magyar Örökség washingtonban - hungarian heritage: roots to revival

Magyar Örökség WashingtonbanHungarian Heritage: Roots to Revival

The hungarian Program of The 2013 SmiThSonian folklife feSTival, WaShingTon, D.C.

2

Szerzô / Author: Fülemile Ágnes

Szerkesztôk / Editors: Cselényi Zsuzsanna, Fülemile Ágnes

Fordító / English translation: Cselényi Zsuzsanna

Lektorálás / Proofreading : Cseh Fruzsina

Könyvdesign és nyomdai elôkészítés / Book design: Kaszta Dénes

Felelôs kiadó / Publisher:

Balassi Intézet / Balassi Institute, Budapest

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont / Research Centre for the Humanities, Hungarian Academy of Sciences, Budapest

Nyomda / Printed by: EPC Nyomda, Budaörs

Fotók / Photo credits: © Benda Péter, Bob Cohen, Buzás Miklós, Cselényi Zsuzsanna, Fülemile Ágnes, Götzinger Laura, Hrivnák Tünde,

Kurz Péter János, Nagy Ildikó, Nagy Piroska, Fumie Suzuki, Tari János, Varga Ottília, Vasi Emma, Paula White

ISBN: 978-963-567-048-2

Budapest, 2014

Magyar Örökség Washingtonban – A 2013. évi Smithsonian Folklife Festival magyar programja

Hungarian Heritage: Roots to Revival

The Hungarian Program of the 2013 Smithsonian Folklife Festival, Washington, D.C.

21

Martonyi János, Külügyminiszter / János Martonyi, Minister of Foreign Affairs

„Maradandó élményeket

ott tudunk adni a világnak,

ahol a kultúránkkal

jelenünk meg.”

Martonyi János, Külügyminiszter / János Martonyi, Minister of Foreign Affairs

“Whenever we present our culture,

we have the opportunity

to make a lasting impression.”

4

Tartalom / Table of Contents

Elôszó – A magyar népmûvészet ünnepe Washingtonban / Preface – A Celebration of Hungarian

Folk Arts in Washington, D.C.

A washingtoni Smithsonian Folklife Festival / The Smithsonian Folklife Festival in Washington, D.C.

A magyar szereplés elôzményei / Antecedents of the Hungarian Program

A 2013-as fesztiválrészvétel szervezési elômunkálatai / Preliminary Organizational Work of the

2013 Festival Participation

A fesztivál pénzügyi háttere / The Financial Background of the Festival

A fesztivál magyarországi és amerikai támogatói / Hungarian and American Festival Supporters

A magyar fesztiválprogram koncepciója / The Concept of the Hungarian Festival Program

A fesztiválprogram célkitûzései és a szereplôk válogatásának szempontjai / Program Objectives and

Performer Selection

Fesztivál az adatok nyelvén / Festival Data

Építészeti és rendezvényarculat / Architecture and Design

A „repülô puli” / The Flying Puli

A fôbb helyszínek programtípusai / Main Program Types

Piac, a mesterségbemutatók színhelye / Crafts Demonstrations in the Piac

A parasztporta / The Homestead

6

12

20

22

30

32

38

46

60

66

92

98

98

101

5

Játszóház / Family Activities

Hagyományok háza – ismeretterjesztô kisszínpad / Heritage House – Narrative Stage

Fôzésbemutatók / Foodways Demonstrations

A tánccsûr / The Dance Barn

A Danubia színpad / The Danubia Stage

Színpadi táncmûsorok / Theatrical Dance Performances

Divat és hagyomány / Fashion and Tradition

Észak-Amerikai táncháztalálkozó / North American Dance House Reunion

A Budapest bisztró és a Tokaj borozó / The Budapest Bistro and the Tokaj Tavern

Kísérô programok / Related Events

Sajtóvisszhang / Press Coverage

Zárszó / Afterword

Közremûködôk / Participants

Szervezôk / Organizers

Támogatók / Sponsors

Fotóillusztrációk / Photo Illustrations

112

120

124

130

134

144

148

156

162

172

182

186

190

195

196

200

6

Eloszó – A magyar népmuvészet ünnepe Washingtonban

Magyarország 2013 nyarán az Egyesült Államok legnagyobb szabású szabadtéri rendezvényének, a Washington szívében

évente megrendezett Smithsonian Folklife Festival-nak a vendége volt 10 napon keresztül.

A Hungarian Heritage – Roots to Revival (Magyar örökség – A gyökerektôl az újjászületésig) címet viselô program

Magyarország népmûvészeti hagyományait mutatta be a zene, a tánc, a kézmûvesség, az öltözködés és a gasztronómia

terén. Kétszer öt napig, június 26–30. és július 3–7. között a mintegy 120 fônyi, zenészekbôl, táncosokból, kézmûvesekbôl,

szakácsokból, kutatókból, játékmesterekbôl, pedagógusokból és hagyományôrzô közösségek képviselôibôl álló magyar

delegáció élettel telítette meg az USA nemzeti terének, a National Mall-nak a füvére épített magyar falut.

A szereplôk a teljes magyar nyelvterületrôl, határon innen és túlról, valamint Észak-Amerikából érkeztek. A kárpát-

medencei magyar népmûvészet több táját felvonultató programban a kisebbségi kultúrák közül az anyaországgal nem

rendelkezô cigányság és zsidóság népzenéje is helyet kapott. A saját közösségük élô szellemi örökségét képviselô

hagyományôrzôk mellett és velük együtt, a 40 éves múlttal rendelkezô táncház és a kézmûves mozgalom kiválóságai is

megmutatták hiteles tudásukat. Így a 2011-ben az UNESCO szellemi örökség világlistáján a hagyományôrzés sikeres,

példaértékû módszereként elismert magyar táncházmozgalom újra nemzetközi terepen bizonyíthatta az erejét.

2

3

4

5

6

7

Preface – A Celebration of Hungarian Folk Arts in Washington, D.C.

In the summer of 2013, Hungary was the guest of honor for 10 days at one of the largest outdoor events in the United

States, the annual Smithsonian Folklife Festival.

Titled Hungarian Heritage – Roots to Revival, the program displayed Hungary’s folk art traditions in music, dance, crafts,

dress and gastronomy. For the 10 days of the festival, June 26–30 and July 3–7, the Hungarian Village on the National Mall

was filled with some 120 delegates of musicians, dancers, artisans, cooks, researchers, folk games experts, educators, and

representatives of tradition bearing communities.

The performers came from all over the Hungarian speaking areas, from within and beyond

Hungary’s borders, as well as North America. The musical traditions of the Jewish and Roma

minority communities were also represented in the program that featured the Hungarian folk

arts of several regions of the Carpathian Basin. Beside local tradition bearers of intangible

heritage, the best of the 40-year-old dance house and folk crafts movement was displayed

through the authentic knowledge of its activists. The dance house movement, added to the

UNESCO List of Intangible Cultural Heritage in 2011 as a successful method of preserving folk

culture, had a chance once again to be presented on an international stage.

From 11 a.m. to 9:30 p.m., there were about 40 to 50 programs available every day at 5

or 6 sites concurrently. Alongside concerts, dance performances, traditional and contemporary

fashion shows, informative presentations and cooking demonstrations, there were also interactive

crafts and children’s programs and dance and song instruction, and the day always concluded

with a phenomenal dance performance on the main stage and a dance house session in the

dance barn. Seven Hungarian food items in the buffet tent and four Hungarian wines in the

wine tent awaited visitors, who could also buy the merchandise of the participating artisans at

the festival market.

7

8

Délelôtt 11-tôl este fél 10-ig naponta folyamatosan 40-50 program zajlott 5-6 helyszínen egymással párhuzamosan.

A színpadi koncertek, táncelôadások, viselet- és divatbemutatók, ismeretterjesztô elôadások és fôzésdemonstrációk mellett

interaktív kézmûves- és gyerekfoglalkozások, tánc- és énekoktatás is szerepelt a kínálatban, esténként pedig fergeteges

sikerû nagyszínpadi táncelôadással és táncházzal zárult a nap. A büfésátorban hét magyar étel, a borsátorban négy magyar

bor várta a felfrissülni vágyókat, a fesztiválmarketen pedig a jelenlévô kézmûves mesterek igényes áruiból vásárolhattak a

látogatók.

A magyar program érzékelhetôen meleg és hálás fogadtatásra talált. A táncelôadásokat dörgô vastapssal fennállva

ünnepelték, a tánccsûr egész nap hangos volt a táncdobogástól, a családi program feladatait önfeledt örömmel élvezték

kicsik és nagyok, az ismeretterjesztô elôadásokat élénk figyelemmel követték, a karcagiak bográcsa és a bácskaiak tûzhelye

8

9

The Hungarian program got a warm and appreciative reception. Dance performances received standing ovation, the

sounds of stomping filled the dance barn all day long, adults and children both enjoyed the family activities, lively attention

followed all narrative presentations, and visitors hovered over the cauldron of the Karcag shepherds and the stove of

the Bácska cooks like bees over flowers while the Bistro broke festival sales records. Besides the 1.2 million visitors,

4-5 million others followed the festival events, and news of the festival reached about 40 million more people through

various media outlets. However, even without statistics, the audience’s obvious interest, enthusiasm and love spoke for

itself and incited the Hungarian performers to give their best despite heat, humidity and exhaustion. For those of us who

were there – participants, volunteers and organizers – being ambassadors of Hungarian culture in the U.S. was a lifelong,

unforgettable experience. In the summer of 2013, being Hungarian in Washington was an exceptional feeling.

The program was a result of the successful collaboration between the Balassi Institute, the Smithsonian Center for

Folklife, the Embassy of Hungary in Washington, D.C., leading ethnographic and folk art institutions in Hungary, and

9

10

köré, mint méhek a virágra, gyûltek a látogatók, a büfésátor a fesztivál történetében eladási csúcsot döntött. A mintegy

1,2 millió látogató mellett 4-5 millióan kísérték figyelemmel a fesztivál történéseit, és a médián keresztül mintegy 40 millió

emberhez jutott el az esemény híre. Azonban statisztikai adatok nélkül is a közönség nyilvánvaló érdeklôdése, lelkesedése,

szeretete szinte tapintható volt. Ez kitartásra ösztönözte az embert próbáló párás hôség dacára is szívvel-lélekkel a

tudása legjavát zokszó nélkül és fáradhatatlanul nyújtó magyar csapat tagjait. Akik mindebben részt vehettünk, szereplôk,

önkéntes segítôk és szervezôk, mindannyiunk számára felejthetetlen, életre szóló élményt jelentett, hogy a magyar kultúra

nagykövetei lehettünk az USA-ban. 2013 nyarán kivételes érzés volt magyarnak lenni Washingtonban.

A megvalósult program a Balassi Intézet, a Smithsonian Center for Folklife, Magyarország Washingtoni Nagykövetsége,

a magyarországi néprajztudomány és népmûvészeti mozgalom vezetô intézményei, valamint az amerikai magyar közösség

szervezetei és néptáncmozgalmának jeles mûhelyei közötti sikeres együttmunkálkodás eredménye volt. Az amerikai

magyar közösség kivételes, szeretetteljes támogatásának számtalan formáját élvezhettük, s mindez felemelô érzését adta

a határokon átívelô összefogásnak.

E könyv a fesztiválnak állít emléket. Belátást enged a részletekbe, az elôkészítés, szervezés folyamatába, a döntési

helyzetekbe, a koncepcionális elképzelésekbe, a feladat összetettségébe, a csapatmunkába. A képeket amerikai,

magyar és japán látogatók, amatôr és félprofi fotósok készítették, akiknek ezúton is köszönjük, hogy felhasználhattuk

felvételeiket.

10

11

members of the Hungarian-American community and folk dance revival movement. The exceptional loving support

of the Hungarian-American community, shown to us in numerous ways, provided an uplifting sense of cross-border

collaboration.

This book commemorates the festival. It provides a glance into the details, preparations, organizing process, decision-

making, concepts, the complexity of the task, and our teamwork. The photos were taken by American, Hungarian and

Japanese visitors, amateur and semi-professional photographers, and we are grateful for their permission to use them here.

11

12

A washingtoni Smithsonian Folklife Festival

A Smithsonian Folklife Festival-t a Smithsonian Center for Folklife and Cultural Heritage 1967 óta rendezi meg Washington

szívében, az Egyesült Államok legfontosabb nemzeti terén, a National Mall parkjának füves területén. A szövetségi

forrásokból fenntartott állami múzeumi és kutatói intézményhálózat, a Smithsonian Institution kötelékébe tartozó Folklife

Center egyik legfontosabb feladata a fesztivál megrendezése, amelyet hosszas, több éves elôkészítô munka elôz meg.

Ehhez a fesztiválhoz kapcsolódik a Ralph Rinzler Folklife Archives gyûjteménye és a Folkways Recordings hangzóanyag

sorozat is.

A Folklife Festival-t eredetileg az a belsô igény hozta létre, hogy az USA multikulturális régióit, élô hagyományait, a

fellelhetô tradicionális tudást, mesterségeket, a közjót szolgáló intézményeket és mozgalmakat közel hozza az amerikai

publikumhoz. Hamar megjelent az USA számára jelentôséggel és kuriozitással bíró együttlakó etnikumok, majd az Egyesült

Államokon kívüli, a világ minden részébôl meghívott népek bemutatásának szándéka is.

A Smithsonian Folklife Festival alapgondolata kezdetektôl az élô hagyományos kultúrák és

közösségek megmutatása volt. A fesztiválokon a saját kultúrájukat képviselôk jelenítik meg

hiteles módon kulturális gyakorlataikat a zene, tánc, szövegfolklór, kézmûvesség, szokások

és konyhakultúra területén. A szervezôk célja, hogy személyes találkozások révén hozzák

közel a jelenségeket, lehetôséget adjanak a párbeszédre és az interakcióra a szereplôk és a

látogatók között. A fesztivál törekszik ugyan a politikamentességre, mégis a nyilvánosság

erejével nemegyszer adott hangot alulról jövô kezdeményezéseknek, társadalmi mozgal-

maknak, szószólója volt gyenge érdekérvényesítési képességû csoportoknak (pl. a Tibet program

2000-ben).

A fesztiválon évente általában három-négy fôbb téma szerepel párhuzamosan, és a

szervezôk többé-kevésbé ügyelnek arra, hogy mindegyik program lehetôleg hasonló súllyal

mutatkozzon be, de valójában a meghívott elôadók száma és a díszletek minôsége mindig a

támogatói háttértôl függ. Az 1980-as évek óta a kiemelt tematikák között többnyire egy vagy

12

13

The Smithsonian Folklife Festival in Washington, D.C.

The festival has been produced by the Smithsonian Center for Folklife and Cultural Heritage since 1967 in the heart of

Washington, D.C., on the National Mall. Preceded by years of preparation, the festival is one of the primary projects

of the Folklife Center – a member of the Smithsonian Institution, a federally funded network of museums and research

centers – which also houses the Ralph Rinzler Folklife Archives and the Folkways Recordings record label.

The Folklife Festival was originally designed to bring the multicultural regions of the U.S., its

living cultural traditions, traditional knowledge and occupations, and grassroots organizations

and movements closer to the American public. Soon, however, the scope widened to include

other significant and interesting ethnic cultures, eventually featuring peoples from all corners

of the world.

The basic premise of the Smithsonian Folklife Festival has always been the presentation of

living traditional cultures and communities. At the festival, tradition bearers demonstrate their

own cultural practices through music, dance, storytelling, crafts, customs and foodways. The

presenters strive to educate through interpersonal exchanges and by facilitating information,

dialogue and interaction between participants and visitors. Throughout its history, though remaining as apolitical as possible,

the festival has often given a voice to grassroots movements and has been an advocate for groups whose interests were

underrepresented (i.e., the Tibet program in 2000).

Three or four main themes are featured at each festival with more or less equal weight, but the number of participants

and the quality of the production depends on the financial background. Since the 1980s, generally one or more foreign

nations have been invited to be the guest of honor (e.g., 1982 Korea, 1983 France, 1995 Czech Republic, 1998 Baltic

Nations, 1999 Romania and South Africa, 2003 Scotland, 2007 Northern Ireland). There are complex aspects in selecting

the country, preceded by lengthy diplomatic negotiations. The invited country’s government has to make a significant

financial commitment because a large portion of the festival production costs, as well as part of the operating costs of the

Smithsonian Folklife Center, are funded by the invited programs.

13

14

több meghívott vendégország is szerepel (pl. 1982 Korea, 1983 Franciaország, 1995 Csehország, 1998 balti államok,

1999 Románia és Dél-Afrika, 2003 Skócia, 2007 Észak-Írország). Az egyes országok kiválasztásának összetett szempontjai

vannak, diplomáciai szinten kezdeményezett hosszas tárgyalások elôzik meg, és minden esetben szükséges a meghívott

ország kormányzati szintû jelentôs pénzügyi kötelezettségvállalása, mert a fesztivál kiadásait és a Smithsonian Folklife

Center azévre esô mûködési költségeinek jelentôs részét a meghívott programok fedezik.

2013-ban a magyar kulturális örökséget bemutató programmal párhuzamosan két másik tematikának is helyet adott a

fesztivál: a veszélyeztetett kisnyelvekkel foglalkozó One World, Many Voices – Endangered Languages and Cultural Heritage

(Egy világ, sok hang – Veszélyeztetett kisnyelvek és kulturális örökség) és az afro-amerikai öltözködésre koncentráló The

Will to Adorn – African American Diversity, Style, and Identity (A díszítés szándéka – Afro-amerikai sokszínûség, stílus és

identitás) programoknak.

A 2013. június 26-án délelôtt 11-kor a magyar program Danubia színpadán tartott ünnepélyes megnyitón G. Wayne Clough,

a Smithsonian Institution fôtitkára felhívta rá a figyelmet, hogy a 47. Smithsonian Folklife Festival profilja hangsúlyozottan

nemzetközi, amelyen Magyarország és az amerikai csoportok mellett 16 veszélyeztetett kisnyelv képviselôi is jelen vannak.

Navracsics Tibor, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter a sajátos közép-európai

multikulturalitást emelte ki a beszédében. „Egy igazi közép-európai programot fognak látni, olyat, amely bemutat mindent,

amire büszkék vagyunk a világnak azon a részén, ahol élünk: az inspiráló soknemzetûséget, a népeink közötti kölcsönhatások

különbözô formáit, régiónk egy olyan közös nyelvét, amely a kaleidoszkópszerû sokszínûségre emlékeztet.”

A fesztivál idôpontja hagyományosan a július 4-i nemzeti ünnep, a Függetlenség napja körüli idôszak, amikor az amerikai

fôvárosnak a legnagyobb a turisztikai látogatottsága. Washington központjában, a Kongresszus épülete és a Washington

Monument obeliszkje között 1,8 km hosszan elnyúló 125 hektáros park a Smithsonian intézményhálózatba tartozó,

ingyenesen látogatható múzeumokkal ekkor vonzza a legtöbb érdeklôdôt. A múzeumokhoz hasonlóan ingyenes Folklife

Festivalt rendszeresen napi 50-150 ezres tömeg látogatja. A rendezvény 10 napja alatt a látogatók száma 500 ezer és

másfél millió között mozoghat, akiknek kétharmada többnyire Washington környékérôl, egyharmada az USA távolabbi

14 15

16 17

16

18

20

21

19

17

In 2013, the festival featured two other programs concurrently with Hungarian Heritage: One World, Many Voices –

Endangered Languages and Cultural Heritage, and The Will to Adorn – African American Diversity, Style, and Identity.

At the opening ceremony on June 26, 2013 on the Hungarian program’s Danubia Stage, Smithsonian Secretary G. Wayne

Clough emphasized the international nature of the 47th Smithsonian Folklife Festival, where Hungarian and American

communities were joined by representatives of 16 communities of endangered languages.

Tibor Navracsics, Hungary’s Deputy Prime Minister and Minister of Public Administration and Justice also highlighted the

unique multiculturalism of Central Europe in his speech. “You will see a true Central European program, one that showcases

everything we are proud of in our corner of the world: the inspiring multiethnicity, the various forms of cultural exchange, the

common language of our region that is reminiscent of its kaleidoscopic diversity.”

The festival usually takes place around the Fourth of July holidays when tourist traffic is at its highest in the United States

capital. This is the time when the National Mall – a park in the center of Washington, D.C. that spans 1.2 miles from the

Capitol to the Washington Monument and covers 309 acres – attracts the most visitors with free public access to all of

the Smithsonian museums. Free to the public, like the museums, the festival regularly draws anywhere between 50 and

150 thousand visitors daily. Throughout the 10 days of the event, the total number of visitors can reach 500 thousand to

1.5 million, two thirds of whom come from the Washington, D.C. area and one third from the rest of the U.S. Many of

these visitors are vacationing families, but there are numerous local regulars who frequent the festival annually, as well as

government employees from offices around the National Mall who visit on their lunch break or after work. In the case of

a program that is relevant to larger ethnic, racial or other interest groups in the U.S., members of those communities may

turn out in larger numbers, as was the case with the Hungarian program.

The 2013 festival was visited by an estimated 1-1.2 million people. (It is worth noting that in 2013 the weather was

not favorable for high visitor numbers; the rain often washed away the programs or even closed down the evening

concerts.) The following map shows the distribution of visitors based on their residence, surveyed by the Smithsonian

Folklife Center.

18

területeirôl érkezik. Sokan közülük vakációzó gyermekes családok, de találunk közöttük a fesztivált minden évben látogató

helyi értelmiségi törzsvendégeket vagy a National Mall környékén mûködô kormányhivatalok dolgozóit, akik ebédszünetben

vagy munkaidô után idôznek a fesztiválon. Olyan tematika esetén, amely iránt Észak-Amerikában jelentôsebb etnikai, faji

vagy egyéb célcsoport érdeklôdhet, a csoport tagjai nagyobb számban jelennek meg a látogatók között, amint ez a magyar

fesztiválprogram esetében is igaz volt.

A 2013. évi fesztivált becslések szerint 1-1,2 millióan látták. (Meg kell jegyezni, hogy 2013-ban nem kedvezett az

idôjárás a magas látogatói számnak, az esô gyakran elmosta a fesztivált, az egyik esti elôadás el is maradt.) A látogatók

lakhelyének területi eloszlását a következô, a Smithsonian Folklife Center által kérdôíves vizsgálat alapján készített

térkép szemlélteti.

(A térkép nem tünteti föl a Kanadából érkezetteket, pedig 2013-ban nemcsak a látogatók között voltak szép számmal

kanadaiak, hanem a magyar program elôadói között is.)

A Smithsonian Center for Folklife munkatársai 2013-ban is felmérést végeztek a fesztivál látogatói között. Bár a mintegy

1,2 millióra becsült látogatói összlétszámhoz képest a megkérdezett 437 fô közel sem jelent reprezentatív felmérést, az

eredmény mégis bizonyos mértékig irányadónak tekinthetô az elégedettség mérésében. A magyar programra nézve annál

kedvezôbb az összehasonlítás, hogy a megkérdezettek közül csak 1 fô vallotta magát magyarnak, így etnikai elfogultság

nem befolyásolta a válaszadást.

Hungarian Heritage

Will toAdorn

Meglátogatta a programot / Visited the program

A fesztivált meglátogatva elég sokat, vagy kifejezetten sokat tanult a tematikárólAfter visiting the festival, learned a fair amount/a great deal about the topic

10-es skálán 7-10 közötti ponttal értékeli a program teljesítményétOn a scale of 1-10, rated the program 7-10

One World Many Voices

72% 59% 22%

68% 58% 41%

88% 81% 66%

19

(The map does not include Canadian visitors, despite the fact that in 2013 there were many Canadians among not only

the festival visitors but also among the performers in the Hungarian program.)

As every year, the Smithsonian Center for Folklife conducted visitor surveys at the 2013 festival, and even though the

437 responses may not be representative of the opinions of the approximately 1.2 million visitors, the results are still

normative to some degree. The comparison below is even more favorable for the Hungarian program in light of the fact

that only one responder was Hungarian, thus ethnic bias was not a factor in the responses.

22 23

20

A magyar szereplés elozményei

Magyarország mint kiemelt vendégország 2013-ig még nem szerepelt a fesztivál programjában, de a magyar kultúra,

illetve magyarországi elôadók már korábban is lehetôséget kaptak a bemutatkozásra. 1976-ban, az USA fennállásának

kétszázadik évfordulóján, az Egyesült Államok nemzetalkotó etnikumait, közöttük a magyarokat mutatták be.

A szervezôk választása akkor az USA-ból a Louisiana állambeli Árpádhon település harmad-, negyedgenerációs

magyarokból álló tánccsoportjára, valamint az amerikai magyar népzene és néptáncmozgalom vezetô alakjára, id. és ifj.

Magyar Kálmánra és családjára esett. Magyarországról egy 30 fôs, táncosokból, zenészekbôl és adatközlôkbôl álló csapat

reprezentálta a kezdeti táncházmozgalom tudását és kultúrafelfogását. A csapat összeállításában a Magyar Tudományos

Akadémia Zenetudományi Intézete és a neves tánckutató, Martin György segédkezett. A kétórás magyar mûsorban

Vásárhelyi László, a Bartók együttes táncosai, egy jászberényi zenekar, a lôrincrévi Karsai Zsigmond és felesége, a híres

galgamácsai naiv festô, Vankóné Dudás Juli, s rajtuk kívül más hiteles tudású helyi táncos és énekes elôadók vettek részt

a Rábaközbôl, a kalocsai szállásokról, Fedémesrôl, Nagyecsedrôl és Gyomáról. Az Apáról fiúra címû mûsort utána több

amerikai városban, majd Magyarországon is bemutatták. (Lázár Katalin, egykori résztvevô, az MTA BTK Zenetudományi

Intézete kutatójának visszaemlékezése alapján.)

2012-ben már a következô évi magyar vendégszereplést

is beharangozandó, azt kérték az amerikai szervezôk a

Balassi Intézet New York-i Magyar Kulturális Központjától,

hogy magyarországi roma zenét játszó zenekart utaztassanak

ki a Smithsonian Folklife Festival-ra. A magyar roma zene

sokszínû hangzását és mûfaji gazdagságát két koncert erejéig

a kiváló cimbalomvirtuóz, Balogh Kálmán és triója (Lakatos

Róbert, Novák Csaba) és a Karaván Família két szólistája,

Nagy István és felesége mutatták be nagy sikerrel.

24

21

Antecedents of the Hungarian Program

Hungary as a country has never been invited to the festival, although Hungarian culture and presenters from Hungary

have had an opportunity to participate before. In 1976, for the U.S. Bicentennial, the festival featured Hungarians as part

of the Old Ways in the New World program.

At that time, the organizers selected a dance ensemble of third and fourth generation Hungarians from Árpádhon, a

Hungarian settlement in Louisiana, along with Kálmán Magyar and his family, leading figures of the Hungarian-American

folk music and folk dance movement, while a delegation of 30 dancers, musicians and tradition bearers from Hungary

represented the knowledge and cultural philosophy of the early dance house movement. The delegation was assembled

by the Institute of Musicology at the Hungarian Academy of Sciences and by famed dance ethnologist György Martin.

The two-hour Hungarian program featured László Vásárhelyi, dancers of the Bartók ensemble, a band from Jászberény,

Zsigmond Karsai and wife from Lôrincrév, the famous folk painter Juli Vankóné Dudás from Galgamácsa, and other local

dancers and singers with authentic local knowledge from Rábaköz, Kalocsa, Fedémes, Nagyecsed and Gyoma. The

program, From Father to Son, was later presented in several U.S. cities and in Hungary. (Source: Katalin Lázár, former

participant, currently research fellow at the Musicology Institute, RCH Hungarian Academy of Sciences.)

In 2012, as a way to announce Hungary’s participation the following year, the festival organizers asked the Balassi

Institute Hungarian Cultural Center in New York to invite Roma musicians from Hungary to the Smithsonian Folklife

Festival. The excellent hammered dulcimer virtuoso Kálmán Balogh

and his trio (Róbert Lakatos, Csaba Novák), and two soloists of the

Karaván Família, István Nagy and his wife, represented the diversity

of sounds and genres of Hungarian Roma music with great success in

two separate concerts.

25

22

A 2013-as fesztiválrészvétel szervezési elomunkálatai

2010 decemberében Magyarország washingtoni Nagykövetsége és a Balassi Intézet felvette a kapcsolatot a Smithsonian

Folklife Centerrel. A Folklife Center a megkeresésre pozitívan reagált. A tervezett magyar program kurátori feladatát James

Deutsch senior munkatársra bízták, akinek érdeklôdését személyes családtörténete is motiválhatta, apai nagyapja ugyanis

Magyarországról vándorolt ki Amerikába.

A magyar kormány Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, Közigazgatási és Igazságügyi (KIM) miniszter elô-

terjesztésének és támogatásának köszönhetôen a 2011. augusztusi kormányülésén igenlôen határozott a magyar

részvételrôl.

A Hatos Pál fôigazgató vezette Balassi Intézet, mint a szervezés feladatának várományos magyar partnere, már 2011

tavaszán kezdeményezte a szakértôkkel való konzultációkat. A Balassi Intézet a tervezett fesztiválra is gondolva kinevezte

Fülemile Ágnest, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos fômunkatársát 2011. szeptember 1-tôl a New

York-i Magyar Kulturális Központ igazgatójának, akit a néprajzkutatói hátterén kívül az is ambicionált a fesztiválszervezés

szakmai irányításában, hogy egykori aktív táncosként a táncházmozgalmat belülrôl is ismerte.

Az amerikai kurátor James Deutsch és Fülemile Ágnes mint a program magyar szakmai kurátora 2011 nyarától kezdtek

rendszeresen együtt dolgozni. A megkezdett elômunkálatok ellenére a szervezôbizottság csak egy évvel késôbb, 2012

augusztusában állhatott föl, amikor a kormány megerôsítette, hogy valóban nyújt pénzügyi támogatást az esemény

megvalósításához. Ekkortól kezdve napi rendszerességgel folyt az intenzív szakmai elôkészítô munka. A Balassi Intézet Szabó

Dezsô vezette Nemzetközi Igazgatóságának számos (itt név szerint nem említett) munkatársa dolgozott az adminisztratív és

logisztikai feladatokon, az élen Guba Zoltán (10 hónapra szerzôdtetett) projektmenedzserrel, Miskédi Szandra referenssel

és Muhi Veronika gyakornokkal. Miután külön magyarországi programiroda nem állt föl, az adminisztrációt a Balassi Intézet

munkatársai egyéb feladataik megtartása mellett végezték.

A Smithsonian Folklife Center és a Balassi Intézet közötti kétoldalú szerzôdést az ôsz folyamán készítették elô, aláírására

az év végén került sor, amikor már biztossá vált, hogy a kormány a KIM-en, mint felügyeleti szerven keresztül a Balassi

Intézet rendelkezésére bocsátja a szervezésre fordítandó összeget, amelyre a szerzôdés kötelezettséget vállalt.

23

Preliminary Organizational Work of the 2013 Festival Participation

In December 2010, the Embassy of Hungary in Washington, D.C. and the Balassi Institute contacted the Smithsonian

Folklife Center and met with a positive response. The planned Hungarian program would be curated by James Deutsch,

senior curator, whose interest may have been partly motivated by his personal family history as his paternal grandfather

emigrated to America from Hungary.

With the active support and recommendation of Tibor Navracsics, Deputy Prime Minister and Minister of Public

Administration and Justice, the Hungarian government resolved to participate in the festival in its August 2011 session.

As the prospective Hungarian partner tasked with organizing the program, the Balassi Institute, directed by Pál Hatos,

initiated consultations with various experts in the spring of 2011. With the impending festival in mind, the Balassi Institute

appointed Ágnes Fülemile, senior research fellow at the Institute of Ethnology, RCH Hungarian Academy of Sciences, as

Director of its Hungarian Cultural Center in New York as of September 1, 2011. Her background as an ethnographer was

one motivating factor in accepting the challenging curatorial work of the festival; the other was the fact that, as a former

active dancer, she was an insider in the dance house movement.

The American and Hungarian program curators James Deutsch and Ágnes Fülemile started working together in the

summer of 2011. The organizing committee was assembled in August 2012 following a resolution of the Hungarian

government for providing financial support. From that point forward, the preliminary work of experts intensified on a daily

basis. Many employees of the International Directorate at the Balassi Institute, headed by Dezsô Szabó, had been working

on administrative and logistical tasks for many months, led by Project Manager Zoltán Guba (contracted for 10 months),

Coordinator Szandra Miskédi and intern Veronika Muhi. Since there was no program office in Hungary, administrative

tasks were fulfilled by employees of the Balassi Institute staff in addition to their regular responsibilities.

The bilateral agreement between the Smithsonian Folklife Center and the Balassi Institute was prepared in the fall and

signed at the end of the year when the government confirmed that its contractual contribution would be provided through

the Ministry of Public Administration and Justice (KIM).

25

Besides Project Manager Zoltán Guba and Curator Ágnes Fülemile, who also represented the Research Centre for

the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences, members of the organizing committee included László Kelemen,

Director of the Hungarian Heritage House, Gabriella Igyártó, Executive Director of the Association of Hungarian Folk

Artists, organizers of the Festival of Folk Arts in Budapest, and Miklós Cseri, Director of the Skanzen Hungarian Open

Air Museum in Szentendre. The team was joined by the following external experts: Eszter Csonka-Takács, Head of the

Intangible Cultural Heritage Department, László Diószegi, President of the György Martin Folk Dance Association, János

Tari, Curator of the Film and Video Collection at the Museum of Ethnography, Zoltán Zilai, Executive Director of the

Hungarian Viti- and Viniculture Nonprofit LLC, organizers of the Budapest Wine Festival, and architect József Siklósi.

Alongside the Balassi Institute in Budapest and New York, other governmental and professional organizations took an

active role and assumed specific responsibilities:

• The Association of Hungarian Folk Artists, headed by Gabriella Igyártó, selected the artisans, participated in the design

of the crafts village in close cooperation with the curator and the architect, selected products to be sold at the festival

marketplace, assisted in collecting tools and materials for demonstrations, tended to the artisans, and facilitated the

smooth running of the festival on site.

• The Hungarian Heritage House selected the musicians and assumed responsibility for creating a Hungarian website

for the festival (Natália Zagyva) and loading it with professional content. They released a compilation CD of the music

of selected festival performers, and assisted in arranging the musical content of the program. The Heritage House was

represented by Angéla Hont, who managed the musical and dance performances on the main stage.

• The umbrella organization of the Hungarian folk dance movement, the György Martin Folk Dance Association, headed by

László Diószegi, selected the young dancers, helped in developing the concept of the dance program, and as Art Director

oversaw the dance and musical programs on site. Diószegi closely collaborated with the two other choreographers of the

dance program, Enikô Kocsis and Dezsô Fitos.

• Parts of the architectural scenery and the structures of the crafts village, designed by József Siklósi, were manufactured

in the workshop at the Skanzen under the leadership of Chief Architect Miklós Buzás. The test assembly also took place at

the Skanzen in the spring of 2013 and was inspected on site by Robert Schneider, Technical Director of the Smithsonian

26 27

28 29

26

A szakmai szervezôbizottság tagságára – Guba Zoltán projektmenedzseren és Fülemile Ágnes kurátoron kívül, aki egyben

a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontját is képviselte – felkérést kapott Kelemen László, a

Hagyományok Háza igazgatója, Igyártó Gabriella, a Mesterségek Ünnepét szervezô Népmûvészeti Egyesületek Szövetségének

(NESZ) ügyvezetô igazgatója és a Skanzen Szentendrei Szabadtéri Múzeum igazgatója, Cseri Miklós. Hozzájuk társult külsôs

szakértôként Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetôje, Diószegi László, a Martin György

Néptáncszövetség elnöke, Tari János, a Néprajzi Múzeum Filmgyûjteményének akkori vezetôje, Zilai Zoltán, a Budavári

Borfesztivált szervezô Magyar Szôlô- és Borkultúra Nonprofit Kft. ügyvezetô igazgatója és Siklósi József építészmérnök.

A budapesti és a New York-i Balassi Intézet mellett a szervezésben és lebonyolításban aktív szerepet játszó kormányzati

és szakmai szervezetek bizonyos részfeladatok ellátását magukra vállalták:

• A NESZ elnöksége Igyártó Gabriellával az élen választotta ki a kiutaztatandó mestereket, vett részt az építésszel és a

kurátorral szorosan együttmûködve a kézmûves falu térhasználatának tervezésében, válogatta a fesztiválmarketre szánt

árukat, segített a demonstrációs eszközök és anyagok összeállításában, intézte a kézmûvesek személye körüli adminisztrációt

és a helyszínen segítette a fesztivál gördülékeny lebonyolítását.

• A Hagyományok Háza válogatta a zenészeket, és vállalta magára a fesztivál magyar honlapja létrehozását (Zagyva Natália)

és szakmai tartalmakkal való feltöltését. Egy CD-t is kiadtak, amelyen a fesztiválra kiutazó elôadók hangzó anyagaiból

válogattak. A mûsorok zenei tartalmának összeállításából is kivették a részüket. A Hagyományok Házát a fesztiválon Hont

Angéla képviselte, aki a nagyszínpadi tánc- és zenei mûsorok koordinálását és felkonferálását vállalta magára.

• A Kárpát-medencei magyar néptáncmozgalom ernyôszervezete, a Martin György Néptáncszövetség és elnöke Diószegi

László válogatta a kiutazó fiatal táncosokat, segített a táncos mûsorok koncepciójának kialakításában, és a helyszínen mint

a fesztivál mûvészeti felelôse irányította a tánc- és zenei programokat. Diószegi szorosan együttmûködött a táncprogram

két másik koreográfusával, Kocsis Enikôvel és Fitos Dezsôvel.

30 31 32 33

27

Folklife Center. The Skanzen provided demonstration objects for the crafts village from its own collections. The artisans’

tools and wares were collected and packaged here, as were the crafts pavilions. 4 carpenters from the Skanzen, led by the

Chief Architect, worked every day for a month before the festival in Washington, D.C. to build the festival village. József

Molnár, the festival’s game master, also came upon recommendation from the Skanzen.

• The Intangible Cultural Heritage Department of the Skanzen, headed by Eszter Csonka-Takács, arranged the participation

of tradition bearers from the communities of Kalocsa and Karcag.

• Zoltán Zilai, Director of the Hungarian Viti- and Viniculture Nonprofit LLC, provided valuable expertise for the wine

and food presentations. He recommended Chicago-based Master Chef János Kiss, who became the lead supervisor of

the gastronomy program. Gergely Romsics of the Balassi Institute Hungarian Cultural Center in New York focused his

energies on managing the wine and gastronomy program.

• János Tari selected photos and videos from the collections of the Museum of Ethnography, which were displayed on

the festival website, posters, publications, and on site as illustrations during educational presentations. He also assisted the

Embassy of Hungary in organizing the Hungarian Film Festival that ran as an ancillary event during the festival.

• During the six months preceding the festival, the Balassi Institute, New York developed a close relationship with

the Embassy of Hungary in Washington, D.C. Ambassador György Szapáry assigned a special task force and obtained

resources from the Ministry of Foreign Affairs for the organizing of festival-related ancillary diplomatic programs (György

Rétházi, Judit Kozenkow). They paid great attention to media relations (András Szörényi), and even developed a mobile

application for viewing the festival program (Mihály Manchin). They took an active part in recruiting volunteers, and

award-winning Head Chef of the Embassy of Hungary Viktor Merényi also played an active part in the preparation of the

gastronomic program. For the two weeks of the festival, the entire staff of the Embassy was deployed to the festival site

to provide monitoring and supervision.

34 35 36

28

• A Skanzen asztalosmûhelyében készült el Siklósi József tervei alapján, Buzás Miklós, a Skanzen fôépítészének irányításával

az építészeti díszletek egy része (a kézmûvesfalu építményei). A Skanzen adott teret az épületek próbaösszeállítására is,

amit 2013 tavaszán a Smithsonian Folklife Center fôépítésze a helyszínen ellenôrzött. A Skanzen a saját gyûjteményébôl

biztosított demonstrációs tárgyakat a kézmûvesfalu berendezéséhez. Ott gyûjtötték össze, csomagolták és indították a

kézmûvesek bemutató eszközeit, a fesztiválmarketre kiküldött árukat és a pavilonokat. A fesztivált megelôzô egy hónapban

a Skanzen 4 asztalosa a fôépítész vezetésével Washingtonban a fesztiválfalu megépítésén dolgozott. A fesztivál játékmestere

(Molnár József) is a Skanzen ajánlására érkezett.

• A Skanzenhez tartozó Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága Csonka-Takács Eszter vezetésével vonta be a

magyarországi nemzeti örökséglistára felkerült közösségeket képviselô kalocsai és karcagi szereplôket és szervezte a

személyük körüli feladatokat.

• Zilai Zoltán, a Magyar Szôlô- és Borkultúra Nonprofit Kft. igazgatója a bor- és gasztronómiai programhoz nyújtott

értékes szakértôi segítséget. Ô ajánlotta figyelmünkbe Kiss János chicagói mesterszakácsot, aki a gasztroprogram fô szakmai

felügyelôje volt. A New York-i Balassi Intézet munkatársai közül Romsics Gergely a bor- és gasztroprogram komplex

szervezési feladataira koncentrált.

