RAIN MAN(ES�EMBER)

LEONORE FLEISCHER REGÉNYE

RONALD BASS ÉS BARRY MORROW FILMFORGATÓKÖNYVE

BARRY MORROW SZTORIJA NYOMÁN

ZENEMŰKIADÓ BUDAPEST

A ford�tás alapja: RAIN MAN

A novel by Leonore Fleischer based on a screenplay

by Ronald Bass and Barry Morrow and a story by Barry Morrow.

First published by

Penguin Books Ltd, Harmondsworth, Middlesex, England

Copyrights © 1989 by United Artists Picture Inc.

All rights reserved

Ford�totta:

JANKOVICH KRISZTINA

A ford�tást ellen�rizte:

DOBÁNÉ DR. ENDR�DI ILDIKÓ

Hungarian translation © Jankovich Krisztina, 1989

ISBN 963 330 694 9

ELS� FEJEZET

Az ilyenre mondják, hogy maga a tökély. Nem létezett, hogy közbejöjjön vala�

mi. Charlie Babbittnek életében nem volt még ilyen el�nyös bulija, ami ráadá�

sul mindazt tartalmazta, amit Charlie igazán értékelt: elegancia, semmi befekte�

téssel jókora haszon, rövid határid� � és mindez szabályosan. Na persze nem

f�nyeremény, de törvényesnek törvényes. Tehát nem jár kockázattal. Charlie

Babbitt folyton ezt hajtogatta magában � nincs kockázat.

Egy ilyen üzletnél persze tartani kell az iramot � tárgyalások, ügyeskedések �,

no de Charlie számára ez volt a legizgalmasabb az egészben. � mindkett�nek

nagymestere volt, s munkahelyén is mesterien irány�totta a táncot. Hetekbe telt,

m�g összehozta, de megérte.

A pénzt el�teremteni � mindig ez a legnehezebb. Kétszázezer dollár, igen, két�

százezer! Nem semmi! Megnyerni egy pénzembert, és �gy szert tenni egy bank�

számlára, ember legyen a talpán, aki nekivág! Bért Wyatt gyanakodott, patkányt

szimatolt. Pedig egér sem volt a dologban, nemhogy patkány. Bizony�totta hat

pompás, csillogó Lamborghini, frissen az �shazából, a rnamma�mia országból,

melyek mindegyike vagy nyolcvanezret ért. Az övéi voltak egyt�l egyig, még az

övéi. A saját szemével látta �ket, hozzájuk érhetett, kezével végigtapogathatta

ingerl�én fényl� oldalaikat, kinyithatta a motorház tet�ket, bepillanthatott a

tökéletes motorszerkezetbe, magába sz�vhatta az új b�r és a gumik szagát.

Csáb�tóbban illatoztak, mint a n�k.

� Itt vannak a pap�rok � vetette oda Charlie Babbitt az adófelügyel�nek, mi�

közben valódi struccb�r diplomata táskájában az iratok után kotorászott. � Hat

Lamborghini Countach, a legújabb modellek, egy ezüst, két fekete, egy fehér és

két piros, belül pirosak.

A felügyel� ügyet sem vetett Charlie magabiztosan eldarált szavaira, s miel�tt

alá�rta és pecséttel szentes�tette volna az iratokat, gondosan áttanulmányozta

�ket. Ezután, csak ezután nézett Charlie�ra.

� Faltör� versenyre nevez be velük? � kérdezte gúnyos vigyorral.

� A, nem, Miss Amerika bevonulására � vigyorgott vissza Charlie. Csak úgy

dagadt a melle a nagy elégedettségében.

Visszafelé az irodába végig a hatalmas fogás járt a fejében, meghányta�vetette oda

és vissza, de semmi hibát nem talált benne. A mesterműve volt ez, a közel t�z

éves ügynöki nyüzsgés, gürizés csúcsa: most összekapar pár rongyos dollárt.

Kikerül a használt autók világából, és ráléphet az útra, ahol nagy kocsik forognak,

amely a zajos bemutatótermekbe vezet. Isten veled, San Pedro! Isten hozott, Bel Air!

Na igen. A következ�t kell csinálni, és klappolni fog minden. Kétszázezer

Wyatt�l rövid lejáratra; négy hét, tizenhét százalék kamat (a pénzéhes disznó!),

és közben kihozni a Lamborghinikból, amit lehet. Kétszáz leped�, plusz kiadós

letét a hat vev�t�l � egy egész ügyvédi kamara � akiket Lenny Barish hajtott fel

és várnak, és gond egy szál se. Megtérülnek persze Charlie Babbitt tetemes költ�

ségei is. Charlie nem volt olcsó.

Hosszas, idegtép� alkudozások után végül is sikerült megszereznie a tengeren�

túliaktól hat vadonatúj h�res�neves Lamborghini sportkocsit, darabját negyven�

ezerért, és mind más volt. Három évvel korábban Charlie nyilván kevesebbet fi�

zetett volna értük, de a l�ra�dollár árfolyam teljesen megbén�totta. Örülhetett,

hogy ennyiért is egyáltalán megkapta �ket. Hetvenötezer dollárért dobta piacra

darabját, árengedménnyel � autónként t�z százalék �, hogy az üzlet is teljes le�

gyen, és a vásárló is jól járjon. Ott sorakoztak az autók a mólón a San Pedro

öbölnél, frissen vámolva. Charlie személyesen ment le a kiköt�be, hogy ellen�

�rizze, amint az olasz teherszáll�tók kirakodnak, és vigyázzon, nehogy egy kar�

colás is essen azokon a mesés karosszériákon. A tulajdonjogi pap�rok biztos

helyen lapultak a tárcájában.

Egyetlen teend�je maradt hátra Charlie�nak, hogy birtokba vegye az álom�

autókat, és elvigye olyan helyre, ahol nem találhatja meg más. Aztán, ha meg�

kapja Californiából a hivatalos iratokat, bevasalja a hátralev� összeget a vev�k�

t�l, akik igazán jó vásárt csaptak a hetvenhétezer ötszáz dolláros végs� árral,

leszáll�tja a Lamborghinikat, kifizeti a hitelez�ket, és már kezében is a gyorsan

szerzett busás haszon � hat számjegyű �, s mindez anélkül, hogy bepiszkolódna

a keze, vagy egyetlen ránc is esne testre szabott Giorgio Armani öltönyén. S�t,

anélkül, hogy egyetlen garast is hozzátett volna a sajátjából.

És mindenki örül és boldog. Hat Beverly Hills�i válóperes ügyvéd suhan majd

olykor át a városon az el�nyösen vett luxusautójával, a bankszámlára is vissza�

vándorol a pénz, tizenhét százalékkal megtetézve. Charlie Babbitt Palm

Springsben számolná meg legsz�vesebben a hasznát. Kissé azért bánatos, hogy

a Lamborghinikat mind el kell adnia, mert ha el�bb eszébe jut, a fehéret akár

meg is tarthatta volna. Épp csak átvillant az agyán az ötlet, hogy az öt másikból

szerzett haszonból futna rá. Övé lehetne a kicsike, csak � babusgatná, csak � ve�

zetné Na de mindegy. Van bel�lük b�ven Olaszországban, s egyszer biztos,

hogy az � nevére is �rnak egyet.

A tervek szerint vihargyorsan kellett volna lezavarni az üzletet, Charlie mégis

b�ségesen engedélyezett magának, teljes négy hetet, ami biztosan elég lesz a ko�

csik bejegyeztetésére, a Környezetvédelmi Hivatalt is beleértve, amelynek aka�

dékoskodó el��rásaira ügyet sem vetett.

Az évszázad fogása volt a buli, hiszen Charlie egy centet se fektetett bele, a ha�

szon viszont mind az övé illetve, az övé és Lennyé. Lennynek huszonötöt �gért,

ha felhajt ja a vev�ket. Lenny nem volt egyenrangú társ, még fele olyan rangú

sem; a nyomába sem ért Charlie Babbittnek, aki a karmester szerepét játszotta.

No de ha ilyen sima ügy volt, hogy lehet, hogy a szeme láttára esett szét az

egész? Mi settenkedett el�, romba döntve mindent?

A gyorsaságon állt vagy bukott minden. Kétszázezer négy hétre, tizenhét

százalékkal, az testvérek között is harmincnégyezer; túl nagy összeg ahhoz,

hogy az ember csak úgy kidobja a szemétbe. Minél el�bb fizette volna vissza

Charlie az adósságát, annál több marad meg neki. És tessék, majdnem hat hét

eltelt már, és az üzletet még mindig nem ütötték nyélbe. A mutató egyre szökött

fölfelé a kölcsönön, és az adósság csak n�tt. Már�már a gyanú is felmerült, hogy

Charlie Babbitt nem Palm Springsben fogja számolgatni a vagyonát, hanem az

adósok börtönében.

Az Isten verje meg a Környezetvédelmi Hivatalt! Miért nem a bálnákat men�

tik, vagy az atomer�művek kisülései után szimatolnak, ahelyett, hogy üzlet�

emberekre leselkednek a törvények mögül, és holmi kipufogó gázok miatt pisz�

kálódnak? Van fogalmuk a környezetvéd�knek arról, milyen nehéz hozzájutni

hat olyan Lamborghinihoz, amelyet el lehet látni kipufogógáz szabályozóval?

A Chevrolet�nél nem ügy, a Cherokee�nál sem. De ez Lamborghini. Múltak a

hetek, és a szerel�k még mindig üres kézzel jöttek. Charlie az adapterekre �gért

összeget is felemelte kétezerötszáz dollárra, akár törjenek fel kocsikat az autópá�

lyán, mit bánja �, de ennek ellenére semmi.

� Még nem hozták forgalomba az adaptereket. Még nem gyártank adaptere�

ket a men� Lamborghinikhoz. Azokat a digókat nem érdekli, hogy mit lélegez�

nek be � magyarázkodott együttérz�en az esetlen Eldorf, Charlie szerel�je.

Az autók adapter nélküli értékes�tésére a környezetvéd�k már háromszor

mondtak nemet, három különböz� szemlén. Márpedig az � jóváhagyó pecsét�

jük nélkül az autókat nem lehet eladni California államban. Talán át tudná jut�

tatni �ket Oregonba és ott bejegyeztetni, de ehhez már kés� volt. Hónán szed�

jen megb�zható száll�tót megfelel� áron az utolsó el�tti órában?

Charlie�t egy hajszál választotta el attól, hogy átcsapjanak feje fölött a hullá�

mok. A foglalót már kicsikarta az ügyvédekt�l, ez jogos hasznának egy része,

s a fenekére is vert. Az � munkakörében fontos a megjelenés, a könnyed életmód

nem olcsó mulatság manapság, amikor egy jobb haivágás kétszázötven dollár,

egy közönséges, fényvisszaver� napszemüveg, rajta a neves tervez� c�mkéjével,

négyszáz. És tegyük hozzá, hogy az amerikai dollár rohamosan zuhan a tenge�

ren túl. Az az olasz öltöny, ami két éve még olyan ezerháromszázba került, ma

legalább kétezer. A nagy buli, amely a várakozások szerint pillanatok alatt

összejönni látszott, annyira elhúzódott, hogy az érintettek egyre idegesebbek

lettek.

Aggályaikat végtelen, követel�z� telefonh�vások során mind Charlie Babbitt

nyakába zúd�tották, aki nem vette túlzottan sz�vére a dolgot.

Susanna Palmien Volvóját Charlie Babbitt csillogó kis ezüst Ferranja mellé áll��

totta le. Péntek volt és déli féltizenkett� körül járt, mikor kiszállt, majd körül�

nézett, hogy szemrevételezze a terepet, ahol három hete dolgozott immár.

„Babbitt Álomautó”�t hirdetett a tábla, de semmi olyat nem látott a rozsdásodó

fémbarakk körül, amit álmaiba k�vánt volna. A barakk egy ócskavas teleppel és

raktárakkal teli utca végén húzódott. Hullámpala tetejér�l nagy foltokban leko�

pott a festék. 1946�ban épült, valaha üzletek működtek benne átmenetileg, s kö�

zülük a „Babbitt Álomautó” nemcsak a legutolsó, de talán a leginkább ideiglenes is.

Hogy tudott ez az értelmes, szép lány, aki egy olasz katolikus család szilárd er�

kölcsiségében n�tt fel és szigorú egyházi iskolát végzett, kapcsolatba keveredni

egy olyan férfival, aki az Isten háta mögött egy nagyobb méretű kalyibában

üzletel.

Vajon Susanna Palmier� aki nyilvánvalóan jobbra született � mint mondjuk

házasság egy biztos állású és jövedelmű fiúval, aki rendszeresen elduruzsolja

neki, mennyire szereti �, hogy tudott úgy belehabarodni Charlie Babbittbe,

hogy a hétvégére Palm Springsbe készül vele. Megrázta kedves kis fejét, hóna alá

csapta pici táskáját, kinyitotta a barakk�ajtót és belépett a jólismert irodába.

„Miért?” � merült fel benne ismét.

Aha, nyomban eszébe jutott, tudta, mihelyst pillantása ráesett a telefonba dü�

hödten ordibáló „Babbitt Álomautó”�tulajdonosra. Charlie. Charlie Babbitt.

Ezért.

Ott állt egy darabig, hosszasan figyelve Charlie�t. Életében nem látott, nem

érintett ilyen gyönyörű férfit, nem vitás. Magas, jókötésű, de vékony, huszonhat

éves és csupa izom, haja dús, fekete és mindig félrekunkorodik, bárhogy fésüli.

Szeme nagy, hosszúmetszésű, csak úgy ragyog meleg barnasága a sűrű, hosszú

szempillák alól. Ajka telt, ha nem mosolyog, szinte lányos. És mikor Charlie

Babbitt elmosolyogja magát .... jaj, ki ne szédülne meg attól a mosolytól, az a

harminckét rik�tó fehér fog, az az �rj�t� gödör az állán!

Bár Susanna nem volt az a butuska fajta, akit egy férfi a jó megjelenésével

lehengerelhet, Charlie külsejének � se tudott ellenállni. Bizonyára izgató egy

szép férfihoz bújni oda este és csodálatos mellette ébredni fel reggel. De hogy az�

tán vele töltse az ember az egész napot � hát, bizony, gyorsan rá lehet unni, ha�

csak nincs a szépség mögött valami más is.

Charlie�nál ez a valami szilaj, széls�séges természete volt. Kirobbanó, szenve�

délyes vérmérséklet, áthatva sok�sok gyengédséggel, s hozzá rendk�vül éles elme,

amely minden kérdésnek azonnal a mélyére látott s gyorsan talált ügyes meg�

oldást. Ha ezt az észt jóra tudná ford�tani, valami hasznos, fontos dologra,

ahelyett, hogy könnyű „bulikat” hajszol, Charlie Babbitt, a maga fiatalságával,

olyan érték lehetne a világ számára, ami sokat jelent.

Nagyot szippantva a Lucky Strike cigarettából, Charlie egyik kezével Susan�

na felé intett, hogy lásson munkához, de figyelme közben teljességgel a bosszú�

ságot okozó telefonh�vásra összpontosult. Susanna odament asztalához, és fel�

vette a telefont. Ujjaival gyorsan és ügyesen lezongorázta a tengerentúli h�vás

gombjait, füléhez nyomta a kagylót és beleszólt:... Pronto: Babbitt Alomautó..

Sokat sejtet� neve ellenére a Babbitt Alomautó szánalmas kis cég volt. A he�

lyiséget szinte betöltötték a cigarettacsikkek, tele hamutartók éktelenkedtek

minden tenyérnyi felületen. Volt még benne három fém �róasztal, jó esetben

ötödkézb�l, ha nem lomtalan�tási szerzemény, három faszék és egy iratszek�

rény. Az egyik asztal Charlie�é volt, a másik a titkáré, aki sem most, sem azel�tt

nem létezett, és feltehet�leg a jöv�ben sem lesz.

Ezt az asztalt Susanna Palmieri kapta, nem sokkal azután, hogy megismer�

kedtek, és Charlie�t megragadta a lány szépsége, törékeny teste, mediterrán szen�

vedélye és bájos olasz akcentusa. Amint Charlie megtudta, hogy Susanna folyé�

konyán beszél olaszul, lingua toscana in bocca romana, lecsapott rá. Egy hét se

telt bele és szerelmespár voltak, s Susanna felbecsülhetetlen értéket jelentett a

Lamborghini�ügyek intézésénél.

A harmadik asztalnál ült Charlie „társa”, valójában alkalmazottja. Lenny

Barish húsz éves volt, de élete utóbbi három éve azzal telt, hogy telefonon intéz�

kedett, folyton folyvást telefonált. � nem kiabált, nem sopánkodott. A távolab�

bi falon Nyugat�Németország és Olaszország térképe d�szelgett, rajzszöggel

odaer�s�tve. Olasz ruhái és angol cip�i, minden hivalkodása ellenére Charlie

Babbitt nem volt több, mint használtautó�keresked�, aki kölcsönök seg�tségével

működött.

Miközben Lenny a hangot hallgatta a vonal túlsó végér�l, Charlie üvöltése

abbamaradt egy pillanatra, bár sűrű szemöldökét továbbra is összevonta, s lát�

szott, hogy bármikor ugrásra kész. Mérgesen szippantgatott cigarettájából.

� Nem, uram � nyöszörögte Lenny �, beszéltem Babbitt úrral a dologról, ép�

pen ma reggel � könyörg�en nézett Charlie�ra, seg�tséget remélve, intett is felé,

de Charlie Babbittnek megvolt a maga baja, ami kibontsa.

� Igen, igen, öt és fél hete � ord�totta Charlie a kagylóba. � Hete! Hogy a

francba harmadszor se tudsz zöld ágra verg�dni a környezetvéd�kkel?

Lenny szerencsétlen ábrázatot vágva kandikált a telefonkagyló mögül, ame�

lyen keresztül épp az ezüst Lamborghini aggályoskodó majdani tulajdonosával

csatározott. A harmadik elutas�tás a környezetvéd�k részér�l új h�r volt számá�

ra, és rossz h�r.

� Ühm, igen, uram � mondta s�ri hangon �, végleg tisztázzuk a környezet�

véd�kkel. Csak egy .... esetleg két nap még ....

� Te igazán tudod, hogy mi a dörgés � mérgel�dött Charlie �. Hat kocsi, és

mindegyiket háromszor: Az összesen tizennyolc! Egész rendesen hagyod kirúg�

ni magad! Mi vagy tulajdonképpen, szerel�, vagy NASA�ügynök? Piacra kell

dobnunk azokat a rohadt kocsikat! Nem egy ócska kis autómúzeum ez, mi

kereskedünk! Beledöglöm! Seg�ts kimászni, cseszd meg!

Lennyt közben lassan kiverte a ver�ték, mivel a vev� a vonal másik végén fo�

kozta a nyomást.

� Kérem, uram, nem hiszem, hogy ez szükséges � makogta, s könyörg�en

integetett Charlie felé, hogy lépjen közbe.

De Charlie ügyet sem vetett Lennyre.

� Na, és mit mondjak a hitelez�mnek? Kétszázezerrel lógok neki! Igen! Ezer!

Három nulla! Cigarettáját tajtékozva vágta egy teli hamutartóba, s rögtön má�

sikra gyújtott.

Susanna befejezte a telefont, „Ciao, grazie”, mondta, és letette a kagylót.

Vékony csuklójára simuló órájára pillntva összerezzent. Charlie felé nyújtotta

kezét, és az órájára mutatott. Úton kéne már lenniük, hisz mindjárt tizenegy, és

egy örökkévalóság, m�g kijutnak a városból a pénteki csúcsforgalomban. Palm

Springs jókora távolság, és Susanna nem akarta, hogy éjszaka hajtsanak át a siva�

tagon. Charlie három napos ünnepélyes hétvégi kiruccanást �gért neki. Amit

meg kellett ünnepelni, az egy héttel korábban történt.

Charlie egy pillantást lövell Susanna felé, biccentett egyet, ami azt jelentette:

„Nyugi egy percre. Balhé van. Csak egy kicsit várj még!” � és folytatta a tele�

font, ami úgy kihozta a sodrából.

� Már tizenegy nappal ezel�tt elvihette volna a kocsikat. Rosszabb, mint egy

kullancs! Korbáccsal és egy székkel a kezemben tartom vissza.

Susanna észrevette, hogy Charlie�n egyre jobban eluralkodik a pánik. Meg�

csördült a telefon, a harmadik is, Susanna asztalán. Charlie szemével Susannára

bökött, jelezve, hogy vegye fel. A lány kivette füléb�l az arany karika fülbe�

valót, felemelte a kagylót, és kedvesen beleszólt: „Babbitt Álomautó”. Válaszul

egy hang mérgesen rákiabált.

� Igen, uram � hebegte Lenny �, tudom, hogy a megállapodás négy hétre

szólt � kétségbeesetten hadonászva igyekezett magára vonni Charlie figyel�

mét, de Charlie ügyet se vetett rá, v�vta a maga csatáját, a végs�kig hada�

kozva.

� Figyelj! Próbáld meg jattal � er�szakoskodott tovább Charlie. � Mennyit ke�

reshet hetente egy ilyen alak a környezetvéd�knél? A fene .... � de itt abbahagy�

ta, mert észrevette, hogy Susanna ijedten mutogat, kezében a kagylót szorongat�

va; Charlie leolvasta arcáról, hogy ez most valóban fontos.

� Wyatt az � közölte, mikor Charlie végre ráfigyelt �, a kölcsön miatt � für�

készte Charlie arcát.

Charlie nem válaszolt, de arca hirtelen megmerevedett, szeme, mint két barna

üveggolyó.

� Ha nem kapja meg a pénzt fél hatig � folytatta Susanna �, foglaltat. Ponto�

san �gy: lefoglaltatja az összes ....

� Majd visszah�vlak � vetette oda a szerel�nek Charlie és letette, miel�tt az

válaszolha�tott volna.

� .... autót � fejezte be Susanna.

Charlie Babbitt csinos arcán kópés vigyor jelent meg. Kisfiús, de ugyanakkor

férfias, gy�zedelmes, ellenállhatatlan mosoly. Susanna, még mindig gyanakod�

va, egy lépést tett hátra, indulatosan megrázta fejét: nem! Bármir�l van is szó, �

nem akar részt venni benne. Halhatatlan lelke már �gy is épp elég veszélynek

van kitéve amiatt, hogy kapcsolatba került Charlie Babbitt�tel.

Charlie gyengéden átfogta jobb karjával a lány derekát. Hangja mély és meg�

fontolt volt, mintha mi sem történt volna, mintha ez az egész az élet természetes

velejárója lenne.

� Mondd neki, .... hogy nem érted. Kedden kitöltöttem a csekket. Láttad,

hogy alá�rtam, a többi irattal együtt. És én magam adtam át a kézbes�t� lánynak.

Susanna továbbra is elszántan csóválta a fejét. Nem tudta pontosan, mir�l van

szó, de azt igen, hogy rettenetes hazudozás folyik, legalábbis annak alapján,

amit hallott. Három hete fültanúja annak, hogy Charlie Babbitt készül valami�

re � kénytelen hallani, amilyen közel áll egymáshoz a három �róasztal és ami�

lyen hangon Charlie a telefonba beszél � de � nem akart benne lenni, tudni sem

akart róla. Azért vették fel, hogy Olaszországgal tartsa a kapcsolatot, mivel

olasz volt és folyékonyán beszélte a nyelvet, de semmi több, ennyi köze az egész�

hez. Bár a lelke mélyén érezte, hogy nem csupán ennyi, mert nagyon er�s szálak

kötik Charlie Babbitthez. Charlie igényt tart rá, és jogos igényér�l Charlie csak

ritkán mond le.

Charlie ráér�sen végighúzta kezét Susanna dús göndör, fekete haján, és a hang�

ja még mélyebb sz�nezetű lett.

� Kérlek! Szükségem van rá � mondta gyengéden.

Ez az, amivel Charlie mindig hatni tudott rá, és most is kezdi levenni a lábá�

ról. Susanna haragudott magára hogy hagyja, mérges volt Charlie�ra, mégis oda�

fordult a telefonhoz és felvette. Megint megnyomta a gombot.

� Nem értem, uram � visszhangozta �, Babbitt úr kedden kitöltötte a csekket.

A többi irattal együtt, magam is láttam. És én adtam át személyesen a postás

lánynak. � Háta mögül hallotta Charlie megkönnyebbült sóhaját. � Egy pilla�

nat, a másik vonalon .... � s ezzel a lány félretette a kagylót.

� Fél hat � ismételgette Wyatt szavait �, semmi alkudozás!

Charlie Babbitt agya beindult, vagy nyolcvan mérföldes óránkénti sebesség�

gel, teste idegesen rángatózott.

� Mi lenne, ha megkérné a könyvel�jét, hogy még egyszer ellen�rizze a szám�

lákat? Sz�vességb�l neked. A te dolgod � munkád � lesz intézkedni, ha baj

adódna.

Susanna összerezzent, de szó nélkül nyúlt a telefon után.

� Megkérné a könyvel�jét, hogy ellen�rizze még egyszer a számlákat? Az én

kedvemért. Az én dolgom, ha esetleg valami baj van ....

Susanna nem tudta befejezni a mondatot, egy hatalmas csattanás félbeszak��

totta. Lenny felé fordult, aki elkeseredésében öklével a fém asztal oldalát verve

próbálta magára vonni Charlie figyelmét. Szeme, mint két hatalmas, könyörg�

korong, arcáról izzadságcseppek peregtek a gallérja alá. Rekedt hangon, szinte

s�rva beszélt a kagylóba.

� Igen, uram, amint Babbitt úr visszatér a tárgyalásról.

Charlie végre megértette, hogy a fiú nagyon elkeseredett, s megindult az aszta�

la felé. De ekkor Susanna szólt hozzá, s az � hangja is izgatott volt. Tétován állt

meg kett�jük között.

� Charlie! Ide figyelj! Fél hat � mondta, szinte betűzve.

Charlie Babbitt magába roskadva csukta be a szemét egy pillanatra. Mély lé�

legzetet vett, agya közben gyorsan cikázott, akár a laboratóriumi útveszt�b�l

kivezet� utat keres� patkányé. És persze elért egy kiskapuhoz, ami azért elég

nagy ahhoz, hogy bejusson rajta egy fénysugár a laboratóriumi patkányhoz.

� Rendben van � szólalt meg türelmetlenül. � Ide figyeljetek. Én most úton

vagyok Atlantába. De ki van kész�tve az asztalomra egy csekk, és a kitöltése

az els� teend� hétf�n. Kitűn� megoldás! „Kérem ne csinálja velem, hogy ezt te�

szi Babbitt úrral .... Az állásomba kerülhet!” Oké?

A lány mogorván nézett, nemcsak mert lelkiismeretfurdalása volt, hanem

mert bántotta Charlie türelmetlen viselkedése. Többször megesett már, hogy

szinte forrongott magában Charlie hánya�veti modora miatt. Mégis a telefon

után nyúlt ismét.

Charlie azonban Lennyre figyelt, aki ment�akcióba kezdett az � életéért.

� Uram, én nem tenném ezt � hörögte kétségbeesetten. � Am�g nem beszélek

személyesen Babbitt úrral ....Ühm, a telefonszámát kéri? Nos .... � Lenny pil�

lantására Charlie határozottan megrázta a fejét.

� Nem lehet, uram, úton van éppen és ....

Odafordult, arca borús, szeme hideg, akár a Bering�tenger.

� Talán valami épületes ötleted van, picinyem? � sziszegte � Most az egyszer,

kivételesen.

Susanna visszakozott, és összeszor�tott foggal gondolt arra, hány oldalról szo�

rongatják Charlie�t.

� H�vd majd fel, ha megérkezel � mondta.

� Charlie! � bömbölt Lenny Barish.

Charlie Babbitt egy kuktában érezte magát, amelyen ha a szelep kiolvad,

minden kifut bel�le. Hát itt van �, aki megpróbál kézben tartani mindent, és

közben bizonytalanságban él, kölcsön pénzen, kiszabott ideig. Az, ahogy

Lenny kétségbeesetten a nevét kiáltotta, az utolsó csepp volt a pohárban. Oda�

rontott, és jobb keze egyetlen határozott mozdulatával mindent lesöpört Lenny

asztaláról � telefonkönyveket, aktákat, iratokat, mindent a földre sodort �, a fiú

pedig k�vé meredve nézte.

� Mi .... a hézag? � sziszegte Charlie a fogai között vésztjóslóan.

Lenny ádámcsutkája fel�alá járt, ahogy leveg� után kapkodott.

� Bateman úr vissza akarja mondani az autórendelést, és Webb úr is vele

együtt. Visszakövetelik az el�leget. � A mondat végét szinte már suttogta, hiszen

tudta jól, hogy az el�leg a múlté, halvány emlék, ami soha nem támad már fel.

Charlie lehunyta a szemét és hallgatott.

� Találtak két autót a Valley Motorsnál � folytatta Lenny �, és azokat vennék

meg inkább.

� Charlie, légy sz�ves! � könyörgött Susanna .

Teljes nyugalomal fordult a lányhoz, indulatai kimerültek a Lenny elleni düh�

kitörésben.

� Wyatt tudni szeretné, hol vannak az autók.

Charlie bólintott. Világos. Ez bejött.

� Mondd meg neki az igazat, hogy fogalmad sincs róla.

Charlie�n k�vül senki sem tudta, a négy autó volt mindene, a végs� adu, az

utolsó szalmaszál. Visszafordult Lényhez, és most már békésen utas�totta.

� Mondd azt Batemannek, hogy most csörögtem a másik vonalon. Elrendez�

tem mindent a környezetvéd�kkel, és....� habozott, küszködött önmagával,

végül egy nagy sóhaj k�séretében megadta magát. � Add el�, hogy ötezret enge�

dek kocsinként. Mert értékelem a türelmüket.

Lenny hálásan biccentett, majd felvette a kagylót. Susanna letette a kagylót,

és Charlie�ra nézett.

� Hétf� � mondta. � Wyatt hajlandó hétf�ig várni.

Hétf�. És ma még csak péntek van. El�tte egy szabad hétvége, pihenés, arany

élet, semmittevés. Charlie megkönnyebbülten sóhajtott, testéb�l egycsapásra el�

tűnt a feszültség, csak a nyaka és a válla fájt pokolian.

Susannára nézett, akkor vette el�ször szemügyre aznap a lányt. Az övé. Mel�

lette állt a bajban, és ezen hálás volt neki. Csodálatos hétvégét rendez neki, hogy

viszonozza. Milyen szép lány! Charlie szeme gyönyörködve pásztázta végig

Susanna filigrán testét. Imádnivaló volt, egy csöpp olasz pukkancs, a fekete gön�

dör haja, az a két tüzes szem, micsoda isteni falat, meg kell �rülni t�le! Oda�

hajolt hozzá, átfogta vékony vállát, magához vonta és megcsókolta kih�vó, piros

ajkát.

� Na. Jöhet Palm Springs?

Susanna nagy, fekete szeme tágra ny�lt a csodálkozástól.

� Ezek után?

� Egy kis mal�r .... Semmi több.

� Semmi több? � kérdezett vissza Susanna. A tombolas, a kétségbeesett telefo�

nok, az �rjöng� ugra�bugrálás .... egy kis mal�r.

Charlie nyeglén megrántotta a vállát.

� Majd csak el�kerül Eldorf a hat kipufogó cs�vel � mondta bizakodóan. �

Amik az átáll�táshoz kellenek. Utána tesztelés a környezetvéd�knél, leszáll�tom

a kocsikat, visszafizetem a kölcsönt .... � és .... megállt, hogy fokozza a feszült�

séget, majd folytatta. � Nyolcvanezer tisztán. � És bedobta legcsábosabb moso�

lyát, a kis köpést. � Néhány telefont megért.

A nap lebukóban volt a nyugati hegyek mögött, az ezüst Ferrari pedig nyolcvan

mérföldes sebességgel falta a kilométereket, át a sivatagon. Még megcsillantak a

felh�k a sötét égbolton a nap utolsó sugaraitól. De fönt a csillagok már a közelg�

éjszakát köszöntötték.

Susanna Palmieri összeborzongott; lenyűgözte a sivatag fölötti végtelenség,

jelentéktelennek érezte magát.

Susanna mostanra letett arról, hogy Charlie�t�l magyarázatot várjon. Charlie

egy rejtvényekbe és találós kérdésekbe burkolt talány. Vajon Charlie�nak ugyan�

olyan, vagy legalábbis majdnem ugyanolyan mélyek az érzései, mint neki?

Ilyesmir�l soha nem beszélt, soha nem nyilván�tott érzést iránta, a türelmetlen�

séget kivéve. Egyáltalán, kedveli �t? Vajon képes mást is szeretni, nemcsak saját

magát?

Mikor együtt voltak, szerelmeskedtek, Susanna többször meg mert volna es�

küdni rá, hogy igen. Charlie vérmes volt, de gyengéd is � odabújt hozzá, fino�

man, odaadóan csókolgatta. Susanna tudta, hogy tetszik Charlie�nak; kiolvasta

a szeméb�l, sóvárgó nevetéséb�l, ahogy szinte magába sz�vta egész lényét.

De mihelyt ismét magára húzta ruháját, egy egészen más Charlie lett bel�le;

az a Charlie Babbitt, aki szemével örökké a nagy lehet�ségeket kutatja, puhato�

lózik mások gyengéi után, hogy aztán a maga hasznára ford�tsa azokat. Ahol

más ábrándozott, Charlie biztos, hogy a földön járt. Susanna szerelmes volt

belé, de abban nem volt biztos, hogy szereti�e.

Az utolsó t�z mérföldön csendben ült, szemét Charlie�n tartva, de nem tudott

semmit leolvasni az arcáról. Charlie a kormányon tartotta mindkét kezét, mere�

ven bámulva el�re saját gondolataiba merült; gondolataiba, melyeket nem osz�

tott meg, sem most, sem máskor. Susanna tudta, hogy Charlie nem annyira

magabiztos az autó�ügyben, mint mutatja. Valami komolyan aggasztotta. A rö�

vid id� alatt, amióta együtt éltek, Susanna megtanulta,hogyan magyarázza

a jeleket.

� Nem azért, hogy piszkáljalak, de mit gondolsz, nem kéne mondjuk t�z�

tizenkét szót szólnod hozzám? � kérdezte egy id� után. � Miel�tt odaérünk a

szállodába.

Charlie Susannára nézett, aki szemöldökét kérd�re rántva nézett vissza rá.

� Vedd úgy, hogy szerelmi el�játék � tette hozzá szárazon.

Charlie arca elégedetten felragyogott. Olyan kis n� ez a földi tünemény, aki

nem fél t�le és mástól sem.

� Örülök, hogy végül sikerült összehozni a pénteket is � mondta könnyedén

�, �gy három tel)es napig beszélhetsz velem.

� Nézd � mondta Susanna határozottan �, kérd le telefonon az üzeneteidet.

Tudom, hogy csak egy kis mal�r volt, de ....

� Szóval szerinted ezen gondolkodom � nevetett Charlie, de feszültség volt a

hangjában is, a tekintetében is.

� Jézusom, csak nem egy másik n� jár a fejedben � bökött oda Susanna csip�

kel�dve.

� Esetleg három n� � vágott vissza Charlie.

� Lehet, hogy kerestek � és Susanna már tárcsázta a szolgálat számát az autó�

telefonon.

� 3�0�1�9 � jelentette a telefonkezel� hangja.

� Babbitt � mutatkozott be Charlie kurtán.

Susanna gondterhelt arccal figyelte, aggódott érte.

� Két h�vás bizonyos Bateman úrtól. Kéri a számát?

� Nem � felelte Charlie, elford�tva fejét Susannától.

� Értem � mondta a kezel�. � Aztán van még egy.... hirtelen elcsuklott a

hangja. � Jaj, a mindenit .... suttogta alig hallhatóan.

Charlie és Susanna egymásra néztek. Hát ez?

� Még egy h�vás volt, öö ...., John Mooney úrtól. Az üzenet szerint � az ön

édesapja ügyvédje. Cincinnatiban. Az .... édesapja meghalt.

Susannának elállt a lélegzete és Charlie�ra meredt. De Charlie�nak a szeme se

rebbent, csak hallgatott.

� A .... ühm .... a temetés vasárnap lesz � folytatta zavartan a telefonos �, �

nem tudta önt elérni, de meghagyta a számát.

Charlie azonban letette a kagylót. Lába a gázpedálra tapadt, most is nyolcvan�

nal ment, és bambán meredt az útra, de volt benne valami határtalan feszültség,

amit�l Susannában nyomban szánalom ébredt. A lány szemei megteltek köny�

nyel. Az apja. Iszonyú!

� Jaj, Charlie � suttogta. � B�rod még?

Charlie válasz nélkül levette a lábát a gázpedálról, amit�l az autó lassulni kez�

dett. Kihúzódott a leállósávra, fékezett, és a Ferrari megállt. Charlie pedig ült,

nézett maga elé, csöndbe burkolózva, mint egy borostyánba kövük légy.

Susanna a kezébe tette kezét, puhán átfogta a vállát, mintegy jelezve, hogy

azért � itt van neki.

Charlie feléfordult.

� Ugrott a hétvége, sajnálom, szivi.

� Te a hétvége miatt sajnálkozol? � Charlie szavai annyira nem illettek a hely�

zethez, hogy Susanna alig hitt a fülének.

� Charlie! � húzta közelebb Charlie arcát egy könnyed kézmozdulattal, hogy

a szemébe nézzen.

De Charlie kerülte a tekintetét.

� Nézd � motyogta, és még mindig nem nézett a lányra �, mi gyűlöltük egy�

mást. Egyenesen .... gyűlöltük.

Susanna nem gyűlöletet érzett a hangján, sokkal inkább fájdalmat. Bántja

vele, vagy nem, Susanna megsimogatta Charlie fejét, ahogy egy anya simogatja

a gyermekét, félt� szeretettel.

� Kétéves voltam, mikor anyám meghalt. Ketten maradtunk .... � meg én.

Susanna az ajkába harapott.

� És .... vert?

Charlie nem felelt azonnal.

� A lelkemet. � Mélyr�l törtek fel bel�le a szavak, a legbensejéb�l. � Bármit

csináltam, neki soha nem volt elég jó. Az a pár négyes a bizony�tványomban, az

ötösökr�l megfeledkezett. A focimeccs viszont a város érdeme volt! � mosoly�

gott keserűen Susannára. � Én tele voltam feszültséggel ....

Egy pillanatra elhallgattak, a gondolataikba merültek mind a ketten.

� Veled megyek � szólalt meg Susanna.

Charlie megrázta a fejét.

� Aranyos t�led � mosolygott �, de semmi értelme.

� Akarok menni � jelentette ki Susanna � ez az értelme!

De Charlie ismét megrázta a fejét, csökönyösen, mint Susanna az imént.

� Nyugi � csak ennyit mondott.

Susanna sért�dötten húzódott el, kezét is levette Charlie fejér�l. Igen, megint!

A felsz�nes Charlie eltávol�totta magától, mérföldekre tasz�totta. De nem telje�

sen. Fején nyugvó kezének melegéb�l Charlie érezte, hogy összetartoznak. Ek�

kor elesetten és magányosan Susannához hajolt.

� Folyton elfelejtem, hogy kivel beszélek � mondta halkan, szomorú mosollyal.

Susanna magához húzta Charlie fejét, és egy csókot nyomott a hajába. A kese�

rű percekben a boldogság szikrája dobbantotta meg a sz�vét, hatotta át lelkét.

Charlie�nak szüksége van rá!

MÁSODIK FEJEZET

Visszafelé száguldva a sivatagban Charlie ideges és rosszkedvű volt, de Susanna

ezt úgy tekintette, mint apja váratlan halálh�rének természetes következményét.

Ahogy haladtak nyugat felé, rövid, szaggatott mondatokban nagyjából elmond�

ta a lánynak, hogy mi a terve. Kiteszi Susannát a lakásánál, hogy becsomagol�

hasson, � Susanna Volvójával hazamegy és el�ker�t egy öltönyt a temetésre.

Ezek a kutya hitelez�k állandóan a nyomában vony�tanak, mégcsak az hiány�

zik, hogy meglássák Los Angelesben a Ferrarijával és ne adj Isten megjelennek

a lakásán, úgyhogy rohan vissza, és Susanna lakásában intézi el az utazással kap�

csolatos telefonokat. Susannánál töltik a péntek éjszakát, kora reggel kimennek

a repül�térre, ebédid�ben már Cincinnatiban lesznek, éjszakára kivesznek egy

szállodai szobát, elintézik a temetést, és rögtön utána haza. Ami pedig a Palm

Springs�i hétvégét illeti, Charlie meg�gérte Susannának, hogy kárpótolni fogja.

Mire Charlie megérkezett, Susanna mindent becsomagolt. � azonban lehor�

gonyzón a telefon mellett arany lapszélű noteszával. Lefoglalt két els�osztályú

helyet, aztán felh�vta a cincinnati Broadhamet és rendelt egy kétágyas szobát.

� Nem, csak holnap éjszakára. Az els� dolgunk lesz vasárnap reggel, hogy ki�

jelentkezünk.

Ahogy elrugaszkodott a gép a kifutópályáról, Charlie sietve lehajtott két Chi�

vast, befészkelte magát az ülésbe, arccal az ablak felé, és elaludt. Susanna, magá�

ban maradva, kaviáros falatkákat majszolt és állott pezsg�t kortyolgatott. H�g�

nak érezte magát, mint amilyen az ital volt; minden gyöngyöz� buborék elszállt

már bel�le. Charlie Babbitt megint kizárta az életéb�l.

Charlie a zsúrkocsi guruló hangjára sem ébredt fel, és Susanna nem szólt neki.

Rengeteg minden volt a vállán, nem csoda, hogy kimerült. Susanna belesüpped�

ve magányába, csipegetett egy keveset a homár salátából és csak egy fél darab

csirkét evett meg.

Nem sokkal a leszállás el�tt Charlie kinyitotta a szemét, éhesen, mint egy far�

kas. Mikor a piros sapkás légik�sér� sajnálattal közölte, hogy már elzárták az

ételt, minden tálcát elraktak és leszálláshoz készül�dnek, Charlie bedobta az

egyes számú mosolyát, a sz�vdögleszt�t, és lágyan azt búgta:

� Nahát! Nahát! Bocsásson meg, hogy ennyi gondot okozok, de ma még egy

falatot sem ettem, és menten éhen pusztulok.

Nem telt bele hat perc, már jött is vissza a légik�sér�, tálcáján hideg rák, gom�

bás filé („Én nem is kaptam filét”, elégedetlenkedett Susanna magában), krump�

lis fánk, saláta, piskóta tekercs, csokoládé parfé, forró kávé és konyak.

�gy megfelel? � kérdezte lélegzetvisszafojtva a kisasszony.

A sz�vdögleszt� mosoly lassan terült szét Charlie arcán, m�g szeméhez nem ért.

� Megmentette az életemet � fuvolázta �, nem is tudom, hogy háláljam meg.

Egyet találhat, gondolta Susanna olaszul, és figyelte Charlie�t, milyen farkas�

étvággyal hányja magába az ételt. Egyet találhat!

A szálloda meglepte Susannát. Tágas volt a Broadham és egykor bizonyára ele�

gáns is, de már megkopott. Idejét múlt márvány el�csarnoka, poros, csorba kris�

tály gyertyatartói levitézlett méltóságukkal sokkal inkább a múltszázadi fényű�

zésre emlékeztettek, mint modern korunkra. Charlie Babbitt mindenért

rajongott, ami új .... csillogó�villogó�ragyogó és korszerű. És ez más volt.

Mire bejelentkeztek és elfoglalták lepusztult szobájukat, Susannát rettenetes

fáradtság ker�tette hatalmába a talpától a feje búbjáig. Nem k�vánt mást, mint

aludni: holnap a temetés, megint fárasztó nap, és a mai se nevezhet� könnyűnek.

Homályosan látott valamit az omladozó magas mennyezetb�l, a kopott falak�

ból, a rongyos bársony függönyökb�l, de igazából csak az öblös fürd�kádat és

a nagy dupla ágyat vette észre. Habos fürd�ben alaposan megáztatta magát,

majd szinte azonnal álomba zuhant.

Mellette Charlie órákig feküdt álmatlanul, egyik Luckyról a másikra gyújtott

és bámult a sötétbe.

A vasárnap reggel még nagyobb meglepetést tartogatott. Mikor Susanna el�jött

a gardróbból szolid, kétrészes, fekete ruhájában, fekete harisnyában, Charlie épp

a tükör el�tt igazgatta diszkrét nyakkend�jét. Mint akit kicseréltek. Esküdni

mert volna rá, hogy �gy van.

Sose látta még Charlie�n ezt az öltönyt, de valahogy � a hagyományos fazon,

vagy a sötét cs�kos anyag tette�e � mintha a heves, forrófejű Angeloból ifjú keleti

üzletemberré változott volna, akinek a becsületességéhez, józanságához kétség

nem férhet. Nincs az a hollywoodi használtautó�keresked�, aki �gy néz ki! Csak

mikor feltette elmaradhatatlan napszemüvegét, rémlett valami Susannának a

régi Charlie Babbittb�l.

És ami a legfurcsább volt, hogy ez a méltóság nem tűnt póznak, vagy sz�nes

egyénisége újabb felületes megnyilvánulásának. Inkább nagyon is igaznak.

A bérelt autó már ott várakozott a szálloda d�szes forgóajtaja el�tt. A jóképű

fekete Lincoln ugyancsak illett az alkalomhoz, s újabb meglepetésként hatott �

bár Susanna nem tételezte fel Charlie�ról, hogy képes lenne egy nyitott, piros

Cadillac�en gördülni be a temet�be.

Némán ültek egymás mellett, a kocsi nesztelenül gurult Cincinnati belvárosi

utcáin a külváros irányába. A betont, téglát és acélt fű váltotta fel, meg fák, kis

vidéki házak, távolabb terebélyes villák emelkedtek a kényelmes fotocellás ka�

puk mögött, végül a Lincoln ráfordult a temet� k�ker�téséhez vezet� útra. Az

1935�ben létes�tett Memorial Park fest�i helyen terült el, körülötte hegyvonula�

tok, zöld pázsit; ciprusai és fűzfái alatt sokezer lélek várta a márvány kriptákban

és gránit táblák mögül az �télet napját.

Egy kis dombtet�n, a park egyik legszebb helyén, egy kis csoport temetésre

várakozott. T�z�tizenkét ünnepélyes arcú, feketeruhás �sz férfi és n� álldogált

egy s�rgödör körül. A szikrázó kék nyári égen k�vül egyetlen sz�n vir�tott, a püs�

pöki palást vöröse és a sötétpiros rózsa koszorúk, a koporsón arany betűkkel

mértéktartó felirat: „Sanford Babbitt”.

Az autó megállt, Charlie kiszállt, megigaz�totta öltönyét. Minden szem felé

irányult.

� Gondolom, terád várnak � mondta nyugodt hangon Susanna.

Charlie kihúzta magát, és megindult felfelé a dombon, köröskörül néma

csend. Néhány lépéssel hátrább Susanna követte. Oldalt álltak meg, az egyszerű

gyász�szertartás elkezd�dött, de �k nem vettek részt a válaszolgatásban, nem

énekelték a himnuszt, bár Susanna nem tudta megállni, hogy keresztet ne ves�

sen, amikor a pap e szavakat mondta:

� Én vagyok a Feltámadás és az Élet. � A mozdulat ösztönös volt.

Gyorsan véget ért a szertartás, Charlie egy marék földet dobott apja drága

bronz koporsójára egy szemrebbenés és egyetlen könnycsepp nélkül. Charlie

intésére Susanna lassan megindult lefelé a dombon a kocsihoz, Charlie pedig az

egyik gyászolóhoz lépett és kezet fogott vele. John Mooney lehetett, az öreg

Babbitt úr ügyvédje. Susanna nem hallotta, hogy mit beszélnek, de látta, hogy

Mooney el�vesz egy kulcs�csomót, leakaszt róla néhány kulcsot, odaadja

Charlie�nak, aki szivarzsebébe csúsztatja �ket.

Charlie Babbitt vissza se nézett, úgy ballagott le apja s�rjától. Beült az autóba

Susanna mellé, és csak ennyit mondott:

� Van egy kis változás. Nem baj? Még egy éjszakára itt maradunk Cincinnati�

ben, el kell intéznem valamit, miel�tt elmegyünk.

� És most hova? � kérdezte Susanna, mikor Charlie beind�totta a motort.

� Majd meglátod, ha ott leszünk.

� Hol ott? � er�sködött.

� East Walnutt Hills.

Walnutt Hills Cincannatinak az a negyede volt, ahol kevés a járókel� és kicsi

a forgalom. Pazar villák, szinte már paloták � igen, ez a helyes kifejezés � minde�

gyik legalább négy hektáros parkkal. Itt a szomszédok nem hajolnak át egymás�

hoz a hátsó ker�tésen egy kis csevegésre és nem szaladgálnak be egymás konyhá�

jába; nem, ez nem ilyen hely, itt minden azt sugallja: „Pénz”, mert kimondani

méltóságon aluli.

� Hát itt az otthon, az édes otthon � mondta Charlie gúnyosan.

Susanna lenyűgözve szállt ki az autóból Sanford Babbitt hatalmas, k�oszlopos

kastélya el�tt. Itt nevelkedett Charlie, m�g azon a rejtélyes, szörnyű napon el

nem hagyta otthonát � még mint fiatal süvölvény.

Charlie kikászálódott a Lincolnból, és felvitte a b�röndöket az elüls�

lépcs�n.

� Eszembe nem jutott volna,.... hogy te .... ilyen helyr�l .... � motyogta Su�

sanna, miközben mohón sz�vta magába az új és különös világot, s próbált ren�

det teremteni fejében. Ez itt az a Charlie Babbitt, akit nem ismert.

� Kösz � mondta Charlie röviden.

� Nem úgy értettem.

De Charlie nem figyelt rá. Ledobta a táskákat, és megindult két autó felé, me�

lyek ott álltak egymás mellett a kocsifelhajtó alatt, innen lehetett bejutni a ga�

rázsba. Barna�ezüst Rolls�Royce az egyik, de Charlie szeme a másikra tapadt.

1949�es Buick Roadmaster sportkocsi volt ez, az utolsó jó évjárat, miel�tt a le�

gyez�farkú Brontosaurus megjelent. Sötét krémsz�nűre festették, és szinte hival�

kodóan ragyogott; látszott rajta, hogy türelmes kezek suvickolták és fényezték.

Tökéletes volt rajta minden, a könnyed krómozástól az élénk piros b�r ülése�

kig, a lökhár�tóktól a szablya�fogazatú els� rácsig, a Buick jelt�l a motorházte�

t�n az áll�tható szélvéd�ig. Gyönyörű volt, nem mindennapi; és Charlie külö�

nös elismeréssel szemlélte.

A kéttonnás Rolls Royce látványa Susannát is lenyűgözte.

� T�zsdeügynök volt?

� Befektet� bankár � felelte Charlie, de egy pillanatra sem vette le szemét a

Buickról. � Jól tartják �ket. � Szeretettel végigsim�totta a motorháztet�t.

Susanna szeme most átsiklott a Rollsról a Buickra.

� Hát ez autó! � mondta elismer�en.

� Amióta élek, ismerem ezt a kocsit � mondta Charlie elfogódva � de csak

egyszer vezettem.

