gretchen rubin: boldogságterv

ÉDESVÍZ KIADÓBUDAPEST

Gretchen Rubin

Egy év története, amikor megpróbáltam reggelenként énekelni,

rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni,

Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni

� � � � � � � � � � � � � � �

� � � � � � � � � � � � � � �

BoldogsÆgterv copy.qxd 9/16/2010 1:28 PM Page 3

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Gretchen Rubin The Happiness Project

Harper, an imprint of HarperCollinsPublishers, 2009www.harpercollins.com

FordítottaFarkas Eszter

SzerkesztetteBesenyõ Viktória

Copyright © Gretchen Rubin, 2009Hungarian translation © Farkas Eszter, 2010

Hungarian edition © Neemtree Corporation AG., 2010Cover design © Neemtree Corporation AG., 2010

Minden jog fenntartva.A könyv – a kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészében,

sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhetõ, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon,

beleértve a nyilvános elõadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet,bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy

az információrögzítés bármely formáját.

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPESTFelelõs kiadó Novák András igazgató

Fõszerkesztõ Molnár EszterMûszaki vezetõ Erdélyi Anna

Tipográfia Alinea Kft.Borítót készítette Decoflex Kft.

Borítófotó ShutterstockNyomta Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.Felelõs vezetõ Vágó Magdolna vezérigazgató

ISBN 978 963 529 079 6


A családomnak


„Egy spanyol közmondás szerint, aki az Indiák kincsérevágyik, hordja magával az Indiák kincsét.”

– James Boswell: Samuel Johnson élete

„Egyetlen kötelességünket sem hanyagoljuk el annyira,mint azt, hogy boldogak legyünk.”

– Robert Louis Stevenson


Köszönetnyilvánítás�

gaz, hogy boldogságtervem megvalósításának egyik leg-fontosabb tanulsága éppen a köszönet fontossága volt,

mégsem tudom mindenkinek megköszönni, hogy segített,mert minden ismerõsömtõl kaptam valamit, ami közelebb vitta boldogsághoz. Egyszerûen képtelen vagyok mindenkit névszerint felsorolni.

Egyesek mégis rendkívül jelentõs szerepet játszottak boldog-ságtervem egy éve alatt. Mindenekelõtt Freda Richardson ésAshley Wilson. Lori Jackson és az Inform Fitness minden tagja.Elsõ gyermekirodalmi olvasóköröm: Anamaria Allessi, JuliaBator, Ann Brashares, Sarah Burnes, Jonathan Burnham, DanEhrenhaft, Amanda Foreman, Bob Hughes, Susan Kamil,Pamela Paul, David Saylor, Elizabeth Schwarz, Jenny Smith,Rebecca Todd, Stephanie Wilchfort, Jessica Wollman, AmyZilliax, de fõleg Jennifer Joel. És második gyermekirodalmi ol-vasóköröm: Chase Bodine, Betsy Bradley, Sophie Gee, BetsyGleick, Lev Grossman, Caitlin Macy, Suzanne Myers, JesseScheidlower, de fõleg Amy Wilensky. Írói stratégiacsoportom:Marci Alboher, Jonathan Fields, A. J. Jacobs, Michael Melcherés Carrie Weber. Felnõtt olvasócsoportom elõbb keletkezett,mint a boldogságtervem, de szokatlanul hasznos ötlet- ésörömforrást jelentett: Ann Brashares, Betsy Cohen, Cheryl Eff-ron, Patricia Farman-Farmaian, Sharon Greenberger, SamhitaJayanti, Alisa Kohn, Bethany Millard, Jennifer Newstead, Clau-

I


dia Rader, Elizabeth Schwarz, Jennifer Scully, Paula Zakaria, defõleg Julia Bator.

Köszönöm a blogom olvasóinak, akik megjegyzéseket fûztekaz elsõ változathoz: Delia Boylan, Susan Devenyi, ElizabethCraft Fierro, Reed Hundt, A. J. Jacobs, Michael Melcher, KimMalone Scott, Kamy Wicoff, de mindenelõtt Melanie Rehak.

Köszönöm mindenkinek, aki a Boldogságterv utóéleténegyütt dolgozott velem: a mindenre ügyelõ Jayme Stevens,Charlotte Strick tervezõ grafikus, Chari Pere karikaturista, TomRomer, Lauren Ribando és a többiek a Chopping Block WebDesignnál, Melissa Parrish és Tanya Singer a RealSimple.com-nál, Verena von Pfetten és Anya Strzemien a The HuffingtonPostnál és Michael Newman a Slate-nél.

