< KÖNYVTARA U . ; :-.s szem: -Cönyvtuta*

XV. ÉVFOLYAM. III. SZÁM.

1919. III. 15.

Dr. LENDL ADOLF

közreműködéséve) szerkeszti RAITSITS E M I L

KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. Előfizetési á r a egy é v r e 12 K, fé lévre 6 K M E G J E L E N I K MINDEN HÓ 15-ÉN

Rovarélet a viaszlépben. í r ta : Kadocsa Gyula.

A rovarok életét kutató természetbúvár nem elégszik meg azokkal a megfigyelésekkel, amelyeket künn, a természet szabad ölén jár tában-kel tében gyűjtöget lassankint össze. Lehullott apró morzsák c sak ezek a rovarvilóg terített nagy asztaláról. Az ő tudésvógyét ezek nem elégíthetik ki. ő ál landóan figyelni akar, akkor is, amikor ebben az időjárás s a természet titkaiba való betekintésnek ezer akadálya meggátolja. Hazaviszi magával a rovarokat, ahol azoknak ugyanazon életkörülményeket, az ön-és fajfentartásnak ugyanazon feltételeit igyekszik megadni, amilye­neket a szabad természet nyújt nekik, hogy a rovarok zavar­talanul továbbfejlődjenek otthonában is és így a lka lma legyen bérmikor megfigyeléseit, kutatásait végeznie. Ahogy a gazda háziállatait, úgy tenyészti a rovarász rovarait.

É s az ilyen rovartenyészetek sok érdekes meglepetéssel szolgálnak, sok nyilt kérdésre adnak határozott feleletet, sok rejtve rejtett titokról lebbentik fel a fétyolt. És sok gyönyö­rűséget szereznek a kutatónak. Ez pedig gondosan feljegyzi megfigyeléseit, gyűjti az adatokat, mert jól tudja, hogy előbb-utóbb mindegyik feljegyzésének hasznát veendi. Szaporod­nak az adatok, sorra megtelnek füzetei, mint a kincsgyűjtők kamarái . De az ő kincse nem holt tőke, hanem élő igazságok gyűjteménye.

Fe lcsapom egyik teleírt füzetemet, lapozok benne. Keresek thémát. mely közérdekes és egyúttal közérdekű is legyen. Talán ez, talán az ? Elvégre minden egyes feljegyzés érdekes, mind­egyik egy-egy befejezett kis történet s amennyiben a tudományt szolgálja, mindegyik közvetve közérdekű is, De lapozzunk csak t o v á b b ; aki keres, az talál. íme, itt egy olyan tárgy, mely egyaránt érdekli a természetkedvelőt s a gyakorlati méhészt. Itt állapodjunk meg. Keressük ki az idevonatkozó irodalmat, hason­

lítsuk össze a különféle megfigyeléseket, azután következtessünk, konstatáljunk.

Egy biharmegyei méhesgazda 1916. tavaszán átvizsgálván méhesét, egyik méhcsaládjót elpusztulva találta. A lépeken áz elhalt méhek tetemei mellett számos apró, vörhenyes színű tonnabób is tűnt szemébe. A gazdét közelebbről érdekelték ezek az apró rovar-fejlődésalakok és szakintézethez fordult felvilágo­sításért. Ilymódon jutott kezemhez egy ilyen lépdarab. Én a lépet üvegdobozba helyeztem és vártam a bekövetkezendőket.

Pontosan egy hónapra rá — május 20-án — a tonnabábokból több apró, muslica-nagyságú, feketés színű púpos legyecske kelt ki. A meghatározás megállapította, hogy az Aphiochaeta (Phora) rufipes Meig. nevű légyfajhoz tartoznak. Az irodalmi . adatok szerint e légy nyűvei lepkék, bomlásnak indult hernyók tetemein, rothadó burgonyán, gombékon stb. fejlődnek. RATZEBURG, az erdészeti rovartan atyamestere. 1844-ben megjelent munkájában (Die Forstinsekten, III. k. 175. 1.) ezeket írja róla : „E kis legyet ezrével tenyésztettem ki az apácapille bomlésnak indult bábja iból ." *

A legyecske mindenfelé igen közönséges és gyakran talál­ható az ablakokon is, ahol fürgén ide-oda futkos.

Hogyan került e légy a kaptárba ? A fentemlített irodalmi adatok nem lehet kétséges, hogy a szülőállatokat csakis a már elhalt méhek tetemei vonzották a kaptárba. Ez a légy is éppúgy, mint testvérfajai, c sak a bomlásnak indult rovarokban, esetleg növényi anyagokban, fejlődik. Je lenlé te tehát csak másodlagos je lenség s a nyűveinek táplálékul szolgáló rovarok haló iénak nem okozója. Aminthogy nem okozza a méhek halélát közeli atyafia : a Hypocera (Phora) incrassata Meig. nevű púpos légy sem, amelyről pedig a méhészeti szakkönyvek legnagyobb része még napjainkban is azt tanítja, hogy petéit a méhfiasításba tojja s nyűvei a méhpondrókba furakodván, ezek halálát okozzák. Sőt némelyik szerző a veszedelmes költés-rothadás előidézőjét látja benne, holott ma már tudjuk, hogy e betegséget egy mikrosz-

kopikus kicsinységü lény, egy baktérium okozza. Az igazság az hogy e légy csak a hullaszagra jelenik meg a kaptárban, mint egyéb, dögön élő apró és nagy legyek, valamint bogarak, tehát mint esetünkben az Aphiochaeta rufipes is.

A lépet továbbhagytam a tenyésztőedényben, mert mér behelyezésekor láttam, hogy selyemnyéllal meglehetősen át van szőve és így joggal várhattam a viaszmolyt is.

Május 22-én ki is kelt az első pille a kis uiaszmoly (Achroia grisella F.) képében, melyet június 7-éig még néhány példány követett. A kis viaszmoly rajzásában ezután mintegy 7 heti szünet állott be s csak július 25-étől kezdve mutatkoztak újra s most már tömegesebben a kis lepkék. Rajzásuk eltartott augusztus 3-áig.

Közben azonban — érthető örömömre — a nagy viaszmoly (Galleria mellonella L.) lepkéi is jelentkeztek. Az első pillék június 26-án és 27-én bontottak szárnyat. Nagyobb kelés volt július 1-én, 12-én és 27-én. Sikerült tehát a lépből mindkét viaszmolyt kitenyésztenem, a lepkegyűjteményt eredeti, sértetlen példányokkal gazdagítom és emellett életmódjukhoz is néhány adatot gyűjtenem.

Most pedig vessük össze adatainkat mások megfigyeléseivel, hívjuk segítségül az irodalmat ott, ahol megfigyeléseink hiányosak, s állapítsuk meg mindezekből e két veszedelmes méhellenség életmódjót.

Minden nagyobb méhészeti munka ismerteti őket, csakhogy a legtöbb esetben olyan tévedésekkel, amelyek csak még jobban fokozzák azt a zavart, amely e két kártevőt illetőleg a méhészek körében általános. Behatóan tanulmányozta életfolyásukat néhai LÓSY JÓZSEF, aki ebbeli megfigyeléseit „A méh néhány ellensé­géről" című értekezésében dolgozta fel, melyet a magyar orvosok és természetvizsgálók 1905-ben Szegeden tartott XXXIII . vándor­gyűlésén mutatott be. Főforrásművül ezt a jeles dolgozatot használom fel.

A nagy viaszmolynak évente két nemzedéke van : tavasz­os őszutóján. Mindkét nemzedék rajzása igen tág időhatárok között játszódik le. Az első nemzedék első lepkéi már májusban jelentkeznek, de még augusztusban is repülnek egyes megkésett példányok. A tavaszvégi — vagy mondjuk : nyári — rajzás zöme a megfigyelések szerint június második és július első felére esik. Tenyészetünk is igazolta ezt.

A második nemzedék szülői szeptembertől kezdve novem bérig repülnek. A főrajzás októberre esik. E z az őszi rajzás

A nagyon boldog kisember.

A forradalom lezajlását követő két-három napon leírhatlan zavargással dúlták fel az Állatkert mögött, a város szélén fekvő területeket. Az Angyalföldön, a Hermina-úton, a Nyugati pálya­udvar külső részein reggeltől estig lövöldöztek; süvített a golyó a levegőben minden felé a fejünk fölött; kavargott a fékevesztett embertömeg az Állatkert közvetlen közelében; fosztogatták arra felé a katonai raktárakat; rémületben tartották az egész vidéket, esténkint pedig égett egy-egy gyár a környéken.

A legnyugtalanabb időben naponta többször jártam be az én kis birodalmamat, hogy a bizalmat ébren tartsam jó embereim­ben, hogy lássam, vájjon e nehéz, izzó órákban helyén van-e mindenki, hiszen kavargott, recsegett-ropogott és füstölt körülöttünk minden.

Súlyos gondok szállották meg a l e l k e m e t . . . . . . . . és amint elhaladok a kutyák dróthálóval bekerített

udvarai előtt, az egyikben a földön ül kényelmesen elterülve egy emberke, az ápolófiú — Birinkei András a neve — mellette fekszik „Huszár" az öreg magyar bundáskutya s a fejét a fiú ölében tartja; ez meg simogatja. Nyugodtan, mintha nemis

mindig tömegesebb, mint a nyári. A kaptárba ezek szerint nyáron is és ősszel is kerülhet be viaszmoly. S ha tekintetbe vesszük, hogy az őszi rajzás a tömegesebb, megtalálhatjuk a magyarázatát annak is, hogy miért mehet télen át tönkre a betelelt méhcsalád a viaszmoly miatt.

A nagy viaszmolyt minden méhesgazda ismeri, ellenben a kis viaszmolyt kevés. Legtöbbje nem is tudja, hogy egyáltalában van. Az utóbbinak kártevését is a rovására írja, s e tévedése annyival is inkább megbocsátható, mert a kétféle moly hernyója rendszerint együtt garázdálkodik a kaptárban. Pedig sok külömb-ség mutatkozik nemcsak a külsejükben, hanem az életmód­jukban is.

A nagy viaszmoly nőstényének szárnyterjedelme mintegy 35 mm., elülső szárnyai sötétszürkék, a belső szegély mentén több feketés hosszfolttal díszítettek, a hátulsó szárnyai fehéresek. A hím jóval kisebb, elülső szárnyai élesebben rajzoltak és a külső szegély közepén mélyen bevágottak (a nősténynél e bevá­gás alig észrevehető), a hátsó szárnyai inkább feketések. A sárgafejű kis viaszmoly nősténye kifeszített szárnyakkal mintegy 25 mm. széles, keskeny elülső szárnyai egyszínűén sárgásszürkék, a hátsók fehéresek. A hímlepke szintén jóval kisebb a nőstény­nél és rendszerint sötétebb színű. Úgy a hím, mint a nőstény élénken selyemfényű.