• Tari János a Néprajzi Múzeum gyûjteményébôl fotó- és filmanyagokat válogatott, amelyeket a fesztiválhonlapon, a fesztivál

installációkon, kiadványokban, illetve a helyszínen az ismeretterjesztô elôadások illusztrációjaként használtak fel. Ô segített

a fesztivál kísérô eseményeként a washingtoni nagykövetség szervezésében zajló filmfesztivál elôkészítésében is.

• Szoros együttmûködés alakult ki a fesztivált megelôzô fél év során Magyarország Washingtoni Nagykövetsége és a

New York-i Balassi Intézet között. Szapári György nagykövet egy munkabizottságot állított föl és a Külügyminisztériumtól

külön forrásokat szerzett a fesztiválhoz kapcsolódó, azzal összhangban álló, de külsô helyszíneken lebonyolított kísérô

és reprezentatív diplomáciai programok szervezéséhez (Rétházi György, Kozenkow Judit). A médiakapcsolatokra is

hangsúlyt fektettek (Szörényi András), és kidolgoztak egy mobiltelefononos alkalmazást is (Manchin Mihály), amelyen

a fesztiválprogram látogatható volt. Az önkéntes segítôk toborzásában is tevékeny részt vállaltak. A gasztroprogram

elôkészítésén a Nagykövetség díjnyertes fôszakácsa (Merényi Viktor) is sokat dolgozott. A fesztivál két hetére a

Nagykövetség teljes személyzetét csatarendbe állították, és a helyszínen folyamatos felügyeletet láttak el.

30

A fesztivál pénzügyi háttere

A magyar kormány a Smithsonian ajánlására 300 millió Ft-ot különített el a fesztivál szervezésének céljára, amely két

részletben, 2012 decemberében és 2013 tavaszán vált elérhetôvé. Az összeg kétharmadát, 200 millió Ft-ot a Smithonian

Center for Folklife-nak közvetlenül átutaltak. Ebbôl a Smithsonian Center fedezte a fesztivál technikai mûködtetésének

költségeit, a 100 fôre tervezett magyarországi résztvevôk szállásának és étkezésének költségeit és a Center adminisztratív

és személyi költségeinek egy részét. A Smithsonian oldalon a magyar hozzájárulásból a szokásos stáb és a kurátor mellett

Washingtonban fél évig a felvidéki származású, az USA-ban néprajzkutatói diplomát szerzett Cselényi Zsuzsannát program

koordinátorként, és negyedévig a bostoni magyar származású Kocsis Lilit asszisztensként alkalmazták.

A fennmaradó 100 millió Ft-ból kellett megoldani mintegy 100 résztvevô utaztatását, honoráriumát és minden olyan

építészeti és designelemet, amely a standard fehér mûanyag sátras fesztiválterületen a sajátos magyar jelleg megteremtését

biztosította. A kezdetektôl nyilvánvaló volt, hogy a megmaradó 100 millió Ft csak szûkösen elég, és nem engedi meg

nagyobb ívû, kreatív ötletek megvalósítását. Elôrelátásból a Balassi Intézet ennek az összegnek csak a 80%-ával engedte

tervezni a szervezô csapatot.

38

39

40

31

The Financial Background of the Festival

At the recommendation of the Smithsonian Institution, the Hungarian government set aside 300 million Forints ($1.4M)

for the organizing of the festival, paid out in two installments, in December 2012 and in the spring of 2013. Two-thirds

of the amount, 200 million Ft ($900,000), was transferred directly to the Smithsonian Folklife Center to cover the

production costs of the festival, accomodations and meals for the 100 Hungarian participants, as well as part of the

Center’s administrative and personnel expenses. Besides the usual staff and curator, the Smithsonian also hired Zsuzsanna

Cselényi, an American-trained Hungarian folklorist as Program Coordinator, and Lili Kocsis, a Boston-born Hungarian as

Participant Assistant.

The remaining 100 million Ft ($500,000) would have to cover the travel costs and allowances of the 100 Hungarian

participants, as well as all architectural and design elements that would give the standard white tent covered festival area

a special Hungarian character. It was obvious from the very beginning that the remaining 100 million Ft was not going to

cover more ambitious and creative ideas. Prudently, the Balassi Institute authorized the organizing team to operate with

only 80% of the budget.

41

32

A fesztivál magyarországi és amerikai támogatói

A rendelkezésre álló idô kevés volt, de nem adtuk fel a reményt, hogy külsô forrásból további támogatást szerezzünk

magyarországi és amerikai magyar szervezetektôl. A szervezés hónapjai során kettôs akció- és költségvetési tervvel

dolgoztunk: egy minimál- és egy ideálterv kereteivel számolva próbáltuk az ötleteket „nem elengedni”, sôt, továbbfejleszteni,

hogy megfelelô pénzügyi feltételek esetén megvalósulhassanak. Stratégiánk végül helyesnek bizonyult.

A külsô forrásból érkezett támogatások mérlege végülis a következô volt: a magyarországi szervezetektôl közvetlenül

vagy közvetve mintegy 25 millió Ft támogatást kaptunk (Nemzeti Kulturális Alap, Külügyminisztérium, EMMI, KIM, MTA

Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem, MTVA, Karcagi Önkormányzat). Ez tette lehetôvé,

hogy a fesztivál mellett zajló gazdag kísérô programokra három

zenei formáció érkezett, akik a fesztiválszínpadon is felléptek (Parno

Graszt, Bíró Eszter és zenekara, Dresch-Lukács duó), egy televíziós

forgatócsoport és a Fölszállott a páva verseny helyezettjei kiutazhattak

egy hétre, az MTA négy kutatója és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti

Egyetem két tanára és három hallgatója az ismeretterjesztô színpad

munkájába kapcsolódott be, valamint tizenegy Kôrösi Csoma Sándor

ösztöndíjas két héten át áldozatos önkéntes munkájával segítette a

fesztivált.

Az Amerikai Magyar Koalíció (Hungarian American Coalition) és az

Amerikai Magyar Szövetség (American Hungarian Federation) vezetôi

egy emberként álltak mellettünk: tagságuk körében pénzgyûjtési

akciót hirdettek, önkénteseket toboroztak, honlapjukon folyamatosan

frissítették a fesztiválra vonatkozó híranyagot. (Csak a Koalíció

honlapját, például, a fesztivál egy hete alatt tízezren látogatták meg.)

Az amerikai magyar tiszteleti konzulok is értékes segítséget nyújtottak

a kapcsolatépítésben.

42

33

Hungarian and American Festival Supporters

Despite the shortage of time, we did not give up hope to obtain external resources, both from Hungarian and American

organizations. In the months of organizing, we essentially worked with a double action and budget framework – a minimal

and an ideal plan – all the while sticking to our ideas and further developing them so that they could be implemented under

the right financial circumstances. Our strategy ultimately paid off.

The balance of external funding was the following: from organizations in Hungary, we received about 25 million Ft

($110,000) (National Cultural Endownment of Hungary, Ministry of Foreign Affairs, Ministry of Human Resources,

Ministry of Public Administration and Justice, Research Center for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences,

Ferenc Liszt Music Academy, MTVA, City Council of Karcag). Their support enabled three professional musical formations

(Eszter Bíró and Band, Dresch-Lukács duo, Parno Graszt) to perform on our main stage and contribute to the ancillary

events; a television crew and The Peacock Ascended contest winners to attend the first week of the festival; four scholars

from the Hungarian Academy of Sciences and two professors and three students from the Ferenc Liszt Music Academy

to contribute to our educational programs; as well as the devoted volunteer work of eleven Sándor Kôrösi Csoma

scholarship recipients.

The leaders of the Hungarian American Coalition and the American Hungarian Federation stood beside us en masse:

they did fundraising, recruited volunteers, and constantly updated their website with current festival information. (The

Coalition’s website, for example, was visited by 10,000 people during the festival.) The Honorary Consuls of Hungary

also assisted in building relations.

From our US-based supporters, we received $189,000, which only became available in the last minute, mere weeks

before the festival (Hungary Initiatives Foundation, Hungarian American Coalition, American Hungarian Federation,

Hungarian American Cultural Association, William Penn Association, MBK Hungarian Communion of Friends, Tisza Dance

Ensemble, Washington). Their support provided our plans with a new framework and made some dramatic enhacements

possible. Special acknowledgment is due to our largest contributor, the Hungary Initiatives Foundation with $150,000,

and the Hungarian American Coalition for generously taking on the difficult role of project management. (For details,

please see the section on architecture, pages 74-75.) It allowed the entire architectural design to be implemented (dance

34 35

USA székhelyû támogatóinktól 189 ezer dollárt kaptunk, amely szinte az utolsó pillanatban, a fesztivál elôtti hetekben

vált hozzáférhetôvé (HIF – Hungary Initiatives Foundation, HAC – Hungarian American Coalition, AHF – American Hungarian

Federation, HACA – Hungarian American Cultural Association, William Penn Association, MBK – Magyar Baráti Közösség,

Tisza Táncegyüttes – Washington). Ez a támogatás más léptéket adott terveink megvalósításának, lehetôvé tette, hogy

látványosan gazdagítsuk a megjelenést. A legnagyobb mértékû, 150 ezer USD támogatást adó Hungary Initiatives

Foundation és a projektmenedzselés nehéz feladatát nagylelkûen magára vállaló Hungarian American Coalition szerepét

külön ki kell emelni. (A részletekrôl lásd még az építészetrôl szóló fejezetet, 74-75. old.) Így vált az építészeti terv teljes

egésze kivitelezhetôvé (tánccsûr, „pávás torony”), készülhetett el az óriás puliszobor, utazhatott ki még tíz fesztiválszereplô,

valamint egy ácscsapat, akik az építésben és bontásban segédkeztek. Így nyomtathattuk ki a magyarságismereti kiállítás, a

kézmûves pavilonok és a borsátor posztereit, jelentethettük meg a játszóház foglalkoztató füzetét és pávás legyezôjét a

kvíz kérdésekkel, vagy vásárolhattunk pl. abroszt és cserepes virágot a fesztiválfalu számára.

Nagy segítséget jelentett az is, hogy a fesztivált a helyszínen két héten át mintegy 60 amerikai magyar önkéntes segítette,

akik napokon keresztül, a tikkasztó hôségben a mestereink mellett állva, nyelvi tudásukkal segítették a közönséggel való

kommunikációt. Többen közülük az amerikai magyar szervezetek vezetôi és tagjai közül kerültek ki.

43

35

barn, peacock tower), the gigantic Puli sculpture to be built,

ten extra participants to be invited, as well as a team of

carpenters to be brought in to help with construction and

demolition. It provided for the printing of posters for a

cultural exhibit, the crafts tents and the wine bar; for the

production of the Family Activities Guide Book and peacock

fans with trivia questions; and for tablecloths and potted

flowers to embellish the festival village.

It was also of great help that 60 on-site festival volunteers

stood by our artisans for two weeks in the sweltering heat,

facilitating their communication with festival visitors. Many

of these dedicated and loyal volunteers came from the

ranks of the leaders and members of these organizations.

“They managed to build a veritable little Hungary under

these trees on the Mall... I was very happy for our Hungarian-

American volunteers, because our cooperation gave the

feeling of Homeland in the Heights (referring to the poem of

Gyula Illyés): – It didn’t matter where you were born, you

could stand side by side and work together, and it turned out

that Hungarians from Hungary and from the U.S. could still

get along very well.... It was good to be Hungarian there;

finally you could stand up straight and be proud of what your

country exhibited.” – Miklós Fogarasi, physician, scoutmaster,

Boston

44

36

„Egy igazi kis darab Magyarországot sikerült itt felépíteni a Mall fái alatt… Nagyon örültem az amerikai magyar önkéntesek

miatt, mert ezzel teljesen elôttünk állt a Haza a magasban (Illyés Gyula szavaival élve): – Ahol mindegy, hogy hol születtél,

egymás mellett állhattál és dolgozhattál, és kiderült, hogy jól megértheti egymást az otthoni és itteni… Jó érzés volt ott

magyarnak lenni, végre az ember kihúzta magát, és büszke volt arra, hogy az országa mit állított ki.” – Fogarasi Miklós, orvos,

cserkészparancsnok, Boston

A 17 éves bostoni önkéntes Faye Gillespie így emlékezik az élményeire: „Amerikai magyarnak lenni Washingtonban július

2. és 7. között hihetetlen élmény volt... Nagy örömömre szolgált önkénteskednem a Smithsonian Folklife Festival magyar

programjában. Fiatal életemben többször is jártam már Magyarországon, és azt hittem mindent tudok már a nemzetrôl, de

jobban nem tévedhettem volna ... Amikor július 7. elérkezett, teljes szívembôl azt kívántam, hogy legyen még egy napom

beszélgetni a kézmûvesekkel, táncosokkal, és a többi önkéntessel, akik olyan távolról utaztak és olyan keményen dolgoztak,

hogy bemutassák a magyar kultúrát Amerika legnagyobb színpadán. A fesztivál újraélesztette magyar öntudatomat; ez a

felejthetetlen hét a tanulás, és ismeretátadás ideje volt, és büszke örömmel töltött el, hogy többezer emberrel oszthattam meg

a kultúrámat.” (Forrás: Amerikai Magyar Koalícó honlapja)

45

46

37

17-year-old Faye Gillespie, a volunteer from Boston, remembers her experience: “Being a Hungarian American in

Washington, D.C. between July 2 and 7 was an incredible experience… I had the absolute pleasure of volunteering all around

the Hungarian Heritage village for the annual Smithsonian Folklife Festival. Having visited Hungary several times in my young

life, I thought I knew all there is to know about the nation, but I could not have been more mistaken. … When July 7 came, I

wished with all my heart to be able to have one more day to talk with the artisans, dancers, and other volunteers who traveled

so far and worked so hard to showcase the Hungarian culture on America’s biggest stage. The Hungarian Heritage festival

rekindled my Hungarian pride; it was an unforgettable week of learning, sharing, and basking in the glory of being able to share

my culture with hundreds and thousands of other people.” (Source: Hungarian American Coalition website)

47

38

A magyar fesztiválprogram koncepciója

Magyarországon a népzenei, néptánc és kézmûves mozgalom nemzetközi összehasonlításban is kivételesen erôteljes

és sokoldalú. Közép-Európa magyar nyelvterülete sokféle mûfajban megnyilvánuló, gazdag kifejezôkészséggel rendelkezô,

regionális, helyi és kreatív elôadói változatok stilisztikai sokaságában élô, számos történeti és etnikai hatás lenyomatát ôrzô

és ötvözô, gazdag népi kultúrával rendelkezett a legutóbbi évtizedekig. A paraszti kultúra táji változatai a késôközépkori és

kora újkori elôzményekbôl fokozatosan kialakulva a 19. században és a 20. század elsô felében élték fénykorukat, és a 20.

század folyamán a legutóbbi idôkig tart felbomlásuk, átalakulásuk folyamata.

A 19. század második felétôl a paraszti kultúra iránt egyre elmélyültebb mûvészi és tudományos figyelem fordult.

A néprajztudomány az intézményesülése óta, az eltelt mintegy 130 évben mintaszerûen adatolta, archiválta és elemezte

a fellelhetô gazdag anyagot. Ezzel párhuzamosan a népmûvészet idôrôl idôre a közérdeklôdés fókuszába is került. A népi

hagyományok felfedezésének, újraértelmezésének számos hulláma volt, amelyek egyike az 1970-es években városi

fiatalok kezdeményezésére elindult táncházmozgalom. A mozgalom sikerének egyik záloga a jelentôs értelmiségi és

kutatói irányítás volt. Bartók és Kodály országában a zenetudomány és a Martin György nevével fémjelzett tánckutatás

fontos alapját, hátterét adta annak a páratlan gyûjtômunkának, amelynek eredményeképpen amatôrök és szakemberek

együttmûködve hatalmas tárházát gyûjtötték össze és archiválták a Kárpát-medence egyes vidékein még fellelhetô élô

népzenei és néptánc kincsnek.

4948 50

39

The Concept of the Hungarian Festival Program

Hungary has a uniquely wide spectrum of activities in the revival folk crafts, folk dance and folk music scene. Until

the most recent decades, the rich folk culture of the Hungarian-speaking regions of Central Europe was expressed in a

variety of genres, abundant expressive forms, and stylistically diverse regional, local and creative performance variants

which preserved and combined a number of historical and ethnic influences. The regional variants of folk culture evolved

gradually from their late medieval and early modern antecedents, peaked in the 19th and early 20th centuries, and have

been disintegrating during the 20th century.

Folk art has been at the center of public, artistic and scholarly interest since the second part of the 19th century.

Since its institutionalization 130 years ago, ethnography has been diligently documenting, archiving and analyzing the

rich material provided by folk art. The perception, reinterpretation and representation of folk art has seen many waves.

One of the most recent revivals of interest was established by the so-called táncház (dance house) movement, an

urban grassroots youth movement that emerged in the 1970s. Several prominent intellectuals assumed leading roles in

the revival movement. In the country of Béla Bartók and Zoltán Kodály, the fields of ethnomusicology and dance study

provided a scholarly background to this folkloristic discovery, allowing amateur and professional collectors to deposit into

archives an enormous amount of field materials of folk traditions still found in a few regions of the Carpathian Basin.

The dance house movement reinvented the institution of the

village dance house in urban settings and focused on learning

free style, improvisational yet rule-bound dances to live musical

accompaniment. Young people searching for the “authentic tradition”

started re-learning the techniques and styles of dance and music from

the “last remaining” remarkable personalities of rural performers

within Hungary and among minority Hungarians in the neighboring

countries. In a way, there is a unique continuity in the transmission

of knowledge. Dance educators such as Sándor Timár and his pupils

51

42

A táncházmozgalom a falusi táncházak hagyományát városi környezetben értelmezte újra. A társadalmi közeg ugyan

megváltozott, de az eredeti táncalkalmakhoz hasonlóan a tánc lényegében megmaradt élô zenei kíséretre szabadon,

improvizatív módon, élményszerûen és szórakoztatóan, közösségben végzett kreatív tevékenységnek. Az eredeti hagyo-

mány keresése arra ösztönözte a mozgalom legjobbjait, hogy Magyarországon és a kisebbségi magyar területeken az

országhatáron kívül az utolsó még fellelhetô falusi zenész és táncos egyéniségektôl megtanulják a táncok és a zene gazdag

motívumkészletét, stilisztikai finomságait, technikáját és elôadásmódját.

Tímár Sándor és tanítványai az autentikus improvizatív tánc átadásának

különleges táncpedagógiai módszerét alakították ki, amely a hagyomány

továbbvitelének folytonosságát biztosítja. Az amatôr mozgalom által

felfedezett eleven tánc friss élménye a színpadi táncmûvészetet

is átformálta és új táncnyelvet, érzékenységet, kifejezôkészséget

teremtett. Mindennek köszönhetôen rendkívül gazdag repertoárral

és magas szintû tudással rendelkeznek a táncházmozgalom egymást

követô korosztályai.

Az élô népmûvészet határon kívüli forrásaihoz zarándoklás

egyben az addig elhallgatott kisebbségi lét élethelyzeteit is feltárta.

A táncházmozgalom mindamellett, hogy a saját tradicionális kultúra

értékeinek felismerését segítette – ugyanakkor a terepen, klubokban,

táncfesztiválokon való személyes találkozások élménye által is –

az együttélô nemzetiségek hagyományos kultúrájára is ráterelte a

figyelmet, és egy befogadó, nyitott, toleráns, más népek hagyományait

értékelô hozzáállást alakított ki, amely kezdetektôl a mozgalom sajátossága volt és maradt. A délszláv, román, bolgár,

görög, szlovák, lengyel-gorál zenei és tánchagyomány felfedezése éppúgy élményanyagát jelentette a táncházaknak és

a néptáncmozgalomnak, ahogyan a magyar, s az autentikus cigány és zsidó zenei revival is a ’80-as években a magyar

táncházmozgalom berkeibôl indult.

53

43

elaborated a unique methodology of dance instruction through which an authentic knowledge of improvised dance could

be gained. The fresh experience of improvisational dance which started as an amateur movement soon revolutionized the

concept of choreographed performances and created a new sensibility and politics of theatrical dance as well. As a result,

there is a rich repertoire and a very high standard of quality of dance and musical knowledge in the consecutive dance

house generations.

Pilgrimages made to the “sources” also revealed the realities of Hungarian minority existence in the neighboring socialist

countries. The movement, beyond raising interest in Hungarian traditional culture, was able to mediate a flexible, tolerant

attitude toward other ethnicities by the interactions that took place in the field, in the dance-clubs and at festivals. It has

successfully promoted attention to and respect for the traditional heritage of other ethnic populations within and beyond

„Magyarországnak ennél jobb

országimázst nem tudok elképzelni.”

Balatoni Mónika, Társadalmi Kapcsolatokért Felelôs Államtitkár,

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

“I cannot imagine a better

country image for Hungary.”

Mónika Balatoni, Secretary of State for Social Relations,

Ministry of Public Administration and Justice

44

Az ugyenezen korszakban megerôsödô ún. „nomád nemzedék” kézmûves-mozgalom tagjait is

az eltûnô mesterségek hagyományos tudásának megôrzése motiválta. A szocialista korszak háziipari

szövetkezeteinek a sémák szerint piacra gyártó, a népmûvészet formavilágát kiüresítô gyakorlatával

szemben a népi kultúra mélyebb, jelentéssel teli rétegeit, a természetközeli tárgyalkotás és a

hagyományos tudás komplex megôrzésének lehetôségeit kutatták. Munkájuk nyomán ma is

nélkülözhetetlen szakkönyvek jelentek meg, elindultak a kézmûves szakkörök, vásárok, kiállítások,

játszóházak, alkotótáborok, s újjáéledt több kihalófélben lévô mesterség (mint a fesztiválon is

szereplô lószôrfonás).

A kéz a kézben járó kézmûves és táncházmozgalom üdítô alternatívát kínált a korszak ideologikus, kontrolált szocialista

ifjúsági tevékenységei mellett. Az újonnan felfedezett autentikus zene erôteljes hangzása, a szabadság érzetét adó

improvizatív mozgás és alkotótevékenység öröme és a hasonló ízlésû fiatalok együttlétének közösségi élménye mind

hozzájárult ahhoz, hogy egy kritikai gondolkodású fiatal nemzedék kifejezze lázadó generációs életérzését.

A táncház növekvô népszerûségével párhuzamosan nemzetközi ismertségre is szert tett. A magyarság világban

szétszóródott csoportjai, különösen a fiatalabb generációk számára a népzene és néptánc közös nyelvezete segített a

kapcsolatépítésben, a határok lebontásában. Mindemellett Svédországtól Hollandiáig, Svájctól Argentínáig és az USA-tól

Japánig számos lelkes nemzetközi híve is toborzódott a magyar néptáncnak technikai összetettsége és improvizációs

karaktere miatt.

Több mint 40 évvel a kezdetek után, a táncházmozgalom ma egy szerteágazó, komplex és intézményesített mozgalom

számtalan zenekarral, táncházak, folk-kocsmák, nyári népmûvészeti táborok, amatôr gyermek és felnôtt néptánccsoportok

százaival, profi táncegyüttesekkel és a népzene és néptánc oktatásának különbözô szintjeivel az óvodától az egyetemi

tanszékekig.

A mindenki számára demokratikusan hozzáférhetô és közösségi élmény részeként elsajátítható mûvészi és alkotó

tevékenység segíti az egyéni kreativitásra hangsúlyt helyezô, harmonikus személyiségfejlesztést. A megôrzött hagyomány

aktív hiteles gyakorlását biztosító „táncház módszert” az UNESCO is elismerte azzal, hogy 2011-ben a követendô

gyakorlatok világregiszterébe vette fel mint a „szellemi kulturális örökség átörökítésének mintaadó magyar modelljét”.

54

45

Hungary. It was instrumental, for instance, in inspiring a more thorough exploration of Southern Slav, Romanian, Bulgarian,

Greek, Slovak, Polish-Goral musical and dance traditions, while the revival of authentic Roma and Jewish music in the

1980s has also had a start in the Hungarian dance house movement.

A similar motivation to preserve the traditional knowledge of disappearing trades has provided a boost to a flourishing

crafts revival called the “Nomadic Generation.” They explored the possibilities of preserving the deeper, meaningful layers

of folk culture, of natural object creation, and of the traditional knowledge complex that was in direct opposition to the

practice of schematic manufacturing by the socialist era home industry cooperatives. As a result of their work, books

that are still essential today were published, arts and crafts courses, fairs, exhibits, playhouses and creative camps were

established, and several trades were revived (such as the horsehair weaving seen at the festival).

The dance house and folk crafts revival provided a refreshing alternative to the mandated, ideologically controlled

socialist youth activities of the era. Through the power of the newly discovered authentic music, the liberating feeling of

improvisational movement and creativity, and the experience of a community of like-minded young people, a brand new

generation of critical thinkers was able to express their rebellious worldviews.

With the growing popularity of the dance house movement, its influence acquired international dimensions. It has

become a shared cultural language and a common denominator for ethnic communities of Hungarians living abroad,

especially for younger generations, enabling them to build better connections and break down boundaries. Furthermore,

international dance enthusiasts from Sweden to Holland, Switzerland to Argentina, the USA to Japan appreciate Hungarian

dances for their technical complexity and improvisational character.

More than 40 years after its inception, the revival is now a wide-spread, complex and institutionalized movement

encompassing numerous bands, dance houses, folk pubs, summer folk art camps, amateur children and adult dance groups,

professional dance ensembles, and various levels of folk music and dance education from kindergartens to universities.

This democratically accessible artistic and creative activity, which can be learned as part of a community experience,

encourages individual creativity and a balanced personal development. For its efforts in safeguarding the active and authentic

practice of preserved traditions, the UNESCO recognized the “dance house method” by inscribing it on its List of Intangible

Cultural Heritage of Urgent Safeguarding in 2011 as “a Hungarian model for the transmission of intangible cultural heritage.”

46

A fesztiválprogram célkitûzései és a szereplôk válogatásának szempontjai

A fenti elôzményekre alapozva a 2013-as Smithsonian Folklife Festival magyar programjának összetett célkitûzései voltak.

Egyrészt arra törekedett, hogy bemutassa a közelmúlt és a jelen magyar népmûvészeti örökségének regionális gazdagságát,

kifejezésbeli sokszínûségét a saját vidékük még élô közösségi hagyományát ôrzô kivételes tudású egyéniségek elôadásában.

Másrészt meg kívánta mutatni a széles társadalmi bázisú, 40 éves múltra visszatekintô sajátos magyar kézmûves, népzenei

és néptáncmozgalom vitalitását, egyedi módszertanát és a hagyomány értelmezésébôl fakadó erejét.

Az amerikai és a magyar kurátor rendszeres munkakapcsolata nemcsak az ismeretek cseréjére adott lehetôséget, hanem

arra is, hogy koncepcionális kérdésekben is konszenzusra jussanak. E dialógusnak köszönhetôen a Smithsonian Folklife

Center elfogadta a gondolatot, hogy ne csak helyi adatközlôk által képviselt népmûvészeti tudás jelenjen meg a fesztiválon,

hanem a hiteles tudással és sajátos módszerrel rendelkezô magyar táncházmozgalom is, amely önmagában is figyelemre

méltó és bemutatandó jelenség.

55

47

Program Objectives and Performer Selection

The goals of the Hungarian program at the 2013 Smithsonian Folklife Festival were manyfold. On the one hand, we

aimed to represent the regional diversity of Hungarian folk art through prominent individuals who are active bearers of

living traditions within their local communities. On the other hand, we sought to demonstrate the Hungarian folk craft,

folk music and folk dance movement’s vitality, unique methodology and the strength it gains from its interpretation of

tradition.

The working relationship of the American and Hungarian curators resulted not only in an exchange of ideas but also in

a concensus about conceptual issues. Thanks to their dialogue, the Smithsonian Folklife Center recognized that besides

traditional knowledge represented by local tradition bearers, the festival also needed to incorporate the Hungarian dance

house movement with its authentic knowledge and specific methodology, as a noteworthy phenomenon in itself.

The movement, which sought out original, pure folk art and showed sincere interest in both Hungarian and non-

Hungarian folk traditions, created possibilities and settings for the “rendezvous” of villagers and urbanites, elders and

youth, researchers and hobbyists, Hungarians and non-Hungarians, communities in Hungary and scattered throughout the

world. Active protagonists of this revival movement acquired their knowledge through systematic interest but in traditional

ways – learning from village elders – and thus they became the depositories and conveyors of living and authentic

knowledge and practices.

The program was designed to feature “masters” and “disciples” (the “roots” and “shoots”) side by side – the rural tradition

bearers whose traditional knowledge was organically acquired in the home, and the primarily urbanite members of the

folk art revival movement who learned this communal cultural language from the tradition bearers and who, despite

different social environments, manage to harmoniously incorporate these living traditions into their lives and pass them

on to their children.

The dance house movement provides practical solutions for reconciling the respect, love and practice of traditions with

today’s urbanized, globalized, individualistic information-driven society.

Finally, the program also wanted to provide a taste of how young creative artists find inspiration in these traditions,

reinterpreting and rethinking the folk art heritage of the Carpathian Basin.

48

Az eredeti, hiteles népmûvészet keresését zászlajára tûzô, a magyar és nem magyar népi hagyományok felé egyaránt

ôszinte érdeklôdéssel forduló táncházmozgalom a „találkozások” lehetôségét és színtereit teremtette meg falusiak és

városiak, idôsek és fiatalok, kutatók és amatôrök, magyarok és nem magyarok, magyarországiak és a világban szétszóródott

magyarok csoportjai között. Aktív fôszereplôi tudásukat szisztematikus tudásvággyal, de még hagyományos módon, a falusi

öregektôl sajátították el, s így az eleven autentikus tudás és gyakorlatok letéteményeseivé és továbbadóivá váltak.

A program a „gyökerektôl” a „hajtásokig” egymás mellett kívánta láttatni a „mestereket” és „tanítványokat”, a hagyományos

tudást még szervesen otthonról hozó adatközlôket és a tudást tôlük és nagyszüleiktôl tanuló és azt továbbvivô népmûvészeti

revival-mozgalom többnyire városi környezetbôl jövô tagjait, akik magas színvonalon sajátították el a közösnek tekintett

kulturális nyelvezetet, és a megváltozott társadalmi környezet ellenére is ellentmondás nélkül, harmonikusan képesek mai

életük kereteibe illeszteni és gyerekeiknek továbbadni a hagyományt.

A táncházmozgalom mûködôképes választ ad arra, hogy a hagyomány tisztelete, szeretete és gyakorlása hogyan hozható

összhangba mai modern globalizálódó, urbánus életvitelünkkel, és hogyan képes közösséget teremteni individualizálódó

információs társadalmunkban.

Végezetül a program ízelítôt igyekezett nyújtani abból is, hogy kreatív fiatal alkotók hogyan merítenek ma ihletet a

hagyományból, miként értelmezik, gondolják újra a Kárpát-medence népmûvészeti örökségét.

A címválasztás, Hungarian Heritage – Roots to Revival, amelynek tükörfordítása Magyar örökség – a gyökerektôl az

újjászületésig, és ami a magyar fesztiválhonlapon a Magyar örökség – sokszínû néphagyomány címmel jelent meg, is a fenti

gondolatiságot fejezi ki. (www.folklife.hu)

A fesztiválprogram szervezésekor törekedtünk arra, hogy a népmûvészet minél teljesebb spektrumát mutassuk be,

lehetôség szerint elmélyülve a történeti rétegek és regionális változatok finomságainak érzékeltetésében is. A bemutatandó

fôbb területek: a zene, tánc, kézmûvesség, pásztorkultúra, viselet és textilkultúra, építészet, gasztronómia, családi

hagyományok, gyerekjátékok, hagyományôrzô közösségek tudása, a népmûvészeti örökség kreatív továbbértelmezése és

a néprajztudomány, néprajzi filmezés, népzene- és néptánckutatás eredményei voltak. A színvonalas ismeretterjesztésre

és az interaktivitásra nagy hangsúlyt fektettünk. Élô tudást és gyakorlatokat kívántunk bemutatni, nem múzeumi kiállítást

rendeztünk, és nemcsak színpadi produkciókra fókuszáltunk. A színpadi zenei és táncprodukciók is autentikus, improvizatív,

50

élô tánc- és zenei tudáson alapultak. Az egységes megjelenést a fesztiválra kialakított igényes arculati, dizájn és építészeti

elemek, valamint installációk támogatták. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartottuk, hogy valóban hiteles képet közvetítsünk

magunkról, ne a meglévô sztereotípiákat erôsítsük, és kikerüljük a kommersz megoldások és a giccs kísértését.

„Nem múzeumi anyagot kívántunk Washingtonba hozni, hanem azt akarjuk bemutatni, hogy a népi hagyomány hogyan ivódott

be a mai kultúrába, életformába.” – Hatos Pál, Fôigazgató, Balassi Intézet

„A programról, meghívott vendégekrôl egyértelmûen elmondhatjuk, hogy színvonalas, változatos és interaktív módon mutatták

be a magyar néphagyományt, olyan módon, ami a 21. században is azonnal megfogja és magával ragadja az embert.” Anna

Boldog, önkéntes, Kôrösi Csoma Sándor ösztöndíjas

A hagyományôrzôk és a mozgalom tagjai közül kikerülô elôadók között egyaránt szerepeltek idôsek és fiatalok, ezzel

is erôsítve azt a pozitív üzenetet, hogy nemcsak az idôsek lehetnek a hagyomány letéteményesei, és a „hagyománnyal

élés” önmagában nem idejétmúlt. Ezért is volt jelentôsége annak, hogy a fesztivál résztvevôi közé bekerültek az UNESCO

Szellemi Kulturális örökség Nemzeti Listájára felkerült közösségek képviselôi.

57

51

The title, Hungarian Heritage – Roots to Revival (which appeared as Hungarian Heritage – Diverse Folk Traditions on the

festival’s Hungarian website), was the best expression of the above concept. (www.folklife.hu)

In designing the festival program, we wanted to illustrate the most complete cross-section of folk art while also

providing insight into the nuances of historical layers and regional varieties. The main aspects on display were: music,

dance, crafts, pastoral culture, dress and textile, architecture, gastronomy, family traditions, children’s games, traditional

community knowledge, the creative reinterpretation of folk art heritage, and the results of ethnography, ethnographic

film, folk music and folk dance research. Quality presentation and interaction received great emphasis. We wished to

present living knowledge and practices, not create a museum exhibit or focus solely on stage productions. Even stage

performances of music and dance were based on authentic, improvisational, living musical and dance knowledge. The

consistent appearance was supported by the sophisticated design and architectural elements and installations developed

for the festival. At the same time, it was essential that we project a truly authentic image instead of reinforcing existing

stereotypes, and that we avoid the temptations of kitsch and commercial solutions.

“It is not museum objects we wanted to bring to Washington, but to show how folk traditions are ingrained in our contemporary

culture and lifestyle.” – Pál Hatos, Director, Balassi Institute

“It is indisputable that the program and the invited guests presented Hungarian folk traditions in a high quality, diverse and

interactive way that can immediately captivate people even in the 21st century.” – Anna Boldog, volunteer, recipient of the

Kôrösi Csoma Sándor Scholarship

Among our performers were both elderly and young tradition bearers and revivalists, thus reinforcing the positive

message that it is not only elders who can be traditionalists and that keeping traditions is not outdated. It was therefore

significant that our team included representatives from the local communities that were inscribed upon the UNESCO’s

National List of Intangible Cultural Heritage.

Tradition bearers also came from regions beyond the borders of Hungary, old and young alike, often representing 2-3

generations of a family and providing living examples of the processes by which traditions get transmitted.

52

A határon túli területekrôl is érkeztek „adatközlôk,” idôsek és fiatalok egyaránt, nem egy esetben egy-egy család több

generációja, akik a maguk példáján keresztül érzékeltették a hagyomány átadásának folyamatát. A hagyományôrzôk

jelenléte egyben azt is egyértelmûvé tette, hogy a magyar népi és nemzeti kultúra egészét csak úgy lehet helytálló

módon reprezentálni, ha nemcsak az anyaországban, hanem az 1920 elôtti történeti Magyarország egykori területein,

a szomszédos országokban élô magyarok népmûvészetérôl sem felejtkezünk el. Mivel a kultúra regionális szervezôdése

mélyebb történeti gyökerekre nyúlik vissza, mint a 20. századi országhatárok, ezért hiteltelen és tudománytalan lenne úgy

a magyar népmûvészetet megjeleníteni, hogy a leghíresebb néprajzi tájainkat, például az elsôk között, már a 19. század

végén felfedezett és ma is élô népmûvészettel rendelkezô Kalotaszeget, vagy az egész táncházmozgalomnak példát és

ihletet adó mezôségi Széket kihagynánk a bemutatásból. Mindamellett, hogy az erdélyi népmûvészet sokáig megôrzött

régiessége és gazdagsága miatt is hangsúlyosan szerepelt a repertoárban, a meghívottak között legalább még egy

határontúli területrôl kívántunk szereplôket hozni, így esett a választás a szerbiai Bácskára. A fesztivál teljes repertoárjában

természetesen szerepeltek felvidéki, kárpátaljai és moldvai dallamok és táncok is, mégha aktív szereplôk meghívására

onnan nem is volt lehetôség.

A hagyományôrzô regionális és lokális közösségeket a közel 120 állandó résztvevô közül mintegy 30 fô képviselte. Ôk saját

kultúrájuk több mûfajában is otthonosan mozogtak, egyaránt táncoltak és hímeztek, viseletbe öltöztek, fôztek, énekeltek

és meséltek szokásaikról, életükrôl. A magyarországi Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Listára felkerült Kalocsa (5 fô)

58

53

The presence of these tradition bearers served to reinforce the idea that the representation

of Hungarian folk and national culture can only be correct if we do not omit minority Hungarian

cultures in regions that used to belong to Hungary before 1920, because the regional structuring

of culture has much deeper historical roots and knows no borders. It would be inauthentic

and unscholarly to present Hungarian folk culture without including some of our most famous

ethnographic landscapes – like Kalotaszeg, discovered at the end of the 19th century and to

this day supporting living folk traditions, or Szék, the inspiration and nourishing source of the

dance house movement. Though our repertoire relied strongly on the most ethnographically

archaic and prolific Transylvanian region, we still wanted to invite participants from at least one

other trans-border region, and so we chose Bácska in Serbia. And even though we could not

invite active participants from Slovakia, Carphato-Ukraine or Moldavia, the festival nonetheless

featured melodies and dances from those regions as well.

Of the 120 permanent participants, about 30 represented local and regional traditional

communities. These participants were well-versed in multiple genres: they danced and embroidered,

wore folk costumes, cooked, sang and told stories about their customs and lives. Besides

Intangible Cultural Heritage National sites Kalocsa (5 individuals) and Karcag (4 individuals), we

also featured Sárköz (2 individuals) as another compact ethnographic region in Hungary. From

the famous Transylvanian ethnographic regions in Romania, we had tradition bearers from

Gyimesközéplok – Lunca de Jos (4 individuals), Szék – Sic (3 individuals), and Méra – Mera

(6 individuals), as well as from Kishegyes – Mali Iđoš in the Serbian Bácska (2 individuals).

59

60

54

és a nagykunsági Karcag (4 fô) mellett még Sárköz (2 fô) szerepelt kompakt magyarországi

néprajzi tájként. Erdély híres magyar néprajzi tájai közül Gyimesközéplok (4 fô), a mezôségi

Szék (3 fô), és a kalotaszegi Méra (6 fô) településekrôl érkeztek hagyományôrzôk, valamint

Szerbiából a bácskai Kishegyesrôl (2 fô). Mellettük három híres még ma is mûködô erdélyi

cigánymuzsikus dinasztia egy-egy képviselôje érkezett Erdélybôl: a szászcsávási banda (Jámbor

István „Dumnezeu”), a magyarpalatkai banda (Kodoba Florin) és a kalotaszegi bánffyhunyadi

Csipás család (Varga István Bodó, „Kiscsipás”) prímásai voltak jelen, valamint a magyarszováti

idôs énekes asszony Dezsô (Kádár) Erzsi néni. Ugyanakkor a kézmûves mestereink között

is számosan a saját pátriájuk és generációk óta mesterember családjuk örökletes tudását

képviselték, mint pl. a székelyföldi, vargyasi, a 16. század óta jeles bútorfestô dinasztia tagja

(Sütô Levente), az ugyancsak székely Farkaslakáról származó fafaragó (Jakab György), a hat

generáció óta Balmazújvároson kalaposságot ûzô mester (Mihalkó Gyula).

Úgy gondoltuk, hogy a szakmailag hiteles bemutatás és értelmezés módját nem „írhatja

felül” valamiféle félreértelmezett óvatoskodó vagy külsô rosszindulatú szempont, és eltökélt

szándékunk volt, hogy kellô odafigyeléssel és korrekt adatolással megôrizzük a népmûvészeti

programunk apolitikus tisztaságát és professzionalitását. (Szerencsére a jó szakmai együtt-

mûködés eredményeképpen ezt az elvet mind a Balassi Intézet, mind a Smithsonian Folklife

Center is a magáévá tette, és a program tematikájának védelmében következetesen képviselte,

még akkor is, amikor egy-két jóindulatúnak nem nevezhetô kísérlettel kívülrôl próbáltak „fogást

találni” a programon, sikertelenül.)