Olyan hangon mondta, hogy Susanna válaszul felé kapta a fejét. De Charlie

nem fogadta a tekintetét, és nem is szólt többet.

Egy nagy, k�vel körülrakott virágágyásban gyönyörű rózsabokor gyűjtemény

vir�tott. Susanna szerette a virágokat, és fel is ismert néhány igazán ritka fajtát.

De hervadoztak, a levelek porosak, a bimbók elbarnulva csüngtek.

� Meg kéne öntözni ezeket. Elpusztulnak.

Charlie megvet� pillantást vetett a rózsákra, olyan lesújtót, mintha ott men�

ten kiirtaná a bokrokat.

� Kit érdekel? � vetette oda. Újabb meglepetés. Vajon miért haragszik ezekre

a rózsabokrokra?

Susanna felment Charlie után a lépcs�n a bejárati ajtóig és várt, m�g Charlie

el�halászta a Mooneytól kapott kulcsokat. Beléptek, és a lánynak a lélegzete is

elállt a pompától. A magas el�csarnokból hátul széles lépcs�sor indult fölfelé;

kétoldalt, egymással szemben hatalmas, vagy kilenc láb magas barokk tükör�

pár, bennük úgy ver�dött vissza Charlie és Susanna, a végtelenbe veszve, akár

egy reneszánsz festmény. A ház kihalt volt; vasárnap volt, és a személyzet sza�

badnapot kapott Sanford Babbitt temetése miatt.

Charlie belökte a nappaliba vezet� ajtót. Er�s szag ütötte meg az orrukat, cit�

romolajos bútorfényez� és áporodott leveg� keveréke, ami olyankor terjeng, ha

nem szell�ztetnek, és a por összegyűlik a bútorkárpitokon, függönyökön, még

ha porsz�vóznak is. A szoba óriási volt, a földön gazdag keleti sz�nyegek, rajtuk

súlyos antik mahagóni bútorok fesz�tettek fenségesen.

A falakon aranykeretes olajfestmények függtek méltóságosan, nem éppen érté�

kesek, a nem túlzottan eredeti akadémikusok kezeművei. De az egészb�l valami

lenyűgöz� fényűzés áradt, a pénz, a végtelen fekete csönd varázsa. Egy ilyen te�

remben elképzelhetetlen a kacagás, dühödt kiabálás, de még a szerelmi szenve�

dély sóhajai is. Ezt a szobát nem érzelmeknek � ünnepélyes alkalmaknak ren�

dezték be. Bár dúltak itt már szenvedélyek is, a maguk teljes nyerseségével,

durvaságával.

Charlie Babbitt elid�zött kicsit az ajtóban, szeme végigvizsgálta a szoba min�

den centiméterét. Arckifejezéséb�l semmit nem lehetett kivenni, ezért Susanna

megkérdezte: „Mi van?”

Charlie nem nézett rá, magával volt tárgyalni valója, nem a lánnyal.

� Mikor megmondtam neki, hogy elmegyek, .... éppen .... itt álltam. � ott

ült,.... azon a széken. � Megrázta a fejét, mintha ki akarná haj�tani bel�le az em�

léket, majd kézenfogta Susannát és végigvezette a házon. Megmutatta az óriási

konyhákat � kett� volt, mindegyik férfi személyzettel, az ebédl�t, falain karos

gyertyatartókkal és mennyezetér�l mélyen benyúló csillárral a húsz személyes

asztal fölött; a pazar könyvtárt, melyben b�rkötéses, aranyozott lapszélű köny�

vekt�l roskadozó magas polcok sorakoztak, a második emeleti hálószobák vég�

telen sorát � mindegyikben márvány kandalló és baldachinos ágy, odébb a már�

vánnyal burkolt fürd�szobákat.

Mindezek után Susanna tetszését a harmadik emeleti egyszerű szoba nyerte

meg leginkább, ahol Charlie kisfiú korában lakott. Igazi fiúszoba volt, talán egy

filmb�l lesték el, priccs�szerű ágy, a falakon baseball üt�k, ezüstös repül�gép

makettek, például Migek és F�14�esek. Mindent meg�riztek pontosan úgy, ami�

lyen annakidején volt, mikor Charlie elment hazulról, még a viseltes ruhákat is

a szekrényben.

Susannának nehéz volt kapcsolatba hoznia Charlie Babbittet, akit ismert � a

gyorsbeszédű, tettrekész, józan Charlie�t � ezzel a priccsel, a könyvespolccal,

melyen efféle klasszikusok sorakoztak: Kincses sziget, Robin Hood. Nehéz

volt, de jóles� és megkapó. Abból a Charlie Babbittb�l kapott itt valamit, akit

Los Angelesben senki sem ismert rajta k�vül.

Turkált egy kicsit Charlie szekrényében, régi vackokat, pap�rfecniket húzott

el�, majd leült a földre, hogy átnézegesse �ket. Fényképek, monogramos

albumok, egy Kiss�plakát, régi kislemezek. Különös érzés volt egy kis magán�

utazást tenni Charlie múltjában. Felpillantott. Charlie széles vigyorral nézett

le rá.

� Jaj, de vicces!

� Egy hóbortos lánynak, akinek szép füle van � jegyezte meg Charlie.

� Nem vagyok hóbortos, csak érdekl�d�. Te voltál az egyetlen gyereke. Ami�

kor megszülettél .... hány éves is volt? Negyvenöt körül? Már talán le is tett ar�

ról, hogy gyereke legyen. � Susanna ajkába harapott, miel�tt folytatta volna. �

Kellett, hogy szeressen.

Charlie közelebb hajolt, és babrálni kezdte a lány fülcimpáját.

� Miért utált téged? � kérdezte váratlanul Susanna.

� Rózsasz�n fülecske, .... egy kicsit hegyeskés .... Itt ni. � Apró harapdálások

következtek, még egy kis babrálás, és Susanna már tudta, Charlie mit szeretne.

Nem akart az apjáról, a rokonságáról beszélni. Le akarta vetni temetési ruháját.

Ölelkezni akart itt, a fiúszobában, a régi jó ágyon, a priccsen, hadd lássa meg a

hajdani kölyök szelleme a férfit, akivé érett.

És hirtelen Susanna is ezt akarta.

Susanna kés�bb magára húzta Charlie régi pólóját, öves farmerját, aminek

szárát felhajtotta.

Charlie�nak egyik ruhája sem volt már jó a régiek közül, �gy félmeztelenül

mászkált halszálkás öltönye nadrágjában. Ide�oda futkároztak a házban, csipe�

gettek egy kis ottfelejtett maradékot a konyhában, komoly kincseket szedtek

el� a kamrából, a hűt�szekrényb�l: kagylókonzervet, dobozos rákot, francia va�

n�lia jégkrémet és �gy tovább. Olyanok voltak, mint a világ legdrágább, legel�ke�

l�bb játszóházában szabadon engedett két gyerek.

Végül, mikor már felfedezték az alsó szinteket, felmentek a tet�térbe, ami nem

volt több, mint egy hatalmas csupa�por raktár, de jól megvilág�tották és rendben

tartották. Itt �rizték a Babbitt család iratait, vaspántos faládákban. Megszámlál�

hatatlan emlék a múltból, Charlie életéb�l is. Félreáll�tva egy magas etet�szék

� érdekes, nem emlékezett rá, hogy valaha is ült benne �, játékoktól puposodó

dobozok, levelek tömege, irattartók és egyéb személyes kacatok.

Leültek a földre és ráér�sen nézegették a régi magazinokat, újságokat � fárad�

tak voltak, de nem kimerültek, s úgy érezték, soha nem voltak még ilyen közel

egymáshoz. Aztán, minden átmenet nélkül ....

� Láttad azt a sportkocsit a ház el�tt? � kérdezte Charlie.

Susanna bólintott, tudta, hogy valami fontos következik.

� Azt szerette a gyereke helyett, meg az átkozott rózsáit! � zord keserűség volt

a hangjában. � Az a kocsi tabu volt számomra, „ez műkincs”, szokta mondani,

„meg kell becsülni, nem való gyereknek”! � Olyan átéléssel adta el�, hogy Su�

sanna szinte hallotta Sanford Babbitt hangját.

� Tizedikben .... Érted? Tizenhat évesen! .... tiszta jeles bizony�tványt hoz�

tam haza. De neki semmi!

Susanna meglep�dött.

� Mért nézel ilyen döbbenten?

� És ha megpattantál volna vele?

� Aha, megpróbáltam.

Susanna lekókadt és enyhe grimaszokat vágott. � Na szóval, odamegyek

apámhoz � folytatta Charlie � hogy „Elvihetem a srácokat a Buickkal?” Olyan

gy�zelmi kocsikázás. Érted! Mire � persze: „Nem!” De én nem b�rtam ki, ellop�

tam a kulcsokat és adj neki!

� Miért akkor? Miért éppen akkor? � Susanna erre volt k�váncsi. Charlie�ra

nézett, egyenesen a szemébe.

� Mert megérdemeltem! � Charlie egyre jobban felemelte a hangját, már�már

üvöltött. � Csináltam valami nagy dolgot. Az � fogalmai szerint is! � Majd hal�

kabban folytatta: � De � nem volt olyan ember, hogy ezt el is ismerje.

Már akkor is, gondolta szomorúan Susanna, már akkor is hiányzott valami

Charlie Babbitt erkölcsi érzékéb�l. Nem szólt, hallgatta tovább Charlie�t.

� Megyünk a Columbia autópályán. Négy srác. És egyszer csak lemeszelnek.

Apám bejelentette, hogy ellopták az autóját. Nem azt, hogy a fia elvitte enge�

dély nélkül, hanem hogy ellopták. � Charlie kisfiús arca csupa�ideg arc lett,

ahogy emlékezett. � Rend�rkapitányság. A többi fiút egy órán belül kiváltotta

az apja. De � engem két napig ott hagyott!

� Úristen! � suttogta Susanna együttérz�en.

� Azok a részegek! � Charlie megborzongott, ahogy visszagondolt az ott töl�

tött negyvennyolc órára. � Akkor az egyszer éreztem életemben halálfélelmet,

hogy nem kapok leveg�t, hogy összeszarom magam. Akkor elköltöztem, és

azóta a lábamat se tettem be ide.

Hát ez volt a történet. Egy fiú, aki elmenekült zsarnok apjától, mert az apá�

nak nem volt elég jó a fia; a aki drága életét arra pazarolta, hogy megpróbálja be�

bizony�tani az apjának, � igenis ér valamit. De most már kés�. Az apja soha

nem ismeri már el sikereit, nem b�rálja botlásait. Nem lesz már büszke rá.

Charlie rámosolygott Susannára, amolyan „teszek rá” mosollyal, de hogy meny�

nyi keserűség lehetett ebben a mosolyban, azt megértette a lány együttérz�,

gyengéd, félt� tekintetéb�l. Kiszolgáltatta magát. Felállt, szemét még egyszer

körüljáratta a régi tárgyakon.

� Figyeled ezt a sok vacakot? Cowboy�kalapok, kisvasút és .... � megcsóválta

a fejét, a mozdulat bámulatot is, megvetést is kifejezett. � Én megint éhes va�

gyok. Gyere, nézzük meg a hűt�t. � Odanyújtotta a kezét Susannának, és fel�

húzta a földr�l.

Az ajtóhoz érve valami feltűnt Charlie�nak. Szinte sóbálvánnyá válva meredt

a sarokban álló dobozra, melyb�l kilógott valami. Bámulta, s emlékezete a ho�

mályos mélyben kutatott.

� Atyaisten! � motyogta. Gyermekkora rejtélyekkel teli emlék�

labirintusából egy zenei mot�vum .... Beatles .... csendült fel; agyát megszéd��

tette, .... majd szertefoszlott.

Odanyúlt a kartondobozhoz, és kihúzta azt a tárgyat. Kopott, foszladozó kis

gyerektakaró volt, sz�ne megfakult a sok mosásban. Kezében szorongatta és

bámulta.

� A tiéd? � kérdezte Susanna; bár ki másé lehetett volna!

Charlie nem válaszolt, csak nézte a takarót a lámpa alá tartva, olyan elmélyül�

ten, mintha múltjának legnagyobb kincsét böngészné Ujjaival végigtapogatta

az elvékonyodott anyagot, orrához emelte, megszagolta � egészen belemerült

az álmodozásba.

� Charlie � súgta Susanna gyengéden.

Megtört a varázs.

� A fene! Valami felrémlett, vagy ilyesmi. Ismered azt, mikor az ember kisko�

rában kitalál magának barátokat.

Susanna bólintott. Neki a Szent Szűz volt ez a barátja, néha még ma is megval�

lotta neki titkait, mint egy baráthoz beszélt hozzá, mintha Mária mellette volna

a szobában.

� Szóval, az én kitalált pajtásom neve — Hogy a csudába is h�vták? � kutatott

Charlie az emlékeiben. � Rain Man.* Ez az! Rain Man! Ha valami bajom volt

vagy hasonló, magamra húztam ezt a takarót, és a Rain Man már énekelt is ne�

kem. � K�nosan mosolygott. � Most, hogy eszembe jutott, valósággal borzon�

gok. Istenem, de régen volt!

� Mi lett vele? � fogta meg a kezét Susanna.

� Nem tudom. � Majd hozzátette: � Feln�ttem, .... azt hiszem. � Néhány má�

sodpercig még kezében tartotta a ta karót, aztán hanyag mozdulattal visszadob�

ta a dobozba, szándékosan lezárva legtávolabbi emlékének ajtaját. � Na, együnk

valamit.

Azon az estén Susanna összekuporodva ült Charlie ágyán odafönt, a régi fényké�

peket nézegette, Charlie pedig apja ügyvédjével, John Mooney�val lent az ebéd�

* Es�ember

lobén, a hivatalos pap�rokkal telerakott fényes mahagóni asztalnál. Sanford

Babbitt végakaratáról volt szó. Charlie�nak, mint a tetemes vagyon egyetlen örö�

kösének, anyagi érdeke fűz�dött a dologhoz, feszülten figyelt tehát. De amit

hallott, nem mondhatni, hogy ujjongást váltott ki bel�le.

Mooney�nak csupán ennyit kellett közölnie: „Minden a tiéd, gyermekem”,

bár egyel�re még nem mondta ki. Charlie nyugodtan ült, az élet póker�

játszmájában ne tegyen az ember és ne mutassa meg a lapjait, am�g nem fizetnek

érte.

� Nos, azonnal hozzálátunk a végrendelet tulajdonképpeni felolvasásához,

de el�bb megmutatnám ezt a nyilatkozatot, melyben az áll, hogy az édesapja

engem b�zott meg a felolvasással. Van esetleg ellenvetése? � pislogott John Moo�

ney Charlie�ra bifokális szemüvege mögül.

� Miért volna? � vont vállat Charlie. Hála Istennek, csak egy irományt kellett

meghallgatnia, s nem egy s�rból kilép� szellem videofelvételét végignéznie. Rö�

viden: nem kellett látnia az öregurat. Annyi dolga volt, hogy figyeljen. A gyom�

rába azonban éles fájdalom nyilallott.

Mooney bólintott, felemelte a lepecsételt bor�tékot, és gyakorlott mozdulat�

tal feltépte. Kiemelte a drága, vastag pap�rlapokból álló köteget, és óvatosan szét�

hajtogatta. Charlie azonnal felismerte apja levélpap�rjának jelét.

� „Fiamnak, Charlie Babbittnek. Kedves Charles! � kezdte az ügyvéd szára�

zon � Ma betöltöttem hetvenedik évemet. Öreg vagyok, de annyira nem, hogy

ne emlékezzem életem azon napjára, mikor hazahoztunk téged a kórházból,

boldogult édesanyád és én. Te voltál a tökéletes gyermek, csupa élet, .... csupa

�géret.”

Charlie összerezzent. Már megint ez az átkozott �géret! Az apja szavajárása!

� „Emlékezem arra a napra is,” � folytatta Mooney az olvasást � „amikor el�

hagytad a szül�i házat, tele keserűséggel és világmegváltó tervekkel.” � Az ügy�

véd itt megszak�totta, felnézett Charlie�ra, hogyan reagál, de Charlie mozdulat�

lan arca semmit sem árult el.

� „Megértem és megbocsátom neked, hogy nem igényelted azt az életet, ame�

lyet én biztos�tottam neked. (Egyetem és egyéb el�nyök, melyeket oly buzgón

birtokolnak a te rangodbéliek.)”

� Ezt � �rta � vetette közbe Charlie üres mosollyal �, még a hangját is hallom.

� „Mivel anya nélkül n�ttél fel, érthet� volt nálad a lelki keménység” � foly�

tatta Mooney, fel sem nézve. � „Még sz�nlelni sem akartad, hogy szeretsz vagy

tisztelsz engem. Én megbocsátom mindezt. Az viszont, hogy meg se k�sérelted

rendezni velem a kapcsolatodat, oda vezetett, hogy gyermek nélkül maradtam.

Most is azt k�vánom neked, amit mindig, vagyis a legjobbakat.”

John Mooney befejezte az olvasást, ugyanolyan gondosan összehajtotta a leve�

let, mint ahogy kibontotta, és visszatette a bor�tékba. Az id�s ügyvédet meg�

ind�tották a felolvasott szavak. Halkan köhintett, vele szemben Charlie egy

hangot se adott ki. Csak ült és várta, hogy az alul lev� levelet is meghallja.

Ekkor az ügyvéd felemelte a kék bor�tékban lev� többoldalas iratot, a végren�

deletet. Anélkül, hogy Charlie�ra pillantott volna, olvasni kezdte.

� „Ezennel fiamra, Charles Sanford Babbittre hagyományozom Buick sport

személygépkocsimat, amely � akárcsak � � 1962�ben lépett be az életembe.

Hosszan, hűségesen szolgált engem, soha nem hagyott cserben. Fiamban talán

kellemes emléket ébreszt majd velem kapcsolatban. Úgyszintén fiamra testálom

d�jnyertes rózsabokraimat. Általuk talán rájön arra, hogy a világon van, ami tö�

kéletes, és az igazi érték a kiválóban rejlik.”

Charlie�t ekkor rossz érzés fogta el. Egész testében valami fenyeget�, baljós

hang visszhangzóit. Mintha ösztönrendszere riadókészültséget fújt volna.

� „Ami pedig házamat és egyéb ingó és ingatlan vagyonomat illeti, azokat le�

tétbe helyezem az egyidejűleg csatolt nyilatkozatban foglaltak szerint.”

Mooney befejezte, felnézett, és összehajtotta a végrendeletet.

� Letét? Nyilatkozat? .... Miféle nyilatkozat? Mi az ördög folyik itt? Ühm

.... mit jelent az, ott a végén? � kérdezte nyugodt hangon.

� Azt jelenti, hogy a vagyon, hozzávet�legesen három millió dollár � az adó

és egyebek levonása után � meg�rzésre kerül egy kedvezményezett javára, akit

nem nevez meg.

� És ki az illet�? � Bár a feszültség fokozódott benne, rátelepedett a nyakára,

vállára, próbált uralkodni magán. Nincs értelme szivatni az ügyvédet, am�g nem

mondja meg, amit � tudni akar.

John Mooney kimérten visszatette a pap�rokat a táskájába.

� Nem nevezte meg. Ami egyet jelent azzal, hogy nem mondhatom meg �

válaszolta. Az � szerepe a felolvasással bevégeztetett.

� Ki kezeli ezt a rengeteg pénzt? Maga?

Mooney megrázta a fejét.

� Nem. Kijelölt egy vagyonkezel�t. Nincs rá felhatalmazásom, hogy közöl�

jem a nevét. � Felállt, és pörgekalapjáért nyúlt.

� De hát hogy van ez az egész? � er�sködött Charlie. Az ügyvéd száraz közlé�

séb�l annyit hallott ki, hogy egy nagy vasajtót becsapnak az orra el�tt, és �t ki�

zárják. �t, Charlie Babbittet kizárják a hidegbe!

� Ugye megbocsát? � billentette félre fejét Mooney. � De nincs több monda�

nivalóm. Elindult az ajtó felé, Charlie bámult utána. Az ebédl�ajtónál az ügyvéd

hátrafordult.

� Sajnálom, fiam, én megértem, ha csalódott, de....

� Csalódott! � Charlie, mint egy vadkan ugrott fel székér�l, bömbölve. � Mi�

ért kéne csalódottnak lennem! Kaptam egy használt autót, nem? Hát még a ró�

zsabokrok! A rózsabokrokról nem is beszélve, a szentségit!

Látva a fiú dühkitörését, az id�s ügyvéd kissé visszah�költ.

� Valami .... Minek is nevezte? Kedvezményes?

� Kedvezményezett � mondta Mooney kimérten.

� Valami hülye kedvezményezett három millió dollárhoz jut. De kapott ró�

zsabokrokat? Világos, hogy nem! A rózsabokrok megmaradnak apuci egyetlen

fiának! Öregem! Fogadok, hogy az a másik véresre röhögi magát!

� Charlie!

� A szemét állat! � Charlie túlságosan elengedte magát felindultságában, nem

válogatta meg a szavait. � Pár kurva rózsabokor, hát ezt .... !

� Fölösleges �gy....

� A s�rból is beint nekem! � üvöltött Charlie. � Az átkozott s�rjából! � leveg�

után kapkodott � Most ott pöffeszkedik, pöffeszkedik, lent a pokolban, Moo�

ney úr, bámul felfelé, és jót röhög a markába! � dühösen megrázta fejét, Mooney

aggódva figyelte. � Sanford Babbitt .... Akar öt percre egy ilyen szemétláda köly�

kének a b�rében lenni? � kérdezte. � Hallotta azt a rohadt levelet? Figyelte? �

Charlie hangja megcsuklott, képtelen volt folytatni. Kezét ökölbe szor�totta,

alig kapott leveg�t.

� Igen uram, hallottam � válaszolt Mooney, Charlie szemébe nézve.

� Igen?

Az ügyvéd elment, Charlie néhány percig fel�alá rohangált az ebédl�ben, mint

egy ketrecbe zárt vad, majd kirontott a kapun. Leveg�t! Leveg�t kellett vennie!

Csapongtak benne az érzések, szenvedett, száj�ze, mint az epe. Sért�döttség, fel�

háborodás, düh és elesettség gyötörte, egyre er�sebben. Komoly küzdelmébe

került, hogy visszanyerje önuralmát. Úgy érezte, megverték. Brutális módon

összeverték, és ott hagyták meghalni.

Azok a rohadt rózsabokrok! Sanford Babbitt végrendeletében azonnal megé�

rezte a gúnyt. Azok a rózsabokrok többet jelentettek neki, mint Charlie, az egy�

szem gyereke, aki volt neki. Charlie�nak eszébe jutottak a hosszú hétvégek, ami�

kor az öreg, ahelyett, hogy elvitte volna �t valahova � meccsre, cirkuszba vagy

akárhova a Buickkal � órák hosszat b�bel�dött az istenverte rózsáival. Szemezte,

gyomlálta, permetezte, a fagy ellen betakarta, felkarózta �ket. Ha lapult némi

érzelem, szeretet ennek a befektet� bankárnak a rideg, anyagias szivében, az biz�

tos, hogy a virágokra áradt, nem emberekre. Még csak saját magára sem. Azok

a rózsák persze soha nem okoztak neki csalódást, kék szalag d�jakat hoztak San�

ford Babbittnek, bezzeg a fia sose nyert meg semmit!

Nem csoda, hogy Charlie gyűlölte a rózsabokrokat. Ügy érezte, a tüskék ujja�

iba váj ódnak, hogy felh�vják a figyelmet tökéletességükre és Charlie tökéletlen�

ségére. Pusztuljanak!

Meg nem nevezett kedvezményezett. Ezek a szavak motoszkáltak benne, min�

den gondolatot kiűzve agyából. Meg nem nevezett kedvezményezett. De kicsoda?

Ki a fene rabolt el t�le több mint három millió dollárt, ami jog szerint �t illeti?

Ki röhög rajta kárörvendezve, a holmi használt autó keresked�n? Mert csak az,

és soha nem is lesz több. Nem, nem lépnek meg. Kell, hogy legyen kivezet� út!

Gondolkozni! Gondolkozni kell!

Valahol él valaki.... Férfi? N�? Gyerek? Aki egy vagyont örökölt, Charlie va�

gyonát. Meg kell találni az illet�t, miel�tt elkezdi a harcot. De még �, Charlie

Babbitt se harcolhat olyasvalakivel, akit nem ismer. Muszáj megtalálnia, most,

azonnal. Miel�tt kés�, miel�tt az ügyvédek zavarossá tennének mindent az örö�

kösödési eljárásaikkal, letéteikkel. De hogy találja meg? Hol kezdje a keresést?

Mire Susanna rátalált, Charlie már az üres úszómedencénél ácsorgóit, sz�vta

Lucky cigarettáját, és lecsillapodott annyira, hogy végiggondolja, mi a teend�.

� Már mindenütt kerestelek � mondta aggódva �, na, hogy ment?

Csak annyit felelt, a lehet� legmeggy�z�bb mosollyal:

� Ahogy vártam.

HARMADIK FEJEZET

Charlie rosszul aludt, rossz álmok törtek rá hullámszerűen. Az egyikben �t ül�

dözték, a másikban � üldözött valamit. De nem tudta, mi az a valami, hogy

használ�e neki vagy árt, mihez kezd vele, ha utoléri, vagy mi lesz, ha �t érik utol.

Reggel fél hétkor végre felébredt, Los Angelesben most pár órával kevesebb

van. Nem tudott szabadulni az álmától, mely baljós jeleket sejtetett. Szomjas

volt, és egy pillanatra mintha kizökkent volna, hirtelen nem tudta, hol is van.

Aztán ráeszmélt. Régi szobájában. Apja házában, Cincinnátiben. És apja

meghalt.

Megpróbálta feleleven�teni az el�z� nap történteket. Apja temetése. A végren�

delet. Az átkozott rózsabokrok. Sanford Babbitt sátáni kacaja a s�r mélyéb�l. A

fene essen belé! Ott ült priccse szélén és csúnyán, mélyr�l köhögött a Lucky

Startol. Köhögött, de azért már dugta is szájába az aznapi els� cigarettáját. Su�

sanna forgolódni kezdett mögötte, megsimogatta, betakargatta, és a lány ismét

elaludt. Szeretett volna egyedül lenni egy kicsit, hogy összeszedje gondolatait.

Lehet, hogy élete legfontosabb napjának néz elébe.

Alsónadrágban csöndben kibotorkált a konyhába, vizet tett fel a neszkávé�

hoz. Kinyitotta a hűt�szekrényt, talált benne egy fél doboz narancs juice�t, amit

nyomban lehajtott, csak úgy, a dobozból. Újabb cigarettára gyújtott, leült a

konyhaasztalhoz és végiggondolta a tervet. Els� lépés, amely nélkül a többi lé�

pés kizárt, megtudni, hogy mi a dolga a vagyonkezel�nek, hogyan kezeli � jól,

vagy rosszul a pénzét, és ki a csuda a meg nem nevezett kedvezményezett. Utána

már lehet rögtönözni. Valamire csak ráérez, valami csak összejön.

Hétf� reggel van. Hét óra. A bankok kilenckor nyitnak, a személyzet bizto�

san bent van már kilenckor. El kell kezdeni. Temetési öltönyét felakasztotta a

fürd�szobában a zuhany fölé, �gy a g�zt�l kisimultak benne a gyűr�dések. Lezu�

hanyzott, gondosan megborotválkozott, a pipere szekrénykében talált borot�

válkozás utáni arcv�zzel bekente az arcát. Sanford Babbitt arcvize. Ha elsz�vna

egy szivart, pontosan olyan illata lenne, mint az apjának. Felöltözött és bement,

hogy felébressze Susannát egy csésze neszkávéval.

� Lassan indulnunk kell, drágám. Van néhány fontos ügyem, amit el kell in�

téznem. Vágjunk neki!

Mikor a krémsz�nű sportkocsi megállt a Midwest America�Republic bank

el�tt Cincinnati belvárosában, Susanna elcsodálkozott.

� Itt meg mit csinálunk?

� Be kell ugranom � felelte Charlie szel�den �, egy perc az egész, te várj itt.

Talán negyven másodpercbe telt, m�g felmérte a terepet és kiszemelte áldoza�

tát. A hölgy hátul ült, a harmadik asztalsorban, az alacsonyabb beosztásúak kö�

zött, akiknek az volt a dolguk, hogy az átutalásokat kezeljék � ne a bankpénztá�

rosok vállán legyen minden � a különböz� alap�tványokat intézzék,

felvilágos�tást adjanak letétekkel, számlákkal kapcsolatban. Nem volt túl fiatal

és csinos se éppen, arca er�sen festve, hamvas sz�ke haja a festés és göndör�tés ho�

sszú, fárasztó óráiról árulkodott. Hiú és könnyen megkörnyékezhet� n�nek

tűnt, talán öt perc se kellett volna a sz�vdögleszt� mosolyból, hogy kellemes kis

románc alakuljon ki.

Öt perccel kés�bb Charlie apja vagyonkezel�jének a nevével a zsebében lépett

ki a Midwest America�Republic Bank kapuján. Bizonyos Dr. Walter Bruner az

illet�, vidéken él, jó messze, de a hely egész könnyen megközel�thet� innen.

Arcába csapott a friss leveg�, fejét perzselte a júliusi nap a nyitható tetejű ele�

gáns Buickban, Susanna is ott ült mellette, de � az egészb�l észre se vett semmit,

se a napot, se a lányt, se a kocsit, minden gondolata Bruner körül járt. Ki az ör�

dög lehet? Mit szól majd az � felbukkanásához, hogy csak úgy kéri a három mil�

liót, mivel �t illeti? Többféleképpen elképzelte a találkozást, Susannát közben

a táj ejtette hatalmába, ezt mormogta:

� De gyönyörű! Te jártál már erre?

� Tulajdonképpen nem.

A lány kedves kis arca zavart mutatott.

� De tényleg, miért megyünk erre?

Nem tudta folytatni, mert úgy el�re esett, hogy orrát majdnem a szélvéd�be

ütötte. Charlie hirtelen fékezett.

� Túlmentünk � jegyezte meg, és visszatolatott az elágazásig, amelyet érthet�,

hogy nem vett észre. A fák koronája szinte összeért az út fölött, mintha csak egy

kis csapás vezetne alattuk, elöl egy tábla: MAGÁNTERÜLET.

Megindultak az árnyas, keskeny úton, fölöttük, mint egy boltozat hajoltak

össze a gesztenyefák. Charlie ekkor bocsánatkér� arccal fordult Susannához.

� Csak egy�két dolgot kell elintéznem.... Apám hagyatéka .... � tette hozzá

mellékesen. � Nem tart soká. � És ennél több nem is volt �velt, sötét szemében.

Lassan hajtott, a Buick türelmesen követte az út kacskaringóit; valójában nem

is út volt ez, inkább csak szélesebb ösvény. Aztán, hirtelen, negyed mérföld

után, komolyabb lett, emelkedett, majd egy nagy kanyar következett. Domb�

tet�re értek, fehér épületet pillantottak meg. A jóképű, karbantartott épület kö�

rül gyönyörű, ápolt kert, pázsitja, akár a zöld bársony. Mi lehet ez? El�kel�,

patinás szálloda? Szanatórium? Vagy egy multimilliomos birtoka?

„Hol vagyunk” � tűn�dött Susanna.

Elhaladtak egy tüneményes kis tó mellett, pajkos kacsák úszkáltak benne,

mohás partját vadvirágok tark�tották. Nem messze az úttól egy zubbonyos férfi

fest�állványnál festegetett, arccal a tó felé, a kocsinak háttal. Charlie lass�tott.

� Bocsánat! Ez Wallbrook?

A férfi továbbra is a hátát mutatta nekik, nem tör�dött a kocsival és utasaival.

� Lesz sz�ves! � emelte fel a hangját Charlie.

A férfi szótlanul hátra nézett, Susanna majdnem felsikoltott. Egy pillanatra

még Charlie�t is elhagyta a hidegvére. A férfi két keze és arca harsány festékekkel

volt telemaszatolva, ruházatán éktelen tintafoltok. A fest�állvány vásznán pedig

nem a tó, a kacsák vagy a pazar ház képe, hanem eszeveszett összevisszaságban

valami hihetetlen mázolmány, amit ráadásul uj jal kentek. A férfi bárgyún vi�

gyorgott, mint egy szellemi fogyatékos gyerek. Charlie egy hűvös pillantással il�

lette a fest�t és művét, majd sebességbe kapcsolt és felhajtott a bejárati kapuhoz.

Szemben elegáns bronztáblán a következ� felirat: Wallbrook, FEJL�DÉS�

BEN VISSZAMARADOTTAK OTTHONA.

Kikászálódtak a kocsiból, Charlie a kapuhoz ment, és erélyesen megkocogtat�

ta a réz kopogtatót. Rokonszenves, jólöltözött középkorú hölgy jelent meg.

� Dr. Brunerrel szeretnék beszélni.

A n� bólintott, majd bevezette Charlie�t és Susannát a kényelmes és hatalmas

fogadószobába; benne a bútorok � székek és fotelok � vászonhuzattal bor�tva,

a kandallón réz cirádák, az asztalokon drága folyóiratok. Tökéletes hely a vára�

kozásra. Ha nem kórháznak egy helyisége, bizonyára el�kel�, antik bútorokkal

rendezik be; no de ez csak egy váró, és a célnak �gy is megfelel. A hölgy a legkö�

zelebbi székekhez k�sérte Susannát s Charlie�t, és megvárta, hogy helyet fog�

laljanak.

Bruner doktor megbeszélésen van. Itt kényelmesen várhatnak.

Charlie bólintott, felvillantotta hármas számú csábmosolyát, az udvarias fia�

talembert, a hölgy visszamosolygott, majd távozott. Charlie azonnyomban fel�

pattant a székr�l, az ajtóhoz ment és kilesett a folyosóra, jobbra is, balra is, majd

kilépett.

� Charlie � szólt Susanna idegesen � mit keresünk mi itt?

� Valamit! � vetette oda félvállról Charlie. Kint volt már a folyosón, és határo�

zottan megindult a hall felé Susanna ijedten futott utána, nem akart egyedül

maradni.

A folyosó végén már egészen másnak tűnt az épület. A virágmintás, antikizáló

tapétával bor�tott falak eltűntek, helyükbe az egyszerű, sima, kizárólag haszná�

lati célra szánt bútorokon a kórházból ismert zöld olajfesték lépett. Most már

érezték, hogy intézetben vannak. Susanna a felfedez� útra induló Charlie karjá�

ba csimpaszkodott.

No igen. Wallbrook beteg emberek tartózkodási helye volt, nem fizikailag,

hanem szellemileg sérülteké Charlie és Susanna bekukkantottak néhány pihe�

n� szobába; az ápoltak nem �rjöngtek, de mindegyikük saját külön világába

zárkózott, egyesek tévét néztek, bár a képerny�n feltűn� kis darabot nemigen

foghatták fel. Mások asztal körül ülve társasjátékot játszottak, kirakós darabjait

illesztgették, de volt, aki a földön játszott. Egy �szhajú n� rongybabát szoron�

gatott, halkan dudorászva ringatta. Mindenki végezte a dolgát, nem beszélget�

tek, semmi közük egymáshoz.

Mások békésen eszegettek, pudingot, almamártást, bébiételt — Néhány kö�

penyes ügyelt arra, hogy amit a betegek elmulasztanak, azt elvégezze helyettük.

Ajkukról letörölték a puding maradékot, kiköpették velük a magokat, akit kel�

lett, a fürd�szobába k�sérték.

Csend és nyugalom honolt, se hangoskodás, se lárma, se dühkitörés. Köszön�

het� a nyugtatóknak. Egy�két sz�nes kis tabletta, amikor eljön a gyógyszer�

beszedés ideje, narancslével lehajtva, és a legvadabb ragadozóból is kezesbárány

lesz. Ez ám a csoda, a gyógyszer!

A lakószobák, ahol a betegek tartózkodtak, amikor éppen nem éltek „társa�

dalmi életet", már sokkal lehangolóbbak voltak. Susanna és Charlie csak né�

hányba kukucskált be. Többségük üresen állt; az ápoltakat úgy mozgatták,

mint a sakkfigurákat, egy kimódolt „cselekvés" sorozatban. Néhányan saját kis

zugukban kucorogtak, mert nincs az az er�szakos „szocializáció", amely áttör�

hetné az �ket fogva tartó téboly vaskos falait.

Az egyik kis szobában egy fiatalember ült hever�je szélén, két karja tehetet�

lenül csüngött alá. Mikor észrevette az ajtó el�tt haladó Charlie�t és Susannát,

hevesen ütögetni kezdte öklével halántékát, szeme kigúvadt, értelmetlenül

nyögdécselt és egyre csak püfölte magát.

� Elég volt, Charlie, ne csináljuk! � könyörgött Susanna. � Menjünk vissza a váróba!

De Charlie nem volt hajlandó visszamenni. Mindent látni akart, minden

szögletet, hiszen Sanford Babbitt ide irány�totta millióit. Szóval ez Wallbrook!

A röhögök klubja, a ha�ha�ha szálló! Dilisek menhelye! A született bolondok te�

lepe! No fene! Nehezebb lesz, mint gondolta. Lehet, hogy az egész intézmény�

nyel áll szemben, és az a végs�kig harcolni fog a meg nem nevezett személyért

� aki talán egy bolond � és közben dollármilliókat söpör be, a kamatról nem is

szólva? Ide még a fesz�t�vas is kevés, hogy a pénzét magához vegye. Mikor úgy

találta, hogy eleget látott, kézen fogta Susannát, és visszamentek a várószobába.

Közben Bruner doktor szabaddá vált, Charlie kihúzta magát, és orrára bigy�

gyesztette napszemüvegét. Biztos, ami biztos, eltakarja szemét, ne tudják kiol�

vasni a tekintetéb�l, mi zajlik benne. „Hidegvér!” � er�s�tgette magát. „Megfon�

tolt leszel, Charlie! Semmi árulkodó mozdulat, minden szót meggondolni!

Ezek az alakok nem barátaid.”

Az ideggyógyász szobája csupa bársony, gazdagság. A földt�l a mennyezetig

ér�, hatalmasra szabott ablakok hosszasan elterül� pázsitra néznek. A falak mel�

lett könyvespolcok, orvosi és egyéb szakkönyvekkel megrakva. És ott ült �, ma�

gas támlájú b�r forgófotelében. Felállt, kezet fogtak, majd intett Charlie�nak,

hogy üljön le.

Charlie lelkiismeretesen szemügyre vette ellenfelét. Dr. Bruner kellemes meg�

jelenésű, ötvenhat körüli férfi volt, szabályos vonású arcát feltűn�en dús, �szül�

haj keretezte. Szeme értelmesen csillogott szarukeretes szemüvege mögött. Sej�

tette, hogy miért jött Charlie, de hagyta, hadd mondja el � maga.

Charlie Babbitt a kedvezményezett nevét akarta tudni. Udvariasan megkérte

az orvost, hogy mondja meg.

� Nagyon sajnálom, de erre nem vagyok felhatalmazva � hár�totta el Bruner.

Mint Mooney!

Hát akkor ki a fene van felhatalmazva rá? Már ott voltak a mérges szavak

Charlie száján, de az utolsó pillanatban visszasz�vta �ket. Most udvarias és tisz�

telettudó.

� Nem értem, uram. Miért ez a titkolózás?

Felállt székér�l, és az ablakhoz lépett.

� Esetleg valami régi barátn�je apámnak — vagy ilyesmi?

Lent a Buickban békésen üldögélt Susanna, �t várta és napozott. Amint Char�

lie nézte a lányt, egyszer csak egy alacsony, hátitáskás férfi tűnt fel az ösvényen

� nyilván egy ápolt �, esetlenül csoszogva az autó felé Charlie rá se heder�tett,

a bolondok itt hozzátartoznak a parkhoz, akár a kerti bútorok.

� Ön kétéves volt, Babbitt úr, mikor az édesapját megismertem � mondta

mértéktartóan Bruner.

Charlie megfordult.

� Akkor halt meg az anyám � vágta rá.

Bruner bólintott.

� Én vagyok a vagyonkezel�, de az intézet és én semmit nem kapunk a

pénzb�l.

„Még jó”, gondolta Charlie, de ezt mondta:

� Nekem sánt�t ez az egész .... Azt hiszem, meg kéne beszélnünk. � Szavai

együttérzést és hajlandóságot sugalltak. Célzást egy alkura, melyben zsebb�l fi�

zetnek.

Dr. Bruner nem vette a lapot.

� Elég nagy tehertétel ez nekem, higgye el. Kizárólag az édesapja iránti tiszte�

letb�l vállalkoztam rá � felelte. � És a tiszteletem ebben ki is merül.

Charlie�t most már elöntötte a düh. „Hidegvér”, hajtogatta magában és vissza�

fordult az ablak felé, hogy leplezze idegességét. A hátizsákos pasas ekkorra ott

állt a Buick mellett és bámulta.

� Gondolja, nekem is .... valami ilyen tiszteletet kéne ereznem iránta? � bök�

te ki nagynehezen.

� Azt gondolom, ön úgy érzi, hogy becsapták � felelt Bruner szel�den �, hogy

els�szülöttségi jogától megfosztotta egy ember, aki nem tudta kimutatni a sze�

retetét.

Annyira igaz volt, amit mondott, hogy Charlie valósággal megmerevedett a

meglepetést�l. Er�s fizikai fájdalom hatolt belé, mintha millió rózsatüske szúr�

ná. „Hát ez nem semmi!” Kint a pasas egy kis noteszt húzott el� a hátizsákjá�

ból. Vizslatta a kocsit, aztán �rt. Mint aki jegyzeteket kész�t.

� Azt hiszem, az ön helyében én is hasonlóképp éreznék � folytatta Bruner.

„Most!” Charlie visszafordult, levette napszemüvegét, és mélyen az orvos sze�

mébe nézett. Hatásos csönd.

� Én azt reméltem, meg tudjuk beszélni; hogy önt�l magyarázatot kapok ....

Seg�t megértenem apám viselkedését, hogy milyen jogon tette ezt velem. Mert

ha nem, ha nincs elfogadható érv, élni fogok a jogaimmal, és szembeszállok vele.

� Egy kis szünetet tartott, hogy fokozza a hatást, majd visszafogott hangon foly�

tatta. � Akár peres úton is.

Dr. Bruner összekulcsolta a karját és visszaült a székébe. Szemében valami

mosolyféle bujkált. „Helyben vagyunk. Fenyeget�zés. A törvénnyel!” Már vár�

ta ezt. Figyelte az ifjú Babbitt lányos arcát, amint dühét szemüvege mögé rejti

és udvariasságot er�ltet magára. Van valami ebben a fiúban, hajlam az intelligen�

ciára, egészséges ösztön, hogy fennmaradjon ebben az elállatiasodott világban.

Talán veszélyes, de tiszteletreméltó; olyan ellenfél, akit becsülni kell.

� Ön bizonyára képes küzdeni, Babbitt úr � mondta kedvesen. � Tudja, mint

ennek az intézetnek az igazgatóját, okkal, ok nélkül, számos esetben szurkál�

tak, bökdöstek, kikezdték már � határozottan nézett Charlie�ra � és, hogy, hogy

nem, mégis itt vagyok.

Nem szólt többet. A beszélgetés véget ért. Charlie lényegében semmit nem in�

tézett. Ha azt hitte, hogy ráijeszt Bruner vagyonkezel�re, tévedett. A meg nem

nevezett kedvezményezett még mindig nincs megnevezve. Viszont nem is gy�z�

ték le Charlie�t. Ez csak az els� menet volt, nem ért véget a tánc. Igaz, hogy még

kesztyűt sem dobtak egymásnak. Lehet, hogy több id�be telik majd, mint hitte,

de Charlie Babbitt, ez a leleményes férfiú nagyon türelmes tudott lenni, ha az

érdekei úgy k�vánták.

Bruner doktor lek�sérte a kapuig. A nap, felfelé emelked�ben, egyre forrób�

ban tűzött, szétter�tette b�séges sugarait a madárfüttyt�l zeng� parkra.

A hátizsákos férfi még mindig ott állt a Buick mellett, egyre csak �rt noteszá�

ba, mintha legalábbis egy balesetr�l kész�tene jegyz�könyvet. Szeme az autó és

a füzet között cikázott, de véletlenül se nézett volna Susannára, aki ámuldozva

nézte.

� Raymond! � szólt Bruner sürget�en � most nem szabad itt tartózkodnia.

Menjen be.

A hátitáskás beteg nem figyelt rá. Ceruzája valósággal száguldott a füzet pap�r�

ján. Charlie gyors lépésekkel elment mellette, nem is nézve rá, az ajtó kilincse

után nyúlt.

� Vacak � mondta Raymond.

Charlie felkapta a fejét.

� Hozzám beszél?

De Raymond még csak a fejét se ford�totta Charlie felé. Minden figyelme a no�

teszra összpontosult, miközben hangosan beszélt.

� Naná, hogy ezek nem rendes b�rülések .... Vacak ülések .... Nem .... bar�

nák .... pirosak.

Charlie ekkor Raymondra nézett, most el�ször. Alacsony, meghatározhatat�

lan korú � talán negyvenes � férfi állt el�tte. Egészen ártalmatlannak látszott.

Akárcsak a többi betegen, rajta is rendes, egyszerű, frissen vasalt öltözet; rövid

ujjú pamut ing, vászon nadrág, melyet valahol a dereka fölött, a hónalja felé, öv

fogott össze. Inge zsebében tollakkal és ceruzákkal teletömött műanyag tolltar�

tó. Frizurája az intézeti el��rásos � két oldalt a haj kicsit hosszabb, egyébként

mindenütt lesim�tott. Egészében tiszta, ápolt benyomást keltett.

Vonásai meglehet�sen jellegtelenek, húsos, hosszú orrának tövében apró, sö�

tét szemek ültek kissé közel egymáshoz. Ami viszont nagyon jellegzetessé tette,

az a kifejezés teljes hiánya. Nem volt ebben a szemben se fény, se értelem, még

nevet� ráncok se voltak körülötte. Gyerekek rajzolnak efféle arcokat. Üres, élet�

telen arc. Az arc, mely nem ismeri az életet.

Charlie a fejét csóválva mosolygott.

� Tudod � kezdte mesélni Susannának, kicsit meglepte ez a félnótás, � tényleg

barna b�rülések voltak a járgányban, még annakidején, kissrác koromban.

� És.... és � pusmogta Raymond monoton hangon � használni kell a hamu�

tartót .... Azért van .... ott. Az igazi b�r volt, de ez .... Kicsi keze, lába ....

Charlie�nak arcára fagyott a mosoly, helyébe döbbenet lépett.

� Úristen! � motyogta. � Ezt szokta mondani. „Kicsi keze, lába” és „hamu�

tartó” ....

Erélyesen ránézett a betegre, aki mereven bámult noteszára. Aztán Raymond

kicsit följebb emelte fejét, és tekintetük találkozott. Raymond szeme bamba,

Charlie�é a napszemüveg mögé rejtve. Egy pillanatig tartott csak az egész, mert

Raymond azonnal visszatért tele�rt pap�rjaihoz.

� Jöjjön velem, Raymond � mondta Bruner doktor, immár türelmetlenül. �

Ezek az emberek nem érnek rá.

Charlie tarkóján bizsergést, bensejében vibrálást érzett. Egy ösztönös

hang....

� Ismeri ezt az autót? � szólt oda Raymondnak erélyesen.

Raymond furcsán összefogta, majd tördelni kezdte a kezét, ami nem ment

könnyen a mappa és a ceruza miatt. Félelem ült ki bamba arcára és keservesen

nézett Bruner doktorra, mint aki seg�tséget remél. De az orvos egykedvűen fo�

gadta tekintetét, hogy rémülten lesütötte a szemét.

� Maga! Hé! � kiáltott Charlie erélyesebben, � Honnan ismeri ezt az autót?

� szemüvegét lekapta, hogy Raymond kénytelen legyen a szemébe nézni.

Raymond sovány teste rángatózni kezdett, mint akit enyhe, de csontig hatoló

áramütés ért. Szeme össze�vissza mozgott, de véletlenül se nézett Charlie�ra.

� Én .... nem .... ismerem � nyögte ki végül, alig hallhatóan.

� Na ne dumáljon! � kiabált Charlie � Honnan ismeri? � egy lépést tett Ray�

mond felé, aki ijedten hátrált.

� Hagyja abba, Babbitt úr � szólt közbe Bruner �, felizgatja.

� Charlie, ne! � avatkozott közbe Susanna is.

Raymond Susannára, Brunerre, majd Charlie�ra nézett, mint aki új adatot

rögz�t a fejében. Szétfejtette kezét, és sebesen �rni kezdett noteszába, hallhatóan

motyogva a szavakat.

� Babbitt Charlie ....Charlie Babbitt. Charlie Babbitt, egy�nulla�kilenc�hat�

nulla. Beechcrest Avenue.

Charlie dermedten állt.

� Honnan tudta ezt a c�met? � kérdezte döbbenten.

Raymond följebb emelte a fejét, és olyan halkan szólalt meg, hogy alig lehe�

tett hallani.

� Csak úgy. Mert tudom.

Ez kevés. Charlie�t szinte megbén�tották az el�retör� ösztönök, már�már kö�

nyörgött:

� Hogyhogy csak úgy? Hogyhogy mert?

Raymond feje rándult egyet, mintha Charlie egy zsinórt húzott volna meg, s

Charlie szemébe nézett. Nem volt a szemében semmi, csupán izgalom; se felis�

merés, se válasz. Nincs kapcsolat kett�jük között.

Dr. Bruner kimérten fordult Charlie�hoz.

� Azért, mert a bátyja.

Susannából egy kis hang bukott ki, aztán csend. Raymond már nem motyo�

gott, Charlie a fejét csóválta értetlenül, aztán egyszer csak kitört bel�le a

nevetés.

� Micsoda?

� A testvéreknek azonos .... a papájuk. És a mamájuk � szólalt meg Raymond.

Aztán, mint egy gyerek, aki megtanulta, és most elfújja: � Sanford Babbitt. Egy�

nulla�kilcnc�hat�nulla, Beechcrest Avenue. Cincinnati. Ohio. Amerikai

Egyesült Államok.

Charlie�nak leesett az álla, szeme fennakadt az ámulattól.

� A mi anyukánk Eleanor Babbitt � darálta Raymond � � az angyalkáknál

lakik.

� Istenem, Charlie � suttogta Susanna, hangjában határtalan szánalom. Igaz.

Ez az ember Charlie bátyja.

De Charlie még nem tudta felfogni. Megfordult tengelye körül, majd kihúzva

magát ellépdelt, mintha távolodva Raymondtól semmissé tehetné az áll�tólagos

rokonságot. Néhány lépés után azonban visszafordult, arcán az érzelmek egész

tanulmánya; düh, döbbenet. Hangja szenved�.

� Képtelenség .... De hát hogyan? � fordult Dr. Brunerhez. � Nekem nincs

bátyám! Soha nem volt bátyám!

Raymond ijedten nézett Brunerre, de az orvos Charlie�ra figyelt. Így aztán

Raymond szeme átsiklott a karórájára, és beszélni kezdett, pergetve a szavakat.

� Naná, hogy tizenhárom perc múlva .... Wapner .... és a .... szerepl�k nem

sz�nészek .... Csupa megtörtént eset.... a .... a .... Perpatvarban .... Per.... pat�

var .... Californiai ügyészség.

