lászló andrás: hamvas béla

7/21/2019 László András: Hamvas Béla

http://slidepdf.com/reader/full/laszlo-andras-hamvas-bela 1/5

Dr. László András

HAMVAS BÉLA ÉS A TRADICIONALITÁS

(ELŐADÁS, 1997)

Ebben az évben volt Hamvas Béla születésének a centenáriuma: 1897. március 23 -án született.Mindenfelé megemlékezések vannak róla. Fontosnak tartjuk, hogy ezen alkalomból mi ismegemlékezzünk róla, tisztázva a tradícióhoz és a Tradicionalitáshoz kötődő viszonyátéletművében.

Hamvast 1948-tól 1968-ig, tehát haláláig teljes mértékben ignorálták, vagyis kikapcsoltákMagyarország szellemi életéből. Ebben az időszakban egyetlen tanulmánya jelent meg, (1963-ban)

„Az egzisztencializmus után” címmel egy folyóiratban. Előtte és utána nem jelenhetett meg tőlesemmi. Tulajdonképpen 1985-1986- ban oldódott fel a Hamvassal szembeni tilalom, bár bizonyosírásai már előbb is hozzáférhetővé válhattak. Egyébként a Hamvas életmű, mint tudjuk gépeltformában cirkulált az országban, így szinte minden írása többé-kevésbé hozzáférhetővé vált sokakszámára. Most Hamvas annyira elfogadott, hogy ez bizonyos értelemben már -már gyanút kelt.

E sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, hogy 1963-1968-ig, Hamvas haláláig, mély, bensőséges viszonyban volt vele. Szeretett és tisztelt atyai jó barátja volt, és ez a szeretete éstisztelete azóta sem csökkent irányában, noha bizonyos pontokon a tisztelet teljes fenntartásamellett, egy kritikai attitűdöt is kénytelen felvenni, melynek felvétele nemcsak lehetséges és

jogosult, hanem bizonyos keretek között szükséges is.

Elsősorban nézzük meg azt, hogy Hamvasnak milyen viszonya volt a Tradicionalitáshoz.Ifjúságától meglévő affinitásain túlmenően az 1930-as években találkozott először Julius Evolaműveivel, elsősorban a Rivolta contro il mondo moderno akkori kiadásával, a Pogányimperializmussal és még egyebekkel is. Ezek rendkívüli hatást gyakoroltak rá. A későbbiekben

került kapcsolatba R. Guénon és Ziegler műveivel, és ezek szintén erős hatást gyakoroltak rá.Végül is Guénon hatása volt e három közül a legerősebb, de nem a legelső. Tulajdonképpen őt – időrendileg – Evola érintette meg először. Ő volt az, aki először írt Magyarországon recenziótEvoláról, a Rivolta contro il mondo modernoról – eltekintve Mátrai Lászlótól, aki ellenséges,rosszindulatú, alul megragadó, tehát teljesen inadekvát kritikát írt erről. Hamvasé viszontmeglehetősen jó és helyes, rálátó módon foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezen szerzők hatására,valamint a tradícióhoz szorosan hozzátartozó műveket megismerve, Hamvas egyre közelebb kerültahhoz, amit tradíciónak, metafizikának, és Tradicionalitásnak nevezhetünk. Írt egy jelentős művet,Scientia Sacra címen, ami 'szent tudományt', 'szent tudást' jelent. Egyenlőre a Scientia Sacra I. -ről

beszélünk. Ez a mű elsősorban akkor és azért értékes, mert egyfajta tradicionális atmoszférátteremt. Aki ezt a művet elolvassa, az a tradicionális atmoszférában kezd el élni. Ebből aszempontból a könyv kardinális jelentőségű. Nem a tradíciók megismerése szempontjából, nem atradíció elveinek a legszigorúbb meghatározása szempontjából, hanem egy légkör, egy atmoszférafelvétele szempontjából, egy szellemi megismerés lelki bázisának a megteremtéséhez. Ez azelsőrendű jelentősége ennek a könyvnek, és ebben az értelemben a könyv egyedülállónakmondható. Ezt az atmoszférát jobban, intenzívebben nem képviseli, nem képviselheti senki.



