Hajas Tibor

SZÖVEGEK

E N C I K L O P É D I A K I A DÓ

A MŰVÉSZETRŐL

[FILM]

HANGPÓTLÁS*

/Hangprotézis/

I I . csoport/

Az u tóbb i húsz év során v ilágszerte m egélénkü lt a film nyelv i ku tatas , va ló sz ínű leg

azért, m ert észrevettük, hogy az em beri kom m un ikáció o lyan áttéte lekkel, közvetítők-

f-Nío

>

Fi lm terv 10 ”6-bán

A M

ÚV

fc

SZ

ET

RÓ

Lkel bővült, hogy szükségessé vált a kommunikáció alapfogalmainak és alapformáinak vizsgálata is /nyelvészet/.

A filmnek, rövid története során még nem alakultak ki olyan világos és egyetemes konvenciói, m in i az. egyé[b] közlésrendszerekben /nyelv vagy zene/, és bár néhány érzékeny agyvelő /Vertov, Eizenstein stb./ már korán megsejtették a fiim i közlés szisz- tematikus, alapvetően nyelvi jellegét, a rendszeres munka csak nemrégen kezdődött el, részben a teoretikai irodalom /Pasolini, Metz stb./, részben médiumkísérletek /Warhol, Sharits, Kubelka stb./ megszaporodásával.

Az ilyen irányú filmkísérletek egyelőre túlnyomórészt az alapműveletek kutatásából állnak /a képkivágás és a montázs további lehetőségeinek felderítése mellett a vágások méterhosszúságával, ritm usával, a kamera fixálásával vagy koreográfiájával, a film­szalag, a filmkép mechanikai vagy kémiai manipulálásával, roncsolásával, a színekkel, a blank használatával, a szinkronlehetőségekkel, a vetítés külső befolyásolásával foly­tatott m unka példa erre/. Ezek — kevés kivételtől eltekintve — tudományos és felfedezői m agatartásuknál fogva meglehetősen elvontak, céljuk elsősorban a valóság kontra vizuális m édium és az abban m egnyilvánuló vagy születő em beri gondolkozás­mechanizmus „fekete földrészének” megbízható feltérképezése.

A K-3 csoport m unkáján belül szívesen részt vennék egy ilyen teoretikai alap lexikális összegzésében, egy ilyen „térképészeti” feladat elvégzésében is, mert bár - az elődök által rögzített eredményeken kívül — az utóbbi évtizedek nemzetközi avant- gárdja a problémák nagy részét aktualizálta, vág}’ beépítette a filmkészítés gyakorlatá­ba, a hazai tájékozatlanság a szakmán belül is olyan mértékű, am i szükségessé teszi a praxisszerű elsajátítást. A tájékozatlanság nem utolsósorban az anyag nehezen hozzá­férhető voltából adódik, am i hasonló helyzetet teremt ahhoz, am ikor valaki zenei élm ényeit zenekritikákból próbálja megszerezni.

A jelen esetben benyújtott filmterv azonban csak vékony szálon kapcsolódik ide, nem alapművelet, noha egv ilyen médium-manipulációs technika jellegénél fogva kevésbé elvont műveletét kívánja alkalmazni.

Ideiglenes címe: HANGPÓTLÁS /hangprotézis/A film néma lenne, helyesebben „félhangos”, minden hangot, zörejt emberi hangok kelte­

nének, ill. utánoznának benne /az eltört üveg csörgésétől a becsapott kocsiaitó puffaná­sáig, a telefon kattanásától a vízcsobogásig, vagy — mondjuk — a rock-koncerten elhang­zó zenét is egyetlen hang dúdolná, ahogy a fiatal bolti eladólányok szokták. /A kép ugyanakkor az eredeti hangzást sugallja és a kettő összefonódik, vagy nem, ez a kérdés./

M ilyené válhat így a film?Elbeszélés-szerűvé /gyerekek mesélnek így' egymásnak filmeket, a kép „belső tör­

téneté” válik, hallucinációvá/;

Képregény-szerűvé /tehát populárissá és nevetségessé, diktatórikusan vulgarizálttá/;Zenetévé /a hangoknak itt meglehetősen profi felépítésére és használatára lenne

szükség/;Kétcsatornás kommunikációs szisztémává /a kép- és hangréteg szétválasztása mó­

dot adna a hangnak - ami jelen esetben CSAK emberi hang, tehát nem feltétlenül „a rendezóV’ reprezentálja - hogy mintegy „visszabeszéljen” a képnek, vagy segítse azt; így virtuálisan megjelenne egy másik valóságréteg is - a szinkronstúdióé? Vagy a tele­vízió előtt a szobáé? - amelynek legalábbis potenciálisan, lehetősége van a játéksza­bályok átlépésére/. A film összes eredmény- vagy bukáslehetőségei nem sorolhatók fel előzetesen; magam is kíváncsi lennék rájuk.

H AJAS T IB O R

TUDOMÁNYTALAN ADALÉKOK A BALÁZS BÉLA FILMSTÚDIÓ TEGNAPI FILMNYELVI VITÁJÁHOZ:*

1. Minden nyelvnek módja van a szájból egy másik szájba jutni.2. A nyelv nemcsak közöl, hanem tapasztal is.3. A nyelvvel való visszaélés szexuális aberráció.4. A filozófia, irodalom stb. - aberráció.5. Az aberráció antiszociális.6. Az aberráció az aberráltnak evidens, a normálisnak kaland és megismerés.7. Nyál nélkül nem megy.

A. A film nyelve is alkalmas seggnyalásra.B. A seggnek nem mindegy, tőmondat, egyszerű bővített, vagy összetett mondat

fordul-e meg benne.C. A speciális segg speciális nyelvet igényel, illetve speciálissá teszi azt. (íz, szag stb.)D. A film nyilvánossága a seggnyalást népünnepéllyé teszi.E. A film komplex nyelv; egyszerre sok ezer testnyílásban járhat.

I. Ez csak levél: tehát intim és lineáris.II. Ez a nyelv csak balról jobbra mozog.III. A feladatot így a papírra kell hárítanom.IV. Száraz és puha.

Rózsajzín W C-papírrj írt szöveg.

HANGJÁTÉKOK, FILMEK

FILMTERVEZET

IDEIGLENES CÍM: ÖNDIVATBEMUTATÓ*

A film egy tervezett nagyobb játékfilm próbafelvételeiből állna; annak mintegy beveze­tése, főcíme, előzetese, reklámja és divatbemutatója lenne anélkül, hogy ezt megemlítené.

Bár az előzetes önálló műfaj, mellyel maga a nagyfilm gyakran nem is konkurál­hat, jelen esetben nem egy legyártott film eladásának megkönnyítése a cél, hanem a virtuális film belső mozgásterének mint valóságnak a felvázolása; ha úgy tetszik, egy sci-fi jóslatáról van szó, fiktív dokumentumokról és dokumentált fikciókról /l. fotóművészet/.

Emberek kamerahelyzetben, mint individuálmitológiák manökenjei; improvizá­ciós lehetőségeik egy manöken improvizációs lehetőségei. Ebben a szituációban nem riportalanyokká vagy amatőr színészekké válnak, hanem sztárokká /„a kamera lovag­gá üti őket”/. Mint sztárok, azt tesznek, amit akarnak; pózaik általános divatpropo- zícióként jelennek meg.

Személyiségük nem reális, hanem feszített: nem természetes módon kell viselked­niük, hanem úgy, ahogy szeretnének. Ha egy cselekvés jelentősége megnő, megválto­zik a cselekvés formája is.

A dokumentumfilmek általában leleplezik ezeket a káprázatokat, keresztülnéznek a szerepeken, a szerepek valóságos alakítóira [néznek], a pózok fedezet nélkül marad- * nak. Itt egy ellendokumentum készülne el, amely nem lát keresztül a spontán mini- ̂utópiákon, hanem komolyan veszi azokat.

Mint a vásári színezett fotó; aki szépnek akar mutatkozni, legyen szép /esetleg * csúnya vág)' gonosz/, de - a színezett fotóval ellentétben - ne egy ízlésgettóban, még * amennyiben használja is annak az elemeit. 1

z

Balázs Béla Stúdió - .( K3 munkacsoport film tervei I '>"(■>. 8 l) - ‘)0 . pp. ~

M indenki önmaga manökenje: mindenki sztár; mindenki sikk. A film természete­sen diktatorikusan szelektálna, már csak az anyagi-technikai megszorítások m iatt is - másrészt ez az elemi feltétele annak, hogy akár minimálisan szórakoztató legyen.

A hagyományos sztárfotók, reklámok, souvenirek stb. erősen utalnak arra a világra, amelynek termékei; ezt szeremé elérni ez a film is egy fiktív világra vonatkoztatva.