A kis viaszmoly fejlődése egy éves. A rajzás tetőpontját LÓSY július harmadik tizedében állapítja meg. E megállapítás helyességét tenyészetünk is igazolta. De azért szállingózva akad majdnem egész éven'ót . Mindkétféle viaszmoly hernyójának szokása az, hogy hosszabb-rövidebb ideig elfekszik s innen van az, hogy egyik állat hamarább, másik később fejlődik pillévé. Az elfekvésnek igazi okát egészen bizonyosan még nem tudjuk, erre a kérdésre csakis az állatfejlődés történetében találhatnék meg a határozott választ. Tenyésztett kis viaszmolyunk rajzásá­ban beállott hosszabb szünetet is ez elfekvésnek tulajdoníthatjuk. Az elfekvés jelenségétől eltekintve, még egyes külső körülmények (hőmérsék, táplálékkészlet stb.) is nagyban befolyásolják a fej­lődés menetét, lassítják, vagy siettetik azt.

Mindkét viaszmoly hernyóalakban telel a kaptárban. Csak jövő tavasszal — korábban-későbben — alakulnak ét hernyóik egy durvább szövetű selyemgubóban bábokká, melyekből a már ismert időben kiröppennek' a pillék. Ezek azután a képtárakban helyezik el petéiket.

hallanák a folytonos lövöldözést, összebarátkoztak szépen, nem törődve a félelmetes külső zajjal.

Megtetszett az idillikus kép ; megállok és megszólítom a kis ápolót:

— Mit csinálsz András ? A fiú felkel, elém áll, illedelmesen szalutál és mondja : — Jelentem igazgató uramnak, hogy nagyon boldog vagyok. — Miért vagy olyan boldog, fiam, ebben a rettenetes

időben ? — Azért kérem, mert ma reggel végig fésültem a kutyáimat

és egyikben sem találtam bolhát. Megdicsértem a derék fiút és tovább mentem. Elgondolkoztam ezen még sokáig: milyen kevés kell a földi

boldogsághoz!

E z a fiú, akinek eddig csak a szegénységből jutott ez életben, egyedül az állataival törődik s a borzasztó forrongásban boldog­nak mondja magát őszinte szóval, lelke közvetlen megnyilvánulá­sával, mert jól végezte a dolgát.

A kisember, ha megtette a kötelességét, a többit a jó Istenre bízza — s ezzel boldog!

Minek törtetünk tehát mi és verjük egymást, akik nagyobbak akarunk lenni ?

A nagy viaszmoly hernyója kizárólag a lépekben garázdál­kodik, ezeket ét- meg átfurkálja. Folyosójót selyemnyállal béleli ki, azonkívül laza szálakból álló szétterülő selyemszövetet fon a lépek felszínén is, hogy ezek szétesését megakadályozza. Ha ez a szövögetése a méhfiasí tásos sejtekre is átterjed, tönkremegy a has í t á s : bentreked, éhen vész bölcsőjében. Ám éppígy bevonhat ja a téli mézkészletet tartalmazó sejtek felszínét is és így elzárja a méheket táplálékuktól. Nagyobb fertőzés esetén a méhek vagy el-hagyják kaptárukat, vagy elpusztulnak (télen), mint a legnagyobb valószínűség szerint miatta — a szóbahfprgó viaszlép gazdói is-

A kis viaszmoly hernyója inkébb a kaptár al ján összegyűlt szeméten élősködik, de elszaporodva ő is felhúzódik a lépekre s a megfigyelések szerint különösen a méhkenyeres sejtekbe furakodik. Innen mér c sak egy lépést kell tennie a fiasításos sejtekre, hogy a nagy molyhoz hasonló kért okozzon. A kis viaszmoly hernyójénak selyemnyál termelőképessége nagyobb, mint a nagy moly hernyójóé.

A két moly közül a nagy a veszedelmesebb úgy nemzedékei számáná l , mint a kártevése módjónél fogva. A nagv moly élete majdnem egyedül a méhkaptár viaszóhoz van kötve, el lenben a kis viaszmoly megélhet más, állati eredetű anyagokon a kap­táron kívül is. 1914-ben üres légybábokból tenyésztettem ki néhány példényát.

Egy darab viaszlépben, íme, egy egész kis rovarvilág! Ha az eredeti gazdákat, a méheket is számításba vesszük, négyféle rovarfajnak szolgált részben bölcsőül, részben egész életére tanyául és táplálékul. Egy darab viaszléphez mennyi zaj talan munka, energia, igyekezet, erőszak, e lőrelátás kapcsolódik 1 Mindezt egy szóval létérti küzdelemnek mondjuk. Olyan törvény ez, amelynek nemcsak mi, hanem a természet minden, még legkisebb élőlénye is, aló van vetve. Sőt az igazi nagy életküz­delem itt, az aprók v i légában van, de mert hangtalan, titokban folyik, kevésbbé oly feltűnő, mint az emberek vásári lá rmás tülekedése, véres hajszája . Ezt a nagy küzdelmet valójában csak a természetbúvár ismeri, aki a természetet á l landóan figyeli — künn a szabadban é s a bevezető sorokban ismertetett módon odahaza , dolgozószobéjában is. É s úgy találja, hogy bár elkeseredettebb, mégis szebb az ember küzdelménél, mert az állat (és növény) az ön- és fajfentartás biztosításéval célját elértnek látja, e l lenben az ember kielégíthetetlen, kapzsi, telhe­tetlen, mindig többre vágyó. Még eszközei, küzdelmének módja

is durvábbak, noha fényesen pallérozott esze és csodálatosan érzékeny szíve van. Mégis al jas, mégis szívtelen.

Egy darab viaszlép, egy egyszerű objektum a természet­vizsgálónak, mégis az egész világ képét tárja szemei elé, mint ahogy a kis harmatcseppben az egész Nap képe tükröződik.

A vadállatok külső élősködői. Irta : Raitsits Emil.

A vadállatok testi épségét veszélyeztető külső élősködők részletes ismertetése nemcsak a természettudományok iránt érdek­lődő közönségnek figyelmét kelti fel, hanem a gazda és vadász sok olyan ismeretekkel bővítheti ki ezirányú tudását, amelyet megfelelően felhasználhat a káros és betegségeket okozó élős­ködők elleni védekezésnél . Nélkülözhetetlen a külső élősködők ismerete az állatkertek szakszerű vezetésénél s ezért e közlemény keretén belül a budapesti állatkertben észlelt tapasztalataim közlésével a gyakrabban előforduló külső élősködőket és az ellenük való védekezést, valamint orvoslásukat a b b a n a remény­ben, hogy ezzel az állatkertek közegészségügyének szolgálatot tehetek, ismertetem.

A vadállatok kültakarójón élősködő állatok az Ízeltlábúak (Arthropoda) rendjébe tartoznak, amelyekre je l lemző, hogy fejjel, torral és potrohhal bírnak. Az ízelt lábúak testét kitinszerű kül-takaró borítja. Az ízelt lábúak teste izeit végtagokkal párosszámban van ellátva.

A vadállatok külső élősködői rovarok (Hexapoda) és pókok (Arachnoidea) .

A pókok (Arachnoidea) osztálya. A pókok osztályában a külső élősködők az Acarina és a

Linguatulina rendhez tartoznak, miért is az említett két rend képviselőinek tárgyalását tartalmazza ismertetésem.

Az arachnoideakra á l ta lában je l lemző, hogy mondhatni töké­letesen elkülönült fejjel nem bírnak, hanem a fej a torral és a potrohhal összeolvadva egészben egyesül. A száji rész szerke­zete harapásra , szúrásra vagy szívásra a lka lmas . A pókok egyes alakjai az életmódjukhoz megfelelő módon elhelyezett négypór végtaggal bírnak. A bőr mélyebb rétegeibe hatoló a rachnoideak közül a sarcoptidaek és a demodicidaek végtagjai tapadó koron-

Mert mésokért kell küzködnünk és meg nem állhatunk ott, ahol akarunk. Dr. Lendl Adolf.

Ririnkei András, a nagyon boldog kisember és a bundás.

Gondolatok egy sólyom körül. írta : Bársony István.

(Ajánlom Cerva Frigyesnek.)

Egyik szekrényem tetején, több kitömött madár közt van egy sólyom, egy hollónagysógú falco peregrinus, — a vóndorsólyom-fajzat egy remek díszpéldánya. Egy száraz ágról éppen elinduló-ban nyúlik e lő re ; szárnya félig nyitva, fejét mereven tartja, homloktolla szinte borzolódik a benső izgalomtól ; csorra vér­szomjasán nyíl ik; szájszögletétől jobbra-balra szélesen húzódik nyaka felé a jel legzetes sötét vándorsólyom — barkó, a híres c sé szá r szakó l l ; — enyhén mintázott, sötéten szürkésbarna szárnya — háta olyanná teszi, mint az árnyék ; fehéres tolla alatt gyöngén világos alsótestén hosszant ráfestett sötét ecse tvonésok húzódnak; karmai még görcsösen fogják az ága t ; de egész ki­á l l ása mutatja, hogy valamit lát, amire rögtön vadászni fog; még egy pillanat és ellöki magát a fájáról, — belesüvít az ő vi lágába, a végtelen levegőóceánba . . .

Most olvastam el Cerva Frigyes cikkét „A re rmeszef" -ben f

a Ba lea r i ca gibbericeps-ről és amint feltekintek, az én gyönyörű rablószórnyasomra esik a szemem.

Eltűnődöm.

gokkal, karmokkal vagy tüskékkel vannak felfegyverkezve. A szóbanforgó élősködőknek fejletlen alakjain hórompár végtagot találunk. Nem mindegyiknél találunk szemeket. Az osztályba tartozó ál latok légcsöveken keresztül lélegzenek. Az a rachnoideak külön ivarúak és petéket raknak, de vannak olyanok is, amelyek élőt szülnek (vivipara).

Az atkák rendje (Acarina). Az atkák legnagyobb része a gazdaél la t bőrén élősködik-

Egyesek a bőrgyulladásos megbetegedésének, mások pedig tulaj­donképeni bőrbetegségnek, így a rühösségnek az okozói. Az atkák rendjébe tartozó némelyik faj főleg azért veszedelmes, mert a gazdaállat testébe furakodik s így a vérkeringéssel érintkezésbe jutva bizonyos fertőző betegségeket közvetít.

Az atkák rendje öt csa ládra oszlik : Ixodidae, Gamasidae, Trombidiidae, Sarcoptidae és Demodicidae. Az e lőbb említett csa ládok közül csak is azokról lesz szó, amelyek körébe a külső élősködők tartoznak.

A kullancsok (Ixodidae). Mór az ókoriak is ismerték a kullancsokat. A feljegyzések

szerint a kullancsokat a szarvasmarhákon, juhokon és kecskéken találtak. Homeros Oddissea jában felemlíti, hogy a kutyán az úgy­nevezett kutyakullancsok élnek.

A kullancsok szájszerve szívásra a lka lmas és a lsó ál lkapcsai (radula) éles kitinfogakkal van felfegyverezve, amelyeknek segé­lyével az ormány erősen befurakodhatik a gazdaál lat bőrébe, ahonnan igen nehezen távolítható el, mert az e lőbb említett kitinfogakon kívül erős kapaszkodó horgokkal is el van látva. A nyálmirigyek vá ladéka igen maró hatású. A szívás közben a nyálmirigy váladékától a szúrási csatorna mentén a bőr szövete elhal és ennek környékén a bőrben gyulladás keletkezik s ezért a bőr erősen megduzzad.

