Éber Márk Áron

É L M É N Y TÁ R S A D A L O M

Éber Márk Áron

ÉÉLLMMÉÉNNYYTTÁÁRRSSAADDAALLOOMM

Gerhard Schulze koncepciójának tudás- és társadalomelméleti összefüggéseirõl

ELTE TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR

E könyv megjelenését az ELTE TÁTK

könyv- és jegyzetkiadási pályázatatette lehetõvé

Olvasószerkesztés, korrektúraCSÓTI LÉNA

Tördelõszerkesztõ KOVÁCS NÓRA

A borító SZABÓ MÁRTON munkája

© ELTE Társadalomtudományi Kar, 2007© Éber Márk Áron, 2007

ISBN 978-963-463-954-1

TTaarrttaalloomm

Köszönetnyilvánítás .................................................................... 9

Bevezetés ..................................................................................... 11

Az Erlebnisgesellschaft emberképe ............................................. 16

A szintek eltolódása és a lehetõségek gyarapodása ................ 25

Az élmény fogalma és jelentõsége ............................................ 38

Bizonytalanság vagy csalódás – az „értelem” problémája ....... 57

Mindennapi esztétikai praxis ..................................................... 74

A schulzei tudáselmélet ................................................... .......... 78

A „fundamentális szemantika” elmélete ................................... 102

Az élménytársadalom nagycsoport-struktúrája ........................ 123

Összefoglalás – mérleg és kritika ............................................ 150

Hivatkozott irodalom ................................................................ 164

További felhasznált irodalom ................................................... 174

„Az élménytársadalom cím egyetlen szóban fejezi kie munka központi perspektíváját. Talán nem kerül-hetõ el, hogy ez a szó félreértésekhez vezessen, s ígysokan azt gondolják, hogy a jelenkori társadalomlényegének meghatározására tett kísérletrõl van szó.Ellenkezõleg, az egész könyv éppen arra a gondolat-menetre épül, hogy a dolgok lényegérõl – ha van egy-általán – nem szerezhetünk tudomást. A társadal-mak tulajdonságairól csak összehasonlításokbanlehet beszélni. A cím a társadalom összehasonlítójellemzését kívánja kifejezni, nem pedig valamiféleabszolút, általában vett értelmezését. Az élmény-társadalom egy olyan relatív állítást megfogalmazókoncepció, amely történeti és interkulturális össze-hasonlításban viszonylag nagy jelentõséget tulajdo-nít az élményeknek a társadalmi világ felépítésében.Abszurd volna ezt az aspektust az egésznek nyil-vánítani. Egy társadalmat nem lehet ugyanolyanértelemben élménytársadalomnak (vagy munka-társadalomnak, kockázattársadalomnak, kultúr-társadalomnak stb.) nevezni, ahogyan a minden-napi életben egy almát almának nevezünk. A címnem azt állítja, hogy ez a társadalom élménytársa-dalom, hanem azt, hogy sokkal inkább az, mintbármi más; méghozzá oly mértékben, hogy érdemesa szociológiai elemzést erre az aspektusára össz-pontosítani.”

GERHARD SCHULZE: Die Erlebnisgesellschaft.Kultursoziologie der Gegenwart

KKöösszzöönneettnnyyiillvváánnííttááss

E könyv „Tudásszociológiai szintéziskísérlet – Gerhard Schulze tu-dáselmélete Az élménytársadalom alapján” címmel az ELTE Tár-sadalomtudományi Kar szociológia szakán 2006-ban megvédettdíjnyertes diplomamunkám továbbgondolt, bõvített és némileg át-dolgozott kiadása.1 Megjelenéséért nagyon sokaknak tartozomhálával. Elõször is szeretném megköszönni szakdolgozatom – va-lamint jelenlegi doktori kutatásom – témavezetõjének, WesselyAnnának, amiért eddig is páratlan segítõkészséggel és türelemmelterelgetett vizsgálódásaim útján, s amiért a rá jellemzõ alaposság-gal idõt és energiát nem kímélve olvasta és javította szövegeimet.Nagyon hálás vagyok Felkai Gábornak, aki „Opponensi véle-ményében” – bírálat helyett – már-már zavarba ejtõ dicséreteketfogalmazott meg, egyúttal mielõbbi kiadásra javasolta dolgozato-mat. Külön köszönöm neki a rengeteg segítséget a megfelelõ ki-adó megtalálásában.

Köszönettel tartozom Rényi Ágnesnek és a kar jegyzetbizottsá-gának, amiért a pályázatomra adott támogatás mellett lehetõvétették, hogy ez a munka legyen az új kari kiadó egyik elsõ kiad-ványa. Hálás vagyok Bognár Bulcsunak is – tõle hallottam elõszörazokról a szerzõkrõl és mûvekrõl, melyekrõl az alábbiakban szólesz. Nagy segítséget jelentettek továbbá Schulze-kutató társam,Berger Viktor észrevételei és hasznos tanácsai. Nagyon köszönömCsóti Lénának – egyebek mellett – türelmét, amit e munka meg-

9

1 A munka a 2005/2006. tanév legjobb szociológia szakos záródolgozatának já-ró díjat nyerte el.

és többszöri átírásakor számtalanszor próbára tettem; ha õ nemgondozta volna a szöveget, az Olvasó is jóval nagyobb nehézsé-gek árán érhetne rajta végig, ha egyáltalán… Köszönöm SzabóMártonnak e munka kérdésfeltevését hûen tükrözõ könyv-borítóját; a fûben fekvõ megfigyelõ perspektívájának ábrázolásá-val pontosan mutatja be, hogyan látszik A pontból B–C méreteD–E-vel egyezõnek. E könyv éppen errõl szól: hogyan és milyenpozícióból lehet a társadalmi valóságról olyan képet alkotni, hogyaz „élménytársadalomnak” tûnjön. Ha látjuk is a megfigyelõ pers-pektívájából származó „torzítást”, tudnunk kell: saját optikánkbennünket is megcsal, ha azt hisszük, valójában „mi látjuk jól afát”. Hálás vagyok végül, de nem utolsó sorban családomnak ésbarátaimnak, amiért türelemmel viselték, hogy a társaságukbantöltendõ idõ helyett inkább a munkát választottam. Mondanomsem kell: a köszönet õket illeti, ám a felelõsség kizárólag azenyém.

10

BBeevveezzeettééss

E kötet Gerhard Schulze német szociológus „élménytársadalom-ként” ismert társadalomelméleti koncepcióját ismerteti és elemziDie Erlebnisgesellschaft. Kultursoziologie der Gegenwart (Élmény-társadalom – A jelenkor kultúrszociológiája) címû mûve alapján(Schulze 1992). Természetesen nem törekszem egy ilyen terjedel-mes (majd’ nyolcszáz oldalas) könyv eredményeinek, téziseinekés érvelésének aprólékos rekonstruálására – értelemszerûen ezegy teljes magyar nyelvû kiadás feladata lenne –, inkább csakSchulze fõbb megállapításait szeretném tolmácsolni. Célom, hogya mûvet annak tudásszociológiai, illetve társadalomelméleti kon-textusában értelmezve érthetõbbé tegyem, miért éppen ezt, és mi-ért éppen így látja Schulze. Ennek érdekében elõbb mindig az ál-tala elfoglalt tudás- és társadalomelméleti pozíciót fejtem ki, majda rá legnagyobb hatással levõ szerzõk megközelítésmódjaiból(kapcsolódásaiból, illetve a velük folytatott vitából) igyekszem ál-láspontját magyarázni. Lássuk közelebbrõl, kik is e könyv „fõsze-replõi”.

Gerhard Schulze (1944–) a mai napig a társadalomkutatás mód-szertanának professzora a bambergi Otto Friedrich Egyetemen.Szóban forgó munkája többéves empirikus kutatómunka ered-ményeit rögzíti, melyben a (nyugat)német társadalom kulturálistérképének megrajzolására törekedett. Az elõször 1992-ben meg-jelent könyv egyéb vizsgálatok mellett egy 1985-ben végzett adat-felvétel aprólékos elemzésén alapul. Könyve válaszként értelmez-hetõ Pierre Bourdieu (1930–2002) elõször 1979-ben megjelent Ladistinction. Critique sociale du jugement (Finom megkülönbözte-tések – Az ítélõerõ társadalmi kritikája) címû alapmûvére, amely-

11

nek német kiadása 1982-ben került a könyvesboltok polcaira(Bourdieu 1979).2 A társadalomelméleti és a társadalomkutatásiprogram kultúrszociológiai ötvözésének e két remek példája aszakmai berkeken túl nagy sikert aratott a Nyugat mûvelt olvasó-közönségének körében is: a késõ modern tõkés társadalmak hi-teles reflexióivá váltak. Noha e két munka – mint empirikus ala-pokon nyugvó kulturális struktúraelmélet – „mûfajilag” hasonló,megközelítésmódjuk, ember- és társadalomképük élesen szem-benáll egymással. Schulze kutatási eredményeinek értelmezését,valamint elméletépítési döntéseit leginkább a Bourdieu-vel folyta-tott vita magyarázza, ezért elemzésemben e polémia nagy figyel-met fog kapni.

Sok szó esik majd a funkcionalista rendszerelmélet német kép-viselõjérõl, Niklas Luhmannról (1927–1998) is, akinek a nyolcva-nas években kialakult ismeretelméleti konstruktivizmusa – illetveaz ahhoz igen közel álló radikális konstruktivista diskurzus –szintén nagy hatást tett Schulzére. A hazai társadalomkutatásbanviszonylag kevéssé meghonosodott irányzatról lévén szó – mely-nek befogadását ráadásul absztrakt nyelvezete is nehezíti –,Schulze állásfoglalásainak magyarázatánál az érthetõség kedvéértszükségesnek éreztem téziseik részletesebb kifejtését. A fenome-nológiai „szociálkonstruktivizmus” – melyhez három német ajkúamerikai szociológus: Alfred Schütz (1899–1959), ThomasLuckmann (1927–), valamint Peter L. Berger (1929–) sorolható(Berger–Luckmann 1966, Hernádi 1984) – képviseli azt a tudásel-méleti pozíciót, amelyet Schulze Bourdieu és a (luhmanni) konst-ruktivizmus „között” elfoglal. Ulrich Beck (1944–) mint Schulzeegykori bambergi munkatársa és a Risikogesellschaft. Auf dem Weg

12

2 Magam is a német fordítást használtam: Die feinen Unterschiede. Kritik dergesellschaftlichen Urteilskraft.

in eine andere Moderne (Kockázattársadalom – Út egy másikmodernitásba) (Beck 1986) szerzõje Schulzéval azonos kiinduló-pontból egészen más jellegû megállapításokra jutva szintén tájé-kozódási pontot jelentett szerzõnk számára. Az imént felsorolt ne-vek mellett fõként a tudásszociológia klasszikus kánonjának szer-zõi (Karl Marx, Émile Durkheim, Karl Mannheim) kerülnek mégszóba az alábbiakban, illetve asszociációszerûen olyan gondolko-dókra is utalok, akiknek a szó szoros értelmében talán nincs kö-zük az élménytársadalom koncepciójához, hasonló megállapítá-saik mégis jól illusztrálják a schulzei gondolatokat.

Az imént felsorolt szerzõk koncepcióit elsõsorban mint társada-lomképeket, tudás-, illetve társadalomelméleteket vizsgálom, ígyazok empirikus összevetése a magyar vagy a nyugat-európai tár-sadalmi valósággal nem e kötet feladata. Jóllehet mûve végénSchulze egy igen részletes és terjedelmes függelékben mutatja bevizsgálati eszközeit és fejti ki metodológiai megfontolásait(Schulze 1992: 555–729), nem tárgyalom részletekbe menõen ku-tatásának módszertani összefüggéseit.

Érdemes röviden kitérnünk az Erlebnisgesellschaft hazai recepció-jára, ugyanis szemben a németországi szakmai és közönségsiker-rel, a mû itthoni befogadása mindeddig csak részlegesen mentvégbe. Megjelenése után elsõként Wessely Anna reflektált a mû-re Schulze fõ téziseit ismertetõ írásában, ami mellett a könyv elsõfejezetének részfordítása is megtalálható (Schulze 1992a, Wessely1996). Két évvel késõbb a kultúra szociológiai tanulmányozásátmagyar fordításokkal segítõ kötetben – ami szintén Wessely Annaszerkesztésében és áttekintõ elõszavával jelent meg – a mû utol-só fejezete is helyet kapott (Schulze 1992b, Wessely 1998). Nemsokkal késõbb a Szociológiai Figyelõ új fordításban ismételtenközölte az elsõ fejezetet (Schulze 1992c), és a hazai társadalom-tudományos képzésben is kezdték szélesebb körben oktatni az

13

élménytársadalmat.3 Eközben a kulturális fogyasztás kutatásánakhazai diskurzusa mellett a rétegzõdéskutatás új perspektíváit ke-resõk is számot vetettek vele (Róbert 2000, Wessely et al. 2001,Bognár 2002, Kabai 2006). Mindezidáig a legátfogóbb magyarnyelvû ismertetést Berger Viktornak köszönhetjük, aki kiválószakdolgozatában részletesen és pontosan ismerteti az élménytár-sadalom gondolatmenetét (Berger 2004). Schulze köztes tudás- éstársadalomelméleti álláspontjára Berger Viktor késõbb külön ta-nulmányban is reflektált (Berger 2007), ezzel egy idõben hason-ló címmel egy rövidebb szövegben magam is összefoglaltam dip-lomamunkám fõbb állításait (Éber 2007). Schulze koncepciójávalkapcsolatos elemzéseink várhatóan tovább gyarapítják majd az él-ménytársadalom magyarul hozzáférhetõ irodalmát.4

Az elemzést az Erlebnisgesellschaft emberképének rekonstrukciójá-val kezdem. Rámutatok, hogy Schulze szubjektumfelfogása a ké-sei konstruktivista Luhmann belátásain alapul. A szintek eltolódá-sa és a lehetõségek gyarapodása címû fejezetben a szûkösség és abõség társadalmának Schulzei ideáltípusait mutatom be. Schulzea két korszak közötti átmenetet – Beck nyomán – a társadalom-szerkezet szintjeinek felfelé tolódásával, a lehetõségek gyarapo-

14

3 Az ELTE mellett más egyetemek társadalomtudományos képzéseinek kereteinbelül is megjelentek a nyolcvanas-kilencvenes évek (nyugat)német szociológiá-jának új irányzatai. Mindez nyomon követhetõ e képzések órakínálatában, kur-zusleírásaiban.4 Berger Viktor kéziratos írása a nyolcvanas-kilencvenes évek (fõként német)struktúra- és életstílus-kutatásainak összefüggésében tárgyalja a könyvet, megje-lenése a Café Babel „közép” címû tematikus számában várható (Berger megj.elõtt); e nyomon továbbhaladó disszertációja várhatóan olyan kérdésekre is vá-laszt ad majd, melyeket jelen írásban még csak fel sem mertem tenni. Az Erleb-nisgesellschaft fõbb állításait és vitáját összefoglaló írásom minden valószínûségszerint a Szociológiai Szemlében jelenik majd meg (Éber megj. alatt).

dásával magyarázza. Az élmény fogalma és jelentõsége címû feje-zetben rávilágítok az élményképzõdés konstruktivista felfogásáraés a társadalom újszerû szervezõdésére tett hatására. Bizony-talanság vagy csalódás – az „értelem” problémája a soron követ-kezõ rész témája. Az individuális élményszerzés szubjektív folya-mata és a társadalom objektív struktúráinak felépítése során azegyéneknek kétfajta félelemmel kell megküzdeniük. A bõség tár-sadalmában az élet értelmét fenyegetõ félelmeket a luhmanniértelemfogalommal összefüggésben mutatom be. A személyes stí-lus, a stílustípusok, valamint a kulturális fogyasztás jellemzõ min-tázatait megragadó esztétikai sémák elméletét A mindennapi esz-tétikai praxis címû fejezetben tárgyalom. Ezt a schulzei tudás-elmélet részletes elemzése követi. E schulzei koncepciót egyrészta habitus bourdieu-i fogalma felõl, másrészt Luhmann struktúra-felfogása felõl világítom meg. Ugyancsak e két szerzõ megfon-tolásait hívom segítségül, amikor A „fundamentális szemantika”elméletét vizsgálom. Felhívom a figyelmet arra, hogy Schulze evonatkozásban a társadalmi struktúra és szemantika koevolú-ciójának luhmanni teóriájából merít, amelyet – bourdieu-i mintátkövetve – a korrespondencia-analízis adatelemzési eljárásávalkapcsol össze. Az élménytársadalom nagycsoport-struktúrája atársadalmi struktúra schulzei koncepcióját ismerteti: a korábbanbemutatott elemzési eszközökkel ebben a fejezetben jellemzem aschulzei nagycsoportokat. Végül a záró fejezetben (Összefoglalás– mérleg és kritika) összegzem állításaimat, kritikát fogalmazokmeg az élménytársadalom koncepciójáról, majd Schulze 2005-benbírálóinak írt válaszát tolmácsolom.

A dolgozatban található idézetek döntõ többségét magam ültet-tem át magyarra, minden további forrást a fordító nevével együtttüntettem fel az irodalomjegyzékben. A hivatkozások évszámkód-ja az eredeti megjelenést jelöli. A nehezen fordítható kifejezések,valamint a vizsgált koncepciók kulcsfogalmainak eredetijét szög-letes zárójelben jeleztem.

15

AAzz EErrlleebbnniissggeesseellllsscchhaafftt eemmbbeerrkkééppee

A szociológia emberképe jellemzõen rendkívül absztrakt. A szo-ciológiaelmélet történetének egyes olvasatai szerint a társadalom,és ezzel összefüggésben a társadalomelmélet komplexitásánaknövekedése, az „ember” elméleti reprezentációjának fokozódóabsztrakcióját hozta magával (Pokol 1997: 31–33). A tudásszocio-lógia jellemzõen az emberi tudás, valamint a tudat primátusáthangsúlyozza a társadalomelméleti építkezésben, szemben példá-ul a cselekvéselméleti felfogással, amely a társadalmi cselekvõ, il-letve a(z) (egységnyi) cselekvés koncepciójából indul ki. NohaSchulzénél a kultúr- és tudásszociológiai megközelítésmód jóvalkidolgozottabb, a két tradíció egyesítésére törekszik. E kettõs ha-gyomány összeegyeztetésének kísérleténél azonban fontosabb,hogy Schulze – különösen a második világháborút megelõzõ tár-sadalomelméleti gondolkodáshoz képest – különösen nagy hang-súlyt fektet az emberi test társadalmi meghatározottságának vizs-gálatára. Ebben az összefüggésben elismeréssel adózik NorbertEliasnak, aki – mint írja – „foglalkozik a testtel mint a növekvõ af-fektusszabályozás tárgyával” (Schulze 1992: 89).5 A test társadal-miságának tematizálása különösen annak fényében jelentõs, hogymeglátása szerint „a szép élmények testi összetevõjét az esztétikaiészlelés elméletei kevéssé veszik figyelembe, vagy csak az élve-

16

5 Kimondatlanul ugyancsak Elias fõ mûvére utal a szerzõ, amikor a következõ-ket írja: „A test civilizálatlanul jön a világra és szükségleteit eleinte közvetlenülköveti, majd ellenállását legyûrve gyakorolja be a közvetlen fegyelmet a szülõiházban, az óvodában, az iskolában, a munka világában” (Schulze 1992: 341, vö.:Elias 1968).

zet egy különös (többnyire alantas) formájának tekintik” (Schulze1992: 106). Jóllehet a második világháború utáni francia társada-lomkutatás szintén nagy figyelmet szentelt a test társadalmi meg-formáltságának, különösen is megfegyelmezésének (Foucault1975, Bourdieu 1979), Schulze a következõket veti Bourdieu sze-mére: „az »esztétikai kompetencia« Bourdieu-nél (1974: 424) kizá-rólag kognitív fogalom, az esztétikai jelek »emelkedett« szintentörténõ dekódolása tehát a nagyagykéregben lejátszódó folyamat”(Schulze 1992: 106).6 Bourdieu elmarasztalása e kérdésben min-denképpen indokolatlan, hiszen a „hexis”, valamint az „inkor-poráció” fogalmával éppen Bourdieu hívta fel a figyelmet „a test-be vésõdõ” társadalmi struktúrákra, a „testivé váló történelemre”(vö.: Bourdieu 1979: 729–734). A vád sokkal inkább SchulzeBourdieu-höz fûzõdõ – késõbb részletesebben tárgyalandó – am-bivalens viszonyával magyarázható; annyit azonban kétségkívülleszögezhetünk, hogy Schulze az élményképzõdés és a testi fo-lyamatok kapcsolatának komplex vizsgálatára törekszik. Felfo-gásában a „»szubjektum« test és tudat feloldhatatlan egysége”(Schulze 1992: 172).

Általában elmondható, hogy a – sejtbiológusok, kibernetiku-sok, neurofiziológusok által inspirált – „radikális konstruktiviz-mus” diskurzusa (Schmidt 1987, Gumin–Meier 1985, Watzlawick1981, vö.: Karácsony 1988, 1994, 1995a), valamint a rendszerel-méletét a nyolcvanas évek elején konstruktivista alapokra helye-zõ Niklas Luhmann nagy hatással voltak Schulzére. A továbbiak-ban több ponton kifejtendõ „elméleti rokonság” mellett emberké-pének tisztázásakor Schulze hivatkozza is e forrásokat (Schulze1992: 47, 80). Noha saját felfogását Luhmann a radikális konstruk-tivistákkal polemizálva „mûveleti konstruktivizmusként” határoz-

17

6 Schulze az idézetben Bourdieu „Elemente zu einer soziologischen Theorie derKunstwahrnehmung” címû tanulmányára hivatkozik (a magyar fordítást lásd:Bourdieu 1968).

za meg (Luhmann 1988), a Schulzére tett hatás szempontjából eza különbség elhanyagolható.7 Schulze elméleti döntéseinek értel-mezéséhez és magyarázatához a – belsõ tagoltsága miatt megle-hetõsen plurális – „radikális” irányzat nézeteinek rekonstrukciójahelyett a következõkben inkább a kompaktságra, koherenciára (atulajdonképpeni „rendszerszerûségre”) rendkívül ügyelõ luhman-ni elmélet fõbb kiindulópontjait ismertetem.8

Az autopoietikus rendszerek elméletének kidolgozásávalLuhmann kísérletet tett arra, hogy a „rendszer” [System] olyanabsztrakt fogalmát hozza létre, amely a „világ” szervezõdésénekkülönbözõ szintjein egyaránt alkalmazható. Az autopoietikusrendszerek olyan mûveletileg zárt rendszerek, amelyek a rend-szert konstituáló elemeket, illetve elemi mûveleteket a már meg-lévõ elemek/mûveletek hálózatából mûveleteik révén teremtikmeg. Az autopoietikus rendszerek tehát Luhmannál önreferen-ciális, önteremtõ, önszervezõ és önfenntartó rendszerek, amelyek

18

7 Luhmann viszonya a radikális konstruktivistákhoz igen ellentmondásos (vö.:Christic 2001). Míg az irányzat „klasszikusainak” számító Humberto R. Maturana,Francisco J. Varela, Heinz von Foerster és George Spencer Brown írásait szám-talanszor hivatkozza és nagyban támaszkodik is rájuk, addig más meghatározófigurák – mint például Ernst von Glasersfeld, Peter M. Hejl, Siegfried J. Schmidt– felfogását „túlzott radikalizmusuk” miatt utasítja el, esetleg tudomást sem veszróluk (Luhmann 1988, 1990b). A Schulzéra tett hatás tekintetében azonban en-nek a különbözõségnek nincs jelentõsége, hiszen õ nem tesz különbséget a„konstruktivisták” között: egyaránt hivatkozik Luhmannra, Maturanára,Schmidtre és Hejlre.8 A luhmanni felfogást elsõsorban a tudományról mint funkcionális alrendszer-rõl írott kötete alapján rekonstruálom (Luhmann 1990), hiszen mûvében Schulzeis csak erre a kötetre hivatkozik. A radikális konstruktivisták tekintetében elsõ-sorban szintén a Schulze által referált tanulmánykötetet használtam (Schmidt1987).

alkotóelemeiket önmaguk hozzák létre önmagukból.9 Luhmannmegkülönböztet értelemmel bíró [sinnhaft] és értelemnélküli[sinnlos] rendszereket. A rendszerreferenciák háromszintû megha-tározása nyomán a luhmanni rendszerelmélet következõ össze-foglaló táblázatát állíthatjuk össze (1. ábra).

A három rendszerreferencia – az „élet” [Leben], a „tudat”[Bewußtsein] és a „kommunikáció” [Kommunikation] – a „világ”három szintjét alkotja. Az „élet” szintjén materiális, illetve bioló-

19

Rsz. referenciák Értelemrsz/nem értelemrsz Elemek/egységek Rendszerek Diszciplínák

Kommunikáció Értelemrendszer Kommunikáció Szociális rendszer Szociológia

Tudat Értelemrendszer Gondolatok Pszichikai rendszer Pszichológia

Élet Nem értelemrendszer Biológiai elemek Biológiai rendszer Biológia

9 Siegfried J. Schmidt a „radikális konstruktivizmus” diskurzusának áttekintésé-ben az autopoietikus rendszer definíciója kapcsán négy kritériumot állít fel: „Azélõ rendszerek önmagukat létrehozó, önszervezõ, önreferenciális és önfenntartó– röviden: autopoietikus – rendszerek” (Schmidt 1987: 22). Noha ez a definíciószûk értelemben Francisco J. Varela és Humberto R. Maturana chilei sejtbiológu-sok által az élõ (vagyis biológiai) rendszerekre (sejtekre) kidolgozott koncepció(Maturana–Varela 1980), Luhmann a nyolcvanas évektõl ezt a rendszermodelltadaptálta a pszichikai és a szociális rendszerekre is. Az „autopoiézis” tehát„önépítésként” értelmezendõ (Luhmann 1990: 28–30, Karácsony 1988), az „ön-referencia” fogalma pedig arra utal, hogy a rendszer egyszerre alanya és tárgyasaját mûveleteinek. A rendszerek – és alkotóelemeik – saját mûveleteik révénönmagukra vonatkoznak, hurokszerûen önmagukra referálnak.10 A luhmanni rendszerelmélet hasonló összefoglaló ábráját lásd még KarácsonyAndrásnál (2000: 308). Karácsony ábrája részletesebb felbontásban szemlélteti arendszertípusok egymáshoz való viszonyát, és bemutatja a szociális rendszerekaltípusait is: az interakciós, a szervezeti, a társadalmi, az intim, valamint a funk-cionális alrendszereket (vö.: Luhmann 1975).

1. ábra: A luhmanni rendszerelmélet három szintje(Luhmann 1990: 66–67, 128–129, 2002: 244 alapján)10

giai elemekbõl szervezõdõ „biológiai rendszereket” találunk (pl.sejt, agy, emberi test), melyeket a biológia vizsgál. A „tudat” szint-jén – a pszichológia diszciplínájához köthetõen – gondolatokbólszervezõdõ „pszichikai rendszerek” találhatók. A „kommunikáció”rendszerszintjéhez „szociális rendszerek” tartoznak (pl. interakci-ós rendszerek, szervezetek, a tudomány, a politika, a gazdaság, amûvészet stb., valamint legátfogóbb rendszerként a társadalom).A szociológia vizsgálódási terepét e szociális rendszerek képezik(vö.: Luhmann 1984). Szemben a tudat és a kommunikáció rend-szerszintjeivel – ahol értelemhatárokkal bíró rendszerek találha-tók –, a biológiai rendszerek határai materiálisak. Fontos, hogyezek az analitikusan meghatározott rendszerek nem foglalják ma-gukba az alsóbb szintek komponenseit – pl. a társadalom vagy atudomány mint szociális rendszer kizárólag kommunikációból áll,annak nem alkotóelemei a tudatok és a testek (Luhmann 1990:11–67) –, ennek ellenére a felsõbb szintek az alsóbbak mûködé-sén alapulnak (pl. nincs társadalom tudatok nélkül, kommuniká-ció gondolatok nélkül, nincs tudat élõ test, agy és sejtek nélkülés így tovább). Az alsóbb rendszerszint tehát csak peremfeltétele-ket biztosít a felsõbb számára, de közvetlenül nem férhet hozzá,nem avatkozhat be annak mûveleteibe.

Luhmann így az „ember” fogalmát legalább két különálló rend-szerre, egy biológiai rendszerre (test) és egy pszichikai rendszer-re (tudat) bontja;11 ezek egymáshoz „strukturálisan kapcsolód-

20

11 Valójában helyesebb három rendszerrõl beszélni, hiszen az élõ „biológiairendszer” és a „pszichikai rendszer” mellett Luhmann megkülönbözteti még a„személy” [Person] fogalmát is, ami az egyénnek az adott szociális rendszer szá-mára megjelenõ aspektusa (Luhmann 1990: 33–34, Karácsony 2000: 308). Az„ember” Luhmannál tulajdonképpen e három rendszer „interpenetrációjaként”,illetve „strukturális kapcsolódásaként” konstituálódik. „Interpenetrációról” akkorbeszélünk, amikor a rendszerek rendelkezésre bocsátják saját alkotóelemeiketmás rendszerek felépítéséhez, de nem „olvadnak össze” velük; ellenkezõleg,egymástól különbözõ, mûveletileg zárt rendszerek maradnak.

nak” [strukturelle Kopplung] (Luhmann 1990: 38–67). Luhmann e„mûveletileg” zárt rendszereket korántsem tekinti „hermetikusan”zártaknak; a rendszerek struktúráikon keresztül, illetve interpe-netrálva képesek kapcsolatot létesíteni egymással, „ingerelhetik”[irritieren], azaz befolyásolhatják is egymást, de a másik mûködé-sébe (mûveleteibe) nem avatkozhatnak bele: determinációrólnem lehet szó.12 Az embert alkotó két rendszer – a test és a tu-dat – egyszerre különül el egymástól (mint két mûveletileg zártrendszer), és kapcsolódik össze struktúráin keresztül. Mint min-den rendszer, test és tudat egymás számára is „környezetet”[Umwelt] képez, ugyanakkor a mindennapi észlelés során ezt azinterpenetrációt jellemzõen egységként észleljük.13 Schulze eh-hez nagyon hasonlóan úgy képzeli el a „szubjektumot”, mint „testés tudat feloldhatatlan kapcsolatát” (Schulze 1992: 47).

Schulze a test és a tudat kapcsolódását kiegészíti a „szituáció”[Situation] velük összefüggõ fogalmával, amely – mint látni fogjuk– nagyon hasonlít a rendszerelmélet környezetkoncepciójához.„Szubjektum és szituáció megkülönböztetése ebben a munkában

21

12 A „struktúra” fogalma tehát itt jelentõsen eltér mind a Lévi-Strauss nevéhez fû-zõdõ „etnológiai strukturalizmus”, mind a parsonsi „strukturalista-funkcionalista”irányzat, mind a „társadalmi struktúra” tárgyterületének bevett struktúrafogalmá-tól. Luhmann-nál ez a kifejezés az értelemrendszerek értelemfeldolgozó szelek-ciós mechanizmusait jelöli. A struktúrafogalomhoz lásd: Luhmann 1990: 79,129–140, Staubmann 1997: 235–236.13 A rendszereken kívüli „világ” [Welt] Luhmann-nál a „környezet” [Umwelt] – az-az a „környezõ világ”. „Általában vett környezetrõl” azonban nincs értelme be-szélni, hiszen az mindig csak egy rendszer szempontjából határozódhat meg:minden környezet valamely rendszernek a környezete. Ez a koncepció így ma-gában hordozza a rendszerspecifikus látásmódot, valamint megengedi, hogy egyadott rendszer környezetében más rendszereket is konceptualizálhassunk. Ez azadalék talán hozzájárulhat annak megértéséhez is, hogy Jürgen Habermas arendszer-funkcionalizmussal való vita, illetve eszmecsere után a társadalmi vilá-got miért éppen „rendszer” [System] és „életvilág” [Lebenswelt] egységeként fog-ja fel.

a kívül és a belül intuitív megkülönböztetéséhez igazodik. […]»Szituáció« alatt értjük mindazt, ami a szubjektumot körülveszi ésvele viszonyban áll; az objektív valóság egy meghatározott em-berhez hozzárendelt szeletét” (Schulze 1992: 172). A szubjektumkibõvített definíciója tehát így hangzik: „A szubjektum tudat éstest összekapcsolódása egy szubjektumspecifikus szituációban.Tudat, test és szituáció e három szférája között kapcsolódási pon-tok létesülnek” (Schulze 1992: 35). A szituáció „szubjektumhozvaló »viszonya« […] kettõs: a szituáció hat [betrifft] a szubjektum-ra, a szubjektum pedig cselekszik a szituációban. A hatás és a cse-lekvés eredményeként kapcsolódások jönnek létre” (Schulze1992: 49 – kiemelés az eredetiben).14 A szituáció rendkívül soktényezõt foglal magában: „Így a szituációhoz tartozik egyebekmellett az életkor és a nemzedéki helyzet is, a szocializáció törté-nete és az iskolai képzettség, a társadalmi helyzet, a testalkat, acsaládi állapot, a háztartás szerkezete. Mások szubjektivitása szin-tén a szituáció részét képezi, amennyiben bekerül a szubjektumtapasztalati tartományába” (Schulze 1992: 173). Sõt még egy lé-péssel továbbmegy: „A test és a tudat egymás számára szituációtalkotnak (vö.: Luhmann 1990)” (Schulze 1992: 363).15 HasonlóanSchulzéhez, Luhmann és a konstruktivisták is egymás környeze-teként fogják fel a tudatot és a testet. A schulzei szituációfogalom– mint az objektív valóság szubjektummal kapcsolatban álló met-szete – elméleti szerepét tekintve azonos Luhmann környezetfo-galmával, bár Luhmann élesen elzárkózik az objektív/szubjektív

22

14 „Ezen szituációfogalom konstrukciója az egyén nézõpontjára épül […] Ahányember, annyi szituáció, hiszen minden ember az objektív valóságnak egy egé-szében egyedülálló szeletével áll viszonyban” (Schulze 1992: 49).15 A szövegbeli utalás a Die Wissenschaft der Gesellschaft (Luhmann 1990) címûkönyvre vonatkozik. Schulze két mondattal késõbb már rendszerként azonosít-ja a szubjektum két aspektusát: „A szituációfogalom kiterjesztésén keresztül, azembert képezõ két rendszer szubjektumon belüli viszonyában, lehetõvé válik…”(Schulze 1992: 363 – kiemelés tõlem).

megkülönböztetés használatától. Ezzel máris elérkeztünk egy fon-tos különbséghez.

Schulzénél az ember „szubjektumként” való megragadása elté-rést jelez a rendszerelméleti megközelítésmódtól: Luhmannugyanis radikálisan szakít a „szubjektum” fogalmával. Felfogásá-ban a tudás valójában nem az „ember”, a „szubjektum” vagy a„tudat” tudása; nem rendelhetõ hozzá ezen entitásokhoz. A tudás„hozzárendelése »az emberhez« következésképp egy mûvi tény[Artefakt], egy konstrukció” (Luhmann 1990: 16). Másutt így fogal-maz: „Ugyanígy jön létre az a magától értetõdõnek tûnõ illúzió[Normalillusion] is, amelybõl kiindultunk: hogy a tudás egy »szub-jektum« birtoka, avagy képessége lenne” (Luhmann 1990: 61).Luhmann e „közkeletû félreértés” eloszlatásának szenteli könyveelsõ oldalait, amely „félreértés” szerinte a mindennapi életbenmég használható koncepcionális keretként, azonban a tudo-mányos ismeretek szigorúbb kritériumainak már nem felel meg.A helyes megfogalmazás Luhmann szerint az, hogy a „tudat”, az„ember”, a „szubjektum” csupán részesedik [beteiligt] a szociálisrendszer önreferenciális mûveleteiben konstituálódó kommuniká-cióból.16 „Ismeretelméleti szempontból tehát egy rekurzíve mû-ködõ, a saját megfigyeléseit feldolgozó rendszer lép a szubjektumhelyébe, amelynek egykor az volt a funkciója, hogy megbizonyo-sodjék a megismerés a priori érvényes feltételeirõl” (Luhmann1990: 690–691).17 Luhmann tehát élesen elhatárolódik a „szub-jektum” fogalmától; nem kíván csatlakozni a tudatfilozófia általmegtermékenyített ismeretelméleti hagyományhoz, amely – sze-rinte – tévúton jár. Schulze ismeri Luhmann aggályait, ennek elle-nére továbbra is kitart a „szubjektum”, illetve az „ember” fogalma

23

16 Lásd például: Luhmann „Wie ist Bewußtsein an Kommunikation beteiligt?” cí-mû szövegét (1995a: 111–136), vagy másutt (Luhmann 1990: 25).17 A saját gondolkodása a priori elveirõl megbizonyosodni kívánó szubjektum-ra vonatkozó megjegyzés természetesen A tiszta ész kritikájára utal (Kant 1787).

mellett.18 Schulze tehát tanul a konstruktivista belátásokból, né-hány ponton azonban elutasítja azok nyelvhasználatát: a szubjek-tum fogalma melletti elkötelezõdésével nem csatlakozik az auto-poietikus rendszerek elméletéhez, bár azok elméleti hozadékáraigényt tart. Kategoriális apparátusa ebben a vonatkozásban in-kább a fenomenológiai (tudás)szociológiával rokon, s – bár eztnem jelzi – leginkább a „szociális konstruktivizmus” nézeteihezkapcsolódik (Berger–Luckmann 1966).19

24

18 Schulze érvelése a következõ: „Így Luhmann egészében elveti a szubjektumfogalmát. El akarja kerülni az e fogalmat övezõ ontológiai ködösítést. Az »antro-pológiai álomban« (Foucault) sokan úgy álmodnak az ember lényegérõl, minthaKant sosem létezett volna. Hogy ezen ominózus elképzelt lényegtõl megszaba-duljon, a szubjektum fogalmát Luhmann olyan rendszerfogalmakkal helyettesíti,mint élet, tudat és kommunikáció. Csakhogy egy természetes nyelv mindenegyes fõnevének megvan a maga ontológiai jelentéstradíciója: így az »életnek«,a »tudatnak«, a »kommunikációnak« is. Ettõl a hagyománytól a szavak mégolyügyes megválogatásával (de még új szavak kitalálásával) sem szabadulhatunk,csak azzal, ha fáradhatatlanul újra meg újra deklaráljuk, hogy nem kívánjuk foly-tatni ezt a hagyományt. Ezért mondhatunk továbbra is nyugodtan »szubjektumot«vagy akár »embert« is, sõt ezt is kell tennünk, hogy a dolgok lényegének elkép-zelésével ott szálljunk szembe, ahol az különösen makacsul jelentkezik. A »szub-jektum« vagy az »ember« fogalma egy szemléletmódot jelöl – mint minden másterminus is e munkában” (Schulze 1992: 47).19 A „szociális konstruktivizmus” kifejezést – megkülönböztetve a „radikáliskonstruktivizmustól”, valamint a konstruktivizmus más ágaitól – Karácsony And-rástól kölcsönzöm, aki elsõsorban Peter L. Berger és Thomas Luckmann alap-mûvével azonosítja ezt az irányzatot (Karácsony 1988, 1994, 1995a: 279–293).

AA sszziinntteekk eellttoollóóddáássaa ééss aa lleehheettõõssééggeekk ggyyaarraappooddáássaa

Hogy újszerû megközelítésének értelmezését megkönnyítse,Schulze – a fejlett Nyugat társadalomfejlõdését tartva szem elõtt –egy kétpólusú, sematikus társadalomtörténeti tagolást javasol.20

Míg a második világháború utáni gyorsuló társadalmi-gazdaságifejlõdés eredményeként a nyolcvanas évekre vonatkozóan már„élménytársadalomról” beszél, addig minden korábbi korszakotösszevontan a „szûkösség társadalmaként” [Knappheitsgesell-schaft] ragad meg. Schulze kiindulópontja – és koncepciójának el-nevezése – nagyban emlékeztet a szintén (nyugat)német szocio-lógus, Ulrich Beck Risikogesellschaft címmel 1986-ban megjelentmunkájának egyik premisszájára (Beck 1986, vö.: Némedi 1988,Kapitány 2002).21 Közös kiindulópontjuk, hogy a második világ-háborút követõ évtizedekben Nyugat-Németországban a társadal-mi szintek felfelé tolódásával (a „felvonóhatással”) valamennyinagycsoport életkörülményei javultak, a munkásosztály szociálishelyzete is stabilizálódott. Az egyenlõtlenségek mértéke ugyannem csökkent, de jelentõségébõl – a társadalmi észlelés és cse-

25

20 Ezt a dichotóm felfogást Schulze a kifejtés során természetesen tovább árnyal-ja, lásd például az utolsó fejezetet, illetve annak magyar fordítását (Schulze 1992:531–553, 1992b). Ennek ellenére – csatlakozva Berger Viktor nézetéhez – meg-állapíthatjuk, hogy e szembeállítás a mûben végig nyomon követhetõ. Munkájá-nak második egységében – amely a schulzei jelenkor-diagnózist taglalja – BergerViktor e dolgozatnál jóval aprólékosabban rekonstruálja a szóban forgódichotóm társadalomkonstrukciót (Berger 2004).21 A hasonlóság nem véletlen: a Kockázattársadalom szerzõje az élménytársa-dalom-koncepció kidolgozása idején Schulze közvetlen kollégája voltBambergben.

lekvés vonatkozásában – sokat veszített.22 Egyetértenek abban,hogy „a szintek eltolódásával (egyebek mellett a gazdasági fel-lendüléssel, az oktatási expanzióval) a szubkulturális osztályidenti-tások fokozódó mértékben elenyésznek, a »rendi« színezetû osz-tályhelyzet hagyománya elvész, és megindul az élethelyzetek éséletutak diverzifikálódása és individualizálódása, amely a társa-dalmi osztályok és rétegek hierarchiamodelljét aláássa, valóságtar-talmát pedig mindinkább kérdésessé teszi” (Beck 1983: 38 – kieme-lés az eredetiben). Beck késõbb így fogalmaz: „A Nyugat magasanfejlett, gazdag jóléti államaiban kettõs folyamat megy végbe: egyfe-lõl a »mindennapi kenyérért« folytatott harc – az anyagi ellátottság-nak egészen a XX. század elsõ feléig tapasztalható szintjéhez és azéhséggel fenyegetett harmadik világhoz képest – elveszítette min-dent beárnyékoló kardinálisprobléma-jellegét és sürgõsségét. Azéhség helyébe sok ember számára a »pocak problémái« léptek”(Beck 1986: 27). E kettõs folyamat – Beck által itt jelzett – elsõ as-pektusa tulajdonképpen a schulzei koncepció kiindulópontja.Amíg azonban Beck a gazdagságot egyenlõtlenül elosztó „ipari”,illetve „hiánytársadalom” [Mangelgesellschaft], valamint a kocká-zatokat már egy másfajta logika szerint elosztó „rizikótársadalom”elkülönítésébõl indult ki (Beck 1986: 12–29), addig Schulze a „szû-kösség társadalmával” [Knappheitsgesellschaft] a „bõség társadal-mát” [Überflußgesellschaft], vagyis az „élménytársadalmat” állítottaszembe. Összességében a „hiánytársadalom” és az „élmény-”, illet-ve „kockázattársadalom” megkülönböztetései közös pontból ki-induló, divergáló koncepciókat eredményeztek.

Schulze hangsúlyozza, hogy e sematikus korszakok weberi ér-telemben vett ideáltípusok, így az ábrázolt történeti képek az ide-

26

22 Beck 1983-as „Túl renden és osztályon?” címû tanulmánya után három évvelmár kérdõjel nélkül ír az osztály-, a rend- és a rétegfogalom kritikájáról, illetveaz ezt elõfeltételezõ felvonóhatásról. Vö.: „Túl osztályon és rétegen” (Beck 1983,Beck 1986: 121–160).

áltípusokkal szükségszerûen együtt járó „életlenség” elfogadását[Unschärfetoleranz] feltételezik (Schulze 1992: 84–85, 25–26).23

A két korszak határát Schulze – vélhetõen Bourdieu La distinc-tion címû mûvével való számvetés hatására – hozzávetõlegesen ahetvenes-nyolcvanas évek fordulójára datálja, Bourdieu 1979-esnagy hatású mûvét (különösen Németországra vonatkozóan)legfeljebb a nyolcvanas évek beköszöntéig tartja érvényesnek.Bourdieu elméletének expanzív érvényességigényét (vö.: Némedi2004, Hadas 2001) Schulze tehát térbeli és idõbeli korlátok közéigyekszik szorítani: e – mannheimi értelemben vett – partikular-izáló technikával próbálja meg kifejezni a rivális mûhöz fûzõdõambivalens viszonyát. Egyfelõl elismeri azt, mint a szûkösség tár-sadalmának diagnózisát, másfelõl azonban érvényében korlátoz-za, egyúttal „kiszakít” magának egy olyan társadalmi-történetiterepet, amelynek magyarázatára jogot formálhat. „A mi hibánk,ha Bourdieu elemzésének hatására torz képet alkotunk a jelenko-ri német társadalmi valóságról. Ennek kockázata leginkább Bour-dieu diagnózisának könnyen elfogadható, már-már megtévesztõismerõsségében rejlik. Ám a XX. század Franciaországának bour-dieu-i ábrárzolásában mi [nem a XX. század, hanem] a XIX.század Németországát véljük felfedezni” (Schulze 1992: 20).

A két társadalmi korszak jellemzése során Schulze a korszakok– szintén ideáltipikusan elképzelt – társadalmi cselekvõinek pers-pektívájából indul ki, a kutatói beállítódást tehát a megértõ szoci-

27

23 Schulze a késõbbiekben elhatárolja egymástól a „pontatlanság” [Ungenauig-keit] és az „életlenség” [Unschärfe] jelenségét a társadalomtudományi ismeretek-re vonatkozóan. „Az életlenséggel ellentétben a pontatlanságot csökkentheti akutatási eljárások javulása, a kutatások egymásra épülése, a tudományos vita”(Schulze 1992: 213, valamint 213–217). Schulze a pontosságot szerinte túlhang-súlyozó metodológia-specialista kollégáival vitatkozva kifejti, hogy az ideáltípus-hoz mindenkor és szükségszerûen kapcsolódik az életlenség problémája. „Nemaz ideáltípus slampos, hanem a valóság” (Schulze 1992: 84).

ológia látásmódjára hangolja (Schulze 1992: 83–84).24 Arra teszkísérletet, hogy a fenomenológiai megközelítésmód következetesalkalmazásával e korszakok emberének általános élményanyagátrekonstruálja, és erre alapozza a két típus megkülönböztetését.25

A két típus jellegzetességeinek szembeállítását és az ellentét lát-szólagos túlfeszítését a különbség hangsúlyozásának szándékavezérelte: „Csak a szegénység társadalmával szembeállítva válikvilágossá, mit jelent egy jóléti társadalomban élni” (Schulze 1992: 55). Lássuk, miként értelmezhetõ a szûkösség társadalmaszemben az élménytársadalommal (Schulze 1992: 33–91, 1992a,1992c).

