william shakespeare - viii henrik király

VIII. HENRIK KIRÁLY.

KING HENRY VIII

SHAKSPERE SZÍNMŰVEI

FORDÍTJÁK TÖBBENBEVEZETÉSEKKEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTACSIKY GERGELYJAVÍTOTT KIADÁSKÖZEL 600 ILLUSTRÁTIÓVAL1886BUDAPESTKIADJA RÁTH MÓR

Készült azInternet Szolgáltatók Tanácsának támogatásával, azArcanum Kft. CD-formátumúkiadványából

Shakespeare

VIII. HENRIK KIRÁLY.

Forditotta: SZÁSZ KÁROLY.

Generated by ABC Amber LIT Converter, http://www.processtext.com/abclit.html

http://www.processtext.com/abclit.html

Tartalom

BEVEZETÉS

PROLOG.

ELSŐ FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

MÁSODIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

HARMADIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

NEGYEDIK FELVONÁS.



I. SZÍN.

II. SZÍN.

ÖTÖDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN

EPILOG.

SZEMÉLYEK

VIII. Henrik király.

Wolsey bibornok, yorki érsek.

Campejus bibornok , pápai követ.

Capucius , V. Károly császár követe.

Cranmer , canterbury-i érsek.

Norfolk herceg .

Suffolk herczeg.

Buckingham herczeg.

Surrey gróf.

Lord kamarás.

Lord kancellár.

Gardiner, kanczellár, winchesteri püspök.

A lincolni püspök .

Lord Abergavenny.

Lord Sands.

Sir Henrik Guilford.



Sir Thomas Lovell.

Sir Antony Denny.

Sir Nicolas Vaux.

Sir William Sands.

Cromwell, Wolsey titkára.

Több Titkár, Wolsey mellett .

Griffith, Katalin királyné udvarmestere.

Három Nemes .

Hirnökök.

Doctor Butts, a király orvosa.

Buckingham herczeg sáfára .

Brandon, őrtiszt.

Fegyveres őr .

Ajtónálló a tanács-teremnél.

Kapus és Legénye.

Gardiner apródja.

Kikiáltó.

Katalin királyné, Henrik király neje.

Bullen Anna , udvarhölgye.

Egy agg hölgy , Bullen Anna barátnéja.

Patience , a királyné szolgáló hölgye.

Különböző Lordok és Hölgyek, mint néma személyek. A királyné Kisérete. Szellemek,álomlátásban. Irnokok, Tisztek, Őrök s más Kiséret.

BEVEZETÉS



E darab első előadásán a Globe-szinház, melyben szinpadra vitték, leégett. A tűzvész okát Sir HenryWotton unokaöcscséhez 1613. julius 6-ról intézett levelében következőkép adja elő: „A királyi szinészekúj darabot adtak elő e czím alatt. «Minden igaz», mely VIII. Henrik uralkodásából néhány fő jelenetetfoglalt magában s különféle rendkivüli fénynyel és pompával volt kiállítva… Midőn Henrik király álarczosünnepet rendez Wolsey bibornok házában s beléptekor ágyúkkal lőnek, a papiros vagy más anyag,melylyel az egyik töltve volt, meggyujtá a födelet. Kezdetben csak jelentéktelen füstnek vélték, s mivelszemöket inkább a játékra irányozták, a tűz belűl gyujtott s amint valami aknakanóczon körülfutott s egyóránál kevesebb idő alatt fenékig leégette az épületet.” Hogy a „Minden igaz” czimű darab alatt mást nemlehet érteni, mint Shakspere VIII. Henrikjét, világosan mutatja a darabnak részletesen felsorolt tartalma,mely egészen ugyanaz a mi drámánkkal; de ha ez nem volna elég, bizonyságul szolgálhat egy másik levél,melyet Lorkin Tamás sir Thomas Puckeringhez irt 1613. junius 30-án s melyben elbeszéli, hogy „tegnap,azaz junius 29-én, midőn Bourbadge társasága a Globe-szinházban a VIII. Henrik czimű szinművet adtaelő és mozsarakból üdvlövéseket tettek, a szinház leégett.”

Mindkét levél tehát ugyanazon egy darabról beszél, melynek kettős czíme volt: VIII. Henrik, vagyMinden igaz, mely kettős czim Shakspere korában, s magánál Saksperenél is nem volt szokatlan dolog.És igy e tételes adatokból világosan kitűnik, hogy a jelen dráma először 1613. junius 29-én került szinre.A mi pedig születése idejét illeti, azt sem lehet sokkal előbbre tenni. A költő legkésőbbi korszakára, azonidőre, midőn a szinpadtól visszavonult és szülővárosában telepedett le, utalnak a benső jelek, melyekegyáltalában jellemzik az utolsó években irt drámákat. Nyelve tömör, verselése egyenetlen, nagy gondotfordit a külső kiállitásra, s az ünnepi menetekre, némajátékokra vonatkozó utasitásai sokkal bővebbek,mint bármely más darabjában. S az utolsó jelenetben azon szavak, melyek Erzsébet utódját, I. Jakabot,mint „országok létrehozóját” dicsőitik, csakis virginiai első gyarmatosításra vonatkozhatnak, mely1612-ben történt. E külső és benső bizonyitékok szerint tehát e darab nem készülhetett 1612. előtt.

Ezzel ellentétben Malone és az angol kritikusok legtöbbje Erzsébet uralkodása korába teszi a darabszármazását, azt állitva, hogy az I. Jakabról szóló néhány sort valamely későbbi előadáskor toldottákbele. De az alap, melyre támaszkodnak, merő föltevés. A Tudorok dicsőitése VIII. Henrik személyében– mondják – és az Erzsébet koráról szóló jóslat épen oly kellemetlen lehetett Jakab királyra, kitudvalevőleg ellenszenvvel viseltetett a kihalt dynastia iránt, a mily hizelgő volt Erzsébetre. De ez aföltevés is gyönge és alaptalan. VIII. Henrik alakja, a mint Shakspere a drámában rajzolja, épen nemdicsőités, s az erőszakos, buja, képmutató ember rajza, a mint a dráma forrásaihoz híven bemutatja,inkább Jakab királyra, mint VIII. Henrik leányára nézve lehetett kellemes. Az a mód sem igenhizeleghetett Erzsébetnek, amint anyját, Boleyn Annát, szinpadra vitte a dráma s az ő rovására Katalint,az eltaszított hitvest dicsőitette; nem tekintve azt, hogy az Erzsébetről szóló jóslatban a királynő magaséletkoráról és közel haláláról szóló helyek épen nem arra valók, hogy egy hiú nő tetszését kiválóképenmegnyerjék. Sokkal észszerűbb és Shaksperehez is méltóbb az a föltevés, hogy ama dicsőitések a márelhúnyt királynőről szólnak, s nem az udvaroncz költő hizelgései, hanem az angol hazafias érzelem méltókifejezése, mely mindig büszkén és szeretettel gondolt a nagy királynőre.

Sába nem voltOly bölcs s erényes, milyen ő leend,E szende lélek, A fejdelmi kegy,Mely e hatalmas lelket alkotandja,S a jók egyéb erényi kétszeresMértékbe’ lesznek benne. Az igazságLeszen dajkája; szent és égi eszmékA tanitói. Félni és szeretniFogják: övéi áldják, elleniReszketnek tőle, mint a szétűzöttKalászmező, gond nyomta fejjel. Üdv



Fakad nyomán; míg ő uralkodik,Mindenki békén költi el sajátTermésit és a béke énekétÖrvendve zengi vig szomszédi közt.Istent igazság- s lélekben tanitImádni……E gyermek AngliaÜdvére késő kort ér. Sok nap át –Megy rajta: egy se jó, nagy tett ne’kül.– Tovább ne látnék bár! De halniaMeg kell: a szentek elhivják; de őSzűzen haland, mint tiszta, szennytelenLiljom, s egész világ siratja majd.

Erzsébet keresztelésével s a jövőbe vetett prófétai tekintettel ér hirtelen véget e darab, melyet Ulrici ésvele többen nem annyira drámának, mint inkább szinpadi alkalmi költeménynek tartanak. Az örvendetescsaládi esemény I. Jakab király udvaránál, melynek ünneplésére e drámai költemény alkalmiságonmessze túlmenő jelentése van e darabnak, mely bemutatja ama világtörténeti fontosságú fordulattényezőit, melylyel Anglia elszakadt a régi egyháztól s az újnak erős bástyája lett. Nem magát az angolreformatiót rajzolja itt, hanem feltünteti azon erőket és érdekeket, melyeknek összeütközése létre hoztaAngliában a nagy vallási átalakulást. A király, kinek kicsinyes szenvedélye nem annyira oka, mint inkábbcsak külső alkalma volt e nagy fordulatnak, csak is külsőleg központja a drámánák; VIII. Henrik nemolyan alak a történelemben, hogy beválnék tragikus hősnek, Shakspere nem is akarta annak tűntetni fel;úgy mutatta be, a milyen valósággal volt; a tragikumot itt a hatalmas római egyház mértéktelen hatalmitörekvésében és elbukásában találjuk, melynek képviselője Wolsey bibornok.

Wolsey alacsony sorsból származott, állitólag egy ipswichi mészáros fia volt, Már VII Henrik alattemelkedni kezdett, s tudományával, ékesszólásával és elmésségével annyira megnyerte VIII. Henrikkegyét, hogy ez egyremásra elhalmozta kitűntetéseivel, 1513-ban lincolni püspökké, két év multán yorkiérsekké tette. Korlátlan befolyása volt a királyra. Alig lett érsekké, már kieszközölte a maga számára abibornoki kalapot, s kevélysége oly féktelen volt, hogy mind a nemességnek, mint a népnek halálosgyűlöletét vonta magára, de senki sem mert ellenségesen lépni föl ellene. Mint lord kanczellár mindentekintet nélkül megbüntette a legmagasabb urak túlkapásait, hogy megóvja a szegény emberekbékességét. Alig vették ezek észre, hogy vaskézzel ragadja meg a gazdagokat, szüntelen panaszokkaljárultak eléje; a főurak azonban visszavonultak az udvartól vagy arra sürgették a királyt, hogy vessenféket a bibornok kevélységére s ne tűrje, hogy egy alattvaló még a királyt is felülmulja. A bibornokotmindez nem ingatá meg állásában, s inkább fejedelem, mint pap módjára élt, elvakulva a gőgtől ésmegittasulva e világ mulandó örömeitől. Kevélysége határtalan volt; ha misézett, herczegeknek ésgrófoknak kellett ministrálniok; botrányos és feslett élete rikító ellentétben állt Krisztus tanitásával éspéldájával. Háztartása díszesebb volt, mint a királyé; palotájában fényes lakomákat adott a külföldikövetek tiszteletére; néha a király is megjelent ott, s ilyenkor hihetetlen pompájú álarczos és egyébjátékokat rendezett. A politikában eleinte VII. Henrik nyomában haladt, Spanyolországgal és aHabsburgi házzal szövetkezve Francziaország ellen. E szövetség gyümölcse egy kis francia terület volt,Tourney és vidéke, melyet Anglia meghóditott. De I. Ferencz, franczia király megnyerte Wolseyt azangol-franczia szövetség tervének, s ennek megpecsétlésére történt 1520-ban a két király találkozásaAndren völgyében. Az angol nemesek, kik parancsot kaptak a király követésére, zúgolódtak a súlyosköltségek miatt; s leghangosabban kelt ki a bibornok ellen Buckingham herczeg, kit a bibornok is jólismert, mint ellenségét, s meg is tett mindent elvesztésére. Buckingham bukása és halála egyik epizódja ajelen drámának s jól beillik keretébe, mert vele bukott el az utolsó kisérlet a régi olygarchiai uralomfölélesztésére s ez egyengette az útat a királyi önkényuralomra, mely szükséges volt az angol reformatiogyors végrehajtására.



A franczia szövetség rövid életű volt. Már 1523-ban szakítás következett, mivel néhány angolkalmárhajót Bordeauxban lefoglaltak. V. Károly császár, ki Flandriából Spanyolország felé hajózvakikötött Angliában, felhasználta Henrik ingerült hangulatát, hogy megkösse vele a régi szövetségetFrancziaország ellen. A király valóban késznek látszott a háborúra, s Wolsey megragadta az alkalmat,hogy a hadi költség ürügye alatt hatodrészben megadóztasson minden birtokot. De oly erős visszahatástámadt ez adó ellen, hogy a király kénytelen volt visszavonni a rendeletet, sőt azoknak ismegkegyelmezett, kik ez adó miatt fellázadtak. Wolsey azonban ezt is úgy tudta forgatni, hogy a nép nekitulajdonította az adó megszüntetését és a kegyelem kieszközlését. Két év mulva a bibornok ismét afranczia szövetség helyreállításán dolgozott. Ennek megerősítésére a király leányát, Máriát Orléansherczeggel akarta összeházasítani; de volt egy messzebb menő terve is. Az, hogy Henrik vegye nőülFerencz király húgát, Alençon herczegnőt és e czélra váljék el nejétől, arragoniai Katalintól. A királynéeltávolítása által megsemmisítni remélte saját és a franczia szövetség ellenségét, s bosszút állhatott acsászáron, kire azért is haragudott, mert vonakodott neki adni a toledoi érsekséget. A francziamegbizottak valóban kétségbe vonták Henrik és Katalin házasságának érvényességét. Arragoniai Katalinelőbb Henrik bátyjával, Arthurral volt eljegyezve; midőn ez még gyermekkorában meghalt, az ifjabbtestvérnek kellett adnia kezét. A pápai fölmentés megszüntette az akadályt, de Katalin nem szült fiútférjének; a fiúk, kiket világra hozott, vagy halva születtek vagy korán elhaltak. Azonkivül hat évvelidősebb volt férjénél, kinek izzó vére új kéjek után vágyódott; s az is bizonyos, hogy a nemzet újházasságot óhajtott, mert félt, hogy a női trónörökléssel idegen befolyás emelkedik érvényre azországban. A bibornok mind e körülményeket ügyesen fel tudta használni czéljára. 1528-ban a londonidominikánusok termében tartották meg Wolsey és Campejus bibornok, pápai követ elnöklete alatt anagy consistoriumot, ugyanazon szertartásokkal és ugyanoly lefolyással, mint a drámában. Katalinazonban nem akarta elismerni a consistorium illetékességét és a pápához fölebbezett. Wolseyveszélyeztetve látva befolyását, ha nem sikerül a válást szép szerével keresztül vinnie, Campejuskiséretében meglátogatta Bridewelben a királynét, hogy rábeszélje föllebbezésének visszavételére. Akirályné udvarhölgyeinek jelenlétében fogadta a két bibornokot, és vonakodott velök szobájába vonulni,mert a mit neki mondanak, azt az egész világ hallhatja. Wolsey ekkor latinul kezdett beszélni, de Katalinfélbeszakitá, kivánva, hogy angolul beszéljen. A bibornok tehát sima szavakkal előadta ajánlatát. Akirályné azt felelé, hogy ily fontos ügyben nem határozhat azonnal; munkánál ült hölgyeivel s nemgondolhatott efféle dolgokra. Bölcs tanácsra van szüksége, melyet Angliában nem találhat. Egy angol semlehet barátja a király tetszése ellen; az ő tanácsadói Spanyolországban vannak. Campejus bibornokezután elhagyta Angliát, a nélkül, hogy valamit végezhetett volna; kétségesnek mondá az ügyet sszükségesnek tartá jelentést tenni a pápának.

Ekkor állt be Wolseyra nézve ama tragikus fordulat, mely minden törekvését meghiúsította s őt a gyorsbukásba ragadta. Megtudta, hogy a király beleszeretett egy szép udvarhölgyébe, Boleyn vagy BullenAnnába, s elválása után ezt szándékozik nőül venni. Halálos csapás volt ez a bibornokra, mert nemcsakkijátszotta tervét, melynélfogva Henriket a franczia herczegnővel akarta összeházasitni, hanem BoleynAnna által, kit titkos lutheranismusról gyanúsitottak, nyitva látta Angliába az útat az új eretnekségnek,melyet minden áron távol kellett tartania, ha el akarta érni minden becsvágyó törekvésének utolsó czélját,a római pápaságot. És igy épen a királyné elválasztása, melyen minden erejéből dolgozott, lett okabukásának, az semmisítette meg élte egész munkáját. E csalódás megzavarta helyes gondolkozását, ésvégzetes hibákat követtetett el vele, melyek siettették bukását. Levelet irt a pápának, hogy halaszsza elitéletét a válóper ügyében, míg ő a királyt megnyeri czéljának. E kétszinű játéka tudtára jutott a királynak,kezébe került a pápához irott levele, s a felháborodott király elhatározá, hogy megsemmisíti hálátlanszolgáját, ki mindenét neki köszönhette. A főnemesség észrevevén a király hangulatának e fordulatát,vádiratot nyujtott be hozzá a bibornok büszkesége ellen. A király Norfolk és Surrey herczegeket küldéhozzá, hogy a birodalmi pecsétet elvegyék tőle s őt Asherbe küldjék. De Wolsey vonakodott e szóbeliparancsnak engedelmeskedni; midőn azonban a herczegek irásbeli meghatalmazással jelentek meg előtte,megadta magát s elhagyta palotáját, miután előbb leltárt állitott össze roppant kincseiről. A King’s-bench



törvényszék javainak elkobzására és a királyi oltalom elvonására itélte. A bibornok nem védte magát,hanem ügyvédei által bevallotta bűnét. A király lefoglalta vagyonát, de meghagyta neki érsekségét és awinchesteri püspökséget. Ezalatt azonban a parlament elé került a lordok vádirata. Legfontosabb pontjaiezek voltak: Wolsey a király engedelme nélkül elfogadta a pápai legatus méltóságát s ezáltal korlátolta azországbeli püspökök hatalmát; leveleiben midig igy irt: Ego et rex meus (én és királyom); az országospecsétet az országon kívűl is magával vitte; önhatalmúlag alkudozásokat kezdett Anglia és Ferraraszövetségére nézve; egy izben, ámbár ragadós betegsége volt, a királyra lehelt; pénzekre vésettebibornoki kalapját; tömérdek összeg pénzt küldött Rómába; a pápához irt leveleiben rágalmazta az angolpapságot. E vádpontok helyességét aláirásával és pecsétjével ismerte el a bibornok, és most Londonbakellett mennie, hogy felelősségre vonják felségárulásáért. Utközben megbetegedett s csak nagyfáradsággal juthatott el Leicesterig, hol megszállt az apátságban. A apáthoz, ki ünnepélyesen fogadta, igyszólt: „Hozzátok jöttem, hogy itt helyezzem nyugalomra csontjaimat.” Néhány nap mulva meghalt akolostorban, reggeli 8 órakor, amint megjövendölé. Halálos ágyán igy szólt: „Ha Istennek ily buzgónszolgáltam volna, mint a királynak, nem hagyott volna el ősz fürteimmel. De ez méltó jutalma abuzgalomnak, melylyel Isten helyett a királynak szolgáltam s csak az akaratát igyekeztem teljesitni.”

Igy irnak a krónikások Wolsey bibornokról s ezeknek nyomán állitotta elénk Shakspere e hatalmasalakot, valódi mintáját ama XV. és XVI. századbeli főpapoknak, kik akaratok ellenére nagy részbenokai voltak a reformatio föllépésének és gyors elterjedésének. Hatalmi vágyuk, mely nem elégedett mega lelki uralommal, hanem a világi hatalom körébe is átnyult s a királyok leigázására törekedett,mértéktelen nagyravágyásuk, fényűzésök, kevélységök, érzéketlenségök minden józan reform irántokozta, hogy az ellenállhatatlanul haladó idő egyszerűen félre lökte őket, s nélkülök és ellenökre hoztalétre a reformatiót; a hullámok, melyeket megvetőleg tenyerökkel véltek a földbe visszafojthatni,túlcsaptak fejök felett s elsodorták őket minden hatalmukkal és nagyságukkal. De a költő objectivitásanemcsak ez oldaláról mutatja be a hatalmas főpapot, hanem azt is rajzolja benne, a mi jó és elismerésreméltó s a miben szintén mintája a többinek; nagy elméjét, akarata erejét, nagylelkűségét és bőkezűségét,a művészetek és tudományok pártolását, és azt a hatalmas férfias erőt, mely a köz sorsból származottembert nemcsak Anglia urává tette, hanem arra is feljogosította, hogy azon korszak legmagasabbméltóságára, a pápai székre irányozza becsvágyát. Két ítéletet talált Wolsey bibornokról Holinshedben,melyeket ez különböző forrásokból vett át, az egyiket Halltól, a másikat az ir Campiantól. Hallé igy szól:„E bibornok nagy kevélységgel birt; mert a fejedelmekkel egy vonalba helyezte magát, és csalfa, titkosüzelmek által mérhetetlen kincseket szerzett. Kevés lelkiismeretet csinált a simoniából, nem volt részvevő,s nézeteihez szenvedélyesen ragaszkodott. A nyilvános kihallgató teremben hazudott és valótlanságotmondott és kétszinű volt szóban és véleményben. Sokat igért és keveset tett; testében bűnös volt és rosszpéldát adott a papságnak.” Campian ellenben igy ir róla: „E bibornok kétség kívűl nagyra született, igenbölcs volt, szépen beszélt, emelkedett lelkű volt, de bosszúvágyó és testileg bűnös, ellenségei irántbüszke, bármily hatalmasok voltak, de azok iránt, a kik barátságát elfogadták vagy keresték,csodálatosan nyájas; érett tudós, hajlamainak szolgája, hizelgéssel könnyen megnyerhető, telhetetlen aszerzésben, királyi az ajándékozásban, amint kitűnik ipswichi és oxfordi collegiumaiból; a javadalmakbetöltésénél szolgáinak nagy pártfogója; a tudományok előmozditója, önfejű minden vitában és soha semboldog bukásáig. Ebben oly önuralmat mutatott és oly feddhetetlenül érte el végét, hogy halálának órájatöbb dicsőséget hozott reá, mint előbbi életének egész fénye.”

Shakspere mind e két ellentétes ítéletet átveszi, de nem keveredik ellenmondásba, mint Holinshed; mertmindegyik itéletét más-más egyén szájába adja, kik vitatkoznak a bibornok fölött. Hall itéletét Katalinkirályné teszi magáévá, kinek volt oka a bibornokot gyűlölni.

Határtalan kevély volt, önmagátEgy sorba fejdelmekkel állitá;Alattomos cselekkel a hazátIgába hajtá; nála eladó



Volt hivatal, tiszt; törvényűl csupánÖn nézetét ismerte; vakmerőnHazudni kész; kétszínű mindenütt,De nyájas ahhoz, kit épen tönkre tett.Igért sokat; mint akkor ő maga;S mind semmivé lőn az: mint mostan ő.Testében is bűnös, s ez által isRossz példa a papok közt.

Griffith erre a bibornok védelmére felel, kevés változással elmondva róla Campian itéletét.

E bibornok,Bár származása alacsony, magasraVolt híva bölcsejétől. TudományTejét ivá, korán megértve, bölcs,Méznyelvű, rábeszélő, mint kevés.Ellenfeléhez büszke és fanyar,De jó baráthoz nyájas, mint a nyár.S bár venni telhetetlen (ami bűn),De adni is fejdelmi bőkezű:Örök tanúi erre, asszonyom,E tudomány két ikre bennetekIpswich meg Oxford… Bukás is reáÁldást tetéze: mert – mint soha még –Most feltalálta önmagát, s megérté,Mily boldog a nagyság nélküli lét!S hogy agg korára több fényt nyerne még,Mint adhat ember: Istent félve halt meg.

Valóban, Wolsey bibornok legnagyobb volt bukásában; nemcsak a krónikás mondja ezt róla, igy tüntetiföl a költő is, a darab legszebb jelenetében, midőn elbucsúzik a fénytől, a nagyságtól, s visszvonul aszerény magányba. Hű Cromwellje kérdésére, mikép van? igy felel:

Én? Jól. Jó Cromwell, sohaSem voltam ily jól. Még most ismerekMagamra, és belsőmben egy nyugodtCsöndet lelek, mi minden földi fényFölött való: a jó önérzetet.

Önismeretét mutatják végső szavai, melyekkel tanácsot ad a hivatalába lépő Cromwellnek, s melyekmind meg annyi tanulságok, saját élete pályájából, nagyságából és bukásából levonva, önismerete általmegvilágítva, közvetlen tapasztalása által szentesitve:

Kevély ne légy! e bűnben estek elAz angyalok; hogy illenék e bűnEmberhez, a teremtő képihez?Önző ne légy; szeresd, a kik gyűlölnek;Jobb a becsület, mint a vett hűség.Légy békülékeny, bánj engesztelőnIrigyeiddel. Légy igaz, s ne félj.



Czélod, melyért vivsz, mindig a honé,Az istené s jogé legyen; ha mégisBukol: megáldott vértanú gyanántFogsz esni…

VIII. Henrik király magyarul Szász Károly forditásában, négy felvonásba összehúzva, 1867-ben kerültszinre a nemzetiszinházban.

PROLOG.

Nem jövök nevettetni most. SetétAlakok bús, komor tekintetétHozom: magas, zord, pompás jelenet,Melynél elönti köny s láng a szemet,Tűnik ma föl. A részvevő szivűSzemén ömölhet bőséges könyű:Méltó a tárgy rá. – Ki, ha pénzt kivet,Olyat kiván, a mit el is hihet:Valót talál itt. – Ki látmányt keres:Lát olyat itt, a miért érdemesForintot adni; két óráig ülve,Én nem hiszem, hogy ki ne elégülne,Azzal, mit pénzeért lát. – Az csupán,Ki vágyik tréfa s pajzánság után,Pajzs-csörgésen kap, vagy bohóczra vár,Ki hosszu, tarka, torz ruhába’ jár:Fog megcsalódni. Mert, tisztelt közönség,Olyasmivel a valóság köntössétTarkázni, mint bohócz és léha hadonák:E sérelmet meg nem bocsátanák,Kik abba’ bizva jöttek ide fel,Hogy lelkök itt komoly valóra lel.Azért – mivel ti vagytok, hallom, mostanA legmiveltebb nézők a városban –Legyetek oly komolyak, mintha ittTörténetünk való alakjaitLátnátok bennünk: a mint éltek ők,Hatalmasak, nagyok, fényben dicsők,Uszályuk a tömeg… és rögtön arra:Mint fordul a fény elvetett nyomorra!S ki akkor is még vig tud lenni: énHiszem, hogy az sir násza ünnepén!

ELSŐ FELVONÁS.



I. SZÍN.

London. Előszoba a palotában.

Egyik ajtón Norfolk herczeg, másikon Buckingham herczeg és lord Abergavenny jőnek.

BUCKINGHAM.

Szép jó napot! Örűlök! S hogy van ön,Mióta a franknál találkozánk?

NORFOLK.

Jól, köszönöm nagysádnak, s egyre mégFris bámulója az ott látott csodáknak.

BUCKINGHAM.

Engem szobámban, rossz láz tarta foglyúl,Midőn a két dicső nap, a világKét fénye, ott az Andren völgyibenTalálkozék.

NORFOLK.

Guines s Arde közt. Ott valék,Midőn egymást köszönték, még lovon;S mikor leszállva, szoros ölelésÁltal egygyé forrottak! – Igy együtt:Hol az a négy király, a ki fölérnéSúlyával e kettős egyet?

BUCKINGHAM.

EgészIdő alatt a négy fal rabja voltam!

NORFOLK.

Oh, ritka pompa láthatása lőnNagysádra nézve veszve! Mondhatom:Nőtlen legény volt még a fény eleddig;Ott nősüle – s pedig rangján fölül.Minden nap túltett az előbbenin,Mig az utolsó midet elnyelé.Ma a frank, merő aranyban, mint megannyiBálvány ragyogott. Holnap AngliátVarázslók Indiává: minden ember,Mint egy-egy bánya állt; apródainkKis arany khérubok; magok a hölgyek, oly



Terhhez szokatlan’, úgy lihegtek aNagy pompa, kincs alatt; erőködésökVolt a pirositójok. Most e lőnPáratlannak kiáltva: majd amazTevé czudar koldussá, annyivalMúlván felül. A két király – egyenlők –Majd föltünék, majd elhomályosúlt,Csak a szerint, hogy melyik volt jelen.Ki melyiket látta, azt magasztalá.S ketten ha voltak együtt: minden aztVallá: csak egyet lát, s nem merte aLegjobban értő összemérni, vagyBirálni őket. S ha e két nap (igyNevezzük) harsonákkal fölriasztáA lovagok szivét: képzelhetetlenLőn ott kivíva. Mi addig meseS merő nagyítás volt: most hihetőS valószinű lőn.

BUCKINGHAM.

Ejh! tulozza ön!

NORFOLK.

Becsűletemre, s a mily igazánValaha szóltam: a legékesebbEléadás csak elvesz a valóból,Mely önmagának ékes nyelve volt.Minden remek volt! Semmi pártütésA tiszta rendet meg nem zavará, melyMindent a legjobb fénybe állitott;S tisztét betölté mind, a legkisebb is!

BUCKINGHAM.

S ki volt vezére? vagy ez ünnepekSok lánczszemét ki tartá egybe’? – Mi?

NORFOLK.

Valóban egy olyas, kiben az ilyMunkára nem keresnénk hajlamot.

BUCKINGHAM.

S kérem, ki az?

NORFOLK.

Mindennek bölcs s ügyes



Elrendelője: York bibornok úr volt.

BUCKINGHAM.

Vigye az ördög! Minden lébe kanál,A nagyravágyó! E világiasHiu űzelemhez mi köze volt neki?Csodálom, ily czölönk a jóltevőNapfényt mikép foghatja föl s vesziA többi földtűl el!

NORFOLK.

Valóba’, sir,Van benne ily dologra kedv s anyag.Mert ősök nélkül, kiknek érdemeNyit sok utódnak útat, sem magasTettekre nem mutatva a koronaSzolgálatában, sőt nagy pártfogássalSe’ birva, csak – mikép a pók – sajátSzövetébül, azt mutatja meg, miképTör néki útat önnön érdeme,Mit ég adott, s mi néki a királyMellett az első helyet szerzi meg.

ABERGAVENNY.

Azt nem tudom: mit adott az ég neki –Vizsgálja élesebb szem azt; – de gőgjétLátom ki minden ízén. Hol vevé azt?Ha nem pokolbul: úgy az ördög egyFukar, vagy már kiadta mindenét,S ő, önmagában, uj pokolt teremt.

BUCKINGHAM.

E frank kalandban is mi a manótMerészle: a király tudtán kivülKiválogatni a kiséretét!Czérnára füz minden nemest, s belőlökÚgy válogatja, kikre sok tehertS minél kevesb dicsőséget rakand!S a kit kiír, bár a magas tanácsotCsak meg se’ kérdve: annak menni kell.

ABERGAVENNY.

Van rokonom – de három legalább –Kik ezzel oly csorbát ejtének ősÖrökjükön, mit az aligha fogValaha kiheverni.



BUCKINGHAM.

Oh bizonySoknak letört a háta, kik e nagyPompába’, földjöket vevék reá!S mit szült e balgaság, ha nem nyomorHajtásait!

NORFOLK.

Aggódva gondolámGyakran, hogy e köztünk s a francziaKözötti béke meg nem éri, aMibe került a megkötése!

BUCKINGHAM.

ÉsMikor reá az a vihar kitört:Mindenki jós lőn s össze sem beszélveMind egyezőleg jóslá, hogy e vészA béke köntösét megtépve, gyorsVégét jelenti annak.

NORFOLK.

Az világos!A frank belőle gúnyt űz már, s kezet tettBordeauxban áruinkra.

ABERGAVENNY.

Hát ezértKüldték el a követjét?

NORFOLK.

Biz azért.

ABERGAVENNY.

Takaros egy szövetség, s drága áronVásárlva!

BUCKINGHAM.

Mind a nagyon tisztelendőBibornok úr müve!

NORFOLK.



Nagyságod engedelmivelMindenki tudja, a bibornok úrS nagysád között minő magán-viszály van.Tanácslom – és fogadja ezt egy olySzívtől, mely önnek üdvöt, jót kiván –Tekintse a bibornok befolyásátBosszúja mellet; és gondolja meg,Hogy bármi gonoszt szándékol, eszközeSohsem hiányzik. Nagysád ismeriTermészetét: bosszúálló; s tudom,Hogy kardja éles s szintoly messzi ér;S hová nem érne: oda elhajitja.Fogadja meg tanácsom’: üdvös azNagysádra nézve. – Ím itt jő a szirt,Melyet, tanácslám, hogy kerüljön.Wolsey bibornok, ki előtt a táskát viszik; több Testőr, két Titkár papirokkal, jőnek. A bibornok, amint átmegy, szemét Buckinghamre szegzi s ez viszont reá. Mindketten megvetőleg.

WOLSEY.

A Buckingham herczeg sáfára? –ah!Hol vallomása?

1. TITKÁR.

Itt, kegyelmes úr.

WOLSEY.

S személyesen kész?

1. TITKÁR.

Kész, kegyelmes úr.

WOLSEY.

Jó: ugy kisül minden. S Buckingham e



Kevély tekintetet felejti majd! (Wolsey és Kisérete el.)

BUCKINGHAM.

Ez a szelindek mérges száju ám;Legjobb aludni hagynom. – Hah! a koldusTintája több a nemes vérinél!

NORFOLK.

Miért e hév? Kérjen mérsékletetMylord az égtül: ez az egyetlen ír,A mely baján segit.

BUCKINGHAM.

Szemébül isMagamra rosszat olvasok. Lenézett,Mint egy silány inast! E perczben isMegront, tudom. A királyhoz mene;De megyek én is s szembe szállok.

NORFOLK.

OhNe, sir. Haragja hadd kérjen tanácsotEszétül: mit tegyen? – Ki meredekreMász, lassan indul. A vak indulatTúlvérü ló, melyet – magára hagyva –Saját tüze kifáraszt. AngliábanNincs senki, önnél jobb tanácsadóm:Legyen magának az most, mi nekemVolt gyakran.

BUCKINGHAM.

A király elé megyek,S önérzetem hangjával torkolomEz ipswichi bitort le; vagy kiáltom:Hogy emberekbe’ nincs már fokozat.

NORFOLK.

Fogadja szóm’; se ne fűtsön oly mohónAz ellenség alá, hogy önmagátÉgesse meg tüzében. Tul-sebesRohammal eltaszitjuk ám a czéltÉs átugorjuk. Hisz a tüz, midőnDagasztja a fövő vizet, habárSokasitni látszik: elemészti azt.



Fogadja szóm’, mylord! Nincs Angliában,Ki önnek jobb tanácsot adhatna, mintSaját maga! Csak szenvedélye lángjátAz ész vizével – nem kioltani –Csak mérsékelni birja!

BUCKINGHAM.

Köszönöm, sir,S megyek, mikép tanácslá. Ám e rútGőgös pimasz – kit nem düh s sárepémNeveztet igy velem, de legerősbHit és igazság s józan öntudat,S bizonyítékok, a kristály pataknálTisztábbak, a mely minden kis kavicstMeglátni enged – oly tisztán tudom,Hogy áruló!

NORFOLK.

Ne mondja: áruló!

BUCKINGHAM.

De mondom, a király előtt; s erősMint sziklapart, lesz a bizonyíték!Várjunk: e szentes róka, vagy talánFarkas, vagy mind a kettő (mert a milyRagadozó: szintoly ravasz, s a milyMohó a rosszra: szintoly kitanultAzt végbevinni; benne hivatalS lelkűlet egymást kölcsönös hatássalFertőzteték meg) csakhogy mint ithon,Frankhonban is pompázhassék, vevéReá urunkat, a királyt, e fényesTalálkozásra és e frigyre, melyTömérdek kincset elnyelt, s széttörék,Mint egy pohár kiöblitésekor.

NORFOLK.

Ugy van!

BUCKINGHAM.

Csak türelem, sir. E ravasz bibornok,A békepontokat tetszésekéntForgatta; és a melyre rákiálta:„Igy jó lesz!” ugy lett, bár többet nem ért, mintMankó a holtnak; ámde udvaroncz-Papunk tevé, tehát jó, mert a nagy



Wolsey, ki nem hibázhat, tette. Jó!Tovább mi jő. Szakasztott kölyke ezA vén eb árulásnak! Károly császárOly szin alatt, hogy nénjét a királynétJó látogatni – szin csupán, mivelWolsey urammal sugdósodni jött –Fennyen vonúl be; attól tartva, hogyA két király – mienk s a frank – közöttiTalálkozás s frigy néki kárt tehet(Volt is valami benne!), titkon aBibornok úrral alkuvék; hiszem,Sőt rá megesküszöm, kétségtelen, hogyElőbb adott a császár pénzt, mig őIgéretet; s igy, ki se’ mondva még,Megnyerve volt már mind, a mit kivánt.S mikor az út megrakva, és arany-Közve állt: a császár azt kivánta,Hogy a király szivét fordítsa elA franczia frigytől és bontsák fel azt.Ugy lett. De tudja meg most a király,S mindjárt meg is tudandja általam,Mint adja el becsületét e pap,Saját hasznára!

NORFOLK.

Fáj, hogy róla eztKell hallanom, s ohajtanám, legyenCsak félreértés!

BUCKINGHAM.

Egy betűnyi sincs!Szakasztva úgy állítom őt elé,Mint nem soká leálarczozva lesz.Brandon, előtte fegyveres Őr, utána két Őr, jő.

BRANDON.

Tudod, mi tiszted, őr: hajtsd végre.

ŐR.

Sir,Mylord Buckingham herczeg, Hereford,Stafford s Northampton grófja, foglyom aKirály nevében, felségsértés miatt

BUCKINGHAM.

(Norfolyhoz).



Csak nézze meg mylord! Nyakamba hullt.A háló! Árulás s csel ejte meg!

BRANDON.

Fölötte fájlalom, hogy önt, mylord,Rabúl, s e dolgot ily gyászvég feléKell im vezetnem. Ő felsége igyAkarta, nagyságodnak jőni kell aTowerbe.

BUCKINGHAM.

Hasztalan hivatkozomÁrtatlan életemre. Rajtam olyÁrnyék nehezlik, melytől legfehérbRészem setét lesz. Hát legyen meg ebbenS mindenben Isten akaratja! ÉnMeghajlok. Oh lord Aberga’ny, IstenVeled!

BRANDON.

Nem! ő is jő. Király parancsa,Hogy ön is a Towerbe megy, mig őFelsége nem határoz.

ABERGAVENNY.

Mint a herczegMondá: legyen meg Isten végzete.Meghajlok a király tetszésinek.

BRANDON.

Itt a király parancsa: MontacuteLordot befognom, és a herczeg úrPapját, de la Car Jánost, valamintTitoknokát, Peck Gilbertet.

BUCKINGHAM.

Ugy, úgy!Mind összeesküvők! – No, nincs-e több?

BRANDON.

Egy karthauzi még –

BUCKINGHAM.



Oh! Hopkins Miklós?

BRANDON.

Az.

BUCKINGHAM.

Csalfa volt sáfárom; a dicsőBibornok őt vevé meg! ÉletemArasznyi csak már. A szegény BuckinghamÁrnyéka vagyok; azt is már homályFelhő takarja, a mely elvevéFényét napomnak. – Mylord, Isten velünk. (Mind el.)

II. SZÍN.

A tanácsterem.

Harsonák Henrik király, Wolsey bibornok vállára támaszkodva jő. Utánok a Tanácsurak, sir LovellTamás, Tisztek, Kiséret.

HENRIK.

Éltem s egész valóm hálálja eNagy gondodat! Mord öblü pártütésTorkában álltam: néked hála, hogyElforditád azt. – Állitsad elénkA Buckingham sáfárát: enmagamHalljam, mikép tesz ujra vallomástUra bűnéről s pontrul pontra mintIsmétli vádait.A király elfoglalja trónülését. A tanács-urak helyeikre ülnek; a bibornok a király lába mellettjobbról. Kivül zaj, kiáltás: „Helyet a királynénak!” Katalin királyné jő, Norfolk és Suffolkherczegektől vezetve. Letérdel. A király feláll trónjáról, fölemeli, megcsókolja s maga mellé ülteti.

KATALIN.

Hadd térdelek még. Esdeklő vagyok.



HENRIK.

Kelj föl, im itt helyed. KivánatodFelét ne mondd ki, mert magad birodFele-hatalmunk’; a másik felét– Még ki se’ mondva – megadók. Nevezd meg,Mit kérsz, s legyen meg.