A magyarokkal együttlakó nemzetiségek kultúrája közül az anyaországgal nem rendelkezô

roma és zsidó népesség tánc és zenei tradícióinak bemutatását is fontosnak tartottuk, hiszen

a velünk szomszédos országok (történelmi nemzetiségeink anyaországai) már vagy még

szerepelhetnek a Smithsonian Folklife Festival meghívottjai között. Így a rövidebb ideig

vendégmûvészkedô paszabi romazenekar, a Parno Graszt és a klezmerízû feldolgozásokat

61

55

In addition, three currently active famous Gypsy musician dynasties from Transylvania were represented by István Jámbor

Dumnezeu from Szászcsávás – Ceuaş, Florin Kodoba from Magyarpalatka – Pâlatca, and István Varga Bodó, Kiscsipás from

Bánffyhunyad – Huedin, as well as the elderly songstress Erzsi Dezsô Kádár from Magyarszovát – Suatu. At the same time,

several of our artisans also represented trades and skills transmitted through many generations within their familes, such

as furniture painter Levente Sütô of the Transylvanian Vargyas – Vârghiş, whose family trade dates back to the 16th

century, or woodcarver György Jakab of the Transylvanian Farkaslaka – Lupeni, or Gyula Mihalkó, whose hatmaking

workshop in Balmazújváros goes back six generations.

We were positive that no misinterpreted and overly cautious or even malicious considerations could overwrite our

professionally authentic presentation and interpretation methods, and we were determined that with adequate care and

proper data, we could preserve our folkloric program’s apolitical integrity and professionalism. (Fortunately, as a result of

good professional collaboration, both the Balassi Institute and the Smithsonian Folklife Center embraced this principle and

enacted it consistently in defending the program from malicious outside attempts to undermine its integrity.)

62

63

64

56

játszó Bíró Eszter zenekara mellett a három erdélyi cigányprímás rendszeresen játszott erdélyi cigány dallamokat. A Di

Naye Kapelye frontembere, az USA-ban magyar és moldvai származású szülôktôl született, de Magyarországon élô Bob

Cohen és a Moldvában és Kárpátalján szintén sokat gyûjtött Jake Schullman-Ment a szintén kárpátalji születésû Szalonna

és zenekara, valamint a kiváló klezmer prímás Gombai Tamás kíséretében északkelet-magyarországi és kelet-európai

tradícionális zsidó zenét mutatott be színpadi koncertek, és ismeretterjesztô elôadások keretében.

Az észak-amerikai magyar táncházmozgalom jeles képviselôit, gyakorló mûhelyeit és lelkes közönségét is megszólítottuk,

akik aktívan közremûködtek és több programpontban gazdagították a fesztivált. Az USA-ból és Kanadából a fesztiválcsapatnak

10 állandó szereplôje/munkatársa volt, és a fesztivál elsô három napjára szervezett Észak-Amerikai Táncháztalálkozó

programjaiba a mozgalom jeles irányítói mellett 6 táncegyüttes és egy zenekar képviseletében kb. 80 aktív résztvevô

kapcsolódott be.

A szereplôgárda összetételérôl a fent már felsoroltakon kívül még a következôket érdemes megjegyezni és ez egyben

a mûfaji súlypontokat is jelzi.

65

66

57

From the ethnic groups found in Hungary, we found it important to represent the musical traditions of Roma and

Jewish populations, as they are the only ones without a physical mother country; after all, our neighboring countries (the

homelands of other ethnic and national groups) may still be or have already been invited to participate in the Smithsonian

Folklife Festival. We had some guest performances by Roma band Parno Graszt from Paszab, while Eszter Bíró and her

band played klezmer adaptations. Besides Transylvanian Gypsy music played by the three native Transylvanian Gypsy

fiddlers, traditional Jewish melodies from Northeastern Hungary and Eastern Europe were also regularly featured by Di Naye

Kapelye frontman Bob Cohen, who was born in the U.S. to Hungarian and Moldovan parents but lives in Hungary,

Jake Shulman-Ment, who also collected extensively in Moldova and Carpatho-Ukraine, accompanied by the Carphato-

Ukrainian-born Szalonna and his band including the excellent klezmer fiddler Tamás Gombai.

We also called upon the prominent representatives and enthusiastic audiences of the North American dance house

movement, many of whom were actively involved in several programs, thus further enriching the festival. The festival

team had ten permanent participants from the U.S. and Canada, and the North American Dance House Reunion taking

place during the first three days of the festival added an additional 80 active participants in the form of six dance ensembles

and a band.

In addition to the considerations mentioned above, it is also worth noting the following about the makeup of the cast,

inasmuch as it reflects our emphasis on certain genres.

The musical team was incredibly strong but the main justification for the large headcount was the unusual amount of

work expected of each musician by performing 5 to 6 times daily. Among the permanent musicians of the festival, we had

three Transylvanian Gypsy fiddlers, fours singers (besides the songstress from Magyarszovát, we had Andrea Navratil, Réka

Juhász, Anna Csizmadia and Júlia Kubinyi from Budapest), Szalonna and his entire band, the Heveder Band with Gázsa,

Zoltán Juhász and his family, the Komló Brass Band, and students and teachers from the Ethnomusicology Department

of the Ferenc Liszt Music Academy. Solo performers included the previously mentioned Bob Cohen and Jake Shulman-

Ment, the now U.S.-based László Orbán, lead violinist for ten years at the Hungarian National State Ensemble, and Jim

Cockell, a music educator from Edmonton. Aside from guest performances by the above-mentioned Parno Graszt and

Eszter Bíró, we also had one or two concerts by the Mihály Dresch – Miklós Lukács saxophone and hammered dulcimer

58

A zenei csapat hihetetlenül erôs volt, de a nagy létszámot teljes mértékben indokolta, hogy minden egyes muzsikus

rendkívüli erôtételnek volt kitéve, naponta legalább öt-hat alkalommal léptek fel. A fesztivál állandó zenészei között tehát

ott volt 3 erdélyi cigányprímás, 4 énekes (a magyarszováti énekesasszony mellett Budapestrôl Navratil Andrea, Juhász

Réka, Csizmadia Anna és Kubinyi Júlia), teljes zenekarral Szalonna és bandája, a Heveder zenekar és Gázsa, Juhász

Zoltán és családja, a Komlói Vörös Rezes zenekar, és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Népzene Tanszakának

tanárai és növendékei. Szólóban zenekar nélkül érkezett a már említett Bob Cohen és Jake-Schulman-Ment, az Egyesült

Államokban családot alapított székely Orbán László, aki az Állami Népi Együttesnek 10 éven át volt egykoron prímása, és

az edmontoni zenetanár Jim Cockell. Egy-két koncert erejéig fellépett a már fent említett Parno Graszton és Bíró Eszter

és zenekarán kívül Dresch Mihály és Lukács Miklós szaxofon és cimbalom duója, az USA-ban turnézó Tükrös zenekar

és az amerikai magyar Életfa zenekar. (Az esti örömzenélésekbe rajtuk kívül még bekapcsolódtak más, az észak-amerikai

táncházmozgalomban muzsikáló amatôr zenészek is.)

A tánckar létszáma a 2 koreográfuson, a 3 állandó táncoktatón és a 3 Felszállott a páva televíziós tehetségkutató

versenygyôztesen kívül 24 fôt tett ki. Miután a Smithsonian Folklife Center nem dolgozik hivatásos táncegyüttesekkel,

ezért fontos szempont volt, hogy Magyarországról se egy hivatásos együttes kapjon meghívást, hanem a tánckar az

amatôr néptáncmozgalom egészét reprezentálja. A 24 táncos a Szentendre, Gödöllô, Angyalföldi Vadrózsa és Válaszút

táncegyüttesekbôl érkezett.

A kézmûves bemutatókat a hagyományôrzôket is beleszámítva 30-an tartották, és mellettük az interaktív családi

programokat 5-en vezették. A fôzésbemutatók 6 fô állandó munkájára épültek, a hagyományôrzô divatbemutatókra 2

tervezô és 5 modell utazott ki. A narratív színpad ismeretterjesztô elôadásait 8 kutató irányította, a büfé és borsátor

magyar szakmai felügyelete 5 fôn nyugvott. A szobrász 2 segéddel dolgozott, a magyar fôépítészen kívül még 2 mérnök

és egy 12 fôs ácsokból és asztalosokból álló építôcsapat gondoskodott az építészeti díszletrôl, 2 designer az arculati

elemekért és 3 webgazda a magyar honlapért felelt.

A helyszínen a fesztivált mintegy 60 amerikai magyar önkéntes, 11 Kôrösi Csoma ösztöndíjas és a New York-i Kulturális

Központ és a washingtoni Nagykövetség munkatársai segítették.

59

duo, the Tükrös Band on their U.S. tour, and the Hungarian-American

Életfa band. (Other amateur musicians active in the North American dance

house movement also joined the evening jam sessions.)

Apart from the two choreographers, three dance instructors and

three winners of The Peacock Ascends talent contest, the dance team

consisted of 24 people. Since the Smithsonian Folklife Center does not

work with professional dance ensembles, it was an important criterion

that our dance group be a representation of the entire folk dance revival

movement instead of a professional team. The 24 dancers came from the

Szentendre, Gödöllô, Angyalföldi Vadrózsa and Válaszút ensembles.

Crafts demonstrations were provided by 30 artisans, including tradition

bearers, and the interactive family activities were led by 5 experts. Cooking

demonstrations depended on the work of 6 people, and 2 designers and 5

models came to do the fashion shows. The informative presentations on

the narrative stage were coordinated by 8 scholars, while the professional

supervision of the food and wine tent was provided by 5 people. The

sculptor worked with 2 assistants, while the architectural scenery was

taken care of by the Hungarian lead-architect with the help of 2 engineers

and a crew of 12 carpenters. Two designers were responsible for the visual

design elements, and 3 webmasters hosted the Hungarian website.

On site, labor was provided by some 60 Hungarian-American

volunteers, 11 Kôrösi Csoma scholarship recipients, and the staff of the

Hungarian Cultural Center in New York and the Embassy of Hungary in

Washington, D.C.

67

68

60

Fesztivál az adatok nyelvén

Idôtartam

2013. június 26. szerda – 30. vasárnap és július 3. szerda – 7. vasárnap

A kétszer ötnapos ciklus között a szereplôknek volt két pihenônapja.

Helyszín

Washingtonban a National Mall parkja. A magyar fesztiválprogram az Amerikai Történeti Múzeum elôtti területen zajlott, a

parknak a Washington Monument közelébe nyúló végén. A magyar program esett legközelebb a múzeum mellett fölállított

ajándékbolt, a Fesztiválmarket sátrához.

Megnyitó és záróünnepség

A fesztivál ünnepélyes megnyitóját 2013. június 26-án, 11h-kor tartották a magyar program nagyszínpadán, a Danubia

Stage-en. A megnyitón a Smithsonian Folklife Center részérôl G. Wayne Clough mondott beszédet, Magyarországot

Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes és a magyar program legjelentôsebb szponzora, a Hungary Initiatives Foundation

elnöke, Fellegi Tamás képviselte, melyet a 3 program kurátorainak bevezetôje és egy-egy produkció követett ízelítôként.

A meg nyitón a Juhász család zenekar (Juhász Zoltán, Réka és Dénes) és a gyimesi hagyományôrzô táncosok léptek fel. A fesztivál

hivatalos megnyitóját követôen a magyar program összes résztvevôje bemutatkozott a színpadon egy órás mûsor keretében.

A fesztivál zárására szintén a magyar program Danubia színpadán, július 7-én, vasárnap 17:30-kor került sor.

A magyar program helyszínei

A magyar program helyszínei idôponthoz kötött programmal:

- Tánccsûr

- „Danubia” nagyszínpad

- „Hagyományok Háza” ismeretterjesztô kisszínpad

61

Festival Data

Timeframe

Wednesday, June 26 – Sunday, June 30 and Wednesday, July 3 – Sunday, July 7, 2013

With two rest days between the two cycles of 5 days each.

Location

The National Mall in Washington, D.C. The Hungarian festival program took place in front of the American History

Museum, close to the Washington Monument. It was also closest to the Festival Market tent.

Opening and Closing Ceremonies

The opening ceremony took place on June 26, 2013, at 11:00 a.m. on the Danubia Stage. Speakers included G. Wayne

Clough, Secretary of the Smithsonian Institution, Tibor Navracsics, Deputy Prime Minister of Hungary, and Tamás Fellegi,

President of the Hungary Initiatives Foundation, the most significant sponsor of the Hungarian program. Introductions by

the three program curators were followed by three short productions from each program. The Hungarian program was

represented in the opening ceremonies by the Juhász Family Ensemble (Zoltán, Réka and Dénes) and traditional dancers

from Gyimes. After the official opening ceremony, all of the Hungarian participants were introduced in an hour-long program.

The closing ceremony also took place on the Danubia Stage, at 5:30 p.m. on Sunday, July 7.

Program Locations

Locations of Hungarian programs with a set schedule:

- Dance Barn

- Danubia Stage

- Heritage House Narrative Stage

- Foodways Demonstrations (two pavilions: Karcag shepherds and Bácska kitchen)

62

69

70

64

- Fôzésbemutatók (két pavilon: karcagi pásztorok cserénye és bácskai konyha)

A magyar program helyszínei idôponthoz nem kötött programmal, folyamatos mûködéssel:

- A „Piac” a kézmûves bemutatók pavilonjaival és a parasztportával

- Játszóház: pavilon és elôtte levô térség a családi és gyerekfoglalkozásokkal

- Pávás torony

- Repülô puli – óriásszobor

- Magyarságismereti és kézmûvesipartörténeti poszterkiállítás a pavilonok oldalán

Kereskedelmi egységek:

- Budapest bisztró – a magyar program büféje

- Tokaj taverna – borsátor

A magyar programtól független kereskedelmi egység:

- Fesztiválmarket ajándékbolt

Napi nyitvatartás

- Fesztiválprogram a National Mall területén: 11:00–17:30

- Esti koncertek a Danubia nagyszínpadon: 18:00–19:00 (koncert), 19:00–20:00 (táncelôadás)

- Esti táncház a tánccsûrben: 18:00–21:30

- Magyar büfésátor: 11:00–20:00

- Fesztiválmarket: 10:00–18:00

- Kennedy Center Millenium Stage kísérôkoncertek: 18:00–19:00

A programok a nyitva tartás ideje alatt folyamatosan, szünet nélkül peregtek. Naponta 4 helyszínen, 35 (egyórás vagy

negyvenöt perces) program zajlott, tehát a tíz nap alatt 350 program futott, amelynek voltak ismétlôdô elemei. A ki-

nyomtatott mûsorfüzeten kívül a program a Smithsonian weboldalon (festival.si.edu/2013/Hungarian_Heritage/) és a

magyar honlapon (folklife.hu/hu/), valamint mobilalkalmazásokon volt elérhetô.

71

65

Locations of Hungarian programs with a flexible schedule, continuous presentations:

- Crafts Village with artisan demonstration pavilions and the homestead

- Family Activities pavilion and games yard

- Peacock Tower

- Flying Puli sculpture

- Poster exhibit on the sides of pavilions about Hungary’s natural and cultural geography and history

Commercial units:

- Budapest Bistro – Hungarian food and beverages

- Tokaj Tavern – wine bar

Commercial unit independent of the Hungarian festival program:

- Festival Marketplace

Daily Opening Hours

- Festival program on the National Mall: 11 a.m. to 5:30 p.m.

- Evening shows on the Danubia Stage: 6 p.m. to 7 p.m. (concert), 7 p.m. to 8 p.m. (dance performance)

- Evening dance house in the Dance Barn: 6 p.m. to 9:30 p.m.

- Hungarian Bistro: 11 a.m. to 8 p.m.

- Festival Marketplace: 10 a.m. to 6 p.m.

- Kennedy Center Millenium Stage concerts: 6 p.m. to 7 p.m.

Festival programs ran continuously during festival hours. There were 35 programs (45 and 60 minutes long) in 4 locations

daily, which adds up to 350 presentations in 10 days, with some repeating elements. Besides the printed program

book, the festival program was accessible on the Smithsonian website (festival.si.edu/2013/Hungarian_Heritage/), on the

Hungarian website (folklife.hu/hu/), as well as through mobile applications.

66

Építészeti és rendezvényarculat

Építészeti dekoráció

A Smithsonian Folklife Festival, mint a nevében is rejlik, mûfaját tekintve szabadtéri rendezvény, a nyári fesztiválok

minden ismert jellegzetességével. A többszázezer látogató jó része nyári szabadságának idején jut el a National Mallra,

néhány órát vagy akár egy-két napot eltöltve a helyszínen, ahol szórakozást, kikapcsolódást, élményeket keres. Sokan a

hangulatok, impressziók szintjén élik meg az eseményt, kevésbé vágynak elmélyültebb ismeretekre. A hangok, ízek, illatok,

a látvány, ugyanakkor az aktív mozgás, játékos tevékenységek és kötetlen beszélgetések nagy hatással vannak benyomásaik

kialakításában. Épp ezért a hangulatteremtésnek, a megragadó vizualitásnak rendkívüli a jelentôsége. A Smithsonian által

minden évben felkínált neutrális, fehér, karakter nélküli fémvázas mûanyagsátrak önmagukban nem teremtenek attraktív,

hívogató környezetet. A legsikeresebb korábbi fesztiválprogramok is kreatív módon igyekeztek a maguk képére formálni a

teret és mind az építészeti, mind a design megjelenésben egyedit alkottak (pl. Bhután, A Selyemút, Románia).

72

67

Architecture and Design

Architectural Embellishments

The Smithsonian Folklife Festival, as its name proclaims, is an open air event, with all that a summer festival entails. The

majority of the hundreds of thousands of visitors comes to the National Mall as part of their summer vacation, spending a

few hours or a few days, expecting entertainment, relaxation and experiences, and appreciates the festival on its primary

sensory level. Many experience the event through moods and impressions, rarely desiring in-depth information. The

sounds, tastes, smells and sights, as well as the active movement, playful activities and informal discussions are important

factors in the formation of their impressions. For this reason, spectacle, mood setting and captivating

visuals are extremely important. The Smithsonian Institution uses neutral white plastic tents with

metal frames every year, which lack character and on their own have no appeal. The most successful

festival programs have all tried to creatively alter the given space and did so through architecture and

design elements (e.g., Bhutan, Silk Road, Romania).

From the very beginning, we were convinced that what the Hungarian program needed was

a visual design that is deliberate down to its smallest detail, with powerful and immersive visuals

and micro-moods. At the same time, the temporary nature of the built structures, the modular

prefabricated lightweight construction, the scenic solutions and cost-effectiveness were all important

factors to consider.

József Siklósi, Ybl Award-winning architect was commissioned to develop the architectural design. Siklósi was a student

of Imre Makovecz and has worked with the master for 24 years; he was involved in the design of the university campus

in Piliscsaba and oversaw the building of the Hungarian pavilion at the 1992 Seville World Expo as project manager. He

is known for his organic architectural style and expert and creative approach to folk architecture. During the long pre-

festival months, Siklósi seamlessly and delicately harmonized his designs with the organizers’ ideas and specific program

needs. The structures strove to achieve aesthetic scenic solutions by balancing the spirit of organic architecture with the

proportions and forms of folk architecture.

73

68

A magyar program szervezésének a kezdetén meggyôzôdésünk volt, hogy a legapróbb részletekig végiggondolt

látványtervezésre, erôteljes, magával ragadó vizualitásra, mikro-hangulatok megteremtésére szükséges törekednünk.

Egyben az épített struktúrák ideiglenessége, a szétszedhetô, elôre legyártható könnyûszerkezet, a szcenikai megoldások

és a költségtakarékosság kívánalma is irányt szabott számunkra.

Az építészeti tervek kidolgozására Siklósi József Ybl-díjas építész kapott megbízást. Siklósi József Makovecz Imre tanít-

ványaként 24 éven át közvetlen munkatársa volt a mesternek, részt vett többek között a piliscsabai egyetemi campus

és az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonjának tervezésében, és ez utóbbinak építész projektmenedzsereként a

kivitelezését is irányította. Siklósi a Makovecz-féle organikus építészet jeles alkotója, aki értô, alkotó módon viszonyul a népi

építészeti hagyományokhoz is. Az építész a fesztivál elôkészítésének hosszú hónapjai alatt kiválóan tudott együtt gondolkodni

a szervezôbizottság tagjaival, érzékenyen és sikeresen hangolta össze az építészeti terveket a fesztivál alapkoncepciójával

és a konkrét programok igényeivel. A pavilonok esztétikus szcenikai megoldásokra törekedtek, szerencsésen ötvözték a

népi építészet arány- és formavilágát az organikus építészet szellemiségével.

74

69

The Skanzen Open Air Museum accepted responsibility for the implementation of the designs. In December 2012,

when work on these structures began, there were no guarantees of external funding yet, so the Balassi Institute, based

on the 80 million Ft festival budget, authorized only a partial implementation of the plans. Thus, the Skanzen set out

to manufacture only half of the original plans: the pavilions for crafts and foodways demonstrations, interactive family

activities, and the narrative stage. Under the supervision of Chief Architect Miklós Buzás, the high quality elements of the

ready-to-assemble structures were fabricated in the museum’s workshop and even assembled on site as a trial before

they were shipped overseas.

75

70

A tervek kivitelezését a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Skanzen vállalta. Mivel a munkálatok megindulásakor,

2012 decemberében még nem volt biztosíték külsô támogatás elnyerésére, ezért a 80 millió Ft-ra tervezett magyar

fesztivál-költségvetés alapján a Balassi Intézet az építészeti tervek részleges megvalósítására adott csak engedélyt. Ily módon

a megszületett terveknek csak a felére, a kézmûves- és fôzésbemutatóknak, játszóháznak, interaktív foglalkozásoknak

és ismeretterjesztô színpadnak helyet adó kézmûvesfalu pavilonjainak elkészítésére kapott megrendelést a Skanzen.

Buzás Miklós, a Skanzen fôépítésze felügyelete alatt a szétszedhetô és újraösszeszerelhetô épületek elemei a múzeum

mûhelyében készültek el igényes asztalosmunkával, amelyeket a tengeren való átutaztatás elôtt próbaként össze is állítottak

a múzeum területén.

A tervek számoltak azoknak a mai napig használt pavilonoknak az újrahasznosításával is, amelyeket 20 évvel ezelôtt

Makovecz Imre a Mesterségek Ünnepét szervezô Népmûvészeti Egyesületek Szövetsége számára tervezett. Ezeket a

Skanzenben felújították, és új tetôponyvákat is kaptak.

A fesztivál elôtt egy hónappal utazott ki Washingtonba a Skanzen asztaloscsapata, hogy felépítse a kézmûvesfalut.

A helyszínen lévô Skanzen építész, a Smithsonian építésszel (Robert Schneider) és a kurátorokkal egyeztetve gondoskodott

arról, hogy a fesztiválterület egyéb részleteiben is (kerítés, zenészpad, borsátor dekorációja) hiteles népi építészeti

76

71

77 78

79 80

72

megoldások jelenjenek meg. A kivitelezés utolsó díszítô szakaszába népi iparmûvész fafaragó (Jakab György, Nagy Béla),

bútorfestô (Sütô Levente) és képzett festô-restaurátor (Szakács Márton) is bekapcsolódott, akik egyébként is a fesztivál

kézmûveseinek a számát gazdagították.

A Smithsonian Folklife Center örömmel és elismeréssel üdvözölte a magyar építészeti terveket. Hangsúlyozták, hogy

évek óta ez a program állt elô a legigényesebb, legnagyvonalúbb építészeti elgondolással. Fontosnak tartották, hogy a

fesztivál évrôl évre egyedi látványossággal foglalja el a National Mall terét. Ennek az elvárásnak véleményük szerint a

magyar tervek a legmagasabb minôségi színvonalon tettek eleget.

Az építészeti tervek leghangsúlyosabb két eleme, a fesztivál fôszimbólumának számító pávás torony és a monumentális,

tizenkétszögû tánccsûr a legnagyobb sajnálatunkra nem fért bele a költségvetésünkbe, egészen az elôkészítés utolsó

szakaszáig. Fülemile Ágnes ezért 2012 novemberétôl támogatókat próbált keresni. Számos magyar szervezethez látogatott

el, rendszeres levelezést folytatott, USA-szerte elôadásokat tartott amerikai magyar konferenciákon, eseményeken, hogy

a két nagy építmény megvalósítására szponzorokat találjon. Ezzel párhuzamosan a Nagykövetség a rendezvényein és a

81

73

The plans called for the reuse of the pavilions that were designed 20 years

ago by Imre Makovecz, commissioned by the Association of Hungarian Folk

Artists and still used at the Festival of Folk Arts in Budapest. The Skanzen

restored these and re-covered them with new canvas.

The Skanzen’s team of carpenters traveled to Washington, D.C. a month before

the festival to build the crafts village. The Skanzen architect, in collaboration

with the Smithsonian Technical Director (Robert Schneider) and the curators,

made sure that all the other structural elements of the festival grounds (fence,

musician’s bench, wine bar) reflected authentic folk architectural styles. The last

phase of the decorative process involved the expertise of master woodcarvers

(György Jakab, Béla Nagy), a furniture painter (Levente Sütô) and a trained

painter-restorer (Márton Szakács), all of them festival participants.

The Smithsonian Folklife Center welcomed the Hungarian program’s

architectural plans with great appreciation. They stressed that our program had

the most ambitious and high quality architectural design in years. It is important

to them that the Smithsonian Folklife Festival create a unique spectacle on the

National Mall year after year. This expectation was met by the Hungarian plans

on the highest level possible.

Two of the most prominent elements of the architecture, the Peacock

Tower that was to become the main symbol of the festival program, and the

monumental twelve-angled Dance Barn, remained beyond our budget until

the very last phase. Ágnes Fülemile had started seeking sponsors for these

projects in November 2012. She visited numerous Hungarian organizations,

corresponded with them regularly, and presented her quest at Hungarian-

American conferences and events. At the same time, the Embassy was also 82

74

honlapján is hirdette a fesztivált, hogy támogatókat szerezzen. Az erôfeszítéseket siker koronázta, az amerikai magyar

szervezetek vezetôi nyitottan, segítôkészen álltak az ügy mellé, felismerve az esemény egyszeri, kivételes jelentôségét

nemcsak Magyarország, hanem az amerikai magyar közösség számára is.

Komoly áttörést jelentett, hogy a Lauer Edith és Maximilian Teleki vezette Hungarian American Coalition (HAC) magára

vállalta, hogy mint arra jogosult szervezet, pályázatot nyújt be a Hungary Initiatives Foundationhöz. A Fellegi Tamás

igazgatta alapítvány elsô alakuló ülésén, május 9-én 150 ezer dollárt szavazott meg, s ezzel a projekt menedzselésének a

gondja és felelôssége is a Koalíció nyakába szakadt. A Koalíció kincstárnoka, Szekeres Zsolt, Szekeres János segédletével

hatékonyan, rugalmasan és jókedélyû nyugalmát minden helyzetben megôrizve vette kezébe az ügyek intézését.

Az idô szorítása miatt sokan kételkedtek abban, hogy idôre elkészülhet a magyar program két monumentális és

statikailag legkényesebb épülete. Merész vállalkozásunkat siker koronázta, a fesztivál elôtti négy hét a torony és a tánccsûr

faelemeinek a teljes legyártására és az épületek felállítására is elegendônek bizonyult. Ezt a nem mindennapi bravúros

feladatot a pomázi Magyar Vár Alapítvány mérnök elnöke, Herpai Sándor 4 lövétei székely ácsmesterbôl álló csapatával

vállalta el. Az angolul nem beszélô és az USA terepet nem ismerô építôcsapat helyszíni munkáját és az anyagbeszerzést egy

amerikai magyar chicagói építési vállalkozó, Szilágyi Gyula segítette szakismeretével. (Hozzájuk társult még 2-3 amerikai

magyar segítô is.) A május 29-én kiérkezô csapatnak egy jó hetét az anyagrendelés és megfelelô asztalosmûhely keresése

töltötte ki. Felbecsülhetetlen támogatást jelentett Fedor Istvánnak és Erikának, az Amerikai Magyar Szövetség vezetôségi

tagjainak gondoskodó vendéglátása, akik barátként fogadták családjukba ôket és kapcsolatrendszerükkel is segítették a

munkát. Ki kell emelni a washingtoni Tart Lumber fatelep segítségét is, akiknél az elôkészítô mûhelymunka folyt, s akik

a fesztivál után is még hónapokig tárolták térítés nélkül az épületek anyagait. A tánccsûr és a torony helyszíni felállítása a

fesztivált megelôzô héten heroikus, napi 14-16 órás munkával folyt, embert nem kímélô melegben, napsütésben és magas

páratartalomban. Az építôcsapat minden elismerést megérdemel!

Valójában a tánccsûr lett a magyar program egyik fô attrakciója. A Siklósi József tervezte öntartó tetôszerkezetet

„székelyes bravúrral”, összecsavarozás nélkül oldották meg az ácsok. Az épületnek a látogatók a csodájára jártak.

A centrális, tizenkétszögü pavilon hangulata, akusztikája különleges volt, a terébe belépve közösségteremtô ereje mindenkit

magával ragadott.

75

soliciting sponsors by advertising the festival on their website and at their events. These efforts

were rewarded when leaders of Hungarian-American organizations offered their support,

recognizing the event’s exceptional importance not only for Hungary but the Hungarian-

American community as well.

A major breakthrough came when the Hungarian American Coalition, headed by Edith Lauer

and Maximilian Teleki, submitted a grant proposal to the Hungary Initiatives Foundation on

behalf of the project. The Foundation, headed by Director Tamás Fellegi, approved a grant

of $150,000 at its inaugural meeting on May 9, and so the project management fell on the

Hungarian American Coalition, under the able and effective guidance of Treasurer Zsolt Szekeres

and his brother János Szekeres.

On account of the time constraints, many doubted that the program’s two most monumental and statically delicate

structures would be finished on time. Our daring project was crowned by success: the four weeks before the festival

proved to be sufficient for fabricating the wooden components of the tower and dance barn and for erecting the

structures. This daunting task was taken on by a team of four Szekler master carpenters from Lövéte, led by engineer

Sándor Herpai, President of the Hungarian Castle Foundation in Pomáz. Gyula Szilágyi, a Hungarian-American builder

from Chicago provided valuable assistance to these experts by

taking care of the logistics on site. (They were further joined

by 2-3 Hungarian-American men.) The team arrived on May

29, and their first week was spent scouting for materials and

an appropriate workshop. Invaluable assistance was provided

by István and Erika Fedor, board members of the American

Hungarian Federation, who not only opened their home to

them but also shared their business contacts. We also must

recognize Tart Lumber of Washington, D.C. for providing the

workspace for the team for two weeks and for storing the

83

84

76

„Ha nem teszünk bele egyetlen csavart vagy szöget a Tánccsûrbe, az akkor is megáll. Csodájára jártak a helyi építészek is,

hogy egy 15 méteres fesztávú építmény elemei önmagukat tartják össze” – büszkélkedett Herpai Sándor. (MTI, június 25)

A Smithsonian Festival egyik alapgondolata, hogy a kultúrák közötti kommunikációt segítse a személyes találkozások

által, az interaktív tevékenységek sorának élményszerû megélésén keresztül. Ennek a gondolatnak megfelelôen a fesztivál

magyar programjának kiemelten legfontosabb épülete mind funkcióját, mind megjelenését illetôen a tánccsûr centrális,

8685

87 88

77

materials for months after the festival, without compensation. With heroic 14 to 16-hour workdays the week before

the festival, the team erected the dance barn and the tower on the festival grounds in grueling heat, sunshine and high

humidity. They deserve all the accolades!

In fact, the dance barn became one of the main attractions of the Hungarian program. The self-supported roof structure

was brilliantly solved in a Szekler method without the need for bolts, and was admired by all the visitors. The community-

building energy of the centrally placed twelve-angled pavilion and its unique atmosphere and acoustics captivated everyone

who entered.

“If we put no screw or nail in the dance barn, it would still stand. Local builders came to admire how the elements of a

15-meter-wide structure support themselves,” said proudly Sándor Herpai (MTI, June 25)

One of the basic concepts of the Smithsonian Festival is to enable intercultural communication through personal

encounters and a series of interactive experiences. One of the most important structures of the Hungarian program, the

centrally located dance barn reminiscent of a dry mill, served this purpose both in function and in appearance. Here, song

and dance lessons were taught all day long, followed by the evening dance house until closing. From this “heartbeat” of

the Hungarian program, one could constantly hear music and stomping. Its 12 open sides provided an inviting view, and

visitors could approach it from all directions and join the “circle” at any time. It became the most communal, most inclusive

space of the Hungarian festival village.

The tower, unlike the dance barn, had no functional role other than to attract attention as a highly visible architectural

symbol. The stringent regulations of the Smithsonian and the National Park Service did not make it possible to lay the

foundation below ground, thus the original plans had to be modified to brace the structure against the wind with surface

weights. Even so, the tower’s 46-foot-high roof that playfully repeated the festival peacock logo (sort of a Hungarian

paraphrase of the repeating semi-circular roof structure of the Chrysler Building in New York City) became the tallest

structure on the National Mall. By regulation, any structure of such height located between the Capitol and the Washington

Monument had to receive a beacon to alert helicopters.

78

szárazmalomra emlékeztetô épülete volt. Itt folyt az egész napos ének- és tánctanítás, programzárásig az esti táncházak.

Innen, mint a magyar program folyton „dobogó szívébôl”, folyamatosan hallatszott a zene, a táncdobogás. A tizenkét

oldaláról nyitott épületre hívogató rálátás nyílt, a látogatók a szélrózsa minden irányából megközelíthették, bármikor

beállhattak a „körbe”. Ez lett a magyar fesztiválterület legközösségibb, legbefogadóbb tere.

A toronynak funkcionális szerepe a tánccsûrrel ellentétben nem volt, de magasba törô, messzirôl látható építészeti

szimbólumként irányította magára a figyelmet. A Smithsonian és a National Mallt gondozó parkôrség szigorú elôírásai nem

tették lehetôvé a talajfelszín alatti alapozást, ezért a szélerô ellenében a súlyokkal történô felszíni kitámasztás az alapépítmény

megváltoztatását kívánta az eredeti tervekhez képest. Így is a fesztivál-logó pávamotívumát játékosan ismétlô toronytetô

(egyfajta magyaros parafrázisa a New York-i Chrysler torony félkör motívumot ismétlô tetômegoldásának) a maga 14 méteres

csúcsával a legmagasabb pont volt a Mall gyepén. A szabályok szerint a Capitolium és a Washington emlékmû obeliszkje közötti

területen az ilyen magas építményre jelzôlámpát kell elhelyezni, hogy az éjszakai órákban a helikoptereket figyelmeztesse.

A tánccsûr és a torony közvetlenül a metró Smithsonian megállójánál helyezkedett el, az utasok az aluljáróból kilépve

rögtön ezeket pillantották meg. Volt alkalmunk az elôkészületek és a fesztivál napjai során a meglepetés és elismerés

reakcióit leolvasni az emberekrôl. Kedves momentum volt belehallgatni a beszélgetésekbe, hogy az épületeket és a magyar

program logóját látva hogyan kezdtek az emberek önkéntelenül is kutatni az emlékeik között: ki járt már Budapesten, kinek

van magyar ismerôse, ki evett már magyar ételt? Valójában a program így hosszabb ideig a beszélgetések tárgya volt, mint

az a két hét, amíg a fesztiválprogram folyt.

„Ami a legnagyobb benyomást keltette, azok a fa épületek, az építészet idén. Gyönyörûek, mi nem is vagyunk magyarok,

csak erre jártunk és ez felkeltette az érdeklôdésünket.” – ismeretlen látogató

„Tetszik, ahogy integrálták a magyar mûvészetet és építészetet a fa épületekben, nem emlékszem, hogy ez tavaly így lett

volna.” – Smithsonian látogatói felmérés

„A kedvenc emlékem a fesztiválról? ... A skótok, és, hm, azt kell mondjam, hogy a magyarok. Épp ott vannak ôk is. Azaz

úgy érzem egyenrangúak velük, sôt akár túl is szárnyalták ôket, azzal az erôfeszítéssel, amit a magyarok ebbe belefektettek.

Ez lenyûgözô...” – Smithsonian látogatói felmérés

79

The dance barn and the tower were located directly by

the Smithsonian metro stop, allowing passengers to see

them immediately upon exiting the metro. We observed

their initial reactions of surprise and appreciation before

and during the festival. It was lovely to listen in on their

conversations and hear how the sight of the structures and

the Hungarian program’s logo made them spontaneously

search their memories: who visited Budapest, who has

Hungarian ancestors, who ate Hungarian food… Indeed, the

program was a topic of discussions for much longer than the

two weeks of the festival.

“What really impressed us is the wooden structures, all the architecture this year. I think it’s really beautiful, we are actually

not Hungarian, we were just walking by and got excited about seeing it.” – anonymous visitor

“I love the way they’ve integrated the Hungarian art and architecture with the wooden structures that I don’t remember being

quite so prominent last time.” – Smithsonian visitor survey

“My favorite memory of past festivals? ... the Scots that came, and uh, I’d have to say the Hungarian one. It is right up there

with it. Well, I think it’s equal to and may have surpassed it just in the effort that the Hungarian folks have put into this. I mean,

it’s really stunning...” – Smithsonian visitor survey

Demolition of the festival village took place in the six days following the festival. By regulation, the National Mall has

to be cleared in this time, and all materials end up in dumpsters unless someone claims them. This would have been the

fate of the Hungarian structures, too.

The Balassi Institute and the Hungarian American Coalition donated the structures to the Hungarian Scout Association

in Exteris. The buildings were reassembled at their camp in Fillmore, New York, where they will bring joy to hundreds

89

80

A fesztiválterület bontására a fesztivál utáni hat napban került sor. Az elôírások szerint a National Mall gyepérôl mindent

el kell idôben takarítani, és a bontott anyagok, ha nincs gazdájuk, konténerbe kerülve a szeméttelepeken végzik. Ez lett

volna a sorsa a magyar fesztiválfalu építményeinek is.

Az elôzetes megbeszélések alapján az elbontott épületeket mind a Balassi Intézet, mind a Hungarian American Coalition

a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek ajándékozta. Az épületek a Cserkészszövetség New York állambeli, Fillmore-ban

található cserkésztáborában kaptak elhelyezést, és születtek új életre, hogy mostantól évrôl-évre ott táborozó gyerekek

százainak kínáljanak örömet. Az épületeket ugyanaz a székely ácscsapat bontotta, csomagolta és építette föl október folyamán

Fillmore-ban, mint amelyik Washingtonban is dolgozott. Lendvai-Lintner Imrének és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség

vezetôségének döntése komoly elkötelezettséget kívánt, mert a szállításnak és az újjáépítésnek a jelentôs költségeit a

Cserkészszövetségnek kellett fedeznie. A Cserkészszövetségnek köszönhetôen nemcsak a fillmore-i tábor kapott értékes

új épületeket, hanem egyúttal a fesztiválnak is maradandó emléket állítottak. (A fesztivál egyik építménye, a karcagiak

szállása, Poznan Béla református püspök kérésére majd Ligonierban (Pennsylvania), a református egyház öregotthonában,

a Bethlen Otthon parkjában kap a késôbbiekben elhelyezést.)

90

91

81

of children year after year. The buildings were dismantled, packaged, and reassembled in Fillmore in October 2013 by

the same Sekler team that worked on them in Washington, D.C. The decision to accept the buildings required serious

commitment from Imre Lendvai-Lintner and the leadership of the Scout Association, as the considerable costs of the

transportation and reassembly fell on the Scout Association. Not only did the Scout Association outfit their Fillmore

campsite with valuable new buildings, they also created a permanent memorial to the festival. (Another festival structure,

the pavilion of the Karcag shepherds, will be relocated to Bethlen Communities in Ligonier, Pennsylvania, a retirement

community of the Hungarian Reformed Church, upon the request of Bishop Béla Poznan.)

92

93

82

Rendezvényarculat

Az építészeti díszlet és az arculatdesign fôbb elemei összhangban voltak egymással. A design feladatokat magas

színvonalon megoldó Kaszta Dénes (Arkas Design) és az építész, valamint a kurátor szorosan együtt dolgozott, hogy

megtalálják azt a közös nevezôt, fômotívumot, amely mind grafikailag, mind térben kibontva különbözô kontextusokban

megállja a helyét mint a fesztivál fô szimbóluma, és gondolatisága is erôsíti a fesztivál üzenetét.

Egy 1930-as években készült archív fotón megörökített kalotaszegi ház faragott pávás deszkaoromzatának (cifrabokor-

szarufájának) mintázata adta az ihletô ötletet. Ugyanez a pávaoromzat recens gyûjtésfotókon is látható, de a páva mint

a kalotaszegi népmûvészet jellegzetes motívuma hímzésen, gyöngyszövésen is elôfordul. Ennek az oromzatmotívumnak

a közvetlen újraértelmezésébôl született a nagy hirdetôtáblákon, posztereken, kiadványokon, webfelületeken látható

fesztivál-logó, a kiterjesztett farktollú páva stilizált, dekoratív alakja. Ezt a motívumot alkalmazta az építész is a fesztiválterület

különbözô térbeli pontjain, a pávás torony sisakján, a háromosztatú, félig nyitott parasztház és a fôzôbemutató pavilonjának

94

95

96

83

Design

The major elements of the architectural scenery and visual design were

coordinated. All design work was done on a very high level by Dénes Kaszta

(Arkas Design), who collaborated closely with the architect and the curator to

come up with a common denominator, a key motif that would work in different

contexts as the festival’s main symbol both graphically and dimensionally while

also reinforcing the festival’s message.