A kullancsok hímjének héti felülete rendszerint kit inpáncéllal bontott, míg a nőstény kitinszerű kültakarója ráncolt és tágulé-kony. Az utóbbi körülmény teszi érthetővé, hogy a hím állat kevesebb vért tud szívni magóba , mint, a nőstény, amely utóbbi koplaláskor 2 '2 mm. és a mikor teljesen megszívta magát borsó­nagyságúra is megnövekedhetik. A nőstény ormánya hosszabb , ezért mélyebben fúródik be a bőrbe. Ha a vért szívó kullancsot

Az eszmetórsító képzelet dolgozni kezd bennem és amint várom, hogy elsuhanjon előlem az indulásra kész vándorsólyom, úgy tetszik nekem, mintha ott messze, ahová néz, darvak vonul­nának a magyar égen . . . Magyar darvak, amelyek azért a mieink, mert itt költenek . . . (mikor volt az 1 hisz talán már nem is költ darú Magyarországon, mint hajdanta !) Ezeket a magyar darvakat mennyivel szebbnek látom én, mint a balear icákat , a kacéran bóbitás , finomféle afrikai koronósdarvakat, a budapesti állatkertnek ezeket az ornithologiai büszkeségeit I . . . A mi magyar darvaink hata lmas erőstestű és mégis karcsú legények azokhoz az asszonyosan filigrán ba lear icákhoz képes t ; — s a fejők búbján nyíló piros szegfű is szebb, mint amazoknak a cifra koronája . . .

Sza lad a képzeletem és a vándorsólymot követem, amely mór nincs itt; már száll, suhan, villámlik a darvak felé, amelyek iránt a nemes vadra vadászás ingere támadott fel benne . . .

Va laha , nagyon régen, amikor gyermekésszel változtatni szerettem volna embersorsomon s azt kerestem, hogy mi más lennék inkább : csak madárra gondoltam. S amikor megösmertem a sólymot, akkor ott megakadtam és elhatároztam, hogy sem sas , sem egyéb, csak sólyom lennék, ha újra kezdhetném földi pólya­futásomat a magam ízlése és kedve szerint.

Ma is efélét érzek. A sólymot tartom a legnagyobb úrnak, a l egszabadabb és legbiztosabb életet élő lénynek, amelynek minden lehetséges, amit akar, amely nem ösmer szenvedést,

elakarjuk tévolítani az állati test bőréből, az élősködő állat ormánya rendszerint leszakad és a bőrben marad. A kullancsok az állati testből kiszívott vérrel és nyirokkal táplálkoznak.

A kifejlődött kullancs négy pár végtagja öt mozgatható részre tagozott. A szemek, amikor ilyenek egyál talában je len vannak, a hát ipáncél oldalain foglalnak helyet. A végbél és az ivar­szervek nyílása a hasioldalon szá jadzanak ki. A herék párosak és csövesszerkezetűek, a nőstény ál latban két petefészek helye­ződik el. A nedves talajra kitojt petéből 3 pár végtaggal ellátott lárva kel ki, amelyből az első vedlés után az ivartalan négy pár lábú nympha alakul, ; az ezt követő vedlés után a teljesen kifejlődött és ivar érett kul lancs keletkezik- Minden vedlést vérszívás előzi meg s a vértáplálék felvétele után a kul lancs elhagyja a gazdaállatot. Ettől eltérően a Boophi lus bovis a fejlődés minden szakában a gazdaállat testén tartózkodik és azt el nem hagyja. A kullancsok közül némelyik igen különböző gazdaóllatból nyeri táplálékát.

Az Ixodes ricinus emberen, a hasznos házi- és a vadon élő kérődzőkön, így főleg szarvasokon és őzeken, továbbá lovakon, kutyákon, kivételesen madarakon és hüllőkön (gyík) élősködik. Más kullancsfajok a melegvérű ál latok vérén kívül kétéltűek véréből is táplálkoznak.

A kullancsok a je l lemző különbségek alapján két csoportba oszté lyozhata tók: így a Ixodinae és Argas inae osz tá lyba ; az utóbbiakon a hátipajzs hiányzik.

A kullancsok legszámosabb képviselője a trópusokon él. Az Ixodes ricinus bór nálunk a téli hideg időt a szabadban éli át, mégis a forró égöv táján is előfordul. Az Argas reflexus a g a l a m b -dúcok repedéseiben, hézagaiban keres védelmet a téli időjárással szemben, ahol több éven keresztül táplálék nélkül is életben marad. A hideg időjárást nagyon jól elbírja-

Ixodinae. Az Ixodes ricinus L. (reduvius) sötétbarna színű hímje

1'2—2 mm. és nősténye 4 mm. hosszú. A vérrel teleszítt parazita tes tnagységónak négyszeresére is megnő, ilyenkor kerekded és ólom szürke színű, a nőstény egyébként sórgásvörös. Az élősködőnek szemei nincsenek. Az Ixodes ricinus megtámadja az embert, a kutyát a farkast, a rókát, a menyétféléket, a szarvast, az őzet, a szarvasmarhát , a juhot, a lovat, a nyulat, a lkalmilag madarakat és gyíkokat.

nélkülözést, üldöztetést, félelmet; semmitsem, ami rossz és nyug­talanító ; — ellenben övé a világ, az ő v i l ága ; akkor szerez magának zsákmányt , amikor neki tetszik; el lensége az emberen — a tehetetlen emberen kívül nincsen ; harcos kedvében a diadala mindig bizonyos . . .

A sas, ha nem bír elevent rabolni, a dögre is r á k a p ; — a sólyom soha. Neki biztos a terített asztala mindenkor : A sólyom nemzetségek; kommunista királyok. Övék minden, amit megkívánnak. A szabad világban, erdőn, mezőn, nincsen a rablásban nekik veszedelmes versenytársuk. Megkergetik a s a s t ; levágnak mindent, amivel b í rnak ; nincs olyan madarunk a vén túzokkakason kívül, amelynek ne lenne oka a sólyomtól rettegni.

Meglestem mór a sólymot, amint napról-napra megjelent ugyan abban az időben, reggel 9 óra tájban a ga lambos udvar fölött és mindenkor elvitt egy galambot.

Egy astur palumbarius (galambászó héj já) az édes anyám majorságát dézsmál ta így mindennap, csakhogy tyúkokat vitt el.

A fecskefogó sólyom a falco subbuteo, egy jó barétom nádas tava körül megszálló fecskék rajából szedte ki napokon át a szemem látára minden alkonyaton a maga porciójót,

A budapesti Erzsébet-téren az éjjeli szál lásra oda gyülekező verebeket esztendőkön át dézsmál ta előttem egy karvaly, meg egy törpe sólyom, amely érdekes létványra gyakran szakítottam időt téli délutánok alkonyatra hajló óráiban. S ugyanezt az ingyen

Az ivarérett nőstény a gazdaállat bőrébe erősen belekapasz­kodik, a hímkullancs nem furakodik ormányával a bőrbe, hanem a nőstényt keresi. A nőstények a párosodás után 8—14 nap múlva 100—1000 petét egy rakásba tojnak. A petelerakás után a nőstények elpusztulnak. A petéből négy hét lefolyása után a három pár végtaggal ellátott lárvák kibújnak, amelyek a növények, bokrok leveleinek végére másznak, ahol lesve várják a kedvező alkalmat, hogy a növényzettel érintkező gazdaál la tba bele­csimpaszkodjanak. A gazdaállaton rendszerint 3—6 napig tartóz­kodnak, mialatt vérrel teleszívjók magukat és a gazdaállat e lhagyása után a négy hét elteltével négy pár végtaggal ellátott nymphákká vedlenek. A nymphák hasonlómódon felkeresik a gazdaóllatot, amelynek elhagyósóval nyolc hét múlva másodszor vedlenek. így elérte a kul lancs az ivarérett alakját, mely újból körülbelül nyolc napig a gazdaóllaton élősködik. Az egész átalakulási folyamot, ha bizonyos körülmények nem zavarják, eltart öt hónapig. A téli hónapok a továbbfejlődést megakaszt ják, de amint beköszöntének a melegebb napok, az élősködők is életre ébrednek.

A Boophilus annulatus Say s. bouis (Ixodes annulatus, Ixodes s. Rhipicephalus bovis Riley) hímje 4 mm. hosszú, nősténye borsó nagyságúvá szívja magét. Színük vi lágosbarna, fekete rajzokkal. Ez a kullancsfaj némelykor oly nagymennyiségben szaporodik el, hogy a szarvasmarhák testfelületét teljesen ellepik. Ilyenkor ha végig simogatjuk a szarvasmarha testfelületét, azt teljesen egyenetlennek, dudorzatosnak érezzük. Érthetővé lesz a nagymérvű elszaporodás a megfigyelők tapasztalata szerint, akik azt) állítják, hogy ezeknek a kul lancsoknak egy-egy nősténye 2000—4000 petét rak le a legelő növényzetére. A Boophilus annulatus változatai Dél- és Északamer ika , Közép- és Délafrika, Ausztrália, Új Guinea, a Philippi-szigetek, J á v a , Ázsia és Itália földjén főleg szarvasmarhákat és a lovakat, továbbá kutyákat és vadonélő ál latokat támadják meg.

A Boophilus decoloratus Koch hímjére je l lemző, hogy finom farokszerű nyúlvánnyal és két palpusa a nősténynél is je lenlévő serteszerű nyúlvánnyal van ellátva, amely a Boophilus annulatus-nál hiányzik.

A kul lancsoknak ez az a lakja Afrika keleti partján a Boophilus annulatus mellett vegyesen fordul elő, a tenger partjától távolabb eső helyeken, így Kil imandzsáró, Iringa és Tábora területén mér egyedül a Boophi lus decoloratus tenyészik.

„mozit" a főváros több más forgalmas pontján is megfigyeltem ; a többekközt a Rottenbiller-utcai központi tejcsarnok előtt levő a lacsony fákon is, úgy, hogy egy hosszú ostorral lesuhinthattam volna a rablót.

A karvaly valamennyi közt a legszemtelenebb. Ez mindig itt van és mindig mindenütt van ; kint is, bent i s ; a mezőn, az erdőn, a kertben, az udvaron. Rójór a galambra, de levágja a tyúkot is ; a kis madarakat könnyű szerrel fogdossa. De mégsem hasonlí tható félelmességben a „palumbariushoz", amely három­szor akkora és a legalat tomosabb sanda hóhér. Azt kell megnézni, amikor esti körútain a földszínén suhanva méri végig a kukorica­tábla szélét, hogy a sarkához érve vil lámló fordulattal kanyarodjék át a túlsó oldalra, ahol ja j annak, ami kint van a nyílt tarlón. Láttam akkora palumbariust, amely testtömegével felért volna szemre egy orpington kakassa l . Ennek egy kis őzet levágni semmisem lett volna. A törpe sólyom nagy bitang, de c sak télen van itt; -• erről állítják, hogy a repülő vadlúdnak a hónal ja a ló vágódik és szinte beés sa magát a testébe. ( ? ? ? ) Boldogult Lakatos Károly írta, hogy ő végignézett egy ilyen esetet, amikor a fájdalmasan gágogó vadlúd leereszkedve végül lezuhant s ő (Lakatos) oda sieiett és akkor a vadlúd testéből kiröpült egy falco merillus, amely a vadlúdat röptében támadta meg s úgy kezdte ki.

