JÁSZBERÉNYI MÁRTA

Tájékoztató füzet az óvodáskorú (3-6 éves) gyermekekszenzomotoros integrációjánakvizsgálatához

SZA

KS

ZOLG

ÁLA

TIFÜ

ZETE

K

III

Készítette: JÁSZBERÉNYI MÁRTA

ELTE Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat,Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Országos GyógypedagógiaiSzakmai Szolgáltató Intézmény

Lektor: PROF. DR. KATONA FERENC

Felelõs szerkesztõ: HIDALMÁSI ANNA

Tervezõszerkesztõ: DURMITS ILDIKÓ

Fotó: PINTÉR MÁRTA

Mozgásjavító Általános Iskola archívumából

Kiadja: Fogyatékos Gyermekek, Tanulók FelzárkóztatásáértOrszágos Közalapítvány

Felelõs kiadó: Tóth Egon

A kiadvány megjelenését az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta.

ISBN 978-963-87487-6-6

TÁJÉKOZTATÓ FÜZET AZ ÓVODÁS KORÚ

(3-6 ÉVES) GYERMEKEK SZENZOMOTOROS

INTEGRÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATÁHOZ

Budapest, 2007

JÁSZBERÉNYI MÁRTA

TARTALOM

Tájékoztató a szenzoros integrációs tesztek, elsõsorbana DeGangi–Berk-teszt használatához. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

A szenzoros integráció fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

A szenzoros integráció elmélete Ayres nyomán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Szenzoros integráció és tanulási zavarok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Diszfunkciós minták (Ayres faktoranalízisei) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Az egyes faktorok áttekintése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

A diszfunkciók súlyossági foka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

A szenzoros integrációs tesztek általános jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

A tesztek alkalmazása, kibõvítése egyéb adatokkal, megfigyelésekkel . . . . . . . . . . . . . . . . 19

A teszt alkalmazójával szemben támasztott követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

DeGangi–Berk szenzoros integrációs teszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Általános technikai tudnivalók a felvételhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Specifikus feladatvégzési módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

A DeGangi–Berk szenzoros integrációs tesztre vonatkozó speciális ismeretek . . . . . . . . . . 21

A SZIT-feladatokkal a szenzoros integráció részterületein vizsgált magatartások (táblázat) . . 24

A teszt felvételét követõ javaslatok, terápia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

A szenzoros integráció újabb modellje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

TÁJÉKOZTATÓ A SZENZOROS INTEGRÁCIÓS

TESZTEK, ELSÕSORBAN A DEGANGI–BERK-TESZT

HASZNÁLATÁHOZ

A Tájékoztató azt szolgálja, hogy a szenzoros integrációs tesztek, mint például a Dél-kaliforniai Szenzoros Integrációs Tesztek (SCSIT), valamint a Szenzoros IntegrációsPraxis Tesztek (SIPT), de elsõsorban a DeGangi–Berk Szenzoros Integrációs Tesztalkalmazásához szükséges elméleti hátterérõl rövid összefoglalást adjon.

Mivel az említett tesztek kézikönyvei tartalmazzák a tesztek felvételének leírását, aTájékoztató azokra nem tér ki, de korlátozottan ismerteti a DeGangi–Berk-tesztet,abból a célból, hogy a tesztrõl készült oktató filmben nyújtott ismereteket elmélyítse.

A Tájékoztatóban a DeGangi–Berk Szenzoros Integrációs Teszt (továbbiakban több-nyire SZIT) néhány technikai, felvételi kérdése mellett az általuk feltárható diszfunk-ciók megemlítésére is kitérünk. Az Ayres és követõi szenzoros integrációs elméletrevonatkozó munkáiból készített válogatás alapot adhat a teszt megtanulását,használatát követõ teljesítménystruktura és profil elemzéséhez, a tanulási ésmagatartási problémák felismerése, szûrése mellett.

7

BEVEZETÉS

A pedagógia, gyógypedagógia és pszichológia szinte egyetlen területe sem annyiraösszetett és nehezen vizsgálható, mint a specifikus tanulási zavaré.

A specifikus tanulási zavar fogalmának meghatározása még nem kiforrott. Az ok, vagyokok kiderítése nehéz, a diagnózis problematikus, az életkorral változó tünetek miatt.

Az óvodás még nem lehet diszlexiás, azaz gyenge olvasó vagy helyesíró, de ezek-nek a zavaroknak felismerhetõ jelei, tünetei már lehetnek.

A kifejezett tanulási zavart megelõzõ és okozó mûködési gyengeségek lehetnek átme-netiek, elsõsorban akkor, ha korán diagnosztizáljuk és megfelelõen kezeljük õket.

A tanulási zavar hátterében gyakran a szenzoros integrációs mûködés zavara áll.

A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ FOGALMA

A szenzoros integráció az érzékek, látás, tapintás, hallás, szaglás, mozgás hasznoselrendezését, összekapcsolását, egységes mûködésbe foglalását jelenti.

A szenzoros integráció az a képesség, amellyel szervezzük és feldolgozzuk a különféleérzékelési csatornákból származó információkat, majd ezeket kapcsolatba hozzukegymással, szintetizáljuk, hogy azoknak megfelelõ adaptív válaszokat adjunk(mozgásos válaszok, beszéd, mentális folyamatok).

Ha az érzékelések integrált módon folynak, az érzékletek jól rendezettek, természetesa mûködés, mint a szív mûködése, vagyis észrevétlen, ahogy Ayres megfogalmazza.

A szenzoros integráció rendszerint oly természetes módon alakul ki, hogy meglététadottnak vesszük. Csak az utóbbi néhány évtizedben ismerték fel, hogy a kialakulá-sában, mûködésében jelentkezõ eltérések, esetleges zavarok és az ezekbõl származórészfunkció-gyengeségek, tanulási és magatartási zavart okozhatnak.

A szenzoros integráció fogalmát a klinikumban kettõs értelemben használjuk. Egy-részt diagnosztikus kategóriaként, a különbözõ tanulási és magatartási zavarok(elsõsorban figyelemzavar, hiperaktivitás vagy valamely tünetüknek megléte esetén),másrészt e zavarok oki hátterének megjelölésére.

A szenzoros integráció idegrendszeri folyamat, amely az ember saját testébõl, illetvekörnyezetébõl származó érzékleteket szervezi, és lehetõvé teszi, hogy testünket hatéko-nyan használjuk. A szenzoros integráció információfeldolgozás. E folyamat eredmé-nyeképpen a különféle érzékelési módokkal nyert inputok térbeli és idõbeli vonatko-zásait értelmezzük, társítjuk és egyesítjük.

Ayres szerint az agy hétéves korig elsõdlegesen „szenzoros feldolgozó gép”.

8

Az a gyermek, akinél megfelelõ az érzékletek rendezése, azaz a szenzoros integrá-ciójának a szintje jó, az ügyes mozgású, a térben jól tájékozódik, a játéka jól szerve-zett, szívesen vág, ragaszt, rajzol, és nagy valószínûséggel az iskolai munkáját is jólfogja végezni.

Ha az agy rosszul integrálja az érzékleteket, több erõfeszítésre, nehézségre lehet szá-mítani, mint sikerre, megelégedettségre. Az ilyen gyermekek gyakrabban törnek,rongálnak tárgyakat, sokszor esnek el, okoznak balesetet önmaguknak és társaik-nak, nem ügyesek a játékokban.

