1. MUTASSA BE A PÉNZ KIALAKULÁSÁT A VÉLETLEN CSERÉTŐL AZ ÁLTALÁNOS CSERÉIG – A FÉMPÉNZ MEGJELENÉSÉT ÉS OKAIT.A régmúlt időkben az önellátás volt jellemző, az emberek ritkán érintkeztek gazdasági értelemben a külvilággal, így nem is került napirendre a másokkal történő tranzakciók elszámolásának kérdése.Később a termékek köre kibővült, már nem volt lehetséges kizárólag az önellátásra hagyatkozni. Ekkor még nem beszélhetünk pénzről: a tranzakciók egyszerű cserével, árucsere, barter keretében, “árut áruért” elv szerint történtek. A specializáció (munka megosztás), a kereskedelem, a piac és a pénz kéz a kézben haladnak. Az árutermelés bővülésével az egyszerű árucsere módszere nem elegendő, szükség lesz egy közös nevezőre, melyet a szereplők elfogadnak, és ügyleteik során használnak. Ez az árupénz (egyenértékes, haszonpénz). Koronként és földrajzi helyenként eltérő.Ezt váltja fel később a fémpénz. (Történelmileg az első az arany.)A pénz kialakulásának oka a tulajdonságaiban rejlik: ● nem romlandó ● oszthatóság: korlátlanul osztható érték vesztés nélkül ● kis mennyiségben is nagy értéket képviseljen ● egyneműség: minden darabja azonos értéket képviseljen ● esztétikailag kellemes ● Fontos szempont még, hogy a gazdasági szereplők mindegyike elfogadja. A pénz onnantól válik pénzzé, ha egy uralkodó meghatározza súlyát, pecsétjével hitelesíti finomságát. Ie. VII. században jelent meg először. A főniciaiak terjesztik el.Két féle fémpénz rendszer van Bimetallizmus: két fém (általában arany és ezüst) együtt szerepeltek pénzként. Addig működhetett zavartalanul ez a rendszer, amíg az arany és ezüst egymához viszonyított értéke viszonylag stabil volt. Amikor jelentős változás következett be, akkor mindenki azzal fizetett, amelyiknek az értéke relatíve csökkent, a másik eltünt a forgalomból. Érvényesült a Grasham-törvény: “A rossz pénz kiszorítja a jót.” Az ellentmondás feloldására a másik fémpénz rendszer volt alkalmas.Monometallizmus: egyféle fém funkcionál pénzként, ez általában az arany. Anglia volt az első az erre való áttérésben-1798, Németország 1871, USA 1873, Osztrák-Magyar Monarchia 1892 (korona, ezt megelőzően Ft) Bizonyos országokban megpróbálták részlegesen fenntartani bimetallizmust, melynek lényege, hogy adott szinten rögzítették az ezüst és az arany értékarányát 1865-ben létrejön a latin pénzunió, e mesterséges rendszer nem maradt fenn, az I. Világháború kezdetekor gyakorlati jelentősége már nem volt.Áruk árösszege / Pénzforgási sebesség = adott idő alatt hányszor fordul meg A pénzláb a pénz aranytartalma. A pénzláb nagysága teljesen szubjektív döntés eredménye, nem más mint az árak mércéje. Az ókori keleti társadalmakra nem a pénzgazdálkodás volt jellemző. Ezen társadalamak szervező ereje nem a piac volt, hanem reciprocitás (kölcsönösség). Jellemző rájuk a hierarchizált felépítés, az állami újraelosztás, a redisztribúció

2. A PÉNZ FUNKCIÓIA pénz funkciói:- értékmérés: az egyes termékek ára pénzen keresztül határozódik meg.- forgalmi eszköz: az áruk forgalmában a tranzakciók a pénz segítségével bonyolódnak le- fizetési eszköz: a pénz és áru mozgása időben elválik- felhalmozási eszköz (kincsképzés): alkalmas arra, hogy felhalmozás eszköze legyen, ezért állandó igény, hogy stabil, ne csökkenő értékű legyen.- világpénz, nemzetközi pénz: az elöző négy világ viszonylatban- Szokták még említeni az elszámolási egység funkciót (mindenki által elfogadott egység, és ebben az egységben kifejezve adják meg az árakat), - és a halasztott fizetések eszköze funkciót (,mely a hitel ügyletek megjelenével válik fontossá).

3. A PÉNZ HELYETTESEK – ÉRTÉKPAPÍR VÁLTÓ MEGJELENÉSÉNEK OKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI.

A következő fontos esemény a pénzhelyettesek megjelenése. Az arany mellett mesterséges (és aranyra bármikor átváltható) helyettesek jelentek meg, melyek aza arannyal párhuzamosan részt vettek a pénzügyi rendszer működésében. Célszerűnek tűnt bevezetni, mert az arany kopik, szállítása kockázatos, így már évszázadokkal ezelött létrejöttek olyan letéti intézmények, melyek a náluk elhelyezett nemesfémről igazolást kiállítva lehetővé tették, hogy a forgalomban pénzhelyettesek jelenjenek meg (letéti jegyek). Ezt a feladatot sok esetben a korabeli aranyművesek látták el. Az ipari forradalmat követően az áruk, majd a szolgáltatások mennyiségének bővülésével, a tömegtermelés beindulásával a forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség is növekedett. Azonban a pénz (nemesfém) mennyisége nem növelhető korlátlanul. Ez oda vezetett, hogy realatív pénz pénzhiány alakult ki, azaz a forgalom pénzigényéhez képest a pénzmennyiség (aranymennyiség) növekedése kisebb volt. Ezt csak egy ideig ellensúlyozhatta a pénz forgási sebességének növekedése. Az áruforgalom lebonyolítása korlátokban ütközött. Ennek következménye lett volna, hogy agazdaság szereplőinek csökken a profitja. Ezért kereskedelmi váltót hoztak létre, mely rögzítette a két fél közötti hitelviszonyt (papírpénz a pénz forgalmi eszköz funkciójából nő ki). A relatív pénzhiány okozta gondott csak abban az esetben oldják fel, ha a gazdaság más szereplőitől a váltó ellenében akár azonnal megvásárolhatja a számára szükséges termékeket. Itt felvetődik a bizalom és az adós fizetőképességének problematikája.A váltók esetében olyan személyek szavahihetőségéről, és fizetőképességéről kell véleményt alkotnunk, akikről csekély információnk van. A részleges információhhiány és a relatíve nagy számú fizetési probléma akadályozza a váltók használatát és elfogadását. A nagyobb biztonság és a papírok forgalomképessége miatt a fizetési ügyletek lebonyolításába bekapcsolódtak a létrejövő, tőkeerős bankok, ezek közreműködésével történt az ügyletek lebonyolítása. Egy idő után azonban a bankok már saját magukra szoló követeléseket, lejárat nélküli bankárváltókat bocsátottak ki (bankjegy – hitelpénz a pénz fizetési eszköz funkciójából nő ki).Pénzhelyettesítők:Az ipari forradalom kapcsán fellendült árutermelés mellett a kibányászott nemesfémek mennyisége már nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel, így relatív pénzhiány állt elő.Váltó: Fizetési ígéret. Klasszikus bankjegy: A „bankári váltót” nevezzük klasszikus bankjegynek.

Fontos pénzelméleti kérdéssé vált, hogy mennyi pénzhelyettesítő kerülhet forgalomba, ezért két elmélet küzdött egymással: currency-elmélet, banking-elmélet.A currency elmélet képviselői szerint csak annyi pénhelyettesítőt szabad forgalomba hozni, amennyi a mögötte álló aranyfedezet. A banking-elmélet képviselői szerint a pénzhelyettesítők kibocsátását nem a meglévő aranyfedezethez, hanem árufedezethez kell kötni. A II. Világháború után a világ aranykészlete jelentősen lecsökkent, s legnagyobb része az USA-ba került. A dollár aranyra való átváltási lehetősége 1971-ben szűnt meg. Ezt az évet tekintjük az arany demonetizálása évének.

4. AZ ARANY SZEREPÉNEK CSÖKKENÉSÉT ÉS AZ ÁLLAM SZÍNRELÉPÉSÉNEK FOLYAMATÁT ISMERTESSE.Az egyes bankjegyek elfogadottsága és elfogadási árfolyama is eltérő volt. Az állam színre lépett, hogy finanszírozási igényeit új módokon oldja meg. Az államnak fontos szerepe volt abban, hogy a sok féle pénzhelyettest felváltsa egy adott hivatalos, törvényes fizetési eszköz, melynek kibocsátása, mennyiségének szabályozása állami hatáskör. Az államok tevékenységére már a régmúlt időkben is dcjellemző volt, hogy kiadásaik meghaladták a bevételeiket. A gazdasági fejlődést korlátozta a pénzmennyiség szűkössége.Az állami kincstárak papír anyagú pénzeket bocsátottak ki, melyek elfogadását hatalmuknál fogva kötelezően előírták. Ezek tehát hatalmi szóval létrehozott, kényszerárfolyammal ellátott pénzhelyettesek voltak, melyek pénzként funkcionáltak.(klasszikus bankjegy hitel mechanizmus, aranyra beválthatóság) Mivel az államok költekezési hajlama erős, ezért a kibocsátott jegyek állománya dinamikusan növekedett, és a kibocsátások időről időre drámai inflációval, a papír anyagú pénzek elértéktelenedésével, a nemesfémek forgalomból való eltűnésével, pénzügyi válságokkal, a nemesfémekre történő átváltási lehetőség időleges felfüggesztésével, esetleg az átváltási arányok csökkentésével, azaz devalvációval jártak együttA pénzhelyettesek mennyisége folyamatosan nőtt, az aranyfedezet folyamatosan csökkent. Ha mindenki be akarta váltani pénzhelyettesét aranyra, kiderült, hogy ez nem megoldható. Ilyenkor azonnal fel kellet oldani a konverziós (átváltási) lehetőséget. Ez szép lassan a az arany demonetarizálásához vezetett1971. Dollár aranyértéke: 1 uncia arany (31,105 gr) = 35 dollár, 1 dollár = 0,8686 gr arany

5. MUTASSA BE A MODERN PÉNZ TEREMTÉSÉT ÉS A BANKRENDSZER SZEREPLŐIT.

A pénzteremtés módjai: ● A hitelnyújtás és ● A külföldi fizetőeszköz (valuta, deviza) bank által történő megvásárlása.A pénz megsemmisülése (a létrehozáshoz hasonló jellegű, de ellentétes irányú ügyletek keretében semmisülhet meg).● Hiteltörlesztés és ● A külföldi fizetőeszközök eladása.A modern pénz mozgása tehát körforgás jellegű. Kötelező jegybanki tartalék: Az üzleti bankok pénz-teremtését a kétszintű bankrendszerben a kötelező jegybanki tartalékra vonatkozó előírások határozzák meg. Az üzleti bankok kötelesek betétjeik és a betétjellegű forrásaik meghatározott hányadát a jegybanknál betétként elhelyezni, a piacinál alacsonyabb kamatláb mellett. Az így elhelyezett betéteket nevezzük jegybanki tartaléknak, ennek a betétekhez viszonyított arányát pedig tartalékrátának. A kötelező tartalékráta előírásain, ill. a ráta változtatásán keresztül a jegybank szabályozni képes az üzleti bankok által teremthető bankszámlapénz mennyiségét.

