mégis van? Mintha az előbb hallottam vol-na valamit. Megint kiáltok egyet, és várom a választ, de hiába.

Csak a szél lett volna? Érzem az arcomon a fuvallatot. Csak mostkezdem felfogni, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam. Elvesztet-tem az egységemet, és ők elvesztettek engem. Nem vették észre,hogy lemaradtam, és lehet, hogy még most se tűnt fel nekik. Deha rájönnek, akkor biztosan keresni fognak. Papa nem hagyja,hogy az emberei elkóboroljanak tőle. Még Krügerért is képeslenne visszaküldeni valakit.

Mozdulatlanul állok, és várom, hogy történjen valami. Már

maradtam magamra a háború alatt, nem is egyszer, de mindigtudtam, hogy hol van az ellenség, és azt is tudtam, hogy merretalálhatóak a vonalaink. Ebben az elátkozott kaktuszrengeteg-ben viszont bárhol meglapulhatott a partizán képében leselke-dő halál. A vonalaink még messze vannak, ha egyáltalán létez-nek még. Ki tudja, az is lehet, hogy már felszámolták őket, és acsapatok Németország felé menekülnek. Meg kell találnom az

38


37/318

egységet. Nélkülük nincs esélyem. Kibiztosítom a géppisztolyo-mat, és beélesítek egy kézigránátot. Csak nyugi, bátorítom ma-gam. Nehogy a sajátjaid közé vágd.

Nem szívódhattak fel csak úgy. Nélkülem nem. Már négy éveszolgálok Papa egységében, és mi mindenen mentünk át miegyütt! Négy évet húztunk le a legveszélyesebb hadszíntereken,és csak akkor váltunk meg egymástól, ha valamelyikünk kór-házba került. Az az egység az én otthonom! Köztük biztonság-ban érzem magam. Hányszor éreztem úgy a kórházi ágyon fek-ve, hogy megöl a honvágy. Őrültségnek hangzik, de visszavágy-tam a fronton harcoló egységbe. És amikor visszatértem, a papír-

jaimon három vörös csíkkal - ami könnyített szolgálatot és min-dennapi kötözést jelent -, minden addigi fájdalmam megszűntaz ismerős arcok láttán. Hazatértem. Más nem számított. A baj-társak vigyáztak rám. A nehéz géppuska mögé ültettek, vagyrám bízták a rádiót. Ezeket a feladatokat még félig begyógyulttüdősérüléssel is el tudja látni az ember.

Nem fogom hagyni, hogy ezek az átkozott tüskék elvágják eztaz erős köteléket! Keresni fognak engem, tudom, és én is keres-

ni fogom őket. Tangó hátra fog fordulni, és észreveszi, hogy eltűn-tem. Ő ment előttem. Elindulok, aztán úgy döntök, hogy mégiscsak jobb lenne ma-

radni, hiszen a sötétben úgysem fogok visszatalálni az ösvényre,és így még nagyobb az esélye, hogy elkerüljük egymást. Leülök,és várom a napkeltét. Persze nem bírom sokáig tétlenül. Felpatta-nok, és elindulok az orrom után. Egész idő alatt hangokat vélekhallani, de csak a szél bolondozik velem. Aztán az ösztöneim azt

súgják, hogy már nem vagyok egyedül. Meghúzom magam egykaktusz mellett, és várok. Csend, és semmi más. A sötétség olyansűrű és nyomasztó, hogy érzem, összeroppantja a mellkasomat.

Nem tudom, mennyi ideje guggolok ugrásra készen. Már indul-nék tovább, de váratlanul fegyvercsörgést hallok. Aprócska hang,de akkorát üt a szívemen, hogy majdnem elájulok. Lehasalok,és előkészítek egy kézigránátot.

39


38/318

- Pofa be, te tohonya állat! - hallom Porta gyönyörű hangját asötétből.

- Nem volt szándékos, seggfej - morogja sértődötten Pici.

Valaki nevet. Barcelona lehet. Megkönnyebbülten kiáltani akarok, de a gombóc még mindigott van a torkomban, és csak tátogok. Óvatosan előreindulok.

- Állj, vagy lövök! - kiált rám Porta.- Én vagyok az! - szakad ki belőlem.Hazatértem. Papa is velük van.- Hol az istenben voltál, ember? - kérdezi szemrehányóan

Porta. - Legközelebb nem jövünk vissza érted.