A tanulási zavarokat gyakran az idegrendszeren, elsõsorban az agyon belül végbe-menõ szenzoros integráció tökéletlen volta okozza.

A szenzoros integrációs zavarnak két leggyakoribb problémacsoportja a figyelem-zavar-hiperaktivitás és a tanulási zavarok, amelyek természetesen többnyire egymás-sal összefonódva jelennek meg.

A szenzoros integrációs zavar szûrésére és diagnosztizálására több tesztet dolgoztakki, elõször az iskolás korosztály számára (Dél-kaliforniai Szenzoros Integrációs Tesztet(SCSIT) és az azt felváltó, átdolgozott Szenzoros Integrációs Praxis Tesztet (SIPT). Eztkövetõen fiatalabbak részére is megjelentek a korai fejlõdési problémák felismerését ésa fejlesztést segítõ szenzoros integrációs tesztek. Óvodáskorúaknak a DeGangi–BerkSzenzoros Integrációs Teszt, amelynek célja, hogy jelezze, szûrje, megállapítsa azóvodás korosztályú (3–5 éves) gyermekeknél a szenzoros integráció gyengeségét,zavarát, amely alapja lehet a késõbbi tanulási zavarnak, alkalmazkodási nehézségnek.

A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ELMÉLETE AYRES NYOMÁN

Ayres a Szenzoros Integrációs Praxis Tesztek (SIPT) elméleti összefoglalójában redu-kált formában, közérthetõen fejtette ki szenzoros integrációs elméletét, elsõsorban aszenzoros integráció és „végeredményei”, a praxis, beszéd és a mentális jelenségekkapcsolatát az érzékszervi mozgásos feldolgozási folyamattal.

Tájékoztatónkban elsõsorban a SIPT Bevezetõjébõl idézünk, amely jó elméleti ala-pot adhat a szenzoros integrációs teszteket alkalmazóknak.

Ayres azért fejlesztette ki a szenzoros integráció elméletét, hogy megmagyarázza azösszefüggést a magatartás és az idegmûködés között, azaz az érzékszervi mozgásos ta-pasztalatok összekapcsolását, rendezését, vagyis a szenzoros feldolgozást és integrálást.

Célja egy olyan elmélet kidolgozása volt, amely leírja, és elõre jelzi a specifikuskapcsolatot az idegmûködés, a szenzomotoros magatartás és a korai iskolai tanulásközött.

Ayres hangsúlyozta, hogy még megfoghatatlan, pontosan hogyan jelentkezik azagyban a szenzoros integráció, de annak feltárása szükséges a tanulási folyamatokmegértéséhez.

9

Szenzoros integrációs elméletét átmenetinek tekintette, amely várhatóan folyama-tosan módosul, ahogy a kutatás és a klinikai ismeretek bõvülnek. A szenzoros integ-rációra vonatkozó újabb idegtudományi ismeretek a gyakorlatban azonban mégnem jelentek meg tesztté rendszerezett formában.

Az újabb neuropszichológiai elméletek nagyobb hangsúlyt fektetnek arra az állás-pontra, miszerint az agy általában mint egységes egész mûködik. Ezt a tendenciátelismerve a szenzoros integráció elmélete azt hangsúlyozza, hogy a neokortex mû-ködése, míg képes olyan komplex tevékenységre, mint az absztrakció, logikus gon-dolkodás és nyelvi feldolgozás, részben mégis az alsóbb struktúráktól függ. Lényegiszenzoros befogadás, integráció és interszenzoriális asszociáció a központi törzsben,valamint az agytörzs és a thalamusz számos magjában jelentkezik. A kisagy ugyan-csak fontos szerepet játszik a szenzoros feldolgozás folyamatában.

Az agy egységes egészként mûködik, ami nem zárja ki a különbözõ részeinek funk-cionális lokalizációjára vagy specializációjára irányuló tendenciát. Bizonyos komplexmûveletek optimális végrehajtása a funkciók specializációjána, illetve oldal szerintielhelyezkedésének függvénye. A lokalizációs folyamat viszont az egyes féltekékenbelüli, illetve a féltekék közötti kommunikációtól függ.

A szervezet-környezet tranzakcióknak az emberi fejlõdés elõsegítésére gyakorolthatása részben a központi idegrendszer belsõ plaszticitásától függ. Az agy, külö-nösen a fiatal agy természetes módon alakítható, a struktúra és a funkció a korralválik szilárdabbá és megállapodottabbá. Az alakíthatóság képessége teszi lehetõvé,hogy a személy-környezet interakciók elõsegítsék és fokozzák a neurointegrációshatékonyságot. Ha egy egyénnek nincs meg az a képessége, hogy kritikus idõsza-kokban hatékony módon vegyen részt az ilyen tranzakciókban, ez a hiányosságkihat az agy optimális fejlõdésére és ezáltal az általános készségek fejlõdésére is. Ahiányosan mûködõ területek feltárása fiatal korban és az esetleges problémákkezelése növeli az egyén normális fejlõdésének esélyeit.

A környezetbõl és a testbõl az ép periférikus receptorokon és szenzoros csatorná-kon keresztül nyert szenzoros ingerek puszta jelenléte még nem elegendõ a céltu-datos cselekvéshez. A szenzoros stimulusokat fel kell dolgozni, azaz az agynak kikell választania, ki kell emelnie, meg kell gátolnia, össze kell hasonlítania és kap-csolatba kell hoznia a szervezet-környezet interakciót.

Az ingerek feldolgozása során a bemeneti és kimeneti területek között elhelyez-kedõ struktúrák száma igen nagy, és a kapcsolati mintázatuk rendkívül komplex.

A jobb percepció komplexebb adaptív reakciókat tesz lehetõvé, és ezek a reakciókfontos szerepet játszottak az agy kifejlõdésében és annak szervezõdésében.

Az agynak a szenzoros információt egy flexibilis, folyamatosan változó minta szerintkell integrálnia.

A szervezet-környezet interakciók, az érzékletek, észleletek integrációja, azaz aszenzoros integráció a praxist, a beszédet és kognitív folyamatok, a gondolkodáskialakulását eredményezték. A szenzoros integráció végtermékei motoros és mentá-

10

lis kimenetek. A beszéd kialakulásában, a nyelvi fejlõdésben szerepet játszó auditívfeldolgozás csak érintõlegesen kap helyet Ayres elméletében.

A neuromotoros készség, a szenzoros integráció önmagában ugyanis kevés az adap-tív interakcióhoz. Az agynak képesnek kell lennie tranzakcionális fogalmakat alkotniés megtervezni a megfelelõ válaszokat, amely már kognitív reakció.

A szenzoros integráció és egyik kimenete, a praxis funkcionálisan kölcsönösen egy-mástól függ. A testbõl származó érzékelések, különösen céltudatos cselekvés során,biztosítják azokat az eszközöket, amelyek révén kialakul a test idegsejti modelljevagy észlelete. A testészlelet, vagy ahogy idõnként említik, a testséma fogalmat Head(in: Ayres) vezette be. Pontos testséma szükséges a praktikus feladatokhoz, azirányérzéshez és ahhoz, hogy a testet a térhez viszonyítsuk. Ugyanakkor az adaptívcselekvés kigondolása, megtervezése és végrehajtása fontos eszköze annak, hogy azérzékelést tudatossá tesszük, és testészleletté változtatjuk.

A praxis meghatározó fogalma Ayres szenzoros integrációs elméletének. A praxismint készség részben a szenzoros integrációs, részben pedig magasabb rendû kog-nitív folyamatoktól függ, és szükség van hozzá a fogalomalkotás belsõ programjára,valamint célirányos cselekvésre.