A modern pénz belső értékekkel nem bíró, mesterséges teremtett eszköz, melynek gazdaságba való bekerülése (teremtése), illeetve onnan történő kikerülése (megsemmisülése) csak a bankrendszer intézményeinek segítségével történhet. A modern pénz csak két szintű bankrendszer esetén működik jól. A modern bankrendszer szereplői: ● központi bank ● kereskedelmi bankok ● (nem monetáris pénzintézetek: egyéb bankszerűen működő illetve nem bankjellegű társaságok.Pl.: takarék- és jelzálogbankok, beefektetési bankok, biztosítók, nyugdíjalalpok)

A kereskedelmi bankok feladata, hogy a pénzügyi közvetítés feladatában, a megtakarítók és a megtakarítások felhasználói közötti kapcsolat létrehozásában szerepet vállaljanak.

Sok száz évvel ezelött a letéti intézmények 100%-os tartalékot képeztek. Annak felismerése, hogy a letétesek nem egyszerre, hanem folyamatosan jelennek meg pénzükért, lehetővé tette a résztartalék elvén alapuló működést. Más jellegű intézmények jöttek létre: betéteket gyűjtő, azok után kamatot fizető és persze hiteleket nyújtó, azok után kamatot felszámító pénzintézetekről beszélhetünk. Így eljutottunk a betétgyűjtés (passzív bankügyletek)alapjaihoz.

A bankok működésének fontos jellemzője, hogy saját tőkéjüket sokszorosan meghaladó idegen forrásokat gyűjtenek be. Ha a hitelek visszafizetése nem megy zökkenőmentesen felmerül a betétesek biztonságának problémája. A bankcsődök jelenlévő szereplői a pénzvilágnak. A központi szabályozás érvényre juttatásával a helyzet fokozatosam javult. A betétesek biztonságát szolgáló, őket a banklcsőd esetén bizonyos összeghatárig kárpotló intézményes rendszert (betétbiztosítást) hoztak létre. (Először a USA-ban 1933., DIC; Magyarországon 1993-ban – OBA).

Kezdetben a fizetési forgalom lebonyolításával foglalkoztak a kialakuló banki szervezetek. A náluk elhelyezett növekvő nagyságú letétek lehetőséget jelentettek a hitelezési tevékenység (aktív bankügyletek) megkezdésére. Kezdetben csak rövid lejáratú, kis kockázatú ügyletekkel foglalkoztak. Minőségi változás az ipari forradalom hatására következett be. A XIX. század elején megoldandó, fontos feladattá vált a tőkegyűjtés, melyben az átalakuló bankszféra aktív szerepet játszott. Két típusú bankrendszer van. Az angol típusú bankrendszerben a bankok megtartották klasszikus tevékenységi körüket, míg az új, és kockázatosabb igényeknek megfelelő kínálatot külön intézmények biztosították. A vezérlő elv: a különböző típusú és kockázatú ügyletek elkülönüljenek. A német típusú bankrendszerben nem történt meg e szétválás. Az így létrejövő nagy tőkeerejű hitelbankok a tőkekoncentráció aktív megvalósítójaként betölthették a modernizáció történelmi szerepét. Régebben a bankok fő bevétele a betéti- és hitelkamatok különbségéből (kamatmarzs) adódott, napjainkra egyre nagyobb arányt képviselnek a különböző szolgáltatások után felszámított jutalékok.

A kereskedelmi bankok a betétformában létrejövő pénzállomány teremtői, mely úgy lehetséges, hogy több ügyfél számára vezetnek számlát, és tevékenységük a résztartalék elvére épül. A központi bank a bankok bankja.Kezdetben semmilyen felsőbb irányító szerv nem ellenőrizte a kereskedelmi bankok működését, ezért gyakoriak voltak bankcsődök . A bankrendszer csak akkor tudja ellátni feladatát, ha a gazdasági szereplők bíznak ezen intézményekben. A központ iszerepvállalás egy idő után e területen is megjelent, de mivel a kereskedelmi bankoknak nem állt érdekükbne egy nagyhatalmú felügyelő szerv megléte, csak lassan váltak általánosan elfogadottá a szabályozással kapcsolatos teendők. A következő fontos lépés a jegybank-monopólium elfogadtatása volt. Ezzel a pénzmennyiség alakításában komoly fegyverhez jutottak a létrejövő központi bankok. Az első jegybank Angliában jött létre 1694-ben (Franciao.: 1817, Osztrák-Magyar Monarchia: 1871, MNB: 1924)A központi bankok létrejötte a pénzmennyiség hatékony szabályozásának alapjait teremtette meg. A központi banki feladatokat nme feltétlen utalják a a jegybank kizárólagos hatókörébe, néhány részterületet más központi szerv segítségével irányítanak (Pénzügyminisztérium, PSzÁF). E körbe a makroszintű, vagyis a gazdaság, illetve a pénzügyi rendszer egészére vonatkozó döntések meghozatala tartozik. Ez az intézményrendszer a központi monetáris hatóság.

A központi bank fealadatai: ● Pénzkibocsátás (emisszió): az adott gazdaság egészére érvényes hatókörrel bíró jegybankpénz kibocsátása a központi monetáris hatóság jogosítványa, emellett a monetáris politika eszközeivel folyamatosan hatást gyakorol a gazdaság egészének pénzmennyiségére, a pénzügyi folyamatokra.● “Bankok bankja”, “végső mentsvár”: a jegybank egyik szerepe a pénzintézeti számlák vezetése, számukra likviditási szolgáltatás biztosítása. (likviditás: pénzzé tehetőségi fok; fizetőképesség) Ha a kereskedelmi bank azonnal esedékes kötelezettségei meghaladják a rövid lejáratú forrásokat, akkor átmenetileg jegybanki forráshoz juthat; itt jól működő bankoknak biztosított rövid lejáratú forrásról van szó. ● A jegybank csak jó fedezet mellett ad hitelt, nem veszteséges bankok támogatásáról van szó● A jegybank minden jó hitelbiztosítékot elfogad, a keres-kedelmi bank megfelelő fedezet nyújtása mellett pénzhez jut● A jegybank relatíve magas kamatot számít fel e hitelek után , ezt csak végszükség esetén éri meg felvenmni, így a kereskedelmi bankokat ösztönzi, hogy likviditásukat szakszerűen alakítsák● A jegybank működési elveit nyilvánosságra hozza a gazdasági szereplők számára, így a pánikszerű reakciók zöme elkerülhető● Állam bankja: a jegybank egyik szerepe a központi költségvetésen keresztül az államháztartással finanszírozási kapcsolat fentartása. A központi bankok nem állhatnak közvetlen finanszírozási kapcsolatban a költségvetéssel és a költségvetés pénzigényét piaci módon kell megoldani● Árfolyam-politika kialakítása, devizatartalékok menedzselése: a jegybank feladata, az árfolyam-politikai döntések meghozatala, at árfolyam- politikával kapcsolatos esetleges devizapiaci intervenciós (beavatkozási) kötelezettség végrehajtása. Minden ország rendelkezik tartalékokkal, melyek a fizetőképesség biztosítását szolgálják. A központi tartalékok nagyságának, illetve az abban szereplő eszközök meghatározása a központi monetáris hatóság feladata. Ma az arany részaránya elenyésző. A devizatartalék könnyen pénzzé tehető, biztonságos értékpapírok formájában van.

A készpénz az összesített pénzmennyiségnek csak egy kis hányadát jelenti, a pénzforgalom nagy része számlapénz formájában bonyolódik, amely banki könyvelési tételként jelenik meg. A készpénz és a számlapénz gyakorlati szerepe ugyanaz, megjelenési formájukban különböznek. Sehol nem olyan fejlett a pénzügyi rendszer, hogy a pénzforgalom kizárólag számlajóváírásokkal lebonyolítható lenne. Minnél fejlettebb egy gatdaság pénzügyi rendszere, annál kiterjedtebb a készpénzkímélő fizetési módok alkalamazása. Beszélhetünk jegybankpénzről és kereskedelmi banki pénzről. Más a hatókörük. A kereskedelmi bankpénz a pénzintézet pénzteremtése révén, számlapénz formájában jön létre, és csak az adott ügyfélkörörn belül érvényes. A benkjegy teremtés önmagában nem pénzmennyiséget növelő lépés. A jegybakpénzt nevezik nagy erejű pénznek, vagy monetáris bázisnak. A pénz bankkal szembeni követelés. A pénz tehát bankpasszíva, mégpedig olyan bankpasszíva, mely betöltheti a pénzfunkciókat. (A világpénz funkciót csak konvertibilis pénz tölti be; a Ft 2001 nyarától konvertibilis)

Hitelnyújtáskor a bank a követelést hitelszámlán jeleníti meg, ekkor kereskedelmi bankpénz születik. A pénz megsemmisülése a hitel visszafizetésével történik.

A valuta készpénzt jelent , a deviza pedig valutára szoló követelés. A pénzteremtés a pénzintézet devizavásárlásával történik. A valuta birtoklása a valutát kibocsájtó ország gazdáságával, annak áru- és szolgáltatás mennyiségével szembeni követelésre jogosít.. Ilyenkor a pénz megsemmisülése a deviza eladásakor történik.

A kereskedelmi bankok a betétformában létrejövő pénzállomány teremtői és ha egységnyi pénz a bankrendszerbe kerül, az ott különös módon megtöbbszöröződik. Ez a multiplikátor-hatás.

A központi bank kötelező tartalékrátát határoz meg. Ez azt jelenti, hogy a pénzintézetek betétállományu adott százalékát kötelezően jegybankpénzben tartalékolják.A multiplikátor azt mutatja meg, hogy egységnyi jegybankpénz a bankrendszer egészében hányszoros pénzteremtést tesz lehetővé. Értéke (elméletileg): a tartalékráta reciproka. A valóságban a multiplikátor értéke kisebb lehet, amennyiben a kereskedelmi bankok a kötelező tartalékrátánál nagyobb tartalékot képeznek, vagy ha fizetéseknél készpénzkiszivárgás történik. A modern pénzügyi rendszerben a bankok mindent megtesznek, hogy a készpénz lehetőségét minimálisra csökkentsék. A készpénzkímélő fizetési módok igyekeznek e negatív hatást megakadályozni.

6. AZ ÁLLAM FELADATA A PÉNZÜGYI ÉS GAZDASÁGI ÉLETBEN. A FELADATOK ÖSSZEHANGOLÁSA ÉS ESZKÖZEI.

A pénzügyi rendszer fogalma, felépítéseA pénzügyi rendszer a pénzeszközök forgalomba hozatalát, azok ideiglenes és végleges átcsoportosítását, elosztását, újraelosztását, a pénz- és tőkepiaci mozgásokat, valamint a nemzetközi pénzfolyamatokat foglalja magában. A pénzügyi rendszer főbb elemei:● az állami költségvetés (a fiskális szféra), amely a központosított jövedelmek elosztását és újraelosztását jelenti,● a pénz- és hitelrendszer (a monetáris szféra), amely a meglévő pénzeszközök kezelését, átcsoportosítását, a pótlólagos pénzmennyiség kibocsátást végzi,

● a nemzetközi pénzügyek (deviza ügyletek), amely a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő elszámolásokkal, a valuta- és deviza árfolyamokkal foglalkozik.

A pénzügyi rendszer összetevői azok az intézmények, szervezetek, amelyek megvalósítják az állam pénzügyi politikáját a pénzügyekre vonatkozó jogszabályok, törvények, rendeletek irányítása mellett.A pénzügyi irányítás szereplői közé tartoznak: ● az Országgyűlés, ● a Kormány, ● a Pénzügyminisztérium, ● a Magyar Nemzeti Bank.A pénzügyi feladatok végrehajtásának intézményei között tartjuk számon: ● a bankrendszer tagjait, ● Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt, ● Állami Számvevőszéket, ● Vám és Pénzügyőrséget, ● önkormányzatokat, ● gazdálkodó szervezeteket, ● a minisztériumokat.A pénzügyi politika fogalma, területei. A pénzügyi politika a gazdaságpolitika szerves része.Olyan állami intézkedések összessége, amelyeknek fő célja az áru- és pénzmennyiség makroszintű összehangolása. A költségvetési (fiskális) politikaA költségvetési politika dönt: ● a vállalkozások és a lakosság közötti, illetve ezeken belüli pénzügyi átcsoportosításról, ● a központi beruházások finanszírozási módjáról, ● a közös fogyasztás nagyságának növekedéséről és annak finanszírozásáról, ● a térségek közötti jövedelem-átcsoportosításról, stb.