KATALIN.

Felség, köszönöm!Hogy a király szeresse önmagát,S e szeretetben föl ne adja ön-Becsűletét s állása szent dicsét:Kérésem ennyi.

HENRIK.

Folytasd, drága nőm!

KATALIN.

Panaszszal ostromolnak, és sokan,S leghűbbjeink: hogy népednek sulyosSérelme van. Parancsok mentek aNéphez, melyek kitéptek a szivekbőlMinden hűséget; s bár ebben, nemesBibornok úr, terád van keserűS fő-fő panasz, mint szerzőjére aSanyaru sarcznak, de urunk királyunk– Kinek nevét mocsoktul óvja ég –Maga se’ ment a tiszteletlenülVádló szavaktul, hangoktól, mik a



Jobbágyhűséget összetörve, csaknemNyilt pártütésnek látszanak.

NORFOLK.

De sőtNem „látszanak” s nem is „csaknem”. ValóbanNyilt fölkelés. Mert a nagy sarcz miattA gyárosok, nem birva tartaniMunkásaik’, szétküldték mind a sokFonót, szövőt, kallóst, takácst, a kik,Mást nem tanulva, éhtől üzve, mostKétségbeesetten néznek a komorJövőbe. Lázadoznak s soraikbanKüzd a veszély!

HENRIK.

Nagy sarcz? miféle sarcz?Bibornok úr, ha mint magunk is, eDologba’ vád alatt állsz: valamitTudsz-é e sarczról?

WOLSEY.

Felség, megbocsát,Országügyekről én csak némi résztTudok, s csak úgy vagyok többek közöttA sorban én is.

KATALIN.

Nem, uram, te sem tudszTöbbet, mint más; de te kovácslod azt,A mit mindenki tud – nem tudni bárInkább szeretné, ámde kénytelenFelőle tudni. E sarcz is, mirőlTudni kiván királyom, róla bárCsak tudni is gyász, s a ki hordja, annakHátát töri, e sarcz, mondják, a teEszméd, műved. Ha nem: valóban, ezMéltatlan és nehéz vád!

HENRIK.

S csakugyanSarcz? Mily nemű? Hadd hallom, mily neműSarcz az?

KATALIN.



Sokat koczkáztatok, nehézPróbára téve tűrelmed’; de biztatKegyes bocsánatod igérete.A nagy nyomort egy rendelet szülé, melyMindekitől értéke hatodátKövetelé s azonnal; az ürügyE szörnyü sarczra: a frank háboru.Ez minden ajkat szidalomra nyit;Kiköpve a hűség; s hideg szivekbenMegfagy a kötelesség; a hol egykorImák lakának, átok ül; magaAz engedelmesség az indulatSzolgája lőn. Oh vajh’ minél előbbIntézze ezt felséged el! Bizony nincsSürgősb ügy ennél!

HENRIK.

Istenemre, eztFájlalva hallom.

WOLSEY.

Én részemrül eTárgyban csak egyes véleményt adékS azt is komoly s tudós tanács után.Ha bősz s tudatlan nyelvek rágalommalIlletnek – engem s tettimet nem értve,S mégis birálva – mondhatom, hogy ezA magas helyzet átka, az erénySzokott tövises útja. Nem szabadLetérni pályánk útáról, csupánMert rágalom bánt; mint az uj hajótRabló halak kisérik szüntelen,Bár semmi hasznuk abban, csak hiuHajtó vadászat! Olykor legnemesbTettünket a gonosz s bárgyú itéletRossznak kiáltja, vagy tagadja, hogyMi tettük; míg a rosszat, mert talán,Hogy szembe ötlőbb, égig emeli.Ha állanunk kén’, attól félve, hogyMozdúlatinkra gúnyt s gáncsot vonunk:Akár a földbe vernénk gyökeret,Vagy mozdulatlan ülnénk, mint szobor.

HENRIK.

Jól alapult és bölcs tettet nem érKétely soha; de példa nélküliTett önmagába’ hordja a félelemMagvát. Van-é előzmény, példa ily



Nagy sarczra? Nem hiszem. S nem kelleneA népet a törvénytől elszakitniS önkényre fűzni. – Hogyan? MindeneEgy hatodát? Irtóztató adó!A fárul igy gyümölcsöt, lombot, ágat,Mindent letépünk, még a törzsből isEgy részt, s ha meghagyók is gyökerét,Nedvét a lég elszíjja. Mindenüvé,Hol e parancs áll, menjen uj parancs,És közbocsánat mindannak, ki eNagy sarczot megtagadta. Kérem önt,Nézzen utána: önre bizom.

WOLSEY.

(titkárához, halkan).Egy szót!Minden megyébe a király kegyesParancsa menjen. A sérelmesekEngem okolnak; ird meg, hogy sajátKözbevetésem szerzé a parancsVisszavonatását s a király kegyét meg.A többiről majd útasítalak. (Titkár el.)Buckingham Sáfára jő.

KATALIN.

Sajnálva hallom Buckingham felől,Hogy elvesztette fölséged kegyét.

HENRIK.

Szánják sokan. Tanúlt, nemes lovag,És ritka szónok; természettül őIgen sokat nyert; tudományban isPéldányul állhat sok tudós előtt.Mástól segélyre nem szorúl. De nézd,Ha mind e szép tulajdon rossz irányt vesz’,– Romlott levén a sziv – mind bűnre vál’,Tizszer rútabbra, mint a mily dicsőElőbb vala! Lám e tökélyes ember,E fél csoda, kit, a mikor beszélt,Bűvölten halgatánk s órákat isCsak perczeknek érzénk, ő most, asszonyom,Előbbi báját rútra forditá, olyUndokra, mintha egy pokol mocsártKent volna rá! – Maradj csak s dolgokatHallandsz felőle (itt ez, megbizottSáfára volt), miknél gyászt ölt fel aBecsűlet. – Ismételd az elbeszéltGazságokat! Nem érezhetjük őket



Elég kevéssé, és nem hallhatunkElég sokat felőlük.

WOLSEY.

Állj eléS mondd bátran el, mit a herczeg felől,Mint hű alattvaló, kipuhatoltál.

HENRIK.

Bátran beszélj.

SÁFÁR.

Először is naponkintSzokása volt, azzal fertőzni mindenSzavát szünetlen, hogy ha a királyUtódtalan hal el, a koronátMajd ő keríti kézre; szó szerintHallám saját szájából ezt, vejeLord Abergan’ny előtt; és szinte akkorBibornok úrra bosszút esküvék.

WOLSEY.

Jegyezze meg felséged a fogamzóBűnt, kérem, ebben: felségedhez ilyRossz indulattal lévén, mint kivánFelségeden kivül barátinakIs ártani!

KATALIN.

Ugyan bibornok úr,Legyen keresztyén irgalmú!

HENRIK.

Tovább!Szólj, s mire épité, holtunk után,Jogát a trónhoz? Hallád valaha,E pont iránt mikép nyilatkozott?

SÁFÁR.

Ebbéli álmát Hopkins NicolasEgy jóslatára épité.

HENRIK.



Ki voltE Hopkins Miklós?

SÁFÁR.

Karthauzi barát;A gyóntatója, a ki szüntelenKirályi álmakkal táplálta.

HENRIK.

S eztHonnan tudod?

SÁFÁR.

Kevéssel azelőtt,Hogy felséged Frankhonba útazék,A Rózsa-háznál, a pultney-i szentLőrincz kerűletében mulatott aHerczeg. S velem beszélve, kérdezé,Mit mondanak felséged útja felőlLondonban? – Félnek, felelém, hogy aFrank csalfa lesz, s felségedet veszélyÉrendi. – Erre herczegem: Való,Van félni ok, s aggódik maga is,Hogy bételik egy szent barát szava,„Ki – mondá – többször énhozzám üzent,Kéretve, hogy káplányom’, de la CarJánost bocsássam el hozzá, mivelEgy fontos ügybe’ mondandója van.Aztán, a szent gyónás pecséte mellettMegesketé, hogy a mit fölfedend,Rajtam kivűl egy léleknek se’ mondja;S igy szóla ekkor, vontatott komolyHangon: Se a király, se magva, eztMegmondd a herczegnek, föl nem virúl:Azért a nép kedvét keresse, mondd meg,Mert egykor ő birandja Angliát.”

KATALIN.

Ha nem csalódom, te sáfár valálA herczegnél, s a bérlők vádaiMiatt lől elmozdítva. Jól vigyázz,Nehogy bosszúból egy derék nemestTerhelj; s nemesbet: lelkedet veszitsdÖrökre el! Ismétlem, jól vigyázz,Sőt kérlek erre.

HENRIK.



Hagyjad őt. – Tovább!

SÁFÁR.

Lelkemre, szent igaz minden szavam.Mondám uramnak: hát ha e barátotPokol varázs csalá meg; s hogy minőVeszélyes igy kérőzni valamelyEszmén, mig tettre érik; már pedigUgy lesz, ha benne hisz. „Csitt – igy felelt –Káromra nem lesz.” S még hozzá tevé:„Halt volna csak meg multkor, hogy betegVolt a király: bibornok uram fejeS Lovell Tamásé mi hamar után-Gurult vala.”

HENRIK.

Mit? ily gonosz? BizonyGonosz egy ember! Tudsz-e többet is?

SÁFÁR.

Tudok, királyom!

HENRIK.

Szólj.

SÁFÁR.

Greenwichben egyszer,Midőn felséged Blomer VilmosértA herczeget megfeddé –

HENRIK.

Ugy! Tudom!Hűbéresem volt, s a herczeg vevéSzolgálatába mégis. – Nos, mi volt?

SÁFÁR.

„Ha – szólt – ezért bezárat, példaúl aTowerbe, gondolám: eljátszanámA szerepet, mit boldogult atyám aBitor Richárddal készült játszani,Mikor Salisburyban őelébeKérezkedék, s ha bébocsáttatik,Kését szivébe döfte volna.”



HENRIK.

Oh!Bősz áruló!

WOLSEY.

Nos, asszonyom, ha ezSzabad: vaj ő felsége élhet-é?

KATALIN.

Isten vezérlje mindezt jóra!

HENRIK.

MégValami nyomja szivedet; beszélj.

SÁFÁR.

Majd, „atyj’ura” s a „kés” után, megállt – igy –S félkeze tőrén, fél meg a szivén,Szemét meresztve, szörnyet esküvék,Mondván: ha véle rosszul bánnak, őMajd túltesz apján, ép a mennyiA végrehajtás túl az ingatagSzándékon.

HENRIK.

Annak elejét vevők,Kését szivünkbe döfje: mert rabunS törvény előtt áll. Ha kegyelmetNeki a törvény: jól jár véle; haNem: tőlem azt ne várjon. Mert való,Hogy undok és veszélyes áruló! (Mind el.)

III. SZÍN.

Szoba a palotában.

A lord Kamarás és lord Sands jőnek.

KAMARÁS.

Hogyan! mindenkit oly csodás alakbaÖltöztet a frank bűvölet?



SANDS.

Az újDivat, legyen bár még oly bolond.S bár férfiatlan, szörnyü ragadós.

KAMARÁS.

Ugy látom én, mit egyszerü fajunk aFranknál tanult, mindössze is nehányArczfintorítás, s oly gonosz pedig,Hogy a ki látja, akár megesküszik,Mikép ez orr miniszter volt PipinS Klotár királynál, oly nagyot mutat!

SANDS.

És mindnek új a lába, s sánta mind,Hogy ki először látja járni, aztHinné felőlök, pókos lábuak.

KAMARÁS.

Az ám, s ruháik oly veszett pogánySzabásuak; keresztyénségöketBizony levetkezék! – Ej no, mi hír,Lovell Tamás úr?Lovell Tamás jő.

LOVELL.

Igazán, urak,Mást nem tudok, mint az új falragaszt,Mely ép a várkapun függ.

KAMARÁS.

S az miről szól?

LOVELL.

Világjárt ifjainkról, kik az udvartDivat-, szabók-, s vitákkal töltik el.

KAMARÁS.

Azon örűlök! Tán-e monsieur-kMost majd belátják, hogy lehet müveltLovag, ki a Louvret nem látta is.

LOVELL.



Vagy mondjanak le (ez a rendelet)A balga tollról és a frank divatFoszlányiról s mi hozzá tartozik:Mint párbaj, tűzijáték, s mind, mivelA nálok érdemesbeket kijátszszák,Tanult fogásaikkal; mondjanak leToll lapta-, nagy harisnya- s más egyébIly babonákról, kurta s felfujottNadrágaikról, s mind, mi francziásRajtok, s megint okosan járjanak;Vagy menjenek divatjokkal oda,Honnan hozák, ott „cum privilegio”Viselhetik feslett ruháikat,S lehetnek ám nevetség tárgyai!

SANDS.

Ideje volt e gyógyításnak: olyterjedt a kór.

KAMARÁS.

De hölgyeink, tudom,Bánkódni fognak e rongyok miatt.

LOVELL.

Bú lesz elég! Sok kóbor kurafiKönnyű szerén fogá meg asszonyinkat:Egy hegedű, egy pár dal, s oda vannak!

SANDS.

Az ördög hegedülje őket el! – Jó,Hogy elmentek! Javithatatlanok.Most egy becsűletes falusi lord is,Mint im magam, ki eddig hátra voltSzoritva, szóhoz juthat; s ugy hiszem,Helyét megállja még a tánczban!

KAMARÁS.

Ugy, ugy,Lord Sands! Hisz ön nem hányta még el aCsikó-fogát!

SANDS.

Nem ám, s nem is fogom,Mig egy fogam lesz!



KAMARÁS.

Sir Tamás, s hováIndult kegyed?

LOVELL.

Bibornok úrhoz. ÉsLordságod is hivatalos.

KAMARÁS.

Vagy ugy!Ma vacsorát ad, és pedig nagyot,Sok lord- s ladyknek. Ott lesz, tudom, azOrszág virága, színe.

LOVELL.

IgazánJólelkű, bőkezű pap; mint a föld,Áldásban oly dús, s juttat harmatábulMindenfelé.

KAMARÁS.

Bizonynyal, ő nemes!S csak a gonosz nyelv mondhat róla mást!

SANDS.

Ő teheti, van módja rá. FukarságŐbenne rútabb volna bárminőeretnekségnél. Ily állásba’ kell,Hogy bőkezű legyen az ember, mert valódiPéldányul áll.

KAMARÁS.

Igaz; de ritka ád olyPéldát, mikép ez. – Kün vár csolnakom;Lordságod is velem jöhet; s jerünk is,Jó sir Tamás, mert elkésünk; pedigAzt nem szeretném, mert sir Henry GuilfordÉs én fogadjuk a vendégeketA házi úr helyett. – Ha tetszik –

SANDS.

Én,



Mylord, szolgálatára állok. (Mind el.)

IV. SZÍN.

Elfogadó terem a York-palotában.

Zene. Mennyezet alatt kis asztal a bibornok számára; egy nagyobb, teritve, a vendégek számára. JőnekBullen Anna, több Lord és Lady, Urhölgyek, mint vendégek az egyik ajtón. Sir Henry Guilford elejökbe,a másikon.

GUILDFORD.

Szép hölgyek, ő kegyelmessége, aBibornok üdvözöl; ez éjt a vigÖrömnek és nagyságtoknak kivánjaSzentelni; és reméli, e vidámCsoportba’ nincs, ki külről gondjaitBehozta volna; ő mindenkit oly jóKedvűnek óhajt, mint jó társaság,Jó zene, jó bor, jó fogadtatásCsak tehetik. – Ah, ily későn, mylord?Lord Kamarás, lord Sands, sir Lovell jőnek.Nekem elég volt e szép társaságraGondolnom: lelkem szárnyat ölte.

KAMARÁS.

Oh!Ön ifjú még, sir Guildford.

SANDS.

Hallja, sirLovell Tamás, ha a bibornok úrAz én világi vágyaim felétBirná csak: itt e szépek közt nehány,Oly lakomába’ részesülne, mégAlvás előtt, mi jobban izlenék



Nekik is, azt hiszem. – Szép társaság,Lelkemre mondom.

KAMARÁS.

Oh, ha egykettőnekLordsága volna gyóntatója –

SANDS.

BárVolnék! Mi könnyü volna a vezeklés!

KAMARÁS.

Mily könnyü, kérem?

SANDS.

Mint egy pelyhes ágy.

KAMARÁS.

Szép hölgyeim, tessék leülni. – SirGuildford, rendezze, kérem, amaz oldalt,Majd én emezt. – Ő kegyelmessége isItt lesz azonnal. – Nem, szép hölgyeim,Tarkázni kell, mert megfáznak különben:„A hol hölgy hölgyet ér, ott leesik a dér.”Lord Sands, kegyed hevitse föl kicsinyt:Üljön közéjök kérem.

SANDS.

Istenemre,Ezt köszönöm. Szép hölgyek, engedelmet! Bullen Anna s egy más Hölgy közé ül.)Ha vadakat találnék mondani:Bocsánatot! Apámtól örököltem.

ANNA.

Tán csak nem őrült volt?

SANDS.

Őrült? Igen,Felette őrült (ugymint szerelemben);De nem harapott ám, csak mint íme, én,Egy lélekzettel csókolt huszat is! Megcsókolja Annát.)



KAMARÁS.

Ez jó; derék! No immár helyt vagyunk.Urak, önökre kárul a hiba,Ha hölgyeink duzzogva hagynak el.

SANDS.

Engem, mylord, ne féltsen kis körömben!Harsonák. Wolsey bibornok Kisérettel jő s elfoglalja helyét az emelvényen.

WOLSEY.

Üdvözlek, úri kör. Hölgy vagy lovag,Kinek ma kedve nincs, nem jó barátom.Üdvözletem’ ismétli e pohár, melyMindnyájatokra szól! (Iszik.)

SANDS.

KegyelmességedIgen kegyes! Hol egy nagy billikom,Öblébe hálám hogy beférjen, és aSok szótól megkiméljen!

WOLSEY.

Jó mylord Sands,Lekötelez. – Igyék szomszédiért! –Szép hölgyeim, mily hallgatók! – Urak,Kinek hibája ez?

SANDS.

Várjunk, mylord,Mig a piros bor arczaikba száll:Majd ők beszélnek és mi hallgatunk.

ANNA.

Lord Sands, mi játszi ön!

SANDS.

Kivált ha énVálasztanám a játszmát! Drága hölgy,Im e pohár öné: fogadja el,S meglátja –

ANNA.



Ön nem fogla látni azt!

SANDS.

Nem mondtam-é, hogy majd beszélnek ők? (Kün dob, harsona, mozsarakat sütnek el.)

WOLSEY.

Mi ez?

KAMARÁS.

Tekintse meg csak valaki. (Szolga el.)

WOLSEY.

Mi harczi hang! – Nem, ne ijedjenek meg,Szép hölgyeim! Önöket még a harczIs megkiméli.Szolga visszajő.

KAMARÁS.

Nos mi volt az?

SZOLGA.

EgyVendégcsoport: uraknak látszanak.Bárkájok’ elhagyák s a partra szálltak,Mint idegen királyoktól jövőFényes követség.

WOLSEY.

Drága kamarás úr,Menjen eléjök; ön tud nyelveket;Fogadja, kérem, fő rangjok szerintS vezesse hozzánk, a hol ennyi bájHintendi rájok égi sugarát.Menjen vele kiséret. (Kamarás kisérettel el. Mind fölkelnek; az asztalok elvitetnek.) MegzavartákA vacsorát. De kárpótlást nyerünk.Kedves egészségükre, s ujbol isÜdvözlöm önöket, mindannyian.Zene. Henrik király, Urak mind álarczosan, pásztoroknak öltözve. Lord Kamarás előttök.Egyenesen a bibornok felé tartva, tisztelettel üdvözlik.



Nemes csoport, mivel szolgálhatunk?

KAMARÁS.

Nem tudnak angolul s tolmácsokulFölkértek engem. Hírét hallva, hogyMa este itt e bájos társaságFog összejőni: meg nem állhaták– Oly tisztelői a szépségnek ők –Hogy el ne hagyják nyájaik’ s kegyesEngedelmével nagysádnak, e dicsőBájkörbe lépve, a gyönyörnek egyRövidke órát ne szenteljenek.

WOLSEY.

Kérem, mylord, jelentse ezt nekik:Nagy tisztelet szegény házamnak ésNekem. Ezerszer köszönöm; s ohajtom,Mulassanak jól. (Hölgyeket választanak a tánczra. A király Bullen Annát hivja föl.)

HENRIK.

Legszebb kéz, melyetValaha fogtam! Oh szépség, maigNem ismerélek!

WOLSEY.

Mylord –

KAMARÁS.

Kegyelmes úr –

WOLSEY.

Menj, s mondd nekik,Hogy lenni kell közöttük egy olyannak,Ki im e helyre nálam érdemesb,Kinek, ha tudnám, melyik az, szivesenAdnék helyet.

KAMARÁS.

Azonnal.(Kamarás az álarczosokhoz megy; beszél velük s visszatér.)

WOLSEY.



S mi a válasz?

KAMARÁS.

Hogy van közöttük oly, elismerik.De azt kivánják, hogy, kegyelmes úr,Magad találd ki, melyik az, s csak úgyFoglal helyet.

WOLSEY.

Kisértsük meg tehát. (Leszáll székéből.)Bocsássatok meg, jó urak! SzabadKözöttetek királyt választanom? (A királyt kijelöli.)

HENRIK.

Reá találtál.(Leveszi álarczát.) Bájos társaságotTartasz, bibornok úr. Helyes, mylord!S szerencse, hogy egyházi férfiuKegyelmességed; máskép rosszra isVélném.

WOLSEY.

Örűlök, hogy felséged ilyTréfás.

HENRIK.

Egy szóra kérlek, kamarás:Ki az a szép hölgy?

KAMARÁS.

A Bullen TamásLeánya, felséged szolgálatára,Az ő felsége udvarhölgyeiKözül való.

HENRIK.

Az égre, szép falat! –Édes szivem, illetlen volna, ígyA táncz után meg nem csókolnalak.Urak, ez a pohár járjon körűl!



WOLSEY.

Hé, sir Lovell, kész-é az asztal, aKülön teremben?

LOVELL.

Kész, kegyelmes úr.

WOLSEY.

Felséged, félek, fölhevült a tánczban.

HENRIK.

Félek, hogy igenis föl.

WOLSEY.

Itt a mellék-Teremben üde lég lesz.

HENRIK.

Minden úrVezesse hölgyét. Drága párom, énSe hagylak el még. Jó bibornokom,Legyünk vigan. Kedvem van egynehányPohárt ürítni e szép hölgyekért,S még egy komolyt velök lelejteni.Majd álmodozzunk aztán, hogy ki milyKegyükben áll. – Föl, szóljon a zene! (Zene. Mind el.)



MÁSODIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Utcza.

Két Nemes jő, szembe.

1. NEMES.

Hová ilyen sietve?

2. NEMES.

Jó napot!A törvényszékhez indulék, a nagyBuckingham sorsát hallani.

1. NEMES.

E fáradástól megkimélem önt.Már vége; még a volt csak hátra, hogyVigyék el a rabot.

2. NEMES.

Ott volt kegyed?

1. NEMES.

Ott.

2. NEMES.

Mondja el, kérem, hogy volt, mi volt?

1. NEMES.

Azt könnyü eltalálni.

2. NEMES.

Hát bűnösnekTaláltatott?

1. NEMES.

Annak, s el is itélték.



2. NEMES.

Sajnálom!

1. NEMES.

Oh sokan sajnáljuk őt!

2. NEMES.

Kérem, beszélje csak!

1. NEMES.

Kevésbül áll. ANagy herczeg a sorompók közt megállt,S a vád daczára folyvást büntelennekVallá magát, s erős okfegyverekkelFogá föl a törvény csapásait.A közvádló meg egyre nyomozást,Tényálladékot és különbözőTanúk vallásit hajtá, kiket aHerczeg magával szembesiteniS ott viva-voce kivánt hallani.No, erre volt sáfára jött elő,Titkára sir Peck Gilbert, s John de Car,A papja, s még az ördöngös barátHopkins, ki őt e bajba vitte.

2. NEMES.

Az,Ki jóslatokkal ámitá?

1. NEMES.

Az ám.Mind terhelék őt. Ő a vádakatPróbálta megkerülni s nem tudá.Birái erre – mit volt tenniök? –A felség-árulás bűnében el-Marasztalák. Sokat s szépen beszéltÖnvédelemkép’; ám csak annyit ért:Szánták talán, de számba nem vevék.

2. NEMES.

S mind erre ő hogy viselé magát?

1. NEMES.



Mikor megint előidéztetett,Halál harangját, az itéletetHallgatni: félelem fogá, erősenIzzadt, s hadart valamit, nagy haraggalS rosszul; hanem magához jött hamarS végig nemes nyugalmat mutatott.

2. NEMES.

Csak nem fél a haláltól?

1. NEMES.

Nem hiszem,Oly gyönge sohse volt. De a halálOkára tán bosszús.

2. NEMES.

Kétségtelen,Hogy ebben a bibornok keze volt.

1. NEMES.

Valószinű; minden reá mutat.Először is: Kildair elmozditása,Ki Irland kormányzója volt, s helyébeSurreyt nevezték, s oly sietve küldék,Nehogy ipát segitse hon.

2. NEMES.

CzudarKiszámitott egy államcsiny!

1. NEMES.

No majdHa visszajő, majd számot kér. Ez áll:Kit a király kegyel, bibornok úrAnnak hamar talál oly küldetést,Mely messze távolítja.

2. NEMES.

A rendek isMind gyűlölik; s lelkemre, valamennyinTiz ölnyi mélyre kivánnák. ViszontA herczeget mind szeretik, derékJó lelkü Buckinghamnek nevezik,Nemes szív tűkörének.



1. NEMES.

Sir, megálljon,És nézze a bukott nagyságot itt,Kiről beszél!Buckingham jő a törvényszéktől. Előtte Törvényszolgák, bárdjaik élét felé fordítva; két oldaltAlabárdosok. Utána sir Thomas Lovell, sir Nicolas Vaux, sir William Sands. Nép.

2. NEMES.

Jerünk egész közel,S nézzük meg őt.

BUCKINGHAM.

Jó emberek!Kik részvevőn eddig kisértetek,Halljátok egy szóm’, s térjetek hazaS felejtsetek el. Ma mint árulótItéltek el s halnom kell. Ám az égTanúm, s essék a lelkiismeretRám mint a bárd, ha én hű nem valék!Nem vádlom a törvényt, halálomért,A mit talált az, a szerint itélt:Csak mozgatói lettek volna jobbKeresztyén lelküek! Mindegy, akárMinők szivemből megbocsátok. Ám-De bűneikkel ne dicsekedjenekS tovább ne szőjék a leölt nagyokSirján gonosz hálóikat! KülönbenÁrtatlan vérem ellenök kiált!Nem várok én itt hosszabb életetS nem is esdek érte, bátor a királyKegyelme több, mint bűneim lehetnek.Ti, kik szerettetek, kik sirni mertekBuckinghamért még, hű barátai,Kiket hogy elhagy, egyetlen keservS halál szivének: jőjetek velem,Jó angyalokként, végemig. S mikorAz elszakító bárd reám zuhan,Imátok édes vég szentség legyen,Mely szellememnek útat égbe nyit!Előre, Isten nevében!

LOVELL.

Kérem ittNagyságodat, ha szíve ellenemValaha rosszul érze! mielőttTovább megyen, bocsásson meg nekem.



BUCKINGHAM.

Lovell Tamás, mint megbocsátok: ugyNyerjek bocsánatot. S mindenkinekMegengedek. Nem vívhat annyi sérelem,Mit el nem engednék! Harag s boszúNe vesse síri ágyam’! A királynakAjánljatok! S ha kérd: mondjátok el,Hogy már az ég feleútján láttatok.Imáim ő felségeé, s ha lelkemElválik is, csak áldja. Éljen őTöbb évet, mint számlálni még időm van!Kegyes s kegyelve légyen mindörökké!S későn ha elhaland: egy sírüregbeLegyenek ő s a Jóság eltemetve!

LOVELL.

Nagysádat a vizpartig én kisérem,Ott tisztemet sir Nicolas Vaux vesziÁltal s viendi végig.

VAUX.

(a Kisérethez).Kész legyenMinden. Jő már a herczeg. Ott van-éA bárka? Ékitsétek ugy föl azt,Mint illik ily nagy rangú férfihoz.

BUCKINGHAM.

Nem! hagyjuk azt, sir! Rangom most csupánGúny rajtam. Ah, imént, mikor jövék,Buckingham herczeg voltam s connetable;Most csak szegény Bohun Edvárd vagyok.De gazdagabb igy is, mint nyomorultVádlóim: az igazság még enyém;Ők azt sohase’ bírták. Most meg isPecsétlem azt, e vérrel, mely miattŐk nyögni fognak egykor. Hős atyám,Buckingham Henrik – a ki fegyverétElső emelte a bitor RikhárdEllen – mikor segélytelen futott,Banisternél keresve menhelyet;A gyáva szolga őt kiadta, ésPör és itélet nélkül hulla el:Az Isten adjon jó nyugtot neki!Hetedik Henrik trónra lépve hősAtyám halálát szivből fájlalá



S igaz fejdelmi szivvel adta rámRangját, nevét, s mintegy romok közülSzebb létre támasztott föl. Im fia,E nyolczadik Henrik, éltem’, nevem’,Becsűletem’, s mi csak kincsem vala,Most egy csapással elvevé s kiirtE földi létből. – Meg kell vallanom:Itéletem volt legalább, s szegényAtyám fölött ez egy előnyt nyerém;De annyiban sorsunk hasonlatos,Hogy en-szolgáink, a kikben bizánk,Ejtének el. Hitlen, czudar cselédek!De égnek ebben is jó czélja volt.S ti a halótól fogadjátok elE jó tanácsot: hogyha bőkezűkVagytok bizalmatokkal, tartsatokZávárt az ajkon, mert a jó barát,Kinek od’adta kulcsát szivetek,Mihelyt bukástok első szelletétMegérzi, elhagy, mint a csalfa viz,S csak ott jelen meg, hol a mélybe ránthat.Könyörgjetek értem, jó emberek.Elhagylak immár, súlyos életemVég percze itt van. Isten veletek!S ha valamely gyászt kell beszélnetek:Mondjátok el csak estemet. LejártIdőm! Az ég bocsásson meg nekem! (Buckingham és egész Kisérete el.)

1. NEMES.

Oh gyászidő! Félek, nehéz leendAz átok e tett szerzőinek fején.

2. NEMES.

Ha herczegünk ártatlan, szörnyüség!De én nagyobb, tán békövetkezőDolog felől tudnék beszélni, melyMég gyászosabb vón’!

1. NEMES.

Óvjon a nagy ég!S mi volna az? – Sir, tán kételkedikBennem?

2. NEMES.

De súlyos egy titok s erősHűségre bizható csak.



1. NEMES.

Bizza rám,Én keveset beszélek.

2. NEMES.

Bízom önben.Legyen. Minap valami suttogástHallott-e, hogy nejétől a királyElválni készül?

1. NEMES.

Hallottam; de aHír ujra megszünt: mert alig, hogy aKirály fülébe ment, rögtön parancsotKüldött a lord mayorhoz, nagy haraggal:Hogy nyomja el ez álhirt, s a ki mernéTerjesztni, vessen rossz nyelvére zárt.

2. NEMES.

S pedig ez álhir csakugyan valóS naponkint új erőt kap. Bizonyos már,Hogy a király belé kezd. A bibornok,Vagy más valaki, közelében, azÁldott királyné ellen, bosszuból,Kételyt vetett szivébe, mely szegénynekVesztére lesz. Mondják, Campéjus, aToledói bibornok-érsek, e miattJőn épen.

1. NEMES.

Ezt bibornokunk tevé!És csak, hogy a császáron bosszujátTölthesse, mért nem néki adta aToledói érsekséget!

2. NEMES.

A szegetFején találta ön! S nem szörnyűség,Hogy e kegyes nő igya meg levétA szent haragnak? A bibornok úrCzélt akar érni: s királynénk bukik!

1. NEMES.



Irtózatos. – De nyilt hely ez nagyonIly tárgyakat vitatni. Többet isBeszélhetünk majd otthon.(Mind el.)

II. SZÍN.

Előszoba a palotában.

A lord Kamarás jő, levelet olvasva.

KAMARÁS.

– „Mylord! A lovakat, melyekért nagyságod küldött, a legnagyobb gonddal kiválasztottam, betanítottams fölszereltem. Fiatalok s szépek voltak; a legelső ménesből egész éjszakon. Mikor épen indítni akarnámLondonba, érkezett bibornok ő kegyelmességének egy megbizott embere teljhatalommal, s elütöttekezemről, azt adván okul, hogy ura kivánata előbb való bármely alattvalóénál, ha nem a királyénál is: ami, nagyságos uram, egyszerre bedugta a szánkat. –”Félek, hogy ugy van! Jó, hadd vegye el!Ma-holnap ugy is minden az övé! Norfolk és Suffolk herczeg jőnek.

NORFOLK.

Jó, hogy találjuk kamarás urat.

KAMARÁS.

Az Isten hozta, itt, nagyságtokat.

SUFFOLK.

Mivel van elfoglalva a király?

KAMARÁS.

Magába’ hagytam, telve búskomorGond- s kételyekkel.

NORFOLK.

Vaj’ mi gyötri őt?

KAMARÁS.

Hogy házasságra bátyja özvegyévelLépett: e nyomja, úgy látszik, szivét.

SUFFOLK.

Inkább szivével ő nyomult nagyon



Egy idegen nő közelébe.

NORFOLK.

Ugy van.S ezt a hatalmas kárdinál-királyTevé! E vak pap, e szerencse-fiKedvére forgat mindent. Lesz idő,Hogy a király megismerendi őt.

SUFFOLK.

Adná az ég, mert addig önmagátSem ismerendi.

NORFOLK.

S mily szenteskedőS buzgalmas e pap! Im hogy feltöréKöztünk s a császár, királynénk nagy öcscseKözött a békét: a király szivébeNyúl most be, s ott veszélyt, belfurdalást,Kételyt, halál-félelmet hiteget;S mind ezt csupán e házasság miatt.S hogy megnyugtassa a király szivét:Válást ajánl; válást attól, ki mintGyöngy függe keblén húsz nagy éven át,nem vesztve fényét, a ki őt nemesSzent érzülettel, mint az angyalok aFöld jobbjait, oly égien szerette?Ki őt a balsors bősz csapási köztIs áldani fogja… Nemde, szent cselekvény?

KAMARÁS.

Ég óvjon ily tanácstól! – Szent igaz:Mindenki most erről beszél, de mindenHű szív siratja. S a ki csak belátA czélzatokba, vég okúl a frankKirály hugát találja. Tán az égFel fogja nyitni a király szemét,Mely oly soká volt húnyva e merészGazemberen.

SUFFOLK.

S megment e szolgaságtól.

NORFOLK.

Van rá okunk, buzgón könyörgenünk



Szabadulásért, mert maholnap eHatalmas úr apródivá teszenMindannyiunkat. Őelőtte aMás rangja és állása sáragyag, mitTetszés szerint gyúr.

SUFFOLK.

Részemről, mylord,Se szeretem, se félem őt: ez aCredóm felőle. Mint nélkűle lettem,A mi vagyok, nélkűle állok is,Mig tetszik a királynak; átka, vagyÁldása nem fog rajtam: levegő,Mit föl se vészek. Mindig ismerém,Jól ismerem ma is; de arra bízom,Ki elbizottá tette: pápa úrra.

NORFOLK.

Jerünk be: hátha sikerül a bús-Komor királyt nyomott kedélyibőlValami által felderítenünk.Tartson velünk, mylord.

KAMARÁS.

Bocsánat, őFelsége küldött engem más-felé;Egyébiránt sincs jól választva ezIdő, zavarni őt. Ég áldja megLordságtokat.

NORFOLK.

Köszönjük, kamarás úr. (Kamarás el.)Norfolk egy függönyajtót szétnyit; ott ül a Király s elmerülve olvas.

SUFFOLK.

Mily bús tekintet! mily leverten ül!

HENRIK.

Ha! ki van itt?

NORFOLK.

Uram, nyugtasd meg őt!



HENRIK.

Mondok, ki az? Hogy mertek, egyedül-Létembe’ háborítni? Ki vagyok én?He?

NORFOLK.

A kegyes király, ki megbocsát aJó indulat vétségiért. MerészJöttünkben államügy vezérle aKirály elé.

HENRIK.

Merész, valóba’! – MostCsak menjetek. Hivatlak, ha időm lesz.Van-é idő világi ügyre most?Wolsey és Campejus bibornokok jőnek.Ki jő? A jó bibornok? Oh nemesWolsey, szivem sebének orvosa!Te balzsam a király lelkére! jőj.– Légy üdvöz országomba’, tisztelendőTudós bibornok! Mindenem s magamTied. – Mylord, rád bízom, hogy szavamNe maradjon üres hang.

WOLSEY.

Sohsem az, sir!Ohajtanók, ha felséged nekünkAdhatna egy rövidke óraiKihallgatást.

HENRIK.

(Norfolk- és Suffolkhoz).Dolgunk van, menjetek!



NORFOLK.

(titkon Suffolkhoz.)Ha még e pap se’ gőgös!

SUFFOLK.

(szintugy).De milyen!Magamra nem venném lelkűletétHivataláért! – Igy e’ nem maradhat!

NORFOLK.

(mint előbb).S ha igy: magam török rajt!

SUFFOLK.

(szintugy). Magam is! (Norfolk és Suffolk el.)

WOLSEY.

Felséged a királyoknak dicsőPéldát adott, hogy lelki kételyétÖnként a szentszék bölcs itéleteAlá bocsátá. Most kinek lehetSzava ez ellen? vagy felségedetKi vádolandja? Maga a spanyol, bárVér s kegyelet csatolja asszonyunkhoz,Elismerendi, hogy méltányos ésIllő ez eljárás. Minden tanultSzentszéki bíró egy itéletetMondhat csak ebben; és törvényeinkBölcs anyja, Róma, felséged szabadKivánatára, im itéleteTolmácsaúl e bölcs férfit bocsátá,A szent s tudós Campéjus kardinált,Kit ím ujonnan bemutatni vanFelségednek szerencsém.

HENRIK.

S én megintÖlelve zárom karjaimba őt,Hálásan a szentszék szerelmiért, hogyAzt küldi épen, kit szivem kivánt.

CAMPEJUS.



Felség, magas kegyelmed tiszteletreInditja minden idegen szivét.Kegyes kezedbe nyujtom ime átE megbizásom’, melynek erejévelTe, York bibornok úr, mint Róma hűSzolgája, társamul nevezve vagy,Pártatlanúl itélni imez ügyben.

HENRIK.

Méltó birák! a királynéval isTudatni kell jövéstek czélzatát.– Hol Gardiner?

WOLSEY.

Felséged oly kegyesVolt asszonyához mindig, hogy tudom,Most sem tagadja tőle meg, mit egyMás rangu nő is megnyerhetne ilyEsetben: ügye mellé kitanúltVédőket.

HENRIK.

Úgy! s a legtudósbakat!S kegyelmem arra, ki jól védi őt.Kérlek, bibornok, hivd be Gardinert,Titkáromat. Derék s alkalmas ember!Wolsey kimegy s visszatér Gardinerrel.

WOLSEY.

Csak add kezed’; öröm s kegy int feléd.Im, a királynak adlak.

GARDINER.

MindörökreKegyelmességedé vagyok, ki föl-Emelt a porbul.

HENRIK.

Jöszte, Gardiner. (Magok közt beszélnek.)

CAMPEJUS.

York érsek úr, kérem, nem Pace tudor volt



Előbb e hivatalban?

WOLSEY.

De biz az.

CAMPEJUS.

S nem volt elég tanult?

WOLSEY.

De sőt a’ volt.

CAMPEJUS.

Ugy, higye meg, elég rossz véleményNehézlik önre is.

WOLSEY.

Hogyan, reám?

CAMPEJUS.

Nem átalják irigy féltéssel isVádolni önt, hogy őt, erényiért,Csakhogy fölebb ne menjen, szüntelenTávol helyekre küldözé, a minBuvában ő megőrült, s bele halt.

WOLSEY.