Kizárólagosan emberi adottságnak tekinthetõ, amelyen nyugszik a fizikai világgalfolytatott gyakorlott, adaptív kölcsönhatás megfogalmazása, megtervezése és meg-valósítása. A praxis az a képesség, amelynek révén az egyén rájön, hogyan használjakezeit és testét olyan szakszerû feladatokban, mint például játékokkal való játszás,szerszámok használata (beleértve a ceruzát és a villát), egy szerkezet megépítése(legyen az építõkocka-torony vagy egy ház), egy szoba rendberakása, vagy egy sorkülönféle foglalkozás. A praktikus képességbe beletartozik, hogy tudjuk, mit te-gyünk és azt is, hogy hogyan tegyük. A praktikus készség alapvetõen fontos a céltu-datos tevékenységhez. A praxis ezek szerint inkább „magatartás”, semmint „motoroskoordináció”. Bár szükség van szabályos motoros válaszra is ahhoz, hogy környeze-tünkben begyakorlott, célirányos feladatokat hajtsunk végre, ezeknek a cseleke-deteknek az irányításához praktikus fogalomalkotás és tervezés is kell. A praktikusképesség tapasztalatból alakul ki, és a gyermek érésével egyre erõsödik. A szenzo-ros integráció és a praxis együttesen alkotják az egyik legfontosabb összekötõkapcsot a környezet és az emberi magatartás között. Ezek teszik lehetõvé, hogyinformációs tranzakciók alakuljanak ki a szervezet és a világ többi része között,amelyek alapvetõ szerepet játszanak a magatartás szervezõdése szempontjából.

Az érinthetõ, két- és háromdimenziós, gravitációhoz kötött világ szempontjából apraxis ugyanaz, mint a társadalmi világ szempontjából a beszéd. Mind a praxist,mind a beszédet tanuljuk, és mindkettõ interakciókra és tranzakciókra tesz képessé.Megkívánják emellett a fogalomalkotás és tervezés kognitív funkcióit, amelyek aneuromotoros rendszeren keresztül juthatnak kifejezésre. Míg a beszéd révén másemberekkel kommunikálunk, a praxis azzal függ össze, mit „teszünk” a világban. Aszenzoros integráció és a praxis teszik lehetõvé a szervezet-környezet interakciót, ésez az alapja az emberi fejlõdés, tanulás és magatartás nagy részének. (Ayres elmé-

11

letben a „tanulás” szót legtágabb értelmében használja, azaz a tanulás itt a magatar-tásnak vagy a fogalomalkotásnak a tapasztalatból eredõ változását jelenti.)

Az absztrakt intellektuális képesség a szervezet és a környezet között végbemenõkölcsönhatások evoluciós terméke. Az információfelvétel fokozatos növekedése azérzékelõ idegsejtek és a feldolgozó központok növekedésétõl függött, amelyek elõ-segítették a környezet hatékony észlelését.

A kognitív folyamatok evoluciós kialakulása a kéz funkcionális adaptációjával isösszekapcsolható. A kéz-értelem kapcsolat központi jelentõségû a praxis szempont-jából: ahogy a praktikus készség fejlõdött, úgy fejlõdött a kognició is. Az agyifunkciók gyermekkori zavarai, amelyek megakadályozzák a szenzoros információkfeldolgozását vagy a tervszerû cselekvés kigondolását és megtervezését, a késõb-biekben várhatóan a normál agyi információfeldolgozás csökkent hatásfokát okoz-hatják.

Ayres és követõi, általában a tanulási zavarral foglalkozók szenzoros integrációselméletüket és gyermekvizsgálati módszereiket részben a felnõttkori szerzett agyikárosodásokra, például agnoziára, afáziára és apraxiára (észlelési, felismerési zavar,beszédzavar, a tevékenység, a tevékenység szevezésének, tervezésének a zavara)vonatkozó ismeretek alapján dolgozták ki. A gyermekkori részfunkció-gyengeségekugyanis hasonlíthatóak az agysérült felnõtteknél fellépõ károsodásokhoz, de azokáltalában súlyosabbak.

SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ÉS TANULÁSI ZAVAROK

Ayres a szenzoros integráció fogalmát úgy tette mûködõvé, hogy tanulási zavaros ésnem tanulási zavaros gyermekek perceptuo-motoros teljesítményével végzett faktor-analitikus és klaszteranalitikus (multiváltozós) vizsgálatokat. Ayres olyan perceptuo-motoros tényezõket határozott meg, amelyek tanulási zavaros gyermekek teljesítmé-nyében szerepet játszanak, de normálisan tanuló gyermekekében nem. A szenzo-motoros zavart mutató és nem mutató gyermekek vizsgálati eredményeibõl aztvonta le, hogy a két csoport faktorstruktúrája között különbség van. A diszfunkcio-nális csoport esetében ezek a faktorok nem a normális fejlõdési folyamat következ-tében, hanem az integráció specifikus mechanizmusainak mélyben rejlõ deficitjeibõlalakultak ki, amelyek tünetegyütteseket eredményeznek.

A vizsgálat során azonosított faktorokról azt tartotta, hogy azok megkülönböztetik akét gyermekcsoportot, és késõbb ezek képezték a tanulási zavaros gyermekek szá-mára készülõ diagnosztikai és gyógyító, terápiás programok kidolgozásának alapját.

A késõbbi, mások által megismételt vizsgálatok azonban nem adnak bipoláris elosz-lást, az eredmények inkább egy kontinuum mentén helyezkednek el, és nem válikel egymástól határozottan a tanulási zavaros és nem tanulási zavaros gyermekekcsoportja. Ez nem azt jelenti, hogy a tesztek nem képesek a zavarok jelzésére vagy

12

kimutatására, hanem azt, hogy egy-egy tünet nem kizárólagosan a szenzoros integ-rációs zavart mutatók csoportjában fordul csak elõ.

A diszfunkciós csoportba tartozó gyermekek teszteredményeinek gondos elemzésealapján Ayres úgy találta, hogy legtöbbjüknél vannak olyan minták, amelyek nemírhatók le egyértelmûen diszfunkció külön mintájaként, hanem ehelyett teszteredmé-nyeik inkább változatosak, és általában más, elkülönültebb minták valamilyen kom-binációját mutatják.

Ayres áttekintette az emberi magatartás elméleteinek alapjául szolgáló neuro-biológiai és pszichológiai kutatást.

Amikor a szakirodalom áttekintése és a vizsgálatok alátámasztották azt, Ayres ok-okozati összefüggést határozott meg a szerkezetek között.

A szerkezet elméleti fogalom arra, amit közvetve megfigyelnek, vagy amire teszttelje-sítmények, ill. klinikai megfigyelések alapján következtetnek. Csak közvetve megfi-gyelhetõ szenzoros integrációs szerkezetek a szomatoszenzoros percepció, a bilate-rális integráció és a taktilis védekezés.

A kontinuum még magasabb szintjén vannak azok az erõsen absztrakt szerkezetek,amelyekre csak következtetni lehet, például, nem tudjuk akár közvetve, akár közvet-lenül megfigyelni a szenzoros integrációt, a belsõ motivációt, hajtóerõt vagy a ta-nulást.

Esetenként a kutatások korrelációra utalnak két vagy több szerkezet között. Egykorreláció azonban nem dönti el és nem bizonyítja, hogy egy szerkezet oka vagykövetkezménye a másik szerkezetnek.