A fiskális politika rendszere magában foglalja mindazon előírások és döntések összességét, amelyek az állam pénzügyi kötelezettségvállalásaival, ill. pénzügyi beavatkozásaival vannak összefüggésben. A költségvetési politika szolgálhat stabilizációs, allokációs és elosztási funkciókat.

A költségvetési politika eszközei: ● Az automatikus eszközök mintegy automatikus módon képesek a gazdasági egyensúly helyreállítására, így elsősorban a költségvetési politika stabilizációs céljainak elérését segítik elő, (pl. Társasági adó, sávosan progresszív személyi jövedelemadó). ● A diszkrecionális eszközök mindig eseti beavatkozásokat jelentenek, amelyeket az automatikus eszközök megléte mellett kell alkalmanként felhasználni. A monetáris politika A monetáris politika elsődlegesen a pénz kínálatán és keresletén keresztül próbálja a pénzügyi egyensúlyt megteremteni.Monetáris politikán azt a pénzügyi politikát és annak gyakorlatát értjük, amely a pénz- és a tőkepiacon a pénz- és hitel iránti kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtését, ezzel a gazdaság stabilitásának megőrzését tekinti elsődleges feladatának. A monetáris politikának az irányítása a Jegybanktanács feladata.A monetarizmus azon törvényszerűségek, módszerek és eszközök összessége, amelyek a nemzetgazdaság pénzszükségletének mennyiségi meghatározásával és szabályozásával foglalkoznak. A gazdaságban jelenlévő összes pénzmennyiséget pénztömegnek is szokták nevezni. A pénz kínálatát, alapvetően két tényező befolyásolja, a jegybankpénz mennyisége, valamint a multiplikátor értéke. A pénz kínálatát e két tényező szorzataként lehet meghatározni.A monetáris politika rugalmassága, gyors reagálása a változásokra a gazdasági folyamatok pontos, részletes ismeretétől, hatékonysága pedig a monetáris eszköztár fejlettségétől függ. A monetáris beavatkozás lehetséges eszközei:A direkt eszközök alkalmazására a piacgazdaságokban rendkívül ritkán kerül sor. Ezek a durva eszközök. Az indirekt eszközöket „finom” szabályozási eszközöknek is nevezhetjük, csoportosításuk: ● tartalékolási előírások, ● refinanszírozás ● kamatszabályozás ● értékpapír (nyíltpiaci) műveletek ● árfolyam-politika vagy az abban való hatékony részvétel ● erkölcsi ráhatás.A tartalékráta növelésével szűkíteni lehet az üzleti bankok által kihelyezhető hitelek volumenét. A refinanszírozás lényege, hogy a jegybank különböző lejáratú hitelekkel látja el az üzleti bankokat annak érdekében, hogy ezen forrásokat az üzleti bankok kihelyezhessék a gazdasági szereplők részére. A kamatszabályozás lényege, hogy ha a központi bank növeli a refinanszírozási hitelek kamatlábát, úgy az üzleti bankok is kénytelenek növelni kamataik szintjét, ami szűkíti a hiteligénylők körét.Az értékpapír-műveletek (nyíltpiaci műveletek) keretében nagy mennyiségű értékpapírnak, általában az adásvétele zajlik a jegybank és a hitelintézetek között. A repokat más néven visszavásárlási megállapodásoknak nevezik.A viszontleszámítolás, általában váltók eladását jelenti a hitelezők részéről a jegybank felé.Az árfolyam-politika főleg a kötött devizagazdálkodású országokban tölt be fontos pénzügy-politikai szerepet.A PÉNZÜGYI POLITIKA JELLEGEHa a monetáris szabályozás eszközrendszere segítségével a pénzkínálat növelése a cél, akkor expanzív pénzpolitikáról beszélünk. Ellenkező esetben, ha a pénzkínálat szűkítése a cél, restriktív pénzpolitikáról beszélünk.AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS FOGALMA, FUNKCIÓIAz államháztartás az állam gazdálkodási rendszernek egésze. Azt a tevékenységet, amellyel az állam a bevételeit beszedi és összegyűjti az állami költségvetésbe, mint pénzalapba, majd azt felhasználja kiadásai teljesítésére, államháztartásnak nevezzük. Az állam olyan feladatokat lát el a köz érdekében, amelyeket a gazdaság többi szereplői nem tudnának megoldani. Ezeket a feladatokat közfeladatoknak nevezzük. Az állam gazdasági funkciói: ● Allokációs funkció, amely az erőforrások megszerzésével és felhasználásával biztosítja a közösségi fogyasztást. ● Elosztási funkció, amely korrigálni igyekszik a piaci viszonyok hatásaiból származó túlzott mértékű jövedelmi és vagyoni aránytalanságokat. ● Stabilizációs funkció, amelynek elsődleges célja a gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása.

AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALRENDSZEREIA központi állami költségvetés alrendszereAz állami költségvetés az állam központi pénzalapja, az államháztartás egy meghatározott időszakra várható bevételeinek és kiadásainak pénzügyi terve. A központi kormányzati költségvetés alkotja az államháztartás központi szintjét. A költségvetés meghatározott időtartamra szól.Formailag a központi költségvetés az állam várható bevételeinek és kiadásainak szembeállítását jelenti. Az állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak különbözete a költségvetési egyenleg. A költségvetési egyenleg mutathat bevételi többletet, ilyenkor szufficites költségvetésről beszélünk, valamint kiadási többletet, ilyenkor pedig deficites költségvetést emlegetünk. Egyes vélemények a GDP százalékában igyekeznek meghatározni a deficit elfogadható szintjét, s leggyakrabban a GDP 3 %-át meg nem haladó mértéket tekintik mérsékelt deficitnek.

A költségvetési deficit finanszírozásának módjai: ● A lakosság és a gazdálkodó szervek által nyújtott hitelek. ● Külföldről felvett hitelek. A deficit finanszírozása történhet: ● államháztartás rendszerén belül, ● jegybanki hitelnyújtással, ● pénzügyi intézmények által nyújtott hitellel, ● a vállalkozások és a lakosság által nyújtott hitellel. Az állami költségvetés tervezésének menetét és szabályait az államháztartási törvény állapítja meg. A költségvetési törvény végrehajtása érdekében a kormány rendeleteket alkot, jogszabályokat ad ki. A központi költségvetés főbb bevételei és kiadásaiBevételek: ● adók és adójellegű bevételek (pl. áfa, vám) ● nem adójellegű bevételek (pl. illetékek) ● tőkebevételek (állami tulajdon utáni részesedés) ● nemzetközi kapcsolatokból származó bevételek (adományok, juttatások).Kiadások: ● adósságszolgálat és kamattérítés ● az állam-háztartás többi alrendszerének támogatása ● a központi költségvetési szervek támogatása ● a gazdálkodó szervezetek támogatása ● nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból származó kiadások.A helyi önkormányzatok, s azok költségvetéseA helyi önkormányzat önálló gazdálkodó szervezet. Az önkormányzati vagyon körébe tartozik egyrészt az önkormányzat törzsvagyona, másrészt az önkormányzat vállalkozói vagyona. A törzsvagyon lehet forgalomképtelen és forgalomképes. A központi költségvetés kiadási oldala és a helyi önkormányzati költségvetés bevételi oldala kapcsolódik egymáshoz. Elkülönített (decentralizált) állami pénzalapok Az állam előre meghatározott konkrét célokra az állami költségvetésből elkülönítet pénzalapokat hozhat létre. Az elkülönített pénzalap az állam által kiemelt fontosságú feladatok megvalósítását elősegítő pénzalap. Elkülönített pénzalapot csak törvénnyel lehet létrehozni. s bevételeit csak az alap címzett céljainak megvalósításához lehet felhasználni. A központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok vagyonát együttesen kincstári vagyonnak nevezzük. A Társadalombiztosítási AlapA társadalombiztosítás egy elkülönített állami pénzalap, amely azonban a kezelt pénzösszegek volumenéből adódóan kitüntetett helyet foglal el az államháztartáson belül. A Társadalombiztosítási Alap hazánkban két alapot foglal magában, mégpedig a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot. A társadalombiztosítás főbb bevételeiFőbb bevételi forrásuk a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulék. A társadalombiztosítási alapok bevételei között tőkejellegű bevételek is szerepelnek. Szabad pénzeszközeiket az alapok befektethetik. A társadalombiztosítás szolgáltatásai ● Öregségi, rokkantsági nyugdíj. ● Egészségügyi ellátás. ● Táppénz. ● Anyaság segély, gyermekgondozási segély. A Magyar Államkincstár fogalma és feladataiA Magyar Államkincstár a Pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt önálló jogi személyiséggel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. Legfontosabb feladatai: ● Ügyfeleinek pénzforgalmi szolgáltatást nyújt, vezeti bankszámláikat, stb. ● Kezeli az államadósságot. ● Nyilvántartja az állam által a központi költségvetés terhére vállalt kezességeket, az állam által nyújtott hiteleket. ● Ellátja az állami követelések érvényesí-tésével kapcsolatban a hatáskörébe utalt feladatokat. ● Ügyfelei körében a költségvetésük végrehajtásával kapcsolat-ban ügyviteli, nyilvántartási, alaki-formai ellenőrzési feladatokat lát el.