Hamvast joggal lehet a legnagyobb magyar írónak tekinteni, és az esszéirodalom vonatkozásában isaz élvonal élvonalában van. Mindent tudott írni, de mindenekelőtt esszét. Abban teljesenegyedülálló. Hamvas mindig ez is maradt elsősorban; ő író volt; első-, másod-, és harmadsorban is.Olyan író, aki mint tradicionális szerző-gondolkozó is teljes mértékben megállja a helyét, de akiirodalmi módon közelített, és az író-irodalmár felelősségével-felelőtlenségével kapcsolódott ezen

tematikumokhoz. Ezért egy nagyon érdekes dolog alakult ki vele kapcsolatban, ugyanis HamvasBélát tisztelni lehet és tisztelni kell, követni azonban nem lehet. Ez nem kivitelezhető. A ScientiaSacrának egy fejezetét tulajdonképpen még lehetne követni, talán az egészet is valamilyen lazaértelemben, de az életművet nem lehet követni. Az életműben feloldhatatlan ellentmondásokvannak. Ellentmondás lehet egy életműben, sőt bizonyos értelemben azt lehet mondani, hogy kell,hogy legyen egy irodalmilag is kifejtett életműben, de ezeknek az ellentmondásoknakfeloldhatóaknak, áthidalhatóaknak kell lenniük. Hamvasnál azonban feloldhatatlan, áthidalhatatlanellentmondások vannak az életműben. Hamvas tehát nem követhető.

A Scientia Sacra legcsodálatosabb könyve „A király és a nép”, főleg „A kocsihajtó” fejezet.Mondjuk úgy, hogy a jobboldali tradicionalitás szempontjából alig behozhatóan paradigmatikus

súlyú és érvényű ez a könyv. A legtisztább tradicionális jobboldaliságot tükrözi. Ezt 1944 - ben írtameg, megfellebbezhetetlen erővel, szilárdsággal, bizonyossággal. Ugyanekkor ezt hogyegyeztessük össze Hamvas azon kijelentésével, hogy ő tulajdonképpen rokonszenvezett atanácsköztársasággal. Az őszirózsás forradalommal is, meg a tanácsköztársasággal is. És megírta a„Király és a nép” című fejezetet, ami ezzel nem egyeztethető össze. Valaki vagy a „Király és a nép”című részletét írja a Scientia Sacrának, vagy a kommunizmus híve, de a kettő együttelfogadhatatlan. Hamvas írásainak különben is egy nagy baja, hogy mérhetetlen szuggesztivitássalés rendíthetetlen szigorral kimond valamit. A következő könyvében egy ezzel kibékíthetetlendolgot ugyanolyan rendíthetetlenül és szuggesztíven mond ki. Utána kimond valamit ugyanígy, amiellentmond mind a kettőnek. Ezért követhetetlen. Hamvast olvasni kell, és a legkisebbhajlandóságot sem szabad mutatni abban az irányban, hogy valaki kövesse őt. Olvassa, fürödjékabban a hangulatban amit Hamvas prezentál, de ne próbálja követni, mert úgy sem lehet, ésegyáltalán baljós kísérlet lenne. Hamvas tehát nem követhető szerző. Hamvas életműve egycsodálatos irodalmi remekmű, egy opusz, egy remekbe szabott, egyedülálló produktum-együttes, ésugyanekkor tradicionális szempontból nagyon sok tekintetben inkoherens, inkompetens ésinkonzekvens. Egy írásán belül nem, azonban ő sok mindent írt; egy írásművén belül tart egy

bizonyos vonalat. A Scientia Sacrá- ban több vonalon halad, mert elég hosszú ideig írta, és közbenváltoztak némely tekintetben a nézetei. Bár ott is vannak egyenetlenségek, de a meghatározó,alapvető attitűd azon belül lényegesen nem változik meg. A Scientia Sacra I. folytatásának szánta aScientia Sacra II. című művét, amit 12 kötetre tervezett, 4 ebből teljesen elkészült, az ötödikrészlegesen és vázlatosan, a további kötetekről pedig feljegyzései voltak arra vonatkozóan, hogy

hogyan gondolná el ők et.

A Scientia Sacra II. a Scientia Sacra I.-hez képest visszalépés. A Scientia Sacra II.-ben a

kereszténységet próbálja meg a tradícióval tökéletes harmóniába hozni. Azt, hogy a kereszténység aTradíció betetőzése, nem lehet mondani. Bizonyos szempontból mindegyik tradíció a Tradíció

betetőzése. Ettől eltekintve, a kereszténység kivételesen nem alkalmas arra, hogy a Tradíció betetőzésének tekintsük, mert nem egy ponton a Tradíció legintenzívebb doktrínáinak ellentmond.Betetőzésről tehát szó sincs. Vita csak arról lehet, hogy milyen mértékben tartozik a kereszténységa Tradícióhoz. A betetőzés tradicionális pozícióból elfogadhatatlan a kereszténységgelkapcsolatban. A kereszténység pedig azt vallja, hogy a tradíciókat a kereszténység végtelenülfelülmúlja.