Míg az elõbbire a mindennapi életben tapasztalt hiány, szûkös-ség és fenyegetõ kényszerek jellemzõek, addig az utóbbi karakter-

28

24 A megértõ perspektívát elõnyben részesítõ módszertanprofesszor szûkebbszakmájára is kritikusan reflektál, mikor így fogalmaz: „Tekintettel e vizsgálódásterjedelmes kvantitatív-empirikus elemzéseire, meglepõ lehet, hogy a megértõszociológiához kapcsolódik. Mindenesetre a kvantitatív eljárások és a megértõinterpretáció notórius szembeállítása kétségessé teszi, hogy egyáltalán beszélhe-tünk-e megértésrõl. […] A megértõ szociológusok munkájához hozzátartozik atömeges adatok hermeneutikája is” (Schulze 1992: 83–84).25 A megértõ szociológia látásmódjának érvényesítése során a szerzõ természe-tesen Webert hivatkozza, s noha alig történik rá konkrét utalás, tulajdonképpenmindvégig az Alfred Schütz, illetve követõi, Peter L. Berger és ThomasLuckmann által képviselt felfogáshoz kapcsolódik (Berger–Luckmann 1966, Her-nádi 1984). Különösen jól tetten érhetõ ez a rokonság abban, ahogyan a schützi„elsõ”, illetve „másodfokú konstrukció” módszertanát alkalmazza. A korszakokjellemzésekor ugyanis a társadalmi cselekvõknek a társas valóságról alkotott el-sõ fokú konstrukcióira alapozza a társadalomtudományos ismeretek másodfokúkonstrukcióit. Schütz eredeti szándéka szerint a társadalomtudós által „használtkonstrukciók ilyenformán mintegy másodfokú konstrukciók, nevezetesen azok-nak a konstrukcióknak a konstrukciói, amelyeket a társadalmi színtér szereplõihoztak létre, akiknek viselkedését megfigyeli és magyarázni próbálja a kutató,összhangban tudománya eljárási szabályaival” (Schütz 1963: 181).

jegyeit Schulze a bõség, a jólét és az élmény fogalmaiba sûríti. Ez-zel vág egybe az a megkülönböztetés is, amely a korábbi korsza-kot a cselekvés lehetõségterének szûkösségével kapcsolja össze,szemben az utóbbi társadalomtípussal, amelyhez a szerzõ a min-dennapi cselekvés lehetõségterének radikális kibõvülését rendelihozzá. Amíg a szûkösség társadalmában a cselekvésre döntõ be-folyással van a szituáció, vagyis a valóság objektív aspektusa, ad-dig Schulze szerint az élménytársadalomban a cselekvést szûk ke-retek közé szorító szituációs kényszer veszít jelentõségébõl, ésfelértékelõdik a szubjektivitás, a szubjektív valóság cselekvésfor-máló szerepe. „Az élet magától értetõdõ problémájának” [normaleexistentielle Problemdefinition] tekintetében is lényeges hang-súlyeltolódás megy végbe. A korábbi korszakra a „kifelé irányulóéletfelfogás” [Außenorientierung] volt jellemzõ, a nyolcvanas évek-re azonban a „befelé irányultság” [Innenorientierung] válik meg-határozóvá. „A kifelé igazodó életfelfogások egy olyan valóságrairányulnak, amelyrõl az ember azt gondolja, hogy rajta kívül ta-lálható, míg a befelé irányuló életfelfogások a szubjektumra vo-natkoznak. Bár a kifelé irányuló életfelfogás is vonatkozik a szub-jektumra, egyértelmûen megkülönböztethetõ a befelé irányulótólabban, hogy itt a siker meghatározása független a szubjektumtól.A kifelé irányuló életfelfogás alapján például akkor tekintik meg-valósultnak a célt, hogy az embernek gyermekei legyenek, ha agyerekek megszülettek; a befelé irányuló életfelfogásban viszontjellemzõen csak akkor, ha a gyerekek a szülõket boldoggá is te-szik, vagy legalább nem mennek nagyon az idegeikre” (Schulze1992: 37). A befelé irányultság lényegében a késõbb részletesentárgyalandó „élményorientáció” [Erlebnisorientierung] fogalmávalesik egybe, amelyet Schulze a társadalmi cselekvés „kollektívalapmotivációjának” [kollektive Basismotivation] tart.

Schulzénél a szituáció és a szubjektum korábban már jelzettösszefonódásából – a szituáció szubjektumra tett hatása és a szub-

29

jektum szituációban való cselekvésének mintáiból – épülnek fel a„létformák” [Existenzformen] (Schulze 1992: 48–52, 171–174,197–209). A szûkösség társadalmában a szituáció szubjektumratett jellemzõ hatása a „korlátozás” [Begrenzen]. A cselekvõnekezért alapvetõen a szituáció átdolgozásával kell érvényesülnie:„be kell avatkoznia” [Einwirken] az objektív valóság rá vonatkozóaspektusába. Az élménytársadalomban ezzel szemben a szituációelsõsorban opciók „felkínálásával” [Nahelegen], illetve hatások„kiváltásával” [Auslösen] érinti a szubjektumot, aki cselekvésébeninkább a lehetõségek közötti „választással” [Wählen], mintsem aszituáció átdolgozásával válaszol.26 A társas kapcsolatok szerve-zõdése is új mintát ölt: míg korábban jórészt a családi, rokoni,lakóhelyi, illetve regionális adottságok határozták meg a szubjek-tum kapcsolathálózatát [Beziehungsvorgabe], addig az élménytár-sadalomban – a korábbi preformált viszonyrendszerbõl kilépve –sokkal inkább a „kapcsolatválasztás” [Beziehungswahl] mintájadominál (Schulze 1992: 176-179). Az egyéneknek az új kommu-nikációs technológia, a migráció és a mobilitás hatására sokkalnagyobb lehetõségük van társas kapcsolataik megválasztására.

A társadalmi cselekvõknek szükségük van arra, hogy a társa-dalmi világot rendezettnek [Ordnung] érzékeljék. Ezt a problémátSchulze – a késõbb szintén részletesen ismertetett – „fundamen-tális szemantika” [fundamentale Semantik] fogalmának keretében

30

26 Schulze szerint a szubjektum szituációban való cselekvésének harmadik típu-sa (a beavatkozás és a választás mellett) a „szimbolizálás” [Symbolisierung]. Eza típus a szerzõ szerint mindkét korszakra egyaránt jellemzõ; míg azonban a cse-lekvõ elõnyös helyzetének kifejezése érdekében a szûkösség társadalmában kül-sõ meghatározottságú jel–jelentés összefüggéssel szimbolizál [fremdbestimmeSymbolisierung], addig az élménytársadalomban ez a jelentésadás az egyes cse-lekvõk privilégiumává válik [selbstbestimmte Symbolisierung] (Schulze 1992:197–209, különösen 205).

tárgyalja (Schulze 1992: 71–74, 243–258, 338–348). Szemantikán –elsõsorban luhmanni ihletésre – Schulze egy olyan általános vo-natkoztatási keretet ért, amely elvont és leegyszerûsített értelem-tartalmaival a társadalmi világ átfogó leírását és értelmezésétnyújtja, valamint segítséget nyújt a társadalmi cselekvések orien-tálásához. Schulze a két korszakhoz két eltérõ fundamentális sze-mantikát kapcsol. A szûkösség társadalmának korlátozott lehetõ-ségei az erõforrások, javak és szolgáltatások elosztásáért harcot,konfliktust, kényszert generálnak, ami a szemantikát és a társa-dalmi struktúrát egyaránt hierarchikussá formálja. Az „ökonómiaiszemantika” [ökonomische Semantik] oppozícióiból – több/keve-sebb, fent/lent, magas/alantas, mûvészet/giccs, elit/tömeg – egy-értelmû hierarchia rajzolódik ki: ez értelmezi, írja le és termeliújra a hierarchia mintájára épülõ társadalmi világot. Az élménytár-sadalomban ezzel szemben Schulze szerint a bõség, a jólét a tár-sadalmi cselekvõ alapélménye, így a szemantika is más alakzatotölt. Mivel mérséklõdik a szûkösen rendelkezésre álló erõforrásokmegszerzéséért folytatott küzdelem, és a cselekvés alapvetõen azélményszerzésre orientálódik, mind a szemantika, mind a társa-dalmi struktúra elveszti egyértelmû hierarchiáját. Ez az új típusúvonatkoztatási keret a „pszichofizikai szemantika” [psychophysis-che Semantik]. A pszichikai és a fizikai jelleg összekapcsolása akifejezésben természetesen a schulzei szubjektumfelfogáshozilleszkedik: a test és a tudat kapcsolatát kiemelõ szemantika a ha-marosan tárgyalandó élmény fogalmával áll szerves összefüggés-ben. A szigorúan vertikális tagoltságot hangsúlyozó ökonómiaiszemantikát és társadalomképet az élménytársadalomban tehátegy olyan modell váltja fel, amely mind a pszichofizikai szeman-tika, mind az élménytársadalom strukturális tagolódása tekinteté-ben egyaránt magán viseli a szervezõdés horizontális és vertiká-lis jegyeit. Schulze szerint a társadalomban nincs többé egyetlen,konzekvensen érvényesülõ hierarchia, ugyanakkor túlzás volna

31

azt állítani, hogy a horizontális modell kizárólagos érvényre jutott(vö.: Berger megj. elõtt). Ezért a szemantikában és a társadalomszervezõdésében egyaránt fellelhetõ az egymásmellettiség és a –fokozott jelentõségcsökkenés ellenére is megnyilvánuló felemás –hierarchia (Schulze 1992: 395–416). A két korszak jellegzetessége-inek összefoglalását a 2. ábra segíti.

32

AA sszzûûkköösssséégg ttáárrssaaddaallmmaa ÉÉllmméénnyyttáárrssaaddaalloomm

Érvényes diagnózis Bourdieu: La distinction Schulze: Die Erlebnisgesellschaft

Vonatkozó idõszak kb. a ’70-es évek végéig kb. a ’80-as évek elejétõl

Kulcsszavak hiány, szûkösség, kényszer bõség, jólét, élmény

A lehetõségek mértéke szûk lehetõségtér tág lehetõségtér

A „valóság” domináns a „szituáció” (objektív valóság) a szubjektív valóság(ok)aspektusa

„Az élet magától értetõdõ kifelé irányuló befelé irányuló, élményorientáltproblémája”

A „szituáció” szubjektumra korlátozás felkínálás, kiváltástett jellemzõ hatása

A „szubjektum” jellemzõ beavatkozás, átdolgozás választáscselekvésformája

Társadalmi kapcsolatok kapcsolatok „adottsága” kapcsolatválasztáseredete

Fundamentális ökonómiai szemantika pszichofizikai szemantikaszemantika típusa

Nagycsoport-tagolódás hierarchia felemás hierarchia (a miliõkonstelláció modellje) (egyértelmû vertikális modell) (vertikális és horizontális jegyek

egymásmellettisége)

2. ábra: A szûkösség és a bõség társadalmának ideáltipikus szembeállítása Schulzénél27

27 Szûkösség és bõség társadalmának szembeállítását lásd még: Schulze 1992:14, 22, 67–71, 402–403.

A fentiekben vázlatosan megrajzolt két korszak összefoglalva atársadalmi cselekvés lehetõségterének különbözõ mértékét fejeziki. A két korszak közötti átmenetet Schulze négy folyamat össze-fonódásával magyarázza, ez „a lehetõségek gyarapodása” [dieVermehrung der Möglichkeiten]. A négy tendencia a következõ:(1) a kínálat megnövekedése, (2) a kereslet potenciáljának kibõ-vülése, (3) a hozzáférhetõség korlátainak eltûnése, (4) a valóságalakíthatóvá válása (Schulze 1992: 54–58).28

(1) A lehetõségtér megnövekedésének legfontosabb tényezõje– Schulze szerint – a kínálat robbanásszerû felfutása. A szûkös-ség társadalmához képest elképesztõ méretet öltött a javak ésszolgáltatások kínálata: „Idõközben a mindennapi élet valameny-nyi területét mint piaci szegmenseket, ajánlatokkal vették körbe.Választhatunk, bármirõl legyen is szó: ételrõl, lakásról, háztartás-vezetésrõl, szórakozásról, mûvelõdésrõl, önismeretrõl, utazásról,egészségrõl, informálódásról stb.” (Schulze 1992: 56). A szerzõ akínálat ilyetén felfutására példaként a higiéné- és szépségipar ex-panzióját hozza fel, de gondolhatunk a felsoroltak mellett az újkommunikációs eszközöknek az utóbbi évtizedekben tapasztal-ható ajánlati dömpingjére is.

(2) A kínálati áradattal együtt bõvült ki a fejlett Nyugat embe-rének keresleti képessége is. A hivatkozott források szerint e ténye-zõ mindkét komponense – a reáljövedelem és a konzumálásraszánható szabadidõ – stabilan nõtt, miközben a munkával töltöttidõ rövidült. A fogyasztási esélyegyenlõtlenségek ugyan továbbrais fennállnak, azonban az önfenntartás szempontjából elengedhe-tetlen javakra fordított kiadások arányaikban jóval kisebb megter-helést jelentenek a személyes-családi költségvetésnek. A növekvõ

33

28 A lehetõségek kibõvülésének folyamatára vonatkozóan Schulze megelégszikannyival, hogy utal a kortárs nyugati fogyasztás- és szabadidõ-kutatás gazdagszakirodalmára.

vásárlóerõ és az ezzel összefüggésben felszabaduló idõ felhasz-nálásának lehetõségei együttesen a kereslet megnövekedését ésaz exkluzív ajánlatok relativizálódását eredményezik. „Világ körü-li utak, luxusautók, saját otthon, kifinomult berendezési tárgyak,drága ékszerek, elõkelõ éttermek – ami tegnap a felsõ tízezer ki-váltsága volt, mára a társadalmi-gazdasági középhelyzet bevettmércéje lett” (Schulze 1992: 57).

(3) A piacgazdaság jelen viszonyai között a javak és szolgálta-tások hozzáférhetõségének – a kínálat és a kereslet által szabottkereteken túlmutató – egykori korlátozottsága mára az emlékezethomályába vész.29 A szerzõ, elsõsorban a fiatalabb korosztályoktapasztalati világát idézõ, ironikus példája is erre utal: „A diszkókelõtti ajtónálló az utolsó üdvözlet a középkorból, ahol a szabadcserét írott és íratlan rendi szabályok, céhrendeletek és feudáliskorlátozások akadályozták” (Schulze 1992: 57). Ugyan a szimbo-likus tõke elsajátítása terén inkább csak elvben beszélhetünk ahozzáférési korlátok jelentõségvesztésérõl – gondoljunk csak agazdasági tõkéjét hamarjában felhalmozó, ám az emelkedettebbkörökben inkább csak „felkapaszkodottként”, „parvenüként” érté-kelt self-made man-ekre –, a fogyasztási javak és szolgáltatásokelsajátítása tekintetében szemlátomást teljességgel elhárultak azakadályok.

(4) A társadalmi világ alakíthatóságára vonatkozó képzet szé-les körû elterjedése az a negyedik folyamat, amelyrõl a lehetõsé-gek gyarapodása kapcsán Schulze szót ejt. „A lélek, a kapcsola-tok, a család, az életpálya, a test – mindez növekvõ mértékben

34

29 A kelet-közép-európai olvasó látásmódja ebben a vonatkozásban is eltér nyu-gati szomszédjáétól, hiszen Európának ezen a felén az államszocializmus hiány-gazdasága ma még – legalábbis a jelenlegi középgeneráció, illetve a korábbanszületett nemzedékek számára – nagyon is emlékezetbe idézhetõ. Érdekes kér-dés, hogy a schulzei–becki „hiánytársadalom” milyen párhuzamokat mutat pél-dául Kornai Jánosnak a hiányt centrális fogalomként kezelõ elemzésével.

megcsinálható, javítható, módosítható. […] A döntõ az, hogy egy-re több ember tekinti saját létét átfogó értelemben véve alakítha-tónak” (Schulze 1992: 58 – kiemelés tõlem). A potenciális identi-táskonstrukciók, élettervek, karrierprojektek, partnerkapcsolatok,politikai irányvonalak túlkínálatában a szubjektum fokozott dön-tési kényszer elõtt áll. A társas valóság formálható aspektusánaktérnyerésével állandó lehetõséggé válik a választás mellett a vál-toztatás, az (át)alakítás opciója is. A társadalmi valóság „konstru-álhatóként” való elképzelése nemcsak a hamarosan tárgyalandóélmény-, ismeret- és társadalomelmélet fejlõdésében, hanem aköznapi gondolkodásban is kialakult. A lehetõségtér kitárulásávalaz élménytársadalomban az emberek mind szélesebb rétegei ta-pasztalják meg a korábban egyszer és mindenkorra adottnak ésmegváltoztathatatlannak tekintett jelenségek flexibilissé válását,átszabhatóságát.

A fent ismertetett tendenciák összefonódásával a szubjektum ésaz életfelfogások újszerû mintázata jön létre. Az élményre orien-tált cselekvés „szemben áll az elhalasztott kielégülés cselekvés-mintájával, amelyre jellemzõ a spórolás, a hosszú udvarlás, a szí-vós politikai küzdelem, a megelõzõ magatartás minden formája,a kemény edzés, a munkában gazdag élet, a lemondás és az asz-kézis. A cselekvések e típusánál a boldogság reménye a távoli jö-võbe vetítõdik, míg az élményorientált cselekvésnél az igény ha-logatás nélkül az aktuális cselekvésszituációra irányul” (Schulze1992: 14).30 Az élménytársadalomban az egyének tipikus önképeis megváltozik: „A cselekvõ önmagát nem morális lényként ta-

35

30 A szûkösség társadalmára vonatkozóan Schulze szavai mögött könnyen felfe-dezhetjük Max Weber „evilági aszkézis”-fogalmát. Vö.: Weber „A protestáns eti-ka és a kapitalizmus szelleme” (Weber 1905). Hasonlóan Schulzéhez, Bauman isa „munkaetikától” a „fogyasztás esztétikájáig” ívelõ (késõ) modern korról ír(Bauman 2001).

pasztalja meg, mint egy távoli célért küzdõ harcos, egy jobb vi-lág vízióját dédelgetõ elnyomott, mint a túlélés mûvésze vagy akötelességek rabja” (Schulze 1992: 58–59). Az élménytársada-lomban a tipikus cselekvés Schulze szerint ettõl alapvetõen el-térõ irányultságú. „Társadalmunkban az életfelfogások legki-sebb közös nevezõje a szép, érdekes és értékes élet eszménye”(Schulze 1992: 37). A szép élet projektje – a már érintett kifeje-zéssel élve – fokozott „befelé irányultságot” igényel, hiszen a„szépség” nem általánosan meghatározott fogalom; éppen el-lenkezõleg mindenkor a szubjektum értelemadása során kon-stituálódik, a szubjektum önmegtapasztalásából ered: „a befeléirányultság: élményre orientálódás. A szép élet terve az élmény-szerzés terve” (Schulze 1992: 38). Schulze a „szépség” mellett a„boldogság” fogalmát is belefoglalja az élmény képzetébe. „Azélményorientáció a boldogság keresésének legközvetlenebbformája” (Schulze 1992: 14, vö.: Csíkszentmihályi 1991). Az él-ményre orientált cselekvéstípus térnyerésének Schulze négy as-pektusát emeli ki (Schulze 1992: 59). (1) Míg az élményorientá-ció korábban csak szûk, privilegizált csoportokra volt jellemzõ,addig a nyolcvanas évekre a népesség egyre szélesebb rétege-ire is érvényessé vált. (2) Az élményre orientált cselekvés egy-re nagyobb részt foglal el a cselekvõk idõfelhasználásából. (3)A mindennapi élet mind több területére terjed ki a cselekvés-szervezés e típusa; míg korábban elsõsorban a szabadidõre kor-látozódott, addig az utóbbi évtizedekben a munka világát is át-hatja (vö.: Bauman 2001: 227–229). (4) Az élményorientációpszichikai dimenziójában megfigyelhetõ, hogy egyre inkább azélményigények válnak az élet értékének mérõeszközévé.

A lehetõségtér kibõvülése tehát szoros összefüggésben áll azélményorientációval. „Éppen az anyagi életfeltételek megválto-zása folytán parttalanul kibõvülõ választási lehetõségek idézikelõ – mintegy valóságos dologi kényszerként – a szubjektum

36

önkonstrukcióját: Éld meg az életed!” (Schulze 1992: 55–56).Schulze késõbb a kanti etikai formulát az élménytársadalomraalkalmazva írja: „Az »éld meg az életed!« korunk kategorikus im-peratívusza” (Schulze 1992: 59).31

37

31 Hankiss Elemér hasonló álláspontot foglal el, amikor a fogyasztói civilizáció-kat „proletár reneszánszként” értelmezi. Hankiss a proletár reneszánsz bekö-szöntével többek között az értékek és magatartásformák alapvetõ átalakulásárafigyelmeztet. Míg a hagyományos európai civilizációban a „Szeresd felebaráto-dat!”, „Áldozd föl magad!”, „Korlátozd vágyaidat!”, „Dolgozz!” normái voltakmeghatározók, addig a fogyasztói civilizáció a „Szeresd önmagad!”, „Valósítsdmeg önmagad!”, „Éld ki szabadon a vágyaid!”, „Élvezd az életet!” célkitûzéseitõlhangos (Hankiss 1999: 26).

AAzz ééllmméénnyy ffooggaallmmaa ééss jjeelleennttõõssééggee

Míg a kifelé irányuló életfelfogás a helyzetre, valamifajta külsõd-leges cél elérésére irányul – s ez a cselekvésorientáció, bár re-latíve visszaszorul, nem tûnik el a bõség társadalmában sem –,addig a befelé irányuló életfelfogásnál a cselekvés meghatározócélja az élmény kiváltása. A cselekvés tehát közvetlenül arra irá-nyul, hogy a szubjektum megéljen, átéljen valamit, amire aztán areflexióban szép élményként tekinthet. Az élmény az élet – egyhelyzetének – átélésébõl, illetve megélésébõl fakad. Ez az össze-függés még szembetûnõbb az eredeti német kifejezésekben:Leben (élet), leben (élni), etwas erleben (valamit megélni, átélni),Erlebnis (élmény).

A XIX. és a XX. század fordulóján virágzó német életfilozófiá-val kapcsolatban – amely Mannheim Károly tudásszociológiájá-nak is egyik forrásául szolgált – Papp Zsolt így fogalmaz: az élet-filozófia kiindulópontja, hogy „a világát megélõ ember élete az avégsõ adottság, amely meghatározza az ember ismereteit a világ-ról” (Papp 1976: 11 – az eredetiben végig kiemelve). Az életbenrejlik minden megismerés elõfeltétele, az egyén számára a való-ság mindig mint megélt és értelmezett adottság jelenik meg. „Haa valóság mint az embertõl átélt valóság létezik, akkor – ahányember, annyi valóság? Igen! Ha a valóság szubjektív élmény-tota-litás, akkor ahány szubjektum – annyi élmény-totalitás, annyi va-lóság! Ez a mannheimi tudásszociológia magva. (Ezen jottányitsem változtat, hogy Mannheim a szubjektumot a megfoghatatlanáltalánosságú csoport-partikularitással helyettesítette be.)” (Papp1976: 12). Papp Zsolt Mannheim-interpretációját megerõsítendõelég csak két definíciót idéznem Mannheim „A nemzedékek

38

problémája” címû írásából: „Az egyazon aktuális történeti proble-matika alapján tájékozódó ifjúság ugyanabban a »nemzedékiösszefüggésben« él; e nemzedéki összefüggésen belül az élménye-ket más-más módon feldolgozó csoportok különbözõ »nemzedékiegységeket« alkotnak egyazon nemzedéki összefüggés keretében”(Mannheim 1928: 233 – az eredetiben végig kiemelve). Az alkal-mazott terminológiából eredeztethetõ koncepcionális különbsé-gek ellenére a mannheimi, a fenomenológiai, a konstruktivista és– mint látni fogjuk – a schulzei tudásszociológia magva a magavalóságát felépítõ szubjektumban rejlik. Ahogyan Mannheim agondolkodásformák vizsgálata során az átélés módját is kérdéses-sé teszi, és végül azok léthez kötöttségében lel magyarázatra, úgyfoglalkoztatja Edmund Husserlt – és szociologizáló követõit:Alfred Schützöt, Thomas Luckmannt, Peter L. Bergert – az átélé-sek vonatkozása a társas és idõbeli viszonyok konstitúciójára.

Mivel a nyelv hangsúlyozottan társadalmilag konstruált jelen-ség, a nyelvi kifejezések elemzésekor joggal várhatjuk, hogy fo-galmainkban lerakódott, felhalmozódott, kikristályosodott társa-dalmi tapasztalatokra bukkanhatunk. Az „élet megélésének” szó-kapcsolatában tetten érhetõ az alapvetõ tapasztalat, miszerint efolyamat során valami „kívülrõl” „belülre” kerül. Hasonlóan a„tapasztalat”, az „ismeret”, illetve a „tudás” fogalmaihoz az„élményt” is a szubjektumon kívül álló valósággal való kölcsön-hatás eredményeként képzeljük el: valamit megtapasztalunk,megismerünk, megtudunk. A „megélés” – akárcsak a német„erleben” – tárgyas ige: mindig egy tárgyra vonatkozik, amit meg-élve élményre teszünk szert. A hangsúly ebben a nyelvi konstruk-cióban tehát a megélés tárgyán van. Schulze amellett, hogy úgygondolja, az élmény a szituáció és a szubjektum kölcsönhatásarévén jön létre, kiemeli, hogy a köznyelvi felfogás ebben az ösz-szefüggésben a szituáció túlsúlyát tételezi. Ez az elképzelés az él-ményt a „benyomás” fogalmával rokonítja, és a szituációt egyolyan „viaszpecsétként” [Prägestempel] képzeli el, amely megha-

39

tározott benyomást tesz a szubjektumra. „Ez a kifejezés [»be-nyomás«] a befogadó szubjektum azon elméletét tükrözi, amely azembert – mint valamilyen képlékeny masszát – benyomásokfogadójának tekinti, akiben a különbözõ kívülrõl érkezõ formákkülönbözõ nyomokat hagynak” (Schulze 1992: 42). Schulze ezt azáltalánosan elterjedt nézetet az „élmény naiv benyomáselmélete-ként” [naive Eindruckstheorie des Erlebnisses] tárgyalja (Schulze1992: 42–43). E népszerû felfogás szerint a szép élményekhez el-sõsorban a szituáció olyan megszervezésére van szükség, amelya – kimondatlanul passzívnak tekintett – szubjektumra hatássallesz: „Drága utazásokon kell részt venni, elõkelõ szolgáltatásokatkell igénybe venni, ha szép élményekre vágyunk!” Mindez azt su-gallja, hogy szép élmények döntõen a szituáció menedzsmentjerévén szerezhetõk. Az egyre gyarapodó élménypiacon megjelenõélménykínálat – a szolgáltatók érdekeit szem elõtt tartva – szinténazt a látszatot igyekszik kelteni, mintha az élményszerzés kulcsaa szolgáltatások, illetve a javak fogyasztásában rejlene.

Schulze szerint ez a naiv beállítódás nagyban leegyszerûsíti azélményképzõdés folyamatát. „Az élménytervek legtöbbször nema körülmények, hanem az emberek miatt futnak zátonyra. […] Azélmény benyomáselméletének kritikáját azoknál a kérdéseknélkell kezdeni, amelyeket ez az elmélet megválaszolatlanul hagy.Nehézségeket okoz már az a banális eshetõség is, hogy két sze-mély ugyanazt a szituációt különbözõképpen éli át” (Schulze1992: 42). Mivel az élmény naiv elmélete figyelmen kívül hagyjaa szubjektum szerepét az élményképzõdés folyamatában – és ígyalapvetõ jelenségek magyarázatára is képtelen –, Schulze másmegközelítést javasol. „Az élményeket a szubjektum nem befo-gadja, hanem elõállítja. Ami kívülrõl jön, csak feldolgozva válikélménnyé. A benyomások elszenvedésének gondolatát az asszi-miláció, a metamorfózis, az alakító elsajátítás képzeteivel kellfelváltanunk” (Schulze 1992: 44 – kiemelés tõlem). Ebben a meg-közelítésben tehát a szubjektum passzívból aktív szereplõvé, be-

40

nyomások „elszenvedõjébõl” saját élményeinek „konstruktõrévé”válik (vö.: Csíkszentmihályi 1991). Schulze beolvasztásról és át-változásról beszél, hiszen „az élmények az egyes egyén szubjek-tív kontextusába szövõdnek bele, és a reflexió nyomán meg [is]változnak” (Schulze 1992: 35). Az alakító elsajátítás tulajdonkép-pen a köznapival szembeállított schulzei elmélet központi fogal-mára, az élmények „feldolgozására” utal [Verarbeitungstheorie desErlebnisses] (Schulze 1992: 43–46). „A feldolgozás fogalma két té-nyezõre hívja fel a figyelmet: az anyagra és a megformálásra”(Schulze 1992: 44). Ebben a megközelítésben a szituáció szerepetehát a legjobb esetben is csak az élményanyag felkínálására szû-kül le, amelyet az alakítóképességgel felvértezett szubjektum afeldolgozás során élménnyé formálhat. A szituáció jelentõségénektovábbi lefokozásával jár együtt az is, hogy Schulze szerint az él-ményanyag nem csak a szituációból származhat. „A múzeumbanképtõl képig haladva sokan szinte semmi olyat nem élnek át,aminek még köze lehet a tárlat gazdag anyagához. A teljesen el-szigetelt embereknek ezzel szemben intenzív élményeik vannak,holott nem áll rendelkezésükre semmilyen külsõ anyag: vagy ko-rábbi élményeiket dolgozzák fel újra, vagy önmagukkal foglalkoz-nak (feltéve, hogy a kettõ között különbséget tehetünk). Azt ismondhatnánk: az emberek önmagukat teszik saját élményanya-gukká” (Schulze 1992: 44).

Az élményképzõdés e kétféle elmélete nagyban emlékeztethetaz ismeretelmélet Kant elõtti, illetve Kantot követõ korszakára.A megismerés elméletének történetét evolúciós keretben értelme-zõ Luhmann a korábbi korszakot így jellemzi.

„A megismerés óeurópai szemantikája [alteuropäische Semantik] amegismerést passzív folyamatként értelmezi, mintegy a benyomás el-szenvedéseként. Az ismeretet eszerint a megismert hozza létre, mintahogyan a hasonló hasonlót nemz. Ez az elgondolás az átélésre valóredukció egyik olyan elfogadható változata volt, amely megmagya-

41

rázta, hogy a megismerõk, ha ugyanazon valósággal kerülnek kap-csolatba, ugyanazt élik meg, hacsak nem vezeti tévútra õket tévedés,korrupció, bûn, kíváncsiság vagy más fogyatékosság. Az ismeretnektehát nem volt köze az akarathoz” (Luhmann 1990: 493).

Látható, hogy Luhmann szerint az óeurópai ismeretelmélet a meg-ismerés [Erkennen] és az átélés [Erleben] fogalmait hasonlóanértette. Bár Luhmann a – „lét” és „gondolkodás” racionalitás-kon-tinuumára alapozó – korai felfogás meghaladását nem vitatja elKanttól, a modern tudományok kihívásainak megfelelõ ismeretel-méletet csak Kant után, a mûveleti konstruktivizmusban találjameg (Luhmann 1990: 493–531). Fordítsuk most figyelmünket azepisztemológia kanti fordulatára. Kant perspektívaváltásának is-meretében az az érzésünk támadhat, hogy az élményszerzésschulzei szemléletváltásában is az ismeretelmélet kopernikuszi for-dulatát látjuk viszont. A szubjektum–objektum viszony forradalmiújragondolását Kant a következõ gondolatkísérletre alapozta:

„Próbáljuk hát meg egyszer, nem jutunk-e messzebbre a metafizikafeladatainak terén, ha feltesszük, hogy a tárgyaknak kell ismereteink-hez igazodniok […] Itt ugyanarról van szó, mint Kopernikusz legfon-tosabb gondolatánál: midõn azt találta, hogy az égitestek mozgásátnem tudja kielégítõen megmagyarázni, ha feltételezi, hogy a csillagokserege forog a megfigyelõ körül, Kopernikusz kipróbálta, nem jár-enagyobb sikerrel, ha felteszi, hogy a megfigyelõ kering, és a csillagoknyugalomban vannak. Ugyanezt a kísérletet elvégezhetjük a metafizi-kában is a tárgyak szemlélete kapcsán. Ha a szemléletnek kell a tár-gyak tulajdonságaihoz igazodnia, úgy nem látom be, miként szerez-hetnénk bárminemû a priori tudást e tulajdonságokról; ha azonban atárgy (mint az érzékek objektuma) igazodik szemléletalkotó képessé-günk tulajdonságaihoz, úgy egész jól el tudom képzelni ezt a lehetõ-séget” (Kant 1787: 34 – kiemelés az eredetiben).

42

Ahogyan tehát Kantnál nem a „magában lévõ dolog” [Ding ansich] határozza meg a „természetes tudatot”, hanem az ész hozzalétre a dolgok szemléletét, úgy Schulze is a szubjektum passzívszerepét hangsúlyozó naiv benyomáselmélettel szemben az él-ményfeldolgozás elméletét részesíti elõnyben. Az élményanyag-nak asszimilálódnia kell a szubjektum valóságának értelem-össze-függésébe, hogy élménnyé válhasson. Függetlenül attól, hogy azanyag a szituációból vagy a korábbi élményekbõl származik-e, azasszimilációs folyamat a szubjektumtól – még ha tudattalanul is –az anyag megmunkálását, átdolgozását, reflexióját követeli meg(Csíkszentmihályi 1991). Akárcsak a megismerésben, az élmény-szerzésben is a szubjektumnak kell létrehoznia a dolgok, illetveaz élményanyag szemléletét. Ehhez az átdolgozó, megmunkálófeladathoz szükség van egy vonatkoztatási pontra, amelybõl aszemléletmódot kialakíthatja. Ezt a vonatkoztatási pontot Kantnál– és némileg más értelemben Schulzénél is – a tapasztalatot meg-elõzõen az észben rögzített a priori kategóriák jelölik. Az élmé-nyek esetében ez a vonatkoztatási pont a szubjektum pszichéskontextusából származik, amely – noha hosszú távon viszonylagstabilnak mutatkozik – közelebbrõl szemlélve jól érzékelhetõenfolyamatosan változik. Az élettörténet során permanensen alaku-ló szubjektív jelentés-összefüggés változásaival idõrõl idõre az él-mények is más megvilágításba kerülnek. Az újabbnál újabb refle-xiók így folyamatosan átformálják a korábbi élményeket.

Schulze a szituáció és a szubjektum szembeállítását – amely lé-nyegében a szubjektum/objektum megkülönböztetésének elmé-leti hagyományán alapul – az élményfeldolgozás elméletében azanyag és a megformálás különbségére cseréli fel. Ugyanakkormegjegyzi: „Radikális, egyben céltévesztõ kutatói hozzáállásravallana, ha az élményanyag jelentõségét elvitatnánk, jóllehet azélmény megformálásához képest jelentõsége valóban csakmásodlagos” (Schulze 1992: 44). Az élményanyag jelentõsége a

43

háttérbe szorul ugyan, Schulze ugyanakkor el kívánja kerülni azélmény esetlegességét, az anyagtól való teljes függetlenségét val-ló szélsõséges elméleti pozíciót is. „Semmit sem nyernénk azzal,ha a szituáció fontosságát hangoztató elméletet a szubjektum túl-súlyát hirdetõ elmélettel, a naivitást akadémikus nyakatekertség-gel váltanánk fel” (Schulze 1992: 48). Ez a kritika és elhatárolódáskétségkívül az egyébként forrásként szolgáló radikális és mûvele-ti konstruktivizmus képviselõinek meglehetõsen absztrakt fejtege-téseire vonatkozik. Ugyan Schulze elhatárolódik e ponton, való-jában ez inkább csak feltételes önmegkülönböztetést jelent. Nohaa kései Luhmann, valamint a radikális konstruktivista diskurzusképviselõinek nyelvezetébõl ténylegesen keveset, belátásaiból na-gyon is sokat merít. Schulze gondolkodására dokumentálhatóannagy hatást tett ugyanis a „rendszerreferens információfeldolgo-zás” gondolata (1), az eredetileg a kibernetikai rendszerelmélet-bõl eredõ „megfigyelés” koncepciója (2), valamint a konstruktivis-ta beállítódás „(ön)reflexió”-elmélete is (3).

(1) Schulze élményelméletének központi fogalma a „feldol-gozás”. A szubjektum az élményanyag megmunkálása, átdolgo-zása során hozza létre élményeit. Fontos, hogy ezek az átéléseka szubjektum által meghatározottak [Subjektbestimmtheit], má-sok számára a maguk teljességében nem hozzáférhetõek. „Azélmények egy egyéni, belsõ univerzumban jönnek létre. Bármitörténjék is itt és most, ez az esemény […] csak a már meglévõszubjektív kontextusba integrálódva válik élménnyé” (Schulze1992: 44). Az élményképzõdés során éppen ezen integrálómunka hárul a szubjektumra. Ha nem sikeres az integráció, haaz élményanyag nem kap helyet e szubjektív jelentés-összefüg-gésben, akkor élmény sem jön létre. Ebben az esetben viszontpontosítanunk kell a „élményanyag” képzetét. Be kell látnunk,hogy élményanyagról csak szubjektumspecifikus értelembenbeszélhetünk: egyedül a mindenkori átélõ szubjektum szemszö-

44

gébõl határozódhat meg, mi szolgálhat élménye alapjául. Nincstehát értelme „általában vett élményanyagról” beszélni, mintahogyan „általában vett környezetrõl” vagy „információról” sembeszélhetünk ebben az értelemben (Foerster 1993, Karácsony1995a: 274–276). Schulzéhez hasonlóan a luhmanni kommuni-kációelmélet és a konstruktivista felfogás is elveti az „informá-cióátvitel” gondolatát: nincs ugyanis „mit” átvinni. Az informá-ció – megfogalmazásukban – rendszerspecifikus. Csak olyan„adatok” bírnak informáló funkcióval, amelyeket a rendszer je-lekké átalakítva és saját nyelvére lefordítva értelmezni tud.Ugyanez érvényes a rendszerelméletben az „irritációra”, vagymás összefüggésben az észlelés, a megismerés, a befogadás, amûélvezet folyamataira is. A desifrírozás mint a mûtárgy alak-zatának megragadása és elemeinek jelként történõ elrendezéseis tulajdonképpen egy fordítási folyamat, amelynek során aszemlélõ a már birtokában levõ nyelvre fordítja le az eredetilegismeretlen alakzatot. Amiként egy mûtárgy nem bír jelentéssela fordítási hozzárendelések híján levõ észlelõ számára, úgy egykomplex matematikai képlet vagy egy ismeretlen nyelv sem bírinformációval azok számára, akik nem képesek benne jel és je-lentés összefüggéseit feltárni. Az információfeldolgozás kiber-netikai, (sejt)biológiai, agyfiziológiai, neuropszichológiai éskommunikációelméleti belátásai – amelyek nagyban ösztönzika radikális és mûveleti konstruktivizmus interdiszciplináris dis-kurzusát – megjelennek Schulze élményfeldolgozás-koncepció-jában is. Még ha fel is tesszük, hogy van értelme „ugyanazon”információról beszélni, be kell látnunk, hogy az különbözõszubjektív kontextusokkal kölcsönhatásba lépve, különbözõfeldolgozó folyamatok eredményeképpen rendkívül eltérõ tu-dásokhoz, élményekhez vezet. Schulze szemléletes példája ígyszól: „Ötvenezer nézõ közül a stadionban egy sem éli meg agólt ugyanúgy, mint egy másik. Mindnek ugyanazon anyaggal

45

van dolga, ám az különbözõ [szubjektív] kontextusokkal lépkölcsönhatásba” (Schulze 1992: 45).32

(2) A konstruktivistáknál az autopoietikus rendszerek elméletévelszervesen összekapcsolódott a „megfigyelés” teóriája (Foerster 1993,Luhmann 1988, 1990: 68–121, 1990d). „Kiindulópontunk a megfi-gyelés szélsõségesen formális fogalma, amit a megkülönböztetés ésmegjelölés mûveleteként definiálunk” (Luhmann 1990: 73 – kieme-lés tõlem). A megfigyelés nem feltételez „szubjektumot”, bármelyrendszer – így az élõ és a szociális rendszer is – képes megfigyeléstvégezni. A megfigyelés egy megkülönböztetés rendszeren belüli ki-alakítását feltételezi, elõször is tehát egy megkülönböztetést kell ten-nünk – a Luhmann által sokat idézett George Spencer Brown jel-mondata is ez: „Draw a distinction!” –, majd a megkülönböztetésegyik „oldalát” megjelölve [bezeichnen] létrejön a megfigyelés.33 Eb-ben a gondolatmenetben különösen hangsúlyos, hogy a megfigye-lés egy rendszeren belüli mûvelettõl függ, tehát csak az figyelhetõmeg, amit elõzõleg a rendszer önmagán belül már megkülönbözte-tett. Hogy mindez a rendszer számára „öntudatlanul” megy végbe,

46

32 Természetesen találunk „közös vonásokat” [Gemeinsamkeiten] is az élményekközött (például húszezer ember örül, húszezret kínosan érint, míg a fennmara-dó tízezer közömbösen éli meg a gólt). Az élményelmélet szociológiai jelentõ-sége éppen e „közös vonások” vizsgálatánál kezdõdik.33 Egy pszichikai rendszer például csak úgy tud megfigyelni egy jelenséget, haelõtte megkülönbözteti azt „minden mástól”. Egy alma megfigyelése tehát elõ-zõleg feltételezi az alma/nem alma megkülönböztetés alkalmazását, majd e dif-ferencia egyik „oldalának” – nevezetesen az almának – a másik oldallal szem-beni megjelölését. Ennek révén jön létre a megfigyelés, a megfigyelõ rendszerszemléletében az alma kiemelkedik a környezetébõl. Luhmann ezzel az elvontmegfigyelésfogalommal arra is felhívja a figyelmet, hogy – bár ez jellemzõennem tudatosan megy végbe –, a rendszerek csak akkor tudnak valamit meg-figyelni, ha elõzõleg rendszeren belül (!) elvégzik a megkülönböztetés és meg-jelölés mûveleteit. A megfigyelés elsõsorban tehát nem a környezet „észlelése”,hanem a rendszerbõl induló folyamat, amely a környezetben csak azt képesmegfigyelni, amit elõzõleg a rendszer önmagában már megkülönböztetett.

annak az az egyszerû oka, hogy a rendszernek saját megfigyelésétis meg kell figyelnie ahhoz, hogy tudja: megfigyel.34 Schulze írjapéldaként: a kínosság érzése „további folyamatokat is tartalmaz,amelyek az önmegfigyelés számára nem manifesztálódnak (klasszi-kus terminológiával élve tehát »tudattalanok« maradnak), mint pél-dául az emlékezés a büntetõ apára, vagy a visszahúzódó anyára”(Schulze 1992: 47). A tudatosuláshoz tehát a megfigyelés elsõ szint-jére következnie kell egy második szintû megfigyelésnek.35 Ezt agondolati formát nevezik Heinz von Foerster nyomán „másodfokúkibernetikának” [Kibernetik zweiter Ordnung] (Foerster 1993).36

A konstruktivisták tulajdonképpen azt a kanti gondolatot fogalmaz-

47

34 A példát folytatva: a rendszer csak akkor „veszi észre”, hogy a környezetébenlevõ alma megfigyelésének feltétele egy önmagán belüli megkülönböztetés al-kalmazása, ha megfigyeli önmagát, amint megkülönbözteti az almát és a nem al-mát. Tehát megfigyelését csak akkor észlelheti (figyelheti meg), ha megfigyeliönmagát, amint megfigyel.35 Az elsõ szinten a rendszer az alma/nem alma megkülönböztetést alkalmazza,ahol is az almát jelöli és figyeli meg. A második szinten a rendszer egy másikmegkülönböztetést alkalmaz, tehát a megfigyelés második szintjére lép. Ekkorönmegfigyelést végez, amelynek során az egész elsõ megfigyelést – annak mind-két oldalával, vagyis a megkülönböztetés egységével együtt – különbözteti meg(alma/nem alma) mindattól, ami nem volt az elsõ megfigyelés része (alma/nemalma/NEM alma/nem alma). Ha ekkor a megkülönböztetés elsõ oldalát jelölimeg, felismeri saját elsõ fokú megfigyelését. A második szinten közbeiktatottmegfigyelés révén ezért a rendszer „észreveszi”, hogy az elsõ szinten megkülön-böztette az almát a nem almától és ezzel azt is, hogy saját elsõ szintû megkü-lönböztetõ megjelölése az almának a környezetben való észlelését feltételezte.36 A második rend kibernetikájának koncepciójában nem nehéz felfedeznünkAlfred Schütz már ismertetett „elsõ fokú”, illetve „másodfokú” konstrukciókravonatkozó koncepciójának szerkezetét. A konstruktivista elmélet – a megértéstgyakran hátráltató absztraktsága ellenére, amelynek ugyanakkor hozadéka az ér-vényesség és az alkalmazhatóság rendkívüli hatótávolsága – magában foglalja aschützi metodológiai megfontolást, s egyúttal jóval többet is annál. Ez a koncep-ció elvben alkalmazható az élõ sejt megismerõképességének, az „intelligens” gé-pek konstrukciós elveinek, az idegrendszer mûködésének vagy akár a szociálisrendszerek önmegfigyelésének magyarázatára is.

zák újra és támasztják alá természettudományos és információelmé-leti érveléssel, hogy a megismerés tárgyának szemlélete valamikép-pen a megismerõbõl fakad. Jóllehet Kant a megismerõt „szubjek-tumnak”, a fix vonatkoztatási pontot „a priorinak” nevezi, míg akonstruktivista beállítottságú kutatók „megfigyelõ rendszerekrõl” és„megkülönböztetésekrõl” beszélnek, a terminológiai eltérés ellené-re a gondolatmenet lényegében egyezik (Schmidt 1987). A Schulzé-ra tett hatás jól kimutatható az élményképzõdésre vonatkozóan is.Schulze egy szituáció közvetlen megélését – némileg félreérthetõmódon – „eredeti élménynek” [Ursprungerlebnis] nevezi. Valójábanez a primer átélés még nem élmény, csak a megfigyelés másodikszintjén válik azzá.37 Az élmény ezért csak a reflektálatlan megéléstkövetõ önmegfigyelés nyomán keletkezik. Az élmény minden egyesfelidézése a korábbi élmény újabb és újabb megfigyelését követelimeg, amelynek során – mint azt Schulze nem gyõzi hangsúlyozni –az élmény a szubjektum újrafeldolgozó tevékenysége folytán át isalakul.

A megfigyelés elméletének hatását fedezhetjük fel más ponto-kon is: „a megfigyelés eredményét befolyásolja, hogy hogyan fi-gyelünk meg. Sem a világ szemlélése, sem az önszemlélet nem le-hetséges a priori nélkül. Sokféle perspektíva lehetséges; egyedüla perspektíva nélküli önmegfigyelés lehetetlen. […] A szemléletszemléleti forma általi meghatározottsága variálható ugyan, denem szüntethetõ meg. Aki ebbõl ki akarna törni, annak meg kel-

48

37 Gondoljunk például egy mûtárgy élvezetére, egy zenei darab hallgatásáravagy bármilyen egyéb más folyamat átélésére. Akárcsak a megismerõ folyama-tok során – amit fentebb az alma észlelésének példáján próbáltam illusztrálni –,az elsõ szintû megfigyelés itt is az élményanyagot teszi tárgyává. A tudatosulómegéléshez – vagyis az élmény létrejöttéhez – szükség van egy második szintûmegfigyelésre is; méghozzá egy önmegfigyelésre, amikor önmagunkat mint azélményanyag megélõjét figyeljük meg. Hogy élményhez jussunk, ezt az eredetiélményt, illetve önmagunkat kell a reflexió – vagyis a második szintû megfigye-lés – tárgyává tennünk.

lene találnia a módját, hogy megfigyeljen anélkül, hogy megfi-gyelne” (Schulze 1992: 52–53 – kiemelés az eredetiben).38 Látha-tó, hogy itt már egybeszövõdik a kanti és a konstruktivista fogal-miság: az „a priori” mellett „megfigyelés” szerepel. A másodfokúmegfigyelés gondolata – a következõ pontban tárgyalt„(ön)reflexió” mellett, amelynek értelme ehhez nagyon hasonló –más pontokon is megjelenik: „A társadalomtudós is szubjektum.[…] Õ sem termel mást, mint saját világának konstrukcióit. Min-denesetre képes Luhmannal (1990) szólva arra, hogy saját megfi-gyeléseit megfigyelje” (Schulze 1992: 241).39 A „megfigyelés meg-figyelésének” gondolatát újrafogalmazva másutt így ír: „Arról vanszó, hogy a képzetek szociológiai képzetét fejlesszük ki, hogy a tár-sadalmi valóság észlelésére vonatkozó hipotézisekbõl megrajzol-juk a kép képét” (Schulze 1992: 395 – kiemelés tõlem). Schulze te-hát egyszerûbb formában fogalmazza újra az „akadémikus nyaka-tekertség” konstruktivista fordulatait, majd beépíti belátásaikat el-méleti építményébe.