7. A PÉNZKÍNÁLAT (MONETÁRIS POLITIKA) SZABÁLYOZÁSA ÉS ESZKÖZEI.Modern gazdaságokban a fő teendő a gazdasági növekedés, munkanélküliség, infláció, fizetési mérleg, belső költségvetési egyenleg lehetőség szerinti optimális megvalósítása. Valószínű, hogy ha ezen gazdasági célok bármelyikénél kedvező változást érünk el, valamely másik (vagy akár több) tényező értéke számunkra kedvezőtlen módon alakulhat. (Nagymérvű gazdasági növekedés idején, speciális feltételek mellett találhatunk kivételeket.) Mindig el kell dönteni, hogy az éppen aktuális gazdaságpolitika elvárásai és sikeres megvalósítása mely pontokon igényel pozitív irányú változást, és számot kell vetni a más területeken jelentkező esteleges feszültségekkel is. Ennek eszközeit és módját nevezzük pénzügyi politikának. A monetáris politika A monetáris politika a pénzkínálat szabályozását, és ezzel antiinflációs politika folytatását tűzi ki célul. Mivel az üzleti bankok is képesek pénzteremtésre, nem elég a csak a jegybank pénzteremtési tevékenységét szabályozni. A monetáris politikának a multplikátor és/vagy a monetáris bázis értékére kell hatást gyakorolnia. A szabályozási módok két nagy csoportja: direkt és indirekt eszközök. A direkt eszközök lényege, hogy a központi monetáris hatóság közvetlenül a szabályozandó tényező értékét határozza meg. Napjainkban szerepük nem túl nagy, mert nem alkalmas a “finomszabályozásra”. Jól működő piacgazdaságokban általában az indirekt eszközök alkalmazása kerül előtérbe.A monetáris politika legfontosabb (indirekt) eszközei:● Kötelező tartalék: Ennek lényege, hogy a kereskedelmi bankok betéteik adott százalékát kötelezően jegybank pénzben tartalékolják. Ha a tartalékrátát növelik, a pénzmennyiség csökken, míg ha a rátát csökkentik, a pénz mennyisége nő. A kötelező tartalék szintjének meghatározása hosszabb időszakokra szoló döntést jelent. Elöször az USA-ban vezették be. Elsösorban a bankok likviditását szabályozza. ● Refinanszírozási politika: A refinanszírozás a “finanszírozás finanszírozása”, ebben az esetben a kereskedelmi bank pótlólagos forráshoz jut, mely hitelezési lehetőségeit növeli. Amennyiben a hitelkeretet növelik a pénzintézet hitelkihelyezési lehetősége nagyobb lesz. Ha a refinanszírozási hitelkeretet csökkentik, akkor a kereskedelmi bank forrásoldala csökken. (A pénzintézet semlegesíteni tudja ezt a hatást, ha banközi piacon forráshoz jut.)● Rediszkont politika: Ez egy speciális refinanszírozás, mely a váltóformát öltött hitelekhez kapcsolódik. Napjainkban csekély szerepe van.● Kamatpolitika: A refinanszírozási hitelek kamatlábának változtatásával indirekt módon a piaci szereplők pénzkeresletén keresztül kívánnak hatni a pénzmennyiség alakulására.Szándékolt hatás: ha a refinanszírozási hitel kamatát növelik, akkor a kerekedelmi bankok is növelik hiteleik kamatát, mely a gazdaság szereplőinek pénzkeresletét csökkentve a pénz mennyiség csökkenését eredményezi. A kamatláb csökkentése a gazdaság szereplőinek pénzkereslet-növekedésén keresztül a pénz mennyiségének növekedését eredményezi. ● Nyílt piaci műveletek: Ezek őshazája az USA. Ezekhez nagy mennyiségű állampapír szükséges, mert ezek adás-vételével alakítják a pénzmennyiséget. A nyíltpiaci műveletek segítségével a pénzmennyiség azonnali változtatására nyílik lehetőség.

● Erkölcsi ráhatás: ennek eszközével a jegybank a személyes megbeszélések, informális kapcsolatok révén próbál hatást elérni. Valutatanács A valutatanács működése azt jelenti, hogy a helyi fizetőeszkőz és a választott kkülföldi deviza átváltási arányát rögzítik, a helyi pénzmennyiség automatikusan változik, (amíg a rendszer működöképességével kapcsolatban nincsenek kételyek a befektetők részéről, elméletileg a kamatok is azonosak)Mikor használják: ha az ország gazdasága rossz helyzetben van, hiperinfláció dúl a valutareformmal akarják garantálni, hogy a különböző helyi érdekcsoportok ne tudják fellazítani stabilizációs politika szigorú előírásait, vélhetőleg a gazd szereplőinek bizalma is nő

8. A KÖLTSÉGVETÉSI (FISKÁLIS) POLITIKA FELADATA. AZ ÁLLAMI BEAVATKOZÁS A PÉNZFORGALOMBA. A BEAVATKOZÁS ESZKÖZEI.A pénzkereslet ● A tranzakciós pénzkereslet annyit jelent, hogy a különböző ügyletek lebonyolításához pénzre van szükségünk, s ugyanakkor nem lehet megvalósítani azt, hogy az éppen esedékes kiadásainkat az éppen aktuális bevételeinkből teljesítsük. Mivel a két tétel teljes megfeleltetése nem lehetséges, ezért pénzt kell tartanunk.● Óvatossági pénzkereslet: Esetlegesen a jellemző bevételi-kiadási struktúra felbomlik. Hogy ennek a negatív hatásait kivédjük a pénztartási igényünk megnő óvatossági pénzkereslet formájában.● A spekulációs pénzkereslet a reálkamat nagyságától függ. Alacsony reálkamat mellett magas, a nagyobb hozammal kecsegtető alternatív befektetési lehetőségek miatt; magas reálkamat esetén alacsony a spekulációs pénzkereslet. Költségvetési (fiskális) politika A költségvetési politika általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása, mely sok összetevőből áll. Magában foglalja az infrastrukturális beruházásokat, az oktatás hatékonyságának javítását, a társadalmi stabilitás elősegítését, a szociálpolitikai döntéseket, az adópolitika meghatározását, stb.A gazdaságra jellemző ingadozásokat próbálja keretek közé szorítani, a fellendülés és mélypont vissza-visszatérő ciklusokat próbálja megzabolázni.. Fellendülés esetén visszafogja a gazdaságot, visszaesésnél megpróbálja tompítani a kedvezőtlen események hatásait. Valamint a munkanélküliség szintjét próbálják ezen eszköz segítségével a lehető legkisebb szintre visszaszorítani. A tapasztalatok szerint a munkanélküliség és az infláció sok esetben nem tartható egyidejűleg alacsony szinten. Eszközei, két fő csoport: adózás, közkiadások.

A beavatkozás eszközei Az automatikus eszközök lényege, hogy a modern gazdaságokban a hosszú évtizedek tapasztalataira épülő rendszer már bizonyos stabilizátorokkal rendelkezik, azaz egyes problémák külön beavatkozás nélkül megoldódnak. Ezek közé tartozik a munkanélküli segély és a progresszív adózás rendszere. A munkanélküli segély lényege, hogy pótlólagos vásárlóerőt biztosítson. A progresszív adózás azt jelenti, hogy a jövedelmek sávosan adóznak, a magasabb jövedelmi szinthez magasabb adókulcs tarozik. Ha a gazdaság felfűtött állapotba kerül, akkor a pótlólagos jövedelmek nagyobb hányadát vonják el automatikusan a stabilizáció irányába történik az elmozdulás.Az ún. diszkrecionális eszközök eseti beavatkozásra használatosak. Pl.: közmunka, a különböző eseti kifizetések, adókulcsok változtatása. Nem célszerű rövid távú egyensúlyhiány esetén ezekhez az eszközökhöz nyúlni. A különböző eseti kifizetések, és jóléti kiadások hasonló elven működnek.Az adókulcsok változtatása is hosszú távon érezteti hatását.

9. MUTASSA BE AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS FELÉPÍTÉSÉT. Több ezer évvel ezelött is szükség volt az államapparátus fenntartására, s ennek finanszírozásához forrásokat kellett keresni. Ez egyrészt az uralkodók birtokainak jövedelmeiből oldották meg, másrészt az adózással. Mikor az uralkodói birtokok szerepe és aránya csökkent, egyre inkább előtérbe került az állam által ellátott feladatok meghatározása, ennek finanszírozása, és ennek következményeként az adózás kérdése. A modern állam kialakulásával egyértelművé vált, több feladat miatt is elengedhetetlen az állami szerepvállalás.Az állam egyik fő feladata, hogy jogbiztonságot adjon, keretet adjon az állampolgárok tevékenységének. Olyan teendők végrehajtása vár rá, melyek valós közösségi célokat szolgálnak, ám megvalósításuk és finanszírozásuk nem az egyéni érdekeltség körébe tartoznak.AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS FOGALMA, FUNKCIÓIAz államháztartás az állam gazdálkodási rendszernek egésze. Azt a tevékenységet, amellyel az állam a bevételeit beszedi és összegyűjti az állami költségvetésbe, mint pénzalapba, majd azt felhasználja kiadásai teljesítésére, államháztartásnak nevezzük. Az állam olyan feladatokat lát el a köz érdekében, amelyeket a gazdaság többi szereplői nem tudnának megoldani. Ezeket a feladatokat közfeladatoknak nevezzük. Az állam gazdasági funkciói: ● Allokációs funkció, amely az erőforrások megszerzésével és felhasználásával biztosítja a közösségi fogyasztást. ● Elosztási funkció, amely korrigálni igyekszik a piaci viszonyok hatásaiból származó túlzott mértékű jövedelmi és vagyoni aránytalanságokat. ● Stabilizációs funkció, amelynek elsődleges célja a gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása.

AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALRENDSZEREIA központi állami költségvetés alrendszereAz állami költségvetés az állam központi pénzalapja, az államháztartás egy meghatározott időszakra várható bevételeinek és kiadásainak pénzügyi terve. A központi kormányzati költségvetés alkotja az államháztartás központi szintjét. A költségvetés meghatározott időtartamra szól.Formailag a központi költségvetés az állam várható bevételeinek és kiadásainak szembeállítását jelenti. Az állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak különbözete a költségvetési egyenleg. A költségvetési egyenleg mutathat bevételi többletet, ilyenkor szufficites költségvetésről beszélünk, valamint kiadási többletet, ilyenkor pedig deficites költségvetést emlegetünk. Egyes vélemények a GDP százalékában igyekeznek meghatározni a deficit elfogadható szintjét, s leggyakrabban a GDP 3 %-át meg nem haladó mértéket tekintik mérsékelt deficitnek. A költségvetési deficit finanszírozásának módjai: ● A lakosság és a gazdálkodó szervek által nyújtott hitelek. ● Külföldről felvett hitelek. A deficit finanszírozása történhet: ● államháztartás rendszerén belül, ● jegybanki hitelnyújtással, ● pénzügyi intézmények által nyújtott hitellel, ● a vállalkozások és a lakosság által nyújtott hitellel. Az állami költségvetés tervezésének menetét és szabályait az államháztartási törvény állapítja meg. A költségvetési törvény végrehajtása érdekében a kormány rendeleteket alkot, jogszabályokat ad ki. A központi költségvetés főbb bevételei és kiadásaiBevételek: ● adók és adójellegű bevételek (pl. áfa, vám) ● nem adójellegű bevételek (pl. illetékek) ● tőkebevételek (állami tulajdon utáni részesedés) ● nemzetközi kapcsolatokból származó bevételek (adományok, juttatások).Kiadások: ● adósságszolgálat és kamattérítés ● az állam-háztartás többi alrendszerének támogatása ● a központi költségvetési szervek támogatása ● a gazdálkodó szervezetek támogatása ● nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból származó kiadások.A helyi önkormányzatok, s azok költségvetéseA helyi önkormányzat önálló gazdálkodó szervezet. Az önkormányzati vagyon körébe tartozik egyrészt az önkormányzat törzsvagyona, másrészt az önkormányzat vállalkozói vagyona. A törzsvagyon lehet forgalomképtelen és forgalomképes. A központi költségvetés kiadási oldala és a helyi önkormányzati költségvetés bevételi oldala kapcsolódik egymáshoz. Elkülönített (decentralizált) állami pénzalapok Az állam előre meghatározott konkrét célokra az állami költségvetésből elkülönítet pénzalapokat hozhat létre. Az elkülönített pénzalap az állam által kiemelt fontosságú feladatok megvalósítását elősegítő pénzalap. Elkülönített pénzalapot csak törvénnyel lehet létrehozni. s bevételeit csak az alap címzett céljainak megvalósításához lehet felhasználni. A központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok vagyonát együttesen kincstári vagyonnak nevezzük. A Társadalombiztosítási AlapA társadalombiztosítás egy elkülönített állami pénzalap, amely azonban a kezelt pénzösszegek volumenéből adódóan kitüntetett helyet foglal el az államháztartáson belül. A Társadalombiztosítási Alap hazánkban két alapot foglal magában, mégpedig a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot. A társadalombiztosítás főbb bevételeiFőbb bevételi forrásuk a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulék. A társadalombiztosítási alapok bevételei között tőkejellegű bevételek is szerepelnek. Szabad pénzeszközeiket az alapok befektethetik. A társadalombiztosítás szolgáltatásai ● Öregségi, rokkantsági nyugdíj. ● Egészségügyi ellátás. ● Táppénz. ● Anyaság segély, gyermekgondozási segély. A Magyar Államkincstár fogalma és feladataiA Magyar Államkincstár a Pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt önálló jogi személyiséggel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. Legfontosabb feladatai: ● Ügyfeleinek pénzforgalmi szolgáltatást nyújt, vezeti bankszámláikat, stb. ● Kezeli az államadósságot. ● Nyilvántartja az állam által a központi költségvetés terhére vállalt kezességeket, az állam által nyújtott hiteleket. ● Ellátja az állami követelések érvényesí-tésével kapcsolatban a hatáskörébe utalt feladatokat. ● Ügyfelei körében a költségvetésük végrehajtásával kapcsolat-ban ügyviteli, nyilvántartási, alaki-formai ellenőrzési feladatokat lát el.