- Csak nem valami partizán punéival adtad össze magad? -vihog Porta. - Erősen kétlem, különben már nem lógna a lábadközt. Szerintem inkább egy hangyabolyba dugta. Az is jó csiklan-dós lehet.

Elmagyarázom nekik, hogy mi történt. - Már azt hittem, végleg megszabadultunk tőled - csap a vál-

lamra Porta.- Pedig amilyen idétlen, mindannyiunkat túl fog élni - vigyo-

rog Gregor.Napkelte előtt továbbindulunk. Az egyik sebesültünk meghal.

Csendben megy el, miközben cipeljük. Papa azt akarja, hogytemessük el.

- Elég lesz odatenni, és holnapra már semmi nem marad belőle - mutat Pici egy hatalmas hangyabolyra. - Azoknak a vörösördögöknek annyi eltüntetni egy elefántot, mint nekem bekapni egy f őtt tojást.

Papa azonban hajthatatlan. Temetést akar a halott katonának. Az atya keresztet barkácsol két kaktuszszárból. Dühösen ásni kezdünk, és a gödörbe fordítjuk a hullát. A sír

nem elég hosszú, ezért meg kell görbítenünk az elhunytat, és megkell tapodnunk, hogy beleférjen.

Az atya imát mond a sír felett, és elvégzi a temetési szertartást.Földet hányunk a sírra, és a tövises kenartre akasztunk egy

40


39/318

rohamsisakot. Egy ütött-kopott bádog tökfedőt, amely a kezdetekóta hűen szolgálja a német hadsereget.

- La merde auxyeux - gúnyolódik a Légiós. - Vajon én is ilyen

végtisztességben fogok részesülni? Erősen kétlem.- A sereg nem a hálájáról híres -jegyzi meg epésen Porta.- Vigyázz, mit beszélsz! - figyelmezteti hisztérikusan Heide.- Teszek rád, meg a hülye seregedre - pörög be Porta. - Amióta

szolgálok, egyetlen olyan nap nem volt, hogy ne szívtam volna.-Azért seregem, ahogy te nevezed, egy nap el fog kapni téged -

ígéri Heide. - Nálad nagyobb pöcsök is megbánták már, hogygyalázni merészelték.

Rongyos bolgár egyenruhát viselő csontvázak hevernek a kak-tuszok között. Csak ennyi maradt belőlük. A többit a hangyákszéthordták.

Porta egy kaktusz tövébe ülteti az egyiket, és kitámasztja akarját, hogy dél felé mutasson csontkezével.

- Én beszarnék tőle, ha egyedül mennék el mellette a sötétben - röhög Pici. A csontváz vicsorgó fogai közé dug egy szivarcsikket.

Már csak néhány csepp vizünk maradt. Kínkeserwel vonszoljukmagunkat előre a forróságban. A reverendás kezd megbuggyanni. Azt képzeli, hogy a temp-

lombanvan, és a kaktuszok a hívők. Előre-hátra rohangál mellet-tünk, és rekedt hangján zsoltárokat énekel. Már Papa sem bírjaelviselni. Lekever neki két pofont. A pap a porba rogy, és keser-vesen sírni kezd.

- Istenem, istenem, miért hagytál el engemet? - kiáltja az ég

felé.- Likvidáljuk -javasolja Heide. - Ezek a fekete ruhások mindig

balszerencsét hoznak. A Führer azt mondta, hogy semmi szükséga földön papokra. Isten az ő közbenjárásuk nélkül is tudgondoskodni rólunk.

- Ezt is Adolf mondta? Nahát! Van egyáltalán olyan, amitAdolf nem mondott? - kötekedik Pici.

41


40/318

Magunkkal vonszoljuk az atyát. Megáld minket, és örök életetígér nekünk.

- Kösz, de nem kérek belőle - tiltakozik Porta. - Én ezzel is

megelégszem, csak keveredjünk egyszer ki innen.- Nem lehetne inkább néhány villámot kérni a körülöttünkólálkodó partizánok fejére? - kérdi a mindig gyakorlatias Pici.