(3) A reflexió gondolata elsõsorban önreflexióként tematizá-lódik a mûben. „Ami a világ szubjektum általi nézetére érvényes,ki kell terjeszteni a szubjektum szubjektum általi nézetére”, azaza szubjektum önmegfigyelésére is (Schulze 1992: 52). A másodfokkibernetikáját ismertetetõ gondolatmenetnél láthattuk, hogy amegfigyelés második – vagy arra a továbbiakban még ráépülõharmadik, negyedik stb. – szintje tulajdonképpen az alsóbb szintreflexiója (Luhmann 1990: 68–121, 469–548). Az élmények az –eredetileg reflektálatlan – átélés megfigyelése során konstituálód-

49

38 A megfigyelés nélküli megfigyelés ellentmondásának schulzei megfogalmazá-sa szintén – az ehhez hasonló paradoxonok feszegetésében örömét lelõ –Luhmannra utal.39 A szövegbéli hivatkozás természetesen a Die Wissenschaft der Gesellschaft-ra(Luhmann 1990) utal. A kutató önmegfigyelésének ismeretelméleti problémájátSchulze ugyanitt részletesen tárgyalja.

nak, valamint az újabb és újabb reflexiók során – a szemléletmódváltozásával – át is alakulnak. Amikor a szubjektum az „eredeti él-ményt” vagy a már reflektált élményt megfigyeli, akkor tulajdon-képpen önmegfigyelést végez. Schulze a szubjektum fogalmátgyakorlatilag az élménnyel kapcsolja össze, s ez mindenképpenmagyarázatra szorul.

Ha visszaemlékezünk a konstruktivista „emberképre”, felidéz-hetjük, hogy Luhmann és a legtöbb konstruktivista elzárkózikattól, hogy a szubjektumot vagy a pszichikai rendszert a tudás bir-tokosaként ismerje el.40 A tudatrendszer – így Luhmann – csak ré-szesedik a szociális rendszer által autopoietikusan létrehozottkommunikációból. Ennek nyomán Schulze is felteszi a kérdést:„Mondhatjuk-e, hogy az élmény valakié? Luhmann újra meg újrafelteszi az ironikus kérdést, hogy ugyan ki lehet az, akinek tuda-tot, megfigyeléseket, kijelentéseket és egyéb szubjektív megnyil-vánulásokat tulajdonítanak (vö.: 1990: 111). Ki az élmények tulaj-donosa?” (Schulze 1992: 46 – kiemelés az eredetiben). 41 Schulzenem meglepõ módon Luhmann nyomán fejti ki válaszát is. „Nemtalálhatjuk meg ezt a szubjektumot, mivel az már eleve az él-ményben rejtõzik. A szubjektumok (egyebek mellett) élményekformájában valósítják meg önmagukat. A két fogalom – a szub-jektumé és az élményé – úgy szerepel ebben a munkában, hogyaz »A-nak élményei vannak« kijelentést helyettesítheti az »A (rész-ben) élményekbõl áll« kijelentés” (Schulze 1992: 46). Az élményekreflexiója tehát tulajdonképpen önreflexió, így a szubjektum az él-

50

40 Ebben a konstruktivisták sem egységesek. Peter M. Hejl, aki a szubjektum fo-galmának elutasítása miatt már korábban is bírálta Luhmannt, például olyankonstruktivista társadalomelmélet kidolgozására tett kísérletet, amely megtartja aszubjektumfogalmat (Karácsony 1995a: 286–287). Schulze hasonló úton jár: mi-közben megtartja a szubjektum fogalmát, beépíti elméletébe a konstruktivista té-ziseket is.41 A Schulze által idézett Luhmann-mû szintén a Die Wissenschaft der Gesell-schaft (Luhmann 1990).

mény megfigyelése során önmagát figyeli meg (vö.: Csíkszent-mihályi 1991). „A mindennapi felfogásnak megfelelõen az él-ményorientáció arra irányul, hogy az ember birtokoljon valamit;ezt tulajdonképpen olyan szándékként is felfoghatjuk, hogy vala-kivé váljon. Ebben a szándékban az eredeti élmény és a reflexiósélmény is ott van: egy olyan szubjektív folyamatnak kell végbe-mennie, aminek révén önmagunkat megfigyelve elmondhatjuk,hogy tetszünk magunknak. A szép élet projektje az önmegfi-gyelés meghatározott formájának projektjeként leplezõdik le”(Schulze 1992: 46 – kiemelés az eredetiben). A szubjektum önma-gát teszi meg saját élményanyagává, korábbi élményeire újra ésújra reflektálva valójában önmagát dolgozza fel és írja át idõrõlidõre.42 Hogy az élményanyag nem csak a szituációból származ-hat, Schulze az – Alfred Schütz által is vizsgált – álom kapcsán fej-ti ki: „Ez mutatja, hogy lehetséges kizárólag önmagunkat megél-ni. Az álmokban az álmodó szituatív kontextusa (a hálószoba haj-nali fél háromkor) szinte sohasem fordul elõ” (Schulze 1992: 44).Az álom feldolgozása kapcsán a reflexió jelensége kiválóan szem-léltethetõ. „A különbözõ tudatszintek utalnak egymásra. Az álomaz egyik szint, az emlékezés az álomra egy másik. Ugyanígy kü-lönbséget kell tennünk a [rémálomból történõ] felébredést köve-tõ megkönnyebbülés és annak megállapítása között, hogy meg-könnyebbültnek érezzük magunkat. A szubjektum alkatilag eleve»duplafenekû« [doppelbödig], sõt a második szint, az önreflexióé,ismét csak reflektálható, akárcsak a reflexió reflexiója és így to-vább” (Schulze 1992: 45). A luhmanni, illetve konstruktivista be-látások recepciója tehát vitán felül áll az információfeldolgozás ésa megfigyelés mellett a reflexió vonatkozásában is. Az ellentétek

51

42 A schulzei gondolatkör ezen a ponton összekapcsolható az identitáselméle-tek könyvtárnyi irodalmával. Ebben a vonatkozásban csak két szövegre utalok:„Identität als Stilfrage?” (Schulze 1987), valamint „Identität – was oder wie?”(Luhmann 1990a).

feloldására és összebékítésére való törekvés Schulzénél rendkívülkifejezõen jelenik meg a következõ kifejezésben: „A szubjektum»önreferenciális«” (Schulze 1992: 45). Ez a gondolati konstrukcióLuhmann – és sok konstruktivista – szemében megengedhetetlenvolna. Már emberképének tárgyalása során is láthattuk, mikéntfogadja be Schulze a konstruktivizmus termékeny megfontolásait– és megtisztítva azt az „akadémikus szócsavarásra” való hajlan-dóságtól – miként oldja fel és békíti ki annak deklarált ellentététa szubjektumfogalom tradíciójával. Az információfeldolgozás, amegfigyelés és a reflexió teóriái kapcsán, amelyeket Kant ismeret-elméleti fordulatával együtt vizsgáltam, beláthattuk azok hatását aschulzei élményelméletre.

Bár az élmény alapvetõen szubjektív jellegû, az élményfeldolgo-zás folyamatának mindenkor része a társak – vélt vagy valós – je-lenléte. Az élmények fel- és átdolgozása társas kontextusban tör-ténik: az emberek visszaemlékezéseik során nyelvi formába önt-ve konstruálják meg élményeiket, a létrehozott történetekkelegyúttal értelmezik, értékelik is megéléseiket.43 A társas kontex-tusban végbemenõ kommunikatív feldolgozás során a szubjek-tum kísérletet tesz arra is, hogy megfogalmazza és megjelenítseönmagát mint bizonyos élmények átélõjét. A megélések ezenkonstrukciós folyamata során a beszélõ kialakít egy pozíciót, egyszemléletmódot, amelynek bázisára a társak elõtt felépítheti élmé-nyeit. Mint láthattuk, nincs megfigyelés megkülönböztetés nélkül,nincs szemlélet a priori nélkül; az élmények rekonstrukciója so-rán szükség van egy szemszögre a reflexióhoz. „A reflexiót a gye-rekeknél lehet a legjobban tanulmányozni, mivel még nem tud-

52

43 A fenti gondolatban az „élmény” fogalma gyakorlatilag megfeleltethetõ az„emlékezet”, az „emlékezés” fogalmának, amelynek kiterjedt diskurzusa szinténtöbb kapcsolódási pontot nyújt más koncepciók felé. Gondoljunk csakHalbwachs emlékezetelméletére és az emlékezés kereteirõl alkotott felfogására.

nak magukban reflektálni, szükségük van a másokkal való be-szédre ahhoz, hogy kialakítsák az önmegfigyelés pozícióját. A be-szélgetõpartner igénye a szubjektív valóságról való megbizo-nyosodáshoz ugyan csekélyebb mértékben, de a felnõtteknél ismegvan – õk képesek ugyan némán reflektálni, ám a kommuni-kációban még könnyebben megy nekik élményeik elsajátítása”(Schulze 1992: 45).44 A szubjektum élményeinek meghatározat-lansága tulajdonképpen a szubjektum eredendõ meghatározatlan-sága. E tekintetben tehát a felnõttek is rá vannak utalva a példá-ban csak gyerekekre vonatkoztatott társakra, nekik is szükségükvan olyan fogódzókra, amelyek segítik önreflexiós pozíciójuk ki-alakítását. „Az önmagunkra vetett pillantás nem egyszerûen adott.Melyiket válasszuk önmagunk szemlélésének számtalan lehetõsé-ge közül?” (Schulze 1992: 53). Az élménytársadalomban kibõvülõlehetõségtér a lehetséges önszemlélet áttekinthetetlen variációit ismagával hozza. A „ki vagyok én?”, „hol a helyem a világban?” tí-pusú kérdések az önszemlélet pozícióját keresik. Annak az alap-nak a hiányát tematizálják, amelyre az identitás felépíthetõ. Haennek az alapnak a „megtalálásához” az újabb és újabb önrefle-xió útját választjuk, végtelen regresszióba kerülünk. Az élményeredendõ meghatározatlansága és önkéntelensége [Unwillkürlich-keit] így elbizonytalanodáshoz vezethet. A szubjektumok e prob-léma megoldásakor társadalmilag létrejött mintákra támaszkod-nak. Schulze a szubjektumok által létrehozott és csatlakozásukkalmegerõsített interszubjektív mintákat „közös vonásoknak” [Ge-meinsamkeiten] nevezi. E közös vonások olyan kommunikatívúton létrejövõ társas jelenségek, amelyek nagyszámú szubjektumélményvilágának közös pontjaiként kristályosodnak ki. A szubjek-

53

44 E probléma illusztrálására idekívánkozik Wessely Anna szellemes utalása,amelyben irodalmi példát hoz az önmegfigyelés problémájára: „Karinthynálkérdezi a világ leghülyébb gyereke: – »Mama, most fenn vagyok?«” (Wessely1996: 27).

tumok reflexiós pozícióinak interszubjektív mintákká történõ ösz-szefonódása ezért elsõdlegesen társas, kommunikatív jelenség. Azélménytársadalomban tapasztalható közös vonások nem állnakszükségszerû ellentmondásban a szubjektumok belsõ világánakkorábbiakban érzékeltetett jelentõségnövekedésével. A szubjektu-mok egyéni élményei, valamint az élményszerzés interszubjektívmintái ugyanúgy nem antitézisei egymásnak, amiként az elõreha-ladó individualizációs folyamat sem mond szükségszerûen ellenta kollektív mintázatok létének.45 „Lényegét tekintve a következõvizsgálódás nem az individualizálódás elméletének ellentézise,hanem egy hozzá kapcsolódó tézis” (Schulze 1992: 78). Mivel azindividualizációs folyamat eredményeképpen a szubjektumokegyre nehezebben tájékozódnak – érvel Schulze –, így fokozot-tan igénylik az olyan interszubjektív mintákat, amelyekre támasz-kodva egyéni élményvilágukat kibontakoztathatják. Ezek a közösvonások amellett, hogy interszubjektív mintázatokat alkotnak,Schulze felfogása szerint az „objektív valóság” részévé válnak.46

Talán az eddigiekben is sikerült világossá tennem, hogy az él-mény fogalmának központi tematizálásával Schulze nem pusztánaz élvezetek habzsolását leíró vagy bíráló kutatói látószöget rögzít.Bár a megértõ perspektíva mellett néha megjelenik Schulzénélegyfajta kritikai attitûd is, amely az élménytársadalmat a hedonis-ta életszemlélettel rokonítja, valójában a mû ennél árnyaltabbmegközelítést rejt. Schulze mindezzel azt is állítja, hogy az él-ménytársadalomban a korábbi létviszonyokhoz mérten példátla-

54

45 Ld. ehhez a „Gemeinsamkeit trotz Individualisierung” címû alfejezetet, aholSchulze a – mások mellett – Ulrich Beck által kifejtett individualizációs tézis ésaz élménytársadalom társas alakzatainak látszólagos ellentmondását oldja fel(Schulze 1992: 75–78, valamint Beck 1983, 1986: 121–160).46 Az „objektív valóság” feltételezésével Schulze kimondottan szembehelyezke-dik Luhmann és a radikális konstruktivisták felfogásával. A konstruktivisták vagytagadják ennek létét, vagy értelmetlennek tartják a róla szóló beszédet.

nul megnõ a társadalmi jelentõsége annak, hogy a szubjektumokmilyen módon élik meg az életüket. A túlélés, illetve a „megél-hetés” problémái helyett az élet megélésének módja válik proble-matikussá. Az élménytársadalom arra hívja fel a figyelmet, hogy afogyasztás, illetve a kulturális fogyasztás mintája a jelentésadás fo-lyamatán keresztül a társadalmi integráció egyre fontosabb aspek-tusát jelöli (Douglas–Isherwood 1978, Wessely 1998, valamintWessely et al. 2001). A termelési viszonyrendszer társadalomfor-máló ereje mellett nõ a jelentõsége a fogyasztás által konsti-tuálódó társas kapcsolathálózatoknak.

A társadalmi cselekvõk jelentésadásaik során egyszerre igazod-nak a társadalmi jelenségek elõzetesen adott értelemtartalmaihozés termelik azokat – változatlan vagy némileg megváltozott for-mában – újra. A cselekvõk messzemenõen szubjektív élmény- éstudáskonstrukciói összefonódva interszubjektív struktúrákat épí-tenek fel (Hernádi 1984, Berger–Luckmann 1966), amelyek termé-szetesen vissza is hatnak a szubjektív elképzelésekre.47Az embe-rek szubjektív valósága az egyik oldalon objektiválódik, intézmé-nyesül, externalizálódik és legitimálódik, miközben az így létrejövõ interszubjektív, illetve objektív társadalmi valóság a másikoldalon az egyénekbe internalizálódik és habitualizálódik, újrate-remtve a szubjektív valóságokat (Berger–Luckmann 1966). A va-lóság társadalmi felépítése egyaránt érvényes az egyének szubjek-tív valóságára és a társadalom objektív realitására. A társadalmicselekvések szándékolt értelmébõl felépülõ társadalmi realitás(Weber) társadalmi tények mint „dolgok” formájában gyakorolkényszert a cselekvõkre (Durkheim). Miközben létük meghatá-rozza tudatukat (Marx), tudatuk értelemteli szervezésével meg ishatározzák létüket (Thomas-teoréma, fenomenológusok, konst-

55

47 Berger Viktor nagyszerû érzékkel éppen a „szubjektív és objektív struktúrákkölcsönös konstitúciójának” gondolati fonalára fûzte fel a schulzei mû elemzõismertetését (Berger 2004).

ruktivisták). Schulzét idézem: „Amennyiben az emberek a nor-malitásról alkotott elképzeléseiknek [Normalitätsvorstellungen]megfelelõen cselekszenek, tendenciáját tekintve olyannak építikfel a valóságot, amilyennek azt elképzelik” (Schulze 1992: 242).Másként fogalmazva: „A szituáció tehát nemcsak a szubjektum ki-fejezõje, hanem – megfordítva – részben a szubjektum is kifeje-zõje a szituációnak” (Schulze 1992: 274). A következõkben át kelltekintenünk azokat az új típusú problémákat, amik a bõség társa-dalmában a gondolkodás és a cselekvés centrumába kerülve aszociális energiákat mozgósítják, és a társadalom struktúráinakfel- és átépítését megmagyarázzák.

56

BBiizzoonnyyttaallaannssáágg vvaaggyy ccssaallóóddááss –– aazz „„éérrtteelleemm”” pprroobblléémmáájjaa

Megállapítottuk, hogy a szubjektumoknak a társadalmi valóságról,illetve az abban adódó problémákról alkotott elképzelései jelölik kicselekvésorientációjuk lehetséges irányait. Amennyiben a bõség tár-sadalmába érve megváltoznak az egyének elõtt tornyosuló problé-mák, s ezzel összefüggésben a tipikus cselekvésorientáció is átala-kul, akkor mindennek a társadalom szervezõdésében, a társadalmistrukturálódás elveiben is testet kell öltenie. Az élmények jelentõ-ségnövekedése messze túlmutat az egyes egyének szubjektív való-ságának területén, hatása a társadalom objektiválódott valóságára ismeghatározó. Az élményorientáció által szervezett szubjektív való-ságok hatását az objektív valóságra Schulze a „bizonytalanságtól”[Unsicherheit] és a „csalódástól” [Enttäuschung] való félelmek elem-zésével kísérli megmagyarázni (Schulze 1992: 60–67).48 Meglátásaszerint ugyanis „csak az orientációs válság – ami a megélt élet utá-ni vággyal kapcsolódik össze – magyaráz bizonyos szociális struk-túrákat, amelyek társadalmunkban egyre inkább elõtérbe kerülnek”(Schulze 1992: 62). Bizonyos értelemben a „bõség” – nagyon isproblematikus – „zavaráról” beszél.

A szociológia elméleti hagyományában túlnyomórészt olyantársadalomképeket találunk, amelyek körvonalaikban a szûkösenrendelkezésre álló javakért és szolgáltatásokért folytatott küzdelmet

57

48 Schulze e kettõs félelemnek döntõ szerepet tulajdonít a társadalom újszerû struk-túráinak kialakulásában. Hasonló ehhez Hankiss Elemér felfogása is, aki szerint azemberi civilizáció legalapvetõbb szerepe, hogy az egyén segítségére legyen egzisz-tenciális félelmeinek eloszlatásában, az „otthon” és a „biztonság” érzését keltse egy„idegen világban”. „Az emberi kaland” arra irányul, hogy értelemmel ruházzuk feléletünket és világunkat (Hankiss 1997, vö.: Csíkszentmihályi 1991: 32–38).

vázolják. Az egyének elõtt ez esetben az erõforrások megszerzésé-vel, illetve megtartásával kapcsolatos problémák tornyosulnak.Schulze felhívja a figyelmet arra, hogy a bõség társadalma nemjelenti a problémák megszûnését: „Csak fokozatosan tudatosul szá-munkra, hogy nem minden probléma végéhez, hanem új és szokat-lan nehézségekhez érkeztünk el. Ezért érdekes a helyzet szocio-lógiai szempontból is, hiszen a nehézségeknek struktúraképzõ ha-tásuk van függetlenül attól, hogy hiányból vagy bõségbõl adódóproblémákról van-e szó” (Schulze 1992: 14). Az élménytársadalombeköszöntével tehát távolról sem szûnnek meg a társadalmi cselek-vés problémái. „Ritkán vannak biztos támpontjaink kívánságainkravonatkozóan, gyakrabban csak sejtések, vagy éppen a teljes tanács-talanság […]. Egy élményprojekt elején a bizonytalanság, a végén acsalódás kockázata áll” (Schulze 1992: 14). A lehetõségek gyarapo-dásával, az élménykínálat kiszélesedésével együtt jár a szubjektumés a szituáció újszerû viszonya is: a szubjektum majd minden hely-zetben döntés elõtt áll. A – késõbb tárgyalandó – mindennapi esz-tétikai praxis, a javak és szolgáltatások lehetõ legtágabb értelembenvett fogyasztása folyamatosan választásra kényszerít. „A lehetõsé-gekbõl származó folyamatos döntési kényszer hatására az emberújra és újra az ízlésére van utalva. A televízió elõtt, a bevásárló kör-úton, a szabadság idejére az utazási cél kiválasztásánál, a hírlapárus-nál stb. arra kell ügyelnie, mihez volna kedve” (Schulze 1992: 58).Másutt ezt írja: „Az élet problémájának perspektívája az eszközökszintjérõl normatív szintre helyezõdött át; a technikai kérdés helyé-be: »hogyan érem el X-et?« egy filozófiai kérdés lépett: »mit is aka-rok tulajdonképpen?«” (Schulze 1992: 33).49 A szubjektumnak folya-matosan döntenie kell arról, hogy mit egyen, miként ruházkodjon,

58

49 Szembetûnõ a hasonlóság Hankiss Elemér megfogalmazásával: „A mindenna-pi kenyérért küzdõ milliók számára a »lenni vagy nem lenni« annak idején mégnem filozófiai, hanem megélhetési probléma volt. Ma az élet értelmetlenségénekés hiábavalóságának a kérdése már milliókban és százmilliókban sajdul újra ésújra fel” (Hankiss 1999:32, vö.: Csíkszentmihályi 1991: 30–31).

mivel töltse szabad idejét, milyen rendezvényeket látogasson, mikormilyen elfoglaltsággal töltse idejét: a bõség társadalmában az átélhe-tõ élethelyzetek dömpingje kínálkozik. Ebben a helyzetben azegyént az elbizonytalanodás veszélye fenyegeti: az élménytársada-lomban már „nem az élet önmagában [Leben an sich], hanem azéletöröm [Spaß daran] válik kulcsproblémává, épp ez strukturálja amindennapi cselekvést. A bizonytalanság része a problémának: mitis akarok tulajdonképpen?” (Schulze 1992: 60). A szubjektum tehátfokozottan igényli az olyan szempontokat, amelyek segítségévelfontos megkülönböztetéseket tehet: jelentése és jelentõsége szerinttipizálhatja a mindennapi élet világát, és cselekvési sémákat dolgoz-hat ki (Berger–Luckmann 1966: 19–46). Schulze szerint egy efféleosztályozási rendszer kialakításához szükséges vonatkoztatási pon-tokat az egyén jobbára élményeinek, ízlésének önreflexiós folyama-tából merítheti. Ám ez az önvizsgáló folyamat könnyen ingoványosterepre vihet: a „mit is akarok tulajdonképpen?” típusú kérdésekkönnyen teljes elbizonytalanodáshoz vezethetnek. Ha ugyanis aszüntelenül felvetõdõ kérdésekre nem tud határozott válaszokat ad-ni, az egyén végtelen regresszusba kerül, és szorongani kezd:„Biztos, hogy éppen ez lesz számomra a legmegfelelõbb?”, „Vajonmelyik lehetõséget válasszam a számtalan közül?”50

59

50 Schulze témáját Becknél is megtalálhatjuk: „Ma sokan – szükségképpen ho-mályosan – olyasmiket jelölnek meg célként, mint »önmegvalósítás«, a »sajátidentitás keresése«, »személyes képességeik fejlesztése« és a »mozgásban-maradás«. […] A konvencionális sikerszimbólumok (jövedelem, karrier, státus)sokak számára már nem elégítik ki az önmegtalálásnak és az önigazolásnakújonnan ébredõ szükségletét, a »kiteljesedett élet« utáni vágyat. Ez azzal a követ-kezménnyel jár, hogy az emberek egyre jobban elkeverednek az önmagukbanvaló elbizonytalanodás, önmaguk megkérdõjelezése és az önmagukról valómegbizonyosodás labirintusában. Az olyan kérdések végeláthatatlan sora, mint:»Valóban boldog vagyok?«, »Valóban kiteljesítem önmagam?«, »Voltaképpen ki isaz, aki én-rõl beszél és kérdez?« egyre újabb, divatos válaszokhoz vezet, ame-lyeket a szakértõk, a szolgáltatóipar és a vallási mozgalmak piacán sokfélekép-pen váltanak aprópénzre” (Beck 1986: 156).

Schulze szerint a szubjektum ebbõl az elbizonytalanító gondo-lati körbõl egyrészt úgy igyekszik kimenekülni, hogy a sokféle ér-tékelõ szempont közül – egyéb lényegi fogódzó hiányában – azesztétikaiakat részesíti elõnyben. „Objektív élethelyzetünk,amennyiben az a tárgyak és szolgáltatások feletti rendelkezésiesélyeinket foglalja magában, arra kényszerít bennünket, hogy amegkülönböztetéseket folyton esztétikai kritériumok szerint te-gyük. Az átélés mellékhatásból életfeladattá vált” (Schulze 1992:55). Ez elvezet az élménytársadalom egyik alapvetõ folyamatá-hoz, a „mindennapi élet esztétizálódásához” [Ästhetisierung desAlltagslebens] (Schulze 1992: 33–71, 1992a, 1992c). Saját esztéti-kai, világnézeti szempontjainak kijelölésekor a szubjektumnak se-gítséget nyújt, ha elõzetesen adott társas mintákra támaszkodhat.Ekkor a korábban már említett „közös vonások” – interszubjektívgondolkodási és cselekvési minták – közül választ, hogy ily mó-don kerülje el a fenyegetõ bizonytalanságot. A szubjektum a min-dennapi gyakorlatok esztétikai sémáihoz igazodik, elsajátít egyestársadalmi miliõkre jellemzõ értelmezésmódokat, cselekvéstípu-sokat és életfelfogásokat. A lehetõségtér kibõvülésétõl – ami a vá-lasztás szabadságát kínálja számára – annyiban ódzkodik is, hogya döntési szabadság által rá háruló döntési kényszertõl a lehetõ-ségek kognitív beszûkítésével óvja meg magát. Társas mintázatok-ra támaszkodik tehát, amelyek egyszerre biztosítják számára egyé-nisége kibontakoztatásának lehetõségét és a valahová tartozásbiztonságérzetét.51

A bizonytalanság elkerülésének szándéka azonban egy másfaj-ta veszély felé tereli a szubjektumot: ez a csalódás, a kiábrándu-lás kockázata. A csalódás az élmények nem megfelelõ intenzitá-

60

51 Erre a következtetésre jutott Simmel is a „divat” kapcsán: „A divat így – kü-lönleges jellegzetességével – csak egyike azon számos képzõdménynek, ame-lyekben a társadalmi és egyéni célszerûség az élet ellentétes áramlatait egyenjo-gúakként tárgyiasította” (Simmel 1911: 507, vö.: Honneth 1992: 523).

sából származhat: amikor a várt élmény elmarad, vagy nem eléglenyûgözõ, az egyén csalódást, céltalanságot érezhet. Az újra ésújra hasonló gondolkodási és cselekvési sémát alkalmazó egyénélményei könnyen elhalványulnak, a választott utak már nem jár-nak megfelelõ élménysikerrel. A lehetõségtér fokozódó kibõvülé-se – ami az élménytársadalom sajátja – az elbizonytalanodástvalószínûsíti; a lehetõségtér kognitív beszûkítése, a társas minták-hoz való csatlakozás viszont növeli a csalódás kockázatát. E ket-tõs félelmet feloldó „egyszerû megoldásokkal szemben áll a prob-lémát stabilizáló kölcsönhatás: a biztonság növelésének stratégiáikiélezik a csalódás kockázatát; s megfordítva, a csalódással szem-beni stratégiák elbizonytalanítóan hatnak. A bizonytalanságtól ésa csalódástól való félelmek egymást serkentik” (Schulze 1992: 68).Elõfordul, hogy ugyanez a dilemma húzódik meg egy-egy konk-rét döntés mögött is. Az élmény maximalizálására törekvõ cselek-võ vagy a már jól bevált élményprojektet igyekszik megismételni– ezzel minimalizálja ugyan a bizonytalanságot, de kockáztatja acsalódást –, vagy új típusú élményprojektbe fog. Ez utóbbi bizto-sítaná az újszerûséget – és ezzel minimalizálná a csalódás kocká-zatát –, azonban felerõsíti a bizonytalansági faktort: vajon melyikújszerû lehetõséget válassza a számtalan közül? „A két problémakölcsönösen stabilizálja egymást: ha megpróbáljuk redukálni azegyiket, kiélezzük a másikat. Ezért nem meglepõ, ha társadal-munk nem tûnik boldognak, s ha a boldogság keresésére fordí-tott energia folyamatosan nõ. A homo ludens egyre elkeseredet-tebben játszik” (Schulze 1992: 14, vö.: Bauman 2001: 233–236,vö.: Csíkszentmihályi 1991: 113–120).

A bizonytalanság és a csalódás problémáját az élményfeldolgo-zás elmélete magyarázza. A befelé irányuló cselekvés jellegzetes-sége, hogy a cselekvés akkor tekinthetõ sikeresnek, ha a cselek-vés során vagy azt követõen szépként reflektált élményhez juttat-ja az egyént. A cselekvés sikere tehát egyrészrõl az eredetiélményen, másrészrõl annak reflexióján múlik. Az eredeti élmény

61

– az élményfeldolgozás elmélete értelmében – „önkéntelenül”[unwillkürlich] jön létre: a szituáció megtervezésével befolyásolha-tó ugyan, de teljes bizonyossággal sohasem kalkulálható. „A kül-sõ körülmények tervezésével megkísérelhetjük az eredeti élmé-nyek önkéntelenségének megszüntetését. Vannak tapasztalatainkönmagunkról; tudni véljük, mi tetszik, és mi nem. Ennek ellené-re az élmények gyakran másként futnak le, mint elterveztük.Valami váratlan megragad bennünket, miközben a várt élmény el-marad. Ez egyfelõl a szituáció korlátozott kontrollálhatóságával,másfelõl azzal a ténnyel függ össze, hogy a szubjektum nem ké-pes elõre látni saját jövõbeli állapotait [Unvorhersehbarkeit]. Mégha a szituációt tökéletesen meg is lehetne tervezni, akkor semtudhatnánk, milyen lelkiállapotban kerülünk bele” (Schulze 1992:46). Egyrészt az eredeti élmény kiszámíthatatlansága, másrésztaz eredeti élmény reflexiójának képlékenysége idézi tehát elõ aproblémát.

Schulze e kettõs kockázat minimalizálására törekvõ cselekvés-stratégiát „élményracionalitásnak” [Erlebnisrationalität] nevezi(Schulze 1992: 40–42). „Az élményracionalitás az élményorientá-ció rendszerezése. A szubjektum önmaga tárgyává lesz, amennyi-ben a helyzeteket élménycélok elérésére használja. Az élményra-cionalitás, a külsõ feltételek befolyásolásával, a kívánt szubjektívfolyamatok beindítására tett kísérlet. Az ember saját szubjektivitá-sának menedzserévé, belsõ életének manipulátorává válik”(Schulze 1992: 40). Az élményracionalitás olyan cselekvésstraté-gia, amely az élményeket egyrészt az eredeti élmény létrejötténekszintjén, másrészt annak szépként történõ reflexiója szintjén iskontrollálni kívánja. A szép élmények racionális elsajátításához aszubjektumnak „befelé irányuló tanulásra” [innenorientierteLernen] van szüksége. A „kifelé irányuló tanulás” [außenorien-tierte Lernen] esetében a külsõ körülményeket a szubjektumon kí-vül esõ feltételek manipulálásával igyekszünk befolyásolni. „A be-felé irányuló tanulásnál ezzel szemben az a kérdés, miként lehet

62

a külsõ feltételek befolyásolásával belsõ hatásokat elérni”(Schulze 1992: 66 – kiemelés tõlem). Míg az elõbbinél az egyén agyakorlati eredmény révén megbizonyosodhat cselekvése sike-rességérõl, addig a befelé irányuló tanulás esetén a siker szubjek-tívan, a reflexióban határozódik meg, s ez a körülmény igen vál-tozékonnyá teszi a siker kritériumait. „Mikor valaki azt mondja,csalódik »valamiben«, akkor a szituáció elemeire gondol, amelye-ket élményracionálisan teremtett meg – rendezvényekre, beszél-getõpartnerekre, készülékekre, tájakra, ételekre stb. A következõalkalommal, a csalódást elkerülendõ átgondolja, miként lehetne aszituációt ügyesebben manipulálni, hogy a vágyott szubjektív ha-tásokat elérje” (Schulze 1992: 65). Ennélfogva a befelé irányulótanulás feladata, hogy az egyén saját szubjektivitását önreflexiónkeresztül „tapasztalja meg”.52

A szép élmények racionális keresletét szakszerûen szervezettélménykínálat kívánja kielégíteni. „Expanzív élménypiac jön létre.[…] Az élményorientált cselekvés végül a professzionalizálódásterepévé válik: a szórakoztatás szakemberei [Entertainer], animá-torok, utaskísérõk, pszichológusok, a felnõttképzés szakemberei,szociális munkások, »kultúrmunkások«, szabadidõ-pedagógusokajánlják magukat, hogy hivatásszerûen segítsék az élményszer-zést; formatervezõk, újságírók, szerkesztõk, disc jockey-k, rádiósés televíziós mûsorvezetõk gondoskodnak a folyamatos változa-tosságról; a hatvanas és hetvenes években új intézmények létesül-

63

52 Elsõsorban ez magyarázza a pszicho-mozgalom térhódítását („Ismerd meg ön-magad!”), valamint az „önismereti” [Selbsterfahrung] tréningek és terápiás foglal-kozások hallatlan népszerûségét az élménytársadalomban. Becket idézem: „Azönmegvalósítást keresve az emberek turisztikai katalógusok nyomán bejárják avilág minden sarkát. Feláldozzák a legjobb házasságokat, és gyors egymásután-ban egyre újabb kapcsolatokat létesítenek. Átképeztetik magukat. Fogyóznak.Kocognak. Egyik terápiás csoportról a másikra váltanak. Az önmegvalósítás cél-jától megszállottan kitépik magukat a földbõl, hogy megnézzék, gyökereik va-lóban egészségesek-e” (Beck 1986: 156).

nek: kommunikációs centrumok, diszkók, kocsma-mozik”(Schulze 1992: 59–60). Az élménypiac jelentõs részt vállal a szol-gáltató szektor bõvítésében: az élményracionalitás virágkorát éli.

A német társadalomelméletben, különösen a cselekvéselmélet-ben komoly hagyománya van a racionalitástípusok megkülönböz-tetésének: elég, ha csak Max Weber vagy Jürgen Habermas cse-lekvésracionalitás-koncepciójára gondolunk (Weber 1976: 53–54,Habermas 1977). Schulze nézete a célracionalitás weberi, vala-mint az instrumentális cselekvés habermasi konstrukciótól annyi-ban különbözik, hogy a célt a szubjektum élményképzõdéséreszûkíti le. A sikerre irányuló cselekvés célja a belsõ világba kerülát, így a siker megítélésének feladata is teljes egészében a szub-jektumra hárul. Az élményracionalitás cselekvésmintája azonbanannak ellenére is jól kiszámítható, hogy az élménysiker nagybanfügg a szubjektumtól. Ezért az élménypiac keresleti és kínálati ol-dalán megjelenõ racionalitástípus természetesen hat az objektívstruktúrák felépítésére. A weberi cselekvésracionalitás-koncepcióhabermasi kritikájához hasonlóan megjegyezhetjük, hogy az él-ményracionalitás esetében is túlságosan szûknek bizonyul a„monologikus cselekvésmodell”. Az élménypartnerek jelenlétehozzájárul a szép élmények elsajátításához, hiszen mind az ere-deti élmények létrejöttének kontrollját, mind azok szép élmény-ként történõ reflexióját megkönnyítik. Az élmények társas kontex-tusban, kommunikatív élményfeldolgozással jönnek létre. Nohaaz élményracionalitást elsõsorban nem a kölcsönös megértésrevaló törekvés jellemzi, rokonságot leginkább a habermasi kom-munikatív racionalitás koncepciójával mutat.

A bizonytalanságtól és a csalódástól való félelmet az élményra-cionális cselekvés nem szüntetheti meg. „Az élmények mégsemprogramozhatóak pusztán a szituáció megválasztásával; a szituá-ció csupán anyagot szállít a szubjektum által meghatározott, ref-lexív és önkéntelen konstrukciókhoz” (Schulze 1992: 60). A koc-kázatok kiiktatása lehetetlen, hiszen éppen az élményorientált, az

64

élet megélését célul kitûzõ cselekvésbõl fakadnak: „Az élet magá-tól értetõdõ problémafelfogásában az élményorientáció célja ösz-szekapcsolódik a bizonytalanságtól és a csalódottságtól való félel-mekkel” (Schulze 1992: 68). A megoldás az a mindkét problémátegyaránt elkerülõ stratégia, amely a szubjektum individuális prefe-renciáinak megfelelõen alakítja ki változatosság és stabilitás harmó-niáját. A bizonytalanságtól és a csalódottságtól való kettõs félelem– az ismeretlen, de izgalmas impulzusok és velük szemben a meg-szokott élményszerzési eljárások egyensúlyának keresése – hozzalétre a társadalom újfajta szervezõdési elvét, az élménytársadalomstruktúráját. „A kollektív problémák szociális energiákat mozgó-sítanak. A szép élet projektje, összekapcsolódva a bizonytalanságés a csalódás következményeibõl adódó problémákkal, folyama-tosan változó motivációkat eredményez; az újszerû társadalmi struk-túra ezek együttesébõl származik” (Schulze 1992: 67).

„Az élet magától értetõdõ problémája” [normale existentielleProblemdefinition] Schulze társadalomelméletében egy általánoséletfelfogást jelöl: „Az egyéni cselekvés alaptendenciájára gondo-lunk, amely számos szituációban éveken keresztül ismétlõdik, tar-talmilag pedig úgy határozható meg, mint az élet értelmérõl alko-tott felfogás [Auffassung über den Sinn des Lebens]” (Schulze1992: 67 – kiemelés tõlem). A szûkösség társadalmából az él-ménytársadalomba való átmenettel eltolódnak a mindennapi cse-lekvést akadályozó nehézségek, ugyanakkor az élet megélésekapcsán újfajta kérdések fogalmazódnak meg. „Azt gondolják, azélményorientáció jelzi minden nehézség végének beköszöntét.Valójában a nehézségek egy új szinten folytatódnak. Többé nemaz élet fenyegetett, hanem annak értelme [Sinn]” (Schulze 1992: 68– kiemelés tõlem). Amikor már nem a puszta megélhetés, hanemaz élet megélése válik problémává, akkor „az élményigények aszemélyes értékek perifériájáról annak centrumába vándorolnak;teljességgel az élet értéke és értéktelensége feletti mércévé válnakés meghatározzák az élet értelmét [Sinn des Lebens]” (Schulze

65

1992: 59 – kiemelés tõlem). Ha tehát az élményszerzés válik azélet legfõbb problémájává, vagyis az élet értelmévé, akkor az él-ményszerzést akadályozó tényezõk, a bizonytalanságtól és a csa-lódástól való félelem az élet értelmének problémájaként jelennekmeg. „Az út a pauperizmus válságától az értelem válságáig[Sinnkrise] leírható a túlélési orientációtól az élményorientációigvezetõ útként” (Schulze 1992: 55).

Az értelem fogalmának schulzei felfogása szembetûnõ hason-lóságot mutat a luhmanni értelemfogalommal (Luhmann 1971,1984a: 95–102, vö.: Koroncai megj. elõtt). Schulzéhoz hasonlóanLuhmann is a „cselekvés”, illetve az „átélés” lehetõségeinek túlkí-nálatából indul ki.53 Luhmann szerint a szociológia mint pozitívtudomány alapfogalmait a sikeresség, a „beválás” szelektálja, ezviszont egy elõzetesen adott, szilárdan létezõ világot feltételez.Ezt a felfogást azonban az újkori filozófia már megkérdõjelezi,ezért Luhmann szerint: „sem a fogalmakat, sem a világot nem le-het szilárd, elõzetesen adott dolgokként (Vorgaben) kezelni”(Luhmann 1971: 17). Új megismerõ szemszöget kell érvényesíte-ni: „a meglévõ találó visszaadásának” kísérlete helyett a fogalma-kat „a lehetséges világok […] esetlegességének megragadása éscsökkentése szempontja szerint” (Luhmann 1971: 18) kell felépí-teni. Luhmann tehát ennek megfelelõen jár el az értelem fogalmá-nak megalkotásakor: a lehetséges világok „tetszõlegességének”[Beliebigkeit], másképpen „kontingenciájának” [Kontingenz] meg-ragadásával arra tesz kísérletet, hogy elméleti építményében szá-mot vessen azzal a fontos körülménnyel, hogy az eseményekfolyása elvileg mindenkor „másképpen is lehetséges”. A kontin-

66

53 Luhmann elméleti rendszerében a „cselekvés” [Handeln], illetve az „átélés”[Erleben] jelzésértékû eltérést kíván mutatni a német társadalomelméleti tradíció„cselekvés” [Handlung], valamint „élmény” [Erlebnis] fogalmaitól. Ez az aprómegkülönböztetés az elmélettechnikai építkezés eltérõ elvét jelöli (Luhmann1990: 140–147, 1981a: 67–81).

gencia fogalma tehát a lehetõségtér megragadásának feladatát lát-ja el: „azt mondja ki, hogy a további átélésnek és cselekvésnek azaktuális átélés látóhatárán jelzett lehetõségei csak lehetõségek,ezért másképp is alakulhatnak, mint ahogy azt elvárják” (Luh-mann 1971: 22). Ide kapcsolódik a másik kulcsfontosságú foga-lom, a „komplexitás” [Komplexität] is. A komplexitás fogalma alehetõségek terének rendkívüli „összetettségére”, az elemek ésesemények csatlakozóképességének páratlan variációs lehetõsé-geire hívja fel a figyelmet. „A komplexitás fogalmával azt jelöljük,hogy mindig több átélési és cselekvési lehetõség van, mint amen-nyi aktualizálható” (Luhmann 1971: 22 – kiemelés az eredetiben).

Komplexitás és kontingencia absztrakt fogalompárosa alkotjaLuhmann-nál az értelem két alappillérét (vö.: Koroncai megj.elõtt). Az értelem feladata Luhmann szerint a választás a rendel-kezésre álló lehetséges értelemtartalmak, potenciális mûveletekközül. Az értelem „lehetõvé teszi a tudatállapotok kiválasztásátanélkül, hogy megsemmisítené a mindenkor ki nem választottat,[…ehelyett azt] a világ formájában õrzi meg és teszi hozzáférhe-tõvé” (Luhmann 1971: 23). Az értelem elõbb megteremti a komp-lexitást – vagyis felvázolja a lehetõségeket –, majd második lépés-ben redukálja azt: választ a lehetõségek közül. Újra Luhmanntidézem: „Az értelemszerû élményfeldolgozás egyszerre valósítjameg a komplexitás redukcióját és fönntartását úgy, hogy a köz-vetlenül adott átélést más lehetõségekre való utalásokkal, reflexívés általánosító tagadási lehetõségekkel szövi át, ezáltal felvértezi akockázatos szelektivitás vállalása ellen” (Luhmann 1971: 24 –kiemelés az eredetiben). Az értelem tehát a kontingencia mér-legelésével, a komplexitás létrehozásával túlterheli magát; ezszelekciós kényszerhez vezet, amire az értelem a komplexitás re-dukciójával válaszol. „Az átélésben kirajzolódik aktualitás éspotencialitás differenciálódása. Ennek legfontosabb sajátossága alehetséges túltengése: ez messze túlmegy azon, ami a cselekvésáltal elérhetõ és az átélésben aktualizálható. A mindenkor adott

67

élménytartalom utalások és implikációk formájában sokkal többetjelez, mint ami együttesen vagy egymás után begyömöszölhetõ atudatosság gyéren megvilágított terébe. Az épp most tudatosultátéléssel az egyéb lehetõségek világa áll szemben. Az átélés máslehetõségek által önmaga terheli túl magát; ez a problematika akontingencia (esetlegesség) és a komplexitás kettõs szerkezete”(Luhmann 1971: 22).

Felülemelkedve a luhmanni nyelvhasználat nehézségein be-láthatjuk, hogy az értelem problémája – a komplexitás és akontingencia kettõs szerkezete – szembetûnõ hasonlóságot mu-tat a schulzei értelemproblémával: a bizonytalanságtól és a csa-lódástól való félelemmel. A bizonytalanság Schulzénél a lehetõ-ségek közötti választásból, a „mit is akarok tulajdonképpen?”kérdésbõl fakad: ez Luhmann-nál a komplexitás felépítésénekfolyamata. Az élményorientált cselekvõ, mikor – a példa kedvé-ért – estéjére vonatkozóan áttekinti az élménykínálatot (a ki-kapcsolódás különféle potenciális eseményeit: kulturálisrendezvényeket, színházlátogatást, televíziós mûsorokat, a ba-rátokkal, ismerõsökkel való idõtöltés számtalan válfaját), akomplexitás áttekinthetetlenségével szembesülve könnyen elbi-zonytalanodhat. Túlterheltté válik, ezért – amennyiben élmény-hez szeretne jutni – szelektálnia kell a lehetõségeket. A döntés-sel ugyanakkor a cselekvõ komoly rizikót is vállal, hiszen aválasztott lehetõség aktuálisan minden más lehetõséget kizár.Így az élmény elmaradásával vagy intenzitásának ki nem elégí-tõ voltával a cselekvõ a csalódást, a kiábrándulást kockáztatja.Niklas Luhmannt idézem: „A komplexitás tehát gyakorlatilagszelekciós kényszert jelent, míg a kontingencia gyakorlatilag acsalódás veszélyét, valamint a kockázatvállalás szükségszerû-ségét jelenti” (Luhmann 1971: 22). Ha az iménti idézetben akomplexitást a bizonytalansággal, a kontingenciát pedig a csa-lódottsággal cseréljük fel, Luhmann koncepciójától az élmény-társadalom értelemproblémájáig jutunk.