És köszönöm minden blogos barátomnak, amiért olyan soktanácsot, segítséget és szeretetet kaptam tõlük, hogy csak néhá-nyat említsek közülük: Leo Babauta, Therese Borchard, ChrisBrogan, Ben Casnocha, Tyler Cowen, Jackie Danicki, DoryDevlin, Erin Doland, Asha Dornfest, Kathy Hawkins, TonyHsieh, Guy Kawasaki, Danielle LaPorte, Brett McKay, DanielPink, J. D. Roth, Glen Stansberry, Bob Sutton, Colleen Wain-wright, minden ember a LifeRemix hálózatnál… és még sorol-hatnám oldalakon át. Remélem, egyszer személyesen is talál-kozhatunk.

Nem tudom eléggé megköszönni blogom olvasóinak, fõkéntazoknak, akiknek a szavait idéztem. Hihetetlenül hasznos ésszórakoztató volt ennyi gondolatgazdag olvasóval elbeszélgetnia boldogságról.

Óriási köszönet ügynökömnek, Christy Fletchernek és szer-kesztõmnek, Gail Winstonnak – boldogság volt ezen a könyvöndolgozni.

De mindenekfelett köszönet a családomnak. Ti határozzátokmeg az én idõjárásomat.

10 � Boldogságterv


Tartalom�

Az olvasóhoz 13

A kezdet 17

1. Január: Növeld az energiád! 33

Életerõ

2. Február: Gondolj a szerelemre! 56

Házasság

3. Március: Törj magasabbra! 90

Munka

4. Április: Légy derûs! 113

Anyaság

5. Május: Vedd komolyan a játékot! 137

Szabadidõ

6. Június: Törõdj a barátaiddal! 169

Barátság


7. Július: Vásárold meg a boldogságot! 194

Pénz

8. Augusztus: Elmélkedj a túlvilágról! 226

Öröklét

9. Szeptember: Válassz hobbit! 256

Könyvek

10. Október: Figyelj! 272

Éberség

11. November: Elégedett szívvel 295

Hozzáállás

12. December: Intenzív kiképzés 315

Boldogság

Utószó 329

Az olvasó boldogságterve 331

Ajánlott olvasmányok 333



Az olvasóhoz�

„boldogságtervvel” megváltoztathatod az életed. A folya-mat a felkészülési szakasszal kezdõdik, amikor azonosí-

tod, minek örülsz, mitõl vagy elégedett, mi köt le, és azt is, miokoz bûntudatot, mi dühít fel, mit unsz, miért furdal a lelkiis-meret. A második lépés a fogadalomtétel, amikor meghatáro-zod azokat a konkrét cselekedeteket, amelyek feljebb srófolják aboldogságszintedet. Ezután jön a legérdekesebb rész: be kelltartanod a fogadalmaidat.

Ez a könyv az én boldogságtervem története – arról szól, mitpróbáltam ki, mire jöttem rá. A tiéd más lehet, mint az enyém,de ritkán fordul elõ, hogy valaki képtelen hasznot húzni a bol-dogságtervbõl. Remélem, a kezedben lévõ kötet leküzdhetetlenvágyat ébreszt benned saját boldogságterved megalkotása iránt.Ez az én boldogságtervem története, tehát természetesen az énsajátos helyzetemet, értékrendemet, érdekeimet tükrözi.

Most azt gondolhatod: ha minden boldogságterv egyedi, mi-ért vacakolnál az enyémmel? A boldogság tanulmányozása köz-ben meglepetten jöttem rá valamire: gyakran többet tanulokmások szélsõségesen egyéni tapasztalataiból, mint azokból aforrásokból, amelyek aprólékos részletességgel elemzik az álta-lános elveket, vagy a legújabb kutatásokra hivatkoznak. Többreértékelem az érveknél mindazt, ami egyeseknek bevált, mégakkor is, ha látszólag egyáltalán nem hasonlítunk egymásra.Ami engem illet, sosem gondoltam volna, hogy egy szellemes,

A


Tourette-szindrómás szótáríró, egy huszonéves tüdõbajosszent, egy hipokrita orosz regényíró és egy alapító atya lesz alegkészségesebb vezetõm – mégis így történt.

Remélem, a boldogságtervemrõl írt beszámoló bátorságotönt beléd, és te is belevágsz a sajátod megvalósításába. Bármi-kor olvasod ezt a könyvet, bárhol is vagy éppen, a helyzet pontmegfelelõ arra, hogy nekifogj.