Raymond Babbitt megfordult, és rá se pillantva Charlie�ra, Susannára vagy a

Buickra, ügyetlenül csoszogva megindult gyorsan az ösvényen, a f�épület felé

Egyetlen gondolat járt a fejében: Wapner b�ró.

� Naná, hogy csak tizenkét perc ....

NEGYEDIK FEJEZET

Hát megvan. Megvan a meg nem nevezett kedvezményezett neve! Raymond.

Charlie Babbitt, aki egy kedvezményezettet keresett, testvérre lelt, Raymond

Babbittre. Jóllehet, Raymond Babbitt szellemileg visszamaradottak magánsza�

natóriumában él bezárva, azért nem igazi akármilyen bolond. Raymond Bab�

bitt a te három milliós bolondod. De miért is ne? Miért is ne lehetne az övé? Hát

nem � Sanford Babbitt, befektet� bankár, rózsa�gyűjt�, az agyalágyult apa id�sebbik

fia? És nem az id�sebb testvér az örökös? Na és, ha dilis, lökött, félhülye!? Miért ne?

Lehet, hogy Sanford Babbittnek logikus volt �gy, de Charlie Babbittnek nem.

Raymond Babbitt�l természetesen nem lehetett várni, hogy üdvrivalgásban

törjön ki a három millió hallatán. Mennyibe kerülhetnek a ceruzák, noteszok?

Mi kell neki azokon k�vül? Mit kezdene Raymond a gyors autókkal és még

gyorsabb n�kkel, minek neki elegáns olasz öltöny és tengerparti luxus üdülés?

Minek menne a hegyekbe s�zni vagy Rióba a karneválra? � biztosan nem szór�

ná szét a pénzét link dolgokra, a könnyű életre. Még a legh�resebb magánszana�

tórium, neves orvosokkal, a legmodernebb felszereléssel, állandóan haptákban

álló személyzettel se emésztené fel a három millió kamatát sem.

� Beszélnünk kell � mondta Charlie határozottan Dr. Brunernek.

Az orvos bólintott.

� Menjünk be, együnk valamit. Utána mindent elmondok, ami csak érdekli.

Az ebéd könnyű szendvicsekb�l, salátából és kávéból állt � együtt fogyasztot�

ták el hármasban, az ideggyógyász szobájában. Charlie gyorsan, szó nélkül

evett, Susanna és Dr. Bruner udvariasan társalogtak, els�sorban a Wallbrook

környéki hatalmas parkokról. Akárcsak Sanford Babbitt, Bruner doktor is ra�

jongott a világokért.

A délutáni nap elnyújtott sugarai a pázsiton játszadoztak, mikor ismét kimen�

tek a szabadba. Perpatvar tévéműsor véget ért, Wapner b�ró legfrisebb, megtör�

tént esetekr�l szóló �téleteit Raymond gondosan feljegyezte noteszába, majd ki�

csoszogott � is, vállán a hűséges hátitáskával.

Susanna csatlakozott hozzá, és leültek egymás mellé az egyik k�padra. Ray�

mond jegyzetfüzetébe �rogatott, nem figyelt a lányra. Charlie és Bruner doktor

a virágágyások között sétáltak, szemüket állandóan Raymondon tartva.

� Mit is mondjak? � kezdte az orvos �. Hol kezdjem?

� Mit �r folyton?

� Listákat áll�t össze. Van neki egy.... ahogy � nevezi, különleges események

jegyzéke. Közlemények, rossz id�t jelz� jelentések. Veszélyes dolgokat próbál

szabályozni. Azzal, hogy biztonságba helyezi �ket a füzetébe.

Charlie belegondolt a dologba.

� De hát ki nem csinál ilyesmit? Mi ebben a furcsa?

Dr. Bruner helyesl�én bólintott, s véleménye a fiatalember intelligenciájáról

még kedvez�bb lett.

� A rituális viselkedést gyakran a félelem váltja ki, a vágy a bels� szellemek

elűzésére. Raymond mindenütt veszélyben érzi magát, és hogy védekezzék,

nincs egyebe, mint a megszokott rutinok és rituálék.

� Rituálék? � kérdezett vissza Charlie, magyarázatot várva. Na és ha szellem�

űz�, vagy mi a fene! Kit érdekel?!

� Ahogyan eszik, öltözködik, mosakszik, járkál, beszél — minden. De ha a

legkisebb mértékben is kizökken a mederb�l, — akkor minden összeomlik.

Tudja .... � az orvos megállt, habozott. Vajon mennyit képes Charlie megérteni

Raymond betegségéb�l? � Tudja, � is egy egyéniség; önnek pedig a testvére. Egy

kedves, szel�d, bizonyos értelemben roppant intelligens ember.

� Intelligens? � Charlie szeme tágra ny�lt a meglep�dést�l. Raymondra sand��

tott, aki a padon ülve irkálgatott. Dr. Bruner bólintott.

� Vannak bizonyos fogyatékosságai, és bizonyos képességei. Rendk�vüli ké�

pességei. �

Raymondnak? Ez már túl sok volt. Charlie odanézett bátyjára, aki feszült fi�

gyelemmel �rt.

� De hiszen gyogyós! � ellenkezett.

� Nem, szó sincs róla. Autista. Méghozzá jól funkcionáló. Egy fogyatékosság

miatt a szenzoros ingerfelvétel� és feldolgozás sérült. A legfontosabb, amit meg

kell értenie, hogy Raymond nem képes kapcsolatot teremteni a világgal, mint

más emberek. Ön vagy én és minden normális ember életünk minden percét vi�

szony�tjuk valamihez. Gyűjtjük az ismereteket, és kialak�tunk egy világképet,

életszemléletünk van. Valahányszor információt kapunk, beillesztjük a már

meglev�k közé. Aszerint, hogy igaz, vagy elég lényeges�e ahhoz, hogy meg�riz�

zük. És ami a legfontosabb, hogy a dolgokat összekapcsoljuk. Reagálunk. Köz�

beavatkozunk. Az érzelmek széles skálájával rendelkezünk. Szomorúság, szere�

tet, gyűlölet, düh, szánalom, szenvedély, hódolat, együttérzés, megvetés, vágy,

öröm � szinte naponta átéljük az érzelmek teljes spektrumát. De nem �gy Ray�

mond. � összegyűjti az információkat, és agyába, noteszába beskatulyázza.

Ezek azonban csak adatok, nincs mögöttük lényeg, tartalom. Képtelen különb�

séget tenni közöttük, számára mind egyformák. A napi id�járásjelentést éppoly

fontos lejegyeznie, mint egy nagy gondolkodó bölcs mondását. Nem lát semmi

kapcsolatot a tények között, mint ahogy semmiféle kapcsolatot nem lát saját

maga és más személyek között sem. Ez a lényeg, amit soha nem szabad elfelejte�

ni egy autistánál. Mert nála ez kizárt. Nincs meg rá a mechanizmus. Valami

hiánnyal született. Amit még tudnia kell, hogy Raymond ezt nem érzi. Két

érzelmet ismer mindössze. A félelmet és valamit, amit úgy nevezhetnénk, hogy

nem�félelem. Ez nem a biztonság érzése, csupán a félelem átmeneti hiánya. Vala�

mi bekapcsol az agyában. És kizárja a külvilágot.

Dr. Bruner kis szünetet tartott, meggy�z�dött róla, vajon Charlie megértette�e

az elhangzottakat és mit szól a hallottakhoz. Charlie alsó ajkát harapdálta és hunyo�

rogva nézte bátyját a gyep túloldalán. Bármit gondolt is, megtartotta magának.

� Ahogy ma önnel viselkedett, .... az egészen új volt � mondta kedvesen �.

Egy idegennel! Egyébként, az ilyesmi neki is használ.

Charlie csodálkozva szólalt meg:

� Hogy milyen fura a világ! Három millió! És hátitáskával mászkál! � Ráné�

zett az orvosra � Mi a csudára fogja költeni?

Susanna és Raymond felmentek a kertb�l. Charlie Babbitt Raymond kis szobá�

jában talált rájuk, kártyából várat ép�tettek éppen. Ejha! Susanna a földön ülve

rakosgatta egymásra a lapokat, Raymond az ágy szélén ülve figyelte. Mellette

egy zöld kórházi ruhás, magas néger férfi állt; � Vernon, Raymond ápolója.

Mindössze három bútordarab volt a szobában, és mégis zsúfoltnak tűnt a sok

holmitól. Raymond rakta tele könyvekkel, kacatokkal. Itt is, ott is könyvek he�

vertek, a kis polc majdnem összerogyott terhét�l, könyvek a tetején, mellette

halomban a földön, az asztalon, s�t, még fönt is, a lámpa armatúrájába dugva.

A könyveken k�vül baseball relikviák ékes�tették a helyiséget, a falakon játéko�

sok, csapatok képei, meccseket hirdet� plakátok. A kártya is, melyb�l Susanna

a várat ép�tette, a baseball jegyében készült: lapjain egy�egy játékos képe volt.

� Ne vegyél leveg�t! � mondta Susanna, mikor meglátta Charlie�t az ajtóban.

Éppen a tet�t illesztgette az emeletes kánya�várra.

Raymond nagyot sóhajtott, mikor az utolsó lap felkerült a tet�re. A falak picit

meginogtak, de a vár nem d�lt össze. Éljen!

� Most már leveg�t vehetsz.

Raymond hangosan fújtatni kezdett.

Charlie fejével a baseball kártya felé bökött.

� Fernando Valenzuela is benne van?

� Ezek mind öregfiúk. Sose hallottam róluk � válaszolt neki Susanna.

� A Pirosak. Cincinnati, 1955 � vágta rá Raymond.

� Tudom � mosolygott Susanna �, mondtad. Fölemelt egy kártyát � Ki ez?

Raymond a kártya láttán reszketni kezdett, rémülten ingatta a fejét.

� Nem jó. Nem a jó kártya. Ted Kluszewski az els�, � kezd .... � foga vaco�

gott. Az elcserélt kártya valami rettenetes hatást váltott ki bel�le.

Susanna odanyújtotta kezét, és finoman megsimogatta Raymond karját, de

Raymond összerezzent és elhúzódott.

� A kezd� � mondta a lány kedvesen. � Látod? �gy már jó. Ted Kluszewski.

� A nagy Klu � szólt Raymond fellélegezve. Helyreállt a megszokott rend.

Már jól is volt .... De csak egy pillanatig.

Charlie rosszmájúan kiváncsiskodott:

� Na, mi a véleményed, Ray? Nem kéne lerombolni? � És hirtelen mozdula�

tot tett a kártyavár felé.

Raymond úgy meredt rá, mint akit gyilkosságra buzd�tanak � és a két testvér

egy szempillantásig egymásra nézett. Charlie rettenetes pánikot olvasott ki Ray�

mond szeméb�l. Megenyhült, és másra terelte a szót.

� Látom, rengeteg jó könyved van. Sokat olvasol, ha?

� Olvas, és megjegyez � vágott közbe Vernon � mindent, ami a kezébe kerül.

Charlie végignézte a polcot, kezével megtapogatta a könyveket, elolvasta

a c�meket, szép sorban mindegyiket megfogta. Raymond felugrott, kitör

rajta az áramütéses rángás. Olyan volt, mint egy verg�d� madár, mely ki akar�

ja tépni magát a villanydrót fogságából, kapkod lábával a másik után, de

hiába.

� Te! Ugye nem szereted, ha a könyveidet piszkálják? � kérdezte t�le Vernon.

� Nem tudom � felelte Raymond, és az ajtó felé hátrált. Valóban nem tudta.

Ilyesmi nem történt még vele. A jegyzetfüzetébe se �rt fel hasonlót. Hogy tudta

volna?

Vernon biztatóan mosolygott a betegre.

� Nem bántja �ket � mondta kedélyesen.

De Raymond mohón kutatott adatbankjában legalább egy szikrányi védel�

met biztos�tó hasonló eset után.

� Naná, hogy váratlan látogatók � makogta. � Nemcsak hétvégi látogatás ....

� Raymond kimerészkedett az ajtó mögül, hogy felder�tse a terepet, és rémülten

állap�totta meg, hogy Charlie leemel egy vaskos kötetet a polcról.

� V�E�R�N .... V�E�R�N .... � h�vta rémülten az ápolót.

� Én vagyok a Vern � fordult a néger Charhe�hoz �. Megijedt.

� Charlie, tedd vissza a könyvet � utas�totta Charlie�t Susanna.

De Charlie még nem tartott ott. Munkálkodott benne a kaján kis ördög. Arra

is kiváncsi volt, Raymondnál meddig lehet fesz�teni a húrt, s mi az a húr. De ami

fontosabb, ki akarta der�teni, mit jelent az � Bruner doktor mondta �, hogy

Raymondnak rendk�vüli képességei vannak.

� William Shakespeare összes művei � olvasta Charlie a c�met �, olvastad?

� Igen � nyöszörögte Raymond.

� Mindet?� Igen.

Charlie kinyitotta a b�rkötésű könyvet. Az el�c�mlapon a következ� bejegy�

zés ütötte meg a szemét: „Boldog születésnapot, Raymond! A legjobbat k�ván�

va: Apád." Igen, Sanford Babbitt �rása. Ahogy ránézett, szúró fájdalom nyilaik

belé Mintha sz�ven döfték volna.

Charlie lapozgatni kezdett, majd megállt egy sz�ndarabnál.

� Például .... a V�zkeresztet?

Raymond nyomban hadarni kezdte a Herceg szavait, melyekkel a darab kez�

d�dik. Hangja kifejezéstelen és sz�ntelen volt, csak úgy kifolytak bel�le a sza�

vak, se hangsúly, se tagolás � egy mondatként. Nesze neked költ�i szépség!

� „Ha a zene szerelmünk étke fel tovább jó b�ven csak jöjjön csömör az ét�

vágy vége az majd elhal �gy."

Charlie összecsapta a könyvet, Raymond azon nyomban abbahagyta a szava�

lást. Mintha benne is becsukódott volna a könyv. Ügyes, gondolta Charlie. Sem�

mi haszna, de ügyes.

� Jól van öregem � dicsérte Vernon.

� Csodálatos volt, Raymond! � bátor�totta Susanna

De Raymond Charlie�ra szegezte tekintetét. Bámultak egymásra � két külön

világ.

� Van még tudományod, Ray? � kérdezte Charlie.

A kérdés nem olyan volt, amire Raymond válaszolhatott volna, hiszen nem

foglaltatott benne, hogy az agyába raktározottakból mit húzzon el�. A kis ma�

dár ismét verg�dni kezdett.

� Naná, hogy a tudományod — a tudományom.

Megfagyott a leveg�.

� A tudományom? � kérdezett vissza Charlie.

� A tudományom � ismételte Raymond szemtelenül.

� Ha! � Charlie�nak nem volt több hozzáfűznivalója, csak bámult egykedvű�

en. Úgy látszik, ez enyhe gy�zedelmes érzést váltott ki Raymondból, ha egyál�

talán nyilván�thatott olyan érzést, amit valójában nem ismert.

� Ha! Ha! Ha! Ha!

� Raymond! � nyújtotta felé a kezét Susanna, de Raymond nem vett róla tudo�

mást. Teljesen belemerült a csúfolódásba, nem tudta abbahagyni.

� Ha! Ha! Ha! Ha! Ha!

� Raymond, ez a következ�! � Susanna kitűn� ösztönnel megtalálta az utat,

hogy Raymond közelébe férk�zhessen. Odanyújtott egy baseball kártyát, hogy

Raymond jól lássa.

� Ez Johnny Temple?

Raymond egy szempillantás alatt elcsendesedett, és minden idegszálával a kár�

tyára koncentrált. Kutatni kezdett adatai tengerében, és rá is bukkant Johnny

Temple nevére. Johnny Temple. Második.

Odacsoszogott Susannához, letérdelt a földre, és óvatosan elvette t�le a kártya�

lapot. Azután lassan és nagyon körültekint�en rácsúsztatta a kártyavár tetejére.

Az ismét megingott, de nem d�lt össze.

� Most már vehetsz leveg�t � mondta Susannának. A lány felnevetett, de Ray�

mond komoly maradt.

� Tetszik neki � nézett Vernon Susannára �, áll�tom!

Susanna kérd� arccal nézett Raymondra, de a kapcsolat addigra megszakadt.

Raymond egy másik lapot tartott maga elé, elmerülten vizsgálgatta, minden

apró részletet végigböngészve. Nem is látta Susannát.

A lány elkedvetlenedett.

� Az el�bb, mikor hozzá értem, elhúzódott � fordult Vernonhoz.

� Ez legyen a legnagyobb baja! � felelte kedvesen a néger. Áll�tom, hogy senki

sem áll olyan közel hozzá, mint én, de soha nem ölelt meg. Hozzám sem ért.

Az ilyesmi nem jellemz� rá � mosolygott � viszont, ha holnap venném a kala�

pom és örökre eltűnnék, észre se venné.

Raymond még mindig a baseball kártyába temetkezik, el�re�hátra forgatta, el�

merülten tanulmányozta.

Charlie letaglózottan kérdezte Vernontól:

� Hall bennünket? .... Amikor ilyenje van ....

� Hahó, öreg � szólt oda Vernon Raymondnak �, megmutatod az öcsédnek a

kacsákat?

� Nem tudom.

� A tó, ami mellett az út fölvezet .... Fél napokat is elüldögél a partján.

Charlie Susannához fordult.

� Ha netán vissza kell menned a városba � mondta könnyedén �, én még ma�

radnék. Hogy ismerkedjünk. És este kiugorhatnál értem. Mit szólsz hozzá?

Megteszel nekem ennyit? � beh�zelg�en vigyorgott.

Susannát mellbevágta az ajánlat. Csalódást és zavart érzett. Már megint ki�

használja �t. Bár pontosan nem tudta, hogyan.

� Miért ne? � felelte kelletlenül. � Ha akarod ....

Charlie szája még szélesebbre szaladt.

� Mozgás, Ray � rikkantott bátyjának � k�sérjük le a hölgyet a kocsihoz!

Cihel�dött, de Raymond karja útját állta. Nem nézett Charlie�ra. Néhány

másodpercbe telt, m�g Charlie � figyelve bátyja tekintetét � rájött, hogy a moz�

dulattal Raymond a kis kártyavárat védte. Helyesl�én bólintott, és óvatosan el�

oldalgott a vár körül, nehogy hozzáérjen. Végül is Raymond és Susanna mester�

műve. Érted? Ha autista volt is, ennyit azért ki lehetett következtetni az arcából.

Megvárták, m�g Raymond komótosan felvette a hátitáskáját, megigaz�totta a

sz�jakat, egyiket a másik után, a helyes, megszokott sorrendben. Soha ki nem lé�

pett volna a házból a hátitáska nélkül.

Hosszú, délutáni árnyékot húzva maguk után sétáltak végig a Wallbrooki

parkban, Charlie Susannával elöl, Raymond néhány lépéssel mögöttük.

Mikor közelebb értek a Buickhoz, Charlie a bátyjához fordult.

� Ray, szeretnék elbúcsúzni Susannától, négyszemközt .... Csak egy pillanat.

Rendben? Maradj hátra egy kicsit.

Raymond beleegyez�en bólintott, de amint Charlie megindult a Buick felé, a

nyomába eredt, mint egy kiskutya, mely mindig a gazda sarkában lábatlanko�

dik. Charlie megállt, rosszallóan, de türelmesen szólt rá Raymondra.

� Nem! A négyszemközt azt jelenti, hogy nélküled. Te maradj itt. Mi elme�

gyünk oda. Helyes? Susanna, búcsúzz el!

Susanna kissé mogorván nézett, nem állhatta a nagy sz�ve és lelke, ahogy

Charlie szegény bátyjával beszélt, ahogy utas�tgatta, parancsolgatott neki, mint

valami süket lónak. De azért szót fogadott.

� Szia�szia, Raymond. Nemsokára megint találkozunk � integetett kedvesen.

Raymond nem mosolygott vissza, de felemelte kezét, és félszegen � Susannát

próbálva utánozni � legyintett.

Charlie megindult, és mögötte Raymond is, bizonytalanul. Charlie felkapta

a kezét, mint egy idomár.

� Állj! � utas�totta Raymondot. Raymond megállt. Charlie megragadta Susan�

na kezét, és elrántotta Raymond mell�l, az autó másik oldalára. Susanna soha

még nem látta Charlie�nak ezt az arcát, a feszült vibrálást a szája körül.

� Figyelj! Változott a terv � mondta gyorsan, halkan, kapkodva. � A követke�

z�t kell csinálnod ....

� Legalább mondd meg, hogy miért � panaszkodott Susanna. � El�ször, hogy

menjek a városba, most meg ....

� Na jó, menj! � vágott közbe Charlie türelmetlenül. � A kedvemért! Nem fog

soká tartani. Meg Ray kedvéért! � Charlie úgy ismerte a lányt, mint a tenyerét.

Tudta, hogy Raymonddal a gyengéjére tapint.

Susanna Raymond felé pillantott izgatottan. Raymond tipródva figyelte,

ahogy Charlie és Susanna vitáznak. Nyakát el�re nyújtotta, hogy jobban lássa

és hallja �ket. Nyilvánvaló szerencsétlensége még jobban megind�totta a lányt.

� Na jó. Legyen! � sóhajtott � Eredj! Vár rád. � Charlie megölelte a lányt, és

hosszan megcsókolta. Susanna beült a Buickba és elhajtott.

Charlie intésére Raymond engedelmesen odatotyogott, készen állt a kacsa�

bemutatóra.

Ott ültek egymás mellett a tóparton és nézték a kacsákat, amint szúnyoglárvá�

val teli v�zben úszkálnak. Pontosabban, Charlie nézte a kacsákat, mert Ray�

mond szüntelenül noteszába irkáit, ezúttal a zöldsz�nűbe. Id�nként felpillan�

tott, hogy ellen�rizze a kacsák haladási irányát, de Charlie�ra rá se pillantott.

� Mit �rsz? � szólalt meg Charlie.

� Nem tudom � és együgyűen a notesz pap�rra bámult.

� Jól látom, hogy a különleges események jegyzéke? � kérdezte Charlie.

� Naná, hogy a csapadék 1,17 hüvelyk volt. Naná, hogy 1,74 hüvelyk alatt van

átlagosan Cincinnatiben. A legaszályosabb szeptember 1960 óta. Nagyon kevés

csapadék.

Úgy látszik, ez a tény kissé felbosszantotta, fészkel�dni kezdett, miközben

feje a kacsák és a jegyzetfüzet között járt.

� Szóval, a különleges események jegyzéke.

� Nem � mondta Raymond.

� Raymond! � szólt Charlie nyugodt hangon. � Raymond, nézz rám! Akarok

mondani neked valamit. � Raymond vacogni kezdett, és elford�totta fejét

Charlie�tól.

� Figyelj! A papa .... Ühm .... A papa meghalt, Ray. A múlt héten. Mondták

neked?

Raymond nem válaszolt, vézna kis teste egyre jobban megfeszült.

� Halott. Tudod, mi az? � kérdezte türelmesen Charlie.

Raymond bizonytalanul bólintott; nyilvánvaló, hogy fogalma sincs a halálról.

� Ez azt jelenti, hogy .... a papa elment.

� Láthatom? � kérdezte Raymond.

Charlie az ajkába harapott.

� Látni akarom � mondta olyan er�s hangon, amilyet Charlie ki se nézett

volna bel�le.

Charlie gondolkodott egy percig.

� Hát persze, hogyne láthatnád. Elmegyünk hozzá együtt. Most rögtön.

� Most rögtön � helyeselt Raymond, akinek a „most rögtön” azt jelentette,

hogy lassan feltápászkodik, visszateszi a zöld füzetet a hátitáskába, a ceruzát a

műanyag tolltartóba és azt, ugyanolyan helyzetben, ugyanoda, ahonnan kivette.

A „most rögtön” azt jelentette, hogy magára ügyeskedi a hátitáskáját, el�ször a

jobb sz�jat, azután a balt, majd meghúzza mindkett�t, sorrendben egymás után.

És akkor készen van. Charlie leplezetlen türelmetlenséggel figyelte a rituálét. In�

tett Raymondnak, és az ösvényen kivezette bátyját a szanatórium parkjából.

Mögöttük a távolban Wallbrook egyre halványult, majd egy kanyar után telje�

sen eltűnt. Néhány yarddal odébb, a gesztenyefák rejtekében, ott várakozott a

Buick, a volánnál Susanna.

� Csússz át � szólt Charlie, és kinyitotta az ajtót a vezet�ülésnél. Raymond

láttán Susanna szeme tágra ny�lt a meglepetést�l, és kérd�en nézett Charhe�ra.

De � nem szólt, csak legyintett Raymondnak, hogy üljön be Susanna mellé, �

pedig helyet foglalt a kormánynál.

� A papa kocsija � mondta Raymond. Vacak ülések. A rendszám azel�tt 3021

volt, pirossal.

� Charlie, várj egy kicsit! � tiltakozott Susanna. � Hova visszük?

� Terepjárás � vetette oda Charlie kurtán, beind�totta a motort, és elszágul�

dott. Ahogy elindultak, Raymond visszanézett Wallbrook irányába. Arca sem�

mit nem árult el, de teste enyhén reszketett.

� Nyugi! Visszajössz! � nyugtatta Susanna, de Charlie hallgatott.

� Azt mondtad, láthatom � mondta Raymond. Szavai vádlók, hangjában

nincs érzelem.

� � a földben van � válaszolt Charlie.

Egyik karját tétován kinyújtva, Raymond már majdnem megérintette a hideg,

márvány s�rkövet, de az utolsó pillanatban visszahúzta a kezét. Még egyszer el�

olvasta a bevésett feliratot.

SANFORD BABBITT 1918�1988

A SZERET� FÉRJ ÉS APA

A földben. A papa a földben. Raymond lenézett a lába között; keresztbe tett

lábbal ült Susanna Babbitt s�rjánál. Nem látott semmit, csak füvet. A papát

nem. Karját ismét kinyújtotta, majd összefonta, és Charlie�ra nézett, aki a s�r

mellett heverészett a fűben.

Beszélhetsz hozzá � mondta Charlie Raymondnak �, � nem tud válaszolni, de

lehet, hogy hall téged.

Egy�két percig szünet következett, Raymond elrendezte magában a dolgot.

Aztán olyan hangosan, hogy talán a földön is áthatolt, Charlie mindenesetre

talpra ugrott, nagyot ord�tott:

� Papa! Itt Raymond!

Semmi válasz. Raymond ügyetlenül lehajolt, fülét a földhöz szor�totta.

Figyelt.

� Mondtam neked, hogy nem tud válaszolni. És ne üvölts. Rendben? Ha sut�

togsz, jobban hallja.

Raymond értetlenül nézett Charlie�ra. Suttogni? Nem, az nem lehet! De

Charlie bólintott. Úgy látszik, mégis. Így Raymond ismét lehajolt, és száját

egész közel dugva a s�rhoz rekedten suttogta:

� Papaaa! Itt vagyok a testvéremmel, Charlie Babbitt�tel.

Felnézett Charlie�ra, a dolgok ismer�jére, elismerést várva. Szeme azt kérdez�

te, vajon hallotta�e �t a papa. Charlie egy biccentéssel jelezte, hogy igen.

� Ray, tudod, mi jutott eszembe? Nem lenne kedved elmenni egy meccsre?

Egy igazi meccsre!

De mintha nem is szólt volna. „Lenne kedved”, „nem lenne kedved”, ilyesmi

nem volt Raymond jegyzékeiben.

� A kezd� térfél mögött fogunk ülni. A Dodger Stadionban. Megnézzük, ho�

gyan vet�dik Fernando. És sört is veszek neked.

Ez megind�tott benne valamit, bár nem úgy, ahogy Charlie remélte. Ray�

mond fészkel�dni kezdett.

� Naná, hogy mindenhova elmegyek. Mindenhova, egyedül. Végig Californi�

án, csak .... egyedül, és nekem nem szabad ....

Velem. � Ezt csak úgy mellékesen tette hozzá, nem akart egyszerre többet rak�

ni Raymondra, mint amennyit kib�r..

Megyek. Megyek Charlie Babbitt�tel. Megyek Californiába Charlie Babbitt�tel,

megnézni egy baseball meccset és sört inni. A terv annyira új volt Raymond�

nak, hogy valósággal megdermedt, és csak bámult az öccsére.

Küszködött, hogy összeillessze a szavakat, hogy létrehozza a használható, le�

�rható tényt, amire emlékezni lehet, de nem sikerült. Ennek ellenére .... nem ér�

zett félelmet.

ÖTÖDIK FEJEZET

Cincinnati felé az országúton � a Buick hetven mérfölddel robogott � Raymond

a hátsó ülésr�l az utat figyelte. Lejegyzett minden fát, jelz�táblát, hirdet� oszlo�

pot. Szeme ide�oda ugrált, ahogy mindent rögz�tett, anélkül, hogy bármit is fel�

fogna tudatosan. Ki tudja, mi zajlik egy ilyen sérült agyban?

Nem mentek a Beechcrest Avenue egy�nulla � kilenc�hat�egy alatti házba, se

a Broadham szállodába. Egy belvárosi panzióhoz jutottak, és kivettek egy kétá�

gyas szobát Charlie és Susanna részére és egy egyágyast Raymondnak, a kett�

között átjáróval.

� Na, haver, � rikkantotta Charlie vidáman, a b�röndöt a franciaágyra dobva

� �me az elnöki lakosztály!

Raymond természetesen semmit sem értett az egészb�l, mozdulatlanul állt a

fakó sz�nyegen, pontosan a közepén, és szemét Charlie�ra szegezte. Charlie in�

tett neki, hogy menjen át a szobájába. Megint intett, de semmi, csak a bamba,

gyanakvó ábrázat. Charlie ismét intett, ezúttal jóval határozottabban, és Ray�

mond végre megmozdult. Néhány esetlen lépést tett el�re, de ekkor megbotlott

egy állólámpába � talán nem vette észre. A lámpa nagy robajjal átesett az aszta�

lon, amit�l Raymond kimondhatatlanul megrémült. Ez a „súlyos�balesetek�

jegyzéke egy”�be való. Elemi csapás.

És akkor olyat tett, amilyet még soha. Lehajolt, felkapta a lámpát � csodák

csodája, nem tört el � görcsösen szorongatta egy ideig, majd hirtelen odanyúj�

totta Susannának. Ajándék.

Susanna ugyancsak meglep�dött, tűn�dött egy kicsit, aztán a szemük találko�

zott, és a lány a lámpáért nyúlt. Szel�den rámosolygott Raymondra, tudta, mi�

lyen harcok dúlnak a lelkében.

� Köszönöm, Raymond.

Bátran a lányra nézett, de nem viszonozta a mosolyt, t�le az egészen idegen volt.

Charlie türelmetlenkedni kezdett. Az � gyors iramából, fürge észjárásából

szinte lehetetlen volt lelassulni Raymond csiga tempójára.

� Ind�ts! � kinyitotta a két szobát összeköt� folyosó ajtaját, és el�relökte Ray�

mondot. Raymond békésen átporoszkált a másik szobába.

� A szobád, Ray � közölte Charlie vidáman. Kár volt mondania.

Raymond arcán félelem jelent meg. Szeme ide�oda cikázott, fejét lehorgasz�

totta, mint aki fél.

� Ez nem .... Ez nem az én szobám. Biztos, .... hogy nem az én szobám �

mondta izgatottan.

� Csak ma éjszakára. Ennyi � unszolta Charlie könnyed hangon.

� Am�g haza nem viszünk � er�s�tette meg Susanna.

De Raymond nem hallotta a biztató szavakat. Begubózott a maga világába,

jegyzékeiben kotorászva védekez� rendszere szélsebesen lapozott. Monotonsá�

ga megszűnt, a szavak szinte kibuggyantak bel�le.

� Naná, hogy sokáig leszek itt .... Nagyon soká. Olyan soká, .... mint még

soha .... És én ....

� Nem, Raymond, tényleg nem � próbálta Susanna megáll�tani a szóáradatot.

� Eljöttem. Eljöttem, csak úgy. Eljöttem az otthonomból.

� Nem, Raymond, csak ma éjszakára. Ígérem neked. � Susanna hangja olyan

határozott és parancsoló volt, hogy Raymond abbahagyta a motyogást. Mintha

most hallaná el�ször a lány hangját, és az megnyugtatná egy kicsit. Persze, nem

egészen.

� Naná, hogy elhúzták az ágyam.

� Ugyan, semmi baj! � mondta Charlie. Az ablak alatt szereted, mi? � Nem

gond kis haver! � Tolni kezdte az ágyat az új helyre, Raymond aggodalmasan fi�

gyelte. Végre az ablak alá került az ágy, és úgy tűnt, Raymond összeszedi kicsit

magát, mintha kevésbé lett volna tétova. De ez se tartott sokáig.

� Elvették .... elvették a könyveket. Elvették az összes könyvet � aggályos�

kodott.

� Nem mindet, Ray � Charlie kihúzott egy fiókot és el�vette bel�le a Szent

Bibliát, amelyet a Gedeon Társaság Amerika minden szállodai szobájában elhe�

lyez, a magányos utazók lelki v�gasztalódására.

� Parancsolj.

Raymond két kézzel kapott a könyv után, elvette, és nyújtott karral, furcsán

tartva csak álldogált, miközben apró cip�gomb szeme a szobát fürkészte. Keser�

ve másodpercr�l másodpercre fokozódott.

� Elvitték a polcokat.

� Semmi szükség polcokra � fortyant fel Charlie �, ha egy fiókban is elfér a

könyv.

De logikával nem lehetett hatni Raymondra, hacsak nem az � titkos, külön�

bejáratú logikáját alkalmazták. Nyugtalan szemét a lelógó lámpára irány�totta,

hiszen egy lámpatest neki egy volt a könyvtárolási lehet�séggel. Otthon,

Wallbrookban, rengeteg könyvet gyömöszölt a mennyezeti armatúrába, a fény�

cs� fölé. Tehát itt is lenniük kellett könyveknek. Nem tűnt fel neki � miért

is tűnt volna �, hogy ez a lámpatest egészen más, mint a wallbrooki; a mérete,

a formája jóval kisebb, nem olyan öblös. Ám oda könyveket lehet rakni � � ezt

az egyet tudta. Nyújtózkodva betolta a bibliát a fénycs� fölé A könyv meg�

billent, kicsúszott és földre zuhant. Újabb csapás, és feltétlenül feljegy�

zend�!

A katasztrófa tet�zött. Erre végképp nem szám�tott. Félelemt�l bénultan bá�

multa a leesett bibliát, teste rángatózott és hadarva sutyorgott a padló felé, vissza�

tartva lélegzetét. Sutyorgás, sutyorgás, sutyorsutyorsutyorsutyorgás. Egy szavát

se tudta kivenni se Susanna, se Charlie.

� Mit mondasz, Ray? � szólt rá Charlie � nem értem.

De Raymond egy másik világban volt, bezárkózott, senki sem érthette. Su�

tyorsutyorsutyorgás. Rángarángarángatózás. Susannának futkározott a hideg a

hátán. Nagyon komolyan aggódott. Úgy látszott, Raymond teljesen kizökkent,

túllépett azon a ponton, ahonnan visszatérhet. Susanna ett�l félt, hogy valami

ilyesmi történik. Túl sok volt mindez Raymondnak, új és rémiszt�. Bár csak ne

hozták volna el! Csak egyszer hallgatna rá Charlie!

Charlie határozottan odalépett bátyjához, olyan közel, hogy arcuk néhány

centire volt csak egymástól. A közelség kényszer�tette Raymondot, hogy öccsé�

re nézzen és meghallgassa.

� Nem seg�thetek, ha nem hallom, amit mondasz � magyarázta Charlie �.

Mi ... a ... csudát ... beszélsz?

Raymond lassan összpontos�tott, felemelte tekintetét a földön hever� könyv�

r�l. De még mindig rángatózott, mint a kötéllel mozgatott bábu. Szeme

Charlie�ra szegez�dött, hátrált, kezét idegesen dörzsölte, görcsösen ingatta fejét

jobbra�balra.

� Charlie, vigyük vissza! � könyörgött Susanna, akinek majd megszakadt a

sz�ve a rettent� er�szak láttán. Leguggolt, hogy a bibliát felvegye a földr�l.

� Kutyabaja! � hár�totta el Charlie. � Szereted a pizzát, Ray?

� Szereted a pizzát Charlie Babbitt � válaszolta tompán Raymond, és mintha

kezdett volna lecsendesedni. „Pizza" � ezt a szót értette. Ismer�s wallbrooki

szó.

Susanna egy lépést tett Charlie felé

� Azt hiszem, úgy érti, hogy ...

� Tudom ám, hogy érti! A testvérem. Szereti a pizzát, mint én. Mi szeretjük

a pizzát. Szeretjük még a pepperonit, meg a hagymát is. Igaz, Ray?

Szeretni? Pepperoni? Szeretni? Raymond nem gy�zte a választ.

Charlie átment a másik szobába telefonálni.

� Isteni kaját rendelek. Kérsz hozzá sört, Ray? � szólt vissza a válla fölött. �

Vagy inkább tejet?

Raymond és Susanna kettesben maradtak, de mintha a lány ott se lett volna,

Raymond az ágyára meredt; valami zavarta, nagyon zavarta. Odébb tolta pár

hüvelykkel, aztán szemrevételezte ... Még néhány hüvelyk ... �gy se jó. Ray�

mond pánikba esett.

� V�E�R�N ... V�E�R�N � kiabálta szaggatottan. Ellökte az ágyat vagy egy láb�

nyival balra, majd er�sen nézte. Rossz, �gy is rossz. Még mindig! A pánik foko�

zódott, jaj, csak hatalmába ne ker�tse!

� V�E�R�N ... Emberem! � ord�totta � V�E�R�N ... Emberem!

De nem volt ott Vern, aki jön és rendbehoz mindent, csak idegenek vol�

tak.

� Charlie! Teljesen kiborult! � lihegte Susanna � Jobban tennénk, ha ...

Az üvöltés hirtelen abbamaradt. Jött és ment. Raymondnak sikerült beáll�ta�

nia az ágyat úgy, ahogy annak állnia kellett, és egy pillanat alatt elillant a rémü�

let. Charlie átjött a másik szobából, és ellen�rizte a munkát.

� Hát nagy vagy, Ray � dicsérte �, ha teljesen végeztél, gyere, és csináld meg

az enyémet is.

� Én?

� Egyébként, a tévében mi van? � kérdezte Charlie negédesen � Perpatvar?

Wapner b�ró! Na, nézd csak meg az órádat!

Raymond rápillantott az órájára, és beszélni kezdett hozzá.

� Szerencse�kerék � mondta a számlapnak �, látják ... ezeket a ... mesés

d�jakat?

� Jó, jó, ülj le. Felh�vjuk.

Raymond, engedelmeskedve Charlie�nak, letottyant � mintha szék nem is

volna � az ágyra, fészkel�dött, izgett�mozgott ... Charlie bólintott, és meg�

nyomta a f�kapcsolót, elforgatta a tárcsát. És valóban úgy volt, ahogy Raymond

jelezte. „Szerencse�kerék”.

� Bámulatos! � nevetett Charlie � Te egy vagyont spórolsz a tévé újságon.

Visszatért a nyugalom; Raymond ült, és figyelte a játékot. Sokkal valóságo�

sabb volt neki, mint bármi, ami a kis képerny�n túl van.

Charlie Susannára nevetett. Látod? Igaza volt. Tudja � nagyon jól, hogy kell

Raymonddal bánni. Pofonegyszerű! Kivette a bibliát Susanna kezéb�l, letérdelt

Raymond elé, és az ölébe rakta.

� Van tévéd. Itt a könyved. Rögtön jön a pizza. Szép az élet, mi?

Raymond és Charlie egymásra néztek, Raymond szemében szokásos üres�

ség.� Szoktál mosolyogni? � kérdezte Charlie.

� Szoktam mosolyogni � felelte Raymond, és bámult tovább.

� Bizony�tsd be! � szól�totta fel Charlie, és bátyjára nevetett egyik legelbűvö�

l�bb mosolyával, összes fogát villogtatva. Raymond ránézett egy pillanatra, és

visszanevetett. Nem igazi mosollyal, csupán utánzás volt ez, mint mikor Susan�

nának integetett. Leginkább a kirakati bábuk mosolyára emlékeztetett, de azért

mégis csak mosoly volt. Raymond Babbitt els� mosolya.

� Az ember mindenre képes! � nevetett Charlie.

Ágy szélén ülve Raymond sorra nézte a megszokott tévé műsorokat: Szeren�

cse kerék, Jogos jutalom, Csapjunk egy jó bulit, Perpatvar, Hollywoodi villaná�

sok. Az ezenközben megérkezett pizzából Raymond mindössze három szeletet

evett. No persze nem úgy mint más, a szélét�l befelé, a közepét�l kifelé, vagy a

kiálló széleket a középen olvadozó sajtba mártogatva. Mi több, hozzá se nyúlt,

m�g Charlie fel nem vágta a szeleteket azonos nagyságú, apró kis kockákra. Ezu�

tán fogpiszkálót biggyesztett mindegyikbe, majd szép lassan, módszeresen és

komótosan falatozni kezdett. Valami határozott rendszerben szopogatta le a fa�

latkákat a fogpiszkálókról. Nem érdekelte, hogy a pizza már jéghideg, a paradi�

csom mártás besűrűsödött, a tészta kiszáradt a széleken.

Mikor végzett a pizzával, Raymond nekilátott egy zacskó Sajt�bogyónak, mo�

hón falni kezdte, keze ingajáratban szája és a zacskó között, mint egy automata

roboté Kés�re járt, Charlie és Susanna rég visszavonultak a másik szobába,

hogy elfogyasszák a pizzát, tévét nézzenek és szerelmeskedjenek, de Raymond

csak nézte a tévét, és tömte magába a Sajt�bogyót. Az éjszakai film ment már, va�

lami régi limonádé, Raymond fel se fogta, de azért nézte. Ott volt az orra el�tt,

mozgott, és az a lényeg. A képerny�n egy kisfiú rajzfilmet nézett a tévéjén, be�

ment a szobába a mamája, és szidni kezdte a gyereket.

� Johnny Peters! Azt mondtad a papának, hogy a leckét csinálod! Kapcsold

ki a tévét, kisfiam, de rögtön!

Az utas�tás hallatán Raymond engedelmesen felállt, odament a készülékhez

és kikapcsolta. A szobában sötét lett. Raymond visszahuppant az ágy szélére,

pontosan arra a helyre, ahol korábban órákig ült mozdulatlanul. A képerny� sö�

tét volt.

Mi mást lehetett volna tenni, mint olvasni? Olvasott hát egy kicsit, aztán be�

csukta a könyvet. Jaj, de hiányzik a tévé!

A másik szobából fojtott hangok szűr�dtek át, lihegés, zihálás, néha nyöször�

gés. Raymond nem ismerte a szerelem hangjait, de nem is tör�dött velük, mert

Charlie szobájából más hang is áthallatszott: a tévéb�l, amit elfelejtettek kikap�

csolni, mikor lefeküdtek. Charlie�nál megy a tévé, Raymondnál nem. Felkapta

a Sajt�bogyós zacskót, és átcsoszogott a másik szobába.

A franciaágyon Charlie és Susanna halálos szerelmi küzdelmet folytattak a ta�

karó alatt. Annyira elmerültek egymásban, a szerelemben, hogy nem is hallot�

ták Raymondot belépni. Ami pedig �t illeti, rájuk se heder�tett, hiszen az igéz�

képerny�n David Letterman csevegett éppen egy vendéggel. David Letterman,

a kés� esti tévéprogram elmaradhatatlan szerepl�je.

Raymond leült az ágy szélére, és maga mellé tette kis Sajt�bogyós zacskóját a

hullámzó takaróra. A zacskó föl�le járt, de Raymondot sokkal jobban lekötötte

Letterman, semhogy bármit is észrevett volna. Gépiesen nyúlt a zacskóhoz,

kiszedett egy sajtbogyót, egy másikat, anélkül, hogy szemét levette volna a kép�

erny�r�l. Nem hallott � semmi egyéb hangot a szobában, pedig a szerelmesek

már a csúcs felé közeledtek.

Nem is nézve oda, Raymond hátranyúlt az újabb bogyóért, de keze egy lábat

fogott meg helyette. Susanna lábát.

Halk sikoly, és Susanna megdermedt. Félve kikukucskált Charlie válla fölött

és meglátta Raymondot, aki csámcsogva bámult rá üres tekintettel.

� Hé!... Hello! � szólalt meg Susanna idegesen de mosolyogva, nehogy Ray�

mond észrevegye, hogy haragszik és megint kiboruljon. Raymond fogadta a

mosolyt, ahogy délután tanulta, mosolya ezúttal kissé gúnyosra sikeredett, vi�

csor�tva mutatta fogait.

Charlie elfojtott hangja tört ki a takaró alól.

� Ray, te itt vagy?

� Itt vagyok � hangzott a válasz.

Charlie mély lélegzetet vett, hogy csillap�tsa magát.

� Na, menj ki!

Raymond engedelmesen felállt, sajtos zacskójáért nyúlt, szeme találkozott Su�

sannáéval, és szó nélkül kikullogott a szobából, vissza a sajátjába. Az ajtó bezá�

rult mögötte.

� Menj utána � mondta izgatottan Susanna.

� Minek?

A lány megfordult, és felkapcsolta az ágy melletti lámpát. Charlie védekez�én

takarta el szemét a kezével, bántotta a fény.

� Charlie, azt mondtam, menj át hozzál � hangja most ingerült volt, sötét sze�

me ragyogott az indulattól.

� Megijedt. Soha nem volt még el otthonról; és különben is, megsértetted.

A fene! Susannának annyira igaza volt, hogy Charlie tudta, nincs más válasz�

tása, és ett�l cseppet sem volt boldog. Milyen csodálatosan �velt a szenvedély és

egyszerre ... vége: Morgott, de azért kimászott az ágyból, felhúzta farmerját, és

átbotorkált Raymond szobájába.

� Ha jól emlékszem, azt mondtam neked, hogy nézd a tévét. � Charlie mér�

gesen nézett bátyjára.

� Az enyém kikapcsolt. Akkor a tiédet néztem � magyarázkodott Raymond.

� Ott nem nézheted, nekem más dolgom van � kotorászott, nagy nehezen

megtalálta a bibliát. � Tessék, olvasd a könyvedet.

� Már elolvastam � mondta Raymond.

Charlie sóhajtott, és barna szemét végigjáratta a szobán, majd egy köteg szál�

lodai prospektus láttán megkérdezte:

� Ezeket is elolvastad?

Raymond bólintott. Charlie�nak elfogyott a türelme. Nem hitte el, hogy Ray�

mond mindent elolvasott, ami a szobában fellelhet�, feltételezte, hogy bátyja

felületesen végigpörgette a lapokat, esetleg bele�bele olvasott némelyikbe. Majd

meg�rült, hogy egy negyvenéves emberrel kell bajlódnia, mikor Susanna ott

fekszik meztelenül a másik szobában. Végs� elkeseredésében felkapta a cincin�

nati telefonkönyvet.

� Na és ezt? Ezt is olvastad? � lengette meg a telefonkönyvet Raymond orra el�tt.

� Nem � felelte Raymond nyugodtan.

� Hát jó! � Raymond ölébe dobta a telefonkönyvet. � Csinálj, amit akarsz,

csak maradj itt! Érted?

Nem kapott választ. Raymond mindenhová nézett, az ölébe, a falra, a földre,

csak Charlie�ra nem.

� Na, ne ülj itt, mint valami hülye! � dörögte Charlie � Válaszolj! Érted, amit

mondok? Vagy nem?

Raymond hebegett, alig kivehet�en:

� Értem vagy nem.

� Akkor jó. � Charlie lecsillapodott, kinyitotta az ajtót, úgy is hagyta és

visszament a szobájába. Susannát a fürd�kádban találta, sötét, dús, göndör haja

lazán feltűzve a fejebúbjára, válla és nyaka kissé kipirosodott a melegt�l. Tekin�

tete nem éppen h�vogató.

� Azonnal menj vissza, Charlie, és kérj bocsánatot! � szeme szikrát

szórt.

Charlie tátott szájjal bámulta. Szinte hihetetlen!

� Mit akarsz? � üvöltött felháborodva � hogy betakargassam, mint egy csecse�

m�t? Nem vagyok az anyja, az istenért.

� Hát persze! � vágott vissza Susanna � A testvére vagy, mi több, az öccse!

� És akkor mi van?

� Tisztelettel kéne bánnod vele.

Tisztelettel?... Egy ilyen idiótával?! Ezt komolyan gondolja? Hogy micsoda

iszonyú hülye ötleteik vannak ezeknek az olaszoknak! Charlie jól végigmérte

Susannát. Világos, valami nyomása van, és Raymond a dilije.

� Ha rosszat csinál, arról � nem tehet. Mi ezt nem mondhatjuk el magunkról.

Se te, se én.

Charlie küszködött, hogy visszafogja indulatát. Úgy érezte, Susanna vájkál

benne, és ez bosszantotta. Nem volt hozzászokva, hogy n�k kioktassák.

� Charlie, észrevetted, micsoda esze van? � folytatta Susanna komolyan. �

Amikor használja. Nagyszerű ember válhatott volna bel�le. Rendk�vüli ember!

� hangja ellágyult a szánalomtól. A te nagy testvéred lehetett volna, akire felnéz�

hetsz, akit�l tanulhatsz.

Charlie felemelte a kezét, tenyerével jelezte, hogy elég, hagyja abba. Békés

hangon azt mondta:

� Ne tör�djünk vele, édes, csak felhúzod itt magad.

Na tessék! Egy szavára sem figyelt. Fellobbant benne a forró, mediterrán szen�

vedély.

� Meddig hülyézed még, mikor hagyod abba? .... kérdezte, és Charlie�ra

nézett. � Csak azért hoztad ide, hogy sértegesd, akár vissza is viheted azonnal!

Charlie visszafogta lélegzetét, agya sebesen járt. �me, a kezdet, amit várt; de

nem tudta, belemenjen�e. Végül úgy döntött, hogy fejest ugrik.

� És mi van, ha nem viszem vissza?

� Mi a francot akarsz ezzel mondani? � Susanna szeme tágra ny�lt.

� Csak azt � és egyenest a lány szemébe nézett �, hogy elhoztam, és itt

tartom.

Charlie kijelentése úgy érte Susannát, mint a derült égb�l a villámcsapás.

Zavarba jött.

� De hát miért? � érdekl�dött.

� Nem is tudom � ismerte el Charlie � mert ... kibor�tott.

� Raymond?

� Az apám!

Susanna most már teljesen összezavarodott. Micsoda értelmetlen dolgokat

művel Charlie?!

� Apád kibor�t, erre magadnál tartod Raymondot?

Charlie ajka megrándult, szeme kerülte Susannáét.

� Csak amig meg nem kapom,... ami... � kis szünetet tartott, majd halkan

hozzátette � az enyém.

Susanna szeme elkerekedett, majd, ahogy kezdte felfogni a hallottakat, egyre

szűkült.

� Mi a tiéd?

� Nézd, ... apám Rayre hagyott ... valamennyi pénzt.

Á, a pénz! Kezdte már érteni. Értette, és egyre jobban dühbe gurult.

� Tényleg? Mennyit? � kérdezte hűvösen.

Charlie ránézett, nem szólt semmit.