Nyugtassa Isten! mondom mint keresztyén. –Élő zavargót megfenyitni vanMódunk s erőnk. Bolond volt, a mig élt;Játszá csak az erényt. – e jó fiuMindent parancsra tesz; én közelembenNem is türök mást. Testvér, higye meg,Kisebbek által gátoltatni neHagyjuk magunkat!

HENRIK.

Menj s kimélve addSzegény királyi nőnk tudtára ezt. (Gardiner el.)Azt véljük, illőbb hely, mint Black-Friars,Nincs e komoly dologra. Ott legyenTalálkozásunk. Wolsey rendezendMindent, a hogy kell. – Oh uram, miképFáj tisztalelkü férjnek ily szeretett



Hitvestül elszakadni! Oh de aLelkiismeret! Lelkiismeret! hogy olyÉrzékeny ez! Válnom miatta kell! (Mind el.)

III. SZÍN.

Előszoba a királyné osztályában.

Bullen Anna s egy Agg Hölgy jőnek.

ANNA.

S nem is azért! Halld íme búm okát:Urunk olyan sokáig élt vele;S ő oly kegyes nő, a kiről sohaNem monda senki rosszat; mást talánMegbántani se tudna; s annyi éviUralkodás után, folyton növekvőDics, pompa közt – mit elveszitni többKeserv ezerszer, mint megnyerni üdv –Egyszerre ily irtóztatóan el-Taszitva lenni! – Van-e szörnyeteg, kitEz meg nem indit?

AGG HÖLGY.

Ah, kemény szivekIs könyre olvadoztak!

ANNA.

Oh bizonyJobb nem ismerni jólétet, hatalmat:Mert bár világi jó, de ha irigySors elrabolja, válni tőle szintolyKín, mint a lélektől a testnek.

AGG HÖLGY.

OhSzegény királyné! Ujra idegen lettKöztünk.

ANNA.

De annyival méltóbb a rész-Vét harmatára. Istenemre, jobbAlant születni és alázatosTársakkal élni megelégedésben,Mint megismerni a fényes nyomort



S ragyogni gond közt.

AGG HÖLGY.

MegelégedésA legbecsesb kincs!

ANNA.

Szűz leány fejemre,Királynő sem lennék!

AGG HÖLGY.

Lennék biz én,S cserébe adnám szűz-leány fejem’!S lennél te is, te kis szenteskedő!Te, annyi női báj mellett, ne birnálNőszívvel is? – Nő-szív pedig csak aKitüntetésre, fényre, rangra vágy:Mik, igazába’. jók is, és miket(Ne tedd magad’) szép irha-finom ésSzintoly nyulós lelkismereted isBevenne – nyujtsd csak!

ANNA.

Oh bizony nem!

AGG HÖLGY.

Oh,Igen bizony! Hát nem lennél királyné?

ANNA.

Nem én, a nagy világ nagy kincseért!

AGG HÖLGY.

Be furcsa! Engem egy lyukas garasRá birna venni, vénségemre, hogyLegyek királyné. – S herczegnő? talán?Mit szólsz ehhez? Érzesz-e ily tehertElbirni, erőt magadban?

ANNA.

Nem biz én.

AGG HÖLGY.



Be gyönge alkat! Szálljunk még alább.Nem állanék, mint ifjú gróf, utadba:Félnék, belém szeretsz. Ha hátad eTerhet se birja, arra sem való vagy,Hogy gyermeket hordj.

ANNA.

Oh miket fecsegsz!De esküszöm, hogy nem lennék királyné,A nagy világért!

AGG HÖLGY.

S a kis AngliáértRáfanyalodnál! Részemről, akárCarnarvonshire-ért, ha semmi többNem járna a koronával! – Ha! ki jő?Lord Kamarás jő.

KAMARÁS.

Jó reggelt, hölgyeim! Ah, mit nem érneBeszélgetésök titkát tudnom!

ANNA.

Oh,Semmit biz az! Nem méltó kérdeni sem.Urnőnk baján kesergtünk.

KAMARÁS.

Ily szelidSzívekhez illő tárgy. De van remény,Hogy jóra fordul minden.

ANNA.

Adja ég!

KAMARÁS.

Kegyednek áldott szive van, s az égMegáld ily jó szivet. S hogy lássa nagysád,Szavam minő igaz, s hogy szép erényiFöntebb is szembetüntek: tudja meg,Hogy ő felsége jó indulatátJelenti önnek, s nem kisebb kegyét,Mint hogy pembrokei grófnévá teszi,



S e czimhez, évi járulék gyanánt,Ezer guinét rendelt kegyelmesen.

ANNA.

Nem is tudom, hálás alázatom’Mi szókba öntsem. Mindenem, kevésbA semminél; imám se szent eléggé,S hő vágyaim szegény szóknál aligTöbbek; de minden, ima, vágy – övé!Lordságod, esdek, tolmácsolja hűHálám’, alázatom’, mint pirulóRabszolga-lányét, ő felséginél,Kinek hatalma- s élteért szünetlenImádkozom.

KAMARÁS.

Nem múlasztandom elTáplálni, szép hölgy, a király kegyétNagysád iránt! –(Félre) Szivébe láttam! OttSzépség s erény vegyülnek ugy, hogy aKirályt megejték. És ki tudja, mégNem szűl-e gyöngyöt egykor, mely egészHazánkra fényt vet? –(Fen.) Ő felségihezMost visszatérek, tudtul adni, hogySzóltam kegyeddel.

ANNA.

Drága lord – (Kamarás el.)

AGG HÖLGY.

Na hát!Nem mondtam, úgy e? Megvan! – Lám, tizenhatÉvig koldultam az udvar körül(S ma is csak ott vagyok): mindig korán, vagyKésőn jövék, el nem találhatámA jó szerencsét! S lám, te – még ujonczAz udvarnál (ah, ugy-e megveted aTolakodó szerencsét?) – szájadatFöl sem nyitottad, s már is tele van!

ANNA.

Valóban, én sem értem.

AGG HÖLGY.

Nos, hogy izlik?



Keserü? – Öt garasba: hogy nem az!Volt egyszer egy hölgy (rég történt dolog),Ki nem akart királyné lenni, nemEgyiptom minden kincseért. UgyanNem hallottad hirét?

ANNA.

Menj, enyelegsz!

AGG HÖLGY.

Helyedbe’, vélem madarat lehetneFogatni! Pembroke grófné! és ezerFont évi díj: csak tiszteletbül, ésSzolgálni érte nem kell. IstenemreEz több ezert igér még! A becsűletUszálya hosszabb, mint előköténye.Most, azt hiszem, elbirja hátad aHerczegnőséget. Nem vagy-é erősb,Mint az imént?

ANNA.

Jó hölgy, mulasd magad’Játékaiddal s hagyj ki engemetBelőlök. Inkább haljak meg, se’hogyKedvemre volna mind ez; sőt megíjeszt,Ha arra gondolok, mi lesz tovább.– De a királynét egyedül hagyók,Vigasztalan, s feledtük, ily soká!Kérlek, ne szólj előtte az egészDolog felől!

AGG HÖLGY.

Minek vélsz engemet? (Mindketten el.)

IV. SZÍN.

Csarnok Blackfriarsben.

Harsonák, zene. Két Törvényszolga jő, ezüst botokkal; utánok Két Iródiák, tudor-öltözetben, utánok acanterbury Érsek egyedül. Utána a lincolni, elyi, rochesteri, st. asaphi Püspökök. Utána, kevés közzel,egy Nemes, a táskát (a nagy pecséttel) s bibornoki kalapot hozva; azután Két Pap egy-egy ezüstkereszttel; azután egy Díszmester födetlen fővel; utána Hirnök, ezüst királyi pálczát tartva. Azután KétNemes, két nagy ezüst rúddal. Azután egymás mellett a két Bibornok, Wolsey és Campejus. KétNemes, karddal és királyi pálczával. Azután jő Henrik király, Katalin királyné, Kiséretökkel. A király atrón-mennyezet alatt foglal helyet; a két bibornok alatta, mint birák; a királyné némi távolságban a



királytól ül le. A püspökök két oldalt az itélő székekben, mint egyházi törvényszék. Alább az iró diákok.A lordok a püspökök mellett ülnek le. A kiséret többi része illő rendben állva oszlik meg a szintéren.

WOLSEY.

Mig Rómából nyert megbizatásainkFölolvasása tart, csöndet kivánok.

HENRIK.

Nincs arra szükség. Már nyilván ki voltakHirdetve s érvényök minden felőlMegállapitva. Kíméljünk időt.

WOLSEY.

Jó; legyen úgy: kezdjük.

IRÓDIÁK.

Mondd: Henrik, Anglia királya, állj elő.

HIRNÖK.

Henrik, Anglia királya, állj elő!

HENRIK.

Jelen vagyok.

IRÓDIÁK.

Mondd: Katalin, Anglia királynéja, állj elő!

HIRNÖK.

Katalin, Anglia királynéja, állj elő!A királyné nem felel. Felkél székéből, elmegy az itélőszék mellett, egyenesen a királyhoz, s lába elétérdel. Akkor szólni kezd.

KATALIN.

Sir! önre nézek, hogy tegyen nekemIgazat; de kérem szánalmát is. – ÉnSzegény, szegény nő s idegen, ki eHazán kivül születtem, kinek ittNincs pártatlan birám, s nem várhatokSegélyt s szelíd eljárást. – Ah, uram!Mivel bántotta önt meg? ellenemMi ingerelte igy föl nagy szivét,Hogy eltaszit magától s egykori



Kegyét megvonja tőlem? – Ég tanum:Alázatos s hű nője voltam, ésAkaratának mindig engedő;Remegve mindig, nem sértem-e meg?Sőt rabja még arczának is, vidámS bús a szerint, mint az derült s borúlt.Vágyának ellent mikor álltam, aztNem téve magamévá? Mely barátjátNem ügyekvém szeretni, bár tudámHogy ellenségem? s mely barátomat,Ha ön neheztel rá, tartám továbbBarátomúl? Sőt tudatám vele,Hogy elbocsáttatik. – Gondolja megFelség, hogy igy husz évig voltam ilyHű nője, öntől gyermekekkel isMegáldva. És ha ennyi év alattMondhat reám bebizonyithatóValami bűnt, becsűletem, hitem,Szerelmem ellen, vagy felséged ésSzentelt személye ellen: ám legyen,Taszitson el Isten nevében! ésZárjon reám ajtót a megvetés,S hurczoljanak törvény elé! De, sir,Felséged atyja bölcs, előre látóS szilárd itéletű király vala;Az én apám is, Ferdinánd spanyolKirály, uralkodó családja leg-Bölcsebbjei közé számláltaték.S kétségkivül magok körébe’ bölcsTanácsadókat híva idegenFöldekrül is, jól meghányták-vetékE házassági kérdést, s úgy itéltékTörvényszerűnek. Annálfogva, sir,Csak haladékot kérek, mig spanyolBarátaimtól véleményt nyerek,Kiknek tanácsit kérni szándokom.Ha nem: legyen Isten nevébe’ megFelséged akaratja!

WOLSEY.

Asszonyom,Itt ülnek im – s ön választotta! – eBölcs férfiak, tudósok, tisztelendőkS erényesek: az ország színe: hogyVédjék ügyét. Tovább odázni aztHát czéltalannak vélem, mind az önNyugalmaért, mind a király zavartKedélye tekintetéből.

CAMPEJUS.



IgazatSzólt ő kegyelmessége s helyesen;S igy, asszonyom, illő, hogy e magasGyűlés tovább haladjon s késedelemNélkűl a két fél minden érveitVizsgálja meg.

KATALIN.

(Wolseyhez).Bibornok úr, csak egySzót önhöz.

WOLSEY.

Oh csak tessék, asszonyom!

KATALIN.

Sir, a sírás erőtet. Ámde meg-Gondolva ezt, hogy királyné vagyunk– Vagy annak álmodók magunk’ soká –S király leánya, ennyi bizonyos:Könycsepjeimet tűz szikráiváVáltoztatom.

WOLSEY.

Kérem, legyen türelmes.

KATALIN.

Ha ön alázatos lesz! – Nem előbb,Mert úgy sohsem lennék, s megverne Isten.Hiszem – s elég erős alappal azt, hogyÖn ellenem; s im, kifogást teszek, hogyBirám lehessen: mert ön fújta ezIzzó szenet köztem s uram között,Mit oltson el az ég harmatja! És –Ismétlem – irtózom birám gyanántSzemlélni önt; sőt el sem ismerem;Kit újra mondom, gyilkos ellenülS jog és igazság ellenéül isNézek!

WOLSEY.

Valóban, rá nem ismerekE szókban önre, a ki oly szelidVolt s nőies s bölcsebb beszédü, mint



Más asszonyoknak adatott. AzonbanÖn félreismer engem, asszonyom.Én nem haragszom önre; igaztalanSe ön-, se máshoz nem vagyok; miketTevék s teendek: arr’ a rómaiSzentszék, igen, a teljes szent tanácsHatalmazott fel. – Azzal vádol ön,Hogy én szítám e lángot; tagadom.Itt a király jelen: ha észre venné,Hogy tettem’ eltagadnám, azt hiszem,Megszidna, méltán, csalfaságomért;Igen, csak úgy mint ön – hűségemért!S ha bűntelennek tud ön vádaitól:Méltatlanúl ön által sértve lát.Őtőle várok orvoslást tehát;S orvoslatom csak az legyen, hogy öntE tévhitétől mentse meg; s azért,Mig ő felsége szólna, esdek önnek,Kegyelmes asszony, végye szavaitMagában vissza, és ne mondja többé.

KATALIN.

Mylord! mylord! én együgyü vagyok,S ah, gyönge nő, ki ön szófegyverétNem birja föl. Ön nyájas, sima ajkú,Állása, hívatása küljelét, azAlázatot mutatja; ám belűlBosszú-, kevélység- s gőggel tömve van.Szerencse s a felség kegyelme öntGyorsan ragadta, s most oly polczon áll, holHatalmasok uszályvivői; aSzó, mely’t kimond, szintén szolgája, a mintRá bízza akaratját. Ámde ön– Kimondom – inkább ön személye, mintSzent hívatása érdekére tör.Ismétlem, önt birámnak el sohaNem ismerem, s mindenki hallatáraA szent atyához ím fellebbezek,A pápa elébe viszem ügyemet:Itélje ő el!(Meghajtja magát a király előtt s menni készül.)

CAMPEJUS.

A királyné makacs,Hajthatlan, a törvényt vádolni készS ellenszegűlő; nincs rendén pedig.Már indul is.

HENRIK.



Hirnök, szólitsd megint.

HIRNÖK.

Katalin, Anglia királynéja, állj elő!

GRIFFITH.

Halld, asszonyom, hivják felségedet.

KATALIN.

S mit hallod azt te meg? Csak menj előre,S fordulj, ha téged hivnak. – Uram, segits!Türelmem elhagy. – Csak eredj előre!Nem maradok! Nem, és többé sohaEz ügybe’ meg nem jelenek itélőSzékök előtt. (Katalin, Kisérettel el.)

HENRIK.

Menj csak, szegény Katám.Ki e világon azt beszéli, hogyJobb nője volt: ne higyetek neki,Ez egy hazug szaváért, semmiben!Te vagy csupán (ha ritka ’reményeid:A szent szelidség, büszke nőiség,Parancsoló alázat, s annyi szendeS magas vonás, tudnának szólani!)Királyi nők közt egy királyi nő!Trónon születtél, és irántam is,Mint trónra méltó, viseled magad’!



WOLSEY.

Felséges úr! mély hódolattal esdek,Jelentse itt felséged mindenekHallatára azt ki – mert a kik előttBántalmam és gyalázatom esék,Föloldva lennem ott kell, bár elég-Tételre tüstént nem számithatok –Ha én valék-e, ki első hozá aFelség elé ezt? vaj’ tápláltam-éKételyt szivében? sürgetém-e azItéletet? s ha szóltam-é csak egyIgét – hanem ha Istent áldva, ilyDicső királyi nőért – legkisebbHátrányul ellene, magas személyeS erényi ellen?

HENRIK.

Jó bibornokom!Föloldalak. Becsűletem szavaOld föl. Nem is kell mondanom: nekedSok ellened van, a kik azt se tudják,Mért ellenid, csak mint juhász kutyákUgatnak, mert a társuk is ugat.Az ilyek ingerelték ellened.Föl a királynét. Én föloldalak.Kivánsz-e még is több igazolást?Te mindig arra intél, hagyjam eDolgot pihenni, sohsem akarádMozgatni azt, sőt gátolád a ráNyiló útat. Becsűletemre, aBibornokot tisztának vallom ebben.– Hogy engemet mi inditott reá,Hadd mondom el, idő- s türelmetekkelTán visszaélve. Im a kezdete:Figyeljetek! – Legelső kételyét,Sebző tövisét, lelkiismeretem,A bayonnei püspök, akkor frank követNémely szavából merité, ki akkorAz orleansi herczeg s MáriaLányunk közötti házasság felőlJött alkudozni. S ennek folyamán,– Mig még az ügy függőben – tőlem ő(Ugymint a püspök) némi haladékotKért, míg uránál kérdést tesz, vajonTörvényes-é leányunk, mennyibenE házasságban nemzők néhaiBátyánknak özvegyével. Ez szivemMélyébe nyilalt, lelkisméretem



Legfenekét fölrázta, keblemet meg-Reszketteté, s oly tág útat nyitott,Min sok zavart aggály befúrhatáAztán magát. Először is hivém:Nem állok ég kedvébe’, s az tevé, aTermészet által, hogy nőm méhe, haFiút fogant, csak úgy táplálta azt,Mint sír a holtat; mert fimagzatiVagy a nemzés helyén halának el,Vagy alig e világra jőve. AztHivém: itélet rajtam ez, hogy ímOrszágom, a legméltóbb örökösreMéltó, ne nyerjen tőlem azt. UtóbbMegfontolám: mi vészek érik eMagvaszakadás miatt biralmamat;S oh, mennyi bús nyögést sajtolt e gond!Igy hánykolódva, lelkisméretemBőcs tengerén, e rév intett felém,A mely körül ím most tanácskozunk:Azaz: nyugalmat lelkemnek, melyetBetegnek érzék – sőt még most sem ép! –E tisztelendő férfiak-, biralmamTudósinál kerestem. LegelőbbKözlém veled, Lincolni püspök úr:Emlékszel-e, mint nyögtem a nyomásAlatt, midőn szóltam veled?

LINCOLNI.

Igen, felség.

HENRIK.

Sokat beszéltem: add elő,Kérlek, helyettem mit tanácsolál?

LINCOLNI.

Felséged engedelmivel, előbbMegrenditett a kérdés, tárgya fontosS következése félelmes levén,Hogy legmerészb tanácsimat magamKételybe ejtém s felségednek ezÚtat javaslám, melyet ím követ.

HENRIK.

Aztán tehozzád fordulék, tudósCanterbury-i érsek úr; kinyertem eTanácskozásra egyezésedet.Kérdetlen egy egyházi férfi sem



Maradt az itt jelenlevők közül,S szóval, pecséttel, mind megegyezettCzélomban, – Igy, folytassuk: mert bizonyNem gyűlölet a jó királyi nőIránt, de mondott érveim hegyesVas ösztöne, mi erre készt. LegyenE házasság jogosnak döntve el:Mi szívesben viseljük ővele,Katalinunkkal, királynőnkkel, ígyA sírig életünket, mint a földLegszebbikével, ki példány gyanántÁll a világban!

CAMPEJUS.

Felséged megenged;De távol a királyné, s kénytelenekVagyunk e széket elnapolni. AddigFöl lesz hivandó, vegye vissza eFöllebbezést, mit szent atyánk eléJelente. (Mind fölállnak, oszolni készülve.)

HENRIK.

(félre).Látom kardinál urak,Játékot üznek itt. Utálom eHalogatást, e Róma cselfogását!Kedves s tudós szolgám, Crammer, siessHaza! Tudom, te hozsz vigaszt nekem!(Fen)Föloldva a gyűlés. – Mondom, jerünk. (Mind el, oly rendben, mint jöttek.)

HARMADIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

A bridewelli palota. Szoba a királyné lakosztályában.

Katalin királyné, Hölgyei munkában.

KATALIN.

Vedd lantodat, lány. Lelkem bús, zavart:Dalolj s vidíts fel, hogyha tudsz. Hamar!Dal.Orfeusz lantjára, faZord hegy orma, bércz hava Meghajolva figyele;Fű fa éledt zengzetén,



Éji harmat s déli fény Áradván a földre le!

Bősz tenger! szilaj habodFej-lehajtva szunnyadott, Olyan édes volt a dal.Mily varázs! mily hatalom!Gyötrelem, kín a dalon Szunyad, alszik, mig kihal!Egy Nemes jő.

KATALIN.

Mi baj?

NEMES.

Felséged engedelmivelA két bibornok úr vár bébocsátást.

KATALIN.

Velem kivánnak szólni?

NEMES.

Azt kivánták,Hogy béjelentsem.

KATALIN.

Kérd meg, lépjenekBe ő kegyelmességök. (Nemes el.) Mit akarhatSzegény kegyvesztett asszonynyal velemE két nagy úr? S ha jól meggondolom,Nem szeretem jövésök’. Jóknak ésIrgalmasoknak kéne lenniük; deA csuklya még nem teszi a barátot!



Wolsey és Campejus jőnek.

WOLSEY.

Üdv, asszonyom!

KATALIN.

KegyelmességetekMint házi nőt találnak csaknem; énEgészen az szeretnék lenni, mertKi tudja még, mi vár rám! Mit kivánFőtisztelendőségtek?

WOLSEY.

Asszonyom,Fönséged engedelmivel, magán-Szobáiban, ha tetszik, jövetünkCzélját előadandjuk.

KATALIN.

Kérem, ittAdják elő. Még nem tevék olyast,Mi rejteket keresne. Vajha mindenNő ily nyugodtan mondhatná el ezt!Mylordok, én nem bánom (s ennyibenSokak fölött boldog vagyok), habárTettim’ beszéli minden nyelv, ha mindenSzem látja s rágalom agyarkodikReájok: olyan tiszta életem!Ha czéljok arról tudakozni, mintS mily nő valék, csak bátran ki vele!Mert az igazság nyilt utat szeret.

WOLSEY.

Tanta est erga te mentis integritas, regina serenissima…

KATALIN.

Oh jó uram, csak kérem, latinul ne!Nem voltam oly rest, hogy húsz év alattA nyelvet, melylyel éltem, meg ne tudjamTanulni. Idegen nyelv ügyemetMég idegen’b- s gyanúsabbá teszi.Csak szóljon angolúl: kik itt jelenVannak, ha igazat szól asszonyukÜgyébe’, megköszönnék. Higye meg,Elég sokat s ártatlan szenvedett!



Bibornok úr, a legszándékosabbBűnöm se több, mint mennyit angolúl isFöloldhat ön!

WOLSEY.

Nemes hölgy, fájlalom,Hogy tisztalelküségem, s ő felségeÉs ön iránt oly hű szivem ilyesSetét gyanút szül, – bár jót akarék.– Oh, nem jövünk mi váddal, sem neved’,Mit minden áld, gyalázni, sem a bút– Elég nyom már, nemes hölgy! – bármivelNövelni még; sőt inkább óhajátS határzatát megtudni, a királyS felséged ím e fontos ügyiben,Mint elfogúlatlan baráti, jöttünkTanács- s vigaszszal.

CAMPEJUS.

Hőn tisztelt nemes hölgy!York érsek úr, nemes lelkűleteS hozzád örökre hű s buzgó sziveSzerint, feledve minapiValóban is túlzó sértésidet:Velem együtt sajnálja, békejelGyanánt, tanácsit s vigaszát.

KATALIN.

(félre).

Tudom: hogyMegrontson!(Fen) Uraim, hálás vagyokJó akaratjokért: vajh’ légyen azŐszinte! – Ám, mikép feleljek ilyRögtön, s e fontos ügyben, mely nekemBecsűletem, tán életem körül jár,Én, gyöngeelmű nő, ily bölcs s komolyUraknak: ah, nem is tudom. – Im ittMunkában ültem hölgyeim között,Nem várva, látja Isten, ily urakJöttét, sem ily ügyet. De ah! azért,A ki valék – mert vég mozdúlatátMost érzem elmúlt nagyságomnak – egyKis haladékot adjatok! Szegény,Barát s remény vesztette nő vagyok!

WOLSEY.



Ön e gyanúkkal sérti a királyt!Sőt önnek számtalan barátja, sokReménye van még.

KATALIN.

Angliában őkNem sokat érnek. – Gondolják, urak,Mer-é nekem tanácsot adni ittAkárki? merhet-é nyilt pártolóm,Királya ellen, lenni? vagy ha ilyKétségb’esett becsűletes vajonMaradna élve, mint alattvaló?Oh nem! Barátim, kik önsúlyukatBalsorsom ellen latba vetni bírnák,Kiktől segélyre várhatok, nem ittVannak, de távol, mint minden vigaszSzámomra: enhazámban!

CAMPEJUS.

Hagyja elFelséged e búgondokat, s fogadjaTanácsomat.

KATALIN.

S mi az, kegyelmes úr?

CAMPEJUS.

Egész ügyét csak bizza a királyKegyére: ő jó s szerető ura.Mind kettejök becsűletére, mindKegyedre nézve jobb lesz: mert ha igyTörvényre bizza s az balúl itél:Kegyvesztve kellend eltávoznia!

WOLSEY.

Ez szent igaz.

KATALIN.

Önök tanácsa csak,Mit hőn óhajtanak: romlásom. – EzA jó tanács? igaz szív? – Oh gyalázat!De áll az ég, s van még biró, kit egyKirály se bir megvesztegetni!

CAMPEJUS.



ÖnDühébe’ félreismer.

KATALIN.

Még nagyobbSzégyenök: én szent emberek gyanántTartám. Hivém, két kardinál-erény;De félek – úgy lesz! – két fő, kardinálbűn!Oh szégyeneljék, és javúljanak!– Ez a vigasz, mit egy szegény levertHölgynek hozának? hölgynek, a kit el-Vesztettek, kinevettek, megcsúfoltak!Én nem kivánom gyötrelmim felétÖnöknek: annál jobb szivü vagyok;Csak azt mondom, vigyázzanak az égre,Nehogy keservim súlya rá találjonFejökre esni!

WOLSEY.

Asszonyom, magánKivűl van ön. Jó szándékinkat igyBalúl veszi!

KATALIN.

Önök meg engemetsemmibe vesznek! – Jaj nektek, csalárdKépmutatók! – Hah, ez tanácsotok:(Maradt-e csöpp igazság bennetek,S van rajtatok szent más, mint papruhátok?)Hogy megölőmre bízzam ügyemet!Már számüzött ágyából – ah, szivébőlMár régen! – Aggulok! s a kölcsönösHázas viszonybul nem maradt egyéb,Mint engedelmességem! Ily nyomornálTöbb érhet-é? Hisz mindent elkövettek;De nem birtok több átkot vetni rám!

CAMPEJUS.

Félelmed is rosszabb!

KATALIN.

Ugy éltem-é(Védőre nem találva, enmagamSzólok magamról), mint hű, tiszta nő,A kit (dicsekvés nélkül mondhatom)



Gyanú sem ért? minden szerelmemetUramnak, a királynak adtam-e?Szerettem őt, legjobban Isten után?Imádva csaknem, több mint szerelemmel?Imáimat feledve majdnem érte?S ez-é jutalmam? Ez nem jól van igy!Mutassatok nőt, férjéhez hivet,Ki más örömről álmodni se birt, mintHogy neki tessék; és e nőnek énMinden erényi- s tisztességihezMég adok egyet: nagy türelmemet!

WOLSEY.

Jó czélzatinktól, drága asszonyom,Ön elcsapong.

KATALIN.

Nem leszek oly bünös,Eldobni önként a magas czimet,Mit ő felsége rám ruháza; attólCsak a halál szakíthat el.

WOLSEY.

Esengek,Hallgass ki, asszonyom.

KATALIN.

Oh vajh’ sohaNe léptem volna angol földre! vagyNe ízlelém csalárd gyümölcseit!– Látszatra tiszták: ronda szivetek!– Mi lesz belőlem immár, nyomorúltNőből, kinél nincs senki nyomorúbb?(Hölgyeihez.)Szegény leányok! nektek is mi leszJövőtök? Én, a nagyság partjainHajó-törötten, hol tőlem könyörRemény, barát, rokon sziv elmarad,S tán sírt sem adnak: állok összezúzva!Mint liliom, himes virágmezőnEgykor királyné: úgy hajtom le mostÉn is fejem’, s elhervadok!

WOLSEY.

Ha aztFelséged értené, mi hű s igazCzélunk iránta: lelne tán vigaszt.



Jó hölgy! miért is bántanók mi önt?Szent hivatásunk gyógyitgani aKeserveket, nem sokasítani!Fontolja meg, nagy égre, mit akar!Magának árt, sőt a király kegyétÖrökre játszsza, ily bánással, el.Királyok engedelmes sziveketForrón ölelnek; ámde a daczosIngerli őket, s bősz vihar gyanántCsapnak reá. Ön, asszonyom, szelid,Nyájas kedélyü; lelke enyhe szélcsönd;Kérem, tekintsen annak minket is,A mik vagyunk: hű, békitő s igazBarátinak, szolgáinak.

CAMPEJUS.

Valóban,Azok vagyunk, higy’ el! S erényinekE nőies gyanú kárukra lesz.Nemes sziv ily gyanúkat, mint hamisPénzt, el szokott hajítni. – A király öntSzereti: oh ne játszsza el kegyét!Mi is, ha bennünk bizni fog, szivesKészséggel állunk hű szolgálatáraMinden erőnkkel.

KATALIN.

Urak, tégyetek hát,A mint akartok; s megbocsássatok,Ha illemet feledtem: nő vagyok,Tudjátok, ily nagyokkal szembe, jólFelelni nem tudó. – AjánljatokKegyébe a királynak: Hű szivemImám, övé, s mig élek: életem!Jertek, ti bölcs atyák, éltessetekTanácsitokkal engem! Im, az esd most,Ki nem hivé, mikor e partra szállt,Hogy ily nagy áron vesz trónt és hazát! (Mind el.)

II. SZÍN.

Előterem a király lakosztályában.

Norfolk herczeg, Suffolk herczeg, Surrey gróf s a lord Kamarás jőnek.

NORFOLK.

Ha egyesitjük most panaszaink’



S mellettük állunk, meg nem állhat aBibornok ellenökben; ám ha eztA kedvező alkalmat elszalasztjuk,Csak új meg új baj száll fejünkre azEddigiekhez.

SURREY.

Én a legkisebbAlkalmat megragadám, mely boszútAjánl ipam, a herczeg dőlteért.

SUFFOLK.

Mely pair maradt bántatlan általa?Kit nem vetett meg? nem mellőzve el?Kin tisztelé a főrang bélyegét,Önnön magán kűl?

KAMARÁS.

OhajtásitokSzerint beszéltek, jó urak. Tudom,Mit érdemelt ő tőlem s tőletek; deMit tehetünk mi véle? Bár időAlkalmat adni látszik: rettegek.Ha a királyhoz útját zárni nemTudjátok, úgy ne is kisértsetekEllene semmit: mert varázserőtHord, a király felett, nyelvében.

NORFOLK.

Oh!Ne féljetek, e részben megtöröttVarázsa! A királynak ellenePanasza van, s olyas, hogy nyelve mézeEpébe fúl örökre; úgy alá-Sülyedt kegyébe’: föl se jő soha!

SURREY.

Ily hirt szeretnék róla hallani,Sir, minden órán!

NORFOLK.

S ez való, urak!Kétszínüsége a válópör körülKisül; s olyannak tünt föl e dologban,A mint kivánnám ellenségimet.



SURREY.

S hogy jött világra cselszövénye?

SUFFOLK.

Hm!Csodás úton.

SURREY.

Hogy? mondja csak!

SUFFOLK.

Biz, aPápához irt levél a király kezébeMent, melyben ő szentsége arra vanFelkérve, hogy függeszsze föl a válást;„Különben” – így szól – „ a király alighaMás szerelembe mélyen esve nincs,A királyné egy udvarhölgye, aSzép Bullen Anna iránt.”

SURREY.

S ez a királyKezében?

SUFFOLK.

Elhihedd!

SURREY.

S lesz foganatja?

KAMARÁS.

Most észreveszi a király, miképKerűli meg, hogy útját vágja eBibornok. Ebben elkésett ugyan,S eső után köpeny: mert a királyE szép leánynyal már megesküvék.

SURREY.

Bár volna úgy!

SUFFOLK.



Minden kivánatodTeljék be igy! Ez, mondhatom, betelt.

SURREY.

Kisérje üdv ez összeköttetést!

SUFFOLK.

Üdv s ámenem reá!

NORFOLK.

S mindekié!

SURREY.

Már rendelet van koronáztatásaVégett kiadva. Még ujság, a mitTitokba’ tartsunk! Ám urak, e hölgySzép, testbe’, lélekben tökéletes:Ugy jő nekem, hogy tőle valamelyÁldás jövend e honra, mely örökEmlékü lesz.

SURREY.

De vajjon a király nemEmészti meg a bibornok levelét?Az isten őrizz!

NORFOLK.

Amen erre is!

SUFFOLK.

Dejsz’ több darázs is zúg már orra körül,Mintsem e szúrást meg ne érzené.Campejus is titokban utazékRómába el, búcsut se véve, s aKirály ügyét félben hagyá, s azértMent csak, hogy ott Wolsey szándékaitMozditsa elé. E hirre, mondhatom,Nagyot, s bosszúst, kiálta a király.

KAMARÁS.

No adja Isten, hogy nagyobbat isKiáltson eztán.



NORFOLK.

Hát urak, mikorJő vissza Cranmer?

SUFFOLK.

Visszajött, s hivenElőbbi nézetéhez, melyhez azEgész keresztyénség megnyugtatóSzavazatát hozá: hogy a királyVálása helyes. Nem soká, hiszem,Új nősülése nyiltan is ki leszHirdetve és meglesz a koronázás.Akkor tovább nem hivják KatalintKirályi néven; özvegy herczeg asszonyLesz czime csak: az Arthur özvegye.

NORFOLK.

Derék legény e Cranmer; és sokatTett a király ügyében.

SUFFOLK.

Ugy van; ésJutalmul érsekké teendik őt.

NORFOLK.

Ugy hallom.

SUFFOLK.

Ugy van. Áh! a kardinál!Wolsey, Cromwellel, jő.

NORFOLK.

Nézd, nézd! mi rossz kedélyü.

WOLSEY.

A csomag?Te Cromwell, a királynak adtad azt?

CROMWELL.

Saját kezébe; a belső szobában.



WOLSEY.

Belé tekintett?

CROMWELL.

Fölbontá azonnal,De a legelsőt, mit kezébe vőn,Mordul futá át. Gond ült arczain,S azt rendelé, kegyelmességed ittVárjon reá.

WOLSEY.

Kész-é lejőni már?

CROMWELL.

Kész, úgy hiszem.

WOLSEY.

Csak hagyj magamra itt. (Cromwell el.)Alençon herczegnővel kell, a frankKirály hugával egybekelnie.Mit? Bullen Anna? Nem kell nékem aKirály nejéül! Nem elég a szép arcz.Mit Bullen? – Semmi Bullen! – Jőne csakRómábul is hír! A pembrokei grófné!

NORFOLK.

Rossz kedvbe’ van.

SUFFOLK.

Hallotta tán, hogy aKirály bosszút fen rá.

SURREY.

Csak fenje olyÉlesre, mint az úr itélete!

WOLSEY.

A volt királyné udvarhölgye, egyLovag leánya! s most ez asszonyaLesz asszonyának, királynéja aKirálynénak! – E gyertya rosszul ég.Magam koppantsam el? Most meg kialszik! –



S bár úgy hiszem, erényes, érdemes;De titkos lutherána! S jaj nekünk, baBefészkelé magát az önfejüKirály szivébe! S ím, meg’ egy eretnek,Fő-fő pedig, e Cranmer, a ki már aKirály kedvébe csúszott: szent gyanántHallgat reá!

NORFOLK.

Valami rágja.

SURREY.

BárRágná erét el, élte kötelét!Henrik király, jegyzéket olvasva, s Lovell Tamás jőnek.

SUFFOLK.

Á! a király.

HENRIK.

Mily kincsek garmadátHalmozta már fel! óránkint mi kincsÁrad ki tőle! Honnan birta eztMind összerakni? – Jó napot, urak.Láttátok a bibornokot ma?

NORFOLK.

Itt



Szemmel kisértük; különös zavarForrong agyában: ajkit rágja, ésMeg-megmered; majd hirtelen megállS a földre néz vagy homlokára csap;Majd fölriadva szökken; ujra ég feléMered szemével. Szörnyü különösMozdúlatokban láttuk őt imént.

HENRIK.

Tán belsejében viv kemény csatát.Ma reggel némely államiratokKözött, miket megnézni kéreték föl,Tudjátok-é, kezembe mi akadt?Kétségkivül ugy tévedett azokKözé: egy összeirás kincsei-,Arany edényi, drágaságiról,S oly szörnyü mérvben, mint alattvalót– Ugy gondolám – nem illethetne meg!

NORFOLK.

Az ég akarta: jó szellem tevéAz iratok közé e jegyzetetS áldá meg azzal felséged szemét.

HENRIK.

Ha gondolnám, hogy merengése tánFöldön felül jár s égiekre vanFüggesztve: nem zavarnám; ámde félek,Nagyon alanti dolgokon, komolyGondokra nem méltókon függ esze.Leül. Lovell-nek sug valamit. Ez Wolsey-hez megy s megszólitja. Ez fölriad.

WOLSEY.

Isten bocsá… Az Isten áldja megFelségedet.

HENRIK.

Bibornok úr, kegyedA lelkiekkel elfoglalva, csakÜdvére gyűjti égi kincseit;Talán futólag nézte épen átJegyzéköket? s alig szakít időt,Csak egy arasznyit a világiakGondjára. Ebben, ugy tetszik, talánRossz gazda is, s örűlök, hogy kegyedbenTársamra leltem.



WOLSEY.

Felség, van időSzent áhitatra, van idő az államSzolgálatára; s a természet isKiván magának enyh- és tartalék-Időt: a mit – törékeny gyermeke,Mint más haladó – én is kénytelenVagyok megadni.

HENRIK.

Jól van mondva.

WOLSEY.

Vajh –S igyekszem is – köthesse össze aJól tetteket s a jól mondottakatMindig királyom!

HENRIK.

Jól mondtad, megint.Jó szó is már a jótett egy neme;S szó mégse tett! – Atyám kegyelt, meg isMondotta nyilván, s tett erősitéSzavát. Mióta én vagyok király:Te vagy szivemhez legközelb; a holHaszon mosolyga, mindig rád bizám,Sőt elvonám gyakran magamtul is, mitRád halmozék.

WOLSEY.

(félre).Uristen, mit akar?

SURREY.

(félre).Uram, segitsd!

HENRIK.

Vagy nem tevélek-eOrszágom elsejévé? Szólj, való,A mit beszélek? És ha mind való:Szólj, valld be, tartozol-e valamiHálával érte? Mit szólsz?



WOLSEY.

Oh, uram,Megvallom, a felség kegyelme rámZápor gyanánt kiöntve, több vala,Mint hű igyekvés viszonozhatá:Mert minden érdemet felül-mulóLevén, alatta messzi elmaradt– Bár tőlem telhető – szolgálatom.Mit magamért tevék is, abban isFelséged érdekét, ország javátTűzém ki czélul. Felséged reám– Érdemtelenre – árasztott kegyétCsak gyönge hálaszóm köszönheti,S imáim éghez, és alattvalóiHűségem, a mely egyre nőtt s növend,Mig a halál, télként, nem ölte el!

HENRIK.

Szépen feleltél! Egy hű s engedelmesAlattvalót rajzolsz. Ilyennek aBecsűlet a jutalma, mint viszont azEllenkezőnek büntetése szégyen.És fölteszem, hogy mert kezem reádKincset, szivem szerelmet, és hatalmamHirt halmozott, többet mint bárki-másra:Viszont kezed, szived, velőd, egészValód minden hatalma – nem csupánAlattvalói hűségből, de úgy-Szólván külön ragaszkodásbul is –Inkább enyém, barátodé lehet,S kell lenni, mint akárkié.

WOLSEY.