Boldogságterv


A kezdet�

itokban mindig reméltem, hogy kinövöm a hibáimat.Egyszer majd eljön az idõ, amikor nem csavargatom a

hajamat, nem járok mindenhová edzõcipõben, nem eszemmindennap ugyanazt a kaját. Eszembe jut a barátnõim szüle-tésnapja, megtanulom a Photoshop kezelését, és nem hagyom,hogy a lányaim tévézzenek reggeli közben. Shakespeare-t olva-sok. Többet nevetek és szórakozom, udvariasabb leszek, gyak-rabban megyek múzeumba, és nem félek a vezetéstõl.

Egy áprilisi reggelen, ami ugyanolyan volt, mint a többi, hir-telen ráeszméltem: az a veszély fenyeget, hogy elpazarolom azéletem. Kibámultam az autóbusz esõ áztatta ablakán, és szinteláttam, hogy elsuhannak mellettem az évek. Egyáltalán, mit vá-rok az élettõl? – kérdeztem magamtól. Hát… boldog akaroklenni. De még sosem gondolkoztam azon, mitõl vagyok bol-dog, vagy hogyan lehetnék boldogabb.

Rengeteg okom volt a boldogságra. Hozzámentem Jamie-hez, magas, barna, jóképû szerelmemhez. Két bûbájos kislá-nyunk volt, Eliza hét-, Eleanor egyéves. Jogi tanulmányaim el-végzése után író lett belõlem. Kedvenc városomban, NewYorkban laktam. Szoros kapcsolatot tartottam a szüleimmel, anõvéremmel és a férjem szüleivel. Voltak barátaim. Egészségesvoltam. Nem kellett festetnem a hajamat. Csakhogy túl gyak-ran förmedtem rá a férjemre vagy a kábeltévés ügyintézõre.Már a legapróbb szakmai megtorpanás is letört. Egyre távolabb

T


sodródtam a régi barátoktól, hamar elfutott a méreg; a búsko-morság, a bizonytalanság, a közömbösség és az alaptalan bûn-tudat rohamai között hánykolódtam.

Két alakot pillantottam meg a foltos ablaküvegen keresztül,épp átkeltek az úton – egy korombeli nõ egyszerre próbálta tar-tani az esernyõjét, megnézni a mobilját és elõrelökdösni a ba-bakocsit, amiben egy sárga esõköpenyes gyerek ült. Belém hasí-tott a felismerés: ez én vagyok, gondoltam, itt tartok. Nekem isvan gyerekkocsim, mobilom, ébresztõórám, lakásom, szom-szédságom. Valahányszor átvágok a parkon, mindig ugyanazona járaton utazom, mint most. Ez az életem – és soha nem fog-lalkoztam vele.

Nem voltam depressziós, nem éreztem kapuzárási pánikot,ugyanakkor szenvedtem a rosszkedvem, egyre kiújuló elégedet-lenségem, már-már hitetlenségem miatt. Ez lennék én? – tûnõd-tem, valahányszor felemeltem a reggeli újságot, vagy leültem,hogy megnézzem az e-mailjeimet. Ez lennék én? Barátaimmalsokat viccelõdtünk az úgynevezett „gyönyörû ház” érzésen,amikor – mint David Byrne Once in a Lifetime címû dalában –idõnként riadtan arra gondoltunk, hogy „ez nem az én gyönyö-rû házam”.

Tényleg ez az élet? – tûnõdtem néha. És válaszoltam is ma-gamnak: Hát persze, hogy ez.

És, bár idõnként elégedetlenkedtem, mint akinek hiányzikvalami, azért sosem felejtettem el, mekkora szerencsém van.Rendszeresen felébredtem az éjszaka kellõs közepén, és egyikszobáról a másikra jártam, hogy szemügyre vegyem lepedõbegabalyodott, alvó férjemet és plüssállatokkal körülvett, ép,egészséges lányaimat. Mindenem megvolt, amit csak kívánhat-tam – mégsem tudtam örülni. Kicsinyes sérelmekbe és futó vál-ságokba süppedtem, kifáradtam az önmagammal vívott harc-ban, gyakran fel sem fogtam, milyen pompás az életem. Nemakartam készpénznek venni ezeket a napokat. Évekig kísértet-tek Sidonie-Gabrielle Colette író utolsó szavai: „Milyen csodá-



latos életem volt! Bárcsak korábban észrevettem volna!” Nemakartam, hogy életem végén vagy valami tragikus csapás utánvisszatekintve arra gondoljak, milyen boldog voltam akkor, ésbárcsak elõbb rájöttem volna.