HAJAS TIBOR - VETŐ JÁNOS - DOBOS GÁBOR: ÖNDIVATBEMUTATÓ

Az etűd egészen újszerű és szerencsés módon egvezteti a filmben a hagyományos objek- tív-dokumentatív és szubjektív-poétikus aspektust. Szereplői: egy tér járókelői, akik arra lettek felkérve, álljanak néhány percig modellt önmaguknak és az időnek. A film ezáltal egy olyan képsorra tett szert, amely önmagában páratlan etnológiai lelet egy kor egy pillanatának embereiről, rideg, tárgyilagos elrendezésben, akár egy lepkegyűj­temény. A képsor narrátorai ugyanakkor poétikus szózatot intéznek - nem ezekhez az emberekhez, hanem ehhez a gyűjteményhez. Ez derül ki abból is, hogy a szöveg uralá­sokat tesz saját magára, és a „dokumentum-filmezés” módszerére. A szöveg - amely az utóbbi háttérbe szorult narrátorhang-használat új lehetőségeire ad példát — és a kép — am ely ugyancsak újszerű, fotografikusan tárgyilagos, az egyiptom i falfestészetet idéző felfogásban készült - egymással ironikusan interferálva, sok gondolatra adnak lehetőséget a film nézőinek. Az „Öndivatbemutató” az etűdsorozat önállóan is for­galmazható darabjai közé tartozik.

LlJ

5u.

hí

t-

V.

X

ÖNDIVATBEMUTATÓ*

A. Molnár

B. Najmányi

C. Erdély

1. A: Most induljon e l. . . jöhet még közelebb... állj, ott jó.B: la „szereplőhöz”!Álljon meg, nézzen felénk. Viselkedjen úgy,

hogy nem tudja, potenciálisan hány emberrel néz farkasszemet.

2. A: Nézzen egy kicsit feljebb. A törzsével tegyen félfordulatot balra.Igyekezzen megtalálni a magának legelőnyösebb pózt.

3. C: Gondolja azt, hogy tükörbe néz. Helyesbítse a megjelenését.

4. A: Mosolyogjon. Legyen a mosolyában egy árnyalatnyi kihívás.B: Legyen átütő.C: Legyen emlékezetes.

5. C: Igyekezzen kedvező benyomást kelteni. Legyen megnyerő.Legyen kellemes látvány a szemnek.

6. A: Képzelje azt, hogy szép.B: Képzelje azt, hogy gazdag.C: Képzelje azt, hogy egészséges.

7. C: Tegyen valami sajátosat.B; Mondjon valami jellemzőt.A: Legyen a megjelenése esemény.

8. A: Képviseljen egy életformát.B: Egy korosztályt.

1976, operator: Dobos Gábor, fotó: Vető János, BBS produkció, f-f íi!m . 35 mm

1. variációban: a i utolsó mondat e helyett kézítissal: Döntse el. kinek akar a leginkább tetszeni. UA

NC

JÁ

Tf

KO

K.

P I

L M

F. K

11 A

N c;

J ÁT

!■:

K O

K .

FIL

ME

KC: Egy várost.B: Egy korszakot.A: Egy sorsot.C: Egy személyiséget.

9. A: Valósítsa meg a saját magáról alkotott képét.B: Váljon az élményünkké.

10. C: Nem jó. Ön nem tudja végrehajtani az instrukciókat,melyek az ön érdekét szolgálják.*

I11. B: Ön így szeretné viszontlátni magát a moziban?

12. A: Ön nem elég karakteres.B: Nem elég jellemző.A: Ön nem egyedi és nem tipikus.

13. B: Ön nem elég tanulságos látvány.A: Ön nem elég izgalmas.

14. C : Önt kénytelenek vagyunk ilyen méltatlan képben megörökíteni.

15- B: Ön született céltábla.

1 . variációban :

N em jó . ö n nem tu d ja végrehajtan i n in strukc ió kat, m e lyek az ön érdekét szolgálják,

ö n nem e lég karakteres,

ö n nem e lég jellem ző ,

ö n nem egyed i és nem tip ikus,

ö n nem e lég tanulságos látvány.

Ö n nem m agávalragadó .

ö n c kényte lenek vagyun k ily en m ik a ila n képben m egörökítem .

N em érdem el jobbat.

FEKETE1. A: Legyen tudatában, hogy szemügyre veszik, de ez ne gátolja semmiben.

Minket sem gátol az Ön jelenléte.

2. B: Ön kontrollálni tudja a képet, ami most Önről készül. Itt nincsenekrejtett buktatók.

A: Önt nem sodorja el a szituáció.B: Nem ragadja el az indulat.C: Nincs arra késztetve, hogy olyat mondjon vagy tegyen, amit később megbánna. *

4. A: Mi nem fogjuk meghamisítani az Ön mondatait.C: Mi nem fogjuk a gesztusait új összefüggésekbe ágyazni.A: Mi nem akarunk az Ön sorsából másokkal tanulságokat levonatni

a magunk szájíze szerint.

6. B: M i nem faggatjuk. Nem irányítjuk gondolatait a minket érdeklő témára.Nem kell elhitetnie semmit.

7. C: Nem kell általunk megszabott feladatnak megfelelni. Nem kell idegenmintához igazodni. Ön szabad. Azt tesz, amit akar.

8. B: Ha megszegi a játékszabályokat, ennek nem lesz következménye.A: Ha betartja a játékszabályokat, ebből nem származik előnye.B: Itt nincsenek játékszabályok.

9. C: M i nem derítjük ki az igazságot Önről.A: Nem járunk végére a történetének.C: Nem leplezzük le.A: Nem avatkozunk bele.**

10. B: Ön jelenségként érdekel minket. Ön saját sorsának manökenje.

C: Ön ajánlat és ellenajánlat.A: Ön sztár.

I. variációban: irt egy újabb bekezdés következik:

3 . H a mond vagy tesz valam it, saját szabad belátása szerint cselekszik. H a nem, szabad akaratibó l mond le róla.

ö n itt nem elad ja, hanem közli magát. On tény.

A későbbi verzióból k ihagyta a 3. része és az 5- részből lett a . rész.

1. variáció utolsó sora; N em irányú juk gondolatait a m inket érdeklő témára.

H A

N <;

] ÁT

lí

K O

K ,

F I

1. M

F. K

H A

N C,

) Á T

Ú K

(1 K

, F

IL

ME

K11. A: M i most egy sztárfotót készítünk Önről. Nem fogjuk megmondani,

m it tegyen, hogy a kép valóban reprezentálja Önt.*

12. B: Nem fogjuk megmondani, hova tegye a kezét és a lábát. Nem fogjukbeállítani. Ön rutinosabb nálunk.

13. C : H iszen tudja, hogy mindenki Önt utánozza. Az emberek igyekeznek

Önhöz hasonlítani. Ön alapélmény.

14. A: A város az Ön képét viseli. Köszönjük, hogy a rendelkezésére állhattunk.

KISEGÍTŐ KÉRDÉSEK AZ „ÖND1VATBEMUTATÓ”-H0Z

1. M it szeret ön jobban, a pénzt, vagy a dicsőséget? M elyik van eleve elzarva

öntől?2. M iért áldozná fel szívesen a becsületét, ha módja volna rá?3. Fontos dolog fontosnak lenni?4. M it szégyell a legszívesebben? /Melyik szégyenére a legbüszkébb?/5. M it gondol, azok közül, akik filmvásznon látják önt, többen fekudnének-e le

önnel /többen adnának kölcsönt önnek/, mint a filmszerep előtt?6. Jelent-e valamit önnek, hogy fehér embernek született?7. Szokott-e Ázsiáról álmodni?8. Megváltoztatná-e a nemét?9. M it gondol, a jövő század embere hasonlítani fog-e önre? H a igen, miben?

10. M ikor érkezik /érkezett/ el az ön ideje?11. Van-e önnek küldetése, és ha van, honnan?12. Van-e olyan tulajdonsága, amelyben példakép lehetne?13. M it vihetne túlzásba? M it vihetett volna túlzásba, am it elmulasztott?

Sajnálja-e?14. El tud képzelni olyan katasztrófahelyzetet, amelyben jól erezné magát /

ami felszabadítaná bizonyos képességeit?15. Más emberré válna-e, ha nem kellene dolgoznia? Jobbá? Vagy rosszabba?16. M ire lenne a legszívesebben féltékeny? És mire az valójában?

1. variációban it t Áll a későbbi 12. pont: N em fog juk m egm ondan i, hova tegye a kezét és a lábát, ö n ru tinosabb n á lu nk .

17. Szívesen azonosítja véleményét a közvéleménnyel:"18. M it tesz szívesebben; emlékezik vagy ábrándozik? M elyik előnyösebb önnek?19. Létezik-e az ön számára feltétlen tekintély? M egkönnyíti ez az életét?20. Van-e sorsa önnek? Vagy csak élete? /Esetlegesnek látja a dolgokat, am ik

önnel történnek, vagy törvényszerűségeket fedez - fedezett - fel bennük?/21. Káros szenvedélyeit, tévedéseit szívesebben osztja meg másokkal,

vagy inkább marad magára velük? /Pl./22. Szeret izgulni? Szeret rémüldözni? Szeret felháborodni?23. Vonzza önt a különös, furcsa, szokatlan, vagy taszítja?24. Döntse el, kinek akar a leginkább tetszeni? A nőknek/férifaknak/felette-

seinek/szüleínek/gyerekeinek/barátainak/ellenségeinek /mindenkinek? Akar-e egyáltalán tetszeni valakinek, és ha igen, mekkora energiát fektet ebbe?