The inspiration came from a 1930s archival photo of the carved wooden

peacock façade of a house in Kalotaszeg. The same peacock façade can be seen

in recent fieldwork photos, but the peacock as a characteristic folk motif of

Kalotaszeg appears on embroidery and beadwork as well. The festival logo was

developed from a direct reinterpretation of this façade motif and used on signs,

posters, publications and web surfaces. The architect also utilized this motif in

various spots of the festival grounds: the roof of the peacock tower, the façade

of the farmhouse and the foodways demonstration hut. The decorative peacock

eyes on the column headings referenced the main symbol of the festival. The

peacock’s fanned tail feathers are represented, in a more abstract form, in the

semi-circular yurt-like structures used by the Karcag shepherds and for family

activities, as well as the ribbing of the narrative stage backdrop reminiscent of

the open wings of a bird. The most direct application of the peacock motif

appeared in the stage backdrop for the main Danubia Stage, which was designed

by Smithsonian designer Josué Castilleja based on Dénes Kaszta’s original

sketches. It is worth noting that the Kalotaszeg motif served as a particularly

vibrant background for the authentic costumes of the traditional dancers from

Kalotaszeg and Méra.

97

98

99

84

oromzatán. A tánccsûr oszlopainak fejezetén a pávaszem motívum utalt a fôszimbólumra. A pávamadár sugarasan

kiterjesztett faroktollának bordázata jelent meg átvittebb formában a két félköríves jurtaszerû szárnyék (a karcagiak

tanyája és a gyerekfoglakoztató) fabordázatában és az ismeretterjesztô színpad kiterjesztett szárnyú madárra emlékeztetô

háttérdíszletén. Legközvetlenebb felhasználása a felnagyított pávamotívumnak a Danubia nagyszínpad háttérdíszletén volt

látható, amelyet Kaszta Dénes elômunkálatai alapján a Smithsonian designere, Josué Castilleja tervezett. A kalotaszegi

esztétikumú motívum elôtt különleges élénkséggel éltek a kalotaszegi, mérai adatközlô táncosok eredeti népviseletei.

A páva motívum jelentése

A magyar népmûvészetben a páva szimbólumnak gazdag jelentés-

tartalma van. Egyrészt mint a szabadító madár, az égi világosság, a nap

madara jelenik meg, ezért is kerülhetett fel házoromzatokra lényegében

napszimbólumként, másrészt a tisztaság, szerelem, örök hûség szim-

bóluma, s ilyen jelentéssel balladákban, népdalokban és a menyasszony

kelengyéjének szôttes és hímzett motívumai között is közkedvelt volt.

A Fölszállott a páva-szövegtípusú rab- és katonadalok a magyar népzene

pentatón ôsrétegéhez tartoznak, de a rabszabadító pávát Ady Endre verse

tette igazán halhatatlan szabadságszimbólummá a magyar kultúrtörténetben.

Az 1969-tôl induló Repülj páva televíziós népzenei versenyek (1973,

1977, 1981, 1983) hatására szerte az országban pávakörök alakultak.

A pávamozgalom az 1972-tôl induló táncházmozgalom elôtt és mellett

a helyi hagyományôrzésre irányította a figyelmet. Nem véletlenül

alapozott erre az elôzmények által megerôsített páva fogalomra, mint a

népzenei hagyományôrzés jelképére az MTVA és a Hagyományok Háza

2012-ben indított és nagy népszerûséggel sugárzott Fölszállott a páva

vetélkedôje is.

100

85

The Meaning of the Peacock Motif

The peacock symbol has rich connotations in Hungarian folk art. On the one hand, it appears as the bird of freedom,

bird of celestial light, bird of the Sun, which explains its use as a Sun symbol on the façade of houses. On the other hand,

it is a symbol of purity, love and eternal loyalty, and as such it appears in ballads, folk songs, as well as the embroidered

or woven details of a bride’s dowry. Songs of prisoners and soldiers about the peacock as liberator belong to the most

ancient pentatonic layer of Hungarian folk music, but the symbol of the peacock as a redeemer of prisoners was truly

immortalized in Hungarian cultural history through a poem by Endre Ady.

A televised folk music contest called Fly, Peacock, started in 1969 (1973, 1977, 1981, 1983), influenced the establishment

of “peacock clubs” all around the country. The peacock movement also directed attention to local tradition-keeping

efforts that took place prior to and contemporarily with the dance house movement launched in 1972. Thus, it is not a

coincidence that this peacock theme, a symbol of folk music traditions, formed the basic concept of the highly popular

televised contest The Peacock Ascended, re-launched by MTVA and the Hungarian Heritage House in 2012.

101

102

86

„Fölszállott a páva”

Az MTVA szponzorálásában a televízió az elsô Fölszállott a páva verseny gyôztesei közül a fesztivál tánccsoportjával

egyébként is kiutazó Berecz István és a Liszt Ferenc Zeneakadémia Népzene Tanszaka által kiküldött Csizmadia Anna

mellé még öt másik nyertest is kiutaztatott egy televíziós forgatóstáb kíséretében. (Iván Róbert, Kubinyi Júlia, Majer Tamás,

Markó Fruzsina, Patonai Bátor). Ezáltal a fesztivál elsô hetében minden nap volt egy egy órás „pávás” elôadás. A pávások

fesztiválélményeit a forgatócsoport egy dokumentumfilmben örökítette meg, amelynek elsô vetítésére 2013. augusztus

20-án került sor.

103 104 105

87

“The Peacock Ascended”

Besides István Berecz, already a member of the festival dance ensemble, and Anna Csizmadia, sent by the Ethnomusicology

Department of the Ferenc Liszt Music Academy, MTVA sponsored five other The Peacock Ascended contest winners to

participate in the festival (Róbert Iván, Júlia Kubinyi, Tamás Majer, Fruzsina Markó, Bátor Patonai), accompanied by a TV

crew. Thus, during the first week of the festival, there was an hour-long Peacock performance every day. The TV crew

documented the experiences of the Peacock winners in a film that premiered on August 20, 2013.

„Az, hogy Magyarország Washington leglátogatottabb

helyén jelenik meg és a Smithsonian Intézet

nagyrabecsülését fejezi ki a magyar kultúra és

hagyományok iránt, szimbólum értékû.”

Jim Deutsch, Kurátor, Smithsonian Center for Folklife

“Hungary’s presence at the most visited place

in Washington and the Smithsonian’s appreciation of

Hungarian culture and traditions have

a symbolic significance.”

James Deutsch, Curator, Smithsonian Center for Folklife

88

Poszterkiállítás Magyarországról

A Smithsonian Folklife Festival tematikus súlypontja és mûfaji korlátai adottak. A magyar szervezôknek kezdettôl fogva

fejtörést okozott, hogy miként lehetne az alapvetôen a népmûvészeti örökségre koncentráló fesztiválprogram mellett

és kapcsán történelemrôl, kultúráról és a jelenkori Magyarországról többlet háttérismeretekkel szolgálni, így segítve

Magyarország árnyaltabb megismerését.

Hagyományos kiállítási módszereket alkalmazni nem lehetett, ezért maradtak az építmények rendelkezésre álló szabad

felületei, illetve a webfelület és mobiltelefonos alkalmazások. A fesztiválterületen többféle posztertípust alkalmaztunk.

Ezek még alaposabb olvasás nélkül is könnyen dekódolható vizuális üzenetként tágították a Magyarországról formálódó

képet a látogatókban. A fesztiválterületen rendszeresített standard, keretes álló poszterek, amelyeket a Smithsonian

Folklife Center használ, szorosan a programhoz kapcsolódó néprajzi ismereteket népszerûsítettek. A Turizmus ZRT és

a NESZ 2m x 3m-es óriásplakátokat küldött, amelyen a mai Magyarország legszebb tájai, városai, várai és hungarikumok

szerepeltek, amelyekbôl 12 db-ot függesztettünk ki az épületeink hátára. A borsátor dekorációjához az Agrármarketing

Centrum bocsátott rendelkezésünkre fotóanyagot, amit plakátokon használtunk.

Örvendetesen sokan olvasták azt a 9 plakátból álló országismereti sorozatot, amelyen a képek mellett szöveges tartalom

is szerepelt Magyarország természeti, kulturális és történelmi sajátosságairól, valamint azt a kismesterségeket bemutató 22

posztert, amelyek a mesterek pavilonjait díszítették.

Kaszta Dénes tervezte a magyar program saját ki ad-

ványait: a kézmûvesterület molinóit, a borsátor dekorá-

cióját, a Játszó ház foglalkoztató füzetét és pávás legyezôjét,

valamint a magyar honlap arculatát. A magyarságismereti

poszterkiállítás molinóit a New York-i Boskowitz Oszkár

tervezte, a fesztivál központi programfüzetét, tanulmány-

kötetét és a helyszínen látható keménylapra nyomtatott

plakátokat a Smithsonian designer csapat készítette Josué

Castilleja irányításával.

106

89

Poster Exhibit about Hungary

The thematic focus and genre limitations of the Smithsonian Folklife Festival are given. The Hungarian organizers were

concerned about how to infuse a primarily folk heritage festival with some background information about Hungarian

history, culture and current-day situation, thus providing a more nuanced picture of the country.

Traditional exhibition methods were not feasible, but what was avaible were the outside walls of the buildings and the website

and mobile applications. The several types of posters we used on the festival grounds served as easily decoded visual messages

about Hungary. Standard framed posters regularly utilized by the Smithsonian Folklife Center addressed specific folkloristic

information directly relevant to the program. 12 giant (6’ x 9’) posters showing Hungary’s finest landscapes, towns, castles

and unique products, provided by the Hungarian Tourism PLC and the Association of Hungarian Folk Artists, were mounted

on the sides of our structures. Photos for the posters in our Tokaj Tavern were provided by the Agricultural Marketing Center.

A great number of visitors stopped to read the series of 9 posters which conveyed information about Hungary’s natural,

cultural and historical features, as well as the 22 signs that introduced our artisans.

Dénes Kaszta designed the printed material of the Hungarian program: the artisans’ posters, the tavern decorations,

the Family Activities Guide Book and the peacock fan, as well as the Hungarian website imagery. The photoposters about

Hungary’s regions were designed by Oszkar Boskowitz of New York. The festival guide, program book, vinyl banners and

PVC poster boards were designed by Josué Castilleja’s team at the Smithsonian.

107

108

90

110

111

109

91

114

112

113

92

A „repülo puli”

A magyar fesztiválterület egyik hívogató attrakciója az építészeti díszletek mellett Szôke Gábor Miklós impozáns méretû,

4,5 m magas, 7 m hosszú puliszobra volt. A néhány éve diplomázott tehetséges mûvész, fiatal kora ellenére már komoly

sikereket ért el nemcsak Magyarországon, hanem egyre több helyen a nagyvilágban deszkalapokból összecsavarozott

állatalakos kültéri plasztikáival.

A szobrász két hét alatt, a helyszínen készítette el alkotását. Gábornak és két segédjének a „fegyvere” egy elektromos

csavarozó volt. A szobor kb. 2 köbméter 20-30 cm x 12 cm x 2 cm-es deszkalapokból készült. A fesztivál elôtt egy

héttel megkezdett munka a fesztivál elsô hetében a nézôk szeme láttára óráról órára, performance-szerûen alakult.

115

116

117

118

93

The Flying Puli

Besides the architectural scenery, one of the biggest attractions of the Hungarian festival area was the impressive

14-foot tall and 23-foot long scuplture of a Puli dog by Gábor Miklós Szôke. The talented young artist, despite his tender

age, has already achieved great success not only in Hungary but throughout the world with his zoomorphic outdoor

sculptures made of wooden sheets bolted together.

The sculptor made his work of art on site in two weeks. The only tool Gábor and his two assistants used was an electric

screwdriver. The sculpture was made of 20 cubic feet of 8-inch x 2-inch lumber bolted together in layers. Started a week

before the festival, the statue took shape, hour by hour, during the first week of the festival in front of the visitors – a

performance in its own right. The statue grew little by little with each layer of slats. The sculptor, quite fittingly, calls himself

a statue-breeder.

The organizers’ goal was to have a typical Hungarian dog breed allude to Hungary, the Hungarian countryside and

pastoral culture, but do it with the expressive means of contemporary art, speaking to people of today yet without the

temptations of nostalgic faux-romanticism. The concept of the statue fit well within the ideology of Smithsonian festivals

because, on the one hand, the “work in progress” allowed visitors to observe the technical process and interact with the

artist, and on the other hand, the unique method developed by Gábor Miklós Szôke emphasizes recycling and using waste

materials to create value.

119

120

96

Az egymáshoz erôsítgetett lécekbôl szinte rétegenként „hízott”, növekedett a szobor. A szobrász találóan a növendék

állatok tartására utalva kedves humorral „szobornevelônek” nevezi magát.

A szervezôk célja az volt, hogy egy jellegzetes magyar állatfajta idézze meg Magyarország, a magyar vidék és pásztorkultúra

képét, de mindezt a kortárs mûvészet kifejezôeszközeivel, nosztalgikus álromantika kísértése nélkül, a ma emberéhez

szólóan. A szobor gondolata a Smithsonian fesztiválok gondolatiságába az alkotás közérthetôségén túl amiatt is beleillett,

mert egyrészt „a folyamatában alakítás” a technikai megoldások megfigyelésére, interakcióra adott lehetôséget a látogatók

és a mûvész között, másrészt Szôke Gábor Miklós mûvészi indulásában és az általa kifejlesztett egyedi módszerben az

újrahasznosítás, a hulladék anyagok felhasználásával történô értékteremtés gondolata is motivációt jelentett.

A meglepetés erejével ható, kreatívan játékos szobor kicsik és nagyok kedvence lett, a fesztivál népszerû „fotó pontja” volt,

a látogatók sokszázezer fényképen örökítették meg.

„Egy felejthetetlen modern óriás puli szobor” – Catherine Raveia, Examiner, July 6, 2013

„Szellemes, azonnal felismerhetô volt, és jó hátteret adott a csoportképeknek.” – Claudette Pall Warner, Magyar News

Online, 2014 március, 75. kiadvány

„Az egész két hét alatt, míg Gábor pulija a Smithsonian metró állomás közelében volt, lehetetlen volt egy hivatalos képet

csinálnom anélkül, hogy egy gyerek, személy, vagy csoport ott ne ficánkolt volna a közelében, nevetve, mosolyogva, kommentálva,

és természetesen mindig fényképezve.” – Kurz Péter János, a Magyar Amerikai Koalició vezetôségi tagja

„Tagjaink közül jópáran láthatták ezt a szobrot,” irja a Puli News of Puli Club of America, Vol 61, No. 4, August 2013,

leközölve a Repülô Puli fényképét egy Gianni nevû valódi puli társaságában.

PoPville D.C.-környéki Blog: „A pulival és a komondorral a magyaroknak vannak a földkerekség legjobb kutyái”

A szobor megvalósulása május közepén vált csak biztossá, a Hungary Initiatives Foundation és a magyar szervezetek

adománya révén. Sajnos a fesztivált követôen a szobrot nem lehetett a tervezett helyére, a Nagykövetség kertjéig

elszállíttatni, mert a teherautó platóval megnövelt magassága miatt a villanyvezetékeket leszaggatta volna, így végül a

szobor szétvágását rendelték el.

97

The surprising, creatively playful statue became the favorite of children and adults alike, and this central “photo op” of the

festival was immortalized in hundreds of thousands of photos.

“An unforgettable gigantic modern sculpture of a Hungarian Puli dog” – Catherine Raveia, Examiner, July 6, 2013

“It was whimsical, immediately identifiable, and quite a backdrop for group photos.” – Claudette Pall Warner, Magyar News

Online, March 2014, Issue 75

“During its entire two-plus week presence near the Smithsonian Metro Station, I found it impossible to take an official portrait

without some child, person, or group frolicking close-by, laughing, smiling, commenting and, of course, always taking pictures at

Gábor’s Puli.” – Péter János Kurz, member of the board of directors, Hungarian American Coalition

“Several of our members had a chance to view this sculpture,” writes the Puli News of Puli Club of America, Vol 61, No. 4,

August 2013, publishing a photo of the Flying Puli with a real puli named Gianni.

“Between the Puli and the Komondor, Hungarians have the best dogs on the planet!” PoPville D.C.’s Neighborhood Blog

The sculpture was approved around mid-May, thanks to the grant from HIF and the Hungarian-American organizations.

Unfortunately, it could not be transported to its intended destination in the front yard of the Embassy of Hungary after the

festival because of height restrictions en route, so it had to be demolished.

122

98

A fobb helyszínek programtípusai

P i a C , a m e S T e r S é g b e m u T a T ó k S z í n h e l y e

A nyári rekkenô hôség miatt a National Mall parkjának fátlan középsô sávjában a Smithsonian szervezôk az árnyékot

adó nagysátrakat szokták elhelyezni, míg a fesztiválterület szélsô, fákkal tagolt árnyékos területe pedig hagyományosan a

mesterségbemutatók, interaktív foglalkozások, fôzésbemutatók, családi foglalkozások helyszíne. Ez a látogatók és szereplôk

személyes találkozásának, kötetlenebb ismerkedéseinek a színtere, a legszínesebb, vásári forgatagra emlékeztetô része

a fesztiválterületnek, amelyet az amerikai kurátor javaslatára piacnak neveztünk el, mert a szó azon kevés magyar szavak

közé tartozik, amely idegen nyelven is konnotációkat idéz (piazza). Ide, a „Piac”-nak nevezett fás, bekerített részre

kerültek egymás közelébe a kézmûvesek pavilonjai, a parasztporta, a játszóház, a „Hagyományok Házának” keresztelt

ismeretterjesztô, ún. Narratív színpad és a fôzésbemutató konyhája és szabadtéri bográcsa.

A magyar kézmûveshagyományok megôrzését célzó mozgalom a táncházakkal egyidôben, azzal karöltve indult.

A magyarországi mozgalom erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az évente megrendezett budavári Mesterségek Ünnepe,

így a szervezôk inkább a bôség zavarával küszködtek. A fesztiválra kiutaztatott 30 mestert a Mesterségek Ünnepét szervezô

123

124

125

99

Main Program Types

C r a f T S D e m o n S T r a T i o n S i n T h e P i a C

In the scorching heat, the center open plot of the National Mall usually houses large tents that provide shade while the

tree-lined, shaded side plots accomodate crafts pavilions, interactive activities, foodways demonstrations and children’s

activities. This area, where participants and visitors can have personal and informal encounters, is often the most colorful

and popular, like a busy marketplace. Upon the suggestion of the American curator, we named the area “Piac,” because

this is a rare Hungarian word that has similar connotations in other languages, too (piazza). This tree covered, fenced

“Piac” was home to the artisans’ pavilions, the Homestead, the Family Activities pavilion, the “Heritage House” Narrative

Stage and the Foodways Demonstration’s kitchen and open-air cauldron.

The traditional crafts revival movement started concurrently with the dance house movement in Hungary, and there is

no better proof of its strength than the annual Festival of Folk Arts held at Buda Castle, providing our organizers abundant

choices. The 30 crafts masters participating in the Smithsonian Folklife Festival were nominated by the Association of

Hungarian Folk Artists – organizers of the Festival of Folk Arts – and many of them hold the national title of Master of Folk

Art. An imporant consideration was that they possess authentic knowledge, thus many were the last representatives of

trade knowledge passed down through generations. But we also strove to represent special Hungarian crafts traditions

as well. The activities were centered around three main topics: pastoral traditions, clothing, and dwelling. The crafts

workshops and the posters exhibited on their walls introduced the history of each craft along with the craftsman’s personal

history. (The poster texts were written by associates of the Hungarian Academy of Sciences’ Institute of Ethnology, using

their own fieldwork photos as well as photos from the Museum of Ethnography.)

Surrounding the narrative stage were eight traditional crafts pavilions. These structures, which are owned by the

Association of Hungarian Folk Artists and were designed by Imre Makovecz, have long been used at the Festival of Folk

Arts in Budapest. With some modifications and recombinations, they became home to our interactive crafts demonstration

workshops. In the left portion of the area, on the side of the shepherds from Karcag, crafts closely related to pastoral

activites were featured. Bernadett Czefernekné Tenk from Veszprém demonstrated the rare and detailed craft of horsehair

100

Népmûvészeti Egyesületek Szövetsége jelölte, többen közülük a Népmûvészet Mestere cím birtokosai voltak. Fontos

szempont volt, hogy autentikus tudás birtokában legyenek, többen generációk óta öröklôdô mesterségbeli tudás utolsó

képviselôi voltak. Mindamellett sajátos magyar kézmûves hagyományok bemutatására is törekedtünk. A tevékenységeket

három fôbb téma köré csoportosítottuk: pásztorhagyományok, öltözködés és hajlék. A mesterek látványmûhelye

és a mögöttük kifüggesztett poszterek a mesterség múltját, valamint a jelenlévô mester saját történetét mutatták be.

(A poszterek szövegét az MTA BTK Néprajztudományi Intézet munkatársai írták, saját gyûjtésfotóikon kívül a Néprajzi

Múzeum fotóit használták föl.)

A Piac területének középsô részén az ún. Narratív színpad körül állítottuk föl nyolc hagyományos mesterség vásári

„standjait”. A Mesterségek Ünnepén használt, a Népmûvészeti Egyesület tulajdonában lévô, egykor Makovecz Imre

által tervezett, csúcsos, szétszedhetô pavilonokat némileg átalakítva és egybefûzve látványmûhelyeket és interaktív

mesterségbemutatók színhelyeit alakítottuk ki. A terület bal felén a karcagi pásztorok

hajléka felôli oldalon a pásztorélettel szorosabban összefüggô mesterségek kaptak

helyet. A lószôrfonás, ékszerkészítés aprólékos ritka tudományát egy veszprémi

mester, Czefernekné Tenk Bernadett, a szaru-és csontfaragást a Pro Cultura Díjas

kaposvári mester, Gosztonyi Zoltán képviselte. A nyergesmesterséget, a nagy múltú és

honfoglaláskori leletekbôl is ismert magyar módra való vagy tiszafüredi nyeregkészítés

történeti és néprajzi hagyományát Szakács Márton festô-restaurátor mutatta be.

A szíjgyártás, a lószerszámkészítés fogásaiba az enyingi Fodor házaspár avatta be a

látogatókat. A rézmûvesség titkait az utolsó magyarországi mûködô mestertôl, Konyári

Sándortól lehetett ellesni. A posztókalaposságról a generációk óta kalaposmûhelyt

vezetô dinasztia leszármazottja, a balmazújvárosi Népmûvészet Mestere, Mihalkó

Gyula és felesége, Erzsike mesélt.

A kör másik felén, a parasztház felôli oldalon többek között a textilkultúrával és

ház életével kapcsolatos tevékenységek kaptak helyet. Tóth Ildikó a Magyarország

utolsó kékfestô mûhelyét 1906 óta Gyôrben mûködtetô család tudását és szerszámait

126

101

braiding and jewelry making, while Pro Cultura Award-winner Zoltán Gosztonyi from

Kaposvár demonstrated bone and horn carving. The uniquely Hungarian methods of saddle

making were represented through painter and restoration expert Márton Szakács, while

the Fodor family from Enying presented the craft of saddlery and harnesses. A descendant

of a hatmaking dynasty, Master of Folk Art from Balmazújváros Gyula Mihalkó and his wife

Erzsike talked about the process of making felt hats.

Crafts associated with clothing and life in the house were placed on the other side of the

circle, closer to the farmhouse. The processes and tools of blue-dying were demonstrated

here by Ildikó Tóth, whose family has operated a blue-dying workshop in Gyôr since 1906.

Zsuzsa Csuporné Angyal represented gingerbread making as well as the correlated beeswax

candle making in all their meticulous details, from carving the molds to baking the cookies.

Éva Székely exhibited her skills in straw, mat and basket weaving, while instrument maker

Tibor Gáts showed off his zithers and percussive cellos (gardons).

The Homestead

Women’s crafts, especially activities associated with textiles and clothing, were exhibited in the farmhouse. Each of the

three rooms in the semi-open, stage-like structure with a porch, as well as the adjacent “barns,” housed tradition bearers

from regions famous for their folk arts. Multifaceted presentations facilitated a deeper understanding of these traditions:

besides the domestic crafts, the women also demonstrated costumes, customs and foodways, participated in discussions

on the narrative stage, and danced on the main stage or in the dance barn.

In the first room, five women from Kalocsa, many of them Masters of Folk Art, demonstrated painting, drawing, and

hand and machine embroidery, and even dressed visitors in those outfits. Kalocsa was recently added to the National List

of Intangible Cultural Heritage for its folk art traditions, which are considered symbolic of Hungarian folk arts both within

and beyond Hungary.

127

102

ismertette meg az érdeklôdôkkel. A szalma-, gyékény- és kosárfonás fogásait Székely Éva, a mézeskalácsosság és az

azzal párban járó, a méhviaszt felhasználó gyertyaöntés teljes munkamûveletét Csuporné Angyal Zsuzsa mutatta be a

mézeskalács ütôfák faragásától, a kerámiaformák készítésétôl a tészta gyúrásáig és sütéséig. A hangszerkészítô, többszörös

népmûvészet mestere, Gáts Tibor citerákat és ütôgardont hozott.

A parasztporta

A parasztház a nôi munkák, azon belül is elsôsorban a textil- és viseletkultúrával kapcsolatos tevékenységek helyszíne

volt. A tornácos, félig nyitott, színpadszerû háromosztatú építmény szobáiba, valamint a ház mögötti „pajtába” egy-egy

népmûvészetérôl híres tájegység hagyományôrzôi költöztek be. E tájak tradícióinak mélyebb megismerését szolgálta a

sokoldalú bemutatás: a házban végzett kézmûves foglalkozásokon kívül az asszonyok viselet-, szokás- és fôzésbemutatókat

is tartottak, tematikus beszélgetéseken vettek részt a narratív színpadon, táncoltak a nagyszínpadon vagy a tánccsûrben.

128

103

129 130 131

132 133 134

135 136 137

104

Az elsô szobában 5 asszony Kalocsáról – többen közülük Népmûvészet Mesterei – a pingálás, mintaírás, kézi és gépi hímzés

fogásait szemléltették és öltöztették be az arra vállalkozókat. A népmûvészeti hagyományairól híres Kalocsa a közelmúltban került

fel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Listájára, belföldön és külföldön a magyar népmûvészet szimbólumaként tekintenek rá.

A középsô szobában a hagyományôrzésérôl híres erdélyi, mezôségi református magyar közösségbôl, Székrôl, a

tánc házmozgalom zarándokhelyérôl egy nagymama, anya és lánya mutatta be a gyapjúfeldolgozást, a gyapjúszövést, a

varrottas és a rozmaringkoszorú készítését. A szövôszék otthonról, Székrôl érkezett, a család tulajdonában van, és mind

a mai napig használják. A hétköznapokon is viseletben járó nagymama, Zsoldos Istvánné Serestély Zsuzsi néni készíti

Széken a menyasszonyok rozmaringkoszorúját és a vôlegények bokrétáját friss zöld rozmaringágakból. A Serestély család

a hagyományokat tudatos figyelemmel ôrzi, Zsuzsi édesapja, Serestély Pista bácsi híres népdalénekes volt, aki a 70-es

években a Megéneklünk Románia országos népdaléneklési versenyt is megnyerte, férje Zsoldos István pedig kiváló táncos.

A viseletet még a 17 éves unoka is szívesen ölti magára.

138

139

105

In the middle room, a grandmother, mother and daughter team from the Transylvanian community of Szék demonstrated

wool processing, weaving and embroidery, as well as making rosemary wreaths. The Reformed Presbyterian Hungarian

community of Szék is famous for the longevity of its genuine cultural traditions. The Serestély family’s own loom, which is still

being used on a daily basis, was brought to the festival all the way from Szék, where Grandma Zsuzsi, who to this day dresses

traditionally, makes fresh rosemary wreaths for brides and posies for grooms. The Serestély family is very conscious about

keeping traditions: Zsuzsi’s father was a famous folk singer who won a national folk song contest of Romania in the 1970s,

her husband is an excellent dancer, and even her 17-year-old granddaughter gladly puts on folk costumes.

Regional linen weaving, fringe knotting and beading was demontsrated in the last room of

the farmhouse by two master artisans from Sárköz, the Zsiga Király award-winner Jánosné

Minorits from Decs, and Master of Folk Art Ágnes Komjáthi from Szekszárd.

In the barn behind the farmhouse, another Transylvanian region was on dispaly: Kalotaszeg.

The Tôtszegi, Muszka and Pálfi families from Méra were busy making loom-beaded decorations

that adorn the local costumes and displayed the famous embroidered textiles typical for the

region. Tekla Tôtszegi is not only a member of an eminent family but also a professor of

ethnography at the University of Cluj, as well as a museologist at the Ethnographic Museum

140 141

142

106

A parasztház utolsó szobájában két kézmûves mester Sárközbôl, a Király Zsiga Díjas decsi Minorits Jánosné és a

szekszárdi Népmûvészet Mestere Komjáthi Ágnes a vászonszövést, rojtkötést, gyöngyfûzést mutatták be.

A parasztház mögötti fészerben még egy erdélyi táj, Kalotaszeg mutatkozott be. A Mérából érkezô asszonyok, a

Tôtszegi, a Muszka és a Pálfi család tagjai a kalotaszegi viselet darabjait ékesítô gyöngyszövést és a híres kalotaszegi varrottas

készítését mutatták be. Tôtszegi Kelemen Tekla nemcsak egy nagy tekintélyû „elsô” család tagja, hanem a kolozsvári

egyetem néprajzkutató professzora és a kolozsvári néprajzi múzeum muzeológusa, aki a doktori disszertációját a mérai

népviseletbôl írta. Kivételes szaktudását nemcsak a mesterségbemutatókon, hanem a narratív színpad ismeretterjesztô

elôadásain is élvezhette a hallgatóság. Férjének, Tôtszegi Andrásnak úttörô szerepe volt abban, hogy a falu fiataljai nem

felejtették el táncaikat, sôt, a táncházmozgalom is a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején tôle tanulta a mérai táncrendet

és a kalotaszegi legényest. Muszka György és felesége Ilonka is híres táncosok, akik a kalotaszegi táncok oktatásának

nagykövetei nemcsak Magyarországon, hanem szerte a nagyvilágban.

Az udvart körülölelô három másik fészerben a ház építésével és díszítésével kapcsolatos férfi munkák jelentek meg.

A kalotaszegiek melletti térben rendezett be egy szobát saját és testvére festett bútoraival Sütô Levente, a 16. század óta

folyamatosan mûködô híres székely vargyasi bútorfestô dinasztia tagja, Népmûvészet Mestere. (Családjának történetét ifj.

Kós Károly néprajzkutató írta meg könyvben.) A fafaragás zalai hagyományát a Király Zsiga Díjas mester, Nagy Béla képviselte,

143 144 145

107

of Cluj. She wrote her dissertation on the folk costume of Méra, sharing therefore her professional skills not only at the

craft demonstrations but also through presentations on the narrative stage. Her husband András Tôtszegi had a pivotal

role in making sure that the village’s younger generations did not forget their dances; in fact, the dance house movement

learned the Méra dance order and the Kalotaszeg lads’ dances from him. Similarly, György Muszka and his wife Ilonka are

well-known dancers and ambassadors of Kalotaszeg dance instruction in Hungary and around the world.

The remaining three barns surrounding the yard featured domestic crafts dominated by males. In the space adjacent to

the artisans from Kalotaszeg, Master of Folk Art Levente Sütô, a member of the famous furniture-making dynasty from the

Transylvanian Szekler community of Vargyas furnished a room with pieces that he made and painted by hand. (The story

of his artisan family dating back to the 16th century was immortalized in a book by ethnographer Károly Kós Jr.) Traditional

wood carving from Zala was represented by the Zsiga Király award-winner Béla Nagy, while Szekler woodcarver and

sculptor György Jakab from Farkaslaka worked on traditional carved grave markers (dedicated to the János Hunyadi

Scout Troupe in Chicago). György Jakab is descended from the family of famed author Áron Tamási and learned about

wood sculpture from the sculptor Jenô Szervátiusz, among others. Árpád Román, a civil engineer from the Skanzen,

demonstrated vernacular architecture techniques like hedge weaving and adobe oven building.

146

147

108

míg a farkaslaki székely fafaragó és szobrász Jakab György egy kopjafán dolgozott (a chicagoi Hunyadi János cserkészcsapatnak

dedikálva). Jakab György, a híres író, Tamási Áron rokonságából származik és a szobrászatot többek között Szervátiusz Jenôtôl

tanulta. Román Árpád a Skanzen építômérnöke a népi építészeti technikákat, a sövényfonást és kemencerakást illusztrálta.

„A fesztivál bemutatta azt a kifinomult mûvészetet, amit magyarországi látogatásaim alatt nem volt alkalmam megtapasztalni.

Ahogy múltak az órák, egyre inkább lenyûgözött, milyen viccesek, vendégszeretôk, nagytudásúak és valóban tehetségesek ezek

a férfiak és nôk.” – Faye Gillespie, önkéntes

”Beszélhetett az ember a maguk mesterségéhez kiválóan értô, tisztességes és munkájukat becsülô, arra büszke emberekkel. ...

Nagyszerû karakterek voltak itt, a citerás Tibor, a kékfestô Ildikó, a kopjafa-faragó Gyuri, az ostorával csettintô Béla, a sárközi

vagy a széki asszonyok, a huncut kalapos ember, mind remek egyéniségek voltak. Okos volt párba rakni ôket a tolmácsolókkal,

akiknek egyike-másika szinte annyira beleélte magát a mesélésbe, mintha a saját portékáját árulta volna.” – Fogarasi Miklós,

orvos, cserkészparancsnok, Boston

148

149

109

“The festival showcased a refined artistry that my visits to Hungary did not. As the hours passed, I became more and more impressed

with how funny, hospitable, professional, and truly talented the men and women were.” – Faye Gillespie, volunteer

“One could talk with honest, decent people who are highly competent and proud of their work. ... There were great characters

here, like the zither-maker Tibor, the blue-dyer Ildikó, the carver Gyuri, the whip-snapping Béla, the women from Sárköz or Szék,

the mischievous hatmaker – they were all remarkable individuals. It was smart to pair them with their interpreters; some of them

got so engrossed in their storytelling as if they were selling their own wares.” – Miklós Fogarasi, physician, scoutmaster, Boston

150

110

„Júniusban és júliusban a közösségünk összegyûlt,

hogy egy ritka és kivételes eseménynek legyünk részesei,

amikor a Smithsonian Folklife Festival Magyarországot

mutatta be…

A nyári viharok és hôség ellenére a tömeg özönlött.

Az esemény lehetôséget adott nekünk arra,

hogy a magyar közösségen túlnyúlóan egy sokkal nagyobb

körben tudjuk megszólítani a publikumot,

hogy Magyarország szépségét, kultúráját, történetét

megoszthassuk velük…

A rendkívüli sikere a fesztiválnak a valaha volt

legeredményesebb együttmûködésnek köszönhetô

a Balassi Intézet, Magyarország Nagykövetsége és

(amerikai-magyar) közösségünk között.”

Andrea Lauer Rice, az Amerikai Magyar Koalíció alelnöke

(Itt-Ott Kalendárium 2014, Magyar Baráti Közösség, Ann Arbor MI, 128-129)

111

“In June and July our community came together to

participate in a rare and remarkable event

when Hungary was the featured country at the annual

Smithsonian Folklife Festival…

In spite of summer storms and heat, the crowds poured in.

This allowed us to reach far beyond the Hungarian

community to share the beauty, culture and

history of Hungary…

The extraordinary success of the Festival came about

as a result of the most effective collaboration between

the Balassi Institute, the Embassy of Hungary,

and our community.”

Andrea Lauer Rice, Vice President, Hungarian American Coalition

(Here and There Calendar 2014, Hungarian Communion of Friends, Ann Arbor, MI, pp. 128-129)

112

J á T S z ó h á z

Az elôzô fesztiválokból leszûrhetô tapasztalatok alapján nagy hangsúlyt igyekeztünk helyezni arra, hogy a látogatók

lehetôleg minél több tevékenységbe kapcsolódhassanak be aktívan és ne csak passzív kivülállóként szemléljék a történéseket.

Az egész napi táncoktatás, a napi kétszeri énektanítás is ezt a célt szolgálta, s a kézmûvesmesterek és hagyományôrzôk

mindegyike felkészült a látogatók foglalkoztatására, kíváncsiságuk kielégítésére. Mindemellett a családosokra és gyerekekre

helyeztük a legtöbb figyelmet, tudván, hogy a kiváló múzeumpedagógiai ötletekhez szokott amerikai családok nyitott

érdeklôdéssel próbálnak ki új dolgokat, szívesen és önfeledten játszanak együtt szülôk és gyerekek.

151

113

f a m i l y a C T i v i T i e S

Based on experiences from previous years, we made sure that visitors had plenty of activities to engage in instead of being

outside observers. For this purpose, we had dance instructions all day long and song workshops twice a day, and all artisans were

prepared to actively engage visitors and satisfy their curiosity. Being aware that American families are accustomed to excellent

museum education and are open to trying new things, most of our efforts were directed at these families with children.

In the semicircular structure of the Family Activities, programs were organized and directed by Piroska Nagy, a teacher

from the American School is Pesthidegkút. Piroska grew up in the United States, got her folklore degree in Budapest, and

152

114

A parasztporta udvarán egy félköríves jurtaszerû szárnyékában kapott helyet a játszóház. Programját Nagy Piroska, a

pesthidegkúti amerikai iskola tanára állította össze. Piroska az USA-ban nôtt föl, Budapesten néprajz diplomát szerzett,

s az 1980-as évek óta Magyarországon él. Nagy gyakorlattal rendelkezik a néprajz és a kézmûvesség oktatásában.

Ô állította össze a gyerekfoglalkoztató füzet és pávás legyezô anyagát, készítette elô a foglalkozások jó részét, amelyben

egyetemista lánya, Nagy Sándor Zsuzsa is önkéntesként segítette. A foglalkoztató füzet egy meseszerû történet keretei

között elvezette a gyerekekeket a kézmûvesekhez, ahol egy-egy feladat megoldása után a legyezô egy-egy tollát kapták

jutalmul. Minden egyes tollra egy-egy kuriózum került Magyarországról. A kinyitott legyezô 12 tolla összerakva a fesztivál

pávás logóját rajzolta ki. A játszóházban dolgozott még egy békési Népmûvészet Mestere, Barcsay Andrea, aki egész nap

fáradhatatlanul népi hajviseleteket font, amely igen népszerû volt a lányok között. Egy salomvári kézmûvespedagógus,

Nagyari Katalin gyékény-, szalma- és csuhétárgyakat készített a gyerekekkel. Molnár József múzeumpedagógus, a Skanzen

gyakorlott játékmestere pedig elhozta a szentendrei Szabadtéri Múzeum eszközös népi játékait, amit örömmel próbálgattak

gyerekek és felnôttek egyaránt. Számosan a látogatók közül kiemelték, hogy a játszóház a korábbi fesztiválok gyakorlatát

felülmúlóan sikeres volt.

153

154

155

115

has resided in Hungary since the 1980s. As an experienced

teacher of ethnography and traditional crafts, she designed

the educational material for the Family Activities Guide Book

and the peacock fan, and selected most of the activities,

assisted by her daughter Zsuzsa. The Family Activities Guide

Book takes children on a fairy tale adventure that leads them

from one artisan to the next, receiving a peacock feather at

each station as a reward for a task well done. Each feather

contained an interesting fact about Hungary on its back. When

all 12 feathers were put together, the festival’s peacock logo

became visible on the front of the fan. Another Master of Folk Art, Andrea Barcsay from Békés,

braided girls’ hair into traditional Hungarian patterns all day long, making her station one of

the most popular among the children. Katalin Nagyari, a crafts educator from Salomvár, made

bulrush, straw and cornhusk objects with the children. And experienced museum educator

József Molnár brought traditional toys from the Skanzen’s collections, which children and adults

equally enjoyed. Many visitors noted that the children’s activities area was far more successful

than in previous years.

“What I noticed is that families enjoy playing together, they are very open and accept assistance,

and they try almost all of our toys. And they don’t give up easily: they keep trying until they succeed,

and they love it.” – József Molnár, gamemaster, Skanzen

“Every visitor was enthusiastic about our programs and presentations, they asked questions, tried

their hands at crafts, and entertained themselves with children’s folk games for hours – big and

small alike. It was such a joy to see that even in this supposedly disinterested, computer game

and Internet-dependent society, there are still many people who are open and interested, and

156

157

116

„Azt figyeltem meg, hogy a családok nagyon szívesen játszanak együtt, nagyon nyitottak, szívesen fogadják a segítséget, és

szinte minden játékunkat kipróbálják. És nem adják fel könnyen: addig próbálkoznak, amíg nem sikerül és nagyon élvezik.”

– Molnár József, a Skanzen játékmestere.