10. AZ ADÓZÁS ELVEI ÉS GYAKORLATA.Adózás Két fő elv: a haszonelv, a fizetőképesség elve.

A haszonelv lényege, hogy a hozzájárulás mértéke akkor igazságos, ha az arányban áll a “fogyasztással”. Fő kérdésként merül fel a mérés problematikája.

A fizetőképesség elve szerint a hozzájárulás mértékét a jövedelmi és vagyoni helyzet függvényében kell meghatározni. Az indirekt adók olyan (árukra) kivetett adók, melyek kivetésekor és meghatározásakor nem veszik figyelembe az adózó egyéni körülményeit.(pl: a benzin árába épített fogyasztási adó). A direkt adók természetes személyekre vagy gazdálkodókra kivetett, azok egyéni körülményeitől függően változó közterhek (pl: SzJA)A legfontosabb adók: ● jövedelemhez kapcsolódó ● fogyasztáshoz, áruforgalomhoz kapcsolódó ● vagyonhoz, tulajdonhoz kapcsolódóJövedelemadók Legfőbb fajtái a személyi jövedelemadó, valamint a társasági nyereségadó.Forgalmi, fogyasztási adók

A következő pont, ahol adót lehet kivetni, mikor a jövedelmet fogyasztásra akarják költeni. Különösen akkor juthat – elvileg legalábbis – nagyobb szerephez az említett adó, ha a feketegazdaság, illetve az eltitkolt jövedelmek aránya magas.A fogyasztási adót bizonyos termékekre vetik ki, melyet az áru megvásárlásakor, az utolsó fázisban fizet meg a vevő. Logikája, hogy az egészségre ártalmas vagy luxuskategóriába tartozó termékek fogyasztását “büntetik”.A forgalmi adó nem csak egy-egy cikkhez kapcsolódik, hanem általános érvényű, az esetek többségében hatóköre majdnem minden termékre és szolgáltatásra kiterjed.Az adófizetés alapja szerint beszélhetünk bruttó és nettó adóról, az előbbi a teljes árbevételt, az utóbbi csak az adott termelési fázisban hozzáadott értéket veszi figyelembe. Megkülönböztethetünk egy-, több, ill. összfázisú forgalmi adót. Ez arra utal, hogy az áru útja során - míg eljut a végső felhasználóig – egy, több, illetve minden fázisban adóztatják-e a produktumot.

Hazánkban is az értéknövekedési adót alkalmazzák, mely egy összfázisú nettó forgalmi adó.Az értéknövekedési adót (VAT) 1985-ban vezették be Franciaországban. Magyarországon a általános forgalmi adó nevet viseli.Általában nem egyetlen forgalmi adó kulcsot alkalmaznak, ennek oka az termékek és szolgáltatások preferálása, szociálpolitikai szempontok érvényesítése. Zsenialitása abban rejlik, hogy – elviekben – érdekeltté teszi a gazdaság szereplőit a korrekt számlázásban, mely a bevallott és befizetett társasági adó növekedését is eredményezi. Ennek feltétele, hogy mindenki ad és mindenki kér számlát a vásárolt terméről és szolgáltatásról.További pozitívuma, hogy a bruttó adónál tapasztalt halmozódás elkerülhető, hiszen csak az értéknövekedést veszik figyelembe. Rejtett adó, a forgalmi adó nem lehet elkerülni – elvilegHátrányai közé tartozik, hogy igen nagy adminisztrációs terhet ró a gazdaság szereplőire; aránytalanul sújtja az alacsonyabb jövedelműeket. Sokszor vetik a bevezetés ellen, hogy a VAT inflációgerjesztő hatású. A vizsgálatok ezt nem – vagy csak részben – támasztják alá.

VagyonadókA vagyonhoz kapcsolódó adók már évszázadokkal ezelött megjelentek, és sokáig az adóbevételek gerincét alkották.

Az elmúlt évtizedekben a vagyon egyre kevésbé ingatlanban, mint inkább pénzügyi eszközökben, értékpapírokban testesül meg. Ez utóbbiak nyomon követése viszont meglehetősen bonyolult, sőt néha lehetetlen feladat.A vagyonhoz, tulajdonhoz kapcsolódó adók mind a haszonelv, mind a fizetőképességi elv alapján megideológizálhatók. A haszonelv szerint a közszolgáltatások növelik az ingatlanok értékét, ezért az ingatlannal rendelkezőknek szükségképp hozzá kell járulniuk a közkiadások finanszírozásához. A fizetőképességi elv szerint pedig a vagyon mint adóalap nagyon hatékony rendszer megalkotását teszi lehetővé. Különösen olyan államokban, ahol az egyéb adók kikerülése tömeges.Hazánkban időről-időre előkerül a vagyonadó kérdése, de mivel a végrehajtás nem egyszerű, bevezetése, nem történt még meg.

11. ISMERTESSE A VÁMOKAT ÉS VÁMPOLITIKÁT.Vámok, vámpolitika: A hazai és a nemzetközi piac közötti kapcsolat egyik pénzügyi elemének tekinthető a vámok rendszere. Fontos jellemzője, hogy adott földrajzi területhez, illetve annak határához kötődik.A vámok funkciói: ● fiskális ● piacvédelmi ● kereskedelem-politikai feladatok ellátása A fiskális szempont azt jelenti, hogy az állam jövedelemszerzési céllal veti be azt az eszközt. Amikor a hazai fogyasztásra szánt külföldi áru az országhatárhoz ér, a hatóság kisebb-nagyobb vám kivetésével ad felhatalmazást a behozatalra. A piacvédelmi szerep azt jelenti, hogy a vámtételek meghatározása hatással van az import termékek árára, ezzel a hasonló hazai áruk piaci esélyei is befolyásolhatók. Ha valamely iparágat támogatni szeretnénk az olcsóbb árakkal rendelkező külpiaci szereplőkkel szemben, akkor a kivetett vámok emelésével az importtermék drágul, így az előny eltűnik, vagy mérséklődik. A vámok kereskedelem-politikai vonatkozásai a gazdasági diplomácia területére vezetnek. Az egyes országok állandó “harcot” folytatnak a piacok megszerzéséért, s az államok közötti tárgyalások legfőbb kérdése a piacra jutás feltételeinek meghatározása. Ebben az alkufolyamatban nagy szerephez jutnak a vámok, illetve a nem vámjellegű akadályok (mennyiségi korlátozások, belső adók, exportszubvenciók, stb.) vonatkozásában tett kölcsönös engedmények. Az, hogy az egyezség melyik félnek kedvez, csak hosszabb idő elteltével derül ki.A középkori vámok Európában már a középkor kezdetén megjelentek a vámok, melyek jellemzői mások voltak, mint a modern vámoké. A vámokat nem az egyes területi egységek határán vetették ki, hanem azon pontokon, melyeket a földrajzi körülmények miatt nem lehetett elkerülni. Gondot jelentett, hogy a vámok mértéke eseti, és szabályozatlan volt, ez kiszámíthatatlanná tett a kereskedelmet. A XVII. századig fő célja a bevételszerzés volt. Országokon belül sok helyen vetettek ki vámokat, ez nagymértékben akadályozta az árutermelés fejlődését, a tőkés termelési mód általánossá válását. Protekcionizmus és szabadkereskedelem A XVII. század közepétől beszélhetünk a merkantilizmus térnyeréséről, melynek vámpolitikája már nem a fiskális funkcióra helyezte a hangsúlyt. Fő célként az aktív külkereskedelmi mérleg igénye jelent meg, s az az elv, hogy egy ország gazdasága attól függ, mennyi nemesfémet sikerült felhalmozni. Az elérendő vél a lakosság adófizető képességének növelése.A merkantilizmus időszakában jutott először nagy szerephez a védővámokat alkalmazó protekcionista gazdaságpolitika., mely a hazai termelés – majdnem – minden áron védte a külpiaci szereplőktől, ugyanakkor a gazdaság megerősödése után új piacokat kívántak meghódítani.A XIX. Századra Anglia elkezdi hirdetni a szabad-kereskedelem elvét, melynek lényege, hogy lehetőség szerint le kell bontani minden adminisztratív korlátot, mely akadályozza a kereskedelmet. Az angol gazdaságban általánossá vált a tőkés termelési mód. Mindeközben a feltörekvő hatalmak, az Egyesült Államok, Németország mindent megtesznek annak érdekében, hogy védjék gyenge iparukat. 1834-ben porosz vezetéssel létrehozzák a nacionalista, szabadkereskedelem-ellenes német vámszövetséget. Mikor a gyorsan fejlődő államok a századforduló tájékán eljutnak arra fejlettségi szintre, hogy új piacokra (új gyarmatokra I) lenne szükségük, már nincsenek “szabad” valamely érdekszférától független területek. Nem marad más hátra, mint az erőszakos újrafelosztás – a következmény a két világégés.

Integráció és adminisztratív akadályok A nemzetközi kereskedelmet vámokkal és ún. nem vámjellegű akadályok alkalmazásával lehet korlátozni. A múlt században már erősen szorgalmazott szabadkereskedelmi elvre építkezve egyes országok, illetve ország-csoportok megegyezéseket kötnek a kölcsönösen elfogadott vámpolitikáról. Ennek különböző szintjei lehetnek: ● Vámunióról beszélünk, ha két vagy több ország megállapodást köt arról, hogy az egymás közötti forgalomban részben vagy teljes egészében megszüntetik a vámokat, illetve egyéb államokkal szemben egységes vámpolitikát alkalmaznak. ● A szabadkereskedelmi övezetek annyiban különböznek a vámuniótól, hogy egyéb államokkal szemben nem alkalmaznak egységes vámpolitikát.Ezeken túl nemzetközi szerződések, és szervezetek is szabályozzák a kérdést. Legjelentősebb az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) ●

12. ISMERTESSE A CURRENCY ÉS BANKING PÉNZELMÉLETEKET.

A currency-I iskola hívei szerint az összesített pénzmennyiség nem lehet nagyobb, mint a nemesfémek mennyisége, ha ennél több lenne, az inflációt idézne elő. Az 1844-ben Angliában elfogadott Peel-törvény, a currency-hívek álláspontja alapján próbálta szabályozni a pénzkibocsátást. Természetesen ez a szabályozás nem működött sokáig.A banking-elmélet követői szerint nem baj, ha arany mennyiségét meghaladóan bocsátanak ki pénzhelyetteseket, bár elismerték, hogy annak túlzott mértéke inflációt okozhat. Ez akkor következik be, ha kibocsátott pénz mögött nincs áru-, vagy szolgáltatásfedezet. Szerintük egyenesen káros, ha a pénzmennyiség szabályozását az arany mennyiségéhez próbálják igazítani. Végkövetkeztetés: aranyfedezet helyett árufedezet.