25. M ivé szeretett volna válni gyerekkorában? És mivé szeretne válni, ha most

lenne gyerek?26. M it utál a legjobban csinálni?27. jellemezze magát!28. ír ja le a külsejét!29. M it vesz szívesebben: ha az ön által tisztelt emberek hasonlítanak önre, vagy

ha különböznek?

SNITTLISTA A SZÖVEGKÖNYVHÖZ

1./ Totál: járókelők kb. 4 5 ”

2.1 Bevezető 15”

3./ Szárazfix; napszemüveges bige I. 15”

4.1 Szárazíix; fiú - lány 15”

5./ Bevezető 20”

6.1 Fekete; táskás-orkános 10”

7.Í Fekete; smicisapkás szénlehordó I. 12”

8./ Fekete; kékköpenyes 11”

9.1 Szárazfix; smici szénlehordó II. 10”

10./ Fekete; 7 kisiskolás 12”

11./ Fekete; rocker /fülhallgatóval/ 2 0 ” •<

M áso d ik muszcer, ok tób er 26 .

12./ Fekete napszemüveges bige II. 9”13./ Fekete smici szénlehordó levetkőzik III. 10”14./ Fekete belvárosi bige levetkőzik I. 11”

15./ Fekete ballonos /fülhallgatóval/ 16"

16.1 Szárazfix; belvárosi bige felöltözik 11. 11"

17./ Szárazfix; bőrzakós jam pi felöltözik I. 10"

18./ Szárazfix; bőröndös bácsi I. 10"

19./ Fekete táskás öreg 6 ”20./ Fekete mohair hölgy 6 ”

21./ Fekete bőröndös levetkőzik II. 5”22./ Fekete bőrzakós levetkőzik II.

y)}

23./ Fekete kockáskabátos nő 10”24./ Fekete terhes páros 10”

25./ Fekete kisgyerekes anya 10”

26./ Fekete kispesti dáma 10"

27./ Fekete útépítő segédmunkás 4 ”

28./ Fekete balkáni Bowie I. 12”

29./ Fekete vidéki panofix 10”

30./ Fekete balkáni Bowie /fülhallgatóval/ II. 35”31./ Fekete metrós bige 10”

32./ Fekete szemüveges álgengszter 10”

33./ Fekete 2 korcs kutya + 1 fő 10"

34./ Fekece nyugdíjas néni 11"

35./ Fekete két iskolás 10"

36./ Fekete három gimnazista 10”

37./ Fekete puffos ipari tanuló bige 10”38./ Fekete speckó rádió /hülyeség/ 30”

39./ Fekete két keletnémet bige 10”

40./ Fekete nyugdíjas nyomorék, 2 bot 15”41./ Fekete mongol proletár orkánnal 10”42./ Fekete idős értelmiségi feleség 15"43./ Fekete negyvenes műszaki 10”44./ Fekete elíenforradalmár 12”

45./ Fekete nagyméretű holland házaspár 10”46./ Fekete nagyméretű hölgy nevetséges kalappal 10”

47./ Fekete szemüveges ellenség 10”48./ Fekete bkv-dolgozó I. 10”

49./ Fekete; fehérorosz orvos 10”

50./ Fekete; joviális művezető 10”

51./ Fekete; bkv-dolgozó levetkőzik II. 16”

52./ Szárazfix; bkv-dolgozó felöltözik III. 11”

53./ Fekete; hermafrodita tanuló 14”

54./ Fekete; biís;eris srác 11”

55./ Fekete; fehérballonos jégkrémmel 10”

56./ Fekete; yoko ono kötött sapkával 10”

57./ Fekete; szemüveg, cigarettafüst 13”58./ Fekete; bácsi, kivételesen 1 bottal 10”

5 9.1 Fekete; két trampii 10”

60./ Fekete; egy gusztustalan jampi 10”

61./ Fekete; szatyros néni a külvárosból 10”

62./ Fekete; egy múltkori pár fele /zavarva/ 20”

63./ Fekete; technikusok csoportképe 14”

64./ Fekete; fiatal pár, semleges 12”

65./ Fekete; múltkori dagadt úszónövendék 22”

66./ Fekete; semleges csoportkép 12”

67./ Fekete; parasztasszonyok csomaggal 11”

68./ Fekete; nadrágszoknyás manöken /?/ I. 11”

69./ Fekete; bige az ifjúsági parkból 10”

70./ Fekete; tengerész 11”

71./ Fekete; egy bajszos, gyerekkel 11”72./ Szárazfix; nadrágszoknyás, sután eszik II. 15”

73./ Fekete; cigarettázó középkorú 10”

74./ Fekete; Beke Laci, fej 15”

75./ Fekete; kőművesszerűség 11”

76./ Fekete; nagyon szürke eminenciás 12”

77./ Fekete; tini virgo intakta /fülhallgatóval/ I. /+ Vető/ 30”78./ Fekete; két kocsmai hím 10”

79./ Szárazfix; a tini banánnal, instruálva II. 10”80./ Fekete; kínai rusnya 11”81./ Fekete; egyszerűen: a nép 10”82./ Fekete; emancipált mosónő 10”83./ Fekete; tini a valéria-telepről 10”84./ Fekete; proletárasszony 12”

85./ Fekete; privát elek 12”

H A

N (;

J Á

T l;

K < >

K .

FI

LM

EK

86./ Fekete; beijedt postás vagy vasutas, ugyanaz 1187./ Fekete; jószef attila mamája táskával 1088./ Fekete; madárijesztő /varioval/ 2589./ Fekete; józsef attila másik mamája 1090./ Fekete; kígyóbőr műanyagból /ismered?/ 1091./ Fekete; gyerekek az uncsi fagylalttal 1092./ Totál: újból a járókelők, másképp 3593./ Fekete; 8 gyerek 794./ Fekete; nagyszájú bulák fecsegnek /!/ 1095./ Fekete; zserbós banya 1196./ Fekete; egy bkv-s srác 1097./ Fekete; tmk-vezér 1098./ Fekete; másik rocker /fülhallgatóval/ /vesd össze: 11./ I. 109 9.1 Szárazfix másik rocker II. 10100./ Fekete; egy jobb öregasszony 10101./ Fekete; kocsma jenny-aspiráns 10102./ Fekete; malaclopós nagydarab bige I. 15103./ Szárazfix malaclopós nagydarab bige II. 10104./ Fekete; bőrjakós /rádióval/ 20105./ Fekete; bajor újfasiszta 11106./ Szárazfix bőrjakós rádió nélkül II. 11107./ Szárazfix öreg clochard bejön 25108./ Szárazfix nyugdíjazott orvos 10109./ Szárazfix horrorfigura szederjes orral 10110./ Szárazfix két iskolás bige 10111./ Szárazfix ballonkabátos autótolvaj I. 10112./ Fekete; ballonkabátos autótolvaj II. 8113./ Fekete; apró farmerszoknyás bige I. 8114./ Szárazfix apró farmerszoknyás bige II. 9

ATLANTISZ ELPUSZTÍTÁSÁNAK FŐPRÓBÁJA*

A háború utáni álomtalan alvás véger ért. Fáradtságunkat kipihentük. A kellemes álmok eloszlottak. Az unalom lejáratta magát. A rémálmok újból az őket megillető helyre kerülnek. Szükséglet ez, vagy a szellem fényűzése?

Kérdeznek-e, hogy hajlandó vagyok elviselni őket? Kockáztatok, vagy engem kockáz­tatnak? Kiérdemiem, előlegbe, vág}' ajándékba kapom őket?

Kísérletezem velük, vagy velem kísérleteznek:1 Gyakorlatozom-e az éjszakara:'

Tudom-e már, milyen elviselhetetlenséget akarok magamra szabadítani?

Kinek a poklának szolgáltatom ki magam, ha a sajátomra nem vagyok felkészülve?

Vezére vagyok, vagy tömege saját lidércnyomásomnak?

Vállalom -e a felelősséget érte, vagy teljes egészében a sugalmazó külvilágra hárí­

tom azt?

Parancsra álmodom, vagy szabadon? Megtalálom-e a helyem a kollektív lidércnyo­másokban; van-e bennem ennyi realizmus és ennyi alázat?

Kasszandra-álmoknak tekintem őket, vagy megkönnyebbülten vállalom , hogy irá­

nyítsanak?