� Charlie! Mennyi... pénzt... hagyott ... rá ... az apád? � kérdezte Susanna

tagoltan, érthet�en.

Charlie mély lélegzetet vett, és fejest ugrott.

� Három milliót. Mindent, az utolsó fityingig.

Szinte robbant a fürd�kád, ahogy Susanna kiugrott bel�le, a v�z szanaszét

fröcskölt, és csöpögött le a mennyezetr�l, folyt a falakról. Charlie is b�ven ka�

pott bel�le, ott állt csuromvizesen. Susanna magára kapta blúzát, vizes ujjai

sokáig bajlódtak a gombokkal.

� A fene! � ord�tott rá Charlie. � Minek képzeled te magad?!

De Susanna elviharzott mellette, be a szobába, összekapkodta ruháit, lábát

nagy dérrel�dúrral beer�ltette a cip�be.

Charlie, mint egy kutya rázta le magáról a vizet, s már ott lógott rajta.

� Nézd, drágám! Ez nevetsé ... Most mi az ördögöt akarsz csinálni? � tört ki

elkeseredésében.

Susanna semmi egyebet nem csinált, mint csomagolt. El�rángatta b�röndjét

a szekrényb�l, ruháit behajigálta, össze�vissza.

� Micsoda?! Elmész az éjszaka kell�s közepén? � nevetett Charlie, remélve,

hogy Susannát mosolyra b�rja, mert rájön, micsoda képtelenség. De mi a francot

izgatja �t, ha a szellemi fogyatékos bátyját pár napig magánál tartja? Nem fog

belehalni. Különben, ha megkaparintják a pénzt, akkora banzájt rendeznek,

hogy az nem igaz. Charlie Babbitt nem garasoskodik, � tudja, mi kell a lányok�

nak. Charlie�nek most egyetlen gondja volt, hogy megnyugtassa Susannát, lega�

lább annyira, hogy �t végighallgassa. Akkor nyert ügye lenne.

De Susanna nem csillapodott, meg se hallgatta Charlie magyarázkodását a

Raymonddal kapcsolatos terveir�l. Dühösen csomagolt, toalett táskáját rádobta

a halom tetejére, és bekattintotta a b�rönd zárját, jelezve, hogy vége.

� Na! Te! Ne viccelj � ellenkezett Charlie � Kellesz nekem!

A lány szeme vérben fogtott, vadul, ijeszt�en.

� Minek? Cica�macának? Nekem nincs három millióm, Charlie � és Ray�

mond szobájára mutatott, a közleked� felé, melyen keresztül jól látták, hogy

Raymond az ágyán ül, és rémülten firkái valamelyik noteszába, közben lopva fé�

lénk pillantásokat vetve az üvöltöz� párra.

Susanna meglátta Raymondot, és sz�ve összeszorult a szánalomtól. Kissé le�

csillapodott, de azért nem adta meg magát, felkapta b�röndjét, nyúlt a táskájá�

ért, de Charlie szemfülesebb volt. Kitartotta a táskát, hogy a lány ne érje el, rö�

vid ideig dulakodtak érte.

� Hát mit csináltam? � kérdezte Charlie � Várj egy kicsit!

� Add ... ide ... a táskát! � sziszegte Susanna, összeszor�tva a fogát.

� Mit követtem el? Mi az isten bajod van velem?!

A szor�tás lazult kicsit, �gy Susanna ki tudta kapni a táskáját a kezéb�l.

� Kihasználod Raymondot! � Kihasználsz engem! Kihasználsz mindenkit!

Ez talált. Charlie érzékeny pontjára tapintott.

� Raymond! Kihasznállak téged? � üvöltött oda Raymondnak.

� Igen � válaszolt Raymond.

� Kuss! � ord�tott rá olyan b�szülten, hogy Susanna visszafordult.

� Tudod, ez mire volt válasz? Egy félórával ezel�tti kérdésre.

Odarohant Raymond ajtajához, és szélesre tárta. Most rajta volt a sor, hogy

�rjöngjön. Rettenetes nagy természete volt, és hiába próbálta fékezni magát,

már nem volt megállás.

� Nézz rá! � ord�tott Susannára, mialatt a szerencsétlen Raymond, kezét fülé�

re szor�tva elkeseredetten suttogott.

� Minek neki három millió, hogy ott rohadjon? Azt se tudja, mi az!

Susanna letette a b�röndöt és Raymondhoz indult, hogy megnyugtassa, de

Charlie útját állta. Szeme villámokat szórt és örjöngve üvöltötte:

� Az a pénz csak ott rohadna annál az átkozott orvosnál Raymond élete

végéig!

Susanna olyan hideg pillantást vetett Charlie�ra, hogy egy tűzhányó is megfa�

gyott volna t�le.

� Szerinted ez nem lopás? � kérdezte hűvös, kimért hangon.

Csapda. Charlie becsukta a száját, nem tudott mit mondani. Ebben van vala�

mi igazság, és az igazság nagyon tudta bántani. Susanna elindult Raymond szo�

bájába, Charlie a nyomában.

� És ha vége a menetnek, mi lesz Raymonddal? � szegezte neki a kérdést Su�

sanna, ijeszt�en nyugodt hangon.

� Hát ... visszaviszem Wallbrookba. Vagy egy jobb helyre. Neki ... olyan

mindegy � és � maga is érezte a saját gyarlóságát.

Susanna szeme hirtelen tágra ny�lt.

� És az � pénze a tiéd lesz?

� Hogyhogy az � pénze?! � csattant fel Charlie. Erre már elhagyta az eddig

gondosan �rzött hidegvére.

� Hogyhogy az övé az a kurva pénz? Az a gazember az én apám is volt! És

rámhagyta a felét? Megosztotta köztünk? Hol az én rohadt részem?

� Raymond, te velem jössz � mondta Susanna határozottan, és felé indult.

De Charlie megragadta Raymondot, és durván elrántotta Susannától. Bal ke�

zét ökölbe szor�tva, fenyeget�en hadonászott a lány felé..

Susanna megdermedt. Charlie arcáról öklére nézett, és megint az arcára. Ez

mindent megmagyarázott. Egy percig se tudott tovább maradni, még azért se,

hogy Raymondot megmentse az aljas testvérét�l. Megfordult, felkapta b�rönd�

jét, és szó nélkül megindult az ajtó felé Charlie elengedte Raymondot és Susan�

na után futott.

� A fene egye meg, jogom van ahhoz a rohadt pénzhez! Az enyém! �

üvöltötte.

Susanna visszafordult az ajtóból.

� Te nem vagy normális! Elraboltad ezt az embert! Fel tudod fogni?

� Elrabolta a fene! A bátyám!

� Azt hiszed, az a Bruner, vagy mi a neve, majd mindent be�gér, csak hogy

visszakapja?

De Charlie�t nem érdekelte Bruner, hogy mit tenne és mit nem. Susannával

akarta tisztázni a helyzetet, nehogy elvesz�tse. Meg akarta értetni vele az érveit.

És elég okos volt ahhoz, hogy a lány gyengéjét célozza meg, a megért� sz�vét.

� Apám egész életében csak szemétkedett velem! Te mit akarsz t�lem?

Susanna kinyitotta a szállodaszoba ajtaját.

� Kilépni! � és kilépett az ajtón.

Egy pillanatig Charlie csak állt, bámulta az ajtót, mint aki nem hiszi el, ami

történt. Aztán tomboló dühében vadul csapkodni kezdte az ajtót, de úgy, hogy

belerezegtek a falak. Teste reszketett, leveg� után kapkodott.

Átkozott kis dög! Rosszul csinálta, semmit sem ért az egész. Muszáj volt össze�

szednie magát. Odament az éjjeliszekrényhez, és felvette a filter nélküli Lucky

Strike�os dobozt, nagy nehezen kihúzott egy cigarettát, remeg� kézzel meg�

gyújtotta és nagyot szippantott, mélyen lesz�va a füstöt a tüdejébe, majd várta a

nyugtató hatást. Néhány perc múlva kicsit jobban érezte magát.

Hát igen. �gy kellett lennie. Susanna elment. Nem igaz! Ketten maradtak. Itt

áll, a nyakán Raymonddal. Jobb is �gy, hazudta magának, mert Susanna �rj�t�én

hiányzott. Gyötr�dött. Nagynehezen er�t vett magán, pulzusa csendesedett.

Raymond. Meg kéne nézni Raymondot, rendben van�e, nem csinált�e valami

hülyeséget. Remélhet�leg nem kapott sokkot a balhétól. Mert ilyesmi nincs a

rutinjai között. Arcán széles mosollyal elindult Raymond szobájába, kész volt

mindenre, hogy bátyját kiengesztelje. De az ajtóban megállt, s nem tudott egy

lépést sem tenni tovább.

A szoba közepén ott állt Raymond Babbitt, az általa elképzelt dobó�pózban,

készen arra, hogy egy nemlétez� üt�vel lecsapjon. Teljesen elszakadt a jelent�l,

egy védelmet nyújtó, kitalált jelenetbe. Eszköz volt számára ez, de nem úgy,

mint Charlie�nak a cigaretta, az élethalál harc vértezete. Hogy fennmaradjon, el

kellett menekülnie. És megérkezett, egy olyan világba, ahol � volt a liga�gy�ztes

dobójátékos. Arca zord volt, apró, zavaros szeme hunyorgott.

Rajt! � motyogta Raymond. A vezényszót cselekvés követte, de az ingerek ne�

hezen álltak össze, lassan, szögletesen mozgott. Ajkát görcsösen összeszor�totta,

amint a képzeletbeli labdát ind�totta. Egy csattanás a leveg��üt�n, Raymond

el�re lendült, majd vissza.

� Piszok labda!

Charlie csak állt és figyelte. Igen, Raymond valahol másutt van, ahová nem

követheti.

� Elraboltam? Hm! � mondta halkan. Biztos volt benne, ha ord�tana, sem

hallaná meg Raymond. � Mennyivel egyszerűbb lenne, Ray, ha �rnál nekem egy

csekket!

Raymond ellen�rizte az alappontokat. Rettenetes helyzet egy liga�gy�ztes do�

bónak! Játékosok az els� és a harmadik kiindulóponton! Kett� üt, az üt�játékos�

nál három labda! Most rajta a sor! Minden t�le függ! Raymond Babbitt, az

aranykezű dobó, az 1955�ös cincinnati Pirosaktól. Neki kell megmentenie a

helyzetet ... neki ...

� Vége � mormogta Raymond rémülten.

HATODIK FEJEZET

Hogy Raymond megnyerte vagy elvesztette a liga dönt�t, azt Charlie soha nem

tudja meg, mert közben elaludt. Kimerülten, alig egy órával azután, hogy Su�

sanna elment. Raymond szobája fel�l semmiféle nesz nem hallatszott, �gy Char�

lie feltételezte, hogy � is elaludt. Pedig lehet, hogy hátra volt még vagy harminc

ütés... Ki tudja?

Mikor másnap reggel Charlie átment hozzá, Raymond az ágya szélén ült és

várt. Teljes nappali d�szben haját v�zzel lesim�totta, és körös�körül eligazgatta.

Nyugodtnak látszott, bár fejét furcsa szögben, mereven, de kissé oldalra billent�

ve tartotta. Ekkor jutott eszébe Charlie�nak, hogy Raymondnak tiszta ingre,

némi alsóneműre, fésűre és fogkefére lenne szüksége. Bár mi a fenének? Hiszen

valósz�nűleg hamarosan visszaviszi Wallbrookba, talán még aznap, ha minden a

terv szerint megy. Charlie arra várt, hogy a wallbrooki posta kinyisson, és az

ideggyógyász a rendel�jében legyen. Akkor kiter�ti a lapjait.

Nem szándékozott egy�két napnál tovább maradni Cincinnatiben, ennyi is

elég, hogy az orvos�vagyonkezel�vel megkösse az üzletet, átadja Raymondot.

Aztán visszateszi törzshelyét Los Angelesbe. Túl sok kibogozatlan csomó ma�

radt hátra ott is, Charlie Babbitt nem fecsérelheti az idejét. A hitelez�k is való�

sz�nűleg már teljes harci készültségben körözik.

No de mindent a maga idejében. A napi els� teend� a reggeli. Néhány ház�

tömbbel odébb, nem messze a szállodától szerény, olcsó kis büfé húzta meg ma�

gát, f�ként városközpontban dolgozók reggeliz� és ebédel� helye. Raymond bé�

késen csoszogott Charlie mögött ahogy beléptek, majd megindultak egy szabad

asztalhoz az ablak felé A pultnál néhány kamionos ült, kávéjába fánkot már�

togatva.

� Jó reggelt � köszönt a csinos, sz�ke pincérn�, asztalukhoz lépve. Karján

szalvéta, kezében ezüst ev�eszköz. Nagy, kék szemét érdekl�dve meresztette a

jóképű Charlie Babbittre.

Charlie felnézett. „Feltűn�en csinos, fiatal, bögyös.” Kezd�knél a négyes szá�

mú mosoly vált be, a „puszilni való”.

� Szép reggelünk van � mosolygott, és jelent�ségteljesen felvonta szem�

öldökét.

A pincérn� épp hogy csak dörömbölni nem kezdett, keblét el�re dobta, ráné�

zett Charlie�ra, el�rehajolt és átnyújtotta az étlapot.

Raymond is meglegeltette szemét a lány mellén, még hunyor�tott is, hogy job�

ban lásson. De a lány Charlie�val foglalkozott, nem vele. Charlie, elhajoló mo�

solya k�séretében elvette az étlapot.

� Köszönöm � mondta ki az egyszerű szót. De milyen jelent�ségteljesen! �

Szóval, ... ühm ... mi a mai ajánlat?

� Els� helyen én � kuncogott a lány, kék szeme hamiskásan csillogott.

� A�ha ... � Charlie szeme végigpásztázta a lány testét le és föl, majd kaján vi�

gyorral kérdezte:

� Tudja, érdekelne bennünket, milyen izgalmas helyek vannak errefelá Söté�

tedés után ...

� Sally Dibbs � szólalt meg ekkor váratlanul Raymond. Leolvasta a pincérn�

nevét a kis műanyag táblácskáról, amit a lány a mellére tűzve viselt, a zseb fö�

lött. .... Négy�hat�egy�nulla�egy�kilenc�kett�.

A lány szeme tágra ny�lt a csodálkozástól és kétked�én bámult Raymondra.

� De ... honnan ... tudja ... a telefonszámomat? � hebegte.

Charlie döbbenten nézett Sallyr�l Raymondra. Mi a fene?! Raymond szem�

mel láthatólag ideges lett, valósz�nűleg megijedt, hogy valami rosszat csinált. Le�

sütötte szemét.

� A telefonkönyv � motyogta Charlie felé � Azt mondtad, hogy olvassam.

A pincérn� angyalhajas feje ide�oda mozgott, Charlie�ról Raymondra, Ray�

mondról Charlie�ra. Nem tudta, mire vélje a dolgot. Charlie egy enyhe kacajt

eresztett meg, gondolván, ebb�l érteni fog a hölgy.

� Ja? ... Nagyon könnyen megjegyez mindent.

� Rögtön visszajövök � mondta a lány izgatottan, sarkonfordult, és úgy elsie�

tett, hogy köténye pántja v�zszintesen lobogott utána.

És akkor Charlie Babbittnak eszébe jutott valami. „Rendk�vüli képességek”.

Dr. Bruner szavai Raymondról. Wallbrookban, mikor Raymond bemutatta fé�

lelmetes memóriáját Shakespeare V�zkeresztjével, Charlie egy kézlegyintéssel

elintézte a dolgot. Ügyes, de haszontalan. Na de az csak Shakespeare volt!

Ez egészen más. Ezek számok! Számokat megjegyezni hasznos is lehet,

nagyon hasznos. A számokban er� van, hatalom. Charlie rágyújtott egy Lucky�

ra, lassan, mélyen elgondolkodva sz�vta. Raymond csak most keltette fel érdek�

l�dését, hogy más oldaláról is bemutatkozott. Új megvilág�tásba került el�tte,

és ennek a fénynek van értelme.

� Hogy tudsz ilyeneket megjegyezni?

� Megjegyzem � válaszolta Raymond halkan. Még mindig attól félt, hogy

öccse mérges rá, hogy valami valóban nagyon rosszat csinált. Nem nézett

Charlie�ra, tekintete a sótartó és az ev�eszköz között ingázott. Bárhova, csak

Charlie�ra ne kelljen néznie.

Charlie megértette. Most el�ször merült fel benne a kérdés, vajon mi játszód�

hat Raymond Babbitt fejében. Kedvesen, engesztel�en szólt hozzá.

� Nagy vagy! Irtó jó voltál. Az egész telefonkönyvet bevágtad?

� Nem � mondta Raymond, de Charlie értette, hogy Raymondnak ez a nem�

je igent jelent. Komoly haladás! Charlie elmosolyodott, Raymond válaszul egy

grimaszt vágott, azt a gunyoros mosoly�félét, amit Charlie�tól tanult. Ha te �gy,

hát én is. A félelem elszállt. � megbocsájtott.

� Éhes vagy? � kérdezte Charlie, és széthajtotta az étlapot.

Raymond bólintott.

� Mit kérsz?

„Kérsz”? A „kérsz” ugyanaz a füzet, mint a „szeret, nem szeret”. Magában fog�

lalja a választás lehet�ségét, általa el�nyben részes�tünk valamit. Márpedig ez

egy autista számára semmit sem jelent. Raymond nem tudta, hogyan kell vala�

mit tudatosan akarni, nem volt rá berendezkedve. Amit � valaha is akart, az né�

hány olyan dolog, ami a közvetlen fennmaradásához kell: legyenek házak, amik

megvédik, vagy tévé műsorok ... és hogy az ágya egy bizonyos helyzetben le�

gyen. De nem fogta fel, mi az, hogy akarat. Hiába kutatott gazdag, de korláto�

zott fegyvertárában, nem kapott választ.

� Ray! � szólt Charlie türelmesen. � Mit akarsz � ezért még nem tudott

mindent.

� Ma kedd van � darálta Raymond, és felidézte emlékezetében a wallbrooki

megszokást. � A reggeli palacsinta, juhar sziruppal.

� Hát nem is mással � nevetett Charlie.

Raymondnak tetszett a beleegyezés.

� Nem is mással � ismételte meg. De hirtelen, mintha kicserélték volna. Kö�

rülnézett az asztalon, és teljesen összeomlott.

� Elvitték � ... a ... fogpiszkálót � esett pánikba.

� Nézd, a motelben, jó, azzal etted a pizzát. De ez vendégl�, itt villával kell enni.

De mintha süket füleknek beszélt volna.

� Elvitték a fogpiszkálót � mondta megint, és nyilvánvaló volt, hogy újabb

roham van kilátásban. Charlie azonnal közbelépett, hogy id�ben elfojtsa.

� Nincs szükség fogpiszkálóra � ismételte csökönyösen �, csak lepotyogna

róla.

De Raymondot nem lehetett egykönnyen eltér�teni. Taktikát változtatott.

� És nincs juharszirup se � jelentette orrhangján, monotonon.

� Nyugi! � válaszolta Charlie � hisz még a palacsinta sincs itt. Nem igaz?

Nem tanulta még meg, hogy a közönséges logika nem célravezet� eszköz,

hogy Raymondnak megvan a maga külön logikája.

� A ... meg�gért juharszirup ... � Raymond dadogni kezdett, akadozva hadar�

ta egyik monológját. Charlie kezdte elvesz�teni a hidegvérét.

� Hát még meg se rendeltük, cseszd meg! � csattant fel � Elijeszted a pin�

cérlányt!

� Naná, hogy egész reggel itt leszünk, és se juharszirup, se ...

Charlie�ban kattant valami. �, az agyafúrt Charlie Babbitt, megalázó

helyzetben, egy szar büfében! Az istenit! Itt rohad Cincinnatiben ezzel az �rült�

tel, akivel nem tud mit kezdeni, és közben az óra ketyeg, az élete szétesik.

Susanna elhagyta, nincs egy fityingje sem, a helyzete Los Angelesben a béka

segge alatt. Ráadásul azt gyan�totta, hogy Bruner nem fog ragaszkodni

Raymondhoz.

Gyűlölni kezdte a bátyját, teljes sz�véb�l gyűlölni, �t okolta mindenén, ami

elromlott az életében; gyűlölte a könnyű, biztos menedékéért, ami Raymond�

nak megadatott, ahol mindenki felel�s érte, de � nem felel senkiért és semmiért.

De legjobban azért gyűlölte, mert apjuk ráhagyta a három millió dollárt, és �rá

nem hagyott semmit. Apja nemet mondott neki, mindig nemet mondott, és vé�

gül egy szellemi fogyatékosnak mondott igent. Egy idiótának adta a pénzét, aki�

nek fogalma sincs a pénzr�l, értékr�l; csak azért, hogy ne az � kezébe kerül�

jön!

Átnyúlt az asztalon, és vadul megragadta Raymond karját, szor�totta, rekedt

hangon súgva a fülébe:

� Az emberek figyelnek! Hallod? Ne játszd itt az idiótát! Na! ... Áll�tsd le

magad!

Raymond azonnal abbahagyta a duruzsolást, Charlie elégedetten engedte el

bátyja karját. Raymond a kezét tördelte, Charlie�ra pislogva. Kotorászott háti�

zsákjában, és kihúzott egy piros noteszt � Charlie ezt még nem látta �, és firkál�

ni kezdett, �rt, �rt, id�nként felpillantva Charlie�ra.

� Hogy nincs az asztalon juharszirup, az nem különleges esemény � mondta

Charlie gúnyosan. De Raymond a gúnyt nem ismerte.

� Ez a Súlyosan bántalmazok névsora. 1988. július 8., Charlie Babbitt � meg�

nyomorgatta a karomat.

Bűntudat has�tott Charlie�ba, amit�l még dühösebb lett, de legyűrte dühét, és

a piros füzetért nyúlt.

� Hadd lám!

Raymond halálra vált. Elhúzódott, a füzetet az asztal másik végére tolta, ne�

hogy elérje Charlie és belekukucskáljon.

� Jól van, felejtsük el! � és Charlie arcára er�ltette Raymond egyik fintorát �

Ha�ha � ha!

De Raymond tántor�thatatlan volt. � már visszavonult, kizárta a világot �

kettesben a Súlyosan bántalmazok névsorával. Leszegte fejét, átfogta karjával a

kis füzetet, hogy Charlie ne láthassa a varázsszavakat.

� Naná, hogy te vagy a tizennyolcas. Súlyosan bántalmazok névsora. 1988.

Kilenc harminc és t�z között járt az id�. Dr. Bruner már bizonyára az �róasztalá�

nál ül. Charlie egy marék apróval a fali telefonhoz ment. Mögötte az asztalnál

Raymond csöndben eszegette a fogpiszkálóra tűzdelt palacsinta kockákat. Egy

örökkévalóságig tartott. Végül igaza lett Charlie�nak, a palacsinták tényleg le�

csúsztak a fogpiszkálóról.

Charlie a kórház számát tárcsázta, de közben szemmel tartotta Raymondot

is. Eszveszt� idegességet érzett. Szája kiszáradt, a tenyere izzadt. T�z éve, mióta

eljött otthonról tizenhat évesen, a maga ura. Charlie Babbitt csakis magára vi�

gyázott. És soha nem csinált ügyet ebb�l. Igaz, sokszor kellett olyat tennie, ami�

hez nem volt kedve, dehát a fennmaradás a tét. És fennmaradt. Nem is

akárhogy!

Ilyet azonban Charlie Babbitt se tett soha életében. Susanna szavai egyre

a fülében döngtek � mint h�vatlan méhek raja. Elraboltad. Tisztelet. Ki�

használsz mindenkit. Határozottan kellemetlenül érezte magát. Az ember�

rablás f�benjáró bűn, életfogytiglan is járhat érte. De elrabolhatja valaki a

testvérét?

A vonal másik végén jelzett a telefon, és felvették. N�i hang válaszolt, Charlie

kérte Bruner doktort. Néhány másodperc, és meghallotta az ismer�s hangot.

� Dr. Bruner.

� Dr. Bruner? Charlie Babbitt vagyok.

Egy pillanat szünet, majd a hang nyugodtan kérdezte:

� Honnan beszél, fiam?

� Az nem fontos � felelte Charlie nyersen. � Lényegesebb, hogy kivel vagyok.

Ismét Raymondra nézett. Bátyja épp a földre ejtette fogpiszkálóját, a zs�ros kis

pálcika begurult az asztal alá. Raymond lehajolt, és ügyetlenül keresgélte.

� Vissza kell hoznia �t, Babbitt úr � mondta az ideggyógyász.

� Aha, nem gond � egyezett bele Charlie � mihelyt megkapom a nekem járó

pénzt.

� Mennyi az?

Raymond az asztalnál elhatározta magát. Lassan lekászálódott a székr�l és

térden csúszva keresgélte a drága fogpiszkálót.

� Pontosan másfél millió dollár, uram. Nem vagyok mohó. Csak a részemet

akarom, a felét. Raynek b�ven marad annyi, hogy arany fogpiszkálókat

gyűjtsön.

� Nem tehetem, Babbitt úr, tudja, hogy nem tehetem.

Raymond el�került az asztal alól, er�sen markolta koszos kincsét, a szirup�

pal, vajjal és az étkez� padozatáról ráragadt le�rhatatlan mocsokkal telekent fog�

piszkálót. Úgy örült neki, amennyire csak örülni tudott.

� Azt már nem lehet használni, Ray! Piszkos, dobd el! � szólt oda türelmetle�

nül Charlie.

� De �t hozza vissza, Babbitt úr � Dr. Bruner hangja el�bb kedves, majd tü�

relmes, és lám, már tekintélyt parancsoló. � Hozza, vissza azonnal!

Úgy látszik, nehezebb lesz, mint Charlie gondolta.

� Nézze, ez nem olyan, mint az emberrablás � mondta Charlie, visszafojtva

lélegzetét.

Raymond szerencsétlenül nézett öccsére, szorongatta a becses darabot, amely�

re oly nagy szüksége volt, hogy éhen ne haljon. De Charlie beleegyezése nélkül

semmit sem ért. Charlie fejét csóválva nemet intett. Nincs mit tenni ...

� Tudom, � válaszolt Dr. Bruner � � itt mindig is kijáró beteg volt.

Charlie megkönnyebbült, amint átvillant rajta, hogy az életfogytiglan veszé�

lye elhárult.

� De ami a lényeges � folytatta az orvos � az az a tény, hogy itt szakszerűen

gondoskodnak róla. Mi tudjuk, mire van szüksége. � nem.

Ez már kevésbé ment jól, mint Charlie remélte. Türelmét vesztve, felemelte

hangját:

� Hagyjuk a mellébeszélést! Jogom van apám hagyatékának a felére � mondta

hidegen. � Ha nem tudunk megegyezni, elviszem Raymondot Los Angelesbe.

Bedugom valami intézetbe, és kezdhetjük a balhét a gyámság miatt.

Raymond szomorúan beletör�dött, hogy a fogpiszkálóról le kell mondania.

Charlie megtiltotta neki, hogy megtartsa. No de mi lesz, hiszen akkor éhen

hal?! Megindult, hogy újat keressen, odacsoszogott a pult mögött ácsorgó fel�

szolgálón�khöz. Odamutatta reménykedve a fogp�szkálót, és halkan másikat

kért, de senki sem figyelt rá; �gy kotorászni kezdett, hátha seg�thet magán.

� Én vagyok az egyetlen él� rokona � folytatta Charlie, de vigyázó szeme közben

Raymondon volt, aki � mint látta � megint �t készül lejáratni a nyilvánosság el�tt.

� Van kedve pereskedni, vagy inkább állapodjunk meg most?

� A büfében ekkorra már mindenki Raymondot bámulta, de senki sem mert

közel�teni felé. Sally, a pincérlány, egyik kezét arca elé téve takarta el kuncogó

arcát. Ez némiképp felb�sz�tette Charlie�t. Ki a fene ez a n�, hogy kiröhögi Ray�

mond Babbittet?!

� Az nem az Ön pénze Babbitt úr � mondta Dr. Bruner, de Charlie figyelme

a büfére összpontosult, ahol a helyzet kezdett kritikussá válni. Odakiáltott:

� Fogpiszkálót! Fogpiszkálót keres!

� Nem tehetem, Babbitt úr � folytatta határozott hangon az ideggyógyász. �

Nem tehetem.

Most Sally odanyújtott Raymondnak egy doboz fogp�szkálót. Raymond mel�

léhez szor�tva visszacsoszogott asztalához, hogy végezzen a palacsintákkal.

� Akkor találkozunk a b�róságon! � sziszegte Charlie, és levágta a kagylót.

Tajtékozva vonult vissza az asztalhoz, ahol Raymond a kis palacsinta darabokat

szúrkálta éppen a dobozból kiszedett fogpiszkálókra.

� Gyere, mejünk! � rendelkezett, és intett Raymondnak, hogy álljon fel.

Hangja nem tűrt ellentmondást. Raymond ügyetlenül kászálódott, közben a

doboz fogpiszkálót lesodorta az asztalról. A doboz kiny�lt, a kipotyogó fogpisz�

kálók szétterültek a földön.

� A fene! � robbant Charlie. De Raymond csak nézte a fogpiszkálókat a földön.

� Nyolcvankett� � mondta csendesen. � Nyolcvankett�, nyolcvankett�,

nyolcvankett�.

� Micsoda? � kérdezte Charlie.

� Fogpiszkáló � felelte Raymond.

Charlie türelmetlenül rázta meg a fejét.

� Ne viccelj, sokkal több, mint nyolcvankett�!

Raymondnak a szeme se rebbent.

� Nyolcvankett�, nyolcvankett�, nyolcvankett�. Naná, hogy az összesen két�

száznegyvenhat fogpiszkáló.

Charlie tátott szájjal nézett a földre. Kétszáznegyvenhat. Oda fordult Sally

Dibbshez.

� Hány darab fogpiszkáló van a dobozban?

A lány fölvette a dobozt, és elolvasta rajta a feliratot. Kétszázötven.

Charlie Raymondra vigyorgott.

� Na, majdnem annyi. Gyere, menjünk! Rengeteg dolgunk van még, és múlik

az id�.

Már az ajtóban volt, mikor Sally Dibbs utánuk szólt.

� Kérem! Négy darab a dobozban maradt!

Úton a cincinnati repül�tér felé Raymond Charlie mellett ült, a Buick els� ülé�

sén, nézte a tájat és egyre duruzsolta gügye mondókáit. Hallgatták az autórádi�

ót, az állomásjelz� szignálokat Raymond újból és újból elfújta, a varázsos, ve�

szélyt�l véd� recitálással. Charlie mogorván vezetett, nem törte meg a

varázslatot. Hadd motyogjon a hülye autista, vagy mi a franc, hadd szavaljon.

Charlie Babbittnek megvolt a maga gondja.

Los Angelesben a Lamborghini ügy még mindig vajúdott, Charlie vesztegette

a drága id�t; az Isten tudja, nem ütött�e be a krah, m�g távol volt. Otthagyták

a Buickot a repül�tér parkolójában, majd Charlie Raymondot is leparkolta.

Huszonöt centeseket dobált az automatába és kihúzott egy csomag Sajtbogyót,

egy zacskó sültkrumplit. Lenyomta Raymondot a váróterem egyik székébe,

melynek karfájára mini tévét szereltek, és otthagyta. Rágcsáljon, és nézze a ve�

télked�ket, meg a még egyszer olyan hosszú reklámokat, m�g � felh�vja a Bab�

bitt álomautót.

Lenny Barisht�l hamarosan megtudta, hogy nagyon rosszul alakultak a

dolgok az elmúlt két nap alatt. S�t annál is rosszabbul. Mikor Lenny meg�

hallotta Charlie hangját, valóságos nyöszörgésben tört ki. � tartotta egyedül

a frontot, és a farkasok egyre közeledtek. És egyetlen autót se lehetett elébük

dobni. Lenny fulladozott, és csak úgy áradt bel�le a panasz a szerencsétlen�

ségr�l.

� Persze a szerel�k nem dolgoznak vasárnap � vetette közbe Charlie gúnyo�

san. Mondd meg neki, hogy meglegyen az a kipufogócs� még ma! Különben da�

rabokra tépem!

Még vagy tizenöt másodpercig hallgatta Lenny sopánkodását, mialatt barna

szeme Raymond után kutatott. � ott volt a széken, nézte a tévét és rágcsálta a

sós apróságokat.

� Lenny, a kölcsön�ös pasi nem gond. Wyatt úgyse találja meg a kocsikat.

Amint meglesz a kipufogó, mindenki megnyugszik.

Lenny hangja ismét a fülébe zúgott, szidta a vev�ket, akik könyörtelenül a

nyomában vannak.

� Lenny, nem engedheted el �ket � érvelt Charlie. � Ha visszakoznak, hogy

fizetem ki Wyattot? És hogy adom vissza nekik a foglalót, ha? Az a pénz Milá�

nóban van.

További panaszok Lenny részér�l, Charlie homlokát a telefonfülke fém vázá�

hoz hajtotta, hogy lehűtse. Csöndesen, de annál dühösebben odacsapott öklé�

vel. Úristen! Senki sem tud már gondolkodni? Senki sem használja az

eszét?

� El kell adnod! Érted? � vakkantott a telefonba � gondolkozz! Dumálj! Kö�

nyörögj! � Lüktet� fájás nyilaik halántékától a szeme felé, a fájdalomtól arca

megrándult, és Charlie meghozta a végs� döntést:

� Mondd meg nekik, hogy mindegyik kap t�z százalék engedményt a vég�

összegb�l � kiabálta. � Ez a hasznunk fele. De mondd azt, hogy a teljes hasz�

nunk. � Charlie az órájára nézett. Mindjárt indul a gép. � Figyelj! Három óra

múlva Los Angelesben vagyok, akkor felh�vom �ket. Aha, a repül�térr�l, �gé�

rem! Jó, jó, kitartás, fiú! Ne add fel!

Lerakta a telefont, és megnézte a repül�jegyeket. T�z percük sincs, hogy kiér�

jenek a géphez. És Raymond lassan jár. Ha sürgeti, azzal csak árt. Odament a

bátyjához, aki a mini tévére meredt, és megkérdezte Raymondot:

� Na, milyen volt Wapner b�ró? Ki nyert?

Raymond fel se nézett a képerny�r�l.

� A felperes. Kártér�tés háromszázkilencvenhét dollár és a perköltségek ....

� Nagyszerű! � mondta Charlie hamis sz�vélyességgel. Ez jó arc!

Most Raymond felnézett, zavartan, gyanakvón. „�” � mint egy lány. Mint

Ramona Quiggli.

� Hat percünk van � mondta gyorsan Charlie. � Rohanás! Felkapta a táskáját,

és el�rement az indulási oldalt jelz� kapu felé, Raymond mögötte ügetett. Keze

furcsán himbálózott, feje kissé félred�lt oldalra, akár egy kutyának.

Charlie úgy vette észre, hogy ez a fejtartás bátyjánál azt az állapotot jelzi, amit

a doktor úgy nevezett, hogy „nemfélelem”. Így tehát minden remény megvolt

rá, hogy Raymonddal ne legyen semmi baj; igaz, bármelyik pillanatban fordul�

hat a kocka, ha hirtelen áll�tólagos veszély fenyegeti Raymond biztonságát.

És úgy látszik, fenyegette.

Az üvegfolyosóról teljes kilátás ny�lt a beton kifutópályákra, hogy az utasok

átélhessék a lökhajtásos gépek, DC�10�esek fel� és leszállásának izgalmát. Char�

lie az ablak mögött álló gépre mutatott, és hátra szólt Raymondnak.

� Az a mi gépünk. Az ott. Klassz, mi? Te még soha sem ....

Ekkor valami el�retör� ösztön azt súgta Charlie�nak, hogy forduljon meg.

Raymond csak állt, és a gépet bámulta az üvegen át. Már megkezdte monoton

morgását, amit Charlie azonnal felismert, mint a félelem közeledtének jelét.

� Lezuhant � motyogta Raymond. � Naná, hogy ... hogy ... ilyen zuhant le

augusztusban. Augusztus 16. 1987. Egyszázötvenhat utas ... Valamennyi....

� Az egy más gép volt, Ray � vetette oda Charlie türelmetlenül. � Ez egy tö�

kéletes gép. Biztonságos.

� Lezuhant � mondta Raymond alig hallhatóan. � Elégett.

Úristen! Miért most? Miért velem? Charlie az órájára nézett. Ha különös sze�

rencséjük van és nagyon gyorsak, a hátralev� négy percben még kiérhetnek.

� Haza kell repülnünk, Ray! � sürget�en, gyorsan beszélt, remélve, hogy sza�

vai eljutnak Raymondhoz. � Nagyon fontos. Mit gondolsz, miért jöttünk ide?

Repül�téren vagyunk. Ahol repül�gépek vannak.

De Raymond csak állt, meg se moccant, bámult ki az ablakon. Úgy látszik,

megbénult. Képtelen mozdulni. Charlie agya sebesen járt.

� Ami lezuhant, annak ez volt a neve? Ugyanez a járat?

� Ugyanez � válaszolta Raymond.

� Soha nem rajongtam ezért a társaságért � enyhült meg Charlie, a feje fölötti

monitort fürkészve, mely az indulásokat�érkezéseket mutatta, hátha talál egy

másik gépet Los Angelesbe.

� Mit szólnál egy Americanhez? Hat ötvenháromkor ....

� Lezuhant � Raymond hangja reszketett. Hátranyúlt hátitáskájához, a

Vésztjósló események jegyzékéért � van egyértelmű bizony�ték � de Charlie tilta�

kozóan feltartotta a kezét, hogy leáll�tsa.

� Nem kell a noteszod, a szavad is elég nekem. � Charlie visszafordult a moni�

torhoz, újabb járatot próbált keresni.

� Esetleg ... egy Continental, ha?

� Lezuh ...

� És elégett, mi? Látod Ray, nincs olyan társaság, amelyiknek ne zuhant vol�

na le egy�két gépe. Az összes többi mégis ... � Charlie abbahagyta. Rájött, hogy

hiábavaló az igyekezet; mintha kvantum�fizikát próbálna megértetni egy k�nai

pincsivel. Módszert változtatott.

� Van egyáltalán olyan társaság, aminek soha nem zuhant le gépe?

� Qantas � vágta rá Raymond.

� Charlie ideges nevetésben tört ki.

� Marhajó! Szóval, menjünk Ausztrálián keresztül!

Elég volt! Ennyit már � se b�r ki. Hallotta, hogy az óra ketyeg Los Angelesben

� � meg itt vitázik egy bolonddal. Gyönyörű! Raymond valósz�nűleg csak ak�

kor kerül fel a gépre, ha � felkapná, odacipelné � Raymond persze rúgkapálna

és üvöltözne; de ha egyszer beszállnának, nem lenne más választása. Fejhallgató,

film, némi mogyorós vagy sós nyammogni való a műanyag tálcán, és Raymond

egész jól ellenne három óra hosszat Los Angelesig.

� Na szóval! Felszállsz szépen a gépre. � Charlie megragadta Raymond karját,

és tuszkolni kezdte. Raymond azon nyomban lecövekelte magát, olyan kemé�

nyen, mintha hullamerevség állt volna belé. Fejét vadul dobálta, szeme forgott,

mintha háborodott elméjének összes jelz�jén riasztó kapcsolt volna be. A léte�

zését fenyegette veszély. Lezuhan � elég, lezuhan � elég ....

Olyan ijeszt� volt a látvány, hogy Charlie elengedte bátyját és visszakozott.

Csak most vette észre, hogy Raymond rég eltávozott a saját világába, ahol nem

lehet utolérni. Nincs az a szép szó, nincs annyi sajt�bogyó, ami visszahozná. És

a másodpercek Charlie karóráján percekké ketyegtek és órákká álltak össze. A

helyzet elkeser�t� volt. Raymond után nyúlt, er�sen megfogta karját, és magá�

hoz húzta.

� Tönkre teszel, Raymond � súgta rekedten, fogát csikorgatva. � Az egész

kurva életem megtébolyult. Na gyere, szállj fel a gépre!

Raymond csak rázta a fejét, jobbra�balra. Nem. Nem. Nem. Neeeeeeem. Tes�

te, mint a k�szikla, nem mozdult; gyökeret vert a földben. És kezdte az eszetlen

sutyorgást, ami a roham bevezet�je. Charlie, végs� elkeseredésében, átkarolta

bátyját, és mackómenéssel vonszolni kezdte. Úristen! Hogy lehet egy ilyen so�

vány, kicsi ember ilyen nehéz? Mint egy hulla!

Raymond tekert magán egyet, és kiszabad�totta egyik kezét. Ajkához kapta,

és kézfejébe harapott. Er�sen. Úgy harapta, mintha nem is a saját keze volna, a

halott ellenségé.

� Hagyd abba! A fene egye meg! � üvöltött Charlie. � Elég volt! � Látta Ray�

mond fájdalmát, és a fájdalmat semmiféle formában sem tűrte.

De Raymond nem akart � talán nem is tudott � hallgatni rá. Teljes er�b�l ha�

rapdálta kezét, közben b�szülten bámulta Charlie�t, mintha öccse harapná,

nem pedig � maga. Rettenetes volt látni. Charlie, az �rület határán, végképp el�

vesz�tette türelmét. Felemelte kezét, és rázni kezdte Raymond felé De Ray�

mond csak állt mereven, harapott, bámult, harapott. Hasztalan, reménytelen

küzdelem.

Charlie sóhajtott, leengedte öklét, válla legy�zötten lógott. Kihunyt benne a

harci láz. Legy�zték, és tudta ezt.

� Helyes, jól van � mondta nyugodt hangon bátyjának. � Kocsival megyünk,

rendben? Beszállunk a Buickba és elhajtunk haza. Raymond! Oké?

Raymond nem válaszolt, de mintha oldódott volna benne a merevség. Keze a

szájában még, de már nem harapott.

Charlie szaggatottan mélyet lélegzett.

� Mondtam, hogy rendben � szólt bátyjához olyan halkan, hogy csak Ray�

mond hallhatta. � Nem repülünk. Én ... Én ... � habozott egy kicsit � ... bocsá�

natot kérek. Jó? Jól van, Raymond?

Raymond nagyon lassan leengedte kezét, és a tébolyult cip�gomb�szem lesik�

lott Charlie�ról. A két testvér néhány másodpercig meredten állt, aztán Charlie

megfordult és elindult a másik irányba, távolodva az indulási kaputól. Egy pilla�

nattal kés�bb Raymond is utána eredt, feje félrebillenve a kutyaszerű pózban.

HETEDIK FEJEZET

� Vezethetek, Charlie Babbitt? � Nyugat felé tartottak az autópályán, a Buick

falta a mérföldeket. Charlie könnyedén vezetett, egyik kezét tartva csak a kor�

mányon, m�g másik karja az ablakon pihent, a szél belekapott sötét, dús hajába

a homloka fölött, szólt az autórádió � és Charlie úgy érezte felfrissült, már nem

olyan összeesett. A motor nagyszerű formában volt, jól tartották az id�t, és

Raymond is rendesen viselkedett ezidáig. Ha eddig nem tűnt volna fel neki,

most mindenképpen észre kellett vennie, mennyire élvezi a bátyja az autózást.

Úgy látszik, a Buick, a hozzá fűz�d� emlékekkel, a papával, a „nem�félelem" ér�

zést váltotta ki Raymondból.

� Tudsz vezetni? � Nézett Charlie szórakozottan Raymondra.

� Nem. Vezethetek? � Charlie nem felelt, Raymond pedig kezét lassan a kor�

mány felé csúsztatta, és megérintette a csodát.

Charlie mogorva ábrázattal fordult oda Raymondhoz.

� Soha! Soha ne érj a kormányhoz! Se a sebességváltóhoz, ehhez, ni! � muta�

tott a sebességváltóra. Várt, hogy bátyja rázend�t�e a sutyorgós ringatózásra, de

Raymond kifejezéstelen arccal terpeszkedett szét ülésén.

A hosszú úton Los Angelesig b�ven lesz ideje gondolkodni, összeáll�tani a ter�

vet. Mivel az emberrablás vádjának réme nem lebegett már a feje fölött, tovább

léphet. Ami abból áll, hogy felh�vja ügyvédjét Los Angelesben, és meghányja�

veti vele a kérdést.

Ez kellemes fordulat, jobb, mint remélte.

Nyilvánvaló, magyarázta Charlie ügyvédje, Raymond semmiképpen nincs �

és soha nem is lesz � olyan állapotban, hogy három millió dollárt kezelni tud�

jon. Tehát hivatalosan is elmebajosnak kell nyilván�tani, ami sima ügy lenne a

szanatóriumi feljegyzések és diagnózisok seg�tségével. A következ� logikus lé�

pés pedig az, hogy � kéri a gyámmá való kinevezést � hiszen akinek felügyelete

alá helyezik Raymondot, az a pénzre is felügyel. És vajon ki lehetne jobb gyám�

ja Raymond Babbittnek, mint egyetlen, szeret� testvére, Charlie Babbitt?

Szóval, Charlie terve lényegében arra irányult, hogy hivatalosan is átvegye

Raymond irány�tását. Csupán egy jelentés a gyámhatóságon, ahol a tudós ideg�

gyógyász Charlie Babbittre ruházza ezt a tisztet. No meg egy személy, aki bizo�

ny�tja, hogy Charlie kitűn� gyámja lenne Raymondnak. Ez már keményebb

dió, de Charlie vakon b�zott saját szervez��képességében.

Néhány mérföldre Tulsa, Oklahoma. Charlie megállt egy benzinkútnál, zse�

be megrakva huszonöt centesekkel. Raymondot nem merte a Buickban hagyni,

berángatta hát maga után a telefonfülkébe, és becsukta az ajtót.

Ketten a kis telefonfülkében, bizony, elég szűkös, Raymond nézett is kétség�

beesetten, de Charlie annyira belemerült a telefonkönyv tanulmányozásába,

hogy nem vette észre.

� Kevés a hely � mondta Raymond izgatottan.

A fene essen bele! Nincs sárga, csak fehér. Szeme sarkából odasand�tott Ray�

mondra, akinek közben sikerült kinyitnia a fülkeajtót. Türelmetlenül elkapta

az ajtót és visszacsapta.

� Kevés a hely � ismételte meg Raymond, és teste reszketni kezdett.

� Csak egy másodperc, Ray � szólt oda Charlie és tárcsázta az 555�1212�t, a

tudakozó számát.

� Halló, Tulsa tudakozó? Van kérem jegyzékük a körzet ideggyógyászairól?

Raymond most azzal küszködött, hogy kivegyen valamit a hátitáskából, a

hely annyira szűk volt, hogy ez kivihetetlennek bizonyult, ami új, rémiszt�

tényként hatott rá. A hátitáskának le kell jönnie és föl kell jönnie, le kell, föl

kell.

� Nincs? De els�segélyr�l lenne szó � mondta sürget�en Charlie a telefonba

�, meg kell találnom a legjobb tulsai idegorvost.

Végre lecsúszott a hátitáska, Raymond kétségbeesetten tipródott, a táskát

himbálva teste és az üvegfal között, szeme rémülten ugrált ide�oda. Rossz, �gy

rossz. Nem sikerül.

� Talán az utcajegyzékben � ajánlotta Charlie a központosnak, észre se véve

bátyja rémületét. � Ha sz�veskednék megnézni az utcák szerinti jegyzékben, és

mondana egy nevet az el�kel� negyedb�l. � Összeszedte minden képességét,

hogy együttérzést váltson ki és ezt suttogta: � Nem szeretném megijeszteni, kis�

asszony, de egy ember élete függ önt�l. � Mi az hogy! Az enyém! � Nagyon szé�

pen köszönöm ...

Raymond végre megtalálta a kétségbeesetten keresett kék noteszt, s nyomban

�rni kezdett bele.

� Schilling! � kurjantott Charlie boldogan. � Jó név! Illik egy orvoshoz! Egy

pillanat! Hol egy ceruza? � Ja, persze! Itt van Raymond, tollakkal, ceruzákkal.

Odanyúlt, kikapta a hüledez� Raymond kezéb�l füzetét meg a ceruzát és bele�

firkantotta az orvos telefonszámát. Raymond nyöszörögve küszködött, hogy

nagybecsű füzetét visszakapja, de öccse hátat ford�tott neki.

� Négy�egy�kilenc�három? Értem. Hálás köszönet. � Visszaakasztotta a

kagylót, és a kétségbeesett Raymond szeme láttára a lapot, melyre az orvos

számát lejegyezte, kitépte a füzetb�l, belegyűrte a zsebébe, majd a sebesült no�

teszt visszaadta Raymondnak, mintha mi sem történt volna. Raymond olyan

szenved� arcot vágott, mintha a testéb�l szak�tottak volna ki egy darabot, de

Charlie rá se heder�tett.

Megkaparintván a drága füzetet, Raymond, szeme sarkából Charlie�re sand�t�

va, nyomban �rni kezdett, �r és sand�t, �r és sand�t.

Charlie a fejét csóválta.

� Remélem, ezt nem úgy könyveled el, mint súlyos bántalmazást.

� Az a piros füzetben van. Ez a kék.

� Bocsánat, elfelejtettem a sz�nkódot � nevetett Charlie. Zsebében a telefon�

számmal kicsit megenyhült.

� Naná, hogy a te számod ... � kezdte Raymond fenyeget�en.

� Tizennyolcas, tudom.

� 1988�ban � fejezte be Raymond.

Charlie visszafordult a telefonhoz, el�húzta az orvos számát és huszonöt cen�

teseket dobott a ny�lásba.

� Kicsi a hely � háborgott Raymond.

� Igen, de biztonságos � vetette oda Charlie vidáman, a bátyja hangjában rej�

l�, alakuló pánik nem jutott el az agyáig.

� Még bajod esne odakint. Gondolom, nem akarsz lemaradni a buliról � oda�

pillantott Raymondra, aki gyanakodva hunyorgott felé

� Bizony, egy kis bulit rendezünk a tiszteletedre. Egy kis gyámsági locsi�

fecsit. Már bedobta magát az ügyvédünk, hogy összehozza � füléhez emelte a

kagylót. � Jól van. � A telefon kijelzett.

� És tudod, miért neked szenteljük a bulit?

Raymond megrázta a fejét.

� Mert te vagy a hárommillió�dolláros ember. És ez ... � a vonal túlsó végén

egy kattanás, és Charlie�nak a telefonra kellett figyelnie.

� Halló! Dr. Schillinget kérem. Interurbán keresem a Missouri�béli Bummer�

ból. Rendk�vül sürg�s.

A mögötte álló Raymondon ekkor úrrá lett a pánik.

� Jaj! Már csak ... már csak ...!

Charlie megfordult. Raymond az órájára bámult, szeme majd kiugrott a göd�

réb�l. Zihált, s izgalmában csak értelmetlen szótagokat tudott kinyögni. Char�

lie ekkor egy hangra lett figyelmes a vonal túlsó végér�l. Történjék bármi is,

Raymond várni fog.

� Asszonyom, este felé a városban leszünk � mondta Charlie gyorsan, türel�

metlenül. � Adna egy id�pontot? Nagyon fontos!

Raymond el�tt a remény egyre inkább szertefoszlott. Itt van beszor�tva egy

telefonfülkébe a testvérével, aki nem figyel rá!