Most már mindenki kavicsot szopogat. Szaporán kocog a fo-gaink között, ahogy megpróbáljuk az utolsó cseppet is kisajtolnikiszáradt nyálmirigyeinkből. Majd megőrülünk a szomjúságtól.Papa kilátásba helyezi, hogy lelövi azt, aki engedély nélkül innimer a vízkészletből.

Másnap délben Porta rajtakapja Schmidt őrmestert, amint vizetlop magának a kannából. Papa elé rángatja, aki büntetésből azőrmesterrel cipelteti tovább az aknavetőt, és visszatartja akövetkező négy vízadagját. Csak egy-egy pofányi jut mindenki-nek. A szomjanhaláshoz sok, az életben maradáshoz kevés.

Schmidtnek megint sikerül vizet lopnia. Alaposan elpáholják,csak Papa közbelépésének köszönheti, hogy nem hagyja ott afogát. Most köröket kell futnia a tűző napsütésben, miközben mi

az árnyékban pihenünk. Harminc perc után felordít, és lerogy a homokba. Nem hajlandófelkelni. A Légiós puskatussal veri fel. Schmidt megint ügetnikezd, de nem bírja sokáig. Hamarosan már csak négykézlábvonszolja magát. A Légiós oldalba rúgja, és a porba tapossa afejét.

- Már nem fogja sokáig bírni - állapítja meg Gregor.- Szerintem sem - mondja közönyösen Csontvájz. - De ő ke-

reste magának.Senki nem sajnálja. Papa rábízta a vízkészletet; mint őrmester-

nek, tudnia kellett volna, hogy mivel jár az, ha visszaél a helyzeté-^vei. Papának nincs más választása. Ha most hagyja, hogy Schmidt^megússza, tömegverekedés tör ki a vízért, és estére egy kortyll semmarad. A módszer sem vall Papára, de tudja, hogy nem|;j lenneelég egyszerűen f őbe lőnie az őrmestert. Annyi fej lövést!

42


41/318

láttunk már, hogy a látványa teljesen hidegen hagy minket. Min-dennapos esemény számunkra, nincs elrettentő ereje. Amikorelőször láttam ilyet, felfordult a gyomrom. A többiek is így vol-

tak vele. A tarkólövés talán a legundorítóbb kivégzési mód. Apisztolyt a nyakszirthez szorítják, enyhén felfelé fordítva a csö-vet, aztán bumm. A fej általában hátracsavarodik, és a kirobba-nó agyvelő beteríti az arcot. A test megmerevedik, és eldől, mintegy zsák.

Most már képesek vagyunk rezzenéstelen tekintettel végig-nézni egy tarkólövést. Néha még szórakoztatónak is találjuk. Aháború megváltoztatott minket. Ha nem így volna, már régen

egy tébolyda lakói lennénk. Schmidt elejti a két lőszeres ládát, és összeesik. Az aknavető alaposan fejbe kólintja.

- Betel Felállni! - ordítja vérben forgó szemmel a Légiós. Bele-döf a hátába a bajonettel, de Schmidt nem mozdul.

- Csak a szájad nagy, mi? -veti oda megvetően Tangó.- Dugj fel egy kaktuszt a seggébe - javasolja Buffalo. - Az

majd meghozza az életkedvét!

A Légiósnak sikerül talpra állítania Schmidtet. - A légióban sok mindent megtanítanak az embernek - nevetdiadalittasan.

Nem sokkal később Schmidt végleg beadja a kulcsot. A holt-testét egy hangyabolyra teszik. Nem telik bele sok, és teljesenellepik a boly kövér, vörös lakói.

A menetelés folytatódik. Másnap egy kővel és palával beterí-tett fennsíkra érünk. Itt még a kaktusz sem bír megtelepedni. A

nyelvünk akár egy darab száraz vatta. Már csak fejenként egyadag vizünk maradt.

Két 500-as távozik az örök vadászmezőkre egyetlen nyikkanásnélkül. Nem vergődnek, nem rándul görcsbe a testük. Csak vol-tak, nincsenek. A kiszáradás már csak ilyen.

- Miért nem bírtak azok a rohadékok azelő tt megdögleni, hogymegitták az adagjukat? - háborog Tangó.

43


42/318

- Istenem... Emlékeztek még arra az alkalomra, amikor meg-kettyintettük azokat a mongol csajokat a vízesés alatt? - álmo-dozik Porta.