Hamvas nagyon erőteljesen elutasító volt az összes keresztény felekezetet illetően. Így akatolicizmust, de még a protestantizmust is – amihez ő eredetileg tartozott – teljes mértékben éshatározottan elutasította. Ebből arra lehet viszont következtetni, hogy nem látott kibékíthetetlenellentétet a kereszténység és a kommunizmus között. Az kétségtelen, hogy ő nem volt materialista– ateista, a materializmust és az ateizmust a kommunizmusból nem vette át. Minden mást hajlandó

lett volna átvenni, de ezt nem.

Ugyanekkor a kasztrendszert realitásnak tartotta, nemcsak a Scientia Sacra idejében, hanem későbbis – úgy mellesleg. Ezt valamilyen módon összeegyeztette a kereszténységgel, és a kommunizmusvégletes egalitáriánizmusával, valamint összeegyeztette mindezt Nietzschével is. Tudjuk, hogy

Nietzsche egészen más pozícióból mint a kommunisták, erősen keresztényellenes volt.

Egy embernek lehetőleg olyan nézeteket kell önmagában kialakítania, hogy az egyik nézete a másiknézetét ne lékelje meg, hanem erősítse. Hamvas olyan nézeteket gyűjtött egymás mellé, egymásterősítendő, amelyek nem hozhatók közös nevezőre; ő a kereszténységben valamit fölfedezett, ami akommunizmushoz hasonlít, – más is fölfedezett már ilyesmit –, de Nietzschét nem lehet a

kereszténységgel kibékíteni, és nem lehet a kommunizmussal sem.

Volt egy úgynevezett. „Csütörtöki beszélgetések” nevű kör. Ennek az élvonalában Szabó Lajos,Tábor Béla és Hamvas állt, és még körülöttük koncentrikusan elhelyezkedtek különbözőszemélyek. A beszélgetésekről jegyzőkönyvek készültek, melyek hűen visszaadták ami ottelhangzott. Ott Hamvas tett egy olyan kijelentést, hogy ő fél lábbal és érzelmileg még erősenkötődik a Scientia Sacrához és a tradíció világához, ugyanekkor értelmileg tökéletesen látja, hogyez egy merőben hibás, fals vonal, amit ő el akar hagyni, de hát az érzései visszahúzzák még.Úgyhogy Hamvas egy időre meglehetősen eltávolodott a tradíciótól, habár teljesen soha nemtávolodott el, és később az életének mondhatjuk, hogy utolsó tíz-tizenkét évét – talán még többet is

– arra fordította, hogy a tradíció és a kereszténység viszonyát önmagában tisztázza, és a kettőnek azegybevethetőségét vagy legalábbis kapcsolatát önmaga számára harmonikusan megoldja. Végül isarra az álláspontra jutott, hogy a kereszténység a tradíció betetőzése.

Hamvas Magyarországon a honfoglalástól napjainkig az egyik legmagasabban kvalifikált személyvolt, a legmagasabb értelmi és értelmen túlian értelmi erőkkel. Hogy baloldalra tolódását magábanhogy oldotta meg, az tulajdonképpen rejtély.

1945 után hallatlan mértékben várta, hogy Lukács Györggyel találkozzék, – úgy gondolta, hogyLukáccsal ő nagyszerűen meg fogja érteni magát. Ezzel szemben Lukács György alig volt hajlandófogadni őt, és mikor végül fogadta, akkor igen barátságtalan volt és kijelentette, hogy semmiféle

hamvasi elképzelést nem hajlandó támogatni, minthogy ezek egyenlőre nem időszerűek.Különböző moszkovitáknak vitairatokban, cikkekben közölte, – Keszi Imrének például, aki egyéletveszélyes személyiség volt –, hogy a nézeteik antimarxisták. A fő moszkovitáknak felhívta afigyelmét arra, hogy az álláspontjuk némileg antimarxista! Aztán elbocsátották a fővárosikönyvtárból. Állítólag akkor Lukácshoz fordult, aki visszavetette, és meghagyta, hogy háromhónap múlva újra tegyék ki. Újból kitették. Ő attól kezdve el lett süllyesztve. Hogy nem telepítettékki, az két dolognak volt köszönhető: egyrészt annak, hogy apósa – Kemény Gábor – a „szocialista

pedagógia atyja” volt; másrészt annak, hogy lement vidékre, és vidéki építkezéseken raktárisegédmunkás volt. Lukács György gyűlölete azonban soha nem csökkent vele szemben. Lukácsszempontjából érthető volt, hogy egyszer csak jön egy entellektüel, aki ráadásul nem közéjük valóés beleszól az ő dolgaikba. Hamvas nem tudta felfogni, hogy ő miért ellenség, pedig nagyon

könnyen és nyilvánvalóan látható, hogy miért volt az.