Példa a felvetett összefüggésre: a szomatoszenzoros feldolgozás részt vesz a motorostervezésben. Egy másik ilyen összefüggés: a vesztibuláris-proprioceptív mûködéselõfeltétele a bilaterális integrációnak és a sorrendiségnek (szekvenciának).

Ayres a felismert szerkezetek, mûködési minták, egységek neurobiológiai alapjaitigyekezett megtalálni.

A diszfunkciók feltételezett alapjait csak részben igazolják valamilyen összefüggésgyakorlati bizonyítékai. A szerkezetek közötti hipotetizált összefüggések részben aszenzoros integrációs elmélet alapvetõ feltételezéseibõl származnak.

A szerkezetek, mûködési egységek perceptuo-motoros tartalmát felhasználták diag-nosztikai és kezelési tervek kialakításához és magyarázatához.

DISZFUNKCIÓS MINTÁK (AYRES FAKTORANALÍZISEI)

Ayres elméletének segítségével igyekezett meghatározni specifikus diszfunkció altí-pusokat vagy mintákat a szenzomotoros vagy tanulási zavaros gyermekeknél, és

13

kezelési beavatkozási stratégiákat kidolgozni a gyermekek ezen alcsoportjai szá-mára.

Az Ayres által felismert tényezõkkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, azellenõrzött faktoranalitikus vizsgálatok gyakran nem támasztották alá Ayres leleteit,de kialakult egy egységes vélemény néhány tényezõ mellett.

Az alábbi szakirodalmi összeállítás a teljesítményszerkezet, profilelemzés lehetõsé-geinek ismertetésére irányul.

A szenzoros integrációs tesztek (elsõsorban a SIPT) alapján végzett kezdeti faktor-és halmaz- (cluster) analízisek elõrelépést jelentettek a szenzoros integrációs elméletfejlõdésében, bõvítették a funkciózavar-mintázatokra vonatkozó ismereteket. A szen-zoros integrációs diszfunkciós minták mellett Ayres törekedett a minták összete-võinek feltárására is.

A diszfunkciós minták némelyikét – például a vesztibuláris-proprioceptív, és külö-nösen a szenzoros védekezés avagy taktilis hárítás – részben tesztek faktoranalitikusvizsgálata, részben megfigyelések alapján írták le.

A különbözõ vizsgálatok és értékelési eljárások azonosítottak többféle diszfunkciósmintázatot, köztük a vesztibuláris bilaterális integrációs zavart. A bilaterális integ-ráció a sorozatos mozgások tervezési és kivitelezési képessége (szekvenciális tevé-kenységek) a két testfél koordinált használata mellett. E mûködés zavarának alapjátfeltételezések szerint a központi vesztibuláris-proprioceptív feldolgozási deficitekképezik.

Ha azonban elkülönítették a vesztibuláris-proprioceptív zavarokat a bilaterális integ-rációtól és a szekvenciális zavaroktól nyilvánvaló lett, hogy mindegyik megjelenheta másiktól elszigetelten is. Tehát a bilaterális integrációs zavar mellett önállóan fenn-állhatnak az azt okozó vesztibuláris-proprioceptív zavarok.

Néhány diszfunkciós minta konzekvensen szerepel Ayres analíziseiben, tesztprofilelemzéseiben, néhány pedig változott, módosult.

Diszfunkciós minták:

– Taktilis, kinesztetikus és vizuális percepciós diszfunkció– Auditív nyelvi problémák– Praxis és taktilis funkciók zavara– Vesztibuláris és bilaterális integráció zavara– Bal félteke diszfunkció és jobb félteke diszfunkció– Egyoldali agyi diszfunkció– Poszturális és kétoldali integráció zavara

A felsorolt mintákban következetlenségek észlelhetõk, és láthatóan keverednek azalá- és fölérendeltségi viszonyok.

Több kutató áttekintette Ayres faktoranalízis munkáját, és az alábbiakat állapítottákmeg:

14

– Apraxia: csaknem minden olyan vizsgálatban elõfordult, ahol a mintában disz-funkciós gyermekek voltak.

– Alak- és térpercepciós deficitek: változatosabbak voltak, és a halmazok konfigu-rációja és mintái arra utaltak, hogy legalább kétféle vizuális percepciós problémavan. Az elsõ, úgy tûnt, a szomatoszenzoros folyamatokkal függ össze, a másikpedig a jobb féltekéhez kapcsolódó funkciókkal.

– Deficitek a poszturális és bilaterális integrációban: viszonylag konzisztensen je-lentkeztek, és késõbbi vizsgálatokban a vesztibuláris diszfunkcióhoz kapcso-lódtak.

– Auditív nyelvi diszfunkciók: ez is kettéágazik, mint a vizuális térérzékelés. Azegyik típus a bal féltekéhez kapcsolódni látszott, és úgy tûnt, nincs köze aszenzoros integrációs folyamatokhoz. A második típus kapcsolódott a vesztibu-láris diszfunkcióhoz és a gyenge bilaterális integrációhoz.

– Taktilis védekezés: csaknem minden vizsgálatban szoros összefüggést találtak ataktilis védekezés és a hiperaktivitás között.

Ebbõl az elemzésbõl egy másik fajta tipológiai leírást készítettek az Ayres munkájá-ból eredõ szenzoros integrációs diszfunkciókra:

– Vesztibuláris bilaterális integrációs diszfunkció– Diszpraxia– Bal félteke diszfunkció– Jobb félteke diszfunkció– Általánosított diszfunkció

A nézetek sokfélesége jellemzõ a faktorok meglétével és a diszfunkciókkal kapcso-latban. A közös faktorcimkék használatát fontosnak tekintik a témával foglalkozók,de ez nem valósult meg.

Ayres lokalizált öt olyan faktort, amelyeket úgy lehetett értelmezni mint a neuroló-giai diszfunkció mintáinak feltételezett magatartási korrelációit.

A következetesség hiánya ellenére Ayres észleleteit úgy összegezte, hogy „a szerzõstatisztikai elemzéseibõl öt faktor elegendõ gyakorisággal és kellõ hasonlóságávaljelentkezett ahhoz, hogy azokat az emberi magatartás funkcionálisan kapcsolódóvonatkozásainak tekintsük. Feltéltelezett, hogy ezek tükrözik azokat a neurális rend-szereket, amelyekben zavart találtak a tanulási zavaros gyermekeknél.”

Az öt faktor megjelölésére Ayres az alábbi kifejezéseket használta:

1. Zavar a poszturális, okuláris és bilaterális integrációban2. Apraxia3. Zavar a forma- és térpercepcióban4. Auditív-nyelvi problémák5. Taktilis védekezés

Érdekes ezeket a címkéket összevetni azokkal, amelyek ténylegesen leírják a jelent-kezõ faktorokat.

15

AZ EGYES FAKTOROK ÁTTEKINTÉSE

Hasonlóan címkézett faktorcsoportok tartalma

APRAXIA

Az apraxia a praxis fogalmából származik, ami annyit jelent, hogy lehetetlen szán-dékosan végrehajtani bizonyos mozgásokat vagy mozgássorozatokat, annak elle-nére, hogy a primér motoros útvonalak integráltak, és megvan a legtöbb elemi vagyautomatikus motoros funkció.