Uram,Megvallom én is, felséged javaInkább szivemre forrt, mint magamé.Ilyen valék, vagyok s leszek. HabárEgész világ megtörje is hitétS kivesse azt szivéből; és habárEzer veszély környezzen oly sürűnS oly szörnyüen, mint csak gondolható:Az én hűségem, mint zajos habokKözött a bércz, a vad hab ostromátMegállja s visszaűzi.

HENRIK.



Szép beszéd!Hallátok-é, urak, mi hű kebel?Hisz megnyilék: belé láthattatok! (Iratokat ad át Wolsey-nek.)Olvasd el ezt, meg ezt; s ha még maradÉtvágyad, jöszte reggelizni fel. (Henrik király, Wolsey-re dühös tekintetet vetve, el. Az Urak, mosolyogva és suttogva, utánatolongnak,)

WOLSEY.

Mi volt ez? Hah! mi hirtelen harag!Mi vonta ezt fejemre? MérgesenTekinte rám, szeméből vész lövellt.A bősz oroszlán néz igy a szegényVadászra, a ki földühíti, s aztánSzéttépi. Hadd lám e papirt: talánMegmondja, mért haragszik. Ugy van, ezTett tönkre! Rá van írva kincseimEgész világa, czéljaimra mitHalomra hordtam: hogy Rómában – úgyA pápaság miatt – párthíveketSzerezzek. Oh hanyagság! Balga futA tőrbe igy! Mely ördög csusztatáE titkot a csomagba s a királyKezébe? – Nincs menekvés? új fogás,Fejébül ezt kiverni? Jól tudom,Mint bántja ez! De még talán van út,Ha sikerül, a sors daczára, eTőrből magam’ kivonni… Hah, mi ez?„A szent atyához.” Levelem, a mintEgész ügyét a pápának megírtam!Végem van! oda minden! A tető-



Ponton valék, s nagyságom delelőPontján alá bukom. Mint a lidércz,Esthajnalon, lehullok; senki többéNem tud felőlem.Norfolk és Suffolk herczeg, Surrey gróf, lord Kamarás visszatérnek.

NORFOLK.

Halld meg a királyHatárzatát, bibornok. Rendeli:A nagy pecsétet rögtön add kezünkbe;Magad vonulj Winchester püspök úrLakába Asherhouseba, mig továbbiParancsot ad ki a király.

WOLSEY.

Megállj!Hol megbizástok? Ily nehéz ügyetNem bír meg puszta szó.

SUFFOLK.

Ellent ki mond,Ha a királyi akjkról szállt a szó,Közvetlenül jelentve szándokát?

WOLSEY.

Mig többet is nem látok, mint csupánSzót s szándokot (rút kajánságtokét!),Tudjátok, addig, sürge gyors urak,Meg kell, s szabad, tagadnom. – Most tudom,Mi satnya érczből vagytok öntve:Irigységből! – Oh, mint űzitek nyomonBukásom’, mintha ez éltetne csak.S mi nyájasan mosolygva nézitekMind azt, mi csak romlást okoz nekem.Csak rajta, rajta, rosszlelkű urak!Hisze ez keresztyén-jusotok, s jutalmátElveszitek majd! A pecsétet, aMelyért ugyan, siettek, a király,Uram s uratok adá kezembe, ön-Kezével, életfogytig bizta rám,Mellette disz-, kegygyel jutalmazott,S ezt nyilt parancscsal is megerősité.Ki veszi el?

SURREY.

A ki adta: a király.



WOLSEY.

Hát vegye ő el!

SURREY.

Gőgös áruló vagy,Kevély pap!

WOLSEY.

Hazudsz, kevély lord! – Tegnap SurreyNyelvét harapta vón’ el, mintsem eztA szót kimondja.

SURREY.

Gőgöd, biboros bűn,Fosztá meg e siró hazát nemesBuckingham-ünktől; ő ipam vala;S minden bibornok társaid feje,S tiéd is, s a legislegjobbakéNem ér egy szál hajával! Veszszen elPolitikád! – Engem Irlandba küldél,Nagy messzi tőle s a királytul, ésMindentül, a miben segély utánNyulhattam érte, mig eláztatádS mint szent atya szépen feloldtad egyBárddal szegényt!

WOLSEY.

Mind ez s a mit csak eBeszédes úr mond vádul ellenem,Merő hazugság! Törvény büntetéA herczeget; s mily tiszta volt kezemMagán-bosszútól ebben: azt nemesBirái s undok bűne megmutatják.Ha sok beszédü volnék, mondanám:Mylord, tebenned oly kevés a hit,Mint a becsűlet; hogy hűségben aKirályhoz én, örökre jó-uramhozFölebb teszem magam’, mint Surrey grófS kik véle egy huron pendülnek itt.

SURREY.

Lelkemre, pap, csak hosszu öltönyöd véd,Máskép szivedbe mártanám vasam’!– Urak, s e gőgöt tűritek? s e hitvány



Legénytül? – Oh, ha ily gyöngék leszünk,Hogy egy darab bibor reánk ijeszt:Isten veled, nemesség! Csak fölebb,Kegyelmes úr! s fogjon kalapba, mintA verebet!

WOLSEY.

A jóság maga isMéreg neked!

SURREY.

Az ám: jóság, a melyMinden javát, kincsét e honnak egyCsomóba gyűjt, kezedbe, kardinál!Jóság, a melylyel irtál hát mögött aPápának a királyról. Te akartad:Jóságodat hát nyiltan hirdetem.Norfolk, ki herczeg vagy s igaz nemes,S szent néked a közjó s utódaink(Kik, ez ha él, köznemesek aligMaradnak), add elő rút életeBűnlajstromát! – Megállj, jobban reádIjesztek én, mint a templomharang,Mikor karodban csók közt lelte barnaLánykáid’, bibornok úr!

WOLSEY.

Megvetni mintTudnám ez embert, ha nem tiltanáA keresztyén indúlat.

NORFOLK.

Ama lajstrom,Bibornok, a király kezébe’ van;De mondhatom, mocsok-rut!

WOLSEY.

AnnyivalSzebb tisztatásban tündököl ki majdÁrtatlanságom, hogyha róla meg-győződik a király.

SURREY.

Abban ne bizz’!Mert egynehányra e pontok közül



Emlékszem én is: halld csak; és ha tudszPirulni és itélni, most mutassEgy kis becsűletet.

WOLSEY.

Csak mondja sir,Készen vagyok; s ha elpirúlok is:Azért lesz az csak, hogy kell látnom olyNemest, ki minden illemet tipor.

SURREY.

Jobb, mintse hogy te a fejem’ tipord!Halld hát: először is te, a királyMegegyezése nélkül, pápaiKövet akartál lenni, s püspökeink,Jogába vagva, hatóságukatMegrövidítni.

NORFOLK.

Minden iratod, mitRómába vagy külföldre küldözél,Igy kezdted: „Ego et rex meus,” s evvelMagad alá aláztad a királyt.

SUFFOLK.

Meg hogy, király s tanács tudtán kivül,Midőn a császárnál követ valál,A nagy pecsétet Flandriába isElvinni merted.

SURREY.

Meg hogy CassalisGergelynek arra teljhatalmat adtál(S ezt is király s tanács tudtán kivül),Hogy ő felsége és Ferrara köztTegyen szövetkezést.

SUFFOLK.

Item, merőGőgből, király pénzére veretédBibornok kalapod’.

SURREY.

S töménytelen



Pénzt (hogy szerezted: lelked rajta!) küldélRómába, nagyra látó terveidnekÚtkészitőül; s megrontád veleHazánkat. Oh van több is még; de én,Mivel te tetted – s ronda, mit te tészsz –Nem mocskolom be szám’ tovább!

KAMARÁS.

Mylord,Ne sújtsd az elbukottat oly igen.Törvény előtt van vétke: sutjsa az,Ne mink! Szivem sir, őt nagy volta ilyKis részeül ha látom!

SURREY.

MegbocsátokÉn is neki.

SUFFOLK.

Bibornok, a királyParancsa még ez (minthogy mind, a mitMint pápai követ tevél utóbb,Egy praemunire alá esend): ilyesLevél adassék ellened ki, melyMinden javad’, földed’, kincsed’, gulyáidAz államnak kobozza el s magad’Törvény-kivül helyezzen. Rám bizá,Hogy azt tudassam.

NORFOLK.

S ezzel itt hagyunk,Ráérsz lelked javán eszmélni most.A büszke választ, a pecsét iránt,Jelentjük a királynak, s meghihedd,Hálás lesz érte. S most, Isten veled,Kis jó bibornokom! (Mind el, Wolseyn kivül)

WOLSEY.

Vigyétek aKis jót, mi tőletek szakadt reám!S Isten veled? – Isten veled, te rang,Nagyság, örökre! – Ember sorsa ez:Ma a remény virágát ülteti;Holnap kinyil, s szines virágivalÁrasztja el; harmad nap dér, fagyosDér jő reá; s mikor már azt hivé,



Szegény bolond, hogy a gyümölcs megért,Gyökerén leszárad, s úgy lehull, lehull,Mint én! – Merészen, mint a hólyagonÚszó gyerek, úszkáltam a dicsőségTaván soká, a mély fölött, mig el-Pattant a fölfújt büszkeség s alá-Sülyedve, fáradtan hagyott az árVeszélyinek, mely végre is benyel!Hiú világi pompa, rang, gyűlöllek!Uj létre nyilni érzem szívemet.Oh nyomorult, ki fejdelmek kegyénEsdekve csügg! A hőn lesett mosolyS bukása közt több gyötrelem s aggályÓlálkodik, mint harczon s nőkegyen;S ha hull: bukása, mint Luciferé,Örök, reménytelen!Cromwell megrettenve jő. Cromwell, mi baj?

CROMWELL.

Sir, szólni sem tudok.

WOLSEY.

Balsorsomon vagyIgy megijedve? azt csodálod-e,Hogy a nagy is leeshet’? Nem! Ha sirsz,Úgy már elestem!

CROMWELL.

Oh kegyelmes őr,Mikép vagy?

WOLSEY.

Én? Jól. Jó Cromwell, sohaSem voltam ily jól. Még most ismerek



Magamra, és belsőmben egy nyugodtCsöndet lelek, mi minden földi fényFölött való: a jó önérzetet.A király kigyógyitott (hálás vagyokEzért iránta) s vállaimról – eRomoszlopokról – szánakozva le-Emelte terhem’, melytől elsülyedtVón’ egy hajó: igen nagy rangomat.Súlyos teher, Cromwell, súlyos teher,Mit égbe vágyó lélek nem bir el!

CROMWELL.

Oh hála ég, kegyelmes úr, hogy igyÜdvödre forditod balsorsodat!

WOLSEY.

Remélem, úgy lesz. És képes leszek(Mert nőni érzem lelkem erejét)Több és nagyobb nyomort is elviselni,Mint várhatók kislelkü ellenimtől.– Mi hir?

CROMWELL.

A legfőbb s legrosszabb, hogy el-Vesztetted a király kegyét.

WOLSEY.

LegyenÁldva ő felsége!

CROMWELL.

Aztán helyedenSir More Tamás lesz a korlátnok.

WOLSEY.

Úgy?Kissé korán! – Egyébiránt tudósBölcs férfi. Bírja hosszasabban aKirály kegyét; s tegyen törvényt, igazLélek szerint, hogy majd ha megfutá aPályát s megáldva alszik: csontjainÁrvák siralma légyen ravatal!– Mi még?

CROMWELL.



A Cranmer visszatérte ésCanterburyi érsekké neveztetése.

WOLSEY.

Ez már nagy újság!

CROMWELL.

Végre, lady Anna,Kit a király titokban rég nejül vőn,Ma nyiltan is királynőként meneTemplomba. Széltiben beszélnek aKoronáztatásról.

WOLSEY.

Hah! e volt a súly,Mely eltiport! Kijátszott a király,S e nő nyelé minden hatalmam’ el.Fényemre több nap nem derül s a tőlemMosolyt lesőkre nem vet több sugárt.Cromwell, eredj csak! én szegény, bukottEmber vagyok, nem méltó, hogy továbbUrad legyek. Menj a királyhoz – azŐ napja le ne szálljon! – tudja ő,Mit érsz, mi hű vagy: fölfogad, ne félj.Emlékem egy sugára – ismeremNemes szivét – meginditandja őt,Hogy el ne dobja hű szolgálatod’.Menj a királyhoz; láss önérdekidUtán; ne múlaszsz semmit el.

CROMWELL.

Uram,Elhagyjalak? Hogyan feledjek elIly hű, nemes, nagylelkű, jó urat?Oh mind, kinek csak érczből nincs szive,Legyen tanúm, mi búsan válok el!Szolgálhatok királyt; de hő imámÖrökre, oh örökre csak a tied!

WOLSEY.

Cromwell, nem is hivám, hogy egy könyütEjtsek bukásomért; s te kényszeritsz –Hűséged által ím – hogy nő legyek.Töröljük el könyűnk’, s figyelj reám!Ha majd feledve lészek, nem sokára,



S mély néma sírban alszom, hol nevem’Sem emlitendik: még te emlegess meg;S mondd el, hogy én, hogy Wolsey, a ki aHír tengerét, bejárta, zátonyát,Szikláit ismeré: hajótöréstSzenvedt ugyan, de téged fölemeltÉs megtaníta nem sülyedni el,Mint ő sülyedt! – Tekintsd bukásomat,S mi buktatott el. – Cromwell, tartsd meg ezt:Kevély ne légy! E bünben estek elAz angyalok; hogy illenék e bünEmberhez, a teremtő képihez?Önző ne légy; szeresd, a kik gyülölnek:Jobb a becsület, mint a vett hüség.Légy békülékeny, bánj engesztelőnIrígyeiddel. Légy igaz, s ne félj.Czélod, melyért vivsz, mindig a honé,Az Istené s jogé legyen; ha mégisBukol: megáldott vértanú gyanántFogsz esni, Cromwell. – Légy hű a királyhoz.– Kérlek, segits be! – Vedd jegyzékbe mind,Mim csak van, egy fillérig. MindenemKirályomé. Öntudatom s ruhámMost mindenem. Cromwell, Cromwell, ha csakFél oly híven szolgáltam volna Istent,Mint a királyt: vén napjaimra, igyKifosztva nem hagyott vón’ ellenimKezébe’!

CROMWELL.

Légy türelmes!

WOLSEY.

Az vagyok.Isten veled, föld! Rám az ég ragyog! (Mindketten el.)

NEGYEDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Utcza Westminsterben.

Két Nemes jő szemben.

1. NEMES.

Jó, hogy megint találom önt.



2. NEMES.

Örülök.

1. NEMES.

Ön is azért jő, hogy láthassa, mintTér vissza lady Anna az ünnepélyről?

2. NEMES.

Azért biz én. A multkor ép vivékBuckinghamet, mikor találkozánk.

1. NEMES.

Igaz; de akkor közkeserv, maAz öröm általános!

2. NEMES.

Ugy van! APolgárok, azt hiszem, hűségüket(Mert meg kell adni: hívek!) ily naponNagy ünnepélyek, díszkapuk s egyébLátványok által tűntetik ki.

1. NEMES.

OhKétség kivül! S mi fényes rendezésÉs pompa közt!

2. NEMES.

Szabad kérnem, minőTartalmu írat az kezébe’, sir?

1. NEMES.

A név- s a rend-sor, hogy kik és miképVesznek, szokás szerint, a koronázásPompáiban részt. Suffolk herczeg első,Ki udvarmester lesz. Utána jő aNorfolki herczeg, marshallkép. Im ittMind följegyezve. Tessék.

2. NEMES.

Köszönöm, sir.



S ha ily napot nem értem volna már,El is fogadnám. Kérem, mondja csak,Mi lett az özvegy herczegnőbül, aSzegény Katalinbul? hogy s mi sorsban él?

1. NEMES.

Megmondhatom. A canterburyi érsekS több tisztelendő s bölcs atyák veleDunstable-ben, csak hat mértföldnyireAmpthillhez, hol a herczegnő lakott,Törvényt ülénk, mely elébe őtTöbbször hivák, de ő meg nem jelent. HogyRövid legyek: in contumaciamMarasztalák el, meg-nem-jelenésCzimén; meg a király nyugalmaért,Mindannyi bölcs papok megegyezőItéletével, elválasztva lőn,A házasság pedig érvénytelen.Azóta Kimboltonba vonta megMagát, a hol jelenleg is – beteg.

2. NEMES.

Szegény nő! (Harsonák.)

1. NEMES.

Hallga, harsonák!Menjünk közelb: itt jő a díszmenet!(A koronázás rende:Élénk harsonázás.1. Két biró.2. Lord kanczellár; előtte viszik a táskát s a királyi pálczát.3. Karénekes gyermekek. Zene.4. A londoni lord mayor, királyi pálczával. Utána az első hirnök, fegyverzetben, fején aranyozott rézkoronával.5. Dorset marquis, arany királyi pálczával, fején arany félkorona. Vele Surrey gróf, kezében az ezüst bota galambbal, fején grófi korona. Mind kettőn a térdszalagrend nyakszalagja.6. Suffolk herczeg, főudvarmesteri dísz-öltözetben, fején korona, kezében hosszú fehér bot. UtánaNorfolk herczeg, a marshall-bottal, fején korona. Mindkettőn a térdszalagrend nyakszalagja.7. Mennyezet, az öt-kikötői négy gróf által tartva. Alatta a királyné, díszöltözetben, dúsan gyöngyelékitett hajadon fején korona, két oldalt a londoni és a winchesteri püspök.8. Az öreg Norfolk herczegnő, virágokkal átszőtt kis arany koronával, vezeti a királyné kiséretét.9. Több udvarhölgy, grófnék stb. egyszerű arany keretekkel, virág nélkül.Az átvonulás ünnepélyes lassusággal történik. Mialatt:)

2. NEMES.

Dicső menet, valóban! – EzeketItt ismerem. – Ki ez, ki a királyi



Pálczát viszi?

1. NEMES.

De Dorset marquis;Meg Surrey gróf a bottal.

2. NEMES.

Szép lovag!Ez lesz talán Suffolk?

1. NEMES.

Az udvarmester.

2. NEMES.

S ez a norfolki herczeg?

1. NEMES.

Épen az.

2. NEMES.

Éltesse Isten!(A királynére tekint.) A legszebb te vagy, kitValaha láttam! Oh lelkemre, sir,Angyal! Királyunk mindkét Indiát,Sőt a világot tartja kebelén,Mikor e hölgyet öleli! BizonyNem vádolom már lelkisméretét!

1. NEMES.

A kik fölötte tartják négyfelőlA kárpitot: az öt-rév grófjai.

2. NEMES.

Mi boldogok! s mind, ki közelébe’ van!Úgy vélem, e nemes hölgy, ki a többitVezérli, Norfolk herczegné?

1. NEMES.

Az; ésA többi mind grófné.

2. NEMES.



Mutatja isA koronájok. – Csillagok, való;De néha hulló csillagok.

1. NEMES.

Elég!(A menet, mint jött, élénk harsonázás mellett, el.)Harmadik Nemes jőIsten hozott, sir. Hol sütkérezett?

3. NEMES.

Az apátságba beszorult tömeg közt,Hol már egy tű se fért több. Majd meg isFuladtam ott merő öröm miá!

2. NEMES.

Tanúja volt az ünnepélynek?

3. NEMES.

Az.

1. NEMES.

S mi volt?

3. NEMES.

Bizony szép!

2. NEMES.

Mondja, kérem el.

3. NEMES.

A hogy tudom. Hát, hölgyek és urakDús árja, a királynét kijelöltHelyére víve, tőle elmaradt,Mig ő felsége egy kicsit pihent,Körülbelül fél óra hosszat, egyTrón-forma széken, a sok nép előttNyiltan kitárva arcza bájait.Higyék el, ő a legszebb nő, ki csakValaha férfié volt! – Hogy a nép,Nézésivel betelt, zajgás eredt,Minő viharkor kél a tengeren,



Oly s annyi hangú; keszkenő, kalap,Felső-ruhák is, légbe repülének;Ha tán szemök könnyen járt volna ki:Mind kiugort s rá veszett volna. IlyÖrömrivalgást nem hallék soha.Oly terhes asszonyok, kik nem viszik márEgy hétig, úgy előnyomultak ott,Mint faltörő kos, útat törve. SenkiSe mondhatá: ez nőm; úgy össze voltMind egy csomóba gombolyodva.

2. NEMES.

HátAztán mi történt?

3. NEMES.

Végre fölkeleS oltár elé lépdelt szerényen; ott le-Térdelt s szemét az égre vetve, mintAngyal, könyörge buzgóságosan;Fölállt megint s a népnek meghajolt.Aztán a canterburyi érsek aKirályi minden jelvényt adta rá:A szent olajt, hitvalló EduárdSzent koronáját, galambos bototS a többi jelt. Minek hogy vége lőn,A kar dicső zengzettel énekeltNagy „Téged Istent.” – Akkor távozékS előbbi díszben visszatére aYork-palotába, az ebédre.

1. NEMES.

Sir,Ne mondja már York-palotának azt:Mert a bibornok megbukása ótaKirályi kastély, s White-hall a neve.

2. NEMES.

Tudom; de új e név; nyelvemre mégA régi jő csak.

1. NEMES.

Hát ki volt a kétFőtisztelendő püspök a királynéKét oldalán?



3. NEMES.

Stokesly s Gardiner:Ez a winchesteri, s titkára aKirálynak; az a londoni.

2. NEMES.

AmazNem jó barátja, mondják, a derékS bölcs Cranmer érsek urnak.

3. NEMES.

Ugy van, ugy;De még közöttük nincs nagyobb viszály;S ha lesz: Cranmer egy hű barátra majdTalál.

2. NEMES.

Ki lesz az?

3. NEMES.

Hát Cromwell Tamás:Oly férfi, kit királya nagyra néz,És hű igaz barát; kincstárnokulKi van nevezve már s helyt foglal aTitkos tanácsban.

2. NEMES.

Még majd többre megy.

3. NEMES.

Minden bizonynyal. Most jerünk, urak.Az udvarhoz megyek; kövessenekÉs legyenek, kérem vendégeim. ÉnOtthon vagyok. Mentünkben többet isBeszélek.

A MÁS KETTŐ.

Oh parancsoljon velünk, sir. (Mind el.)

II. SZÍN.



Kimbolton.

Katalin (mint özvegy) betegen. Griffith és Patience vezetik.

GRIFFITH.

Hogy vagy, kegyelmes asszonyom?

KATALIN.

Beteg,Griffith, halálosan beteg vagyok!Mint terhes ág, hajol minden tagomA föld felé, terhét lerázni. – AdjEgy széket. Igy. most könnyebben vagyok. –Griffith, nem azt mondád imént, hogy aHir nagy fia, Wolsey bibornok elhalt?

GRIFFITH.

Azt, asszonyom; de azt hivém, sajátBajod miatt nem hallgatál reá.

KATALIN.

Kérlek, beszéld el, jó Griffith, hogyanHalt meg? Ha jól: tán példát adni mentElőttem el.

GRIFFITH.

Mondják, kegyelmes urnőm,Hogy a kemény Northumberland szegénytElfogta Yorkban s súlyos vád alattSürgetve állítá törvény elé:Rögtön beteg lett s oly halálosan, hogyÖszvérre sem birt ülni.

KATALIN.

Oh szegény!

GRIFFITH.

Hogy nagy sokára Leicesterbe ért,Hol az apát úr, szent testvérivel,Nagy tisztelettel ment elébe ki,Igy szóla: „Oh apát atyám, egy agg,Ki összetört az állam vészein,Jött csontjait letenni köztetek:Oh adjatok nyugvó helyet neki.”



Igy ágyba roskadt, s súlyosan fogáMindjárt a kór; mig harmad este, ugyNyolcz óra tájt – megmondta maga, hogyÓrája ez lesz – bánva bűneit,Elmélkedés, köny és imák közöttAdá a földnek vissza czímeit,Lelkét az égnek, s békében elalvék.

KATALIN.

Ugy is nyugodjék, könnyet nyomjanakHibái rajta! – Mégis, szólanomHagyj róla ennyit: azt is türelemmel.Határtalan kevély volt, önmagátEgy sorba fejdelmekkel állitó;Alattomos cselekkel a hazátIgába hajtá; nála eladóVolt hivatal, tiszt; törvényül csupánÖn nézetét ismerte; vakmerőnhazudni kész; kétszínü mindenütt,Szó- s értelemben; szánni nem tudó,De nyájas ahhoz, kit épen tönkre tett.Igért sokat: mint akkor ő maga;S mind semmivé lőn az: mint mostan ő,Testében is bűnös, s ez által isRossz példa a papok közt.

GRIFFITH.

Asszonyom,Az ember bűne érczbe vésve van;Erényit vizbe irják. Szabad-éElmondanom felőle most a jót?

KATALIN.

Szólj, Griffith; rossz szivűnek kelleneLennem, ha nem tűrném el.

GRIFFITH.

E bibornok,Bár származása alacsony, magasraVolt híva bölcsejétől. TudományTejét ivá, korán megérve, bölcs,Méznyelvű, rábeszélő, mint kevés.Ellenfeléhez büszke és fanyar,De jó baráthoz nyájas, mint a nyár.S bár venni telhetetlen (a mi bűn),De adni is fejdelmi bőkezü:Örök tanúi erre, asszonyom,



E tudomány két ikre bennetekIpswich meg Oxford: melyek egyikeŐbenne elhal, nem tudván a jót,Mit tőle nyert, túlélni; mig a más– Be sincs fejezve bár – de már is oly nagy-Fényű, jeles, folyvást emelkedő,Hogy örök hírben álland a keresztyénVilág előtt. – Bukása is reáÁldást tetéze: mert – mint soha még –Most feltalálta önmagát, s megérté,Mily boldog a nagyság nélkűli lét!S hogy agg korára több fényt nyerne még,Mint adhat ember: Istent félve halt meg!

KATALIN.

Ha meghalok, más szónokom ne légyen,Ne tetteim más hirdetője, hogyVád- s rágalomtul óvja hírnevem’,Mint, Griffithem, te! – A kit élve leg-Jobban gyűlöltem: im porában aztHit- s kegyelettel tiszteltté tevédElőttem. Áldás s béke legyen porán!– Patience, maradj itt; tedd alább fejem’;Már nem soká leszek terhedre. – Griffith!Játszasd a bús zenét, melyet halál-Harangomnak neveztem, míg az égiZenén merengek, mely rám vár amott! (Ünnepélyes bás zene.)

GRIFFITH.

Elszúnyadott. Üljünk le csöndesen,Jó Patience, nehogy felköltsük őt!(Látomány: Lassan lebegve jő hat alak, egymás után, fehérbe öltözve, fejökön zöldbabérkoszorúk, arczukon arany álarczok, kezökben zöld babér-, vagy pálmaágak. Először ismeghajtják magokat az alvónak, azután tánczolnak. Bizonyos fordulatoknál a két első keskenyvirágfüzért tart az alvó feje fölött, mig a más négy tisztelettel hajol meg előtte. Azután amazok akövetkező kettőnek adják át a füzért, s az előbbi rendben ezek is fölibe tartják a füzért. Minekvégeztével a két utolsónak adják át a virágfüzért, s az előbbi megint ismétlődik. Mire az alvó –mintegy felsőbb sugalomra – örömkifejező mozdulatot tesz altában s kezeit ég felé emeli. Aszellemek tánczolva eltűnnek, a fűzért is magokkal vivén. A zene tovább is hangzik.)



KATALIN.

Bék szellemi, hol vagytok? Eltűnétek?S itt hagytok bánatomnak?

GRIFFITH.

Itt vagyunk,Úrnőm.

KATALIN.

Nem titeket szólítalak.Nem láttatok, mig alvám, senkit itt?

GRIFFITH.

Nem, asszonyom.

KATALIN.

Nem? Ép most egy dicsőSereg hivott körébe: fényes arczukEzer sugárt szórt rám, mikép a nap;Igértek égi üdvöt; s koszorutHoztak, minőre – érzem – nem vagyokMég érdemes, de az leszek, hiszem.

GRIFFITH.

Örülök, asszonyom, hogy képzeteddelIly édes álmok játszanak.



KATALIN.

HagyasdEl a zenét. Zord és nehéz nekem. (A zene megszünik.)

PATIENCE.

Nem veszed észre, ő felsége mintMegváltozott egyszerre? Arcza milyHosszú, mi halvány s földhideg. TekintsSzemére!

GRIFFITH.

Meghal! – Oh könyörögj, könyörögj!

PATIENCE.

Nagy Isten, állj mellette!Hirnök jő.

HIRNÖK.

Asszonyom –

KATALIN.

Goromba ficzkó, hát nem érdemesitszTöbb tiszteletre?

GRIFFITH.

Hisz tudod, hogy őFelsége régi nagyságát kivánjaTartatni fön. Ne légy oly tiszteletlen,Hajts térdet.

HIRNÖK.

Oh felséges asszonyom,Bocsáss meg illetlen bejöttömért.Ott kün egy úr áll, ő felségitől.

KATALIN.

Bocsásd be, Griffith. – E ficzkót pedigTöbbé ne lássam.Griffith, Hirnök el. – Griffith visszatér Capusius-sal.Dicső öcsémnek vagy követje, aCsászárnak, és neved Capucius.



CAPUCIUS.

Az, asszonyom, s szolgád.

KATALIN.

Oh jó uram,Mióta nem láttál, megváltozottMinden körűlem, úgy-e? Szólj azonban,Mi végre jöttél?

CAPUCIUS.

Nemes hölgy, előszörSzolgálni vágyva felségednek; aztánA király parancsa folytán, kit a hir, hogyGyöngélkedel, levert, s ki általamÜdvözletet küld s jó kivánatit,Bajodban, vigaszul.

KATALIN.

Oh jó uram,Későn jön e vigasz! Csak olyan az,Mint kegyelem-szó, kivégzés után.Meggyógyitott már egy jó orvos, azIdő; e minden vigaszon felül-Emelt: az egy imát kivéve. – HogyVan ő felsége?

CAPUCIUS.

Jól van, asszonyom.

KATALIN.

Legyen örökké! És viruljon ő,Mig én a férgek közt, s szegény nevemSzáműzve a hazából. – Patience,Hol a levél, mit íraték?

PATIENCE.

Im itt még.(Átadja Katalinnak.)

KATALIN.

Sir, kérlek, add uramnak, a királynakKezébe ezt.



CAPUCIUS.

Kész szivvel, asszonyom.

KATALIN.

Jó indulatját kértem benne, szűzSzerelmünk zálogára, drága kisLányomra: harmatozzák rá a mennyÁldása! Kértem, hogy nevelje őtErényben. Ifjú még, nemes, szerény;Remélem, az marad: szeresse őtEgy kissé anyja végett, a ki őt– Ég tudja – mint szerette! AzutánEsdeklem abban, szánja meg, kegyesKirályi szivvel, árva hölgyeim’,Kik oly soká s híven kisértek aKétféle sorsban, kik közt nincs egy is(S csak nem fogok hazudni most), ki megNem érdemelne lelki báj, erény,Becsűlet, illem által egy derékFérjet, legyen bár dús s nemes, s bizonyMind boldog a férj, a ki megnyeri.Egy kérelem van még: szolgáimért.Szegények ők, de inség tőlem elNem tépheté. kapják ki bérüket,S még valamicskét, jó emlékemért.Ha többre terjedt volna életemS módon, nem igy maradtak volna el!– Ez a levél tartalma. – S jó uram,Mindenre, a mi szent neked, s a mintBékén akarok meghalni: lég e szegényPárák barátja, s sürgesd a királyt,Hogy töltse bé e vég kérelmimet!

CAPUCIUS.

Fogadom Istenemre, ne legyekEmber, ha nem!

KATALIN.

Nemes lord, köszönöm.Emlitsd meg a királynak, hódolóHűségemet. Mondd: régi gondja márElköltözik; mondd: haldokolva isÁldottam őt… Szemem homályosul.Isten veled! – Griffith, Isten veled is…Nem, Patience, te még ne hagyj el. ÁgybaKivánkozom. Híj több leányt. Ha meg-



Halok, te jó szív, szépen bánjatokVelem. Virágot hintsetek reám:Hadd lássa a világ, hogy síromig,Szűz nő valék. És balzsamozzatok beS ugy tegyetek le. Bárha nem királyné,De mint királynét, mint király leánytTemessetek… Hah! nem birom tovább! (Katalin-t kiviszik. Mind el.)

ÖTÖDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Csarnok a palotában.

Gardiner, a winchesteri püspök jő. Apród fáklyát visz előtte. Szembe sir Lovell Tamás jő.

GARDINER.

Egy óra úgy-e, gyermek?

APRÓD.

Elütötte.

GARDINER.

Ez óra már csak a szükségre, nemValó gyönyörre: most természetünkNyugtot kiván s megujitást; nem azt,Hogy elfecsérljük. – Jó éjt, sir Tamás.Hová ily későn?

LOVELL.

Ő felségitől jőÖn?

GARDINER.

Onnan; a „primero”-nál hagyámSuffolkkal.

LOVELL.

Én is őhozzá megyek, migLe nem feküdt. Isten velünk.

GARDINER.



Ne még,Jó sir Lovell. – Mi baj? – Kegyed siet,Ugy látszik; és ha meg nem sérteném,Barátilag kérem, mi tárgyba’ jár ilyKésőn? – Az oly ügy, mely – mint szellemek –Éjfélbe’ jár, csodásb természetü,Mint melyeket nap fényinél szokunkVégezni.

LOVELL.

Püspök úr, szeretem önt,S fülére mernék bizni sulyosabbTitkot is ennél: királynénk vajúdik,S mondják, igen rosszul van. Féltik is,Nehogy belé haljon.

GARDINER.

Szivből könyörgökGyümölcseért: jőjön világra s éljen;De törzsökét, nem bánom, sir Tamás,Ha elvesz is.

LOVELL.

Tudj’ Isten, monanékAment reá. De szívem súgja mégis,Hogy jó teremtés, szende nő, ki jobbKivánatinkra méltó.

GARDINER.

Ejnye, sir,Jó sir Tamás, hallgasson csak ki. ÖnDerék nemes, erényes, bölcs s velemEgy nézetű; azért kimondom: addigJól nem leszünk, nem, sir, én mondom azt,Mig Cranmer s Cromwell, jobb és bal keze,S ő, sirba’ nincs.

LOVELL.

Uram, ön a királyságKét nagyja felől beszél. Cromwell maga,Kincstári tiszte mellett, a királyTitkára s irattárnok; sőt főlebbFog menni még bizonynyal; az időmajd megmutatja. Érsek úr meg aKirály jobb keze s nyelve. És ki merPisszenni ellene?



GARDINER.

De, sir Tamás,Van, a ki mer; s magam kimondtam azEllenkező szót. Épen én, s ma is(Megbízom önbe’, sir), fölingereltemTanács-urak szivét rá, minthogy ő(Tudom, s azok is jól tudják) veszélyesFő-fő eretnek, mételyzője azOrszágnak; ezt ők a király előtt isErősiték, ki hajtott annyibanPanaszainkra (bölcs fejdelmi gonddalElőre látva mind a sok veszélyt,Mit okaink elébe adtak), őtHolnapra a tanács elé hivatniRendelte. – Sir Tamás, mérges gyom ez;Ki kell hogy irtsuk. FeltartóztatomDolgában önt! De jó éjt, sir Tamás!

LOVELL.

Jó éjt, mylord! Szolgája maradok.Gardiner, Apród el. A mint sir Lovell indúl, szembe jőnek Henrik király, Suffolk herczeg.

HENRIK.

Károly, ma éjjel nem játszom tovább:Nem rajta jár eszem; megversz nagyon.

SUFFOLK.

Felség, maig nem is nyertem soha.

HENRIK.

Keveset, igazán; s másszor se nyersz,Ha a játékra áll eszem. – Na, Lovell,Hát hogy van a királyné?

LOVELL.

Nem vihettemSzemélyesen meg felséged magasÜzenetét; de udvarhölgyeiÁltal beküldém. Ő felsége ráAlázatos köszönetét üzente,S hogy érte felséged könyörgjön aztEsdekli

HENRIK.



Mit szólsz? könyörögjek érte?Már vajudik?

LOVELL.

Ugy mondák hölgyei.S hogy szenvedése majdnem oly nehéz,Mint a halál.

HENRIK.

Szegény!

SUFFOLK.

Oldozza égTerhétül őt fel könnyen s boldogul,Hogy felségednek adjon örököst!

HENRIK.

Elmult az éjfél: menj feküdni, Károly!Imádba’, kérlek, emlitsd meg szegényKirályném állapotját. Hagyj magamra,Mert gondjaimnak most a társaságTerhökre volna.

SUFFOLK.

Felségednek isJó éjt kivánok; majd imámba’ meg-Említem urnőm kínait.

HENRIK.

Jó éjszakát.Suffolk el. Sir Antony Denny jő.Na sir, mi ujság?

DENNY.

Felség, elhozámAz érseket, mikép parancsolá.

HENRIK.

Ha! Canterburyt?

DENNY.



Azt, felséges úr.

HENRIK.

Jó; hol van?

DENNY.

Várja felséged parancsát.

HENRIK.

Hivd csak. (Denny el.)

LOVELL.

(félre). Ez lesz, miről a püspök úr szólt.Jókor jövék.Danny visszatér, Cranmerrel. Ti! – a csarnokbul el! (Lovell késedelmezni látszik.)Hah! nem hallottad? El! hah! (Lovell és Denny el.)

CRANMER.

Reszketek.Mért oly dühös? Mi bősz tekintete!Itt rossz dolog van!

HENRIK.

Nos, mylord, tudod,Miért hivattalak?

CRANMER.

Hódolva várom



A felséged parancsát.

HENRIK.

Kérlek, állj föl.Édes derék Canterburym, jerünk,Járjunk kevéssé itt föl és alá:Szóm van veled. Jer, jer csak, add kezed’!Jó lord, a szó, mi bút okoz nekem;Sajnálom, a mit mondandó vagyok.Kedvetlenül hallánk némely sulyos,Mondom, sulyos panaszt, reád, mylord,Most közelebbről, melyek arra birtakMinket s tanácsunk’, hogy téged ma reggelElénk idézzünk; s mert tudom, hogy ottTisztázni mindjárt nem lehet magad’,De mig további nyomozást teszünkFeleleteid alapján, türelemmelKell lenned és lakásul a TowertFogadnod el: tanács-társunk levénTe is, igy illik eljárnunk, különbenNem merne senki ellened tanúulFöllépni.

CRANMER.

(térdel).Felség, mélyen köszönöm;S örülök, alkalmat találni, hogyFölszórva szérűm mind fenékig ésA polyva s jó-szem váljék el: mivelTudom, hogy embert annyi rágalomMint engemet, szegényt, nem ér!

HENRIK.

Csak állj fel,Jó érsekem. Hogy ártatlan s igazVagy: e baráti szivben mély gyökértVert a hit. Állj föl; járkáljunk tovább.– A boldogságos szűzre! mily csodásEmber vagy! Azt hivém, könyörgni fogszSegélyemért, hogy haladéktalanLégy szembesitve s védhessed szabadLábon magad’.

CRANMER.

Királyom, én segélytCsak igaz ügyem- s enbecsűletemtőlVárok: ha ők elhagynak, magam is



Fognék örülni ellenimmel együttBukásomon, mert nem tudnám magam’Erény ne’kül becsülni. Semmi vádEngem nem íjeszt.

HENRIK.

Nem tudod, hogy állszEgész világgal? nincsen ellened?Sok és hatalmas! úgy ármányuk is!S nem mindig a jog s igazság szerintVan az itélet. A rosszlelküeknekMi könnyü lelni hasonló gonoszt, kiRád esküdjék! Nem vón’ első eset!Erősek ellenid, mondom, s szintoly erősRosszakaratjok. Azt hiszed, szerencsésbLészsz, a hamis tanúkra nézve, mintVolt mestered, kinek szolgája vagy,Mikor e hitvány földön járt? Menj, menj!Neked az örvény nem veszélyes ugrás?Magad rohansz vesztedbe!

CRANMER.

Isten ésFelséged őrzik ártatlanságomat.Különben tőrbe estem!

HENRIK.