„Minden látogató érdeklôdve fogadta a programokat és az elôadásokat, rengeteget kérdeztek, kipróbálták a kézmûves

lehetôségeket, órákig szórakoztatták magukat kicsik és nagyok egyaránt a népi gyermekjátékokkal. Öröm volt a saját bôrömön

megtapasztalni és megélni, hogy ebben az állítólag egyre érdektelenebb, csak számítógépes játékokkal és internettel kielégíthetô

társadalomban mégis még mennyi nyitott, érdeklôdô ember van, és hogy még az amerikaiak is milyen könnyen és hosszú idôre

megfoghatóak és leköthetôek a magyar népi hagyományok és kultúra interaktív bemutatásával.” – Boldog Anna, önkéntes

158

159

160

117

that even Americans can be easily captivated – and for extended periods – with the interactive presentation of Hungarian folk

customs and culture.” – Anna Boldog, volunteer

Smithsonian visitor survey: “What was your favorite thing that you’ve done or participated in at the festival today?”

“We did over in Hungary, with the kids. They liked all the toys, all the stilts and loop games and things like that. ... They’ve

never seen anything like some of the stuff in Hungary.”

“So, yeah, pretty much the family activities have been really engaging for the kids. The kids are learning about the Hungarian

culture.”

“I’m enjoying the atmosphere. It’s nice family oriented. Some of the other festivals I’ve been to, they don’t seem too inclusive.

This one, it’s a lot more open. It seems like a good mix for the city.”

161

162

163

118

Smithsonian látogatói felmérés: „ Melyik tevékenység volt ma a legkedveltebb a fesztiválon?”

„A magyaroknál, a gyerekek nagyon élvezték a játékokat, a gólyalábakat és hurok játékokat, mindent... Sosem láttak még ilyen

dolgokat, mint ezek a magyar játékok.”

„Hát igen, tulajdonképpen a játszóház nagyon lekötötte a gyerekeket. Így tanulnak a magyar kultúráról.”

„Én nagyon élvezem az atmoszférát. Szép az, hogy családi beállítottságú. Más fesztiválok nem voltak ennyire befogadóak. Ez,

ez sokkal nyitottabb. Jó ez a városnak.”

165

164

119 166

120

h a g y o m á n y o k h á z a – i S m e r e T T e r J e S z T ô k i S S z í n P a D

A Danubia színpaddal átellenben, a kézmûves „piac” közepén, egy köralakú sátor

árnyékában 11:00 és 17:30 között naponta kilenc negyvenöt perces ismeretterjesztô

beszélgetés és kamaraelôadás zajlott. A színpadnak a magyar szervezôk által felkért

koordinátora Mary Taylor (antropológus, New York University) volt. A magyarul jól

tudó és a doktori munkáját a magyar táncházmozgalomról író kutatót angolul

beszélô magyar szakemberek segítették, Cseh Fruzsina, Kiss Réka, Mészáros Csaba

néprajzkutatók és Richter Pál zenekutató személyében, akiket az MTA Bölcsészet-

tudományi Kutatóközpont utaztatott a fesztiválra. A jelenlévô szakértôk közül

Diószegi László, Fülemile Ágnes, Juhász Zoltán és Tari János is rendszeresen

bekapcsolódótt a narratív színpad munkájába.

Az elôadásokat, beszélgetéseket, portrémûsorokat színesítendô az egyes

témák illusztrálására gyakran megfordultak a színpadon a muzsikusok, táncosok,

hagyományôrzôk, kézmûvesek és meghívott vendégek.

Sikerült elérni – ugyan nem kis küzdelem árán –, hogy a Folklife Center megadja az

engedélyt egy kültéri monitor használatára is, amelynek segítségével a beszélgetések

hátterében térképek, néprajzi fotók, dokumentumfilm-részletek vetítésével bôvítettük

az ismeretátadás eszköztárát. (A kültéri képernyô a Hungarian American Coalition

adománya volt.)

A teljesség igénye nélkül felvillantva a 10 nap során elhangzott témákat, többek

között portrébeszélgetések hangzottak el a kézmûvesekkel mesterségük fortélyairól.

A hagyományôrzôk bemutatták saját vidékük, településük kultúráját, közösségét, szokásait,

amelyet gyakran muzsikusok kíséretében és táncosokkal illusztráltak. Elôadássorozatban

mutattuk be a jellegzetes magyar népi hangszereket, a magyar vokális és instrumentális

népzene és a magyar néptánckincs történeti, mûfaji, stiláris és regionális rétegeit.

167

168

169

121

h e r i T a g e h o u S e – n a r r a T i v e S T a g e

Across from the Danubia Stage, under the shade of a circular tent in the center of

the Crafts Village, nine 45-minute presentations took place every day between 11

a.m. and 5:30 p.m. The moderator of the narrative stage was NYU anthropologist

Mary Taylor. Taylor, who speaks fluent Hungarian and has written her dissertation

about the Hungarian dance house movement, was assisted by subject experts as

presenters from the Hungarian Academy of Sciences: ethnographers Fruzsina Cseh,

Réka Kiss and Csaba Mészáros, and ethnomusicologist Pál Richter. From among the

experts present, László Diószegi, Ágnes Fülemile, Zoltán Juhász and János Tari had

also regularly contributed to the work of the Narrative Stage.

Certain topics of the presentations, discussions and crafts demonstrations on

the narrative stage were illustrated through performances by musicians, dancers,

tradition bearers, artisans, subject experts and other invited guests.

Eventually, after some negotiations, the Folklife Center gave us permission to use

an outdoor screen (donated by the Hungarian American Coalition), which enabled

us to use maps, ethnographic photos, and documentary shorts as a backdrop to the

presentations.

Among the many topics covered in the course of the 10 days were artisans

discussing the tricks of their trade and tradition bearers demonstrating cultural

practices from their regions or communities, sometimes accompanied by musicians

or dancers. In a series of presentations, typical Hungarian folk instruments, as well as

the various genres and historical, stylistic and regional layers of Hungarian vocal and

instrumental music and folk dance were introduced.

170

171

172

122

„Nagyszerû kezdés volt ez a két program, a furulyák és dudák és a

család aki ezt csinálja, meg a fiatal hölgy aki az apjával énekel, remek

volt. Nagyon jók voltak. Az egészet nagyon élveztem. Sokat tanultam

a dudákról.” – Smithsonian látogatói felmérés

Beszéltünk a népdalgyûjtés élményérôl, a paszabi roma

muzsikusok közösségérôl, az erdélyi prímások muzsikus-

dinasztiáiról, a tradicionális zsidó zene kutatásának lehetôségeirôl.

Vendégségbe hívtuk a Veszélyeztetett nyelvek programról a tuvai

zenészeket, hogy Juhász Zoltánnal zenei párbeszédben fedezzék

fel a két nép zenei hagyatékának hasonlóságait. Beszélgettünk a népmûvész mesterek és tanítványaik kapcsolatáról, a

hagyomány apáról-fiúra örökítésének kérdéseirôl családok példáján, pl. a muzsikus Juhász család, a New Jersey-i Magyar

család, a kalotaszegi, mérai Tôtszegi és Muszka család vagy a karcagi pásztor Csontos család részvételével. Bemutattuk

a sárközi, kalocsai, kalotaszegi, széki viseletet. Beszéltünk a lakodalmi szokásokról a széki koszorúkészítô asszonnyal, a

bácskai Kishegyes magyar közösségérôl. Kerekasztal beszélgetéseken vitattuk meg a magyarországi és amerikai népzene

és néptáncmozgalom jelentôségét neves mozgalmi emberek, közösségi vezetôk, szakemberek részvételével és mutattuk

be az amerikai magyar táncélet aktív mûhelyeit.

„A magyar részek kiválóak voltak. Szórakoztató és oktató egyben.” Yelp.com blog a Smithsonian Folklife Festiválról, Katelin K.,

Silver Spring, 2013. Augusztus 25

A magyar programon süketnéma jelbeszédet fordító tolmács így emlékezik: „A kedvencem a magyar kultúráról szóló rész

volt ... az elôadók nagy tudással rendelkeztek, és magas szakmai színvonalon szervezték meg az egészet.”

173

123

“Great start with two programs at the Hungarian section, including the one with the flutes and bagpipes and the family that

does that and the young woman that sings with her father, just terrific. They were really good. I enjoyed that a whole lot.

I learned more about bagpipes.” – Smithsonian visitor survey

Discussions also encompassed topics like collecting folk songs, the community of Roma musicians in Paszab, musical

dynasties of Transylvanian Roma fiddlers, or researching traditional Jewish music. Tuvan musicians from the Endangered

Languages program were invited to join Zoltán Juhász to discover, through a musical dialogue, similarities in the musical

heritage of the two nations. The relationship of folk artist and apprentice was addressed, and the practice of the

transmission of tradition from father to son was illustrated through the examples of families like the Juhász musical clan,

the Magyar family from New Jersey, the Tôtszegi family from Kalotaszeg and the Muszka family from Méra, or the Csontos

shepherding family from Karcag. Folk costumes from Sárköz, Kalocsa, Kalotaszeg and Szék were shown. We talked about

wedding traditions with the woman from Szék who makes wedding headdresses, and about the Hungarian community in

Kishegyes in the Serbian Bácska region. In roundtable discussions, community leaders, activists and experts debated the

significance of the folk music and folk dance movement in Hungary and America and informed the audience of the most

active hubs of the Hungarian-American dance scene.

“The sections dedicated to Hungarian were great. It was fun and

educational.” – Yelp.com blog on the Smithsonian Folklife Festival,

Katelin K., Silver Spring, 08-25-2013

The sign language interpreter reminisces: “Well, my favorite was

actually the segment on the Hungarian culture... the people had so

much knowledge, and it was organized in quite the professional way.”

174

124

f ô z é S b e m u T a T ó k

A fôzésbemutatók helyét térben, funkcióban és épülettípusban is kifejezve, látványosan két részre osztottuk:

a szabadtéri bográcsos és a konyha zárt terében tûzhelyen vagy kemencében készülô ételek specializált konyhatechnikai

eljárásai szerint.

A szabadtûzön fôtt és sült ételek többnyire a férfitársadalom különleges csoportjaihoz (pásztor, halász, stb.) és

alkalmaihoz kötôdnek. A félköralakú, jurtaszerû héjazat, a „cserény” alatt karcagi juhászok, a Csontos család négy tagja

(id. Csontos György, Csontos Györgyné Zsuzsa asszony és felnôtt fiaik, György és Péter) mutatták be a pásztorkultúra

eszközeit, tanyai életmódjukat. Naphosszat meséltek otthonról hozott tárgyaik és ifj. Csontos György készítette bútoraik

között, és legfôképpen a hét minden napján más-más pásztorételt, gulyást, pörköltet, slambucot fôztek alföldi típusú

bográcsukban. Legfôbb attrakciójuk a birkapörkölt volt. A karcagi nagykunok mai leszármazottjai a mai napig keleti módra,

az egész birkatestet a fejétôl a körméig belefôzik a bográcsba. A karcagi birkafôzés közösségi hagyománya felkerült a

Szellemi Kulturális Örökség nemzeti listájára. A Csontos család nem egyszer volt a karcagi birkafôzô versenyek gyôztese.

Munka közben itt is, mint otthon – Gyuri bácsi szavaival élve – gyakran elénekeltek „egy pár már-már feledésbe merülô

pásztornótát, elôdeink tiszteletére.” A Csontos család múltjáról Gyuri bácsi így vallott: „Karcagon ôseim, Édesapám,

Nagybátyám, Nagyapám nemzedékekre visszamenôleg juhászok voltak. Nagyapám híres számadó juhász volt, Gombos

Imre könyvet is írt róla Éjfél vitéz címû elbeszélésében... A feleségem szintén pásztor családban született. Az ô Édesapja

csikós volt Karcag határában, a bengecsegi részen ôrizte a ménest... A gének hívó szava mindig azt sugallta, nekünk ott a

helyünk a pusztán. Az elsô adandó lehetôséget megragadva kiköltöztünk a Hortobágy szélére.”

A karcagiak „tanyája” mellett a bemutató konyhán a legidôsebb fesztiválrésztvevô, kishegyesi Kollár (Toldi) Ilonka

néni a híres bácskai konyha lakodalmi és ünnepi fogásainak, hús- és tészta ételeinek elkészítését mutatta be

fáradhatatlanul, kifogyhatatlan jókedvvel. Társa és segítôje, egy bácskai hentesmester fia, Utasi Péter „Pepe” volt

(a fesztiválcsapat mókamestere), aki kiváló dél-alföldi húsos ételek, többek között a kolbászhússal töltött lángos készítését

mutatta be. Ilonka néni a Népmûvészet Mestere, nemcsak a hímestojás festéséhez ért, hanem mûvésze a kelt tészták,

kalácsok, fánk és pogácsa készítésének. Ilonka néni és Pepe azt is bemutatta, hogyan lehet baracklekvárt fôzni, uborkát

kovászolni, nyújtottak tésztát metéltnek és csigatésztának.

125

f o o D W a y S D e m o n S T r a T i o n S

The two foodways demonstration stages were distinguished not only spatially but also functionally and architecturally:

an outdoor, open-fire pit for cauldron cooking, and an indoor kitchen for foods that require stove or oven cooking

techniques.

Open-fire cooking is mostly connected with certain male occupations (shepherding, fishing, etc.) and occasions. In

a semi-circular, yurt-like pavilion, four members of the shepherding Csontos clan (György Csontos Sr., Mrs. Zsuzsa

Csontos, and their sons György and Péter) demonstrated the tools and lifestyle of Hungarian shepherds. All day long, they

told stories as they sat on furniture made by György Csontos Jr., but more importantly, each day of the week their cast

iron cauldron yielded a different pastoral meal, from goulash to stew to slambuc. The main attraction was the mutton stew.

They prepare the mutton in the traditional Kuman way, cooking the whole mutton from head to toe. This community

tradition of Karcag has been inscribed on the UNESCO Intangible Cultural Heritage List. The Csontos family has won

many a mutton cooking contest in Karcag. While working, they often sang, as they do at home, “a few of the almost

forgotten shepherd songs, to honor our ancestors,” as György Sr. put it. Of the history of the Csontos family, he says:

“my ancestors in Karcag, my father, uncle, grandfather, they were all shepherds. My grandfather was a well-known head

175

127

shepherd, Imre Gombos even wrote about him in his book Midnight Valiant... My wife

was also born into a pastoral family. Her father was a wrangler who herded horses around

Bengecseg... Our genes always beckoned us to the prairie, so when the first opportunity

came, we moved out to the edge of the Hortobágy.”

In the kitchen next to the Karcag “farmstead,” the tireless and ever cheerful Ilona Kollár

(Toldi) from Kishegyes, the eldest festival participant, demonstrated various wedding and

holiday meals, meat and pasta dishes from the famous Bácska region. Her associate and

assistant, the son of a famed butcher in Bácska, was Péter “Pepe” Utasi (the jokester of

the festival team), who also prepared exquisite meat dishes typical of the Southern Plains,

such as lángos (frybread) stuffed with sausage. Auntie Ilonka, who has been awarded the

title of Master of Folk Art, is well-versed not only in painting Easter eggs but also a master

of all pastries, cakes, donuts and scones. Auntie Ilonka and Pepe also demonstrated how

to make apricot jam, pickles, and dough for noodles and buns.

Some of our artisans also joined in these foodways demonstrations to introduce dishes from their communities. The

Kalocsa women, for example, prepared meals with the famous localy produced red paprika powder such as fish shoup or

paprika dumplings, while the culture-bearers from Kalotaszeg and Szék brought to life the flavors of Transylvanian cuisine

with mushroom and curd puliszka, eggplant-bean-and-pepper spread, stuffed cabbage, and meaty csorba soup.

The moderators translating and interpreting these cooking demonstrations mostly came from among the volunteer

Sándor Kôrösi Csoma scholarship recipients. István Hegedûs, going beyond his role as moderator, also gave 30-minute

talks about Hungarian wines and spirits. Audiences got some insights into the processes of distilling the apricot spirits of

Bácska, the plum brandy of Szék, or the wild pear liquor of Kalotaszeg, but they were only allowed to sniff the distinctive

scents of these spirits since public consumption of alcohol is strictly prohibited in the U.S.

Unfortunately, because of public safety regulations, visitors were not allowed to taste the meals presented in the

foodways demonstrations – they could only observe their preparation. In spite of this, the familiar atmosphere of the

Hungarian kitchen made this a popular spot among festival visitors.

176 177

178 179

180

128

A mesterségbemutatók szereplôi is át-átlátogattak, hogy vidékük jellegzetes ünnepi és köznapi

étkeit bemutassák. A kalocsai asszonyok a paprikás ételek, a széki és kalotaszegi asszonyok az erdélyi

konyha ízeit hozták el Washingtonba, készült halászlé, paprikás gombóc, gombás és túrós puliszka,

padlizsánból, babból, paradicsompaprikából készült krém, töltött káposzta, húsos csorbaleves.

A fôzésbemutatókat fordító, értelmezô mûsorvezetôk elsôsorban az önkéntes munkára jelentkezô

Kôrösi Csoma ösztöndíjasok közül kerültek ki, közülük Hegedûs István a konferanszié szerepén túl

naponta fél órában hol a magyar borkultúra, hol az égetett italok rejtelmeirôl beszélt. A közönség a

bácskai kajszipálinka, a széki szilvapálinka és a kalotaszegi vackorpálinka készítésérôl is megtudhatott

mûhelytitkokat, és beleszagolhatott a nemes nedûk jellegzetes illatába, de nem ihatott belôlük,

ugyanis a szigorú amerikai szabályok szerint alkoholt közterületen tilos fogyasztani.

Még fájdalmasabb lehetett a látogatók számára, hogy a közétkeztetési elôírások szerint a látvány-

konyha remekeit sem kóstolhatták meg, csak az elkészítés menetét szemlélhették. Ennek ellenére a

fôzésbemutató családias színhelye nagy népszerûségnek örvendett a fesztivállátogatók között.

Jobban jártak a fesztivál szereplôi, ôk jóízûen falatozhattak a remek népi ételek sokaságából az elôkészítô konyha

melletti zárt pihenôhelyen. Mint a seregélyek az érett gyümölcsre, úgy csaptak le a fesztiválcsapat fáradt tagjai rövid

pihenôidejükben az ínycsiklandó maradékokra. Különösen a táncosoknak volt szükségük kalóriapótlékra. A közönség a

Budapest Bistro hétféle magyar egytál-ételébôl és a Tokaj Tavern borválasztékából fogyaszthatott.

„A látogatók ugyan nem kóstolhatták meg az elkészült ételeket... de mi szereplôk a

kulisszák mögött alig vártuk a pillanatot, amikor benyakalhatjuk a sok jó kaját...

A fôzésbemutatók voltak talán a legnépszerûbbek – óriási tömegeket vonzottak, akik

sóvárogtak a betiltott paprikás kalács ízéért, a túrós puliszkáért, vagy a slambucért, a

magyar lasagnáért... A magyar szereplôgárdában mindenki azt várta, mikor ehet már

’normális’ magyar ételt, amit a Kárpát-medence legjobb szakácsai készítettek.” – Bob

Cohen, Dumnezeu blog, horinca.blogspot.com, 2013. július 15

181

182

129

Festival participants, on the other hand, were luckier, as they got to enjoy these meals in the closed off area behind the

prep kitchen. Like bees to nectar, the exhausted festival crew was drawn to the enticing aromas during their brief breaks,

and the dancers particularly needed the sustenance. Visitors could choose from seven dishes in the Budapest Bistro and

from a selection of wines in the Tokaj Tavern.

183

184 185 186

130

a T á n C C S û r

A tánccsûr 15m átmérôjû, fedett és lepadozott, 12 szögû centrális épületében naponta 5 és fél óra kezdô és

középhaladó táncoktatás, kétszer félóra énektanítás, másfél óra esti táncház zajlott. A tanítandó táji stílusok váltakoztak. A

zenészek és énekesek „vetésforgóban” váltották egymást Orbán László és Jim Cockell szinte folyamatos zenei szolgálata

mellett. A táncoktatást Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója és a Torontóból érkezett Dobi Andrea vállalta.

Az összeszokott páros jó 20 éve a Niagara Falls-i Cifra néptánctábor vezetôiként észak-amerikai gyerekek generációit

nevelték a táncra. Hozzájuk társult Varga Ottília, a Sarasotai Napraforgók gyerekcsoport és néptánctábor vezetôje.

A tanításba a hagyományôrzôk, a koreográfusok és a tánckar tagjai is bekapcsolódtak. Az amerikai közönség érdeklôdô volt

és lelkes, többségük magyar táncokat még szemmel láthatóan soha nem próbált. Az oktatóknak hihetetlen igénybevételt

jelentett az egész napi szolgálat, mégis sugárzó mosollyal, fáradhatatlanul hívták táncba a látogatókat.

„Néptáncos létemre sosem láttam még ennyi embert önfeledten – minden gátlás és elôzetes tudás nélkül – moldvai táncot járni

egy fôváros közepén, vagy ovációval, tapssal és éljenzéssel fogadni a táncosok esti gáláit.” Boldog Anna, Kôrösi Csoma ösztöndíjas

„A kedvencem az volt, amikor a magyarokkal táncoltam. Csodálatos volt. Ôk csak, hogy is mondjam, belekezdenek a zenébe

és máris mindenki felugrik és táncra perdül. Nem számít kit, csak elkapnak valakit és táncolnak, ami csodálatos. Én tanár

voltam, úgyhogy az iskolában hozzászoktam, hogy mindenféle személyiséggel és kultúrával találkozok... De itt, ez elképesztô,

hogy mennyi ember eljött. Olyan ez, mintha elmehetnél egy országba anélkül, hogy pénzedbe kerülne az utazás; az országot

idehozták.” – Smithsonian látogatói felmérés

187

131

“While the visitors could not taste any of the foods prepared... we participants would wait behind the stage to wolf the sheep

down... The food demonstrations were probably the most popular event – it drew crowds of people lusting for the forbidden

taste of paprika cake, puliszka with cheese, or slambuc, Hungary’s answer to lasagna... everybody in the Magyar contingent

hovered about, waiting to eat ’normal’ Hungarian food prepared by some of the best regional cooks in the Carpathian Basin.”

– Bob Cohen, Dumnezeu blog, horinca.blogspot.com, July 15, 2013

T h e D a n C e b a r n

The daily schedule of the Dance Barn consisted of 5.5 hours of beginner and intermediate dance instruction, two

30-minute song instructions, and 1.5 hours of evening dance house. László Orbán and Jim Cockell provided continuous

live accompaniment, while the regional dance styles and other musicians and singers rotated daily. Dance instruction was

led by Andrea Dobi from Toronto and Péter Ertl, Director of the Hungarian National Dance Theater. The duo has been

educating North American children for over 20 years as directors of the Cifra folk dance camp in Niagara Falls. They

were joined by Ottilia Varga, director of the Napraforgók children’s folk ensemble and folk dance camp in Sarasota, FL.

Tradition bearers, choreographers and dance ensemble members also joined in the instruction. The American public was

interested and enthusiastic, despite the fact that most of them have never tried Hungarian folk dancing before. The daily

service was extremely taxing on the instructors, yet they kept a radiant smile on their faces while tirelessly calling visitors

onto the dance floor.

188 189

132190

133

“Despite being a folk dancer, I’ve never seen so many people dancing Moldavian Csángó dances with such abandon – and

without any inhibition or prior knowledge – in the middle of a capital, or welcoming the evening dance gala with such ovation,

applause and cheer.” – Anna Boldog, Kôrösi Csoma scholarship recipient

“My favorite was I think dancing with the Hungarians. It was wonderful. They just, I mean, they play a little bit of music and

everybody gets up and dances. Doesn’t matter who, they just grab people and dance; it’s wonderful. I was a teacher so I’m

used to meeting all types of personalities and different cultures in teaching school... But here, it’s amazing, the people that

come. It’s like being able to go to a country without having to pay the money to travel and go away; the country is brought

here.” – Smithsonian visitor survey

„A várakozásainkat messze meghaladta ez a siker.”Hatos Pál, Fôigazgató, Balassi Intézet

“This success far exceeded our expectations.”

Pál Hatos, Director, Balassi Institute

134

a D a n u b i a S z í n P a D

A Danubia nagyszínpad a mintegy 1000 látogatót befogadó sátortetôs nézôterével a legnagyobb terét alkotta a magyar

programnak és egyben a teljes fesztiválterületnek. Ezen a színpadon naponta 9 egyórás elôadás zajlott folyamatosan,

egymást követôen. Kivételes privilégium volt, hogy a magyar program szinte minden nap adhatott esti mûsort, amely

két részbôl állt: egy órás zenei koncertprogram után egyórás fergeteges táncmûsor következett. A fesztivál különbözô

színhelyein futó zenei és táncprogramok rendezôje Diószegi László és Fitos Dezsô voltak, a nagyszínpad koordinátori és

konferanszié szerepét Hont Angéla töltötte be fáradhatatlanul a fesztivál teljes ideje alatt.

A zenei repertoár a Kárpát-medence rendkívül gazdag vokális és instrumentális népzenei hagyatékának minél

sokrétûbb bemutatására törekedett. A zene önállóan is hallható volt zenei blokkok, hangszerbemutatók, énektanítás és

koncertelôadások formájában, de többnyire a táncprogramok elengedhetetlen élô zenei kíséreteként jelent meg.

A zenészeket, táncosokat „forgószínpadszerûen” kellett mozgatni a helyszínek között, s ez gondos tervezést, személyre

lebontott forgatókönyveket kívánt. Legtöbbször egyszerre három helyszínen is szólt a zene. Ráadásul az egész napi szolgálat

után az esti koncert és táncház, valamint a késô éjszakába nyúló mulatságok terhe is a muzsikusok vállán nyugodott.

A zenészeket dícséri, hogy a professzionális teljesítmény, a beérett mûvészpálya és az átlagosnál lényegesen nagyobb

megterheltség ellenére is mindenki zokszó nélkül, szívbôl-lélekbôl muzsikált. A fesztivál emlékezetes élményei közé

tartoztak az ad hoc módon összeálló formációk önfeledt örömzenélései, amikor 10-12 zenész húzta egyszerre a talp-

alávalót. Az újságíróknak és a nagyobb fesztiválcsapat nem magyar tagjainak is feltûnt, hogy a zene és a tánc ôszinte öröme

mennyire áthatotta a magyarok késô éjszakába nyúló társas együttléteit a szállodában is.

„A magyarok soha nem hagyják abba az éneklést és táncolást. Több mint 100 magyar, akik a 33-fokos melegben azzal töltötte

a napot, hogy turistákat tanítottak körtáncot járni, elszántnak tûnnek, hogy az idôeltolódástól érzett fáradságukat is leküzdve

késô éjszakába nyúlóan táncoljanak a maguk örömére.” – Sadie Dingfelder, THE WASHINGTON POST

A magyar zene hangzása sokakat megfogott.

„A kedvencem az erdélyi prímás volt, és az az elsô dal azonnal levett a lábamról. Csodálatos volt” – Smithsonian látogatói

felmérés

135

T h e D a n u b i a S T a g e

The Danubia Stage was the largest space at the festival with its seating (and standing) capacity of 1000. This stage saw

9 hour-long productions daily, in continuous rotation. It was an exceptional privilege that the Hungarian program was

allowed an evening concert every day, which consisted of two parts: an hour-long musical concert followed by an hour-

long dance production. The directors and choreographers of these productions were László Diószegi and Dezsô Fitos;

the coordinator and announcer for the Danubia Stage was Angéla Hont.

The musical repertoire was assembled to reflect the tremendously rich vocal and instrumental folk music traditions

of the Carpathian Basin. Visitors could hear the music on its own in musical blocks, instrument demonstrations, song

instructions or concerts, but first and foremost it was featured as the indispensable live accompaniment to the dance

performances.

Musicians and dancers rotated between various locations, which required careful planning and coordinating. Most of

the time music was played in three locations simultaneously. On top of their all-day service, these musicians also bore the

responsibility for the evening concerts and the late-night dance houses, too.

It is to the musicians’ credit that despite their professional achievements, artistic career and above average work load,

everyone played enthusiastically, without a word of complaint. Memorable moments were created when 10-12 musicians

formed ad hoc bands and started jamming together. Journalists and non-Hungarian festival team members alike noticed

the sincere joy of communal music and dancing that permeated even the late-night socials at the hotel.

191

136

„A fesztivál csodálatos, ezek a legjobb zenészek és táncosok, akiket valaha is láttam.” – Látogató

„Igazából azt gondolom, hogy így érdemes egy országnak bemutatkozni, ahogy a fesztiválon itt voltunk, és amilyen fogadtatást

kaptunk, az hihetetlen. Ebben a melegben hulla fáradtak vagyunk és tényleg összeesünk estére, mert annyit muzsikálunk, de hajt

az utolsó másodpercig minket az embereknek a szeretete. És nem fogynak az emberek, és mindig telt ház van, és jönnek, és

hihetetlen élmény. És kíváncsiak Magyarországra, kíváncsiak a kultúránkra és minden szeletére.” – Pál István Szalonna, prímás

Esti koncertprogramok:

- Szalonna és bandája Navratil Andreával, Dezsô (Kádár) Erzsi nénivel és a három erdélyi roma prímással

- Bíró Eszter és zenekara „klezmer” mûsora

- Észak-amerikai táncegyüttesek gálamûsora, a Tükrös és az Életfa zenekarral

- Heveder zenekar, Gázsa és a Juhász család

- A Fölszállott a páva vetélkedô nyerteseinek gálamûsora

- Tradicionális zsidó dallamok Bob Cohen, Jake Shulmann-Ment, Szalonna és bandája elôadásában

Esti táncprogramok:

- A naponta váltakozva ismétlôdô esti egyórás nagy táncgála, koreografált és improvizált tradicionális táncokkal és tradicionális

zenével, a zenekarok és énekesek bevonásával, 24 táncos elôadásában:

- Diószegi László: A magyar tánc évszázadai

- Kocsis Enikô – Fitos Dezsô: A magyar falu táncai

Egyszeri programok:

- Június 27. Életfa zenekar és Csûrdöngölô táncegyüttes New Brunswickból

- Június 28. Észak-Amerikai táncegyüttesek gálamûsora

- Július 3. Dresch Mihály (szaxofon) és Lukács Miklós (cimbalom) folk-jazz koncertje

137

“The Hungarians, they never stop singing and dancing. More than a hundred Hungarians who’ve spent the day teaching tourists

how to do circle dances in 90-degree heat seem determined to defy jet lag and continue dancing well into the night.” – Sadie

Dingfelder, THE WASHINGTON POST

The sound of Hungarian music captivated many.

“My favorite was the Transylvanian fiddler and the first song really rocked us off our chairs. It was wonderful.” – Smithsonian

visitor survey

“The festival is wonderful, these are the best musicians and dancers I have ever seen anywhere in my life.” – Visitor

“I truly believe this is the way to present a country, the way we were here at the festival; and the way we were received, it is

incredible. In this heat, we are beat and just about collapse by the evening from playing so much, but the love these people

show us drives us till the last second. And they just keep coming; we always have a full house, and they come, and it’s an incredible

experience. And they are curious about Hungary, curious about our culture and every slice of it.” – István Pál Szalonna, lead fiddler

Evening concerts:

- Szalonna and His Band with Andrea Navratil, Erzsi Dezsô Kádár and the three Transylvanian Roma fiddlers

- Klezmer music by Eszter Bíró and Band

- Gala program of the North American Dance Ensembles, with Tükrös and Életfa bands

- Heveder, Gázsa and the Juhász Family band

- Gala program of the winners of The Peacock Ascended contest

- Traditional Jewish melodies by Bob Cohen, Jake Shulman-Ment and Szalonna and His Band

Evening dance performances:

- Two hour-long dance productions in rotation, with choreographed and improvised traditional dances and traditional

music, involving all of our musicians and singers, performed by 24 dancers:

- László Diószegi: Centuries of Hungarian Dance

- Enikô Kocsis – Dezsô Fitos: Hungarian Village Dances

138

192 193

194 195

196 197

139

198 199

201

200 202

140

Többször ismétlôdô programok napközben:

Improvizált tradicionális táncokkal és tradicionális zenével a hagyományôrzôk, a táncegyüttesi tagok, a zenekarok és

énekesek bevonásával:

- Dunamenti dallamok és táncok (Szalonna és bandája, Komlói rezesek, Csizmadia Anna)

- Szatmár multi-etnikus hagyományai (Szalonna és bandája, Bob Cohen)

- Zene és tánc az erdélyi Mezôségrôl (Heveder, Gázsa, a szászcsávási és magyarpalatkai banda prímásai, a magyarszováti

Dezshis artisan family dating back to the 16th century was (Kádár) Erzsi néni, Navratil Andrea)

- Zene és tánc a Küküllômente vidékérôl (Heveder, Gázsa, szászcsávási Jámbor István „Dumnezeu”, Navratil Andrea)

- Zene és tánc Gyimesbôl (Juhász zenekar, Heveder, Gázsa, gyimesi hagyományôrzôk)

- Moldvai csángó zene és tánc (Heveder, Gázsa, Juhász zenekar, Fitos Dezsô, gyimesi hagyományôrzôk)

- Széki zene és tánc (Szalonna és bandája, Navratil Andrea, széki hagyományôrzôk és táncosok)

- Hagyományos zsidó dallamok Bob Cohen és Szalonna és bandája elôadásában

- Erdélyi cigányprímások (Varga István Bodó „Kiscsipás” – Bánffyhunyad, Jámbor István „Dumnezeu” – Szászcsávás, Kodoba

- Florin – Magyarpalatka, Heveder, Gázsa, a magyarszováti Dezsô (Kádár) Erzsi néni és Navratil Andrea)

- Parno Graszt (magyarországi tradicionális roma zene)

- A Fölszállott a páva vetélkedô nyerteseinek gálamûsora (Berecz András, Iván Róbert, Markó Fruzsina, Majer Tamás,

Csizmadia Anna, Kubinyi Júlia, Patonai Bátor, a szentendrei táncosok és Szalonna és zenekara)

- A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Népzene Tanszakának gálamûsora (Bolya Mátyás, Istvánffy Balázs, Németh András,

Csizmadia Anna)

203

141

One-time performances:

- June 27: Életfa Band and Csûrdöngölô Ensemble from New Brunswick, NJ

- June 28: North American Dance Gala

- Július 3. Mihály Dresch (saxophone) and Miklós Lukács (hammered dulcimer) folk-jazz concert

Daily recurring programs:

Improvised traditional dances and music performed by tradition bearers, dance ensemble members, bands and singers:

- Danubian melodies and dances (Szalonna and His Band, Komló Brass Band, Anna Csizmadia)

- Multi-ethnic traditions from Szatmár (Szalonna and His Band, Bob Cohen)

- Music and dance from Mezôség (Heveder, Gázsa, fiddlers from Magyarpalatka and Szászcsávás, Erzsi Dezsô Kádár from

Magyarszovát, Andrea Navratil)

- Music and dance from Küküllômente (Heveder, Gázsa, István Jámbor “Dumnezeu” from Szászcsávás, Andrea Navratil)

- Music and dance from Gyimes (Juhász Band, Heveder, Gázsa, tradition bearers from Gyimes)

- Csángó music and dance from Moldova (Heveder, Gázsa, Juhász Band, Fitos Dezsô, tradition bearers from Gyimes)

- Music and dance from Szék (Szalonna and His Band, Andrea Navratil, tradition bearers and dancers from Szék)

- Traditional Jewish melodies performed by Bob Cohen and Szalonna and His Band

- Transylvanian Roma fiddlers (István Bodó Varga “Kiscsipás” – Bánffyhunyad, István Jámbor “Dumnezeu” – Szászcsávás,

Florin Kodoba – Magyarpalatka, Heveder, Gázsa, Erzsi Dezsô Kádár from Magyarszovát and Andrea Navratil)

- Parno Graszt (traditional Roma music from Hungary)

- Gala of The Peacock Ascended contest winners (András Berecz, Róbert Iván, Fruzsina Markó, Tamás Majer, Anna

Csizmadia, Júlia Kubinyi, Bátor Patonai, dancers from Szentendre and Szalonna and His Band)

- Gala of the Ethnomusicology Department of the Ferenc Liszt Music Academy (Mátyás Bolya, Balázs Istvánffy, András

Németh, Anna Csizmadia)

- Men’s Dances from East to West (band, tradition bearers, dancers)

142

- Férfi táncok kelettôl nyugatig (zenekar, hagyományôrzôk és táncosok)

- Páros táncok (zenekar, hagyományôrzôk és táncosok)

- Verbunkosok és csárdások (zenekar, hagyományôrzôk és táncosok)

- Jellegzetes magyar dallamok (zenekar és táncosok)

- „Magyar egyveleg” nyitó mûsor (zenekar, hagyományôrzôk és táncosok és a teljes fesztiválcsapat)

- Zárómûsor (zenekar, hagyományôrzôk és táncosok és a teljes fesztiválcsapat)

- Divat és tradíció: Kalotaszeg (1. rész: Mérai hagyományôrzôk, Heveder, Varga István Bodó kalotaszegi prímás, Navratil

Andrea, 2. rész: Madarász Melinda Meyke divatbemutatója a táncosok elôadásában, Kocsis Enikô és Fitos Dezsô

koreográfiájára)

- Divat és tradíció: Kalocsa (1.rész: Kalocsai hagyományôrzô zene és tánc a komlói rezesekkel és táncosokkal, 2. rész:

Hrivnák Tünde divetbemutatója az öt kalocsai hagyományôrzô népmûvész asszonnyal és öt modellel)

204

205

143

- Couples Dances (band, tradition bearers, dancers)

- Recruiting Dances and Csárdás (band, tradition bearers, dancers)

- Typical Hungarian Melodies (band and dancers)

- “Hungarian Medley” opening performance (band, tradition bearers, dancers, and the full festival team)

- Closing performance (band, tradition bearers, dancers, and the full festival team)

- Fashion and Tradition: Kalotaszeg (Part 1: tradition bearers from Méra, Heveder, fiddler István Bodó Varga, Andrea

Navratil; Part 2: fashion collection of Melinda Meyke Madarász with dancers choreographed by Enikô Kocsis and

Dezsô Fitos)

- Fashion and Tradition: Kalocsa (Part 1: traditional music and dance from Kalocsa by Komló Brass Band and dancers;

Part 2: fashion collection of Tünde Hrivnák with tradition bearers from Kalocsa and 5 fashion models)

206

144

Színpadi táncmûsorok

Az esti táncgálák a legnagyobb sikert kiváltó nagyszínpadi táncprodukciói voltak a fesztiválnak. Diószegi László, a Martin

György Néptáncszövetség elnöke számos fesztiváldíja mellett a Bezerédi Zoltán és Harangozó Gyula díj kitüntetettje, a

Honvéd Táncegyüttes egykori koreográfusa, a fesztivál magyar programja számára a „Magyar tánc évszázadai” címû mûsort

készítette, amely a magyar néptánc történeti és regionális változatait mutatta be a régies körtáncoktól az ugrósokon,

eszközös táncokon át a régies páros táncokig, virtuóz legényesekig és az új stílusú csárdásokig és verbunkig.

Kocsis Enikô és Fitos Dezsô a Budapest Táncegyüttes egykori szólistái, Örökös Aranygyöngyös és Aranysarkantyús

táncmûvészek, ugyancsak Harangozó díjas koreográfusok, a fiatalabb koreográfus nemzedék élvonalának kiemelkedô

tehetségei. Táncpedagógiai munkásságukat szintén számos fesztiváldíj dicséri. Az erre az alkalomra készített „Magyar falu”

címû mûsorukban az 1900-as évek vidéki társadalmának színes, változatos szokásait, ünnepeit, hiedelmeit vitték színpadra,

megmutatva a magyar virtust.

Mindkét koreográfia a magyar színpadi néptáncmûvészet erejét bizonyította: elmélyült, virtuóz és improvizatív anyanyelvi

tánctudásra építkezô, de ugyanakkor hatásos színpadi koreográfiai formákat is használó, elsodró erejû, dinamikus és

lenyûgözô mûsorokat láthatott Washington közönsége.

A 24 fiatal táncosból álló tánckar 4 amatôr együttes legjobbjaiból verbuválódott,

kifejezetten a fesztiválprodukcióra. Kocsis Enikô és Fitos Dezsô a fesztivált megelôzô

két hónapban intenzíven próbáltak a válogatott csapattal.

Enikô, aki 2013 augusztusában adott életet elsô gyermeküknek, áldott állapotban

is vállalta a felkészítést, de személyesen már nem tudott a fesztiválon jelen lenni.

Munkájuknak köszönhetôen a tehetséges, robbanékony, nagy teherbírású és

technikás táncosokból lenyûgözô tánckar kovácsolódott.

A nyári párás hôségben naponta 5-6 alkalommal is viseletben fellépô táncosokat

az ügy iránti elkötelezettség, a tánc szeretete és a közönség lelkesedése segítette

át a holtpontokon. (A szinte emberfeletti leterheltségük sajnos kisebb-nagyobb

sérülésekben is megmutatkozott.)

207

145

Theatrical Dance Performances

The evening dance galas were the most successful productions of the festival. Award-winning choreographer László

Diószegi, president of the György Martin Dance Association and former choreographer of Honvéd Dance Ensemble,

has put together a program called “Centuries of Hungarian Dance” that presented historical and regional variations of

Hungarian dance, from the old style circle dances through shepherds dances to old style couples dances, virtuosic lads

dances and the new style csárdás and verbunk.