13. ISMERTESSE A MONETARISTÁK PÉNZELMÉLETÉT. A monetarizmus Milton Friedman nevéhez kapcsolódik, a keynes-i nézetekkel ellentétes álláspontra helyezkednek. Szerintük a gazdaság hosszú távú növekedési pályája adott, azon érdemben változtatni nem lehet. Ha a pénzmennyiséget növelik, az végeredményben csak inflációt okoz, a gazdaság kibocsátása nem változik. A monetaristák szerint a gazdaság szereplőinek racionális, hosszú távú döntéseit elősegítendő a pénz mennyiségét évi adott százalékkal kell bővíteni.

14. ISMERTESSE A SAY DOGMÁT. 1929 és 1933 között túltermelési válság söpört végig a világon.Say-dogma: “Minden kínálat megteremti a saját maga keresletét.” – nem jött be. Okok: ● a munkabér kettős jellege ● a tőzsdén lehetőség nyílt a hitel igénybevételével történő vásárlásra ● az ezüst jelentős mértékben veszített az értékéből az aranyhoz képestKitört a válság, eladatlan árukészletek hevernek a raktárakban, az árak csökennek, így próbálva vevőt találni a termékekre. Kisebbek a kereslet, csökkennek az árak, csökkentik a termelést. A munkások egy részére nincs szükség a munkás nem kap bért, ezzel az összkereslet tovább csökken. A gazdasági problémák nem állnak meg az országhatároknál. Behozatali korlátozásokat, védővűmokat vezetnek be, kereskedelmi háborúk alakulhatnak ki.15. MUTASSA BE A DEVIZAÁRFOLYAMOK ELMÉLETÉT.Devizaárfolyamok és devizarendszerek A paritás egy elméleti érték, mely arra utal, hogy – elméletileg legalábbis – milyen szinten kellene a “reális árfolyamnak” elhelyezkedni. A mindenkori árfolyam azonban ettől eltérhet, sőt az esetek többségében el is tér. A devizaárfolyam egy piaci érték, mely magában foglalja a keresleti-kínálati elemeket is, így különbözhet az elméletileg meghatározott aránytól.A vásárlóerő-paritás elve Egy adott ország pénze nem más, mint az adott gazdaság áru- és szolgáltatás-mennyiségére szóló követelés. Cassel, 1920: “ A külföldi valutáknak az értékelése ezért lényegében a két ország valutájának egymáshoz viszonyított vásárlóerejétől függ.”A valóságban azonban ez nem érvényesül. Oka Balassa - Samuelson hatás a következőt mondja: Válasszuk külön a nemzetközi külkereskedelembe kerülő (sör, chips, TV), illetve a külkereskedelembe nem kerülő (szolgáltatások) javakat. A külkereskedelembe kerülő javaknál általában csekély eltérést tapasztalunk a vásárlóerő-paritás elve alapján számított árakhoz képest. Minél kevesebb adminisztratív korlátozás akadályozza az áruforgalmat, annál nagyobb esély van a vásárlóerő-paritás elvének gyakorlati érvényesülésére.A külkereskedelembe nem kerülő javaknál, szolgáltatásoknál más a helyzet. A Balassa-Samuelson hatás szerint az egyes országok között a szolgáltatások területén kisebb a termelékenység-különbség, mint a kereskedelembe kerülő javak esetében. Az ipar területén óriási különbségek lehetnek abban, hogy két ország vállalatai, alkalmazottai milyen hatékonysággal tevékenykednek, a szolgáltatások területén jóval kisebb a mozgástér. Mivel egy kimagasló termelékenységű országban a bérek magasabbak, ugyanakkor a hasonló kvalitású munkaerő számára fizetett bér adott országon belül nem térhet el drámaian, ezért a szolgáltatások relatíve drágának tűnnek számunkra ezekben az országokban. A kamatparitás elve A kamatparitás elmélete szerint a határidős devizaárfolyam az azonnali árfolyam és a két deviza kamatkülönbsége alapján vezethető le. Jelöljük a dollár kamatlábát rD-vel, a német márka kamatlábát rM-mel. Ha rendelkezünk egy dollárnyi összeggel, és ezt egy évre befektetjük, akkor az időszak végén 1 + rD nagyságú dollármennyiség lesz a birtokunkban. Ha viszont a meglévő 1 dollárunkat a jelenlegi árfolyamon (E0) márkára váltjuk és ezen márkaösszeget helyezzük el egy évre betétformában, vagy vásárolunk ilyen lejáratú hitelviszonyt jelentő értékpapírt, akkor az esztendő végén A valuta, valamely ország törvényes fizetési eszköze egy másik ország fizetési forgalmában. A deviza külföldi fizetési eszközre vonatkozó követelés, vagy kötelezettség. A valuta készpénz, a deviza számlapénz.

A devizagazdálkodás azon módszerek, intézkedések, rendeletek, előírások, tiltások összessége, amelyek révén egy önálló nemzeti valutával rendelkező ország belső pénzrendszere a nemzetközi pénzügyi rendszerhez, ill. másik nemzetgazdaság pénzrendszeréhez kapcsolódik.A külföldi valuták és devizák keresletének és kínálatának összessége a valuta- és devizapiac. Ha az átváltás szabadon, korlátozások nélkül történik, akkor konvertibilis devizákról beszélünk. A konvertibilitásnak több típusa ismert:Ha az átválthatóság csak a deviza külföldiekre vonatkozik, akkor külső, ha deviza belföldiekre is, akkor belső konvertibilitásról beszélünk. Jegybanki szintű a konvertibilitás, ha az átválthatóság csak a jegybankra vonatkozó lehetőség. De facto konvertibilitásról beszélünk akkor, ha a valuta átváltásához engedély szükséges ugyan, de az előírt engedélyeket kötöttség nélkül megadják. A de jure konvertibilitás az engedélyezés nélküli, deklarált átválthatósági forma. Az IMF (Nemzetközi Valuta Alap) akkor tekint egy devizát konvertibilisnek, ha a fizetési mérlegének legalább a folyó műveleteire fennáll a szabad átválthatóság, ennek pedig a Forint eleget tesz. Azt a konvertibilis valutát, amely a világgazdaságban a világpénz szerepét betölti, kulcsvalutának nevezik (pl. USD). Azon valutákat, amelyek a nemzetközi kereskedelmi forgalomban játszanak fontos szerepet, kereskedelmi valutáknak hívjuk (pl. DEM). Azokat a valutákat, amelyeket elsősorban a jegybankok használnak fel tartalék-képzésük során, tartalék valutáknak nevezzük (pl. CHF).Az egyes valuták, devizák egymáshoz viszonyított értékét (rátát) valuta- (deviza) árfolyamnak nevezzük. Az egyes valuták egymáshoz viszonyított árfolyamának közzétételét árfolyamjegyzésnek nevezzük.

Közvetlen árfolyamjegyzés: ez esetben a külföldi valuta az állandó és a hazai a változó tényező. Közvetett árfolyamjegyzés: ilyenkor a hazai valuta az állandó tényező, s a külföldi a változó. Az árfolyamok 3 alapvető típusa: ● Flexibilis árfolyamok esetén az árfolyamokat alapvetően a piaci kereslet és kínálat befolyásolja. ● Rögzített árfolyamok esetén az árfolyamok egy deklarált paritás körül egy szűk sávban ingadozhatnak. ● Kötött árfolyamok alkalmazása esetén az árfolyamokat nem piaci, hanem hatósági úton rögzítik. ● Rögzített és kötött árfolyamok esetében az árfolyam fel-, ill. leértékeléséről, flexibilis árfolyamok esetén pedig fel-, ill. leértékelődésről beszélünk.

Az árfolyamváltozásoknak két típusát szoktuk megkülönböztetni, mégpedig a reál- és a nominál árfolyamváltozást. Amennyiben az árfolyam változása kisebb az országok közötti inflációs ráták különbségénél, az árfolyam csak nominál

értelemben változik. A pénzintézetek, valamint a gazdálkodó szervek és a természetes személyek egymás között különböző valutákat,

devizákat kölcsönösen átváltanak. Az átváltáshoz az ún. keresztárfolyamot alkalmazzák. A valutakosár arra ad feleletet, hogy milyen valuták aktuális külpiaci árfolyamának figyelembe vételével számítják a

hivatalos valuta (deviza) árfolyamot. A külföldi pénznemek magyar forintra, ill. a forintnak külföldi pénznemre történő átszámítása során alkalmazott valutakosárban 1999. január elsejétől 70 %-ban Euró és 30 %-ban pedig USD szerepel.

Az effektív árfolyam tulajdonképpen egy olyan árfolyamindex, amely egy valutának több más valutával szembeni átlagos árfolyamváltozását fejezi ki. A nemzeti valuta leértékelésének, ill. felértékelésének a hatása a gazdaságraA nemzeti valuta leértékelésének jelentős hatása van az adott ország kereskedelmi mérlegére. A hazai valuta leértékelésének hatására az export volumene általában nő, ugyanakkor az import visszaszorulására lehet számítani. Ugyanakkor viszont egységnyi külföldi fizetőeszköz megvásárlásához több forintra lesz szükség, ezért az import drágul.

16. MUTASSA BE AZ ARANYPÉNZ ÉS ARANYDEVIZA RENDSZER MŰKÖDÉSÉT.

A pénz kialakulásakor, amikor a pénz önmagában is értékkel bírt, könnyedén ki lehetett fejezni az egyes pénzek arányát az arany grammjával számolva. Az árfolyam ekkor még nem más, mint egyszerű fizikai mértékegységek aránya, azaz a súlyok egymáshoz viszonyított értéke.

Az aranystandard korszak fénykora a XIX.sz.végétől az I.vh-ig tartott. E korszakban az árfolyamok hosszú távon stabilok voltak. Az aranypont-automatizmus lényege, hogy az árfolyam csak szűk sávban, a felső és alsó aranypont között ingadozhatott, és mindez külső beavatkozás nélkül, automatikusan történt. Ennek oka, hogy jelentős eltérés esetén az arany közbeiktatásával is megoldható lett volna a fizetés, így lényeges árfolyam eltérések nem tudtak kialakulni.

A két vh között nem működött egységes, nemzetközi pénzrendszer.Az aranydeviza-rendszer létrehozásáról 1944-ben, Bretton Woods-ban döntöttek. Középpontban a dollár ált, amely átváltható volt aranyra. A tagvalutáknak a dollárhoz képest meghatározott paritása

volt. Ha az árfolyam a paritás plusz-mínusz 1 %-os környezetét el akarta hagyni, a jegybankok kötelezően beavatkoztak. Mivel az egyes országokban a gazdaságok eltérő módon fejlődtek, és az inflációs ráták is eltértek, ezért felmerült a paritások módosításának igénye.

A Bretton Woods-i rendszer megszűnése után jellemzővé vált a valuták „lebegése”.

17. MUTASSA BE A NEMZETKÖZI VALUTAALAPOT ÉS A VILÁGBANKOT.Nemzetközi pénzügyi intézményekA Nemzetközi Valutaalap (IMF). Létrehozásának célja a világgazdaság stabilitásának biztosítása volt. Hazánk 1982óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak. A Valutaalap a tagállamoknak hitelt nyújt a folyó fizetési mérleg-hiány átmeneti finanszírozására. A Világbank. Célja elsősorban a fejlődő országok gazdaságainak korszerűsítése, fejlesztési, beruházási tevékenységük hitellel történő finanszírozása. A Világbank által folyósított hitelek visszafizetésére a kormányoknak garanciát kell vállalniuk.Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD). 1991 áprilisban kezdte meg működését. Európa Bank-nak is szokták nevezni. Egyidejűleg befektetési és fejlesztési bankként is működik. Az egyetlen olyan intézmény, amely tevékenységét a kelet-európai országokra specializálja. Az Európai Unió pénzügyei – Az Európai Monetáris Unió1999. január 1-jén megkezdték a közös pénz, az euró bevezetését. 1998-ban megalapították az Európai Központi Bankot (ECB). 1998 utolsó napján megállapították az euró értékét az egyes valutákhoz képest. Bankjegy formájában az euró csak 2001. januárjától jelenik majd meg, addig csak számlapénzként funkciónál.