68

Luhmann az értelem koncepcióját eloldozza annak korábbi el-méleti helyétõl, a szubjektum fogalmától; elképzelése szerint ér-telem nem csak a szubjektumban konstituálódhat. Míg Luhmannszerint az elméletépítés korábbi hagyományai a szubjektumbólmagyarázták az értelmet, addig õ e reláció megfordítására és ki-szélesítésére törekszik. Úgy gondolja, hogy az értelem jelenségétkell elsõdlegesnek tekinteni, és belõle kell levezetni az értelem-mel bíró entitásokat: a pszichikai és szociális rendszereket. Ez akoncepcionális eltérés többet kíván nyújtani elõdjénél: az érte-lemmel bíró szubjektum gondolatát a pszichikai rendszerszintreemeli át, majd e logikát a szociális rendszerekre is alkalmazza.54

Az értelem mûködésének schulzei konkretizálása ugyanakkorLuhmanntól sem teljesen idegen: az elvont luhmanni terminoló-giának a mindennapi tapasztalathoz való közelítését a következõidézet bizonyítja: „A jelzés csalóka lehet akár úgy, hogy olyasva-lamire utal, ami nem áll rendelkezésre, vagy nem érhetõ el az el-várt módon, akár pedig oly módon, hogy az elvárt dolog midõnmár megtettük a szükséges elõkészületeket az aktuális átélésre(például odamentünk), már nem aktualizálható, mivel az idõköz-ben bekövetkezett események eltávolították, vagy szétromboltáka lehetõséget” (Luhmann 1971: 22). A mégoly burkolt „példából”is kitûnik Luhmann azon szándéka, hogy rámutasson: az érte-lemfogalom a mindennapi cselekvés szintjén is alkalmazható.Ugyanez a gondolat Schulzénél jóval konkrétabban jut kifejezés-

69

54 Luhmann így valamennyi szociális rendszerre (az interakciós, a szervezeti, atársadalmi, az intim-, valamint a funkcióspecifikus alrendszerekre is) alkalmaz-za az értelem által konstituált entitás koncepcióját. Ez utóbbiakra példák a tudo-mány, a jog, a gazdaság, a vallás vagy a politika, melyeket a társadalomrendszerfunkcionális alrendszereinek tekint (Luhmann 1975, 1984, valamint Karácsony2000: 307–309). Luhmann a nyolcvanas évek végétõl elsõsorban arra koncent-rált, hogy valamennyi ilyen funkcionális alrendszerrõl megírja monográfiáját.A tudományt tárgyaló Die Wissenschaft der Gesellschaft – melyre Schulze is tá-maszkodik – e sorba illeszkedik (vö.: Éber 2006: 335).

re: „Az unalomtól való félelemhez az a félelem társul, hogy lema-radhatunk valamirõl. […] Nem lehet, hogy a másik tévémûsormégis jobb ennél? A következõ diszkóban talán forróbb a hangu-lat, mint ebben? Egy másik ember talán többet tudna nyújtani ne-kem, mint akivel összeálltam? A választás egyben azt is jelenti,hogy más lehetõségeket kizárunk. Az elszalasztott élményszerzés-sel azonban mégsem kalkulálhatunk. Ha pillanatnyilag nem unat-kozunk is, lehetséges, hogy egyúttal lemaradunk valamirõl. A fo-gyasztás lemondást is jelent” (Schulze 1992: 65). Mindez rávilágítaz értelemfogalomban rejlõ kizárólagosságra; arra a diszjunkt vi-szonyra, hogy „a tudatosság szûk, megvilágított terébe” egyszerrecsak kisszámú értelemtartalom kerülhet be. Ebben az értelembenmondja Luhmann Edmund Husserl nyomán: „az átélést minden-kor kitöltõ, pillanatnyi adottságok mindig és megszüntethetetle-nül valami másra utalnak. […] Az átélés nem önmagába zárva,nem önmagára korlátozódva találja önmagát, hanem mindig vala-mi másra vonatkoztatva, ami pillanatnyilag nem a tartalma. Ez azönmagán-túlra-való-vonatkoztatottság, az átélésnek ez a belsõtranszcendenciája nem választható meg, hanem ez az a feltétel,amelybõl kiindulva kell majd a választás szabadságát megterem-teni. […] Ezért megkerülhetetlen marad az a probléma, hogyhogyan lehet az átélés aktualitását más lehetõségeinek a transz-cendenciájával integrálni, s hogy mi lesz az élmények feldol-gozásának az a formája, amely ezt véghezviszi. Ezt nevezzük ér-telemnek” (Luhmann 1971: 21). A fenti gondolatsor – hogy amindenkor aktualizált értelemtartalom a nem aktualizált értelem-tartalmakra való utalásában nyer jelentést és jelentõséget – olyan„negatív logika”, amely különösen Bourdieu már idézett mûvét,Az ítélõerõ társadalmi kritikáját (Bourdieu 1979) jellemzi.

Bourdieu a cselekvõk állásfoglalásait az esztétikai gyakorlatokterében olyan döntésekként jellemzi, amelyek értelmüket a máslehetõségekkel szembeni választásból nyerik. Mivel minden ízlés-

70

választás csak a többihez viszonyítva bír jelentéssel, ezért Bour-dieu szerint minden állásfoglalás „éppen így, és nem másként” lé-tében nyer értelmet. Idézem: „A könyv címe [természetesen a Ladistinction-ról van szó] is arra kívánja felhívni a figyelmet, hogyaz, amit általában a megkülönböztetés képességének, kifinomult-ságnak (distinction) nevezünk, vagyis egy bizonyos viselkedéstés modort jellemzõ, általában veleszületettnek tekintett (»ter-mészetes disztingváltságként« emlegetett) tulajdonság valójábannem más, mint különbség (différence), távolság, megkülönbözte-tõ jegy, tehát olyan relacionális tulajdonság, amely csak egyéb tu-lajdonságokhoz való viszonyában és viszonya által létezik”(Bourdieu 1994: 16 – kiemelés az eredetiben). Az értelem fogal-mában tehát egyaránt megtalálható a választott lehetõség mellettidöntés, valamint az utalás valamennyi nem választott opcióra.

Luhmann az átélhetõ és a cselekvés premisszájává tehetõ értelem-tartalmak bõségébõl indul ki társadalomelméletében. Nem vizsgál-ja a „materiális létviszonyok” szintjét, rendszerelmélete az érte-lemszerû konstrukciók funkcionalista elemzésének logikájábólbontakozik ki. Schulze az átélhetõ értelemtartalmak mellett a ja-vak és szolgáltatások bõségét is elõfeltételezi; az élménytársada-lom, mint az átélhetõ értelem és a fogyasztható jószágok – tehátmind az anyagi, mind a szimbolikus javak – bõségének társadal-ma, érezhetõen magán viseli a luhmanni értelemfogalom hatását.Bourdieu a termelõerõk (tõketulajdonlás, erõforrásokkal való ren-delkezés), valamint a fogyasztási jószágok (javak és hasznos szol-gáltatások) szûkös hozzáférhetõségébõl indul ki; szerinte a tõke-szerkezet és a tõkevolumen által strukturált társadalmi erõtérbenelsõsorban az erõforrások szûkösségébõl adódó objektív kény-szerek hatnak. Egyik fõ tézise szerint az értelemtartalmak elvi bõ-sége ellenére a társadalmi térrel azonos szerkezetû, azzal korre-spondáló szimbolikus térben is a küzdelem dominál: a harc tétje

71

közvetetten vagy közvetlenül a (szimbolikus) erõforrások meg-szerzése, tömegének és értékének növelése, illetve megtartása.Ahogyan a társadalmi térben, úgy a szimbolikus javak elosztásá-nak és élvezetének tekintetében, valamint az ízlésválasztások is-mert és elismert vonatkozásában is a versengés, a konkurencia azuralkodó törvényszerûség. A bourdieu-i elméletépítés e tekintet-ben Mannheim Károlyéhoz hasonlít (Wessely 2003) annyiban,hogy Mannheim hívja fel a figyelmet arra: a konkurencia páratlanjelentõséggel bír a szellemi élet területén is (Mannheim 1929,1929a).

Míg tehát a bõségbõl kiinduló koncepciók (Luhmann ésSchulze) a relatív uralom- és kényszermentesség elõfeltevéseireépülnek és a választás, valamint a szelekció fogalmait használják,addig a szûkösségbõl kiinduló társadalomelméletekre (Marx,Mannheim, Bourdieu) az elégtelen mértékben rendelkezésre állójavakért folytatott konkurenciaharc, a kényszer, a megkülönbözte-tés és a (szimbolikus) elnyomás a jellemzõk. Ha azonban köze-lebbrõl megvizsgáljuk a luhmanni–schulzei logikát, fellelhetjük aszûkösség problémáját, jóllehet itt nem az objektív lehetõségekszûkösségérõl, hanem az értelemtartalmak aktualizálásának korlá-tozottságáról van szó. Minden pillanatban csak korlátozott meny-nyiségû értelemtartalom tehetõ az átélés, illetve a cselekvés pre-misszájává; ez kényszeríti szelekcióra az értelmet. Felfoghatjukezt az érvényesülésre törekvõ értelemtartalmak harcaként is. Ha-sonlóan ehhez a fordított logikához a mannheimi értelemben vett„szellemi életet”, a bourdieu-i „szimbolikus teret”, illetve „mezõt”is tekinthetjük rendszernek: ekkor „a lét nyilvános értelmezéséértküzdõ nézetszerkezetek konkurenciája” (Mannheim), illetve azaktorok „megkülönböztetõ küzdelme” (Bourdieu) rendszerpers-pektívából funkcionális szelekcióvá nemesedik. A luhmanni érte-lemfogalom, illetve schulzei adaptációja tehát azért rendkívül ter-mékeny gondolati forma, mert kellõen absztrakt megfogalmazása

72

egyfelõl alkalmassá teszi a „szûk keresztmetszet” szociológiaiproblémájának megragadására, másfelõl segítségével rámutatha-tunk arra, hogy a konfliktuselmélet „harc” fogalma nem feltétle-nül áll szemben a rendszerelmélet „szelekció” fogalmával. A kétjelenség tulajdonképpen egyazon érem két oldala: a részek (érte-lemtartalmak, aktorok, egyének) kiválasztódása az egész (rend-szer, erõtér) felõl a kiválasztás problémájaként jelenik meg. Ezena ponton a két szembenálló elméletépítési technika összekapcsol-ható. Kérdés, hogyan sikerül ez Schulzének.

73

MMiinnddeennnnaappii eesszzttééttiikkaaii pprraaxxiiss

Az élménytársadalomban az egyén fõként a javak és szolgáltatá-sok fogyasztása révén fejezi ki önazonosságát, valamint a társa-dalmi valóságról alkotott nézetét (vö.: Douglas–Isherwood 1978).A kulturális fogyasztás olyan egymástól elkülöníthetetlenül egy-beszövõdõ epizódok sorozatából áll, mint amilyenek egyebekmellett a könyv- és újságolvasás, az opera-, kiállítás-, színház- ésmozilátogatás, filmek megtekintése a televízióban, videón vagyDVD-n, koncertek, kocsmák, kávézók, éttermek felkeresése, ze-nehallgatás, vásárló körutak szervezése, ruhák, kiegészítõk kivá-lasztása, megvásárlása, mindennapi viselete és így tovább. E min-dennapi gyakorlatok jelként értelmezve esztétikai jelentéssel ésjelentõséggel bírnak, különösen, ha e gyakorlatok tartalmi vonat-kozásaira koncentrálunk. Természetesen már az is jelentéssel bír,ha az operával szemben az esti tévézést választjuk, ám e jelentésttovább differenciálja, ha a kérdés úgy szól: végül melyik adásmellett döntünk? Ha olvasunk, milyen könyvet, melyik újságot ol-vassuk? A mozi, a televízió vagy a DVD-kölcsönzõ kínálatából mi-lyen jellegû filmeket választunk? (Schulze 1992: 94–104, vö.:Wessely et al 2001). A lehetõségek ugyan igen nagy teret enged-nek az esztétikai praxis kialakításához, ám mindennapjaikban azegyének nem esetlegesen szervezik ilyen irányú cselekvéseiket:ellenkezõleg, preferenciáiknak megfelelõen szelektálnak a lehe-tõségek közül. Egyes tevékenységek és cselekvéssorok összekap-csolódásából viszonylag tartós sematizmusok alakulnak ki, sSchulzét valójában ez érdekli. Koncepciójában a „személyes stí-lus” [Persönliche Stil] fogalmával ragadja meg a „mindennapi esz-

74

tétikai epizódok” [Alltagsästhetische Episoden] ismétlõdõ és stabi-lizálódó tendenciáit egy-egy egyén esetében.

A mindennapi esztétikai gyakorlatokat mint jeleket Schulzehárom jelentésszinten értelmezi. (1) Az „élvezet” [Genuß] jelentés-síkja azt a kellemes érzést, szép élményt (azaz pozitív testi éspszichikai reakciót) fejezi ki, amelyet az egyének mindennapiesztétikai gyakorlatuk során el kívánnak érni (Schulze 1992:105–108). (2) A „distinkció” [Distinktion] jelentéssíkja ezzel szem-ben Bourdieu nyomán egy viszonyító, megkülönböztetõ, elhatá-roló értelmet jelöl (Bourdieu 1979, Bourdieu 1994: 16). Ez fejeziki, hogy adott stílus képviselõi elsõdlegesen kivel, kikkel, illetvemilyen fogyasztási mintákkal, kulturális gyakorlatokkal szembendefiniálják magukat (Schulze 1992: 108–111). (3) Az „életfilozófia”[Lebensphilosophie] jelentésszintje a személyes stílus alapvetõcselekvésorientációját (értékelkötelezettségét, világképét, élet-felfogását, vallásos meggyõzõdését) fejezi ki (Schulze 1992:112–114). Schulze a kulturális fogyasztást szervezõ stílusok e há-rom jelentésszintjét emeli ki és interpretálja.

Miután az elõrehaladó individualizációs folyamat eredménye-képpen áttekinthetetlenül sok személyes stílus él egymás mellett,aprólékos empirikus elemzése során Schulze e lehetõségtérkristályosodási pontjait keresve tipikus stílusok, „stílustípusok”[Stiltypen], jellemzõ jel–jelentés összefüggések azonosítására töre-kedett. A „stílusok hermeneutikája” során adatait végül három„mindennapi esztétikai sémában” [Alltagsästhetische Schemata]vonta össze. (I) Az elsõt „magaskulturális sémának” [Hochkultur-schema] nevezte, az élménytársadalomban ez tekinthetõ a valahaipolgári, elit-, illetve magaskultúra utódjának (Schulze 1992:142–150). Ez foglalja magában egyebek mellett a klasszikus zeneélvezetét, mûvészeti kiállítások, színházi- és operaelõadások láto-gatását, az intenzív közéleti érdeklõdést, színvonalas szakmai ésközéleti kiadványok (pl. Die Zeit, Der Spiegel stb.), valamint

75

szépirodalom olvasását. A magaskulturális séma élvezeti mintájaaz elmélyült „kontempláció” [Kontemplation], mely „barbársággalszembeni” [antibarbarisch] distinkciót fejez ki, míg életfilozófiája a„tökéletességet” [Perfektion] célozza. (II) A „triviális séma” [Trivial-schema] a népi-, illetve tömegkultúra leszármazottjaként egyebekmellett örökzöld slágerek, populáris irodalom, TV-show-k, népiesés mulatós zene, valamint népszerû képes magazinok fogyasztá-sát foglalja magában (Schulze 1992: 150–153). Ennek élvezetimódja a bizalmasság és védettség élménye, az otthonos „kedé-lyesség” [Gemütlichkeit], mely a vibráló feszültséggel, az „excen-trizmussal szembeni” [antiexzentrisch] distinkciót fejez ki, s mely-nek életfilozófiáját a „harmónia” [Harmonie] eszménye képezi.

Schulze szerint a szûkösség társadalmában még értelmezhettüke sémákat a fent/lent, mûvészet/giccs, magas/alantas, elitkultú-ra/tömegkultúra oppozíciói szerint, az élménytársadalombanazonban empirikusan többé már nem tartható e hierarchikus vi-szony.55 A korábban kétpólusú kultúra a hatvanas években meg-jelenõ harmadik séma térnyerésével mára háromdimenzióssá vált:a Schulze által azonosított nagycsoportok így anélkül ápolhatnakszoros viszonyt egyik séma jeltartományával, hogy eközben a má-sik kettõtõl szükségszerûen eltávolodnának (Schulze 1992:157–167). A második világháború után általánosan kialakuló és el-terjedõ harmadik séma a „feszültségséma” [Spannungsschema] ne-vet kapta; ennek világát elsõsorban a rock-, pop- és blueszene,

76

55 Schulze a mindennapi esztétika sémáira vonatkozóan is elhatárolódikBourdieu – szerinte hierarchikus – felfogásától. Az ízlés terének elképzelésérevonatkozó kritikáját így foglalja össze: „Bourdieu mégoly kidolgozott megköze-lítésmódja kimondatlanul is azon alapul, hogy e tér struktúrája egydimenziós.Bár a legitim, a köztes és a populáris ízlést »dimenzióknak« nevezi (1982: 36),tulajdonképpen egyetlen dimenzió három szakaszára gondol. Nem számol pél-dául azzal, hogy a legitim és a populáris ízlés kombinálódhat egyazon személy-nél vagy egyazon társadalmi miliõben” (Schulze 1992: 132 – kiemelés az erede-tiben). A szövegbéli hivatkozás a La distinction-ra (Bourdieu 1979) utal.

mozik, diszkók, klubok gyakori látogatása, akció-, thriller-, sci-fi-,fantasy- és horrorfilmek fogyasztása alkotják (Schulze 1992:153–157). A feszültségséma élvezeti módja az adrenalinszint meg-ugrását kifejezõ „action” [Action]. „Antikonvencionális” [antikon-ventionell] distinkció jellemzi, életfilozófiája pedig Schulze szerinta „nárcizmus” [Narzißmus] fogalmával ragadható meg legjobban.E sémák jelentésszintjeit a 3. ábra foglalja össze.

77

Mindennapi esztétikai Élvezet Distinkció Életfilozófia sémák jelentésszintje jelentésszintje jelentésszintje

Magaskulturális séma kontempláció antibarbarbár tökéletesség

Triviális séma kedélyesség antiexcentrikus harmónia

Feszültségséma action antikonvencionális nárcizmus

3. ábra: Az esztétikai sémák áttekintõ táblázata (Schulze 1992: 163 alapján)

AA sscchhuullzzeeii ttuuddáásseellmméélleett

Schulze tulajdonképpeni tudáselmélete több ponton is hasonlósá-got mutat élményelméletével. Elsõ lépésben megkülönböztetiegymástól a „technikai tudást” [technisches Wissen] és a „létrevonatkozó tudást” [existentielles Wissen] (Schulze 1992: 223–225).A technikai tudás „szituációspecifikus, célra vonatkoztatott és si-keren, vagy kudarcon világosan értékelhetõ” (Schulze 1992: 224).Magában foglalja „az információ összességét arról, hogy hogyanlehet pontosan definiált célokat hatékonyan elérni” (Schulze1992: 223). A létre vonatkozó tudás „ezzel szemben túlmutat a szi-tuációkon, célt jelöl ki, és mivel minõségének megítéléséheznincs egyértelmû kritérium, ezért bizonytalan” (Schulze 1992:224). Egy ember létre vonatkozó tudása tartalmazza „létével valómegbirkózásának [Daseinbewältigung] általános, kognitív premis-száit, amelyek cselekvésének implicit, alig tudatos hátterét képe-zik” (Schulze 1992: 223).

Schulze a tudás egy másik elhatárolását is bevezeti: ez a dimen-zió a tudás „kollektivitásfoka” [Kollektivitätsgrad]. E graduálismegkülönböztetés egyik szélsõ értékét Schulze szerint a radikáliskonstruktivizmus pozíciója képezi, amely szerint minden egyesember egy szigorú értelemben saját, zárt, mások számára hozzá-férhetetlen világban él.56 A másik szélsõséget Schulze „gyermekiismeretelméletnek” nevezi: ez abból indul ki, hogy mindannyian

78

56 Ez a meghatározás túlságosan leegyszerûsíti a radikális konstruktivizmus –igen eklektikus – álláspontját: a szóban forgó diskurzusnak nem minden irány-zatára érvényes ez a megállapítás (Schmidt 1987, Gumin–Meier 1985,Watzlawick 1981).

kizárólag egyetlen közös világban élünk, s „szemünket eltakarvamagunk is láthatatlanná válunk”. E két szélsõ érték közé illesztiSchulze a „kollektivitásfokok lépcsõzetes modelljét” [Modell derabgestuften Kollektivitätsgrade] (x tengely), amely keresztbemetszve a technikai és az egzisztenciális tudás megkülönbözteté-sét (y tengely) négy tudásterületet jelöl ki (4. ábra).

Ennek megfelelõen az „A” mezõ a „magas kollektivitásfokú lét-re vonatkozó tudást” [Existenzwissen mit hohem Kollektivitäts-grad], a „B” mezõ a „mindennapi technikai tudást” [technischesAlltagswissen] jelöli. Ez utóbbi magas kollektivitásfokú technikaitudás. A „C” mezõ az „alacsony kollektivitásfokú létre vonatkozótudást” [Existenzwissen mit niedrigen Kollektivitätsgrad], míg a„D” mezõ a „szakértõi tudást” [Expertenwissen] jelöli, amit ala-csony kollektivitásfokú technikai tudásnak tekinthetünk.57 Az él-

79

4. ábra: A schulzei tudástípusok (Schulze 1992: 223–225 alapján)

57 Fontos kitétel, hogy jelen esetben a közös tudás mértéke szerint állítottam ösz-sze e tipológiát, nem pedig a közös tudás érvényessége szerint. Ez utóbbi eset-ben a „szakértõ tudás” és a „mindennapi technikai tudás” terepét fel kellene cse-rélnünk.

ménytársadalom tudásszociológiája kizárólag az ábrán is megje-lölt „A” mezõt, a kollektív, egzisztenciális tudást vizsgálja.

E tudásterület kétségkívül legfontosabb alkotóelemei a „szub-jektív valóságmodellek” [subjektive Wirklichkeitsmodelle], ami-ket Schulze így definiál: „a világról és a világhoz fûzõdõviszonyról alkotott képzetek egészében összefüggõ komplexu-mai” (Schulze 1992: 226). A valóságmodellek az objektív adott-ságoknak nagyjából megfelelõ, viszonylag stabil szubjektívkonstrukciók, amelyek empirikus és normatív komponenseketegyaránt tartalmaznak (Schulze 1992: 225–230). A komplex tár-sadalmi valóságban való eligazodáshoz az embereknek szüksé-gük van a világ olyan leegyszerûsített képzeteire, amelyek kevésinformáció alapján is aktualizálódnak és lehetõvé teszik a cse-lekvésorientációt. A valóságról szerzett tapasztalataik viszonylagstabil valóságkonstrukciókká állnak össze, segítenek értékelnimúltjukat, jelenüket és – tapasztalataik fényében – elõre jeleznijövõbeli cselekvéseik kimenetelét. A valóság szubjektív modell-je tartalmaz képzeteket a társadalmi nagycsoportok, a létformákés az esztétikai jeltartományok összefüggéseirõl csakúgy, mint atársadalmi világban elfoglalt helyükrõl. Az emberben tapasztala-tai nyomán kialakul a normalitásnak egy olyan képzete, amiéletvilágának rutinszerûen ismételt mintáit rejti. „Ami normális,az bizonyul helyesnek” (Schulze 1992: 227), ezért Schulze hang-súlyozza, hogy az egyes emberek „normalitásról alkotott képze-tei” [Normalitätsvorstellungen] egybevágnak szubjektív valóság-modelljeikkel. „A normalitásról alkotott képzetekhez hozzátartozik a társadalmi valósággal szemben támasztott elvárásaikalkalmankénti kudarca is (a mindennapi élet megismerési gya-korlatának tett engedmények formájában). Így lehetséges az,hogy a szokatlan nem vezet újra és újra a valóságmodellek vál-ságához” (Schulze 1992: 228). Az elvárásoktól való eltérésekegyrészrõl elkerülhetetlenek, másrészrõl eleve az elvárásokba

80

vannak kalkulálva. A szubjektív valóságmodell jelentõsége meg-jelenik az identitás felépítésében, a cselekvésminták stabilizá-lásában, az interakciós csoportok konstitúciójában, az újszerûszituációk szabályozásában és a társadalmi nagycsoportok rep-rodukciójában is. Olyan centrális jelentõségû „közös vonás” ez,amely az elbizonytalanodással szemben egyaránt segítségetnyújt a cselekvésorientáció megválasztásánál és a viselkedési se-matizmusok kialakításánál.

A valóságkonstrukciók információkból és „a priori kategóriák-ból” [apriorische Kategorien] épülnek fel (Schulze 1992:231–237). Míg az elõbbi az objektív adottságokról tájékoztat, ad-dig az utóbbi lehetõvé teszi az információ észlelését, szelekció-ját és feldolgozását. „Csak az elõzetes tudás [Vor-Wissen] révénválnak az információk szubjektíven hozzáférhetõvé. Az informá-ciók a jelentésadó elsajátítás sémáján mint egy transzformátoronkeresztül szivárognak át, amelynek kimeneti oldalán szubjek-tumspecifikus megformáltsággal bukkannak újra elõ, ugyan leg-többször még durva megfelelésben a valósággal, de már szelek-ciós rutinoktól redukáltan és az osztályozási mintába illesztve”(Schulze 1992: 228). Ahogyan az a priori kategóriák az informá-ciófeldolgozás folyamatában a transzformátor szerepét játsszák,úgy a szubjektív valóságmodellek felépítésében építési tervkéntfunkcionálnak. „Észleléspszichológiailag azért van a priori jelle-gük, mert nem alkalmazkodnak mindig újból a valósághoz, ha-nem fordítva: a valóság alkalmazkodik a szubjektumok kategó-riáihoz” (Schulze 1992: 232). Ez a formula nyilvánvalóan a kantigondolat schulzei újrafogalmazása. E kategóriák „tapasztalatotmegelõzõ” volta teszi lehetõvé, hogy az útmutatásuk alapján fel-és átépülõ szubjektív valóságkonstrukciók megõrizzék relatívstabilitásukat, és így fenntartsák a cselekvõk gondolkodási éscselekvési mintáinak rendezettségét. Amiként nincsen megfigye-lés megkülönböztetés nélkül, úgy nem létezik a tárgyak szubjek-

81

tív szemlélete sem szemléletmód nélkül. Schulze ezért az a pri-ori kategóriákat másképpen „egzisztenciális szemléletmódok-nak” [existentielle Anschauungsweisen] is nevezi. „Az egziszten-ciális szemléletmódok ugyanúgy felfoghatók valóságmodellek-ként is, még akkor is, ha azoknak egy különös válfaját képezik.Különösségük absztrakciós fokukban rejlik. Valamennyi konkrétnormalitásképzet erõsen sûrített kvintesszenciái, amelyekkel aszubjektumok tájékozódnak környezetükben; a rendezettség át-fogó elvei az elképzelt világ sokszínûségében” (Schulze 1992:231). A valóságot egyszerre leíró, átíró és újraíró funkciójuk el-lenére az a priori kategóriák a szó szoros értelmében nem elõz-nek meg minden tapasztalatot: „A személyes fejlõdéstörténetbenpersze nincsenek kezdettõl fogva jelen – mint a filozófia klasszi-kus a priorijai –, létrejöttük a tapasztalatok olyan alapkészletétfeltételezi, amely megengedi és megkövetel az általánosítást”(Schulze 1992: 232). Az a priori kategóriák Schulzénél tehát nemaz „eszes lény” eredendõ adottságai, hanem a szocializáció so-rán alakulnak ki. Schulze mégis nyitva hagyja a genetikus meg-határozottság lehetõségét a szemléletmód meghatározásában:„Ami ennek során kialakul, csak részben függ a megtapasztaltvalóságtól” (Schulze 1992: 231). Felfigyelhetünk arra is, hogynem csak az egzisztenciális szemléletmód járul hozzá a tapasz-talatok kialakításához és a valóságmodellek felépítéséhez. „Azegzisztenciális szemléletmód mint a szubjektumot stabilizálópont fokozatosan kristályosodik ki” (Schulze 1992: 232). Valójá-ban a valóságkonstrukcióinkból nyerjük a priori kategóriáinkatis: „A múltból jövõbeli cselekvésorientációkra vonatkozó sza-bályszerûségeket absztrahálunk” (Schulze 1992: 231 – kiemeléstõlem). Tulajdonképpen ezek az absztrakt szabályok válnakszemléletmódunkká, ezek szolgálnak konstrukciós szabálykéntvalóságépületeink fel- és átépítéséhez. Ezért a valóságkonstruk-ciók és az a priori kategóriák kölcsönös konstitúciójáról van

82

szó.58 Miként Kant, úgy Schulze is többes számban beszél apriori kategóriákról. Schulze három kategóriát különböztet meg,amelyek együttesen alkotják az egzisztenciális szemléletmódot.Ezek (1) „az élet magától értetõdõ problémája” [normale exis-tentielle Problemdefinition], (2) az „én–világ viszony” [Ich-WeltBezug] és (3) az „elsõdleges perspektíva” [primäre Perspektive].

(1) Az elsõt korábban már érintettük: „az élet magától értetõdõ-nek tekintett problémáját” jelöli. Ebben a problémafelfogásban jutkifejezésre az élet – alig tudatos, inkább csak érzékelhetõ – szub-jektív értelme. „Ez jelöli a cselekvõ fölérendelt, szubjektív érte-lemadását, amely vezérfonalként húzódik végig az életen. A szub-jektív célkitûzések állandó folyamában az élet magától értetõdõproblémája a legkisebb közös nevezõ: egy önmaga konstruáltaéletfeladat, amely átível az egyik szituációról a következõre”(Schulze 1992: 232). Schulze természetesen e tudásszférában iscsak az egyezõ vonások tartományát vizsgálja; ennek alapján álla-pítja meg, hogy az „ökonómiailag magasan fejlett fogyasztói társa-dalmakban” (Schulze 1992: 233) a legáltalánosabb közös pont a be-felé orientálódó életfelfogás, vagyis az élményorientáció. A Schul-

83

58 Érdekes párhuzam mutatható ki a schulzei koncepció és Reinhart Koselleckkét „metahistorikus kategóriája” között. Schulze a tapasztalatokból származó, debelõlük teljes egészében le nem vezethetõ a priori kategóriákról beszél, amelykategóriák a jövõvel szembeni várakozásokat is kijelölik. Koselleck a jelenbentalálkozó két idõsík fogalmaival hasonló összefüggésre hívja fel a figyelmet.A „tapasztalati tér” [Erfahrungsraum] a „jelenben élõ múlt”, amely sajátos köl-csönhatásban áll a „jelenbe meghívott jövõvel”, vagyis a „várakozási horizonttal”[Erwartungshorizont]. Nemcsak a tapasztalat van hatással a várakozásra, hanema várakozás is szempontokat nyújt a tapasztalati tér megszerkesztéséhez. A jövõolyan új tapasztalatokat is hozhat, amelyek még nem szerepeltek a tapasztalatitérben, de már megjelentek az elvárás horizontján. Ennyiben sajátos ez a köl-csönhatás, hiszen ahogyan a valóságmodellekbõl a maga egészében nem leve-zethetõ a szemléletmód, úgy „az eddigi tapasztalati tér sohasem determinálja tel-jesen a várakozási horizontot” (Koselleck 1979: 412).

ze elméletében felvázolt öt társadalmi makrocsoportból, más né-ven „miliõbõl” [Milieu] kiindulva ötféle problémadefiníciót külön-böztet meg. Ezek „törekvést” [streben nach] fejeznek ki „rangra”[Rang], „konformitásra” [Konformität], „védettségre” [Gebor-genheit], „önmegvalósításra” [Selbstverwirklichung], valamint„stimulációra” [Stimulation].

(2) „Az én–világ viszony” a „kívül” és „belül”, a „világ” és „én”kapcsolatának alapvetõ képzetét jelöli. Aszerint, hogy e két oldalmiként viszonyul egymáshoz, különféle relációk alakulhatnak ki.Elképzelhetõ olyan variáció, amikor a szubjektum számára a„világ” tûnik adottnak és az „én” ehhez alkalmazkodik, mint aho-gyan a fordított eset is lehetséges: az „én” adott, amihez a „vilá-got” kell hozzáilleszteni.59 Schulze e megkülönböztetésrõl így ír:„A jelenkori miliõstruktúrában ezen a ponton érünk el egy alap-vetõ tudásszociológiai határzónához. Egy kognitív vízválasztó hú-zódik a korcsoportok között. Az idõsebb miliõkre az a tendenciajellemzõ, hogy a világot elõzetesen adott rendként képzelik el,amely szerint énjüket meghatározzák. Megfordítva: a fiatal miliõkhajlanak arra, hogy énjük adottságából induljanak ki, és a világotezzel az énnel állítsák viszonyba” (Schulze 1992: 235). E felosztásértelmében beszélhetünk a három idõsebb miliõnél a „világbanrögzített” [weltverankert] én–világ viszonyról. A rangra, konfor-mitásra, valamint védettségre törekvõ miliõk problémafelfogásá-ban „mindenkor a világ adott struktúrájának meghatározott kép-zete rejlik: fent és lent, megengedett és tilos, védelem és fenyege-tés rendje. Az egyén ebben a rendben az elõnyös hely eléréséretörekszik. Problémafelfogásának megfelelõen akar az emelkedett,a megengedett, a védett zónába kerülni” (Schulze 1992: 235 – ki-

84

59 A további két elvi variáció – amikor mind a világ, mind az én adottként jele-nik meg, illetve amikor a viszony mindkét tagja variábilis – nem kap hangsúlyta schulzei koncepcióban.

emelés tõlem). Az idõsebb miliõkkel szemben a két fiatalabb mi-liõt Schulze szerint „az énben rögzített” [ichverankert] én–világviszony jellemzi. A világ „bizonyul változónak, annak kell a szub-jektumhoz alkalmazkodnia. Az új tapasztalatok a szubjektív rele-vancia szempontjából válogatódnak ki és értelmezõdnek”(Schulze 1992: 236). Ezt tükrözi az is, hogy a fiatalabb miliõkénközpontú életproblémákkal küzdenek: önmegvalósításra, vala-mint az én stimulációjára törekszenek.

(3) Az „elsõdleges perspektíva” „az adottság – az én vagy a vi-lág – szubjektív nézetének alapbeállítódását jelenti, amely a rea-litáshoz való viszonyt átfogó osztályozási rendszerbe illeszti. Azelsõdleges perspektíva az eleve adottság képzetét konkretizáljaolyan tömören és általánosan, hogy azt újabb és újabb szituáció-ra is át lehessen vinni. Képes a tapasztalatok áramlásának leféke-zésére és értelmezésére, az újat integrálja a régibe” (Schulze 1992:236). Az én–világ viszony és a létprobléma felfogása viszonylagtág teret enged az információk feldolgozásának, a valóságmodel-lek felépítésének. Az elsõdleges perspektíva az építési terv pon-tosításának, egy finomabb osztályozási rendszer kijelölésének fel-adatát látja el. „Az élet magától értetõdõ problémája meghatároz-za a világ iránti érdeklõdés alapjait [Basisinteresse an der Welt] –erre az elsõdleges perspektíva az optika beállításával reagál”(Schulze 1992: 236). A világban rögzített idõsebb miliõk közül amagas képzettségû, rangra törekvõ „nívómiliõ” [Niveaumilieu]számára a „hierarchia” [Hierarchie]; a középszinten iskolázott,konformitásra törekvõ „integrációs miliõ” [Integrationsmilieu] szá-mára a „társadalmi elvárások” [soziale Erwartungen]; míg az ala-csony képzettségû, védettségre törekvõ „harmóniamiliõ”[Harmoniemilieu] számára a „fenyegetettségek” [Bedrohungen] bi-zonyulnak elsõdleges perspektívának. Az énben rögzített két fia-tal miliõ közül a képzettebbek önmegvalósításra törekszenek, azénjüknek megfelelõ „belsõ mag” [innerer Kern] szervezi elsõdle-ges perspektívájukat: ez az „önmegvalósító miliõ” [Selbstverwirk-

85

lichungsmilieu]. Az alacsonyabb képzettséggel rendelkezõ „énbenrögzített” fiatalok stimulációra vágynak, elsõdleges perspektívájukpedig „szükségleteikre” [Bedürfnisse] összpontosít. E makrocso-portot Schulze „szórakozó miliõnek” [Unterhaltungsmilieu] neve-zi. Lásd az 5. ábrát.

A három idõsebb nagycsoport – a nívómiliõ, az integrációs mi-liõ, valamint a harmóniamiliõ – problémafelfogása alapvetõenkülsõ irányultságú. A rangra, konformitásra, illetve védettségre tö-rekvõ csoportok egy eleve adott világ képzetéhez igazítják sajáténjüket. Mivel jellemzõen még a lehetõségek kibõvülése elõttikorszakban szocializálódtak, élményorientált beállítottságuk nemmagától értetõdõ. Mindhárom irányultság lefordítható a szûkös-ség társadalmában jellemzõ ökonómiai szemantika kategóriáira:a rangra törekvés ebben a hierarchikusan szervezett összefüggés-ben a „sokat” és a „fentet” jelenti, a konformitásra törekvés a„középhelyzet biztosítását” fejezi ki, míg a védettségre irányultságaz „élethez elégséges” lehetõségeket célozza. Schulze szerint ezekaz idõsebb csoportok a „társadalmi szintek eltolódása” következ-tében, a lehetõségek kibõvülésével átértelmezik életfelfogásukat(Schulze 1992: 233–234, 256–258). Az élményorientáció térnyeré-se együtt járt az idõsebb miliõk létproblémájának „befelé irányu-

86

Miliõ Az élet magától értetõdõ Elsõdleges perspektíva Én–világ viszonyproblémája

Nívómiliõ Rangra törekvés Hierarchia Világban rögzített

Integrációs miliõ Konformitásra törekvés Társadalmi elvárások

Harmóniamiliõ Védettségre törekvés Fenyegetettségek

Önmegvalósító miliõ Önmegvalósításra törekvés Én mint „belsõ mag” Énben rögzített

Szórakozó miliõ Stimulációra törekvés Szükségletek

5. ábra: Az egzisztenciális szemléletmódok összefüggései (Schulze 1992: 237 alapján)

ló átértelmezésével” [innenorientierte Umdeutung]. A rangra, kon-formitásra vagy védettségre törekvést már nem feltétlenül a szitu-áció szûkösségének kényszerei írják elõ. Egyfelõl rögzült beideg-zõdésekrõl van szó, amelyek még akkor is mûködnek, amikormár jócskán veszítettek jelentõségükbõl, másfelõl e diszpozíciókfennmaradását az élménytársadalomban az magyarázza, hogy je-lentõs szubjektív haszonnal járnak (vö.: Csíkszentmihályi 1991).Ezek az alapbeállítódások részben élményorientált motivációkkátranszformálódtak, így illeszkednek az élménytársadalom pszi-chofizikai szemantikájának jelentéseihez is. A konformitásratörekvés például az engedelmesség formájában ezért válhatottrészben élményforrássá: a tekintélyelvû elõírásoknak való megfe-lelés a hasznosság érzésével, egy fontos feladat teljesítésének ér-tékével jutalmazhatja az egyént. Ugyanígy a védettségre törekvésis – jóllehet már indokolatlannak látszik – vegyülhet szubjektívkomponensekkel. Schulze szerint ezek elõbb csak kiegészítik,majd fokozatosan fel is váltják a bejáratott cselekvéssematizmusmotivációs alapját. Az évek során átalakuló értelem-összefüggésekaktualizálása jobbára már csak a testi és pszichikai vonatkozásbanmegjelenõ élménnyel indokolható. Ezért az idõsebb miliõk eseté-ben – töredékes, mégis fokozatos – befelé irányuló átértelmezés-rõl beszélhetünk, amelynek eredményeképpen a korábbi külsõvonatkozású életfeladatok élményorientált összefüggésbe ágya-zódnak. „A befelé irányultság esetében az objektív rang másodla-gos a fölény érzésével szemben; nem tényleges konformitásrólvan szó, hanem a társas alkalmazkodás érzésérõl; ami számít, aza védettség élménye, akár illuzórikus, akár nem” (Schulze 1992:233).

A fentiekben ismertetett schulzei tudáskoncepció elemeinek –a szubjektív valóságmodelleknek, az objektív adottságokrólérkezõ információknak, valamint az a priori kategóriáknak (alétproblémának, az én–világ viszonynak, az elsõdleges perspek-tívának) – egymáshoz való viszonya meglehetõsen komplex.

87

Schulze e probléma megoldásakor el kíván határolódni az egyirá-nyú oksági viszonyokban gondolkodó társadalomtudományos fel-fogástól. Kritikáját így fogalmazza meg: a szubjektumok miliõ-specifikus önszervezõdésének ábrázolására „a bevett elméletiminták inkább félrevezetõek. Gyakran találkozunk – elsõsorban azútelemzés elterjedése óta – a kognitív rendszerek leírásakor a me-chanisztikus kauzalitás elképzeléseivel. A szubjektumok különbö-zõ aspektusainak nyilvánvaló konzisztenciáját ok és okozat kate-góriáival kell leképeznünk? Ezzel olyan emberképet vennénk át,ami egy biliárdjáték túlságosan egyszerû modelljéhez hasonló”(Schulze 1992: 237). Ennek elkerülése érdekében vezeti beSchulze a „kölcsönösen egymásra utaló összefüggés” [Verweisung-szusammenhang] fogalmát. Ez „az egymással összeköttetésben ál-ló elemek kapcsolódásait jelenti, amelyek újra és újra egymáshozigazodnak. Nincs értelme, hogy meg akarjunk különböztetni füg-gõ és független változót, mert minden elem függ mindegyiktõl”(Schulze 1992: 237). A kölcsönösen egymásra utaló összefüggésegy egyensúlyra törekvõ rendszer mintájára képzelhetõ el, amely-ben az egyes alkotóelemek (helyzetének) megváltozása ugyan ki-billenti a rendszert egyensúlyi állapotából, azonban az elemek(helyzetének) megváltozásával, illetve újrarendezõdésével a rend-szer mindenkor képes újra stabilizálni önmagát. Ez az összefüggésaz elemek közötti konzisztencia létrehozására törekszik.60 Schulzekét ilyen összefüggésbe rendezi tudáselmélete elemeit.

Az elsõ összefüggés – amelyet „alárendelt” kölcsönösen egy-másra utaló összefüggésnek nevez [untergeordnete Verweisungs-

88

60 A „kölcsönösen egymásra utaló összefüggés” képzete feltehetõen szinténLuhmanntól származik: „az »emlékezet« sem más, mint konzisztencia-vizsgálat[Konsistenzprüfung] a mindenkor aktuális mûveletben, tehát a mindenkor hasz-nálható kölcsönösen egymásra utaló összefüggés [Verweisungszusammenhang]aktualizálása” (Luhmann 1990: 31). Luhmann tehát az összefüggést szintén kon-zisztencia-vizsgálatként határozza meg (vö.: Luhmann 1995b: 75–77, 159–163,174–182).

zusammenhang] – az a priori kategóriák viszonyait magyarázza.Három eleme (a) a problémafelfogás, (b) az én–világ viszony, va-lamint (c) az elsõdleges perspektíva. Az én–világ viszony – minta három elem közül a legáltalánosabb kategória – viszonylagnagy mozgásteret biztosít a problémafelfogásnak, valamint az el-sõdleges perspektíva finom beállításának. Ugyanakkor azonbanmind a problémafelfogás értelemadása, mind a perspektíva infor-mációfeldolgozó tevékenysége visszahat az én–világ viszonyra, ésegymásra is. E három elem kölcsönhatásából határozódnak megaz a priori kategóriák, amelyek egzisztenciális szemléletmódkénta valóságmodellek konstrukciós terveként mûködnek. Ezzel egyszinttel feljebb, a fölérendelt összefüggés [übergeordnete Verweis-ungszusammenhang] síkjára lépünk. Ennek az összefüggésnekszintén három eleme van: a szubjektív valóságmodellek (A), azobjektív társadalmi valóság, illetve az arról érkezõ információ (B),valamint az egzisztenciális szemléletmód (C). E kétszintû koncep-ció sematikus ábrázolása a 6. ábra.

89

6. ábra: Az objektív és a szubjektív valóság kölcsönösen egymásra utaló össze-függései (Schulze 1992: 238–239 alapján)

Korábban jeleztem, hogy a valóságmodellek és a szemléletmó-dok kölcsönösen konstituálják egymást: az elõbbi kristályosodásipontjai az a priori kategóriák, amelyek ugyanakkor az információ„megtörése” révén hozzájárulnak a valóságmodellek felépítésé-hez. Képletesen szemlélet és szemléletmód kapcsolatához hason-lítható ez a reláció, amelyet még ki kell egészíteni az objektívvalóság schulzei elképzelésével. Elképzelhetõ ugyanis, hogy aszemlélet tárgyának megváltozása okozza a szemlélet, valamint aszemléletmód átalakulását: ha a rendkívül komplex társadalmi va-lóságból tendenciózusan másfajta információk érkeznek, mintamilyenek a valóságmodell építõkövei voltak, úgy a szemlélet át-alakulása megelõzi a szemléletmód megváltozását. A három alko-tóelem viszonyrendszere – akárcsak az alárendelt összefüggésesetében – a részek állapotváltozása révén alakítja önmagát.

Schulze aprólékosan kidolgozott modelljében nem számol atársadalmi cselekvõk tudatos mérlegelésével. A modell az egyé-nek javarészt látens tudati mûveleteit magyarázza, vagyis a meg-figyelõk alig tudatos tudattartományának megfigyelésén alapul.Schulze szerint a szubjektumok jellemzõen sem valóságmodell-jükrõl, sem egzisztenciális szemléletmódjukról nem képesek át-fogó leírást adni.61 „A normalitásképzetek mindenekelõtt negatívmódon manifesztálódnak az eltérések esetében irritációként vagya rácsodálkozás érzéseként. Mivel a normális nem feltûnõ, a nor-

90

61 Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy Schulze a Polányi Mihály tudáselmé-letében hangsúlyos szerepet kapó „hallgatólagos tudás” koncepciójához kapcso-lódik. Polányi felfogásának központi tézise, hogy „többet tudhatunk annál, mintamennyit el tudunk mondani”, tehát egy ember tudása messze túlnyúlik azon aszférán, amely számára nyelvileg is hozzáférhetõ. Polányi szerint az emberi is-meretek e szürke zónája messzemenõen „személyes” jellegû, hiszen az egyéntesti folyamataival elválaszthatatlanul összefonódik (Polányi 1966: 169–187).A megfigyelõ megkülönböztetéseivel létrejövõ látencia második szintû megfi-gyelése kapcsán Luhmann is kiemeli Polányi termékeny meglátásait (Luhmann1990: 42–44).

malitásképzetek tudatunk egy elsötétített zugában húzódnakmeg, amelyek a feltûnõn és az abnormálison keresztül mindigcsak homályosan, a pillanatokra felvillanó fényben válnak látha-tóvá” (Schulze 1992: 229). Amiként tehát a schulzei modellben ehallgatólagos tudás nyelvileg csak utalások formájában hozzáfér-hetõ, úgy a racionális mérlegelés sem mindent átható. Schulzemind tudáselméletében, mind cselekvéselméleti kezdeménye-zésében a „korlátozott racionalitás” elvét vallja (Schulze 1992:85–86) – ezt fejezi ki az élményorientáció tágabban értelmezettfogalma, valamint a részét képezõ élményracionalitás szûkebb ér-telmû meghatározása is.

Schulze kétszintû tudáskoncepciójában az ismeretelmélet és a tu-dásszociológia számos irányzata fonódik össze. Az a priori kategó-riák mint a megismerés lehetõségfeltételei Kantig nyúlnak vissza, hi-szen a szubjektum egységét és megismerésének stabilitását elõszörKant magyarázta veleszületett, tapasztalat elõtti kategóriákkal.A megismerés kopernikuszi fordulatával azonban Kant még egy ön-magában álló szubjektumot feltételezett, és nem vetett számot an-nak társas beágyazottságával. Az ismeretelméletet Émile Durkheimszociologizálta, amikor az a priorizmus és az empirizmus hagyomá-nyát szintetizálva kimutatta, hogy „az elsõ logikai kategóriák társa-dalmi kategóriák voltak” (Durkheim 1901, 1912, vö.: Némedi1996).62 Az a priori kategóriák társadalmi gyökereinek feltárásakorDurkheim azonban társadalmilag univerzális kategóriákra mutatottrá. Marx – amikor a tudatot az élet materiális újratermelésének fo-lyamatában elfoglalt helyzet függvényévé teszi (vö.: Marx–Engels

91

62 Durkheim elméleti vívmányáról éppen Luhmann feledkezik meg, amikor eztírja: „E tárgyban is az episztemológiai konstruktivizmus tette szabaddá az utat atudományosan igaz tudás szociológiai magyarázata számára. De ez a fordulatmindeddig nem vezetett odáig, hogy az ismeretelméletet magát szociologizálják.Ennyiben a szociológiában (még) nincsen párhuzam azzal, amivel a biológiá-ban már régóta kísérleteznek” (Luhmann 1990: 71 – kiemelés tõlem).