Légy nyugodt,Nem hagyjuk őket sokra menni. LégyCsak jó reménynyel, és jelenj ma megElőttök. Úgy ha szólnak vádaik,Hogy téged a törvény foglyul kiván,Csak védd magad’ erősen, mint a tárgyNyelvedre adja; tűzzel is! Ha tánSzó nem segit: mutatsd föl e gyürűt,S itéletünk alá add ügyedet. –Lám, lám, könyez. Becsületemre, ezEmber becsűletes! Az szűz anyáraMegesküszöm, hogy ártatlan s egészBirodalmamban nincs ily hű emberem. –Menj, s a szerint tégy, mint parancsolám.Könyűi elfojták szavát! (Crammer el.)Agg hölgy jő.

NEMES.

(a színfalak mögött).Maradjon!



No, mit akar?

AGG HÖLGY.

Be kell mennem! A hírMelyet hozok: illemmé tészi mostA vakmerőséget. – Jó angyalokRöpüljenek rád s áldott szárnyaikFödjék királyi szent személyedet!

HENRIK.

Tekinteted mutatja hiredet.Megszabadúlt királyném? – Mondj igent,És hogy fiúval.

AGG HÖLGY.

Igen felség, igen!S fiúval ám! – Az Isten tartsa megA piczi lánykát – mert leányka ám!De majd fiúk követik. Sir, a királynéFelségedet kivánja, hogy az ujKis jövevényt mutassa be. Biz egyTojás a máshoz nem hasonlít úgy,Mint felségedhez ez!

HENRIK.

Lovell!Lovell jő.

LOVELL.

Uram!

HENRIK.

Adj neki száz márkát. – Nőmhöz megyek. (Henrik király el.)

AGG HÖLGY.

Száz márka? csak? – Az égre, többet vártam.Pimasz legénynek kéne ennyi bér!Többet nekem! vagy úgy pörlöm ki! HátEzért erősítém, hogy a piczinyReá ütött, he? Több kell, vagy a szótIs visszahúzom. – Üssük, mig meleg! (Mind el.)

II. SZÍN.



A tanács-terem előcsarnoka.

Cranmer jő. Ajtónálló, Szolgák, Kiséret.

CRANMER.

Nem késtem el, remélem. Bár az úr,Kit a tanácsbul értem küldtek, aztMondá, siessek. – Zárva? Mit jelent ez?Hé! ki az őr itt? Ismersz tán?

AJTÓNÁLLÓ.

Várni kell, mig szólitják.Dr. Butts jő.

CRANMER.

Ugyan?

BUTTS.

Ez kicsinált csel! Örülök, hogy épJókor jövék: azonnal tudja megEzt a király (El.)

CRANMER.

(félre).Ah, Butts tudor, a királyOrvosa. A hogy átment, mily komolySzemmel fürkésze: vajh romlásomatNe lássa a jelekből. Bizonyos,Hogy ellenim gonosz czélzatja ez(Forditsa ég a szívöket meg! énSohsem bántottam őket), a kik evvelCsak megalázni vágynak, társokatItt, szolga had közt, várakozni hagyva!Legyen meg akaratjok; csöndesenVárom kimentét.Henrik király és Dr. Butts fen egy ablakban megjelennek.

BUTTS.

Különöst fogokMutatni felségednek.

HENRIK.

Mi lesz az, Butts?



BUTTS.

Azt vélem, ilyesmit nem láta rég!

HENRIK.

Manóba’! hát mi az?

BUTTS.

Amott, mylord:Im a kegyelmes canterburyi érsekMily tiszteletre tett szert; inasok,Szolgák között hogy tartja udvarát.

HENRIK.

Hah!Valóban ő az! Hát társokkal isIgy bánnak? – Ám Jó! más is van felettük!De azt hivám, lesz annyi becsületBennök (vagy illem), hogy ily helyzetűS kegyünkben álló társokkal talánNem fognak ajtót igy állatni, mintLevélvivő legénynyel, mig kegyesLordságuk őt előbocsátja! Hah!A boldogságos szűzre, Butts, czudarság!De hagyjuk őket! Huzd összeébb a függönyt:Meglátjuk aztán – (Bevonulnak.)(A közép függöny felvonatik. A tanácsterem.)Lord kanczellár, Suffolk herczeg, Surrey gróf, Lord Kamarás, Gardiner, Cromwell jőnek. Akanczellár az asztal felső végére ül, bal oldalán; jobbján egy szék üresen marad, úgy mint acanterburyi érsek számára. A többiek sorba ülnek két oldalt. Cromwell alsó végül mint titkár.

KANCZELLÁR.

Mi tárgyban ültünk egybe, adja előTitkár úr.



CROMWELL.

Nagyságtok engedelmivelFő tárgy a canterbury érsek ügye.

GARDINER.

Van értesitve ő is?

CROMWELL.

Van.

NORFOLK.

Ki várKün?

AJTÓNÁLLÓ.

A kegyelmes érsek, s már teljesFél óra óta, hogy mikor jöhet be.

KANCZELLÁR.

Vezesd be most.

AJTÓNÁLLÓ.

Tessék, kegyelmes úr. (Cranmer a tanácsasztalhoz közelit.)

KANCZELLÁR.

Jó érsek úr, sajnálom igazán,Hogy itt ülök s e széket üresenKell látnom; ám, mind emberek vagyunk,Természetünk esendő, ritka köztünkAz angyal. Ily esendőség miattÖn is, kinek tanítni kelleneMinket, fölötte megtévedt s nagyottVétett király s törvények ellen, azOrszágot, önnön s papjai tanában(Mint hall’szik) új s veszélyes áltanok-S eretnekséggel töltve bé, melyek(Ha elejét nem veszszük) a hazátRomlásba döntik.

GARDINER.



S rögtön kell pedigÚtjok’ bevágni, tisztes lord urak!Ki vad lovat szelídit, nem csupánKézzel nyul ahhoz, ám szájába vasZablát szorit, s jól sarkantyúzza, migA vezetéknek enged. KönnyedénS gyermekleg, egy ember tekintetéért,Ha tűrjük e ragályos kórt: mi leszBelőle? Ujitás, bősz mozgalom,Az állam átalános megromoltRagálya: mint német szomszédainkNem rég fizették e tapasztalást(Élénken él még emlékünkbe’) – s ohMi drága áron!

CRANMER.

Lord urak, eleddigHivatalom s éltem folyásibanAzon valék, kettőztetett erővel,Hogy tanitásom és tekintetemMind egy irányt tartson, tudnillik aJót és igazt. S nincs ember – együgyüSzivemmel mondom lord urak – ki úgygyűlölne s ellenezne, mind magánÉrzületében, mind hivatalaKörébe’ minden béke-háborítást,Mint én. Kivánom, a király sohaNe leljen pártütőbb szivekre, mintAz én szivem. De kiknek kenyereÁrmány s irigység: a legjobbat isMegmarni készek. Kérem, lord urak,Hogy e jogügyben ellenségeim– Bár-kik s mik – álljanak föl nyiltan ésSzemembe’ mondják vádaik’.

SUFFOLK.

Mylord,Az nem lehet. Ön a király tanácsa,S vádló ön ellen senki sem lehet.

GARDINER.

Mylord, mivel más fontos dolgok isVárnak: röviden végzek önnel. AKirály akarja s mind megyezénk,Hogy, biztosabb vizsgálatért, ön aTowerbe menjen. Mint magán egyén,Meglátja, hány lesz, a ki bátoranMond vádat önre: félek, többen is,



Mint véli.

CRANMER.

Ah! kegyes Winchester úr,Köszönöm ezt. Ön mindig jó barátom;S ha önre bizzák, ön vádlóm, tanú,S birám lesz egy személyben. Oly kegyes.Czélját belátom: engem tönkre tenni.mylord, az egyház emberét szelidJóság, nem a kevély dacz illeti:Az elszakadtat vissza nyájasanTérítni, nem a hűt is eltaszítni!Hogy én magam’ kimentem, bárminőVádterhet raktok is rám: oly kevésséKételkedem, mint ön nem, hamisanVádolni. Mondanék még többet is,De tisztelem rangját, s tartózkodóváTesz az.

GARDINER.

Mylord, mylord, ön szakadár;Ez a való! Szineskedése azÉrtők előtt csak gyönge és üres szó.

CROMWELL.

Winchester úr, ön, engedelmivel,Kissé kemény. Ily férfi, bár hibás,De tisztelőbb bánást kiván: azért,Mi volt, kegyetlenség az elbukótSujtolni még.

GARDINER.

Titoknok úr, kegyed(Bocsánat érte!) köztünk legutolsó,Kit ily beszéd megillet.

CROMWELL.

Mért, mylord?

GARDINER.

Tán nem tudom, hogy ön is híve azUj szakadásnak? Ön nem tiszta!

CROMWELL.



Én?

GARDINER.

Nem tiszta, mondom.

CROMWELL.

Ön csak félolyanHa volna: áldás, nem iszony kisérné.

GARDINER.

E vakmerő szót nem felejtem el.

CROMWELL.

Ne is! De vakmerő éltét se, sir!

KANCZELLÁR.

Elég, sok is, urak! De szünjetek!

GARDINER.

Végeztem.

CROMWELL.

Én is.

KANCZELLÁR.

Önre nézve hát,Mylord, ugy értem, közmegegyezés,Hogy a Towerbe menjen, mint fogolyAzonnal, s ott maradjon, mig velünkTovábbi czélját közli a király.Ez önök akaratja?

MIND.

Ez, uram.

CRANMER.

S nincs kegyelem? Hát a Towerbe kellMennem, mylord?

GARDINER.



Mit vár ön? – IgazánKövetelő! – Az őrség kész legyen!Őrség jő.

CRANMER.

Énértem? – Árulóként visznek el?

GARDINER.

Vigyétek őt – feleltek róla – aTowerbe.

CRANMER.

Álljatok meg, jó urak!Egy szóm vagyon még. Ide nézzetek:E gyűrü erejével, ügyemetKegyetlen emberek kezébül énFölebb viszem, kegyesb birámhoz ésUramhoz: a királyhoz!

KANCZELLÁR.

A királyGyűrüje!

SURREY.

Nem hamis!

SUFFOLK.

Az égre, aValódi gyűrü! Mondtam én, mikorElőször inditók meg e követ:Hogy minfejünkre gördül.

NORFOLK.

Azt hiszik,Urak, hogy a király meg engediGörbűlni ennek egy kis hajaszálát?

KANCZELLÁR.

Most már világos! Hát még életét! CsakKimosdhatnám belőle!

CROMWELL.



Tudtam én,Mikor ti még tanu- s vád-pontokatKerestetek rá, kinek tiszta lelkétAz ördög és övéi irigylik. ÁmFujtátok a tüzet: türjétek el,Ha éget!Henrik király jő. Haragosan néz végig a tanácsurakon s trónszékébe ül.

GARDINER.

Oh felség, mikép köszönjükMinden naponkint a nagy égnek azt,Hogy ily királyt adott, ki nem csupánBölcs és igaz, de hőn vallásos is;Ki engedelmes szívvel, czéljaulA szentegyház javát isméri, abbanKeresve dicsét; s ennek érdekébenSzemélyesen jő a tanácsba, holNagy ellenének ügye fönforog!

HENRIK.

Winchester püspök, ön mindig tudottRögtönzve hizelegni; ámde énNem jöttem azt hallgatni. Tudja meg,Vékony s üres szók nem födendik elRossz indulatját; rám nem hat velök.Ön, mint öleb, nyelvöltögetve vélMegnyerni? Hah! akármit vélsz: igaz,Hogy vérszopó, kegyetlen szívü vagy.(Cranmerhez.)Jó ember, ülj le. Lássam most, ki mer– A legmerészb! – egy ujjal bántani!Mindenre, a mi szent, jobb volna annakElveszni éhen, mint gondolni is,Hogy itt e hely nem illet tégedet.

SURREY.

Engedje felséged –

HENRIK.

Nem, sir, nem engedem.Az hittem, értő, bölcs tanácsosokÜlnek körűlem. Egyet sem lelek.Szép volt, urak, ez embert, e derékEmbert – kevés ül itt, e czimre méltó –E hű embert, czudar cseléd gyanántAjtó előtt állatni? Vagy nem olyNagy, mint ti, ő is? Szégyen és gyalázat!Terjedt-e engedélyem ennyire?



Igy elfeledni magatok’? – AdékHatalmat: őt, tanácsoskép, a mi,Hallgatnotok ki; nem mint egy inast!De vannak itt, látom, közöttetek, kikÁrmánybul inkább, mint hűségbül, őtVégsőig üznék, ha lehetne. Ám,Mig élek, azt nem engedem!

KANCZELLÁR.

SzabadLegyen, felség, szólnom mindnyája hely’tt,Ez egy szavára. Mit bezáratásaIránt határozánk, inkább az őS az ügynek érdekére nézve volt,S hogy kiderüljön a való (ha csakEmberbe’ hit van!) mint ármány miatt.Én felelek magamról.

HENRIK.

Jó, urak;Én elhiszem. – Becsüljétek meg őt.Mert érdemes rá. Annyit mondhatok,Ha fejdelem lekötelezve vanAlattvaló iránt: én le vagyokSzolgálati hűségeért. – Elég;Szót sem tovább. Öleljétek meg őtÉs legyetek barátok. – Drága jóCanterburym! egy kérésem van: aztNe útasitsd el. Egy szép kis leány,Ki még pogányka, kér keresztatyául,Hogy szólj helyette.

CRANMER.

Büszek volna ráA legnagyobb király: s mit mondjak én,Alázatos s szegény jobbágy, reá!

HENRIK.

Ej; ej; talán sajnálod a koma-Kanalakat? – Két érdemes kom’ asszonytMelléd adok: az agg Norfolk herczegnétÉs Dorset marquisnét. No, megelégszel?– Még kérlek egyszer, Winchester, öleldMeg, és szeresd ez embert!

GARDINER.



Hű s igazBaráti szivvel!

CRANMER.

Ég legyen tanum,Mikép örűlök e szavaknak én.

HENRIK.

Jó ember! e könyűkből olvasom,Mi jó szived van. Itt a példaszó,Látom, betelt: „Sértsd meg Canterburyt,S még jobb barátod!” Most jerünk, urak;Ne vesztegessük a napot: szivemEpedve várja, keresztvíz alattMeglátnom azt a kis lányt. Béke velünk!Oh mert az ád, ha egyet értetek,Erőt nekem, nektek becsületet! (Mind el.)

III. SZÍN.

A palota udvara.

Ben lárma-zaj. Kapus és Legénye jőnek.

KAPUS.

Majd elhagyjátok azt a lármát, gazemberek! Azt hiszitek, a palotaudvar medvekert? Ostoba ficzkók,még ti tátjátok a szátokat?

HANG.

(belülről).Édes kapus-mester, hisz én a konyhába való vagyok.

KAPUS.

A biz az – akasztófára való! te korhely! Hát itt kell orditozni? Hozzatok egy csomó somfabotot; de avastagából! Ez csupa vessző. Majd megmosom a fejeteket. Hát keresztelő után kell ácsorogni? Tánsörre meg pereczre tátjátok a szátokat, fa jankók?

LEGÉNY.

Ne bántsa kend: úgy sem birnak velök;Ha ágyuval le nem söpörjük ugySzintoly kevéssé hajthatjuk haza,Mint május első reggelén aludni.Könnyebb a Szent Pál tornyát félretolni!



KAPUS.

Hogy a manóba juthattak be? mi?

LEGÉNY.

Mit én tudom? Hát hogy jut bé az árviz?A mit csak egy hét singes jó husángMegbír – pedig hogy elnyűttem! nézze csak –Azt nem sajnáltam tőlök.

KAPUS.

Mit se tettél!

LEGÉNY.

Én nem vagyok Sámson, sir Guy, se Colbrand,Hogy lekaszáljak ennyi népet! ÁmHa egyet is kiméltem, a kinekCsak feje volt, mit üssek, ifju, agg,Nöstény, vagy him: ne lássak soha többÜrü-czombot! Azt pedig nem mondanám, egyKövér tehénért, Isten áldja meg!

HANG.

(belülről).Kapus mester! hé!

KAPUS.

Mindjárt kimegyek, te léhütő! Fogd meg csak az ajtót, ficzkó.

LEGÉNY.

Hát mit csináljak?

KAPUS.

Hát mit csinálnál? Üsd le őket a lábokról, tuczatonkint! – Hát Moorsfield ez, hol a nemzetőrségexecziroz? vagy valami indust mutogatnak itt, kinek a fején farka van, hogy az asszonyokidecsődüljenek? Uram, őrizz, mennyi csőcselék űzekedik itt a kapu körül. Keresztyán hitemre mondom,hogy ez az egy keresztelő ezeret húz maga után: itt apa, keresztapa, koma, mind együtt van!

LEGÉNY.

Annál több lesz a koma-kanál, gazduram. Itt épen a kapu mellett áll egy ficzkó: arczábul itélve,üstfoltozó lehet, mert, lelkemre, húsz napplanéta uralkodik az orrán; a ki közelébe esett, az mindnapszúrást kap, annak egyéb büntetés nem kell. Ezt a tüzes sárkányt háromszor vágtam fejbe sháromszor tüzelt ellenem az orra: úgy áll, mint egy mozsár-üteg, mindig elsülő félben. Egy sületlen



szatócsné mellette annyira öltögette rám a nyelvét, mig az a levesestál fejkötője leesett a konytáról: hogyminek okoztam ily nagy tüzet a község közt! Egyszer elhibáztam azt a tűz pofájut, s az asszonyt találtam.Mindjárt gyilkost kiáltott, a mire vagy negyven parti betyár tódult segitségére, jó forma furkókkal. Nemijedtem meg; már seprünyéltávolra értek hozzám, még is tartottam magam’. Hát egyszer csak a hátokmögött valami gaz csőcselék szép olyan kőzáporral köszöntött, hogy arra csak behúztam a farkamat, sörültem, hogy becsülettel eloldaloghatok. Istenugyse, azt hiszem, az ördög is köztük volt.

KAPUS.

Afféle sihederek lehettek, kik a komédiában tombolnak és az elhajított almacsutkákért hajba kapnak.Az ördög sem állja ki, csak hasonló czimboráik. Egy párt becsiptem, a pinczegátorba vannak csukva.Ott tombolhatnak negyvennyolcz óráig; ebédre pedig nyaklevest és söprümártást kapnak. Azt ám.Lord Kamarás jő.

KAMARÁS.

Uram ne hagyj! miféle csőcselék?S mindenfelől nő, ugy forr, mintha csakSokadalom akarna lenni! Hol az aKorhely kapus? Na, szépet tettetek,Ezt bebocsátni! Tán külvárosiBarátitok e ficzkók? Igy ugyanTág hely marad az úrnépnek, mikorKeresztelőrül megjönnek!

KAPUS.

KegyesEngedelmivel nagysádnak, de mi isCsak emberek vagyunk: mit két legényTehet – hogy épen szét ne szedjék! – aztMi megtevők. Ördőg se bir velök.

KAMARÁS.

Ha ő felsége engem szid meg: énLelkemre, vasra és a deresenJól el-veretlek! Rest ficzkók! sörösCsapot lesik, mig a dolog hever! –Ha! trombiták! – Már a keresztelőrőlJőnek haza. Hamar! SzoritsatokRést valahogy, hol átjöhessenek;Különben zürgetitek a vasatKét hónapig, ti léhütők!

KAPUS.

Helyet!Helyet a herczeg asszonyunknak!

LEGÉNY.



OhTe nagy kamasz! hát még sem állsz odább?Azt várod, a fejedre üssek?

KAPUS.

El,Te csíkos ujjas, mig ki nem porollak! (Mind el.)

IV. SZÍN

Harsonák, Zene. Két Alderman; a Lord Mayor; Hirnök; Cranmer; Norfolk herczeg, a marshallbottal;Suffolk herczeg; Két Nemes, nagy talpas billikomokat hozva a keresztelői ajándékoknak; Négy Nemes,mennyezetet tartva, mely alatt Norfolk herczegnő, mint keresztanya hozza a gazdagon felöltöztetettcsecsemőt; Egy Hölgy, ki a Kiséretet vezeti; azután Dorset marquisné, mint másodkeresztanya; Hölgyek.A menet átvonul a szinpadon. Akkor szól a

HIRNÖK.

Ég, végtelen kegyelmedből adj szerencsés hosszú életet a magas és hatalmas herczegasszonynak, AngolErzsébetnek! (Harsonák.)Henrik király jő Kisérettel.

CRANMER.

(térden).S felségedért s királynénkért, nekemS nemes komáimnak, forró imánk,Hogy minden üdv, öröm, mikkel csak égSzülői szívet áldott valaha:Szálljon fejökre, e ki ujszülöttKisasszonyunkban!

HENRIK.

Szívből köszönöm,Jó érsek úr. – Mi a neve?

CRANMER.

Erzsébet.

HENRIK.

Kelj fel, mylord. (A kicsinyt megcsókolva.)E csókba’ vedd áldásom’! Tartson Isten,Kinek kezére bízom éltedet.



CRANMER.

Amen.

HENRIK.

Nemes komák, fölötte bőkezűkValátok. Köszönöm; s e lányka is,Ha szólni tud majd.

CRANMER.

Sir, engedje szólnom.Ég sürget, és hizelgésnek szavam’Ne vélje senki, mert valósulandMinden beszédem. E királyi gyermek(Ég óvja őt!), bár bölcsejébe’ még:Ezernyi áldást ígér e hazának,Miket megérlel a futó idő.Majd – e jelenben élők közt kevésLátandja azt – a föld fejdelmi köztPéldányleend örökre. Sába nem voltoly bölcs s erényes, milyen ő leend,E szende lélek. A fejdelmi kegy,Mely e hatalmas lelket alkotandja,S a jók egyéb erényi kétszeresMértékbe’ lesznek benne. Az igazságLeszen dajkája; szent és égi eszmékA tanitói. Félni és szeretniFogják: övéi áldják; elleniReszketni tőle, mint a szélüzöttKalászmező, gond nyomta fejjel. ÜdvFakad nyomán; mig ő uralkodik,



Mindenki békén költi el sajátTermésit és a béke énekétÖrvéndve zengi víg szomszédi közt.Istent igazság- s lélekben tanítImádni; tőle, e nemesb erényUtján vezetve, s nem csak születésAltal, kivánnak nyerni érdemetA hűk. De véle nem haland ki mégA béke: mint a szűz fénikszmadárMeghalva, hamva ujra szűli szebbS dicsőúbb magát: ugy ő is, a midőn eBús földi ködből elhivandja ég,Erényit oly utódnak adja át,Ki hire szent hamvából, mint a csillag,Kelend ki, hirben szintolyan dicső,Mint maga volt. – Bék, félelem, hűség,Bőség, igazság: szolgálói eGyermeknek: az övéi lesznek akkor.Mind növekedve; s valahol az égSzép napja süt, nagysága hire él,S országokat hoz létre. Fog virulni,S mint bérczi czédrus, ágival körülNagy völgyeket befog. Az unokákLátják meg ezt, s áldják az ég urát!

HENRIK.

Csodát beszélsz!

CRANMER.

E gyermek AngliaÜdvére késő kort ér. Sok nap át-Megy rajta: egy se jó, nagy tett ne’kül.– Tovább ne látnék bár! De halniaMeg kell: a szentek elhívják; de őSzűzen haland mint tiszta, szennytelenLiljom, s egész világ siratja majd!

HENRIK.

Oh érsek úr, te tettél férfivá!E drága gyermek első magzatom:Előtte nem nemzék még! JóslatodUgy boldogit, hogy még az égben isCsak arra vágyok nézni, mit teendLen gyermekem, s úgy áldom a teremtőt!– Mind, köszönet! – Jó lord mayor, nekedS hű társaidnak sokkal tartozunk.Résztvétetek megtisztelő nekünk,S hálás leendünk. – Induljunk, urak,



Királyi nőnkhöz, mind: ő is kivánKöszönni nektek; beteg lesz, ha nem.S ne mondja senki, hogy ma dolga van:Mert senki márma haza nem megyen;E kisdedért ünnepnapunk legyen! (Mind el.)

EPILOG.

Fogadni mernék: nem tetszett a játékMindenkinek. Ott bólingatni látékEgyet, s mikor édesded álmibólFölverte harsonánk, haragva szól:„Semmit sem ér!” Más fris pletykát remélt,S alkalmat arra, hogy: „Ez már az élcz!”De nem elégitők ki ezt se! – Félek,Hogy a tetszést, mit csapatunk remélett,Ma nélkülözni fogjuk, hogyha tán csakJó szívű nők egy tapssal meg nem szánnak,Mert társokat mutattuk itt! PedigHa ők mosolygnak s tetszettünk nekik:Vesztett ügyünk a férfiaknál sincsen:– Tapsolnak ők, csak nőjök egyet intsen!

Shakespeare

KING HENRY VIII

The complete works of William ShakespeareGramercy Book, New York, 1990Copyright By Random House Value Publishing Inc. 1975ISBN 0-517-05361-6

Contents

THE PROLOGUE

ACT I



SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

ACT II

SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

ACT III

SCENE I

SCENE II

ACT IV

SCENE I

SCENE II

ACT V

SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

SCENE V

EPILOGUE

DRAMATIS PERSONAE

KING HENRY the Eighth

CARDINAL WOLSEY



CARDINAL CAMPEIUS

CAPUCIUS , Ambassador from the Emperor Charles V

CRANMER , Archbishop of Canterbury.

DUKE OF NORFOLK

DUKE OF BUCKINGHAM

DUKE OF SUFFOLK

EARL OF SURREY

Lord Chamberlain

Lord Chancellor

GARDINER , Bishop of Winchester.

Bishop of Lincoln .

LORD ABERGAVENNY

LORD SANDS

SIR HENRY GUILDFORD

SIR THOMAS LOVELL

SIR ANTHONY DENNY

SIR NICHOLAS VAUX

Secretaries to Wolsey.

CROMWELL, Servant to Wolsey.

GRIFFITH , Gentleman-usher to Queen Katharine.

Three Gentlemen .

DOCTOR BUTTS, Physician to the King.

Garter King-at-Arms .

Surveyor to the Duke of Buckingham.

BRANDON



A Sergeant-at-Arms.

Door-keeper of the Council-chamber. Porter, and his Man

Page to Gardiner.

A Crier.

QUEEN KATHARINEWife to King Henry, afterwards divorced

ANNE BULLEN her Maid of Honour, afterwards Queen .

An old Lady, friend to Anne Bullen.

PATIENCE , woman to Queen Katharine.

Several Lords and Ladies in the Dumb Shows; Women attending upon the Queen; Scribes,Officers, Guards, and other Attendants.

Spirits .

THE PROLOGUE

I come no more to make you laugh: things now,That bear a weighty and a serious brow,Sad, high, and working, full of state and woe,Such noble scenes as draw the eye to flow,We now present. Those that can pity, hereMay, if they think it well, let fall a tear;The subject will deserve it. Such as giveTheir money out of hope they may believe,May here find truth too. Those that come to seeOnly a show or two, and so agreeThe play may pass, if they be still and willing,I’ll undertake may see away their shillingRichly in two short hours. Only theyThat come to hear a merry bawdy play,A noise of targets, or to see a fellowIn a long motley coat guarded with yellow,Will be deceived; for, gentle hearers, know,To rank our chosen truth with such a showAs fool and fight is, beside forfeitingOur own brains, and the opinion that we bring,To make that only true we now intend,Will leave us never an understanding friend.Therefore, for goodness’ sake, and as you are knownThe first and happiest hearers of the town,Be sad, as we would make ye: think ye see



The very persons of our noble storyAs they were living; think you see them great,And follow’d with the general throng and sweatOf thousand friends; then in a moment, seeHow soon this mightiness meets misery:And, if you can be merry then, I’ll sayA man may weep upon his wedding-day.

ACT I

SCENE I

London. An ante-chamber in the palace.

[Enter NORFOLK at one door; at the other, BUCKINGHAM and ABERGAVENNY]

BUCKINGHAM

Good morrow, and well met. How have ye doneSince last we saw in France?

NORFOLK

I thank your grace,Healthful; and ever since a fresh admirerOf what I saw there.

BUCKINGHAM

An untimely agueStay’d me a prisoner in my chamber whenThose suns of glory, those two lights of men,Met in the vale of Andren.

NORFOLK

’Twixt Guynes and Arde:I was then present, saw them salute on horseback;Beheld them, when they lighted, how they clungIn their embracement, as they grew together;Which had they, what four throned ones could have weigh’dSuch a compounded one?

BUCKINGHAM

All the whole timeI was my chamber’s prisoner.

NORFOLK



Then you lostThe view of earthly glory: men might say,Till this time pomp was single, but now marriedTo one above itself. Each following dayBecame the next day’s master, till the lastMade former wonders its. To-day the French,All clinquant, all in gold, like heathen gods,Shone down the English; and, to-morrow, theyMade Britain India: every man that stoodShow’d like a mine. Their dwarfish pages wereAs cherubins, all guilt: the madams too,Not used to toil, did almost sweat to bearThe pride upon them, that their very labourWas to them as a painting: now this masqueWas cried incomparable; and the ensuing nightMade it a fool and beggar. The two kings,Equal in lustre, were now best, now worst,As presence did present them; him in eye,Still him in praise: and, being present both’Twas said they saw but one; and no discernerDurst wag his tongue in censure. When these suns –For so they phrase ’em – by their heralds challengedThe noble spirits to arms, they did performBeyond thought’s compass; that former fabulous story,Being now seen possible enough, got credit,That Bevis was believed.

BUCKINGHAM

O, you go far.

NORFOLK

As I belong to worship and affectIn honour honesty, the tract of every thingWould by a good discourser lose some life,Which action’s self was tongue to. All was royal;To the disposing of it nought rebell’d.Order gave each thing view; the office didDistinctly his full function.

BUCKINGHAM

Who did guide,I mean, who set the body and the limbsOf this great sport together, as you guess?

NORFOLK

One, certes, that promises no elementIn such a business.



BUCKINGHAM

I pray you, who, my lord?

NORFOLK

All this was order’d by the good discretionOf the right reverend Cardinal of York.

BUCKINGHAM

The devil speed him! no man’s pie is freedFrom his ambitious finger. What had heTo do in these fierce vanities? I wonderThat such a keech can with his very bulkTake up the rays o’ the beneficial sunAnd keep it from the earth.

NORFOLK

Surely, sir,There’s in him stuff that puts him to these ends;For, being not propp’d by ancestry, whose graceChalks successors their way, nor call’d uponFor high feats done to the crown; neither alliedFor eminent assistants; but, spider-like,Out of his self-drawing web, he gives us note,The force of his own merit makes his wayA gift that heaven gives for him, which buysA place next to the king.

ABERGAVENNY

I cannot tellWhat heaven hath given him, – let some graver eyePierce into that; but I can see his pridePeep through each part of him: whence has he that,If not from hell? the devil is a niggard,Or has given all before, and he beginsA new hell in himself.

BUCKINGHAM

Why the devil,Upon this French going out, took he upon him,Without the privity o’ the king, to appointWho should attend on him? He makes up the fileOf all the gentry; for the most part suchTo whom as great a charge as little honourHe meant to lay upon: and his own letter,



The honourable board of council out,Must fetch him in the papers.

ABERGAVENNY

I do knowKinsmen of mine, three at the least, that haveBy this so sickened their estates, that neverThey shall abound as formerly.

BUCKINGHAM

O, manyHave broke their backs with laying manors on ’emFor this great journey. What did this vanityBut minister communication ofA most poor issue?

NORFOLK

Grievingly I think,The peace between the French and us not valuesThe cost that did conclude it.

BUCKINGHAM

Every man,After the hideous storm that follow’d, wasA thing inspired; and, not consulting, brokeInto a general prophecy; That this tempest,Dashing the garment of this peace, abodedThe sudden breach on’t.

NORFOLK

Which is budded out;For France hath flaw’d the league, and hath attach’dOur merchants’ goods at Bourdeaux.

ABERGAVENNY

Is it thereforeThe ambassador is silenced?

NORFOLK

Marry, is’t.

ABERGAVENNY

A proper title of a peace; and purchased



At a superfluous rate!

BUCKINGHAM

Why, all this businessOur reverend cardinal carried.

NORFOLK

Like it your grace,The state takes notice of the private differenceBetwixt you and the cardinal. I advise you –And take it from a heart that wishes towards youHonour and plenteous safety – that you readThe cardinal’s malice and his potencyTogether; to consider further thatWhat his high hatred would effect wants notA minister in his power. You know his nature,That he’s revengeful, and I know his swordHath a sharp edge: it’s long and, ’t may be said,It reaches far, and where ’twill not extend,Thither he darts it. Bosom up my counsel,You’ll find it wholesome. Lo, where comes that rockThat I advise your shunning.

[Enter CARDINAL WOLSEY, the purse borne before him, certain of the Guard, and twoSecretaries with papers. CARDINAL WOLSEY in his passage fixeth his eye on BUCKINGHAM,and BUCKINGHAM on him, both full of disdain]

CARDINAL WOLSEY

The Duke of Buckingham’s surveyor, ha?Where’s his examination?

First Secretary

Here, so please you.

CARDINAL WOLSEY

Is he in person ready?

First Secretary

Ay, please your grace.

CARDINAL WOLSEY

Well, we shall then know more; and BuckinghamShall lessen this big look.



[Exeunt CARDINAL WOLSEY and his Train]

BUCKINGHAM

This butcher’s cur is venom-mouth’d, and IHave not the power to muzzle him; therefore bestNot wake him in his slumber. A beggar’s bookOutworths a noble’s blood.

NORFOLK

What, are you chafed?Ask God for temperance; that’s the appliance onlyWhich your disease requires.

BUCKINGHAM

I read in’s looksMatter against me; and his eye reviledMe, as his abject object: at this instantHe bores me with some trick: he’s gone to the king;I’ll follow and outstare him.

NORFOLK

Stay, my lord,And let your reason with your choler questionWhat ’tis you go about: to climb steep hillsRequires slow pace at first: anger is likeA full-hot horse, who being allow’d his way,Self-mettle tires him. Not a man in EnglandCan advise me like you: be to yourselfAs you would to your friend.

BUCKINGHAM

I’ll to the king;And from a mouth of honour quite cry downThis Ipswich fellow’s insolence; or proclaimThere’s difference in no persons.

NORFOLK

Be advised;Heat not a furnace for your foe so hotThat it do singe yourself: we may outrun,By violent swiftness, that which we run at,And lose by over-running. Know you not,The fire that mounts the liquor til run o’er,In seeming to augment it wastes it? Be advised:I say again, there is no English soul



More stronger to direct you than yourself,If with the sap of reason you would quench,Or but allay, the fire of passion.

BUCKINGHAM

Sir,I am thankful to you; and I’ll go alongBy your prescription: but this top-proud fellow,Whom from the flow of gall I name not butFrom sincere motions, by intelligence,And proofs as clear as founts in July whenWe see each grain of gravel, I do knowTo be corrupt and treasonous.

NORFOLK

Say not ’treasonous.’

BUCKINGHAM

To the king I’ll say’t; and make my vouch as strongAs shore of rock. Attend. This holy fox,Or wolf, or both, – for he is equal ravenousAs he is subtle, and as prone to mischiefAs able to perform’t; his mind and placeInfecting one another, yea, reciprocally –Only to show his pomp as well in FranceAs here at home, suggests the king our masterTo this last costly treaty, the interview,That swallow’d so much treasure, and like a glassDid break i’ the rinsing.

NORFOLK

Faith, and so it did.

BUCKINGHAM

Pray, give me favour, sir. This cunning cardinalThe articles o’ the combination drewAs himself pleased; and they were ratifiedAs he cried ’Thus let be’: to as much endAs give a crutch to the dead: but our count-cardinalHas done this, and ’tis well; for worthy Wolsey,Who cannot err, he did it. Now this follows, –Which, as I take it, is a kind of puppyTo the old dam, treason, – Charles the emperor,Under pretence to see the queen his aunt –For ’twas indeed his colour, but he cameTo whisper Wolsey, – here makes visitation:



His fears were, that the interview betwixtEngland and France might, through their amity,Breed him some prejudice; for from this leaguePeep’d harms that menaced him: he privilyDeals with our cardinal; and, as I trow, –Which I do well; for I am sure the emperorPaid ere he promised; whereby his suit was grantedEre it was ask’d; but when the way was made,And paved with gold, the emperor thus desired,That he would please to alter the king’s course,And break the foresaid peace. Let the king know,As soon he shall by me, that thus the cardinalDoes buy and sell his honour as he pleases,And for his own advantage.

NORFOLK

I am sorryTo hear this of him; and could wish he wereSomething mistaken in’t.

BUCKINGHAM

No, not a syllable:I do pronounce him in that very shapeHe shall appear in proof.

[Enter BRANDON, a Sergeant-at-arms before him, and two or three of the Guard]

BRANDON

Your office, sergeant; execute it.

Sergeant

Sir,My lord the Duke of Buckingham, and EarlOf Hereford, Stafford, and Northampton, IArrest thee of high treason, in the nameOf our most sovereign king.

BUCKINGHAM

Lo, you, my lord,The net has fall’n upon me! I shall perishUnder device and practise.

BRANDON

I am sorryTo see you ta’en from liberty, to look on



The business present: ’tis his highness’ pleasureYou shall to the Tower.

BUCKINGHAM

It will help me nothingTo plead mine innocence; for that dye is on meWhich makes my whitest part black. The will of heavenBe done in this and all things! I obey.O my Lord Abergavenny, fare you well!

BRANDON

Nay, he must bear you company. The king

[To ABERGAVENNY]

Is pleased you shall to the Tower, till you knowHow he determines further.

ABERGAVENNY

As the duke said,The will of heaven be done, and the king’s pleasureBy me obey’d!

BRANDON

Here is a warrant fromThe king to attach Lord Montacute; and the bodiesOf the duke’s confessor, John de la Car,One Gilbert Peck, his chancellor –

BUCKINGHAM

So, so;These are the limbs o’ the plot: no more, I hope.

BRANDON

A monk o’ the Chartreux.

BUCKINGHAM

O, Nicholas Hopkins?

BRANDON

He.

BUCKINGHAM



My surveyor is false; the o’er-great cardinalHath show’d him gold; my life is spann’d already:I am the shadow of poor Buckingham,Whose figure even this instant cloud puts on,By darkening my clear sun. My lord, farewell.

[Exeunt]

SCENE II

The same. The council-chamber.

[Cornets. Enter KING HENRY VIII, leaning on CARDINAL WOLSEY’s shoulder, the Nobles, andLOVELL; CARDINAL WOLSEY places himself under KING HENRY VIII’s feet on his right side]

KING HENRY VIII

My life itself, and the best heart of it,Thanks you for this great care: I stood i’ the levelOf a full-charged confederacy, and give thanksTo you that choked it. Let be call’d before usThat gentleman of Buckingham’s; in personI’ll hear him his confessions justify;And point by point the treasons of his masterHe shall again relate.

[A noise within, crying ’Room for the Queen!’ Enter QUEEN KATHARINE, ushered byNORFOLK, and SUFFOLK: she kneels. KING HENRY VIII riseth from his state, takes her up,kisses and placeth her by him]

QUEEN KATHARINE

Nay, we must longer kneel: I am a suitor.

KING HENRY VIII

Arise, and take place by us: half your suitNever name to us; you have half our power:The other moiety, ere you ask, is given;Repeat your will and take it.

QUEEN KATHARINE

Thank your majesty.That you would love yourself, and in that loveNot unconsider’d leave your honour, norThe dignity of your office, is the pointOf my petition.



KING HENRY VIII

Lady mine, proceed.

QUEEN KATHARINE

I am solicited, not by a few,And those of true condition, that your subjectsAre in great grievance: there have been commissionsSent down among ’em, which hath flaw’d the heartOf all their loyalties: wherein, although,My good lord cardinal, they vent reproachesMost bitterly on you, as putter onOf these exactions, yet the king our master –Whose honour heaven shield from soil! – even he escapes notLanguage unmannerly, yea, such which breaksThe sides of loyalty, and almost appearsIn loud rebellion.

NORFOLK

Not almost appears,It doth appear; for, upon these taxations,The clothiers all, not able to maintainThe many to them longing, have put offThe spinsters, carders, fullers, weavers, who,Unfit for other life, compell’d by hungerAnd lack of other means, in desperate mannerDaring the event to the teeth, are all in uproar,And danger serves among then!

KING HENRY VIII

Taxation!Wherein? and what taxation? My lord cardinal,You that are blamed for it alike with us,Know you of this taxation?

CARDINAL WOLSEY

Please you, sir,I know but of a single part, in aughtPertains to the state; and front but in that fileWhere others tell steps with me.