A szenzoros integráció elméleti keretében a praxia fogalom a motoros mûveletekmegtervezésének képességét jelenti. A deficitet rendszerint fejlõdési diszpraxia né-ven említik, aminek oka Ayres és munkatársai szerint a zavart szenzoros integráció,ami a motoros tervezés képességének vagy az érzékelésnek olyan gyengefejlõdését okozza, hogy a személy nem képes felismerni, milyen mozgássorozatravan szükség egy motoros feladat végrehajtásához. Ebbe beletartozik, hogy mígbizonyos motoros készségek ismétlések révén megtanulhatók, a motoros tervezésáltalános képessége hiányzik.

Ayres szerint ez a tényezõ általában inkább jelentkezik a tanulási zavaros gyerme-keknél, mint a nem akadályozottaknál.

Ayres nem nevezte meg a praxis faktort, de a következõ faktorok azok, amelyekleginkább megfelelnek a praxis operatív definiciójának:

– általános perceptuo-motoros és kognitív képesség,– interakció a taktilis percepciós testoldalak között,– poszturális és bilaterális integráció.

Ayres szerint az egyik legnyilvánvalóbb különbség a megfelelõen funkcionáló és adiszfunkcionális gyermekektõl származó faktorok között az, hogy a praxis dimenziónem szerepel külön faktorként a normális csoportban.

Ayres meghatározása szerint a „fejlõdési apraxia szindróma” elsõdlegesen a testhely-zetek utánzásának a zavara. Egyéb, kapcsolódó deficitek jelentkezhetnek a motorospontosságban, a bilaterális motoros koordinációban, a taktilis feladatok teljesítésé-ben, valamint a kinesztézia, az extraokuláris izomkontroll és magatartási problémákterén.

A legtöbb apraxiás gyermek ugyanazt a tünetegyüttest mutatja. Ezeknél a gyerme-keknél rendszerint alacsony a pontszám a SCSIT (Southern California Sensory Integ-ration Test) posztúra utánzás és taktilis tesztjeiben. A súlyosabb esetek rendszerintalacsony pontszámot adnak a kinesztéziában és a téri vizualizációban. Ez a változókalábbi listáját jelenti: (1) alak-háttér, (2) térbeli helyzet, (3) Ayres térteszt, (4) jobb-bal megkülönböztetés, (5) pszicholingvisztikai Illinois teszt (ITPA), vizuálisszekvenciális memória, (6) testhelyzet duplikáció, (7) sztereognozis, (8) grafesztézia,

16

(9) egyszeri stimulus lokalizáció, (10) arc-kéz teszt, (11) kinesztetikus emlékezet és(12) téri vizualizáció ellenoldali használat.

Mások szerint még az ujjazonosítás, a bilaterális motoros kontroll is a praxis része.

Ayres tízéves faktoranalitikus munkája során még módosultak a diszfunkciós minták.

Az adatokból három faktor alakult ki. Az egyik a „kinesztézia” címkét kapta, egymásikat „auditív emlékezetnek” neveztek el, egy fontosabb faktor pedig, amelynekösszetételében benne voltak a praxis mérések és más eredmények keveréke, a„vizuoszomatopraxis funkció fogalomalkotással összekötött elemekkel”.

Egyetlen egységes praxis faktor megjelenését tanulási zavaros gyermekeknél a vizs-gálatok eredményei nem igazolták.

ALAK- ÉS TÉRPERCEPCIÓ, ALAK-HÁTTÉR MEGKÜLÖNBÖZTETÉS

Az „alak és percepció” faktor a következõ szenzoros integrációs szubtesztekbenazonosítható: térbeli helyzet, Ayres tértesztje, alak-háttér percepció és rajzmásolás,kinesztetikus memória, sztereognozis és vizuális lezárás.

Ayres feltételezte, hogy az alak-háttér megkülönböztetés olyan tényezõ, amelykülönbséget tesz a tanulási zavaros, illetve nem tanulási zavaros gyermekek között.

Ennek a faktornak az utólagos analízise Ayres és kísérleti eredményeit ellenõrzõkáltal is megtörtént.

A vizsgálati adatok nem szolgáltattak meggyõzõ bizonyítékot arra nézve, hogy azalak és tér percepció felhasználható tanulási zavaros és probléma mentes gyerme-kek eredményeinek megbízható szétválasztására.

Az alak- és térpercepció faktor három – vizuális, taktilis és kinesztetikus – per-cepciós modalitást foglal magába.

TAKTILIS HÁRÍTÁS

Ayres elméletének egyik egyedülálló jellegzetessége az az elképzelés, miszerint atanulási zavaros gyermekeknél taktilis hárítás tapasztalható. Ez a leírás szerint fizikaivagy emocionális kényelmetlenségérzés, amikor a vizsgáló a gyermeket a taktilispercepciós tesztek során megérinti. Ayres ezt a jelenséget igen részletesen ismerteti,és Head munkáját használja fel elméleti alapként. Head kettõsséget képzelt el a bõr-rendszerben: a „protopatikus rendszer”, amelyet feltételezett primitív jellemzõi miattneveznek így, szolgálja a szervezet védelmét és figyelmeztetését a potenciális ártal-makkal szemben. Az „epikritikus rendszer” magasabb, diszkriminatív funkciókat látel.

Ayres ezt a feltételezett kettõsséget használta fel, amikor kijelentette, hogy a tanulásizavaros gyermekek taktilis hárító reakcióját a protopatikus rendszer dominanciája

17

okozza. Így az ilyen gyermekeket érõ taktilis stimulusok „veszélyre” figyelmeztetikõket, és ez túlriasztáshoz, a hiperaktivitás repülésszerû magatartásához és a negatívhatás iránti tendenciához vezet.

BILATERÁLIS INTEGRÁCIÓ

Míg Ayres egy-egy alkalommal a „bilaterális integráció” és „poszturális és bilaterális”egyszerû fogalmakkal írt le faktorokat, máskor viszont olyan kifejezéseket használt,amelyek szerint a bilaterális integráció központi komponensnek tûnik. Ezek akövetkezõk:

1. A test két oldala funkciójának interakciója, hangsúllyal a taktilis percepción.2. Gyengébb koordináció a test bal oldalán, mint a jobb oldalon, a poszturális és

bilaterális integráció tökéletlenségeivel párosulva.

Ez az operatív definíció sem képes azonban különbséget tenni a nem tanulási za-varos, illetve a tanulási zavaros gyermekek eredményei között.

POSZTURÁLIS ÉS OKULÁRIS REAKCIÓK

Ayres szerint a poszturális mechanizmusok a tanulási zavaros gyermekek felméré-sének legfontosabb területei közé tartoznak. Valóban, terápiás programjának jelen-tõs része erre a területre irányul. Specifikus kezelési célpontok a primitív reflexekgátlása, az antagonisztikus izom összehúzódások fokozott mûködése, az izomtónuskialakulása, javított extraokuláris izomkontroll és a vesztibuláris rendszer mûködése.

A DISZFUNKCIÓK SÚLYOSSÁGI FOKA

Ayres minden faktoron belül három osztályba különítette el a szindróma eredmé-nyeket, a pontszámok által jelzett „zavar gyakoriság és súlyosság” alapján. Eszerintminden faktort alosztályba soroltak a „diszfunkció foka” szerint. A három kategória:kifejezett, enyhe és nincs.

A funkcionálás ezen szintjeihez azonban nem kapcsolható neurológiailag egyértel-mûen meghatározható patológia.

A SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TESZTEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI

A szenzoros integrációs tesztek performációs jellegûek. Olyan hiányosságok kimuta-tására törekszenek, amelyek megkülönböztetik egymástól a tanulási zavaros vagyarra veszélyeztett gyermekeket azoktól, akik nem küzdenek szenzoros integrációsnehézségekkel.

18

Segítségükkel felmérhetõk a különbözõ praktikus készségek.

A tesztek közül a SIPT-ben egy teszttételnél (Verbális Parancsok Praxis) a megoldásfügg az auditív-nyelvi megértéstõl. A többit tudatosan úgy dolgozták ki, hogy csakminimális mértékben igényeljenek nyelvi készségeket, hogy ezáltal a beszédbenelmaradott gyermekeket ne érje komoly hátrány. Bár a tesztutasításokat verbálismódon adják, szükség esetén a tesztek jellege általában nem verbális módon isközölhetõ. A tesztek nem igényelnek szóbeli válaszokat. A tesztet végzõ gyermek avizsgálóval gesztusok, mutogatás vagy a tesztfeladat elvégzése útján kommunikál.

A TESZTEK ALKALMAZÁSA, KIBÕVÍTÉSE EGYÉB ADATOKKAL,MEGFIGYELÉSEKKEL

A szenzoros integrációs tesztek csak egyfajta adatforrást jelentenek, amit általábanegyéb információkkal és klinikai megfigyelésekkel kell kiegészíteni a végsõ diag-nózis vagy a kezelésre vonatkozó döntések meghozatala elõtt. A szenzoros integ-rációs tesztek önmagukban nem jelzik a tanulási vagy magatartási problémák okát,de segítenek meghatározni a szenzoros integráció, a praktikus készségek terénjelentkezõ tüneteket. Ahhoz, hogy a tesztek eredményei a klinikai munkában meg-felelõ összefüggésbe kerüljenek, szükségesek a fennálló probléma elõtörténeténekismerete, leírása, valamint a gyermekre vonatkozó orvosi információk. Egyéb teszt-eredmények (intelligencia-, beszéd- és nyelvfejlõdési, valamint pedagógiai vizs-gálatok az óvodai, iskolai teljesítmény felmérése) ugyancsak fontosak a szenzorosintegrációs tesztek eredményeinek az értelmezésében. A szenzoros integrációstesztek alapján nyert értékeket esetleges problémák elõrejelzésként csak megfelelõszakmai ítélet birtokában értelmezhet a tesztet felvevõ személy.

Megfigyelésekkel (pl. magatartás, beszéd, játék) ajánlatos kiegészíteni a próbák fel-vételét.

A magatartás és beszéd megfigyelési szempontjai hasonlatosak a más tesztekfelvételénél alkalmazott szempontokhoz. A játék megfigyelése azonban kissé eltérõés speciális, a szenzoros integráció és a játék sajátos, egymástól gyakran nehezendifferenciálható jelenségvilága miatt.

A TESZT ALKALMAZÓJÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT

KÖVETELMÉNYEK

A szenzoros integrációs tesztek eredményeinek értékeléséhez a szenzoros integrációelméletének ismerete szükséges. A klinikai munkát végzõ szakembereknek (pszi-chológus, gyógypedagógus, szomatopedagógus, mozgásterapeuták /gyógytornász,konduktor/) képzést kell kapniuk a szenzoros integráció elméletébõl és gyakor-latából az eljárások (tesztek) alkalmazásához.

19

A tesztek felvételéhez jelentõs gyakorlat szükséges.

DEGANGI–BERK SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TESZT (SZIT)

Életkor szerint: 3–5 éves gyermekek számáraA vizsgálat célja: diszfunkció általános mértékének megadásaA teszt felhasználása: diagnosztikai és szûrési eszközFelépítése:A szenzoros integrációs diszfunkció általános mértéke3 részteszt, a szenzoros integráció három részterületét méri (profil) Poszturális szabályozásBilaterális motoros integrációReflex integrációFeladatok száma: 36 (13 próba, 1–4 különbözõ aspektus szerinti értékeléssel)Próbák pontszámai: 1–4-ig terjedA funkcionálás szintjei: normális

veszélyeztetettakadályozott

ÁLTALÁNOS TECHNIKAI TUDNIVALÓK A FELVÉTELHEZ

A megbízható és érvényes eredmények biztosítása végett a vizsgálónak a tesztelvégeztetése elõtt meg kell ismernie a tesztelés módját és a pontozás kritériumait.Gyakorlás szükséges a Kézikönyvben leírt teszteljárással. A tesztfeladatokat ponto-san a leírás szerint kell elvégeztetni, és a szóbeli utasításokat is az egyes feladatok-nál megadottak szerint kell közölni. A gyermeket ösztönözni kell, hogy folyama-tosan végezze a feladatokat, míg el nem fárad, vagy míg el nem éri az adott próbáraengedélyezett maximális számot vagy idõt.

A teljes tesztet egy ülésben kell elvégeztetni. Emellett, mivel a feladatok olyan sor-rendben követik egymást, hogy a vizsgált személy könnyen megy át egyik pozí-cióból a másikba, a feladatokat a megadott sorrendben kell végezni.

A lényeges tesztkellékeket a vizsgálat elõtt kell elõkészíteni.

A teszt elvégzéséhez egy legalább 3x4,5 méteres térre van szükség. Ez biztosítja,hogy a gyermek nem áll le egy olyan feladat végzése közben, amelynek teljesítésebizonyos távolságot igényel (pl. talicskajárás).

A Western Psychological Servicestõl beszerezhetõ kellékek (WPS-katalógus W-190A)közé tartoznak az alábbiak:

1. 30 cm méretû karikaábra, 30 cm külsõ és 25 cm belsõ átmérõvel2. 60 cm-es körábra, 8 részre osztva és betûkkel megjelölve A-tól H-ig3. színes labda, zsinórra erõsítve

20

4. nyomtatott bohóckép (kb. 21 x 28 cm)5. nyomtatott csillag-ábra (WPS-katalógus W-190B)

Egyéb szükséges kellékek:

1. asztal és szék, iskoláskor elõtti gyermeknek megfelelõ2. tapadó szalag3. ceruza, radír nélküli4. stopperóra5. farúd (kb 90 cm hosszú, átmérõje kb. 2 cm)6. sodrófa fából (25 cm hosszú, 7,5 cm hosszú nyelekkel)7. szõnyeggel borított görgõs deszka8. mûanyag hulahopkarika (90 cm átmérõ)9. matrac

SPECIFIKUS FELADATVÉGZÉSI MÓDSZEREK

Az egyes feladatokat a teszt végzése során pontozzuk, és a pontokat a jegyzõ-könyvben rögzítjük. A feladatokra sokpontos értékelõ rendszert dolgoztak ki, hogykülönbséget lehessen tenni az egyes vesztibuláris alapú funkciók között. Minden fel-adat pontozása egy numerikus osztályozó skálával történik, ahol az egymás utánkövetkezõ intervallumok az „abnormális”-tól a „normális” felé tartó készségfejlett-séget jelzik. Minden feladatnál a számérték jelzi azt a fokot, amennyire az adottkészség kifejlõdött (azaz a motoros elmaradás vagy fogyatékosság súlyosságát).

Minden feladat 0–1, ill. 0–4 pontig terjedõ súllyal szerepel. Az egyes feladatokpontozási módszerét a következõ fejezet és a jegyzõkönyv tartalmazza, hogyelõsegítse a pontozás és értelmezés objektivitását. A jegyzõkönyvben karikázzuk bea gyermeknek az adott feladatban elért pontjait jelzõ számot.