Lidércnyomásom megtelik velem, vagy jut benne a többieknek is hely:' Számolok-e másokkal is? Osztok-e szerepeket?

tü

Egyáltalán: mennyire a sajátom? Tekinthetem-e kizárólag a magaménak; gyarmato- -• sító vagyok, turista vagy hadifogoly?

Kielégít, vagy kielégületlenül hág}7; meg kell-e toldanom valaki máséval' ^•<

7.

A IVHdrVcímd lilm szövege. ~

Tudok-e tájékozódni egy idegen rémálomban, életképes m aradok-e az ismeretlen környezetben?Kinek a rémálmában akarok - legalább szemlélőként - részt venni?

M ilyen lidércnyomást kedvelek jobban, amelyik az esztétikai, vagy amelyik az etikai érzékemet sérti?

M i az, amire készülök ilyenkor, mi az, ami már soha többé nem lesz meglepetés?

M ilyen esélyeim vannak, hogy testet adjak annak, amitől verejtékezve ébredek?

ATLANTISZ ELPUSZTÍTÁSÁNAK FŐPRÓBÁJA II.

1./ Udo* tolmácsolja, mi történik az ablakon kívül, Gergely** tolmácsolja Udót. Ugyanazt látja, m int amit mi már annyira ismerünk, hogy nem is megyünk az ablakhoz. Soha többet nem kell kinéznünk az ablakon.(Ajtó; másik szoba)

2./ Azt csinál, amit akar a világos sarokban3./ Drakula / szuggesztió

ki hogyan hal meg /hogy fog kinézni holtan/ hogyan omlik össze a város (Gergely?)

4./ Tánc (ijeszd meg a kamerát)5./ Taníts engem (ne gyere közelebb!)6.1 Janival?7./ A kamera hátrál végig a városon?

U J

^ A tükrömként foglak használni -ü nézz helvettem, mert nekem már'■? m inden az első pillanattól is —* ismerős i—

^ * L 'Jo K iér színész, szerepel H ajas A~ éjszak ,i ék sz ere : és a IW/ríVgcíjnű film jeiben<— M o ln ár G ergely m űvész, irt szerepló és tolm ács

taníts az orrodra taníts a szemedre taníts az utcára,

amin jársz /a magamét unom/ /lehunyom a szemem és elmondom, mi történik az utcán; elhiszed?/De taníthatlak én is

Most egy időreNézz te helyettem. Ments fel; te idegen vagy, hadd pihenjek egy időre; legyél a vakációm, a szünetjelem.Amit látsz, az én környezetem, az én történetem, nekem minden az első pillanattól

ismerős ebben a történetben, és ha nem, utólag jövök rá, hogy ismerős lehetett volna. Lehunyom a szemem & elmondom, mi történik a város bármelyik utcáján, elhiszed? M inden esemény végkimenetelét ismerem: a részletek már nem fontosak; vajon neked fontosabbak-e.

Ezek a barátaim: ez - meg ez - ; a feleségem;Ez a kisfiamEz szivarhamu-gyűjteményem; a hamut ugyanúgy elrakom, m int ezt a video­

szalagot; egy tükörkép hamuját

Nézz ki az ablakon; m it látszHa te is ugyanazt látod, m int mi: soha többé nem ke ll...

Nézz körül még egyszer a szobában; m it találsz, amit még megismerhet­nék? Mihez ragaszkodjak, amit már megismertem?Ez a látvány most már legyen a tiéd

A SÖTÉTSÉG ÉKSZEREI *

/Az ablaknál; z en e in d u l!

M ég kinézek az utcára, amíg lehet; milyen furcsán édes néha, m ilyen gyöngédség vonja be; mennyire elbűvöl ilyenkor és - nem tudom megmondani, miért - a lenti embertömeg balzsam a szemeimnek.Elfordulok, aztán újból vissza; és az utca vigasztalan, m int egy álmatlan éjszaka után, *

C-l-I

minden részlete szörnyű, minden darabkája, ahová a tekintetem esik, külön kínt okoz; 2

olyan kínt, amelyhez semmi közöm, és amely m indig egyforma és m indig esetleges. Kevés pillanat van, amikor megmenekülök a borzalomtól, kevés pillanat, amikor nincs * vízióm vág)7 valami rémületes élményem emberi lényekkel vagy eseményekkel kapcso- t latban. Azokkal is - azokkal különösen —, melyeket általában a legszebbeknek tartanak. ^

Z<Az É jsz a k a é k s z e r e i c ím ű r i lm s z ö v e g e . 1 9 T 8 . január N . ■“

Itt bent viszont én-vagyok az úr. Itt nincs nappal. M inden értem és tőlem történik, az örökkévalóság felé; én vagyok a tiltott város, a titokzatos környék, egy fekete és fehér T im buktu, fekete és fehér és izgató ... m inden éjszaka. Az éjszakák! Az éjsza­kák megőrülnek értem. Ó, a szultánák! Hogy meresztik rám a szemüket. Rám , aki túlélem őket.

/Zene felcsattan; a fehér ajtó. Árnyék esik rá, majd ajtónyitás; a sötétben megjelenik a démon: „Régóta vártam rád.” Ajtó be, hosszú vívódás, majd ki az ajtón, a sötétbe./

/A lépcsőházban felfelé: a lám pa alatt, a falhoz támaszkodva á ll a démon. Pana­szosan: „Egyedül vagyok. Mentsen meg, aki tud .” Nincs itt az ideje; vissza, lefelé a lépcsőházban./

/A zene felcsattan; ajtónyitás, beóvakodik a d[ém onj. Betörő-balett. Fiókok, szek­rények, táska./

Gyorsan; akármelyik pillanatban meglephetlek. A ruhákat is és az iratokat; mindent.

Ezek csak tárgyak, a sorsom tanúi; és én iszonyodom a tanúktól. A tanúk m indig a vád tanúi. Tedd rájuk biztos és gyógyító kezed egy betörő, egy szerető, egy alvajáró, egy szemfényvesztő mozdulatával a hold hűvös és ártó sugarai alatt.Tudod, hogy figyelnek; táncolj ki a láthatatlan tekintetek fényköréből. Szép vagy ebben az órában, milyen szép; figyellek, látlak. Fossz ki.

/A d[émont] táncában harmadszor lepik meg; a harmadik alkalommal nem gyullad fel a villany. A d[émon] elhatározza magát a gyilkosságra — fojtogatás —; maszturbál a holttest fölött, kielégül; aztán kikutatja a holttestet, elveszi tárcáját, pénzét./

Igen, ó igen, így jó, így finom. Szorongtam érted. Akármelyik szépséges mozdulatot elhibázhattad volna.

Szűk volt az idő, keskeny, m int az éden egy mongol szemhéjai között. És most vedd* fel az ékszereidet.

•< /A d[émon] feltűzi az ékszert, melyet korábban zsebre vágott; visszanéz a holttestre,7, rosszullét fogja el, öklendezve feltépi az ablakot. Lassan összeszedi magát; fogja a hol- = m it, és kitáncol a szobából; az ajtóból még visszavillan az arca./

/A zene felcsattan: a d[émon] bezuhan - betaszítják? - egy steril fehér környezetbe. Árnyékok; a fehér papírtapéta expresszív gyűrődései, ráncai. A d[émon] gyöngédén becézi az ékszert; majd fokozatos kétségbeeséssel ébred a helyzetere./

És most a négy fehér fal között maradsz az idők végeztéig. Ez lesz a remény halála. Nagyon örülök neki. Túl szép voltál, túl erős; most megfizetsz mindenért. Ismerkedj meg a vereséggel; meg fogod látni, milyen édes. Te következel. Itt nincs több trükk,

nincs már több lehetőség.

Tudd meg végre azt, ami csak a gyengék számára van fenntartva. Kénytelen leszel az e s e t le n menekvéshez fordulni; káprázataidban, melyek mindörökre tanuk maradnak, ragyogó szerepeket adsz majd magadnak csillogó életekben - es oly sokat, hogy nem marad erőd az életre, ha visszakapnád is; kimerült leszel a dicsőség, gaz- dagság és erő túl száraz gyönyöreitől. Élvezd, ahogy tudod, mélyen a celládban; mert

szerelemmel gyűlöllek.

/A fehér tapéta lehull, bele a képbe, eltakarja az arcát. A kezdeti riadalom után letepi, maga alá gyűri, viaskodik vele; a tapéta mögött fehér fal./

M eg fogod látni, az élők világa soha nem lesz tőled eléggé távol. Egy halott ember létezését kell itt elkezdened; és te ezt elfogadod, mint ahogy elfogadnád - ha halott

lennél - a temetőt lakóhelyül.

Zárd ki, zárd ki az életet, hogy megmenekülj a képektől, melyek üldözni fognak; nem szabad semmit tenned, ami a külvilágra utal; másneműek vagytok.Nem szabad tisztálkodnod, higiéniával törődnöd, mozdulni is a lig ... várd meg, m íg

belepnek az álmok.