Enikô Kocsis and Dezsô Fitos are former soloists of the Budapest Dance Ensemble, award-winning dancers and

choreographers, and leading talents of the younger generation of choreographers. Their production, “Hungarian Village

Dances,” gave an insight into early 20th-century rural society through its colorful and diverse customs, holidays and beliefs,

while also presenting Hungarian bravado.

Both choreographies proved the power of theatrical Hungarian folk dance: audiences in Washington, D.C. witnessed

powerful, dynamic and compelling productions that were profound, virtuosic and improvisational while still using effective

theatrical choreographic forms.

The team of 24 young dancers was recruited specifically for the festival from the best of 4 amateur ensembles. Enikô

Kocsis and Dezsô Fitos rehearsed with this select group intensively for two months prior to the festival.

Enikô, who in August 2013 gave birth to her first child, trained the dancers even through her pregnancy but could not

attend the festival in person. Their efforts, however, forged the talented, explosive, indefatigable and highly skilled dancers

into a veritable powerhouse of dancers.

Their dedication to the cause, their love of dance, and the audience’s enthusiasm helped these dancers through

the toughest moments after having danced 5-6 times in full costume in the humid summer heat. (Unfortunately, this

superhuman load resulted in a few injuries.)

The choreographers were also satisfied with the dancers’ performance. “We were preparing for this for about two months.

We perform about ten times a day, and the pace is tremendous, but it’s all worth it because we have a very good team,” said

Dezsô Fitos.

146

A táncosok teljesítményével a koreográfusok is elégedettek voltak. „Körülbelül két hónapot készültünk erre a munkára

ezzel a zseniális csapattal. Naponta mintegy tízszer jelenünk meg, iszonyú hajtás van, de megéri, mert nagyon jó a csapat”

– nyilatkozta az MTI-nek Fitos Dezsô

„Ezévben a fesztiválnak három témája van. Az elsô, a „Magyar Örökség” nagyon izgalmasan néz ki, bár nem irigylek senkit,

akinek a 35 fokos washingtoni mocsári hôségben magyar népviseletbe kell öltöznie,” – írta az InTheCapital egyik újságírója.

A mindig zsúfolásig telt nézôtér, a hangos tetszésnyilvánítás, az állva ünneplô tömeg meglepte a magyar fesztiválcsapatot,

ilyen meleg fogadtatásra nem számítottunk. Az amerikai közönség is jelesre vizsgázott. Az elôadások kitörô sikere az ô

érzékeny, nyitott, befogadó kiváncsiságukat is dicsérte.

„Én balett táncos voltam, és ez ötször olyan nehéznek tûnt nekem, hihetetlenül lenyûgözött.” – Látogató az esti elôadás után

„Én ültem ugyan, de valójában fel akaram pattanni és csatlakozni hozzájuk.”

„A magyar táncosok minden este színpadra álltak izgatott turistákkal és önkéntesekkel túlzsúfolt sátorban a National Mall-on.

A tömeg ujjongását és éljenzését talán még a Capitoliumban is hallani lehetett. Én is több alkalommal felugrottam a székembôl

és éljeneztem, és megfogadtam, hogy amint hazaérek, elkezdek néptáncot tanulni.” – Faye Gillespie, önkéntes

„A magyar kultúra Washingtonban mindenkit meggyôzött! Egy amerikai bácsi lelkesen mesélte nekem, hogyan vették át az

amerikai cowboyok Kossuth kalapját, egy másik, szintén amerikai úr kérte, hogy adjuk át a táncosoknak gratulációját, és hogy

ezek után mindenképpen meg akarja látogatni az országunkat. De az itt élô magyarok szemében is láttuk az örömkönnyeket a

büszkeségtôl… Többen jöttek oda hozzánk büszkén újságolva, hogy bizony nekik is vannak magyar gyökereik, bár a szülôváros

nevét már nem tudták úgy kiejteni, hogy azt mi is értsük. Bizony, ilyenkor erôsödik meg az ember identitása igazán! Idegen

208

147

“This year the festival has three themes. The first theme, ‘Hungarian Heritage’, looks pretty cool, though I don’t envy anybody

who has to dress in traditional Hungarian clothes in 95-degree D.C. swamp heat,” commented a journalist of InTheCapital.

The audience, the plaudits, the standing ovation took the Hungarian team by surprise – they did not expect such a warm

reception. The American audience was excellent; the overwhelming success of the productions is a reflection on their

sensitive, open, accepting curiosity.

“I used to do ballet dancing and this looked five times harder, I was incredibly impressed.” – Visitor after the evening

performance

“I was sitting down, but I actually wanted to get up and join them.”

“Every night, the Hungarian folk dancers would take the stage on the National Mall for an overflowing tent of excited tourists

and volunteers. The uproar and cheers from the crowd could probably be heard from the Capitol Building itself. I jumped up

from my seat and cheered on multiple occasions, and left swearing to myself that I would take up folk dancing upon my arrival

home.” – Faye Gillespie, volunteer

“Hungarian culture impressed everyone in Washington, D.C.! An American gentleman

was telling me enthusiastically how some American cowboys received Kossuth’s hat,

another asked me to convey his congratulations to the dancers and that he will now

definitely visit our country. But we saw the tears of pride in the eyes of Hungarian

Americans, too. Many of them came up to us and proudly declared that they, too,

have Hungarian roots, although they could no longer pronounce the names of their

hometowns in a way that we might recognize. These are the moments when one’s

identity is truly strengthened! Experiencing your own complex, diverse, high quality and

inimitable culture in a foreign environment – one cannot but be proud to be Hungarian.”

– Anna Boldog, Kôrösi Csoma scholarship recipient

The dancers’ performance impressed the journalists as well. A reporter for the

Washington Post: “On the Danubia stage, what looked at first like an Eastern European

interpretation of ’Newsies’ was actually an all-male assembly of dancers from the

209

210

148

környezetben megélni a saját összetett, változatos, színvonalas, megismételhetetlen kultúránkat és látni, ahogyan ez másokat,

addig ettôl idegeneket is beszippant… Az embernek nem marad más választása, mint büszkének lenni a magyarságára.”

– Boldog Anna, Kôrösi Csoma ösztöndíjas

A magyar táncosok teljesítménye az újságírókat is megfogta. A Washington Post riportere a Broadway egyik népszerû

produkciójához, a Rikkancsokhoz hasonlította a táncosokat. „Ez a látvány sokkal inkább egy energiakitörésnek volt nevezhetô,

mint táncnak – a körülbelül két tucat huszonéves tapsolása és combcsapkodása egy kitörô, felvillanyozó produkciót alkotott.”

– Jessica Goldstein, THE WASHINGTON POST

Divat és hagyomány – népmûvészeti ihletésû magyar divatbemutatók

A repülô puli kortárs szobrászati alkotáson kívül a magyar program nagyszínpadán rendhagyó divatbemutatók is

reprezentálták a népmûvészeti hagyományok továbbéltetésének, újragondolásának kreatív, a ma emberéhez szóló

lehetôségeit, hozzájárulva a fesztivál alapkoncepciójában meghatározott üzenet („roots to revival”) közvetítéséhez.

A bemutatók törzsét két, a magyar viseleti hagyományokat értô, azt magas színvonalon továbbgondoló tervezô egy-egy

kollekciója jelentette: Madarász Melinda Meyke kalotaszegi és Hrivnák Tünde kalocsai kollekciója kapott meghívást

a fesztiválra. Mindkét népmûvészetérôl híres vidéket egy-egy hagyományôrzô csapat is képviselte a fesztiválon.

A hagyományôrzôk segítségével mindkét divatbemutató elôször a tájegység hagyományos viseleteit vonultatta föl abból

a célból, hogy a magyar népviseletek fôbb táji típusainak formai jellegzetességeit és gazdag jelentésbeli kifejezôkészségét,

árnyalt szimbolizmusát érzékeltesse. Majd következtek a divat-kreációk, mint e két kiemelt táji stílus jelenkori

újragondolásának példái.

Amellett, hogy a fesztivál rendszeres napi programjába beépítettük a „kalocsai” és a „kalotaszegi” bemutatót, két

divatbemutató VIP eseményként a washingtoni Nagykövetség szervezésében zajlott, nagy érdeklôdés közepette.

A népmûvészeti ihletésû divat szerepeltetését a programban az is indokolta, hogy a 2013. évi fesztivál nagy tematikáinak

egyike az afro-amerikai öltözködés stilisztikai jellegzetességeivel, mestereivel és közönségével foglalkozott, árnyaltan

megközelítve az öltözködés szimbolizmusának és identitás-kifejezésének összetett kérdéseit. Az afro-amerikai program

149

Budapest area. They’re young, they had never performed together before and this particular dance was presented exclusively

by this group, at this one time and place. It was more of an explosion of energy than a dance, really – about two dozen

20-somethings, all clapping hands and slapping thighs, making for a rousing, electric scene.” – Jessica Goldstein, THE

WASHINGTON POST

Fashion and Tradition – Folk Art-Inspired Hungarian Fashion Shows

In addition to the Flying Puli contemporary sculpture, the Hungarian stage also featured unconventional fashion shows

that represented further possibilities in the transmission and creative rethinking of folk art traditions, thus contributing to

the roots-to-revival message of the festival. The body of the shows was made up of two collections that showed not

only an understanding of Hungarian costume traditions but also their reconsideration on the highest level: the Kalotaszeg

collection of Melinda Meyke Madarász and the Kalocsa collection of Tünde Hrivnák. Both of these regions, famous for

their folk arts, were represented at the festival by a group of tradition bearers. With their help, both fashion shows started

with a line of traditional regional costumes in order to indicate the major formal features, rich semantic expressiveness

and subtle symbolism of Hungarian folk costumes. They were then followed by the re-imagined fashion creations of these

two highlighted regional styles.

The Kalocsa and Kalotaszeg fashion shows were built into the daily festival schedule. Furthermore, two other fashion

shows were organized as a well-attended VIP event by the Embassy of Hungary.

One of the main themes of the 2013 festival was Afro-American dress and its stylistic characteristics which addressed

the complex questions of symbolism and expressions of identity through clothing. In collaboration with the Afro-American

program’s curator, we created the opportunity to direct the public’s attention to the values expressed by our designers.

Clothing was one of the foci of the cross-programs preferred by the Folklife Center which initiate dialogues among festival

programs. Within this cross-programming, the Hungarian program would visit the Afro-American stage or the Endangered

Languages stage daily, or we would host their programs on our Danubia stage or on our narrative stage called Heritage

House. Within the framework of these cross-programs, we presented costumes from Kalotaszeg, Szék, Sárköz and Kalocsa,

150

kurátorával harmonizáltuk a terveket, és megteremtettük a lehetôségét, hogy az öltözködés témája iránt érdeklôdô publikum

figyelmét ráirányíthassuk a tervezôk munkáiban rejlô értékekre is.

A Smithsonian Folklife Center által preferált programok közötti dialógust kezdeményezô, napi rendszerességgel, új

témával bemutatkozó ún. keresztprogramok egyik fókusza az öltözködés volt. Hol a magyar program látogatott át az afro-

amerikai vagy veszélyeztetett nyelvek programjainak színpadjaira, hol fordítva, mi láttuk vendégül ôket a magyar Danubia

nagyszínpadon vagy az ismeretterjesztést szolgáló Heritage House (Hagyományok háza) elnevezésû kisszínpadon. Ennek

keretében bemutattuk a kalotaszegi, széki, sárközi, kalocsai viseletet, Hrivnák Tünde divattervezô munkáit, beszéltünk a

magyar hajviseletrôl, kalaposságról, az öltözet és az etnikai és kisebbségi identitás kifejezésének kapcsolatairól, az ünnepek

és a lakodalom öltözködési rendjérôl.

A meghívott tervezôk egyike a 2012. évi Gombold újra verseny különdíjas tervezôje, Madarász Melinda Meyke volt.

A MOME nemrég végzett kivételes tehetségû divattervezôjétôl azt kértük, hogy azokból a kollekcióiból válogasson,

amelyek Erdély két legszebb, ikonikus viseletû néprajzi tájának, a késôreneszánsz öltözködési hagyományokat ôrzô

Kalotaszegnek és Torockónak a stílusát gondolja tovább. Az 50 perces elôadásnak két különlegessége is volt. A bemutató

egy 20 perces hagyományôrzô tánc- és zenemûsorral kezdôdött, a három mérai hagyományôrzô táncos pár az erdélyi

Heveder zenekar és a kalotaszegi muzsikus dinasztia legfiatalabb prímásának, Varga István Bodó, „Kiscsipás” autentikus

elôadásában. A méraiak a saját falujuk, Kalotaszeg élô viseleti és tánchagyományait a legtovább ôrzô közössége színpompás

viseleteiben táncoltak. A mérai menyasszony kontyolását bemutató jelenet az utána következô divatbemutató indító pontja

volt, megmutatva az ihletadó forrást és kapcsot a hagyomány és annak újraértelmezése között.

A méraiak improvizált táncmûsorát a „divatbemutató” követte 10 manöken alkatú néptáncos elôadásában, Kocsis Enikô

és Fitos Dezsô rendhagyó koreográfiájára. A fesztivál táncos csapatával és a divattervezôvel két hónapon át dolgozó

koreográfus páros olyan mai népzene feldolgozásokat választott zenei kíséretként, amelyek a magyar világzene

legkvalitásosabb vonulatát jelentik. Ily módon, ha közvetetten is, de meg tudtuk mutatni az arra érzékeny füleknek, hogy a

világzene is termékeny talajra talált Magyarországon, és az autentikus táncházi muzsikán nevelkedett fiatalabb generáció

izgalmasan és biztos muzikalitással kísérletezik a magyar népzene újraértelemzésével. Pl. a három „folk-díva” Szalóki Ági,

Bognár Szilvia, Herczku Ági és a Parov Nikolával kiegészült Köztársaság bandája zenekar elôadásában elhangzott dal,

151 211

152

a „Nincs egyebem a rózsámnál, az is zálogban van másnál”, a divatbemutató végén elemi erôvel

hangzott föl. (Parov Nikola személyesen fellépett néhány koncerten New Yorkban és

Washingtonban is a kiegészítô programok részeként, Bíró Eszter zenekarával.) A fenti

énekeseknek a Cseh Tamás: Antoine és Desirée lemezérôl választott „Jó reggelt Balogh Ádám

bársonysüveges” száma borzongatóan és felemelôen rímelt Meykének a magyar történelem

„Zrínyi Ilonáit” idézô, nemes eleganciájú hosszú ruháira. (Meyke sajnos nem tudott kiutazni a

fesztiválra, a bemutatókat munkatársa, Forró Krisztina irányította.)

A másik, beérett divattervezô Hrivnák Tünde By me spicy márkája már jelentôs szakmai és

piaci sikereket könyvelhet el. A tervezônô népmûvész asszonyokkal szorosan együttdolgozva

hozza létre a kollekcióit. A tervezô tótkomlósi szlovák családjának hagyományos világában,

viseletes nagyanyjától és nôi rokonaitól tanulta meg a paraszti öltözködés rendjét, a megjelenés

fegyelmezett, szigorú igényességét, kézmûves technikáját. Ez az otthonról hozott, az öltözködés

iránti minôségigény nyilvánul meg Hrivnák Tünde exkluzív munkáiban, amelynek hímzését

többek között azokkal a kalocsai varróasszonyokkal készítteti el, akik a fesztivál szereplôi között

voltak. Meykének az öltözködés „architektonikájának”, szabászati struktúrájának a megértésére

fókuszáló munkáival szemben Tünde más irányból közelít a hagyományhoz. Ôt elsôsorban a

hímzésmotívumok forma- és színvilága izgatja, és az unikális drága kézi hímzések dekoratív és

találékony felhasználásával hoz létre elegáns egyedi kompozíciókat (hasonlóan ahhoz, ahogy a

múltban pl. a csipke kreatív komponense volt a 19-20. század fordulója nôi divatjának).

212

213

214

153

Tünde Hrivnák’s designs, talked about Hungarian

hairstyles, hatmaking, and the relationships between

clothing and ethnic and minority identity expressions,

as well as holiday and wedding costuming traditions.

One of the invited designers was Melinda Meyke

Madarász, special award winner of the 2012

Rebutton It contest. A recent graduate, the talented

designer was asked to assemble a collection

from her creations that re-imagine the clothing

traditions of two of the most iconic folk regions of Transylvania, Kalotaszeg and Torockó. The 50-minute show had two

special features. It started with a 20-minute performance of traditional music and dance by three couples from Méra,

accompanied by the Transylvanian Heveder Band and the youngest fiddler of a Kalotaszeg musician dynasty, István Bodó

Varga, Kiscsipás. The couples from Méra danced in the colorful costumes of their village, Kalotaszeg, a community where

living costume and dance traditions have been preserved the longest. The bridal headdress scene, which started off the

subsequent fashion show, represented the source of inspiration and the link between tradition and its reinterpretation.

The improvised dance production from Méra was followed by the fashion show performed by 10 model-like folk dancers

to the unconventional choreography of Enikô Kocsis and Dezsô Fitos. The choreographer couple worked with the

fashion designers and the dancers for two months and selected the accompanying music from the highest quality folk

reinterpretations of Hungarian world music. This was an indirect way for us to show audiences that world music has

found a fertile soil in Hungary, and that the younger generation, which grew up on authentic dance house music, is

experimenting with the reinterpretation of Hungarian folk music in exciting ways and with confindent musicality. The song

“I have nothing but my baby,” performed by the three “folk divas,” Ági Szalóki, Szilvia Bognár and Ági Herczku with the

band Köztársaság (Republic) and Nikola Parov, added a primal sound at the end of the fashion show. (Nikola Parov also

performed with Eszter Bíró and Band in New York and Washington, D.C. as part of the ancillary programs.) Another song

by the above performers from the album Antoine and Desirée by Tamás Cseh, “Good morning Ádám Balogh,” provided a

215

154

A kalocsai program a komlói rezesek Dunamenti dallamaival és kalocsai táncokkal kezdôdtek,

majd a modellek és az öt kalocsai hagyományôrzô asszony együttes bemutatója következett.

A fehérhímzés, a félgyászos (lila-kék-zöld) színeket használó szomorú kalocsai és a színpompás virágos

kalocsai megjelent mind az eredeti népviseleten, mind a manökeneken. A közönség reakciója nagy

örömünkre kivételes érzékenységre vallott, világosan értették a koncepciót és a hagyományôrzô,

viseletes, idôs parasztasszonyokat nagy szeretettel tapsolták meg. Hasonlóan hozzájuk, a kalotaszegi

hagyományôrzôk már meglettebb korú táncosai, ha lehet, hálásabb tapsot kaptak, mint a „csikó

módjára a csillagokat az égrôl lerúgó” fiatal legények.

„Izgalmas volt látni, ahogy a hagyományos hímzés a modern stílussal találkozott.” – Látogató

„Semmit nem tudtam a magyar divatról, gyönyörû volt, nagyon tetszettek az élénk színek, és a

vonalak nagyon tiszták és modernek voltak, és tetszett ahogy a modern vonalak keveredtek a régi világ

hagyományos színeivel, és a mozgás is gyönyörû volt.” – Látogató

216

217

218

155

thrilling and uplifting backdrop to Meyke’s long dresses inspired by historical “Ilona Zrínyi”-like noble elegance. (Because

Meyke was not able to attend the festival, the fashion shows were directed by her assistant Krisztina Forró.)

The By Me Spicy label of the other designer, Tünde Hrivnák, has been enjoying significant professional and market

successes. The designer worked closely with folk artisans to create her collections. From her grandmother and other

female relatives within the traditional world of her Slovak family in Tótkomlós, she learned about the rules of folk dress, the

strict discipline of appearance, and craft techniques. This demand for quality in clothing manifests itself in Tünde Hrivnák’s

work, as seen in the embroidery that she commissioned from the same Kalocsa artisans that participated in the festival.

In contrast to Meyke’s focus on the understanding of the “architectonics” of clothing and structures of tailoring, Tünde

approaches tradition from a different direction. She is primarily excited by the forms and color palettes of embroidery

motifs, and creates elegant, unique compositions through the inventive and decorative use of expensive hand embroidery

(reminiscent of the way lace was a creative component of women’s fashions at the turn of the 20th century).

The Kalocsa program commenced with dances from Kalocsa and Danubian melodies played by the

Komló Brass Band, followed by a joint presentation of fashion models and 5 traditionalist women. White-

on-white, semi-mourning (purple-blue-green) and colorful floral Kalocsa embroidery appeared on both

the original costumes and on the fashion creations. To our great delight, the audience responded with

exceptional sensitivity, clearly appreciating the concept, and rewarded the elderly costumed traditional

women with a cheering applause. The mature traditional dancers from Kalotaszeg were similarly met with

more grateful applause, if such a thing was even possible, than the “bucking” young lads.

“It was actualy exciting how the traditional embroideries came together with the modern style.” – Visitor

“I did not know anything about Hungarian fashion, it was very beautiful, I really liked the bold colors, and I

thought the lines were very clean and modern and I liked how it fused the modern lines with the kind of old

world traditional colors, and their movements were beautiful.” – Visitor

156

é S z a k - a m e r i k a i T á n C h á z T a l á l k o z ó

Az intenzív szervezômunka kezdetétôl, 2012 szeptemberétôl dolgoztunk azon, hogy felkeltsük a magyar néptánc iránt

érdeklôdô észak-amerikai táncosok figyelmét a fesztivál iránt, akik között szép számmal vannak nem magyar származásúak

is. Táncháztalálkozót terveztünk a fesztivál elsô három napjára, amelyre végül 6 táncegyüttes és számos magánember jött

el Észak-Amerika több részérôl. Jelen voltak a washingtoni Tisza és Rózsafa együttes, a New Brunswick-i Csûrdöngölô,

a clevelandi Regôs, a torontói Kodály és a sarasotai Napraforgó együttes, valamint a San Francisco-i Eszterlánc együttes

vezetôi is. A michigani Csipke néptánctábor vezetôje, Salamon József, a Tükrös zenekar (a Balassi Intézet által részben

finanszírozott) koncertkörútjának szervezését is magára vállalta, hogy az együttes a fesztivált egy kéthetes közép-nyugati

és keleti-parti turnén beharangozza. Az Életfa zenekar (6 fôvel és ifj. Magyar Kálmánnal kiegészülve) a találkozó három

napján muzsikált és a Csûrdöngölôvel külön mûsort adtak a nagyszínpadon. Rajtuk kívül Orbán László prímás Seattle-bôl,

Jim Cockell zenetanár Edmontonból és Jake-Shullman-Ment prímás New York-ból a fesztivál teljes ideje alatt gazdagította

a zenei repertoárt. A táncháztalálkozó szervezését Nagy Ildikó, a New York-i táncházi élet egyik vezetôje tartotta kézben,

önkéntes munkában. Az észak-amerikai táncházmozgalom történetét bemutató beszélgetéseket Dreisziger Kálmán,

219

157

n o r T h a m e r i C a n D a n C e h o u S e r e u n i o n

From the beginning of the intensive organizational process, starting in September 2012, we have been working on

raising awareness about the festival among North American dancers interested in Hungarian folk dancing, many of whom

are non-Hungarians. A dance house reunion was planned for the first three days of the festival, which was eventually

attended by 6 dance ensembles and numerous individuals from all corners of North America. The Tisza and Rózsafa

ensembles from Washington, D.C. were there, as well as the Csûrdöngölô from New Brunswick, the Regôs from

Cleveland, the Kodály from Toronto, the Napraforgó from Sarasota, and leaders of the Eszterlánc ensemble from San

Francisco. József Salamon, director of the Csipke folk dance camp in Michigan, took it upon himself to coordinate a two-

week-long Midwestern and East Coast tour for the Tükrös Band (partially sponsored by the Balassi Institute) during which

the festival was advertised. Music for the three days of the reunion was provided by the Életfa band (its 6 members joined

by Kálmán Magyar Jr.), who also gave a concert on the main stage together with the Csûrdöngölô ensemble. The musical

repertoire was rounded out by the guest performances of fiddler László Orbán from Seattle, music teacher Jim Cockell

from Edmonton, and violinist Jake Shulman-Ment from New York. Ildikó Nagy, a prominent personality in New York

dance house circles, volunteered to coordinate the reunion. Kálmán Dreisziger, a leading figure in the Canadian dance

house movement, moderated the discussions about the history of the North American dance house movement with

220

221

158

222

224

223

225

226

159

“This was a once in a lifetime opportunity for the American public and

Hungarian Americans to connect with Hungary… So many Hungarian Americans did their part

as volunteers and supporters, which made a difference between merely

having a good program and making this event an outstanding success.

I am proud beyond measure to be associated with so many dedicated Hungarians.”

Maximilian Teleki, President, Hungarian American Coalition

160

„Ez egy egyszeri, megismételhetetlen lehetôség volt az amerikai publikum és az amerikai magyarok számára, hogy Magyarországgal kapcsolatba kerüljenek… Olyan sok amerikai magyar tette hozzá a maga részét, mint önkéntes munkás, vagy támogató, hogy ennek köszönhetôen a program nemcsak úgymond jó volt, hanem kiemelkedô sikert ért el. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy ennyi elkötelezett magyar emberrel állok kapcsolatban.”

Maximilian Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke

161

227 228

229 230

231 232

162

a kanadai néptáncmozgalom vezéralakja hangolta össze, amelyben a mozgalom több jeles személyisége vett részt

(pl. Cathy Lemont, Judy Olson, Seres Zsuzsa). Önálló programban mutattuk be a hagyományôrzésben élenjáró Magyar

Kálmán családjának három generációját. A találkozóra érkezôk elszállásolásában a washingtoni táncházi közösség tagjai,

pl. Steve Sinko, Seres Zsuzsa, Cathy Lamont segítettek és nyitották meg otthonuk ajtaját. Megható volt például, hogy a

washingtoni Tisza táncegyüttes vezetôje Cathy Lamont a tavasszal általuk tartott hathetes magyar néptánckurzus bevételét

a táncháztalálkozó szervezésének megsegítéséhez adományként ajánlotta fel.

Külön érdekessége volt a találkozónak egy produkció, Fitos Dezsô rábaközi koreográfiája, amit videón az érdeklôdôk

már a fesztivál elôtt egy jó hónappal megkaptak. Akinek volt kedve hozzá, az beállhatott egy olyan össztáncba, ahol

a videóról elsajátított táncot a magyarországiakkal közösen a fesztivál nagyszínpadja elôtti táncdobogón eltáncolhatták.

A második elôadást sajnos elmosta az esô, de a próbák és az elsô elôadás így is nagy élményt jelentettek.

a b u D a P e S T b i S z T r ó é S a T o k a J b o r o z ó

2013-ban két héten át a magyar volt Washington legnépszerûbb „ethnic food”-ja. A kifejezés minden egzotikus konyhára

használatos, tehát leszámítva a nemzetközi magaskonyhát és a közös, illetve regionális amerikai hagyományokat, magába

foglalja mindazt, amit a kíváncsi amerikai közönség elôszeretettel kóstol meg. A Fesztivál három programjához kapcsolódóan

a látogatók az afroamerikai konyha klasszikusaiból és regionális ázsiai, illetve amerikai ôslakos ételeket is kóstolhattak – de

a magyar konyha minden babért learatott.

233

163

the participation of several other important personages of the movement (e.g., Cathy Lamont, Judy Olson, and Zsuzsa

Seres). The three generations of Kálmán Magyar’s family, all of whom are prominent tradition bearers, were presented in

a special program of their own. Members of the Washington, D.C.-area dance house community, like Steve Sinko, Zsuzsa

Seres, and Cathy Lemont, opened their homes to accomodate reunion participants. It was also touching that Cathy

Lemont, leader of the Tisza dance ensemble, donated the proceeds of their six-week-long spring workshop to offset the

organizational costs of the reunion.

A special feature of the reunion was a production of a Dezsô Fitos choreography of dances from the Rábaköz region,

which was made available on video about a month before the festival. Those who learned the choreography were invited

to join the dancers from Hungary on the dance floor in front of the main stage. The second performance was unfortunately

washed away by the rain, but the rehearsals and the first performance still provided an unforgetable experience.

T h e b u D a P e S T b i S T r o a n D T h e T o k a J T a v e r n

For two weeks in 2013, Hungarian was the most popular ethnic food in Washington, D.C. The term is used to describe

any exotic cuisine aside from international haute cuisine and American regional traditions, and encompasses everything

curious American audiences are eager to taste. Each of the three festival programs featured food, so visitors could

try Afro-American classics and regional Asian and American native foods, but Hungarian cuisine seemed to enjoy the

most acclaim.

234

165

The authenticity and quality of the Hungarian program was of utmost importance to the organizers, and efforts were

made to represent Hungarian gastronomy with an assortment that defies fast-food techniques. The winning catering

company whose prior history guaranteed the appropriate expertise and organizational capacity was selected primarily

because of their ability to prepare several thousand meals a day in an on-site kitchen and serve it within 30 seconds of

ordering. A secondary consideration during negotiations was the company’s willingness to work closely with our experts,

accept our chef ’s directions, and realize our vision for the dining area. The Palestinian-American owner of Delicous

Gourmet was interested, open, and thoroughly equipped for this challenge.

The organizers knew they had a successful grastronomic program when on the third day the technical crew of the

Smithsonian was lining up at the bistro around lunchtime. Acknowledging the complexity of Hungarian cuisine, the

Smithsonian Institution relaxed its regulations about only five fares, and thus the regions of the Carpathian Basin were

represented by seven dishes. Beside the chicken paprikás and goulash soup, there was also sausage typical of the Bácska

region. Those who craved a lighter fare could try lecsó, a tomato-and-pepper stew with chicken kebab, or a Bulgarian

Shopska garden salad. Despite the heat, many chose the chulent, which came with a whole duck leg. The Central

European mood was reinforced by the Vienna-style apple strudel served with vanilla ice cream and a Czech pilsner-type

beer. (Due to the lack of registered distributors in the U.S., Hungarian beer was not available.)

Preparing such diverse yet typical meals proved to be quite difficult. Cooking all this food in a 32 x 32-foot tent with

the bare minimum for equipment, often in 100 -degree heat, for 8 hours a day, was quite a challenge. Master Chef János

Kiss, former Vice President of Catering for Hyatt, however, rose to meet this challenge. He not only created the menu

but also produced detailed instructions for each segment of the process from acquisition to serving, trained the catering

company’s chefs, and during the first week of the festival even supervised the kitchen. He only left when he was sure that

everyone knew what they were doing. And János Kiss did all this work pro bono, out of dedication to the cause, as did

Viktor Merényi, head chef at the Embassy of Hungary and winner of the 2012 Embassy Chef Challenge, who trained the

chefs of Delicious Gourmet: “I had to teach them how to cook Hungarian.”

Gábor Vendégh, Head Chef from Chicago (former Director of Catering at Lufthansa and Head Chef at Sears Tower),

who worked with Chef János Kiss and upon his departure assumed his responsibilities, rose at dawn and retired at

235 236

237 238

166

A magyar program szervezôi nagy hangsúlyt fektettek a gasztroprogram hitelességére és minôségére, arra törekedve,

hogy a magyar gasztronómiát a gyorskonyhai megoldásoknál igényesebb kínálat reprezentálja. Versenyeztetéssel

választottuk ki azt a catering céget, amelynél egyrészt az elôtörténet szavatolta azt, hogy rendelkeznek megfelelô

gyakorlattal és munkaszervezeti kapacitással, s elô tudnak állítani naponta többezer adagot kiszállós helyszíni konyhával

úgy, hogy 30 másodperc alatt ér a rendelt adag a pénztárgéphez. Másrészt a tárgyalások során az is fontos szempont

volt, hogy mely cég mutatott készséget arra, hogy szorosan együttmûködjön a szakembereinkkel, elfogadja séfjeink

irányítását, valamint a tálalásra és az étkezô terület megjelenésére vonatkozó kívánságainkat szem elôtt tartsa.

Az amerikai-palesztin tulajdonosú Delicious Gourmet-nak érdeme, hogy érdeklôdve, nyitottan álltak a feladat elé, alaposan

felékészültek a kihívásra.

A szervezôk tudták, jól sikerült a gasztronómiai bemutatkozás, amikor a harmadik napon már a Smithsonian technikai

személyzetét is a magyar pultnál lehetett a kígyózó sorban látni ebédidô táján. A magyar konyha sokrétû hagyományait

elismerve, a Smithsonian Institution eltekintett a szokásos öt egytálételre vonatkozó szabálytól, így hét fogással mutatkozhattak

be a Kárpát-medence tájai. A csirkepaprikás és gulyásleves mellett volt bácskai hangulatú, bár fûszerezésében újragondolt

kolbász. Aki könnyebbet keresett, nyári lecsót ehetett csirkesaslikkal vagy a bolgárkertészeket megidézô kerti salátát.

Sokan a rekkenô hôség ellenére mégis a sóletet választották, amely egy egész kacsacombbal a tetején érkezett. A közép-

európai hangulatot a monarchiát idézô vanilíafagylalttal körített almás rétes és a pilsner típusú cseh sör is segítette. (Magyar

sörökhöz sajnos bejegyzett USA forgalmazó hiányában nem tudtunk hozzájutni.)

A sokféle, de jellegzetes fogás elkészítése komoly nehézségeket okozott. A 10x10 méteres, csak elemi eszközökkel

felszerelt sátorban és annak hátsó udvarában, gyakran 50 fokban, napi 8 órán át készíteni a friss ételeket – igazi kihívást

jelentett a fôszakácsnak. Kiss János mesterszakácsnak, az USA teljes Hyatt láncolata egykori catering-alelnökének, a

szakácstudományok doktorának az érdeme volt, hogy mindez sikerült. Nemcsak a menüt állította össze, de kidolgozta a

recepturát, minden munkaszakaszhoz a beszerzéstôl a tálalásig pontos útmutatást készített, betanította a washingtoni cég

szakácsait, majd korát meghazudtolva az elsô öt napban napi tizennégy órában felügyelte a „beállást” – akkor utazott el,

amikor a személyzet már mindent magabiztosan elsajátított. Kiss János minden munkát ellentételezés elfogadása nélkül, az

ügy áldozatos szolgálatában „pro bono” végzett el, csakúgy, mint a Delicious Gourmet szakácsait betanító Merényi Viktor,

167

midnight during the entire festival, and tirelessly instructed the cooks all day long while he himself tended the chulent, the

paprika sauce and the lecsó, which, despite their best efforts, none of the local employees had the knack for.

The most important reward was the huge crowds forming in front of the tent every day. Returning customers would

wait 10-15 minutes in line rather than go to another kitchen where they may have received their food in a minute or two.

As a result, Budapest Bistro and the attached Tokaj Tavern achieved the highest sales in the history of the festival. On July

4th, for example, Budapest Bistro sold more than 10 thousand meals!

Competing with the popularity of the food was the wine spritzer sold at Tokaj Tavern. Having a wine tent was a

rare privilege achieved by careful and timely organizing. The Folklife Center understood and supported the idea that

representations of viniculture are an indispensable part of an authentic presentation of Hungarian cuisine.

Two types of red and two types of white wine were served: Kovács Nimród Bull’s Blood, Pfneiszl Kékfrankos, Dereszla

Tokaji, and Szôke Mátyás Irsai Olivér. However, because of the scorching heat, the most popular choice was the spritzer

made with seltzer water and wine. Selling 2,500 spritzers a day, the quantities of wine calculated from previous years’

consumption were exhausted within a few days, then the amount doubled, then multiplied even more. The exclusive

239

168

a washingtoni nagykövetség fôszakácsa, aki 2012-ben megnyerte a washingtoni nagykövetségek konyhafônökei számára

kiírt Embassy Chef Challenge versenyt. „Meg kellett ôket tanítani magyarul fôzni.” – vélekedett Merényi.

Kiss János séf mellett dolgozott, majd távozása után az irányítási feladatokat is átvette Vendégh Gábor chicagoi magyar

fôszakács (a Lufthansa társaság egykori catering igazgatója és a világ egykori legmagasabb felhôkarcolójának, a chicagói

Sears-toronynak a volt séfje), aki a fesztivál egész ideje alatt hajnalban kelt, éjfélkor feküdt, és napközben megállás nélkül

osztotta az utasításokat a sólet, a paprikáslé és a lecsó mellôl – ezekhez ugyanis minden jószándék ellenére a helyi

alkalmazottaknak nem volt érzéke, ezért maga fôzte azokat.

A hozzáértés legfontosabb jutalma a sátor elôtt nap mint nap kialakuló hatalmas tömeg volt. Visszajáró vendégek

inkább vártak tíz percet, negyedórát a sorban, semmint másik konyhákhoz vonultak volna át – ahol egy-két perc alatt

megkapták volna ételüket. Ennek eredményeként a magyar konyhasátor, a Budapest Bistro, és a hozzá kapcsolt borkert,

240

241

169

festival supplier was unable to provide more Hungarian wine and announced that the organizers should secure further

supplies. Fortunately, the Embassy of Hungary and Hungarian wine producers and distributors solved the problem and

there was Hungarian wine for the rest of the festival. Later calculations showed that almost 3,000 bottles of wine were

consumed – three times as much as ever before, since Americans usually drink beer and sodas in hot weather. The

spritzer, however, came, saw, and conquered – as did the Hungarian kitchen. On the July 4th holiday, the Hungarian

concession broke all records, and even the nominal value of the proceeds of the full 10 days was the highest in festival

history.

Thanks to Chefs János Kiss and Viktor Merényi, Hungarian flavors invaded Washington, D.C. even beyond the National

Mall. For the duration of the festival, two five-star hotels, the Grand Hyatt Washington and the Hyatt Regency Washington

on Capitol Hill partnered with the Embassy of Hungary to present special Hungarian menus. The restaurants, whose chefs

were also trained by Chef Merényi, served two signature dishes: chicken paprikás served with steamed bread dumplings,

and Budapest-style beef sirloin served with a foie gras medallion topped with mushroom and green pea ragout and tocsni

(potato pancake). For wine-pairing, they offered a 2011 Furmint Lapis from Bodrog Wine Workshop and a 2009 Cabernet

Sauvignon from Attila Gere.

Source: Account of Gergely Romsics

242

170

a Tokaj Tavern, a fesztivál csaknem fél évszázados történetének legnagyobb eladásait produkálta. Volt olyan hétvége, hogy

egyetlen nap alatt több mint 10 ezer adag étel fogyott el a Budapest Bistroban!

Az ételek népszerûségével vetekedett a Tokaj tavernára keresztelt borkertben mért fröccs. Az, hogy a magyar

program elérte, hogy legyen alkoholfogyasztásra alkalmas kiszolgáló egysége (borsátra) ritka privilégiumnak számított.

Ez az eredmény a szakértôkkel segített, idôben elindított körültekintô szervezésnek volt köszönhetô, valamint annak,

hogy a Folklife Centerben megértették és támogatták azt a gondolatot, hogy a magyar konyha és asztali kultúra hiteles

bemutatásának elengedhetetlen része a borkultúra reprezentálása is.

A borsátorban kétfajta magyar vörös és kétfajta fehérbor szerepelt a menülistán: Kovács Nimród Bikavér, Pfneiszl

Kékfrankos, Dereszla Tokaji és Szôke Mátyás Irsai Olivér. A buborékos ásványvízzel higított fröccsnek és hosszúlépésnek

volt azonban a legnagyobb sikere a tikkasztó hôségben. Naponta 2500 adag fröccsöt szolgáltak fel, így pár nap alatt

elfogyott a múltbéli fesztiválok sörfogyasztói adatai alapján kalkulált bormennyiség, majd a kétszerese, majd még több.

A fesztivált kizárólagos joggal ellátó cég kb. az elsô hét vége felé széttárta a kezét és kijelentette, hogy ha magyar bor kell

még a borkertbe, akkor a szervezôk szerezzenek valahonnan, mert ôk nem tudják megoldani. Szerencsére a washingtoni

nagykövetség, a magyar bortermelôk és amerikai importôrjeik ezt a problémát is megoldották, és végig volt magyar bor a

fesztiválon. Utólagos számítások szerint csaknem háromezer üveg bor fogyott el – háromszor annyi, mint eddig bármikor,

hiszen az amerikaiak a melegben általában sört és üdítôt kérnek. A fröccs azonban jött, látott, gyôzött – ahogy a magyar

konyha is. Július 4-én, a nemzeti ünnepen, a magyar büfékoncesszió minden idôk rekordját döntötte, s a teljes tíznapos

idôszakra is kivetítve a bevétel nominál értéke a fesztivál történetében a valaha számolt legmagasabb volt.

Kiss Jánosnak és Merényi Viktornak köszönhetôen a magyar ízoffenzíva a National Mall területén kívül is zajlott

Washingtonban. A fesztivál két hetének idejére két ötcsillagos szálloda, a Grand Hyatt és a Hyatt Regency is kínált magyar

fogásokat. Az ugyancsak Merényi által betanított szakácsok itt paprikás csirkét készítettek házi szalvétagombóccal, valamint

Budapest bélszínt libamájjal, gombás zöldborsós raguval és tócsnival, amelyhez a Bodrog Bormûhely 2011-es tokaji furmint

lapisát és Gere Attila 2008-as Cabernet sauvignonját kínálták. Kiss János szerint a két luxusszálloda éttermeiben a vendégek

által megrendelt ételek közel fele magyar volt.