� Már csak ... tizenegy � nyögte ki végül. � Tizenegy perc múlva Wapner b�ró

és Perpatvar � Szinte hihetetlen. Az órája szerint csak tizenegy perc, és sehol

a láthatáron egy tévé Pár vacak benzin�adagoló, egy étel�ital automata és ez a

szörnyűséges üvegkalitka, amibe Charlie bezárta.

Elkeseredésében ütögetni kezdte az üveget. Amint ott izgett�mozgott, olyan

volt, akár egy csapdában verg�d� apró kis állat. Bárhova nézett, üvegfalak vet�

ték körül. Mint egy róka vagy egy menyét, mely a lábát is lerágja, ha muszáj!

Jaj, Istenem! Raymond már teljesen bepörgött, de Charlie még mindig nem

kapta meg azt az átkozott orvost. Még mindig a szemét betegirány�tóval beszélt,

aki élet és halál urának képzelte magát.

� És ... nem tudna kicsit tovább bentmaradni? Ma kivételesen? � kérdezte be�

h�zelg�en.

Raymond ekkor már mormogott, szeme kitágult a rémülett�l. Csak egyre tu�

dott gondolni. Wapner. El kell érnie. Mert ha nem, minden összeomlik és vége.

Wapner az egyik pillér a pontosan kimunkált véd�szerkezetben, amellyel

annyit fáradozott hosszú éveken át. Wapner a nem�félelem. Tizenegy perc múlva

Wapner, és nincs tévé. Mi lesz most ... mi lesz ... ha ... Nem merte folytatni,

mert ha kiejti a szót „lekésem”, neki vége, megöli a szó.

� Tudom. Értem. � Charlie már szinte s�rt a telefonba. Raymond romokban

el�tte.

� De hát orvos! El nem tudja képzelni, mennyire ...

� Be vagyunk zárva a fülkébe. Be vagyunk zárva. Nincs tévé ... és már csak

... már csak ... � Raymond szeme ugrált. Olyan volt szegény, mint egy kis ma�

dár, mely cs�rével addig kopogtatja kalitkájának rácsait, m�g a sz�ve meg nem

szakad tollas kis testében.

� Könyörgök. Érti? � tört ki Charlie � Könyörög magának egy ember, aki...

� Ah! ... Ah! � Raymond hangja hangosabbra váltott.

� Na jó! � döntött Charlie k�njában.

� Beszéljen a beteggel! � odanyomta a kagylót Raymond arcához.

� A�a�a�ah! � kiáltott Raymond. � Mi lesz ... mi lesz ... aaah! � Charlie vissza�

vette a kagylót.

� Halló! Igen, várok. � Bravó, Raymond!

� A szerepl�k ... nem ... kitalált ... személyek ... csupa ... megtörtént ...

eset ....

� Igen, asszonyom, hat órakor. Pontosak leszünk. Nem; �gérem, hogy nem

késünk. Egy percet sem! Áldja meg az Isten!

Charlie visszatette a telefont, testének izomszálai reszkettek a megkönnyeb�

bülést�l. Bátyját csak most nézte meg tüzetesebben. Raymond az üvegfalnak

d�lve állt mozdulatlanul, mint aki karót nyelt. Teljesen kikészült, alig lélegzett.

� Ray! � szólt neki Charlie hetykén. � Mit szólnál, ha felhajtanánk egy tévét

a környéken?

Robbant a leveg� Raymond mellében. Csak bólintani tudott. Charlie kitárta

a telefonfülke ajtaját, és kézen fogva rángatta Rayt a kocsihoz.

� Naná, hogy csak t�z perc.

Fölösleges mondani, hogy valahol az Isten háta mögött jártak, egy elhagyott,

kihalt pusztaságban. A farmok vidéke volt ez, a házak nagy távolságra egymás�

tól, köztük szántóföldek, lucernások hullámoztak az út két oldalán. Sehol egy

ház, még egy motel vagy büfé sem. Minek is keresgélt Charlie szeme háztet�kön

árulkodó tévéantennák után, mikor tet�ket sem láthatott?

Raymond, szemét órája számlapjára tapasztva, megkezdte szokásos rángatózá�

sát. A percek vészesen múltak. Kilenc perc múlva Perpatvar. Nyolc perc múlva

Perpatvar. Mintha izgalma ragályossá vált volna, Charlie is idegesen fürkészte az

út hol egyik, hol másik oldalát.

Végre egy farm � ház! Egy igazi, hamis�tatlan ház, és ég a villany! Az udvar

közepén � és ez a legfontosabb, egy műholdformájú alakzat, ami azt sejtette,

hogy a házban sok csatorna fogható.

Meg vannak mentve! Meg vannak mentve ... majdnem. Charlie behajtott a fa�

ker�tés kapuján és beletaposott a fékbe. A ház el�tt álltak meg, közel a tornác�

hoz. De hogy jutnak be? Ekkorra Raymond már az öncsonk�tástól se riadt vol�

na vissza, Charlie lelki szemei el�tt látta Raymond egzaltált viháncát, melyet a

Perpatvar elmulasztása vált ki. Dúlva�fúlva magában gyorsan döntött, és a bejá�

rati ajtóhoz vezette Raymondot.

� Naná, hogy csak négy perc � szajkózta Raymond. Charlie vállon ragadta,

s a szemébe nézett.

� Be akarsz menni és megnézni az adást? � szegezte neki a kérdést.

Hogy is válaszolhatott volna Raymond a bombasztikus kérdésre, mikor

minden ereje cserben hagyta már? Egy bólintás jelezte csak az igent, testének

többi része rángott, vonaglott, mint egy id�z�tett bomba, mely robbanásra kész.

� Akkor figyelj � mondta Charlie siet�sen. � Nincs a környéken több ház.

Igen? Ez az egyetlen esélyed! Ha játszod itt az idiótát, soha nem jutsz be. Fi�

gyelsz?

Raymond figyelt. És épp eleget felfogott ahhoz, hogy még jobban megrémül�

jön. „Nem jutsz be”, „egyetlen esély” � ezek voltak a kritikus szavak.

� Maradj itt � utas�totta Charlie �, és viselkedj normálisan. Tudod, mi az,

hogy normális? � Charlie kikapcsolta bátyja övét, nadrágját lehúzta hónalja alól

a derekára, ahogy a normális emberek viselik, majd visszacsatolta.

� Ne a nyakadba hordd a gatyád! � korholta. � Csak elijesztesz mindenkit.

Állj egyenesen, és fogd be a sutyorgódat! � Charlie kitátotta a száját, majd be�

csukta, hogy szemléltesse a műveletet. Raymond tökéletesen utánozta. Ki. Be.

Megy ez.

Nem nagy ügy, de nem is túl kellemes. Charlie Babbitt mély lélegzetet vett,

magára öltötte ötös számú mosolyát (megnyer� úr), és bekopogott az ajtón.

Hallván, hogy Raymond mögötte er�sen tipródik, mint egy kisgyerek, akinek

pisilni kell, egy szigorú legyintést irányzott felé, hogy hagyja abba.

Egy fiatalasszony nyitott ajtót, karján szipogó gyerek, lába körül másik kett�.

Kedves mosolyú, feltűn�en csinos fiatalember nézett szembe vele, mögötte egy

negyven körüli, átlagos külsejű férfi normális öltözékben, normális dereka kö�

rül normálisan becsatolt öv.

� Jó napot � szólt Charlie udvariasan, de kimérten.

� Donald Clemens vagyok, a Nielsen Társaságtól. Bizonyára ismer�s önnek

a név.

� Nielsen ... � ismételte a fiatalasszony. � A tévés közvélemény kutató?

� Az az! � bólintott Charlie helyesl�én, mint a tan�tó, mikor piros ponttal ju�

talmazta a kisdiákot. � Önök felkerültek a listára mint jelöltek, hogy a követke�

z�, három részes Nielsen Család résztvev�i legyenek.

A n�nek tágra ny�lt a szeme, de hamar elszállt az öröme.

� Sajnos nincs itthon az uram � mondta elkedvetlenedve.

De Charlie folytatta.

� Ha kiválasztják önöket, részt vállalnak a felel�sségb�l, melyet egy olyan té�

véműsor jelent, amit az egész ország néz. Viszonzásul minden hónapban kapni

fognak egy csekket kétszáznyolcvanhat dollárról.

� Kétszáznyolcvanhat dollár? � Charlie látta, hogy az asszonynak csáb�tóan

hangzik az ajánlat. � viszont kezd kifutni az id�b�l. Vajon meddig képes

Raymond visszafogni magát, hiszen a percek a Perpatvarig vészesen fogynak?

� Esetleg, ha az uram ...

Charlie tagadólag ingatta a fejét.

� Ez az egy napunk van erre a körzetre, asszonyom � mondta határozottan

�, ha ön nem ér rá fogadni bennünket, elmegyünk más jelölthöz.

Az asszony egy fintort vágott; kétszáznyolcvanhat dollár nem akármilyen

k�sérte, kiváltképp, mikor a gabona olyan silány ebben az aszályban. De ha

Dwayne megjön és kiderül, hogy idegeneket engedett a portára, lesz kapsz!

� Mindössze annyiból állna a látogatásunk � mondta gyorsan Charlie, � hogy

megvizsgálnánk a vev�készüléket, és megnéznénk egy rövid kis műsort.

� Mennyire rövidet?

Hátulról Charlie vésztjósló hangokat hallott Raymond irányából.

� Rövidet � vágta rá.

� Mennyire rövidet? � kérdezte ismét az asszony.

Hátulról a zaj er�södött.

� Harminc perc. Ennyi az el��rás.

Az asszony Charlie háta mögé kukucskált, vajon mi folyik ott, de Charlie

úgy mozdult, hogy eltakarja Raymondot. Pontosan � se tudta, mi történik a

háta mögött, de azt igen, hogy bármi legyen is az, biztos, hogy nem normális

dolog.

� � kicsoda? � kérdezte a háziasszony.

Charlie nem fordult meg. Nem mert hátranézni. Erezte, hogy lassan kiveri a

ver�ték.

� Ja? � a kollégám, Bainbridge úr. � végzi a tulajdonképpeni próbafelvé�

teleket.

A n� arcán kiváncsisággal vegyült félelem jelent meg, s ez megértette Charlie�

val, hogy valami nagy baj van a háta mögött.

� � csak azért csinálja ezt, mert ... azt hiszem ... � Feladta. Reménytelen

volt, vesztett. Az asszony szeme Raymondra szegez�dött, elhűlve követte min�

den mozdulatát. Charlie felsóhajtott, és kelletlenül megfordult.

Raymond Babbitt, az aranykezű dobó, ismét a pályán volt, mélyen elmerülve

valami kitalált „Világranglista” versenyben, amely pajzsként védi ett�l a rettene�

tes valóságtól, ahol kilencven másodperc múlva Perpatvar, és nincs tévé. Ránga�

tózó, össze�vissza mozdulatokkal beállt, szeme izgágán csapongóit a kiinduló�

pontok között, megszemlélte a játékosokat, megint három�kett� az üt�nek.

� Piszok labda! � mormogta.

Charlie lemondóan nézte Raymondot, ahogy átment, idétlenül szökdécselve

a pálya középs� részére. Rémes! Visszament az ajtóhoz, hogy közölje, részükr�l

nincs tovább. Nem neheztelt az asszonyra. Valósz�nűleg � se tárná ki az ajtót egy

bolondnak, aki baseball�mozdulatokba vágja magát a tornácán. Különös, de elé�

gedetlen volt saját türelmetlensége és Raymond veresége miatt. Ez és a kellemet�

len jelenet fokozta rosszkedvét.

� Ennyi! Vége a játéknak! Hagyd abba! � kiabált dühösen Raymondra. � Nem

nézed meg a műsort!

Raymond bávatag szeme ugrálni kezdett, miközben egyik lábáról a másikra

billent. Nincs Wapner? Itt a világvége! Nem, lehetetlen! Órájára mutatott.

� Naná, hogy már ...

� ... csak egy perc, és Perpatvar! � er�s�tette meg Charlie. � És te szúrtad el!

Te csináltad magadnak kishaver! Ezt jól összehoztad! Pattogatott kukoricát rág�

csálhattál volna bent, a sz�nyegen! Van itt minden � felperesek, alperesek! De te

csak kintr�l nézheted! � Raymond orrát az ablaküveghez nyomta,

hogy ...

De Raymond nem hallott már semmit. Csak azt értette, hogy Wapner nincs,

nem is lesz, és ett�l magába roskadt, mint az ijedt vad a búvóhelyére. Begubó�

zott, senki sem közel�thette meg. Motyogott, de hogy mit beszél, senki se értet�

te, még � maga sem.

� Mindjárt ... mindjárt ... lesz ... lesz egy ... � hebegni kezdett, mert nem

tudta máshogy kifejezni rémületét, nincs szó, mellyel elmondhatná Charlie�

nak, hogy elpuszt�tották az � világát, és benne �t is. Mereven kitartotta karját

és összecsapta két kezét; egyszer, kétszer, mint egy nem rendes fóka. Tapsolt,

tapsolt és tapsolt, képtelen volt abbahagyni.

Charlie tudta, hogy sürg�sen tennie kell valamit. A bátyja rögtön tombolni

kezd, felvonultatva az �rjöngés teljes kelléktárát. Az ajtóhoz lépett és bekopo�

gott. Az asszony rögtön kidugta a fejét, valósz�nűleg ott lapult, és az ablakon át

leste Raymondot.

� Hazudtam önnek, asszonyom � hadarta Charlie, � bocsásson meg. Ez az

ember .... itt ... a bátyám.

Az asszony a „nem rendes fóká”�ról az el�tte álló csinos fiúra nézett.

� A bátyja? � kételkedett.

Charlie bólintott.

� És ha fél perc múlva nem nézheti a Perpatvar c�mű műsort, dühroham jön

rá ... itt, ... az ön tornácán ... Seg�t rajta, vagy hagyja, hogy elszabaduljon a

pokol?

Az asszony tűn�dött egy pillanatig.

� De mi a Szerencsekerék c�műt nézzük � szólt végül �, gondolja, az is

érdekli?

És tizenöt másodperc múlva Raymond bent ült a tévé el�tt a sz�nyegen, ott

volt Wapner b�ró és �télkezett a nem kitalált személyek megtörtént peres ügyei�

ben, részrehajlás nélkül, igazságosan. És általa összeállt a világ. A Szerencsekere�

ket pedig egye meg a fene!

Charlie megkönnyebbülten sóhajtott: kivédtek a csapást. A tanulság pedig:

soha, soha, SOHA nem szabad Raymond Babbittet egy percnyi távolságnál

messzebbre vinni egy működ�képes tévét�l, ha tizenöt perc múlva Perpatvar.

Hacsak nem akarja bátyját robbanni látni, mint egy hidrogénbombát.

Am�g Raymond Babbitt békésen ült a tévé el�tt, sós rudacskákat majszolgat�

va (pattogatott kukorica nem volt a házban) és érdekl�dve bámulta Wapnert,

am�g a mama, akir�l kiderült, hogy Eve�nek h�vják, három gyermekével a d��

ványról és a székekr�l éppoly érdekl�dve figyelték Raymondot, amint Wapnert

nézi és kis zöld noteszába jegyezget, addig Charlie Babbitt a konyhából munka�

ügyeit intézte.

Legutóbbi h�vása után három órával kellett volna feltűnnie Los Angelesben,

azóta két nap eltelt, és még mindig csak Oklahomában van. Ha egyedül utazik,

semmi gond. De Raymonddal többször kellett megállni, mint egy négyéves gye�

rekkel. Az állandó eszegetés és tévézés! Charlie tudta, hogy belátható id�n belül

nem jut el Los Angelesbe, és számára a legfontosabb ember Eldorf, a szerel�je.

A kivitelez�k várjanak. Lenny Barish majd távol tartja �ket. Ami pedig Susan�

nát illeti � hát igen, ez nagyon fájó pont. Charlie elhesegette �t most, félretette;

majd ha több ideje lesz, hogy foglalkozzon vele.

Az asszony konyhai telefonján feltárcsázta Eldorf számát, hüvelykujja kör�

mét izgatottan rágva várt, hogy a szerel� jelentkezzék. Eldorf nagyon rossz h�rt

közölt: nincs üzemanyag�átalak�tó a Lamborghinikhoz, egyet se sikerült sze�

reznie.

� Tudod mi ez? Egy darab cs�! � fel�alá rohangált a konyhában � Egy száz dol�

láros kis vacak! Több pénzem van ezekben a ...

Eldorf kétségbeesetten menteget�zött a vonal túlsó végén.

Charlie sóhajtott. Ez befuccsolt! Rolex órájára nézett. Alig van fél órájuk az

id�pontig, melyre Dr. Schillinghez bejelentkezett, és Tulsa jó fél órás út innen.

Nem szabad késni, az ideggyógyász nem várja meg �ket. Azért kell feltétlenül

beszélnie az orvossal, mert Los Angeles�i ügyvédje már teszi az els� lépéseket

Raymond Babbitt gyámság alá helyezése ügyében.

� Na! H�vd fel a tudakozót. Aztán minden rohadt szerel�t az Államokban és

Kanadában is, ha muszáj. Nem létezik, hogy valamelyiknek ne legyen. A fené�

be! Miért is nem vitte Oregonba a kocsikat, hogy ott jegyeztesse be �ket. Hetek�

kel ezel�tt még lehetett volna. Most már kés�.

És ha lekési Schillinget, az már a vég. A nappaliban lev� tévéb�l kiszűr�dött

az �téletet hozó Wapner b�ró hangja:

� ... és eszerint a felperest illeti a teljes összeg, négyszázkilencvenöt dollár �

a b�rói kalapács koppanása gyönyörű zene volt Charlie fülének.

Remek. Végre befejez�dött ez a rohadt műsor, egy másodperccel sem el�bb,

persze. Charlie még egy utolsó fenyegetést dörgött a telefonba:

� Csináld, különben megöllek! � gyorsan letette, és rohant ki a nappaliba.

� „R”�beszélgetés volt � hazudta. Mire Eve megkapja a telefonszámlát, Char�

lie Babbitt nemcsak hogy hét határon túl lesz, de v�gan lubickol apja millióival.

� Nagyon jó �télet � mondta bűbájosán Raymondnak. � Köszönjük, Eve,

kösz, srácok. Na gyere, Ray, tépjünk!

� Naná � vágta rá Raymond �, hogy a reklám után megnézzük a riportot a

peres felekkel.

Charlie nemet intett.

� Vége, Ray. A n� nyert. Elpusztultak a nyulai. A pasas egy szemétláda. De

megfizet!

Raymond hideg, üres tekintettel nézett Charlie�ra. Nem jó jel.

� Elkésünk Tulsából, Ray � sürgette Charlie � az orvos nem vár, és tudod, mi�

lyen fontos ...

� És ... megkérjük ... a feleket, ... hogy nyilatkozzanak ...

Charlie egy földöntúli vulkán moraját hallotta, behunyta szemét, és nyúlós,

füstölg� lávát látott fortyogni.

� Ray � könyörgött �, idehoztalak, megnézted a műsort, most hadd kérjek én

egy ici�pici sz�vességet! Kössünk egyezséget! Pattanj fel, és ...

� ... nyilatkozzanak... a döntésr�l. � fejezte be Raymond, cip�gomb szemei�

vel hunyor�tva. Charlie hallotta, hogy a vulkán dübörög, egyre közeledik. Szin�

te már érezte a forróságot, mely nyomban feltör.

� Hát persze � mondta hűvösen, és ebben a percben úgy gyűlölte Raymon�

dot, mint még soha senkit. Tudta, hogy tehetetlen. És úgy érezte, valamilyen

módon Raymond is tudja ezt. Csak nyugi!

Raymond visszaült, szemével a reklámon csüngve vett egy sós rudacskát, és

nagy elégedetten beleharapott.

Tövig nyomva a gázpedált, Charlie�nak huszonkét perc alatt sikerült lezavarnia

a harmincöt mérföldet. Hála Istennek, a közúti ellen�rök másutt vadásztak

azon az estén, különben a Buick megkapta volna a ,,f�füstöl�” jelvényt szürke

kipufogó csövére, Tulsába menet. Megálltak a rendel�intézet el�tt, itt volt Dr.

Schilling rendel�je. Charlie kiugrott, átszaladt a másik oldalra, kinyitotta az aj�

tót és kirángatta Raymondot.

� A doktor ott szemben van. Na mozgás!

Raymond csoszogva megindult az úttest felé, lassan, mint mindig, de Charlie

megáll�totta.

� Várj, Ray! Gyere csak! � odalépett Raymondhoz, kikapcsolta bátyja övét,

nadrágját visszahúzta oda, ahol eredetileg volt, és visszacsatolta az övet.

� Így sokkal jobb. Na, indulás!

NYOLCADIK FEJEZET

Dr. Schilling várt rájuk, igaz, csak három perccel múlt hat óra, amit rosszindu�

lattal se lehet késésnek nevezni. Charlie és az orvos bemutatkoztak egymásnak,

kezet fogtak, miközben Raymond kifejezéstelen arccal szemügyre vette a rende�

l�t, ide�oda totyorászva. Egyedül az Isten a megmondhatója, mit raktározott,

rendszerezett kifürkészhetetlen agyában. Mikor a sziámi harcos halak nagy ak�

váriumához ért, megállt, hátitáskájából noteszt húzott el� � ezúttal a feketét,

majd elhelyezkedett a tartály el�tt, hogy jól lássa a halakat, és feljegyezhesse

mozgásukat.

� A bátyám � mondta Charlie �, autista.

Majdnem az csúszott ki a száján, hogy „autista fél�rült”, de valami � maga

sem tudta, hogy mi � azt sugallta, hogy ne mondja ki. Valójában nem sokat tu�

dott bátyja betegségér�l, inkább csak amit maga is tapasztalt, azt viszont látta,

hogy bátyja autista mivolta sokkal jobban érdekelte Dr. Schillinget, mint � sze�

rette volna. � mindössze néhány kérdést akart feltenni, és ha megkapja a vá�

laszt, már ott sincs. Charlie�nak nincs arra ideje, hogy Tulsában ücsörögjön, m�g

Raymondot, fején elektródákkal agyonvizsgálgatják.

Elmondta az ideggyógyásznak, amit Raymondról tudott: a hóbortjait, a base�

ballozást, hogy különböz� noteszokba állandóan jegyzetel, hogy az ételt apró

darabokra vágja és fogpiszkálóval eszi, a hulla�merevséget és a rémült sutyorgást

és hogy elviselhetetlen számára az élet, ha nem nézheti a Perpatvart.

A választékos, jólfésült és szolid eleganciával öltözött Schilling doktor ko�

moly szakember benyomását keltette. De a szemében volt valami, ami Charlie�

ban bizalmatlanságot keltett, és a hangja is lágyabb volt a kelleténél.

� Raymond! Kedveli a halakat? � szólalt meg az orvos.

� Szánalmas � bökte ki Raymond a füzete mögül.

� Ray...

De az orvos egy gyors kézmodulattal megáll�totta Charlie�t. Hadd mondja

Raymond, amit akar. Bármit, ami az eszébe jut. Azért vannak itt.

� Én miben seg�thetek? � Dr. Schilling szavait Charlie�hoz intézte, de szeme

Raymondon volt.

Charlie szeme elkeskenyedett, gondolkodott egy percig. Mennyit mondjon el

ennek az embernek? Úgy döntött, többet, mint tervezte.

� Az ügyvédem szerint az egész gyámsági hercehurca ... bohóckodás, ahogy

� nevezte ... ugyanis ... hát... szóval úgyis az lesz a végén, amit néhány elmeor�

vos javasol. Charlie ezúttal a „tudatlan csecsem�” szerepet választotta; fiatal, bá�

jos, ártatlan és ártalmatlan.

Dr. Schilling azonnal értette, mir�l van szó, és bólintott. Nem éppen a testvéri

szeretet esete. Pénz van a dologban, feltehet�leg sok pénz.

� Igen?

� Fizetek. A tanácsadásért.

� Tanácsadás � ismételte az orvos, és elgondolkodott.

� Az � bólintott Charlie. Eltökélte, hogy megszerzi ezt az embert, ha bele�

pusztul is. � Csak annyit mondjon meg, mit fog a hóhér, ühm ... az orvos kér�

dezni t�le.

Dr. Schilling mosolyogva vállat vont.

� Honnan az ördögb�l tudnám?

� Ön mit kérdezne? � faggatta Charlie.

� Kedveli a halakat?

� És ez önnek mit mond? � kérdezte Charlie.

� Hogy szánalmasak. Nézze, Babbitt úr, azt hiszem rossz helyen kopogtat.

Mit akar t�lem hallani?

Charlie vett egy mély lélegzetet, és nekikezdett. Minden lapját kiter�tette.

� Hogyan nyerhetek?

� Hisz a csodákban, fiam? � kérdezte kedvesen az ideggyógyász. Charlie Bab�

bitt nem ilyesmit akart hallani.

� Nézze, múlik az id�, sokba fog ez kerülni magának � rázta mosolyogva a fe�

jét Dr. Schilling, de mosolya nem volt se barátságos, se kedves.

� Nézze, a bátyja viselkedésében vannak bizonyos, idegességre utaló jelek �

akárcsak önnél az, amit az ujjával tesz.

Charlie hirtelen mozdulattal elrántotta szájától a hüvelykujját, amelynek

körmét rágta. Szégyellte, hogy rajtakapták. Most már hiába próbálja józannak

tettetni magát.

� A jegyzetelés, a baseballozás meg a többi rituálé ... � ezekkel védi magát fé�

lelmében.

� Tudom � bólintott Charlie türelmetlenül. � Miért mondja?

� Ha rituáléi nem lennének ilyen egyértelműen fellelhet�k a viselkedésén, az

orvos kevésbé félénknek találná, és talán úgy döntene ...

� Én jó hatással vagyok rá � vágott közbe Charlie hunyor�tva, s közben Schil�

ling szavain gondlkodott. Dr. Schilling csak bólintott.

� Azt akarja bizony�tani, hogy � egészségesebb, boldogabb, ha nincs az inté�

zetben. Vagyis önnél van.

� Szóval érjem el nála, hogy kevesebb marhaságot csináljon? � ez nem tűnt re�

ménytelennek.

Az ideggyógyász elmosolyodott.

� Hogyha sikerül önnek, hogy akár csak egy rituáléjáról lemondjon, ha csak

néhány napra is, Nobel d�jra fogom javasolni önt.

Charlie megborzongott, de lerázta magáról az orvos gúnyos szavait; nem volt

neki most erre ideje.

� Igyekezni fogok.

� Kezdheti azzal � mondta kedvesen Dr. Schilling �, hogy seg�t neki megtölte�

ni a ceruzát.

Charlie Babbitt elhűlt az átvitt értelmű célzástól. Szexualitás? Raymond az

ágyban? Raymond?! Döbbenten nézett bátyjára, aki buzgón figyelte a halakat

és rótta a sorokat. A pap�ron semmi nyom. Tölt�ceruzájából kifogyott a hegy.

� Soha nem találja ki, hogy értettem, amit mondott � vigyorgott Charlie a

pszichiáterre.

Dr. Schilling tudta.

� A nemiségre gondolt? � kérdezte er�ltetett mosollyal. � Ez lenne a legna�

gyobb csoda, ha elérné nála.

A hosszú, kimer�t� úton Tulsa belvárosa és a Texas motel között, ahol végre

megálltak � a 44�es úton Oklahoma Cityig, majd a 40�esen tovább, Amarillo felé

� Charlie meghánytorgatta magában a kérdést. A feladat: megváltoztatni Ray�

mondban egy berögz�dött viselkedési formát. Egyszerűen hangzott; de hogy

változtathatnánk meg olyasmit, amit valójában nem is értünk? Bár volt már el�

képzelése arról, hogy bátyja bizonyos helyzetekben hogyan reagál, s�t, id�n�

ként fel is ismert ilyen helyzeteket, de hogy Raymond miért éppen úgy viselke�

dett, és mikor volt várható, hogy a helyzetek bekövetkeznek, arról sejtelme sem

volt.

Újra és újra átgondolta, amit még Dr. Bruner mondott neki Wallbrookban.

Raymond nem elérhet�, képtelenség a közelébe férk�zni. A kapcsolatteremtési

mechanizmus � még ha egyszerű rokoni kapcsolatról van is szó � hiányzott

Raymond Babbittb�l. Charlie lassan kezdte érteni Dr. Bruner szavait. És ha az

ember nem tud kapcsolatot teremteni egy pasival, hogy várható el t�le, hogy

megváltoztassa?

Hosszú, kimer�t� nap volt, még Raymondnak is, bár többször elszund�tott az

autóban, és nem látszott fáradtnak. Nem ellenkezett, hogy lekapcsolják a tévét

az éjszakai film el�tt, és készségesen ágyához kullogott. Fogát mosta épp a für�

d�szobában, mikor Charlie bement hogy megfürödjön a régi, nagy kádban �

egy ilyen olcsó motelban nincs külön zuhanyozó.

Raymond vagy féltubus fogpasztát kinyomott, habzott a szája, mint egy veszett

kutyának. De csak dörzsölte, dörzsölte fogát, m�g fogkrém nem ken�dött min�

denhova � arcán, fülén, még a szemöldökén is fehér hab; a mosdóban, a fogkefe

szárán, mindenütt � lába körül, a kövön undor�tó, nyúlós maszatok. Bámult

rendületlenül a mosdó feletti tükörbe, nyilván tetszett neki a látvány.

� Ray! � szólt rá Charlie, már hányinger környékezte.

De Ray ügyet se vetett rá. Újabb fogpaszta adagot nyomott a kefére, még er��

sebben dörzsölte fogait, hogy fokozza a habzást.

� Szeretsz fogat mosni? � kérdezte Charlie, fejét csóválva.

Semmi válasz. Raymond csökönyösen dörzsölte tovább a fogát. Charlie�ból

elszállt az er�; ez több volt annnál, amit egy ilyen hosszú, nehéz nap után kib�rt

volna. Ráadásul a zs�ros hamburger, amit egy órával korábban egy gyorsbüfében

bekapott! A ronda, fehér ragacs kikész�tette fizikailag, gyomra émelygett.

� Hagyd már abba, Ray! � üvöltött mérgesen � Komolyan!

Raymond folytatta, és habos szájával motyogott valamit halkan, de azért ki�

vehet�en.

� Ez tetszik neked, Charlie Babbitt.

� Tetszik a fenének!

� Te mondtad. „Muris fogú ... muris Rain Man!”

Charlie�ban meghűlt a vér. Jól hallotta? Muris Rain Man ... muris fogú ...

Rain man?

� Mit mondtál? � meredt Raymondra.

� Muris � jött a hang a hab mögül.

� Jó, muris. De mi?

� Muris fogú.

� Nem. � tiltakozott Charlie � Amit utána mondtál.

De Raymond figyelmét teljességgel lekötötték a saját fogai, megnézte magát a

tükörben, dörzsölte, habzott, dörzsölte. Charlie odament a mosdóhoz és kicso�

magolta az egyik „steril” szállodai poharat, teleengedte v�zzel, és Raymondnak

nyújtotta.

� Öblögess!

Raymond nézett bambán, mint aki életében nem látott egy pohár vizet.

� Öblögess! � utas�totta Charlie � És köpd ki! � Raymond kezébe nyomta a

poharat, és elvette a ragacsos, csupa�paszta fogkefét. Raymond csak állt, szoron�

gatta az ismeretlen poharat, mintha az ki akarna csúszni a kezéb�l.

� Na! � nógatta Charlie.

Sietve hörpintett a v�zb�l, lenyelte, majd kérd�n Charlie�ra nézett. Charlie,

azt sem tudva, s�rjon�e vagy nevessen, vállat vont. A semminél azért több. Ray�

mond hörpintett és megint csak nyelt. Szája talán megtisztult, de az arca csupa

fehérség.

Charlie barna szeme elkomorodott, elvette a poharat, és vigyázva letette a

mosdó szélére. Nem akarta hergelni Raymondot, most nem.

� Tetszik nekem, ahogy a fogadat mosod � súgta � Komolyan.

De nem talált. Raymond hallgatott.

� Muris Raymond � suttogta Charlie alig hallhatóan, és bátyja arcába nézett.

� Nem tudtad kimondani, hogy Raymond � jelentette ki a bátyja tárgyilago�

san. � Amikor pici baba voltál. Azt mondtad: Rain Man. Muris Rain Man.

Valami emlék�féle has�tott Charlie Babbittbe; nem képek, események, inkább

érzések, rég elillant érzések. A szeretet, a biztonság érzése, amib�l nem jutott

neki már vagy húsz éve. Csak állt a fürd�szobában, megdöbbenve.

� Te? ... Te vagy a Rain Man? � nyögte ki végül. Érthetetlen. A Rain Man

nem volt valóságos személy, � találta ki, a gyerek Charlie Babbitt.

Raymond a zsebébe nyúlt, és el�vette tárcáját. Olyasfajta kézimunka volt,

amit hosszas munkaterápia során kész�tenek: két, összeer�s�tett műanyag lap, a

fels� dombor�tva, hogy b�rnek látszódjék, köröskörül mindkett�n otromba

lyukak, amelyekbe ügyetlen kezek is be tudják fűzni a műanyag zsinórt. Raymond

szertartásosan kihúzta bel�le legféltettebb kincsét, és Charlie�nak nyújtotta.

Charlie elvette a fényképet és rámeredt. Gyűrött volt, szélein töredezett,

mintha valaki hosszú évek óta örökké a kezében forgatná. És �gy is volt. A ké�

pen egy sötét szemű, szigorú tekintetű tizennyolc év körüli fiatalember, haja le�

sim�tva, a fényképez�gép lencséjébe bámul, nem pislant, meg se rezdül. Ez �.

A fiú ölében egy totyogós forma kisgyerek, kezében rongyos takarót szoron�

gat. A kicsi odabújik a nagyfiúhoz. Semmi kétség. A kisfiú Charlie Babbitt, a

nagy Raymond Babbitt. A két testvér.

� A papa csinálta. A papa! � mondta Raymond büszkén.

Charlie nem tudta levenni a szemét a képr�l, ámulva bámulta szótlanul. � és

Raymond. Charlie és Raymond. Charlie és Rain Man.

� Te ... velünk laktál ... akkor?

� Te velünk laktál akkor � mondta Raymond. Csak elszajkózta Raymond

szavait, vagy tudta, hogy � az id�sebb testvér, akinek el�jogai vannak? Ki tudja?

Lehuppant a kád szélére, m�g Charlie, a fényképet bámulva, próbálta összerakni

fejében a mozaik�darabokat.

� Mikor ... mikor költöztél el? � kérdezte végül halkan.

� Csütörtök volt � vágta rá Raymond.

� Csütörtök? � bámult el Charlie.

� Havazott. Tejbedarát kaptunk reggelire. Te kiköpted, és Mária adott neked

banánt és tejet. És � itt maradt veled, és a papa elvitt engem az otthonba. 1965.

január 21. Csütörtök.

� Úristen! � lihegte Charlie � Akkor halt meg a mama, nem sokkal szilvesz�

ter után.

� És nálad volt a takaró. És integettél az ablakból. Szer�busz, Rain Man, szer�

busz Rain Man. Szer�busz Rain Man. Így. Csütörtökön.

Charlie emlékezetében valahol mélyen megszólalt egy hang. Látta! Emléke�

zett! Hó! Orrában a régi, puha, elmaradhatatlan takaró illata � és integet. Igen,

utána s�rt. S�n Rain Man után. De � soha többé nem jött el, és úgy maradt meg

az emlékezetében, mint saját képzeletének szülötte. Ekkor Charlie szemét Ray�

mondra emelte, úgy, mintha el�ször nézne rá. És valóban �gy is volt. Bátyja ar�

cán felsejlett a neki oly kedves tizennyolc éves arc, melyet most fogpaszta marad�

ványok éktelen�tettek, s melyr�l eltűnt a gyöngéd kifejezés.

� Bebugyoláltál � emlékezett Charlie � a takaróba, és énekeltél nekem.

Raymond Charlie�ra meredt, mintha nem tudná, öccse mir�l beszél. Üresen,

kifejezéstelenül. Aztán nagyon halkan énekelni kezdett:

� „She was just seven�teen.

You know what I mean.

And the way she looked was way be�yond compare ...”

� „So how could I dance with another ... ” � kapcsolódott be Charlie.

� Ó�óó � húzta el Raymond, John Lennon orrhangját utánozva.

� „When I saw her stand�ing there?” � fejezték be együtt.

Vége a dalnak. Charlie elhallgatott, döbbenten. Nézte a bátyját, az autista

bátyját, akit huszonöt éve elzártak el�le, a testvérét, akit gyermeki ragaszkodás�

sal szeretett, majd elfelejtett, kitalált gyermekkori barátként emlékezve rá.

� Szerettem, ... ha énekeltél nekem � mondta halkan, �szintén Ray�

mondnak.

Raymond ránézett, Charlie egy pillanatra azt hitte, hogy megtört a jég, leom�

lott a fal kett�jük között, de Raymond visszafordult a mosdókagylóhoz, felvet�

te habos fogkeféjét, és megint fogkrémet nyomott rá. Ha volt is kapcsolat közöt�

tük az imént, vége.

Charlie gyengéd mozdulattal letette a fényképet a kád szélére, és kinyitotta a

csapokat. Bedugta a dugót a lefolyóba, hogy a kád megteljen v�zzel.

� Ne, ne, ne, ne, ne! � üvöltött Raymond, hangja tele félelemmel, �rült rette�

géssel. Charlie ránézett. Raymond a kádban emelked� v�zre meredt, szemében

rémület.

� Ne! Nem szabad! � ord�totta.

� Nyugodj meg, Ray � csillap�totta Charlie � Mit nem szabad?

� Nem szabad, mert ... � kezét tördelte, teste rángatózott. Charlie látta rajta

a roham el�jeleit. Le kell szerelni, miel�tt robbanna.

� Mert ... ? � kérdezte � Ray, mondd meg, mi az, hogy mert!

� Mert ... mert ... mert ... � hebegte Raymond. Azután élesen, egészen más

hangon felord�tott: � Mit akarsz?

Rettenetes, vel�trázó sikolyt adott ki, a fürd�kádhoz rohant, hogy kézzel

visszatartsa a zuhatagot, rettenetes félelmében eszébe se jutottak a csapok. A v�z

fröcskölt, a falra, a mennyezetre, Charlie�ra és a nyakig vizes Raymondra.

Charlie egy pillanatig k�vé meredve állt, majd megragadta Raymondot, és

próbálta elvonszolni a kádtól.

De nem b�rt vele. Raymond ellökte magától, majd belekapaszkodott öccse in�

gébe, görcsösen markolászva. Charlie nem látott még ilyen dühöt a szemében.

És végre Raymondból kibuggyantak a soha ki nem mondott szavak.

� Ne! Nem szabad! Leforrázza! Megégeti!

Raymond olyan er�vel rántotta meg Charlie ingét, hogy az széthasadt. Meg�

rázta öccsét egyszer, és még egyszer, Charlie feje el�re�hátra billegett. És üvöl�

tött, azon a furcsa, szörnyűséges hangon.

� Mondtam, hogy Nem szabad! Megmondtam, hogy Nem szabad! Mit

akarsz? Megölni a testvéredet? Nem szabad! ... Nem szabad ...

Lassan elcsendesedett, rábámult Charlie�ra és elengedte az ingét. Teste enyhén

reszketett, a kitörés annyira kimer�tette, hogy egy megféleml�tett gyerek maradt

bel�le.

Egy pillanatig az édesapja volt, nem önmaga. Sanford Babbitt dühös, vádoló

hangja tört ki bel�le. Charlie pedig, aki megind�totta a vizet, Raymond volt. A

huszonnégy évvel ezel�tti napon, amikor „az” történt. A kádban pedig � látha�

tatlanul, de mégis láthatóan � ott ült a kisbaba, a két éves kis Charlie. És a v�z

meleg volt. Túl meleg.

Charlie mindent látott. Mindenre emlékezett. Egy tizennyolc éves fiú, aki

csupán meg akarta fürdetni a kisöccsét, de nem találta el a v�z h�fokát. Hiába

ellen�rizte fürösztés el�tt, nem sikerült neki. Egy autista, aki nem akart rosszat,

aki próbálta megcsinálni, amit Eleanor anyjától ellesett, mert az anyja elment

az angyalkákhoz. Eleanort utánozta, aki Charlie�t a kádban fürösztötte. De a

v�z meleg volt, túl meleg � nem annyira, hogy megégesse vagy leforrázza a ba�

bát, de ahhoz elég meleg, hogy a kis Charlie s�rva fakadjon.

Akkor düht�l tajtékozva berohant az apja. Az apa, aki elvesz�tette a feleségét,

akinek els�szülött fia autista � elméje egy más, távoli világba zárva � és akinek

második fia, a pici baba, s�r, mert a Rain Man túl meleg vizet engedett finom kis

b�rére.

És Raymond, akit tökéletes emlékezettel áldott vagy vert meg a sors, egyetlen

szótagot is képtelen volt elfelejteni a rettenetes szavakból, melyeket apja üvöl�

tött neki akkor, s megmer�tette ezeket a szavakat sérült agyának bugyraiban,

hogy aztán kilökje �ket magából, apjának, Sanford Babbittnek alakjában a v�z�

zel teli kád mellett, melyben Charlie Babbitt fürdik.

És Charlie, aki mindig megvetette a veszteseket, most megértette, s végtelenül

megsajnálta bátyját. Kezét felemelte, és végigsim�totta bátyja fején.

� Na jó, öreg � mondta kedvesen � Jól van, na. Nem égtem meg. Semmi bajom.

Raymond megrándult az érintést�l. Soha ne érj hozzá! Charlie elhúzta a

kezét.

� Megégtél � mondta Raymond vékony, reszket� hangon. � És még pici baba

voltál. Megégtél. És én elmentem az otthonba � pillantását levette Charlie�ról,

inkább elnézett a feje fölött.

� Nem, Ray � mondta Charlie, szemével Raymond szemét keresve. � Nem

égtem meg. Hülyeség volt az egész. Nézz rám! Nézz csak rám! Légy sz�ves!

A mama meghalt. Ezért vitt el otthonról az a gazember.

De Raymond szeme továbbra is Charlie feje fölött, arca meggyötört. Charlie

a fürd�szobába szaladt, hogy megnézze, folyik�e még a csap. Ez az ideges�t� cso�

bogás! Odaugrott, és elzárta a csapot.

Hátra fordult, Raymond ott térdelt mögötte a vizes kövön. Mereven, két

kezével mellét ütögetve, üveges szemei a csapokon, melyek nem folytak

már.

� Ray! Ray! Elzártam �ket. Minden rendben.

De Raymond már a megnyugtató szavakat se hallotta meg. A huszonnégyéves

rémálmot elszabad�tó jelenet túl sok volt neki; elzárta magát � mint Charlie a

csapokat � visszavonult fagyos, keserű világába. Reszketett, fogai hangosan ko�

cogtak, ringatta magát el�re�hátra, oda�vissza, rázkódott, borzongott és mered�

ten bámulta a csapokat.

� Úristen! � kiáltott fel Charlie rémülten � Fázol, Ray? Egy pillanat.

Átrohant a szobába valami meleg holmiért, végül lerántotta az ágytakarót, és

azt vitte ki a fürd�szobába. Letérdelt a k�re a testvére mellé, és gondosan beta�

kargatta.

A szúrós gyapjútakaró melegét�l Raymond felengedett egy kicsit. Megszűnt

a remegés, majd néhány perccel kés�bb a rángatózás is abbamaradt. De bágyatag

szemét, mintha csak valami rejtélyes er� parancsolná, nem vette le a kád csapjai�

ról. És hamarosan kezd�dött a sutyorgás. Sutyorgás. Sutyorgás. Sutyorgás.

Sutyorsutyorsutyorgás. Az �rület bevezet� hangjai.

� Mi van, Ray? � kérdezte kedvesen Charlie. � Titkos gondolatok? � Köze�

lebb hajolt, hogy jobban hallja a bátyját.

� C�h�a�r ... 1�i�e � betűzte suttogva Raymond. � C�h�a�r ... 1�i�e ... C�h�a�r ...

1�i�e � Újra és újra. A védelmez� litánia, a bűvös név.

Charlie leguggolt és marcangoló fájdalom öntötte el bensejét. Legsz�vesebben

karjába vette volna Raymondot, mint egy csecsem�t, de tudta, hogy elég egy

enyhe közel�t� mozdulat, és Raymond rombolásban tör ki. Ne nyúlj hozzá!

Soha ne nyúlj hozzá! De csinálni kell valamit, vissza kell vinni a szobába. Char�

lie énekelni kezdett.

� „She was just seven�teen,

You know what I mean.

And the way she looked was way be�yond be�yond corn�pare.

So how could I dance with another ... ”*

A suttogás halkult, Raymond szeme lesiklott a csapokról.

� „O�óóó, when I saw her stand�ing there?” � fejezte be Charlie. Fürkész�en

bátyjára nézett, a feszültség mintha enyhült volna, de még mindig a maga távoli,

külön világában volt, ahol Charlie nem érheti el.

Úristen, villant át Charlie agyán. A sors iróniája! Most ki a Rain Man? Ki énekel

és ki takarja a pici babát? Rain Man, Rain Man, szeretlek.

Kés�re járt, nagyon kés�re. Raymond mélyen aludt az egyik kétszemélyes

ágyon a hálóban, Charlie ébren feküdt a másik szobában. Cigarettázott és gon�

dolkodott. Pontosabban, megpróbált gondolkodni. Életében nem volt még

ilyen fáradt.

Minden porcikája kimerült, minden tagja fájt. Sajgott mindene, mintha vereke�

dett volna, mintha ütések, rúgások érték volna k�vül�belül. A legszörnyűbb éj�

szakája volt az életének, rosszabb, mint amikor eljött otthonról és kétségbeeset�

ten menekült; olyan rémülten, ahogy csak egy gyerek ijedhet meg, akinek se

otthona, se anyja, se apja.

Sebzett volt, magányos; kellett egy jó szó, egy emberi hang. Charlie Babbitt,

akinek soha senkit�l nem kellett semmi, aki úgy gázolt át az emberi kapcsolato�

kon, hogy egyik szemét mindig a kijáraton tartotta, aki mindenkit átejtett, aki�

vel csak összeakadt, aki elvárta, hogy az ölébe hulljon minden, ez a Charlie Bab�

bitt most bevallotta önmagának, hogy szüksége van valakire, akit szerethet, és

aki viszont szereti �t. Szüksége volt Susannára.

Kés� van, igen, de Santa Monicában egy órával kevesebb az id�. Charlie oda�

húzta a telefont, és feltárcsázta Susanna számát.

Hallotta, hogy a vonal másik végén kicsöng, sz�ve a torkában és várt, hogy a

lány fölvegye.

� Halló?

� Szia, én vagyok.

Csönd. Semmi válasz.

* Szó szerinti ford�tásban:

Épp csak tizenhét éves volt.

Ügye érted?

És ahogy nézett, az semmihez sem fogható.

Hogy is táncolhattam volna mással, mikor láttam, hogy � ott álldogál?

� Hát ... nem csaptad le. Ez azt jelenti, hogy nincs harag?

Susanna nem felelt.

� Hogy van a bátyád? � kérdezte végül.

� Ismerheted. Balhék, balhék és balhék.

Susanna erre sem válaszolt. Jaj, ha egyszer komoly tudna lenni ez a Charlie!

� Én ... csak azért, hogy ... Ugye nincs vége? � mondta Charlie a kagylóba.

Bárcsak láthatná a lány arcát, ne ez a rohadt telefonzsinór kötné össze vele! Ha

a karjában tarthatná, rá tudná b�rni, hogy jöjjön vissza hozzá. Mivel Susanna

hallgatott, hozzátette: � Tudod,... én ... nem szeretném, ha vége lenne. � Er�sen

füléhez nyomta a kagylót, lélegzetét visszafojtva figyelt, nehogy egyetlen han�

got is elmulasszon.

Susanna sóhajtott.

� Ne er�ltesd a választ, Charlie. Nem örülnél neki. Várjunk még!

Charlie hangja elcsuklott.

� Az ilyesmi nem nagyon megy nekem.

� Sokminden nem megy neked � felelte Susanna lemondóan. Elbántak vele,

csúnyán elbántak, és nem repesett a vágytól, hogy visszaugorjon a ringbe egy

újabb menetre a bajnokkal. Különösen nem addig, am�g a seb be se hegedt.

� Na jó � válaszolta Charlie nagy nehezen. � Majd elveszem Rayt�l az

egyik noteszt. És én is jegyzetelni fogok � várt, hogy Susanna mit szól a megejt�

vicchez � csak mondana már valamit! �, de mert a lány nem szólt, kibukott

bel�le:

� Én ... én ... megind�tom Ray gyámság alá helyezését. A b�róságon. Amint

visszatérek, intézkedem.

Meg�rült?

� Charlie, semmi esélyed nincs, hogy megnyerd. Egy a milliárdhoz se!

� Megnyerem. Muszáj!

� Több mint húsz éve Bruner viseli a gondját. Te négy napja ismered. Nem

érzed, hogy képtelenség t�led? � kis szünetet tartott, nem tudta, kit sajnáljon

jobban, Raymondot vagy Charlie�t. Végtelenül megért� volt. � Itt vagy, szivem?

� szólt a telefonba.

Hát nem érti. Senki sem érti!

� Nézd, ha megérkezem, fölh�vlak, helyes?

Susanna nem mondott igent, de nemet se. Charlie biztatásnak vette.

� Hát akkor, szia � súgta. Susanna nem válaszolt, Charlie letette a kagylót, és

visszatolta a telefont az éjjeli szekrényre. Hanyatt feküdt az ágyon, mellére tette

a hamutartót, cigarettázott és bámult a sötétbe.

A fürd�szobában pedig, a kád alján egy fénykép lebegett. Gyűrött volt, egy

kissé el is halványult már, de tisztán ki lehetett venni rajta az ünnepélyes arcú

tizennyolc éves nagyfiút és egy kisfiút mellette, takaróba csavarva. A testvéreket.

KILENCEDIK FEJEZET

Most már valóban nem lehetett tovább halogatni, hogy Raymondnak némi ru�

haneműt vegyenek. Az az egyetlen ing és egyetlen nadrág bepiszkolódott, fehér�

neműje egyenletesen szürke. No, de a pénz!

Charlie�nak ugyancsak apadóban voltak dollárjai. A Buick annyit pöfögött ki

magából, amennyit csak egy 1949�es kiadású elavult autó képes. Két személyre

a motelszámla sem csekélység, de az étkezés vitte el a legtöbbet és f�ként Ray�

mond állandó falatozgatása. Raymond akkor volt a legboldogabb � ha esetében

egyáltalán lehet ilyenr�l beszélni �, amikor felbonthatott egy csomag kukoricát,

vagy Sajt�bogyót. Charlie bankszámláján az összeg vészesen megcsappant, s mi�

kor legutóbb készpénz�kártyáját akarta használni, a gép nem adott ki semmit.

Ha mégegyszer megpróbálná, a gép biztos széttrancs�rozná a kártyát, Charlie

képébe vágná és talán még le is tartóztatná.

Így hát Charlie American Express kártyájából éldegéltek, de mivel az utóbbi

két hónapban erre se tett be Charlie semmit, ez a hitelforrás is kiapadóban volt.

Bármelyik pillanatban kiapadhat ez is; és mi lesz akkor? Természetesen Charlie

nem szólt err�l Raymondnak, Raymond úgysem értené, nem fogna fel bel�le

semmit, csak jól bepörögne t�le.