Hamvas Béla egyebek között tradicionális szerző–gondolkozó volt. Meggyőződésünk szerint azéletműve nélkülözhetetlen, és aki magyar nyelvű, annak Hamvas életművét, tradicionálisvonatkozású írásait ismernie kell, a Scientia Sacrát sokszor el kell olvasni egy élet folyamán.Ugyanekkor Hamvas nem volt egyértelműen tradicionális író. Nemcsak úgy nem volt, mint Evolaés Guénon, de úgy sem, mint Ziegler, úgy sem mint Schuon, úgy sem mint Burckhardt, vagy bárki

más. Összehasonlíthatatlanul „íróbb” volt, mint ezek bármelyike. Mindegyiknél jobban tudott írni.A gondolatoknak a magassága-mélysége azonban nem éri el az élvonalbeli tradicionális szerzőkét-gondolkozókét. S azok mögött ő határozottan elmarad. Kiváltképpen elmarad azért, mertinkoherens, inkonzekvens és inkompetens. Magáról megírta – mert összehasonlította magát atradicionális szerzőkkel, Guénonnal és Zieglerrel –, hogy ezek kétségtelenül sokkal képzettebbek,de benne több a rögtönzés. A hirtelen ötletektől vezetettség, és a hirtelen ötleteinek azonnali,kontroll nélküli kimondása: hangulati tényezők. Azért tud olyan mértékben hangulatot kelteni, mertő maga is erősen hangulatokban élő valaki volt. A szellemi erők igen jelentősek voltak az őesetében, de volt egy sajátos „lélektúltengése” is. Pontosan ezért van ilyen csodálatos stílusa. És eza lélektúltengés Hamvasnak a követhetőségét az egyebek mellett szintén kizárja. A szellemimozgás benne mindig hatalmas erejű maradt, de egy óriási lelki mozgás kíséretében jelent meg

mindig. Egy szerző akkor jár el teljesen adekvátan, ha az érzéseket gondolkozások – tehátgondolatok adása és továbbgondolása – révén idézi elő. Tehát gondolatokat ad, hogy

gondolkozzanak rajta tovább, és ezek a gondolkozások azután invokálhatnak érzéseket. Hamvasnála gyönyörű megírtság érzelmeket invokál, amelyeket azután gondolatok kísérhetnek. Ha az emberígy veszi kézbe, akkor nincs semmi baj, de ha úgy veszi kézbe, hogy bár ez következik, de ő azthiszi, hogy ezáltal ő igazi szellemi inspirációkat kap, akkor viszont téved. Ez olyannal, aki éppenismerkedik a kérdésekkel, nem okozhat bajt, hiszen ismerkedik. Aki azonban ezeket márvalamennyire ismeri, aki ezeket végiggondolta már sokszor, az veszi észre, hogy tulajdonképpenmilyen defektusok is jelennek meg, a kétségbevonhatatlan értékek megjelenése mellett.

Hamvastól meglehetősen idegen volt a szolipszisztikus létszemlélet. Hamvas valószínűtlennektartotta azt, hogy egy Absolutio Absoluta megvalósulhat. Beszél az ember számára megvalósíthatóStatus Absolutusról, ami ilyen értelemben nem Status Absolutus, hanem az ember számáramegvalósítható Status Absolutus. Egy mindenen túlmenő Status Absolutus megvalósíthatóságátviszont valószínűtlennek tartotta, olyannak, ami alkalmasint nincs is. E tekintetben példáulKaczvinszky József felülmúlja őt. Kaczvinszky nem író és rosszul ír. Rossz szóvirágokat alkalmaz,közhelyeket mond, giccses novellisztikus betétek vannak a könyvében, pszeudo-lírai hangvétellel,

pszichologista, evolúcionista — mindezek ellenére egy remekművet írt, egy óriási jelentőségűkönyvet írt, mely egyedülálló a maga nemében. Abban a könyvben a szolipszisztikus ésabszolúcióra való törekvés teljes mértékben és transzparens módon jelen van. Nem mondja ki, hogya szolipszisztikus szemlélet az igaz, de épphogy nem mondja ki, egy lépéssel oda lehet lépni, és

rájönni, hogy itt arról van szó. Az abszolúció nála valóban Absolutio Metaphysica, és ki vanmondva, hogy ehhez képest semmi sem fontos. Kaczvinszky könyvéhez képest Eliade Jóga könyvesokkal magasabb tudományos nívón áll, de a lényeglátása semmivel sem nagyobb, mintKaczvinszkynak, sőt, elmarad mögötte.