Mindezek hóhérmunkák. Sokszor csúnya munkák tehát. De a sólymok fejedelme, a peregrinus különbül cs inál ja . Ennek nincs

A Rhipicephalus sanguineus Latreille hímje 4 mm., a nős­tény a vér felszívása után háromszor akkora. A hím hátpajzsá­nak hátsó szélén két gödröcske látható. Ez a kullancs kutyán, rókán, hiúzon, nyúlon, sündisznón és m é s állatokon élősködik.

A Rhipicephalus bursa Caneslrini et Fanzago hímje 4 mm. hosszú, szemei golyószerűek és kicsinyek, héti pajzsa sötétvörös­barna. Dél-Európában nagyon elterjedt kul lancs.

A Rhipicephalus Euertsi Neumann nősténye 1 kcm. vért képes befogadni testében, amire 12 mm. hosszúra is meg­növekszik. Mindkét nemű élősködő szemei gömbölyűek és vég­tagjaik vörös színűek. Dél- és Keletafr ikában á l ta lánosan elter­jedt és főleg a szarvasmarhákat és más négylábú ál latokat támadja meg. A zsiráfok vékonyabb bőrrel fedett szőrtelen test­részeinek bőrébe kapaszkodik, így a testhajlások és a végbéltájék, valamint a külső hallójárat bőrén élősködik.

A Rhipicephalus oculatus Neumann hasonló a R. sangui-neushoz, szarvasmarhán, zsiráfon, gazellán és nyúlon élősködik.

A Dermacentor reticulaius Fabricius hímje 4—5 mm., a teleszívott nőstény 14 mm. hosszú és a Földközi tenger országai­ban, így Franciaországban és a Duna alsó folyásának környékén, továbbá Ázs iában honos, ahol megtámadja a lovat, szarvas­marhát, juhot, kecskét, szarvast, kutyát és a lkalmilag az embert is.

A Haemaphysalis punctata Canestrini et Fanzago hímje 4 mm. hosszú és 2 mm. széles, a vérreltelt nőstényé 12 mm. hosszú. Előfordulási helye Dél-Európa, Franciaorszég, Hollandia, Anglia, Németország, (Knuth), Észak-Afrika, Teneriffa és J apán . A Haemaphysa l i s punctata megtámadja a juh, kecske, dánvad, szarvasmarha, ló és más el látok bőrét és Dőnitz szerint a lárvák és a nymphák, hüllők (gyík és kígyó) bőrén élősködnek, de feltalálták már a lovak, a juhok, a fogoly és az uhu bőrén is. Ha az állati testet nagymértékben ellepik, akkor a gazdaállatot a vérveszteség nagyon megviseli (egy nőstény kullancs 1 köb­centiméter vért szív).

A Haemaphysalis Leachi Andouin hímje az előbbinél kisebb háti pajzsa sárgásvörös, hasi tájéka fehéres.

A Haemaphysalis Leachi Afrikában a szarvasmarhókon és kutyákon élősködik.

Természetesen a felsorolt kullancsokon kívül még nagyon sok ismeretes, de ezeknek felsorolása nem tartozik a közlemény keretébe, mert c sak azokat a kullancsokat óhajtottam ismertetni, amelyek nemcsak azért károsak az állati szervezetre, mert vért

igazi hazája a költőhelyén kívül, ahol c sak a költés alatt van á l landóan. Ha a fiait felnevelte, világot látni indul valamennyi . Á m b á r sziklás, erdős hegyekben költ leginkább ; ősz táján, mér meg-megjelenik az alföldi síkságokon. Egy-egy vidéken megszáll néhány napra s amíg hóhérkedvét könnyen töltheti, ott dőzsöl. De aminő riadóst okoz a jelenléte minden szárnyas lény közt, az olyan, mint amikor hiúz vetődik va lamely békéscsöndes vadászterületre. Egy pár nap elég arra, hogy az októberi vadlúd-falkák eltűnjenek onnan, ahol a vándorsólyom mutatkozik. A peregrinus annyi, mint a halál- Ahol ő otthon van, ott az élet egy pillanatra sem biztos a madárvi lágban. S ezt ösztönösen megérzik a leginkább üldözöttek.

Nézem ezt a gyönyörű szép kitömött banditát és végigélem gondolatban az ő ha lá la napját.

Vadl ibacsa loga tó ősz vol t ; — a pestmegyei sóséri pusztán, — Fülöpszál lás és Tetétlen közt várt rám az én régi j ó barátom, Hauer Bé la . Arról értesített, hogy sok a vadl iba, jöhetek már.

A sóséri majorban találkoztunk. A kocsi Fülöpszállásról szikes tavak közt hozott idáig, de vadlibát nagyon keveset láttam a sóséri tanya tóján. Mondtam is a házigazdómnak, hogy nem ösmerek rá a régi vadlúd Eldorédóra.

Fanyarul mosolygott. Engem is meglepett, mondta, hogy eltűntek a ludak, pedig pár nappal ezelőtt rengeteg volt. De

szívnak, hanem bizonyos fertőző betegséget közvetítenek. Kotlán eddigi vizsgálatai szerint Magyarországon az Ixodes ricinus L., Ixodes crenulatus Koch, Dermatocentor reticulatus, Rhipicephalus bursa, Hyalomma aegyptium, Haemaphysa l i s punctata és H. con-c inna fordul elő.

A kul lancsok közvetítik a hasznos háziál latok piroplasmosis név alatt ismert fertőzőbetegségét, amelyet a protozoákhoz tartozó és a haemosporidiumok rendjébe sorolt piroplasmók idézik elő-B á r a szarvasokon, dámvadokon és őzeken nagytömegekben találták az Ixodes ricinust, mégis az eddigi tapasztalatok szerint még a vadonélő kérődzők között nem sikerült megállapí tani a piroplasmosis fennforgásét. Az e lőbb említett tény miatt talán fölöslegesnek létszik a piroplasmosis rövid ismertetése. Tekintet te azonban arra, hogy ott ahol a piroplasmosis rendszeresen min helyi j á rvány szokott fellépni a szarvarmarhák a betegséggé szemben el lentálóbbak, míg ugyanarra a helyre hajtott idegent szarvasmarhák a legelők kullancsaitól fertőződve igen súlyosanl megbetegednek, amiből az a következtetés vonható le, hogy a vadon élő kérődzők között is előfordulhat a betegség. A vadon élő kérődzők a piroplasmosissal szemben el lentólóbb fiatalkorban esetleg á tesnek a betegségen s így a k é s ő b b 1

időkben bizonyos mentességre tesznek szert. Természetesen az . e lőbb említett feltevés igazolásóra vagy megdöntésére tovább 1

gen beha tó vizsgálatok szükségesek. A betegségnek eset leges ifennforgása miatt tehát nem céltalan, ha a piroplasmosis rövidebb ismertetését közreadom, felhíva a vadászok figyelmét, hogy a tudománynak segítségére legyenek e nyilt kérdés megvilágításánál-

A, szarvasmarhák piroplasmosisát a Piroplasma bigeminum a szarvasmarhák keletafrikai partilázét a Piroplasma parvum a lovak piroplasma okozta megbetegedését a Piroplasma equi, a juhok piroplasmosisát a Piroplasma ovi, a kutyák piroplas­mosisát pedig a Piroplasma canis idézi elő. Az irodalmi feljegyzések megemlékeznek arról is, hogy Kalkut téban, Kíná­ban, Észak-Afrikában, Aráb iában és Észak-Amerika hegyes vidékein előfordult az emberek között is a piroplasmosis (Piroplasma hominis). Ezekben az esetekben a beteg emberek vörös vérsejteiben a szarvasmarhák vérében talált piroplasmók-hoz hasonló protozoákat találtak.

A szarvasmarhák között már régen ismert betegség okozójét Román iában 1888. évben B a b e s fedezte fel (Haematococcus bovis). Régebben ugyanis a tavaszi időjárásban az erdei legelőkön

megvan ennek az oka és reménylem, hogy valami kárpótlással mégis szolgálhatok.

Kíváncs ian néztem rá. — Várdorsólymok vannak a tanya körül. Itt van három nap

óta egy egész csa lád . Egy öreg, meg két f ia ta l ; — iszen majd meglátod.

Roppantul kezdett érdekelni a dolog. Alig vártam, hogy túl­essünk az ebéden. Azalatt a barétom elmondta, hogy máskor is volt már így ; amikor sólyom telepszik meg a környéken, a vad­ludak pór nap alatt eltűnnek a közelből .

Ebéd után rögtön kikívákoztam. A tanya mögött kissé elhanyagolt gyümölcsöskert volt, azontúl

szérűskertnek való gyepes térség, ekörül magas fasor, félkörben. Onnan különös hang csapta meg a fülemet. Éktelen círpegő

veszekedéses hang. Ott vannak, mondta a baré tom. A fák fedezete alatt arra Iopództunk. Puskám a kezemben volt. Egyszerre kiröpül egy sólyom a lomb közül és nagy körívet

írva le a levegőben, szépen visszaszáll oda, ahonnan elindult. Amikor leszállott, újra kezdődött a furcsa círpegés.

Megállottam, nem mertem tovább menni. Hátha észre­vesznek s a faképnél hagynak. A sólyom nagyon vad.

Most megint kisuhan a sűrű galyak közül az egyik, uténa ó másik, kergetik egymást já tékosan. És erre tartanak 1 . . •

legelésző szarvasmarhák között fellépett és vérvizelésben, vala­mint vérszegénységben nyilvánuló betegséget úgy értelmezték, hogy a betegséget a tavasszal a növényzet, fék, bokrok, sok gyantaszerű anyagokat , terpentint stb. tartalmazó rügyeinek le-legelése idézi elő. A gyantaszerű anyagok a legelő állat szer­vezetében mérgező hatásuknál fogva vesegyulladást idéznek elő, mely utóbbi körülmény vérvizelésre vezet. A betegség rendszerint tavasszal erdős-bokros legelőkön lépett fel, miért is a régiek erdőkórnak nevezték ezt a betegséget. Reverley mondta ki elő­ször, hogy a betegséget kul lancsok közvetítik. Smith és Kilborn az Észak-Amerikában honos texasi láz tanulmányozásánál kiderí­tették, hogy az erdőkórral megegyező tünetekben nyilvánuló beteg­ségnek okozója a protozoák csoport jába tartozó haemosporidium és a betegséget a Boophilus bovis oly módon közvetíti, hogy a beteg szarvasmarha vérével teleszívott kul lancs (még a fejlődési a lakok is, lárva, nympha) fertőzi az egészséges állatot. A fel­fedezés után a földkerekség különböző részein végrehajtott vizs­gálatok kiderítették, hogy az erdőkór neve alatt közismert beteg­ségek az utóbb említettel hasonló természetűek. Magyarországon Hutyra állapította meg legelőször, hogy az erdőkórnak tulajdon­képeni okozójét. Hazénkban az erdőkór neve alatt közismert piro­plasmosis Magyarország északi és Erdély hegyes vidékein tavasszal szokott előfordulni. Máramaros vármegyében annyira gyakran lép fel ez a betegség, hogy a parasztok csakis olyan szarvas­marhát vásárolnak, amely határozottan vérvizelésben nem beteg.