1846) – felhívja a figyelmet arra, hogy a tudás kondicionáltsága atársadalmon belül különbözõ lehet. Marx szerint a termelõerõkhözvaló viszony alapján definiált osztályok sajátos osztálytudattal bír-nak, ugyanakkor a proletariátussal szemben a tõkés osztály tudata„hamis”, hiszen helyzeténél és torzító ideológiai optikájánál fogvanem képes felismerni a történelmi fejlõdés valóságos összefüggése-it. Az ismeretszerzés szociális dimenzióját Mannheim Károly ishangsúlyozta, amikor az egyén tudásának társadalmi meghatározott-ságát emelte ki. Amellett, hogy Mannheim a tudásformák társadal-mi-történeti kötöttségét hangsúlyozta, árnyalta és reflexívvé tetteMarx tételét. Immáron nemcsak egyes csoportok tudata bizonyultléthelyzetükhöz és érdekviszonyaikhoz kötöttnek, hanem vala-mennyi csoporté. Mannheim az egzisztenciális tudás léthezkötöttsé-gét hangsúlyozva a gondolkodási stílusok és tudattartalmak, illetveaz õket hordozó csoportok közötti relációk feltárását szorgalmazta.Alfred Schütz a husserli fenomenológiát a weberi megértõ módszer-tannal összekapcsolva a szubjektumba záródó tapasztalatszerzéshusserli koncepcióját illesztette szociológiai összefüggésbe. Schütz,valamint tanítványai és munkatársai, Peter L. Berger és ThomasLuckmann szociális konstruktivizmusa az életvilágában élõ szubjek-tum dialektikus viszonyát ábrázolja az õt körülvevõ objektivált tár-sadalmi valósághoz. A fenomenológiai megközelítésmód elméletihozadékából – ebben a vonatkozásban – elsõsorban a tudás szer-vezõdésének élettörténeti összefüggéseit emelhetjük ki. A tudatátólfüggetlen objektív adottságok világába beleszületõ szubjektum gon-dolkodását a társadalmi valóság vele érintkezésbe lépõ szelete for-málja. A habitualizáció folyamán szubjektívvé váló valóság lesz azobjektív realitás társas felépítésének, illetve átkonstruálásának kiin-dulópontja. Schulze tudáselmélete az ismeretszerzés elméleteinekimént felvázolt valamennyi belátását szövi egybe. A tapasztalatszer-zést lehetõvé tevõ társadalmi eredetû, élettörténetileg formálódó,csoportspecifikus a priori kategóriákat mutat be, amelyek révén azegyének az áttekinthetetlenül sokrétû objektív valóságból – a társa-

92

dalmi világban való eligazodásukat elõsegítendõ – szubjektív való-ságmodelleket alakítanak ki. Szubjektív konstrukciók és objektívstruktúrák kölcsönösen alkotják egymást e modellben, így Schulzeelhárítja a redukcionizmus, illetve a determinizmus elméletépítésiveszélyeit. A fenti elmélettörténeti összefüggés után a következõk-ben részletesebben is megvizsgálom Schulze modelljének összefüg-géseit a bourdieu-i habitusfogalommal (1), a radikális konstruktivis-ták, illetve Luhmann struktúra-koncepciójával (2), valamint a láten-cia megfigyelésének gondolatával (3).

(1) Bourdieu elméleti rendszerében a habitus közvetít az objek-tív struktúrák, valamint a gyakorlatok között: a La distinction címûmûvében (is) felvázolt modell szerint a tõkevolumen és tõkeszer-kezet által strukturált társadalmi tér, valamint az esztétikai praxist,az életstílusokat megjelenítõ szimbolikus tér között a habitusok te-re közvetít (Bourdieu 1979: 277–286, 1994: 18–19). A habitus egy-felõl „strukturált struktúra” (opus operatum), hiszen a cselekvõtkörülvevõ létfeltételek belsõvé válásával, habitualizációjával alakulki. A habitust a szocializáció során kialakuló diszpozíciók alkotják,amelyeket Bourdieu az aktoroknak a társadalmi szerkezetben el-foglalt pozíciójával magyaráz: a társadalom osztálytagolódásánakbelsõvé tételével a társadalmi valóság meghatározza a cselekvõkpreferenciáit. Másfelõl a habitus „strukturáló struktúra” (modusoperandi), hiszen a külsõ adottságok inkorporációja során létrejö-võ habitus döntõ befolyással bír a cselekvõ praxisára, azon keresz-tül pedig vissza is hat a társadalmi valóságra. A habitus az észle-lés, a megkülönböztetés, az értékelés, az ítéletalkotás osztályozásirendszerét jelenti; egy olyan alig tudatos generatív elvet, amely acselekvések iránytûjeként az esztétikai praxisban is testet öltõ íz-lésválasztásokat orientálja.63 Habitusnak tehát Bourdieu a cselek-

93

63 Luhmann saját elméleti rendszerébõl adódó direktívája („Figyeld meg a meg-figyelõt!”) mellett megemlíti – és elismeri – a bourdieu-i törekvést is: „Figyeldmeg a habitust!” (Luhmann 1990: 76 – az eredetiben kiemelve).

võ prereflexív, javarészt nem racionális gyakorlati érzékét nevezi,amely mint a társadalmi világról szerzett kollektív tapasztalatokkészlete elengedhetetlen segédeszközként szolgál a társadalmi vi-lágban való eligazodáshoz, a cselekvések elérhetõ céljainak, esz-közeinek és normáinak kijelöléséhez.

Habitusfogalmának megalkotásakor Bourdieu-t az a cél vezet-te, hogy egyszerre haladja meg a szociológiai emberfelfogásobjektivista és szubjektivista, determinista és racionalista koncep-cióit (Némedi 2004: 30, Hadas 2002: 176–177). Noha erõsen ha-tott rá a weberi hagyomány, Marxnak az osztálytudatról alkotottfelfogása, Lévi-Strauss strukturalista antropológiája, valamint adurkheimi hagyomány is, Weberrel a célracionális cselekvéstípusközponti szerepe miatt nem tudott teljes mértékben azonosulni,míg az utóbbiak esetében „objektív determinizmusuk” váltott kibelõle elégedetlenséget (Hadas 2001: 13–15, 2002: 176-177). A tár-sadalmi cselekvés, pontosabban a gyakorlat elméletének kidolgo-zása során egy olyan fogalmi konstrukciót alakított ki, amely egy-részt magában foglalja a cselekvés tudattalan és nem racionálismotivációit is, másrészrõl – némi teret engedve az aktorok cselek-vési és választási szabadságának – a társadalmi determináció tézi-sét a tendenciákat kijelölõ hatások valószínûségi koncepciójávalcseréli fel.

Ennek az elméletépítési problémának a megoldásában a mûvé-szettörténész Erwin Panofsky habitusfelfogása volt Bourdieu se-gítségére (Wessely 2005: 224, vö.: Panofsky 1951). Az adaptált ha-bitusfogalom Bourdieu-nél ugyanakkor eklektikussá vált: e fogal-mat rendkívül tág értelemben használta, egyes mûveiben más ésmás aspektusait emelte ki, ugyanakkor sohasem kísérelte megszisztematizálni koncepcióját. Meglátásom szerint Schulze két-szintû tudáselmélete sikeres kísérlet arra, hogy differenciálja,rendszerezze és konkretizálja a bourdieu-i koncepciót. Differen-ciálja, amennyiben a habituson belül különbözõ elemeket hatá-rol el; rendszerezi, amennyiben tisztázza ezeknek az alkotóele-

94

meknek az egymáshoz fûzõdõ viszonyát; és konkretizálja,amennyiben a miliõspecifikus tudásformák rekonstrukciójával azinformációfeldolgozás szelekciós mechanizmusainak empirikuselveire mutat rá.

(2) Élményelméletéhez hasonlóan Schulze tudáselmélete is azértelem-, illetve információfeldolgozás konstruktivista kontextusá-ba illeszkedik. A rendkívül komplex valóságból érkezõ informá-ció miliõspecifikus feldolgozásával magyarázza a nagycsoportok-ra jellemzõ tudásformákat. Elméletépítési stratégiájának mélyebbmegértésében segítségünkre lehet, ha azt a luhmanni struktúrafo-galom felõl is megvilágítjuk. Luhmann szerint az autopoietikusrendszerek értelemfeldolgozását azok struktúrája látja el(Luhmann 1990: 79, 129–140). A struktúra absztrakt szinten felfo-gott „elvárásokból” [Erwartungen] – a tudományra vonatkoztatva:hipotézisekbõl – áll, amelyek a rendszer múltjában felhalmozó-dott tapasztalatokat fejezik ki. Az elvárások – attól függõen, hogya velük érintkezõ értelemtartalmak egyeznek-e velük – beigazo-lódhatnak és megerõsítést [Bestätigung] nyerhetnek, illetve„csalódást” [Enttäuschung] okozhatnak. Ugyan e csalódások nemkiküszöbölhetõk – hiszen az elvárások struktúrája nem képes amúlt alapján a jelent teljes bizonyossággal „megjósolni” –, ugyan-akkor mindenkor kezelhetõk. A rendszer egyfelõl a struktúrakorrigálásával – ezt nevezi Luhmann tanulásnak –, másfelõl astruktúra fenntartásával és a csalódás externalizálásával képestúllépni elvárásstruktúrájának problematizálódásán. A struktúra azértelemrendszer autopoiézisét tehát azáltal teszi lehetõvé, hogy azelvárások felépítésével redukálja a beérkezõ információ komple-xitását. Az elvárásstruktúra tulajdonképpen az értelemtartalmakszelekciójának rutinja: olyan rutinizált szelekciós mechanizmus,amely megkönnyíti és meggyorsítja az értelemfeldolgozás folya-matát. Luhmannt idézem: „Az elvárások teremtik meg a világ ki-elégítõ folytonosságát – éppen mert a csalódásokat is magukbankell foglalniuk. Nem zárják ki hatékonyan a csalódásokat, hiszen

95

senki sem mindentudó, viszont elõre gondoskodnak arról, hogyazok kezelhetõek legyenek, és hogy a csalódás okozta károk[Schaden] viszonylag csekélyek maradjanak. A világ nem dõl ösz-sze egy hirtelen áramszünettõl, noha esetleg sötétben kell gyer-tyát és gyújtóst keresni. […] Nem kell tudni, milyen a világ való-jában. Elég, ha lehetõség van a tapasztalatok megõrzésére és (amindig szelektív és felejtõ emlékezet révén azok) felidézésére”(Luhmann 1990: 136). Schulze a valóságmodellek – már idézett –definiálásakor nagyon hasonlóan fogalmaz: „A normalitásról alko-tott képzetekhez hozzá tartozik a társadalmi valósággal szembentámasztott elvárások alkalmankénti kudarca is (a mindennapi életmegismerési gyakorlatának tett engedmények formájában). Ígylehetséges az, hogy a szokatlan nem vezet újra és újra a valóság-modellek válságához” (Schulze 1992: 228).64 Más megfogalma-zásban: az elvárások struktúrája a korábbi megfigyelések ered-ményeképpen lerakódott és „beidegzõdött” megkülönböztetéseksorozatának tekinthetõ. Az a priori kategóriák miliõkre vonatko-zó konkretizálása során (5. ábra) tulajdonképpen Schulze is ilyenmegkülönböztetéseket alkalmaz. Egy példát említve a nívómiliõelsõdleges perspektívája a „hierarchia”, melynek megfelelõen emiliõ számára valamennyi információ a fent/lent, magasabb ren-dû/alacsonyabb rendû besorolási elv, vagyis vezetõ megkülönböz-tetés [Leitdifferenz] alapján nyeri el értelmét a miliõ kognitív rend-

96

64 Ha e mellé a már idézett Reinhart Koselleck egy idézetét is beillesztjük, há-rom párhuzamos gondolati szálra figyelhetünk fel: „Várakozni tapasztalatok nél-kül lehetetlen. A tapasztalatokon nyugvó várakozások, ha egyszer bekövetkez-nek, már nem okozhatnak meglepetést. Meglepni csak az lephet meg, amit nemvártunk: ez esetben új tapasztalatról van szó. A várakozási horizont áttörése te-hát új tapasztalatot alapít. Ilyenkor az újonnan elnyert tapasztalat áttöri a jövõkorábbi tapasztalatok által elõírt korlátait. Vagyis a várakozások idõbeli megha-ladása mindig újszerûen rendeli egymáshoz a két szóban forgó dimenziót”(Koselleck 1979: 411–412). E két dimenzió természetesen a tapasztalati tér és avárakozási horizont.

jében. E miliõ tagjai számára tehát a társadalmi világról egy mindtartalmát, mind formáját tekintve hierarchiaközpontú osztályozásirendszer bontakozik ki.65 Amikor tehát a fentiek mellett Schulzeolyan megfogalmazásokkal él, mint a „tapasztalatok szelekciója ésfeldolgozása” (Schulze 1992: 235) vagy a „szelekciós rutinokonkeresztül redukált” információ (Schulze 1992: 228), akkor a konst-ruktivista struktúraelmélet elõfeltevéseire épít.

(3) A konstruktivista megfigyeléselmélet ismertetése során be-láttuk, hogy egy megfigyelésnek egy megkülönböztetõ és egymegjelölõ mûvelet a két szükséges feltétele. Mindeddig nem érin-tettük azonban azt a problémát, hogy egy megkülönböztetés ki-választása – az adott mûveletre vonatkozóan – kizár minden to-vábbi megkülönböztetést. Az alma/nem alma megkülönböztetésmûvelete során vagy csak az almát tudjuk megjelölni és ezáltalmegfigyelni, vagy minden mást, ami nem alma. Természetesen emegkülönböztetés alkalmazásának célja éppen az alma megfigye-lése volt. Fel kell figyelnünk ugyanakkor arra, hogy ebben azesetben minden, ami „nem alma” volt, egyetlen, átfogó kategóri-ában oldódott fel. Luhmann megfogalmazásában a megkülönböz-tetés „nem alma” oldala a „jelöletlen állapot” [unmarked state],amely – rendszerelméleti értelemben – magában foglalja a „világteljességét”, kivéve az almát. Ebbõl a megállapításból Luhmannarra következtet, hogy minden megkülönböztetés egy vakfoltot

97

65 Luhmann-nál a társadalom funkcionális alrendszerei (pl. gazdaság, tudomány,politika stb.) szintén egy „vezetõ megkülönböztetés”, másképpen „bináris kód”segítségével figyelik meg és rendezik a társadalomban cirkuláló kommunikáci-ót. A tudomány kódja például az igaz/hamis [wahr/unwahr], így a kommuniká-ció igazsága felõl a társadalomban a tudomány mondja ki a végsõ szót. A tudo-mánynak ez a problématerület az „illetékességi köre”, funkciója e döntésekmeghozatala. Noha itt pusztán kommunikációból álló, funkciókat ellátó szociá-lis rendszerekrõl, Schulzénél pedig ilyen funkciókat nélkülözõ embercsoportokkognitív valóságáról van szó, az elméletépítés mintájának hasonlósága nehezenvitatható.

kódol a megfigyelésbe: az alma/nem alma megkülönböztetésugyanis az alma megfigyelési lehetõségén kívül minden másravak. Ebbõl származik a tétel: „a megfigyelés önnön megkülönböz-tetését mint saját vakfoltját használja. A megfigyelés csak azt lát-hatja, amit ezzel a megkülönböztetéssel láthat. És nem láthatja,amit nem láthat” (Luhmann 1990: 85, vö.: 1990d).

Amikor Schulze rekonstruálni igyekszik az egyes miliõkre jel-lemzõ tudásformákat, akkor – a luhmanni, illetve bourdieu-i in-tenció szerint – tulajdonképpen a megfigyelõk, illetve a habitusokmegfigyelését végzi. A szubjektum önmegfigyelése, vagyis az él-mények reflexiója kapcsán láthattuk, hogy ez másodfokú megfi-gyelést jelent. Itt azonban az elsõ fokú megfigyelõ nem azonos amásodfokú megfigyelõvel, mint az élmények reflexiójának, vala-mint a szubjektum önmegfigyelésének esetében. Ez esetben az el-sõ szintû megfigyelõk a társadalmi cselekvõk, akik valóságukrólelsõ fokú konstrukciókat alkotnak, a második szintû megfigyelõpedig a társadalomkutató, aki az elsõ fokú konstrukciókra ala-pozva társadalomtudományos valóságkonstrukciókat hoz létre.66

A vakfolt látenciájának, valamint megfigyelésének gondolata isidekapcsolható. Mivel a másodfokú megfigyelõ már más megkü-lönböztetést használ, mint az elsõ, ezért a második szintrõl felfed-hetõ az elsõ szintû megfigyelés vakfoltja. A megfigyelõ megfigye-lõje képes az elsõ szint kognitív látenciájának megfigyelésére:képes tehát fényt vetni arra a tudattalan szférára, amelyet az elsõszintû megfigyelõ – megfigyelése közben – nem láthat (Luhmann1990: 68–121, 1990d). Meglátásom szerint Schulze a miliõspeci-fikus tudás látens rétegeinek feltárásával az élménytársadalomszubjektumainak vakfoltjaira és hallgatólagos tudásszintjeire mu-tatott rá.

98

66 Ez a megfogalmazás Alfred Schütz fenomenológiai-konstruktivista módszerta-nának és a másodfok kibernetikájának összekapcsolhatóságára utal.

Az objektív struktúrák és szubjektív konstrukciók viszonyában aschulzei modell a bourdieu-i habitusfogalom, valamint a konstruk-tivista, illetve rendszerelméleti belátások között helyezhetõ el(Berger 2007, Éber 2007). Bourdieu az objektivista determinizmustmeghaladó újítása dacára, habitusfogalmával összességében mégisaz egyénektõl független, kényszerítõ adottságok túlsúlyát állítja.Bourdieu „két tér elmélete” – tehát az erõforrások által strukturálttársadalmi, valamint az életstílusokat ábrázoló szimbolikus tér teóri-ája – a marxi alap–felépítmény koncepció új formában való megje-lenése. Akárcsak Marx, aki a felépítményt az alap meghatározottsá-gának tekinti, de nem zárja ki ez utóbbi visszahatását az alapra,Bourdieu is a materiális szint befolyását értékeli nagyobbnak a köz-vetítõ habitusok terére (vö.: Alexander 1995). Bár Bourdieu kétség-telenül igyekszik elhatárolódni az objektív determinizmustól, azaktorok viselkedését mégis az öntudatlanul inkorporált osztály-felosztások kényszereinek „valószínûségi okságával” magyarázza.Ezzel ellentétes irányú elfogultság jellemzi a radikális konstruktiviz-must és Luhmannt, koncepciójuk ugyanis a rendszer általi megha-tározottság – a tulajdonképpeni „szubjektív oldal” – magyarázó-modellje felé billen el. Természetesen elismerik, hogy rendszerenkívüli tényezõk is befolyásolják a létrejövõ tudáskonstrukciókat – a„strukturális kapcsolódás”, az „interpenetráció”, valamint a „meg-figyelés” fogalmainak az elméleti építményben játszott szerepe is er-re utal –, ám ezek egymáshoz való viszonya nem tisztázott.67 Jólle-

99

67 Luhmann a sejtbiológus Maturanától átemelt „strukturális kapcsolódás”, vala-mint a Parsonstól örökölt „interpenetráció” fogalmainak viszonyáról egy helyüttígy ír: „Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezt a két fogalmat szükségeshosszabb ideig megkülönböztetni. Eltérõ az elméleti örökségük, eltérõ a törté-nelmük, de közel fekszenek egymáshoz” (Luhmann 2002: 253). Funkciójukbanvalóban hasonlóak – mindkettõ rendszer és környezet kapcsolatának magyará-zatában kap szerepet –, ám tényleges mûködésükrõl nem sokat tudhat meg azaz olvasó, aki éppen az egyénre tett társadalmi (vagy másképp: a rendszerre tettkörnyezeti) hatásokra kíváncsi.

het a megfigyeléseket meghatározó megkülönböztetések kiválasztá-sa valóban a rendszer belsõ állapotaitól függ, a rendszerállapotot arendszeren kívülrõl befolyásoló tényezõk szerepét Luhmann és akonstruktivisták nem hangsúlyozzák, illetve nem dolgozzák ki kel-lõ mértékben.

E két „szélsõ” pozíció között Schulze a szociális konstruktiviz-mus nyomdokain haladva a középutat keresi. Számos területen –emberfelfogása tekintetében, élményelméletében, az információ-,illetve az értelemfeldolgozás vonatkozásában, a tudásszerzésleírásában – beemeli a tulajdonképpeni „szubjektív oldalt” hang-súlyozó radikális és mûveleti konstruktivizmust, ugyanakkorazonban megtartja a társadalmilag felépített, objektív valóság léte-zésének tézisét is. Ugyan minden szubjektum a maga teremtettevilágban él, és valóságát „megismerési folyamatainak értelemteli[sinnvolle] szervezésén” (Schulze 1992: 240) keresztül hozza lét-re, mindez azonban nem zárja ki az egyének valóságfelfogásaiközötti párhuzamok, a „közös vonások” lehetõségét. Sõt, éppene közös vonások alapján tájékozódó gondolkodás és cselekvéshoz létre olyan kollektív konstrukciókat, amelyek – a szociológiaivizsgálódás terepét kijelölve – hatással vannak az egyes szubjek-tumok valóságfelépítésére is. „Minden tényleges dolgot objektívvalóságnak kell tekinteni függetlenül attól, hogy azt egy szubjek-tum reprezentálja-e, vagy sem” – írja Schulze (1992: 239). Nohatény, hogy az egyes szubjektumok eltérõ módon értelmezik a tu-datuktól függetlenül létezõ adottságokat, ez nem jelenti azt, hogyegymástól teljesen független kognitív világokban élnének. A kény-szerítõ erõvel bíró külsõ hatások – az értelmezési esetlegességekellenére – ugyanis valamennyiük tudatát és cselekvéseit problé-mák elé állítják.

Az objektív és szubjektív meghatározottságok viszonyának kér-désében helyét keresõ Schulze köztes álláspontot igyekszik elfog-lalni az ellentétes pozíciók között. Itt-ott utal is módszertani éselméletépítési problémáira: „Csak a szemléletmódok célszerûsé-

100

gérõl beszélhetünk, a dolgok lényegérõl nem. A fogalommeg-határozás kognitív önprogramozást jelent: ugyan mindenkiszabadon dönti el, hogy ehhez vagy ahhoz az irányzathoz csatla-kozik-e, el kell gondolkodnunk a konkuráló elméleti keretek tá-jékozódást és megismerést segítõ képességérõl [Orientierungsleis-tung]. Hogy ezt megtehessük, szükségünk van az ismeretelméletioptimizmus minimumára – a bizalomra, hogy minden korlátozott-ság ellenére tapogatózva mégis kideríthetjük, bizonyos látás-módokkal jobban vagy rosszabbul boldogulunk-e” (Schulze 1992:43). Ennek szellemében gondolja újra a társadalomtudományi tu-dás igazságának kérdését: „Az igazság e munka alapjául szolgálóelképzelését úgy írhatjuk le, mint reprezentációk, valamint a világazon aspektusainak izomorfiáját [Isomorphie], amelyekre ezek areprezentációk vonatkoznak. Mivel pedig az izomorfiáknak kü-lönbözõ fokozatai lehetségesek, inkább igazsághoz való hasonló-ságról [Wahrheitsähnlichkeit], semmint igazságról kell beszél-nünk” (Schulze 1992: 81 – kiemelés tõlem). Schulze a „valósághozhasonlóság” Karl Poppertõl származó fogalmára támaszkodva jutel realizmus és konstruktivizmus összeegyeztetéséig, amelyneksorán megfogalmazza kutatói állásfoglalását: „Egy konstruktivistaés hermeneutikai beállítottságú szociológusnak Popper gondola-tait is megfogadni […] sokak számára nehezen elképzelhetõ,mégis lehetséges” (Schulze 1992: 81–82).

101

AA „„ffuunnddaammeennttáálliiss sszzeemmaannttiikkaa”” eellmméélleettee

A kölcsönösen egymásra utaló összefüggést Schulze – Luhmannnyomán – konzisztenciára törekvõ kölcsönhatásként jellemezi.A „homológia” [Homologie] fogalmának bevezetésével az addigcsak a tudáselméletre alkalmazott konzisztencia-törekvést Schulzeegy általánosabb szintre emeli. A homológia annak a törekvésnekaz eredménye, hogy megfeleléseket lehessen teremteni a valóságkülönféle szintjei – úgymint a kétszintû tudásmodell, a minden-napi esztétikai sémák, az objektív életkörülményeket megragadólétformák, valamint a miliõstruktúra – között.68 A homológiára tö-rekvés a kognitív rendszerek belsõ rendezettségének [Ordnung]fenntartását célzó folyamat, de a tudat önszervezõdésén túl kihataz objektív társadalmi valóság felépítésére is. Schulze elméleteszerint a homológia jelenségén keresztül érthetõ meg a társadalmirend létrehozásának, illetve fenntartásának problémája, vagyis „atársadalom kognitív önszervezõdése” (Schulze 1992: 243). A homo-logizálódás tendenciája a valóság különbözõ szintjein megkülön-böztetéseket feltételez, amelyeken átnyúlva a konzisztencia létre-hozható. Az összetartozó megkülönböztetéseket – Luhmannalszólva a „megkülönböztetés egységét” – Schulze „szemantikának”[Semantik] nevezi.69

102

68 A homológiák tehát azt jelentik, hogy bizonyos a priori kategóriák és esztéti-kai sémák megfeleltethetõek egyes miliõknek, valamint bizonyos – miliõkre jel-lemzõ – létformáknak.69 A szemantika fogalmának szemléltetésére Schulze egy festmény és az általaábrázolt tárgy példáját hozza. A szemantika egy szükséges eszköz ahhoz, hogymegállapíthassuk: „homológ-e egymással” a festmény és az általa ábrázolt „való-

Schulze beszél ugyan az életkori megkülönböztetés szemanti-kájáról (Schulze 1992: 156), „miliõszemantikáról” (Schulze 1992:178), másutt „a diktatúra szemantikáját” is említi (Schulze 1992:250), elméleti építményében azonban csak a „fundamentális sze-mantika” [fundamentale Semantik] kapott központi szerepet(Schulze 1992: 244–416). Ez a szemantika miliõ-hovatartozástólfüggetlenül mindenki számára segíti a társadalmi világ áttekinté-sét. A fundamentális szemantika kategóriái rendkívül absztraktakés átfogóak, magukban foglalják a hasonlóság és az eltérés, azazonosság és a másság, a közelség és a távolság oppozícióit, ez-által az objektív és szubjektív valóság észlelésének alapvetõ meg-különböztetéseit hordozzák. A társadalmi valóság komplexitásátkönnyen áttekinthetõvé redukáló szemantika „fundamentális”,amennyiben Schulze szerint a társadalmi világban történõ tájéko-zódáshoz nincs szükség egy ennél is átfogóbb vonatkoztatásikeretre: „a fundamentális szemantika nem feleltethetõ meg [Über-setzung] még általánosabb jelentésadó kereteknek” (Schulze 1992:244). A szemantika ezen alapvetõ típusa tehát olyan vonatkozta-tási keretet jelöl, amely alkalmas a valóságszintek – a tudásmo-dell, az esztétikai sémák, a létformák, a miliõstruktúra – összefüg-géseinek átfogó ábrázolására.

Hogy alapvetõ orientációs funkcióját elláthassa, a fundamentá-lis szemantikának négy kritériumnak kell megfelelnie (Schulze1992: 73–74, 245–246). (1) Könnyen áttekinthetõnek kell lennie;

103

ság”. E két szint egymásnak való megfeleltethetõségének – vagyis homo-lógiájának – kérdésére egy leíró nyelvre van szükségünk. Választhatjuk példa-ként a szín nyelvét: ekkor a színek megkülönböztetése alapján összevethetjük aképet, és az általa ábrázolt tárgyat, és választ adhatunk a kérdésre: a valóság ekét szintje homológ-e. Ezt a speciális leíró nyelvet – amely természetesen a színmellett vonatkozhat a fény-árnyék kontrasztra, az alkalmazott szimbolikára stb.– nevezzük szemantikának (Schulze 1992: 244–245). Társadalomkutatási példá-val élve a szemantika „változónak” tekinthetõ, a szemantika kategóriái pedig eváltozó „változatainak”, „attribútumainak”.

vagyis a fundamentális szemantika olyan egyszerû klasszifikációsrendszer, amit mindenki használhat. (2) Interszubjektívnek kelllennie, hogy a szemantika kategóriáit mindenki megközelítõleghasonlóan értelmezze. (3) Átültethetõnek [Transponierbarkeit] kelllennie, hiszen a különbözõ valóságszintek – valóságmodellek, apriori kategóriák, létformák, esztétikai sémák, miliõstruktúra –közötti közvetítéshez szükséges, hogy mindet átfogja. És végül(4) közvetlenül megtapasztalhatónak kell lennie: a fundamentálisszemantikának a valóságészlelés alkalmazható nyelvének kell bi-zonyulnia. Az a fundamentális szemantika, amely teljesíteni tudjae négy feltételt, a szubjektív és objektív valóság térképeként hasz-nálható. Mint orientációs segédeszköz természetesen csak hozzá-vetõleges [unscharf] irányvonalakat vázol fel, ezek azonban álta-lánosságuknál és elvontságuknál fogva a társadalmi világ vala-mennyi területén alkalmazhatók. A fundamentális szemantika ahasonlóság és az eltérés szembeállításával segíti az egyének ön-szervezõdését, valamint a társadalmi valóság kognitív rendezett-ségének fenntartását.

„A társadalmi változás az egyének alapvetõ kognitív mûvelete-inek fokozatos megváltozásával összefüggésben ragadható meg.[…] Ha az alapvetõ fogalmak, amelyekkel az emberek önmagu-kat és valóságukat megragadják, megváltoznak, akkor a velükösszeköttetésben levõ valóságszinteknek is meg kell változniuk”(Schulze 1992: 249). A társadalmi változás és a fundamentális sze-mantika értelemtartalmainak eltolódása Schulze szerint egymástfeltételezõ folyamatok. Ahogyan a szûkösség társadalmát és azéletfelfogások kifelé irányultságát a bõség társadalma és a befeléirányuló életfelfogások váltották fel, úgy a korábbi korszakot jel-lemzõ kifelé irányuló szemantika helyébe fokozatosan egy befe-lé irányuló fundamentális szemantika lép. Schulze szerint azélménytársadalom beköszöntével a szûkösség társadalmára jel-lemzõ „ökonómiai szemantika” [ökonomische Semantik] háttérbeszorul. Korábban a túlélés, a tulajdonjavak biztosítása, az erõfor-

104

rások felhalmozása állt az egzisztenciális szemléletmód közép-pontjában; ez a státusérzékeny észlelés a jövedelemre, az élet-színvonalra, a termelési folyamatban és a települési hierarchiábanelfoglalt helyzetre összpontosított. A társadalmi egyenlõségekrekoncentráló ökonómiai szemantika a több és a kevesebb kategóri-ái alapján hierarchiába rendezõdött. Mindez természetesen egy-bevágott a társadalmi világ észlelésének a fent/lent, mûvelt/mûve-letlen, több/kevesebb, tömeg/elit, mûvészet/giccs kategóriái menténtörténõ szervezõdésével. A vebleni „hivalkodó fogyasztás” és abourdieu-i kulturális struktúraelmélet által pontosan leírt, vertiká-lis fokozatisággal jellemezhetõ szemantikát az élménytársadalom-ban a „pszichofizikai szemantika” [psychophysische Semantik]szorítja ki. Ez a szemantika már befelé irányultságot fejez ki: aszép élet megélését célzó élményorientált cselekvés elsõsorban eszempontokhoz igazodik. Az élmények „pszichofizikai” konstruk-ciók, amelyeknek egyaránt van tudati (pszichikai) és testi (fizikai)aspektusuk. „A pszichofizikai szemantika jelentése a külsõ jelek-rõl a belsõ folyamatokra mutat. A kívülálló megfigyelõ pedigképes megérteni ezeket a jeleket” (Schulze 1992: 253).70 Amikortehát az élménytársadalom embere a bizonytalanságot és a csaló-dottságot egyaránt elkerülõ cselekvéssematizmust alakít ki, akkoraz élménykínálat testi és tudati minõségeinek információfeldolgo-zásában elsõsorban a pszichofizikai szemantikára támaszkodik.Az élményszerzés lehetõségeinek leképezésén túl a fundamentá-lis szemantika többet is kínál: a szubjektív és az objektív valóság

105

70 Az idézet példaként felhozott ironikus képek felvillantásával folytatódik: „Azélmény és az élmény akarása [Erleben-Wollen] képezi az anyagot, ami a pszi-chofizikai szemantika alapkategóriáit adja, úgymint a gesztus, a mimika és anyelvi habitus, legyen szó futballdrukkerekrõl, a napfürdõzõk divatlapokat idé-zõ szépségérõl, koncentráltan figyelõ koncertlátogatókról vagy a sertéscsülke ésa nagyadag söre mögött kedélyesen üldögélõ bajorról, a sétálóutcában vonulóbõrfejûekrõl, a kávé közben pletykálgató, felcicomázott, kerekded idõs úriasz-szonyról és így tovább” (Schulze 1992: 253).

különféle szintjeit átfogva tájékoztat a létformák miliõspecifikuseloszlásáról, a nagycsoportok tudatstruktúráiról, az esztétikai sé-mákról és a miliõk elhelyezkedésérõl is. Mivel az ökonómiai sze-mantikával leírható hiánytársadalomban a szituáció – vagyis a va-lóság objektív aspektusa – bírt nagyobb formálóerõvel a valóságtársas felépítésére, a társadalomkutatás is elsõsorban a szituatívtényezõk elemzésével igyekezett a társadalmi struktúra képétmegkonstruálni. Schulze szerint az élménytársadalom megértésé-hez – ahol a szubjektivitás jelentõsége nagyban megnõ – „szub-jektumra irányuló struktúraelemzésre” [subjektorientierte Struktur-analyse] kell törekedni. Ez természetesen nem jelenti az objektívkörülmények kirekesztését a társadalomszerkezet kutatásából, bárannak jóval kisebb jelentõséget tulajdonít. Schulze úgy gondolja,hogy az egzisztenciális szemléletmódok nemcsak a valóságmo-dellek, hanem közvetetten a létformák megszerkesztésében is épí-tési tervként szolgálnak. A pszichofizikai szemantika segítségévelmegcélzott szubjektumorientált struktúraelemzés így a szubjektívkonstrukciók mellett az objektív struktúrákról is képet alkot.

Az ökonómiai szemantika könnyen áttekinthetõ egydimenziósfelépítésével szemben a pszichofizikai szemantika kétdimenziós.Eltérés adódik abból is, hogy amíg az elsõsorban a szûkösség tár-sadalmához kapcsolódó ökonómiai szemantika egyértelmûenhierarchikus felépítésû, addig az élménytársadalomban elõtérbekerülõ pszichofizikai szemantika nélkülözi az egyértelmû hierar-chiát. A pszichofizikai szemantikát jellemzõ „két alapdimenzió abelül és a kívül, a kogníció és az akció, a gondolkodás és a cse-lekvés dualitásával van összefüggésben. […] A gondolkodási éscselekvési stílusok többdimenziós volta itt egyetlen, különösenevidens aspektusra egyszerûsödik le: a gondolkodási stílust a kog-nitív differenciáltság alapján, a cselekvési stílust pedig a szabá-lyozottság szerint különböztetjük meg” (Schulze 1992: 253–254 –kiemelés tõlem). E két alapdimenziót egy koordinátarendszeregymást metszõ két tengelyeként érdemes elképzelnünk. „Adott

106

tehát az egyszerûség és a komplexitás polaritása a gondolkodásdimenziójában, valamint a rendezettség [Ordnung] és a spontanei-tás polaritása a cselekvés dimenziójában” (Schulze 1992: 254 – ki-emelés tõlem). Az élménytársadalomra jellemzõ fundamentálisszemantika sémáját a 7. ábra mutatja.

Mivel Schulze felfogása szerint a szubjektumokhoz hasonlóanaz élmények is kettõs természetûek – hiszen pszichikai és fizikaikomponensekbõl állnak –, a pszichofizikai szemantika négy pó-lusának bemutatását összekötöm testi és tudati aspektusaik is-mertetésével.

(I) Az elsõ dimenzió a gondolkodási stílust a kognitív differen-ciáltság [kognitive Differenzierung], vagyis „a tudatban jelen levõinformációk összekötöttségének foka szerint” (Schulze 1992: 339)osztja fel. A kognitív differenciáltság praktikusan a beszédstílus-ban, az érvelési módban, a spontán rendelkezésre álló tudásban,az aktualizálható kognitív mûveletek sokszínûségében, a képzett-

107

7. ábra: A pszichofizikai szemantika (Schulze 1992: 255 alapján)

I. dimenzió: Gondolkodási stílus – kognitív differenciáltságII. dimenzió: Cselekvési stílus – szabályozottság

ségi és foglalkozási pályaívben mutatkozhat meg. A szubjektum-ra irányuló struktúraelemzésben ez a dimenzió azonos a miliõ-struktúra képzettség szerinti felosztásával. Mivel a kognitív diffe-renciálódás, vagyis a képzettség vertikálisan tagolja a miliõstruk-túrát, e dimenzió nem mentes a hierarchia képzetétõl. A tengelykét végpontját a „komplexitás” [Komplexität] és az „egyszerûség”[Einfachheit] képezi (Schulze 1992: 339–343).

„A komplex gondolkodási stílusok az információk összekapcso-lódásának magas fokával jellemezhetõk” (Schulze 1992: 339 – ki-emelés tõlem). Elsõsorban az értelmezés kognitív mûveleteijellemzõek a differenciált gondolkodásra: a képek, szövegek, áb-rázolások, zenedarabok – általánosságban mûvészeti és intellek-tuális alkotások – manifeszt szintjeinek összekapcsolása látensszintekkel. Az elvonatkoztatás és a fogalombesorolás, a szub-szumálás képessége, a mérlegelõ érvelés és a több szempontúmegközelítésmód alkalmazása, a kreatív innováció és a rendsze-rezett, kontextuális tudás, az információk hatékony feldolgozá-sának és gyors elsajátításának képessége, valamint az árnyaltmagyarázósémák alkalmazása képezi a komplex gondolkodás fõismertetõjegyeit. Gyakori tevékenység az írás, az alkotás, a leké-pezés, a komponálás, az (ön)képzés: az interpretatív és kritikaitudás alkalmazása. A komplex gondolkodási stílus élményénekpszichikai komponensét Schulze a kontroll, másként az uralom[Kontrolle] fogalmával ragadja meg. A kontroll – ebben az érte-lemben – a tudás, a megértés, az értelmezés, valamint a cselek-vés képességébõl származó „hatalomérzést” [Machtgefühl] jelenti.E képességek uralása önbizalommal tölti el a cselekvõt: a nehe-zen érthetõ jelenségek hirtelen átlátásából, rejtvényszerû problé-mák feloldásából, egy-egy mû apró részleteinek felismerésébõl ésazonosításából a kognitív kompetencia élménye származik.Schulze szerint e kontrollélmény elveszítéséhez kapcsolódik az alegmélyrehatóbb félelem, amely a komplex gondolkodási stílusúegyéneket és miliõket fenyegeti.

108

A pszichikai után a fizikai komponenst vizsgálva Schulze atest nyugalmának és izgalmának kombinációját kifejezõ fogalmatkeres. A komplex gondolkodás testi élményforrását végül a kon-centrációban [Konzentration] találja meg. A testiség megtapasz-talásának élvezete ekkor – akárcsak a meditáció esetében – afizikum alávetésébõl, szükségleteinek megzabolázásából fakad.A koncentráció kényszerû szükségletté nemesedik, hiszen a szel-lemi tevékenységek kibontakoztatásához csak a szubjektum tes-ti aspektusának kikapcsolásán keresztül vezet út. A koncentrációszélsõséges esetben a közvetlen testiség elveszítéséhez vezethet:ekkor a fizikum a kognitív folyamatok puszta eszközévé degra-dálódik jog nélkül a saját életre. A mindennapi koncentrációkondicionálása folytán ezt az alávetettséget a test többé nem kor-látként, hanem igényként tapasztalja meg, míg végül csak sajátháttérbe szorítottságán keresztül tudja élményhez juttatni tulajdo-nosát.

A komplexitással szemben az egyszerûség pólusán az egyéntájékozódásának biztosítására egészen más kognitív stratégia jel-lemzõ. Amíg az elõbbi stílusnál a megismerõ rendszer nagyfokúkomplexitás felépítésével igyekszik úrrá lenni az információ-bõségen, addig az egyszerû gondolkodás stílusa fokozott infor-máció-redukciós eljárásokat alkalmaz. Differenciálás helyettszimplifikálás, többtényezõs helyett monokauzális magyarázatoksegítségével törekszik a konzisztencia fenntartására. Az egyszerû-séget továbbá a beszûkült információfelvétel, a kognitív mûvele-tek „elhagyása” [Unterlassung], a rutinizálódott asszociatív láncokfolytonos ismétlésére való hajlam, az ismeretlen gondolati terepekelõli elzárkózás, a felmerülõ kérdések gyors lezárása és kognitívmerevség jellemzi. Az egyszerû stílus pszichikai komponense atehermentesítés [Entlastung]. A kognitív túlterheltségre, a sok éssokrétû információ elbizonytalanító hatására az egyszerû gondol-kodási stílus információszelekcióval válaszol: az információ fel-dolgozása helyett jellemzõen annak elhárítását végzi. Az egysze-

109

rû stílus képviselõi számára ez a stratégia mégsem kudarckéntjelenik meg. Ellenkezõleg, a tehermentesítés tudati élményforrás:a nagyvonalú kognitív szelekció révén mindenkor a jól ismertgondolkodási rutinpályákon mozoghat. A javarészt kompetenciahiányában elmaradó kognitív folyamatok elkerülik a „túlbonyolí-tottságot”, és a tehermentesség jólesõ érzésével ajándékozzákmeg az egyént.

A fizikai dimenziót vizsgálva Schulze a testhez fûzõdõ viszonyközvetlenségérõl [Unmittelbarkeit] beszél. Szemben a komplexstílussal – ahol nem ritkán a test a tudatrendszer differenciált mû-veleteinek puszta eszközévé redukálódik –, a gondolkodás egy-szerû stílusa nem követeli meg a szomatikus oldal korlátok közészorítását. Az élmények testi vonatkozása egészen más típusú azegyszerû stílusnál: itt nem teste uralása, munkára fogása, erõfeszí-tése révén jut a tulajdonos élményhez, hanem a könnyen elérhe-tõ élvezetek révén. Ebbõl gyakran „testi renyheség” [körperlicheTrägheit], a kényelmesség szeretete és a test igénybevételének hi-ánya fakad. E passzív típus mellett Schulze felvillantja a közvet-len kielégülést keresõk aktív típusának képét is. „A közvetlenség,az egyszerûség fizikai princípiumaként csak egyszerû tevékenysé-gekbe fog bele, ami alatt olyan könnyen elsajátítható tevékenysé-geket értek, amelyek csekély kognitív bizonytalanságot implikál-nak, és nyugodt, ismétlõdõ mozgással kapcsolódnak össze: kertimunka, otthoni munkatevékenységek, az autó és a motorkerék-pár ápolása, fõzés, barkácsolás, takarítás, rendrakás és hasonlók”(Schulze 1992: 343).

A kognitív differenciáltság dimenziójának schulzei ábrázolásaszámos párhuzamot mutat Luhmann korábban részletesen tárgyaltértelemfogalmával. Felfigyelhetünk a komplexitás fogalmának ha-sonló meghatározására: míg Schulzénél az „információk összeköt-tetéseinek magas fokát” jelenti, addig Luhmannál az „elemek csat-lakozóképességének variációs lehetõségeit”. Luhmann azonban akomplexitás fogalmát egyaránt használja a fent megállapított érte-

110

lemben „variációs lehetõségek mértékeként” (mint egy változót),illetve „variációs lehetõségek magas fokaként” (mint e változóegyik értékét). Látható, hogy Schulze e vonatkozásban pontosítja aluhmanni terminológiát, hiszen változóként a gondolkodási stílust,illetve a kognitív differenciáltságot jelöli meg, így a komplexitás fo-galma egyértelmûen e dimenzió egyik végpontjaként szerepelhet.A terminológiai hasonlóság mellett – közelebbrõl tekintve – észre-vehetünk egy eltérést is. Schulze a luhmanni értelemfogalom sze-lekciójának részfolyamatait elválasztotta egymástól: az átélhetõ ér-telemtartalmak szelekciójának egyik stratégiáját – a „rendszerkomplexitásának felépítését, a kontingencia mérlegelését” – akomplex stílushoz, míg a másikat – a „komplexitás redukcióját, akontingencia felfüggesztését” – az egyszerû stílushoz rendelte hoz-zá. E két, egymással szemben ható folyamat megkülönböztetésemindenesetre megfelelõen illeszkedik a kétpólusú modellbe.

(II) A pszichofizikai szemantika második dimenziója a cselekvésistílust a szabályozottság [Reguliertheit] mértéke szerint bontja fel.„A szabályozottság fogalma jelzi az elõzetesen adott rendezettség[vorgegebenen Ordnungen] és az önfejûség [Eigensinn] viszonyáta cselekvésben” (Schulze 1992: 344). A szubjektumra orientálódóstruktúraelemzés szintjén ez a dimenzió az életkor szerinti felosz-tással esik egybe, Schulze ugyanis az idõsebb és fiatalabb miliõkcselekvésszervezésében élesen eltérõ elveket talál. E tengely kétpólusán a „rendezettség” [Ordnung] és a „spontaneitás” [Sponta-neität] foglal helyet (Schulze 1992: 343–348).

„A fundamentális szemantika értelmében vett rendezettség[Ordnung] nem csupán szabályozottságot, hanem legitim szabályo-zottságot jelent” (Schulze 1992: 344 – kiemelés tõlem). Schulze fon-tosnak tartja leszögezni, hogy a spontaneitás ugyancsak meghatá-rozott konvenciókhoz igazodik, tehát nem a mindenkori „itt ésmostban” spontán aktualizálódó diszpozíciókat jelöli. Rendezettségés spontaneitás elhatárolása vélhetõen nem kutatói állásfoglalás a

111

társadalmi konvenciók definíciós küzdelmében, hanem a tapaszta-latok rögzítésének kísérlete: Schulzénál a rendezett öltözködés[ordentliche Kleidung], az asztali illemszabályok betartása [guteTischsitten], a hivatalos nyelv [Hochsprache] kapcsolódik a „ren-dezettség” képzetéhez. A rendezettség élményének pszichikai as-pektusa a biztonság [Sicherheit]. A biztonság ebben az értelembenaz elbizonytalanodás nyomán, elsõsorban a legitim rend megkér-dõjelezõdésekor (gazdasági, politikai válságok, forradalmak), vala-mint társadalomkritikai mozgalmak (úgymint munkásmozgalom,’68-as mozgalom, zöldmozgalmak, nõi emancipációs küzdelem)hatására válik fontossá. Schulze a rendbõl fakadó biztonságérzetettekinti a szabályozott cselekvési stílussal élõk pszichikai élményfor-rásának. Az idõsebb miliõk rendképzetéhez itt tehát az a biztonságkapcsolódik, amelyet e korábban született nemzedékek szocializá-ciójuk során elsajátítottak. Ebbõl adódóan nem meglepõ a szabá-lyozott cselekvési stílus fizikai komponensének schulzei megneve-zése sem: standardizálás [Standardisierung]. Jellemzõje, hogy a testmegnyilvánulásait (testtartás, mozgás, hangerõ, mimika, gesztus-nyelv) standardizált koreográfia szabályozza, hogy a rendezettségmindenkor szabályozott ismétlõdések révén válik érzékelhetõvé, éshogy e testi folyamatok gyakran együttmozgásban fejezõdnek ki.