/Lassan feltápászkodik, a saroknak dől; majd egy lépés előre; megkeresi a pozíciót,amelyben mozdulatlan maradhat./ /De most végre VALAMILYEN vagy; végérvényes, az örökkévalóság módján, iam ts engem; most már nem veszem le a szemem rólad; ha a mesterem tudsz lenni, meg-

teszek akármit.

/20-25 perc/ ■/Zene; Brahms; II. D-dúr szimfónia, I. tétel/Főszereplő: Udo Kiér. Operatőr; Vető János

0

I! A

N C,

J A

T II

K O

K .

FI

LM

EK

ROBERTA*

A film: környezet. Nélkülözi ugyan - egyelőre - a taktilis elemeket, más érzékeinket viszont oly bőségesen kárpótolja, imitációs és reproduktív jellegét az időelem mély strukturálhatóságával, valamint a vetítés terrorisztikus játékszabályaival úgy tálalhatja, hogy a konkrétum k épét konkrétumként kell érzékelnünk. A vetítővászon magába szívja a nézőt, annyira, hogy reális környezete a vetítés időtartamára nem a nézőtér, hanem a film lesz. A film nagyjából éppolyan reális élmény, m int egy hallucináció; márpedig az igazán reális.

Ez azonban figyelm eztethet arra, hogy a film ennélfogva egy lehetséges tú lvilág. Jelen vagyunk valahol, események zajlanak körülöttünk anélkül, hogy a legkisebb be­folyással lehetnénk rájuk. A film tisztában van környezet-szerűségével; a környezet másvilág-jellegével annál ritkábban. Ez gyakran kínzó feszültséget okoz, mert akár az események, akár a környezet, legtöbbször mindkettő elég ismerős ahhoz, hogy meg­szokásból még m indig élő, sőt, éber emberként akarjunk reagálni.

A kép eltávolítása, a közeg idegensége, m int tapasztalat, segíthet. Segíthet egy olyan tudatállapot megismerésében, melynek egyes részeit az álom Antilláiról ismerhetjük, anélkül, hogy mögöttük megsejtenénk a kontinenst. Ez az idegenség ugyanakkor mégsem lehet olyan távoli, hogy a film elveszítse környezetszerű érzékiségét és pusz­ta intellektuális spekulációvá váljék; veszélyérzékünk nem alhat el.

Az alábbi filmterv egy ilyen kaland megkísérlését szeretné magára vállalni.

M ivel a tervezett film szorosan vett „fiimi” problémája a formalizálás, a stilizálás, a fikcióteremtés egyes kérdéseinek felvetése, ajánlatosnak látszott olyan közeget vá­lasztani, mely immanens módon már tartalmazza ezeket, egyúttal azonban bizonyos „valóságirritációval” rendelkezik. Tehát nem egyszerűen tudományos vagy forma­nyelvi kísérlet lenne, hanem játékfilm, mely a játékfilm klasszikus örökségéből is merít, ezzel m integy kontrollközegbe helyezve az esetlegesen új elemeket.

A történet maga egy börtöncellában kezdődik és nagyrészt ott játszódik le; pontosab­ban egy életfogytiglanra ítélt bűnöző kétségbeesett és kapkodó képzeletében, mely álmok-

Füm rervbeadvánv a Balázs Béla S túd ió részére. ! 9 ” 8 . február 20.

kai, emlékekkel és hallucinációkkal tapétázza ki a lágy hús, a romlékony emberi sors számára túlságosan kemény falakat, narkotizálva önmagától és végleges helyzetétől, narcizmusában a leglehetetlenebb menekvést választva: a költészetet. Az elzártság, a statáriális léthelyzet tovább stilizálja az amúgy is rendhagyó személyiséget és gondol­kozást, mely megkísérel profitálni ebből; saját kielégülésére képeket alkot /saját kielégü­lésének képeit/, melyek részben a populáris, sőt olcsó képzelet adatait használják — tehát egyezményes jeleket de személyes tragédiájával átírja, átépíti azokat, hogy védelmezzék. Két alkalommal érkezik zárkatársa, de egyikkel setn sikerül elfogadható kapcsolatot ta­lálni, nem is ambicionálja; ugyanolyan fantomképek, m int mindenki, akinek lehető­sége van visszajutni az életbe; jelenlétük csak egy individuálmitológiában elviselhető.

A négy emlékjelenet /a hajdani id ill képe a lakásában; a barátjával egy előkelő szállo- dahallban ténferegnek, mint egy pszichikai „filrh’-állapotban; ismerőseivel egy bárban üzletel; barátja vallomást tesz — megölt és kirabolt valakit/ a kiemelésnek, stilizálásnak és expresszivitásnak hasonló metódusát használja, m int a cellabeli jelenetek. Ebben a témakörben film m el és videóval /„ Ö n d iv a tb em u ta tó ”, 1977; „A v e n d é g , 1977; „A sötétség ék sz erei”, 1978/ korábban már alapkísérleteket végeztem. A fiim i lehető­ségek szerint sterilizált környezetben magára hagyott személyiség és történet kénytelen megkísérelni a teljességet - egyedül, a kontextus segítsége nélkül; megpróbál embléma­ként viselkedni. Magárahagyottságuknál fogva még esetleges kudarcuk /a személyiségé éppúgy, m int a stílusé/ sem értéktelen, mert a film diktatúrája eleve a tragédia játéksza­bályai közé kényszerítette őket, így érzékenységük és romlékonyságuk külön megítélést érdemel. Ez a külön ítélet első szinten már a film narrációjában jelentkezik, melynek poé- zisével a film készítője magára vállalja a felelősséget realitás- és közvetlenség-igényünk irritálásáért, kielégítésének /a filmtől elvárt és megszokott/ módszereitől való eltérésért.

A történet egyes részeiben Jean Genet „ Virágos M iasszonyunU ’ /Notre-Dame des Fleurs/ című regényének néhány fordulatára és passzusára támaszkodna; felépítésében és játék­stílusában segítségül hívná a zenét /Bruckner, Mahler és — amennyiben ez nem jelent szerzői jogi problémát — Lou Reed és a Roxy Music/. Merítene az opera tradíciójá­ból is /beállítások, tablók/, igaz, nem annyira az opera „zenedráma” jellegében, mint inkább egyfajta - pszichikai realitásként kezelhető — „színpadi érzékenység” felszínre hozatalában, érvényre juttatásában. Tapasztalataim szerint a forgatás közben használt, a munka stimulálására helyesen megválasztott zene befolyása erősen érvényesül nemcsak a színészek játékában, hanem pl. még a képkompozícióban is - és ez olyan jelenetek leforgatását teszi lehetővé, melyek különben /ilyen vagy olyan okokból/ nem szület­nének meg. Bizonyos mértékben már ezt a módszert alkalmazza a két videojáték H

A N

C )

A T

I- K

(> K

IA v en d ég ; A sö tétség ékszerei! , melyek közül az utóbbi - amellett, hogy Önálló egész — már a fenti filmterv stúdiumának tekinthető, természetesen a videó speciális és szu­verén közegében. Tagsági vetítését és vitáját már korábban kértem, úgy mdom, azóta be is lett sorolva. /A videó a film számára is szolgálhat új lehetőségekkel: 1. a videó­

ról írt szövegeimet./

A filmet cca. 60 -70 perc közötti hosszúságúra terveztem, fekete-fehér anyagra, trükk­asztal-használattal. Ideiglenes címe: Roberta.

Elfogadása esetén az anyag - mivel meghatározott színészek részvételét igényli a mun­kában — aránylag gyors, idei leforgatása nem csak kívánatos, de szükséges is. Kérem a T. Vezetőséget és a tagságot, hogy amennyiben költségvetési problémák ezt nem akadályoz­zák, tegyék lehetővé az indulást; de ha erre nincs mód, legalább egy előkészítési kerettel /vág}' esetleg a K-3 költségvetési lehetőségein belül/ készíthessem el az anyag egy részét.

Budapest, 1978. február 26.Tisztelettel:

/Hajas Tibor/

[FILMTERV]

A tervezett film; számomra meglehetősen kusza és bizonytalan koncepciójánál fogva egy — mondjuk — eltűnt színész utáni hajszával indokolná azt a jelenetsort. amelyről az utóbbi napokban szívesen gondolkozom. Józan eszem számára ez az indoklás elfo­gadhatatlan, de mivel sok ember közös munkájáról lenne szó, amelyben nem én diktá­lom a feltételeket, bár szívesen tenném, egyelőre függőben hagyom a logika alapköve­telményeit, és megpróbálom leszakítani azt a pénzt, ami a filmgyártásban minimális magyarázkodással is bőven hozzáférhető.