A szarvasmarhák piroplasmosisát Amerikában, Afrikában, Ausztrál iában és Dél-Európában a Rhipicephalus vagy Boophilus kullancsfaj, Közép- és Észak-Európában az Ixodes ricinus köz­vetíti- A piroplasmás vérrel teleszívott nőstény petéiből kikelő á lcák és majd az ezekből kivedlett nymphák is fertőzhetik a szarvasmarhákat . A már egyszer fertőzött kul lancsok a téli idő­j á rá s kiá l lása után tavasszal is beojthatják a fertőző anyagot az egészséges szarvasmarha vérébe. A tapasztalatok kimutatták hogy rendszerint a rossz táplálkozási viszonyok között kitelelt idősebb elcsigázott szarvasmarhák betegednek meg, míg a f iatalabb állatok sokkal el lentóllóbbak a betegséggel szemben, A fiatal korban fertőzött ál latok a későbbi korban el lentál lóbbak a piroplasmás fertőzéssel szemben . A vérbe jutott piroplasmák a vörös vérsej tekben élősködnek és ezért a vörös vérsejtek tömegesen tönkremennek, szétesnek. A betegség lázzal jelentkezik, miközben a szarvasmarhák étvágytalanok, majd vérvizelés és

Rekedt csikorgó pörlekedéssel űzik egymást, már-már jó lövésre vannak, de hirtelen oldalt kanyarodnak. Átvillan az eszemen : hátha észrevettek és most vége ? ! — szelesen lövök — és hibázom !

A lövés után leforrázva, röstelkedve bámulok a sólymok utón, nini, most hárman vannak ! a dördülés felzavarta a harmadikat is, de nem mutatnak valami végzetesen sietős szándékot, sőt mintha semmi sem történt volna, a levegőben hancúrozva fordul­nak megint erre.

No, ezek sem szagolhattak még puskaport gondolom, nézem a harmadikat, a legnagyobbat, a legóvatosabbat, amely magasra emelkedik s csa l ja maga utón a másik kettőt. Most éppen a fejem fölé kerül tek; bizonyos, hogy itt már le nem szél lanak többet, nincs mit reménykedni, az utolsó a lkalom csak pór másod­perc kérdése. Újra lövök.

Az egyik kalimpál lefelé, azután úszni kezd szérnycsapés nélkül a levegőben és lassú ereszkedéssel hanyatlik le a mezőre, vagy százötven lépésnyire tőlünk.

Egy kő esett le a szívemről. Röstelkedésem elmúlt, á m b á r elégedetlen voltam. Hisz feef sólymot is lőhettem volna. (Lóm az emberi telhetetlenség 1)

Ugyancsak gondot adott, amíg a béna orvot elbírtam csípni, annyira élt még. Vigyáznom kelleti, hogy meg ne hasítson valahol , az ilyen sebzésekkel könnyen járhat fertőzés. Végre lefüleltem,

hasmenés jelentkezik. Súlyos ese tekben a beteg 3—4 nap után teljes legyengülés tünetei között elpusztulnak. Enyhébb ese ­tekben a vérszegény és lesoványodott ál lat a láz és a vér­vizelés megszűntével hamarosan magához tér. A beteg állat bőrén az érett ivarú kul lancsok nagymennyiségben a szemérem tájékon, a végbél körül, a tőgyön, a combok belsőfelületén é s a lágyéktáján, a kul lancsok lárvái és nymphái a fejbőrén, a fényszáj környékén, a szemhéjakon, a fülekbőrén és a tőgyön foglalnak helyet. A beteg állat vérsejtjeiben mikroszkópos vizsgálattal kimutathatók a piroplasmák.

A szarvasmarhák között az Ausztráliából behurcolt kelet" afrikai partilóz, melynek okozója a Piroplasma parvum, nagy veszteségekkel jór, így az 1905. évben Transvaa lban 50.000 szarvasmarha pusztult el. A partilóz a b b a n különbözik az e lőbb tárgyalt betegségtől, hogy a beteg állat vérével közvetlenül nem sikerül fertőzni egészséges szarvasmarhát^ A természetes fedezést a Rhipicephalus appendiculatus és a Rhipicephalus simus közve­títi. Az említett betegséghez nagyon hasonló a Dél-Oroszországban észlelt trópusi piroplasmosis, mely szintén a szarvasmarhák magas lázzal j á ró betegsége, amelynél a vérsej tekben pont vagy pálcikaszerű piroplasmák találhatók. J á v á b a n a szarvasmarhákon kívül a bivalyokon is észleltek hasonló betegséget, közvetítője a Rhipicephalus australis.

Dél- és Közép-Afrikóban, valamint Olaszországban lovak között a piroplasmosis gyakran előfordul, ú jabban Albán iában és Dél-Macedón iában állapították meg, okozója a Piroplasma equi, mely a Pi roplasma bigeminumhoz hasonló, de ennél k i sebb protozoa- A lovakon kívül öszvérek és szamarak is megbeteged­nek. A betegséget a Rhipicephalus Evertsi közvetíti.

A juhok piroplasmosisa főleg Romániában a Duna vízmosásos területein fordul elő, hol carceag neve alatt ismerik és okozója a Piroplasma ouis a Rhipicephalus bursa útján jut a juhok szervezetébe. Erdélyben időnkint fellépő juhpiroplasmosist szintén az e lőbb említett kul lancs közvetíti. Kelet-Afrikában kecskék vérében is találtak piroplasmákat.

Dél-Afrikában a kutyáknak a legveszedelmesebb betegsége a piroplasmosis. A betegség előfordul Senega l iában , Kelet-Afrikában. Franciaországban és kétesetben Magyarországon. Wetz l -Köves írta le a kutyák piroplasmosisát. A betegség okozója a Piroplasma canis. A fertőzést Franciaországban a Dermaiocentor reticulatus, az Ixodes reduuíus s. ricinus, Dél-Afrikában Haema-

két szárnya végénél fogva fölemeltem. A barátom a botjával egy pérf koppintott a fejére. Vége volt.

Ez volt az első vándorsólyom, amelyet lőttem s eddig az utolsó is. Csakugyan ért nekem annyit, mint tíz vadl iba. A kór­pótlósom megvolt.

Lendl Adolf preparatóriumón ót került azután haza hozzám és most, hogy Cerva Frigyes exotikus darvairól olvastam s azokról e szembe jutottak a mi magyar darvaink, meg ahol a mi darvaink a magyar pusztákon va laha olyan otthonosok voltak, arra is rákeilett gondolnom, hogy ime a daru már ritkaság s z á m b a megy, de vadl iba még van bőven és ahol van, onnan sietve eltűnik, ha megjön oda a vándorsólyom, amelyre itt most nézek s amelyet nézvén, mindezt így elgondolom.

S eszembe jut még az is, hogy milyen lelkes cikket írtam én Cerva Frigyes csudaszép rovarpreparatumairól, lepkegyűjtemé­nyéről, vízimadórporontycsoportjáról, amely egyetlen a maga n e m é b e n ; megírtam, milyen eleven virágok voltak életükben azok a bársonyos, selymes, zománcos , minden színben játszó pillangók, lepkék és hogy milyen mulatságosak a tücsökből, cserebogárból , tudja Isten mi mindenből összeállított tréfás j e le ­netei ; megírtam magát Cerva Frigyest, a boldog embert, aki mikor a világ eszi egymást, ő az ő örökszép és mindig csak örömet okozó vi lágában élhet, az Isten százezernyi alkotóremekei­nek a tanulmányozásával töltve életet.

physalis leachi és Madrasban a Rhipicephalus sanyuineus közvetíti. A piroplasmosis leggyakrabban a vadészkutyákon fordul elő.

A betegség magas lázzal (40—43°) és nagyfokú bágyadtsággal kezdődik rendszerint olyan vadászkutyákon, amelyek a betegség fellépése előtt erdős-bokros területen vadásztak. A beteg kutya j á r á sa ingadozó, lélegzése szapora és a vizelet elég gyakran véres. A hevenyés esetekben igen gyakran teljes elerőtlenedés és vérszegénység tünetei mellett a beteg kutya elpusztul, a beteg­ség idüsült a lakjánál nagyfokú vérszegénység és lesoványodás észlelhető. A betegség hosszú lefolyású idüsült a lakjánál a kutya vére a tudományos vizsgálatok szerint 1—2 l/z év múlva (Theiler, Robertson) is fertőző képességű.

A piroplasmosis elleni védekezésnek főkelléke, hogy az állatokat oly területre ne hajtsuk, amely a kul lancsok szaporo­dására a lka lmas . Az állati testre jutott é lősködő kul lancsokat lehetőleg mielőbb távolítsuk el. A bőrbe kapaszkodott kul lancso­kat nem könnyű eltávolítani, mert e rősebb húzásra az ormány leszakadhat és a bőrben marad. A bőrből való eltávolításuk előtt tanácsos a kul lancsokat az utolsó pór végtagjuk között olajos anyagokkal , benzinnel, petróleummal vagy terpentinnel bekeni . Az olajos anyagok a légző nyilasokat eltömik s ígyelhal ' kullancsokat könnyebben távolíthatjuk el. Nagyobb állatcsoportnál a kul lancsok irtása ily módon végre nem hajthatót miért is az Egyesült-Államok déli részén a szarvasmarhókat olajos anyaggal telt usztatókon keresztülhajtják, Dél-Afrikában pedig időnként a szarvasmarhák testét olajosvíz keverékével bepermetezik.

A piroplasmosis ellen védőojtás is végrehajtható. A hazai kullancsfaunéval főleg mint betegségközvetítőkkel

eddig behatóan nem foglalkoztak s így érthető, hogy a vadál lomány­ban esetlegesen fellépő piroplasmosisról sem tudhatunk addig bizo­nyosat, míg ezirényú vizsgálatok erre fényt nem vetnek. A hazai kul lancsfaunával Kotlán Sándor dr. az állatorvosi főiskola kór­bonctani tanársegéde foglalkozik, miért is ezúton felkérem lapunk kedves olvasóit, ha módjukban van, úgy gyűjtsék össze a hasznos háziál latokon vagy a vadon élő állatok bőrén élősködő kullancso­kat és a tavasszal elég nagy számban találkozó kullancsokat élő ál lapotban vagy konzerváló folyadékban ( 5 0 % - o s alkohol, denatu­rált spiritusz, formalin, glicerin) a kórbonctani intézet c ímére (VIL, Rottenbiller-utca 23—25. ) szíveskedjenek beküldeni.

(Folytatása következik.)

De ez a kéziratom a nyomdóban elveszett, eltűnt, mint a vadludak a vándorsólyom elől.

Ezért ajánlom ezt a sok h iábavaló írést Cerva Frigyesnek, akinek a koronás darvai — mondom mindezt e szembe juttatták.

Tavasz felé... Röpke szellő, lágyan muzsikálgat . . . Enyelegve rázza meg a fákat; Illatosabb lőn a völgy, — a róna . . . Nyiladoz a virágok bimbója.