18. MI AZ ÉRTÉKPAPÍR ÉS AZ ÉRTÉKPAPÍRPIAC?Az értékpapírpiacokÉrtékpapírpiacnak nevezzük az értékpapírok iránti kereslet és kínálat találkozási helyét. Az értékpapírpiac szerves részét képezi mind a pénz-, mind a tőkepiacnak, de nem fedi le teljesen egyiket sem, ugyanakkor tágabb értelmezésű is ezeknél a piacoknál. Az értékpapírpiacokat is több szempontból lehet csoportosítani: ● Az értékpapír típusa alapján részvénypiacot, kötvénypiacot, stb. ● Értékpapír kibocsátója alapján: állampapírpiacot, vállalati értékpapírok piacát, stb. ● Elsődleges és másodlagos értékpapírpiacot. Másik csoportosítási szempont az értékpapírok koncentráltsági fokát mutatja meg. Ennek alapján megkülönböztetünk központosított értékpapírpiacot (értéktőzsde), ill. nem központosított értékpapírpiacokat (tőzsdén kívüli kereskedelem). A nem központosított értékpapírpiacokon belül beszélhetünk: OTC piacról, valamint harmadik piacról Az OTC (over the counter) piac, vagy pulton keresztüli kereskedés a nem szabályozott értékpapírpiacot jelenti. A harmadik piacon tőzsdén jegyzett értékpapírokkal kereskednek tőzsdén kívül, nem szervezett formában.

Az értékpapírok fogalma, csoportosításuk szempontjai. Az értékpapírokba történő befektetések szempontjai.

Az értékpapír fogalma alatt valamilyen vagyoni értékre vonatkozó követelést megtestesítő forgalomképes okiratot értünk. Az értékpapír ezért közgazdasági lényegét tekintve a különböző időpontbeli pénzek cseréjének eszköze.A dematerizált értékpapír, elektronikus úton rögzített és továbbított, értékpapírszámlán nyilvántartott, az értékpapír valamennyi tartalmi kellékét azonosítható módon tartalmazó adat.Az értékpapírok közös sajátosságaik: ● Mindaddig, amíg az értékpapír létezik, fennáll a benne megtestesülő követelés is, az adós tehát csak a papír ellenében köteles, ill. jogosult teljesíteni. ● A papírbank foglalt jogok élvezője nem lehet más, mint a papír tulajdonosa, ill. az általa megjelölt személy ● Az értékpapírban megtestesült követelés átruházása csak a papír átruházásával lehetséges, az értékpapír átruházása azonban egyben a követelés átruházását is jelenti.

Néhány fontosabb csoportosítási szempont:1/ Az értékpapírban foglalt jog alapján: ● Pénzkövetelést megtestesítő. Ezek a leggyakoribbak. Pl.: állampapírok, pénztárjegyek, letéti jegyek. ● Tulajdonosi jogot megtestesítő. Pl.: részvények. ● Áruval kapcsolatos jogot megtestesítő értékpapírok. Pl.: közraktárjegy.2/ Kibocsátók szerint ● állam által ● pénzintézetek által ● vállalkozások által ● önkormányzatok által kibocsátott értékpapírok.3/ Az értékpapír hozama alapján ● Fix kamatozású. Már a papír megvásárlásakor pontosan tudhatjuk előre, hogy a futamidő lejáratakor mekkora kamatra fogunk szert tenni. ● Változó kamatozású. Valamilyen változó jellegű paraméterhez kötött. Ez lehet, pl. a jegybanki alapkamat. ● Változó hozamú. Pl. a részvény. A hozam nem kamatot jelent, hanem a részvények estében a részvény után járó osztalékból, valamint a vételi és eladási árfolyam különbözetéből tevődik össze. ● Nem kamatozó értékpapír. Pl. csekk.4/ Az értékpapír futamideje alapján ● rövid, (1 évnél rövidebb) ● középhosszú, (1-3 év) ● hosszú, (3 évnél hosszabb) ● lejárat nélküli értékpapírok.5/ Az értékpapír átruházhatósága alapján ● bemutatóra szóló ● névre szóló értékpapírok.

A befektetések közötti választás főbb szempontjai:● Biztonság. A legnagyobb biztonságot az állampapírok jelentik, hiszen ezek és kamataik visszafizetéséért az állam teljes körű garanciát vállal. A bankok által kibocsátott értékpapírok biztonságát növeli az OBA megléte. Gazdálkodó szervezetek által kibocsátott értékpapírok biztonságát a kibocsátó jó üzleti hírneve támasztja alá.● A szabad pénzeszközök időbeli megoszlása. A befektetések előtt feltétlenül mérlegelni kell, hogy mennyi ideig állnak rendelkezésre szabad pénzeszközeink.● A hozam. A magasabb hozam rendszerint nagyobb kockázattal jár együtt.● A lekötés. ● A másodlagos piac megléte. Bizonyos értékpapírok esetében, amelyek lejárat nélküliek, vagy a lejárat előtt a kibocsátó nem vállalja a papír visszavásárlását, mérlegelni kell, hogy vajon létezik-e a papíroknak másodlagos piacuk, ahol a papírt bármikor el lehet adni, pl. értéktőzsde.

19. ISMERTESSE A KERESKEDELMI BANKOK ÉS BIZTOSÍTÓK TEVÉKENYSÉGÉT.

A kereskedelmi bankok is képesek pénzt teremteni, igaz, nem a gazdaság egészében érvényes jegybankpénzt, hanem az adott pénzintézet ügyfélkörén belül érvényes kereskedelmi banki pénzt.

A kereskedelmi bankok a közvetett tőkeáramlás szereplői, azaz a megtakarítók rájuk bízzák a pénzüket és a bank szakemberei döntenek a kihelyezésekről. A bankok klasszikus tevékenysége a betétgyűjtés és a hitelgyűjtés, klasszikus bevételük a kamatkülönbség, vagyis a kamatmarzs.

Napjainkban egyre inkább jellemző a nem kamatjellegű, ún. jutalékos ügyletekből származó bevételek arányának növelése.A bankok működése során 3 fő kockázattal kell szembenéznie: a likviditási, a piaci és a hitelkockázattal.

Likviditási kockázat. A betétesek megjelenhetnek pénzükért és a banknak kötelessége a teljesítés. A bank ugyanakkor nem képezhet 100 %-os tartalékot, felkészülve a legrosszabbra, mivel a betétek után kamatot fizet és tevékenységének alapja a hitelezés.

Piaci kockázat: a bank eszközeinek értéke a piaci hatások következtében változhat. Két legfontosabb kockázat lehet a kamatlábak és a devizaárfolyamok módosulásából adódó bizonytalanság.Hitelkockázat: annak a kockázata, hogy a hitelfelvevő nem tudja vagy nem akarja visszafizetni a felvett összeget.

Biztosítási alapfogalmak A biztosításügy szempontjából egyes jövőbeni események bekövetkezésének lehetőségét veszélynek nevezzük. Ha az előre nem látható esemény gazdasági hátránnyal, vagyoni veszteséggel jár, akkor kárról beszélünk. Veszélyforrások lehetnek: ● természeti okok (pl. földrengés) ● gazdasági okok (pl. árfolyam veszteség) ● társadalmi okok (pl. bűncselekmény).A negatív következményekkel fenyegető események bekövetkezésének esély a kockázat. A kockázat két fő típusa: ● A kárkockázat a veszélyeztetett akaratától, döntésétől függetlenül létezik, és mindig kedvezőtlen hatású. Pl. árvíz. ● A spekulatív kockázatot ezzel szemben maga a kockáztató idézi elő, s a kimenetele kedvező és kedvezőtlen egyaránt lehet. Pl. üzleti kockázatok.A kárkockázatok ellen kétféleképpen lehet védekezni. Kármegelőzéssel és tartalékolással. A tartalékolás történhet természetben és pénzformában. A pénzbeni tartalékolás történhet egyénileg és intézményes formában. Az intézményes pénzbeni tartalékolás egyik formája a biztosítás.

A biztosítás a kockázatfelosztás módszerén alapuló pénzalapképzés a hozzájárulást fizető (veszélyközösségi) tagok jövőbeni esetleges felmérhető és meghatározott szükségletének kielégítése céljából. A biztosítás tehát pénzalap képzését jelenti, amely a biztosítottak által befizetett biztosítási díjból tevődik össze.

A biztosításnál mindenkor pontosan meg kell határozni, hogy mi a biztosítási érték és mi a biztosító által vállalandó szolgáltatás értéke, vagyis a biztosítási összeg. A fejlett biztosítási rendszerrel rendelkező országokban általában a következő módszerek tekinthetők a legelterjedtebbeknek.

● Az új érték fogalma az adott vagyontárgy megvásárlásakor kifizetett teljes pénzösszeget jelenti. Az adott vagyontárgy fizikai kopását, általános erkölcsi elhasználódását nem veszik ilyenkor figyelembe. ● A pótlási érték azt a pénzösszeget jelenti, amennyiért a biztosítási esemény bekövetkezésekor az adott vagyontárgyat pótolni lehetne. ● A napi értéken való biztosításnál figyelembe veszik az avulást, azaz az erkölcsi és fizikai értékcsökkenés hatását is.

Biztosítások a gyakorlatbanEgyik legklasszikusabb biztosítási ágazat a személybiztosítás. A személybiztosításon belül megkülönböztetünk: életbiztosítást, balesetbiztosítást, betegségbiztosítást. Az életbiztosítások célja minden esetben az élettartam bizonytalanságából adódó kockázatok a biztosító által történő átvállalása. Balesetbiztosításról akkor beszélhetünk, ha külső erőbehatásra, hirtelen, a sérült akaratától függetlenül testi rongálódás megy végbe a biztosítottnál. A betegségbiztosítások az állampolgárok egészségügyi ellátásának a társadalombiztosítás és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak melletti ún. harmadik oszlopát jelentik. Néhány egyéb biztosítástípus● Elemi károk elleni biztosítás. Szállítmánybiztosítás. ● Gépjármű-biztosítások. ● Felelősségbiztosítások ● Hitelbiztosítás

20. BEFEKTETÉSI ALAPOK, BEFEKTETÉSI POLITIKA.Befektetési jegyekEgy ún. befektetési alap vagyonából való részesedést testesítenek meg. A befektetési alapot létrehozó alapkezelő társaságok a magánszemélyektől és a vállalkozásoktól összegyűjtött forrásokat saját szakmai hozzáértésük segítségével minél nagyobb hozammal kecsegtető, ugyanakkor biztonságos befektetésekbe helyezik ki, s a megtermelt hozamot a befektetési jegyek tulajdonosai között szétosztják.

A zárt végű befektetési alapok meghatározott időtartamra (hazánkban ált. 3, vagy annál több évre) jönnek létre, s az alapok induló tőkéje az élettartam alatt nem csökkenhet. A zárt végű befektetési jegyeket a tőzsdére be kell vezetni.

A nyílt végű befektetési alapok határozatlan időtartamra jönnek létre, s tőkéjük is az élettartam alatt folyamatosan változik. A nyílt végű befektetési alapok előnyei: ● Könnyű a pénzt bennük elhelyezni, majd ismét kivenni. ● Folyamatosan szakemberek figyelik a befektetést. ● Kedvező hozam lehetősége. ● Egyszerű a használatuk. ● Biztonságosak.