- Ha valaki még egyszer vízről mer beszélni, szétlövöm a fe- jét! - kiáltja rekedt hangon Heide.Csontvájz felfedezte, hogy az atya egy színültig teli kecskebőr

tömlőt rejteget a reverendája alatt. - Adja át, atyám! - parancsolja Papa.- Ez szenteltvíz - mosolyog bárgyún a pap. - Azért tartogat-

tam, hogy legyen mivel megmosni a lábunkat, mielőtt belépünka szentek templomába.

Felpattan egy kerek kőre, és magasan a feje fölé tartja a kula-csot. - Még magára locsolja ez a barom! - bődül el Buffalo.Fenyegetően körülvesszük az atyát.- Szenteltvíz! - kiabálja. - Szenteltvíz Dimitrovgrádból!- Az se érdekel, ha Salamon király hugyozta! - ordítja Pici. -

Ideadod, vagy meghalsz!- Balszerencsét hoz ránk! - károgja Barcelona. - Mikor a he-

gyidandárnál szolgáltam, a nyakunkba akaszkodott egy hozzáhasonló mániákus. Amerre jártunk, mindenütt balsors kísérteutunkat. Mahagónifák dőltek a fejünkre, aknamezőre tévedtünk,a csapatszállító járműveink sorra csütörtököt mondtak. Dru-tusznál egy egész hegy zúdult le ránk. Egy hónapig szenvedtünkmiatta, aztán egy ruszki dezertőr, egy exkomisszár felvilágosí-tott minket. Tőle tudtuk meg, hogy a reverendás az oka minden-nek. De tudjátok, milyenek aJagerek 9. Ájtatos lélek egytől egyig

mind, nem mertek volna kezet emelni egy papra. Sebaj, megtet-te helyettük a ruszki. Az ő neveltetése nem tiltotta a papok ki-purcantását. Mögéje lopakodott, miközben az atya grúz tejföltzabált, és bumm! A reverendás agya gyönyörű rózsaszínre fes-tette a tejfölt. A szerencse még aznap este visszapártolt hoz-

" 1 Icgyivadász. (német)

44


43/318

zánk. Minden csodálatos volt egészen addig, míg az Elbrusználránk nem szállt egy másik pap. A szerencsénknek lőttek! Nem teltbele nyolc nap, és az egész dandár a Valhallában csücsült.

Papa felugrik a kőre, fürgén, akár egy hiúz, és kitépi a kulacsota pap kezéből. Porta ölébe löki. - Te felelsz a tartalmáért!- Ejha! - füttyent Porta. - Hát ennyire megbízol bennem? Job-

ban, mint az apám. Legalábbis azután, hogy rajtakapott, amikor atitkos piatartalékát dézsmáltam.

Felkaptatunk egy meredek hegyoldalon, és megint kaktusszaltaláljuk magunkat szembe. Pici toronyként magasodik előttem.

Ádázul szórja a szitkokat, de a kaktusz nem akar elhervadni anyelvezetétől. Szívós növény. Ahogy Pici megtorpan, nekifutok,de észre sem veszi, hogy valaki nekiütközött. A nehéz géppuska ahátára van szíjazva állvánnyal, mindennel együtt. Pici fáradha-tatlanul cipeli. Háromszor akkorákat lép, mint én. A testméreteabnormális. Hatalmas izmok dagadnak a feszülő egyenruha alatt.Az ereje is abnormális. Ha a vállával nekirohan egy téglafalnak,az beomlik. Úgy töri ketté puszta kézzel a téglákat, mint más a

kétszersültet. Porta meg van győződve róla, hogy Pici nagyapja gorilla volt,és akkor kapta el a nagymamit, amikor az lehajolt a ketrec mel-lett, hogy megkösse a cipőf űző jét. Pici nem haragszik érte. Szerin-tünk egyáltalán nem bánná, ha az anekdota igaz volna.

Egy tövises ág vágódik az arcomnak. A növény hegyes karmaifeltépik a bőrt. Vér csepeg az egyenruhámra az államról. A sza-nitéc ellátja a vágásokat, de délutánra mégis feldagad a képem, és

didergek a láztól. A szanitéc belém vág valamilyen fertőzés elleniinjekciót, de olyan brutális erővel, egyenruhán keresztül, hogyúgy érzem, a tű egészen a tüdőmig hatolt. Dühösen feléje vágok agéppisztollyal. A szanitéc ijedten elugrik, a tű belém törik.Hallom a roppanást.