A másik oldalon „a spontaneitás áll szemben szabályozatlancselekvési stílusként a rendezettség szabályozott cselekvési stílu-sával” (Schulze 1992: 345 – kiemelés tõlem). A spontán cselekvésis tartalmaz ismétlõdõ elemeket, így a rendezettséggel való szem-benállása révén formálisan maga is hajlamos rendezetté mereved-ni. Ez utóbbi rendezettség azonban inkább a folyamatos változásállandóságához közelít. A két fiatal miliõre jellemzõ cselekvésistílus a renddel való szembehelyezkedéskor tipikusan a szabályo-zatlanság szabályait definiálja. A spontaneitás élményének pszi-chikai aspektusát az énmeghatározottság [Ich-Bestimmtheit] jel-lemzi, ami a fiatalabb miliõk énben rögzített én–világ viszonyárautal, s a saját szubjektumnak való alárendelõdést fejezi ki. Egy-

112

részrõl negatív értelemben vett szembenállás fejezõdik ki ebbena diszpozícióban, hiszen eltérni csak egy elõzetesen adott, érvé-nyes rendtõl lehet: a szembeszegülés így a szabályoktól való füg-getlenség, a szabadság illúzióját kelti. Másrészrõl az énmeghatáro-zottság pozitív oldala az expresszivitás: a saját szubjektivitás, azéletfelfogás, a világlátás szabad kifejezése. „Expresszív mindenminta, amennyiben a belsõ meghatározottságot szimbolizálja. Ezugyanis azzal az igénnyel kapcsolódik össze, hogy az ént kifejez-ze” (Schulze 1992: 347). A spontán cselekvési stílus fizikai kom-ponense – mindezzel összefüggésben – magában foglalja az énérzelmeinek, vágyainak kiélését [Ausagieren], változatos és izgal-mas folyamatok átélését, valamint fokozott igényt a feszültség le-vezetésére. Schulze szerint a testhez fûzõdõ zabolátlan viszony ekorábban ismeretlen fajtájának megjelenése – amelyet az elmúltévtizedek rock- és popelõadói olyan kifejezõen jelenítettek meg –az individualitás és a testi közvetlenség összefonódására vezethe-tõ vissza. A 8. ábra összefoglalja a fenti ismérveket.

Miután Schulze a szemantikát azért hozta létre, hogy eszköz-ként használja a társadalmi struktúra vizsgálatához, a pszichofizi-kai szemantika pólusainak ismertetése elsõsorban a szubjektum-ra irányuló miliõelemzésben nyeri el értelmét. Elõbb azonbanmég szükséges tisztázni a schulzei szemantikafogalom forrását,

113

Dimenziók Polaritások Élményformák

pszichikai komponense fizikai komponense

Kognitív differenciáltság komplexitás kontroll koncentráció(gondolkodási stílus) egyszerûség tehermentesítés közvetlenség

Szabályozottság rendezettség biztonság standardizálás

(cselekvési stílus) spontaneitás énmeghatározottság kiélés

8. ábra: A pszichofizikai szemantika élményformái (Schulze 1992: 349 alapján)

alkalmazásának módját és összekapcsolását az empirikus társada-lomkutatás egy adatfeldolgozó eljárásával. Ezért a következõkbenSchulze koncepcióját elõször Niklas Luhmann azon elméletévelvetem össze, amelyben társadalmi struktúra és szemantika koevo-lúciójának tételét fejti ki (1). Ezt követõen a „korrespondencia-analízisnek” [Korrespondenzanalyse] nevezett adatelemzési eljá-rás és a pszichofizikai szemantika elméletének összekapcsolásátmutatom be – összevetve azt az e módszer koncepcionális kere-téül szolgáló bourdieu-i felfogással (2). Végül a homológia fogal-mának és elméletépítési eszközének szintén bourdieu-i gyökere-ire mutatok rá (3).

(1) Niklas Luhmann sokrétû munkásságának egyik kezdemé-nyezését történeti jellegû tudásszociológiai elemzések képezik(Luhmann 1980, 1981, 1982, 1989, 1995).71 Luhmann – miként aztvonatkozó tanulmányköteteinek címe is sejteti – a társadalmistruktúra és a szemantika változásait mindenkor egymással köl-csönös összefüggésben állónak tételezi (vö.: Stäheli 1998). A sze-mantika ebben az összefüggésben a társadalom „szemantikaiapparátusát, az alkalmazásra készen tartott értelemfeldolgozó sza-bályok készletét” (Luhmann 1980a: 19) jelenti. „Szemantika alattennek megfelelõen egy nagymértékben általánosított, a szituáció-tól viszonylag függetlenül rendelkezésre álló értelmet értünk”(Luhmann 1980a: 19). Ez utóbbi állításhoz fûzött lábjegyzetébenLuhmann megjegyzi, hogy szemantikafogalmát a ReinhartKoselleck által kidolgozott „történeti-politikai szemantika” értel-mében használja (Koselleck 1975, 1979: 241–298). A szemantikatehát Luhmann-nál – akárcsak Schulzénél – értelemfeldolgozó

114

71 „Niklas Luhmann tudásszociológiája” címmel – Karácsony András ezirányúmunkáinak kiegészítéseként – megkíséreltem összefoglalni e luhmanni kezde-ményezés hozadékait; e szöveg egyelõre kéziratban van (Karácsony 1995, 2000,Éber megj. elõtt).

szabályok átfogó és általánosan használható készlete, a „társada-lom önleírása” (vö.: Luhmann 1997: 866–1149). A szemantika-fogalom igazi jelentését és jelentõségét Luhmann elemzéseiben iscsak a társadalmi struktúra átalakulásának visszatükrözésében, il-letve e struktúra átalakításában nyeri el. A szemantika egyszerreindikátora és faktora a társadalmi változásnak. Ahogyan a kosel-lecki fogalomtörténet-írás is strukturális változásokra következteta fogalmak jelentéstartalmának megváltozásából, úgy Luhmann isa társadalmi struktúra ismétlõdõ átépülése felõl értelmezi a sze-mantika formájának és tartalmának történeti transzformációit (vö.:Karácsony 1995: 104–136).

Luhmann a társadalmi struktúra háromféle tagolódási formáját[Differenzierungsform] különbözteti meg: a „szegmentáris” [seg-mentäre], a „rétegzett” [stratifizierte] és a „funkcionális tagoló-dást” [funktionale Differenzierung] (Luhmann 1980a: 25–35).Ezek a tagolódási formák Luhmann szerint egyben történeti kor-szakokat is jeleznek. Az újkor beköszöntét, a polgárság elõre-törését, az ipari-gazdasági és társadalmi forradalmat Luhmann atársadalomrendszer tagolódásának formaváltozásaként, vagyis atársadalomrendszer értelemfeldolgozó struktúráinak átépülése-ként értelmezi. Ezek a folyamatok indították el a rétegzett struk-túra átalakulását funkcionális tagolódássá. Ezzel az elméletikerettel Luhmann három ponton kívánta megújítani a tudásszo-ciológiai hagyományt. Elõször is a társadalmi tagolódás formájá-nak megváltozása újfajta szociológiai magyarázósémát igényel.Luhmann elképzelése szerint a tudásszociológia hordozócsoport-elméletét rendszer-, evolúció- és kommunikációelméleti kerettelkell helyettesíteni (vö.: Luhmann 1975a). Másodszor a történeti-leg, társadalmilag változó szemantikák vizsgálatát a modernitásfunkcionálisan tagolódó társadalmi struktúrájával összefüggés-ben kell vizsgálni, egyúttal a kutatást kultúrtörténeti összefüggés-be kell helyezni. Harmadszor pedig az eszmék tartalmi vizsgála-

115

ta helyett – amely egy deduktív oksági magyarázósémával kap-csolódott össze – elsõsorban az eszmék szelekciójának, illetvekontingenciájának vizsgálatát javasolta. Egy-egy történeti-társa-dalmi korszakban aktív szemantikák nem esetlegesen variálód-nak, ám ez nem teszi lehetõvé, hogy a szemantika oksági meg-határozottságára fókuszáljunk; a cél csupán az, hogy feltárjuk aszemantikai apparátus variálódásának társadalomszerkezeti kor-látozottságát. Luhmann szerint tehát a mindenkor másként is le-hetségesség kontextusában érvényesülõ szemantikák szociológiaiértelmezésére kell törekedni, összefüggésben a társadalmi struk-túra tagolódásának formájával, illetve formaváltozásával (Luh-mann 1980: 7–8).

A társadalmi struktúra és a szemantika koevolúciójáraLuhmann a következõ elméletet vázolta fel: a társadalomrendszertagolódásával – vagyis a társadalmon belüli új részrendszerekkialakulásával – növekszik komplexitása is (Luhmann 1980a: 21–25). Az átélések és cselekvések, illetve a rendszert alkotó ele-mi kommunikációk többé már nem tudnak minden további elem-hez közvetlenül kapcsolódni, ezért a kapcsolódások szabályo-zásában megnövekszik a szelekció szerepe. Ez a változás nemunilineáris, de nem is feltételez lineáris evolúciót, inkább a vissza-visszatérõ „revolúció” jellemzi. A „revolúció” ebben az értelem-ben a struktúra lassú változását, válságát, majd krízisszerû újjá-szervezõdését jelenti. A rendszer tehát komplexebbé válik, ezpedig növeli az elemi kommunikációk csatlakozóképességénekmásként is lehetségességét, azaz kontingenciáját. A kommuniká-ció fellazuló keretei között a korábban stabil szemantika valósá-got leíró képessége és orientáló funkciója is gyengülni kezd. A ko-rábbi szemantika halványulásával új, funkcionális szemantikaielemek jelennek meg, amelyek a szemantikai apparátus átrende-zõdésével új alakzattá formálódnak: ez a szemantika metamorfó-zisa (lásd: 9. ábra).

116

Természetesen a szemantika a koevolúció folyamán mind astruktúrára, mind a komplexitásra képes visszahatni. A 9. ábra ekölcsönhatást leegyszerûsítve csupán a dinamika elsõ szakaszátábrázolja. Mivel a fenti elméleti keret bemutatásának itt egyedülicélja az, hogy a társadalmi struktúra és szemantika megváltozásá-nak Schulze által felvázolt modelljét a luhmanni koncepció fényé-ben vizsgálhassuk, ez az egyirányú oksági modell is megfelel. Ígyis látható az ökonómiaitól a pszichofizikai szemantikáig, valaminta szûkösség társadalmától az élménytársadalomig ívelõ változáspárhuzama a luhmanni elmélettel. A rétegzett tagolódási formárólírja Luhmann: „Az elsõdleges felosztási elv a társadalom egyenlõt-len rétegeiben rejlik” (Luhmann 1980a: 25). A szegmentárisból arétegzett struktúrára való átalakulással „lehetõvé válik, hogy amunkamegosztás tetemes része a szerepek és hivatási csoportokszintjére kerüljön, miközben az erõforrások – mindenekelõtt aföldtulajdon – abban a felsõ rétegben koncentrálódnak, amely amegkönnyített belsõ kommunikációs feltételek révén rendelkezikezen erõforrások felett” (Luhmann 1980a: 25). A társadalom réteg-zett tagolódásának e luhmanni típusa meglepõen hasonló az öko-nómiai szemantika által jellemzett, hierarchikus felépítésû schulzeihiánytársadalomhoz. Luhmann így folytatja: „E differenciálódásitípus komplexitásának korlátai az egyenlõtlenség hierarchizálásá-nak szükségességében találhatók” (Luhmann 1980a: 26). E korlá-tozottságot csak a funkcionális tagolódás elve törte szét, ugyanisaz új társadalmi berendezkedés autonóm, egymástól kölcsönösenfüggõ, de hierarchiába többé már nem rendezhetõ funkcionális

117

9. ábra: A társadalmi struktúra változásának hatása a szemantikára (Haller 1999: 416, Luhmann 1980a: 21–35 alapján)

alrendszerekre épül. „A funkciók e fajtáját nem lehetséges egy ál-talánosan érvényes rangsorba illeszteni, nem lehet tehát õket –mint a rétegeket – hierarchiába rendezni, mert a társadalom szá-mára valamennyi szükséges” (Luhmann 1980a: 27). Noha itt márjóval kevesebb a párhuzam a schulzei bõség társadalmával, a tár-sadalomszervezõdés hierarchikusságának elveszítését feltétlenülki kell emelni.

A kosellecki ihletésû luhmanni szemantikafogalom számosponton megfelel a schulzei elképzelésnek, ami alapján joggal me-rülhet fel az elmélettechnikai adaptáció kérdése. Bár Schulze aszemantika kapcsán egyetlen ponton sem hivatkozik Luhmannra,ez a mélyreható hasonlóság nem lehet véletlen. Schulze azonbannem csupán átemelte, de tovább is gondolta a luhmanni koncep-ciót; a szemantika belsõ differenciálása, dimenzionálása és ka-tegóriákra bontása (operacionalizálása) mellett egy kvantitatívadatelemzési technikával, a korrespondancia-analízissel is össze-kapcsolta.

(2) Korrespondancia-analízist alkalmazott Pierre Bourdieu is Ladistinction címû munkájában. Ez az elemzés túllép a független ésa függõ változó ok-okozati sémáján. Az eljárás bizonyos megkülön-böztetõ jegyek ábrázolását, más jegyekhez való hasonlóságát (kö-zelségét), vagy azoktól való eltérését (távolságát) mutatja ki azalapvetõ megkülönböztetések alkotta térben. Bourdieu-nél a társa-dalmi teret a társadalmi cselekvõk, illetve osztályfrakciók gazdasá-gi, kulturális és társadalmi tõkéjének volumene és e tõkék struk-túrája szabja meg (Bourdieu 1979, 1983). A függõleges tengelyt (I)a tõkevolumen – vagyis a gazdasági és a kulturális tõke egybefog-lalt mennyisége – képezi, a vízszintes tengely (II) pedig a tõkestruk-túra viszonyait jelzi. A második dimenzió egyik pólusára a nagymennyiségû kulturális, de kevés gazdasági tõkével rendelkezõk ke-rültek, míg a másik pólusra a fordított tõkestruktúra jellemzõ: itt asok gazdasági, de kevés kulturális tõkével rendelkezõk találhatók.Feltételezve, hogy harmadik tõketípusként a társadalmi tõke a vo-

118

natkozó csoportokat körülvéve, koncentrikus körökben oszlikmeg, Bourdieu a társadalmi tõkét itt nem vette figyelembe a társa-dalmi tér dimenzióinak meghatározásakor. A tõkevolumen és atõkestruktúra csak két tengelyt jelöl ki, Bourdieu azonban egy há-romdimenziós térrõl beszél, amelyben a harmadik tengelyt a tõke-viszonyok (értékének) idõbeli alakulása képezi (Bourdieu 1979:195–209). Ezt a hosszmetszeti tengelyt – amely a tõkeviszonyok ér-tékének idõbeli elmozdulásával az osztályok és osztályfrakciók„röppályáját”, a „társadalmi út görbéjét” (Bourdieu 1966: 408–409)fejezi ki – a 10. ábrán nem tüntettem fel.

E térmodell heurisztikus értékét Bourdieu a következõképpenfoglalta össze: „A különbség, az eltérés gondolata az alapja a térfogalmának, amely olyan elkülönült, egyidejûleg létezõ, de egy-máshoz képest kizáró pozíciók összessége, amelyeket kölcsönöskizárólagosságuk, egymásra vonatkoztatottságuk, és a köztük lé-võ távolság, valamint a hierarchia (alatt, fölött, között) viszonyokhatároznak meg; például a kispolgársághoz tartozók számos tulaj-

119

10. ábra: A bourdieu-i társadalmi tér (Bourdieu 1979: 212–213, 1994: 17 alapján)

donsága abból vezethetõ le, hogy két szélsõ helyzet közötti köz-tes pozíciót foglalnak el anélkül, hogy objektíve azonosíthatóaklennének, vagy szubjektíve azonosulnának egyikkel vagy másik-kal” (Bourdieu 1994: 16 – kiemelés az eredetiben). Bourdieuhangsúlyozza, hogy – Ernst Cassirer megkülönböztetésének értel-mében – nem szubsztanciális, hanem funkcionális, illetve rela-cionális értelemben kell felfogni az e térben elfoglalt pozíciókat,illetve állásfoglalásokat. Azok sohasem önmagukban, hanem min-dig más pozíciókhoz való viszonyukban nyernek jelentést. Az ér-telemfogalom elemzésénél láthattuk, hogy ahogyan a különbségés a megkülönböztetés, valamint a távolság és a távolságképzés is,úgy a distinkció és a disztingválás is csak a másokhoz fûzõdõ re-lációjában nyer értelmet. Bourdieu korrespondencia-analízis se-gítségével vetítette rá e társadalmi térre az – ízléseket, életstíluso-kat, esztétikai gyakorlatokat és termékeket magában foglaló –szimbolikus teret. Ily módon a társadalmi tér pozíció-betöltõinekszimbolikus állásfoglalásai kapcsolatot, „korrespondanciát” mutat-nak. Ezek mellett Bourdieu koncepciójában szerepel a habitusoktere is, amely a társadalmi és a szimbolikus tér között közvetít. Haezt a harmadik teret megfeleltetjük a már egymásra vetített kéttérnek, akkor minden egyes pozícióhoz egy csoport, egy habitus-típus és egy sajátos életstílus tartozik, amelyet további összetarto-zó ismertetõjegyek definiálnak. A különbözõ valóságszintek ezenösszetartozó jelcsoportjai és ismertetõjegyei a homológiák. Ezegyszerre jelenti azt, hogy a különféle valóságszintek egymásravetítése során fedésbe kerülõ pontok megfelelnek egymásnak, va-lamint hogy e terek egymásnak megfelelõ módon strukturálódnak(Bourdieu 1979: 277–399, 1994: 11–24).

(3) A bourdieu-i modellt interpretálva Schulze így ír:„Bourdieunél (1982: 277) az életstílusok terében elfoglalt szemé-lyes pozíciót (amelyet õ de facto nem többdimenziós, hanem egy-dimenziós térnek ír le) a tõkefajták (gazdasági, kulturális és társa-dalmi tõke) terében elfoglalt helyzet határozza meg. A két teret

120

Bourdieu homológnak látja: a stílusok az élethelyzetek különbö-zõségeinek megfelelõ megkülönböztetések [distinktive Überset-zung] (286. oldaltól)” (Schulze 1992: 133 – kiemelés tõlem).72

Ennek ismeretében nem meglepõ, ha a homológia schulzei gon-dolata is Bourdieu-tõl származik.73 A bourdieu-i modell mintájá-ra, de némileg más megfontolások alapján járt el Schulze, amikora társadalmi és szimbolikus tér bourdieu-i gondolatát a pszichofi-zikainak nevezett fundamentális szemantika terével cserélte fel.Schulze olyan „teret” kívánt létrehozni, amely valamennyi való-ságszintet képes átfogni. Az élménytársadalomban ez az univer-zális társadalmi térkép a pszichofizikai szemantika. A komplexi-tás és az egyszerûség, a rendezettség és a spontaneitás kategóriáiáltal kifeszített kétdimenziós térben ábrázolhatók a miliõk, azokegzisztenciális szemléletmódjai, a szituatív elemeiket magukbanfoglaló létformák, az esztétikai gyakorlatok sémái, valamint a jel-lemzõ pszichikai diszpozíciók. Ez a „metatér”, még ha jelentékenyéletlenséggel [Unschärfe] is, képes leképezni a bourdieu-i társa-dalmi, szimbolikus és habituális teret. A kétféle megközelítés leg-szembetûnõbb különbsége természetesen az, hogy Schulze jóvalcsekélyebb jelentõséget tulajdonít az olyan objektív létfeltételek-nek, mint a bourdieu-i tõkék. De nemcsak a tõkék, hanem az ob-jektív meghatározottságok súlyát is eltérõen ítélik meg, jóllehetmindketten objektív struktúrák és szubjektív konstrukciók kölcsö-nös konstitúcióját vallják. Visszatérve a tér metaforájához,Bourdieu így foglalja össze állásfoglalását, amellyel meg kívánjahaladni objektivizmus és szubjektivizmus, strukturalizmus éskonstruktivizmus, materializmus és idealizmus szokásos szembe-állításait: „A társadalmi tér körbefog, mint egy pontot. De ez apont egyben nézõpont is, a társadalmi tér egy pontjából kiinduló

121

72 A szövegbéli utalás a La distinction német fordítására (Bourdieu 1979) utal.73 Ezt az összefüggést dolgozatában Berger Viktor is kimutatta (Berger 2004).

szemlélet elve, vagyis formájában és tartalmában az objektív po-zíció határozza meg, amelybõl e perspektíva megszületett. A tár-sadalmi tér ténylegesen az elsõ és a végsõ valóság, mivel meg-szabja a társadalmi ágensek róla alkotott képzeteit” (Bourdieu1994: 24 – kiemelés az eredetiben, vö.: Wessely 2003). Bourdieuszerint tehát a nézõpontot formájában és tartalmában az objektívpozíció határozza meg. Schulze ettõl eltérõen inkább a szubjekti-vitás primátusa felé hajlik. A létformák fogalmában természetesenmaga is számot vet a szituatív tényezõkkel, de a szûkösség társa-dalmának meghaladásával e körülmények gondolkodás- és cse-lekvésformáló szerepét mérsékeltebbnek ítéli. Schulze szerint azélménytársadalomban az erõforrások felhalmozására való törek-vés helyett az élményorientált cselekvéstípus válik dominánssá,ezért az új típusú struktúráknak az ökonómiai helyett egyre in-kább a pszichofizikai szemantika felel meg. Bourdieu a kölcsönöskonstitúciót tehát inkább egy objektivista hangsúllyal látja el,szemben Schulzéval, aki inkább a szubjektivitás mellett teszi levoksát. Ebbõl az alapállásból kezd hozzá a társadalmi miliõstruk-túra szubjektumra irányuló elemzéséhez is. Meggyõzõdése, hogycsak akkor kaphatunk igazán élettel teli képet a miliõkrõl, ha aszituatív tényezõk mellett a hozzájuk kapcsolódó szubjektív való-ságmodelleket és világnézeteket is ábrázoljuk.

122

AAzz ééllmméénnyyttáárrssaaddaalloomm nnaaggyyccssooppoorrtt--ssttrruukkttúúrráájjaa

A pszichofizikai szemantika egyebek mellett tájékoztatást ad a tár-sadalmi nagycsoportok elhelyezkedésérõl és egymáshoz való vi-szonyáról is. Schulze feltett szándéka, hogy egy olyan társadalminagycsoport-szerkezetet rekonstruáljon, amely illeszkedik amindennapok társas észleléséhez. A társadalmistruktúra-kutatásgyakran megfeledkezik errõl a szempontról, és olyan társadalom-tudományos konstrukciókat dolgoz ki, amelyek nem vetnek szá-mot a cselekvõk nagycsoport-észlelésével. Schulze abból indul ki,hogy csak azt a nagycsoport-struktúrát tekinthetjük valóságosanlétezõnek, amelyik a cselekvõk szemléletében is megjelenik, samelyet maguk az egyének alkotnak társas kapcsolataik megvá-lasztásával. A társadalomkutató feladata nem nagycsoportokkonstruálása, hanem a szubjektumok valóságmodelljeit és kap-csolatszervezési mintáit szem elõtt tartva a nagycsoportok re-konstruálása. Ennek szellemében alkotja újra Schulze az élmény-társadalom makrocsoportjait, amelyeket – a bevett osztály, réteg,rend és szubkultúra fogalmaktól megkülönböztetve – „társadalmimiliõknek” [soziale Milieus] nevez (Schulze 1992: 74–175, vö.:Hradil 1992). E miliõk a rájuk jellemzõ létformák és a sûrûbb bel-sõ kommunikáció révén különülnek el egymástól. A „létformák”kifejezéssel Schulze a szubjektumok és objektív léthelyzetük kap-csolatának viszonylag stabil mintázatát jelöli, a „sûrûbb belsõkommunikáció” [erhöhte Binnenkommunikation] pedig a hason-ló helyzetû egyének csoport-létét garantálja (Schulze 1992:374–377). A miliõk a sûrûbb belsõ kommunikáció révén különül-nek el a puszta hasonlósági csoportoktól, amelyeket kapcsolatnélkül egymás mellett élõ emberek alkotnak. A csoport-lét e kri-

123

tériuma természetesen nem jelenti azt, hogy egy miliõben min-denki mindenkivel kapcsolatban volna; pusztán annyit jelez,hogy egy miliõ tagjai személyes kapcsolataikban nagyobb valószí-nûséggel érintkeznek egymással, mint a más miliõkhöz tartozók-kal. Partnerkapcsolatok és barátságok esetében, a hasonló korúismerõsök körében, valamint a különféle „színtereken” [Szenen]találkozva az egyének különösen nagy eséllyel tartoznak ugyan-ahhoz a miliõhöz. Ennek egyik oka, hogy ezek az – elsõsorbanemberi kapcsolatok kialakításának és ápolásának teret adó – szín-terek vagy „szcénák” a látogatók miliõ-hovatartozásának tekinte-tében rendkívül szûrtek. (Példaként említhetõ a – fõként operák,múzeumok, hangverseny- és kiállítótermek, színházak tereit ma-gában foglaló – „magaskulturális szcéna”, mely magától értetõdõmódon viszonylag homogén, illetve homofil publikum számáraszolgál az esztétikai praxis díszleteként).

A miliõdefiníció e két kritériumát Schulze úgy állapította meg,hogy általános kategóriaként – az e feltételeket teljesítõ – vala-mennyi nagycsoport-típust átfogja, egyúttal történeti összehason-lításra is alkalmas legyen. A társadalmi rétegek, osztályok, rendiközösségek és szubkultúrák – mivel szûkebb kategóriák – szinténmiliõknek tekinthetõk, de nem minden miliõ feleltethetõ megezeknek. A társadalmi miliõk meghatározásában ugyanis nemfeltétel, hogy hierarchiába rendezhetõk legyenek, vagy hogy amunka, a foglalkozás, a jövedelem, a vagyon szituatív tényezõialapján szervezõdjenek, ahogyan az a legtöbb osztály- és réteg-definícióra jellemzõ. A miliõfogalom nem feltételez „jellegzeteséletvitelt”, sajátos „formális nevelést” vagy „a származásnak vagyfoglalkozásnak kijáró presztízst” (Weber 1976a: 307), mint a„rend” [Stand] weberi képzete. Végül ennek a meghatározásnaknem kritériuma, hogy az uralkodó kultúra és az ellenkultúra kö-zött konfliktus feszüljön, mint ahogyan az – Schulze szerint – aszubkultúra fogalmára jellemzõ. A társadalmi miliõk a csoport-specifikus létformák, a sûrûbb belsõ kommunikáció és – ezen ke-

124

resztül – az egyes miliõkre jellemzõ információfeldolgozás révénkülönülnek el egymástól.

A második fejezetben már említett megkülönböztetés szerint aszûkösség társadalmában inkább a társas „kapcsolatok adottsága”[Beziehungsvorgabe] volt jellemezõ, szemben az élménytársada-lommal, amelyet a „kapcsolatválasztás” [Beziehungswahl] para-digmája dominál (Schulze 1992: 176–179). A korábbi korszakbanaz egyén egy számára elõzetesen adott családi, rokoni, szomszéd-sági viszonyrendszerbe született bele, melyet egy szûkebb regio-nális keret határolt le. Az egyén az õt körülvevõ szociokulturálisközeget jellemzõen nem választhatta meg. A közlekedési, infor-mációs, valamint a kommunikációs technológia ismételt robba-násszerû fejlõdése, az élénkülõ migráció és a mobilitás révénazonban az élménytársadalom olyan feltételeket biztosít, amelyekmellett az egyén már inkább a kapcsolatválasztás révén terjesztiki és változtatja meg kapcsolathálózati adottságait. Schulze mégcsak a (vezetékes) telefonok társas kapcsolatok megválasztásáratett hatását elemezte, mára mindez kiegészül egyebek mellett amobiltelefonok elterjedésével, az SMS-ek és MMS-ek küldéséneklehetõségével, az elektronikus levelezés, az internetes csevegésés a videokonferencia térhódításával. Az új kapcsolatépítési éskapcsolattartási formák hatása, a távolsági közlekedés demokrati-zálódása – különösen a repülõutak árainak esése – mind-mind akapcsolatválasztás mintáját erõsítik. Schulze szerint az élménytár-sadalomban már „választhatunk, sõt választanunk kell, ha mégtartozni szeretnénk valahová” (Schulze 1992: 177).

Az új kapcsolatok megválasztását, a kommunikációs hálózatokkiépítését – a partnerek kiválasztásán keresztül – a szociális ész-lelés irányítja. Az egyénnek releváns szempontokra van szükségea társak szociális észleléséhez, a típusalkotáshoz és egy hozzáve-tõleges osztályozási séma kialakításához (Schulze 1992: 179–182).Az egyén saját relevánsnak tartott jellemzõit használja fel, amikorkapcsolatainak megválasztásakor a hasonlóság elve szerint tájé-

125

kozódik (Schulze 1992: 182–184). A hasonlósági ítéleteket a leg-nagyobb mértékben az élményorientáció befolyásolja: az élmény-szerzés preferenciáinak hasonlósága válik központi kritériummá.Kiállításokon, kulturális rendezvényeken, szórakozóhelyeken,kocsmákban, kávézókban, baráti összejöveteleken rendszerinthasonló élménycélokkal érkezõ emberek találkoznak és lépnekinterakcióba egymással. Ezért nem meglepõ, hogy a társas észle-lés szelektivitása növekvõ mértékben olyan szubjektíve jelentõ-ségteljes ismertetõjegyekre irányul, melyek könnyen észlelhetõek,ugyanakkor szignifikánsak, azaz megbízhatóan utalnak az él-ményszerzés preferenciáira, valamint a miliõ-hovatartozásra(Schulze 1992: 184–186). Könnyen észlelhetõ, vagyis evidens jelpéldául a ruhaviselet, az életkor és a beszédstílus. A szignifikan-cia ebben az összefüggésben arra utal, hogy adott jel megbízha-tóan kapcsolódik a kérdéses jelentéshez.

Schulze három evidens és szignifikáns szempontot jelöl meg,amelyek alapján a miliõspecifikus élményorientáció dekódolha-tó: ezek (1) a személyes stílus, (2) az életkor és (3) a képzettség.(1) Az élménytársadalomban a fogyasztás már távolról sem pusz-tán a létfenntartáshoz szükséges javak és szolgáltatások elfogyasz-tását jelenti, hanem kulturális kontextusban értelmezve a társas je-lentésalkotás és az önmegjelenítés folyamatát is (Douglas–Isherwood 1978, Schulze 1992: 186–188). Az élménytársadalom-ban a szubjektum a javak használata révén fejezi ki önazonossá-gát, valamint a társadalmi valóságról alkotott nézetét. Mint arról amindennapi esztétikai praxisról szóló fejezetben már szó esett, amindennapi élet esztétizálódásának folyamatában a kulturális fo-gyasztás hozzájárul a „személyes stílus” [persönlicher Stil] kialakí-tásához. A mindennapi esztétikai gyakorlatokban – különféleszínterek felkeresésében, a szabadidõ eltöltésének mintáiban –testet öltõ személyes stílus olyan informatív jegy, amelybõl követ-keztethetünk az egyén elhelyezkedésére a miliõszerkezetben. (2)A személyes stílus nagymértékben összefügg az élettörténettel,

126

ezért az „életkor” [Lebensalter] – mindenekelõtt a nemzedéki ho-vatartozás meghatározásában – szintén evidens és szignifikáns is-mérv (Schulze 1992: 188–190). Schulze a miliõszerkezetet egyéletkori szakadék mentén osztja idõsebb és fiatalabb miliõkre, ígya mindennapi tapasztalatszerzés során könnyen megállapíthatóéletkor döntõ jelentõséggel bír a miliõbesorolásnál. E két jegy azesetek többségében már nagyjából elegendõ a miliõ-hovatartozásmegállapításához. A (3) „képzettséggel” [Bildung] kiegészülveazonban a három szignifikáns és evidens jel gyakorlatilag biztostájékoztatást ad a kérdéses személy strukturális elhelyezkedésérõl(Schulze 1992: 191–192). Az ismeretlen tekintetének, megjelené-sének, beszédstílusának megfigyelésével a képzettség is viszony-lag jó eséllyel azonosítható. E jegy szignifikáns volta abból adó-dik, hogy a miliõstruktúrát felosztó második dimenzióval esikegybe: a képzettség mértéke szerint különülnek el az idõsebbkorosztályok három, a fiatalabbak pedig két miliõre. A kor és aképzettség olyan tengelyeket képeznek a miliõszerkezetben, ami-lyeneket a kognitív differenciáltság és a cselekvés szabályozottsá-ga a pszichofizikai szemantikában. A két ismertetõjegy tehát azérttekinthetõ szignifikánsnak, mert a kor a szabályozottsággal, aképzettség pedig a differenciáltsággal vág egybe. Míg az élmény-társadalmat megelõzõen más ismertetõjegyekre volt szükség az is-meretlenek azonosításához – pl. a termelési folyamatban elfoglalthely, a különféle erõforrásokkal való ellátottság, az életszínvonal,a lakókörnyezet, gondoljunk csak a La distincton-ra (Bourdieu1979, vö.: Bourdieu 1994: 11–29) –, addig Schulze szerint ezek azélménytársadalomban már nagyrészt elvesztették státusjelzõ ké-pességüket; szerepüket a stílus, a kor és a képzettség vette át(Schulze 1992: 192–197).

E három ismertetõjegybõl szubjektív valóságmodellje alapjánaz egyén következtet a másik miliõ-hovatartozására, és eldönthe-ti, hogy kapcsolatot kíván-e létesíteni vele. A miliõjegyek – egye-bek mellett olyan szempontokkal kiegészítve, mint a nyelvi kód,

127

a társas érintkezés módja, a ruházat, a testalkat – alakzatokká[Gestalt] állnak össze, amelyek alapján a nagycsoporthoz tartozá-son túl következtetni lehet egyebek mellett a személyiségvoná-sokra vagy a családi állapotra is. Ez a „tudásunk” jellemzõen hall-gatólagos tudás. Schulze így fogalmaz: „A mindennapi interakcióksorán az ilyen képzetek gyakran csak kimondatlanul, a bizalmas-ság vagy idegenség érzésén keresztül nyilatkoznak meg. Mögöt-tük a szubjektív miliõmodell áll; ez inkább csak érzett, semminttudott mindennapi szociológiai tudás a társadalom miliõstruktúrá-járól, a miliõkre jellemzõ létformákról és az e valóságban elfog-lalt saját helyzetrõl. Az ilyen kognitív struktúrák léteznek függet-lenül attól, hogy az emberek képesek-e ezt szavakkal is kifejezni”(Schulze 1992: 178). Nagyon hasonló ez ahhoz a példához, amitszintén az alaklélektanra támaszkodva Polányi Mihály ír le a „hall-gatólagos tudás” kapcsán: „Ha ismerjük valakinek az arcát, ezer,sõt talán millió arc közül is fel tudjuk ismerni. Ennek ellenérerendszerint nem tudjuk megmondani, hogyan ismerünk föl egyismerõs arcot. Ennek a tudásnak a nagy részét tehát nem tudjukszavakba foglalni” (Polányi 1966: 170). A társadalmi észlelés, amiliõ-hovatartozás, a nagycsoport-struktúra, de ugyanígy a pszi-chofizikai szemantika ismerete és használatának képessége ishallgatólagos tudáson alapul. Miközben ugyanis az alakzat egé-szére figyelünk, az egészt alkotó részek hallgatólagos ismeretéretámaszkodunk, amelyekrõl ezért nem tudunk beszámolni.Schulze e kimondatlan tudáselemek megfigyelése révén igyekszika társadalmi nagycsoportok felismerését magyarázni és elméletiszinten összekapcsolni a mindennapok társas észlelésével. Állítá-sa szerint effajta halvány sejtések vezérelnek bennünket a társa-dalmi világban való tájékozódás során, amikor nap mint nap ahasonlóság és a másság, a bizalmasság és az idegenség megkü-lönböztetésein alapuló implicit tudásunkra hagyatkozunk.

A társadalmi valóság komplexitásából ered a fentiek mellett aza kérdés is, hogy a társadalomkutató milyen „megismerési érdek-

128

kel” [Erkenntnisinterresse] közelít tárgyához, vagyis milyen „dif-ferenciálási szinten” [Differenzierungsniveau] állapítja meg a mili-õket (Schulze 1992: 210–213, 378–382). Miután minden miliõrészmiliõkre bontható, illetve átfogóbb makrocsoportokban is fel-oldható, e probléma megoldása kutatói döntést igényel. A társa-dalmi miliõk – bár reálisan léteznek – nem különülnek el élesenegymástól, így azonosításuk nem vezethetõ le „természetes tulaj-donságaikból” (vö.: Bourdieu 1980). Egy százötven miliõre törté-nõ felosztás ugyanúgy valós eredményre vezetne, mintha végülmindössze három nagycsoportot azonosítanánk. Schulze egyen-súlyt keres a túlzott differenciálás és a túlzott leegyszerûsítés kö-zött. Míg több csoportot megállapítva nagyobb mérvû csoportonbelüli homofíliát érünk el, addig kevesebb de átfogóbb csoport-felosztásnál a csoportok egynemûségének, hasonlóságánakmértékébõl veszítünk. A relatív egyensúlyt Schulze szerint az ötmiliõbõl álló modell képezi: elég egyszerû ahhoz, hogy a min-dennapok társas észleléséhez illeszkedjen, ugyanakkor kellõképptagolt a csoporton belüli homogenitás és a fõbb jellegzetességekérzékeltetéséhez.

A társadalmi miliõk a rájuk jellemzõ létformák, a sûrûbb belsõkommunikáció és – ezen keresztül – az információ csoportspeci-fikus feldolgozása révén különülnek el egymástól. A miliõkre jel-lemzõ információfeldolgozás mechanizmusait vizsgálva láthattuk,hogy azon keresztül az objektív valóságról érkezõ információ mi-ként vezet az egyes nagycsoportokra jellemzõ tudás kialakításá-hoz. Az (inter)szubjektív valóságok fenntartását ezen tudásformákváltozásainak nehézkessége, valamint az új információk miliõva-lóságba történõ „beolvasztási munkája” [Assimilationsarbeit] sza-vatolja (Schulze 1992: 264–266). A beolvasztási munka egyik for-mája az „önigazolás” [Selbstbestätigung], amikor a tapasztalatokatúgy interpretálják és súlyozzák fontosságuk szerint, hogy azok amár meglevõ tudást erõsítsék meg. Az „igazoló kommunikáció”[verifizierende Kommunikation] egy másik eljárás, ekkor az új

129

tényállások társas értelmezése eredményeképpen a felek kölcsö-nösen megerõsítik egymást gondolkodásuk helytállóságáról. Azasszimilációs munka harmadik típusa az „utánzás” [Imitation]; avéleményvezérek értelmezéseinek elfogadásával és ismétlésévelez is hozzájárul a miliõspecifikus tudásformák hasonlóságához.A fenti típusok – amelyek a hozzáférhetõ információ szûkösségeesetén is jellemzõek – kiegészülnek az értelemtartalmak kínálatá-nak bõségére jellemzõ negyedik eljárással: ez a „szelekció”. Az in-formációtömeg szûrése, vagyis az értelemtartalmak kiválasztásá-nak sajátos módja is hasonló tudásszerkezetet eredményez. Azátélhetõ értelemtartalmak túlkínálata esetén az önigazolás, az iga-zoló kommunikáció, valamint a véleményvezérek utánzása az in-formáció szelekciójával is összekapcsolódik. A társadalmi miliõka valóságértelmezés és a valóságszelekció közösségeivé válnak,amikor minden új információra miliõspecifikus kommentárral re-agálnak. E nagycsoportok a világ hasonló értelmezése révén tu-dásközösségekként termelik újra és tartják fenn magukat (Schulze1992: 267–268).

„A miliõk az egyéni valóságok szociokulturális gravitációs me-zõi” (Schulze 1992: 267) – ez a megfogalmazás kimondottanegyezik Bourdieu mezõelméleti metaforájával (vö.: Bourdieu1993). Egyéni eltérések természetesen lehetségesek, de a miliõk-re jellemzõ szemléletmódok és valóságmodellek elkerülhetetlen„nehézségi erõként” [Schwerkraftbereiche] mindenkit befolyásol-nak. Az egyének a szubjektív valóságmodelljeikben foglaltak sze-rint hozzák létre létezésük objektív formáit, miközben valóságoslétformáik hozzájárulnak szubjektív valóságépületeik rekonstruk-ciójához. „A szubkulturális tapasztalat világában [in teilkulturellenErfehrungskosmos] az egyén a meglevõ létformákra épít fel eg-zisztenciális szemléletmódokat és állásponthoz kötött tudást.Rendre ezek alapján tájékozódik, s eközben a miliõt olyannakstabilizálja, amilyen az valójában. Ami tehát elsõ ránézésre logikai

130

körnek tûnik […], az valójában egy empirikus kör rekonstruk-ciója” (Schulze 1992: 267 – kiemelés tõlem).

Ha az egzisztenciális tudást kollektivitásfoka szerint osztjuk fel,akkor Schulze szerint a miliõspecifikus tudás kibõvülését tapasz-talhatjuk. Az össztársadalomra vonatkozó makroszintû tudás, va-lamint a lokálisan meghatározott – családi, rokoni, szomszédsági,baráti kiscsoportokra vonatkozó – mikroszintû tudás mennyiségevisszaesik, miközben a saját miliõre jellemzõ mezoszintû tudásnõ. A makroszintû tudás fontosságának csökkenését Schulze azéletviszonyok megváltozásával, a társadalmi és kulturális differen-ciálódással, valamint a vallás relatív jelentõségvesztésével ma-gyarázza. Az egyének mikroszintû tudásának visszaesését a térlehatároló szerepének meghaladására vezeti vissza: a folklór, ababona, a dialektus háttérbe szorulása, a migráció és a mobilitásrévén felbomló szomszédsági kapcsolathálók, a családok centri-petális erejének meggyengülése váltja ki. A makro- és a mikro-szint térvesztése ugyanakkor a középszintû miliõtudás megnöve-kedését vonja maga után. Az egyén kollektív egzisztenciális tu-dásának kifejlõdését értelmezési közösségének információszelek-ciós és -feldolgozó rutinjai segítik. E kollektív oldal mellett ugyan-akkor szükség van szûk, individuális tudásformák kialakításárais, ennek terhe az egyes egyénre hárul. A miliõspecifikus tudásmegnövekedése mellett a más számára nem hozzáférhetõ szingu-láris ismeretek tartománya is kibõvül. A szubjektum jelentõségnö-vekedése tudáselméletileg az individuális ismeretek tartományá-nak növekedését eredményezi.

Mint az információt hasonlóan szelektáló és feldolgozó értel-mezési közösségek és – ebbõl adódóan – tudásközösségek, a mi-liõk állnak a schulzei koncepció középpontjában. Elméleténekvalamennyi eddig ismertetett aspektusa – az emberfelfogás, az él-ményelmélet, a mindennapi esztétikai gyakorlatok teóriája, a két-szintû tudáselmélet, a fundamentális szemantika elmélete – elsõ-

131

sorban a miliõk jellemzéséhez nyújt segítséget. Schulze a vizsgá-lat célját a szubjektumra irányuló struktúraelemzésben, vagyis ab-ban látja, hogy az élménytársadalom nagycsoport-szerkezetét akülönösen jelentõs interszubjektív konstrukciók felõl világítsameg. Míg Schulze rendkívül részletesen vizsgálja a miliõket – mû-vében a szituatív komponensek és a jellemzõ gyakorlatok jóvalrészletesebb elemzése is megtalálható –, addig a következõkbencsak a nagycsoportok fõbb karakterjegyeit tekintjük át. Mint másesetben is, e ponton szintén elõre kell bocsátani, hogy a miliõ-tipizálás szükségszerûen életlen.

A nívómiliõt hozzávetõlegesen negyven évesnél idõsebb, ma-gas képzettségû emberek alkotják (Schulze 1992: 283–291). Énjüka „fent” és a „lent”, a „magas” és az „alantas” fokozatai szerint el-képzelt világ adottságaihoz alkalmazkodik, a miliõ elsõdlegesperspektívája a hierarchia. Életük magától értetõdõ problémája,hogy elérjék a felsõbb szinteket ebben a hierarchikusan szerve-zõdõ világban. Rangsorba rendezett világképük mindenre kiter-jed: foglalkozásra, képzettségre, jövedelemre, tulajdonra, ízlésre,nyelvi kódra, ismeretségekre, társas érintkezési formákra, öltöz-ködésre, testalkatra. A rangra törekvést, az önképzést, a tökélete-sedést tekintik életfeladatuknak; legszívesebben az „abszolút érté-kek” (igazság, szépség, helyesség) képviselõiként képzelik elönmagukat. A nívómiliõ tagját a hozzáértés, a kompetencia, akomplex megközelítés és differenciált gondolkodás képességetölti el elégedettséggel. Megkülönbözteti magát mindattól, amiszerinte alantas, durva, faragatlan vagy lapos. A rangra törekvésinkább kifelé irányuló életcélokra utal – a hierarchia fokozataimég az erõforrások sorrendiségét tükrözik –, ugyanakkor a fel-sõbb régiókba emelkedés, a kifinomultság elérése mindenkor be-felé irányuló életfelfogással párosul. A nívómiliõ ízlését és eszté-tikai praxisát a magaskulturális sémához való közelség jellemzi,egyúttal távolságot tart a triviális és a feszültségsémától. Minden-napi esztétikai praxisában a magaskulturális mûvek kontemplatív

132

élvezetére törekszik, megkülönbözteti magát a barbár ízléstõl,életfilozófiájának középpontjában a tökéletesség princípiuma áll. A pszichofizikai szemantika vonatkozásában a nívómiliõ a kogni-tív differenciáltság komplexitását, a cselekvés rendezettségét, sza-bályozottságát képviseli. A szép élmény pszichikai dimenziójára akontroll és a biztonság a jellemzõ, míg az élmények testi kompo-nensének megtapasztalása koncentrációt és standardizálást felté-telez. A nívómiliõ élményparadigmája a Nobel-díj kitüntetés: a nem-zetközi publikum ovációja közepette szerényen átvett elismerés,amelyet követõen a nyilvános beszédben a kitüntetettnek csak alegmagasabb értékekkel kell számot vetnie (lásd: 11. ábra).

A harmóniamiliõ a körülbelül negyvenévesnél idõsebb, ala-csonyan képzett embereket foglalja magában (Schulze 1992:

133

11. ábra: A nívómiliõ jellemzése (Schulze 1992: 291 alapján)

NNéévv:: NNíívvóómmiilliiõõ

Életkor: idõsebb: kb. negyven év felett

Képzettség: magasan képzett

Létprobléma: rangra törekvés

Én–világ viszony: világban rögzített

Elsõdleges perspektíva: hierarchia

Jellemzõ esztétikai séma: magaskulturális séma

Elutasított esztétikai sémák: triviális és feszültségséma

Élvezet jelentéssíkja: kontempláció

Distinkció jelentéssíkja: antibarbár

Életfilozófia jelentéssíkja: tökéletesség

Fundamentális interpretáció: komplexitás és rendezettség

Pszichikai komponens: kontroll és biztonság

Fizikai komponens: koncentráció és standardizálás

Élményparadigma: Nobel-díj kitüntetés

292–300). E miliõ tagjai számára egy elõzetesen adott, fenyegetõ vi-lág képzete bontakozik ki, amelyben a veszély elsõdleges pers-pektívája a védettségre törekvéssel kapcsolódik össze. Egy nehezenélhetõ világban az én a harmónia provinciáját keresi. A diffúz fé-lelem elõl e miliõ tagjai jobbára a kényelmes otthonmaradásban,az egyszerû harmóniát és könnyen fogyasztható „kedélyességet”[Gemütlichkeit] nyújtó szabadidõs elfoglaltságokban keresnek vé-delmet. A hiánytársadalomban a túlélést célzó gondolkodásmódmég a lecsúszás megelõzését célozta. A lehetõségek kibõvülésé-vel, vagyis a második világháborút követõ szinteltolódással –amely éppen erre a nagycsoportra volt a legpozitívabb hatással –a tradicionális munkásmiliõ helyzete is nagymértékben javult. A de-priváció tudatának jelentõségcsökkenése ugyan együtt járt a befe-lé irányuló átértékelõdéssel, a szorongatott helyzet beidegzõdéseiazonban távolról sem múltak el nyomtalanul. A népies jegyekkelbíró mulatós slágerek, a romantikus regényfüzetek, a „sztárok”magánélete iránti megkülönböztetett érdeklõdés, valamint a lottó-sorsolás és egyéb szerencsejátékok figyelemmel követése egy-szerre hordozza a szorongató valóság elõli menekülés vágyát ésaz élményorientációt. A harmóniamiliõ mindennapi esztétikaigyakorlatai során a triviális sémát használja, értetlenül és idegen-kedve szemléli a magaskulturális séma nehézkességét, valaminta feszültségséma zaklatottságát. Praxisában a kedélyességet, az ott-honos bizalmasságot élvezi, és bosszantja a nyughatatlan excent-rikusság. Életfilozófiájának középpontjában a miliõ nevét adóharmónia eszménye áll. A fundamentális szemantika vonatkozá-sában az egyszerûség és a rendezettség uralkodik a harmóniamili-õben. Az élmény tudati aspektusát a biztonság és a tehermentesí-tés jellemzi, a test dimenziójában a standardizálás és a közvetlen-ség uralkodik. A harmóniamiliõ élményparadigmáját Schulze azesküvõ romantikus képzetében látja visszatükrözõdni. Ebben abelsõ ellentéteket elfedi a meghatottság, a menyasszony szépsé-géhez és becsületéhez nem férhet kétség, a népes rokonság kö-

134

rében megtartott rituális nász mint az „ifjú pár” boldog életénekkezdete persze inkább csak mítosz. A „lagzi” mégis népszerû,Schulze szerint ez a harmóniamiliõ élményirányultságának minta-példája (lásd a 12. ábrát).