Romsics Gergely beszámolója alapján

171 243

172

Kíséro programok

A Smithsonian Center for Folklife sok éves tapasztalata és ajánlása szerint a Folklife Festival publicitását érdemes

kihasználni a National Mall területén kívül zajló kísérô programok szervezésére Washingtonban és tágabb környékén.

A Folklife fesztivál bevett kísérô programjának számít a Kennedy Center Millenium színpadán rendezett koncertsorozat,

ahol a Smithsonian Center szervezésében a fesztivál zenekarai adnak naponta egy-egy órás koncertet. A magyar program

kivételesen 5 koncert alkalmat kapott.

A fesztiválprogram magyar szervezôi is éltek a lehetôséggel, hogy az eseménynek még nagyobb nyomatékot és

publicitást adjanak. Észak-Amerika több városában és magyar közösségében a fesztivál elôtti és alatti hetekben számos

koncert harangozta be a fesztivált. Ezeken az eseményeken plakátok és szórólapok hívták fel a közönség figyelmét a

washingtoni fesztiválra.

Magyarország washingtoni Nagykövetsége a fesztivál idején reprezentatív rendezvények és fogadások sorának volt

házigazdája, amely nem csekély feladatot rótt a nagykövetség munkatársaira és a fôszakácsára.

A Kennedy Center Millenium Stage koncertek a Smithsonian

Center for Folklife szervezésében

- Június 26. Bíró Eszter és zenekara,

- Június 30. Heveder, Gázsa és Juhász család,

- Július 1. Parno Graszt,

- Július 4. Szalonna és bandája, Bob Cohen és Jake Shulmann-Ment

közremûködésével,

- Július 6. Szalonna és bandája, a három erdélyi prímás és Navratil

Andrea közremûködésével.

244

173

Related Events

Based on many years of experience, the Smithsonian Folklife Center thought it wise to turn the storm of publicity

around the Folklife Festival to our advantage by organizing festival-related events in and around Washington, D.C. The

concert series on the Millennium Stage of the Kennedy Center, where festival artists get to perform for one hour every

day of the festival, is an established supplemental program of the Festival. The Hungarian program was given a rare

5-concert allottment.

Hungarian festival organizers have therefore used the opportunity to raise the level of awareness and publicity for the

Festival. In the weeks leading up to the Festival, several cities and Hungarian communities throughout North America

organized concerts that served as teasers for the Festival, promoting the Festival with posters and flyers.

The Embassy of Hungary also hosted several exclusive events and receptions during the Festival, which proved to be

quite a task for the Embassy staff and its Head Chef.

Concerts on the Millennium Stage of the Kennedy Center, organized by the Smithsonian Folklife Center

- June 26. Eszter Bíró and Band

- June 30. Heveder, Gázsa and Juhász family

- July 1. Parno Graszt

- July 4. Szalonna and Band with Bob Cohen and Jake Shulman-Ment

- July 6. Szalonna and Band with the three Transylvanian fiddlers and Andrea Navratil

245

174

Kísérô programok Magyarország washingtoni Nagykövetségének szervezésében

- Június 27. Authentic Village Music and Dance from Hungary and Transylvania, Tükrös zenekar

koncertje, American University Katzen Arts Center, Abramson Family Recital Hall, Washington, D.C.

- Június 28. Folk art and contemporary design, Hrivnák Tünde By Me Spicy zártkörû divatbemutatója

a Nagykövetségen fogadással egybekötve.

- Június 29. Folk art and contemporary design, Hrivnák Tünde By Me Spicy divatbemutatója

a Nagykövetségen a Nagykövetség és az International Club of D.C. közös rendezésében

fogadással egybekötve.

- Július 1. Authentic Hungarian folk and klezmer music, Szalonna és bandája koncertje Bob Cohennel, American University

Katzen Arts Center, Abramson Family Recital Hall, Washington, D.C.

- Július 2. Kós Károly életmûve fotókon (Anthony Gall építész és Haris László fotómûvész közös kiállítása a Balassi Intézet New

York-i Magyar Kulturális Központ és a Nagykövetség közös

szervezésében) Kiállításmegnyitó és fogadás a fesztiválcsapat

résztvevôi számára a washingtoni Nagykövetségen.

- Július 3. Folk jazz from Hungary. Dresch Mihály és Lukács

Miklós szaxofon és cimbalom koncertje a Smithsonian

National Museum of Natural History Baird Auditorium

termében.

246

247

248

175

Related Events Organized by the Embassy of Hungary

- June 27. Authentic Village Music and Dance from Hungary and

Transylvania, Tükrös Band, American University Katzen Arts

Center, Abramson Family Recital Hall, Washington, D.C.

- June 28. Folk Art and Contemporary Design, VIP fashion show of

Tünde Hrivnák’s By Me Spicy collection at the Embassy of Hungary,

followed by a reception.

- June 29. Folk Art and Contemporary Design, fashion show of Tünde

Hrivnák’s By Me Spicy collection at the Embassy of Hungary,

organized by the Embassy and the International Club of D.C.,

followed by a reception.

- July 1. Authentic Hungarian Folk and Klezmer Music, Szalonna and

Band with Bob Cohen, American University Katzen Arts Center, Abramson Family Recital Hall, Washington, D.C.

- July 2. The Life of Károly Kós in Photos (joint exhibit of Anthony Gall architect and László Haris photographer organized by

the Balassi Institute Hungarian Cultural Center, New York and the Embassy of Hungary). Exhibit opening and reception

for Festival participants at the Embassy.

- July 3. Folk Jazz from Hungary. Mihály Dresch (saxophone) and Miklós Lukács (hammered dulcimer) in the Baird

Auditorium of the Smithsonian National Museum of Natural History.

Hungarian Film Festival

Hungary, Hero and Myth: Immigrant Experience and the Artist’s Eye, East Building Auditorium of the National Gallery of Art.

Several eminent artists, such as Péter Forgács and Endre Hules, as well as well-known cinematographer Vilmos Zsigmond

were present for a Q&A with the audience.

- June 29. Hunky Blues – The American Dream (dir. Péter Forgács), screening followed by Q&A with director

249

176

Magyar Filmfesztivál

Hungary, Hero and Myth: Immigrant Experience and the Artist’s Eye címen a National Gallery of Art East Building Auditorium

termében a National Gallery filmklubbjának és Magyarország Nagykövetségének szervezésében, ahol jeles alkotók, Forgács

Péter és Hules Endre rendezôk, valamint az amerikai filmipar legjelesebb operatôrei között számontartott Zsigmond

Vilmos személyesen jelentek meg és válaszoltak a nézôk kérdéseire.

- Június 29. Hunky Blues - The American Dream (rendezô: Forgács Péter), vetítés és beszélgetés a rendezôvel

- Július 5. American Postcard (rendezô Bódy Gábor)

- Július 5. The Maiden Danced to Death (rendezô: Hules Endre, operatôr: Zsigmond Vilmos), vetítés és beszélgetés a

rendezôvel

- Július 6. No Subtitles Necessary: Laszlo and Vilmos (rendezô: James Chressanthis), vetítés és beszélgetés az életrajzi

dokumentumfilm egyik fôszereplôjével, Zsigmond Vilmos operatôrrel

- Július 6. Bánk Bán (rendezô: Káel Csaba, operatôr: Zsigmond Vilmos)

- Július 6. Children of Glory (rendezô: Goda Krisztina)

A fesztivált beharangozó kísérô programok Washingtonon kívül

- Tükrös zenekar turnéja a Balassi Intézet, New York és Salamon József, Csipke tábor szervezésében.

Koncert, táncoktatás és táncház a Tükrös zenekar, valamint Busai Norbert és Zsuzsanna

részvételével: június 13. St. Louis, MO, június 14. Madison, WI, június 15. Bethesda, MD, június

16. Elsô Magyar Református Egyház, 69-ik utca, New York, NY, június 20. Ottawa, ON, június

21. Montreal, QC, június 22. Toronto, ON, június 23. Detroit, MI.

- Egy este a gyimesi csángókkal, a Juhász család zenekar és gyimesi adatközlôk részvételével koncert

és táncház, valamint Juhász Zoltán etnomuzikológiai elôadása a Balassi Intézet, New York, Nagy

Ildikó és Magyar Kálmán szervezésében: június 21. Helyszín: Magyar Ház, 82-ik utca, New York,

NY, június 22. Wallingfordi Magyar Ház, Wallingford, CT, június 23. Magyar Tanya, Hereford, PA.

250

177

- July 5. American Postcard (dir. Gábor Bódy)

- July 5, The Maiden Danced to Death (dir. Endre Hules, cin. Vilmos Zsigmond), screening followed by Q&A with director

- July 6. No Subtitles Necessary: Laszlo and Vilmos (dir. James Chressanthis), screening followed by Q&A with one of the

films’ main characters, cinematographer Vilmos Zsigmond

- July 6. Bánk Bán (dir. Csaba Káel, cin. Vilmos Zsigmond)

- July 6. Children of Glory (dir. Krisztina Goda)

Related Events Heralding the Festival Beyond Washington, D.C.

- Tükrös Band U.S. tour, organized by Balassi Institute, New York and József Salamon of Csipke camp. Concerts,

dance instruction and dance house with Tükrös Band and Zsuzsanna and Norbert Busai: June 13. – St. Louis, MO;

June 14. – Madison, WI; June 15. – Bethesda, MD, Hungarian Reformed Chruch, 69th Street, New York, NY; June 20.

– Ottawa, ON; June 21. – Montreal, QC; June 22. – Toronto, ON; June 23. – Detroit, MI.

251 252 253

178

- Bíró Eszter és zenekara, valamint a Grammy díjas Frank London (Klezmatics, Hasidic New Wave) koncertje a Balassi

Intézet New York-i Magyar Kulturális Központ szervezésében: június 24. City Winery, New York NY.

- Parno Graszt koncertje a Balassi Intézet, New York szervezésében: június 27. The Patterson, Baltimore, MD, június 30.

DROM, New York, NY.

- Dresch Mihály (szaxofon), Lukács Miklós (cimbalom), Massimo Biolcatti (zongora), Németh Ferenc (dob) és a Grammy

díjas szaxofonos Chris Potter folk-jazz koncertje július 1-én Magyarország New York-i Fôkonzulátusán a washingtoni

Nagykövetség, a New York-i Fôkonzulátus, a Balassi Intézet, New York és Nagy Ildikó szervezésében.

„Magyarnak lenni jó, magyarnak lenni jó Washingtonban nemcsak azért, mert hihetetlen álló tapsvihar az, amit látunk

minden egyes néptáncbemutató után, hanem azért is, mert az emberekkel ahogy beszélgetünk, látni lehet, hogy kedvük lesz

Magyarországra jönni, Magyarországról egy kicsit többet megtudni.” Stumpf Anna, politikai attasé, Magyar Nagykövetség,

Washington

„Miben segítheti a diplomáciai kapcsolatot egy kulturális fesztivál? Aki ezt a fergeteges bemutatót látja, az más szemmel nézi

az országot, és jobban meg akarja ismerni. Nekünk segít, ha valaki figyelmet szentel nekünk, érdeklôdik irántunk, mert akkor

a tények és nem a rossz beidegzôdések vezérlik hazánk megítélését. Remélem, hogy a többség otthon is büszke arra, hogy

külföldön ekkora sikert értünk el. Gondoljon erre úgy, mintha egy kulturális olimpián több aranyérmet nyertünk volna.” Szapáry

György, Magyarország washingtoni nagykövete, HETI VÁLASZ: Aranyérem a kulturális olimpián, 2013. 07.07

254

255

179

- An Evening with the Csango from Gyimes, concert and dance house with the Juhász family and tradition bearers from

Gyimes, and a lecture by ethnomusicologist Zoltán Juhász, organized by Balassi Institute, New York, Ildikó Nagy and

Kálmán Magyar: June 21 – Hungarian House, 82nd Street, New York, NY; June 22 – Hungarian House of Wallingford,

CT; June 23 – Hungarian Farm, Hereford, PA.

- Eszter Bíró and Band with Grammy-winner Frank London (Klezmatics, Hasidic New Wave), concert organized by Balassi

Institute, New York: June 24 - City Winery, New York, NY.

- Parno Graszt concert, organized by Balassi Institute, New York: June 27 – The Patterson, Baltomire, MD, June 30 –

DROM, New York, NY.

- Mihály Dresch (saxophone), Miklós Lukács (hammered dulcimer), Massimo Biolcatti (piano), Ferenc Németh (drums) and

Grammy-winner Chris Potter (saxophone), folk-jazz concert organized by the Embassy of Hungary, the Consulate General

of Hungary, New York, Balassi Institute, New York and Ildikó Nagy: July 1 – Consulate General of Hungary in New York, NY.

“It is good to be Hungarian; it is good to be Hungarian in Washington, D.C., not just because of the incredible standing ovation

we see after each dance performance but also because as we talk to people, we can see that they really want to visit Hungary

now, to learn more about Hungary.” – Anna Stumpf, Political Attaché, Embassy of Hungary, Washington, D.C.

“How can a cultural festival help diplomatic relations? Anyone who sees this tremendous production will see our country through

a different lens and will want to learn more about it. It helps us when people pay attention to us, show interest in us, because

then it will be the facts rather than bad habits that will influence their judgment of our country. I hope most people back home

are proud of our success here. They should think of it as if we had just won a gold medal at the cultural Olympics.” – György

Szapáry, Hungarian Ambassador to the U.S., WEEKLY RESPONSE: “Gold Medal at the Cultural Olympics,” July 7, 2013.

256

181 257

182

Sajtóvisszhang

A magyar és amerikai magyar sajtó (pl. Amerikai Magyar Napló) már 2012-tôl több ízben is beszámolt a fesztivál

elôkészítô munkáiról, majd a Balassi Intézet 2013 májusában tartott sajtótájékoztatója után a fesztivál elôtti utolsó hónapban

(a Smithsonian Center for Folklife, a Balassi Intézet média-referense Bérczes Anna és Szörényi András, a washingtoni

nagykövetség diplomatája munkájának köszönhetôen) a figyelem felélénkült mind a magyar médiában, mind az amerikai

sajtóban. A Balassi Intézet az MTVA-val partnerségben folytatott fômûsoridôs televíziós kampányt a kezdés elôtti hetekben,

míg Washington D.C. és környékén a helyi internetes és nyomtatott sajtó harangozta be a fesztivált. A megnyitó sikerérôl

(Rózsa Ákos New York-ban élô operatôr, valamint az MTVA kiküldött stábjának filmanyagát felhasználva) több televíziós

csatorna is hírt adott Magyarországon, kiemelve a szervezôk embert próbáló erôfeszítéseit. A fesztivál két hetében Pogár

Demeter, az MTI washingtoni tudósítója naponta küldött részletes, tematikus beszámolókat, s ennek eredményeként a

magyar közszolgálati és regionális médiában rendszeresen foglalkoztak a washingtoni eseménnyel: beszámoltak a program

szakmai megalapozottságáról, a látványos építészeti díszletrôl, a zenei és táncos elôadások lelkes fogadtatásáról, a magyar

gasztronómia elsöprô sikerérôl, a látogatóknak a tárgyalkotó népmûvészet iránti töretlen érdeklôdésérôl, valamint a kísérô

programok gazdag kínálatáról.

Az amerikai médiumok, rádió, televízíó, nyomtatott és elektronikus sajtó is figyelmet szenteltek a fesztiválnak. A FOX 5

hírcsatorna reggeli mûsora két alkalommal is helyszíni tudósításban számolt be a fesztivál magyar vonatkozású programjának

gazdagságáról. A sajtó és a bloggerek kedvence az építészeti elemek, a zene- és táncprodukció, a tánccsûrben folyt kezdô

táncoktatás, a karcagi Csontos család bográcsa, illetve a magyar étel- és borkínálat volt, de a népviseletek, a gyermekeknek

szóló foglalkozások és általában a program gazdagsága is figyelmet keltett. A Washington Post, Huffington Post, Frederick

News-Post (Kurz Péter János két hosszú cikke), InTheCapital, Examiner, Newswise, The Washington Diplomat több cikkben

is foglalkozott a fesztivállal. Kiemelték azt is, hogy milyen nagyszerû volt látni elsô, második és harmadik generációs

magyarokat együtt, saját kulturális örökségüket ünnepelve az Egyesült Államok szívében. A Washington Post külön cikkben

méltatta azt a fantasztikus hangulatot, amely a magyar programokat és a résztvevôket jellemezte. A nyomtatott és internetes

sajtó cikkei, a televíziós és rádiós bejelentkezések, valamint a blogbejegyzések mellett képriportok is születtek a magyar

183

Press Coverage

The Hungarian and American press (e.g., American Hungarian Journal) have reported on the festival preparations

since 2012, but a month before the festival and after the May 2013 press conference held at the Balassi Institute, media

attention rose both in Hungary and in the U.S., due largely to the PR work of Anna Bérczes of the Balassi Institute and

András Szörényi of the Embassy of Hungary in Washington, D.C., as well as the Smithsonian Center for Folklife. The

Balassi Institute partnered with MTVA to run a primetime television campaign in the weeks leading up to the festival, while

local online and print media in the Washington, D.C. area expressed active interest in the Hungarian program. Hungarian

news channels reported on the success of the festival opening (with footage from New York-based cameraman Ákos

Rózsa and MTVA’s own crew), highlighting the organizers’ tremendous efforts. MTI correspondent Demeter Pogár sent

daily detailed thematic reports, which allowed public and regional media in Hungary to cover the events in Washington,

D.C. over several days, providing detailed accounts of the enthusiastic reception of the music and dance performances,

the overwhelming success of the gastronomic programs and offerings, and the undiminished interest of the visitors in the

creative folk arts.

The festival also attracted the attention of the American media – radio, television, print and electronic press. The FOX

5 morning show, for example, did two live reports from the scene about the richness of the Hungarian program. The

press and bloggers favored the architectural elements, the music and dance productions, the dance instructions in the

dance barn, the cauldron of the Csontos family from Karcag and other Hungarian food and wine offerings, but costumes,

childrens’ activities, and the overall richness of the program also attracted attention. The Washington Post, Huffington

Post, Frederick News-Post (with two long articles by János Péter Kurz), InTheCapital, Examiner, Newswise, and The

Washington Diplomat all ran articles about the festival. They even noted how wonderful it was to see first, second and

third generation Hungarians celebrating their heritage together in the heart of the United States. In a featured article, the

Washington Post lauded the fantastic atmosphere that characerized the Hungarian programs and their participants. Besides

the printed and online articles, television and radio broadcasts and blogs, numerous photographic reports were dedicated

to the architectural elements and the spectacular costumes rich in color and detail.

184

programon, amelyek elsôsorban az építészeti munkát és a rendkívül látványos, szín- és részletgazdag népviseleteket

igyekeztek bemutatni.

Magyarországon a rádió és a fôbb hazai napilapok a fesztivált követôen is méltatták és értékelték a rendezvényt.

Többek között a Lánchíd rádió Kulissza címû riportmûsora 2013. július 16-án félórás beszélgetést sugárzott a magyar

kurátorral Smithsonian Folklife címen, A Magyar Nemzet Magazin július 20-iki szombati száma Diószegi László egész

oldalas beszámolóját Paprikás kalács, A magyar népmûvészet ünnepe Washingtonban címen közölte (31. old.). A Heti Válasz

2013 Magyarok a csúcson, Az év 30 legkiemelkedôbb teljesítménye címû karácsonyi különszáma Fülemile Ágnessel készített

riportot közölt Halász Csilla tollából.

A fesztivált filmen többen is megörökítették. A Clevelandi Bocskai rádió munkatársai egy 55 perces riportfilmet

készítettek a fesztivál elsô hetében. A Filmet Hungarian Heritage címmel a honlapjukon és a YouTube-on 2013. július 2-án

tették közzé. A film átfogó bemutatást ad, és értékes riportok hangzanak el benne a tárgyalkotó népmûvészekkel.

A magyar programot támogató Hungarian American Coalition megbízásából, egy gyakornokuk, Vincze Máté Szakonyi

Veronikával közösen készített egy 16-perces kiváló összeállítást The Smithsonian Folklife Presents Hungarian Heritage –

Roots to Revival címmel, amelyben (itt a könyvben több helyen is idézett) látogatói vélemények is jócskán elhangzanak.

(A You Tube csatornán 2014. március 20-ától látható a film.)

Az MTVA-nak a Felszállott a páva vetélkedô nyerteseivel utazó stábja a Duna Televízió Zrt. megbízásából egy 54 perces

dokumentumfilmet készített Felszállott a Páva Washingtonban címmel, amit 2013. július 20-án és augusztus 20-án sugárzott

a Duna televízió (rendezô: Lukács Gabriella, felvételvezetô: Papp Magdolna, operatôr: Farkas Csaba).

A Balassi Intézet megbízásából a helyszínen dolgozó operatôr-rendezô, Kresméry Dániel két filmet is készített, egy

27-perces dokumentum-összeállítást és a 2014. március 11-én bemutatott Hungarian kerítés címû 87-perces portréfilmet.

Az alkotás fókuszában a fesztivál öt résztvevôje áll: Berecz István táncos, a 2013-as Felszállott a páva vetélkedô kategória

gyôztese, Fitos Dezsô koreográfus, Juhász Réka népdalénekes, Pál István Szalonna prímás és Szarka Vera néni kalocsai

Népmûvészet Mestere fôszereplésével. (A film címe a gyimesi hagyományôrzô André Csabának a fesztivál fôcímére

rímelô magyarító szójáték leleményét használja föl, amit a fesztiválcsapat tagjai szívesen adoptáltak.)

Vadász Zita beszámolója alapján

185

The radio and major publications continued to praise the event even after the festival. On July 16, 2013, the Kulissza

program of the Lánchíd Radio broadcast a half-hour interview with the Hungarian curator titled Smithsonian Folklife; on

July 20, 2013, the Magyar Nemzet Magazin printed a full-page report by László Diószegi called Paprika Loaf: Celebrating

Hungarian Folk Art in Washington (p. 31); and Csilla Halász published an interview with Ágnes Fülemile in the special

Christmas edition of the Weekly Response called Top Hungarians: The 30 Best Achievements of the Year.

The festival was immortalized on film as well. The Bocskai Radio of Cleveland shot a 55-minute documentary film

during the first week, which was broadcast on July 2, 2013 on their website and YouTube page under the title Hungarian

Heritage. The film presents a comprehensive picture of the festival and includes valuable reports with the folk artisans.

On behalf of the Hungarian program’s great supporter, the Hungarian American Coalition, Coalition interns Máté

Vincze with Veronika Szakonyi produced an excellent 16-minute documentary film called The Smithsonian Folklife Presents

Hungarian Heritage – Roots to Revival in which several visitors were interviewed. Some of the opinions are cited here in

the book. (The film has been posted on You Tube since March 20, 2014.)

On behalf of Duna Television Inc., the MTVA crew traveling with the winners of The Peacock Ascended contest

produced a 54-minute documentary film called The Peacock Ascended in Washington, which aired on July 20 and August

20, 2013 on Duna TV (director: Gabriella Lukács, unit production manager: Magdolna Papp, photography: Csaba Farkas).

On-site director of photography Dániel Kresméry, working on behalf of the Balassi Institute, produced two films: a

27-minute documentary film and an 87-minute portrait film, Hungarian

kerítés (Hungarian fence), which aired on March 11, 2014 and focuses on

five festival participants: dancer István Berecz, winner of the 2013 The

Peacock Ascended contest; choreographer Dezsô Fitos; folk singer Réka

Juhász; fiddler István Pál Szalonna; and Vera Szarka, Master of Folk Art

from Kalocsa. (The title of the film is a pun on the main title of the festival,

Hungarian Heritage, coined by Csaba André and readily adopted by the

other participants.)

Source: Account of Zita Vadász

258

186

Zárszó

A fesztivál ideje alatt a mintegy százhúsz fôs magyar szereplôgárda valódi csapattá forrott össze. Szapáry György

nagykövet úr találóan a hagyományosan sikeres olimpiai csapat munkájához hasonlította a washingtoni magyar programot.

És valóban, a magyar népi kultúrát nagyvonalú magabiztossággal, ugyanakkor hittel, tartással, lelkesedéssel képviselô

„válogatottunk” bizonyította a világ egyik legnagyobb fesztiválrendezvényén, hogy Magyarország igazi „nagyhatalom” a

népmûvészet terén. Megmutatták, hogy a magyar kultúrának olyan ereje, belsô értékei vannak, hogy hazai környezetébôl

kiszakítva, „idegen pályán”, Magyarországról a legkisebb elôismeretekkel sem rendelkezô közönség tömegei elôtt is képes

komoly sikert aratni.

Az Amerikai Egyesült Államok fôvárosának szivében, egy 16 hektáros

füves, üres parkban, a magunk által tervezett és felépített díszletek

között kellett népdallal, zenével, tánccal hímes tárgyakkal, ínycsiklandozó

ételekkel, és szíves szóval varázslatot teremtenünk. A táncosok, zenészek,

tárgyalkotó népmûvészek, szakácsok és foglalkoztatók, oktatók és kutatók

egymást segítô és erôsítô közösséggé kovácsolódtak. A mestereknél

sorban álló érdeklôdôk, az önfeledten játszó családok, az ismeretterjesztô

kisszínpadot és a fôzésbemutatókat kitartóan körbevevô hallgatóság, a

zene és táncelôadásokon ujjongva, felállva tapsoló közönség folyamatosan

tûzben tartották a szereplôket.

Mindenki érezte, hogy ez a siker közös érdem, hogy mindenki erôn

felül „odateszi” magát, hogy a kiemelkedô produkciók egymást erôsítve

olyan felfokozott hangulatot generálnak, amely eljut a látogatók szivébe

is, megérinti és rabul ejtik ôket. Ezért nem érezték a gyimesiek a

szôrmellényükben és a karcagi juhászok a subájukban a negyven fokos

meleget. Ezért viselték el a fôzôlap melletti hôséget a a látványkonyhán.

259

187

Afterword

During the festival, the 120-stong crew of participants coalesced into a cohesive team. Ambassador György Szapáry

aptly compared the Hungarian program to the work of a traditionally successful Olympic team. Indeed, our “national

team” represented Hungarian folk culture with great confidence, faith and enthusiasm at one of the largest festivals in the

world, confirming that Hungary is a “superpower” when it comes to folk arts, and that Hungarian folk culture, through its

power and built-in values, has the capacity to be successful even outside of its own environment, in a foreign land, in front

of masses that have very little knowledge of Hungary.

In the heart of the U.S. capital, in an empty, grassy 40-acre park, amidst scenery designed and built by us, we had

to create magic with folk song, music, dancing, decorated objects, mouthwatering food and kind words. The dancers,

musicians, crafts and culinary masters, educators and researchers forged a supportive and encouraging community. The

vivid interest of visitors surrounding the crafts masters, the joy of the playing families, the captive audience around the

narrative stage and the cooking demonstrations and the throngs of people rewarding musical and dance performances

with a standing ovation – these all kept the participants exhilarated.

Everyone felt this success was a merit to all; they put everything they had into the productions, touching the hearts of

visitors and captivating them. It is the reason the dancers from Gyimes in their fur vests or the shepherds from Karcag in

their animal skin coats were not bothered by the 100-degree heat; the reason the chefs tolerated the heat in the kitchen;

260

188

Ezért nem érezték a fáradságot a kézmûvesek az egész napos munka utáni elpakoláskor sem. Ezért volt érdemes minden

érdeklôdôhöz egy jót szólni a székieknek, kalocsaiaknak, sárközieknek, kalotaszegieknek a bemutatókon. Ezért nem

számított a fájó hát és bedagadt láb, ha egy nap hatszor is élesben kellett muzsikálniuk a zenészeknek és fellépni a

csuromvizesre izzadt népviseletben a táncosoknak 80 százalékos páratartalom mellett.

A Kárpát-medence különbözô sarkaiból összeválogatott, addig egymást sokszor nem is ismerô fellépôk az

együttmunkálkodás örömében életreszóló barátságokat kötöttek. Ennek csalhatatlan jele volt, hogy esténként a szállodában,

az egész napi megfeszített munkától elcsigázott szereplôk a saját örömükre még nótáztak, zenéltek, táncoltak és jó ízû

beszélgetéseken osztották meg egymással és a velük tartó amerikai barátokkal a tapasztalataikat. Együtt örült mindenki a

közös sikernek, a magyar kultúra és népmûvészet kivételes meleg fogadtatásának az amerikai kontinensen!

„Az egész hetet a fesztiválon töltöttük, volt ott mit tenni, látni, enni,

inni, táncolni, népmûvészekkel beszélgetni, új barátságokat kötni.

Az amerikaiak ezrei meg csak jöttek minden nap, akkora érdeklôdéssel,

hogy az önkéntes lányaink majd elájultak a hôségben – még annyi

idejük se volt, hogy egyenek vagy igyanak, annyi látogató várta a

bemutatójukat és válaszaikat kérdéseikre. Aztán este, még több zene

és tánc! Az egész város pezsgett, ahová csak mentünk, éttermekbe,

múzeumokba (csak lehûlni – szegény elôadók még azt sem tehették

meg), a pincérek, a biztonsági ôrök mind tudtak a fesztiválról!

Némelyik még magyarul is köszöntött minket! Biztos, hogy több mint

másfél millióan tudták meg, hol keressék Magyarországot a térképen.

És már tervezik, hogy ellátogatnak oda. Olyan büszkék voltunk, és

olyan hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek.” – Virga

Ágnes, Massachusetts-i Magyar Társaság, Boston (Forrás: Amerikai

Magyar Koalíció honlapja)

261

189

the reason the artisans did not feel fatigue while packing up for the night; and the reason presenters from Szék, Kalocsa,

Sárköz or Kalotaszeg always had a kind word to all visitors. Aching backs and swollen feet and performing four times daily

in sweat-soaked costumes in 80% humidity was no burden to the musicians and dancers either.

The performers, who came from various corners of the Carpathian Basin and often did not know each other, built

lifelong friendships in the process of this joyful collaboration. An infallible testimony to these friendships were the evening

get-togethers at the hotel, where the exhausted participants and their American friends continued the music, singing

and dancing and shared their experiences in spirited conversations. Everyone rejoiced in the common success, in the

sensational warm welcoming of Hungarian culture and folk arts on the American continent!

“We spent the entire week at the festival: there was so much to do and see and eat and drink and dance and folk artists to

talk to and new friends to make. Thousands and thousands of Americans kept coming day by day with such interest that our

volunteer girls were ready to faint in the heat – they did not have even a minute to eat or drink, there were so many visitors

asking them for demonstrations and answers. Then, at night, yet more music and dancing! The whole city was abuzz, and

wherever we went, to restaurants or museums (just to cool down – shame on us, for the performers could not do even that),

the waiters, security guards and all knew about the festival! Some even greeted us in Hungarian! Surely more than 1.5 million

or more learned where Hungary was on the map. I met several people who said they took extra days off from work just to see

the festival. And now they are planning to visit Hungary for sure. We were so proud and thankful that we were a part of that.”

– Ágnes Virga, Hungarian Society of Massachusetts, Boston (Source: Hungarian American Coalition website)

262

190

Közremuködok / Participants

Zenészek, énekesek / Musicians, singers

S z a l o n n a é S b a n D á J a : Pál István Szalonna, Gombai Tamás, Karacs Gyula, Gera Attila, Doór Róbert, Ürmös Sándor

h e v e D e r é S g á z S a : Molnár Szabolcs, Fazakas Levente, Fazakas Albert, Szilágyi László,

Bajna György, Papp István Gázsa

J u h á S z C S a l á D : Juhász Zoltán, Juhász Réka, Juhász Dénes

T ü k r ö S : Halmos Attila, Koncz Gergely, Árendás Péter, Liber Endre, Lelkes András

b í r ó e S z T e r é S z e n e k a r a : Bíró Eszter, Födô Sándor, Nikola Parov, Papesch Péter, Hámori Máté

P a r n o g r a S z T: Oláh József, Oláh Krisztián, Oláh Viktor, Oláh János, Oláh Jánosné, Jakocska János,

Horváth Sándor, Németh István

k o m l ó i v ö r ö S r e z e S : Schmidt Bálint, Schmidt Gábor, Tillmann Tibor, Németh Csilla, Deáky Péter

é l e T f a : Hajdú-Németh Ildikó, Hajdú-Németh László, Ifj. Magyar Kálmán, Braño Brinársky, Gartai József, Horváth József

263

191

Önálló elôadók / Individual Artists

Bolya Mátyás, Jim Cockell, Bob Cohen, Csizmadia Anna, Dezsô Elisabeta, Dresch Mihály, Istvánfi Balázs,

Jámbor István (Dumnezeu), Kodoba Florin, Kubinyi Júlia, Navratil Andrea, Németh András, Lukács Miklós, Orbán László,

Patonai Bátor, Jake Shulman-Ment, Varga István Bodó (Kiscsipás)

264 265

266

267

192

Koreográfusok / Choreographers Táncoktatók / Dance Instructors

Diószegi László, Fitos Dezsô, Kocsis Enikô Dobi Andrea, Ertl Péter, Varga Ottilia

Táncosok / Dancers

Bangó Dalma, Bartha Zsófia, Berecz István, Cseke-Császár Dóra, Darabos Péter, FarkasTamás, Fekete Annamária,

Fundák Kristóf, Hideg Richárd, Horváth Brigitta, Iván Róbert, Kaszai Lili Olívia, Kádár Kata, Kovács Kata, Kovács Zoltán,

Légár Dániel, Majer Tamás, Markó Fruzsina, Módos Máté, Moussa Ahmed, Pálffy Zoárd Tibor, Papp Máté, Papp Gergely,

Radics Rita, Schnelczer Tünde, Temkó Mariann

268 269

270

271

193

Hagyományôrzô közösségek / Traditional Communities

k a l o C S a : Bagó Józsefné, Bolvári Andrásné, Pandúr Istvánné, Romsics Lászlóné, Tóth Lászlóné

k a r C a g : Id. Csontos György, Csontos Györgyné, Ifj. Csontos György, Csontos Péter

S á r k ö z : Komjáthi Tamás Antalné, Minorits Jánosné

g y i m e S k ö z é P l o k (Lunca de Jos, Romania): André Csaba, André Irén, Bodor Lóránt, Simon Henrietta

k a l o T a S z e g , m é r a (Mera, Romania): Dr. Tôtszegi Tekla, Tôtszegi András, Tôtszegi Szilárd, Pálfi Enikô,

Muszka Boglárka, Muszka György, Muszka Ilona

S z é k (Sic, Romania): Id. Zsoldos Istvánné Zsuzsanna, Ifj. Zsoldos Istvánné Rozália, Zsoldos Imola

k i S h e g y e S (Mali Idos, Serbia): Kollár Ilona, Utasi Péter

Kézmûvesek / Artisans

Csuporné Angyal Zsuzsa, Czefernekné Tenk Bernadett Judit, Fodor Balázs, Fodor Rita, Gáts Tibor Attila,

Gosztonyi Zoltán, Jakab György, Konyári Sándor, Mihalkó Gyula, Mihalkó Gyuláné, Nagy Béla, Román Árpád Péter,

Sütô Levente Lehel, Szakács Márton, Székelyi Éva, Tóth Marietta Ildikó

Gyermekprogram / Childrens’ Activities

Nagy Piroska

Barcsay Andrea

Molnár József András

Nagyari Katalin

Nagy-Sándor Zsuzsa

272 273

194

Divattervezôk, modellek / Fashion Designers, Models

Forró Krisztina, Hrivnák Tünde (By Me Spicy), Földi Bernadett, Kerék Ágnes, Madarász Melinda (Meyke),

Mosonyi Lili, Kármán Dalma, Glavatity Luca, Tôrincsi Tímea

Narratív színpad / Narrative Stage

Mary Taylor

Cseh Fruzsina, Kiss Réka, Mészáros Csaba, Richter Pál, Tari János

Gasztroszakértôk és mesterszakácsok / Foodways Experts and

Master Chefs

Kiss János

Vendégh Gábor, Merényi Viktor, Váradi Viktória, Zilai Zoltán

Szobrász / Sculptor Design / Design Építész / Architecture

Szôke Gábor Miklós Kaszta Dénes, Oscar Boskovitz Siklósi József

Építôk / Construction

Buzás Miklós, Herpai Sándor, Szilágyi Gyula

György Endre, Györgypál Imre, Györgypál Vilmos, Kovács Levente, Lehoczky László, Nagy Jenô, Palkovits Balázs,

Szabó Balázs, Szálkai István, Varga István

274

195

Szervezôk / Organizers:

balassi intézet, budapest / balassi institute, budapest – Hatos Pál, fôigazgató / Director

Smithsonian folklife Center, Washington, D.C. – Michael Mason, fôigazgató / Director

Programkurátor / Curator: Fülemile Ágnes

Projektmenedzser / Project Manager: Guba Zoltán

Szervezôbizottság / Organizing Committee: Igyártó Gabriella, Csonka-Takács Eszter, Cseri Miklós, Kelemen László,

Hont Angéla, Tari János, Diószegi László, Zilai Zoltán

Koordinátor és asszisztensek / Coordinator and Assistents: Miskédi Szandra, Muhi Veronika, Tamás Eszter

Gasztroprogram koordinátor / Gastro Program Coordinator: Romsics Gergely

Kommunikáció / Communications: Bérczes Anna, Ádám Eszter, Balás Rita, Kresméry Dániel, Vadász Zita, Zagyva Natália

Smithsonian programkurátor / Curator: James Deutsch

Smithsonian programkoordinátor / Program Coordinator: Cselényi Zsuzsanna

Smithsonian programasszisztens / Program Assistant: Kocsis Lili

Smithsonian Center for Folklife Fesztivál stáb / Festival Production: Andrew Bautista (Transportation), Betty Belanus

(Education Specialist), Olivia Cadaval (Editor), Cynthia Jacobs Carter (Chief Development Officer), Josué Castilleja

(Art Director), Cristina Díaz-Carrera (Production Manager), Jeff Chenery (Technical AD), Rachel Delgado-Simmons

(Marketplace), Betty Derbyshire, Steve Fisher (Sound Designer), Sojin Kim (Editor), Arnie Malin (Foodways),

James Meyer (Supplies), Eddie Mendoza (Festival Services), Sara Ohlidal (Housing), Robert Schneider (Technical

Director), Daniel Sheehy (CFCH Director), Karen Stark (Participant Coordinator), Barbara Strickland (Associate

Director, Finance), Becky Squire (Volunteer Coordinator), Claudia Telliho (Administration), Charles Weber

(Media), Zakiya Williams (Lead Volunteer) and many others

Gyakornokok / Smithsonian Center for Folklife Interns: Saskia Clausager, Hannah Davis, Nadine Dosa, Virginia

Mellen, Marguerite Quirey, Andrea Sandor, Tasha Sandoval, Rhys Tucker

196

Szakmai partnerek / Partners:

Amerikai Magyar Koalíció / Hungarian American Coalition

Balassi Intézet Magyar Kulturális Központ, New York / Balassi Institute, Hungarian Cultural Center, New York

Hagyományok Háza / Hungarian Heritage House

Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem / Ferenc Liszt Music Academy

Magyar Nagykövetség, Washington, D.C. / Embassy of Hungary, Washington, D.C.

Magyar Szôlô- és Borkultúra Nonprofit Kft. / Hungarian Vini- and Viticulture Nonprofit, LLC

Martin György Néptáncszövetség / György Martin Dance Association

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont / Hungarian Academy of Sciences, Research Centre for the Humanities

NESZ – Népmûvészeti Egyesületek Szövetsége / Association of Hungarian Folk Artists

Néprajzi Múzeum / Ethnographic Museum

Skanzen Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre / Skanzen Open Air Museum, Szentendre

Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága / Department of Intangible Cultural Heritage

Támogatók / Sponsors:

Magyarország Kezdeményezések Alapítvány / Hungary Initiatives Foundation,

Magyar Turizmus Zrt. / Hungarian Tourism Ltd.

NKA – Nemzeti Kulturális Alap / National Cultural Fund of Hungary

Külügyminisztérium / Ministry of Foreign Affairs

Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem / Ferenc Liszt Music Academy

MMA – Magyar Mûvészeti Akadémia / Hungarian Academy of Arts

MTVA – Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelô Alap / Media Services and Support Trust Fund


Emberi Erôforrások Minisztériuma / Ministry of Human Resources

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / Ministry of Public Administration and Justice

Karcagi Önkormányzat, Kalocsai Önkormányzat, Decsi Önkormányzat / City Council of Karcag, Kalocsa and Decs

197 275

198

USA támogatók / US Sponsors:


Amerikai Magyar Szövetség / American Hungarian Federation

Amerikai Magyar Kulturális Szövetség / Hungarian American Cultural Association

William Penn Biztosító Egyesület / William Penn Association

Magyar Baráti Közösség MBK / MBK Hungarian Communion of Friends

Marymount University, Arlington, VA

Tart Lumber Company, Sterling, VA

Fedor István és családja / István & Erika Fedor and Family, Washington, D.C.

Csipketábor, Salamon József, Detroit, MI / Csipke Camp, József Salamon, Detroit, MI

Csûrdöngölô táncegyüttes, New Brunswick, NJ / Csûrdöngölô Dance Ensemble (New Brunswick, NJ)

Kodály táncegyüttes, Toronto, Kanada / Kodály Dance Ensemble, Toronto, ON

Napraforgók táncegyüttes, Sarasota, FL / Napraforgók Dance Ensemble, Sarasota, FL

Regôs táncegyüttes, Cleveland, OH / Regôs Dance Ensemble, Cleveland, OH

Rózsafa gyermektáncegyüttes, Washington, D.C. / Rózsafa Children Dance Ensemble, Washington, D.C.