Arról van tehát szó, hogy a város utcáin minél több ember szaladjon, jókedvűen,* felszabadultan, és hogy ez a futás ne egyszerűen valami művészi vagy egyéb jelentés s hordozója, hanem esemény és tevékenység legyen; ennélfogva nagyszámú statisztéri- t ára lenne szükség, sőt leghelyesebb volna a spontán statisztériát is mozgósítani, még- ^ pedig úgy, hogy a forgatáshoz az utcákat nem kérjük lezárni; a filmszalagra kerülő* művi esemény a járókelők számára direkt és elkerülhetetlen eseményként jelenne< nieg. Feltételezhető, hogy a szokásos bámeszkodokon kívül alkalm i es önkéntes sza-

ladók is akadnának, legalábbis addig, míg kíváncsiságukat kielégítik vagy feltűnesi r viszketegségüket csillapítják.

Ez a fúrás nem természetes és nem közvetlenül asszimilálható esemény, hanem utópia, science fiction, képregény és cirkusz. A városképnek, a forgatási helyszínek­nek ennélfogva el kell térniük a reálistól, de összhangban az esemény valóságos vol­tával. Az utcák, a házak legyenek valódiak, de nem ártana egy kicsit megmosdatni őket; M alraux nem véletlenül volt egész életművéből a legbüszkébb Párizs meg- mosdatására. Én a sikáláson kívül egy kicsit fel is políroznám a házakat, ez jól jönne a forgatás utáni időkre is. Ha egy Film kedvéért ideiglenes épületeket lehet felállí­tani és lebontani, m iért ne lehetne épületeket tatarozni és m egtisztítani? Ám amennyiben ez mégsem volna lehetséges, a forgatókönyv számára olyan helyszíneket keli kiválasztani, m elyek m inim ális feltételként városi, pontosabban nagyvárosi hangulatot árasztanak, a hetvenes években ís elfogadhatót, és ez nem is lesz túl

könnyű feladat.Eleinte csak néhány ember, kis csoport, a kereséssel megbízott stáb fut az utcán;

szemmel látható, hogy nincs más lehetőségük. Meg-megállnak, hogy intsenek egy taxi­nak, de azok már vagy foglaltak /egy kocsiban 12 farsangoló szorong, papírkalapokban, papírtrombitákkal, zeng az induló, már el is tűntek/, vagy nem hajlandók megállni, a sofőrök dühösen rázzák az öklüket az utasjelöltek felé, káromkodnak, trágár szavak kíséretében ilyesmiket kiabálnak a letekert ablakon keresztül: „Kaparj, kurta, neked is lesz!”, vagy „Elittad az árát, mi? Részeges disznó!”, „Mit képzelsz, én lopom a pénzt? , erre magángépkocsikat próbálnak feltartóztatni, de azok vagy ügyet sem vetnek rájuk, vagy behajtanak az első mellékutcába és eltűnnek a szemük elől; vannak, akik m egállnak, a tulajdonos kiugrik a kocsiból, boksz-alapállásba helyezkedik a kocsi előtt, de amikor megindulnak feléje, beugrik a volán mögé és gázt ad; rövid tanako­dás a hopponmaradottak között, beszélgetésfoszlányaikból kiderül, hogy saját kocsija egyiküknek sincs, megbízóik nem adtak nekik; egyikük bevágódik a közeli telefon- fülkébe, a telefon rossz, tenyéréllel kemény karateütést mér a készülékre, a visszajáró érmék nyílásából elkezd dőlni a vér; visszatér a többiekhez, újból az óráikat nézik, majd futólépésben m egindulnak, feltehetőleg a legközelebbi buszmegálló, esetleg telefon irányába; menet közben hátra- hátranéznek; még mindig a taxikban remény­kednének? vagy csak azt nézik, követi-e őket valaki' vág}7 m intha onnan várnák a jó ötletet? A futólépés észrevétlenül vált át ügetésbe; mindnyájan ismerjük ezt az időpá­nikot. A járókelők megfordulnak, vág}’ megállva bámulnak utánuk; nem akármilyen látványt nyújt a kis csoport, élén egy férfinak öltözött nővel és egy nőnek öltözött férfival, akik egy hatalmas farkaskutyát nógatnak maguk előtt, mögöttük egy rózsa­szín öltönybe préselt kopasz óriás, az eltűnt közeli barátja és az ügyelő, három külön­böző szemüveggel az orrán, a legfelső napszemüveg. Futás közben utolérnek egy bordó tréningruhába öltözött kis csoportot, a ruha hátán fehér betűkkel: Bp. Kilátás, elvegyül­

II A

N <:

J Á

T L.

K O

K .

- I

1 M

F K

nek köztük, egy darabig együtt futnak, közben a női ruhába öltözött férfi megkísérel felvilágosítást kapni, hol a legközelebbi telefonfülke és hol a legközelebbi taximegálló; a tréningruhások furcsa, csipogásszerű hangokat adnak ki, talán süketnémák. Egy' isko­la előtt szaladnak el, kisiskolások tódulnak ki éppen a kapun, mindegyiken szemüveg, a bal üveg m indegyiken leragasztva, hogy idejében javítson a szemtengelyferdülésen. Parázs csatajelenet a kapu előtt, az iskola falát beborító nagyalakú alkoholellenes pla­kátok alatt; a futók rémülten megtorpannak, összetorlódnak, aztán hirtelen sarkon fordulnak és vágtatnak visszafelé, amerről jöttek. A gyerekek óriási üvöltözéssel utánuk, a futás kézzelfogható értelmet nyer, a kocogok is rohannak a gyerekek elől, elhúznak egyháztartási bolt mellett, ahonnan kiáltozás hallatszik: „Tolvaj! Fogják meg! Utána, emberek! Gáncsolja el már valaki!”, és már fel is tűn ik a tolvaj, hosszú, csapzott ha­jú , farmernadrágos-bőrdzsekis öregember, hatalm as üveg — feltehetőleg — benzint szorítva a melléhez, utána a vásárlóközönség, m indenkinek a kezében az a tárgy, amit éppen meg akart vásárolni; háziasszonyok partvisokkal, vödrökkel, rongyokkal, tisz­títószerekkel, az utca szélén emberek verődnek össze, sorfalat állnak, egy fotós több pillanatfelvételt készít, majd csatlakozik hozzájuk, és futás közben /hol elorefut, hol hátramarad egy kicsit/ szintén többször exponál - fotósokból még lesznek többen is a későbbiekben m íg észreveszi, hogy egyetlen tempó van, am it tartania kell, hogy le ne maradjon, gvenge hangzavar, ablakok nyílnak ki, zászlókat kezdenek kiakasztani, valaki a lakásában kiakasztja a szekrényből a katonaruhát. A menet már régen leszorult a járdáról, elfoglalta az úttestet, úgy látszik, egyirányú utca, mert csak mögöttük torlód­nak a gépkocsik, dudálás, szitkozódás hallatszik, a kocsik között sok a pszichedelikus virágokkal telefestett; az utca szélén, félig a járdán egy TÜKER kocsiról lapátolják a szenet, géppisztolyos pénzügyőr vigyáz a rakományra, am ikor elhaladnak mellettük, a szenesek elhajítják a lapátokat és csatlakoznak, a finánc kiabál utánuk, hiába, meg­vonja a vállát, és géppisztolyával unottan a szén közé túr, a szén alatt homok; egy étterem terasza: egy karcsú nő előtt nagy szelet bifsztek, ahelyett hogy harapná, csak nyalogatja-csókolgatja; a mellette levő asztalnál tagbaszakadt férfi ül, fél szeme festve; am ikor meglátja a futók élén a rózsaszín ruhás kövért, m egnyalja a szája szélét, feláll az asztaltól és utánuk veti magát, az evőeszközök, am elyekkel addig játszadozott, a kezében maradnak.

A menet élén haladók észreveszik, hogy feldagadt mögöttük a tömeg, megpró­bálnak leszakadni tőlük, de ha mellékutcába térnek, m int üstökös a csóváját, húzzák m aguk után az egész felfordulást; ha megállnak, újra előrelöki őket a tömeg; m egkí­sérlik egy kapualj felé venni az útjukat, de elkéstek, körülfo lyják őket az emberek, a kutya dühödten ugat; az utca szélén újabb fotósok, akik a szélen szaladnak, észre­veszik őket, felszegik a fejüket, kidüllesztik a mellüket és igyekeznek „stílusosan” futni,

a járdán sorfalat állók mosolyognak, integetnek, bátorítják őket. Egy öregasszony, aki a templom előtti virágárusnál vásárol, a virágot közéjük szórja, aztán megkérdezi a mellette álló, kitüntetések garmadával díszített hoteíportástól, m i történik; az a vállát vonogatja, „fogalmam sincs”, mondja, „de ennek is mi isszuk meg a levét, egyszerű emberek”, megfordul, visszafelé baktat, a hotelből száguld kifelé a londiner, két tömött koffer a kezében, be a menetbe, egy slágert ordít torkaszakadtából, a portás utána, „legalább a koffereket hagyd itt, büdös kölyök!” bömböli, valaki megveregeti a vállát, „nekem van olcsón eladó”, egy parkolo kocsíbol három, bőrruhába öltözött férfi pró­bál kirángatni egy negyediket, ütik-verik közben; amikor a moraj felhangzik é s meg­jelennek a futók, otthagyják áldozatukat, sodródnak ők is; meglátjuk a kocsiban ülőt, kiszáll, össze van verve, csupa vér, de boldogan elmosolyodik, hatalmas vampirfogai