Az integrációs miliõ strukturális helyzetét tekintve a nívó- és aharmóniamiliõ között található: hozzávetõlegesen negyven éves-nél idõsebb, közepesen képzett egyének alkotják (Schulze 1992:301–311). Az integrációs miliõt a szolid középhelyzet jellemzi, tá-vol a szélsõségektõl. A társadalmilag kívánatos számára szubjek-tívan is kívánatos: az integrációs miliõ tagjai konformitásra törek-szenek. A normalitás képviseletét kielégítõ célnak tartják, világuka normáknak való megfelelés, illetve a tõlük való eltérés szerintrendezõdik. Figyelmük arra irányul, hogy mit kell, mit szabad ésmit tilos megtenni, mi legitim és mi kelt feltûnést. Az én az e sza-

135

12. ábra: A harmóniamiliõ jellemzése (Schulze 1992: 300 alapján)

NNéévv:: HHaarrmmóónniiaammiilliiõõ

Életkor: idõsebb: kb. negyven év felett

Képzettség: alacsonyan képzett

Létprobléma: védettségre törekvés

Én–világ viszony: világban rögzített

Elsõdleges perspektíva: veszélyek

Jellemzõ esztétikai séma: triviális séma

Elutasított esztétikai sémák: magaskulturális és feszültségséma

Élvezet jelentéssíkja: kedélyesség

Distinkció jelentéssíkja: antiexcentrikus

Életfilozófia jelentéssíkja: harmónia

Fundamentális interpretáció: egyszerûség és rendezettség

Pszichikai komponens: tehermentesítés és biztonság

Fizikai komponens: közvetlenség és standardizálás

Élményparadigma: esküvõ

bályok által rendezett világban rögzül, elsõdleges perspektívája atársadalmi elvárásokat fürkészi. Igazodása a világ rendjéhez túl-mutat a kifelé irányuló életfelfogáson: az integrációs miliõ tagjá-nak jól esik rendezetten élni tisztes életét. A szabályok betartásátmár nem is annyira az elismerés kiérdemlése és a szabályszegéstársadalmi szankciójának elkerülése motiválja, inkább a konfor-mitás védettségébõl származó élmény. Az integrációs miliõt java-részt közép- és alsószintû szellemi foglalkozásúak alkotják, ígyjellemzõen középszintû alkalmazottként, tisztviselõként, a társa-dalmi szabályozás megtestesítõjének szerepében jelennek meg.Mivel ez a makrocsoport az idõsebb miliõk között köztes helyze-tet foglal el, integratív szerepet játszik: elsõsorban a nívómiliõ ál-tal felállított normatív mértékek betartására és betartatására érzihivatottnak magát. Az össztársadalmi érvényességû normák meg-rendülésével – amit a hatvanas évek ellenkulturális mozgalmai ésa kulturális konfliktus korszaka kezdett ki –, a miliõkbe zárulótársadalmi világokkal az integrációs miliõ elveszítette „külde-tését”. Kontextusfüggetlen konformitásvágyába visszavonulva amaga kedvére alkalmazkodik. Miután már nem léteznek általáno-san elfogadott konvenciók, szívesen rajzolja meg maga az uralko-dó társadalmi normalitás képét. Mindennapi esztétikai gyakorlataisorán egyszerre tájékozódik a magaskulturális séma könnyebbenfogyasztható kifejezésmódjai és a triviális séma útmutatása sze-rint, ugyanakkor elhatárolódik a feszültségséma által megjelenítettkulturális világtól. Élvezeti mintájában kedélyesség és kontemplá-ció vegyül, megkülönbözteti magát az excentrikus és barbár vi-selkedésmódoktól, életfilozófiáját pedig harmónia és tökéletességeszményeinek együttes jelenléte jellemzi. Az integrációs miliõ apszichofizikai szemantika kategóriái közül a rendezettség oldalánáll, miközben a kognitív differenciáltságot tekintve közepes komp-lexitás jellemzi. A szép élmény kognitív konstrukciójában a biz-tonság kapcsolódik össze a könnyen elérhetõ kontrollal. Az él-

136

mény testi komponensét pedig a standardizálás és a közepeskoncentráció jellemzi. Élményparadigmáját a kedélyes asztaltársa-sági együttlét [nette Runde] jeleníti meg: az ilyen társasági össze-jöveteleken jön létre az a konvenciót definiáló nyilvánosság,amelyre a konformitás támaszkodhat. Az összejövetelek gyakranközös evéssel kapcsolódnak össze, miközben tovább folytathatóka kölcsönös megerõsítést biztosító beszélgetések: „Normális azszerintetek, hogy…?”, „Ezt én is így gondolom…”, „Igen, igen, ezvelem is így van…” (lásd: 13. ábra).

Az önmegvalósító miliõ már a fiatalabb miliõk közé tartozik: jel-lemzõen negyvenévesnél fiatalabb, képzett egyének alkotják(Schulze 1992: 312–321). E nagycsoport világképe már énben rög-zített: az „én” megtapasztalása adott, minden szituatív tényezõ eh-

137

13. ábra: Az integrációs miliõ jellemzése (Schulze 1992: 311 alapján)

NNéévv:: IInntteeggrráácciióóss mmiilliiõõ

Életkor: idõsebb: kb. negyven év felett

Képzettség: közepesen képzett

Létprobléma: konformitásra törekvés

Én–világ viszony: világban rögzített

Elsõdleges perspektíva: társadalmi elvárások

Jellemzõ esztétikai sémák: magaskulturális és triviális séma

Elutasított esztétikai séma: feszültségséma

Élvezet jelentéssíkja: kedélyesség és kontempláció

Distinkció jelentéssíkja: antiexcentrikus és antibarbár

Életfilozófia jelentéssíkja: harmónia és tökéletesség

Fundamentális interpretáció: közepes komplexitás és rendezettség

Pszichikai komponens: mérsékelt kontroll és biztonság

Fizikai komponens: közepes koncentráció és standardizálás

Élményparadigma: kedélyes asztaltársaság

hez képest határozódik meg. Az „én” szorult helyzetben divatot,tartózkodási helyet, kapcsolatot, foglalkozást, karriert vált – be-száll, kiszáll, átszáll –, majd újra nekiindul, hogy megfelelõ helyettaláljon magának a világban. Míg az idõsebb miliõk a világ hier-archizált rangsora, a társadalmi elvárások, valamint a harmóniaveszélyeztetett rendjébõl indulnak ki, addig a fiatalabb miliõk azénhez rendezik világukat. „Én már csak ilyen vagyok – lássuk, mi-ként találom meg a helyemet a világban” – gondolják. Az önmeg-valósító miliõ tagjait belsõ valóságuk érdekli, elsõdleges perspek-tívájuk „énjükre” mint „belsõ magra” [Innerer Kern], illetve annakkibontakoztatására irányul. Pszichéjüket mint egy csírázó növénytfigyelik, amelynek kiteljesedéséhez segítséget kell nyújtaniuk. E bel-sõ magról, legyen annak megtapasztalása bármilyen változékonyis, gondoskodni kell, kibontakoztatását kényszerként élik meg.E miliõ önmegvalósításra törekszik, ezért különösen népszerûekköreiben a pszichologizáló tanok és az önismereti elfoglaltságok.Míg az idõsebb miliõk életprogramja eredetileg kifelé irányult,amelyet csak a befelé irányuló átértelmezés tett élményorientált-tá, addig az önmegvalósításra törekvés a kezdetektõl fogva befe-lé irányuló életfelfogás. Ugyan e miliõ vonatkozásában is felme-rülnek szituatív célok: „jó munkát” akarnak és mellé „sok pénzt”,mindez azonban csak eszköz a valódi cél eléréséhez, az „én”megvalósításához. Mindennapi esztétikai praxisában a mûveltsé-get megkívánó magaskulturális séma és a fiatal miliõkre jellemzõfeszültségséma jelkészletébõl válogat, egyúttal elutasítja a kispol-gárinak értékelt triviális sémát. Vibráló élményekben [Action], va-lamint elmélyült kontempláció során lel élvezetre, disztingvál abarbár és a konvencionális viselkedésmóddal szemben, életfilo-zófiája a nárcisztikus tökéletesség eszményével fejezhetõ ki a leg-jobban. A pszichofizikai szemantika kategóriáival újrafogalmazvaaz önmegvalósító miliõ komplexitás és spontaneitás összekapcso-lásával jellemezhetõ. A szép élmények tudati komponense kont-

138

roll és énmeghatározottság összefüggéseibõl adódik, testi oldaláta koncentráció és a kiélés kölcsönhatása jellemzi. Az önmegva-lósító miliõ élményparadigmáját a mûvészi életvitel testesíti meg.A saját szubjektivitását ábrázoló mûvész ugyanis olyan ember, aki„pokoli keményen dolgozik önmagán”. A mûvész mítoszához –amelynek konstitutív eleme a mesterségbeli tudás és a magasztosfeladat – hozzátartozik a sikeresség képzete is. A „befutott” alko-tó megjelenített énje ugyanis nyilvános diadalra vágyik (lásd a 14.ábrát).

A szórakozó miliõt nagyjából negyvenévesnél fiatalabb, alacso-nyabb képzettségû egyének alkotják (Schulze 1992: 322–330). Ezta nagycsoportot is kezdetektõl fogva élményorientáció jellemzi.

139

NNéévv:: IInntteeggrráácciióóss mmiilliiõõ

Életkor: fiatalabb: kb. negyven év alatt

Képzettség: képzett

Létprobléma: önmegvalósításra törekvés

Én–világ viszony: énben rögzített

Elsõdleges perspektíva: én mint „belsõ mag”

Jellemzõ esztétikai sémák: magaskulturális és feszültségséma

Elutasított esztétikai séma: triviális séma

Élvezet jelentéssíkja: action és kontempláció

Distinkció jelentéssíkja: antikonvencionális és antibarbár

Életfilozófia jelentéssíkja: nárcizmus és tökéletesség

Fundamentális interpretáció: komplexitás és spontaneitás

Pszichikai komponens: kontroll és énmeghatározottság

Fizikai komponens: koncentráció és kiélés

Élményparadigma: mûvészi életvitel

14. ábra: Az önmegvalósító miliõ jellemzése (Schulze 1992: 321 alapján)

Világhoz való viszonya énben rögzített, de nem dinamikus: nin-csen szó az adottságként megélt szubjektivitás kibontakoztatásá-ról, csupán az „én” igényeinek kielégítésérõl. A szórakozó miliõezért erõs ingereket keres, hogy pszichéjét élményekhez juttassa.Stimulációra törekszik, elsõdleges perspektíváját énjének szük-ségletei képezik. A nagycsoport elnevezése abból adódik, hogytagjai harsány élményingerekkel szórakoztatják magukat: kedve-lik a „bulizást”, a gyorsaságot, az erõt, a szabadságot, az újdonsá-gokat és az izgalmas elfoglaltságokat (motorozást, autózást, szá-mítógépes játékokat, akciófilmeket, „pörgõs” zenéket). Ezt a cso-portot az izgalmak, a meglepõ hatások, a látvány, az erõs érzelmiingerek juttatják élményekhez. Inkább akciót és feszültséget igé-nyelnek a világtól, mint pontos információt és elmélyült elemzést.A konvenciókkal való szembehelyezkedés és az énközpontúság aszórakozó miliõnek is hangsúlyos karakterjegye; az önmegvaló-sító miliõvel szemben azonban ez csak a szórakozásnak, a „bu-linak”, az élményszempontoknak rendelõdik alá. Mindennapiesztétikai praxisához egyedül a feszültségsémát veszi igénybe, el-utasítja a triviális sémát és a magaskulturális sémát. Elsõsorban azerõs ingerek kiváltotta action-élményt [Action] élvezi, erõs ide-genkedést vált ki belõle a konvencionális viselkedésmód; esztéti-kai gyakorlatainak szervezõ elve a nárcizmus mint életfilozófia.A fundamentális szemantika nyelvén mindez az egyszerûség és aspontaneitás együttállásával fejezhetõ ki. A kevéssé hangsúlyostudati élménykomponenst az énmeghatározottság és a tehermen-tesítés adja, amit a közvetlenség és a kiélés kölcsönhatásával jelle-mezhetõ testi összetevõk egészítenek ki. Az én ingerlésében örö-müket lelõ fiatalok élményparadigmáját Schulze a „Miami Beach”kifejezésben látja leginkább visszaadhatónak. A milliomosok kok-télját egy fiatal fürdõruhás nõ szolgálja fel az úszómedence part-ján pihenõ akcióhõsnek, aki közben lekezelõ hangon telefonontárgyal az újabb „nagy dobást” jelentõ üzletrõl (lásd a 15. ábrát).

140

Schulze a nagycsoport-szerkezet74 vonatkozásában nagy je-lentõséget tulajdonít az életkornak. A negyven éves kor körüléletkori határzóna húzódik, amely „fiatalabb” és „idõsebb” mi-liõkre osztja a társadalmat. A nagycsoport-szerkezet kettéhasa-dását – amely a társadalmi struktúra hierarchiáját is keresztbemetszi – Schulze társadalom- és kultúrtörténeti, demográfiai,valamint élettani okokkal magyarázza. A második világháborútkövetõen Nyugat-Németországban megindult az ipari társada-lom újjáépítése (Schulze 1992: 366–372, 531–553, 1992b). Az if-

141

NNéévv:: IInntteeggrráácciióóss mmiilliiõõ

Életkor: fiatalabb: kb. negyven év alatt

Képzettség: kevéssé képzett

Létprobléma: stimulációra törekvés

Én–világ viszony: énben rögzített

Elsõdleges perspektíva: szükségletek

Jellemzõ esztétikai séma: feszültségséma

Elutasított esztétikai sémák: magaskulturális és triviális séma

Élvezet jelentéssíkja: action

Distinkció jelentéssíkja: antikonvencionális

Életfilozófia jelentéssíkja: nárcizmus

Fundamentális interpretáció: egyszerûség és spontaneitás

Pszichikai komponens: tehermentesítés és énmeghatározottság

Fizikai komponens: közvetlenség és kiélés

Élményparadigma: „Miami Beach”

15. ábra: A szórakozó miliõ jellemzése (Schulze 1992: 330 alapján)

74 A magyar társadalom hasonló, bár nem empirikus megalapozottságú „szub-jektumra irányuló nagycsoport-elemzését” kísérelte meg a jellemzõ habitusok el-különítésével Hankiss Elemér (Hankiss 2002).

júság újra elfoglalta helyét a klasszikus életkori szerepek rend-jében, ahol fiatalnak lenni egyet jelentett a hivatás vállalására,valamint a keresõképesség elérésére történõ felkészüléssel. Azifjúság ekkor „átmeneti állapotként” határozódik meg: fokoza-tosan „leválva” a szülõi házról az ifjú megteszi az elsõ lépése-ket önálló egzisztenciájának megteremtése felé. Ez az idõszakáll rendelkezésére az önálló személyiség és identitás felépítésé-re, tanulásra és képesítés szerzésére, a szükséges elõkészületekelvégzésére a munka világába történõ belépéshez, a „komolyélet” elõtti utolsó bohém évek megélésére, partner keresésérea családalapításhoz. A fiatalság betagozódik a társadalmi szer-vezõdés hierarchikus rendjébe, elfoglalja alárendelt pozíciójáta „felnõttek világában”.

A hatvanas évek második felében aztán – a háború alatt, il-letve a közvetlenül utána születettek felnövekedésével – az if-júsági „átmenet” elméletét felváltja az ifjúsági „ellenkultúra”koncepciója, mely szerint az ifjúságot az eltérés, a lázadás, aváltoztatás vágya jellemzi: a felnõtt életbe való belépés helyettannak tagadását választja. Folyamatosan megkérdõjelezve alá-rendelt szerepét, az ifjúság utat nyit a „kulturális konfliktus”korszakának: tiltakozó mozgalmak szervezõdnek, alternatívéletformák alakulnak ki. A háborút követõen született nemze-dék – amely a hatvanas évek végén kis híján forradalomig fe-szíti lázadását – a nyolcvanas évekre betölti harmincadik élet-évét és felhagy világmegváltó terveivel. Az élménytársadalomlehetõségnövekedése sem a háború elõtt szocializálódott nem-zedékek hegemóniájának visszarendezõdését, sem a korosodó„fiatalok” eszméinek gyõzelmét nem hozta magával. A miliõ-specifikus valóságukba visszahúzódó csoportok az éles konflik-tusok helyzetébõl a felpuhuló ellentétek rendezett világát hoz-zák létre. Mára sajátos élményvilággal bíró „nemzedéki egysé-gekké” lettek (vö.: Mannheim 1928: 233). Eltérõen gondolkodó

142

nagycsoportok élnek egymás mellett, létrehozva a – késõbb tár-gyalandó – „kölcsönös meg nem értés struktúráit” [die Strukturgegenseitigen Nichtverstehens].

Mivel a miliõk nem különülnek el egymástól élesen, Schulzeszerencsésebbnek tartja egy életlen miliõszerkezet képének meg-rajzolását. (Lásd: 16. ábra.)

Statisztikailag lehetséges volna ugyan, szociológiailag azon-ban teljességgel értelmetlen éles határvonalakat húzni: az egyesmiliõk képzetei a mindennapi interakciókban is hozzávetõlegesjel–jelentés hozzárendelések révén aktualizálódnak, így az élet-lenség fogalmából a miliõk között húzódó határzónák képzeteadódik. A nagycsoportokat elválasztó korhatár is hozzávetõle-ges: a negyvenedik életév helyett érdemes a harmincötödiktõl

143

16. ábra: Az „életlen” miliõmodell a kor és a képzettség függvényében (Schulze 1992: 384 alapján)

KKééppzzeettttsséégg

Önmegvalósító miliõ

Szórakozó miliõ

Nívómiliõ

Integrációs miliõ

Harmónia miliõ

ÉÉlleettkkoorr

a negyvenötödik életévig terjedõ határsávról beszélni. A miliõ-struktúra életlen képét Schulze úgy szerkesztette meg, hogy a„szürke zónába” esõk is legfeljebb csak két miliõhöz kapcso-lódhassanak, az ennél több nagycsoporthoz tartozás lehetõsé-gét kizárta. Emiatt elsõ látásra kissé elbizonytalanítólag hathataz éles kontúrokat nélkülözõ modell, hiszen a struktúrakutatásmindeddig jellemzõen a következetes csoportbesorolás elvétválasztva gyakran tizedszázalékos pontossággal megszerkesz-tett nagycsoport-struktúrákhoz szoktatott bennünket. Schulzeazonban el akarja kerülni a nagycsoport-szerkezetnek a tényle-gesnél precízebb ábrázolását, szerinte „az életlenséget nem azempirikus modell fogyatékosságaként, hanem a társadalmi va-lóság tulajdonságaként kell szemlélnünk” (Schulze 1992: 382).Döntésének indoklására mind az éles, mind az életlen kontú-rokkal rendelkezõ modellel végez elemzéseket. Úgy találja,hogy – miután az életlen modell kettõs kötõdést is megenged,szemben az „egy ember-egy miliõ”-koncepcióval – az inkon-zisztens egyének aránya az életlen modellben kisebb: az utóbbi63%-ot magyaráz, míg az éles határvonalú modell csak az egyé-nek helyzetének 49%-át képes ábrázolni. A relatíve hasonló lét-formák és a sûrûbb belsõ kommunikáció révén miliõspecifikustudásformákat kialakító nagycsoport-struktúrát Schulze össze-vetette más, hasonló miliõmodellekkel is. Megállapította, hogya hasonló megfontolásokra építõ adatfelvételek alapján ugyannémileg eltérõ nagycsoport-szerkezetet dolgoztak ki, de ezek afelosztások tulajdonképpen megfeleltethetõk egymásnak(Schulze 1992: 382–393).

A korrespondencia-analízis segítségével Schulze a fundamentá-lis szemantika koordináta rendszerében is elhelyezi a miliõket,így a miliõjellemzés során részleteiben elvégzett, szubjektumrairányuló struktúraelemzést egy átfogó és egységes perspektívábólis áttekinthetjük. (Lásd: 17. ábra).

144

A pszichofizikai szemantika pólusain feltüntettem a kognitívdifferenciáltságnak (függõleges tengely) és a cselekvés szabályo-zottságának (vízszintes tengely) a kategóriáit, illetve a szép élmé-nyek lelki és testi aspektusait jelzõ kategóriákat is. Az öt miliõelhelyezkedésének kristályosodási pontját nevük kezdõbetûjéveljeleztem, és összekapcsoltam õket egzisztenciális szemléletmód-jukkal. A korrespondencia-analízis eljárásával sikeresen fedésbehozható az egyes miliõk elhelyezkedése, a hozzájuk kapcsolódóa priori kategóriáik, valamint a szemantikai tér felosztása. A mili-

145

17. ábra: Miliõk és nagycsoport-specifikus egzisztenciális szemlélet-módok a pszichofizikai szemantika terében (Schulze 1992: 695 alapján)

N – NívómiliõI – Integrációs miliõH – HarmóniamiliõÖ – Önmegvalósító miliõSz – Szórakozó miliõ

KontrollKomplexitásKoncentráció

Stimulációratörekvés,szükségletek

Védettségretörekvés,veszélyek

Világban rögzítettén–világ viszony

Énben rögzítettén–világ viszony

Önmegvalósításratörekvés, „belsõ mag”

A szép élmények lelki komponense: dõlt betûvel; testi komponense: aláhúzva

BiztonságRendezettségStandardizálás

ÉnmeghatározottságSpontaneitásKiélés

TehermentesítésEgyszerûségKözvetlenség

Rangra törekvés,hierarchia

Komformitásratörekvés,társadalmi elvárások

NN

II

ÖÖ

SSzzHH

õk közötti távolságok a legszembetûnõbben a világértelmezés kü-lönbözõségeiben fejezõdnek ki. Az össztársadalomra vonatkozóegzisztenciális tudás kiürülésével a széleskörû hasonlóság jobbá-ra már csak olyan technikai tudáselemeket foglal magában, minta mindennapi közlekedési szabályok ismerete vagy a készülékekhasználatának készsége.

A miliõk egyre kevésbé értik meg egymás alapvetõ beállítottsá-gait (Schulze 1992: 364–366). Schulze szerint nemcsak a társadal-mi észlelés felszíni torzulásairól és tévedéseirõl van szó, hanemalapvetõ meg nem értésrõl. A világ egymásra vissza nem vezethe-tõ értelmezési rendszerei kölcsönös értetlenséggel állnak egymás-sal szemben. Schulze példáját idézve a társadalmi miliõk, sajátosvalóságukban mozogva olyan tengeralattjárókhoz hasonlatosak,amelyeknek rosszul mûködõ radarkészülékei kölcsönösen képte-lenek lokalizálni egymást, ráadásul a legénység mit sem sejt e tor-zításról. A kölcsönös meg nem értés valamennyi miliõkön átnyú-ló kapcsolat esetében megjelenhet, különösen nagy az esélyeazonban a szematikai térben egymástól távol esõ miliõk esetében.Az életkor és a képzettség kettõs távolsága két miliõpárosra jel-lemzõ: õk kölcsönösen egymásról mintázzák meg ellenségképü-ket. Az idõsebb és képzett, a komplexitás és rendezettség szeman-tikai kategóriáival jellemezhetõ nívómiliõ szembenállása a fiatalés alacsony iskolázottságú szórakozó miliõvel az egyik ilyen kri-tikus kapcsolat, hiszen ez utóbbi szemantikai készlete – egyszerû-ség és spontaneitás – szöges ellentéte az elõbbinek. Míg a nívó-miliõ hajlamos „elkényeztetett primitíveknek” [»Primitive«] látni azénjük stimulálására törekvõ fiatalokat, addig azok kinevetik a„régi vágású beképzelteket” [»Eingebildete«] és gúnyt ûznek „unal-masságukból” vagy „túlbonyolítottságukból”. Hasonló, kölcsönöslenézés figyelhetõ meg a harmóniamiliõ (rendezettség, egyszerû-ség), valamint az önmegvalósító miliõ (komplexitás, spontaneitás)viszonyában. Az utóbbi csoport hajlamos „szögletes nyárspolgár-oknak” [»Spießer«] látni a harmóniamiliõ képviselõit, miközben õk

146

gyakran „rendbontókat” és a „nyugalom nagyszájú megzavaróit”[»Ruhestörer«] látják az önmegvalósító miliõ képviselõiben. Külö-nösen könnyen lobbannak fel az indulatok a mindennapi esztéti-kai gyakorlatok nyomán: az üvöltõ rockzene és a klasszikus vo-nósnégyes halk háttérzenéje ugyanúgy konfliktushoz vezet, mintamikor a távirányítón veszekedõ családban a családfõ mulatósnótákat sugárzó mûsort, a „gyerekek” pedig videoklipeket nézné-nek. E példákon is jól láthatóak a kölcsönös értetlenség és ellen-tét egymásnak feszülõ frontjai: túl az osztályharcon – írja Schulze– a mindennapi esztétika még mindig az agresszió, a védekezés,a szembenállás terepe.

A második világháborút követõ évtizedekben Nyugat-Németor-szágban a társadalmi szintek eltolódásával valamennyi nagycso-port szociális helyzete stabilizálódott. Az egyenlõtlenségek mérté-ke nem csökkent, de jelentõségébõl – a lehetõségtér kinyílásával,valamint a kulturális konfliktusok korszakától az élménytársada-lomig ívelõ kulturális változással – sokat veszített. A schulzei kor-diagnózis, a kölcsönös meg nem értés struktúráinak ábrázolásamár semmiképp sem egyeztethetõ össze egy szigorúan vertikáli-san tagolódó társadalmi struktúrával. Noha a társadalom hierar-chikus berendezkedését töredékesen még tükrözik az idõsebbmiliõk valóságmodelljei, és az ökonómiai szemantika teljes jelen-tõségvesztésérõl is túlzás volna beszélni, az élménytársadalommár nem tisztán a fent/lent, a sok/kevés, a mûvészet/giccs, a tö-meg/elit kategóriái szerint tagolódik.75 Az életkori határzónamentén kettéhasadt vertikalitást [gespaltene Vertikalität] és a hie-rarchikusan szervezõdõ miliõjegyek elhalványulását mutatja a bõ-ség társadalmának nagycsoport-konstellációja (Schulze 1992:399–403). A kifelé irányuló életfelfogások élményorientált átérté-

147

75 Megfontolandó ebbõl a szempontból, hogy a társadalom hierarchikus képeösszefüggésben áll-e a társadalomképet hagyományosan ápoló és (újra)termelõnívómiliõ hierarchiaközpontú világnézetével.

kelésével a társadalmi egyenlõtlenségek észlelése is gyengül.Mégoly rafinált elemzési technikákkal sem konstruálható egyetlenáltalánosan elfogadott presztízshierarchia, amelynek rangsorábaaz élménytársadalom struktúrái beilleszthetõk volnának (Schulze1992: 403–406). Az egyetlen presztízsrangsort a megbecsültségkülönféle mércéi váltják fel: akárcsak az ízlést, a kiválóságot ismiliõspecifikus és összemérhetetlen kánonok rögzítik. A hatvanasévek kulturális konfliktusaiban sem elsõsorban a „privilegizáltak”és a „kisemmizettek” álltak egymással szemben, hanem eltérõvilágképüket propagáló nemzedékek (Schulze 1992: 406–408).A kölcsönös averzió mára inkább csak látensen van jelen, az egy-másról alkotott sztereotípiák és „ellenségképek” csak a személy-közi interakció összeütközései nyomán aktualizálódnak. A fe-szültségek látens ellentétekké rendezõdtek, a saját valóságépü-leteikbe és „miliõ-etnocentrizmusukba” visszahúzódó nagy-csoportok már csak értetlen vállvonogatással vesznek tudomástegymásról.

Miután a miliõspecifikus tudás kiterjedése mellett a tisztán in-dividuális tudás jelentõségnövekedése lesz a változás másik fõtendenciája, felerõsödnek a „saját nagycsoport megtapasztalásá-nak” [kollektive Selbsterfahrung] nehézségei (Schulze 1992:409–415). Megváltoztak a csoporttudat kondíciói: a saját miliõgyakran csak a médiában megjelenõ reprezentációkon, fogyasz-tói trendeken, miliõspecifikus élménykínálatot biztosító kulturálisrendezvényeken és színtereken keresztül észlelhetõ, ami jórésztnélkülözi a közösségi együttlét élményét. Az ipari korszak osz-tálytudatához képest a kollektív identitás elsikkadása figyelhetõmeg. Szembetûnõ ugyanakkor, hogy a miliõtudat megrendüléseaz egyes nagycsoportok esetében jelentõs eltéréseket mutat: azönmegvalósító miliõ érdekérvényesítõ képességei a legjobbak, anyilvánosságban kevesebb teret kapó csoportok lehetõségei szû-kösebbek a szervezett fellépésre. Az egyének saját csoportjukatáltalában differenciáltabban, s ezért kevésbé átfogóan látják, mi-

148

közben a többi miliõrõl egységesebb, de sztereotip képet alkot-nak. Az állásponthoz kötõdõ torzítás mellett a nagycsoport-tudatszéthullásából adódik az is, hogy az élménytársadalomban egyrenehezebbé válik a szubjektív valóságmodell felépítése. Schulzediagnózisa szerint elválik egymástól a „struktúrát leképezõ tudás”[strukturabbildendes Wissen] és a „miliõt konstituáló tudás”[milieukonstituirendes Wissen] (Schulze 1992: 415–416). Noha aszubjektumok a miliõstruktúrát alkotó normalitás-képzetekkelhozzájárulnak a csoportspecifikus létformák kialakításához, ésezzel a társadalmi kapcsolatok csoportspecifikus létrejöttét is sza-bályozzák, elveszítik a maguk létrehozta társadalmi valóság kép-zetét. A struktúrát leképezõ tudás individualizálódásával a tár-sadalom kognitív önszervezõdése és önleírása élesen elválikegymástól. A nagycsoport-szerkezet szubjektív reprezentációjá-nak elsikkadásával „anélkül alkotunk társadalmi miliõket, hogytudnánk róla” (Schulze 1992: 415 – az eredetiben kiemelve).

149

ÖÖsssszzeeffooggllaallááss –– mméérrlleegg ééss kkrriittiikkaa

A schulzei koncepció áttekintése és elemzése után ideje mérleg-re tenni eddigi megállapításainkat. Schulze kulturális struktúrael-mélete nagy gonddal elvégzett empirikus elemzéseken alapul. AzErlebnisgesellschaft az árnyalt társadalomelméleti gondolkodás ésa szakszerû empirikus társadalomkutatás programjának össze-kapcsolásával a kortárs társadalomtudományi irányzatok egyremélyülõ szakadékát hidalja át. Hasonlóan Bourdieu La distinctioncímû mûvéhez, az Erlebnisgesellschaft is olyan aprólékosan kidol-gozott társadalomelméleti keretbe foglalt kordiagnózist nyújt,amely a késõ modern társadalom kulturális tagolódását világítjameg. Feloldja a struktúrakutatás egyik központi dilemmáját a ho-rizontálisan egymás mellett elhelyezkedõ életstíluscsoportok, vala-mint a vertikálisan egymásra rétegzõdõ nagycsoportok között. Mi-liõfogalma szimbolikus válasz e dilemmára, hiszen úgy választköztes utat a hierarchia és a nagycsoportok egymás mellettiségé-nek alternatívái között, hogy a miliõ fogalma magában foglalja akorábbi nagycsoport-meghatározásokat is. Feloldja az individua-lizációs tézis és a nagycsoportok továbbélésének látszólagos ellent-mondását: éppen a növekvõ individualizációból adódnak azegyén számára olyan orientációs problémák, amelyek csak a tár-sadalom közös vonásainak kidolgozásával és igénybevételéveloldhatók meg. Kibékíti a konstruktivista rendszerelmélet és a kri-tikai racionalizmus ellentétét, amikor megmutatja, hogy rendsze-rek (egyének, miliõk, társadalmak) kognitív önszervezõdése és azobjektív társadalmi valóság képzete nem zárja ki egymást szük-ségszerûen, mint ahogy a megértõ szociológia és a társadalomku-tatás neopozitivista elõfeltevéseire alapozó irányzatok sem feltét-

150

lenül mondanak ellent egymásnak. „Ahogyan nincs hermeneuti-ka látens kvantifikáció nélkül, úgy a fordítottja: a tömeges adatokelemzése sem lehetséges hermeneutika nélkül” (Schulze 1992:27). Kutatási programjában Schulze mintapéldáját adja annak,hogy a kvantitatív adatelemzési eljárásoknak és az értelemmegér-tés kvalitatív módszereinek konstruált ellentéte feloldható. A kor-társ társadalomtudomány empirikus gyakorlatába fordítja át MaxWeber szociológiadefinícióját, amely szerint a társadalomkutatás„a társadalmi cselekvés értelmezõ megértésére, és ezen keresztül acselekvés menetének és hatásainak oksági magyarázatára törek-szik” (Weber 1976: 37–38 – kiemelés tõlem). Magyarázat és meg-értés együtt is mûvelhetõ, mint ahogyan a fejlett Nyugat kulturálisösszefüggéseirõl úgy is lehetséges képet alkotni, hogy az elemzésnem csúszik át sem a fogyasztói társadalom kritikájába, sem an-nak ideologikus igazolásába.

Schulze mûvét két markáns elméleti álláspont között helyezhet-jük el. Az egyik oldalon Pierre Bourdieu felfogása áll. Schulzeszembenéz a La distinction-ban a legnagyobb teljesítményét elérõbourdieu-i társadalomelmélettel. Egyfelõl elfogadja hiteles és érvé-nyes diagnózisnak, elismeri nagy hatókörû, rendkívüli mélység-élességû társadalomelméletét, másfelõl azonban érvényébenkorlátozza, amikor a nyolcvanas évek Nyugat-Németországáravonatkozóan már meghaladottnak tartja. Mannheimi értelembenpartikularizálja a bourdieu-i mûvet, amikor érvényességét az él-ménytársadalmat megelõzõ történeti-társadalmi korszakra, a „szû-kösség társadalmára” szûkíti le: ami érvényes a hetvenes évekFranciaországára, nem feltétlenül találó a nyolcvanas évek Nyu-gat-Németországára. Így fogalmaz: „Saját kultúránkra vonatkozóelméletünkhöz érdemes ugyan a bourdieu-i kezdeményezéseketkövetkezetesen bevonnunk, ám bizonyos pontokon következesen elis kell felejtenünk azokat. A modellbõl – amellyel Bourdieu a hat-vanas-hetvenes évek Franciaországát ábrázolta – át lehet venninéhány elemzési eszközt a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli Szö-

151

vetségi Köztársaság elemzéséhez, de egyetlen egyet sem szabad át-emelni az eredmények közül. Ez nem jelenti azt, hogy megcáfol-nánk õt. Bourdieu egy másik tényállással foglalkozott” (Schulze1992: 16 – kiemelés tõlem). Noha Bourdieu az objektív struktú-rák és szubjektív konstrukciók kölcsönös konstitúciójának állás-pontját képviseli, Schulze szerint túlhangsúlyozza az erõforrásokmegszerzéséért folytatott társadalmi küzdelem jelentõségét, s el-túlozza az erõtér történetébõl adódó és a habitusban testet öltõkényszerek cselekvésformáló erejét (vö.: Alexander 1995).Schulze nem fogadja el, hogy ezek az objektiválódott tényezõk azélménytársadalomban is ilyen számottevõen befolyásolnák azegyének gondolkodásmódját és társadalmi cselekvéseit. Egyúttalazonban több ponton csatlakozik is Bourdieu-höz: a nagyszabá-sú kulturális struktúrakoncepció mellett a homológiafogalom, akorrespondencia-analízis alkalmazása, a habitusfogalom elméletiszerepének átvétele, a számos szempontot ötvözõ empirikusjelenkorelemzés elkészítésének mintája mind-mind Bourdieu-tidézik.

A másik oldalon Niklas Luhmann rendszerelmélete és az azzalösszefüggõ radikális konstruktivista diskurzus kelt hiányérzetetSchulzéban az objektív valóság képzetének kiiktatása miatt. Hacsak rendszerspecifikus valóságképzeteket ismerünk el, nehezenérthetõ, hogyan juthatunk a társadalom egységes és elfogadhatóképzetének kialakításához. A rendszer által meghatározott konst-rukciók párhuzamaira, a „közös vonásokra” rámutatva Schulzemeghaladja a sajátos szubjektivizmusba hajló konstruktivista po-zíciót. A legtöbb ponton elhagyja Luhmann és a konstruktivistákrendkívül kifinomult – ugyanakkor rendkívül nehézkes – termi-nológiáját, de beépíti felismeréseiket. Sokat merít a konstruktivistarendszerelmélet megfontolásaiból: az ember rendszerszerû felfo-gása, az élmény-, az információ-, az értelemfeldolgozás és a meg-figyelõ rendszerek elmélete, valamint a szemantika koncepciója isgazdagítják elméletét. Schulze kimondottan konstruktivista társa-

152

dalomkutatónak tekinti magát, ugyanakkor Luhmann-nál és a ra-dikálisoknál nagyobb hangsúlyt fektet az egyént mint rendszertbefolyásoló társadalmi, környezeti hatásokra. Ebben az értelem-ben Schulze kinyitja az önmagába záródásra hajló konstruktivis-ta gondolatkört. Elfogadja egyén és társadalom kognitív önszerve-zõdésének gondolatát, de Luhmanntól eltérõen nem bonyolódikaz embereket önmagából kirekesztõ társadalom elképzelésébe,76

nem számûzi a társadalomelméletbõl a szubjektum fogalmát azautopoietikus rendszerek elmélete kedvéért, és empirikus társa-dalomkutatóként – szemben a radikális konstruktivistákkal – op-timista a társadalmi valóság megismerhetõségének tekintetében.Schulze hangsúlyozza, hogy a rendszerek megfigyelései során amegkülönböztetések választása nem kontingens, a rendszertõlfüggetlen adottságok számottevõen befolyásolják a rendszerkonstrukciós folyamatait. Noha a rendszer kognitív szempontbólautonóm, nem élhet meg bármikor bármit, helyzetétõl függetle-nül nem aktualizálhat értelemtartalmakat: „a szituáció több pusz-ta humusznál, amelybõl bármilyen növény kinõhet” (Schulze1992: 48). Az objektív adottságok kényszerei hatással vannak aszubjektumra és befolyásolják a tudatban kialakuló képzeteket.Ha nem így volna, akkor a társadalomban minden tendenciát ésinterszubjektív mintát a véletlennel kellene magyarázni, és a teg-nap tapasztalataiból vajmi kevéssé következtethetnénk a holnapeseményeire.

153

76 Tulajdonképpeni fõmûvében, a Die Gesellschaft der Gesellschaft címû munká-ban fejti ki Luhmann, hogy – véleménye szerint – a társadalomelmélet megisme-rési képességét négy közkeletû elõfeltevés blokkolja. Ezek közül az elsõ az,„hogy egy társadalom konkrét emberekbõl és emberek közötti kapcsolatokbóláll” (Luhmann 1997: 24). A kései Luhmann e „hiba” kiküszöbölése érdekében atársadalmat alkotó szociális rendszereket kizárólag kommunikációból álló rend-szerekként fogja fel, amelyeknek a pszichikai és biológiai rendszerek – a tulaj-donképpeni emberek – csak a környezetét képezik.

Schulze a bourdieu-i és a konstruktivista pozíciók között foglalállást (Berger 2007, Éber 2007). Ebben a vonatkozásban legin-kább a fenomenológiai tudásszociológiához kapcsolódik: megfo-galmazásaiban a valóság társadalmi felépítésének szociálkonst-ruktivista felfogása számos ponton visszaköszön. Akárcsak PeterL. Berger és Thomas Luckmann, Schulze is a társadalom objektívrealitásának és az egyének (inter)szubjektív valóságának dialekti-kus viszonyából indul ki (Berger–Luckmann 1966, Hernádi 1984).Schulze egyrészt azért kapcsolódik a fenomenológiai hagyomány-hoz, mert köztes pozícióra talál Luhmann és Bourdieu között,másrészt pedig mert szüksége van a mindennapi tudás vizsgála-tának elméleti keretéül szolgáló szociális konstruktivizmus legiti-mációjára. A fenomenológiai tradíció belátásait mindeddig nemkapcsolták össze nagyszabású társadalomkutatási programmal –ezt Schulze újításának tekinthetjük. Empirikus kutatási ered-ményeinek interpretációjában rendkívül kreatívan illeszti össze akorrespondencia-analízis és a homológia bourdieu-i eszközeit aszemantika luhmanni elméletével.

Schulze koncepciója mindig a középutat keresi, és majd min-den esetben meg is találja. Gerhard Lenski „Hatalom és privilégium”címû írásában a társadalmi struktúra elméletein belül konfliktus-elméleti és funkcionalista (konszenzuselméleti) megközelítéseketkülönböztet meg (Lenski 1984). A fõ vízválasztó a radikális, illet-ve a konzervatív hagyományból táplálkozó elméletek között az,hogy miként ítélik meg a társadalmi egyenlõtlenségek kérdését.Lenskit idézem:

„A konfliktuselmélet írói, ahogyan nevük sugallja, a társadalmi egyen-lõtlenséget elégtelen kínálat esetén az értékes javakért és szolgáltatá-sokért folyó harc eredményének tartják. Ahol a funkcionalisták atársadalom tagjainak közös érdekeit hangsúlyozzák, ott a konfliktus-elmélet írói a megosztó érdekekre teszik a hangsúlyt. Ahol a funk-cionalisták a társadalmi viszonyokból származó közös elõnyöket

154

emelik ki, ott a konfliktuselmélet írói az uralom és elnyomás elemeithangsúlyozzák. Amíg a funkcionalisták a társadalmi egység alapja-ként a konszenzust hangsúlyozzák, addig a konfliktuselmélet írói akényszert. Míg a funkcionalisták az emberi társadalmakat társadalmirendszereknek tekintik, addig a konfliktuselmélet írói olyan szintézi-seknek, ahol a hatalomért és kiváltságért folyó harcok lezajlanak”(Lenski 1984: 305).

Bourdieu probléma nélkül besorolható a konfliktuselmélet képvi-selõi közé, ahogyan a tudásszociológia klasszikusai közül Marx ésMannheim is. Velük szemben Niklas Luhmann – noha szakított akonszenzuselméleti funkcionalizmus parsonsi hagyományával77 –egyértelmûen a rendszerfunkcionalizmus képviselõjének tekint-hetõ, mint ahogyan Lenski megkülönböztetésének értelmében in-kább a konzervatív hagyományhoz sorolható a klasszikus tudás-szociológia képviselõi közül Émile Durkheim is. Schulze elsõmegközelítésben – némileg meglepõ módon – nem helyezhetõ elebben a felosztásban. Ha csak a befelé irányultságot mint kollek-tív alapmotivációt nem tekintjük annak, nála nincs szó normatívintegrációról vagy konszenzusról. Nem fér bele a „funkcionalista”kategóriába: noha a miliõk konceptualizálása emlékeztet a luh-manni elméletépítési stílusra, Schulze nem állapít meg szociálisrendszereket, nem keres a társadalom fennmaradásához szüksé-ges alapvetõ funkciókat, ráadásul a társadalmi struktúra csoport-tagolódásának megrajzolása sem jellemzõ a funkcionalista elem-zésekre (vö.: Lenski 1984). Ugyanígy hiba volna az Erlebnisgesell-

155

77 Luhmann szerint a társadalomelméleti hagyományok második közös, téves ki-indulópontja arra vonatkozik, „hogy a társadalom következésképpen emberekkonszenzusán, véleményeik összehangolásán és egymást kiegészítõ [Komple-mentarität] célkitûzéseiken keresztül konstituálódna, vagy pláne integrálódna”(Luhmann 1997: 25). Luhmann ezt a bevett elméleti elõfeltevést is elvetette, ésígy a parsonsi konszenzuselméleti funkcionalista rendszerelmélettel szembenlétrehozta a maga „disszenzuselméleti” rendszerfunkcionalizmusát.

schaft a konfliktuselméleti megközelítések közé sorolni. Schulzea bõség társadalmára vonatkozóan nem tudósít az erõforrásokértfolytatott küzdelemrõl, húsba vágó kényszerekrõl. Éppen ellenke-zõleg: a harc, az elnyomás, a konkurencia csaknem valamennyiformáját kirekeszti, és a szûkösség társadalmának meghaladottkorszakához sorolja.

Schulze már idézett meggyõzõdése szerint „a fogalommegha-tározás kognitív önprogramozást jelent” (Schulze 1992: 43).Nemcsak a társadalmi cselekvõk szintjén, hanem a társadalom-kutató megfigyeléseinek szintjén is alkalmazza a „szemléletmód”kifejezést. „A »szemléletmód« a megismerési folyamatok szervezé-sét jelenti: tárgylehatárolásokat, érvelési szabályokat, a priori ka-tegóriákat, gondolkodási modelleket” (Schulze 1992: 79–80). For-dítsuk hát szembe saját fogalmiságát Schulzéval, és vizsgáljukmeg, hogy szemléletmódján keresztül mit nem látunk az élmény-társadalomban. Ha megfigyeljük Schulze megfigyeléseit, vagyismegfigyeléseinek látens vonatkozásaira igyekszünk fényt deríte-ni, akkor láthatóvá válnak szemléletének vakfoltjai.78 ElõszörSchulze saját felfogásához fûzõdõ kételyeit idézem:

„Közelebbrõl tekintve kérdésessé válnak társadalmunk olyan jellem-zései is, mint a jóléti vagy szabadidõ-társadalom. A jólét mellett, a lát-ható mindennapi valóság felszíne alatt, milliók szûkölködnek, jóllehetez olyannyira láthatatlan, hogy elõször empirikus módszerekkel kellfelkutatni. A vágyott szabadidõ mellett ott van a kényszerû, az akarat-lan szabadidõ is: noha a dolgozók idõhiánya [Zeitknappheit der Ar-beitenden] visszaszorult, az elbocsátottak munkahiánya nem [Arbeits-

156

78 Valójában ekkor harmadfokú megfigyelést végzünk. Az elsõ fokon a társadalmicselekvõk állnak, Schulze õket figyeli meg a második fokon, így Schulze megfi-gyeléseinek megfigyeléseivel a harmadik fok kibernetikájához érkezünk el. Ezena szinten – elvileg – megláthatjuk a Schulze megfigyeléseivel szükségszerûenegyütt járó vakfoltokat, vagyis azt, amirõl Schulze nem látja, hogy nem látja.

knappheit der Freigesetzten]. Hogyan lehet a szûkösség új formáit a– mindenekelõtt az emberek kényének-kedvének kielégítésére szer-vezõdõ – bõség társadalmának paradigmájával összeegyeztetni, ha le-het egyáltalán? Következmények nélkül marad-e az a szûkösség,amelyre a »kétharmados társadalomról« szóló beszéd utal?” (Schulze1992: 16).