A szanitéc annyira felhúzza magát, hogy ha nem fogják le, szét-lövi a fejem a P-38-asával. Még sokáig duzzog, és nem hajlandó

45


44/318

hozzám nyúlni. Szerencsémre az 500-asok; közt is van egy ápoló.Ő szedi ki belőlem a törött tűhegyet.

- A szomjhalál a legrosszabb minden halálnem közül - néz

végig a Légiós a köves pusztaságon. A levegö vibrál a hőségtől. Áthatolhatatlan bozóthoz érkezünk. Oryan sűrű, hogy a bozót-vágók nem tudnak kárt tenni benne. - Vissza! - parancsolja fogcsikorgatva J>apa.Elhatalmasodik rajtunk a kétségbeesés §s a félelem. Úgy érezzük, már nincs remény.

A hegyen túlról géppuskapárbaj hallatszik. Egy Maxim darál,aztán egy MG-42-es válaszol. Új ösvényt keresünk, de ez is a

bozóthoz vezet. Kimerülten a földre rogyunk. Papa kiteríti a térképet, és magához intj Sztojkót. - Hova hoztál minket, ember? - csap nyergesen a térképre.

- Minek ideges, Herr Feldwebel? - kérc jezi ártatlan képpelSztojko. - Én követni az iránytű, de az for0g körbe-körbe. Nemtehetni róla. Bolgár királyi testőr mindig engedelmeskedik parancsnak. Csak ostoba katona megy saját f e;e után.

Papa elszedi tőle az iránytűt.

- Ennek semmi baja! - ordítja vörös képpe] De amint Sztojko az iránytű közelébe ér, a tu- szédítően pörögnikezd.

- Mit tartasz a zsebedben, te idióta? - kiált rá Porta.- Csak olyan dolgot, ami kell otthon, h^ vége lesz a háború.Papa megmotozza. Egy dinamó alkatrészei kerülnek elő. Ennek

a mágnese bolondította meg az irányit. papa őrjöngve a kaktuszközé vágja.

- Vigyázat, őrmester - figyelmezteti S:zto jko. - Nem csináljnagy zaj. Jön gonosz kaktuszördög, kezébe éles bozótvágó. Kak-tusz szelleme nem érdekli, hogy vagy nérriet Vagy ruszki. Levágtökfej, mielőtt azt mondhatsz, hogy „Heil Hitler!" vagy „Éljen aVörös Front!". Szellem nem szereti nagy za jt. Nagyon vigyázz.Nap lemegy, ördög előbújik kaktuszból!

- Az ördögöd bekaphatja! - ordítja magánkívül Papa.

46


45/318

Sztojko háromszor is keresztet vet, és többször is megperdül asarkán. Ez állítása szerint hatékony védelem a kaktusz ördögeellen.

-

Nem tetszik ez nekem - suttogja Pici, éső is keresztet vet.Hústorony barátunk nagy tisztelő je mindennek, ami természet-

fölötti.- Miért nem azt az utat választottad, amit ismersz, az isten

szerelmére? - kérdezi csüggedten Papa.Sztojko megrázza a fejét, és tehetetlenül széttárja a karját. A

nap megcsillan széles testőrségi váll-lapján. - Feldwebel parancsolta, hogy kövessem iránytű. Sztojko gon-

dolta, hogy marhaság, de bolgár királyi testőrség katonája nemszegi meg parancs. Te mondtad, hogy menjek iránytű után, ésén mentem. Te vagy parancsnok. Nem mondtad, menni rövi-debb út haza.

- Istenem - nyög fel Papa. - Miért büntetsz engem?- Jó fej a srác - röhög a hasát fogva Pici. - Meg kellene kérni

Heidét, hogy ajánlja be a Führerhez. Lefogadom, hogy a nagyf ő-nök már az első nap gutaütést kapna tőle!

Papa felsóhajt, aztán int Sztojkónak, hogy üljön le melléje. - Ide hallgass, Sztojko! Most arra kérlek, hogy felejtsd el akatonaságot. Vedd úgy, hogy már nem vagy katona...

- Őrmester! Köszönöm neked! - Sztojko feláll, és valahová ahegyeken túlra mutat. - Sztojko most hazamegy a földjére, ésmegcsinálja munka, ami elmaradt háború miatt. Te írj nekemlevél, ha megérkeztél Németországba.