QUEEN KATHARINE

No, my lord,You know no more than others; but you frameThings that are known alike; which are not wholesomeTo those which would not know them, and yet must



Perforce be their acquaintance. These exactions,Whereof my sovereign would have note, they areMost pestilent to the bearing; and, to bear ’em,The back is sacrifice to the load. They sayThey are devised by you; or else you sufferToo hard an exclamation.

KING HENRY VIII

Still exaction!The nature of it? in what kind, let’s know,Is this exaction?

QUEEN KATHARINE

I am much too venturousIn tempting of your patience; but am bolden’dUnder your promised pardon. The subjects’ griefComes through commissions, which compel from eachThe sixth part of his substance, to be leviedWithout delay; and the pretence for thisIs named, your wars in France: this makes bold mouths:Tongues spit their duties out, and cold hearts freezeAllegiance in them; their curses nowLive where their prayers did: and it’s come to pass,This tractable obedience is a slaveTo each incensed will. I would your highnessWould give it quick consideration, forThere is no primer business.

KING HENRY VIII

By my life,This is against our pleasure.

CARDINAL WOLSEY

And for me,I have no further gone in this than byA single voice; and that not pass’d me butBy learned approbation of the judges. If I amTraduced by ignorant tongues, which neither knowMy faculties nor person, yet will beThe chronicles of my doing, let me say’Tis but the fate of place, and the rough brakeThat virtue must go through. We must not stintOur necessary actions, in the fearTo cope malicious censurers; which ever,As ravenous fishes, do a vessel followThat is new-trimm’d, but benefit no furtherThan vainly longing. What we oft do best,



By sick interpreters, once weak ones, isNot ours, or not allow’d; what worst, as oft,Hitting a grosser quality, is cried upFor our best act. If we shall stand still,In fear our motion will be mock’d or carp’d at,We should take root here where we sit, or sitState-statues only.

KING HENRY VIII

Things done well,And with a care, exempt themselves from fear;Things done without example, in their issueAre to be fear’d. Have you a precedentOf this commission? I believe, not any.We must not rend our subjects from our laws,And stick them in our will. Sixth part of each?A trembling contribution! Why, we takeFrom every tree lop, bark, and part o’ the timber;And, though we leave it with a root, thus hack’d,The air will drink the sap. To every countyWhere this is question’d send our letters, withFree pardon to each man that has deniedThe force of this commission: pray, look to’t;I put it to your care.

CARDINAL WOLSEY

A word with you.

[To the Secretary]

Let there be letters writ to every shire,Of the king’s grace and pardon. The grieved commonsHardly conceive of me; let it be noisedThat through our intercession this revokementAnd pardon comes: I shall anon advise youFurther in the proceeding.

[Exit Secretary]

[Enter Surveyor]

QUEEN KATHARINE

I am sorry that the Duke of BuckinghamIs run in your displeasure.

KING HENRY VIII

It grieves many:



The gentleman is learn’d, and a most rare speaker;To nature none more bound; his training such,That he may furnish and instruct great teachers,And never seek for aid out of himself. Yet see,When these so noble benefits shall proveNot well disposed, the mind growing once corrupt,They turn to vicious forms, ten times more uglyThan ever they were fair. This man so complete,Who was enroll’d ’mongst wonders, and when we,Almost with ravish’d listening, could not findHis hour of speech a minute; he, my lady,Hath into monstrous habits put the gracesThat once were his, and is become as blackAs if besmear’d in hell. Sit by us; you shall hear –This was his gentleman in trust – of himThings to strike honour sad. Bid him recountThe fore-recited practises; whereofWe cannot feel too little, hear too much.

CARDINAL WOLSEY

Stand forth, and with bold spirit relate what you,Most like a careful subject, have collectedOut of the Duke of Buckingham.

KING HENRY VIII

Speak freely.

Surveyor

First, it was usual with him, every dayIt would infect his speech, that if the kingShould without issue die, he’ll carry it soTo make the sceptre his: these very wordsI’ve heard him utter to his son-in-law,Lord Abergavenny; to whom by oath he menacedRevenge upon the cardinal.

CARDINAL WOLSEY

Please your highness, noteThis dangerous conception in this point.Not friended by by his wish, to your high personHis will is most malignant; and it stretchesBeyond you, to your friends.

QUEEN KATHARINE

My learn’d lord cardinal,Deliver all with charity.



KING HENRY VIII

Speak on:How grounded he his title to the crown,Upon our fail? to this point hast thou heard himAt any time speak aught?

Surveyor

He was brought to thisBy a vain prophecy of Nicholas Hopkins.

KING HENRY VIII

What was that Hopkins?

Surveyor

Sir, a Chartreux friar,His confessor, who fed him every minuteWith words of sovereignty.

KING HENRY VIII

How know’st thou this?

Surveyor

Not long before your highness sped to France,The duke being at the Rose, within the parishSaint Lawrence Poultney, did of me demandWhat was the speech among the LondonersConcerning the French journey: I replied,Men fear’d the French would prove perfidious,To the king’s danger. Presently the dukeSaid, ’twas the fear, indeed; and that he doubted’Twould prove the verity of certain wordsSpoke by a holy monk; ’that oft,’ says he,’Hath sent to me, wishing me to permitJohn de la Car, my chaplain, a choice hourTo hear from him a matter of some moment:Whom after under the confession’s sealHe solemnly had sworn, that what he spokeMy chaplain to no creature living, butTo me, should utter, with demure confidenceThis pausingly ensued: neither the king nor’s heirs,Tell you the duke, shall prosper: bid him striveTo gain the love o’ the commonalty: the dukeShall govern England.’



QUEEN KATHARINE

If I know you well,You were the duke’s surveyor, and lost your officeOn the complaint o’ the tenants: take good heedYou charge not in your spleen a noble personAnd spoil your nobler soul: I say, take heed;Yes, heartily beseech you.

KING HENRY VIII

Let him on.Go forward.

Surveyor

On my soul, I’ll speak but truth.I told my lord the duke, by the devil’s illusionsThe monk might be deceived; and that ’twas dangerous for himTo ruminate on this so far, untilIt forged him some design, which, being believed,It was much like to do: he answer’d, ’Tush,It can do me no damage;’ adding further,That, had the king in his last sickness fail’d,The cardinal’s and Sir Thomas Lovell’s headsShould have gone off.

KING HENRY VIII

Ha! what, so rank? Ah ha!There’s mischief in this man: canst thou say further?

Surveyor

I can, my liege.

KING HENRY VIII

Proceed.

Surveyor

Being at Greenwich,After your highness had reproved the dukeAbout Sir William Blomer, –

KING HENRY VIII

I rememberOf such a time: being my sworn servant,The duke retain’d him his. But on; what hence?



Surveyor

’If,’ quoth he, ’I for this had been committed,As, to the Tower, I thought, I would have play’dThe part my father meant to act uponThe usurper Richard; who, being at Salisbury,Made suit to come in’s presence; which if granted,As he made semblance of his duty, wouldHave put his knife to him.’

KING HENRY VIII

A giant traitor!

CARDINAL WOLSEY

Now, madam, may his highness live in freedom, and this man out of prison?

QUEEN KATHARINE

God mend all!

KING HENRY VIII

There’s something more would out of thee; what say’st?

Surveyor

After ’the duke his father,’ with ’the knife,’He stretch’d him, and, with one hand on his dagger,Another spread on’s breast, mounting his eyesHe did discharge a horrible oath; whose tenorWas, – were he evil used, he would outgoHis father by as much as a performanceDoes an irresolute purpose.

KING HENRY VIII

There’s his period,To sheathe his knife in us. He is attach’d;Call him to present trial: if he mayFind mercy in the law, ’tis his: if none,Let him not seek ’t of us: by day and night,He’s traitor to the height.

[Exeunt]

SCENE III



An ante-chamber in the palace.

[Enter Chamberlain and SANDS]

Chamberlain

Is’t possible the spells of France should juggleMen into such strange mysteries?

SANDS

New customs,Though they be never so ridiculous,Nay, let ’em be unmanly, yet are follow’d.

Chamberlain

As far as I see, all the good our EnglishHave got by the late voyage is but merelyA fit or two o’ the face; but they are shrewd ones;For when they hold ’em, you would swear directlyTheir very noses had been counsellorsTo Pepin or Clotharius, they keep state so.

SANDS

They have all new legs, and lame ones: one would take it,That never saw ’em pace before, the spavinOr springhalt reign’d among ’em.

Chamberlain

Death! my lord,Their clothes are after such a pagan cut too,That, sure, they’ve worn out Christendom.

[Enter LOVELL]

How now!What news, Sir Thomas Lovell?

LOVELL

Faith, my lord,I hear of none, but the new proclamationThat’s clapp’d upon the court-gate.

Chamberlain

What is’t for?



LOVELL

The reformation of our travell’d gallants,That fill the court with quarrels, talk, and tailors.

Chamberlain

I’m glad ’tis there: now I would pray our monsieursTo think an English courtier may be wise,And never see the Louvre.

LOVELL

They must either,For so run the conditions, leave those remnantsOf fool and feather that they got in France,With all their honourable point of ignorancePertaining thereunto, as fights and fireworks,Abusing better men than they can be,Out of a foreign wisdom, renouncing cleanThe faith they have in tennis, and tall stockings,Short blister’d breeches, and those types of travel,And understand again like honest men;Or pack to their old playfellows: there, I take it,They may, ’cum privilegio,’ wear awayThe lag end of their lewdness and be laugh’d at.

SANDS

’Tis time to give ’em physic, their diseasesAre grown so catching.

Chamberlain

What a loss our ladiesWill have of these trim vanities!

LOVELL

Ay, marry,There will be woe indeed, lords: the sly whoresonsHave got a speeding trick to lay down ladies;A French song and a fiddle has no fellow.

SANDS

The devil fiddle ’em! I am glad they are going,For, sure, there’s no converting of ’em: nowAn honest country lord, as I am, beatenA long time out of play, may bring his plainsongAnd have an hour of hearing; and, by’r lady,



Held current music too.

Chamberlain

Well said, Lord Sands;Your colt’s tooth is not cast yet.

SANDS

No, my lord;Nor shall not, while I have a stump.

Chamberlain

Sir Thomas,Whither were you a-going?

LOVELL

To the cardinal’s:Your lordship is a guest too.

Chamberlain

O, ’tis true:This night he makes a supper, and a great one,To many lords and ladies; there will beThe beauty of this kingdom, I’ll assure you.

LOVELL

That churchman bears a bounteous mind indeed,A hand as fruitful as the land that feeds us;His dews fall every where.

Chamberlain

No doubt he’s noble;He had a black mouth that said other of him.

SANDS

He may, my lord; has wherewithal: in himSparing would show a worse sin than ill doctrine:Men of his way should be most liberal;They are set here for examples.

Chamberlain

True, they are so:But few now give so great ones. My barge stays;



Your lordship shall along. Come, good Sir Thomas,We shall be late else; which I would not be,For I was spoke to, with Sir Henry GuildfordThis night to be comptrollers.

SANDS

I am your lordship’s.

[Exeunt]

SCENE IV

A Hall in York Place.

[Hautboys. A small table under a state for CARDINAL WOLSEY, a longer table for the guests. Thenenter ANNE and divers other Ladies and Gentlemen as guests, at one door; at another door, enterGUILDFORD]

GUILDFORD

Ladies, a general welcome from his graceSalutes ye all; this night he dedicatesTo fair content and you: none here, he hopes,In all this noble bevy, has brought with herOne care abroad; he would have all as merryAs, first, good company, good wine, good welcome,Can make good people. O, my lord, you’re tardy:

[Enter Chamberlain, SANDS, and LOVELL]

The very thought of this fair companyClapp’d wings to me.

Chamberlain

You are young, Sir Harry Guildford.

SANDS

Sir Thomas Lovell, had the cardinalBut half my lay thoughts in him, some of theseShould find a running banquet ere they rested,I think would better please ’em: by my life,They are a sweet society of fair ones.

LOVELL

O, that your lordship were but now confessorTo one or two of these!



SANDS

I would I were;They should find easy penance.

LOVELL

Faith, how easy?

SANDS

As easy as a down-bed would afford it.

Chamberlain

Sweet ladies, will it please you sit? Sir Harry,Place you that side; I’ll take the charge of this:His grace is entering. Nay, you must not freeze;Two women placed together makes cold weather:My Lord Sands, you are one will keep ’em waking;Pray, sit between these ladies.

SANDS

By my faith,And thank your lordship. By your leave, sweet ladies:If I chance to talk a little wild, forgive me;I had it from my father.

ANNE

Was he mad, sir?

SANDS

O, very mad, exceeding mad, in love too:But he would bite none; just as I do now,He would kiss you twenty with a breath.

[Kisses her]

Chamberlain

Well said, my lord.So, now you’re fairly seated. Gentlemen,The penance lies on you, if these fair ladiesPass away frowning.

SANDS



For my little cure,Let me alone.

[Hautboys. Enter CARDINAL WOLSEY, and takes his state]

CARDINAL WOLSEY

You’re welcome, my fair guests: that noble lady,Or gentleman, that is not freely merry,Is not my friend: this, to confirm my welcome;And to you all, good health.

[Drinks]

SANDS

Your grace is noble:Let me have such a bowl may hold my thanks,And save me so much talking.

CARDINAL WOLSEY

My Lord Sands,I am beholding to you: cheer your neighbours.Ladies, you are not merry: gentlemen,Whose fault is this?

SANDS

The red wine first must riseIn their fair cheeks, my lord; then we shall have ’emTalk us to silence.

ANNE

You are a merry gamester,My Lord Sands.

SANDS

Yes, if I make my play.Here’s to your ladyship: and pledge it, madam,For ’tis to such a thing, –

ANNE

You cannot show me.

SANDS

I told your grace they would talk anon.



[Drum and trumpet, chambers discharged]

CARDINAL WOLSEY

What’s that?

Chamberlain

Look out there, some of ye.

[Exit Servant]

CARDINAL WOLSEY

What warlike voice,And to what end is this? Nay, ladies, fear not;By all the laws of war you’re privileged.

[Re-enter Servant]

Chamberlain

How now! what is’t?

Servant

A noble troop of strangers;For so they seem: they’ve left their barge and landed;And hither make, as great ambassadorsFrom foreign princes.

CARDINAL WOLSEY

Good lord chamberlain,Go, give ’em welcome; you can speak the French tongue;And, pray, receive ’em nobly, and conduct ’emInto our presence, where this heaven of beautyShall shine at full upon them. Some attend him.

[Exit Chamberlain, attended. All rise, and tables removed]

You have now a broken banquet; but we’ll mend it.A good digestion to you all: and once moreI shower a welcome on ye; welcome all.

[Hautboys. Enter KING HENRY VIII and others, as masquers, habited like shepherds, ushered bythe Chamberlain. They pass directly before CARDINAL WOLSEY, and gracefully salute him]

A noble company! what are their pleasures?



Chamberlain

Because they speak no English, thus they pray’dTo tell your grace, that, having heard by fameOf this so noble and so fair assemblyThis night to meet here, they could do no lessOut of the great respect they bear to beauty,But leave their flocks; and, under your fair conduct,Crave leave to view these ladies and entreatAn hour of revels with ’em.

CARDINAL WOLSEY

Say, lord chamberlain,They have done my poor house grace; for which I pay ’emA thousand thanks, and pray ’em take their pleasures.

[They choose Ladies for the dance. KING HENRY VIII chooses ANNE]

KING HENRY VIII

The fairest hand I ever touch’d! O beauty,Till now I never knew thee!

[Music. Dance]

CARDINAL WOLSEY

My lord!

Chamberlain

Your grace?

CARDINAL WOLSEY

Pray, tell ’em thus much from me:There should be one amongst ’em, by his person,More worthy this place than myself; to whom,If I but knew him, with my love and dutyI would surrender it.

Chamberlain

I will, my lord.

[Whispers the Masquers]

CARDINAL WOLSEY

What say they?



Chamberlain

Such a one, they all confess,There is indeed; which they would have your graceFind out, and he will take it.

CARDINAL WOLSEY

Let me see, then.By all your good leaves, gentlemen; here I’ll makeMy royal choice.

KING HENRY VIII

Ye have found him, cardinal:

[Unmasking]

You hold a fair assembly; you do well, lord:You are a churchman, or, I’ll tell you, cardinal,I should judge now unhappily.

CARDINAL WOLSEY

I am gladYour grace is grown so pleasant.

KING HENRY VIII

My lord chamberlain,Prithee, come hither: what fair lady’s that?

Chamberlain

An’t please your grace, Sir Thomas Bullen’s daughter –The Viscount Rochford, – one of her highness’ women.

KING HENRY VIII

By heaven, she is a dainty one. Sweetheart,I were unmannerly, to take you out,And not to kiss you. A health, gentlemen!Let it go round.

CARDINAL WOLSEY

Sir Thomas Lovell, is the banquet readyI’ the privy chamber?

LOVELL



Yes, my lord.

CARDINAL WOLSEY

Your grace,I fear, with dancing is a little heated.

KING HENRY VIII

I fear, too much.

CARDINAL WOLSEY

There’s fresher air, my lord,In the next chamber.

KING HENRY VIII

Lead in your ladies, every one: sweet partner,I must not yet forsake you: let’s be merry:Good my lord cardinal, I have half a dozen healthsTo drink to these fair ladies, and a measureTo lead ’em once again; and then let’s dreamWho’s best in favour. Let the music knock it.

[Exeunt with trumpets]

ACT II

SCENE I

Westminster. A street.

[Enter two Gentlemen, meeting]

First Gentleman

Whither away so fast?

Second Gentleman

O, God save ye!Even to the hall, to hear what shall becomeOf the great Duke of Buckingham.

First Gentleman

I’ll save youThat labour, sir. All’s now done, but the ceremony



Of bringing back the prisoner.

Second Gentleman

Were you there?

First Gentleman

Yes, indeed, was I.

Second Gentleman

Pray, speak what has happen’d.

First Gentleman

You may guess quickly what.

Second Gentleman

Is he found guilty?

First Gentleman

Yes, truly is he, and condemn’d upon’t.

Second Gentleman

I am sorry for’t.

First Gentleman

So are a number more.

Second Gentleman

But, pray, how pass’d it?

First Gentleman

I’ll tell you in a little. The great dukeCame to the bar; where to his accusationsHe pleaded still not guilty and allegedMany sharp reasons to defeat the law.The king’s attorney on the contraryUrged on the examinations, proofs, confessionsOf divers witnesses; which the duke desiredTo have brought viva voce to his face:At which appear’d against him his surveyor;Sir Gilbert Peck his chancellor; and John Car,Confessor to him; with that devil-monk,



Hopkins, that made this mischief.

Second Gentleman

That was heThat fed him with his prophecies?

First Gentleman

The same.All these accused him strongly; which he fainWould have flung from him, but, indeed, he could not:And so his peers, upon this evidence,Have found him guilty of high treason. MuchHe spoke, and learnedly, for life; but allWas either pitied in him or forgotten.

Second Gentleman

After all this, how did he bear himself?

First Gentleman

When he was brought again to the bar, to hearHis knell rung out, his judgment, he was stirr’dWith such an agony, he sweat extremely,And something spoke in choler, ill, and hasty:But he fell to himself again, and sweetlyIn all the rest show’d a most noble patience.

Second Gentleman

I do not think he fears death.

First Gentleman

Sure, he does not:He never was so womanish; the causeHe may a little grieve at.

Second Gentleman

CertainlyThe cardinal is the end of this.

First Gentleman

’Tis likely,By all conjectures: first, Kildare’s attainder,Then deputy of Ireland; who removed,Earl Surrey was sent thither, and in haste too,



Lest he should help his father.

Second Gentleman

That trick of stateWas a deep envious one.

First Gentleman

At his returnNo doubt he will requite it. This is noted,And generally, whoever the king favours,The cardinal instantly will find employment,And far enough from court too.

Second Gentleman

All the commonsHate him perniciously, and, o’ my conscience,Wish him ten fathom deep: this duke as muchThey love and dote on; call him bounteous Buckingham,The mirror of all courtesy; –

First Gentleman

Stay there, sir,And see the noble ruin’d man you speak of.

[Enter BUCKINGHAM from his arraignment; tip-staves before him; the axe with the edgetowards him; halberds on each side: accompanied with LOVELL, VAUX, SANDS, and commonpeople]

Second Gentleman

Let’s stand close, and behold him.

BUCKINGHAM

All good people,You that thus far have come to pity me,Hear what I say, and then go home and lose me.I have this day received a traitor’s judgment,And by that name must die: yet, heaven bear witness,And if I have a conscience, let it sink me,Even as the axe falls, if I be not faithful!The law I bear no malice for my death;’T has done, upon the premises, but justice:But those that sought it I could wish more Christians:Be what they will, I heartily forgive ’em:Yet let ’em look they glory not in mischief,Nor build their evils on the graves of great men;



For then my guiltless blood must cry against ’em.For further life in this world I ne’er hope,Nor will I sue, although the king have merciesMore than I dare make faults. You few that loved me,And dare be bold to weep for Buckingham,His noble friends and fellows, whom to leaveIs only bitter to him, only dying,Go with me, like good angels, to my end;And, as the long divorce of steel falls on me,Make of your prayers one sweet sacrifice,And lift my soul to heaven. Lead on, o’ God’s name.

LOVELL

I do beseech your grace, for charity,If ever any malice in your heartWere hid against me, now to forgive me frankly.

BUCKINGHAM

Sir Thomas Lovell, I as free forgive youAs I would be forgiven: I forgive all;There cannot be those numberless offences’Gainst me, that I cannot take peace with: no black envyShall mark my grave. Commend me to his grace;And if he speak of Buckingham, pray, tell himYou met him half in heaven: my vows and prayersYet are the king’s; and, till my soul forsake,Shall cry for blessings on him: may he liveLonger than I have time to tell his years!Ever beloved and loving may his rule be!And when old time shall lead him to his end,Goodness and he fill up one monument!

LOVELL

To the water side I must conduct your grace;Then give my charge up to Sir Nicholas Vaux,Who undertakes you to your end.

VAUX

Prepare there,The duke is coming: see the barge be ready;And fit it with such furniture as suitsThe greatness of his person.

BUCKINGHAM

Nay, Sir Nicholas,Let it alone; my state now will but mock me.



When I came hither, I was lord high constableAnd Duke of Buckingham; now, poor Edward Bohun:Yet I am richer than my base accusers,That never knew what truth meant: I now seal it;And with that blood will make ’em one day groan for’t.My noble father, Henry of Buckingham,Who first raised head against usurping Richard,Flying for succor to his servant Banister,Being distress’d, was by that wretch betray’d,And without trial fell; God’s peace be with him!Henry the Seventh succeeding, truly pityingMy father’s loss, like a most royal prince,Restored me to my honours, and, out of ruins,Made my name once more noble. Now his son,Henry the Eighth, life, honour, name and allThat made me happy at one stroke has takenFor ever from the world. I had my trial,And, must needs say, a noble one; which makes me,A little happier than my wretched father:Yet thus far we are one in fortunes: bothFell by our servants, by those men we loved most;A most unnatural and faithless service!Heaven has an end in all: yet, you that hear me,This from a dying man receive as certain:Where you are liberal of your loves and counselsBe sure you be not loose; for those you make friendsAnd give your hearts to, when they once perceiveThe least rub in your fortunes, fall awayLike water from ye, never found againBut where they mean to sink ye. All good people,Pray for me! I must now forsake ye: the last hourOf my long weary life is come upon me. Farewell:And when you would say something that is sad,Speak how I fell. I have done; and God forgive me!

[Exeunt BUCKINGHAM and Train]

First Gentleman

O, this is full of pity! Sir, it calls,I fear, too many curses on their beadsThat were the authors.

Second Gentleman

If the duke be guiltless,’Tis full of woe: yet I can give you inklingOf an ensuing evil, if it fall,Greater than this.

First Gentleman



Good angels keep it from us!What may it be? You do not doubt my faith, sir?

Second Gentleman

This secret is so weighty, ’twill requireA strong faith to conceal it.

First Gentleman

Let me have it;I do not talk much.

Second Gentleman

I am confident,You shall, sir: did you not of late days hearA buzzing of a separationBetween the king and Katharine?

First Gentleman

Yes, but it held not:For when the king once heard it, out of angerHe sent command to the lord mayor straightTo stop the rumor, and allay those tonguesThat durst disperse it.

Second Gentleman

But that slander, sir,Is found a truth now: for it grows againFresher than e’er it was; and held for certainThe king will venture at it. Either the cardinal,Or some about him near, have, out of maliceTo the good queen, possess’d him with a scrupleThat will undo her: to confirm this too,Cardinal Campeius is arrived, and lately;As all think, for this business.

First Gentleman

’Tis the cardinal;And merely to revenge him on the emperorFor not bestowing on him, at his asking,The archbishopric of Toledo, this is purposed.

Second Gentleman

I think you have hit the mark: but is’t not cruel



That she should feel the smart of this? The cardinalWill have his will, and she must fall.

First Gentleman

’Tis woful.We are too open here to argue this;Let’s think in private more.

[Exeunt]

SCENE II

An ante-chamber in the palace.

[Enter Chamberlain, reading a letter]

Chamberlain

’My lord, the horses your lordship sent for, with all the care I had, I saw well chosen, ridden, andfurnished. They were young and handsome, and of the best breed in the north. When they were ready toset out for London, a man of my lord cardinal’s, by commission and main power, took ’em from me;with this reason: His master would be served before a subject, if not before the king; which stopped ourmouths, sir.’ I fear he will indeed: well, let him have them: He will have all, I think.

[Enter, to Chamberlain, NORFOLK and SUFFOLK]

NORFOLK

Well met, my lord chamberlain.

Chamberlain

Good day to both your graces.

SUFFOLK

How is the king employ’d?

Chamberlain

I left him private,Full of sad thoughts and troubles.

NORFOLK

What’s the cause?

Chamberlain



It seems the marriage with his brother’s wifeHas crept too near his conscience.

SUFFOLK

No, his conscienceHas crept too near another lady.

NORFOLK

’Tis so:This is the cardinal’s doing, the king-cardinal:That blind priest, like the eldest son of fortune,Turns what he list. The king will know him one day.

SUFFOLK

Pray God he do! he’ll never know himself else.

NORFOLK

How holily he works in all his business!And with what zeal! for, now he has crack’d the leagueBetween us and the emperor, the queen’s great nephew,He dives into the king’s soul, and there scattersDangers, doubts, wringing of the conscience,Fears, and despairs; and all these for his marriage:And out of all these to restore the king,He counsels a divorce; a loss of herThat, like a jewel, has hung twenty yearsAbout his neck, yet never lost her lustre;Of her that loves him with that excellenceThat angels love good men with; even of herThat, when the greatest stroke of fortune falls,Will bless the king: and is not this course pious?

Chamberlain

Heaven keep me from such counsel! ’Tis most trueThese news are every where; every tongue speaks ’em,And every true heart weeps for’t: all that dareLook into these affairs see this main end,The French king’s sister. Heaven will one day openThe king’s eyes, that so long have slept uponThis bold bad man.

SUFFOLK

And free us from his slavery.

NORFOLK



We had need pray,And heartily, for our deliverance;Or this imperious man will work us allFrom princes into pages: all men’s honoursLie like one lump before him, to be fashion’dInto what pitch he please.

SUFFOLK

For me, my lords,I love him not, nor fear him; there’s my creed:As I am made without him, so I’ll stand,If the king please; his curses and his blessingsTouch me alike, they’re breath I not believe in.I knew him, and I know him; so I leave himTo him that made him proud, the pope.

NORFOLK

Let’s in;And with some other business put the kingFrom these sad thoughts, that work too much upon him:My lord, you’ll bear us company?

Chamberlain

Excuse me;The king has sent me otherwhere: besides,You’ll find a most unfit time to disturb him:Health to your lordships.

NORFOLK

Thanks, my good lord chamberlain.

[Exit Chamberlain; and KING HENRY VIII draws the curtain, and sits reading pensively]

SUFFOLK

How sad he looks! sure, he is much afflicted.

KING HENRY VIII

Who’s there, ha?

NORFOLK

Pray God he be not angry.

KING HENRY VIII



Who’s there, I say? How dare you thrust yourselvesInto my private meditations?Who am I? ha?

NORFOLK

A gracious king that pardons all offencesMalice ne’er meant: our breach of duty this wayIs business of estate; in which we comeTo know your royal pleasure.

KING HENRY VIII

Ye are too bold:Go to; I’ll make ye know your times of business:Is this an hour for temporal affairs, ha?

[Enter CARDINAL WOLSEY and CARDINAL CAMPEIUS, with a commission]

Who’s there? my good lord cardinal? O my Wolsey,The quiet of my wounded conscience;Thou art a cure fit for a king.

[To CARDINAL CAMPEIUS]

You’re welcome,Most learned reverend sir, into our kingdom:Use us and it.

[To CARDINAL WOLSEY]

My good lord, have great careI be not found a talker.

CARDINAL WOLSEY

Sir, you cannot.I would your grace would give us but an hourOf private conference.

KING HENRY VIII

[To NORFOLK and SUFFOLK]We are busy; go.

NORFOLK

[Aside to SUFFOLK]This priest has no pride in him?



SUFFOLK

[Aside to NORFOLK]Not to speak of:I would not be so sick though for his place:But this cannot continue.

NORFOLK

[Aside to SUFFOLK]If it do,I’ll venture one have-at-him.

SUFFOLK

[Aside to NORFOLK]I another.

[Exeunt NORFOLK and SUFFOLK]

CARDINAL WOLSEY

Your grace has given a precedent of wisdomAbove all princes, in committing freelyYour scruple to the voice of Christendom:Who can be angry now? what envy reach you?The Spaniard, tied blood and favour to her,Must now confess, if they have any goodness,The trial just and noble. All the clerks,I mean the learned ones, in Christian kingdomsHave their free voices: Rome, the nurse of judgment,Invited by your noble self, hath sentOne general tongue unto us, this good man,This just and learned priest, Cardinal Campeius;Whom once more I present unto your highness.

KING HENRY VIII

And once more in mine arms I bid him welcome,And thank the holy conclave for their loves:They have sent me such a man I would have wish’d for.

CARDINAL CAMPEIUS

Your grace must needs deserve all strangers’ loves,You are so noble. To your highness’ handI tender my commission; by whose virtue,The court of Rome commanding, you, my lordCardinal of York, are join’d with me their servantIn the unpartial judging of this business.

KING HENRY VIII

Two equal men. The queen shall be acquainted



Forthwith for what you come. Where’s Gardiner?

CARDINAL WOLSEY

I know your majesty has always loved herSo dear in heart, not to deny her thatA woman of less place might ask by law:Scholars allow’d freely to argue for her.

KING HENRY VIII

Ay, and the best she shall have; and my favourTo him that does best: God forbid else. Cardinal,Prithee, call Gardiner to me, my new secretary:I find him a fit fellow.

[Exit CARDINAL WOLSEY]

[Re-enter CARDINAL WOLSEY, with GARDINER]

CARDINAL WOLSEY

[Aside to GARDINER] Give me your hand much joy andfavour to you;You are the king’s now.

GARDINER

[Aside to CARDINAL WOLSEY] But to be commandedFor ever by your grace, whose hand has raised me.

KING HENRY VIII

Come hither, Gardiner.

[Walks and whispers]

CARDINAL CAMPEIUS

My Lord of York, was not one Doctor PaceIn this man’s place before him?

CARDINAL WOLSEY

Yes, he was.

CARDINAL CAMPEIUS

Was he not held a learned man?



CARDINAL WOLSEY

Yes, surely.

CARDINAL CAMPEIUS

Believe me, there’s an ill opinion spread thenEven of yourself, lord cardinal.

CARDINAL WOLSEY

How! of me?

CARDINAL CAMPEIUS

They will not stick to say you envied him,And fearing he would rise, he was so virtuous,Kept him a foreign man still; which so grieved him,That he ran mad and died.

CARDINAL WOLSEY

Heaven’s peace be with him!That’s Christian care enough: for living murmurersThere’s places of rebuke. He was a fool;For he would needs be virtuous: that good fellow,If I command him, follows my appointment:I will have none so near else. Learn this, brother,We live not to be grip’d by meaner persons.

KING HENRY VIII

Deliver this with modesty to the queen.

[Exit GARDINER]

The most convenient place that I can think ofFor such receipt of learning is Black-Friars;There ye shall meet about this weighty business.My Wolsey, see it furnish’d. O, my lord,Would it not grieve an able man to leaveSo sweet a bedfellow? But, conscience, conscience!O, ’tis a tender place; and I must leave her.

[Exeunt]

SCENE III

An ante-chamber of the QUEEN’S apartments.



[Enter ANNE and an Old Lady]

ANNE

Not for that neither: here’s the pang that pinches:His highness having lived so long with her, and sheSo good a lady that no tongue could everPronounce dishonour of her; by my life,She never knew harm-doing: O, now, afterSo many courses of the sun enthroned,Still growing in a majesty and pomp, the whichTo leave a thousand-fold more bitter than’Tis sweet at first to acquire, – after this process,To give her the avaunt! it is a pityWould move a monster.

Old Lady

Hearts of most hard temperMelt and lament for her.

ANNE

O, God’s will! much betterShe ne’er had known pomp: though’t be temporal,Yet, if that quarrel, fortune, do divorceIt from the bearer, ’tis a sufferance pangingAs soul and body’s severing.

Old Lady

Alas, poor lady!She’s a stranger now again.

ANNE

So much the moreMust pity drop upon her. Verily,I swear, ’tis better to be lowly born,And range with humble livers in content,Than to be perk’d up in a glistering grief,And wear a golden sorrow.

Old Lady

Our contentIs our best having.

ANNE

By my troth and maidenhead,



I would not be a queen.

Old Lady

Beshrew me, I would,And venture maidenhead for’t; and so would you,For all this spice of your hypocrisy:You, that have so fair parts of woman on you,Have too a woman’s heart; which ever yetAffected eminence, wealth, sovereignty;Which, to say sooth, are blessings; and which gifts,Saving your mincing, the capacityOf your soft cheveril conscience would receive,If you might please to stretch it.

ANNE

Nay, good troth.

Old Lady

Yes, troth, and troth; you would not be a queen?

ANNE

No, not for all the riches under heaven.

Old Lady

’Tis strange: a three-pence bow’d would hire me,Old as I am, to queen it: but, I pray you,What think you of a duchess? have you limbsTo bear that load of title?

ANNE

No, in truth.

Old Lady

Then you are weakly made: pluck off a little;I would not be a young count in your way,For more than blushing comes to: if your backCannot vouchsafe this burthen,’tis too weakEver to get a boy.

ANNE

How you do talk!I swear again, I would not be a queenFor all the world.



Old Lady

In faith, for little EnglandYou’ld venture an emballing: I myselfWould for Carnarvonshire, although there long’dNo more to the crown but that. Lo, who comes here?

[Enter Chamberlain]

Chamberlain

Good morrow, ladies. What were’t worth to knowThe secret of your conference?

ANNE

My good lord,Not your demand; it values not your asking:Our mistress’ sorrows we were pitying.

Chamberlain

It was a gentle business, and becomingThe action of good women: there is hopeAll will be well.

ANNE

Now, I pray God, amen!

Chamberlain

You bear a gentle mind, and heavenly blessingsFollow such creatures. That you may, fair lady,Perceive I speak sincerely, and high note’sTa’en of your many virtues, the king’s majestyCommends his good opinion of you, andDoes purpose honour to you no less flowingThan Marchioness of Pembroke: to which titleA thousand pound a year, annual support,Out of his grace he adds.

ANNE

I do not knowWhat kind of my obedience I should tender;More than my all is nothing: nor my prayersAre not words duly hallow’d, nor my wishesMore worth than empty vanities; yet prayers and wishesAre all I can return. Beseech your lordship,



Vouchsafe to speak my thanks and my obedience,As from a blushing handmaid, to his highness;Whose health and royalty I pray for.

Chamberlain

Lady,I shall not fail to approve the fair conceitThe king hath of you.

[Aside]

I have perused her well;Beauty and honour in her are so mingledThat they have caught the king: and who knows yetBut from this lady may proceed a gemTo lighten all this isle? I’ll to the king,And say I spoke with you.

[Exit Chamberlain]

ANNE

My honour’d lord.

Old Lady

Why, this it is; see, see!I have been begging sixteen years in court,Am yet a courtier beggarly, nor couldCome pat betwixt too early and too lateFor any suit of pounds; and you, O fate!A very fresh-fish here – fie, fie, fie uponThis compell’d fortune! – have your mouth fill’d upBefore you open it.

ANNE

This is strange to me.

Old Lady

How tastes it? is it bitter? forty pence, no.There was a lady once, ’tis an old story,That would not be a queen, that would she not,For all the mud in Egypt: have you heard it?

ANNE

Come, you are pleasant.



Old Lady

With your theme, I couldO’ermount the lark. The Marchioness of Pembroke!A thousand pounds a year for pure respect!No other obligation! By my life,That promises moe thousands: honour’s trainIs longer than his foreskirt. By this timeI know your back will bear a duchess: say,Are you not stronger than you were?

ANNE

Good lady,Make yourself mirth with your particular fancy,And leave me out on’t. Would I had no being,If this salute my blood a jot: it faints me,To think what follows.The queen is comfortless, and we forgetfulIn our long absence: pray, do not deliverWhat here you’ve heard to her.

Old Lady

What do you think me?

[Exeunt]

SCENE IV

A hall in Black-Friars.

[Trumpets, sennet, and cornets. Enter two Vergers, with short silver wands; next them, two Scribes, inthe habit of doctors; after them, CANTERBURY alone; after him, LINCOLN, Ely, Rochester, and SaintAsaph; next them, with some small distance, follows a Gentleman bearing the purse, with the great seal,and a cardinal’s hat; then two Priests, bearing each a silver cross; then a Gentleman-usher bare-headed,accompanied with a Sergeant-at-arms bearing a silver mace; then two Gentlemen bearing two great silverpillars; after them, side by side, CARDINAL WOLSEY and CARDINAL CAMPEIUS; two Noblemenwith the sword and mace. KING HENRY VIII takes place under the cloth of state; CARDINALWOLSEY and CARDINAL CAMPEIUS sit under him as judges. QUEEN KATHARINE takes placesome distance from KING HENRY VIII. The Bishops place themselves on each side the court, inmanner of a consistory; below them, the Scribes. The Lords sit next the Bishops. The rest of theAttendants stand in convenient order about the stage]

CARDINAL WOLSEY

Whilst our commission from Rome is read,Let silence be commanded.

KING HENRY VIII



What’s the need?It hath already publicly been read,And on all sides the authority allow’d;You may, then, spare that time.

CARDINAL WOLSEY

Be’t so. Proceed.

Scribe

Say, Henry King of England, come into the court.

Crier

Henry King of England, &c.

KING HENRY VIII

Here.

Scribe

Say, Katharine Queen of England, come into the court.

Crier

Katharine Queen of England, &c.

[QUEEN KATHARINE makes no answer, rises out of her chair, goes about the court, comes toKING HENRY VIII, and kneels at his feet; then speaks]

QUEEN KATHARINE

Sir, I desire you do me right and justice;And to bestow your pity on me: forI am a most poor woman, and a stranger,Born out of your dominions; having hereNo judge indifferent, nor no more assuranceOf equal friendship and proceeding. Alas, sir,In what have I offended you? what causeHath my behavior given to your displeasure,That thus you should proceed to put me off,And take your good grace from me? Heaven witness,I have been to you a true and humble wife,At all times to your will conformable;Ever in fear to kindle your dislike,Yea, subject to your countenance, glad or sorryAs I saw it inclined: when was the hourI ever contradicted your desire,



Or made it not mine too? Or which of your friendsHave I not strove to love, although I knewHe were mine enemy? what friend of mineThat had to him derived your anger, did IContinue in my liking? nay, gave noticeHe was from thence discharged. Sir, call to mindThat I have been your wife, in this obedience,Upward of twenty years, and have been blestWith many children by you: if, in the courseAnd process of this time, you can report,And prove it too, against mine honour aught,My bond to wedlock, or my love and duty,Against your sacred person, in God’s name,Turn me away; and let the foul’st contemptShut door upon me, and so give me upTo the sharp’st kind of justice. Please you sir,The king, your father, was reputed forA prince most prudent, of an excellentAnd unmatch’d wit and judgment: Ferdinand,My father, king of Spain, was reckon’d oneThe wisest prince that there had reign’d by manyA year before: it is not to be question’dThat they had gather’d a wise council to themOf every realm, that did debate this business,Who deem’d our marriage lawful: wherefore I humblyBeseech you, sir, to spare me, till I mayBe by my friends in Spain advised; whose counselI will implore: if not, i’ the name of God,Your pleasure be fulfill’d!