Fönt a légben : vadmadarak szállnak . . . A bogárkák élénkebbé válnak; Csalogány zeng lenn a bokor a'j'dn : Dalától csak úgy zeng-bong a magány.

Zöldül a rét, virág, gyepű s fű kél: Meg-megrezzen a fákon a levél; Miként a fű . . . ifjúi a természet . . . — Megtoppant előtte az enyészet!

Szende szellő olvadozva, — lágyan . . . Meg-meglebben : — eljőve a vágyam! Óh természet! De szeretlek téged! — E kis dalban — hálálkodom néked!

Kótaj. Ifi. RADVÁNYI SÁNDOR.

A M A G Y A R G A L A M B T E N Y É S Z T Ő K O R S Z Á G O S E G Y E S Ü L E T É N E K H I V A T A L O S K Ö Z L E M É N Y E I

Rovatvezető : Hock Árpád. Titkárság: I)]., Lelkész-utca 10. Pénztárnok: Trenka János, VII., Rákóczi-út 8 a .

A z egyesület összejövetelét vasárnaponkint d. u. 6 órakor tartja saját helyiségében (Vili, Baross-utca 119, Loska-féle ven­déglő különterme). Minden hó első vasárnapja választmányi ülés.

Ne v á s á r o l j u n k c s i s z á r o k t ó l ! Lapunk előző számában arról volt szó, miként lehetne a galambuzsorót letörni. Mivel a tag­társak körében erről már igen sok szó esett mostanában, meg­kísérlem egyelőre az én egyéni nézetemet közölni.

Ne vásároljunk csiszároktól! Ne adjunk csiszároknak I Egyesületi tag felesleges példányait hozza be az egyesületbe

és ott a már megszokott módon órvereztesse el. Az árverések alkalmával szokásos 1 0 % jutalékot az egyesü­

let külön alapként kezelje, mely alap az esetleges ezen célra adományozott összegekkel kiegészítve egy kiküldendő — mondjuk 3 tagú — bizottság határozata szerint arra lenne felhasználandó, hogy ebből a hadból most hazatért és tagjaink valamelye által ismert és ajánlott sporttársunk részére tovább tenyésztésre alkal­mas egy vagy két pár jó fajgalamb szereztessék be.

Ennek fejében később az illető köteles lenne vagy a kapott galambokat vagy esetleg szaporulatából egy párt az egyesületben elárvereztetni és a befolyt összeg ismét a fentemlített a laphoz lenne csatolandó.

Felhívjuk tagtársainkat, kik esetleg e célra akár pénzt, akár pedig (amit még nagyobb hálával fogadnánk) tenyészpáro" kat óhajtanak adományozni, jelentsék be Peschky elnök úrnál vagy Hock ügyv. igazgatónál. Szép és nemes célt fognak ezzel szolgálni és a nemes tett magában hordja jutalmát.

Felkérjük továbbá a most leszerelt vérbeli ga lambászo­kat, kik már a háború előtt is bebizonyíthatólag eredményesen űzték szép sportunkat és kik most ezt tovább akarják folytatni, de anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy a mai horribilis árakat megfizessék és kik csiszároktól megraboltatni magukat nem akarják, forduljanak bizalommal egyesületünk vezetőségéhez. Az előbb vázolt módozatok mellett valószínűleg fognak meg­felelő galambokhoz jutni.

Ezáltal nemcsak magukat kímélik felesleges becsapásoktól , hanem végső eredményként a hazai galambsport nívóját emelik és az egyesület jó hírét öregbítik.

Visszatérve az egyesületben történő árverésekre, szükséges­nek tartjuk — az úgyis programba vett — szigorú és igazságos árverési szabályrendelet mielőbbi megalkotását és annak a leg­közelebbi közgyűlési tárgyalását,

Ez a szabályrendelet kötelezze az eladót szavatosságra a galamb mindazon tulajdonaira nézve, melyet a ga lamb értékének emelésére az eladásnál előad. Viszont köteles legyen felelősség mellett az általa tudott és ismert hibákat és fogyatékosságokat is bemondani .

Minden galambárverésnél egy nem érdekelt, legalább kéttagú bírálóbizottság vizsgálja meg az eladásra kerülő galambokat , hangos szóval mondjon rövid véleményt a galambról, kiemelve annak látható jó és rossz tulajdonságait, mely magyarázatot felelősség mellett a tulajdonos kiegészítheti.

Erre különösen a kezdő tenyésztők érdekében van szükség, kik látva és hallva, hogy egy-két j o b b régi tenyésztő is árverez a galambra, az állat esetleges hibáit fel nem ismerve, azt első­rendű példánynak hiszik, tűzbe jönnek, „beugranak" és egymás közt felverik a ga lamb árát értéken jóval felül, később magukat becsapottnak érezve az egyesületet okolják,ahol a galambot vették.

Szigorú és igazságos el járás mellett azonban elérjük azt, hogy a vevő nem lesz elégedetlen, az eladó j ó áron értékesítheti galambjait , az egyesület szintén jól jár , mert a „galamb börze" csaknem teljesen itt bonyolítódik le, ez növeli tekintélyét, a be­

folyt árverési jutalékokból kezelt külön alap lehetővé teszi kezdő tenyésztők támogatósát, kik hálából később erős oszlopai lesznek.

Szintén nem megvetendő eredmény lenne a csiszárok meg-rendszabályozása, kik kényszerítve lennének magok is tisztessé­gesebb alapra helyezkedni.

Ha már ismét csiszárokról van szó, álljunk itt meg kissé ! Ne tévessze össze senki a csiszárt a becsületes kereskedővel,

mert — szinte alig hihető ugye — ilyenek is vannak. A keres­kedői tisztesség igen szépen összefér a galambászattál is. Van galambkereskedő, ki egyúttal kiváló galambtenyésztő is.

Van kiváló tenyésztő, ki igen ügyesen kereskedik is ga lambok­kal, azonban mihelyt eladásról van szó, csak azt lehet készpénznek venni, amit a galambokért kap. S vannak „úri" csiszárok is.

V a n n a k urak, kik mindenben úri emberek, de ha galambról van szó, galamügyletről, rögtön átváltoznak. Ismerünk pár ilyen kaméleont .

Ezek azonban nem olyan veszedelmesek, mert a látszatot gondosan őrzik és ha megcsípjük őket, azonnal jóvóteszik hibáikat, nehogy a hírnéven csorba essék.

Veszedelmes az a^zsiszár, aki pl. azzal csapja be a hiszékeny pasast, hogy az általa kipucolt galamb Golecztől, Barnától , „az őrnagytól" vagy Szöcskétől való, pedig ezeknek az uraknak a padlását sem lottók soha és ezek nekik egy galambtollat nem adnának még 1000 koronáért sem.

Van olyan, amelyik azt mondja „ezt most vettem ez egyesü­letben a karácsonyi kiállításon". A másik párt pláne azzal magasztalja, hogy azzal nyerte meg a kiállításon a „nagy díjat".

Ha az áldozat lépre megy a sok dumálásra és megveszi a galambot, később akik őt felvilágosítják, annak nem az eladót, hanem a Goleczot, meg a Jankovicsot és a többit szidják, meg az egyesületet, amely olyan galambot kiállítani enged.

Ezek a rákfenéi a galambsportnak. Ártalmasok, nemcsak azokra, kiket becsapnak, hanem az összes tenyésztőkre nézve. Ezeket ártalmatlanná tenni mindenkinek kötelessége. Nem adni nekik és nem venni tőlük ! (Folytatjuk.)

Jegyzőkönyv. Felvétetett a „Magyar galambtenyésztők országos egyesülete"

1918. május hó 26-án tartott alakuló közgyűlésén. Je len voltak : Peschky Ferenc, elnöklete alatt, Szager Péter,

Trenka János , Farnek Ernő, Gállik Károly, Eggendorfer Károly, id. Dobler Károly, ifj. Dobler Károly, Heissenberger József, We i szenau Alajos, Ruck Lajos, Lappó Ödön, Goletz Viktor, Heinlein Antal, Kecskés Sándor, Pemyész János , Tary István, Juhász Mihály, Je rzsabek Károly, Kecskés Zsigmond, W a g n e r János , Hauszmann István, Rauch György, Reibl László, W e i s z -mann Viktor, Jankovi ts Viktor, Hock Árpád, Pachmann István, Taká t s István, Mészáros Henrik, S á s k a Gedeon, S. K o v á c s József, Juránka Imre, Gerencsér József és Patek Ferenc.

Wei szenau Alajos úr felszólalván, ismerteti az összejövetel célját és felkéri az egybegyűlteket, hogy az alakuló közgyűlés vezetésére választassák meg Peschky Ferenc úr. Közfelkiáltással egyhangúlag elfogadtatott. Peschky Ferenc úr köszöni a bizalmat és az alakuló közgyűlést megnyitja. A jegyzőkönyv vezetésére felkéri We i szenau Alajos urat, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Gállik Károly és Szager Péter urakat. Peschky Fe renc úr az elő­készítő bizottság által elfogadott a lapszabályokat az alakuló közgyűlés bírálatára bocsájt ja, miért is felkéri We i szenau Alajos urat, hogy azokat olvassa fel. Az a lapszabályok felolvastatván, egyhangúlag elfogadtattak é s kimondatott, hogy az a lapszabályok a jegyzőkönyv mellékletét képezik.

Peschky Ferenc úr az alapszabályok értelmében három tagú jelölőbizottság kiküldését javasol ja . Kiküldettek : Heinlein Antal, Szager Péter és We i szenau Ala jos úrak. Elnöklő a jelölő bizottság működése idejére az alakuló közgyűlést felfüggeszti. A jelölő bizottság a megbízatást teljesítvén, elnöklő a közgyűlést újból megnyitja. Felkéri We i szenau Alajos urat, hogy a bizottság javas la té t olvassa fel. A javas la t felolvastatván, egyhangúlag megválasztották a következőket: Elnök Peschky Ferenc . Ügy­vezető igazgató Hock Árpád. Titkár We i szenau Alajos. Pénz­táros Trenka János . Ellenőr Szager Péter. Gondnok: Farnek Ernő. Igazgató választmányi tagok : Eggendorfer Károly, Góllik Károly, Goletz Viktor, Heinlein Antal, Heissenberger József, Jankovits Viktor, Lappó Ödön, Kecskés Zsigmond és Rauch György. Igazgató választmányi póttagok : Juhász Mihály, Mészá­ros Henrik és Ruck Lajos. Peschky Ferenc elnök a tisztikar és a választmány nevében megköszöni a bizalmat és kifejti az egyesület céljait. Óva inti az egybegyűlteket, hogy kerüljenek minden súrlódást, kölcsönösen tiszteljék és becsül jék egymást s a felmerülendő nézeteltéréseket barátsággal és jóakarat tal

igyekezzenek egymásközt elintézni. Egyben felkéri a tagokat, hogy az ál tala kitejtett é s az a l apszabá lyokban körülírt gazdag programm megvalósí tásánál törekedjenek a tisztikar segítségére lenni.