Aki ismerte Hamvas Bélát az nemigen tudta őt nem szeretni és nem tisztelni. Szeretetre éstiszteletreméltó ember volt. Egy tiszta lény volt.

Hamvasban sajnos volt egy rendkívül nagy averzió mindennel kapcsolatban, aminek hatalmiösszefüggései voltak. Ennek megfelelően mindennel kapcsolatban ami harc, ami politika, ami

állam. Az, hogy ezeken a területeken – minthogy a földi-evilági életnek ezek valóban a

legfeszültségteljesebb területei – mondhatjuk úgy, hogy egy magas ethosz szempontjából vizsgálva



is rengeteg szenny gyűlik össze, azt nem lehet kétségbe vonni. Ezek igen gyakran beszennyezett

területek, de nem feltétlenül és nem szükségképpen.

A földi emberi világ akcionalitásának a körében felmerül egy rendkívül sajátos veszély bizonyosemberek részéről, méghozzá kimondottan szellemi típusok részéről. Az európai entellektüelek

körében elterjedt egy olyan nézet, hogy mindazok az emberek akik szellemileg valamit érnek, azok baloldaliak. Ez egy döntően hibás nézet volt. Az alapja körülbelül az volt, hogy néhány elszigeteltvonaltól – Joseph de Maistre, később Donoso Cortes, stb. – eltekintve a jobboldalnak nagyon

sokáig nem volt ideológiája. De azért nem volt, mert nem kellett, hogy ideológiája legyen, hiszenaz élet produkálta a jobboldali kereteket. Ideológia annak kellett, aki változtatni akart. Eredetilegnem kellett, éltek az emberek — már nem az ősi értelemben vett tradicionális keretek között — , de

a későbbi kvázi-tradicionális keretek között. Ehhez nem kellett szellemi attrakció, nem kellettideológia. Így-innen visszatekintve valamennyire kellett volna, sőt sokkal inkább kellett volna, deakkor azt nem lehetett ennyire érzékelni. Aki jobboldali volt, az nem ideológiát gyártott, hanem élt.Amikor később a jobboldaliság összekapcsolódott a nacionalizmussal, ott már volt ideológia, de aztnem kellett különösebben és művesen kihegyezni, hogy milyen legyen, hiszen a nacionalizmusra

alapozódott. Nagy ideológiai teljesítményt lehetetlenségek elfogadtatásához kell produkálni, és bolsevizmushoz. És a jelenkorban már a jobboldalon. De nem azért mert lehetetlenség, hanem

azért, mert annyira eltávolodott és az életben sincs már jelen, és az emberekben óriási princípiumzavar van. Ma a jobboldali ideológia lényegesen magasabb nívón áll, mint a baloldali, ésannak most már a tiszta Tradicionalitásban kell gyökereznie. És sokkal hatalmasabb szellemek

vonulnak fel a jobboldaliság vonalán, mint másutt. Valójában ez mindig így volt, hiszen — ha a

múltba visszavetítjük a jobboldaliság fogalmát — valamikor mindenki jobboldali volt, aki

számított. Pythagoras is, Herakleitos is, Platon is, Arisztoteles is, mindenki. Aki valamit ért ésszámított, az mind ott volt. Nem szorosan polititkai ideológia mentén fejtették azt ki, amitkifejtettek. De lényegileg a taoisták is jobboldaliak voltak, Lao -ce is, Konfu-ce is. És Marx ésEngels és Lenin és Márcuse nem is mérhetők Evolához, de nem mérhetők Metternich-hez, de

Maistre-hez vagy Bonald-hoz, vagy Corteshez sem. Ezek mellett eltörpülnek. Vagy ebben aszázadban Rudolf Pannwitz vagy Othmar Spann, vagy Taras von Borodaikevich. Ezek

beláthatatlan magasságban mozogtak mind a baloldaliakhoz képest.

Mindent egybevetve: Hamvas életműve nem követhető, nemcsak nem követendő, de nem iskövethető. Tiszteletre azonban feltétlenül méltó és alig engedhető el az, hogy aki magyarul tud, ért,olvas, az a teljes Hamvas életművet elolvassa. Nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor, az egészéletművet többször, sokszor akár. Hamvast olvasni kell és tisztelni kell. Követni pedig nem kell, ésnem is lehet. És ezt be kell látni. Nem kell mindenáron megpróbálni mégis követni, mert nem lehet.

lászló andrás: hamvas béla

Documents