E kérdésre – melyet könyve bevezetésében tesz fel – végül csakimplicit választ ad: a munkanélküliséget gyakorlatilag kirekeszti alátóterébõl. Amikor a magas és alacsony presztízsû foglalkozásokmiliõspecifikus eloszlását vizsgálja, így fogalmaz: „A foglalkozásnélküli személyek meghatározott miliõkben kapnak helyet, így ahallgatók az önmegvalósító miliõben, a nyugdíjasok és idõsebbháziasszonyok a harmóniamiliõben” (Schulze 1992: 406 – kieme-lés az eredetiben). A „foglalkozás nélküli személyek” felsorolásá-ból itt éppen a munkanélküliek maradnak ki, mintha nem is lé-teznének, holott számuk már a nyolcvanas-kilencvenes évekbenis elérte a milliós nagyságrendet. Az élménytársadalom koncepci-ója – mivel fõként a német újraegyesítés elõtti, 1985-ben végzettadatfelvételen alapul – teljes egészében figyelmen kívül hagyja avalahai Kelet-Németország jóval kevesebb optimizmusra okot adóviszonyrendszerét (Schulze 1992: 89–91, 388–389). Már az is kér-dés, hogy a Nürnberget és vonzáskörzetét alapsokaságnak tekin-tõ minta legalább az újraegyesítés elõtti Szövetségi Köztársaságravonatkozóan elfogadható-e reprezentatívnak? (Müller 1993: 780).Mivel a mintavétel nem terjedt ki minden életkori csoportra, a ti-zennyolc évesnél fiatalabbak és a hetven évesnél idõsebbek is„lemaradtak” az élménytársadalom térképérõl. A legfájóbb hiá-nyosság mégis az, hogy a külföldiek, bevándorlók és vendég-munkások növekvõ népességcsoportjai szintén kívül rekedtek avizsgálódások körén: mintha Schulze „konténer-társadalomban”gondolkodna (vö.: Böröcz 2006: 97). Az individualizációs tézisárnyoldalait – mint amilyen az elgyökértelenedés [Entwurzelung],

157

az értelemvesztés [Sinnverlust], a kapcsolatképtelenség [Kontakt-unfähigkeit] vagy a magány [Einsamkeit] jelensége – Schulze leg-feljebb csak Luhmann nyomán, az „énszelekció megnehezedésé-bõl” származó „határproblémákként” [Grenzprobleme] említi meg(Schulze 1992:18). Az énje stimulálására törekvõ szórakozó miliõkapcsán alkohol- és kábítószer-problémákra – amelyek vélhetõene miliõre különösen jellemzõek – egyetlen utalást sem találunk.Drogról csak az önmegvalósító miliõnek a hiánytársadalom kor-szakára esõ szocializációja kapcsán esik szó, amikor Schulze az„én határainak megtapasztalásáról” [Grenzerfahrungen des Ichs]beszél.

Schulze szerint az élménytársadalom a bizonytalanságtól és acsalódástól való félelem kivételével az élet minden jelentõsebbproblémáját maga mögött hagyta. A kizsákmányolás (Marx), a hi-valkodó fogyasztás (Veblen), a strukturális kényszerek inkorporá-ciója (Bourdieu) inkább a szûkösség társadalmához tartoznakcsakúgy, mint az erõforrások megszerzéséért folytatott éles küz-delem. „A létért folytatott harc fegyverei átértelmezõdnek, ha aharc alábbhagy. Egy ambivalens szituációban, ahol a harc és a já-ték motívumai egymás mellé kerülnek, a társadalmi egyenlõtlen-ség kritériumai is ambivalenssé válnak” (Schulze 1992: 402). Hogyvalóban alábbhagyott-e az erõforrásokért folytatott harc, vagycsak Schulze megfigyelésének vakfoltja nem láttatja e küzdelmet,nehéz megítélni. Annyi azonban biztosnak tûnik, hogy kognitívönprogramozásával Schulze szisztematikusan kirekeszti látóteré-bõl e konfliktusokat. Meglátása szerint az élmények társadal-mában az élet árnyoldalainak – betegség, halál, katasztrófák, há-borúk, bûntettek, éhség, járványok, kábítószerek, szegénység,munkanélküliség, ökológiai problémák, devianciák – kétféle fel-dolgozásmódja terjedt el. Egyrészt a szerencsétlenségek esztétizá-lása, amikor a valóságos „határszituációk” (!) mediális megjelení-tése összefolyik a fikcióval, másrészt a problémák marginal-izálása, amikor jelentéktelennek értékeljük, és nem veszünk

158

tudomást a társadalmi igazságtalanságokról és feszültségekrõl(Schulze 1992: 69–71). Schulze pontos helyzetelemzése különö-sen érvényes saját mûvére. Diagnózisával ugyanis nem tesz mást,minthogy csatlakozik a bevett szemlélethez, és esztétizálja, illet-ve – határproblémáknak tekintve – marginalizálja az élet árny-oldalait (vö.: Honneth 1992: 527). És éppen ebben jelenik meg el-méletének konzervatív éle.

A probléma a „hiánytársadalom” és az „élménytársadalom”megkülönböztetésébõl fakad. A korábbi korszakban az emberekrosszabbul élték meg életkörülményeiket; ebbõl azonban nemfeltétlenül következik, hogy ma ne érezhetnék helyzetüket nyo-morúságosnak. Az élménytársadalom problémáit az elbizonytala-nodástól és a csalódástól való félelmek nem magyarázzák megteljes egészében. A kölcsönös meg nem értés struktúráinak ábrá-zolása, a nagycsoport-tudat megroppanása, valamint a valóság-modellek kollektivitásfokának csökkenése is utal az élmény-társadalom belsõ rendellenességeire. A miliõszintû tudás megnö-vekedésének tétele azonban ellentmondani látszik az utóbbi kéttézisnek. Ha valóban nõ a mezoszintû tudás (Schulze 1992:268–273), nem világos, hogy miért rendül meg a miliõkre jellem-zõ kollektív tudat, miért gyengül a nagycsoportok önmegtapasz-talásának lehetõsége (Schulze 1992: 406–416).

Az élménytársadalom tudásszerkezete a lét sajátos értelmezésétképviselõ nemzedéki egységek mannheimi képét tárja elénk. Azélménytársadalom mint a fejlett nyugati társadalmak kulturális as-pektusa egymást meg nem értõ, megroppanó nagycsoport-tuda-tokba, illetve individuális élményvilágokba záródó szubjektivitá-sokat jelent. Ha ez így van, akkor nem világos, hogy a kölcsönösmeg nem értetés struktúrái miért nem vezetnek Schulzénél a tár-sadalmi világ felosztásáért, a lét nyilvános értelmezéséért vívottküzdelmek bemutatásához (Bourdieu 1979: 727–755, 1980, Mann-heim 1929a). A bõség társadalma csökkentheti ugyan, de távolrólsem zárja ki a nagycsoportok közötti szimbolikus és hatalmi har-

159

cokat: az érdekérvényesítés lehetõségének és képességeinekegyenlõtlensége minden bizonnyal fennmaradt az élménytársada-lomban is. Noha Schulze a politikai alárendelõdés vagy a domi-nanciára törekvés szempontjából jellemzi a miliõket, a hatalomaspektusa nem kap szerepet a mûben.

Schulze véleménye szerint a szûkösség társadalmához képestaz élménytársadalomban már elhanyagolható a harc, az elnyomásés a kényszerek jelentõsége, noha elvileg meg lett volna rá a le-hetõsége, hogy a luhmanni értelemfogalom adaptálásával a funk-cionalista hagyomány szelekciófogalmát összekapcsolja a konflik-tuselméleti irányzat harcfogalmával. Elsiklik afölött, hogy a fe-szültségek kisebb jelentõsége még mindig meghatározó lehet azazt megélõk számára. Tudva, hogy Schulze nem vesz tudomást azegykori Kelet-Németországról, a munkanélküliekrõl, a bevándor-lókról és a vendégmunkásokról, ezen nem is igen csodálkoz-hatunk. Schulze – akárcsak miliõi – maga is sajátos valóságértel-mezést és valóságszelekciót képvisel. Ez persze minden társasmegismerés kiküszöbölhetetlen velejárója, ám ha ebbõl a torzítás-ból inkább csak az élet napos oldalát jelentõ élményközpontúságbontakozik ki, akkor annak következményei vannak a társadalomkomplexitásának megragadására és az elméletépítés kiegyensú-lyozottságára is. Ha Schulze a társadalmi cselekvõk látószögétkomplexebbnek tételezte volna, és átfogóbban rekonstruálta vol-na élményanyagukat, akkor egy összetettebb, differenciáltabb éstalán ellentmondásosabb társadalomképet dolgozott volna ki.

Az Erlebnisgesellschaft 2005-ös újrakiadásához írt bevezetõ feje-zetben Schulze számot vet a mûvét ért kritikákkal (Schulze 2005,vö.: Honneth 1992, Müller 1993). A jóléti állam leépítésének fo-lyamata, az elszegényedés fenyegetõ veszélye, az élezõdõ szoci-ális és kulturális konfliktusok árnyékában feltételezhetnénk, hogylegalább részlegesen visszavonja koncepcióját. „Napjaink Szövet-ségi Köztársaságáról alkotott mindennapos, folyton ismétlõdõ ké-

160

pek a munkaerõpiacról réges-rég kiszorult munkanélküliekrõl, aképernyõtõl elszakadni képtelen elhízott tévénézõkrõl, az iskolátvégzettség nélküli elhagyó – egyetlen német mondat megfogal-mazására is képtelen – fiatalokról szólnak; embereket mutatnak,akik fogpótlásukat sem engedhetik meg maguknak, akik nemtudnak jövedelmet felmutatni és kénytelenek lakásukat egy ol-csóbbra és rosszabbra elcserélni; éhbérérért dolgozókat láttatnak,munkaidõ-meghosszabbítást bérkiegyenlítés nélkül, üzembezárá-sokat, a munkalehetõség alacsonyabb bérköltségû országokbatelepítését, az olcsó munkaerõ invázióját; valamint üres közpénz-tárakat, kihalt bevásárlóközpontokat, a szociális ügyosztályok fo-lyosóin várakozó embereket” (Schulze 2005: II). Mi más lehetneerre Schulze válasza, mint a meghátrálás!?

Van más válasza: „Természetesen minden lehetséges perspektí-va elkerülhetetlen velejárója, hogy vakfoltjait csak egy másikperspektíva láthatja. […] A világ értelmezésének leggyakoribb té-vedése a résznézet egésszel történõ összetévesztése, a másodikleggyakoribb pedig a résznézetek különbözõségeinek megfelelte-tése egy logikai ellentmondásnak. A »szûkös létviszonyok« [pre-käre Lebensverhältnisse] – hogy a jelenlegi kollektív önleíráskulcsfogalmát használjam – egy dolog, a kielégítõ egzisztenciálisfeltételek (beleértve az azzal összekapcsolódó személyes életfilo-zófiát is) azonban már egy másik. Mindkettõ létezik – egymás mel-lett” (Schulze 2005: II–III – kiemelés tõlem). Schulze szerint teháta „vagy-vagy” típusú diszjunktív gondolkodást az „is-is” jellegûkonjunktív gondolkodással kell felcserélnünk, ha a társadalmi va-lóságot a maga összetettségében akarjuk megérteni. A kritikát,mely szerint Schulze a jelenkor társadalmának leírását annak na-pos oldalára korlátozza, Schulze megfordítja. Szerinte a társadal-mi közbeszédben oly népszerû – nem ritkán populáris – társada-lomelemzések és diagnózisok esnek az árnyoldal egésszé torzítá-sának hibájába, melyet egy komplexebb kép kialakításával kellhelyettesíteni. Természetesen jelen vannak a szûkösség problémái

161

is, az élménytársadalom megítéléséhez azonban érdemes el-választani a lecsúszástól fenyegetetteket a tartósan perifériáraszorulóktól. Ha egy „mindenkinek rosszabbul megy” jellegû dif-ferenciálatlan diagnózist adunk, akkor összetartozónak tûnhetneka valójában nem összetartozók is: „Azok, akik szebb idõket isláttak, és azok, akik egyáltalán nem tudják, mi is az” (Schulze2005: IV).

Az elõbbi csoportnak aligha változik meg az életfelfogása, alig-ha búcsúzik el a szép élet projektjétõl. Ha szûkösebb keretek kö-zött is, de hasonló típusú élményigényekkel fordul a világ felé. Azélet értelmének és megélésének problémáival, a boldogság kere-sésének egzisztenciális nehézségeivel ugyanúgy számolni kell:ezen a materiális javak szûkösebb hozzáférési esélyei mit sem vál-toztatnak. Schulze szerint az élménytársadalom kritikusai hajlanakarra, hogy az életmódot, az élményt az élvezettel, az örömmel, akönnyedséggel és a teljes felszabadultsággal tévesszék össze, azErlebnisgesellschaftot Spaßgesellschaftként értsék félre. Utóbbinemhogy továbbállt volna, de még Schulze szerint sem volt sohajelen. Ez ugyanúgy téves diagnózis – vallja –, mint az „elsze-gényedõ társadalomról” szóló panaszok. Az elmúlt csaknem más-fél évtized rossz közérzetet és válsághangulatot keltõ eseményeimögött a mindennapok csaknem zavartalan világa rejlik.„Normális esetben egy számítógép élettartamának 99%-ában a le-hetõ legjobban mûködik. Noha csaknem ez a teljes valóság, ez alegcsekélyebb mértékben sem érdekel senkit. A mûködés nemesemény, csak az összeomlás az. A nem-események alig érezhe-tõ áramlása, amelyre senki sem kíváncsi, s amelyeknek hírértékesincs, az elmúlt tizenöt évben jóval nagyobb erõvel bírt annál,mint ahogyan az a pontszerû, médiaképes nagy eseményekbenmegjelent” (Schulze 2005: X).

A gazdasági fejlõdés lelassult ugyan, de a jólét mutatói – ígySchulze – sosem voltak ilyen magasak: miért kellene hát aggódnia lassuló gyarapodás miatt? Schulze folytonos szembesítése kollé-

162

gái részérõl – „egyenlõtlenségek márpedig vannak!” – szerinteszintén nem találó érv, hiszen az élménytársadalom-koncepcióegy pillanatig sem tagadta azokat. A társadalmi valóság nagyonösszetett, így ha nem is hangsúlyozzuk az egyenlõtlenségeket, at-tól még nem tagadjuk azok létezését vagy jelentõségét. Schulze asaját legfõbb intellektuális ellenfelének tartott Bourdieu koncep-ciójával szemben kifejti: a La distinction nem vet számot a lehe-tõségek korábban elképzelhetetlennek hitt gyarapodásával, azéletforma-választás potenciális mozgásterével, a szubjektum pél-dátlan döntési szabadságával élete alakítása felett. Napjainkban atársadalmi kényszerek alóli soha nem látott felszabadulás lehetõ-ségét éljük; miért kellene hát a jelenkor társadalomelméleti igény-nyel megírt diagnózisának is a vitathatatlanul meglevõ strukturá-lis kényszereket a centrumba helyeznie?

Schulze érvei a „félig teli pohár” mellett látszólag kevéssé ké-pesek meggyõzni a „félig üres” társadalomkép híveit. Ez a vita –ha új szereplõkkel is –, alighanem folytatódni fog. Noha a hatva-nas-hetvenes évek Franciaországára s a nyolcvanas-kilencvenesévek (Nyugat-)Németországára kidolgozott koncepciók közvetle-nül nem fordíthatók le napjaink Magyarországára, megkerülhetet-len támpontokat kínálnak hasonló vizsgálatokhoz. Ha a honi vi-szonyokra érvényes, valóban komplex kulturális struktúraelmélet(és empirikus program) kidolgozásába kezdenénk, az Erlebnis-gesellschaft és a La distinction közötti elméleti erõtérben valaholközépúton kellene elindulnunk.

163

HHiivvaattkkoozzootttt iirrooddaalloomm

ALEXANDER, Jeffrey (1995): „The Reality of Reduction: The Failed Synthesis of

Pierre Bourdieu”, in uõ.: Fin de siècle Social Theory: Relativism, Reduction and

the Problem of Reason. Verso, London – New York, 1995. 128–217. o.

BAUMAN, Zygmunt (2001): „A munkaetikától a fogyasztás esztétikájáig” [ford.:

Szabó Adrienne] Replika [2001] 2005. 51–52. sz. 221–238. o.

BECK, Ulrich (1983): „Jenseits von Stand und Klasse? Soziale Ungleichheiten,

gesellschaftliche Individualisierungsprozesse und die Entstehung neuer sozialer

Formationen und Identitäten”, in Reinhard Krackel [Hrsg.]: Soziale Ung-

leichheiten. Otto Schwarz and Co. Verlag, Göttingen, 1983. 36–74. o. (Magyar

fordításban: Beck, Ulrich: „Túl renden és osztályon? Társadalmi egyenlõtlensé-

gek, társadalmi individualizációs folyamatok és az új társadalmi alakulatok, iden-

titások keletkezése”, in Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegzõdés kom-

ponensei. [ford.: Babarczy Eszter] Új Mandátum Kiadó, Budapest [1983] 1999.

418–468. o.)

BECK, Ulrich (1986): Risikogesellschaft. Auf dem Weg, in eine andere Moderne.

Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1986. 391 o. (Magyar fordításban: Beck,

Ulrich: A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. [ford.: Berényi Gá-

bor] Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, Buda-

pest [1986] 2003. 448 o.)

BERGER, Peter L. – LUCKMANN, Thomas (1966): The Social Construction of

Reality. A Treatise, in the Sociology of Knowledge. Anchor Books, New York,

1966. 219. (Magyar fordításban: Berger, Peter L. – Luckmann, Thomas: A való-

ság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés. [ford.: Tomka Miklós]

Jószöveg Kiadó, Budapest, [1966] 1998. 256 o.)

BERGER Viktor (2004): Az élménytársadalom. Társadalomelméleti program és

kordiagnózis. Egyetemi Szakdolgozat, PTE Szociológia Tanszék, Pécs, 2004. 81 o.

Berger Viktor (2007): „Konstruktivista és bourdieu-i megközelítések vonzásá-

164

ban: Gerhard Schulze cselekvés- és tudásszociológiai modellje” Kötõ-jelek 2006.

2007. 31–53. o.

BERGER Viktor (megj. elõtt): „A pluralisztikus közép és a vertikális paradigma

megkérdõjelezése. A középosztályosodás értelmezési kísérletei a német szocio-

lógiában” kéziratban, megjelenés elõtt

BOGNÁR Virág (2002): „A kultúra közönségtípusai” Statisztikai Szemle 2002.

5–6. sz. 537–556. o.

BOURDIEU, Pierre (1966): „Osztályhelyzet és osztálypozíció”, in Ferge Zsuzsa

[szerk.]: Francia szociológia. [ford.: Lakatos Mária] Közgazdasági és Jogi Könyv-

kiadó, Budapest [1966] 1971. 402–432. o.

BOURDIEU, Pierre (1968): „A mûvészeti észlelés szociológiai elméletének ele-

mei”, in Józsa Péter [szerk.]: Mûvészetszociológiai válogatott tanulmányok. [ford.:

Józsa Péter] Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest [1968] 1978. 175–200. o.

BOURDIEU, Pierre (1979): Die feinen Unterschiede. Kritik der gesellschaftlichen

Urteilskraft. [ford.: Bernd Schwibs és Achim Russer] Suhrkamp Verlag, Frankfurt

am Main [1979] (1982) 2003. 879 o.

BOURDIEU, Pierre (1980): „Az identitás és a reprezentáció. A régió fogalmának

kritikai elemzéséhez” [ford.: Derdák Tibor] Szociológiai Figyelõ [1980] 1985. 1. sz.

7–22. o.

BOURDIEU, Pierre (1983): „Gazdasági tõke, kulturális tõke, társadalmi tõke”

[ford.: Bogdán Éva], in Angelusz Róbert [szerk.]: A társadalmi rétegzõdés kompo-

nensei. Új Mandátum Kiadó, Budapest [1983] 1999. 156–177. o.

BOURDIEU, Pierre (1993): „Alapelvek a kulturális alkotások szociológiájához”

[ford.: Babarczy Eszter], in Wessely Anna [szerk.]: A kultúra szociológiája. Osiris

Kiadó – Láthatatlan Kollégium, Budapest [1993] 1998. 174–185. o.

BOURDIEU, Pierre (1994): A gyakorlati észjárás. A társadalmi cselekvés elméle-

térõl. [szerk.: Gellériné Lázár Márta, ford.: Berkovics Balázs] Napvilág Kiadó, Bu-

dapest [1994] 2002. 206. o.

BÖRÖCZ József (2006): „A Világ és Mi. Interjú Böröcz József szociológussal”

[készítette: Frida Balázs és Pulay Gergõ] Anthropolis 2006. 3. sz. 96–101. o.

CHRISTIC, Jac (2001): „Luhmann’s theorie of knowledge: beyond realism and

constructivism?” Soziale Systeme 2001. 2. sz. 328–349. o. (http://www.soziale-

systeme.ch/pdf/201chris.pdf)

165

CSÍKSZENTMIHÁLYI Mihály (1991): Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszicho-

lógiája. [ford.: Legéndyné Szabó Edit] Akadémiai Kiadó [1991] 1987. 400 o.

DOUGLAS, Mary – ISHERWOOD, Baron (1978): „A javak használatának változatai”

[ford.: Pásztor Zoltán], in Wessely Anna [szerk.]: A kultúra szociológiája. Osiris

Kiadó – Láthatatlan Kollégium, Budapest [1978] 1998. 150–159. o.

DURKHEIM, Émile (1901): „Az osztályozás néhány elemi formája” [ford.: Ádám

Péter], in uõ.: A társadalmi tények magyarázatához. [szerk.: Léderer Pál] Gon-

dolat Kiadó, Budapest, [1901] 1978. 253–334. o.

DURKHEIM, Émile (1912): A vallási élet elemi formái. A totemisztikus rendszer

Ausztráliában. [ford.: Vargyas Zoltán] L’Harmattan Kiadó, Budapest [1912] 2003.

403 o.

ELIAS, Norbert (1968): A civilizáció folyamata. [ford.: Berényi Gábor] Gondo-

lat Kiadó, Budapest [1968] (1987) 2004. 610 o.

ÉBER Márk Áron (2006): „Komplexitás – redukálva” BUKSZ 2006. 4. sz.

333–342. o.

ÉBER Márk Áron (2007): „Bourdieu és Luhmann »között« – Gerhard Schulze él-

ménytársadalom-koncepciójáról”, in Tavaszi Szél 2007. konferenciakiadvány –

Társadalomtudományok. Doktoranduszok Országos Szövetsége, Budapest,

2007. 60–66. o.

ÉBER Márk Áron (megj. alatt): „Túl az élménytársadalmon? Avagy az élmény-

társadalom másfél évtizede” Szociológiai Szemle, megjelenés alatt

ÉBER Márk Áron (megj. elõtt): „Niklas Luhmann tudásszociológiája” kézirat-

ban, megjelenés elõtt.

FOERSTER, Heinz von: (1993): Wissen und Gewissen. Versuch einer Brücke.

Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1993. 396 o.

FOUC AU L T, Michael (1975): Felügyelet és büntetés. A börtön története. [ford.:

Fázsy Anikó és Csûrös Klára] Gondolat Kiadó, Budapest [1975] 1990. 424 o.

GUMIN, Heinz – MEIER, Heinrich [Hrsg.] (1985): Einführung, in den Konstruk-

tivismus. Oldenbourg Verlag, München, 1985., valamint Piper Verlag, München

[1985] (1992) 2005. 187 o.

HABERMAS, Jürgen (1977): „A cselekvésracionalitás aspektusai” [ford.: Felkai

Gábor], in uõ.: Válogatott tanulmányok. [szerk.: Felkai Gábor] Atlantisz Kiadó,

Budapest [1977] 1994. 223–257. o.

166

HADAS Miklós (2001): „Pierre Bourdieu a totális szociológus” Lettre Internatio-

nale 2001. 40. sz. 13–17. o. (http://epa.oszk.hu/00000/00012/00024/hadas.html)

HADAS Miklós (2002): „A libido academica narcizmusa (Pierre Bourdieu: Fér-

fiuralom)” Replika 2002. 47–48. sz. 175–194. o. (http://www.replika.hu/pdf/47/

47-13.pdf)

HANKISS Elemér (1997): Az emberi kaland. Egy civilizáció-elmélet vázlata. He-

likon Kiadó, Budapest, 1997. 270 o.

HANKISS Elemér (1999): „Proletár reneszánsz”, in uõ: Proletár reneszánsz. He-

likon Kiadó, Budapest, 1999. 11–121. o.

HANKISS Elemér (2000): „Trabant a kertben. A magyar társadalom habitusának

alakulásáról”, in uõ.: Új diagnózisok. Osiris Kiadó, Budapest [2000] 2002. 19–39. o.

HALLER, Max (1999): „Semantische Analyse der Gesellschaft. Die Theorie

autopoietischer Systeme von Niklas Luhmann und ihr Fragwürdiger Anspruch

auf den Status einer soziologischen Theorie”, in uõ.: Soziologische Theorie im

systematisch-kritischen Vergleich. Leske + Budrich Verlag, Opladen, 1999.

411–507. o.

HERNÁDI Miklós [szerk.] (1984): A fenomenológia a társadalomtudományban.

Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 549 o.

HONNETH, Axel (1992): „Ästhetisierung der Lebenswelt” Merkur 1992. 6. sz.

522–527. o. (http://www.gerhardschulze.de/down/rez/Rezension_Honneth.pdf)

(Magyar fordításban: Honneth, Axel: „Az életvilág esztétizálódása”, in uõ.: Elis-

merés és megvetés. Tanulmányok a kritikai társadalomelmélet körébõl. [szerk.,

ford.: Weiss János] Jelenkor Kiadó, Pécs [1992] 1997. 79–85. o.)

HRADIL, Stefan (1992): „Régi fogalmak és új struktúrák. Miliõ-, szubkultúra- és

életstíluskutatás a 80-as években” [ford.: Bartus Tamás és Láng Judit], in Andorka,

Rudolf – Hradil, Stefan – Peschar, Jules L. [szerk.]: Társadalmi rétegzõdés. Aula

Kiadó, Budapest [1992] 1995. 347–387. o.

MATURANA, Humberto R. – VARELA, Francisco J. (1980): „Autopoiezis. Az élõ

szervezõdése” [ford.: Lénárt Tamás], in Bónus Tibor – Kelemen Pál – Molnár Gá-

bor Tamás [szerk.]: Intézményesség és kulturális közvetítés. Ráció Kiadó, Buda-

pest [1980] 2005. 237–293. o.

KANT, Immanuel (1787): A tiszta ész kritikája. [ford.: Kis János] Ictus Kiadó, Bu-

dapest, [1787] 1995., valamint Atlantisz Kiadó, Budapest [1787] (1995) 2004. 745 o.

167

KABAI Imre (2006): Társadalmi rétegzõdés és életesemények. A magyar fiatalok

a posztindusztriális korszakban. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2006. 294 o.

KAPITÁNY Balázs (2002): „A rizikótársadalom másfél évtizede” Szociológiai

Szemle 2002. 1. sz. 123–133. o.

KARÁCSONY András (1988): „Önépítés és megismerés. A radikális konstruktiviz-

musról” Világosság 1988. 7. sz. 452–456. o.

KARÁCSONY András (1994): „Konstruktivizmus a társadalomelméletben”, in Cs.

Kiss Lajos – Karácsony András [szerk.]: A társadalom és a jog autopoietikus fel-

építettsége. Válogatás a jogi konstruktivizmus irodalmából. ELTE ÁJK, Budapest,

1994. 13–27. o.

KARÁCSONY András (1995): Bevezetés a tudásszociológiába. Osiris – Századvég

Kiadó, Budapest, 1995. 231 o.

KARÁCSONY András (1995a): „Konstruktivizmus a német társadalomelmélet-

ben”, in Balogh István – Karácsony András: Német társadalomelméletek. Témák

és trendek 1950-tõl napjainkig. Balassi Kiadó, Budapest [1995] 2000. 279–293.

o., valamint: Elméleti szociológia. 1995. 1. sz. 20–28. o. (http://www.mek.iif.hu/

porta/szint/tarsad/szocio/konstruk.hun)

KARÁCSONY András (2000): „Niklas Luhmann rendszerelmélete: a szociális vi-

lág mint kommunikatív teljesítmény”, in Balogh István – Karácsony András: Né-

met társadalomelméletek. Témák és trendek 1950-tõl napjainkig. Balassi Kiadó,

Budapest, 2000. 294–323. o.

KORONCAI András (megj. elõtt): „A luhmanni rendszerelmélet és a fenomeno-

lógia”, in Modern szociológiai paradigmák. kéziratban, megjelenés elõtt.

KOSELLECK, Reinhart (1975): „Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-poli-

tikai szemantikája”, in uõ: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai

szemantikája. [ford.: Szabó Márton] Jószöveg Kiadó, Budapest [1975] 1997.

5–81. o.

KOSELLECK, Reinhart (1979): Az elmúlt jövõ. A történeti idõk szemantikája.

[ford.: Hidas Zoltán, Szabó Márton] Atlantisz Kiadó, Budapest [1979] 2003. 430 o.

LENSKI, Gerhard E. (1984): „Hatalom és privilégium. Elmélet a társadalmi ré-

tegzõdésrõl” [ford.: Szalai Éva], in Angelusz Róbert [szerk.]: A társadalmi réteg-

zõdés komponensei. Új Mandátum Kiadó, Budapest [1984] 1999. 302–340. o.

LUHMANN, Niklas (1971): „Az értelem mint a szociológia alapfogalma”, in uõ.:

168

Válogatás Niklas Luhmann írásaiból. [szerk.: Némedi Dénes, válogatta és az elõ-

szót írta: Pokol Béla, ford.: Felkai Gábor] Szociológiai Füzetek 42. [1971] 1987.

17–77. o.

LUHMANN, Niklas (1975): „Interakció, szervezet, társadalom. A rendszerelmélet

alkalmazásai”, in uõ.: Válogatás Niklas Luhmann írásaiból. [szerk.: Némedi Dé-

nes, válogatta és az elõszót írta: Pokol Béla, ford.: Felkai Gábor] Szociológiai Fü-

zetek 42. [1975] 1987. 79–93. o.

LUHMANN, Niklas (1975a): „Rendszerelmélet, fejlõdéselmélet, kommunikáció-

elmélet”, in uõ.: Válogatás Niklas Luhmann írásaiból. [szerk.: Némedi Dénes, vá-

logatta és az elõszót írta: Pokol Béla, ford.: Felkai Gábor] Szociológiai Füzetek

42. [1975] 1987. 129–144. o.

LUHMANN, Niklas (1980): Gesellschaftsstruktur und Semantik. Studien zur

Wissenssoziologie der modernen Gesellschaft 1. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am

Main, 1980. 319 o.

LUHMANN, Niklas (1980a): „Gesellschaftliche Struktur und Semantische

Tradition”, in uõ.: Gesellschaftsstruktur und Semantik. Studien zur Wissens-

soziologie der modernen Gesellschaft 1. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main,

1980. 9–72. o

LUHMANN, Niklas (1981): Gesellschaftsstruktur und Semantik. Studien zur

Wissenssoziologie der modernen Gesellschaft 2. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am

Main, 1981. 294 o.

LUHMANN, Niklas (1981a): „Erleben und Handeln”, in uõ.: Soziologische

Aufklärung 3. Band. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1981. 67–81. o.

LUHMANN, Niklas (1982): Szerelem – szenvedély. Az intimitás kódolásáról.

[ford.: Bognár Virág] Jószöveg Kiadó, Budapest [1982] 1997. 231 o.

LUHMANN, Niklas (1984): Soziale Systeme. Grundriß einer allgemeinen Theorie.

Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1984. 675 o.

LUHMANN, Niklas (1984a): „Szociális rendszerek” [ford.: Cs. Kiss Lajos], in Cs.

Kiss Lajos – Karácsony András [szerk.]: A társadalom és a jog autopoietikus fel-

építettsége. Válogatás a jogi konstruktivizmus irodalmából. ELTE ÁJK, Budapest

[1984] 1994. 33–48. o., valamint: Felkai Gábor – Némedi Dénes – Somlai Péter

[szerk.]: Olvasókönyv a szociológia történetéhez II. Új Mandátum Kiadó, Buda-

pest [1984] 2000. 91–104. o.

169

Luhmann, Niklas (1988) „Erkenntnis als Konstruktion” Benteli Verlag, Bern,

1988. 74 o., valamint, in uõ.: Aufsätze und Reden.. Reclam Verlag, Stuttgart,

[1988] 2001. 218–242. o.

LUHMANN, Niklas (1989): Gesellschaftsstruktur und Semantik. Studien zur

Wissenssoziologie der modernen Gesellschaft 3. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am

Main, 1989. 458 o.

LUHMANN, Niklas (1990): Die Wissenschaft der Gesellschaft. Suhrkamp Verlag,

Frankfurt am Main, 1990. 732 o.

LUHMANN, Niklas (1990a): „Identität – was oder wie?”, in uõ.: Soziologische

Aufklärung 5. Konstruktivistische Perspektiven. Westdeutscher Verlag, Opladen,

1990. 14–30. o. (Magyar fordításban: Luhmann, Niklas: „Az identitás – mi az,

avagy miképpen mûködik?” [ford.: Kiss Lajos András], in uõ.: Látom azt, amit te

nem látsz. [szerk.: Karácsony András], Osiris – Gond Kiadó, Budapest [1990]

1999. 32–59. o.)

LUHMANN, Niklas (1990b): „Das Erkenntnisprogramm des Konstruktivismus

und die unbekannt bleibende Realität”, in uõ.: Soziologische Aufklärung 5.

Konstruktivistische Perspektiven. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1990. 31–58. o.

(Magyar fordításban: Luhmann, Niklas: „A konstruktivizmus megismerésprog-

ramja és az ismeretlenül maradó realitás” [ford.: Kiss Lajos András], in uõ.: Lá-

tom azt, amit te nem látsz. [szerk.: Karácsony András], Osiris – Gond Kiadó, Bu-

dapest [1990] 1999. 60–107. o.)

LUHMANN, Niklas (1990c): „Ich sehe was, was Du nicht siehst”, in uõ.: Soziolo-

gische Aufklärung 5. Konstruktivistische Perspektiven. Westdeutscher Verlag, Opla-

den, 1990. 228–234. o. (Magyar fordításban: Luhmann, Niklas: „Látom azt, amit te

nem látsz” [ford.: Kiss Lajos András], in uõ.: Látom azt, amit te nem látsz. [szerk.:

Karácsony András] Osiris – Gond Kiadó, Budapest [1990] 1999. 108–118. o.)

LUHMANN, Niklas (1990d): Soziologische Aufklärung 5. Konstruktivistische

Perspektiven. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1990. 234 o.

LUHMANN, Niklas (1995): Gesellschaftsstruktur und Semantik. Studien zur

Wissenssoziologie der modernen Gesellschaft 4. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am

Main, 1995. 185 o.

LUHMANN, Niklas (1995a): „Wie ist Bewußtsein an Kommunikation beteiligt?”,

in uõ.: Aufsätze und Reden. Reclam Verlag, Stuttgart [1995] 2001. 111–136. o.

170

LUHMANN, Niklas (1995b): Die Realität der Massenmedien. Westdeutscher

Verlag, Opladen, 1995. 215 o.

LUHMANN, Niklas (1997): Die Gesellschaft der Gesellschaft 1–2. Suhrkamp

Verlag, Frankfurt am Main, 1997. 1149. o.

LUHMANN, Niklas (2002): Bevezetés a rendszerelméletbe. [ford.: Brunczel Ba-

lázs] Gondolat Kiadó, Budapest [2002] 2006. 328 o.

MANNHEIM Károly (1928): „A nemzedékek problémája”, in uõ.: Tudásszocioló-

giai tanulmányok. [szerk.: Wessely Anna, ford.: Bendl Júlia] Osiris Kiadó, Buda-

pest [1928] 2000. 201–253. o.

MANNHEIM Károly (1929): Ideológia és utópia. [ford.: Mezei I. György.] Atlan-

tisz Kiadó, Budapest [1929] 1996. 294 o.

MANNHEIM Károly (1929a): „A konkurencia jelentõsége a szellemi élet terüle-

tén”, in uõ.: Tudásszociológiai tanulmányok. [szerk.: Wessely Anna, ford.: Bog-

nár Virág] Osiris Kiadó, Budapest [1929] 2000. 255–298. o.

MARX, Karl – ENGELS, Friedrich (1846): „A német ideológia”, in Felkai Gábor –

Némedi Dénes – Somlai Péter [szerk.]: Olvasókönyv a szociológia történetéhez I.

Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000. 119–132. o.

MÜLLER, Hans-Peter (1993): „Gerhard Schulze: Die Erlebnisgesellschaft

(Rezension)” Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie 1993. 4 sz.

778–780. o.

NÉMEDI Dénes (1988): „A kockázatok árnyékában, avagy milyen a szociológi-

ai könyvsiker az NSZK-ban?” Szociológiai Figyelõ 1988. 4 sz. 95–99. o.

NÉMEDI Dénes (1996): Durkheim. Tudás és társadalom. Áron Kiadó, Budapest,

1996. 352 o.

NÉMEDI Dénes (2004): „A kabil paradigma” Szociológiai Szemle 2004. 3. sz.

23–35. o. (http://www.mtapti.hu/mszt/20043/002.pdf)

PANOFSKY, Erwin (1951): Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás. Corvi-

na Kiadó, Budapest [1951] 1986. 96 o.

PAPP Zsolt (1976): „Bevezetés. A tudásszociológia korhozkötöttsége”, in

Léderer Pál [szerk.]: Válogatás Robert K. Merton tudásszociológiai és tudomány-

szociológiai írásaiból. Szociológiai Füzetek 12. 1976. 7–46. o.

POKOL Béla (1997): Szociológiaelmélet. Felsõoktatási Koordinációs Iroda, Bu-

dapest, 1997. 542 o.

171

POLÁNYI Mihály (1966): „A hallgatólagos dimenzió” [ford.: Bánki Dezsõ], in

uõ.: Tudomány és ember. Argumentum Kiadó – Polányi Mihály Szabadelvû Filo-

zófiai Társaság, Budapest [1966] 1997. 163–239. o.

RÓBERT Péter (2000): „Kulturális fogyasztás”, in Szivós Péter – Tóth István

György [szerk.]: Növekedés alulnézetben. TÁRKI monitor jelentések. TÁRKI, Buda-

pest, 2000. 18–33. o.

SCHMIDT, Siegfried J. [Hrsg.] (1987): Der Diskurs des radikalen

Konstruktivismus. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1987. 476 o.

SCHULZE, Gerhard (1987): „Identität als Stilfrage? Über den kollektiven Wandel

der Selbstdefinition”, in Frey, Hans-Peter – Haußer, Karl [Hrsg.]: Identität.

Entwicklungen psychologischer und soziologischer Forschung. Ferdinand Enke

Verlag, Stuttgart, 1987. 105–124. o.

SCHULZE, Gerhard (1992): Die Erlebnisgesellschaft. Kultursoziologie der

Gegenwart. Campus Verlag, Frankfurt am Main – New York, [1992] 2000. 765 o.

SCHULZE, Gerhard (1992a): „Élménytársadalom. A jelenkor kultúrszociológiá-

ja” Ex-Symposion [1992] 1996. 8. sz.

SCHULZE, Gerhard (1992b): „A Német Szövetségi Köztársaság kulturális átala-

kulása” [ford.: Novák Zsolt], in Wessely Anna [szerk.]: A kultúra szociológiája.

Osiris Kiadó – Láthatatlan Kollégium, Budapest [1992] 1998. 186–204. o.

SCHULZE, Gerhard (1992c): „Élménytársadalom. A Jelenkor kultúrszoci-

ológiája. A mindennapi élet esztétizálódása (részlet az 1. fejezetbõl)” [ford.: Me-

zei György] Szociológiai Figyelõ [1992] 2000. 1–2. sz. 135–157. o.

SCHULZE, Gerhard (2005): „Übergang wohin? Kommentar im Jahr 2005”, in uõ.:

Die Erlebnisgesellschaft. Kultursoziologie der Gegenwart. Campus Verlag, Frank-

furt am Main – New York 2005. I–XXII. o.

SCHÜTZ, Alfred (1963): „A cselekvések köznapi és tudományos értelmezése”

[ford.: Hernádi Miklós], in Hernádi Miklós [szerk.]: A fenomenológia a társada-

lomtudományban. Gondolat Kiadó, Budapest, [1963] 1984. 178–228. o.

SIMMEL, Georg (1911): „A divat”, in uõ.: Válogatott társadalomelméleti tanul-

mányok. [szerk.: Somlai Péter, ford.: Berényi Gábor] Gondolat Kiadó, Budapest

[1911] 1973. 473–507. o.

STAUBMANN, Helmut (1997): „A szociális rendszerek mint önreferenciális rend-

szerek – Niklas Luhmann”, in J. Morel – E. Bauer – T. Meleghy – H-J. Niedenzu –

172

M. Preglau – H. Staubman: Szociológiaelmélet. [ford.: Berényi Gábor] Osiris Ki-

adó, Budapest [1997] 2000. 227–246. o.

STÄHELI, Urs (1998): „Zum Verhältnis von Sozialstruktur und Semantik” Soziale

Systeme 1998. 2. sz. 315–340. o. (http://www.soziale-systeme.ch/leseproben/

staeheli.htm)

WATZLAWICK, Paul [Hrsg.] (1981): Die erfundene Wirklichkeit. Wie wissen wir,

was wir zu wissen glauben? Pieper Verlag, München [1981] 2002. 326 o.

WEBER, Max (1905): „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” [ford.:

Somlai Péter, Józsa Péter], in uõ.: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme.

Gondolat Kiadó, Budapest [1905] 1982. 27–290. o.

WEBER, Max (1976): „Szociológiai alapfogalmak” [ford.: Erdélyi Ágnes], in uõ.:

Gazdaság és társadalom. A megértõ szociológia alapvonalai 1. Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadó, Budapest [1976] 1987. 37–80. o.

WEBER, Max (1976a): „Rendek és osztályok” [ford.: Erdélyi Ágnes], in uõ.:

Gazdaság és társadalom. A megértõ szociológia alapvonalai 1. Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadó, Budapest [1976] 1987. 303–308. o.

WESSELY Anna (1996): „Élményhajhász társadalom” Ex-Symposion 1996. 8. sz.

25–29. o., valamint: KisTáska 2007. 42. sz. 34–35. o.

WESSELY Anna (1998): „Elõszó – A kultúra szociológiai tanulmányozása”, in

uõ.: [szerk.]: A kultúra szociológiája. Osiris Kiadó – Láthatatlan Kollégium, Bu-

dapest, 1998. 7–27. o.

WESSELY Anna – Kemény Vagyim – Babarczy Eszter – Róbert Péter – Hadas Mik-

lós (2001): Kultúra és társadalom. A TEK20 Konferencia 3. napja 2001. (A kerek-

asztal-beszélgetés írott változata). (www.tek.bke.hu/tek20/szociologia.html)

WESSELY Anna (2003): „Mannheim és Bourdieu. A strukturális meghatározott-

ság és a társadalmi cselekvés weberiánus összekapcsolása”, in Karádi Éva

[szerk.]: Mannheim-tanulmányok. Írások Mannheim Károlytól és Mannheim

Károlyról. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003. 283–293. o.

WESSELY Anna (2005): „Szocioanalízisben” BUKSZ 2005. 3. sz. 220–230. o.

173

TToovváábbbbii ffeellhhaasszznnáálltt iirrooddaalloomm

ANGELUSZ Róbert: A láthatóság görbe tükrei. Társadalomoptikai tanulmányok.

Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000. 307 o.

BALOGH István – KARÁCSONY András: Német társadalomelméletek. Témák és

trendek 1950-tõl napjainkig. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 454 o.

BOURDIEU, Pierre: A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése. [szerk.:

Ferge Zsuzsa és Léderer Pál] Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. 436 o.

BOURDIEU, Pierre: A tudomány tudománya és a reflexivitás. [ford.: Házas Ni-

koletta, Simon Vanda] Gondolat Kiadó, Budapest [2001] 2005. 170 o.

FELKAI Gábor: Jürgen Habermas. Áron Kiadó, Budapest, 1993. 461 o.

LUHMANN, Niklas: „Igazság és ideológia”, in uõ.: Látom azt, amit te nem látsz.

[szerk.: Karácsony András, ford.: Kiss Lajos András] Osiris – Gond Kiadó, Buda-

pest [1970] 1999. 7–31. o.

LUHMANN, Niklas: „Die Ausdifferenzierung von Erkenntnisgewinn. Von

Genese der Wissenschaft”, in Stehr, Nico – Meja, Volker [Hrsg.]:

Wissensoziologie. Sonderheft 22 der Kölner Zeitschrift für Soziologie und

Sozialpsychologie. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1981. 102–139. o.

LUHMANN, Niklas: „A mûalkotás és a mûvészet önreprodukciója” [ford.: Gergó

Veronika], in Kiss Attila Attila – Kovács Sándor – Odorics Ferenc [szerk.]: Testes

könyv I. Ictus Kiadó – JATE, Szeged [1984] 1996. 113–158. o.

LUHMANN, Niklas: „Zum Begriff der sozialen Klasse”, in uõ.: [szerk.]: Soziale Dif-

ferenzierung. Zur Gesichte einer Idee. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1985.

119–162. o.

LUHMANN, Niklas: „Kontingenz als Eigenwert der modernen Gesellschaft”, in

uõ.: Beobachtungen der Moderne. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1992.

93–128. o.

LUHMANN, Niklas: „Ökologie des Nichtwissens”, in uõ.: Beobachtungen der

Moderne. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1992. 149–220. o.

174

LUHMANN, Niklas: Einführung, in die Theorie der Gesellschaft. Carl-Auer-

Systeme Verlag, Heidelberg, 2005. 336 o.

MANNHEIM Károly: A konzervativizmus. [ford.: Kiss Endre] Cserépfalvi Kiadó,

Budapest [1984] 1994. 255 o.

MANNHEIM Károly: Tudásszociológiai tanulmányok. [szerk.: Wessely Anna]

Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 379 o.

MEJA, Volker – STEHR, Nico [Hrsg.]: Der Streit um die Wissenssoziologie 1-2.

Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1982.

NÉMEDI Dénes: „Niklas Luhmann: Társadalmi rendszerek. Egy általános elmé-

let vázlata” Szociológiai Figyelõ 1986. 2–3. sz. 201–207. o.

NÉMEDI Dénes: Klasszikus szociológia. 1890–1945. Napvilág Kiadó, Budapest,

2005. 582 o.

CSEPELI György – PAPP Zsolt – POKOL Béla: Modern polgári társadalomelméle-

tek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. 153–324. o.

SCHELER, Max: „Tudásszociológia (Részlet)”, in Huszár Tibor – Somlai Péter

[szerk.]: Szociológiatörténeti szöveggyûjtemény. Nemzeti Tankönyvkiadó, Buda-

pest [1924] 1993. 185–201. o.

SZABÓ Márton: Politikai tudáselméletek. Nemzeti Tankönyvkiadó –

Universitas, Budapest, 1998. 240 o.

WESSELY Anna [szerk.]: A kultúra szociológiája. Osiris Kiadó – Láthatatlan Kol-

légium, Budapest, 1998. 207 o.

175

Kiadja az ELTE Társadalomtudományi Kar1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A.

Készült a BM Dunapalota Nyomdájában, BudapestÜgyvezetõ igazgató dr. Keller József