A DEGANGI–BERK SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TESZTRE

VONATKOZÓ SPECIÁLIS ISMERETEK

A feladatok pontszámainak bejegyzésére szolgáló jegyzõkönyv fejléce

Próbamegnevezés Pontozás kritériuma Próba eredménye

Bilaterális motoros integrációPosztuláris szabályozásReflexintegráció

Felvétel módja: megoldása egyénileg történik

Felvétel idõtartama: körülbelül fél óra

21

A DeGangi–Berk-teszt a teljesítménytesztekkel szemben elsõsorban nem a kérgi mû-ködéshez köthetõ értelmi funkciók szintjét vizsgálja, hanem az azokat megalapozó,lehetõvé tevõ vesztibuláris, proprioceptív és reflexmûködéseket.

Olyan gyermekeknél, akiknél késik az érzékszervi és mozgásos készségek kiala-kulása, a késõbbi tanulási probléma veszélyeztetettsége gyanítható.

A teszt által vizsgált legfontosabb érzékelési csatornák:– taktilis– vesztibuláris (felsõ proprioceptív rendszer)– proprioceptív (alsó proprioceptív mezõ /izom, ín, izület proprioceptorok/)

A teszt elsõsorban a vesztibuláris rendszer mûködését igyekszik feltárni, mivel avesztibuláris alapú funkciók hatással vannak a szenzoros intregrációra. A veszti-buláris rendszer szerepet játszik a– testtartás– izomtónus– reflexintegráció– egyensúlyi reakciók– okulomotoros szabályozás kialakításában.

Közremûködik: az agyi féltekék közötti kommunikációban, és ezzel hatással van – a féltekék specializációjára– a bilaterális motoros integrációra.

A szenzoros integrációs elmélet alapján a tanulásban meghatározó szerepet játszóvesztibuláris készségek kihatással vannak a – motoros funkciók– vizuális térbeli– motoros tervezés– kézdominancia– nyelvi képességek fejlõdésére.

Meghatározó a kapcsolata a többi mozgásirányító agyi részhez, amely által a– testhelyzet– egyensúly– vizuális tájékozódás kialakításában is szerepet játszik.

A vesztibuláris rendszer leszálló pályái a– nyak– végtagok– hát izmaihoz vezetnek.

ezzel biztosított az– egyenes állás a gravitáció ellenében– függõleges testhelyzet fenntartása.

22

A VESZTIBULÁRIS RENDSZER FELADATAI

Jelzi a mozgást, a látómezõben történõ mozgást,jelzi és reagál a Föld gravitációs vonzására,befolyásolja az izomtónust, a testhelyzetet, a motoros koordinációt,kialakítja és fenntartja a testsémát.

A vesztibuláris rendszer zavarai összefüggenek a tanulási problémákkal, mind a mo-toros viselkedés, mind a nyelvelsajátítás terén.

A poszturális szabályozás érése, valamint a reflexintegráció közvetlenül a nagymoz-gás, de közvetve a finommozgás kivitelezését is meghatározzák.

A nyak, törzs izmai adják a mozgás stabilitását. Az izmok fejletlenségének következ-ménye a labilis testhelyzet, a gyenge lokomotoros készség. A törzs-vállak test kö-zépvonal közeli izmainak gyengesége akadályozza a gyermeket finommozgásokkivitelezésében.

A bilaterális motoros integráció az agyféltekék közötti kommunikáció eredménye.Szükséges:– a laterális dominancia kialakulásához,– a látómezõ integrálásához.

Fejlõdése: – kezdetben aszimmetrikus mozgás, a tárgy közelsége határozza meg az oldaliságot– mindkét oldal egyforma funkcionálása– specializáció a két oldal között, a határozott dominancia kialakulása

A bilaterális integráció nehézségei megnyilvánulnak:– a test középvonal keresztezésénél– a kéz váltogató mozgásnál– koordinálatlan, szaggatott mozgásban– a kézdominancia kialakulásának elmaradásában– a nyelvfejlõdés szabálytalanságában

A központi idegrendszer érésének megbízható jelzõje a reflexintegráció.

A reflexek fennmaradása akadályozza a poszturális stabilitást, szabályozást, a szem-kéz koordinációt.

Fejlõdésükben elmaradt gyermekeknél a primitív reflexek megléte akadályozza– a megfelelõ szem-kéz koordinációt,– a poszturális stabilitást,– a test középvonal átlépését, a bilaterális motoros integrációt.

23

A SZIT-FELADATOKKAL A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ

RÉSZTERÜLETEIN VIZSGÁLT MAGATARTÁSOK

Próba Feladat A vizsgált magatartás

Posztuláris szabályozás

1–2 Majomfeladat Képesség egy antigravitációs hajlítási pozíció felvételére és megtartására

3–4 Oldalülés izomfeszítés A felsõ végtagok és törzs együttes feszítése

8 Hasonfekvés könyéken Nyak feszítése hasonfekvõ helyzetben

9–10 Talicskajárás A nyak, törzs és felsõ végtagok feszítõizmainak stabilitása

11–14 Repülõgép Képesség egy antigravitációs feszítõhelyzet felvételére és megtartására

18 Görgõs deszka A felsõ végtagok feszítése

Bilaterális motoros integráció

5–7 Sodrófa Bilaterális motoros koordináció, törzsforgatás, középvonal keresztezése

15–17 Ugrás és forgás Az alsó végtagok bilaterális motoros koordinációja,törzsforgatás

25–27 Diadokokinézis Komplett alsókar-forgatás

30 Dobolás Bilaterális motoros koordináció

31–36 Felsõ végtag Motoros sebesség, a törzs és kar szabályozáselkülönítése, a középvonal keresztezése

Reflexintegráció

19–22 Aszimmetrikus Az ATNR integrációja négykézláb tónusos nyaki helyzetben reflex (ATNR)

23–24 Szimmetrikus Az STNR integrációja tónusos nyaki négykézláb helyzetben reflex (STNR)

28–29 Diadokokinézis Az alsókar-forgatás elkülönítése, kapcsolódó reakciók

A TESZT FELVÉTELÉT KÖVETÕ JAVASLATOK, TERÁPIA

A három részterületet – poszturális szabályozás, bilaterális motoros integráció ésreflex integráció – a szenzoros integráció általános területérõl választották ki, újabbkutatások alapján, melyek szerint ezek a kifejezetten vesztibuláris alapú funkciókalapvetõ fontosságúak a finom- és nagymotoros készségek finomításában, valaminta lateralitás, a vizuális-térbeli percepció és a motoros tervezõ képességek kialakulá-sában. A kutatás arra utal, hogy a beavatkozásnak fõként közvetlenül ezeknek az

24

alapvetõ, elsõsorban a vesztibuláris rendszeren alapuló szenzomotoros funkcióknakaz integrálására, nem pedig az ezekbõl eredõ motoros és perceptuális folyamatokrakell irányulnia, hogy eredményesen javítani lehessen a gyermek tanulási és motorosteljesítményét.

A SZENZOROS INTEGRÁCIÓ ÚJABB MODELLJE

Ayres munkásságának folytatói a szenzoros integrációt nyitott rendszerként kezelik.A szenzoros integráció folyamatát dinamikusabbnak, aktívabbnak írják le, és spirálismodellként értelmezik.

Kulcsfogalmaik a spirális modellben, nem a teljesség igényével: nyitott rendszer,spirális folyamat, felvétel, adaptív magatartás, belsõ mozgatóerõ, „pont jó kihívás”,önbizalom, önkontroll, önirányítás, alapos tudás.