vannak.Öklét rázza támadói után, majd zsebéből jegyzetfüzetet vesz elő, karórájára néz,

felírja az időpontot. Visszaül a kocsiba, rádiótelefonon jelenti, hogy az eltűnt személy keresése rossz vágányon halad, mert előre nem látható módon pánik tört ki, melynek okaival még nincs tisztában; ennek során személyes inzultus érte pusztán a külseje m iatt. Utasítást kér: a vonal túlsó végén csönd van. Gyorsan begyújtja a motort és a tömeg után hajt egy zsúfolt utcán keresztül, ahova hirtelen egy mentőautó fordul be. Megáll, kicsapják az ajtót, és fejbe vágnak vele egy öregasszonyt, aki éppen a szem­közti pékhez igyekszik; az öregasszony elterül, a mentősök kiugrálnak, beem elik a kocsiba, és már indulnak is tovább, m intha ezért érkeztek volna. A főútvonalra for­dulva a mentőautó szemközt találja magát a rohanókkal, élükön a kocogok, a meg­határozhatatlan nemű ügynökök, a szemtengelvferdüléses gyerekek, fotósok, házi­asszonyok stb. - az autó csikorogva fordul meg az úttest közepén és menekülni kezd előlük - vagy vezeti tőket? Bekapcsolják a szirénát; ez a zaj kíséri egy darabig az ese­ményeket, m int a következő képet is: az emberek között fiatal anya szalad, babakocsit tolva, látszik, hogy inkább csak sodorják, átfurakszik rajtuk, a babakocsit egy kapualj alá löki, táskájából kapkodó mozdulatokkal kis kézitükröt vesz eío, kiruzsozza a szá­ját, igazgat egy kicsit a haján, majd a gyereket otthagyva, ahol van, visszaáll a sorba, könnyedén szökellve fut tovább, rugalmas mellei rengenek, arcán megkönnyebbülés, * amely lassan jókedvű felszabadultságba csap át. f

Egy üzem bejárata előtt húznak el, ahova egy overallos munkás épp akkor fordult ̂be, a blokkolóórához lép, blokkol, de meghallja a morajt, visszanéz, kis ideig álmél- * kodva figyel, majd fogja a munkakártyáját, újra blokkol, most már az eltávozás idejét, azzal kiüget a kapun, csatlakozik a többiekhez, futás közben gombolja le az overallt < magáról, alatta másik overall, azt is elkezdi gombolni, a kép nem követi tovább. ?

Hogy mégis a játékszabályokhoz tartsuk magunkat, a kép időnként visszatér a =

H A

N 0

I A

T !'•.

K O

K ,

FI

LM

EK

menet éléhez, ahol a felemás nemű kutyás ügynökök, a láthatatlan főhős baratja es az ügyelő rohannak, kapkodó beszédfoszlányaikból kiderül, hogy egy hevenyeszett tervet követnek útvonaluk megválasztásában, az éttermek, a presszók m int lehetseges visszakeresési pontok bukkannak fel a történetben; ám a kívánt eredmény /a színész, vagy legalábbis nyomának megtalálása/ helyett csak a felfordulás nő; a megkerdezett pincér a kérdésekre csak a vállát vonogatja, viszont a rendelésekkel a karján kirohan az utcára, a tányérokban csúszkál a sült, egy darabig senki nem hederít ra, tanyeros- tól szalad, egyensúlyoz, aztán egy kamasz lekap egy szelet rántott húst, a pincér erre az egész rakom ányt a földhöz vágja, megtörli a homlokát, k ifú jja az orrát a tutast balettként folytatja. A háttérben egy nyilvános W C előtt hosszú sorállas, férfiak, no vegyesen várnak a sorukra, toporognak, türelm etlenkednek, am ikor m eglátják az áradatot, többen kiválnak közülük, bevágódnak a többiek közé, a sor feljebb zárkóz­hat, látszik, hogy megörültek a váratlan szerencsének.

A menet élén most egy csomó fotós rohan, vissza-visszafordulnak, exponálnak, többen vadul fotózzák a következő métereket. A járdán egy fiatal férfi gyorsan leha- jig á lja m agáról a ruháit, m ielőtt ő is a futókhoz szegődne. M indenk inek az arcan eufória; m int egy mozgékony álom szaladnak a városon keresztül.

Tanácsterem, m indenki jelen van az előadót kivéve; az emberek fészkelődnek a székeiken, pusmognak, várakoznak, néha az ablakhoz megy valaki, kibámul; lassan, puhán felhangzik a moraj, m indenki az ablakokhoz tódul, csüngnek kifele, az eloado ekkor lép be, m indenki visszaül a helyére, az előadó az asztalhoz lep, tolt m agana egy pohár vizet, megissza, megköszörüli a torkát, aztán azt mondja: „Nyomás!” A fe­szültség kirobban, m indenki felugrál, felborítják a székeket, robajlanak a kijarat fele, egy szürke ruhás férfi nem tart velük, marad a teremben, kicsit táblából az üres hely­

ségben, a vizeskancsót kidobja az ablakon.& És most ott vágtat a tömeg az utcán, m indenki saját örömére és megváltásáért,

abbahagyva mindent, am i addig szokás, kötelesség, kényszerűség vagy szórakozás vo t számára, az orvos, aki a szikét az agyműtét közben a betegben hagyva rohant az utca- ra, a fiatal anya, aki a gyerekét a kapualjban hagyta, a pincér, aki m ár nem ért ra a tányérokra figyelni, a tűzoltó, aki a locsolócsövet bedobva az égő ház ablakán sietve mászott le a létráról, hogy le ne maradjon, az esztergályos, akinek már csak egy blok­kolásra futotta, az öntő, aki újságpapírba csomagolt ebédjét a csorgó vasba dobta, a szerelmes férfi, aki megkönnyebbülten húzta ki a kezét a szoknya alól, a gyilkos, ak inek nem kellett befejeznie a fojtogatást, a tolvaj, aki az utcáról visszadobta a lopott holm it, a vásárló, aki a pénztárnál kifizetett blokkal már nem ment az arukia- dóba, a BKV-ellenőr, aki nem kérte el a jegy néikül utazó személyi igazolványát,

az operaénekes, aki nem akarta learatni a hibátlan magas C-vel aratón sikert, a virág árus, aki nem ért rá a virágért járó pénzt elvenni, a rendőr, aki a baleseti jegyzőkönyvet nem fejezte be, a fodrász, aki félig nyírott állapotban hagyta ott a vendégét, a telefon- központos, aki kihúzgálta a dugókat, az állatápoló, aki nyitva felejtette a vadállatok ketrecének ajtaját, a telített hólyagú, akinek ez a futás nagyobb m egkönnyebbülést jelentett, m int a W C, a politikus, aki az emelvényen félbehagyta a beszédét, a pilóta, aki ejtőernyőjével kiugrott a menetrendszerűen közlekedő repülőgépből, a segéd­munkás, aki ellépett a teher alól, a kártyás, aki nem söpörte be a nyereményt, a cukor­beteg, aki előkészítette magának az inzulininjekciót, de már nem adta be, a furdeshez készülő szépasszony, aki már levetkőzött, de a kádba már nem lépett be, m ind rohan­nak az utcán, végre, a menet szétszakadozik, mindenki saját sorsanak iranyába rohan.

FUSS, FUSS

KIEGÉSZÍTŐ AKCIÓ NAJMÁNYI LÁSZLÓ TERVEZETT TV-FILMJE SZÁMÁRA

Az előző jelenetek során használt fény lassan kioltódik, sötét lesz, annyira, hogy a ka­mera mozgását, irányba fordulását éppen csak érzékelni lehessen. A kamera fixalodik;

hozzászoktatja a néző pupilláját a sötéthez.Hirtelen vakító magnéziumfény lobban, majd hosszú tűzzel égő tócsává húzódik össze. A tócsa fölött meztelen emberi test függ, összekötött csuklójánál fogva lóg egy kötél­ről. Kezével próbálja tartani magát; felhúzódzkodik, homorú, lábával kalimpal, bicik­liző mozdulatokat tesz, ráng, táncol a kötélen. Ha elengedné magát, talpa túlságosán közel kerülne a parázshoz. Küzdelme kilátástalan és belátható időtartam ú. A tánc ideje alatt hol ő, hol egy - meghatározatlan helyzetű - férfihang suttog, sugalmaz, bátorít, motyog, időnként el-elcsuklik: „Fuss, fuss... ne állj meg, nincs meg itt az ide je ... szalad j... ne add fe l... érezd, hogy- élsz; még m indig élsz. M ozogj... élvezd a m ozgást... fuss... tarts ritmust; egy-kettő, egy-kettő ... ne ilyen gyorsan; hamarabb kifáradsz... hamarabb véget é r ... annyit érsz, ameddig húzod... ne hagyd abba, fuss, fuss... élvezd jobban ... egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő... tovább, tovább... nem igaz,

hogy nem b írod ... fuss, fuss...A kamera felcsúszik a kapaszkodó kezekre, amelyek lassan lecsúsznak a kötélről.A kamera belefordul a sötétbe, melyben csak egy futó ember lihegő lélegzése hal­

latszik.