Elnök felkéri a je lenlevőket , hogy indítványaikat terjesszék elő. A maga részéről indítványozza, hogy a közelmúltban elhunyt Szultzberger Ignác és B a r a b á s Sándor sporttársak emléke a je len jegyzőkönyvben megörökíttessék. Egyéb indítvány és tárgy nem lévén, elnöklő felkéri az ügyv. igazgatót és a titkárt, hogy a szükséges intézkedéseket haladékta lanul tegyék meg az iránt, hogy a je len alakuló közgyűlés jegyzőkönyve és az a n n a k mellék­letét képező a lapszabá lyok a megfelelő példányokban a m. földmívelési minisztériumhoz felterjesztessenek — a közgyűlést berekeszti .

Kmf.

Peschky Ferenc a „Magyar galambtenyésztők

országos egyesületének" elnöke.

S z a g e r Pefer Gállik Károly

jegyzőkönyv­hitelesítők

W e i s z e n a u Alajos „Magyar galambtenyésztők országos egyesületének"

titkára, jegyzőkönyvvezető.

HIREK. A l á b g y ű r ű k s z é t k ü l d é s e megkezdődött. Az előjegyzés

sorrendjében küldjük mindenkinek bérmentve, „minta, érték nélkül" je lzésse l . Azonban, mivel nem számíthattunk ily nagy­arányú rendelésekre és mivel cé lunk mindenkinek juttatni, egyelőre a megrendelt mennyiség felét fogjuk száll í tani. Ezál tal mindenki hozzájut a tavaszi költés szükségletéhez és a szállí tás is gyorsabb ütemben halad. Kinek azonban több gyűrűre van szüksége, a megfelelő mennnyiséget később utána rendelheti.

M e g h í v ó . A Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete évi rendes közgyűlését április hó 6-án d. u. 4 órakor tartja saját helyiségében (VIII., ker., Baross-u . 119. Loska-féle vendéglő külön terme), melyre igen tisztelt tagjait ezúton is meghívja.

Tárgysorozat : I. Elnöki megnyitó. II. Elnöki beszámoló és a jövő évi programm kifejtése. III. A zó r szémadás előterjesztése és a felmentvény megadása . IV. Indítványok, felszólalások.

Az a lapszabá lyok 7. § . 6. pontja é l te lmében a közgyűlésen c s a k az elnökhöz Í 4 nappal e lőbb írásban közölt indítványok tárgyalhatók. Figyelmeztetés! A közgyűlés napján nem lesz árverés-

K é s z ü l j ü n k a r ö p v e r s e n y r e . Egyesületünk az idén, egy később közlendő időben országos röpversenyt rendez, melyre értékes díjakat tűzött ki. Jövő számunkban közöljük a verseny részletes feltételeit is. Je len tkezéseket W e i s e n a u titkér úr már most is elfogad. Nevezési díj 10 korona.

A g a l a m b o k pos t a i s z á l l í t á s á n a k e l t i l t á s a miat t egyesüle­tünk az il letékes helyen legközelebb lépéseket tesz a ránk nézve sérelmes rendelet v isszavonása , illetve enyhítése tárgyában. Reméljük, sikerül a rendelet hatályát csak a kimondottan posta­galambokra korlátozni.

Két veszedelmes szárnyas rablóról. Irta : Kerpely Béla.

Télutója volt. Éj je l frissen hullott új hó borította el a kör­nyéket, körös-körül és a kis madarak ismét behúzódtak a faluba, hogy a baromfinak szánt eleségből egy-egy morzsát e lcs ípjenek. A vadga lamb is megérkezett már vándorló útjából és a faluszéli szalmakazlakig merészkedett ; gabonaszemet kutatott a polyvában. Ott állottam a kazlak mögött és figyeltem őket.

A közeli eperfákon százával tanyázot t : sármány, stiglitz, kenderike é s m á s apró kis madár, csevegtek, lármáztak egy­mással , közbe-közbe ide-oda repdestek. Egy gyönyörű arany­sármány, egész bátran, nem félve én tőlem, alig pár lépés távolságra ereszkedett le a polyváskupacra és folyton járt a szája , cippeget, beszélt a többiekhez. És én olyan jó lesően néztem őt és a többi lé rmós szérnyas népséget és olyan jól éreztem magam. A nap erősen tűzött és az új hó olvadozni kezdett, Mór lótni lehetett több helyütt a fekete földet kikandi-kálni a fehérség alól. Holnapra biztosan elolvad ez az utolsó hó is é s a kis énekes had megszabadul a tél nyomorótól, újra élvezheti az életet, örülhet a tavasznak. Tavasz i szellő suhant végig a tájon, szelid, langyos, déli . . .

Az a ranysármány guggolt és felemelkedett a levegőbe, csőrében egy gabonaszemmel , hogy faágon elköltse ; mér maid ott

volt az eperfaágán, amikor — hirtelen valami suhogás jobbról , a sok madárka , mint egy kommandóra elnémult és a legsűrűbb vesszők közé menekült, egy fájdalmas, rettenetes halólvisítós — és a karvaly, á ldozatával , a gyönyörű a ranysármánnyal karmai közt, l ibbent - röptében különösen tartva egyensúlyt — tova.

— Bosszú ! — diktálta a szívem, — Szegény madárka . Megtor lás t ! — Fegyverem egy szempil lantás alatt a vá l lamnál feküdt, egy dörrenés és az alat tomos orgyilkos bukfencet hányt a l evegőben ; mikor hozzáértem, kiterített szárnyakkal holtan feküdt a földön áldozata mellett. Megfizettem bűneiért 1 . . . Bűneiért ? Csodálkozva kérdeztem magamtól , tulajdonképen mi bűnt követett el a karvaly ? Hát magevőnek teremtette őt a Természet és természetel lenest követett el akkor, mikor az arany-sármányt elrabolta ? . . .

Azóta mind ritkább lesz a karvaly hazánkban és hosszú idő múlva, j ó pór évvel ezelőtt fedeztem fel egy fészekalját a fajtájából. Fölöttem, a magas jegenye koronájánál keringtek az öregek a fészek körül, boldog gondtalan já tékos kedvvel és a kicsinyek cs ipogása lehallatszott hozzám a földre. S o h a ilyen a lka lom egy c sapás ra kiirtani az egész orgyilkos famíliát — villant át az agyamon . . . É s nem tettem meg ! Vadász té rsa im talán szidni fognak és szent imental izmussal fognak vádolni , hogy a legveszedelmesebb szárnyas rablókkal és pereputyukkai nem végeztem. Nem. Azt a karvalyt, amelyik szememlót tóra fog ismét leütni va lamely madarat vagy kis vadat, azt szó nélkül le fogom lőni épúgy, mint amazt az a ranysórmóny gyilkosát, feltéve ha el találom, mert még mindég nem találták föl azt a puskaport, amelyik biztosra öl, de igyekezni fogok jól c é lozn i ! Hanem fészket pusztítani, még karvaly fészkét sem, — nem, azt nem tartom vadászos cselekedetnek, még kevésbbé emberinek.

Néhány évvel ezelőtt nagy sársza lonkára vadásztam, ilyentájt márc iusban az Al-Dunánál , Már öt darab fityegett az aggatómon és éppen hal lom a leendő hatodik erős, je l legzetes szórnycsapá-sait, midőn fölöttem hirtelen egy vil lámgyorsan repülő nagyobb madarat pillantok meg, mely a következő pi l lanatban össze­ütődött a sza lonkával és erős karmaiban tova repült vele . Mindez egy pillanat műve volt és annyira e lbámul tam a légi rabló hihetetlen ügyességén, hogy a puskámról egészen meg­feledkeztem. A légi rabló eltűnt a berekben, mely nem messzire feküdt a nádastól .

Hé j j á 1 — Gyorsan kicseréltem a töltényeket fegyveremben (szalonkára használ t 14-es serét, amúgy sem kottyant volna meg a hé j jának, mégha rálőttem volna is) és a berek felé siettem, mely mellett egy kis major feküdt. Óvatosan cserdeltem az istálló fala mentén a b b a az irányba, hol a héj ját eltűnni láttam. Ott állott villogó szemekkel , felfelé borzolt fej tollazattal egy elrejtett égőn, rnaga alatt z sákmányáva l , szárnyait lelógatta, hogy takarja a rablott szalonkát . Mindezt azonban c sak ép, hogy megpillant­hattam, a másodperc egyezredrészeig tartott talán a látvány s m á r vil lámgyorsan röpült tova zsákmányáva l , a lacsonyan a föld felett, ügyesen kihasználva minden bozót, házfal rejtekét. De mikor a kisbérek túlsó oldalán kiröpült a s z a b a d mezőre, elérték gyors ólomserét jeim. A dördülésre, z sákmányáva l együtt hempe­redett a zöld őszi vetésre.

Egyszer a határból tértem haza, mikor látom, hogy egy hé j já c sap le a falú szélén szemező házi ga lambok közé, melyek mint párnapihék a szélben, rebbentek szanaszé t holtra ijedten. A gazfickó egy fehérgalambot vett üldözőbe és egyenest felém hajtotta. Nem vehetett észre, egy bokor mögé húzódtam és lövésre készen vártam. Épp mikor a levegőben rácsapott a kis ga lambra , érte lövésem és holtan bukott a lá . Sa jnos , az ártatlan galambot is serét érte s támadójóval együtt kellett elpusztulnia. Még néhány­szor sikerült héj ját á r ta lmat lanná tennem épp akkor, mikor le­csapott, vagy leakart csapni á ldozatára .

A hé j j á egyébként igen furfangos, vakmerő és vérszomjas állat. Alig van még madár, melynél a gyilkolási szenvedély annyira ki volna fejlődve, mint a hé j jáknál . Különösen a nyúlra, a tyúkokra s a ga lambokra , legfőként azonban a fogolyra, fácánra veszedelmes és pedig annyira, hogy alig van ragadozó madár, mely bennük annyi kárt tenne.

Azután a legje lesebb repülők közé tartozik, ami megnehezít i , de ép ezért é lvezetessé teszi vadászatá t . Vil lámgyors fordulatai­val keresztül s ikamlik a legsűrűbb fék és bokrok közt. Viszont azonban a kiszemelt préda üldözésénél határ talan makacsságo t tanúsít s eközben az őt környező veszéllyel mit sem törődik s i lyenkor teríthető le legkönnyebben.

A héj ját sohasem kíméltem. Kisvadnak legkártékonyabb szárnyas rablója szapora fajta, nem egyhamar fog kipusztulni.

nnnnn A kiadáséri felelős: RAITSITS EMII,, nnnnn

Ml- UJSAG AZALLAT* KERTBEN? BUDAPEST F Ő V Á R O S ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Budapest, 1919. VI. évfolyam. 3. szám. Szombat, március 15.