Körbejárja a társaságot, hogy elbúcsúzzon az emberektől. Be-

letelik néhány percbe, mire Papa felszedi az állát. Ekkor azon-ban elemi erővel robban ki belőle a düh. - Majd adok én neked földet, te agyalágyult, de akkorát, hogy

százéves korodra se fogod bevetni! Ülj vissza azonnal, és nyisdki azt a zsíros füledet! Úgy! Most pedig befogod a szád, és figyelsz, míg azt nem mondom, hogy beszélhetsz. Ha viszont valamit nem értesz, azt megkérdezheted. Világos?

47


46/318

- Őrmester! Nem értem!- Mit? Mi az istent nem értesz, ember? - kérdezi az agyvérzés

határán Papa.

- Nem értem, hogy mit kell érteni - feleli ártatlan mosollyalSztojko.Papa a földhöz teremti a sapkáját, felrúg egy lőszeres ládát,

aztán a bolgárra mered, és hosszú ideig farkasszemet néz vele. Az jóindulatúan állja a tekintetét.

- Ezennel újra kinevezem katonának, és megparancsolom,hogy használja a saját fejét is. Ha valami nem tetszik vagy valamitnem ért, most szóljon!

- Őrmester! A háború nem tetszik! Nem értem a háborút!- Jézusom - sóhajtja kétségbeesetten Papa. - Tudom, ember!Tudom! Én se értem, de benne vagyunk. Nyakig. A háborúban.De most ezt inkább felejtsd el. A kaktuszrengeteg közepénvagyunk, érted? Most csak ezzel szabad foglalkoznunk. Mástéged ne érdekeljen. Te csak azon törd a fejed, hogyan tudszkivezetni minket innen. Megtennéd? Te vagy az egyetlenreménységünk. Én és az egész egység arra fogunk menni, amerre

te vezetsz minket, rendben? Te leszel a f őnök! Értesz engem?- Adsz csillagot, én adok parancsot. Bolgár királyi testőr nemmer parancsot adni csillag nélkül.

Papa leszedi a csillagokat a váll-lapjairól, és habozás nélkülkinevezi Sztojkót ideiglenes őrmesternek. Az egység tiszteleg újparancsnoka előtt.

- Most már értem. Mi ketten őrmesterek. - Sztojko boldoganfelnevet. - Mondod hamarabb, mi már volnánk otthon, hűs víz

zel a hasunkban. Ti vártok. Megkeresem az utat. Már majdnem lemondunk róla, amikor előcsörtet a kaktusz-

rengetegből. Koszos és véres a tüskéktől, de naptól cserzett arcá-ról elégedettség sugárzik.

- Megtaláltam utat! - kiáltja vidáman. - Nehéz ösvény, de jóösvény. Nem lesz kaktuszördög. Kaktuszördög nem szereli kék

48


47/318

kaktusz. Sok skorpió él kék kaktuszban. Nem szabad fogni. Skor-pió öl. Nem fog kaktusz, akkor ösvény könnyű. A távolbanrázendít a teljes háborús zenekar.

- Ez úgy hangzik, mintha az egész kupleráj errefelé tartana -fülel Porta.- Jobb lesz, ha sietünk. Ahogy a cseléd is mondta az úrfinak,

mikor az a kamrában felhajtotta a szoknyáját - vigyorog Pici.- Jöjjenek csak. Hátha az utunkba akad valami jármű, amit

elkobozhatunk - álmodozik Buffalo.- Jármű? Itt? - csodálkozik Porta. - Esetleg lovakra gondoltál?

Az tényleg jó lenne. Ha szomjan döglött, megihatnánk a vérét.

- Ha visszatértünk az ezredhez, hülyére iszom magam jéghi-deg vízzel. Az se érdekel, ha utána tüdőgyulladást kapok - nyal- ja meg repedezett ajkait Gregor.

- Én legelőször a lepedőakrobatákat fogom megkérdezni azöcsi állapotáról - tódítja Porta. - Nagyon remélem, hogy nemkeletkezett benne kár a krónikus vízhiány miatt.