1! A

N <;

) A

T í

K O

K .

r 1

I M

EK

/Alternatív propozíció: a „futás” egy puha textúrájú zsákba varrva történik, a földön, süket némaságban, melyet csak a suttogó instrukciók stimulálnak; szürke, sivatagos világítás, halálon túli, monoton káprázat./

B U D A P E ST , 1 9 7 9 . 0 3 . 3 1 .

FÉNYMÉRGEZÉS

Az alábbi stúdium az általam a múlt év során bemutatott akciók és performance-ok, valamint M olnár Gergely megvalósítatlan „Sympathy fór the Devil” c. filmtervének elemeiből építkezne. A fekete-fehér film legegyszerűbb és legalapvetőbb ellentéteit ütköztetné egymással, direkt és sarkított módon; a képet a nem képpel (blank), a söté­tet a fénnyel, a hangot a némasággal, a pillanatnyi akciót a monotonitással stb. Ennek ellenére nem kíván semmit sem hozzáadni az ún. filmnyelvi kutatás eredményeihez, mert filmnyelv nem létezik; a fiimi közlés olyan kvázi-nyelv, melynek egyértelmű sza­bályrendszert állítani erőszakos és mesterkélt cselekedet volna, és inkább akadályozná, m int segítené a filmmel történő kommunikációt.

A stúdium ehelyett ahhoz a pszichológiai realitáshoz fordul, m ely a film — és m inden közvetlen optikai leképezés — m ágikus erejét indokolja; a kép elválaszthatatlan és egyenrangú része a valóságnak, mely ezáltal közvetlenül válik könnyebben hozzáférhe­tővé. A különböző idejű képközlés pl. túl hosszú vagy villanásnyi tartama miatt adhat - logikailag - reális vagy irreális információt; de ennek filmen belüli megkülönbözte­tése értelmetlen. Ugyanazon terep pszicho-geográfiai letapogatásáról van szó. A fehér és a fekete pólusai közötti hullámverés úgy működik, ahogy az öntudat nyílik-csukódik, m integy az eszméletvesztés és a megvilágosodás (túlfény) között; de ez a film patológiás állapota, nem a közlésé. A film majdnem lélegzik; állapota a lét és nem-lét, pontosab-

* bán az élő és az élettelen határhelyzete. Egy kísértetvilág, a kárhozat helye. Valódi lé- i nyék valódi idejét tartja fogva, és ezek - a létnek ezen a pontján - örökkön örökké Z ugyanazokat a cselekvéseket fogják ismételgetni. A film paralízis és katatónia.

rf Az illusztráció cca. 20 percnyi 16 mm-es fekete-fehér anyagra készülne, két nap for-< gatással, két helyszínen, egy szereplővel, utószinkronnal,

z<

BALÁZS BÉLA STÚDIÓ VEZETŐSÉGE

Budapest

Alulírott kétem a Balázs Béla Stúdió T. Vezetőségét, hogy részemte egy 6000 Ft-os

előkészítési keretet kiutalni szíveskedjen.

Az összeget korábban benyújtott „Fénymérgezés” tdetglenes címet viselő filmtervem előkészítésére használnám fel; mivel ez túlnyomórészt fotóanyagot jelentene, elkép­zelhető, hogy ennek során olyan kísérletek is elvégezhetők, melyek a film kozegeben esetleg túl bonyolultnak vagy ezoterikusnak bizonyulnának. Ezen túlmenően azonban ez az anyag - szerencsés esetben - önálló jelentőséggel, értékkel is bírhat.Elkészülte után - a tervek szerint szöveggel kiegészítve - a Vezetőség részére bemuta-

tásra kerülne.

Kérésem méltányos elbírálásában bízva,

Budapest, 1979. 05. 22.Tisztelettel:Hajas Tibor

NEGATÍV FILM

Eastman Doublex, 35 mm-es 2 x 30 m= 60 m

FOTÓPAPÍROK

BNO RC 18 x 24 cm 100 db

BH O RC 18 x 24 cm 300 db

BEHO RC 18 x 24 cm 200 db

BNO RC 24 x 30 cm 100 db

BHO RC 24 x 30 cm 300 db

BEHO RC 24 x 30 cm 200 db

BHO 9 x 14 cm 200 db

BNO 9 x 14 cm 200 db

200

100

40

H A

N c:

I A

T ii

K O

K ,

F I

í. M

E K

2.5 liceres fixír2.5 liceres B 104 hívó

20 csomag 20 csomag

4 kg fehér tempera 3 kg fekete vagy sötétkék tempera

3 x 5 m fehér vászon (holker)3 x 5 fekete vászon (holker)

Hajas Tibor

ANIMÁCIÓS FILMTERV VÁZLATA*

A pályázati felhívás az animáció iexikai definíciójára /élettelen dolgok lélekkel való telítése/ történő hivatkozása során megfeledkezik a legfontosabbról. Animáció való­jában nincs. Az animáció lehetetlen. Tehát tilos. Ezzel — m int m inden eleve lehetet­lenségből fakadó tiltással — szembeszállni bűn. Bűn, mert semmi esély győzelemre, ahonnan új törvények, új reflexek lennének diktálhatok. Animálni csak csalással lehet. H a nem csalok, az baleset, az katasztrófa. Ha csalok, az nem animáció. Ha bűntudat nélkül csalok, az csonkaság; tévedésem vegetatív jellegű.

A színház csalás. A film csalás. Az animációs film olyan arcpirító csalás, hogy a leg­helyesebb stikliként kezelni. Egy animációs filmben ritkán látszik bármiféle tét. Nem véletlen, hogy a műfaj legismertebb hőse W alt Disney. Az animációs film olyan, mint a sci-fi; ha akad benne valami jó, az nem specifikusan az övé. Legbosszantóbb a naivi­tása: m intha azzal, hogy egy könnved összekacsintással axiómának fogadjuk el, ami ab­szurdum, bármit is nyerhetnénk. Mintha bármi értéke lenne annak, hogy minden lehet.

LlJ

s Az animációs film, amely foglalkoztat, nem ígér mintaszerű filmet a műfaj szabályai I szerint, csak bűntudatot és szorongást attól, hogy hátha magától is megmozdul az,* am it csak én mozgathatok. Személyes felelősségemből semmit nem szabad letagad-* nőm. Semmi kacsintás, semmi mentőkörülménv. Az agyvelő fél-absztrakt riadalmai !_•<

^ B udapest, 1 9 8 0 . m á ju s 15- M e g je le n t a M a g y a r M ű h e ly k iadásában , in : H a ja s T ib o r 1 9 4 6 -1 9 8 0 . Párizs, 1 985 . A film ie m v a ló su k m eg,

I a költségvetésből az E x peran inw c . film ben Vető Ján o s: A s z o b ir ó l - I n m em ó r iá m H njus T ib o r c ím ű betét készü lt el — 'V ető Ján os közlése).

és döntéskényszerei, még az életen innen. Üres felületek, a dolgok közei, rései, hasa- dékai. Ha képelem kerül a képkivágásba, mi kel életre? A kép? A kamera? A tekintet? Mindhárommal szemben totális kegyetlenséget kell tanúsítani; az életre keltés van olyan fájdalmas, mint a gyilkosság. A határ: műtő-szituáció. A tekintet viselkedik, menekül, támad, kialszik. M ár a puszta fényarányok eltolódása biztosít egy létfokot egy moz­dulatlan képen belül is. /Milyen létfokkal rendelkezik egy üres lakásban bekapcsolva felejtett televíziókép?/

Az animáció során nem a kép animációja /mert az csalás/, hanem az emberé jön létre. Ez mincl sterilebb, minél orvosibb körülmények között történik, annál pontosabb információt ad és ugyanakkor annál kontrollálhatóbb. Levezetni egy szülést, mely­nek során életre kel a kamera, a fények, az időtartamok; személlyé válnak, csakúgy, m int néhány egyéb elem, pl. fehér és fekete drótok, kábelek, lámpakörték, lánc, háló, tej, hintőpor, lepedő, géz, gipsz, vödör, víz, fehér ing, rohamsisak, acéltűk, bot, kötél, festék, kvarclámpa, orvosi műszerek, vaskampók, fehér és fekete szigetelőszalag, hősugárzó, vatta, jód, ezüstfólia, kenőcsök, borsó, borotva, faforgácslap stb.

2 -3 perc kevés; kb. 10 perc.