CARDINAL WOLSEY

You have here, lady,And of your choice, these reverend fathers; menOf singular integrity and learning,Yea, the elect o’ the land, who are assembledTo plead your cause: it shall be therefore bootlessThat longer you desire the court; as wellFor your own quiet, as to rectifyWhat is unsettled in the king.

CARDINAL CAMPEIUS

His graceHath spoken well and justly: therefore, madam,It’s fit this royal session do proceed;And that, without delay, their argumentsBe now produced and heard.

QUEEN KATHARINE



Lord cardinal,To you I speak.

CARDINAL WOLSEY

Your pleasure, madam?

QUEEN KATHARINE

Sir,I am about to weep; but, thinking thatWe are a queen, or long have dream’d so, certainThe daughter of a king, my drops of tearsI’ll turn to sparks of fire.

CARDINAL WOLSEY

Be patient yet.

QUEEN KATHARINE

I will, when you are humble; nay, before,Or God will punish me. I do believe,Induced by potent circumstances, thatYou are mine enemy, and make my challengeYou shall not be my judge: for it is youHave blown this coal betwixt my lord and me;Which God’s dew quench! Therefore I say again,I utterly abhor, yea, from my soulRefuse you for my judge; whom, yet once more,I hold my most malicious foe, and think notAt all a friend to truth.

CARDINAL WOLSEY

I do professYou speak not like yourself; who ever yetHave stood to charity, and display’d the effectsOf disposition gentle, and of wisdomO’ertopping woman’s power. Madam, you do me wrong:I have no spleen against you; nor injusticeFor you or any: how far I have proceeded,Or how far further shall, is warrantedBy a commission from the consistory,Yea, the whole consistory of Rome. You charge meThat I have blown this coal: I do deny it:The king is present: if it be known to himThat I gainsay my deed, how may he wound,And worthily, my falsehood! yea, as muchAs you have done my truth. If he knowThat I am free of your report, he knows



I am not of your wrong. Therefore in himIt lies to cure me: and the cure is, toRemove these thoughts from you: the which beforeHis highness shall speak in, I do beseechYou, gracious madam, to unthink your speakingAnd to say so no more.

QUEEN KATHARINE

My lord, my lord,I am a simple woman, much too weakTo oppose your cunning. You’re meek andhumble-mouth’d;You sign your place and calling, in full seeming,With meekness and humility; but your heartIs cramm’d with arrogancy, spleen, and pride.You have, by fortune and his highness’ favours,Gone slightly o’er low steps and now are mountedWhere powers are your retainers, and your words,Domestics to you, serve your will as’t pleaseYourself pronounce their office. I must tell you,You tender more your person’s honour thanYour high profession spiritual: that againI do refuse you for my judge; and here,Before you all, appeal unto the pope,To bring my whole cause ’fore his holiness,And to be judged by him.

[She curtsies to KING HENRY VIII, and offers to depart]

CARDINAL CAMPEIUS

The queen is obstinate,Stubborn to justice, apt to accuse it, andDisdainful to be tried by’t: ’tis not well.She’s going away.

KING HENRY VIII

Call her again.

Crier

Katharine Queen of England, come into the court.

GRIFFITH

Madam, you are call’d back.

QUEEN KATHARINE



What need you note it? pray you, keep your way:When you are call’d, return. Now, the Lord help,They vex me past my patience! Pray you, pass on:I will not tarry; no, nor ever moreUpon this business my appearance makeIn any of their courts.

[Exeunt QUEEN KATHARINE and her Attendants]

KING HENRY VIII

Go thy ways, Kate:That man i’ the world who shall report he hasA better wife, let him in nought be trusted,For speaking false in that: thou art, alone,If thy rare qualities, sweet gentleness,Thy meekness saint-like, wife-like government,Obeying in commanding, and thy partsSovereign and pious else, could speak thee out,The queen of earthly queens: she’s noble born;And, like her true nobility, she hasCarried herself towards me.

CARDINAL WOLSEY

Most gracious sir,In humblest manner I require your highness,That it shall please you to declare, in hearingOf all these ears, – for where I am robb’d and bound,There must I be unloosed, although not thereAt once and fully satisfied, – whether ever IDid broach this business to your highness; orLaid any scruple in your way, which mightInduce you to the question on’t? or everHave to you, but with thanks to God for suchA royal lady, spake one the least word that mightBe to the prejudice of her present state,Or touch of her good person?

KING HENRY VIII

My lord cardinal,I do excuse you; yea, upon mine honour,I free you from’t. You are not to be taughtThat you have many enemies, that know notWhy they are so, but, like to village-curs,Bark when their fellows do: by some of theseThe queen is put in anger. You’re excused:But will you be more justified? You everHave wish’d the sleeping of this business; never desiredIt to be stirr’d; but oft have hinder’d, oft,



The passages made toward it: on my honour,I speak my good lord cardinal to this point,And thus far clear him. Now, what moved me to’t,I will be bold with time and your attention:Then mark the inducement. Thus it came; give heed to’t:My conscience first received a tenderness,Scruple, and prick, on certain speeches utter’dBy the Bishop of Bayonne, then French ambassador;Who had been hither sent on the debatingA marriage ’twixt the Duke of Orleans andOur daughter Mary: i’ the progress of this business,Ere a determinate resolution, he,I mean the bishop, did require a respite;Wherein he might the king his lord advertiseWhether our daughter were legitimate,Respecting this our marriage with the dowager,Sometimes our brother’s wife. This respite shookThe bosom of my conscience, enter’d me,Yea, with a splitting power, and made to trembleThe region of my breast; which forced such way,That many mazed considerings did throngAnd press’d in with this caution. First, methoughtI stood not in the smile of heaven; who hadCommanded nature, that my lady’s womb,If it conceived a male child by me, shouldDo no more offices of life to’t thanThe grave does to the dead; for her male issueOr died where they were made, or shortly afterThis world had air’d them: hence I took a thought,This was a judgment on me; that my kingdom,Well worthy the best heir o’ the world, should notBe gladded in’t by me: then follows, thatI weigh’d the danger which my realms stood inBy this my issue’s fail; and that gave to meMany a groaning throe. Thus hulling inThe wild sea of my conscience, I did steerToward this remedy, whereupon we areNow present here together: that’s to say,I meant to rectify my conscience, – whichI then did feel full sick, and yet not well, –By all the reverend fathers of the landAnd doctors learn’d: first I began in privateWith you, my Lord of Lincoln; you rememberHow under my oppression I did reek,When I first moved you.

LINCOLN

Very well, my liege.

KING HENRY VIII



I have spoke long: be pleased yourself to sayHow far you satisfied me.

LINCOLN

So please your highness,The question did at first so stagger me,Bearing a state of mighty moment in’tAnd consequence of dread, that I committedThe daring’st counsel which I had to doubt;And did entreat your highness to this courseWhich you are running here.

KING HENRY VIII

I then moved you,My Lord of Canterbury; and got your leaveTo make this present summons: unsolicitedI left no reverend person in this court;But by particular consent proceededUnder your hands and seals: therefore, go on:For no dislike i’ the world against the personOf the good queen, but the sharp thorny pointsOf my alleged reasons, drive this forward:Prove but our marriage lawful, by my lifeAnd kingly dignity, we are contentedTo wear our mortal state to come with her,Katharine our queen, before the primest creatureThat’s paragon’d o’ the world.

CARDINAL CAMPEIUS

So please your highness,The queen being absent, ’tis a needful fitnessThat we adjourn this court till further day:Meanwhile must be an earnest motionMade to the queen, to call back her appealShe intends unto his holiness.

KING HENRY VIII

[Aside]I may perceiveThese cardinals trifle with me: I abhorThis dilatory sloth and tricks of Rome.My learn’d and well-beloved servant, Cranmer,Prithee, return: with thy approach, I know,My comfort comes along. Break up the court:I say, set on.

[Exeunt in manner as they entered]



ACT III

SCENE I

London. QUEEN KATHARINE’s apartments.

[Enter QUEEN KATHARINE and her Women, as at work]

QUEEN KATHARINE

Take thy lute, wench: my soul grows sad with troubles;Sing, and disperse ’em, if thou canst: leave working.[SONG]

Orpheus with his lute made trees,And the mountain tops that freeze,Bow themselves when he did sing:To his music plants and flowersEver sprung; as sun and showersThere had made a lasting spring.

Every thing that heard him play,Even the billows of the sea,Hung their heads, and then lay by.In sweet music is such art,Killing care and grief of heartFall asleep, or hearing, die.

[Enter a Gentleman]

QUEEN KATHARINE

How now!

Gentleman

An’t please your grace, the two great cardinalsWait in the presence.

QUEEN KATHARINE

Would they speak with me?

Gentleman

They will’d me say so, madam.

QUEEN KATHARINE



Pray their gracesTo come near.

[Exit Gentleman]

What can be their businessWith me, a poor weak woman, fall’n from favour?I do not like their coming. Now I think on’t,They should be good men; their affairs as righteous:But all hoods make not monks.

[Enter CARDINAL WOLSEY and CARDINAL CAMPEIUS]

CARDINAL WOLSEY

Peace to your highness!

QUEEN KATHARINE

Your graces find me here part of a housewife,I would be all, against the worst may happen.What are your pleasures with me, reverend lords?

CARDINAL WOLSEY

May it please you noble madam, to withdrawInto your private chamber, we shall give youThe full cause of our coming.

QUEEN KATHARINE

Speak it here:There’s nothing I have done yet, o’ my conscience,Deserves a corner: would all other womenCould speak this with as free a soul as I do!My lords, I care not, so much I am happyAbove a number, if my actionsWere tried by every tongue, every eye saw ’em,Envy and base opinion set against ’em,I know my life so even. If your businessSeek me out, and that way I am wife in,Out with it boldly: truth loves open dealing.

CARDINAL WOLSEY

Tanta est erga te mentis integritas, regina serenissima, –

QUEEN KATHARINE

O, good my lord, no Latin;I am not such a truant since my coming,



As not to know the language I have lived in:A strange tongue makes my cause more strange, suspicious;Pray, speak in English: here are some will thank you,If you speak truth, for their poor mistress’ sake;Believe me, she has had much wrong: lord cardinal,The willing’st sin I ever yet committedMay be absolved in English.

CARDINAL WOLSEY

Noble lady,I am sorry my integrity should breed,And service to his majesty and you,So deep suspicion, where all faith was meant.We come not by the way of accusation,To taint that honour every good tongue blesses,Nor to betray you any way to sorrow,You have too much, good lady; but to knowHow you stand minded in the weighty differenceBetween the king and you; and to deliver,Like free and honest men, our just opinionsAnd comforts to your cause.

CARDINAL CAMPEIUS

Most honour’d madam,My Lord of York, out of his noble nature,Zeal and obedience he still bore your grace,Forgetting, like a good man your late censureBoth of his truth and him, which was too far,Offers, as I do, in a sign of peace,His service and his counsel.

QUEEN KATHARINE

[Aside]To betray me. –My lords, I thank you both for your good wills;Ye speak like honest men; pray God, ye prove so!But how to make ye suddenly an answer,In such a point of weight, so near mine honour, –More near my life, I fear, – with my weak wit,And to such men of gravity and learning,In truth, I know not. I was set at workAmong my maids: full little, God knows, lookingEither for such men or such business.For her sake that I have been, – for I feelThe last fit of my greatness, – good your graces,Let me have time and counsel for my cause:Alas, I am a woman, friendless, hopeless!

CARDINAL WOLSEY



Madam, you wrong the king’s love with these fears:Your hopes and friends are infinite.

QUEEN KATHARINE

In EnglandBut little for my profit: can you think, lords,That any Englishman dare give me counsel?Or be a known friend, ’gainst his highness’ pleasure,Though he be grown so desperate to be honest,And live a subject? Nay, forsooth, my friends,They that must weigh out my afflictions,They that my trust must grow to, live not here:They are, as all my other comforts, far henceIn mine own country, lords.

CARDINAL CAMPEIUS

I would your graceWould leave your griefs, and take my counsel.

QUEEN KATHARINE

How, sir?

CARDINAL CAMPEIUS

Put your main cause into the king’s protection;He’s loving and most gracious: ’twill be muchBoth for your honour better and your cause;For if the trial of the law o’ertake ye,You’ll part away disgraced.

CARDINAL WOLSEY

He tells you rightly.

QUEEN KATHARINE

Ye tell me what ye wish for both, – my ruin:Is this your Christian counsel? out upon ye!Heaven is above all yet; there sits a judgeThat no king can corrupt.

CARDINAL CAMPEIUS

Your rage mistakes us.

QUEEN KATHARINE



The more shame for ye: holy men I thought ye,Upon my soul, two reverend cardinal virtues;But cardinal sins and hollow hearts I fear ye:Mend ’em, for shame, my lords. Is this your comfort?The cordial that ye bring a wretched lady,A woman lost among ye, laugh’d at, scorn’d?I will not wish ye half my miseries;I have more charity: but say, I warn’d ye;Take heed, for heaven’s sake, take heed, lest at onceThe burthen of my sorrows fall upon ye.

CARDINAL WOLSEY

Madam, this is a mere distraction;You turn the good we offer into envy.

QUEEN KATHARINE

Ye turn me into nothing: woe upon yeAnd all such false professors! would you have me –If you have any justice, any pity;If ye be any thing but churchmen’s habits –Put my sick cause into his hands that hates me?Alas, has banish’d me his bed already,His love, too long ago! I am old, my lords,And all the fellowship I hold now with himIs only my obedience. What can happenTo me above this wretchedness? all your studiesMake me a curse like this.

CARDINAL CAMPEIUS

Your fears are worse.

QUEEN KATHARINE

Have I lived thus long – let me speak myself,Since virtue finds no friends – a wife, a true one?A woman, I dare say without vain-glory,Never yet branded with suspicion?Have I with all my full affectionsStill met the king? loved him next heaven? obey’d him?Been, out of fondness, superstitious to him?Almost forgot my prayers to content him?And am I thus rewarded? ’tis not well, lords.Bring me a constant woman to her husband,One that ne’er dream’d a joy beyond his pleasure;And to that woman, when she has done most,Yet will I add an honour, a great patience.

CARDINAL WOLSEY



Madam, you wander from the good we aim at.

QUEEN KATHARINE

My lord, I dare not make myself so guilty,To give up willingly that noble titleYour master wed me to: nothing but deathShall e’er divorce my dignities.

CARDINAL WOLSEY

Pray, hear me.

QUEEN KATHARINE

Would I had never trod this English earth,Or felt the flatteries that grow upon it!Ye have angels’ faces, but heaven knows your hearts.What will become of me now, wretched lady!I am the most unhappy woman living.Alas, poor wenches, where are now your fortunes!Shipwreck’d upon a kingdom, where no pity,No friend, no hope; no kindred weep for me;Almost no grave allow’d me: like the lily,That once was mistress of the field and flourish’d,I’ll hang my head and perish.

CARDINAL WOLSEY

If your graceCould but be brought to know our ends are honest,You’ld feel more comfort: why should we, good lady,Upon what cause, wrong you? alas, our places,The way of our profession is against it:We are to cure such sorrows, not to sow ’em.For goodness’ sake, consider what you do;How you may hurt yourself, ay, utterlyGrow from the king’s acquaintance, by this carriage.The hearts of princes kiss obedience,So much they love it; but to stubborn spiritsThey swell, and grow as terrible as storms.I know you have a gentle, noble temper,A soul as even as a calm: pray, think usThose we profess, peace-makers, friends, and servants.

CARDINAL CAMPEIUS

Madam, you’ll find it so. You wrong your virtuesWith these weak women’s fears: a noble spirit,As yours was put into you, ever casts



Such doubts, as false coin, from it. The king loves you;Beware you lose it not: for us, if you pleaseTo trust us in your business, we are readyTo use our utmost studies in your service.

QUEEN KATHARINE

Do what ye will, my lords: and, pray, forgive me,If I have used myself unmannerly;You know I am a woman, lacking witTo make a seemly answer to such persons.Pray, do my service to his majesty:He has my heart yet; and shall have my prayersWhile I shall have my life. Come, reverend fathers,Bestow your counsels on me: she now begs,That little thought, when she set footing here,She should have bought her dignities so dear.

[Exeunt]

SCENE II

Ante-chamber to KING HENRY VIII’s apartment.

[Enter NORFOLK, SUFFOLK, SURREY, and Chamberlain]

NORFOLK

If you will now unite in your complaints,And force them with a constancy, the cardinalCannot stand under them: if you omitThe offer of this time, I cannot promiseBut that you shall sustain moe new disgraces,With these you bear already.

SURREY

I am joyfulTo meet the least occasion that may give meRemembrance of my father-in-law, the duke,To be revenged on him.

SUFFOLK

Which of the peersHave uncontemn’d gone by him, or at leastStrangely neglected? when did he regardThe stamp of nobleness in any personOut of himself?



Chamberlain

My lords, you speak your pleasures:What he deserves of you and me I know;What we can do to him, though now the timeGives way to us, I much fear. If you cannotBar his access to the king, never attemptAny thing on him; for he hath a witchcraftOver the king in’s tongue.

NORFOLK

O, fear him not;His spell in that is out: the king hath foundMatter against him that for ever marsThe honey of his language. No, he’s settled,Not to come off, in his displeasure.

SURREY

Sir,I should be glad to hear such news as thisOnce every hour.

NORFOLK

Believe it, this is true:In the divorce his contrary proceedingsAre all unfolded wherein he appearsAs I would wish mine enemy.

SURREY

How cameHis practises to light?

SUFFOLK

Most strangely.

SURREY

O, how, how?

SUFFOLK

The cardinal’s letters to the pope miscarried,And came to the eye o’ the king: wherein was read,How that the cardinal did entreat his holinessTo stay the judgment o’ the divorce; for ifIt did take place, ’I do,’ quoth he, ’perceive



My king is tangled in affection toA creature of the queen’s, Lady Anne Bullen.’

SURREY

Has the king this?

SUFFOLK

Believe it.

SURREY

Will this work?

Chamberlain

The king in this perceives him, how he coastsAnd hedges his own way. But in this pointAll his tricks founder, and he brings his physicAfter his patient’s death: the king alreadyHath married the fair lady.

SURREY

Would he had!

SUFFOLK

May you be happy in your wish, my lordFor, I profess, you have it.

SURREY

Now, all my joyTrace the conjunction!

SUFFOLK

My amen to’t!

NORFOLK

All men’s!

SUFFOLK

There’s order given for her coronation:Marry, this is yet but young, and may be leftTo some ears unrecounted. But, my lords,She is a gallant creature, and complete



In mind and feature: I persuade me, from herWill fall some blessing to this land, which shallIn it be memorised.

SURREY

But, will the kingDigest this letter of the cardinal’s?The Lord forbid!

NORFOLK

Marry, amen!

SUFFOLK

No, no;There be moe wasps that buzz about his noseWill make this sting the sooner. Cardinal CampeiusIs stol’n away to Rome; hath ta’en no leave;Has left the cause o’ the king unhandled; andIs posted, as the agent of our cardinal,To second all his plot. I do assure youThe king cried Ha! at this.

Chamberlain

Now, God incense him,And let him cry Ha! louder!

NORFOLK

But, my lord,When returns Cranmer?

SUFFOLK

He is return’d in his opinions; whichHave satisfied the king for his divorce,Together with all famous collegesAlmost in Christendom: shortly, I believe,His second marriage shall be publish’d, andHer coronation. Katharine no moreShall be call’d queen, but princess dowagerAnd widow to Prince Arthur.

NORFOLK

This same Cranmer’sA worthy fellow, and hath ta’en much painIn the king’s business.



SUFFOLK

He has; and we shall see himFor it an archbishop.

NORFOLK

So I hear.

SUFFOLK

’Tis so.The cardinal!

[Enter CARDINAL WOLSEY and CROMWELL]

NORFOLK

Observe, observe, he’s moody.

CARDINAL WOLSEY

The packet, Cromwell.Gave’t you the king?

CROMWELL

To his own hand, in’s bedchamber.

CARDINAL WOLSEY

Look’d he o’ the inside of the paper?

CROMWELL

PresentlyHe did unseal them: and the first he view’d,He did it with a serious mind; a heedWas in his countenance. You he badeAttend him here this morning.

CARDINAL WOLSEY

Is he readyTo come abroad?

CROMWELL

I think, by this he is.



CARDINAL WOLSEY

Leave me awhile.

[Exit CROMWELL]

[Aside]

It shall be to the Duchess of Alencon,The French king’s sister: he shall marry her.Anne Bullen! No; I’ll no Anne Bullens for him:There’s more in’t than fair visage. Bullen!No, we’ll no Bullens. Speedily I wishTo hear from Rome. The Marchioness of Pembroke!

NORFOLK

He’s discontented.

SUFFOLK

May be, he hears the kingDoes whet his anger to him.

SURREY

Sharp enough,Lord, for thy justice!

CARDINAL WOLSEY

[Aside] The late queen’s gentlewoman,a knight’s daughter,To be her mistress’ mistress! the queen’s queen!This candle burns not clear: ’tis I must snuff it;Then out it goes. What though I know her virtuousAnd well deserving? yet I know her forA spleeny Lutheran; and not wholesome toOur cause, that she should lie i’ the bosom ofOur hard-ruled king. Again, there is sprung upAn heretic, an arch one, Cranmer; oneHath crawl’d into the favour of the king,And is his oracle.

NORFOLK

He is vex’d at something.

SURREY

I would ’twere something that would fret the string,



The master-cord on’s heart!

[Enter KING HENRY VIII, reading of a schedule, and LOVELL]

SUFFOLK

The king, the king!

KING HENRY VIII

What piles of wealth hath he accumulatedTo his own portion! and what expense by the hourSeems to flow from him! How, i’ the name of thrift,Does he rake this together! Now, my lords,Saw you the cardinal?

NORFOLK

My lord, we haveStood here observing him: some strange commotionIs in his brain: he bites his lip, and starts;Stops on a sudden, looks upon the ground,Then lays his finger on his temple, straightSprings out into fast gait; then stops again,Strikes his breast hard, and anon he castsHis eye against the moon: in most strange posturesWe have seen him set himself.

KING HENRY VIII

It may well be;There is a mutiny in’s mind. This morningPapers of state he sent me to peruse,As I required: and wot you what I foundThere, – on my conscience, put unwittingly?Forsooth, an inventory, thus importing;The several parcels of his plate, his treasure,Rich stuffs, and ornaments of household; whichI find at such proud rate, that it out-speaksPossession of a subject.

NORFOLK

It’s heaven’s will:Some spirit put this paper in the packet,To bless your eye withal.

KING HENRY VIII

If we did thinkHis contemplation were above the earth,



And fix’d on spiritual object, he should stillDwell in his musings: but I am afraidHis thinkings are below the moon, not worthHis serious considering.

[King HENRY VIII takes his seat; whispers LOVELL, who goes to CARDINAL WOLSEY]

CARDINAL WOLSEY

Heaven forgive me!Ever God bless your highness!

KING HENRY VIII

Good my lord,You are full of heavenly stuff, and bear the inventoryOf your best graces in your mind; the whichYou were now running o’er: you have scarce timeTo steal from spiritual leisure a brief spanTo keep your earthly audit: sure, in thatI deem you an ill husband, and am gladTo have you therein my companion.

CARDINAL WOLSEY

Sir,For holy offices I have a time; a timeTo think upon the part of business whichI bear i’ the state; and nature does requireHer times of preservation, which perforceI, her frail son, amongst my brethren mortal,Must give my tendence to.

KING HENRY VIII

You have said well.

CARDINAL WOLSEY

And ever may your highness yoke together,As I will lend you cause, my doing wellWith my well saying!

KING HENRY VIII

’Tis well said again;And ’tis a kind of good deed to say well:And yet words are no deeds. My father loved you:His said he did; and with his deed did crownHis word upon you. Since I had my office,I have kept you next my heart; have not alone



Employ’d you where high profits might come home,But pared my present havings, to bestowMy bounties upon you.

CARDINAL WOLSEY

[Aside] What should this mean?

SURREY

[Aside] The Lord increase this business!

KING HENRY VIII

Have I not made you,The prime man of the state? I pray you, tell me,If what I now pronounce you have found true:And, if you may confess it, say withal,If you are bound to us or no. What say you?

CARDINAL WOLSEY

My sovereign, I confess your royal graces,Shower’d on me daily, have been more than couldMy studied purposes requite; which wentBeyond all man’s endeavours: my endeavoursHave ever come too short of my desires,Yet filed with my abilities: mine own endsHave been mine so that evermore they pointedTo the good of your most sacred person andThe profit of the state. For your great gracesHeap’d upon me, poor undeserver, ICan nothing render but allegiant thanks,My prayers to heaven for you, my loyalty,Which ever has and ever shall be growing,Till death, that winter, kill it.

KING HENRY VIII

Fairly answer’d;A loyal and obedient subject isTherein illustrated: the honour of itDoes pay the act of it; as, i’ the contrary,The foulness is the punishment. I presumeThat, as my hand has open’d bounty to you,My heart dropp’d love, my power rain’d honour, moreOn you than any; so your hand and heart,Your brain, and every function of your power,Should, notwithstanding that your bond of duty,As ’twere in love’s particular, be moreTo me, your friend, than any.



CARDINAL WOLSEY

I do professThat for your highness’ good I ever labour’dMore than mine own; that am, have, and will be –Though all the world should crack their duty to you,And throw it from their soul; though perils didAbound, as thick as thought could make ’em, andAppear in forms more horrid, – yet my duty,As doth a rock against the chiding flood,Should the approach of this wild river break,And stand unshaken yours.

KING HENRY VIII

’Tis nobly spoken:Take notice, lords, he has a loyal breast,For you have seen him open’t. Read o’er this;

[Giving him papers]

And after, this: and then to breakfast withWhat appetite you have.

[Exit KING HENRY VIII, frowning upon CARDINAL WOLSEY: the Nobles throng after him,smiling and whispering]

CARDINAL WOLSEY

What should this mean?What sudden anger’s this? how have I reap’d it?He parted frowning from me, as if ruinLeap’d from his eyes: so looks the chafed lionUpon the daring huntsman that has gall’d him;Then makes him nothing. I must read this paper;I fear, the story of his anger. ’Tis so;This paper has undone me: ’tis the accountOf all that world of wealth I have drawn togetherFor mine own ends; indeed, to gain the popedom,And fee my friends in Rome. O negligence!Fit for a fool to fall by: what cross devilMade me put this main secret in the packetI sent the king? Is there no way to cure this?No new device to beat this from his brains?I know ’twill stir him strongly; yet I knowA way, if it take right, in spite of fortuneWill bring me off again. What’s this? ’To the Pope!’The letter, as I live, with all the businessI writ to’s holiness. Nay then, farewell!I have touch’d the highest point of all my greatness;



And, from that full meridian of my glory,I haste now to my setting: I shall fallLike a bright exhalation m the evening,And no man see me more.

[Re-enter to CARDINAL WOLSEY, NORFOLK and SUFFOLK, SURREY, and the Chamberlain]

NORFOLK

Hear the king’s pleasure, cardinal: who commands youTo render up the great seal presentlyInto our hands; and to confine yourselfTo Asher House, my Lord of Winchester’s,Till you hear further from his highness.

CARDINAL WOLSEY

Stay:Where’s your commission, lords? words cannot carryAuthority so weighty.

SUFFOLK

Who dare cross ’em,Bearing the king’s will from his mouth expressly?

CARDINAL WOLSEY

Till I find more than will or words to do it,I mean your malice, know, officious lords,I dare and must deny it. Now I feelOf what coarse metal ye are moulded, envy:How eagerly ye follow my disgraces,As if it fed ye! and how sleek and wantonYe appear in every thing may bring my ruin!Follow your envious courses, men of malice;You have Christian warrant for ’em, and, no doubt,In time will find their fit rewards. That seal,You ask with such a violence, the king,Mine and your master, with his own hand gave me;Bade me enjoy it, with the place and honours,During my life; and, to confirm his goodness,Tied it by letters-patents: now, who’ll take it?

SURREY

The king, that gave it.

CARDINAL WOLSEY

It must be himself, then.



SURREY

Thou art a proud traitor, priest.

CARDINAL WOLSEY

Proud lord, thou liest:Within these forty hours Surrey durst betterHave burnt that tongue than said so.

SURREY

Thy ambition,Thou scarlet sin, robb’d this bewailing landOf noble Buckingham, my father-in-law:The heads of all thy brother cardinals,With thee and all thy best parts bound together,Weigh’d not a hair of his. Plague of your policy!You sent me deputy for Ireland;Far from his succor, from the king, from allThat might have mercy on the fault thou gavest him;Whilst your great goodness, out of holy pity,Absolved him with an axe.

CARDINAL WOLSEY

This, and all elseThis talking lord can lay upon my credit,I answer is most false. The duke by lawFound his deserts: how innocent I wasFrom any private malice in his end,His noble jury and foul cause can witness.If I loved many words, lord, I should tell youYou have as little honesty as honour,That in the way of loyalty and truthToward the king, my ever royal master,Dare mate a sounder man than Surrey can be,And all that love his follies.

SURREY

By my soul,Your long coat, priest, protects you; thou shouldst feelMy sword i’ the life-blood of thee else. My lords,Can ye endure to hear this arrogance?And from this fellow? if we live thus tamely,To be thus jaded by a piece of scarlet,Farewell nobility; let his grace go forward,And dare us with his cap like larks.



CARDINAL WOLSEY

All goodnessIs poison to thy stomach.

SURREY

Yes, that goodnessOf gleaning all the land’s wealth into one,Into your own hands, cardinal, by extortion;The goodness of your intercepted packetsYou writ to the pope against the king: your goodness,Since you provoke me, shall be most notorious.My Lord of Norfolk, as you are truly noble,As you respect the common good, the stateOf our despised nobility, our issues,Who, if he live, will scarce be gentlemen,Produce the grand sum of his sins, the articlesCollected from his life. I’ll startle youWorse than the scaring bell, when the brown wenchLay kissing in your arms, lord cardinal.

CARDINAL WOLSEY

How much, methinks, I could despise this man,But that I am bound in charity against it!

NORFOLK

Those articles, my lord, are in the king’s hand:But, thus much, they are foul ones.

CARDINAL WOLSEY

So much fairerAnd spotless shall mine innocence arise,When the king knows my truth.

SURREY

This cannot save you:I thank my memory, I yet rememberSome of these articles; and out they shall.Now, if you can blush and cry ’guilty,’ cardinal,You’ll show a little honesty.

CARDINAL WOLSEY

Speak on, sir;I dare your worst objections: if I blush,It is to see a nobleman want manners.



SURREY

I had rather want those than my head. Have at you!First, that, without the king’s assent or knowledge,You wrought to be a legate; by which powerYou maim’d the jurisdiction of all bishops.

NORFOLK

Then, that in all you writ to Rome, or elseTo foreign princes, ’Ego et Rex meus’Was still inscribed; in which you brought the kingTo be your servant.

SUFFOLK

Then that, without the knowledgeEither of king or council, when you wentAmbassador to the emperor, you made boldTo carry into Flanders the great seal.

SURREY

Item, you sent a large commissionTo Gregory de Cassado, to conclude,Without the king’s will or the state’s allowance,A league between his highness and Ferrara.

SUFFOLK

That, out of mere ambition, you have causedYour holy hat to be stamp’d on the king’s coin.

SURREY

Then that you have sent innumerable substance –By what means got, I leave to your own conscience –To furnish Rome, and to prepare the waysYou have for dignities; to the mere undoingOf all the kingdom. Many more there are;Which, since they are of you, and odious,I will not taint my mouth with.

Chamberlain

O my lord,Press not a falling man too far! ’tis virtue:His faults lie open to the laws; let them,Not you, correct him. My heart weeps to see himSo little of his great self.



SURREY

I forgive him.

SUFFOLK

Lord cardinal, the king’s further pleasure is,Because all those things you have done of late,By your power legatine, within this kingdom,Fall into the compass of a praemunire,That therefore such a writ be sued against you;To forfeit all your goods, lands, tenements,Chattels, and whatsoever, and to beOut of the king’s protection. This is my charge.

NORFOLK

And so we’ll leave you to your meditationsHow to live better. For your stubborn answerAbout the giving back the great seal to us,The king shall know it, and, no doubt, shall thank you.So fare you well, my little good lord cardinal.

[Exeunt all but CARDINAL WOLSEY]

CARDINAL WOLSEY

So farewell to the little good you bear me.Farewell! a long farewell, to all my greatness!This is the state of man: to-day he puts forthThe tender leaves of hopes; to-morrow blossoms,And bears his blushing honours thick upon him;The third day comes a frost, a killing frost,And, when he thinks, good easy man, full surelyHis greatness is a-ripening, nips his root,And then he falls, as I do. I have ventured,Like little wanton boys that swim on bladders,This many summers in a sea of glory,But far beyond my depth: my high-blown prideAt length broke under me and now has left me,Weary and old with service, to the mercyOf a rude stream, that must for ever hide me.Vain pomp and glory of this world, I hate ye:I feel my heart new open’d. O, how wretchedIs that poor man that hangs on princes’ favours!There is, betwixt that smile we would aspire to,That sweet aspect of princes, and their ruin,More pangs and fears than wars or women have:And when he falls, he falls like Lucifer,Never to hope again.



[Enter CROMWELL, and stands amazed]

Why, how now, Cromwell!

CROMWELL

I have no power to speak, sir.

CARDINAL WOLSEY

What, amazedAt my misfortunes? can thy spirit wonderA great man should decline? Nay, an you weep,I am fall’n indeed.

CROMWELL

How does your grace?

CARDINAL WOLSEY

Why, well;Never so truly happy, my good Cromwell.I know myself now; and I feel within meA peace above all earthly dignities,A still and quiet conscience. The king has cured me,I humbly thank his grace; and from these shoulders,These ruin’d pillars, out of pity, takenA load would sink a navy, too much honour:O, ’tis a burthen, Cromwell, ’tis a burthenToo heavy for a man that hopes for heaven!

CROMWELL

I am glad your grace has made that right use of it.

CARDINAL WOLSEY

I hope I have: I am able now, methinks,Out of a fortitude of soul I feel,To endure more miseries and greater farThan my weak-hearted enemies dare offer.What news abroad?

CROMWELL

The heaviest and the worstIs your displeasure with the king.

CARDINAL WOLSEY



God bless him!

CROMWELL

The next is, that Sir Thomas More is chosenLord chancellor in your place.

CARDINAL WOLSEY

That’s somewhat sudden:But he’s a learned man. May he continueLong in his highness’ favour, and do justiceFor truth’s sake and his conscience; that his bones,When he has run his course and sleeps in blessings,May have a tomb of orphans’ tears wept on em! What more?

CROMWELL

That Cranmer is return’d with welcome,Install’d lord archbishop of Canterbury.

CARDINAL WOLSEY

That’s news indeed.

CROMWELL

Last, that the Lady Anne,Whom the king hath in secrecy long married,This day was view’d in open as his queen,Going to chapel; and the voice is nowOnly about her coronation.

CARDINAL WOLSEY

There was the weight that pull’d me down. O Cromwell,The king has gone beyond me: all my gloriesIn that one woman I have lost for ever:No sun shall ever usher forth mine honours,Or gild again the noble troops that waitedUpon my smiles. Go, get thee from me, Cromwell;I am a poor fall’n man, unworthy nowTo be thy lord and master: seek the king;That sun, I pray, may never set! I have told himWhat and how true thou art: he will advance thee;Some little memory of me will stir him –I know his noble nature – not to letThy hopeful service perish too: good Cromwell,Neglect him not; make use now, and provideFor thine own future safety.



CROMWELL

O my lord,Must I, then, leave you? must I needs foregoSo good, so noble and so true a master?Bear witness, all that have not hearts of iron,With what a sorrow Cromwell leaves his lord.The king shall have my service: but my prayersFor ever and for ever shall be yours.

CARDINAL WOLSEY

Cromwell, I did not think to shed a tearIn all my miseries; but thou hast forced me,Out of thy honest truth, to play the woman.Let’s dry our eyes: and thus far hear me, Cromwell;And, when I am forgotten, as I shall be,And sleep in dull cold marble, where no mentionOf me more must be heard of, say, I taught thee,Say, Wolsey, that once trod the ways of glory,And sounded all the depths and shoals of honour,Found thee a way, out of his wreck, to rise in;A sure and safe one, though thy master miss’d it.Mark but my fall, and that that ruin’d me.Cromwell, I charge thee, fling away ambition:By that sin fell the angels; how can man, then,The image of his Maker, hope to win by it?Love thyself last: cherish those hearts that hate thee;Corruption wins not more than honesty.Still in thy right hand carry gentle peace,To silence envious tongues. Be just, and fear not:Let all the ends thou aim’st at be thy country’s,Thy God’s, and truth’s; then if thou fall’st,O Cromwell,Thou fall’st a blessed martyr! Serve the king;And, – prithee, lead me in:There take an inventory of all I have,To the last penny; ’tis the king’s: my robe,And my integrity to heaven, is allI dare now call mine own. O Cromwell, Cromwell!Had I but served my God with half the zealI served my king, he would not in mine ageHave left me naked to mine enemies.

CROMWELL

Good sir, have patience.

CARDINAL WOLSEY



So I have. FarewellThe hopes of court! my hopes in heaven do dwell.

[Exeunt]

ACT IV

SCENE I

A street in Westminster.

[Enter two Gentlemen, meeting one another]

First Gentleman

You’re well met once again.

Second Gentleman

So are you.

First Gentleman

You come to take your stand here, and beholdThe Lady Anne pass from her coronation?

Second Gentleman

’Tis all my business. At our last encounter,The Duke of Buckingham came from his trial.

First Gentleman

’Tis very true: but that time offer’d sorrow;This, general joy.

Second Gentleman

’Tis well: the citizens,I am sure, have shown at full their royal minds –As, let ’em have their rights, they are ever forward –In celebration of this day with shows,Pageants and sights of honour.

First Gentleman

Never greater,Nor, I’ll assure you, better taken, sir.

Second Gentleman



May I be bold to ask at what that contains,That paper in your hand?

First Gentleman

Yes; ’tis the listOf those that claim their offices this dayBy custom of the coronation.The Duke of Suffolk is the first, and claimsTo be high-steward; next, the Duke of Norfolk,He to be earl marshal: you may read the rest.

Second Gentleman

I thank you, sir: had I not known those customs,I should have been beholding to your paper.But, I beseech you, what’s become of Katharine,The princess dowager? how goes her business?

First Gentleman

That I can tell you too. The ArchbishopOf Canterbury, accompanied with otherLearned and reverend fathers of his order,Held a late court at Dunstable, six miles offFrom Ampthill where the princess lay; to whichShe was often cited by them, but appear’d not:And, to be short, for not appearance andThe king’s late scruple, by the main assentOf all these learned men she was divorced,And the late marriage made of none effectSince which she was removed to Kimbolton,Where she remains now sick.

Second Gentleman

Alas, good lady!

[Trumpets]

The trumpets sound: stand close, the queen is coming.

[Hautboys]

[THE ORDER OF THE CORONATION]

1. A lively flourish of Trumpets.

2. Then, two Judges.



3. Lord Chancellor, with the purse and mace before him.

4. Choristers, singing.

[Music]

5. Mayor of London, bearing the mace. Then Garter, in his coat of arms, and on his head a gilt coppercrown.

6. Marquess Dorset, bearing a sceptre of gold, on his head a demi-coronal of gold. With him, SURREY,bearing the rod of silver with the dove, crowned with an earl’s coronet. Collars of SS.

7. SUFFOLK, in his robe of estate, his coronet on his head, bearing a long white wand, as high-steward.With him, NORFOLK, with the rod of marshalship, a coronet on his head. Collars of SS.

8. A canopy borne by four of the Cinque-ports; under it, QUEEN ANNE in her robe; in her hair richlyadorned with pearl, crowned. On each side her, the Bishops of London and Winchester.

9. The old Duchess of Norfolk, in a coronal of gold, wrought with flowers, bearing QUEEN ANNE’strain.

10. Certain Ladies or Countesses, with plain circlets of gold without flowers.

[They pass over the stage in order and state]

Second Gentleman

A royal train, believe me. These I know:Who’s that that bears the sceptre?