Átkelünk egy végtelennek tűnő dombsorozaton, míg végül egyolyanra nem érünk, amelyik teljesen más, mint az előzőek vol-

tak. Meredekebb, magasabb, és teljesen lapos a teteje. Néhánypercig csak állunk és bámuljuk. Van benne valami fenyegető,amitől nyugtalanság fog el mindannyiunkat.

Sztojko talál egy ösvényt. Zihálva, nyögdécselve felkapaszko-dunk. Fentről lehangoló panoráma tárul elénk. Lerogyunk, ésmár félálomban vagyunk, amikor az atya ordítozni kezd.

- Víz! Látják! - mutat az előttünk elterülő kősivatagra. - Egytó hattyúkkal.

A fennsík tényleg hullámzani látszik a hőségben, de vízneknyoma sincs. Az atya ész nélkül rohan a „tó" felé, még a reverendáját is

felemeli, hogy ne legyen vizes. A meredek lejtőn hasra vágódik,és egészen a lapály aljáig gurul. Egy darabig nem mozdul, mint-ha nyakát törte volna, de váratlanul felpattan, és rohan tovább,ide-oda cikázva a vándorkövek között.

49


48/318

- Víz! Víz! - hasra vágja magát a porban, és fetreng, mint a ma-lac, ha pocsolyát talált. - Istenem, mégsem hagytál hát el engemet!

- Indulás! - szólal meg Papa, és előreindul. A társaság egy

részét úgy kell felrugdosni. Az egyik sebesültünk meghalt, denincs erőnk eltemetni. A földbe szúrjuk a karabélyát, és ráakaszt- juk a sisakját. A dögcédulája Papa zsebébe kerül. így legalább aszülei nem fogják évtizedekig hazavární eltűnt fiukat.

A Légiós recsegő torokkal énekelni kezd. Porta előveszi a fu-volát a csizma szárából. Pici is sebes ajkához emeli a szájharmoni-kát. Erőtlen, kísérteties zene, de legalább eltereli a figyelmünket anyomorúságunkról.

Es war zwei Legionare, Michael und Róbert, sie hatten das Fort verlassen und suchten den Weg zu Meer. Sie wollten nie wieder Patrouille gehen, und nie wieder im lében aufPosten stehen.

Es war zwei Legionare, Michael und Róbert, Adieu,mongénéral, Adieu, Herr

Leutnant...10

Volt egyszer két légiós, Michael és Róbert, megszöktek az erődből,

és irány a tenger. Elég volt az őrködésből, elég egy életre, S a haptáktól is elment a kedvük, de még mennyire!

Volt egyszer két légiós,Michael és Róbert. Agyő,mon gónéral, Agyő, HerrLeutnant...

50


49/318

Tátott szájjal bámuljuk a papot, aki határozott karcsapások-kal „úszik". Egyikünknek sincs lelki ereje megragadni és talpraállítani. Mindenki a maga bajával van elfoglalva.

-

Víz! - sikítja boldogan, és folytatja a lubickolást a vörös porban.- Csapjuk szét a fejét -javasolja Heide, és már emeli is a gép-puskáját, hogy üssön.

- Hagyd békén! - parancsol rá Papa.A nap könyörtelenül süt. Szinte érezni véljük, hogy a velő fel-

forr a csontjainkban. Az agyunk is felforr. Két 500-as egymás-nak esik. Gyilkos indulattal verik egymást, és mire sjkerül szét-választani őket, az egyik kiontotta a belét a másiknak a bajo-

nettjével. A szanitéc egy golyóval vet véget a sebesült szenvedé-sének. Ez ugyan teljesen szabályellenes, de pillanatnyilag senkitsem érdekel. Papa nem tudja, mit kezdjen a tettessel. Végül közli,hogy az extörzsőrmester nem volt beszámítható állapotban, ésmegkegyelmez neki.

Az atya eltűnt. Csak akkor vesszük észre, amikor Papa meg-kérdezi tőlünk, hogy hol van. Két embert visszaküld érte. Nemakarnak elindulni, de Papa végül jobb belátásra téríti őket a gép-

pisztolyával. Késő éjszaka térnek vissza. Dühösen Papa lába elé lökik a paphulláját.

- Végre-valahára megtért Ábrahám kebelére! - hümmögi Tan-gó, miközben köröket ró a homokban. A táncról még így, hulla-fáradtan, kopogósra száradva sem mond le.