Albuquerque külvárosában Charlie megállt egy bevásárló utcánál, és a K�

Mart�ban felszerelte bátyját új holmikkal, hála az American Expressnek. Alsó�

nemű, zokni, vászon nadrág, ing. Úgy tűnt, a procedúra tetszett Raymondnak,

mert nem csinált jelenetet, s�t nem is ellenkezett.

Részben, hogy megjutalmazza, részben, hogy bátyja nehogy mégegyszer

olyan rettetenes helyzetbe hozza, mint a farm�háznál, Charlie egy kis Watch�

mannel is megjutalmazta Raymondot; hadd hurcolássza a kis b�r�akasztós

Sony tévét, ahová csak akarja. Így legalább Wapner b�ró � Charlie szavaival élve

� mindig „kéznél lesz”. Raymond nem értette a tréfát, ellenben a tévé láttán

némi lelkesedés ült ki az arcára, ami Charlie�ból azt a jóles� érzést váltotta ki,

hogy sikerült örömöt szereznie bátyjának.

Csak úgy fesz�tett Raymond, ahogy új öltönyében kilépett az áruházból. In�

nen egy közeli automata mosószalonba mentek, Charlie bedobta a gépbe Ray�

mond régi gönceit, néhány darabot saját holmijából is, leültette a bátyját a mo�

sógép mellé egy zacskó sültkrumplival, � pedig elment, hogy megtöltesse a

sportkocsit. Mikor visszatért a szalonba, Raymond ott ült, pontosan azon a he�

lyen, ahova lenyomta, s lelkesen figyelte a gépben körbeforgó ruhákat. Körbe,

körbe, körbe.

Charlie odament és leült bátyja mellé Raymond nem nézett rá, szeme a gépre

tapadt. Körbe, körbe.

� Addig bámulod azt a vacakot, m�g rádjön a dili! � korholta bátyját. � Egy

ilyen semmit! Mint borjú az új kaput!

Raymond nem figyelt rá, gondolatai másutt jártak.

� A piros ... � mondta egykedvűen � mindig ugyanoda esik.

Charlie odapillantott a bukfencez� ruhákra, a kupacban felfedezte saját piros

ingét, de nem látta, amit Raymond látott. Neki a mosoda � mosoda. Se több, se

kevesebb.

Charlie fejét csóválva állap�totta meg, hogy a Watchman ott hever Raymond

mellett a padon, bekapcsolva. Képet adott, hangot nem, csak úgy csendben vib�

rált. Charlie felkapta és kikapcsolta.

� Kapcsold ki ezt a vacakot, ha nem nézed � szólt oda Raymondnak. � �gy

egy perc alatt kimerül az elem és fújhatod a Perpatvart.

Raymond valóban nem figyelt.

� A mama mosta a piszkos ruhámat. És néztük. Így. � hangja lágy volt, ezen�

nel kellemes emléket idézett fel. Nem�félelem emléket.

A mama.

� Nem tudok visszaemlékezni a mamára � mondta Charlie halkan. � Próbá�

lok, és néha már olyan ... mintha majdnem ... De azt hiszem, csak a képek

alapján.

� Olvastam neki hangosan. Történeteket � mondta Raymond, szeme most is

a táncoló ruhákon, figyelve, hova esik a piros.

� Gondolom, énekeltél is neki, nem?

� Nem. � énekelt nekem. Én énekeltem neked. � Raymond szeme körbe�

körbe, a gép forgása szerint.

� Ó�óóó! � kezdte dúdolni Charlie legjobb Beatles fejhangján, hogy elterelje

Raymond figyelmét a ruhákról � hátha csatlakozik hozzá az éneklésben. Leg�

jobb, ha most hozzálát, hogy leszoktassa bátyját egyik�másik fura hóbortjáról,

legalább nem kell majd imádkoznia a gyámsági vizsgálatkor.

Raymondot azonban nem érdekelte a dal. A piros ingre összpontos�tott,

amely mindig ugyanoda pottyant a gépben.

Charlie lehajolt, egészen közel Raymond arcához.

� Dobj be egy mosolyt! A káprázatosat! � kérte és bemutatta bátyjának.

Raymond várt, majd szája mosolyba szaladt, fogai el�villantak.

� Remek! � tapsolt Charlie � Most egy nevetést! A legszebb nevetésedet!

Raymond most hosszabb ideig várt, majd el�vezette saját elképzelésű

nevetését.

� Ha. Ha. Ha.

� Alakul, Ray! �géretes! � vigyorgott Charlie bátyjára. Raymond valóban mu�

tatott némi fejl�dést, amiért Charlie roppant büszke volt magára.

� Te �géretes vagy, Charlie Babbitt. A papa mondta.

Charlie�nak arcára fagyott a mosoly nagytekintélyű apjának felbukkanásától,

�géretes. Jaj, de gyűlölte ezt a szót, mikor zsarnok apja kiejtette.

� Aha. � vetette oda könnyedén. � És egy apróság. H�vj engem Charlie�nak,

jó? Babbitt nélkül.

Raymond nem szólt. Szeme visszasiklott a gépre, és ismét belemerült a mosás�

ba. Körbe�körbe.

� A piros, ugye? � Charlie megtámasztotta a fejét a bal karjával, és � is figyelte

a bukfencez� ruhákat. Raymond ugyanolyan mozdulattal a fejéhez emelte bal

kezét, s néhány percig ott ültek egymás mellett, a mosoda padján és nézték, ho�

gyan jár a ruha körbe�körbe, körbe�körbe, s hogyan esik a piros mindig

ugyanoda.

De Charlie�nak nem volt annyi türelme, mint Raymondnak, akinek minden�

re figyelnie kell. Otthagyta Raymondot, bámulja egyedül az ingét, kiment a

mosoda el�tti telefonfülkéhez és már tárcsázta a Babbitt Alomautó számát.

� Lenny? En vagyok.

� Három órája ücsörg�k itt a telefonnál � nyafogta Lenny szemrehányóan.

� Ja? Bocs! Tudod, közbejöttek dolgok ... � Hogy magyarázhatná meg

Lennynek Raymondot? � Vásároltam néhány ruhadarabot, fehérneműt ...

� Charlie, mindennek vége � vágott közbe Lenny. � Kész, nincs tovább.

� Nyugi, öreg! Albuquerque�ben vagyok. Ott leszek úgy ...

� Wyatt megtalálta a kocsikat! Mindet! Lecsapott! Elúsztak!

Charlie már nyitotta száját, de benne ragadt a szó. Mit mondhat az ember, ha

itt a világvége? Ereiben meghűlt a vér, sz�ve mint egy hatalmas k� a mellében.

Vége. Igaza van Lennynek. Most már vége. Lehunyta szemét, semmi sem jutott

eszébe. Ennél nagyobb baj nem érhette, az agya sem fogott már.

� Bateman követeli a foglalót ... Meg a többiek is � és Lenny sorolta a

nagyobbnál nagyobb csapásokat. � Összesen kilencvenezer, Charlie!

Mi a fenének magyarázza! Hatszor tizenötezer az kilencvenezer dollár! Lehe�

tett volna kilencven millió is. Vagy akár kilencven milliárd! Hát aztán! Úgy�

sincs semennyi! Kilencven centje sincs. Tönkrement, kész, meghalt, eltemették!

Charlie Babbitt halott!

� Azt mondta, úgy elbánik veled, hogy Lamborghini�mosó se leszel! � foly�

tatta Lenny, majd sajnáltatta magát. Charlie otthagyta �t a slamasztikában,

több napra, elutazott, még telefonon se lehetett elérni. Most Charlie�n a sor,

hogy széttépjék, és Lenny már nem tudja �szintén azt mondani, hogy sajnálja.

� Péntekig vár. Mit mondjak neki?

Charlie belülr�l rettenetes kaján röhögést hallott. Mit szám�t, hogy mit mond

Lenny Wyatt�nek? Wyatt kihúzta a széket Charlie alól és � összetöri magát.

� Mondd, hogy a csekk megy � felelte és visszarakta a kagylót. Elképzelte a

jöv�t, és nem volt elragadtatva.

Charlie csak ült, bámulta a tányérján a kihűlt ételt. Megpiszkálta villájával, de

nem tudta rászánni magát, hogy bekapjon egy falatot. Nem volt éhes és nem is

lesz éhes soha többé! A halottak nem esznek. Elnyomta cigarettáját a tányérban,

a hús közepén, és felsóhajtott.

Nem úgy Raymond, aki kiváló étvággyal evett. Az apró kis hamburgerkoc�

kák hihetetlen gyorsasággal tűntek el szájában, szép sorban, egymás után. Ray�

mondnak igazán jó napja volt. Új ruhák és egy Sony Watchman Wapner b�ró�

hoz. Kellemes, hosszú kocsikázás a papa autójában, keresztül a sivatagon

Albuquerque�ból az Arizona�béli Joseph Citybe. Most pedig ebben a szép,

kamionosoknak épült modern étteremben, ahol remek a hamburger, és még

sültkrumplit is kapott hozzá.. Charlie felvágta neki az ételt, és ketchupot nyo�

mott rá. Raymondnak a ketchup is nagyon �zlett, különösen a sültkrumplin.

Aztán volt még egy kis vurlicer is, épp az � boxuk fölött a falon. És mennyi

dal! Összesen száznegyven. A dalok c�me és jele tizennégy műanyag kártyán, és

ha az ember kiválaszt egy dalt, be kell dobni huszonöt centet, megnyomni a be�

tűt meg a számot, és már szól is a zene. Raymond megigézetten forgatta a műa�

nyag kártyákat, gyorsan � csitt�csatt � oda, vissza.

Úgy látszik, valaki bedobott egy érmét, mert Raymond fülét zene ütötte

meg. N�i hang. „Édes álmok”, énekli Patsy Cline.

� E�19 � mondta.

Charlie egykedvűen nézett bátyjára. Patsy Cline ... Na és! A bátyjához

fordult.

� Ez a szám a B�19.

� E�19 � jav�totta ki Raymond.

Ez meg hogy lehet? Raymond olyan sebességgel forgatta a dal�katalógust, ki

van zárva, hogy végig tudta olvasni ... Na jó, egyet vagy kett�t megjegyez. De

többet nem!

� Ez az a dal, ami most megy?

� Ez az a dal, ami most megy.

Charlie � hüvelykujja körmét rágta most is � Raymondra bámult, és ekkor

egy ötlet támadt az agyában és enyhe reménysugár ébredt a szivében.

� Takard el a szemedet � és mutatta, hogyan.

Raymond, aki az egyszerű mozdulatokat kiválóan utánozta, kezét szeme elé

tette. Charlie kihúzott egy kártyát.

� „A hamiskártyás”. Kenny Rogers � választott egyet találomra.

� J�12 � vágta rá Raymond helyesen.

� „Hamis sz�v”. Hank Williams.

� „A te hamis sz�ved" � jav�totta ki Raymond komoly arccal. � Ifjabb Hank

Williams.

� Helyes. Na és? Mi a jele?

� L�4.

Ez nem igaz! Charlie rosszkedve úgy elpárolgott, mint egy jégkocka a forró

kályháról. Hatalmas mosolya egész arcát belepte.

� „Hébe�hóba Kentuckyban”. Bill Monroe.

� És a Bluegrass Boys. P�11 � vágta rá azonnal Raymond.

A büdös életbe! És le volt takarva a szeme! Ez egy zseni! Raymond Babbitt

egy rohadt nagy zseni! „Rendk�vüli képességek”, megmondta Dr. Bruner! Au�

tista zseni! Erre inni kell? � gondolta Charlie boldogan. A rendk�vüli képességek

kirántják Charlie Babbittet a szarból!

� Ray bátyó, nagy murit csapunk! � �gérte bátyjának. � Kártyáztál már?

Charlie vett három pakli póker kártyát, és kivette bel�le a jollykat. A Buick

csomagtartó�fedelén, mint egy kártyaasztalon, kiteregette a lapokat és meg�

mutatta Raymondnak az ász�király sort. Ezután gyorsan összekeverte a három

paklit; a nagy halomban mindenb�l egy tucat volt: tizenkét ász, tizenkét ket�

tes, tizenkét hármas és �gy tovább. Raymond komoly arccal, elmerülten fi�

gyelte.

� Figyelsz? � kérdezte.

Raymond bólintott. Figyelt.

� Mehet?

Újabb bólintás. Raymondtól mehetett.

Akkor Charlie felkapta a vastag köteget és félelmetes sebességgel dobálni kezd�

te a lapokat a kocsi csomagtartójára, figurás oldalukkal fölfelé. Egy�egy kártya

a másodperc tört részéig volt látható, mert nyomban befedte a következ� lap.

Hopp, hopp, hopp, hopp és a torony egyre n�tt. Mikor a kötegnek több mint

a fele az autón volt már, Charlie Raymondra nézett és letette a maradékot az au�

tóra, lefelé ford�tva.

� Na. Mi maradt itt.

Raymond egy pillanatig sem habozott.

� Kilenc ász, hét király, t�z dáma, nyolc bubi, hét tizes.

Charlie feltartotta a kezét és a szóáradat abbamaradt. Egy �stehetség. Egy szü�

letett kártya�számoló, a kártyaasztalok réme! Letarolni a terepet! Hogy reszket�

nének a kaszinó�tulajok, ha tudnák, micsoda képességek rejlenek Raymond

Babbittben! Remegve tiltanák el a játékasztaloktól életfogytiglanig; Amerika

valamennyi játéktermében kifüggesztenék a képét „Ismeri ezt az embert?”.

Itt ez az ember! Raymond Babbitt egy aranybánya várományosa, és nem is tud

róla.

� Ígéretes � motyogta Charlie boldogan, felismerve a lehet�ségeket. Van fan�

tázia a gyerekben!

� Hajlandó vagy megpróbálni? � kérdezte Raymondot.

� Hajlandó. Megpróbálni.

� Akkor gyerünk! Pattanj be!

Raymond elhelyezkedett a Buickban és Charlie megnyomta a gázt. Úgy re�

pültek ki az útra, mint egy széles farú madár. A csomagtartóról spriccelve száll�

tak szét a kártyák, körökb�l, kárókból, pikkekb�l, treffekb�l hagyva

nyomokat.

Los Angelesbe tartottak, de tettek egy kis kitér�t. Röpke kis látogatás Las Ve�

gasba, az Egyesült Államok kaszinó�paradicsomába, hadd vezesse el� Raymond

Babbitt az autista zsenib�l a zsenit!

Az arizonai Joseph City mindössze száz mérföldre esett Las Vegastól, ami gyen�

ge kétórás út a sivatagon át. A sportkocsi letért a 40�es útról, és a 94�esen irányt

vett Las Vegas felé Charlie közben elmondta Raymondnak a játékszabályokat,

mindent csak egyszer; tudta, hogy Raymond képtelen elfelejteni, amit egyszer

hallott vagy olvasott.

� Huszonegyes. Jegyezd meg. Ez a játék neve.

Egy papucsból osztják a lapokat; úgy h�vják, hogy papucs, de nem az, amit

az ember a lábára húz, szóval ne gondolj olyasmire, amit a lábunkra húzunk. A

legfontosabb megjegyzend�, hogy a bűvös szám tizenhét. Az osztó nem vehet

föl több lapot, ha tizenhéten áll. Ha neki tizenhete van, és neked több, mint ti�

zenhét, de kevesebb, mint huszonegy, nyertél. Érted?

� Érted.

� Ha túl sok van, több, mint huszonegy, véged. Vesztettél. Pénzt! Érted?

� Érted.

� Ha bármilyen t�zet ér� lapod van � t�zes, bubi, dáma, király plusz egy ász,

az a csúcs. Rengeteget nyertél. Érted?

� Érted.

� Ha azt akarod, hogy az osztó adjon még egy kártyát, megkocogtatod az

asztalt, vagy azt mondod „üt”; ha nem akarsz több kártyát, megrázod a fejed ...

hogy nem! Azt mondod: kész. Ha tizennyolcad van, akkor kész. Sose kérjél ti�

zennyolcra vagy többre. Érted?

� Érted.

Ha észben tartod a kijátszott lapokat, és tudod, hogy mi maradt a papucsban �

t�zesek vagy kisebbek �, akkor azt is tudod, hogy kérsz�e még vagy sem. Persze,

jobb nagy számokkal ütni, mint kis számokkal megállni, vagyis az a jó, ha sok

t�zes van a papucsban. Érted?

� Érted.

� Egyszerre legalább három pakli lesz a papucsban, lehet, hogy több. Négy

vagy öt. Mindet számolnod kell, függetlenül attól, hogy hány pakli. Érted?

� Érted.

� Vezethetek, Charlie Babbitt?

� Most nem. Figyelj! Szóval; ha sok t�zes marad, t�zesek és figurák, az jó. Ne�

künk. � Most az „érted?” elmaradt, �gy Raymond nem szólt.

� Na, mit mondasz? � türelmetlenkedett Charlie.

� A t�zes jó. A t�zes jó. A t�zes jó � és látszott, hogy roppant módon elégedett

magával, mert Charlie elégedett volt vele.

� Ez az. És akkor kérsz.

� Egyet, ha rossz a lap, kett�t, ha jó.

� És? � kérdezte Charlie, várva a legfontosabb leckét, amit t�z mérföldön ke�

resztül sujkolt Raymondba.

� Befogom a sutyorgómat � Raymond eltátotta, majd hirtelen becsukta a szá�

ját és Charlie�ra nézett, várva az elismerést.

Charlie bólintott.

� A kaszinóknak vannak külön szabályaik. A legf�bb, hogy nem szeret�

nek vesz�teni. Tehát soha, de soha ne vegyék észre, hogy számolod a lapo�

kat.

Raymond az öccséhez fordult.

� Számolom, számolom, számolom, számolom, ha�ha!

� Ha ezt a szót kiejted Las Vegasban, ahol más is meghallhatja, soha többé

nem látsz engem. Soha!

Raymond mélyebbre csúszott az ülésen, miközben ezt meggondolta. Lassan

elpárolgott bel�le a lelkesedés, mint ahogy a gáz szivárog el a kilyukadt lég�

gömbb�l. Olyan alázatos képet vágott, hogy Charlie megeresztett felé egy bá�

tor�tó mosolyt, és Raymond � bár küls� késztetésre � magára er�ltette a tanult

vigyort.

� C�H�A�R ... L�I�E � kurjantott vidáman � C�H�A�R ... L�I�E � és ez nem té�

bolyult sutyorgás volt.

Bárki befizethet tombolára, játszhat az automatákkal. Játszhat rongyokban, ha�

jában tollakkal, lehet �rült, félnótás vagy ép, fizethet és játszhat. De, aki a kaszi�

nó küszöbét átlépi, és leül az asztalhoz, a blackjack, baccara vagy egyéb úri já�

tékhoz, az öltözzön is fel � mint a gy�ztes, aki megengedheti magának, hogy ve�

sz�t. Mert a kaszinó rajta tartja a szemét, és nem tűri, hogy kilógjon a sorból.

És Raymond, az aranykezű dobó, benne volt a mez�nyben. Megjelenését pedig,

mintha a „ha�ha�ha farm”�ról szalasztottak volna, ruházata is igazolta.

Hát jó, a ruha teszi az embert, am�g Charlie AMEX kártyája b�rja, lehet vala�

mit tenni Raymond érdekében. Bevezet�nek szolid hajvágás, manikűr. Utána

egy testhez álló öltöny � nem a K�Mart�beli ballon melósnadrág � csillogó lakk�

cip� � és a rút kis kacsa tündökl� hattyúvá változik.

Persze a hattyú nem kevésbé neurotikus mint a kacsa, �gy hát a jöv� egy hatal�

mas kérd�jel. Mi lesz, ha a tekintetek az öltönyr�l átsiklanak a kifejezéstelen,

bamba arcra, vagy ne adj'isten a tétova szemekre? És mi lesz, ha Raymondra rá�

jön az ötperc ott, a blackjack asztalnál? A jó, öreg, kiszám�thatatlan Ray! Soha

nem unatkozik mellette az ember.

De Charlie�nak nem volt veszteni valója. Néhány gyors nyeremény, és már el

is tűntek. Csak annyi pénzt, hogy visszafizesse Wyattnek a kölcsönt és a vev�k�

nek a foglalót! Különben nem üzletel többet Los Angelesben. Jaj, ha megment�

.hetné az autóbulit! És ha egy vagyonnal a zsebében tér vissza Los Angelesbe?

Miért is ne? Nem � lenne az els�. Raymondtól függ minden.

Beértek Las Vegasba, épp akkor bukott le a nap, és a Stripen felgyűlt a fényrek�

lámok mérföldre nyúló sora: pörg� kockák, forgó kerekek, flamingók, az

MGM Grand, a Sahara, a Desert Inn neon táblái. Raymond soha nem látott eh�

hez foghatót, szeme ide�oda ugrált, amint fejét forgatta, nehogy elmulasszon va�

lamit a harsány pompából.

Ma még megteszi egy olcsó motel. Holnap az utolsó simitások Raymondon,

hogy ne valljanak szégyent a nagy Kaszinóban. És holnap este a jeles este! Ban�

kot robbantanak a Caesar palota kaszinójában, hadd fesz�tsen Ray!

Charlie nagyot sóhajtott, megcsóválta fejét. Kár, hogy nem szokott imádkoz�

ni. Mert most lenne miért.

TIZEDIK FEJEZET

Vannak még csodák. Mert hogy Charlie AMEX kártyája hitelképesnek bizo�

nyult másnap reggel a szabónál, az valóban csoda. Ahelyett, hogy fityiszt muta�

tott volna, nevetve jött ki a szám�tógépb�l. Charlie�nak is, Raymondnak is mé�

retre igaz�tottak egy legújabb divatú olasz öltönyt, a kett� majdnem egyforma:

karcsús�tott, duplasoros zakó magas, keskeny hajtókával, anyaguk finom angol

szövet. Irdatlanul drága, mondani se kell, de kinek érné meg, ha nem nekik?

Krémsz�nű puplining és sz�nben harmonizáló két zöld nyakkend� az öltö�

nyökhöz, egy Raymondnak, egy Charlie�nak. Raymondnak csudamód kedvére

való a nyakkend�, leginkább azért, mert szakasztott olyan, mint Charlie�é

Am�g Raymond a nadrágot igyekezett magára ügyeskedni fel, a hóna alá, Char�

lie kicsikarta a szabóból a b�ztató �géretet, hogy mindkét öltönyt méretre igaz��

tottan és viselésre készen vehetik át délután ötkor, egy perccel sem kés�bb, ma.

Mintha hangyák lepték volna meg Charlie bensejét, mikor az aranysz�nű kár�

tyát a vizsgáló�gépbe dugta; ami készpénze volt, az az esti játékhoz kellett. Ha

most a hitelkártyáját visszadobják � vagy ami még rosszabb, lefoglalják � vége

Charlie Babbittnek és vele a szép álmoknak.

De vannak még csodák: a kártya forgalomban maradt. Remek! A következ�

állomás egy el�kel� férfi�szépségszalon, ahol az utolsó sim�tásokat is elvégzik

Raymondon. Drága hajvágás, arcápolás, manikűr, cip�fényes�tés � a végs� csi�

szolás. Raymond megbabonázottan ült, csendben figyelte a szép�tkezési műve�

letet, kis cip�gomb szemei nyugalommal szemlélték az eseményeket. És csak a

meleg törülköz� váltott ki bel�le némi rémületet. Ahogy meglátta a g�zölg�

nedves valamit közeledni, odatapadt a karosszékhez, és Isten tudja, mi történik,

ha Charlie nem lép azonnal közbe.

� Nem kell meleg törülköz�!

� De uram, hogy a pólusok felpuhuljanak ...

� Figyelje a számat! Nem kell!

Így Raymond tovább trónolt, m�g a borbély a haját nyiszálta, a manikűrös ke�

zét ápolta és cip�je magasfényt nem kapott.

Még Charlie�t is � aki az egészet irány�totta � meglepte, ami a költséges műve�

let során kiderült. Raymond ... mintha normális volna. Több mint normális,

egyenesen tökéletes! Ha ez �gy marad, ráadásul a drága, új olasz holmi is rajta,

nincs az a kaszinó az országban, ahonnan kitessékelnék.

Valahogy el kellett ütni az id�t, Charlie elvitte hát Raymondot egy kis város�

néz� kocsikázásra. Las Vegas nappal tasz�tóan �zléstelen, mint a rossz lány, aki

nem szedte le magáról este a pomádét. A sz�nes fénycsövekkel és töméntelenül

sok villanyég�vel agyond�sz�tett épületek hivalkodóan kelletik magukat a Neva�

da sivatagot uraló er�s napfényben. De Raymondot ez csöppet sem zavarta.

Ügyefogyottan bámészkodott � itt a végtelenbe nyúló Strip, hatalmas szállodái�

val, mór vagy régi római st�lusú épületeivel, amelyekben népszerű el�adók lép�

nek fel, ott olcsó kis esküv�i kápolnák, motelok, melyeknek minden szobájá�

ban játékautomata fesz�t.

Néhány évtizeddel ezel�tt Las Vegas nem volt egyéb, mint szerény kis megál�

lóhely útban California felé: az utolsó lehet�ség, megtölteni a benzintartályt és

harapni valamit, miel�tt nekivág az ember a hosszú, sivatagi útnak. Aztán vala�

ki gondolt egy nagyot, és engedélyeztette a hazárdjátékokat Nevadában. És szin�

te egyik napról a másikra város született itt, a sivatag szélén, amelyben minden

a szerencsejátékokért van. Egy város, ahol minden azon igyekszik, hogy kicsalja

az emberekb�l a pénzt. Las Vegasból nem lehet úgy távozni, hogy ne vesz�tet�

tünk volna néhány dollárt.

Egy ócska kis falatozóba tértek be ebédelni, cégére két „szerencse hetes” �

kocka, ez d�szeleg a falakon, a pap�r alátéten, a ragadós étlapon. A pincérlány az

ételrendeléssel � k�vánság szerint � a kenó�tételt is felvette, természetesen a dollá�

rokkal együtt. A kenó�játék nyer�számait kikiáltó hang újra meg újra belehas��

tott a country�zenébe.

Raymondot elbűvölte a kenó. Egész nap, akár egész éjjel elüldögélt volna a kis

számozott ping�pong labdákat figyelve, amint vidáman pattogtak, látni engedve

a nyertes számokat. Akárcsak a számolás, vagy a ruha�bámulás a mosodában.

Charlie nézte bátyját és arra gondolt, ha valaki rájön arra, hogyan lehet nyerni

a kenoban, az csakis Raymond lehet. Fortélyos autista agya bizonyára talált már

sémát a látszólag össze�vissza kiugró nyer�számok ismétl�désére, és már ki is

dolgozta a lehet�ségeket. No de a kenó kisszerű játék, bodor�tott hajú hölgyi�

kéknek való, akik egy ital mellett ott lötyögtek, és huszonöt centeseket raktak.

Kis hal.

Charlie nagy halra vadászott, nagy kockázat, nagy nyeremény a nagy kaszi�

nóban. Blackjack a Caesar Palotában. Csodának kellett történnie hogy sokat

nyerjen, még annál is nagyobb csodának, hogy a két drága öltöny birtokába ke�

rült a hitelképtelen hitelkártyájával. Charlie b�zott a csodában, bár néha elfogta

az aggodalom. Néhány kártyalaptól függött minden, no meg Raymond�tól. Va�

jon tudni fogja�e el�re a lapokat úgy, hogy ne kapják rajta a csaláson és úgy,

hogy nem rendez rettenetes, önpuszt�tó jelenetet.

A Buick megállt egy útkeresztez�désben a lámpánál. Raymond szeme az

egyik szállodára tapadt, melynek hallját rengeteg villanyég� bor�totta fényárba.

� Sok villanyég�, igaz? ... mosolygott Charlie.

� Sok villanyég�, igaz � válaszolt Raymond.

� Hány darab, Ray?

� Kétszázhetvennyolc.

� Rain Man mondta! � nevetett Charlie.

Volt esélyük.

Újabb csoda. Az öltönyök id�re elkészültek, és ha hiszik, ha nem, tökéletesen

álltak rajtuk. Pontosabban, Charlie�é tökéletes, mert Raymondé akkor lenne az,

ha nem cibálná az övét állandóan föl a nyakába. No de azért ki lehetett nézni

bel�lük egymillió dollárt, kis c�mletekben. Mint két keleti sejk, odagördültek

a fenséges Caesar Palota elé, átadták a kulcsot az inasnak, hogy parkoljon le a

kocsival, és beléptek a szállodába.

Raymond életében nem látott ilyen pompát. Néhány lépéssel Charlie mögött

ügetve, szeme ide�oda cikázott, bámulta az ókori római császárok hatalmas

szobrait és a szemben sorakozó elegáns üzletek el�tti márvány szök�kutakból

felszök� sz�nes v�zsugarakat. Voltak játékautomaták és kenó is, és Raymond

nagyszerűen érezte magát. Egy pillanatra már�már elvesz�tették egymást

Charlie�val, mert Raymond elcsoszogott az egyik automatához, és tekerni kezd�

te a kart. Nem történt semmi, mert nem ismerte a félkarú haramia feltéte�

lét: el�ször a pénz, azután a játék. Raymond elkeseredetten rángatta a kart,

mikor Charlie odaért, és mentve a helyzetet egy huszonöt centest dobott a

ny�lásba.

Körbe forogtak a bábuk, Raymond feje ugyanúgy, amint figyelte �ket, majd

megálltak. Két pálcika és egy citrom � vagyis vesztett. Köröskörül ken��játékok,

automaták. De Raymond egy tapodtat se mozdult a gépt�l. Hiába b�ztatta

Charlie:

� Minél el�bb kezdünk el kártyázni, annál hamarabb érünk ide vissza.

A kaszinó felé baktattak, a hatalmas el�csarnokon át, mikor mögöttük hirte�

len zajos nyugtalanság támadt. Az egyik automata f�nyereményt adott ki, a

cseng� hangosan szólt, és ezüst dollárok hullottak a tartályba. A nyertes, egy

molett, csinos, �szhajú n� � Mitzi volt a neve � ugrált és kiabált örömében.

Körülötte tömeg, ölelik, gratulálnak neki.

� Látod? Óriási érzés nyerni � moralizált Charlie a maga módján. � A csaj

nyert és most boldog. És a többiek is örülnek, azért ölelgetik. � Raymond elfor�

dult a gy�zelmes csapattól és Charlie�ra nézett. Charlie kapcsolt: Raymond nem

állhatta, ha hozzá érnek. A puszta gondolat, hogy netán hozzáérnek, kiváltja

bel�le a rohamot.

� Na persze, ha kártyán nyer az ember, nem ölelgetik.

Raymondot annyira megcsapta az öröm szele, hogy már indult is vissza az au�

tomatához. Látni akarta, ahogy a bábuk körbeforognak, megjelenik a gép, meg�

szólal a cseng�. Neki. Charlie�nak tennie kellett valamit.

� Ha nem kártyázunk és nem nyerünk pénzt, visszavisznek abba a csúnya

házba � mondta halkan. � És tudod, mivel visznek?

Raymond nem szólt, k�váncsi szemekkel várta a folytatást. Charlie felemelte

karját, repül�gépet utánozva, úgy tett, mintha repülne a leveg�ben, és éles han�

got hallatott:

� Brrrrr!

Kegyetlen közlés volt, de világos és érthet�. El is jutott Raymondhoz. Elfor�

dult az automatáktól, és megindult Charlie után, a kaszinó felé Határozottan

és jólvasaltan a Babbitt Fiúk beléptek � közvetlenül egymás mellett � a nagy, sö�

tét, köralakú terembe, a tett sz�nhelyére. Charlie külseje hamis�tatlan, Raymon�

dé � Charlie külsejének tökéletes mása. Látványuk azt sugallta: „Megérkeztek

a játékosok. Kezd�dhet a játék. Utat az úrnak, aki bankot robbantott Monte

Carlóban � a másik úr a bátyja.”

Nappal, vagy éjszaka, a játékteremben egyre megy. Az óra körbejár, és folyik

a játék, egész nap, minden nap. A kaszinók sötétek, de minden asztalt megvilá�

g�t egy mélyen lenyúló lámpa: egy�egy kis sziget, mely magában áll, elkülönül�

ve a többit�l. A játékosok nem zavarják egymást, és a kaszinó tulajdonsok is

könnyedén nyomon követhetik az eseményeket. A szigeteket körülölel� hatal�

mas óceánon olykor egy�egy bájos pincérn� suhan át, tálcáján italokkal.

A szomjas játékosoknak soha sem kell felállniuk asztaluktól.

Charlie egyszerű módszert dolgozott ki a játékra. Raymond egy zsetont vesz,

ha úgy látja, hogy nem kedvez�ek a kártyák, és kett�t, ha a papucs t�zeseket rejt,

�gy egészen biztos, hogy nyer. A fogadás valójában Charlie feladata volt: kis

összegekkel, ha Raymond egy zsetont tesz és sok pénzzel, ha kett�t.

Charlie�nak volt még annyi aprója, hogy egy marék zsetont vegyen. Nem öt

dolláros pirosat vagy száz dolláros feketét, egyszerű kis zöld zsetonokat, össze�

sen huszonöt dollárért. Ha szerencséjük lesz, a zöldr�l átválthatnak majd feke�

tére és arról fehérre � a fehér zseton ötszáz dollárt ér. Ha még nagyobb szeren�

cséjük lesz, akár sárgára is nyerhetnek, ami már nagyon komoly, vagy talán a

legeslegnagyobbra, a b�borvörösre, ami ötezer gyönyörű dollár.

A kaszinóban folyt az élet. Charlie felmérte a terepet, és tessékelni kezdte

Raymondot a kockajátékos és rulettes asztalok mellett � Raymond nyomban le�

horgonyzott a forgó rulettkerék el�tt, Charlie alig tudta elcibálni � hátra, a

blackjack asztalhoz.

� Tehát mit játszunk? � súgta az ellen�rz� kérdést Raymondnak.

� Kártyát. Huszonegy.

� Ez a játék neve, Ray.

A blackjack asztalt úgy körülvették a játékosok, hogy id�be telt, m�g találtak

két helyet, egymás mellett. Charlie egy kis halom zöld zsetont tett maga elé is,

Raymond elé is. Aztán behunyta szemét, vett egy mély lélegzetet, karját

összefonta.

Egy óra múlva úgy ültek ott, hogy a két kis kupac hatalmas heggyé n�tt, és

nemcsak zöld sz�n volt bennük, fekete is, jónéhány sárga is. Raymond bámula�

tosan végezte a dolgát, Charlie merész álmai valósággá váltak.

Charlie nem is gondolta volna a bátyjáról � az autizmusról pedig úgy általá�

ban, miért is tudott volna �, hogy ilyen er�sen és hosszú ideig képes összpontos��

tani, ha olyasmir�l van szó, ami fontos neki. Az utóbbi napokban, az úton,

Charlie kedvez�tlen helyzetekben tapasztalhatta Raymondnak ezt az adottsá�

gát. Például Wapner b�ró. Amikor végre odakerült a tévé elé, hogy nézze a Per�

patvart, egy földrengés se vonhatta volna el a figyelmét. Ha egyszer ráhangolta

agyát valamire � legyen az bármilyen egyszerű dolog, akár evés�, semmi sem té�

r�thette el attól.

Raymond autista személyiségéhez, születést�l való sérült agyához egyértel�

műen hozzátartozott, hogy nem értékel, ilyen szempontból számára minden

azonos. Élet vagy halál � semmivel sem fontosabb kérdés Raymond Babbittnek,

mint a Sajtbogyó vagy a Perpatvar. A furcsa agyból következ� szokatlan viselke�

dést Charlie úgy könyvelte el, mint bátyja csökönyösségét, és sok szomorúsága

volt emiatt, de most ütött a nagy kiengesztelés órája, mert Raymond nagyszerű�

en csillogtatta ritka képességét.

És még valami. Raymond annyira figyelt, hogy eszébe se jutottak olyan dol�

gok, melyek kizökkenthették volna. Fogalma sem volt arról, mi zajlik körülöt�

te, �gy életét semmi sem fenyegette. A papucsban elhelyezett három pakli kártya

kötötte le minden idegszálát. Rend�thetetlenül számolta a lapokat, és nem is

akárhogy.

No, azért nem jött be minden.

Az utolsó ütésnél Raymond tizennyolcat mutatott. Charlie�nál volt egy hatos

és egy négyes. Kiváló! Semmiképpen sem fuccsolhat be a következ� lappal. De

az a lap t�zes legyen! És akkor húsz!

Raymond kocogtatni kezdte az asztalt, jelezve, hogy még kér. Charlie már

nyitotta a száját. Nem ütöd meg tizennyolcnál! Alapszabály! Hát nem meg�

mondta Raymondnak, hogy tizennyolcnál vége?! Nincs tovább?!

� Kér még? � kérdezte az osztó meglep�dve.

� A, nem kér. Ray, tizennyolcad van! � lépett közbe gyorsan Charlie.

� Kérek � mondta Raymond.

Az osztó megrántotta vállát, és kihúzott egy lapot a papucsból. Treff tizes.

Raymond vesztett. S tetejébe, a lap Charlie jogos t�zese lehetett volna! Ha Ray�

mond nem nyakaskodik, Charlie�nak megvan a húsz. Úristen, micsoda pénz!

Az osztó tizenötöt mutatott. Mindketten nyerhettek volna, de Raymond agyá�

ban félresiklott valami, és mindketten vesz�tettek.

� Látod? Elvetted az én lapomat! � szólt rá Charlie leplezetlen dühvei.

Kár volt. Raymond szó szerint értette amit Charlie mondott, �gy hát föl�

vette a treff t�zest és szépen áttette Charlie kártyáira, még el is igaz�totta a

sorban.

� Nem használhatom a te lapodat � mondta Charlie, és visszaadta a kártyát.

� Nekem az enyém kell.

Második hiba.

� Van még sok � mondta Raymond meggy�z�en.

Az osztó szeme megcsillant. Igaz, csak egy pillanatra, de Charlie felfigyelt rá

és aggódni kezdett. De azért folytatta. Odébb húzta a hatost meg a négyest, kü�

lön játszanak, két kézb�l. Az osztó ránézett, a papucs megállt egy pillanatra.

� Rengeteg van � mondta Raymond.

A papucs megindult körben az asztalon, osztotta a lapokat. Egy dáma az asz�

talf�n ül� pasasnak, t�zes a n�nek mellette, Charlie�nak egy bubi. Az osztónak

szintén dáma. A bank vesztett, és Charlie aratott.

� Rengeteg � mondta Raymond. Megint a villanás az osztó szemében, ezúttal

határozottabban. Sok�sok t�zes?! Ez az alak számolta a lapokat? Na tegyünk

még be egy paklit a papucsba!

A következ� kártya a papucsból a fed� lap volt, ami új keverést jelentett. Ray�

mondra került a sor, hogy visszategye, �gy az osztó udvariasan elécsúsztatta a pa�

pucsot a zöld bevonatú asztalon.

Raymond nem értette a helyzetet. Charlie nem beszélt ilyesmir�l. Az osztó

várakozásteljes arccal figyelte, amint Raymond bárgyún Charlie�ra meredt.

� Tedd az üreset a kártyák közé, Ray.

� Hová?

� Ahová óhajtja, uram � mondta az osztó.

Raymond tétovázva felvette az üres lapot, b�ztatásért Charlie�ra nézett, Char�

lie bátor�tóan bólintott neki, de Raymond csak tartotta kezében a kártyát, mint

aki nem képes folytatni a műveletet. Bámulta a fehér lapot meg az el�tte álló pa�

pucsot, tele kártyával. Ide�oda, ide�oda; miközben mindenki �t nézte, értetle�

nül, hogy mit csinál ez az ember. Charlie ismét bólintott, nagyon határozottan.

Kétségbe esett, mi lesz, ha a játékosoknak szemet szúr Raymond, az, hogy vala�

mi nincs rendben nála.

� Most! Ma � mondta Charlie.

Raymond felpillantott, arca mer� értetlenség.

� Tedd oda most! Még ma! � türelmetlenkedett Charlie.

� Csütörtök � mondta Raymond, és visszazuhant a fed�lap és a papucs meg�

fejthetetlen rejtélyébe.

3

Odadugja az üres lapot a papucshoz, visszahúzza, odadugja, visszahúzza ...

� Tedd már oda légy sz�ves! � ripakodott rá Charlie, és kimérten megveregette

Raymond vállát.

Raymond elhúzódott. Keze megmozdult, és az üres lapot bedugta a kártyák

közé A kis sz�njáték véget ért, de ezután az asztalnál mindenki a dráma folytatá�

sát leste. A játékosok vártak, és talán el is gondolkodtak.

� Emiatt bekerülök a jegyzékbe? � kérdezte Charlie könnyedén, félig�meddig

viccel�dve. Bánta, hogy megveregette � igaz, csak nagyon enyhén � Raymond

vállát.

Raymond gondolkodott egy kicsit.

� Nem volt súlyos bántalmazás � döntött.

� Naná, hogy te vagy a tizennyolcas ...

� 1988�ban, igen � folytatta Charlie nevetve. � De mondd csak! Hogy lehet

lekerülni arról a listáról? � nézett komolyan bátyjára.

� Az emberek felkerülnek a listára. Nem kerülnek le onnan � mondta határo�

zottan.

Charlie szomorúan bólintott, kicsit meglepte a kijelentés. Azt k�vánta, bár�

csak ne lenne ott a neve a bátyja nyilvántartásában, a súlyosan bántalmazok név�

sorában.

� Kérnek, fiúk? � szólt rájuk az osztó.

Charlie felnézett, összezavarodott. Egy pillanatra azt is elfelejtette, hol van, és

miért van ott. Kettesben volt testvérével; csak �k ketten, mindenki más � k�vül.

Négy szempár szegez�dött rájuk: három játékos és az osztó fürkész�en figyelte

�ket.

Raymond egy zsetont tett a dobozba, jelezve Charlie�nak, hogy nem biztató

az esély. Tehát egy zsetont tett Charlie is.

� Ho�hó! � szólt hirtelen Raymond. Rossz jel! És kitett még egy zsetont.

Charlie sietve egész halom zsetont dobott saját dobozába.

� Ennyi, fiúk? � kérdezte az osztó elhűlve, majd osztani kezdett. Raymond�

nak tizenkilenc, Charlie�nak ...

� Blackjack! � jelentette az osztó. � Az osztó duplán fizet �. A többi játékos�

nak fuccs lett, az osztó pedig egy kör ötöst tett saját lapjaihoz, melyek tizenha�

tot mutattak. � Huszonegy. A játék neve � kiáltott, összeszedve a zsetonokat, ki�

véve Charlie�éit.

Charlie elégedett vigyorral söpörte be a nyereményt.

Raymond szomszédja, egy hivatalnok kinézésű �szül� férfi, drága öltönyben,

odahajolt Raymondhoz:

� Szép a nyakkend�je.

� Zöld.

� Látom.

� Nálunk � magyarázta bizalmasan Raymond � ha az ember nem visel zöldet

St. Paddy napján, meg ... megcsipkedik, jó er�sen ... és megverik.

Az �szül� férfi szeme tágra ny�lt.

� Hát, St. Paddy napja nyolc hónappal ezel�tt volt.

Abbamaradt a játék. Egyenruhás �r k�séretében megjelent asztaluknál a f��

nök, Galloway.

Ideje volt, hogy kiür�tsék a teli pénzes dobozt, a pénzt elvigyék a kaszinó széf�

jébe, megszámolják az osztónál maradt zsetonokat, hogy ellen�rizni tudják a

kiadásokat. A f�nök �rótáblát tartott a kezében, rajta sárga mappa. Raymond

szeme megakadt a táblán. Neki is elkelne egy ilyen.

� Mit szól? � vetette oda az egyik játékos, irigyen mutatva a Charlie el�tti zse�

ton halomra.

� Maguk, fiúk, templomot ép�thetnek! Elárulják a titkukat? Hogy csinálják?

� Csalunk � válaszolta Charlie hetykén.

A f�nök megszámolta a zsetonoszlopokat, s a számot bejegyezte a sárga map�

pába. Raymond érdekl�dve figyelte, és besorolta a képzeletbeli elismer� note�

szába. Az osztó Raymondra mosolygott.

� Megszámolja a nálam lev� zsetonokat � magyarázta.

Raymond arca nem változott.

� Száznyolcvanhét fehér és százötvenkilenc zöld és negyvenkilenc piros és

hetvenhárom fekete.

Calloway felkapta a fejét. De azért folytatta, megszámolta maga is. Mikor vég�

zett, döbbenten nézett föl.

� Aha, kösz � mondta Raymondra meredve, aki bambán nézett vissza rá.

Az osztó meglepetten húzta fel szemöldökét.

� Micsoda? Maga itt végig számolt?

Raymond riadtan nézett. Ez az, amire Charlie figyelmeztette, és ha rosszat csi�

nál, soha többé nem látja az öccsét. Soha, soha, soha! Kitátotta száját, majd gyor�

san összerántotta. Tartsd a sutyorgódat!

� Mármint a zsetonokat � vetette közbe Charlie, miel�tt Raymond elkoty�

tyantott volna valamit. � Igen � fordult az osztó felé, � sz�vesen csinálja ezt. �

Charlie kissé kellemetlenül érezte magát. Raymond túlságosan a középpontba

került, túl sok gyanakvó pillantás szegez�dött öccsére.

A f�nök elment a pénzzel, és a papucs már járt is körbe. Raymond két zsetont

tett: sok t�zes van a papucsban. Charlie, szót fogadva bátyjának, rengeteg pénzt

tett ki � ezer dollárt, amennyit eddig egyszer sem. Most, vagy soha!

A jó öreg Raymond! Ott volt el�tte húsz. Charlie�nak eddig tizenegy, még

egy t�zes és blackjack. Van remény! Charlie megduplázta a tételt. Kétezer dollár

a dobozában!

Raymond bólintott az osztónak, jelzés, hogy újabb lapot kér. Halk morajlás

az asztal körül. Megmondták neki, hogy húszig mehet. Már épp elég bajt csinált

azzal, hogy tizennyolcra kért, pedig Charlie megmondta neki. De hogy húszra!

Nulla az esélye jó lapra, különösen, ha a papucs tele van t�zesekkel! És egyéb�

ként is, a húsz majdnem biztos nyerés. Az osztó tizenhatot mutatott.

� Nem kérsz több lapot, Ray � mondta Charlie nagyon határozottan. � Hú�

szad van.

De Raymond intett az osztónak. Igen, kérek.

� Nem jó ötlet, Ray � mondta az �szül� hivatalnok.

� Ray, most dupláztam meg, és tizenegyem van � sziszegte Charlie keserű

hangon a fogai között. Az kétezer dollár!

Raymond nem nézett rá. Charlie odahajolt hozzá. Roham kezdete!

� Ray, ha elveszted a t�zesemet, még feljebb húzom a gatyádat, vagy húsz cen�

tivel, hogy látni se fogsz t�le!

� Kérek egy lapot! � szólt Raymond az osztónak. Szeme kifejezéstelen,

réveteg.

Az osztó körülnézett, és megvonta a vállát. Megeszi a kalapját, ha ez nem bo�

lond. Raymondhoz tolta a papucsot, és osztott egy lapot. Asz! Egy ász! Ray�

mondnak huszonegy!

És most egy lap Charlie�nak. Dáma! Charlie�nak is huszonegy!

Charlie nem mert hinni a szemények. Nyelt egyet, tenyere csupa izzadság.

Raymond csak ennyit mondott:

� A játék neve.

A kaszinóban nem úgy szeg�dik a szerencse a játékos mellé, hogy ne tudnának

róla. Minden kaszinónak van egy „égi szeme”, amelyben a személyzet figyelem�

mel k�sérheti a játékot, egy tükörrel ellátott szerkezet seg�tségével. Ha bármi

szokatlant észrevesznek, bármi... kir�vót, azt nyomban figyelni kezdik, szem�

mel tartva a fejleményeket, majd döntenek, melyik módszert kövessék.

És a kaszinó „égi szeme” Charlie és Raymond Babbittre szegez�dött, több

órán át. Donahue, az �r, távcsövével Charlie�t nézte, aki épp zsetonjait rakta

össze. F�nöke, Rosielli, egy pocakos férfi, odament hozzá és föléhajolt.

� Ugyanaz a két pasas? � kérdezte.

� Aha. Nagyon megy nekik � felelte Donahue.

� Mit látni?

Az �r lerakta a távcsövet.

� Hát, nem halmozza maga elé Az id�t se húzza. És állandóan cseréljük a

paklikat, hogy ne tudja megjelölni a lapokat.

- Akkor marad a számolás. - Rosielli hunyorított. - Számol. Dobjatok kineki egy nagyobb papucsot.

Donahue vállat vont.- Megtörtént. Hatnál tartunk. Nincs ember, aki észben tudna tartani hat

pakli kártyát.- Aha. Mázlista. - de Rosielli maga sem hitte, amit mondott. Kellett lenni va-

laminek, valami kézzel foghatónak.Donahue távcsövével a blackjack asztalok között keresgélt.- Egy mázlista, aki órák hosszat zsinórban nyer. Mint egy gép.Rosielli elgondolkodott. Szemöldöke orra fölé rándult, arca szigorú lett.- Állíts rá egy videokamerát - döntött.- Kelso már kiadta az utasítást.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Mikor végre felkeltek a blackjack asztaltól, Charlie úgy érezte, minden ereje el�

hagyta. Nem úgy Raymond, aki fáradtságnak semmi jelét nem mutatta. Üde

volt és friss, kész a játékra akár több órán át is. Felüd�tette a kártyaszámolás. S�t

a nyerés izgalma is meglegyintette kicsit. Raymond tudatában volt annak, hogy

jól szerepelt, és Charlie Babbitt elégedett vele.

Korai volt még az id�, nyolc óra se talán. Charlie�nak az ösztönei mégis azt

súgták, hogy tűnjenek el, m�g nincs semmi baj. Sokat nyertek. Rengeteget. Hol�

nap is nap lesz. Még egy nap Las Vegasban, és úgy távozhatnak, mint rabszolgák

vállán trónoló császári pár. Már k�nos ennél az asztalnál ülni. Túlzottan a figye�

lem középpontjába kerültek, Raymond is, � is. A jóképű �szül� úr szinte elra�

gadtatással nézi �ket.

Majd holnap � másik asztalnál, más osztóval, más játékosokkal � újra nekiru�

gaszkodnak. Illetve, Raymond még egyszer végigcsinálja a mutatványt. Mert

Charlie csak segédkezett neki � legalábbis, � �gy gondolta.

Egyébként is, holnapig tisztázni kell Raymonddal néhány rendk�vül fontos

részletet, amelyek eszébe se jutottak korábban. A keverést például, amelynél Ray�

mond ma oly nagy feltűnést keltett. Holnap este Raymond nem ejt hibát, és

holnapután búcsút mondanak Las Vegasnak, megindulhatnak Los Angeles felé.

Mindenek el�tt egy jó meleg fürd�, és egy kiadós alvás ... no meg felh�vni Su�

sannát. Amióta a lány Cincinattiben elhagyta, valami űr tátongott benne.

Nagyon hiányzott neki, de ezt nem vallotta be sem a lánynak, sem saját magá�

nak. Hiányzott neki Susanna természetes humora, törékeny teste; mintha kisza�

k�tottak volna bel�le egy darabot, hiszen annyira közel állt hozzá ez a józan,

okos lány.