Tisza Táncegyüttes, Cathy Lamont, Washington, D.C. / Tisza Ensemble, Cathy Lamont, Washington, D.C.

Önkéntesek / Volunteers:

2013. évi Kôrösi Csoma Sándor ösztöndíjasok / Recipients of the 2013 Kôrösi Csoma Sándor Scholarship:

Boldog Anna, Csiki István, Dobri Kata, Endrôdi Judit, Götzinger Laura, Hegedûs István, Kálmán László, Sívó Márta,

Simon Ervin, Szabó Ágnes, Veress Janka

199

276

277

USA Önkéntesek / US Volunteers:

Agocs Bridgitte, Ágoston Ildikó, Antal Péter, Johal Anureet, Apáthy B. László, Diana Arango, Badics Emese, Sang Hee

Bae, Baer Éva, Bagdy Zoltán, Balla Ágnes, Martina Bank, Barczay Éva, Barczay Sára, Basa Enikô, Baxter Ildikó, Berty Peter,

Buzás Orsolya, Gambhir Chander, Stephanie Chorkawciw-Szilagyi, Csikos Enikô, Bryan Dawson, Dömötörffy Zsolt,

Dreisziger Kálmán, Irvine Edrie, Barbara Exstrum, Fai Judith, Farr Izabella, Fekete Márta, Fogarasi Beáta, Faye Gillespie,

Goldman Ildikó, Gregory Goulding, Geoffrey Grover, Horvath Flora, Hulmann Brigitta, Kocsis Attila, Koltay Peter, Tiffany

Kovacs, Marla Kozlak, Kurz Péter János, Cathy Lamont, Magyar Kálmán és Judit, Malustyik Klára, Malustyik Mariann, Brooke

Manning, Megyeri László, Golbon Moltaji, Nagy Ildikó, Nagy Jenô, Nagy-Sándor Zsuzsa, Nagypál Andy, Nakashima Marvin,

Judy Olson, Paul Louis Ott, Lisa Overholser, James Palanchar, Pitlik Viktória, Polgár Zita, Reber Scott, Skiba Irina, Julie

Rekai Rickerd, Révész Barbara, Sehwail Horváth Andrea, Steve Shapiro, Simon Éva, Erik Soltesz, Dominic Spadacene,

Szalkay Nikolett, Szegedi Eszter, Szép Tímea, Szûts Ete, Tóth Anikó, Tôzsér Attila, Vargyas Emil, Vass Zsanette, Vincze

Máté, Volker Katalin A., Christie Wagner, Wallenstein Vágó Róbert, Olivia Weiner, Benita Wong, Carolyn Yohn

200

BORÍTó / COVER: A magyar program fô építészeti szimbólumának, a

fesztivállogót hirdetô pávás toronynak a tetôzete alulnézetbôl / The main

architectural landmark of the Hungary program, the Peacock tower with

the program logo on its roof ©TJ

1. Magyar táncosok Rábaközi viseletben / Hungarian dancers in Rábaköz

costume ©GL

2. A washingtoni National Mall a 2013-as fesztivál idején a Capitolium

épületével a háttérben

/ The National Mall with the view of the Capitol rotunda at the time of

the 2013 festival ©FS

3. A magyar program parasztházának tornáca, az elôtérben széki

viseletet magára próbáló látogató / The porch of the farm house of

the Hungarian program with a visitor in the front trying on costume

from Szék ©BP

4. Magyar táncosok a Danubia színpadon / Hungarian Dancers on the

Danubia Stage © Courtesy of Chris Black

5. Szôke Gábor Miklós óriás puli szobra / The Puli sculpture of Gábor

Miklós Szôke ©BP

6. A fesztivál területe 2013-ban a Washington emlékmû obeliszkjével a

háttérben / The festival site in 2013 with the obelisk of the Washington

Monument in the background ©BP

7. A mérai Muszka György kalotaszegi legényest táncol a Danubia

színpadon Pál István Szalonna és zenekara és a bánffyhunyadi prímás

Varga István Bodó (Kiscsipás) muzsikájára / György Muszka from Méra

dances Kalotaszeg lad’s dance on the Danubia stage. Music by Szalonna

and band and the Kalotaszeg fiddler from Bánffyhunyad ©VO

8. A fesztivál területe 2013-ban/ The festival site in 2013 ©BP

9. Széki lakodalmas, táncol a széki Zsoldos Imola és Berecz István

/ Wedding from Szék with Imola Zsoldos from Szék and István Berecz

dressed as the bride and the bridegroom in original costume ©FÁ

10. A Danubia színpad közönsége / The audience of the Danubia stage ©FÁ

11. Fellegi Tamás, a Magyarország Kezdeményezések Alapítvány elnöke

és Navracsics Tibor miniszterelnök helyettes a fesztivál 2013. június 26-ai

megnyitó ünnepségén, elôtérben a gyimesi hagyományôrzô táncosok

/ Tamás Fellegi, president of the Hungary Initiatives Foundation and

Tibor Navracsics, Deputy Prime Minister of Hungary at the Opening

ceremony of the Festival with culture bearers from Gyimes. ©GL

12. A magyar program pávás tornya, háttérben a Smithsonian palota

/ The Peacock Tower of the Hungarian program and the Smithsonian

Institute Castle ©FS

13. Felvonulás 2013. július 4-én a Függetlenség napján Washington

D.C.-ben / Fourth of July parade in Washington, D.C. in 2013 ©TJ

14–17. Képek a Veszélyeztetett nyelvek társprogram szereplôirôl:

tuvai torokénekes, kallawaya szövôasszony Bolíviából, palenque dobos

Kolumbiából, hula táncosok Hawairól / Performers of the Engandered

Languages Program: Tuvan throat-singer, Kallawaya weaver from Bolivia,

Palenque drummer from Colombia, Hula dancers from Hawaii ©PW

18. A fesztivál ünnepélyes megnyitója / The Opening Ceremony ©GL

Fotóillusztrációk / Photo Illustrations

Fotográfusok a kezdôbetûikkel jelölve / Photographers signed by initials:

Benda Péter BP, Bob Cohen BC, Buzás Miklós BM, Cselényi Zsuzsanna CsZs,

Fülemile Ágnes FÁ, Götzinger Laura GL, Hrivnák Tünde HT, Kurz Péter János KP,

Nagy Ildikó NI, Nagy Piroska NP, Fumie Suzuki FS, Tari János TJ,

Varga Ottília VO, Vasi Emma VE, Paula White PW

201

19. Navracsics Tibor miniszterelnök helyettes megnyitó beszédet mond

/ Deputy Prime Minister Tibor Navracsics delivering his opening speech ©TJ

20. Hatos Pál, a Balassi Intézet fôigazgatója a Külügyminisztérium

és Nagykövetség munkatársaival Mezei István, Rétházi György és

Kozenkow Judit társaságában / Pál Hatos, director of the Balassi Institute

in the company of diplomats from the Ministry of Foreign Affairs and the

Embassy of Hungary ©TJ

21. A fesztiválfalu megtekintése a megnyitó ünnepség után: Félegyházy-

Megyesy Jenô egykori denveri tiszteletbeli konzul, Navracsics Tibor

miniszterelnök helyettes, Szapáry György washingtoni nagykövet,

Fülemile Ágnes programkurátor, Siklósi József építész / Introducing the

Hungarian festival site after the Opening Ceremony: Jenô Megyesy,

honorary consul of Denver, Deputy Prime Minister Tibor Navracsics,

Ambassador György Szapáry, program curator Ágnes Fülemile, architect

József Siklósi ©TJ

22. 2013. július 4., a Függetlenség napja Washington D.C.-ben / Fourth

of July in Washington, D.C. in 2013 ©TJ

23. A Smithsonian Folklife Center felmérésének térképe a 2013-as

fesztivál látogatóinak lakhelyérôl / Results of Smithsonian survey about

the residence of the visitors of the 2013 festival

24. Vankóné Dudás Juli naiv festô az 1976-os fesztivál magyar mûsorában

/ Hungarian performance at the 1976 Folklife Festival with folk painter

Mrs. Vankó © Courtesy of Mr. and Mrs. Kálmán Magyar

25. Árpádhon egykori Louisiana-i magyar település információs táblája

/ Information plaque of the town of Árpádhon in Louisiana ©FÁ

26–29. Táncosportrék: Markó Fruzsina, Berecz István, Bartha Zsófia,

Kádár Kata és Horváth Brigitta / Portraits of Dancers ©GL

30. Jim Deutsch, a magyar program amerikai kurátora / The American

curator of the Hungary program ©FÁ

31. Guba Zoltán projektmenedzser és Miskédi Szandra

programkoordinátor, Balassi Intézet / Project Manager and Project

Coordinator, Balassi Institute, Budapest ©TJ

32. Fülemile Ágnes, a program magyar kurátora / The Hungarian curator

of the Hungary program ©KP

33. Cselényi Zsuzsanna, Smithsonian programkoordinátor / Program

Coordinator, Smithsonian Center for Folklife ©GL

34–36. A szakértôi bizottság tagjai: Igyártó Gabriella, Cseri Miklós,

Csonka-Takács Eszter, Tari János, Fitos Dezsô, Diószegi László / Members

of the organizing committee and board of experts in Hungary ©TJ

37. Pandúr Istvánné „Marcsanéni” népmûvész a kalocsai szoba falát festi /

Folk artist Mrs. Pandúr paints the wall of the Kalocsa room ©FS

38. Pördül a kalotaszegi szoknya / Kalotaszeg skirt ©PW

39. Hajdú-Németh Magyar Ildikó, az Életfa zenekar prímásának kisfia muzsikál

/ Son of the lead fiddler of NJ-based Életfa band plays on stage ©PW

40. Dudásaink: Juhász Zoltán és Istvánfi Balázs / Our bagpipers ©BC

41. Navratil Andrea énekes moldvai csángó öltözetben figyeli Fodor

Balázs szíjgyártó munkáját / Singer Andrea Navratil in Moldavian Csángó

costume watches Balázs Fodor’s leatherwork ©BC

42. Csizmadia Anna énekes és Bolya Mátyás kobzos a Liszt Ferenc Zene-

mûvészeti Egyetem Népzene tanszékének képviseletében lépnek fel

/ Singer Anna Csizmadia and lutist Mátyás Bolya perform in the concert

of the Ethnomusicology Department of Ferenc Liszt Music Academy ©FÁ

43. A paszabi Parno Graszt együttes próbál fellépés elôtt / The Parno Graszt

Roma folk music band from Paszab practices before performance ©GL

44. A pávás torony részlete / Detail of the Peacock Tower ©FÁ

45. Kocsis Attila, az Amerikai Magyar Szövetség vezetôségi tagja és

Boldog Anna Kôrösi Csoma ösztöndíjas önkéntes munkát végez a

gyerekfoglalkoztatóban / American Hungarian Federation board

member Attila Kocsis and Kôrösi Csoma scholarship recipient Anna

Boldog volunteer at the Family Activities pavilion ©NP

46. Apáthy László floridai cserkészvezetô és Zsoldos Istvánné széki

kézmûves a megnyitó elôadást figyelik / László Apáthy, scout leader from

Sarasota, FL and Mrs. Zsoldos, culture bearer from Szék watch the

opening ceremony ©GL

47. Amerikai magyar táncosok fellépése / Hungarian American dancers

perform ©PW

48. Utasi Péter Pepe a bácskai Kishegyesrôl / Péter Utasi, nicknamed

Pepe, from Kishegyes (Mali Idos) in Vojvodina @GL

49. Zsoldos Istvánné Serestély Zsuzsanna a mezôségi Székrôl / Mrs.

Zsoldos, Aunt Zsuzsi from Szék (Sic) ©FS

50. Muszka Györgyné Ilonka a kalotaszegi Mérából / Mrs. Muszka Ilonka

from Méra (Mera) in the Kalotaszeg region ©VO

202

51. Kalotaszegi szoknyák és kötények / Skirts and aprons from

Kalotaszeg ©PW

52. A gyimesközéploki fiatalok, Bodor Lóránd, Simon Henrietta, André

Irén és André Csaba / Young culture bearers from Gyimesközéplok ©FÁ

53. Kalotaszegi elôadás a Danubia színpadon hagyományôrzôkkel és

táncosokkal / Performance featuring Kalotaszeg dances on the Danubia

stage with culture bearers and dancers ©VO

54. Dezsô (Kádár) Erzsi néni, magyarszováti énekes / Mrs. Elisabeta

Dezso, singer from Magyarszovát (Suatu) ©BC

55. Varga Ottília és Légár Dániel táncot tanítanak a Tánccsûrben / Ottilia

Varga and Dániel Légár instruct folk dance at the Dancebarn ©VO

56. A karcagi Csontos család hagyományos bográcsos pásztorételeket

fôzött / The Csontos family from Karcag prepared traditional shepherd’s

food in cauldron ©KP

57. Hrivnák Tünde kalocsai divatbemutatójára készülnek a kalocsai

asszonyok és a modellek / Models and folk artists from Kalocsa prepare

for Tünde Hrivnák’s By me spicy fashion show ©HT

58. Széki hagyományörzôk a széki lakodalmi hagyományokat bemutató

beszélgetés után az ismeretterjesztô színpadon / Culture bearers on the

Narrative Stage after the talk show about wedding traditions in Szék ©FÁ

59. Sütô Levente vargyasi székely bútorfestô / Furniture painter from

Seklerland ©KP

60. Prímásaink Erdélybôl: a fotón Dumnezeu a szászcsávási, a padon

ülve Kiscsipás a bánffyhunyadi és Florin a magyarpalatkai Kodoba banda

prímásai / Our fiddlers from Transylvania: on the bench Kiscsipás from

Kalotaszeg and Florin Kodoba, lead fiddler of the Palatka band; on the

poster Dumnezeu from the Szászcsávás band ©VO

61. Jakab György székely fafaragó és szobrász / György Jakab, the Sekler

woodcarver and sculptor ©KP

62. Bob Cohen a Di Naye Kapelie budapesti zenekar prímása / Bob

Cohen, lead fiddler of Di Naye Kapelie band from Budapest plays

traditional Jewish music ©FS

63. Oláh József, a Parno Graszt vezetôje / Leader of the Parno Graszt

Roma folk music band ©GL

64. Mihalkó Gyula hajdúsági kalapos, a Népmûvészet mestere / Gyula

Mihalkó, hatter, Master of Folk Art from the Hajdúság region ©GL

65. Dreisziger Kálmán a kanadai néptáncélet vezéralakja a torontói

Kodály együttest mutatja be / Kálmán Dreisziger, leader of the Canadian

Hungarian folk dance movement introduces the Kodály folk dance group

from Toronto ©NI

66. Amerikai magyar táncosok közös rábaközi csárdása a magyarországi

táncosokkal / Hungarian American dancers perform together with the

dancers from Hungary ©PW

67. Pál István Szalonna prímás a fesztiválhotelben játszik a csapat

örömére / Lead fiddler Szalonna plays at an evening party at the festival

hotel ©BC

68. Orbán László prímás Seattle-bôl a hotelben egy esti spontán

mulatságon játszik / László Orbán, fiddler from Seattle, plays at a

spontaneous evening party at the hotel ©BC

69. A fesztivál programfüzete / The program booklet of the festival

70. A fesztiválterület térképe / Map of the festival site

71. A fesztiválpiac sátra / The festival marketplace ©BP

72. Készül a pávás torony / The Peacock Tower under construction ©GL

73. Siklósi József fôépítész / József Siklósi, lead architect ©VE

74. Elômunkálatok a Skanzen asztalosmûhelyében / Preliminary work in the

carpenters’ workshop of the Skanzen Hungarian Open Air Museum ©BM

75. Siklósi József látványtervei a kézmûvesfalu épületeihez / Visual planning

of the crafts activities area by lead architect József Siklósi ©Siklósi

76. Elômunkálatok a Skanzen asztalosmûhelyében / Preliminary work in

the carpenters’ workshop of the Skanzen Hungarian Open Air Museum ©BM

77. A gyerekfoglalkoztató pavilon faszerkezete / The wooden frame of

the Family Activities pavilion ©VE

78. A gyerekfoglalkoztató használatban / The Family Activities pavilion in

use ©BP

79. Készül az ismeretterjesztô kisszínpad / The Narrative Stage under

construction ©VE

80. A kalotaszegi stílusú, pávás oromzatos parasztház, a nôi mesterségek

szobáival / The Kalotaszeg style farmhouse with peacock facade housed

demonstrations of female home industry activities ©VE

81. Készül a pávás torony / The Peacock Tower under construction ©KP

82. Az elkészült pávás torony / The finished Peacock Tower ©PW

83. Szilágyi Gyula chicagói magyar építésvállalkozó és cserkészvezetô / Gyula

203

Szilágyi, Hungarian American builder and scout leader from Chicago ©TJ

84. György Vilmos székely ács, Herpai Sándor mérnök (Magyar Vár

Alapítvány, Pomáz) és Buzás Miklós, a Skanzen fôépítésze / One of

the Sekler carpenters, the engineer, and the architect of the Skanzen

Hungarian Open Air Museum ©VE

85–89. A tánccsûr tervrajzon, készítés közben és használatban / The Dance

barn in blue-print, under construction, and in use ©Siklósi, E, FS, NI, E

90–91. A fesztivál után felépített tánccsûr és gyerekfoglalkoztató pavilon

végleges helyén, a Magyar Cserkészvilágszövetség Fillmore-i Sík Sándor

Cserkésztáborában New York államban / The Dance barn and the

Family Activities pavilion after the festival in the Sándor Sík Hungarian

Scout Park in Fillmore, NY © Courtesy of Imre Lendvai-Lintner

92–93. A pávás torony / The Peacock Tower ©TJ

94. A magyar program pávás logója / The peacock logo of the Hungary

program ©BP

95. Kalotaszegi ház pávás oromzata az 1930-as években / House in the

Kalotaszeg region with a peacock facade in the 1930s ©FÁ

96. Pávás oromzatú ház Kalotaszegen az 1980-as években / House in

the Kalotaszeg region with a peacock facade in the 1980s ©FÁ

97–99. A Kaszta Dénes tervezte fesztivállogó különbözô

alkalmazásokon: a parasztház homlokzatán, grafikai változatban és a

Danubia színpad hátterén

/ The Hungary program logo designed by Dénes Kaszta on the facade

of the farmhouse, as a graphic, and as a backdrop of the Danubia stage

©VE, Kaszta, PW

100. Pávás oromzatú ház Kalotaszegen 2005-ben / House in the

Kalotaszeg region with peacock tail design in 2005 ©FÁ

101. Kaszta Dénes tervezte fesztivált beharangozó szórólap kalotaszegi

asszonyok fotójával, amit Fülemile Ágnes készített Körösfôn 1996-ban

/ Dénes Kaszta designed flyer announcing the festival; photo of

Kalotaszeg women, in Körösfô (Izvoru Crisului) in 1996 ©FÁ

102. Kalotaszegi hagyományôrzôk elôadása a táncosokkal a Danubia

színpadon / Culture bearers from Kalotaszeg perform with the dancers

on the Danubia stage ©VO

103–105. A 2013. évi Felszállott a páva televíziós vetélkedô helyezettjeinek

gálamûsora: Patonai Bátor, Majer Tamás, Kubinyi Júlia / Gala concert of

The Peacock Ascended television contest winners ©PW, VO, PW

106. Információs tábla a fesztivál területén / Information board at the

festival grounds ©BP

107. Fesztiválkötet a kurátorok tanulmányaival / Festival book with

curators’ articles introducing the programs

108–110. Magyarországot bemutató poszterkiállítás / Poster exhibit

about Hungary ©BP, Kaszta, FÁ, BP

111–113. A Tokaj borozó plakátjai / Posters from the Tokaj Tavern

©Kaszta, FÁ, courtesy of Agrármarketing Centrum

114. A kézmûvestörténeti poszterek egyike / One of the posters about

the history of handicrafts ©Kaszta, FÁ

115. Szôke Gábor Miklós szobrász és önkéntesek, Hegedûs István,

Skyba Irina és Götzinger Laura dolgoznak a puliszobron / The sculptor

and volunteers work on the Puli sculpture ©GL

116. A puli feje / The head of the Puli ©BP

117. Szôke Gábor Miklós szobrász / Sculptor Gábor Miklós Szôke ©GL

118. Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatôr, a Nagykövetség vendége a

puli szobornál / Vilmos Zsigmond, Oscar-winning Hungarian-American

cinematographer and guest of the Embassy at the Puli sculpture ©TJ

119. A puli szobor a pávás torony mellett / The Puli next to the Peacock

Tower ©FS

120. A szobor elkészülte nagy figyelmet váltott ki / The Puli sculpture

attracts attention after it’s completed ©TJ

121. A Smithsonian stáb csoportképe 2013. július 8-án a pulinál készült

/ The Smithsonian Staff photo was taken at the Puli on July 8, 2013 ©KP

122. Az utolsó kísérlet a puli elszállítására 2013. július 12-én / The last

attempt to transport the Puli from the Mall on July 12, 2013 ©KP

123–125. A mézesbábos, a kékfestô és a szalmafonó tárgyai / Objects of

the gingerbread maker, blue-dyer, straw- and basket weaver ©BP, FÁ, BP

126–127. Román Árpád a Skanzen munkatársa és Mihalkó Gyula

Népmûvészet Mestere kalaposmester / Árpád Román, civil engineer

from the Hungarian Open Air Museum and hatmaker Gyula Mihalkó,

Master of Folk Art ©TJ, BC

128. A kalocsai, széki és sárközi asszonyoknak helyet adó parasztház

tornáca / The porch of the farmhouse with the rooms of craftswomen

from Kalocsa, Szék and Sárköz ©TJ

204

129. Gosztonyi Zoltán fa-, csont- és szarufaragó Somogyból / Master

carver of wood, bone and horn from Somogy county ©BP

130. Szakács Márton festôrestaurátor, nyergesmester a tiszafüredi

nyereg készítésének hagyományát viszi tovább / Painter-restorer and

saddler preserves the traditional skills of Tiszafüred saddle-making ©VO

131. Volker Katalin és Nagy Zsuzsa önkéntesek segítenek a

szalmakötésben és kosárfonásban Székely Évának / Volunteers help in

the straw and basket weaving booth ©FÁ

132. Konyári Sándor rézmûves a hortobágyi pásztorok hagyományos

réztárgyait készíti / Coppersmith producing traditional tools of shepherds

of the Hortobágy region ©FÁ

133. A veszprémi Czeferekné Tenk Bernadett ékszereket készít

lószôrbôl / Horsehair jewelry maker from Veszprém ©FÁ

134. Tóth Ildikó családja 100 éve mûködô gyôri kékfestô mûhelyének

hagyományát viszi tovább / Ildikó Tóth continues her family’s 100-year-old

blu-dye workshop in Gyôr ©NP

135. Gáts Tibor hangszerkészítô, a Népmûvészet mestere önkéntes

segítôjével, a bostoni Szûts Etével / Master of Folk Art instrument maker

with his volunteer help from Boston ©FÁ

136. Fodor Balázs szíjgyártó, nyergesmester / Belt and saddlemaker ©FÁ

137. Csuporné Angyal Zsuzsanna fazekas, mézeskalácsos és gyertyaöntô

/ Potter, gingerbread maker and candledipper ©VO

138–139. A széki asszonyok szobája / The room of the women from

Szék ©BP

140–142. A kalocsai népmûvészek szobája / The room of folk artists

from Kalocsa ©BP, NP

143–145. A sárközi hagyományokat az ôcsényi viseletkészítô Minorits

Jánosné és a szekszárdi mestertakács Komjáthi Tamásné képviselte /

Sárköz region’s traditions demonstrated by a costume maker and a

master weaver ©FS, FÁ, VO

146–147. A kalotaszegi gyöngyvarrást mérai hagyományôrzôk tanítják

/ Bead weaving from Kalotaszeg demonstrated by culture bearers from

Méra ©FÁ, PW

148. Az újasszony felkontyolása a kalotaszegi hagyományôrzôk

mûsorában / Wedding ritual in the performance of Kalotaszeg culture-

bearers ©FÁ

149. A mérai Tôtszegi házaspár kalotaszegi csárdást táncol / The

Tôtszegi couple from Méra dances Kalotaszeg csárdás ©VO

150. Sütô Levente vargyasi székely bútorfestô / Furniture painter from

Seklerland ©KP

151. A játszóház pavilonja / The Family Activities pavilion ©BP

152. A játszóház elôtti térség népi játékokkal / Family activities area with

folk toys and games ©FÁ

153, 155. A játszóház kézmûvespedagógusai: Nagyari Katalin és Barcsay

Andrea / Crafts educators ©BP, KP

154, 156, 157. A játszó gyerekek / Children at play ©NP

158–159. A pávás legyezô tollait a gyerekek jól végzett feladatokért

kapták / The collectible feathers of the peacock fan rewarded children

for tasks well done ©NP

160–162. A gyerekek szívesen öltöztek viseletbe / Children enjoyed

dressing up in folk costumes ©NP

163. Agyagdagasztás vályogvetéshez / Thrashing clay for adobe bricks ©FÁ

164. A gyerekfoglalkoztató könyvecskét Nagy Piroska írta / The Family

Activities Guide was written by Piroska Nagy ©NP

165. Ez az amerikai magyar fiú New Jerseybôl érkezett a szüleivel / This

Hungarian-American boy came with his parents from New Jersey ©NP

166. A fajátékokat a Skanzen játékmestere hozta / Wooden toys were brought

by the folk games educator of the Hungarian Open Air Museum ©NP

167, 170. Az ismeretterjesztô kisszínpad és közönsége / The Narrative

Stage and its audience ©TJ

168, 171. Mérai hagyományôrzôk, táncosok és zenészek mutatják be

Kalotaszeg népi kultúráját / Culture bearers, dancers and musicians from

Méra introduce Kalotaszeg folk culture on the Narrative Stage ©FÁ

169. A karcagi Csontos család a kunsági pásztorok életérôl, családi

hagyományairól mesél / The Csontos family from Karcag talks about

shepherding and family traditions ©FS

172. Az egyik keresztprogram a garifuna és széki tradicionális öltözködés és

identitás összefüggései között vont párhuzamot / One of the cross-programs

compared Garifuna and Szék dress traditions and identity ©BC

173. Richter Pál, az MTA BTK Zenetudományi Intézetének igazgatója

ismeretterjesztô elôadást tart a cimbalomról Ürmös Sándor cimbalmos

és Szalonna és bandája közremûködésével / Pál Richter, director of the

205

Musicology Institute of RCH Hungarian Academy of Sciences gives a talk

on the Narrative Stage about the cimbalom with the live illustration of

Sándor Ürmös cimbalom player and Szalonna and band ©TJ

174. Cseh Fruzsina, Kiss Réka, Mészáros Csaba, az MTA BTK Néprajz-

tudományi Intézetének munkatársai és Mary Taylor antropológus (New York

University) beszélget az ismeretterjesztô színpadon / Research fellows of

Institute of Ethnology of RCH Hungarian Academy of Sciences and Mary

Taylor anthropologist (NYU) in a discussion on the Narrative Stage ©GL

175. A fôzésbemutatók színhelye / The Foodways demonstration area ©KP

176–180. A karcagi Csontos család bográcsos ételeket, gulyást és

birkapörköltet készít / The Csontos family from Karcag prepares goulash

and mutton stew in cauldron ©FÁ, GL, FÁ, FÁ, GL

181–182. Ilonka néni és Pepe Kishegyesrôl a bácskai konyha remekeit

készítette / Aunt Ilonka and Pepe prepared delicacies from Bácska ©FS, FÁ

183. Hegedûs István Kôrösi Csoma ösztöndíjas a fôzésbemutatót

magyarázza a közönségnek / The volunteer moderator explains the

cooking demonstration to the audience ©FS

184. Juhász Zoltán furulyás és Navratil Andrea a hosszú nap után sem

fáradtak, hogy a maguk kedvére muzsikáljanak. A magyarszováti Kádár

Erzsi néni hallgatja ôket / After a long day, singers and flutist make music

for their own enjoyment ©FÁ

185. A nap végén Csontos Gyuri a bográcsot tisztítja / Cauldron washing

at the end of the day ©FÁ

186. Pihenô a nap végén (Juhász Dénes, Berecz István, Bodor Lóránd,

André Csaba és Utasi Péter Pepe) / Resting at the end of the day ©FÁ

187. A tánccsûr este / The Dance barn in the evening ©VO

188. Moldvai körtáncokat tanítanak a tánccsûrben / Instructing Moldavian

circle dances in the Dance barn ©BP

189. Dobi Andrea kanadai-magyar táncoktató Torontóból / The

Canadian-Hungarian dance instructor from Toronto ©VO

190. Esti táncház Ottival és Dióval / Evening dance house with Otti and

Dió ©VO

191. A Danubia nagyszínpad sátra / The tent of the Danubia stage ©FÁ

192. A Juhász család a Danubia színpadon / The Juhász family band on

the Danubia stage ©GL

193. Pál István Szalonna prímás és Fitos Dezsô koreográfus, táncos

/ Fiddler Szalonna and Dezsô Fitos dancer-choreographer ©VO

194. Gombai Tamás prímás, Légár Dániel és Császár-Cseke Dóra a

fesztivál utolsó tánca után meghajol / Bowing after the last dance of the

festival ©VO

195. Molnár Szabolcs, a Heveder zenekar vezetôje táncol / The leader

of the Heveder band dancing ©FS

196. Cigánytáncok, elôl Bangó Dalma és Módos Máté / Roma couple

dances ©FS

197. Légár Dániel, Módos Máté, Pálffy Zoárd, Berecz István, Ahmed

Moussa (dudával), Kovács Zoltán és Darabos Péter botolót táncol

/ Men’s dance with sticks ©VO

198. Az erdélyi hagyományôrzôk a színpadon / Transylvanian culture

bearers on stage ©TJ

199. Mezôségi lakodalmas jelenet Navratil Andrea (énekes), Kaszai Lili,

Kovács Kata, Kádár Kata (menyasszony), Császár-Cseke Dóra / Wedding

scene from the Transylvanian Heath ©FS

200. Muszka György és Ilona mérai hagyományôrzô táncosok

kalotaszegi csárdást táncolnak / Culture-bearers Mr. and Mrs. Muszka

dance a Kalotaszeg couple’s dance ©VO

201. Pálffy Zoárd, Papp Gergely, Kovács Zoltán és Papp Máté mezôségi

férfitáncot ad elô / Men’s dance from the Transylvanian Heath ©VO

202. Radics Rita, Kádár Kata, Bartha Zsófi és Bangó Dalma / Girls

waiting for the csárdás dance ©FS

203. Menyasszonybúcsúztató / Farewell to the bride ©PW

204–205. Az utolsó elôadás / The last dance performance ©VO

206. Rábaközi csárdás a nyitómûsoron / Couple’s dance from Rábaköz ©GL

207. Kocsis Enikô és Fitos Dezsô, a fesztiválprogram koreográfusai, a

Budapest táncegyüttes egykori szólótáncosaiként / Enikô Kocsis and

Dezsô Fitos, choreographers of the festival program, as lead dancers of

the Budapest Ensemble ©KE

208. A tánckar / The dance team ©FÁ

209. A legifjabb közönség / The youngest audience members ©FS

210. A közönség spontán tánca / Spontaneous dance of the audience ©FS

211. Madarász Melinda Meyke divatbemutatója a táncosok közre-

mûködésével (felsô sor: Kádár Kata, Horváth Brigitta, Kaszai Lili, Bangó

Dalma, Radics Rita, alsó sor: Cseke-Császár Dóra, Schnelzer Tünde,

206

Fekete Annamária, Temkó Mariann, Kovács Kata, Bartha Zsófia

/ Meyke’s fashion show with the dancers as models ©PW

212–214. Madarász Melinda Meyke népi ihletésû öltözetei / Folk art

inspired creations of fashion designer Meyke ©VO, PW, VO

215. Hrivnák Tünde divattervezô a kalocsai asszonyokkal és

manökenekkel / Fashion designer Tünde Hrivnák with models and

women from Kalocsa ©HT

216. Hrivnák Tünde VIP divatbemutatóján a Nagykövetségen (Glavatity

Luca, Kármán Dalma, Hrivnák Tünde, Földi Bernadett, Mosonyi Lili és

Romsics Lászlóné Vera néni) / Models and designer Tünde Hrivnák at a

VIP fashion show at the Embassy of Hungary ©HT

217–218. Hrivnák Tünde divattervezô ruháit a The Will to Adorn

program színpadán mutatják be egy magyar és afro-amerikai közös

program keretén belül / Tünde Hrivnák’s fashion show at a cross-

program on the stage of The Will to Adorn program ©HT

219. A fesztiválon fellépô New Brunswick-i Életfa zenekar és

Csûrdöngölô együttes / The Életfa folk music band and Csûrdöngölô folk

dance group from New Brunswick, NJ ©NI

220. A jövô muzsikusai – New Brunswick-i amerikai magyar gyerekek is

felléptek az Életfával / The youngest generation of Hungarian-American

folk musicians from New Brunswick, NJ ©PW

221. Amerikai magyar táncegyüttesek a Danubia színpadon / American-

Hungarian folk dance groups on the Danubia stage ©VO

222. Clevelandi cserkészfiú / Hungarian boyscout from Cleveland ©GL

223. A Rózsafa washingtoni ifjúsági néptánccsoport, Seres Zsuzsa

tanítványai / Members of the Rózsafa dance group lead by Zsuzsa Seres

in Washington, D.C. ©PW

224, 225, 230. A clevelandi Regôs cserkészek tánccsoportja matyó

viseletben / Regôs Hungarian Scout folk dance group from Cleveland in

Matyó costume ©PW

226. Az Életfa zenekar a tánccsûrben muzsikál / The Életfa band in the

Dance barn ©PW

227. Hajdú-Németh Lászlóné Magyar Ildikó, az Életfa zenekar prímása

és Clair Bright prímás és táncos New Yorkból / The lead fiddler of the

Életfa music band and Clair Bright dancer and fiddler from New York ©PW

228. Az észak-amerikai táncháztalálkozóra érkezett vendégek a

tánccsûrben / Participants and guests of the North American Hungarian

Dancehouse Reunion in the Dance barn ©NI

229. Nagy Ildikó táncos New Yorkból, az észak-amerikai

táncháztalálkozó önkéntes szervezôje / Ildikó Nagy, dancer from

New York, volunteer organizer of the North American Hungarian

Dancehouse Reunion ©NI

231, 234. A Csûrdöngölô együttes leánykarikázója / Circle dance by the

Csûrdöngölô ensemble ©NI

232. A washingtoni Tisza táncegyüttes egyik tagja / One of the members

of the Tisza ensemble from Washington, D.C. ©NI

233. Az Életfa zenekar és tanítványaik / The Életfa band playing music

with their children and students ©PW

235. Ebédszünet / Lunch brake ©GL

236. Kiss János és Vendégh Gábor amerikai magyar fôszakácsok / Master

chefs János Kiss and Gábor Vendégh ©Courtesy of János Kiss

237. A saslik alapanyagai / Ingredients of the chicken kabob ©Courtesy

of János Kiss

238. A Budapest bisztro / The Hungarian food concession, the Budapest

Bistro ©FÁ

239. A Budapest bisztró választéka / The menu of the Budapest Bistro ©FS

240. A Tokaj taverna borsátor / The Tokaj Tavern wine tent ©FÁ

241. Jól esik a fröccs a nyári melegben / A refreshing spritzer in the hot

weather ©VE

242. A borsátor belülrôl / The wine tent from inside ©CsZs

243. Parkoló kerékpárok a borsátornál / Bicycles parked at the Tokaj

Tavern ©CsZs

244. Az American University Katzen Arts Center-ében a Nagykövetség

által rendezett koncert után Szapáry György nagykövet Szalonna és

bandája, Bob Cohen és Jake Shulman-Ment társaságában / Amdassador

Szapáry with musicians after a klezmer concert organized by the Embassy

of Hungary at the Katzen Arts Center of American University ©BC

245. Parov Nikola Bíró Eszter és zenekara koncertjén a Kennedy

Center Millenium színpadán / Nikola Parov at the Millenium Stage of the

Kennedy Center with Eszter Bíró and Band ©PW

246. Szapáry György nagykövet megnyitja a Kós Károly építészetét bemutató

kiállítást a Nagykövetségen / Ambassador György Szapáry opens the exhibition

207

on the architecture of Károly Kós at the Embassy of Hungary ©TJ

247. Zsigmond Vilmos operatôr a Nemzeti Galériában rendezett

Magyar Filmfesztivál díszvendége / Cinematographer Vilmos Zsigmond,

guest of honor of the Hungarian Film Festival at the National Gallery ©TJ

248. Kiállításmegnyitó és fogadás a Nagykövetségen / Exhibition opening

and reception at the Embassy of Hungary ©TJ

249. A Parno Graszt koncertje Baltimore-ban / Parno Graszt on stage at

The Patterson Theatre in Baltimore, MD ©GL

250. Juhász Réka énekes gyimesi viseletben ütôgardonnal / Singer Réka

Juhász in Gyimes costume with a special percussion instrument called

gardon ©PW

251–253. Parno Graszt koncert tánccal fûszerezve / Parno Graszt Roma

folk music concert with dance ©PW

254. A gyimesiek táncoktatása után látogatókkal / Visitors with performers

from Gyimes after dance instructions ©VO

255. Subapróba / Trying on the fur coat ©VE

256. Látogatók magyar népviseletben / Visitors in Hungarian folk dress ©NP

257. Kocsis-Fitos: A magyar falu c. mûsorának jelenete / Scene from The

Hungarian Village dance program by Kocsis-Fitos ©PW

258. Kaszai Lili és Fundák Kristóf / Lili Kaszai and Kristof Fundak ©PW

259. A buszon a Mall és a hotel között, Kiscsipás kalotaszegi prímás / On

the shuttle between the Mall and the hotel with fiddler Kiscsipás ©BC

260. Esti mulatság a hotelben / Evening party at the hotel ©VO

261–262. A búcsúelôadás / The farewell performance ©PW, VO

263. A magyar muzsikusok Hont Angélával, a zenei programok

koordinátorával / Hungarian musicians with the coordinator of the music

programs ©FÁ

264. Erdélyi prímásaink / Transylvanian fiddlers: Florin, Henni and

Kiscsipás ©VO

265. Pál István Szalonna és bandája / Istvan Pal Szalonna and his Band ©VO

266. Bob Cohen és Jake Shulman-Ment / Bob Cohen and Jake

Shulman-Ment ©BC

267. A komlói vörös rezesek / Brass band from Komló ©PW

268. Tánctanáraink Ertl Péter, Varga Ottilia, Dobi Andrea / Our dance

instructors ©VO

269. A táncosok kalapban / Dancers in hat ©PW

270. Gosztonyi Zoltán kézmûves Fekete Márta önkéntessel / An artisan

with a volunteer ©Courtesy of Gosztonyi Zoltán

271. Csontos Peti és Majer Tamás / Peti Csontos and Tamás Majer ©PW

272. Nagy Piroska, a gyerekprogramok koordinátora / Coordinator of

the Family Activities ©TJ

273. Romsics Gergely, a New York-i Balassi Intézet munkatársa, a

gasztroprogram koordinátora / Gergely Romsics of Balassi Institute NY,

Coordinator of the wine and gastronomic program ©FÁ

274. Mary Taylor, az ismeretterjesztô színpad koordinátora

/ Coordinator of the Narrative Stage ©FÁ

275. Kalocsai virágok a látogatóktól / Flowers of Kalocsa from the

visitors ©FÁ

276. A Kôrösi Csoma ösztöndíjasok / Kôrösi Csoma scholarship

recipients volunteering ©GL

277. A Smithsonian Center for Folklife magyar programért felelôs

gyakornokai Jim Deutsch kurátorral és Zakya Williams-szel az

önkéntesek koordinátorával / Smithsonian interns of the Hungary

program with Program Curator and Lead Volunteer ©CsZs

A könyv megjelenését támogatták / Publishing sponsored by

Balassi Intézet / Balassi Institute



Hagyományok Háza / Hungarian Heritage House

Magyar Klub, Chicago / Hungarian Club of Chicago

MBK Magyar Baráti Közösség / Hungarian Communion of Friends

NESZ Népmûvészeti Egyesületek Szövetsége / Association of Hungarian Folk Artists

NKA Nemzeti Kulturális Alap / NKA National Cultural Fund of Hungary

Skanzen Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre / Skanzen Open Air Museum, Szentendre

„Számtalan színvonalas programot szerveznek

kollégáim szerte a világon,

de a washingtoni esemény több szempontból is kiemelkedô.

Ilyen látványos figyelmet még nem kapott

külföldön a magyar kultúra.

Egyedülálló, nagyszabású ez a program.”

Hatos Pál, Fôigazgató, Balassi Intézet

„My colleagues organize numerous high-quality

programs throughout the world but the event

in Washington was outstanding on several levels.

Hungarian culture has never received such a

spectacular attention abroad.

This program is singular and monumental.”

Pál Hatos, Director, Balassi Institute

Balassi Intézet / Balassi Institute


MTA

BölcsészettudományiKutatóközpont

magyar Örökség washingtonban - hungarian heritage: roots to revival

Documents