Az Ayrest követõk feltételezéseinek egyik, kisebb része a szenzoros integráció idegialapjaira irányul, másik részük pedig személyiségfejlõdési, magatartási jellemzõkre.

Az új megközelítés vázát öt alapgondolat, feltételezés adja.

1. feltételezés: neurális képlékenység. Ez a feltételezés azon alapul, hogy a központiidegrendszerre a képlékenység a jellemzõ. A képlékenység az agyi szerkezet azonképességére utal, hogy képes változni, vagy módosítható. A képlékenység teszilehetõvé az intervenciós eljárásokat, terápiákat, és így az idegrendszer mûködéséneka fokozása lehetséges a taktilis, vesztibulásris és proprioceptív szenzoros ingerekfeldolgozásával egy körkörös folyamat révén.

A képlékenység a kísérleti agykutatás és a szenzoros integrációs terápia alkalmazóiszerint fennmarad felnõttkorban, és valószínûleg az élet teljes idõtartama alatt.Ugyanakkor különbséget tesznek a képlékenység, azaz a morfológiai és szerkezetiváltozás, és a tanulás, azaz a funkcionális vagy „adaptív” változás között, melyutóbbi a magatartásban következik be tapasztalat eredményeképpen.

2. feltételezés: fejlõdési sorrendiség. A szenzoros integrációs folyamatfejlõdésisorrendiség szerint következik be. A fokozottan komplex viselkedések körkörösfolyamat eredményeképpen alakulnak ki, és a sorban következõ minden egyesszakaszban lévõ magatartások adják az alapját a még komplexebb magatartásoknak.Amikor diszfunkció alakul ki, akkor a szenzoros integráció zavartalan fejlõdéséhezvezetõ körkörös folyamat megszakad.

3. feltételezés: az idegrendszer hierarchiája. Ayres következetesen hangsúlyozta aztaz elgondolást, hogy az agy egészként mûködik, de „magasabb szintû” integrációsfunkciók „alsóbb szintû” szerkezetek egységébõl fejlõdnek ki és attól, valamintszenzomotoros tapasztalatoktól függenek. Az agy magasabb (kortikális) központjaittekintették úgy, mint amelyek feladata az absztrakció, percepció, gondolkodás,nyelv és tanulás. Ezzel szemben a szenzoros érzékelést, integrációt és az interszen-zoriális kapcsolatokat úgy tekintették, mint amelyek fõleg az alsóbb (szubkortikális)

25

központokban zajlanak. Emellett, az agyi alacsonyabb részek a magasabb szintûszerkezetek elõtt fejlõdnek ki és érnek meg. A magasabb szintû szerkezetek kifejlõ-dése és optimális mûködése – legalábbis részben – az alsóbb szintû szerkezetekkifejlõdésétõl és optimális mûködésétõl függ.

A szenzoros integrációs elméletet bírálták a hierarchikus elv alkalmazásáért. Ayreselméletében azonban mind a holisztikus, mind a hierarchikus koncepció érvényesül.Az újabb modellek kidolgozói javasolják, hogy nagyobb hangsúly kerüljön azidegrendszer rendszerszempontú megközelítésére. Egy nyitott rendszer egymássalösszekapcsolódó szerkezetekbõl és funkciókból áll, amelyek egységes egésszé szer-vezõdnek. A nyitott rendszer képes az önszabályozásra, önszervezõdésre és önmagamegváltoztatására. Ez azt is feltételezi, hogy mind a személy, mind az idegrendszernyitott rendszer.

4. feltételezés: adaptív magatartás. A szenzoros integrációs elmélet egy másik felt-ételezése, hogy egy adaptív viselkedés elõsegíti a szenzoros integrációt, az adaptívmagatartás létrehozásának képessége viszont szenzoros integrációt tükröz.

Adaptív magatartás az, amely tervszerû és célirányos. Olyan magatartás, amely ké-pessé teszi az egyént, hogy sikerrel megfeleljen a „pont jó” kihívásnak, és valamiújat tanuljon.

Az aktív részvétel egy kritikus komponens. A korábbi tapasztalatból való tanulás ígyaz érzékeléstõl és a mozgástól függ, nem csak az érzékeléstõl. Feltételezhetõ, hogyaz egyre komplexebb mozgások, tevékenységek tényleges kivitelezése azt jelzi,hogy új idegi modellek alakultak ki.

5. feltételezés: belsõ mozgatóerõ. Az utolsó feltételezés az, hogy a személyeknél vanegy belsõ mozgatóerõ a szenzoros integráció kifejlesztésére szenzomotoros tevékenysé-gekben való részvétel útján. Míg Ayres hangsúlyozta a belsõ mozgatóerõ fontosságáta szenzoros integrációban és a szenzomotoros fejlõdésben, leírásában nem sikerültegyértelmûen kifejezni a közöttük fennálló kapcsolatot. Ayres mindazonáltal össze-kötötte a belsõ mozgatóerõt és motivációt az önirányítással és az önmegvalósítással.Leírta, hogy a szenzoros integrációs diszfunkciós gyermekek gyakran kevés motivá-ciót vagy belsõ mozgatóerõt mutatnak arra, hogy környezetükben aktív résztvevõklegyenek, új tapasztalatokat kipróbáljanak, vagy új kihívásokkal nézzenek szembe.Ezeknél a gyermekeknél jelentkezõ javulás elõször a saját képességeikbe vetettfokozott hitükben és abban az elégtételt jelentõ érzésben mutatkozik meg, amelyetaz vált ki, hogy kezdik uralni a környezetet.

Ayres szerint a belsõ mozgatóerõ abban az izgalomban, bizalomban és erõfeszítésbenlátható, amelyet a gyermek valamely tevékenységbe belevisz. A körkörös folyamaterõsebb belsõ mozgatóerõhöz vezet önmegvalósító vagy fejlõdést elõsegítõ tevé-kenységek keresésére, amelyek viszont olyan visszacsatolást eredményeznek, amelyerõsíti a szenzoros érzékelést és integrációt. Az önmegvalósítás spirális folyamat azúj modell alapján. A szenzoros integráció folyamatában az ingerek forrásai egyrészta testbõl érkezõ jelzések, elsõsorban azok, amelyek visszacsatolás eredményei

26

arról, hogy milyen érzés mozogni, másrészt a fizikai és szociális környezetbõl eredõingerek.

Az ingerek felvételekor (intake) – tehát hangsúlyosan nem bemenet (input) – nem-csak azok kiválasztásában, szûrésében mutatunk aktivitást, hanem belsõ mozgatóerõadja meg az ösztönzést arra, hogy egyáltalán megkeressük az ingereket és résztvegyünk a szenzomotoros tevékenységekben.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Ayres, A. J. (1973): Sensory integration and learning disorders. WesternPsychological Services

Ayres, A. J. (1980): Southern California Sensory Integration Tests manual (rev.ed.)Western Psychological Services

Berk, R. A., DeGangi, G.A.(1992): DeGangi–Berk Test of Sensory Integration.Western Psychological Services

Cummins, R. A. (1991): Sesnsory Integration and Learning Disabilities „Ayres” FactorAnalyses Reabbraised. Learning Disab. 3. 160–168.

Fisher, A. G., Murray, E. A., Bundy A. C.: Sensory Integration Theory and Practice. F.A. Davish Company Philadelphia (e.n.)

27