Ha az ember majd' egy hétig utazgat egy autistával, néhány nap alatt átragad�

nak rá a kényszerképzetek. Nem kell sok id�, és Charlie is Wapner b�ró köré

szervezi az életét. A rohamosan közelg� gyámügyi tárgyalás is kezdte aggaszta�

ni. Kellett neki Susanna, a lelki támasz, a tudat, hogy a lány kint várja, m�g �

az ideggyógyászokkal odabent csatázik. És azt is szerette volna bebizony�tani

Susannának � az orvosoknak is �, hogy � igenis jót tett a testvérével. Olyan volt

ez számára akár egy kih�vás, büszkeségének parancsa . Talán több is. Saját magá�

nak kellett bebizony�tania valamit.

Raymondot leültette egy kis asztalhoz a bárban, egy nagy pohár gyömbér

itallal és egy zacskó friss sültkrumplival, � maga pedig kiment az el�csarnokba,

hogy felh�vja Susannát. A kedves, olasz akcentusú „Halló?” helyett kimért üze�

netrögz�t� pörgette le a magáét, majd csönd lett. Charlie méregbe gurult és lecsapta.

A pulthoz vánszorgott, és rendelt Raymondnak meg magának egy kétszemé�

lyes lakosztályt. Megérdemlik, különösen Raymond. A gy�zteseknek tejsz�n

jár, mely a pohár tetején összeáll. A vesztesek maradjanak a motelszobákban, a

gy�ztesek aludjanak a Caesar Palota luxus lakosztályában. A kulccsal a kezében

tért vissza Raymondhoz, lerogyott mellé és rendelt egy dupla whiskyt jéggel.

Raymond csillogó szemmel bámészkodott. Minden új volt, minden csodála�

tos és gyönyörű. Izgalmában ülni is alig tudott, ide�oda fészkel�dött a széken.

� Ki kell menned? � kérdezte Charlie, félreértve Raymond fizikai közlését.

Raymond csöndben rábámult, amit már megértett Charlie, azt jelentette,

„nem”. Egyébként is, nála a kimondott „nem” általában „igen”�t jelentett. Ha

nem szólt, az csakis „nem” lehetett.

� Nekem viszont igen! � mondta Charlie félvállról. � Gyere!

Raymond elnézett Charlie feje fölött, bizonyára valami csodát látott. Charlie

megfordult és követte bátyja tekintetét. A bárpultnál, egy magas széken, húsz�

huszonöt év körüli, feltűn� külsejű lány ült. Csinos arc, szép haj, jó test. Nyil�

ván prostituált. A Las Vegas�i örömlányok a világ legel�kel�bb szállodáiban

működ� legszebb lányok közül kerülnek ki. A lány a bár felé fordult, �k csak

profilból láthatták, s valósz�nűleg nem vette észre, hogy nézik.

Raymond a lányt figyelte, Charlie meg � hitetlenkedve és magában nevetve �

Raymondot.

� Mindjárt jövök � szólt oda �, maradj itt. Helyes? Raymond bólintott és nem

vette le szemét a lányról. Charlie odakapott, enyhén beletúrt Raymond hajába

� épp, hogy csak �, aztán gyorsan elrántotta kezét, miel�tt Raymond észreven�

né, hogy megérintették.

� Jó légy!

Alig tűnt el Charlie a vécében, a lány megfordult, s észrevette Raymond figye�

l� szemét. Abban a pillanatban bűbájos, kötelességszerű mosoly ült ki arcára.

Mosolya nem volt er�ltetett, hiszen a lány fiatal volt, csinos és minden bizony�

nyal sikeres, nem az a fajta, aki érzéktelenné vált az élet megpróbáltatásaitól.

Hogy hasonlóképpen válaszoljon, Raymond legjobb Charlie�mosolyát kény�

szer�tette magára. Kicsit messzebbr�l az elbűvöl� mosolyú úr egész jóképű férfi�

nak tűnt, aki kalandot keres. A lány felbátorodva felállt tehát, kezében pohará�

val átment a másik asztalhoz, leült Raymond mellé, és a szemébe nézett.

� ... estét � mondta kedvesen.

Raymond hallgatott, miközben agyában kutatott a helyes válasz után. Végül

el�rukkolt Charlie szövegével, amit öccse a cincinatti büféslánynak eresztett

meg. Annak, aki egy doboz fogpiszkálót adott neki.

� Szép reggelünk van! � mondta, és tökéletesen utánozta � hála tökéletes em�

lékezetének � Charlie lezser st�lusát.

� Mi a mai ajánlat?

� Hát, kispofám, azt hiszem, én � hangzott a válasz, mint ahogy várták. De

a lány gyanakvón nézett Raymondra. Ez a pasi normálisan néz ki. Tiszta, ápolt,

drága öltönyben, de mintha ... lökött volna. Például a mosoly is. Szép, vonzó,

de mintha az arcára ragadt volna. Ül, ül és vigyorog ... Na és, hogy miket

beszél?!

� Tudja � idézte Raymond Charlie érthetetlen szavait � érdekelne bennün�

ket ...

� Kiket? � a lány tágra nyitotta szemét és körülnézett, hogy talán nem vett

észre valakit.

� ... milyen izgalmas helyek vannak errefelé. Sötétedés után.

� Kedvesem! Gyere velem, és megtudod. � felelte a lány, és közelebb húzódott

Raymondhoz.

Raymond, mint egy irány�tható gyerekjáték, melynek eleme kimerült, el�

csendesedett. Kifogyott a társalgásból, hiszen Charlie eddig jutott csupán a pin�

cérlánnyal, mert aztán a lány kuncogni kezdett és elviharzott. Nem volt több

emlékeznivaló. És, hogy csak úgy, magától társalogjon � nos, Raymondnak ez

nem er�ssége. Volt a lányban valami, talán vonzó, Raymond nem tudta ponto�

san meghatározni, de valósz�nűleg a nem�félelem érzését váltotta ki bel�le. Való�

sz�nűleg � bár fejében nem állt még össze pontosan � azért tetszik neki, mert

emlékeztette a Szerencsekerék műsorból jól ismert Vanna White�ra. Valahány�

szor Raymond Vanna White�ot nézte a Szerencsekerékben, mindig rágcsált vala�

mi finomat, és biztonságban érezte magát. Ennek a lánynak még a ruhája is

olyan mint Vannáé, fényes és kilátszik bel�le a válla. A lány közelebb húzódott

Raymondhoz, és csábos mosolyt lövelt felé. Nyilvánvalóan várta, hogy megin�

duljon a társalgás. Raymond arcáról közben eltűnt a mosoly, most már a szoká�

sos üres, szétszórt tekintettel nézett maga elé. A lánynak hosszas er�fesz�tésébe

került, mire Raymond nagynehezen kinyögött ennyit:

� Én Raymond vagyok. Maga nagyon fényes.

Jézus Máriám! A lány, aki már egészen közel ült Raymondhoz, kihúzta magát

és mer�en a szemébe nézett. Mi lehet ez az ember? Narkós? Dilis? Nem tudta

helyére tenni magában Raymondot, soha még nem akadt össze a praxisában

ilyen pasassal. Valami hang azt súgta neki, hogy erre a férfira, ha nyomott is, ér�

demes ráhajtani. És h�zelg�en közelebb dorombolta magát Raymondhoz. Ray�

mondot érdekelte a lány, soha senki nem ült még ilyen közel hozzá, sz�vesen

megtudott volna róla többet is. De hát a lány itt dolgozik, biztosan mindjárt el

kell mennie t�le.

� Kösz Raymond � mondta lágyan. Raymond félénken bólintott és a lány

folytatta:

� Raymond! Tetszem neked?

A bólintás ezúttal határozottabb.

� Miért mondtad az el�bb ... azt ... a sötétr�l?

� Ezt szokták mondani � felelte Raymond határozottan � Csinos lányoknak,

mint Sally Dibbs. Tudom a telefonszámát. Négy�hat�egy�nulla�egy�kilenc�kett�.

Iris gyengéden Raymond kezére tette a kezét. Raymond megrándult, nem

olyan er�sen mint máskor, de a lány észrevette, és elhúzta a kezét. Nem bántó�

dott meg, ingerült se lett, inkább k�váncsi. Agyában kérdések özöne. Vajon ez

a pasi tényleg olyan ártalmatlan, mint amilyennek látszik? Vagy egyszerűen

csak lökött? De hát, ha nem normális, mit keres ebben a drága öltönyben a Cae�

sar Palota bárjában? És a lényeg: van�e pénze? Lehet, hogy jó balek lesz?

� Nincs pénze a fiatalembernek � szólalt meg ekkor mögötte egy hang, mint�

ha csak kiolvasták volna a gondolatát. Iris hátrafordult. Egy feltűn�en jóképű

fiatalembert látott, aki ajkát biggyesztve, homlokát ráncolva megvet� pillantá�

sokkal méregette �t.

� Nem azért, tündérfiú � válaszolta a hivatásosak negédes mosolyával �, csak

beszélgetünk.

Charlie áthajolt az asztal fölött.

� Ideje lefeküdnünk, Ray, köszönj el � mondta bátyjának kurtán.

Raymond megrázta a fejét, ellenkezve. Nem akart még elmenni. Különben is.

Ki fekszik le ilyenkor?

� Ray! Gyere, fölmegyünk � h�vta Charlie.

� Te menj csak aludni. Mi még beszélgetünk � Raymond szája dacosan meg�

rádult.

� Hányas szoba? � szólt közbe Iris. � Majd én fölk�sérem.

Charlie gondolkodott. El�ször is nem fogja a bátyját egy kis kurvára b�zni. Ki

tudja, mi mindent ki nem kotyogna neki Raymond? Aztán. Egy rossz mozdu�

lat, és Raymond bepörög. Továbbá! Hogy makacskodik a gyerek! Ez új. És szin�

tén nagy bajhoz vezethet. Még csak az hiányzik, hogy elkapja itt a roham és ki�

boruljon. El�fordult már kisebb ok miatt is. Nyilván valami olyasféle van

benne ezzel a kis csajjal kapcsolatban, hogy kell neki. Úgy, mint Wapner b�ró.

Ezen k�vül. Nem azt mondta a tulsai ideggyógyász, Dr. Schilling, hogy Ray�

mondnak a nemiség nulla? Csoda történt? Nem azt kell�e bebizony�tania a

gyámügyi tárgyaláson, hogy jó hatással van Raymond Babbittre? Ha lesz vala�

mi? Raymond és a lány között? Még ha az nem is, de nem azt bizony�taná, hogy

a testvére apáskodása mellett Raymond kapcsolatot tudott teremteni?

Végül pedig; nem érdemel meg Raymond egy kis jutalmat a nagy játszma

után?

Döntött.

� Rendben van � mondta Irisnak, � ott leszek. � Vetett egy „nem jó helyen

tapogatózol” pillantást a lányra, és odament a bárpulthoz, ahonnan szemmel

tarthatta �ket. Enyhe féltékenységet érzett, de magában sem ismerte el.

Iris Raymondhoz fordult.

� Azt hiszem, nem örült nekem � nem kellett lángésznek lennie ahhoz, hogy

megértse.

� A testvérem. Nála lakom.

� A testvéred? Jóval fiatalabb nálad. Te hány éves vagy Raymond?

Olyan kérdés volt, amire Raymondnak nem volt válasza. Arca kétoldalt görcs�

be rándult, úgy érezte, sarokba szor�tották.

� Mi a baj? � kérdezte Iris meglep�dve.

� Hány éves vagyok, Iris?

A lány elmosolyodott, közelebb csúszott és lesimitotta a haját ott, ahol Char�

lie az el�bb összeborzolta. Az érintésre Raymond teste egy pillanatra megfe�

szült. De gyorsan kiengedett, mert a lány puha, gyengéd keze a mama nem�

félelem emlékét idézte fel benne.

� Negyven éves vagy, szivi � morogta Iris; nem is igen tévedett, csupán egy�

két évet. � És ... nagyon vonzó. Raymond, én itt most dolgozom ... úgy, hogy

... mennem kell. Nagyon örülök, hogy megismertelek. � Felállt, de Raymond

arcán néma, könyörg� kifejezés jelent meg � a lány úgy látta, hogy a szemében

�, amit�l meghatódott és visszaült.

Biztos, hogy Raymond... nem normális. Semmi tapasztalata a n�kkel. Nincs

pénze. Ez is biztos. És az üzlet, az üzlet. Egy szép lány használja ki az adottsága�

it, am�g tudja. Itt, Las Vegasban ezt a szakmát legfeljebb két évig lehet űzni.

Most még engedélyezi ennek az elegáns szállodának az igazgatósága, hogy itt ló�

gassa a lábát és ismerkedjen. De kés�bb � talán már harminc el�tt � lejjebb csú�

szik a létrán és olcsóbb szállodákba, bárokba kényszerül. És Iris most van virág�

korában: arca sima, b�re feszes, teste formás, sehol semmi felesleg. Az id� pedig

múlik, és az id� pénz.

De volt valami megkapó ebben az elesett kis emberben, aki az öccsénél lakik,

a mérges fiatalembernél, aki állandóan figyel. És úgy látszik, valóban tetszik

neki. Iris sz�ve dobbant egyet�kett�t, majd megkérdezte:

� Akarsz randizni velem?

Raymond rábólintott komolyan.

� Az mi?

� Hát hogy ... beszélgessünk. Esetleg táncoljunk. Egy kicsit. Van kedved

hozzá?

Raymond tekintete elárulta, hogy igen.

� Jó. Akkor kés�bb. Pont itt. Miel�tt megkezdem a műszakot.

Iris felállt és Raymond mosolygott.

� Mondd meg a bátyádnak. T�z órakor. Itt.

Távolodóban visszafordult és integetett Raymondnak, aki a mozdulatot pon�

tosan utánozva válaszolt. Mikor Charlie visszament az asztalhoz, azt a kifejezést

fedezte fel bátyja arcán, amit akkor, amikor a Sony Watchmant vette neki. Az

önelégültség Raymond Babbitt�féle korlátozott változatát.

Ízlése válogatja, ki milyennek tartaná Charlie kétszemélyes lakosztályát: ele�

gáns? nagyst�lű? agyond�sz�tett? harsány? Itt semmi pénzt nem sajnáltak, hogy

a nagymen�k plüssben tobzódhassanak. Süpped� padlósz�nyeg, hatalmas csil�

lárok, drága bútorok, s hálók hatalmas ágyain vörös bársony takarók � legyen

minél fergetegesebb a hatás!

És Raymondra hatott is a látvány. Bámult körbe, szeme falta a sok ragyogást,

hogy aztán elraktározza memória�bankjában. Itt aztán volt modern kényelem.

A szókapcsolatokra a tévé reklámokból emlékezett. De most láthatta is!

� Tetszik? � kérdezte Charlie, szemöldökét rosszallóan összehúzva. � Nekem

nem. Nincs benne semmi... hangulat. Hanyag mozdulattal ledobta a kulcsot,

és bement a bárhelyiségbe, hogy töltsön magának valamit. Charlie Babbittnek

rossz kedve volt. Itt van �, a nagy nyer�, zsebében egy halom pénzzel. Boldogsá�

gában a fenekét kellene a földhöz vernie, de � � levert.

� Nyerni! Nyerni! Hatalmas érzés. De a te érdemed. � Charlie�nak megcsuk�

lott a hangja � Én csak figyeltelek.

� Figyel. � Raymond küszködött, hogy megértse. � Mint a mosodában Char�

lie Babbitt!

Charlie megrázta a fejét.

� Nem. Ha a szennyest figyelem, attól még nem érzem magam vesztesnek. �

Felnézett bátyjára, aki már felment a lépcs�n a galériára, ahol az ágya állt �

Charlie hálója egy szinttel lejjebb volt �, és a tévét tanulmányozta.

� Ha téged nézlek, egy kicsit jobb kedvre derülök talán. � Fölment � is bátyja

után. Hirtelen úgy érezte, meg kell magát értetnie bátyjával.

Raymond a hatalmas ágy szélén ült, és a távkapcsolót babrálgatta. Charlie át�

dobta magát az ágy másik felére, és elterült.

� Sok pénzt nyertünk, Ray. Eleget, hogy mindent kifizessünk, és az életem

visszatérjen a megszokott kerékvágásba.

Charlie sutyorogni kezdett, sutyorsutyorsutyorgás, ami Raymondnál a féle�

lem kezdetét jelenti. Mivel Raymond nem hallotta, hogy mit mondott, térden�

állva átmászott az ágyon, és fülét Charlie szája elé dugta.

� És ez rossz h�r � suttogta Charlie.

Raymond soha nem látta Charlie�t rosszkedvűnek. Dühösnek, vidámnak,

viccel�d�nek, duzzogónak, tettrekésznek igen, de lehangoltnak soha. Nem is

tudta, mi az a csüggedtség, szava se volt rá. Raymond soha nem volt levert. �

vagy a félelem, vagy a nem�félelem állapotában volt, esetleg valahol a kett� kö�

zött. Nézte öccsét szótlanul, arca zavart, kissé riadt volt. Vernon helyébe Char�

lie Babbitt lépett, � lett az a személy, akit�l Raymondnak minden szükséglete

függött. Raymond izgatott lett Charlie rosszkedvét�l, neki az tetszett, ha Char�

lie mosolygott, mert az nem�félelem érzést váltott ki bel�le. De Charlie most

nem mosolygott.

� Titkos gondolatok � motyogta Charlie; felült és nyújtózkodott. Raymon�

don k�vül senki sem volt, akit a bizalmába fogadhatott volna, és soha nem tudta

biztosan, mennyit ért meg Raymond a szavaiból. Látva bátyja ijedt arcát, ügyet�

lenül rámosolygott.

� Visszakaptam az életemet, Ray. És nem akarom. Nem tudom ... � A mo�

soly eltűnt, helyette különös, új kifejezés jelent meg Charlie arcán.

� Nem tudom, miért csináltam az egészet � fejezte be halkan.

Hirtelen olyan fáradtság lett úrrá rajta, hogy azt hitte, elájul. Nagyot ás�tott,

szeme sarkába könnyek szöktek. Bár az óra szerint nem volt még kés�, ideje volt

lefeküdni, megérdemlik egy ilyen hosszú, lármás délután után és másnap is lesz

mit tenniük. Incselkedett vele az álom, hogy lehunyja szemét és elaludjon, ott,

azon az ágyon, úgy, ahogy van, összekuporodva, cip�stül�ruhástul. De inkább

nem! Hogy néhány óra után még rosszabb állapotban ébredjen � ruhája, inge,

mint a rongy � fejfájással, rossz száj�zzel? Nem.

Összeszedte magát, lemászott az ágyról, és kiment a fürd�szobába fogat mos�

ni. Menet közben ledobta magáról a ruháit � zakót, inget, nyakkend�t; ott he�

vertek szép sorban a sz�nyegen.

A fene! Ha holnap is ezeket akarja felvenni, jobb, ha rendbe rakja �ket. Sóhaj�

tott egy nagyot. Majd visszament és összeszedett minden darabot. Az inas hol�

nap kivasalja, amit kell.

Raymond követte Charlie�t a fürd�szobába, és még mindig morfond�rozott,

mit mondott neki az öccse. Felfigyelt rá, hogy Charlie�nak más a tekintete, a

hangja, de nem tudta, vajon ez mit jelent.

Charlie lecsavarta a kupakot a fogpasztás tubusról és felkapta a szállodai sörte�

fogkefét. Pasztát nyomott rá, majd belenézett a tükörbe � most látta el�ször

magát.

T�z éve, hogy Charlie Babbitt a maga lábán áll, a legf�bb gondja, hogy vigyáz�

zon magára, különben nem marad fenn. A t�z év alatt sokat vesz�tett; otthoná�

val, családjával a kamaszkorát. Egyik napról a másikra kellett férfivé válnia, át�

kozottul gyorsan feln�tt lett. És most, huszonhat évesen, öregnek érzi magát. A

fene egye meg, de magányos! Beleesett a csapdába, amelyet � maga áll�tott. Mi�

közben a saját b�rét mentette, másokról elfelejtkezett. Miközben a saját védelmét

ép�tgette, másokat letarolt. Ellenségeket szerzett a nagy törtetésben és minden�

kit félrelökött. Susannán k�vül senki nem merészkedik a közelébe, és most le�

het, hogy �t is elvesz�ti. � h�vta telefonon, az üzenetrögz�t� jelentkezett csak,

és azóta semmi.

Sok tekintetben Charlie pontosan olyan volt, mint Raymond. Raymondnak

is küzdenie kellett, hogy fennmaradjon, Raymond is kiép�tette a maga védelmi

rendszerét, amely fallal választotta el a külvilágtól. Valahol a lelke mélyén �

mint Raymond � Charlie is attól félt, hogy megérintik. Charlie és Raymond.

A két testvér, akik megalkották a maguk külön�külön világukat, és ott nem la�

kott senki más, nincs más központ az � világukban, csak Charlie és Raymond.

És ami k�vül esett, az nem szám�tott, csak személyes kényelmükkel, biztonsá�

gukkal tör�dtek.

A különbség csak annyi, hogy Raymond beteg elmével született, de Charlie

kemény, fárasztó munkával érte el fogyatékosságát. Raymond sérült elméje mi�

att nem tudott kapcsolatot teremteni, mert agyából hiányzott a szükséges rész.

Charlie kényszer�tette magát, hogy ne köt�djék senkihez. Az érzések útját áll�

ták, visszafogták. Most eszmélt rá Charlie Babbitt, hogy mit is tett magával.

Egyedül maradt, mert elzárkózott a kényelmetlen emberi érzésekt�l. És még va�

lamire rájött, ami talán ennél is fontosabb. Raymond nem került közel soha senki�

hez, mert nem tudott, Charlie nem került közel soha senkihez, mert nem akart.

Charlie Babbitt simulékony volt, mint egy macska; ügyesen és könnyedén ke�

zelt mindent és mindenkit. Raymond Babbitt nem tudott villával enni, de leg�

belül (és ez szám�t) jó ember volt, soha nem ártott volna senkinek.

Micsoda vagány Charlie Babbitt indult az országot átszel� röhejes maratoni

futóversenyen, túszként fogva tartott autista bátyjával, akinek nyomorult agyá�

ba új viselkedési formákat er�ltet � mit szám�t, ha rosszul, fölöslegesen és nem

végleg �, és mindezt azért, hogy pénzre tegyen szert. Micsoda óriási terv, és be

is indult!

És tessék, már nem érdekli az a rohadt pénz se. Kirángatta bátyját a védelmet

jelent� környezetb�l, ahol több, mint húsz éven át sikerült fennmaradnia, és �t

még csak meg se kérdezte, hogy mit szól hozzá. Milyen alapon tulajdon�tja ma�

gának �, Charlie Babbitt, a Mr. Jóság, Mr. Lángész a jogot, hogy egy gyengeel�

méjű helyett döntsön és intézkedjék? Eszébe jutottak az ostoba jelenetek, az �

gondatlansága miatti szörnyűségek, melyek bátyját érték az elmúlt néhány nap�

ban, és émelygett. Szerette volna megmondani bátyjának, hogy nagyon bánja.

De tudta, hogy Raymond úgysem értené. Mégis, Charlie úgy érezte, hogy tarto�

zik Raymondnak, és sokkal többel, mint amit a blackjack asztalnál nyert neki.

A két barna szempár találkozott a tükörben. A kérdés, a megválaszolatlan,

még ott motoszkált mindkét testvérben. Charlie törte meg a csendet, széles, b�z�

tató mosollyal.

� Na, mesélj a csajodról. Jó kis luk, mi? � Kurva? � Tudod, a lány. A bárban.

� Iris � mondta Raymond. � Randink van. Kés�bb. Ma. T�zkor. Pont.

Mondd meg a bátyádnak.

Randi? Charlie szája egyre szélesebbre húzódott, látni engedve a fogkefét.

� És kell ... táncolnom. A randin. � mondta Raymond rémülten.

Charlie kivette szájából a fogkefét.

� A, nem nehéz � nyugtatta bátyját. � Majd megmutatom, hogy kell. Csak

pihenek egy órácskát.

De Raymondot ez nem nyugtatta meg.

� Most � er�ltette. � Most nem tudom, ... hogy kell.

Nyilvánvaló, hogy fontos volt neki; és az új Charlie, aki az imént levonta a kö�

vetkeztetéseket, bólintott. Kiöbl�tette szájából a fogkrémet, letette a kefét és in�

tett Raymondnak, hogy kövesse. Visszamentek a hálóba, Charlie bekapcsolta a

rádiót, addig tekergette a keres�t, m�g könnyű, lágy melódiára nem bukkant,

fülbemászó, romantikus dallam a feszes húrokon.

� Na jó. Gyere ide és nézz rám. Nyújtsd ki a karod. Na, ne húzd vissza! Meg

akarsz tanulni táncolni, ugye? Na szóval, ez a tánc. Tartod a partneredet... Ne,

ne a lábadat nézd � oktatta Charlie. � Úgy lépkedj, ahogy vezetlek, próbáld kö�

vetni a zenét.

Ott toporogtak lassan és furán. Charlie az irány�tó és Raymond a lány. Bár

esetlenül és kissé össze�vissza, de Raymond csinálta, és nem is olyan rosszul.

Mint aki karót nyelt, karja is merev, de lába tartotta a ritmust.

� Jó! � mondta Charlie, néhány forgás után. � Nemsokára te vezetsz engem.

Néhány perc után Charlie megpróbált egy fordulatot. Raymond megbotlott,

de megtartotta magát. Még egy fordulat � és Raymond nagyszerűen vette az aka�

dályt. Csere következett. Most Raymond vezetett, meglep�en ügyesen. Arca

komoly volt, ajka összeérve, és óriási er�fesz�tések árán, igaz, de nem nézte a

lábát.

� A rohadt életbe! � ámult el Charlie � Megy ez neked! Mi? � Raymond nem

válaszolt, csak vezette Charlie�t, forgás ... aztán még egy.

� Otthon is csinálhatod majd. Táncolhatsz egy piszokjó csajjal � nevetett

Charlie, mint aki büszke Raymondra és magára.

� Táncolhatsz ... egy piszokjó csajjal � visszhangozta Raymond.

Egy szeretet�hullám hirtelen úgy elbor�totta Charlie�t, hogy egy pillanatra

megfeledkezett magáról. Nem gondolt rá, Raymond kicsoda és micsoda, csak

arra, hogy a testvére. A Rain Man. Magához rántotta Raymondot és megölelte.

Raymond rémülten megtorpant. Soha senki nem fogta �gy át, soha senki nem

szor�totta �gy a karjával, hogy a lélek is majd' kiszállt bel�le. Úgy érezte, nem

kap leveg�t, riasztócseng�i azonnal megszólaltak.

Charlie, amilyen gyorsan megfeledkezett róla, olyan gyorsan eszébe is jutott.

Raymond áll el�tte, aki kiborul, ha hozzáérnek. Elengedte bátyját és hátra lé�

pett. De Raymond izgalma nem csökkent. Zihálva lélegzett, szeme idegesen ugrált.

� Mozgás, fiú � kurjantott Charlie, és ellejtett Raymond körül, mint egy pro�

fi parkettáncos, hátha jobb kedvre der�ti a bátyját.

� Van ilyen testvérek között. Ez nem valami buzi dolog. Csak testvéri. A test�

vérem vagy?

De kés�. Raymond már visszavonult. Kezét idegesen tördelte, ujjai összegaba�

lyodva.

Charlie azon vette észre magát, hogy irdatlanul mérges. Fáradt volt, nem tu�

dott tiszta fejjel gondolkodni. Úgy érezte, hogy megbántották, de ezt nem is�

merte volna be. Tudatáig nem jutott el, hogy át akarja törni a falat, neki van

szüksége rá; minden erejével azon kell lennie, hogy a bátyja felismerje: �k vér

szerint köt�dnek egymáshoz. Hát nem � a Rain Man, aki énekelt neki egykor,

mikor még takaróba bugyolált kisbaba volt? Charlie nem tudta elhinni, hogy

Raymondban nem lappang valahol a mélyben egy halvány kis jelzés a kett�jü�

ket összeköt� érzelmi kapocsról, amely csak arra vár, hogy Charlie kiszabad�tsa.

Er�szakkal is akár.

� Te vagy, vagy nem te vagy az én istenverte testvérem? � kérdezte szenvedé�

lyesen.

Raymond, bár nem tudta, miért gurult Charlie hirtelen ilyen méregbe, a kér�

dést megértette. Testvérek. Igen. � Charlie Babbitt testvére. Félénken bólintott,

szeme testvérén, Charlie Babbitten. A szót ismerte, de ami mögötte van, a kap�

csolatot, nem tudta felfogni.

� Akkor ölelj meg, az istenit!

Charlie Raymondra borult és szorosan átkarolta bátyját. Elkeseredett félel�

mében Raymond minden erejét összeszedve, mereven Charlie�hoz billent, és

pár percig csendben viaskodtak, félszeg ölelésben botladozva végig a szobán.

De Charlie nem érte be ennyivel. Az az �rült gondolat merült fel benne, ha

hosszan, er�sen ölelné bátyját, talán Raymond kénytelen lenne hasonlóképp

válaszolni. A szeretet és sürget� vágy, hogy kapcsolatot teremtsen a Rain Man�

nel eljuthat Raymond, az � bátyja, az � Ray�e mélységes zugaiba, és akkor fel�

hozza az elveszettet, az igazit, a normálist, akit eltemettek benne.

Raymond � ki hitte volna, hogy ilyen ereje van? � hatalmas er�vel � amilyenre

csak rendk�vüli helyzetekben képes az ember � vadul lökdöste öccsét, hogy ki�

szabaduljon a szor�tásból. Hatalmába ker�tette már a félelem, titkos énje már to�

vább�totta a rituálékat � sutyorsutyorsutyorgás, rángatózás, merev végtagok,

üveges szem ...

De Charlie nem adta fel. � arra született, hogy sose adja fel, hogy Rain Mant

ne engedje el magától. Tévedtek az orvosok, tévedniük kellett. Csupa hülye! Mit

tudnak �k? Talán �k Ray testvérei? Számára Raymond a család, és nem hagyja,

hogy egyedül éljen valahol, autista száműzetésben. �, Charlie Babbitt meg tud�

ná menteni, sikerülne neki, ha a sok linkász kudarcot vallott is.

� Na! Ray! � táncolta körbe bátyját lihegve. � Te aztán a lelkembe taposol! És

tudod, hogy ennél jobban semmi se fájhat?

Nem szűnt a sutyorgás. Charlie felnyalábolta Raymondot, és a sarokba tusz�

kolta. A sokk�módszer! Charlie makacsul hitte, ha er�sen rádörrent bátyjára, ta�

lán úgy megijeszti, hogy átbillen t�le a normális oldalra.

� Egy „súlyosan bántalmazok jegyzék”�ébe való következik � fenyegette. �

És az els� helyre kerülsz, mert els�osztályú leszel! 1988�ban. � Megint ráborult

és olyan szorosan ölelte át Raymondot, hogy ne tudjon kiszabadulni. � Na, raj�

ta, fiú, te is ölelj engem! � b�ztatta � Ölelj meg, Ray, ölelj meg! Csak egyszer!

Egyszer! Na! Meglátod, milyen jól esik! � könny bor�totta el szemét, cs�pte a

szemhéját. Soha semmit nem akart még annyira, mint most azt, hogy a Rain

Man viszonozza ölelését. A nap óta, mikor huszonnégy évvel ezel�tt a Rain

Man elment t�le, hogy soha ne jöjjön többé vissza, nem érzett ilyen er�sen, mé�

lyen. Hogy s�rt akkor! És s�r most is. Térjen vissza a Rain Man!

Raymondon félelem, tehetetlen düh hatalmasodott el, és harapdálni kezdte

kezefejét. Autista viselkedésének végs� állomása volt ez, az önpuszt�tás tudatta�

lan megnyilvánulása.

Ez lehűtötte Charlie�t és visszahozta a földre. Ekkor értette meg egyszer s

mindenkorra, hogy a Rain Man nem létezik, nem is létezett soha, csak az � gyer�

meki emlékezetében. Nincs normális ember a pici testben. Raymond Babbitt

egy jól funkcionáló autista. Ennyi. Nem több. A maga módján képes bizonyos

enyhe örömöket élvezni és vannak zseniális képességei. Szeretettel, tör�déssel ta�

lán ki lehet hozni bel�le valamit. De Raymond Babbitt soha nem lesz normális.

Nem � lesz � normális.

Charlie�t, mintha egy vödör jéghideg v�zzel öntötték volna nyakon. Elenged�

te Raymondot, hátralépett és kezét felemelte, a megadás jeleként.

� Na! Látod? Vége! Ray, hagyd abba, légy sz�ves!

De Raymond agyának üres sivatagában botorkált, er�d�tményt keresve, ami�

be megkapaszkodhat, és képtelen volt kezét kivenni a szájából. Nem érzett fáj�

dalmat. De ha mégis, akkor a rejtélyes védelmez� varázslattal hozta összefüggés�

be, amelyet az életbenmaradásért h�vott el�. Charlie megfogta bátyja csuklóját

és állkapcsát szétfesz�tve er�szakkal kirángatta kezét a fogai közül.

Raymond kezefején a harapás nyomai. Charlie�nak s�rni lett volna kedve.

� Felejtsd el! Felejtsd el! � könyörgött. � Soha többé nem teszek ilyet, �gérem.

Soha! Soha többé!

Raymond lassan, nagyon lassan kezdett visszatérni. Csitult a kapkodás, rendesen

lélegzett. De szorongó félelem volt a szemében, pici testének két merev tükrében.

� Hülye voltam, ugye? � szólt Charlie kedvesen, végtelen szomorúsággal.

A testvérek meg szokták ölelni egymást. Mi nem vagyunk testvérek.

Akár a nyári vihar, mikor villámok csapkodnak és csattog a menny, és v�záradat

hömpölyög az utcákon, tombolt a küzdelem, de gyorsan elcsitult; legalábbis

Raymond, � biztosan elfelejtette.

Charlie lezuhanyozott, visszabújt gyűrött holmijába, készül�dött, hogy Ray�

mondot a bárba k�sérje a t�z órai randira, közben Raymond az ágyon ült, nézte

a tévét, teljes nyugalommal várva az órát, amikor táncolni fog Iris�szal.

Charlie nyakkend�jét kötözve épp a hálószobából sétált kifelé, mikor kopog�

tak az ajtón. Oda se ment még, az ajtó kiny�lt. És ott állt Susanna, kipirult arc�

cal, sötét haja kócos, mint aki hanyatt�homlok rohant, hogy elérje a repül�t és

átrepülje éjjel a sivatagot. Valóban �gy történt. És gyönyörű volt.

Charlie hozzá rohant, átölelte és nevetve szor�totta magához.

� Te nem vagy igaz! � és arcát a göndör hajtengerbe temette. � Ray! Itt van

Susanna!

Raymond odafordult és ünnepélyesen köszöntötte a lányt. Susanna intett

neki, Raymond visszaintett.

� Honnan tudtad, hogy itt vagyunk a Caesarban? � Charlie szeme boldogan

csillogott.

� Beszéltem Lennyvel � a lány lesütötte ragyogó fekete szemét, majd fölnézett

Charlie�ra.

� Sajnos szétment az üzlet. � mondta kedvesen. Charlie megrántotta a vállát.

� Ne is tör�dj vele! Óriási fejlemények vannak! Ray, meséld el, mit csi�

náltunk!

� Kártyáztunk. Blackjacket játszottunk és én számoltam a lapokat � vágta ki

Raymond.

� Mi? � Susanna leveg� után kapkodott.

� Hosszú! � áll�totta le a beszélgetést Charlie, mert alig várta, hogy kettesben

maradhasson Susannával.

� Majd elmesélem, csak el�bb szund�tsunk egy kicsit. És kézenfogva a lányt,

a hálószoba felé húzta.

� Hogy vagy Ray? � szólt vissza Susanna a válla fölött,

� Nem tudom.

Soha nem esett még ilyen jól a szerelem, mint most. Azért, mert Charlie fáradt

volt ahhoz, hogy gyorsan fejezze ki gyengédségét, azért, mert napokig nem találkoz�

tak, talán azért, mert Charlie valami új érzést akart kifejezni? Ki tudja? Mindeneset�

re, miután csitult a szenvedély és meztelenül feküdtek egymás mellett a gyűrött

leped�n, elpilledve, úgy érezték, soha nem voltak még ilyen közel egymáshoz.

Susanna könnyedén végighúzta kezét Charlie mellén, karján.

� Tényleg örülsz, hogy eljöttem? � kérdezte kedvesen. Charlie a lány fölé ha�

jolt, és csókokat nyomott kicsi, formás mellére.

� Persze. Még kérdezed? Nem vetted észre, milyen boldog vagyok?

� Csak azért kérdezem, mert soha nem mondasz nekem ilyeneket. Mondjuk,

hogy én hiányoztam, vagy nem hiányoztam neked. Nemcsak ez � az ágyra mu�

tatott, egyértelművé téve, hogy az el�bb történtekre gondol, ami mindkett�jük�

nek nagyon jól esett. � Hogy én hiányzom. Én, Susanna.

� Tudod, hogy igen � kezdte Charlie, de Susanna közbevágott.

� Akkor miért nem mondod? � támadt rá, a szeme csillogott � hogy: „hiá�

nyoztál Susanna. Azt akarom, hogy mindig mellettem legyél.” Van rá szó. Mil�

lió szóból válogathatsz. Nekem annyira jól....

Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Charlie kiugrott az ágyból.

� A mázlista! � motyogta Susanna.

� Bújj be! � kiáltotta Charlie, és törülköz�t csavarva maga köré, ajtót nyitott.

Raymond ott tipródott, kezében watchmanjével.

� Hat perc múlva randi.

� Randija van? � lep�dött meg Susanna.

Charlie féllábon szökdécselve rángatta magára nadrágját.

� Valami olyasmi. Öltözz fel gyorsan Susanna, mert hat perc múlva lent kell

lennünk.

� Öt � mondta Raymond.

Egy perccel korábban értek a bárba. Raymond most is a watchmanjével, sze�

me a kis képerny�n. Zakója zsebében ott lapult a kis figyelmesség, amit Charlie

Babbitt�l kapott, hogy Irisnek adja.

� Ray, fönt hagyhattad volna a tévédet a szobádban, fölösleges mindenhova

c�gölni, különösen randira.

� Táncolnak � mondta Raymond, és odamutatta a wachmant. A parányi kép�

erny�n Fred Astaire és Ginger Rogers szteppelt habkönnyedén. Ginger szok�

nyája, mint egy felh�, úszott a leveg�ben, Fred szinte csillagokat ven lábaival a

sz�npadon.

� Milyen a csaj? � súgta oda Susanna Charlie�nak.

Raymond meghallotta.

� Olyan, mint a vendégl�i ebéd � mondta a lánynak. � Vendégl�i ebéd

lehetne.

Charlie hátrakapta a fejét, és nevetésben tört ki.

� Ezt még nem hallottam.

� Ez elismerés? � kérdezte Susanna, egyik szemöldökét felrántva.

Irist keresve nézel�dtek a bárban, mikor egy kaszinói alkalmazott lépett

hozzájuk.

� Babbitt Úr?

� Igen, én vagyok � mondta Charlie.

� Kelso úr beszélni szeretne önnel.

Hűha! Némi félelem támadt Charlie�ban. Ez nem hangzott valami jól. Túl

sok pénzt nyert, mozgolódnak a sakálok. De nyugi. Mit várt volna, hogy meleg

kézfogással gratuláljanak neki? Nem fülelhették le, az biztos. „Hidegvér”,

mondta magában. Csak föl a fejjel. Te tiszta vagy. De azért elég sz�nes.

� Susanna, figyelsz Raymondra pár percig?

Raymond fel se nézett a watchmanr�l, mikor Charlie otthagyta �t, csak az

órájára pillantott.

� Nincs itt. T�z óra. Nincs itt � közölte.

Susanna aggódva nézte Raymondot. De rajta nem látszott, hogy elégedetlen

volna, belemerült a Sony watchman képerny�jén ugráló Fred és Ginger lát�

ványába.

Charlie követte az alkalmazottat, átmentek egy „Idegeneknek belépni tilos”

feliratú ajtón, amely egy hosszú folyosót zárt le, a folyosón ajtók, egymás után,

bizonyára irodákba, vagy személyzeti lakásokba vezettek. A folyosó végén az aj�

tón felirat: „Mr. J. Eugene Kelso”, alatta kisebb betűkkel: „biztonsági igazgató”.

Az alkalmazott kitárta az ajtót, és intett Charlie�nak, hogy lépjen be.

Az elüls� helyiségben kellemes bútorok, mozgalmas, modern festmények a

falon, a fényes ébenfa �róasztalnál titkárn�, fotomodellnak is beillene. Intésére

az alkalmazott odament a súlyos tölgyfa ajtóhoz, kinyitotta, betessékelte

Charlie�t, majd az ajtót halkan becsukva maga mögött, távozott.

A nagy, elegáns bútorokkal berendezett irodából Charlie azonnal kiérezte a

pénz szagát, és ez tetszett neki. A széles, antik �róasztal mögött �szül�, választé�

kos külsejű úr ült. Charlie szeme tágra ny�lt. A mosolygós férfi, aki Raymond

mellett ült a blackjack asztalnál egész délután, aki olyan sokat kérdezett Ray�

mondtól. Szóval, � a kaszinó f�nöke, a biztonsági igazgató. Mr. J. Eugene Kelso.

De most nem mosolygott.

Charlie�nak remegni kezdett a lába, nagy önfegyelmébe került, hogy egyene�

sen tartva magát, oda tudjon menni egy székhez és lassan üljön le, nem le�

huppanva.

A két férfi néhány másodpercig csöndben szemlélte egymást, majd Kelso úr

halkan megszólalt.

� Gratulálok, Babbitt úr. Nyert ... lássuk csak! � egy kifizetési jegyzéket hú�

zott maga elé � nyolcvanhatezerháromszáz dollárt. Rengeteget!

� Nem túl sokat � mondta Charlie, higgadtnak tettetve magát, de a sz�ve ren�

dületlenül kalapált. � Ha a nagymen�ket vesszük, nem olyan sok ez.

� Nem is az összeg. Hanem a potenciális lehet�ség ... a robbantásra. � Kelso

úr hátrad�lt magas b�rfoteljába és ujjait összezárta. � Számolni egy hatpaklis pa�

pucsot � óriási teljes�tmény. Ami különös figyelmet érdemel. Az én figyelme�

met is megérdemli. Én nem kártyázok akárkivel, Babbitt úr. Nem szeretem a

kártyát.

Charlie kisfiús, ártatlan arcot vágott.

� Sajnos, nem értem, hogy mire ...

� Vannak videofelvételeink � vágott közbe Kelso úr ridegen. � Elemezzük, és

kölcsön adjuk �ket a többi kaszinónak. A felvételek alapján azt tanácsolom,

Babbitt úr, hogy fogja a nyereményét, és utazzon el.

Charlie nyitotta a száját, de a biztonsági igazgató megel�zte.

� Egyetlen teend�je van, hogy csukva tartja a száját és elmegy innen. Nem

bánja meg � szigorúan Charlie�ra nézett.

� A helyében megfogadnám a tanácsot.

Halvány, de egyértelmű fenyegetés volt Kelso hangjában. Egy t�r, bársonnyal

bevonva. Charlie Babbitt hirtelen úgy érezte, sürg�sen vissza kell mennie Los

Angelesbe. Hazak�vánkozott.

Iris nem jelent meg a randin. T�z óra t�z perckor Raymond kész volt lemonda�

ni róla, és hazamenni. Mivel nem tudta, mit várjon az egészt�l, csalódás sem

érte, és könnyen beleegyezett Susanna javaslatába, hogy menjenek föl a lakosz�

tályba tévét nézni. Valójában annyira belefeledkezett a Rogers�Astaire filmbe,

hogy nem is jutott eszébe Iris.

Lassan elsétáltak Susannával a lift�folyosóhoz, közben tekintete a kis Sonyn.

Susanna odapislogott Raymond válla fölött. Fred és Ginger bámulatosan tán�

colt a „Nem vehetik el t�lem” c�mű dalra.

� Lehet, hogy Iris is �gy táncol � mondta Susanna félénken. � Kár. De lesz

majd más alkalom. Sok csinos lány táncolna veled ... sz�vesen, .... Raymond.

Raymond nem felelt. Ginger kötötte le a figyelmét.

� Iris csinos lány, ugye?

� Nem tudom.

Megérkezett a lift, ajtaja halkan kiny�lt. Susanna belépett, és várta Raymon�

dot, aki odaadással nézve a filmet, lassan becsoszogott. Ketten voltak a liftben.

� � a legszebb lány, akit ismersz? � er�szakoskodott Susanna.

� Nem tudom � felelte megint.

A táncot k�sér� zene betöltötte a liftet. Dallamos, romantikus, nehéz neki el�

lenállni. Susanna hirtelen odanyúlt a táblához, és megnyomta a piros „stop”

gombot. A lift zökkent egyet, és megállt. Raymond döbbenten nézett fel watch�

manjéb�l.

� Milyen jó ez a zene! � mondta Susanna kedvesen. � Megmutatod nekem,

hogyan táncoltál volna Iris�szal?

Raymondnak váratlan fordulat volt ez. Megmerevedett. De Susannából annyi

melegség, annyi gyengédség áradt, hogy nem ijedt meg. A lány óvatosan kivette

Raymond kezéb�l a watchmant, és letette a földre. A zene feltört, körülölelve

�ket bájos dallamával.

Susanna, karját a tánchoz el�re tartva, közelebb lépett Raymondhoz.

� Így? � kérdezte.

Raymond csak állt, tekintete üres, feje a jellegzetes helyzetben, kissé oldalra

billenve.

Susanna rámosolygott biztatóan, gyengéden felemelte Raymond karját, nya�

kához húzta. Lassan táncolni kezdett.... és néhány ütem után Raymond is tán�

colt vele. Testük egymáshoz simult, és forogtak körbe a zene ritmusára a szűk

kis helyen. Raymond pontosan emlékezett mindenre, amire Charlie tan�totta:

mit és hogyan .... egy bizonyos módon. Raymond módjára.

A dal véget ért, és szétváltak.

� Iris egy gyönyörű táncot szalasztott el � mondta nyugodt hangon Susanna.

� És egy csókot.

� Csókot? � Susanna egy lépést tett hátra.

� Charlie Babbitt mondta. Ha tetszik nekem. Kell adni. Egy csókot.

Susanna gondolkodott egy�két másodpercig, és bólintott.

Raymondhoz lépett, és kedvesen azt kérdezte:

� Mutasd meg, hogyan.

Raymond csókra csücsör�tette a száját, mint a kisgyerek, aki puszit akar adni

a nénikéjének. Susanna megrázta a fejét, elmosolyodott, és azt mondta:

� Nyisd ki a szád. Csinálj úgy,... mintha meg akarnál kóstolni valami lágyat.

Nagyon finomat. És kinyitotta száját, mutatva Raymondnak, hogyan.

Raymond nagyszerűen utánozta Susannát, és már érezte száján élete els�

csókját. Susanna csókja lágy volt, nagyon finom. Néhány másodpercig úgy ma�

radtak, aztán Susanna elhúzódott.

� Milyen volt? � kérdezte.

� Nyálas � mondta Raymond.

� Akkor jól csináltuk � nevetett a lány.

Raymond belenyúlt zakója zsebébe, el�húzta az Irisnek tartogatott kis figyel�

mességet, és odanyújtotta Susannának. Susanna döbbenten nézett Raymond ar�

cáról a kétszáz dollárra, amelyet Raymond ajánlott neki, majd megint az arcára.

� Charlie Babbitt mondta.

TIZENKETTEDIK FEJEZET

Gyorsan megtették az utat Los Angelesig. Száraz, forró leveg� csapott be a Bu�

ickba, de nem kellemetlenül. Susanna elöl ült Charlie mellett, Raymond a hát�

só ülésen, feje ide�oda járt, hol az elfutó sivatagi tájat, hol a vadnyugati filmet

nézte a kis hordozható Sony tévén. Kezét, amit dühében összeharapdált, Susan�

na gondosan bekötözte. Raymond id�nként Charlie�hoz hajolt és figyelmeztet�

te, hogy meg�gérte: Los Angelesben elviszi egy Dodger meccsre. Vagy nem azért

mennek Los Angelesbe? Dodger meccset nézni?

Charlie Babbitt azt mondta. Charlie�nak már rég kiment a fejéb�l az egy hét�

tel korábban tett �géret, de megnyugtatta Raymondot, hogy feltétlenül elmen�

nek a Dodger stadionba. Biztos lehet benne. Mint a kártyában.

Charlie�nak minden tagja pihenésre vágyott. Olyan érzése volt, mintha na�

pok óta le sem hunyta volna a szemét, az egész éjszakát átszerelmeskedték Su�

sannával. Érthet�. Mikor lesz alkalmuk az életben egy el�kel� szálloda luxus la�

kosztályának luxus ágyán feküdni? Charlie fáradt volt, de jól érezte magát.

Zsebében a pénz, oldalán szerelmese, mögötte a bátyja; és a kaszinó sakáljai sem

tépték szét. Mégsem egészen kilátástalan az élet.

Útközben megengedte Raymondnak, hogy vezesse a Buickot. Öt percre.

Semmi forgalom; a kocsi húsz mérföldes sebességgel haladt. A gázpedálon

Charlie lába, de a kormány Raymond kezében � és Susanna kényszeredetten vi�

hog hátul.

� Te vezetsz, öreg! Az utat figyeld! � intette bátyját.

� Remekül vezetek � mondta Raymond.

Santa monicai lakásánál kitették Susannát, és Charlie�hoz indultak. Szerény,

mediterrán jellegű házban lakott Charlie, amilyenb�l rengeteg látható Los An�

geles mellékutcáiban.

Sok és mind ugyanolyan. A tet� terrakotta�piros cserepeire egy magas avoca�

dofa hullatta kásás, ehetetlen gyümölcsét. A kert közepén úszómedence, körü�

lötte agapantuszok mutogatták hosszúkás leveleiket és � ha eljött az ideje � kék

virágaikat. Olykor egy agapantusz virág se kéklik, de ilyenkor vir�t a sárga cli�

via. Nem nagy különbség.

A földszinti lakások kertre ny�lnak, az els� és második emeleti lakások el�tt

terasz, kilátással a medencére. Negyedik emelet nincs. A lakások belülr�l a spa�

nyol missziók idejét idézik, stukkós falaikkal, műkandallóikkal, kis garzon�

konyháikkal. A lakások semmiben sem különböznek egymástól, kivéve a lak�

bért, ami a lakás helyét�l függ�en változik: a jó helyért, szép környezetért fizet�

ni kell. Charlie kis fészke Brentwood küls� végén található, de ugyanabban a

postai körzetben, tehát az ár csillagászati.

Charlie belökte az ajtót Raymond el�tt, és nekiütközve Raymond hátitáská�

jának megindult befelé a csomagokkal. Raymond megállt a küszöbön és körül�

nézett.

� Itt lakunk? � kérdezte végül. � Naná, hogy elhúzták az ágyat.

� Ray, én lakom itt � felelt Charlie nyogodtan.

� Én hol lakom?

� Ott a te szobád � mutatott Charlie egy kis szobára, melyet hol vendégszobá�

nak, hol irodának használt. Egy �róasztal állt benne, rajta pap�rok, egy�két szék,

és egy hever�vé összecsukott ágy. Raymond odacsoszogott és megnézte. Az iz�

galom fokozódott.