KIADJA: B U D A P E S T FŐVÁROS Á L L A T - ÉS N Ö V É N Y K E R T J E

Dr. L E N D L A D O L F k ö z r e m ű k ö d é s é v e l s z e r k e s z t i :

R A I T S I T S E M I L

Megjelen m á j u s — s z e p t e m b e r h ó n a p o k b a n minden kedden, azontúl h a v o n t a l ega lább e g y s z e r . •••• „A T E R M É S Z E T " mel léklapja

Az állatkert tavasszal. Tavasz ébredése! Ember, ki érző

szívvel éled világod, nem dobban-e meg valami belsődben, amikor a ter­mészet átalakulását látod ! Lelki esz­méid bármerre ragadjanak el, nem térsz-e ilyenkor vissza természetes lelkivilágodba és nem csodálod azt az életforrást, aki alkotott! Amikor szemed előtt látod a cserjék, a fák rügyfakadását, nem borulsz-e le a kisded ibolyabokor kéken fakadó illa­tos virágaihoz, hogy ezeket magadhoz emeljed és csókjaiddal halmozzad el a tavasz ébredésének, a szebbjövőnek élő jelképeit. Ha mindezt nem érted, ha mindezeket át nem tudod érezni a legszánalomra méltóbb vagy a ter­mészet összes alkotásai között.

A természet mindenki előtt szabad. Titkait fürkészni, alkotásait csodálni minden embernek módjában van. A legkevésbé jut azonban ebbe a helyzetbe a fővárosi lakosság és a téglahalmaz közé szoruló gyermek sereg. A magasabb kultúra azonban ezen is segít. A nagyvárosok állat-és növénykertjei a természet üdítő oázisát varázsolják a nagy tégla és aszfalt tömegek közé. Minden nehéz­séggel dacolva bemutatják ezek az igazán kulturális intézmények sajnos a legtöbb fővárosi ember előtt ismeretlen természetet. Szórakoztatással tanítjáka gyermeksereget a természet szeretetére.

Azok az évek, amelyek minden jóérzésű ember előtt semmi esetre sem kedvesek, a legnagyobb meg­próbáltatásoknak tették ki, éppen azokat a kulturális intézményeket, amelyek csoportjába az állatkertek tartoznak. Az élelmezési és beszer­zési nehézségek folytán a háborús felek állatkertjeinek állománya oly szomorú helyzetbe jutott, hogy joggal mondható rájuk a teljes kipusztulás. Míg teljes sivárság honol végig az európai állatkertek legtöbbjein, addig a mi magyar állatkertünk a viszo­nyokhoz mérten az állatállomány bő­ségével joggal büszkélkedhetik.

A pálmaház érzékeny növényei is szépen átteleltek, bár a tél folyamán a fűtőanyag hiánya miatt a hőmér­séklet a melegházakban 5 C°-ra is lesülyedt. Az orchideák virágoznak, a phylodendron gyümölcse érik. A pálmaház az állatkertünkben az örök tavaszt varázsolja a látogató közön­ség szemei elé. Egyébként a pálma­ház helyiségeiben lázas munka folyik, a növények szaporítása megkezdődött. Az állatkert zöld pázsitján a külön­böző színű crocusok pompáznak. A rügyező bokrok között vidáman keres­gél a fekete rigó, meglátszik rajta, hogy a közelgő tavaszi nászra készül. A fekete hattyúk már túl vannak a násznapokon, most ott fészkelnek a

nagy tó kis félszigetén. A tőkés réce párosával kering a tó környékén, ezek is nemsokára fészkeléshez fognak. Napról-napra több csicsergő, daloló madárka követi a természet törvényeit és a tavaszi napsugár megaranyozza a boldog párok fészkeit.

Az emlős állatok nemsokára elfog­lalják nyári helyüket. Az oroszlánok a téli hónapok dacára erőben gyara­podtak s nemsokára a nagy barlang­ban látja őket viszont a közönség. A játszótér és a lovagló hely is el­készült. Egyszóval újra tavasz van az állatkertben. R.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK Baromf i tenyésztő . Az állatkert madárháza

fejbaromfi tojásokra már előjegyzéseket nem fogadhat el . mert már eddig is a várható tojás­mennyiséget túljegyezték.

Z . I. A szoptató anyaku tyénak nem szük­séges okvetlenül tejet adni, e legendő ha meg­felelő mennyiségű vegyes táplálékkal tartjuk. A szoptatás ideje négy hét.

S. Ilonka. Bérletjegyet az igazgatóság irodá­j á b a n a hivatalos órákon válthatod ki. Az előfizetési díjat megkaptuk, a lapot küldjük.

R . P é t e r . Sz ibér iának csak egy állatkertje van Wlad iwos tockban ; Oroszországban pedig Ascan ia -Novaban , Moszkvában , Szent-Péter­várt és Rigában.

P. P i r o s k a . A házi lúd 80, a hattyú 70 évig is él .

A kiadásért felelős : RAITSITS EMIL

A 1 J ^ ^ . kölykek, nemesvérű, elsőrendű állatok

Angol bulldog eladók. s z aiay ottó, E g e r .

Fehér nőstény spic kutyát keresnek, kiadóban.

Cím

Akinek eladó állatja vagy virága van, az hirdessen az apróhirdetések rovatában.

Magyar komondor- és kuvaszíSek. Cím a kiadóban.

A „ ^ ^ « ^ V ^ , ^ ^ , « l , ^ l hímet keresnek fedeztetésre. Cím

Angoramacskat, a kiadóban.

P á l m a h á z ^ ^ o r a ' a v a s z ' napokon tekintse meg min-r C i l í T l c l f l d Z . denki az állatkert pálmaházát , hol a délszaki növények exotikus tájat varázsolnak a látogató szemei elé.

Borz Az állatkert igazgatósága köszönettel venné, ha bor-

• zokat küldenének.

Pooti c ím l í bíbic), hibátlan, bükköny szemmel meg-I^eSll o l I T l l l vétetik. Hock, Csepel, Templom-tér.

Nürnbergi bagdetta megvétetik. Hock, c S e P e i .

a legszebb meglepetés, ha a gyermekek részére előfizetünk „A Természet"-re. Mindenkor

OzSLltákat köszönettel fogad az Állatkert igazgatósága.

F7*V-JQÍ A»rrA%o r f o l o m k fiatal ! keresztezési célok d r a e i OrVOb g d l a H l ü miatt megvételre kerestetik. Szíves értesítést kér : Hock Árpád, Csepel, Templom-tér 13.

HP K ' Egy éven aluli, esetleg szobatiszta nőstény fajta 1 dUoxvU. tiszta rövid, vagy hosszúszőrű tacskót megvételre

keresnek. Bővebb értesítést a kiadóhivatalba kérünk.

XD ^ ^ „ '] " ha nem nagyon koros, jó vevőt

beszelő papagály, t a i á i h a t . dm a kiadóban.

A l l f í t l í P > r l v P ' l r í l c ' é p J e n e ' 5 be a z Országos Állatvédők ^VllCt IrVtJU V CHJxV Egyesületébe. Tagsági díj egy évre 6 K, amelynek fejében az » Állatvédelem" szakfolyóirat jár. Cím : Budapest, IX., Ernő-utca 11-13. X<=»ip>ln l c P T , c l c P > J o 1 t e ' ' e ' 0 kecskét megvétel miatt i C J C H J ÍVCUoíVC keresnek. Cím a kiadóban.

P a i k a T V - k i - M f i í / ^ i á o A fajbaromfitojásokra a nagy 1 C t J U a H J I I l l l l U J C t ö . kereslet miatt már előjegyzéseket nem fogadhat el az állatkert madárháza .

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet tulajdona és hivatalos közlönye a

VADÁSZLAP XXXVIII. évfolyam

XXXVIII. évfolyam

Megjelenik minden hó 5., 15. és 25-én ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 12 K

félévre . . . 6 K Az Orsz. Magy. Vadászati Védegylet tagjai részére egész évre csak 8 K Szerkesztőség és kiadóhivatal:

az ORSZÁGOS MAGYAR VADÁSZATI VÉDEGYLET titkári hivatala :: Budapest, VII. ker., Bálint-u. 5. szám

Festék-, kátrány- és vegyi­termékek gyári raktára

Telefon 782

ú n S á n d o r

Budapest, IV., Ferenc József-rakpart 18.

A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztertől 109.541/904. szám alatt elismeréssel kitüntetve :o: L OPOS GYULA

TORNASZERGYÁROS Gyártelep gépüzemre berendezve III. ker., Lajos-utca 60.

Telefon Árjegyzéket é s költségvetést kívá- Telefon 113—44 natra ingyen é s bérmentve küldök. 113—44

N D D D D D D D D D D D D D D D D D D D D P D D D D D D D D D D D D D D D

i Váltsunk •

i állatkerti bérletjegyet f

• A • •

• • • A A O A A A A O A A N A A • A

D D • • n D D O Q D D D D D D D D D D D

Felnőtteknek . . 18 K Tanulóknak... 12 K Gyermekeknek 10 éven alul . . 6 K

• • • A D D • A • • • •

D B D D D D D A A D D D D O O Q D A A D D D A N D G D I I A A A D D A A D D A D D

Bádognak,vasnak, mindennemű fémnek rozsdától való megvédésére

legbiztosabb a

KERAMOLITH törv. védett VÍZMENTESÍTŐ FESTÉK

SS!_ Klein Dávid S S Budapest, VI. ker., Szondy-utca 37/a

Telefon: 114-17

D N D D D D O D D D A N O D D D A N N N A N N O N D D D D D D D D D D D D D D D D D D

• A • D HIRDETÉSEKET

E L F O G A D

„A T E R M É S Z E T " K I A D Ó H I V A T A L A

• D • • • D A • D D • • • D • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

BUDAPEST ÁLLATKERT

FIATAL BORZOT RÓKÁT VIDRÁT

szívesen elfogad az Állatkert

Spolárits György Az állatkerti belső nagyvendéglőben és kávéházban elsőrangú ételek és italok. Társas ebédeket és vacsorákat minden igényt kielégítően rendez :o: Számos látogatást kér SPOLÁRITS GYÖRGY kávés és vendéglős.

H A JÓ CITROMZAMATNAK

KORMIN A NEVE

Pompás hűsítő itali | K O R H ! M A , v t v e |

A JÓ CITROMZAMATNAK

KORMIN A NEVE

Pompás hűsítő itali

• Kapható • mindenütt!

Főraktár: Budapest VII, Károly király-út 17

Telefon: 166-05 .

A z Állatkertben nézzük meg

az akváriumot és a pálmaházat Ott szép emléktárgyak jutányos áron kaphatók! ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^

X •

• • • • • •

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Hazánk elsőrangú halkonzerv és halcsemege gyára:

„OCEAN" Magyar Konzervgyár és Kereskedelmi R.-T. Budapest, VI., Vágány-u. 12.

Kimerítő árjegyzékkel készséggel szolgálunk.

Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete felkarolja a z ebtenyésztő sport ö s s z e s érdekeit , vezet i é s k iadja

a h a z á n k b a n egyedül álló

Magyar Ebtörzskönyvet IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII^

é s a

Magyar Vadászeb-Törzskönyvet Hivatalos lapja „A KUTYA", melyért a tagok 10 korona pótdíjat fizetnek. Most jelent meg a Magyar Ebtörzs-könyv legújabb kötete. — Ára 20 K. Belépési díj 10 K, tagsági díj 20 K.

Felvilágosítást nyújt: ILOSVAI LAJOS KÁROLY, ügyvezető titkér. Budapest 112

Budapest főváros házinyomdája. 1919.