Elgondolkoztam. Mivel kényszeríthetném rá magam, hogyhálás legyek a mindennapokért? Hogyan lehetnék jobb feleség,anya, író, barát? Hogyan léphetnék át a mindennapi bosszúsá-gokon a nagyobb, a teljesebb kép megpillantása érdekében?Majdnem elfelejtettem, hogy fogkrémet akarok venni, mertannyira valószínûtlennek látszott, hogy hétköznapi életemnekilyen magasröptû céljai lehetnek.

A busz vánszorgott, de saját gondolataimat alig bírtam követ-ni. Ezzel foglalkozni kell, mondtam magamnak. Mihelyt lesz ráidõm, készítek egy boldogságtervet. De idõm, az sosem volt.Amikor a szokásos mederben folyt az élet, nehéz volt felidézni,mi a fontos. Akinek viszont boldogságterv kell, az szakítson idõtrá. Felvillant elõttem egy látomás, elképzeltem, ahogy egy hóna-pig valami csodaszép, szélfútta szigeten élek, kagylót szedek,Arisztotelészt olvasok, és elegáns, pergamenkötésû naplóbajegyzetelek. Hát nem, valljuk be, erre aligha számíthatok. Rá kelljönnöm, hogyan tehetem meg mindezt itt és most. Ki kell cserél-nem a szemüveget, amelyen át az ismerõs dolgokat szemlélem.

Ilyen gondolatok cikáztak át az agyamon, és azon a zsúfoltbuszon ülve két dologban immár bizonyos voltam: nem vagyokolyan boldog, mint amilyen lehetnék, és az életem nem válto-zik, ha én nem változtatok rajta. És abban a pillanatban, enneka felismerésnek a hatására úgy döntöttem, adok magamnak egyévet arra, hogy boldogabb legyek.

Kedden reggel döntöttem el, és szerda délután már halomnyikönyvtári könyv tornyosult az íróasztalom szélén. Alig tudtamhelyet szorítani nekik, házunk tetõterében gubbasztó aprócskadolgozószobám máris zsúfolásig megtelt. Kennedy-életrajzomreferenciaanyaga összekeveredett Eliza lányom elsõ osztályos

A kezdet � 19


tanítónõjének osztálykirándulásról, torokgyulladásról szóló ér-tesítéseivel és egy jótékony célú élelmiszergyûjtésre buzdító fel-hívással.

Nem akartam fejest ugrani a boldogságtervbe. Még sokatkellett tanulnom, mielõtt elkezdhettem az évet. Az intenzív ol-vasással töltött elsõ néhány hét után, amikor a kísérletem fel-építésérõl szõtt ötletekkel játszadoztam, felhívtam Elizabethet,a húgomat.

Testvérem, miután végighallgatta húszperces értekezésemet aboldogsággal kapcsolatos eredeti elképzeléseimrõl, azt mondta:

– Nem is tudod, milyen furcsa vagy. De – tette hozzá sietve –jó értelemben.

– Mindenki furcsa. Ezért lesz minden boldogságterv más.Mindnyájan egyediek vagyunk.

– Lehet, de szerintem el sem tudod képzelni, milyen vicce-sen hangzik, amikor errõl beszélsz.

– Mi a vicces benne?– Az, hogy a boldogság kérdését ilyen szívósan és szisztema-

tikusan közelíted meg.Ezt nem tudtam mire vélni.– Úgy érted, az, ahogyan az „Elmélkedj a halálról” vagy az

„Élvezd a jelent” célokat a cselekvés tárgyává próbálom alakítani?– Pontosan – felelte. – Én még azt sem tudom, mi az, hogy

a cselekvés tárgya.– Üzleti szakzsargon.– Jó, bánom is én. Azt akartam mondani, hogy a boldogság-

terved többet árul el rólad, mint gondolnád.Természetesen igaza volt. Azt mondják, az ember azt tanítja,

amit meg kell tanulnia. Amikor felvállaltam a boldogságtanárszerepét – igaz, egyelõre csak a magam számára –, lényegébenazt a módszert próbáltam megtalálni, amivel legyõzhetem a hi-báimat, és átléphetem a korlátaimat.

Ideje volt, hogy többet követeljek magamtól. A boldogságotvizsgálgatva azonban egyre több ellentmondásra bukkantam.



gretchen rubin: boldogságterv

Documents