First Gentleman

Marquess Dorset:And that the Earl of Surrey, with the rod.

Second Gentleman

A bold brave gentleman. That should beThe Duke of Suffolk?

First Gentleman

’Tis the same: high-steward.

Second Gentleman

And that my Lord of Norfolk?

First Gentleman

Yes;



Second Gentleman

Heaven bless thee!

[Looking on QUEEN ANNE]

Thou hast the sweetest face I ever look’d on.Sir, as I have a soul, she is an angel;Our king has all the Indies in his arms,And more and richer, when he strains that lady:I cannot blame his conscience.

First Gentleman

They that bearThe cloth of honour over her, are four baronsOf the Cinque-ports.

Second Gentleman

Those men are happy; and so are all are near her.I take it, she that carries up the trainIs that old noble lady, Duchess of Norfolk.

First Gentleman

It is; and all the rest are countesses.

Second Gentleman

Their coronets say so. These are stars indeed;And sometimes falling ones.

First Gentleman

No more of that.

[Exit procession, and then a great flourish of trumpets]

[Enter a third Gentleman]

First Gentleman

God save you, sir! where have you been broiling?

Third Gentleman

Among the crowd i’ the Abbey; where a fingerCould not be wedged in more: I am stifledWith the mere rankness of their joy.



Second Gentleman

You sawThe ceremony?

Third Gentleman

That I did.

First Gentleman

How was it?

Third Gentleman

Well worth the seeing.

Second Gentleman

Good sir, speak it to us.

Third Gentleman

As well as I am able. The rich streamOf lords and ladies, having brought the queenTo a prepared place in the choir, fell offA distance from her; while her grace sat downTo rest awhile, some half an hour or so,In a rich chair of state, opposing freelyThe beauty of her person to the people.Believe me, sir, she is the goodliest womanThat ever lay by man: which when the peopleHad the full view of, such a noise aroseAs the shrouds make at sea in a stiff tempest,As loud, and to as many tunes: hats, cloaks –Doublets, I think, – flew up; and had their facesBeen loose, this day they had been lost. Such joyI never saw before. Great-bellied women,That had not half a week to go, like ramsIn the old time of war, would shake the press,And make ’em reel before ’em. No man livingCould say ’This is my wife’ there; all were wovenSo strangely in one piece.

Second Gentleman

But, what follow’d?

Third Gentleman



At length her grace rose, and with modest pacesCame to the altar; where she kneel’d, and saint-likeCast her fair eyes to heaven and pray’d devoutly.Then rose again and bow’d her to the people:When by the Archbishop of CanterburyShe had all the royal makings of a queen;As holy oil, Edward Confessor’s crown,The rod, and bird of peace, and all such emblemsLaid nobly on her: which perform’d, the choir,With all the choicest music of the kingdom,Together sung ’Te Deum.’ So she parted,And with the same full state paced back againTo York-place, where the feast is held.

First Gentleman

Sir,You must no more call it York-place, that’s past;For, since the cardinal fell, that title’s lost:’Tis now the king’s, and call’d Whitehall.

Third Gentleman

I know it;But ’tis so lately alter’d, that the old nameIs fresh about me.

Second Gentleman

What two reverend bishopsWere those that went on each side of the queen?

Third Gentleman

Stokesly and Gardiner; the one of Winchester,Newly preferr’d from the king’s secretary,The other, London.

Second Gentleman

He of WinchesterIs held no great good lover of the archbishop’s,The virtuous Cranmer.

Third Gentleman

All the land knows that:However, yet there is no great breach; when it comes,Cranmer will find a friend will not shrink from him.

Second Gentleman



Who may that be, I pray you?

Third Gentleman

Thomas Cromwell;A man in much esteem with the king, and trulyA worthy friend. The king has made him masterO’ the jewel house,And one, already, of the privy council.

Second Gentleman

He will deserve more.

Third Gentleman

Yes, without all doubt.Come, gentlemen, ye shall go my way, whichIs to the court, and there ye shall be my guests:Something I can command. As I walk thither,I’ll tell ye more.

Both

You may command us, sir.

[Exeunt]

SCENE II

Kimbolton.

[Enter KATHARINE, Dowager, sick; led between GRIFFITH, her gentleman usher, and PATIENCE,her woman]

GRIFFITH

How does your grace?

KATHARINE

O Griffith, sick to death!My legs, like loaden branches, bow to the earth,Willing to leave their burthen. Reach a chair:So; now, methinks, I feel a little ease.Didst thou not tell me, Griffith, as thou led’st me,That the great child of honour, Cardinal Wolsey, Was dead?

GRIFFITH



Yes, madam; but I think your grace,Out of the pain you suffer’d, gave no ear to’t.

KATHARINE

Prithee, good Griffith, tell me how he died:If well, he stepp’d before me, happilyFor my example.

GRIFFITH

Well, the voice goes, madam:For after the stout Earl NorthumberlandArrested him at York, and brought him forward,As a man sorely tainted, to his answer,He fell sick suddenly, and grew so illHe could not sit his mule.

KATHARINE

Alas, poor man!

GRIFFITH

At last, with easy roads, he came to Leicester,Lodged in the abbey; where the reverend abbot,With all his covent, honourably received him;To whom he gave these words, ’O, father abbot,An old man, broken with the storms of state,Is come to lay his weary bones among ye;Give him a little earth for charity!’So went to bed; where eagerly his sicknessPursued him still: and, three nights after this,About the hour of eight, which he himselfForetold should be his last, full of repentance,Continual meditations, tears, and sorrows,He gave his honours to the world again,His blessed part to heaven, and slept in peace.

KATHARINE

So may he rest; his faults lie gently on him!Yet thus far, Griffith, give me leave to speak him,And yet with charity. He was a manOf an unbounded stomach, ever rankingHimself with princes; one that, by suggestion,Tied all the kingdom: simony was fair-play;His own opinion was his law: i’ the presenceHe would say untruths; and be ever doubleBoth in his words and meaning: he was never,



But where he meant to ruin, pitiful:His promises were, as he then was, mighty;But his performance, as he is now, nothing:Of his own body he was ill, and gaveThe clergy in example.

GRIFFITH

Noble madam,Men’s evil manners live in brass; their virtuesWe write in water. May it please your highnessTo hear me speak his good now?

KATHARINE

Yes, good Griffith;I were malicious else.

GRIFFITH

This cardinal,Though from an humble stock, undoubtedlyWas fashion’d to much honour from his cradle.He was a scholar, and a ripe and good one;Exceeding wise, fair-spoken, and persuading:Lofty and sour to them that loved him not;But to those men that sought him sweet as summer.And though he were unsatisfied in getting,Which was a sin, yet in bestowing, madam,He was most princely: ever witness for himThose twins Of learning that he raised in you,Ipswich and Oxford! one of which fell with him,Unwilling to outlive the good that did it;The other, though unfinish’d, yet so famous,So excellent in art, and still so rising,That Christendom shall ever speak his virtue.His overthrow heap’d happiness upon him;For then, and not till then, he felt himself,And found the blessedness of being little:And, to add greater honours to his ageThan man could give him, he died fearing God.

KATHARINE

After my death I wish no other herald,No other speaker of my living actions,To keep mine honour from corruption,But such an honest chronicler as Griffith.Whom I most hated living, thou hast made me,With thy religious truth and modesty,Now in his ashes honour: peace be with him!



Patience, be near me still; and set me lower:I have not long to trouble thee. Good Griffith,Cause the musicians play me that sad noteI named my knell, whilst I sit meditatingOn that celestial harmony I go to.

[Sad and solemn music]

GRIFFITH

She is asleep: good wench, let’s sit down quiet,For fear we wake her: softly, gentle Patience.

[The vision. Enter, solemnly tripping one after another, six personages, clad in white robes,wearing on their heads garlands of bays, and golden vizards on their faces; branches of bays orpalm in their hands. They first congee unto her, then dance; and, at certain changes, the first twohold a spare garland over her head; at which the other four make reverent curtsies; then the twothat held the garland deliver the same to the other next two, who observe the same order in theirchanges, and holding the garland over her head: which done, they deliver the same garland to thelast two, who likewise observe the same order: at which, as it were by inspiration, she makes inher sleep signs of rejoicing, and holdeth up her hands to heaven: and so in their dancing vanish,carrying the garland with them. The music continues]

KATHARINE

Spirits of peace, where are ye? are ye all gone,And leave me here in wretchedness behind ye?

GRIFFITH

Madam, we are here.

KATHARINE

It is not you I call for:Saw ye none enter since I slept?

GRIFFITH

None, madam.

KATHARINE

No? Saw you not, even now, a blessed troopInvite me to a banquet; whose bright facesCast thousand beams upon me, like the sun?They promised me eternal happiness;And brought me garlands, Griffith, which I feelI am not worthy yet to wear: I shall, assuredly.

GRIFFITH



I am most joyful, madam, such good dreamsPossess your fancy.

KATHARINE

Bid the music leave,They are harsh and heavy to me.

[Music ceases]

PATIENCE

Do you noteHow much her grace is alter’d on the sudden?How long her face is drawn? how pale she looks,And of an earthy cold? Mark her eyes!

GRIFFITH

She is going, wench: pray, pray.

PATIENCE

Heaven comfort her!

[Enter a Messenger]

Messenger

An’t like your grace, –

KATHARINE

You are a saucy fellow:Deserve we no more reverence?

GRIFFITH

You are to blame,Knowing she will not lose her wonted greatness,To use so rude behavior; go to, kneel.

Messenger

I humbly do entreat your highness’ pardon;My haste made me unmannerly. There is stayingA gentleman, sent from the king, to see you.

KATHARINE



Admit him entrance, Griffith: but this fellowLet me ne’er see again.

[Exeunt GRIFFITH and Messenger]

[Re-enter GRIFFITH, with CAPUCIUS]

If my sight fail not,You should be lord ambassador from the emperor,My royal nephew, and your name Capucius.

CAPUCIUS

Madam, the same; your servant.

KATHARINE

O, my lord,The times and titles now are alter’d strangelyWith me since first you knew me. But, I pray you,What is your pleasure with me?

CAPUCIUS

Noble lady,First mine own service to your grace; the next,The king’s request that I would visit you;Who grieves much for your weakness, and by meSends you his princely commendations,And heartily entreats you take good comfort.

KATHARINE

O my good lord, that comfort comes too late;’Tis like a pardon after execution:That gentle physic, given in time, had cured me;But now I am past an comforts here, but prayers.How does his highness?

CAPUCIUS

Madam, in good health.

KATHARINE

So may he ever do! and ever flourish,When I shall dwell with worms, and my poor nameBanish’d the kingdom! Patience, is that letter,I caused you write, yet sent away?

PATIENCE



No, madam.

[Giving it to KATHARINE]

KATHARINE

Sir, I most humbly pray you to deliverThis to my lord the king.

CAPUCIUS

Most willing, madam.

KATHARINE

In which I have commended to his goodnessThe model of our chaste loves, his young daughter;The dews of heaven fall thick in blessings on her!Beseeching him to give her virtuous breeding –She is young, and of a noble modest nature,I hope she will deserve well, – and a littleTo love her for her mother’s sake, that loved him,Heaven knows how dearly. My next poor petitionIs, that his noble grace would have some pityUpon my wretched women, that so longHave follow’d both my fortunes faithfully:Of which there is not one, I dare avow,And now I should not lie, but will deserveFor virtue and true beauty of the soul,For honesty and decent carriage,A right good husband, let him be a nobleAnd, sure, those men are happy that shall have ’em.The last is, for my men; they are the poorest,But poverty could never draw ’em from me;That they may have their wages duly paid ’em,And something over to remember me by:If heaven had pleased to have given me longer lifeAnd able means, we had not parted thus.These are the whole contents: and, good my lord,By that you love the dearest in this world,As you wish Christian peace to souls departed,Stand these poor people’s friend, and urge the kingTo do me this last right.

CAPUCIUS

By heaven, I will,Or let me lose the fashion of a man!

KATHARINE



I thank you, honest lord. Remember meIn all humility unto his highness:Say his long trouble now is passingOut of this world; tell him, in death I bless’d him,For so I will. Mine eyes grow dim. Farewell,My lord. Griffith, farewell. Nay, Patience,You must not leave me yet: I must to bed;Call in more women. When I am dead, good wench,Let me be used with honour: strew me overWith maiden flowers, that all the world may knowI was a chaste wife to my grave: embalm me,Then lay me forth: although unqueen’d, yet likeA queen, and daughter to a king, inter me.I can no more.

[Exeunt, leading KATHARINE]

ACT V

SCENE I

London. A gallery in the palace.

[Enter GARDINER, Bishop of Winchester, a Page with a torch before him, met by LOVELL]

GARDINER

It’s one o’clock, boy, is’t not?

Boy

It hath struck.

GARDINER

These should be hours for necessities,Not for delights; times to repair our natureWith comforting repose, and not for usTo waste these times. Good hour of night, Sir Thomas!Whither so late?

LOVELL

Came you from the king, my lord

GARDINER

I did, Sir Thomas: and left him at primeroWith the Duke of Suffolk.



LOVELL

I must to him too,Before he go to bed. I’ll take my leave.

GARDINER

Not yet, Sir Thomas Lovell. What’s the matter?It seems you are in haste: an if there beNo great offence belongs to’t, give your friendSome touch of your late business: affairs, that walk,As they say spirits do, at midnight, haveIn them a wilder nature than the businessThat seeks dispatch by day.

LOVELL

My lord, I love you;And durst commend a secret to your earMuch weightier than this work. The queen’s in labour,They say, in great extremity; and fear’dShe’ll with the labour end.

GARDINER

The fruit she goes withI pray for heartily, that it may findGood time, and live: but for the stock, Sir Thomas,I wish it grubb’d up now.

LOVELL

Methinks I couldCry the amen; and yet my conscience saysShe’s a good creature, and, sweet lady, doesDeserve our better wishes.

GARDINER

But, sir, sir,Hear me, Sir Thomas: you’re a gentlemanOf mine own way; I know you wise, religious;And, let me tell you, it will ne’er be well,’Twill not, Sir Thomas Lovell, take’t of me,Till Cranmer, Cromwell, her two hands, and she,Sleep in their graves.

LOVELL

Now, sir, you speak of two



The most remark’d i’ the kingdom. As for Cromwell,Beside that of the jewel house, is made masterO’ the rolls, and the king’s secretary; further, sir,Stands in the gap and trade of moe preferments,With which the time will load him. The archbishopIs the king’s hand and tongue; and who dare speakOne syllable against him?

GARDINER

Yes, yes, Sir Thomas,There are that dare; and I myself have venturedTo speak my mind of him: and indeed this day,Sir, I may tell it you, I think I haveIncensed the lords o’ the council, that he is,For so I know he is, they know he is,A most arch heretic, a pestilenceThat does infect the land: with which they movedHave broken with the king; who hath so farGiven ear to our complaint, of his great graceAnd princely care foreseeing those fell mischiefsOur reasons laid before him, hath commandedTo-morrow morning to the council-boardHe be convented. He’s a rank weed, Sir Thomas,And we must root him out. From your affairsI hinder you too long: good night, Sir Thomas.

LOVELL

Many good nights, my lord: I rest your servant.

[Exeunt GARDINER and Page]

[Enter KING HENRY VIII and SUFFOLK]

KING HENRY VIII

Charles, I will play no more tonight;My mind’s not on’t; you are too hard for me.

SUFFOLK

Sir, I did never win of you before.

KING HENRY VIII

But little, Charles;Nor shall not, when my fancy’s on my play.Now, Lovell, from the queen what is the news?

LOVELL



I could not personally deliver to herWhat you commanded me, but by her womanI sent your message; who return’d her thanksIn the great’st humbleness, and desired your highnessMost heartily to pray for her.

KING HENRY VIII

What say’st thou, ha?To pray for her? what, is she crying out?

LOVELL

So said her woman; and that her sufferance madeAlmost each pang a death.

KING HENRY VIII

Alas, good lady!

SUFFOLK

God safely quit her of her burthen, andWith gentle travail, to the gladding ofYour highness with an heir!

KING HENRY VIII

’Tis midnight, Charles;Prithee, to bed; and in thy prayers rememberThe estate of my poor queen. Leave me alone;For I must think of that which companyWould not be friendly to.

SUFFOLK

I wish your highnessA quiet night; and my good mistress willRemember in my prayers.

KING HENRY VIII

Charles, good night.

[Exit SUFFOLK]

[Enter DENNY]

Well, sir, what follows?



DENNY

Sir, I have brought my lord the archbishop,As you commanded me.

KING HENRY VIII

Ha! Canterbury?

DENNY

Ay, my good lord.

KING HENRY VIII

’Tis true: where is he, Denny?

DENNY

He attends your highness’ pleasure.

[Exit DENNY]

LOVELL

[Aside] This is about that which the bishop spake:I am happily come hither.

[Re-enter DENNY, with CRANMER]

KING HENRY VIII

Avoid the gallery.

[LOVELL seems to stay]

Ha! I have said. Be gone. What!

[Exeunt LOVELL and DENNY]

CRANMER

[Aside]I am fearful: wherefore frowns he thus?’Tis his aspect of terror. All’s not well.

KING HENRY VIII

How now, my lord! you desire to knowWherefore I sent for you.



CRANMER

[Kneeling] It is my dutyTo attend your highness’ pleasure.

KING HENRY VIII

Pray you, arise,My good and gracious Lord of Canterbury.Come, you and I must walk a turn together;I have news to tell you: come, come, give me your hand.Ah, my good lord, I grieve at what I speak,And am right sorry to repeat what followsI have, and most unwillingly, of lateHeard many grievous, I do say, my lord,Grievous complaints of you; which, being consider’d,Have moved us and our council, that you shallThis morning come before us; where, I know,You cannot with such freedom purge yourself,But that, till further trial in those chargesWhich will require your answer, you must takeYour patience to you, and be well contentedTo make your house our Tower: you a brother of us,It fits we thus proceed, or else no witnessWould come against you.

CRANMER

[Kneeling]

I humbly thank your highness;And am right glad to catch this good occasionMost throughly to be winnow’d, where my chaffAnd corn shall fly asunder: for, I know,There’s none stands under more calumnious tonguesThan I myself, poor man.

KING HENRY VIII

Stand up, good Canterbury:Thy truth and thy integrity is rootedIn us, thy friend: give me thy hand, stand up:Prithee, let’s walk. Now, by my holidame.What manner of man are you? My lord, I look’dYou would have given me your petition, thatI should have ta’en some pains to bring togetherYourself and your accusers; and to have heard you,Without indurance, further.

CRANMER



Most dread liege,The good I stand on is my truth and honesty:If they shall fail, I, with mine enemies,Will triumph o’er my person; which I weigh not,Being of those virtues vacant. I fear nothingWhat can be said against me.

KING HENRY VIII

Know you notHow your state stands i’ the world, with the whole world?Your enemies are many, and not small; their practisesMust bear the same proportion; and not everThe justice and the truth o’ the question carriesThe due o’ the verdict with it: at what easeMight corrupt minds procure knaves as corruptTo swear against you? such things have been done.You are potently opposed; and with a maliceOf as great size. Ween you of better luck,I mean, in perjured witness, than your master,Whose minister you are, whiles here he livedUpon this naughty earth? Go to, go to;You take a precipice for no leap of danger,And woo your own destruction.

CRANMER

God and your majestyProtect mine innocence, or I fall intoThe trap is laid for me!

KING HENRY VIII

Be of good cheer;They shall no more prevail than we give way to.Keep comfort to you; and this morning seeYou do appear before them: if they shall chance,In charging you with matters, to commit you,The best persuasions to the contraryFail not to use, and with what vehemencyThe occasion shall instruct you: if entreatiesWill render you no remedy, this ringDeliver them, and your appeal to usThere make before them. Look, the good man weeps!He’s honest, on mine honour. God’s blest mother!I swear he is true – hearted; and a soulNone better in my kingdom. Get you gone,And do as I have bid you.

[Exit CRANMER]



He has strangledHis language in his tears.

[Enter Old Lady, LOVELL following]

Gentleman

[Within] Come back: what mean you?

Old Lady

I’ll not come back; the tidings that I bringWill make my boldness manners. Now, good angelsFly o’er thy royal head, and shade thy personUnder their blessed wings!

KING HENRY VIII

Now, by thy looksI guess thy message. Is the queen deliver’d?Say, ay; and of a boy.

Old Lady

Ay, ay, my liege;And of a lovely boy: the God of heavenBoth now and ever bless her! ’tis a girl,Promises boys hereafter. Sir, your queenDesires your visitation, and to beAcquainted with this stranger ’tis as like youAs cherry is to cherry.

KING HENRY VIII

Lovell!

LOVELL

Sir?

KING HENRY VIII

Give her an hundred marks. I’ll to the queen.

[Exit]

Old Lady

An hundred marks! By this light, I’ll ha’ more.An ordinary groom is for such payment.I will have more, or scold it out of him.



Said I for this, the girl was like to him?I will have more, or else unsay’t; and now,While it is hot, I’ll put it to the issue.

[Exeunt]

SCENE II

Before the council-chamber. Pursuivants, Pages, &c. attending.

[Enter CRANMER]

CRANMER

I hope I am not too late; and yet the gentleman,That was sent to me from the council, pray’d meTo make great haste. All fast? what means this? Ho!Who waits there? Sure, you know me?

[Enter Keeper]

Keeper

Yes, my lord;But yet I cannot help you.

CRANMER

Why?

[Enter DOCTOR BUTTS]

Keeper

Your grace must wait till you be call’d for.

CRANMER

So.

DOCTOR BUTTS

[Aside] This is a piece of malice. I am gladI came this way so happily: the kingShall understand it presently.

[Exit]

CRANMER



[Aside]’Tis Butts,The king’s physician: as he pass’d along,How earnestly he cast his eyes upon me!Pray heaven, he sound not my disgrace! For certain,This is of purpose laid by some that hate me –God turn their hearts! I never sought their malice –To quench mine honour: they would shame to make meWait else at door, a fellow-counsellor,’Mong boys, grooms, and lackeys. But their pleasuresMust be fulfill’d, and I attend with patience.

[Enter the KING HENRY VIII and DOCTOR BUTTS at a window above]

DOCTOR BUTTS

I’ll show your grace the strangest sight –

KING HENRY VIII

What’s that, Butts?

DOCTOR BUTTS

I think your highness saw this many a day.

KING HENRY VIII

Body o’ me, where is it?

DOCTOR BUTTS

There, my lord:The high promotion of his grace of Canterbury;Who holds his state at door, ’mongst pursuivants,Pages, and footboys.

KING HENRY VIII

Ha! ’tis he, indeed:Is this the honour they do one another?’Tis well there’s one above ’em yet. I had thoughtThey had parted so much honesty among ’emAt least, good manners, as not thus to sufferA man of his place, and so near our favour,To dance attendance on their lordships’ pleasures,And at the door too, like a post with packets.By holy Mary, Butts, there’s knavery:Let ’em alone, and draw the curtain close:We shall hear more anon.

[Exeunt]



SCENE III

The Council-Chamber.

[Enter Chancellor; places himself at the upper end of the table on the left hand; a seat being left voidabove him, as for CRANMER’s seat. SUFFOLK, NORFOLK, SURREY, Chamberlain, GARDINER,seat themselves in order on each side. CROMWELL at lower end, as secretary. Keeper at the door]

Chancellor

Speak to the business, master-secretary:Why are we met in council?

CROMWELL

Please your honours,The chief cause concerns his grace of Canterbury.

GARDINER

Has he had knowledge of it?

CROMWELL

Yes.

NORFOLK

Who waits there?

Keeper

Without, my noble lords?

GARDINER

Yes.

Keeper

My lord archbishop;And has done half an hour, to know your pleasures.

Chancellor

Let him come in.

Keeper



Your grace may enter now.

[CRANMER enters and approaches the council-table]

Chancellor

My good lord archbishop, I’m very sorryTo sit here at this present, and beholdThat chair stand empty: but we all are men,In our own natures frail, and capableOf our flesh; few are angels: out of which frailtyAnd want of wisdom, you, that best should teach us,Have misdemean’d yourself, and not a little,Toward the king first, then his laws, in fillingThe whole realm, by your teaching and your chaplains,For so we are inform’d, with new opinions,Divers and dangerous; which are heresies,And, not reform’d, may prove pernicious.

GARDINER

Which reformation must be sudden too,My noble lords; for those that tame wild horsesPace ’em not in their hands to make ’em gentle,But stop their mouths with stubborn bits, and spur ’em,Till they obey the manage. If we suffer,Out of our easiness and childish pityTo one man’s honour, this contagious sickness,Farewell all physic: and what follows then?Commotions, uproars, with a general taintOf the whole state: as, of late days, our neighbours,The upper Germany, can dearly witness,Yet freshly pitied in our memories.

CRANMER

My good lords, hitherto, in all the progressBoth of my life and office, I have labour’d,And with no little study, that my teachingAnd the strong course of my authorityMight go one way, and safely; and the endWas ever, to do well: nor is there living,I speak it with a single heart, my lords,A man that more detests, more stirs against,Both in his private conscience and his place,Defacers of a public peace, than I do.Pray heaven, the king may never find a heartWith less allegiance in it! Men that makeEnvy and crooked malice nourishmentDare bite the best. I do beseech your lordships,That, in this case of justice, my accusers,



Be what they will, may stand forth face to face,And freely urge against me.

SUFFOLK

Nay, my lord,That cannot be: you are a counsellor,And, by that virtue, no man dare accuse you.

GARDINER

My lord, because we have business of more moment,We will be short with you. ’Tis his highness’ pleasure,And our consent, for better trial of you,From hence you be committed to the Tower;Where, being but a private man again,You shall know many dare accuse you boldly,More than, I fear, you are provided for.

CRANMER

Ah, my good Lord of Winchester, I thank you;You are always my good friend; if your will pass,I shall both find your lordship judge and juror,You are so merciful: I see your end;’Tis my undoing: love and meekness, lord,Become a churchman better than ambition:Win straying souls with modesty again,Cast none away. That I shall clear myself,Lay all the weight ye can upon my patience,I make as little doubt, as you do conscienceIn doing daily wrongs. I could say more,But reverence to your calling makes me modest.

GARDINER

My lord, my lord, you are a sectary,That’s the plain truth: your painted gloss discovers,To men that understand you, words and weakness.

CROMWELL

My Lord of Winchester, you are a little,By your good favour, too sharp; men so noble,However faulty, yet should find respectFor what they have been: ’tis a crueltyTo load a falling man.

GARDINER

Good master secretary,



I cry your honour mercy; you may, worstOf all this table, say so.

CROMWELL

Why, my lord?

GARDINER

Do not I know you for a favourerOf this new sect? ye are not sound.

CROMWELL

Not sound?

GARDINER

Not sound, I say.

CROMWELL

Would you were half so honest!Men’s prayers then would seek you, not their fears.

GARDINER

I shall remember this bold language.

CROMWELL

Do.Remember your bold life too.

Chancellor

This is too much;Forbear, for shame, my lords.

GARDINER

I have done.

CROMWELL

And I.

Chancellor

Then thus for you, my lord: it stands agreed,I take it, by all voices, that forthwith



You be convey’d to the Tower a prisoner;There to remain till the king’s further pleasureBe known unto us: are you all agreed, lords?

All

We are.

CRANMER

Is there no other way of mercy,But I must needs to the Tower, my lords?

GARDINER

What otherWould you expect? you are strangely troublesome.Let some o’ the guard be ready there.

[Enter Guard]

CRANMER

For me?Must I go like a traitor thither?

GARDINER

Receive him,And see him safe i’ the Tower.

CRANMER

Stay, good my lords,I have a little yet to say. Look there, my lords;By virtue of that ring, I take my causeOut of the gripes of cruel men, and give itTo a most noble judge, the king my master.

Chamberlain

This is the king’s ring.

SURREY

’Tis no counterfeit.

SUFFOLK

’Tis the right ring, by heaven: I told ye all,When ye first put this dangerous stone a-rolling,



’Twould fall upon ourselves.

NORFOLK

Do you think, my lords,The king will suffer but the little fingerOf this man to be vex’d?

Chancellor

’Tis now too certain:How much more is his life in value with him?Would I were fairly out on’t!

CROMWELL

My mind gave me,In seeking tales and informationsAgainst this man, whose honesty the devilAnd his disciples only envy at,Ye blew the fire that burns ye: now have at ye!

[Enter KING, frowning on them; takes his seat]

GARDINER

Dread sovereign, how much are we bound to heavenIn daily thanks, that gave us such a prince;Not only good and wise, but most religious:One that, in all obedience, makes the churchThe chief aim of his honour; and, to strengthenThat holy duty, out of dear respect,His royal self in judgment comes to hearThe cause betwixt her and this great offender.

KING HENRY VIII

You were ever good at sudden commendations,Bishop of Winchester. But know, I come notTo hear such flattery now, and in my presence;They are too thin and bare to hide offences.To me you cannot reach, you play the spaniel,And think with wagging of your tongue to win me;But, whatsoe’er thou takest me for, I’m sureThou hast a cruel nature and a bloody.

[To CRANMER]

Good man, sit down. Now let me see the proudestHe, that dares most, but wag his finger at thee:By all that’s holy, he had better starve



Than but once think this place becomes thee not.

SURREY

May it please your grace, –

KING HENRY VIII

No, sir, it does not please me.I had thought I had had men of some understandingAnd wisdom of my council; but I find none.Was it discretion, lords, to let this man,This good man, – few of you deserve that title, –This honest man, wait like a lousy footboyAt chamber – door? and one as great as you are?Why, what a shame was this! Did my commissionBid ye so far forget yourselves? I gave yePower as he was a counsellor to try him,Not as a groom: there’s some of ye, I see,More out of malice than integrity,Would try him to the utmost, had ye mean;Which ye shall never have while I live.

Chancellor

Thus far,My most dread sovereign, may it like your graceTo let my tongue excuse all. What was purposedConcerning his imprisonment, was rather,If there be faith in men, meant for his trial,And fair purgation to the world, than malice,I’m sure, in me.

KING HENRY VIII

Well, well, my lords, respect him;Take him, and use him well, he’s worthy of it.I will say thus much for him, if a princeMay be beholding to a subject, IAm, for his love and service, so to him.Make me no more ado, but all embrace him:Be friends, for shame, my lords! My Lord ofCanterbury,I have a suit which you must not deny me;That is, a fair young maid that yet wants baptism,You must be godfather, and answer for her.

CRANMER

The greatest monarch now alive may gloryIn such an honour: how may I deserve it



That am a poor and humble subject to you?

KING HENRY VIII

Come, come, my lord, you’ld spare your spoons: you shall have two noble partners with you; the oldDuchess of Norfolk, and Lady Marquess Dorset: will these please you?Once more, my Lord of Winchester, I charge you,Embrace and love this man.

GARDINER

With a true heartAnd brother-love I do it.

CRANMER

And let heavenWitness, how dear I hold this confirmation.

KING HENRY VIII

Good man, those joyful tears show thy true heart:The common voice, I see, is verifiedOf thee, which says thus, ’Do my Lord of CanterburyA shrewd turn, and he is your friend for ever.’Come, lords, we trifle time away; I longTo have this young one made a Christian.As I have made ye one, lords, one remain;So I grow stronger, you more honour gain.

[Exeunt]

SCENE IV

The palace yard.

[Noise and tumult within. Enter Porter and his Man]

Porter

You’ll leave your noise anon, ye rascals: do you take the court for Paris-garden? ye rude slaves, leaveyour gaping.

[Within]

Good master porter, I belong to the larder.

Porter

Belong to the gallows, and be hanged, ye rogue! is this a place to roar in? Fetch me a dozen crab-tree



staves, and strong ones: these are but switches to ’em. I’ll scratch your heads: you must be seeingchristenings? do you look for ale and cakes here, you rude rascals?

Man

Pray, sir, be patient: ’tis as much impossible –Unless we sweep ’em from the door with cannons –To scatter ’em, as ’tis to make ’em sleepOn May-day morning; which will never be:We may as well push against Powle’s, as stir em.

Porter

How got they in, and be hang’d?

Man

Alas, I know not; how gets the tide in?As much as one sound cudgel of four foot –You see the poor remainder – could distribute,I made no spare, sir.

Porter

You did nothing, sir.

Man

I am not Samson, nor Sir Guy, nor Colbrand,To mow ’em down before me: but if I spared anyThat had a head to hit, either young or old,He or she, cuckold or cuckold-maker,Let me ne’er hope to see a chine againAnd that I would not for a cow, God save her!

[Within]

Do you hear, master porter?

Porter

I shall be with you presently, good master puppy.Keep the door close, sirrah.

Man

What would you have me do?

Porter

What should you do, but knock ’em down by the dozens? Is this Moorfields to muster in? or have we



some strange Indian with the great tool come to court, the women so besiege us? Bless me, what a fry offornication is at door! On my Christian conscience, this one christening will beget a thousand; here will befather, godfather, and all together.

Man

The spoons will be the bigger, sir. There is a fellow somewhat near the door, he should be a brazier byhis face, for, o’ my conscience, twenty of the dog-days now reign in’s nose; all that stand about him areunder the line, they need no other penance: that fire-drake did I hit three times on the head, and threetimes was his nose discharged against me; he stands there, like a mortar-piece, to blow us. There was ahaberdasher’s wife of small wit near him, that railed upon me till her pinked porringer fell off her head, forkindling such a combustion in the state. I missed the meteor once, and hit that woman; who cried out’Clubs!’ when Imight see from far some forty truncheoners draw to her succor, which were the hope o’the Strand, where she was quartered. They fell on; I made good my place: at length they came to thebroom-staff to me; I defied ’em still: when suddenly a file of boys behind ’em, loose shot, delivered sucha shower of pebbles, that I was fain to draw mine honour in, and let ’em win the work: the devil wasamongst ’em, I think, surely.

Porter

These are the youths that thunder at a playhouse, and fight for bitten apples; that no audience, but thetribulation of Tower-hill, or the limbs of Limehouse, their dear brothers, are able to endure. I have someof ’em in Limbo Patrum, and there they are like to dance these three days; besides the running banquet oftwo beadles that is to come.

[Enter Chamberlain]

Chamberlain

Mercy o’ me, what a multitude are here!They grow still too; from all parts they are coming,As if we kept a fair here! Where are these porters,These lazy knaves? Ye have made a fine hand, fellows:There’s a trim rabble let in: are all theseYour faithful friends o’ the suburbs? We shall haveGreat store of room, no doubt, left for the ladies,When they pass back from the christening.

Porter

An’t pleaseyour honour,We are but men; and what so many may do,Not being torn a-pieces, we have done:An army cannot rule ’em.

Chamberlain

As I live,If the king blame me for’t, I’ll lay ye allBy the heels, and suddenly; and on your heads



Clap round fines for neglect: ye are lazy knaves;And here ye lie baiting of bombards, whenYe should do service. Hark! the trumpets sound;They’re come already from the christening:Go, break among the press, and find a way outTo let the troop pass fairly; or I’ll findA Marshalsea shall hold ye play these two months.

Porter

Make way there for the princess.

Man

You great fellow,Stand close up, or I’ll make your head ache.

Porter

You i’ the camlet, get up o’ the rail;I’ll peck you o’er the pales else.

[Exeunt]

SCENE V

The palace.

[Enter trumpets, sounding; then two Aldermen, Lord Mayor, Garter, CRANMER, NORFOLK with hismarshal’s staff, SUFFOLK, two Noblemen bearing great standing-bowls for the christening-gifts; thenfour Noblemen bearing a canopy, under which the Duchess of Norfolk, godmother, bearing the childrichly habited in a mantle, &c., train borne by a Lady; then follows the Marchioness Dorset, the othergodmother, and Ladies. The troop pass once about the stage, and Garter speaks]

Garter

Heaven, from thy endless goodness, send prosperous life, long, and ever happy, to the high and mightyprincess of England, Elizabeth!

[Flourish. Enter KING HENRY VIII and Guard]

CRANMER

[Kneeling]And to your royal grace, and the good queen,My noble partners, and myself, thus pray:All comfort, joy, in this most gracious lady,Heaven ever laid up to make parents happy,May hourly fall upon ye!

KING HENRY VIII



Thank you, good lord archbishop:What is her name?

CRANMER

Elizabeth.

KING HENRY VIII

Stand up, lord.

[KING HENRY VIII kisses the child]

With this kiss take my blessing: God protect thee!Into whose hand I give thy life.

CRANMER

Amen.

KING HENRY VIII

My noble gossips, ye have been too prodigal:I thank ye heartily; so shall this lady,When she has so much English.

CRANMER

Let me speak, sir,For heaven now bids me; and the words I utterLet none think flattery, for they’ll find ’em truth.This royal infant – heaven still move about her! –Though in her cradle, yet now promisesUpon this land a thousand thousand blessings,Which time shall bring to ripeness: she shall be –But few now living can behold that goodness –A pattern to all princes living with her,And all that shall succeed: Saba was neverMore covetous of wisdom and fair virtueThan this pure soul shall be: all princely graces,That mould up such a mighty piece as this is,With all the virtues that attend the good,Shall still be doubled on her: truth shall nurse her,Holy and heavenly thoughts still counsel her:She shall be loved and fear’d: her own shall bless her;Her foes shake like a field of beaten corn,And hang their heads with sorrow: good grows with her:In her days every man shall eat in safety,Under his own vine, what he plants; and singThe merry songs of peace to all his neighbours:



God shall be truly known; and those about herFrom her shall read the perfect ways of honour,And by those claim their greatness, not by blood.Nor shall this peace sleep with her: but as whenThe bird of wonder dies, the maiden phoenix,Her ashes new create another heir,As great in admiration as herself;So shall she leave her blessedness to one,When heaven shall call her from this cloud of darkness,Who from the sacred ashes of her honourShall star-like rise, as great in fame as she was,And so stand fix’d: peace, plenty, love, truth, terror,That were the servants to this chosen infant,Shall then be his, and like a vine grow to him:Wherever the bright sun of heaven shall shine,His honour and the greatness of his nameShall be, and make new nations: he shall flourish,And, like a mountain cedar, reach his branchesTo all the plains about him: our children’s childrenShall see this, and bless heaven.

KING HENRY VIII

Thou speakest wonders.

CRANMER

She shall be, to the happiness of England,An aged princess; many days shall see her,And yet no day without a deed to crown it.Would I had known no more! but she must die,She must, the saints must have her; yet a virgin,A most unspotted lily shall she passTo the ground, and all the world shall mourn her.

KING HENRY VIII

O lord archbishop,Thou hast made me now a man! never, beforeThis happy child, did I get any thing:This oracle of comfort has so pleased me,That when I am in heaven I shall desireTo see what this child does, and praise my Maker.I thank ye all. To you, my good lord mayor,And your good brethren, I am much beholding;I have received much honour by your presence,And ye shall find me thankful. Lead the way, lords:Ye must all see the queen, and she must thank ye,She will be sick else. This day, no man thinkHas business at his house; for all shall stay:This little one shall make it holiday.



[Exeunt]

EPILOGUE

’Tis ten to one this play can never pleaseAll that are here: some come to take their ease,And sleep an act or two; but those, we fear,We have frighted with our trumpets; so, ’tis clear,They’ll say ’tis naught: others, to hear the cityAbused extremely, and to cry ’That’s witty!’Which we have not done neither: that, I fear,All the expected good we’re like to hearFor this play at this time, is only inThe merciful construction of good women;For such a one we show’d ’em: if they smile,And say ’twill do, I know, within a whileAll the best men are ours; for ’tis ill hap,If they hold when their ladies bid ’em clap.

Tartalom Shakespeare: VIII. HENRIK KIRÁLY.BEVEZETÉSPROLOG.ELSŐ FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.MÁSODIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.HARMADIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.NEGYEDIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.ÖTÖDIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN



EPILOG.THE PROLOGUEACT ISCENE ISCENE IISCENE IIISCENE IVACT IISCENE ISCENE IISCENE IIISCENE IVACT IIISCENE ISCENE IIACT IVSCENE ISCENE IIACT VSCENE ISCENE IISCENE IIISCENE IVSCENE VEPILOGUE

About this Title This eBook was created using ReaderWorks®Standard 2.0, produced by OverDrive, Inc.

For more information about ReaderWorks, please visit us on the Web atwww.overdrive.com/readerworks



william shakespeare - viii henrik király

Documents