Nettó eszközérték alatt a befektetési alap vagyonának az alapot terhelő kötelezettségekkel csökkentett részét értjük. A nettó eszközértéket nem az alapkezelő állapítja meg, hanem minden befektetési alapnak rendelkeznie kell egy ún. letétkezelővel, amely valamely hitelintézet lehet.

Az eladáskori és a vételkor árfolyam különbözete jelenti a befektető hasznát.Befektetési alapok típusai:►Értékpapíralapok, hazánkban egyelőre ezek dominálnak.● Befektetések rövidtávra: A folyószámla és a bankkártya mellett olyan gyorsan hozzáférhető tartalék, amely likviditása ellenére az értékét az inflációval szemben megőrzi. (pénzpiaci, állampapír alapok)● Befektetések középtávra: Amennyiben megtakarításunkat legalább hat hónapot meghaladó időszakra tervezzük, megfelelő lehet a kötvény és a vegyes alapok. A vegyes alapok kötvények mellett már kisebb-nagyobb részvénybefektetéssel is rendelkeznek, amelyek árfolyama erősen ingadozhat.● Befektetések hosszabb távra: Hosszabb távú befektetések céljára szolgálnak a részvény alapok.

21. ISMERTESSE A TŐZSDÉT.

A tőzsde helyettesíthető tömegáruk koncentrált piaca, ahol a kereskedelem szervezett keretek között, meghatározott szokványok szerint történik. A tőzsde nem profitorientált, de önfenntartó intézmény. Jogállásuk szerint a tőzsdéket két csoportra lehet osztani: ● Az európai-kontinentális tőzsde közjogi jellegű, felügyeletet az állam gyakorol felette. ● Az angol-amerikai típusú tőzsdék magánjogi alapon működő intézmények, amelyek általában részvénytársasági formában működnek.

Az árutőzsdék lehetnek általános árutőzsdék és speciális árutőzsdék. Az értéktőzsde is lehet általános és speciális jellegű. A speciális értéktőzsdéken belül megkülönböztetünk deviza-, nemesfém- és értékpapírtőzsdét.

A tőzsdei ügyletkötéseket a tőzsdeügynökök hajtják végre. A tőzsdeügynök lehet hivatalos ügynök (bróker), aki csak ügyfelei megbízása alapján köthet ügyleteket, s lehet szabad ügynök (dealer), aki saját számlájára is köthet ügyletet. A tőzsdei megbízás szólhat: ● Időszakra, amely vagy egy adott időpontig terjedő időszakot jelent, vagy visszavonásig. ● Időpontra.Tőzsdei kereskedésekNyílt kikiáltás. Kézjelekkel és hangos szóval kötik az ügyleteket. Kétoldalú jegyzés. Ez esetben az ügynök összegyűjti az ajánlatokat, majd ezt követően kiválasztja a legkedvezőbb ajánlatot tévő partnert, s közli vele eladási, vagy vételi szándékának volumenét. A tőzsdén alkalmazott szabványosított szerződésmintát kontraktusnak nevezzük. A BÉT részvényindexének rövidítése a BUX. Egy elméleti piaci portfoliót képvisel. A BUX az indexkosárban szereplő részvénytársaságok piaci értékének változásait tükrözi.

Az értéktőzsdén lebonyolódó ügyleteket azonnali (prompt) és határidős (termin) kategóriába lehet besorolni. Az azonnali ügyletek esetében a teljesítés az ügyletkötés után rövid időn belül megtörténik. A határidős ügyletek lehetnek: ● Jövőbeni időpontra vonatkozó adásvételi megállapodások (forward és futures ügyletek). ● Opciós (jogszerzési ügyletek).A forward ügyletek a hagyományos bankközi devizapiacot fedik le. A bankok távközlési eszközök segítségével kötik egymással ezen ügyleteket. A futures ügylet kifejezetten tőzsdei ügylet. Jogilag kötelező határidős tőzsdei adásvételi szerződések, előre meghatározott mennyiségű és minőségű áru egy meghatározott jövőbeni napon történő átadásra és átvételére, előre megállapodott áron. A forward ügyletek esetében a szerződő felek közvetlenül egymással kereskednek, míg a futures ügyleteket ügynökök közbeiktatásával kötik. Az opciós ügyletek esetén az opciók vásárlója csak jogot szerez anélkül, hogy bármiféle kötelezettséget kellene vállalnia. Az opciós ügyleteknek két változatát ismerjük:

● Vételi (call) opció vásárlója nyilván csak akkor érvényesíti vásárlási jogát (akkor hívja le az opciót), ha lejáratkor az azonnali árfolyam magasabb lesz a kötési árfolyamnál. A vételi opció vásárlója az általa fizetett opciós díj ellenében arra szerez jogot, hogy egy meghatározott árut előre megállapított árfolyamon megvásároljon.● Az eladási (put) opció vevője akkor fog élni eladási jogával, ha a tőzsdei azonnali árfolyam alacsonyabb lesz, mint a kötési árfolyam. Az eladási opció vásárlója az opciós díj ellenében arra szerez jogot, hogy lejáratkor a kötési árfolyamon adhatja el az opció tárgyát képező árut az opció kiírójának.

A határidős ügyletek révén a fedezeti ügyletkötő csökkenteni igyekszik a kockázatát, a spekuláns hajlandó nagyobb kockázatot vállalni a nagyobb haszon reményében, míg az arbitrazsőr kockázatmentes nyereség elérésére törekszik. A fedezeti ügyletkötők arra törekednek, hogy nyitott pozíciókat valamilyen határidős ellenügylet segítségével zárják. A spekulánsok ezzel szemben hajlandóak nagyobb kockázatot vállalni a határidős ügyletekkel a nagyobb haszon reményében. A spekulánsok lehetnek: árfolyam-emelkedésre számító, valamint árfolyam-csökkenésre számító spekulánsok. Az arbitrazsőrök a kamatlábak, ill. az árfolyamok eltérését kihasználva igyekszenek kockázatmentes nyereségre szert tenni. Az arbitrázs-ügyletek fogalmát úgy lehetne definiálni, hogy olyan ügyletek, amelyek a különböző (földrajzilag eltérő) piacokon mutatkozó ár, árfolyam, ill. kamat különbségek kihasználásával érnek el relatíve kockázatmentes nyereséget.

22. MILYEN TŐZSDEINDEXEKET ISMER?

A tőzsdeindexek az adott tőzsde egészének hangulatváltozását hivatott jelezni. A tőzsdeinedex az adott börzén szereplő részvények összesített árfolyamváltozását tükrözi, valamilyen elv szerint súlyozva az egyes részvényeket. A Budapesti Értéktőzsde indexe a BUX, amelyben a 4 jelentős részvény (Mol, Matáv, OTP, Richter) súlya mintegy 80 %.A tőzsdeindex nemcsak a piac hangulatát tükröző információ, hanem világszerte a határidős piac kedvelt, nagy forgalmó terméke.Amerikában: Dow JonesNasdaq: az „Új Gazdaságnak” nevezett technológiai vállalatok részvényárainak indexe.

23. MI A KÖTVÉNY ÉS AZ ÁLLAMPAPÍR?A kötvény klasszikus formájában hosszú lejáratú, fix kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvény vásárlója hitelt nyújt a kötvény kibocsátójának, amit az egy meghatározott időpontban, előre meghatározott kamattal növelt értéken fizet vissza. A kötvény előnyei : ● Az ily módon szerzett tőke költsége előre pontosan meghatározott, ● Az így szerzett tőke költsége általában alacsonyabb, mint a részvények kibocsátása révén szerzett tőkéé, ● A kötvénytulajdonos nem vesz részt a vállalkozás irányításában, ● A kötvények után fizetett kamat, ráfordításként számolható el, ● Amennyiben a kötvény kibocsátás révén felvett kölcsön feltételei közé beveszik a kötvény idő előtti visszafizetésének jogát, úgy a vállalkozás pénzügyi szerkezete rugalmasabbá válhat. A kötvény hátrányai : ● A hosszú lejáratú adósság hosszú időre szóló elkötelezettséget jelent, ● A vállalkozás eladósodásában rejlő nagyobb kockázat leszoríthatja a vállalk. részvényeinek értékét, ● A kötvényadósságnak fix lejárata van, ● A fix kamatteher különösen kockázatos abban az esetben, ha egyébként a vállalkozás jövedelmei ingadoznak.A kötvény kamatlábát befolyásoló tényezők ● A közép- ill. hosszú lejáratú bankhitelek érvényes kamatlába, ● A kölcsönnel finanszírozandó vállalkozás várható jövedel-mezősége, ● Az egyéb tőkebefektetési lehetőségek aktuális jövedelmezőségi rátája, ● A konjunkturális helyzet, ● Külföldi jegyzés esetén az illető valuta árfolyam-alakulásával kapcsolatos várakozás.

A vállalkozások a kötvények névleges kamatlábát kibocsátáskor általában a hasonló kockázatú és lejáratú kötvényeknek a piacon általánosan érvényes kamatlábához nagyon közel állapítják meg.

Az értékpapíron szereplő, előnyomott érték a névérték, az értékpapírok piacán kialakuló kínálat hatására változó érték, pedig az árfolyamérték.A kötvény árfolyamértékét a belőle származó jövőbeni pénzáramok diszkontálásával számíthatjuk ki. A kötvények különleges típusai : ● bemutatóra és névre szóló kötvények, ● átváltható kötvény ● kamatszelvény nélküli ● változó kamatozású kötvények, ● lebegő kamatozású kötvények, ● bóvli kötvényekÁLLAMPAPÍROKÁllampapírnak nevezzük az állam által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapírt, amelyben az állam adósságtörlesztésre és kamatfizetésre, esetleg járadék fizetésére vállal kötelezettséget.

Az államkötvények az állam hosszú lejáratú adósságát testesítik meg. A kamatfizetések gyakorisága államkötvények esetében általában fél év, de vannak éves gyakorisággal kamatot fizető papírok is. Az államkötvények 1996 óta aukció és jegyzés útján kerülnek értékesítésre. A jegyzési időszak minden hónapban egy hétig tart. Az államkötvények bevezetésre kerülnek a Budapesti Értéktőzsdére.

A kincstárjegyek egy éves, vagy annál rövidebb futamidejűek, az állam rövid lejáratú adósságállományát testesítik meg. A kincstárjegyek típusai:● Kamatozó kincstárjegy ● Diszkont kincstárjegy ● Kincstári takarékjegy Az állampapírok kibocsátásuk kezdetétől a legkedveltebb befektetési formák közé tartoznak, magas kamatuk és alacsony kockázatuk miatt.

24. MI A RÉSZVÉNY?

A részvény vállalkozások (RT-k) alapításakor, vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott értékpapír, amely a vállalkozás alaptőkéjének meghatározott – a névértéknek megfelelő – hányadát testesíti meg. A részvény névértéke az alaptőke bizonyos hányadát képviseli. A részvények névértékének és számának szorzata adja a részvénytársaság alaptőkéjét.

A részvények kibocsátása történhet névértéken és névérték felett. A részvény lejárat nélküli, változó hozamú értékpapír. A részvények után a tulajdonosok osztalékot kaphatnak. Az

osztalékot az RT csak adózott eredményéből fizetheti. A rt. felszámolásakor a részvényes igényt tarthat a felszámolt vagyon bizonyos hányadára, vagyis a részvényest ún. likvidációs árbevételi hányad illeti meg. A részvényes csak a befizetett tőke erejéig felelős a társaság kötelezettségeiért. A részvények speciális típusai: ● bemutatóra szóló és névre szóló részvények, ● törzsrészvények ● elsőbbségi részvények: ● osztalékelsőbbségi, ● szavazatelsőbbségi. ● átváltható elsőbbségi részvény, ● kamatozó részvény, ● amortizálódó részvény, ● dolgozói részvény.