� Naná, hogy ellopták az ágyat. Az én szobám .... és .... nincs — benne —

ágy. Ágy nélkül .... maradok....

� 1988�ban � fejezte be mosolyogva Charlie, amit�l Raymond kissé megeny�

hült. � A te szobád a bűvös szoba. Ahol a hever�b�l ágy lesz. Aztán odatoljuk

az ablakhoz. Jó?

Raymond gondolkodott, és elfogadhatónak találta. De nyomban újabb

nehézség lépett fel.

� Naná, hogy a könyveim ...

� Jó, jó � bólintott Charlie. � Beszerezzük a könyveket. Eredj, és �rd össze,

hogy mit.

Eddig minden rendben. Raymond bement a szobájába, lecibálta magáról a há�

titáskát és kotorászni kezdett benne a megfelel� jegyzetfüzetért. Elvezettel áll��

totta össze a listát, a felsorolások biztonságot nyújtottak neki, kivéve a Súlyosan

bántalmazok és a Vésztjósló események jegyzékét.

Charlie a telefonhoz indult, hogy meghallgassa az üzenetrögz�t�t. A digitális

kijelz� hármast mutatott, megnyomta a visszapörget�t, majd a lejátszó gombot.

� Emlékeztetjük. A beszélgetés Raymond Babbitt úr ügyében Dr. Marston�

nál � mondta egy brit akcentusú hang. Biztos valami jólfizetett titkár � t�z óra�

kor lesz, holnap reggel. Négy�öt�nulla, Roxburgy Drive. Várjuk megjelenését �

kattanás. Helyes. Ezt várta.

� Szia, én vagyok � szólt bele Susanna kedves akcentusával a telefonba. � Gon�

doltam, .... hátha megérkeztetek. Remélem, jól vagytok � kattanás. De jó halla�

ni a hangját!

� Nézhetem a tévét? � szólt át Raymond a másik szobából.

� Itt Walter Bruner, Babbitt úr. � Ez az üzenet nagyon meglepte Charlie�t. �

A Bonadventure�ben vagyok. Azt hiszem, beszélnünk kellene � kattanás.

A! A francba! Bruner! Ez váratlanul érte Charlie�t. Enyhe nyomás Charlie

gyomrában. Nem gondolta, hogy az ideggyógyász ekkora utat képes megtenni,

hogy el�kész�tse �t. Persze, ha belegondol, miért is ne. Több, mint hárommillió

dollár a tét. Ennyi pénzért Charlie akár Új�Zélandig is elverg�dne. Labdával a

fején. Balettcip�ben.

Csakhogy neki Wallbrook olyan távolinak tűnt, mintha nem is most történt

volna minden, hanem valamikor régen, a múltban. Charlie�ban Raymond már

elszakadt Wallbrooktól. Az � testvére.

Miután felh�vta Dr. Brunert a szállodában és megbeszélték, hogy eljön hozzá,

Charlie�nak annyi ideje maradt, hogy gyorsan lezuhanyozzon, megborotvál�

kozzon, és magára kapjon egy pólót és egy farmert. Raymond boldogan ült szo�

bájában a hever�n, nézte a délel�tti vetélked�műsor�ismétléseket, és burgonya�

szirmot rágcsált.

Dr. Bruner csöngetett, Charlie mogorván beengedte, fél szemmel az orvos

mögé sand�tva, nem hozott�e magával ápolókat, hogy er�szakkal elvigye Ray�

mondot. De az orvos egyedül jött, és nem látszott mérgesnek. Belépve a lakásba

mosolyogva rögtön azt kérdezte:

� Raymond?

� Bent van.

Dr. Bruner odament Raymond szobájához és benézett. Az egészséges, sértet�

len, igazi Raymond ült ott. Az orvos látta, hogy Raymond keze be van kötve,

de nem szólt.

� Beszélhetnénk négyszemközt? � kérdezte Charlie�tól.

� A kertben.

A két férfi kiment a kertbe, egy kis rést hagyva az ajtón, hogy Charlie meg�

hallja, ha Raymondnak szüksége lenne valamire.

� A lényeggel kezdem � mondta az orvos, nagyon határozottan. � Am�g mi

itt beszélgetünk, ügyvédem találkozik az ön ügyvédjével, és ismerteti vele a té�

nyeket.

� A tényeket � ismételte meg Charlie, szintén határozottan.

Bruner bólintott és a zsebébe nyúlt. El�húzott egy hivatalosnak látszó iratot

és Charlie felé tartotta, aki nézte, de nem vette el.

� Egy korlátozott ideig érvényes végzés, mely büntet�jogi felel�sség mellett

arra kötelezi önt, hogy Raymondot ne vigye el Los Angelesb�l.

Az orvos fürkész�n nézett a fiatalemberre, de Charlie nem változott. Majd

hülye lesz hagyni, hogy ez a nyikhaj itt felhúzza �t!

� Tudja, Charlie � folytatta Dr. Bruner �, ha az eljárás lezárul, Raymond

visszamegy Wallbrookba. El�ször életében. És ezt önnek köszönheti.

Charlie hetykén válaszolt:

� Majd a b�róság dönti el.

� A b�róság meghallgatja az elmeorvos szakért�t. Dr. Marstont. Holnap reg�

gel ön találkozik vele.

� Nagyszerű! Remélem, � elfogulatlan.

Charlie�nak émelyegni kezdett a gyomra. Összefognak ellene! Az összes link

nyikhaj!

� Rengeteg anyagot adtam neki Raymondról � mondta Dr. Bruner, k�sérteti�

es mosollyal. � Több doboznyit. Ez nem kunyerálás, fiam. Formalitás. Az ön

bátyja er�sen .... fogyatékos. Nem vette észre?

� Hát, ha látná most! � csattant fel Charlie � Rengeteg mindenre képes. Már

... mosolyogni is tud, az istenért!

� Tudom. Susanna mondta.

Susanna? Mi az ördög történik itt?

� Ma találkoztam vele � magyarázta az ideggyógyász. Úgy gondolja, hogy

Raymond nagyon sokat fejl�dött � mosolygott. � És úgy látja, hogy ön is sokat

fejl�dött. Nagyon remélem, hogy igaza van. Önnel kapcsolatban. Ami viszont

a bátyját illeti, jól tudom, az ember könnyen hagyja elragadtatni magát a lelke�

sedést�l. Egy kis változatosság, új élmények � és úgy tűnik, hogy virulnak. Át�

menetileg.

Charlie érezte, hogy fokozatosan gyülemlik benne a méreg. Mit tud ez a pasas

a Raymonddal együtt töltött napokról? Semmit! Nem volt ott! Semmit sem

látott!

� Felfelé �velnek � folytatta az orvos �, aztán visszazuhannak. Egy autistát

nem lehet egy nyaralással meggyógy�tani � ingatta a fejét.

� Újra kell kezdeni � vitatkozott Charlie �, megint és megint.

Dr. Bruner mosolya eltűnt, arca komoly lett.

� Ez egy veszett ügy, Charlie. Az édesapja engem b�zott meg a vagyonkezelés�

sel. Ami azt jelenti, hogy önnek akár meg�télik a gyámságot, akár nem, a pénz�

b�l egy centet sem kap.

Övön aluli ütés volt. Charlie arcára döbbent felháborodás ült ki. De nem

szólt. Tartotta magát elhatározásához, hogy meg�rzi hidegvérét.

� De hogy némi meglepetéssel is szolgáljak � folytatta Dr. Bruner �: egy

csekkfüzettel jöttem ide. Ami Raymondé. Kész vagyok kiáll�tani önnek egy

csekket. Nagyon nagy összegr�l.

� Mire föl?

� Charlie, tudom, hogy az égvilágon semmi esélye sincsen. De a dolog

nagyon váratlanul ért. A bátyja élete, jó közérzete, boldogsága van ebben itt.

Ami nagyon fontos nekem. Nam hazard�rozok vele, bármennyire biztos a tét.

� Meg akar vásárolni? � Charlie arcán cinikus vigyor jelent meg. Beijedt, mert

biztos esélyem van.

� Én felelek azért, hogy Raymond pénzét az � javára ford�tsák. És ennél jobb�

ra nem ford�thatnám.

� Mennyi?

� Kétszázötvenezer dollár. És nincs feltétel. Csak hogy ... hagyja abba. � Dr.

Bruner el�vette a csekkfüzetet, egy aranyhegyű Mont Blanc tollat, kitöltötte a

csekket és Charlie�nak nyújtotta.

Charlie elvette, és elolvasta. Szép �rás volt. Dr. Bruner már�már művészien

formázott betűi.

� Charlie Babbitt � olvasta � kétszázötvenezer dollár, levonás nélkül. � Gyö�

nyörű. Beváltani egy ilyen szépséget? Charlie elmélázott egy pillanatra. Mi

mindent lehetne negyedmillióért vásárolni? Aztán szó nélkül négy egyforma

darabra tépte a csekket, és udvariasan visszanyújtotta Dr. Brunernek.

A beszélgetés véget ért.

Raymondnak szent meggy�z�dése volt, hogy ez az a nap, amikor elmenne a

Dodger stadionba, megnézni egy baseball meccset. Mikor aztán Charlie kényte�

len volt megmondani neki, hogy a közeljöv�ben nem lesz meccs, Raymond ért�

het�en annyira kibillent nyugalmából, hogy magába roskadva kezdett egy el�

képzelt nagy ligameccset.

Hamarosan peregni kezdenek egy nem túl jóra sikerült forgatókönyv esemé�

nyei. Néhány órával kés�bb Dr. Marston irodájában kell lenniük, hogy bebizo�

ny�tsák a kirendelt ideggyógyásznak: Raymond Babbitt�nek Charlie Babbitt�

nél van a legjobb helye, és Charlie Babbitt már eddig is csodákat művelt autista

bátyjával. És �me, itt van az eml�tett autista testvér, mélyen bezárkózva saját vi�

lágába.

� Frank Robinson, három ütés! � kiáltott Raymond a dobópontról. Borzasz�

tó mérges volt Charlie Babbitt�re. Charlie Babbitt meg�gérte! � Harmon Killeb�

rew, három ütés!

� Henry Aaron, három ütés! � Raymond nyerésre állt. Nagyokat ütött, jó

nagyokat az üt�vel. Gyors labdáját nem lehetett elütni, úgy szállt, mint a kil�tt

ágyúgolyó.

� Ray, hagyd abba egy percre! � könyörgött Charlie.

Raymond beállt dobópózba, egyik lába a leveg�ben, a képzeletbeli labdát er��

sen visszaszor�tja jobb kezével, kezén elképzelt kesztyű.

� Elnézést a meccs miatt. Ha egy ember elnézést kér, a másik ember ...

� Pete Rose, három ütés!

� Örvendek � vont vállat keserűen Charlie. � Teszek rá!

� Babe, Ruth, három ütés!

� Na jó! � motyogta Charlie: fogytán volt a türelme � elég volt!

De Raymond még er�sebben, gyorsabban ütött, mint eddig.

� Mickey Montle, három ütés! � már kitikkasztotta a szupersztárokat, a le�

gendás üt�játékosok reszkettek t�le.

� Ray, azt mondtam, hagyd abba � Charlie néhány lépést tett felé, elkesere�

detten próbálta kihozni bátyját a képzelt világból.

� Charlie Babbitt, ha ...

� Foul ball! � kiáltott Charlie. Raymond megállt. Foul ball? Hát nem kiütés?

A két testvér egy hosszú pillanatig egymásra nézett, aztán Raymond felkapta a

labdát, és oldaljátékos pózába vágta magát.

� Ki akarsz ütni? � kérdezte Charlie � mert akkor rajta, csináljuk meg!

És a döbbent Raymondot kivezette a házból, befordultak a sarkon, átmentek

két utcán, a pályára, a közeli parkban. Útközben megálltak, vettek pár doboz al�

koholmentes sört.

Olyan júliusi nap volt, mikor a kutyák nyelvüket lógatják a h�ségt�l, a macs�

kák az árnyékba húzódnak hűsölni. A gyerekek kijönnek játszani egyet, de ked�

vük gyorsan alábbhagy, inkább a fűvön heverésznek, körülöttük üd�t�italok, és

inkább beszélgetnek a labdáról, minthogy játszanának vele.

Itt is �gy heverészett két fiú, olyan t�z év körüliek. Ütni jöttek a parkba, de a

h�ség ledöntötte �ket, leheveredtek hát a fűbe, a labda és üd�t� mellettük, colát

iszogattak, és nézték a kosarazókat.

� Srácok! � kiáltott nekik Charlie. � Adtok kölcsön üt�t és labdát egy percre?

Húsz dolcsiért.

� Húsz dolcsiért? Ez komoly? Hát persze, uram! Az alacsonyabbik fiú felkap�

ta a labdát, már dobta is Raymondnak, aki ügyetlenül, két kézzel kapta el. Za�

varta a kötés, de azért sikerült megfognia, s mint egy kincset, melléhez szor�tot�

ta. Sok nagy liga�játszmát eljátszott már, de igazi labdát sohasem tartott a

kezében. Áh�tattal gyönyörködött benne.

Charlie felkapta az üt�t, és a közeli pályára mutatott vele.

� Ott leszünk, srácok. � Az üt�vel és a labdákkal a pálya felé indult, Ray�

mond érdekl�d� arccal totyogott mögötte.

Nem árt egy kis kikapcsolódás. Raymond bement a drótker�tés kapuján, és

megindult középre.

� Oda menj, öreg! A dombra! Te vagy a dobójátékos, nem?

Dobójátékos? Raymond Babbitt a dobó? Mellbevágta a valóság, megállt, és ér�

tetlenül bámult.

� Na, essünk neki! Csak nem állunk itt tétlenül?! � Charlie a gumin k�vül he�

lyezkedett el, mint Raymond fogójátékosa. Raymond bizonytalan léptekkel

megindult a domb felé. Charlie, mintha kesztyű volna rajta, összecsapkodta te�

nyerét és teli torokból kiabált, ahogy a fogóktól elváratik.

� Ne bámuld, mintha kézigránát volna! Nem tudod, mit kell csinálni vele?!

Na mi lesz?! � de Raymond csak nézte az üres pályát, nem tudta, hova lépjen.

És hogyan csinálja?

� A kilencedik vége � közvet�tett Charlie, aki közben riporternek is felcsa�

pott. � A Cincinatti Pirosak végre felébredtek negyven éves, hosszú álmukból.

Raymond Charlie�t nézte csodálkozva.

� És bajnokok lettek! � jelentette Charlie. � Akinek pedig mindezt köszön�

hetik: Raymond Babbitt! A legendás h�rű Rain Man. Megkérjük, csak még egy

dobást mutasson nekünk.

Bátyja kérd� tekintetére Charlie bólintott. Meg tudod csinálni, Ray! Meg tudod

csinálni, Rain Man!

� El�ször bemeleg�t� dobás ...

Raymond keze a derekánál, lába furcsán feltartva, mint mindig, ha dob. Majd

felemelte karját, és er�sen a labdába csapott. A labda magasra �velt, vagy nyolc

lábnyira, majd elzúgva Charlie feje felett, a ker�tésnek ütközött és a földre esett.'

� Szép volt! � kiáltott Charlie.

Raymond arcán fagyos mosoly, fogait mutatja. Az ütési jog eggyel odébb. Szo�

ros a küzdelem, a helyzet: futás a hármason, két futás a kettesen és egyesen. Meg

tudja csinálni? Ki tudja ütni Rain Man Charlie Babbitt�et?

Most Charlie, másik szerepében, mint Raymond fogója visszatartja a labdát,

a dombhoz megy komoly arccal. Ez nagy dobás volt a Pirosoknak, három em�

ber fenn, és három lent. Ezzel az egy üt�vel kell még csinálni valamit, és tiszta

az út a világbajnoki c�m felá

A szurkolók és a sportvilág lélegzet�visszafojtva figyelik, ahogy a dobó és a

fogó összedugják fejüket.

� Mutassuk meg nekik, hol lakik a Jóisten! � súgta Charlie halkan, nehogy

meghallják a szélen. � Rajta! A következ�nél nincs felvágás!

� Nincs felvágás? � Raymond meghökkenve nézett.

� Kiindulópontok rendben � jelentette Charlie.

Raymond bólintott, szeme végigfutott a kiindulópontokon. Charlie megfog�

ta karját, és elvezette Raymondot a dobó dombtól el�re, a gumihoz.

� Odébb visszük a gumit ... Ide � és Charlie, a port összekotorva cip�jével,

új dombot kapart.

Raymondnak fogalma sem volt róla, mi folyik, csak bámult a távolba, az igazi

dobódombra. De Charlie elmagyarázta, mi a teend�.

� Így nem kell olyan er�sen dobnod. A fogó nem elég er�s melletted. Érted?!

Raymond bólintott. Érti. Charlie visszament fogóhelyzetbe, és leguggolt.

� Oké! � kiáltott � a régi változat. Fektesd le szépen, könnyedén! Tudod, nincs

felvágás!

Raymond ütött, a labda a gumilemez közelébe esett. Charlie közvet�tett:

� Megijesztetted �ket! Helyes, hadd fussanak! Ellen�rzés!

Charlie visszagur�totta a labdát Raymondnak, felkapta az üt�t, emelgette, va�

jon milyen súlyú, méreteit nézte, majd suhintott vele egyet a leveg�be. Riporter

is volt, üt�játékos is. Mérgesen a gumihoz lépett.

� Kiseg�t� ütés a Yankeeknek. Elvégzi ... Hammer. Egy ütés, ezen múlik

minden. A tömeg �rjöng! � Charlie hangokat adott ki, a tömeget szemléltetve.

� Kint!

És vége. Vége a játéknak. Raymond Babbitt, Rain Man Babbitt gy�zött! Meg�

nyerte a Pirosoknak! Elbánt Hammerrel!

Egy üdvrivalgás k�séretében Raymond nagyot ugrott a leveg�be. Gy�zött!

Gy�zelmi táncot járt az ideiglenes dobódomb körül.

Meglátta Charlie�t, hogy ott ül a porban; lassan odacsoszogott hozzá, kérd�

tekintettel. Charlie felnézett, csodálkozva, nem vette észre, hogy bátyja közel�t.

Raymond leült. A két testvér egymás mellett, két külön világ.

Hirtelen Charlie egy kéz érintését érezte az arcán. Raymond keze volt. Ray�

mond felemelte kezét, odanyúlt, és megérintette �t! És halkan azt mondta:

C�h�a�r�l�ieee. � Majd néhány pillanat, és a kéz elhúzódott. Talán nem is volt

igaz? Képzel�dött csupán? Az érzés odabent nem képzel�dés volt.

� Vegyek sört? � nevetett Charlie kajánul Raymondra. Majd hátranyúlt, oda�

vett két dobozt, felpattintotta a tet�ket, s az egyiket Raymondnak adta.

Raymond rábámult a dobozra.

� Naná, hogy nincs hozzá pohár.

� Jól van, na! � mosolygott szeretettel bátyjára Charlie.

A pohár n�knek való. A férfiak �gy isszák a sört. Hátravetette fejét, és nagyot

húzott a dobozból. Raymond figyelte, és követte példáját. Fenékig ür�tette,

majd undorral letette a dobozt.

� Tudod, Ray, én akkor megpróbáltam elütni a labdát � mondta bűnbánó

arccal.

� Pedig az jó dobásom volt � mondta Raymond. Charlie visszapislogta

könnyeit.

� Egyetlen rohadt ütés! � mérgel�dött Charlie. Húzott egyet a sörb�l, kezével

megtörölte a száját. � Öreg! Milyen kár, hogy � nem volt itt! � mondta kedve�

sen Raymondnak � látta volna, hogy elb�rsz velem!

Egymásra néztek: Raymond szeme értetlen.

� A papáról beszélek, Ray.

Raymond gondolkodott egy kicsit.

� A papa fölvett téged. Megcsókolt. Megcsókolt? Engem? Nahát! De ...

� Tényleg?

� Tényleg. � er�s�tette meg Raymond.

� Hát,... amikor kicsi voltam. Biztos. De nem tudta, hogy bel�lem ... gy�z�

tes lesz. Nagy szégyen, hogy nem volt ma itt. Megmutattam volna neki � mond�

ta Charlie keserűen.

� A papa tudta. Hogy megmutatja a világnak.

Most Charlie nézett értetlenül. Raymond észrevette ezt.

� Mondtam, hogy hol van a testvérem, Charlie Babbitt. És a papa azt mond�

ta, hogy elment Kaliforniába. És egy napon ... � Raymond nem folytatta. Char�

lie szájához emelte a dobozt és nagyot húzott bel�le.

� És egy napon megmutatja a világnak, mit tud.

� Minden elsötétedett. Világosság, sötétség, megint világosság ... és forgott

minden. Charlie t�z éve melengetett haragja egy szempillantás alatt szertefosz�

lott, eltűnt a porban, mint a dobozból kibuggyant sör. Az apja szerette �t.

Megmutatja a világnak. Ezt mondta Sanford Babbitt.

Mégis csak szerette a fiát, és Charlie most tudta meg ezt, amikor már kés�. Túl

kés�. Charlie életében el�ször nem érezte a fájdalmat, amit apja okozott neki,

és életében el�ször fájdalmat érzett, hogy bántotta apját. Mennyi bánatot oko�

zott neki!

Raymond, a felesége halála és végül Charlie is, akibe minden meg nem való�

sult reményét fektette. És mindez egy semmiség miatt. Talán mert soha nem

volt közöttük igazi apa�f iú kapcsolat.

Charlie ajka remegett, fejét elford�totta. Majd bátyjára nézett. Raymond nagy

szemekkel nézett vissza, gondterhelten. Raymond A testvére. Az � Rain Manje.

Charlie egészen közel dugta arcát Raymondéhoz és mélyen a szemébe nézett.

Homloka már�már hozzáért bátyja homlokához.

Raymond közelebb tolta fejét és összeért a homlokuk. Raymond ma másod�

szor érintette meg �t. A két testvér egymás szemébe nézett. És bármit monda�

nak az orvosok és bármit fognak mondani, �k kapcsolatba kerültek egymással,

igazi kapcsolatba.

� Titkos ölelés � súgta Charlie.

� Remekül vezetek � mondta Raymond.

TIZENHARMADIK FEJEZET

Charlie Babbitttel madarat lehetett volna fogatni, legsz�vesebben kiállt volna az

utcára, hogy kikiabálja magából azt a magányos t�z évet, minden sérelmét, forté�

lyát és leleményét. Rain Mannái összehozzák a dolgot a mai megbeszélésen, fel�

téve, ha Raymond bevéste a tudnivalókat, és jól játssza szerepét. Azok a mocs�

kos fejvadászok gyorsan rájönnek majd, hogy túl nagy fába vágták a fejszét,

mikor a Babbitt testvérek ügyét elvállalták. Végül is, kinek van több joga Ray�

mondra, valami fogyatékosok intézetének, vagy a vérszerinti testvérének?

Amikor megnyomta a h�vólift gombját a Roxbury Orive�i épület földalatti

garázsában, Charlie lelkileg még nem készült fel egészen. Ki az els�? Mi va�

gyunk az els�k. A két ördög�testvér!

Igazán illend� öltözékben jelentek meg: a Las Vegas�i olasz öltöny, a hozzá

sz�nben igazodó nyakkend� mindkett�jükön. Két elegáns nehéz fiú. Charlie

mosolyt öltött, kezébe vette táskáját, a lift épp megérkezett.

Az egyszerű réztáblán felirat: Philip Marston, orvosdoktor. Charlie benyom�

ta az ajtót, és el�re engedte Raymondot. Mint mindig, Raymond megtorpant a

küszöbön, elállva az utat. Mivel bátyja akadályozta, hogy belépjen, Charlie be�

nézett Raymond fölött.

� Á, Babbitt úr? � Ugyanaz a brit akcentus, ami az üzenetrögz�t�n. Marston

titkárn�je egy kimért, szemlél�d�, karcsú hölgy, akinek aranycirádás táblát le�

hetne akasztani a nyakába: „kifogástalan”. Az iroda nagyszerűen illik hozzá: lu�

xus leveg�t áraszt és nyugalom honol benne. A székeken huzat, a falakon tudós

rajzok. No és természetesen egy akvárium, trópusi halak fickándoznak benne.

Úgy látszik, minden ideggyógyász akváriumot tart az irodájában, állap�totta

meg Charlie.

Raymond bólintott. Babbitt úr, igen � Parancsolnak kávét � �gy a fiatal n� ud�

variasan.

Tálcát vitt éppen, rajta két csésze, kis porcelán kanna, tejsz�n és cukor. Ray�

mond megrázta a fejét. Nem parancsol.

� Foglaljanak helyet. Csak egy percre � azzal eltűnt a bels� irodában, ahol

Philip Marston orvosdoktor dolgozott. Charlie belépett Raymond után, és

mindketten leültek. Charlie megragadta az alkalmat, hogy pontos�tsa Ray�

monddal a tudnivalót.

� No. Emlékszel mindenre?

� Naná, hogy emlékszel.

� Nem! A „Naná” nem kell.

� Naná, hogy nem.

� Na szóval. Nyugiban maradsz. A kezed nyugodt. A hangod nyugodt. Nem

tekergeted a fejed � Charlie utánozta Raymond ideges fej�csavargatását. Semmi

jegyzetelés, semmi hadarás, és persze semmi ... Mi is?

� Semmi sutyorgás � fújta Raymond. � Nem betűzünk. Nem csapkodunk.

Nem rángatózunk.

Charlie helyesl�én bólintott.

� És ha megkérdezik, hogy mi történt a kezeddel? � Raymond bekötözött ke�

zére mutatott jelent�ségteljesen.

Raymond két kezét egy képzeletbeli kormánykerékre tette, és úgy tett, mint�

ha egy képzeletbeli autót vezetne. Tökéletes. Jobb a vártnál. Charlie mosolyog�

va megigaz�totta bátyja zakójának hajtókáját, nyakkend�jét beáll�totta.

� Megcsinálod � súgta Raymondnak. � És büszke leszek rád!

Ezután kikapcsolta Raymond nadrágsz�ján a csatot, nadrágját lehúzta hóna

alól a derekára. A csatot visszapattintotta. El�vett egy fésűt, elválasztotta bátyja

haját, és olyanra fésülte, mint a drága férfifodrász, �gy ni! Mint egy milliomos.

Raymond kivette a fésűt öccse kezéb�l, végighúzta Charlie fején, amivel jól

összekócolta. Aztán kikapcsolta Charlie övét, és olyan magasra húzta, amilyen�

re csak tudta, �gy ni! Mint egy milliomos.

� Í��géretes � mondta Raymond, Charlie mosolygott, és kinyitotta táskáját.

Raymond holmijai voltak benne, melyeket hátitáskájában hurcolt min�

denhova.

� Helyes. Minden megvan. Ha úgy érzed, hogy hiányzik valamid, vagy ilyes�

mi, csak nézz rá a táskámra. Akkor tudni fogod, hogy semmi baj, mert itt van

minden. Érted? A zoknik, a watchman, a noteszok.

� Benyúlt és el�húzta a pirosat, odamutatta Raymondnak. � Látod? Például

a súlyosan bántalmazok névsora.

� Charlie végigfutotta a lapokat, m�g saját nevére nem bukkant. „Charlie

Babbitt, tizennyolcas szám. Ezerkilincszáznyolcvannyolcban” A név mellé

Raymond egy kis csillagot biggyesztett, ami azt jelentette „lábjegyzet”. Charlie

a lap aljára nézett. Ismét a kis csillag és mellette a következ�: „Charlie Babbitt�

nak megbocsájtva 1988. július 18.”

Megbocsájtva. A betűk elmosódtak Charlie szeme el�tt, annyi ideig meredt

rájuk. Megbocsájtva. Úristen, ez rengeteget jelent! A pillanatot meg kellett

osztania bátyjával. De amikor Charlie végre felpillantott, Raymond már a hala�

kat figyelte.

� Szánalmas � morogta Raymond elégedetten. � Szánalmas halak.

� Hallasz? ... Hallasz, Ray? � kérdezte Charlie óvatosan.

De Raymond nem válaszolt, elmerült a halak szemlélésében.

� Ray, nézz rám! � Charlie most már sürget�bben szólt, amib�l valami elju�

tott Raymondhoz, mert felnézett az öccsére. Milyen más most Charlie, lassan

beszél, figyelmesen, nem olyan félvállról, mint máskor.

� Ha lenne egy kis, ... elintézni valóm ... Valami fontos ... na ...

� Raymond szemébe nézett. Vajon mennyit fog fel a szavaiból?

� Figyelsz rám? Megpróbálnál figyelni? Csak most az egyszer. � Raymond

félrebillentette a fejét és gondolkodott. Aztán bólogatni kezdett, ami talán egy

percig is eltartott.

Charlie türelmesen várt, hogy abbahagyja. Mikor megszűnt a bólogatás,

Charlie megszólalt nagyon barátságosan, de szeme nem tudta leplezni idegessé�

gét. Rendk�vül fontos percek el�tt állt.

� Ray, én már nem is tudom, hogy mit akarok. Ez valami családi örökség

nálunk?

Raymond nem fogta fel a kesernyés viccet, de Charlie nem várta el t�le.

� Nem akarok én a világon semmit. � Mondta ki rekedten a keserű szavakat.

Elesettnek érezte magát. Ó, aki tudatosan irtotta érzéseit. Charlie Babbitt, aki

mindig tudta, mit akart és hogyan érheti azt el. Most el�tte minden, romokban.

� Akkor ... hova menjek? � kérdezte Raymond. ~

Némely kérdésre Raymond Babbittnak megvolt a helyes válasza. Hány fog�

piszkáló van a földön? Hánykor jelenik meg Wapner b�ró a központi id� sze�

rint? Mennyi pénzt nyert egy bizonyos játékos a szerencsekerékben, mikor és

mivel? De Charlie Babbitt kérdésére nem volt válasza.

Charlie Babbitt tudta ezt. Mégis elkeseredetten ragaszkodott ahhoz, hogy ami

van neki Raymondból, az csakis az övé legyen. Megbocsájtás. Soha senki nem

került le a súlyosan bántalmazok névsoráról, csak Charlie Babbitt. Ez jelent va�

lamit. Ott van, fehéren�feketén a piros noteszban. Charlie mégegyszer elolvasta

azt az áldott szót.

Dr. Marston titkárn�je megjelent a szobában, és megállap�totta, hogy a két

testvér egymás mellett ül. Az id�sebbik kifogástalan � haja rendben, szeme

megkapó. De a fiatalabbik � az autista fiú � haja kócos, az öltözéke, mint Bab�

bitt úrénak a paródiája. Szeme réveteg, egy piros noteszt bámul. Szegény feje!

� Ha megfelel önnek, Babbitt úr, az orvos fogadja � mondta éles hangon Ray�

mondnak.

Raymond bólintott, felállt, megigaz�totta zakóját, ahogyan Charlie�tól elles�

te. Charlie nézett és intett neki.

A titkárn� ekkor Charlie�hez fordult, és gyengéd, anyáskodó hangon azt

mondta:

� Hozhatunk valamit. Egy Seven�Up�ot?

Charlie nézett rá egy pillanatig, aztán gúnyos nevetés kerülgette, de nem hagy�

ta, hogy kitörjön. Felkelt, megigaz�totta haját, nadrágját visszahúzta a helyére

és felkapta aktatáskáját.

� Egy whiskyt szódával � mondta a titkárn�nek, ahogy elvonult el�tte Dr.

Marston szentélye felé. A nevetés gy�zelmi érzéssel vegyült benne. � juttatta

Raymondot ide. Az � érdeme, hogy Raymond hülyét csinált egy mesterkélt tit�

kárn�b�l. Háromszoros hurrá Charlie Babbittnak! Felbátorodott, mindenre

készen állt.

Az irodában ketten ültek. Dr. Bruner és Dr. Marston. Rájuk vártak. A két

szakember.

� Jó napot, Raymond � mondta Dr. Bruner � De szép öltönye van! Elegáns.

Raymond nem válaszolt a bókra, szeme már Marston irodájával kacérkodott.

� A falon egy Degas, könyvekkel megrakott magas szekrények.

� Raymond! Az úr Dr. Marston. � Ellentétben az el�kel� környezettel, Dr.

Marston szürke kis egérnek tűnt. Nadrágot és sportos inget viselt, nem öltönyt;

se nyakkend�, se zakó és az ing ujja felgyűrve ... Fiatalabb volt, mint Bruner és

talán az arca is kellemesebb.

� Az ... az mind az Öné? � kérdezte Raymond.

� A könyvekre kérdez � tette hozzá Charlie készségesen. � Nagy könyvbarát.

� Szereti a könyveket? � Marston hangja megnyugtatóan csengett.

� Raymond? Imád olvasni � mondta Bruner. � És minden szóra emlékszik.

Egészen rendk�vüli!

Raymond hallgatott, és Charlie azt gondolta, jobb, ha � is befogja a sutyorgó�

ját. Csönd!

� Micsoda kötése van, Raymond! � szólalt meg Dr. Bruner. Charlie sz�ve

megdobbant. Helyben vagyunk. � Mivel sértette meg a kezét?

Szünet. Charlie lélegzetvisszafojtva várt. Ha Raymond nem adja el� a hantát,

amit elpróbáltak.

� A papám kocsijában � mondta Raymond, pontosan az el��rás szerint.

� A kezemre csuktam az ajtót. � A kezére mutatott.

� Értem. � Marston visszaült székébe, és elismer�en nézegette a testvéreket.

Aztán Charlie�hez fordult. � Bruner úr, mint tudja, ez a beszélgetés nem hivata�

los. Nincsenek jelen ügyvédek,... nincs b�ró, csak azok,... akik érintettek Ray�

mond ügyében.

Aha! Volt valami Marston hangjában, amit�l Charlie gyanakodni kezdett.

� Nem könnyű kimondanom, Bruner úr � folytatta az orvos �, de ...

� Szóval Ön már döntött! � csattant fel Charlie dühösen. Szája megfesz�tve,

barna szeme düht�l villog Marstonra, majd Brunerre nézett. Igen, szövetkeztek

ellene! Tudta! Azt hitték, nincs esélye velük szemben. Hát rohadt nagyot téved�

tek! Nem fognak parancsolgatni neki!

Dr. Marston a fejét csóválta, Charlie a falra akasztott feliratot nézte. Vesz�teni

fogtok, ti szemetek! Még egy esélyt sem akarnak adni. Nem érdekli �ket,

mennyit fejl�dött Raymond, mennyivel könnyebben kezeli saját magát és a vi�

lágot. Vesz�teni fogtok! Nem, nem adja be a derekát! Van még néhány menet,

miel�tt Charlie Babbittet kiütik.

� Én nem vagyok b�ró, csak egy orvos � magyarázta Marston �, aki szakvéle�

ményt ad a b�róságnak. Wallbrook kitűn� intézet � folytatta � és Dr. Bruner ki�

váló szakember. Nagyon kiváló szakember. A bátyja helyzete nála egy életre

megoldott. És ott alaposan elemezhet�. Charlie felállt, arcáról nem lehetett

megállap�tani mit érez, hangja ridegen szólt:

� Remek! Gyere, Ray! Vesztegetjük csak az id�nket. Baseballozzunk inkább!

Viszlát a b�róságon!

� Várjon, fiam � mondta Dr. Bruner. � Ez az ember seg�teni próbál, hogy Ön

megértsen valamit. Önnek itt senki sem ellensége.

� Hát jó! � Vetette oda megvet�en. � Engem nem akarnak bezárni életem vé�

géig. � De már elöntötte a méreg. � De ha mégis úgy lenne, egy ember van a vilá�

gon, aki megvédene! Ott, az az ember!

Minden szem Raymondra szegez�dött, aki közben kihalászta a kis Sonyt

Charlie aktatáskájából, és elmerülten tekergette a csatorna keres�t. Nem lát�

szott éppen megment� h�snek.

� És ha azt hiszik, hogy el tudják venni t�lem, harcolni fogok éne az utolsó

percig.

� Hagyja ezt, Charlie � szólt közbe Bruner, tekintélyt parancsolóan, de

halkan.

� Tudja, fiam, az édesapja � akinek lehet, hogy voltak hibái � de az igazságnak

� se áll�totta útjába saját énjét. A bátyját illet�en ...

� Énje? Ha ha! Vakkantott rá Charlie mérgesen. � Nézzen a tükörbe, ember!

Ray hat nap alatt többet fejl�dött mellettem, mint magának húsz év alatt! Maga

nem tud vele bánni. Ez az igazság.

Marston és Bruner sokatmondóan egymásra néztek. Majd Marston Ray�

mondhoz fordult.

� Ray! Ugye utazgatott az öccsével? Mi minden történt? Raymond, föl sem

nézve kis tévéjér�l, azt mondta:

� Láttam a papa s�rját és kártyáztam. És dobtam Charlie Babbittnek. És ve�

zettem az autót.

� Ez igen! � nevetett Dr. Marston.

� Széd�t� utazás! � Majd Charlie�hoz fordult. � Vezetett autót? Miel�tt Char�

lie válaszolhatott volna, Raymond megszólalt. Nagyon jó formában volt, kész�

ségesen beszélt az elmúlt napok izgalmairól.

� Gyorsan! És megismerkedtem egy prostituálttal, és ...

� Meséljen róla! � Dr. Marston felvonta a szemöldökét.

� Iris volt. Szép.

Charlie kezdte kellemetlenül érezni magát. Raymond fecsegett, de abból sem�

mit, amit oly gondosan kipróbált vele. Szerencsejáték, gyors autók, festett n�k

� aligha a testvéri szeretet ajándékai az autista testvérnek.

Rosszul jött össze! Nem �gy tervezte. De nem merte félbeszak�tani Raymon�

dot, az Isten tudja, mit váltana ki bel�le.

� Hol találkozott �risszel Raymond? � Kérdezte Dr. Bruner.

� Ahol inni szoktak.

� Egy bárban � mondta Bruner, Raymond rábólintott. Egy bárban.

� Honnan tudta róla, hogy prostituált?

� Charlie Babbitt mondta. Azt mondta, a prostituált pénzért kedves a férfi�

akhoz. Azt mondta, a pénzt�l az emberek szépek lesznek. Adott pénzt, hogy

adjam oda neki.

Charlie�nak most már közbe kellett szólnia.

� Csak elment vele táncolni. Teljesen ártatlan ügy volt.

� Tudja, mit tenne Raymond, ha egy csinos n� átöleli? � kérdezte Bruner.

� Táncolna vele! � ord�totta Charlie.

Marston és Bruner mosolyogtak, közben Raymond mondta a magáét.

� Táncoltam Susannával. � Nehéz lenne megmondani, ki döbbent meg job�

ban, az orvos, vagy Charlie. Susannával? Miért nem mondta?

� Nem úgy, mint Charlie Babbitt � tette hozzá Raymond.

Minden fej Raymond felé fordult. Dr. Marston azt kérdezte:

� Az mit jelent, Raymond?

A kérdés k�nos volt. Raymond összefogta kezét, ujjait morzsolta � a baj biztos

jele, feltűnt benne az aggodalom. Beszélni kezdett, nagyon lassan, csak úgy foly�

tak bel�le a szavak, ... kis rémület, szünetekkel.

� Charlie Babbitt megfogott ... megszor�tott ... testvérek vagyunk ... nem

buzi dolog.

Ahogy beszélt, Raymond egyre izgatottabb lett, teste kezdett remegni, ránga�

tózni. � Súlyos bántalmazás ... súlyos bántalmazás ... és ... els� számú súlyos

bántalmazás volna... 1988�ban ... és... és ... Raymond megfordult, és Charlie�

ra nézett.

� És ... mi ... nem ... vagyunk ... testvérek.

Jaj Istenem! Ezt jól elszúrtam! Mindent rosszul csináltam! � gondolta Charlie,

ahogy belévillant a felismerés. El�ször látta az érem másik oldalát. A rossz ha�

tást, amit a jóval együtt Raymondra gyakorolt. Csak ennyit mondott, hangjá�

ban fájdalom volt.

� Azt hittem ... megbocsájtottál.

� Néha � mondta Raymond.

Charlie nagyot sóhajtott és Brunerhez fordult, hogy magyarázatot adjon.

� Nem kellett volna. Kényszer�teni akartam, hogy megöleljen. Azt gondol�

tam, ... ledöntöm a falat... És meg tudja majd ölelni a testvérét... megcsókolni

egy lányt.

� Megcsókoltam egy lányt � mondta diadalmasan Raymond.

A szobában izgatott morajlás.

� Megcsókoltad Irist? � kérdezte Charlie hitetlenkedve.

Raymond megrázta a fejét.

� Susannát. A liftben. Azután, hogy táncoltunk.

Kis csend következett, a három férfi a csodán elmélkedett. Dr. Marston szó�

lalt meg végül.

� Mondja Raymond! Milyen volt?

� Nyálas.

Na, ez már valami. Charlie diadalmas mosolyt eresztett meg, amit Marston

azonnal észrevett.

� Raymond formában van � mondta az orvos Charlie�nak. � Valamennyien

�gy látjuk. És valamennyien ezt is k�vánjuk. Raymond maga nagyon kedves.

Raymond egyetért�én bólintott.

� Tetszett, hogy kimozdult az otthonából egy id�re? Jól érezte magát? � Bó�

lintás.

� De itt az ideje visszamenni � mondta Marston kedvesen, de határozottan.

� Nem! Csak Charlie Babbitt holttestén keresztül!

� Nézzék! � pattant fel Charlie mérgesen �, mi nem akarjuk az orvos pénzét

és apai gyámkodását! Nézzen ránk! Ray meg én remekül megvagyunk egy�

mással.

Dr. Bruner, aki percek óta hallgatott, el�re d�lt a széken, és szúrósan nézett

Raymondra. Milyen remekül voltak meg eddig? Ezt nem ártana kider�teni.

� Mondja el nekem még egyszer Raymond, hogyan sérült meg a keze. Az

igazat!

Raymond kerülte az orvos pillantását.

� Naná, hogy a papa kocsijának az ... ajtaja ... volt ... � dadogta.

� A „naná” annak a jele, hogy izgatott � fordult Bruner Marstonhoz.

� Mintha csak ...

� Hazudik � szólt közbe Charlie. � Miattam. Én voltam a hibás. Akkor tör�

tént, amikor átöleltem. Szorosan fogtam, és nem engedtem el. Azt hittem, ha

átölelem, ... létrejön a kapcsolat. Hogy akkor ... talán megértené, hogy ... én

vigyázok rá. De bepörgött. Majdnem leharapta a saját kezét. � Charlie Marston

felé fordult. Szemében, hangjában könyörgés. � Az én hibám. Az enyém. Belá�

tom. Ígérem ... Dr. Bruner felállt, fejét szomorúan csóválta és Charlie tudta a

szörnyű tényt, hogy vesztett. Pedig már majdnem ...

� Szeretné Charlie. De a v�z nagyon mély.

Brunernak igaza volt. Raymond állapotát csak szakemberek érthetik meg. El�

méletben is, gyakorlatban is. Öt csak szakemberek kezelhetik. Hiába minden jó

szándék, Charlie nem volt képes rá.

És volt az egészben egy külön érdekesség. Raymond teljes�tményében nem az

volt a legnagyobb siker, hogy táncolt, autót vezetett, kártyázott, vagy megcsó�

kolt egy lányt. Nem. Az, hogy hazudott. Hazudott, hogy megvédje Charlie

Babbittet, a testvérét. Mert az autisták nem hazudnak. A hazugsághoz kell egy

cél, amit el akarunk érni, megnyerni, vagy kell egy ok. Az autista embereknek,

mint amilyen Raymond, nincs képzetük ilyesmir�l � még a jól funkcionáló au�

tistáknak se. Nem kész�tenek terveket, tehát nem is hazudnak.

Dr. Bruner és Dr. Marston azonnal felfigyeltek erre. És mindkét orvos látta,

hogy a Babbitt testvérek valóban kapcsolatba kerültek egymással, hogy Ray�

mond kapcsolatot létes�tett egy másik emberrel. Rejtély, csoda, de csak id�leges.

Mint a béka a kútban, a klasszikus történetben: az autista a kút teteje felé ugrik,

de biztos, hogy visszaesik. A történetben a béka végül kijut a kútból � de az élet�

ben az autista soha. A kút túl mély, és a béka túl gyenge.

Bruneren volt a sor, hogy ezt bebizony�tsa Charlie�nak. Az orvos felállt, oda�

ment Raymondhoz, aki a Charlie�tól kapott kis watchmant kapcsolgatta

idegesen.

� Raymond! Maga mit szeretne?

A válasz gyors és el�re várható volt. Raymond még jobban összezavarodott.

Kezét tödelte, teste idegesen vonaglott, ugrált a széken, szeme össze�vissza járt.

Ha Bruner fogyatékos embert akart bemutatni � hát sikerült. De � többet

akart. Bebizony�tani egyszer s mindenkorra, kollégájának, Marstonnak és

Charlie Babbittnek, hogy az ilyen fogyatékosságra, mint Raymondé, nincs

gyógymód. És aki nem fogadja ezt el, aki felületesen próbálkozik, olyan rombo�

lást végez, amivel csak árt Raymond Brunernek.

� Mondja, Raymond! Maga mit szeretne? � kérdezte hangosabban.

Raymond gyötr�dött, képtelen volt gondolkodni, beszélni. Próbált Charlie�

ra nézni, de Bruner átment a szék másik oldalára, hogy láthassa Charlie�t. Ray�

mond halk, nyöszörg� hangokat hallatott, nehezen vette a leveg�t. Magába zu�

hant, visszavonult a védelmez� rituálék rejtett világába, amelyb�l Charlie er��

szakkal próbálta kirángatni.

� Nézzen rám � kérte Bruner.

� Mit szeretne?

� Hagyja abba! � kiáltott Charlie szomorúan. � Ett�l bepörög. Nagyon jól

tudja ezt!

� Marstonhoz szólt, de Brunerre nézett. Marston a tudás k�váncsiságával

szemléigette Raymondot.

� Mi ez? Miért csinálja ezt?

� Nem szereti, ha megkérdezik t�le, hogy mit akar.

De Dr. Bruner elszánta magát, hogy a végs�kig fokozza a bemutatást, melyen

bizony�tékként próbára teszi Raymond Babbitt csökevényes, reménytelen

mélységeit.

� Meg kell mondania nekem, Raymond � ismételte, miközben Raymond be�

lekezdett a tébolyult sutyorgásba.

� Meg kell mondania most. Mit akar?

Raymond elment. Nem volt ott. A székr�l a földre csúszott, sutyorgott, és

térden állva el�re�hátra ingatta törzsét. A két barna szem semmit sem látott.

Foga vacogni kezdett, teste reszketett, mintha jeges hidegség szállt volna belé a

földb�l, mélyen csontjáig.

� Nem arról van szó, hogy nem szereti... � magyarázta Dr. Bruner Marston�

nak. � Megrémiszti. És megbén�tja. Kizökkenti, mivel nem ismeri a fogalmat.

Raymond suttogó hangjából most ki lehetett venni valamit. Ezt mondta,

nagyon halkan:

� C�h�a�r�l�i�e � ... C�h�a�r�l�i�e... C�h�a�r�l�i�e ... � Mágikus kántálás, védelmet

nyújtó kántálás.

� Tudja ... mondta Charlie, és Brunert félrelökve a bátyjához szaladt. Letér�

delt mellé a földre, és már nyújtotta kezét, hogy gyengéden megérintse testvérét.

De miel�tt Raymond arcához ért volna keze, Charlie�nak eszébe jutott minden,

és visszahúzta.

� Ray! Nézz rám! Légy sz�ves! � kérlelte.

Raymond felemelte remeg� fejét, és testvére arcába nézett. Egészen közel vol�

tak egymáshoz.

� Mondd meg, Ray � Charlie halkan beszélt, majdnem suttogott. � Mert én

tudni akarom. Te mit akarsz?

Szemük találkozott. Raymond szemében kérdés.

� Te mit akarsz, Charlie Babbitt?

Charlie rámosolygott bátyjára és megrázta a fejét.

� Nem. �gy: „Te mit akarsz, Charlie?”

Raymond várt, végül kimondta:

� Így. Te mit akarsz, Charlie?

Charlie felállt és odafordult a két orvoshoz � a két rámen�s linkász, a tudo�

mány emberei: Rájuk nézett, s egy gonosz kis mosollyal kifejezte: „Na. Szüksé�

gem van a bátyámra.” Ez volt az els� alkalom az életében, hogy érzéseit ny�ltan

megvallotta. De sz�ve mélyén tudta, hogy elszak�tják t�le.

� C�h�a�r�l�i�eee � mondta Raymond, mert ha ezt mondta, Charlie mindig

mosolygott. C�h�a�r�l�i�eee ...

Charlie megint letérdelt, egészen közel hozzá. Sosem volt er�vel tört fel bel�le

a szeretet, s az érzés, mely megtan�totta küzdeni a bátyjáért, most arra kénysze�

r�tette, hogy feladja a küzdelmet. Véget ért a harc. De Charlie nem vesztes. És

Raymond volt a gy�ztes. A csatában, melyet az orvossal v�vtak, Dr. Bruner Ray�

mond legrosszabb arcát idézte el�, Charlie pedig a legjobbat. Mindkét arc Ray�

mondé volt: a legjobb és a legrosszabb. Raymond visszamegy Wallbrookba,

ahol gondját viselik, tudják, mire van szüksége, és tör�dnek vele. De olyan emlé�

kekkel tér vissza, olyan sosem volt élményekkel, amelyeket gyakran felidéz

majd és újra átél. A baseball meccs, melyen a Rain Man legy�zte Hammert.

A tánc a liftben. A csók. A hatalmas gy�zelem a blackjack asztalnál Las Vegas�

ban. És testvére Charlie Babbitt. Nem! Charlie.

� Nézd � mondta Raymondnak lassan. � Lehet, hogy elvisznek. Mindenki

látta, hogy Raymond gondolkodik. Aztán benyúlt a zsebébe, el�húzta a tárcá�

ját és kivette bel�le a gyűrött, fakó képet, amely a v�zben a kád alján lebegett.

Kedves kép volt: a tizennyolc éves Raymond és a kétéves Charlie. A testvérek.

Raymond Charlie kezébe tette a képet, majd rácsukta öccse ujjait.

Fogták egymás kezét. Lassan múltak a másodpercek. Charlie szemében

könny csillogott. Az öröm és bánat könnyei. Könnyezett, mert el kellett válnia

bátyjától, bár tudta, nem búcsúznak végleg, hiszen látogatni fogja Raymondot

az otthonban, és akkor ... hadd repüljön az id�! A Babbitt testvérek, öregem,

a szédületes, a legy�zhetetlen duó ismét a porondon!

A testvérek ott térdeltek egymással szemben � kéz a kézben, homlokuk össze�

ér. Dr. Bruner elmosolyodott. Mindössze egy hetet töltöttek együtt az úton, s

a rövid id� alatt is milyen jó hatást gyakorolt � Raymond Charlie�ra!

Felel�s kiadó a Zeneműkiadó Vállalat igazgatója.

Zeneműnyomda, Budapest

Felel�s vezet� Skodnitz Ferenc.

Felel�s szerkeszt� Takács Ágnes.

Műszaki szerkeszt� Kovács László.

Bor�tótervez�: Richter Andrea

Műszaki vezet� Tóth Béláné

Megjelent 9 (A/5) �v terjedelemben. (Z. 60 372) 1989