- Szegény, szegény ember! Milyen szomorú, hogy éppen ak-kor kellett meghalnia, amikor az Úr bizonyságot szolgáltatott

neki - csóválja Porta a fejét színlelt közönnyel.Az egység megint útra kel, Sztojkóval és Papával az élen. Ez-

úttal is Pici van előttem. Széles hátától semmit nem látok. Aválla ritmikusan fel-alá jár, mint egy teve púpja. Enyhén előregör-nyed az SMG súlya alatt. A régi szép időkben a katonának csakegy puskát kellett magával cipelnie, de nézz meg minket, a leg-újabb világháború rabszolgáit. Géppuskák, állványok, tartalék

51


50/318

csövek, duplacsövek, pisztoly, géppisztoly, távolságmérő, egy ra-kás lőszer, jelzőrakéták, személyes holmik. Csak a gázmaszkotdobtuk el. Nem mintha különösebben súlyos volna, hanem mert a

doboza kitűnően alkalmas apróbb holmik, cigi, gyufa meg efféletárolására. Ha az ellenség nagy mennyiségben gázt vetne be, aháborúnak egykettőre vége lenne. Nem sok német katonátismerek, akinél még van gázmaszk. Európa tele van gazdátlanulheverő gumimaszkokkal.

A kősivatag végtelennek hat. Sziklák balra, sziklák jobbra, szik-lák előttünk. Ameddig a szem ellát, mindenütt csak kő és kő,ráadásul olyan forróak, hogy kenyeret lehetne sütni rajtuk. Éj-

szakára viszont úgy lehűl a levegő, hogy csattog a fogunk. Amadarak ide már nem követnek minket, viszont annál több dög-lött példányt látunk. Tele van velük a sivatag.

- Mitől purcanhattak ki ennyien? - fordít fel Porta egy hatalmasfekete madarat a géppisztolya csövével.

- Pestis! Madárpestis! -jelenti ki Heide, aki mint mindig, mostis idegesítően tájékozott. - Tartsátok magatokat távol tőlük. Afertőzés az emberre is átterjedhet!

Porta gyorsan beletörli a fegyver csövét a vörös porba. - Pestis? Az elég szar - néz együtt érzően a madárra Pici. -

Háború és pestis. Az emberiség két legnagyobb ellensége, és miitt parádézunk, a kettő kellős közepén!

- Nincs az a háború és pestis, amit az én szerencsém ki nevédene - legyezgeti magát sárga kürtőkalapjával Porta.

Mély álomba zuhanunk. Egy robbanás ver fel minket. Az egyik500-as felrobbantotta magát egy kézigránáttal. Ronda látvány,

belső szervek mindenfelé. Persze, hogy megnézzük. Legalább leszmiről beszélgetni.

Pici biztos benne, hogy hamarosan vizet fogunk találni. Eskü-szik rá, hogy vízszagot érez. Szakértően összedörzsöli a középső és a mutatóujját.

- Nedvesség van a levegőben! -jelenti ki mély meggyőződéssel.

52


51/318

Majdnem összeverekedünk az állítása miatt. Porta egy maréknyi félholt, sárgásbarna csigára bukkan. Egész jó

ízük van, csak gyorsan le kell nyelni őket. Az egész egység csigák

után kezd kutatni. A lelkesedés határtalan, míg Pici meg nem kér-dezi Heidétől, hogy a csigáktól el lehet-e kapni a madárpestist. Elmegy az étvágyunk. Egyedül Portára nincs hatással a válasz.

Összeszedi tőlünk a csigákat. A magasba dobja és elkapja a szá- jával. Nyeli őket egymás után, egy darabban, mint gólya a békát.Látni lehet, ahogy lecsúsznak vékony nyakán.

Az éhség engem is jobb belátásra térít. Lenyelek ötöt, de ahatodik mozogni kezd a szájamban. Undorodva kiköpöm.

Fura, de a csigák a szomjamat is csillapítják. Amikor megintfelkerekedünk, sokkal jobb erőben érzem magam. Sztojko egy szűk hasadékon vezet át minket. A magas gránit-

falak eltakarják az égboltot, csak egy keskeny csík látszik belőle.Örülnünk kellene az árnyéknak, de a bezártság érzése még ahőségnél is nyomasztóbb

11 sven hassel - menetjegy a pokolba

Documents