Achatina fulica– afrikai óriáscsiga

Testhossz: 5-10 (24) cm, keskeny, kúpos ház: vörösesbarna, vékony sárga csíkokkal

İshazája: Kelet-Afrika

Betelepítették: Ázsia, világszerte trópusi és szubtrópusi területeken

Károkozása: honos növényfajokat és kultúrnövényeket nagy mennyiségben fogyaszt, növényi és emberi betegségeket terjeszt, honos csigákat veszélyeztet, megváltoztatja a táplálékláncot és az élıhelyet

Haszna: a világ számos helyére gyógyászati-, étkezési- és kutatási célból behozták

Elıfordul: mezıgazdasági területek, városok, természetes erdık, ültetvények, folyó- és tópartok, nedves élıhelyek, magas hımérsékletet (9-29 ºC ) és nedvességet igényel

Tápláléka: zöldségek, banán, bab, káposzta, karfiol, sütıtök, uborka, borsó, burgonyafélék

Szaporodása: hermafrodita, évente 100-500 petét rak

Szabályozás: ragadozó csigákkal és hengeresférgekkel, ezek a honos fajokat is veszélyeztethetik

Egyéb:-Védekezés hiányában az általa okozott kárt 1969-ben, Floridában 11 millió dollárra becsülték-Szabályozása: 60000-700000 dollárba kerülhet (Florida)-Az utakon balestet okozhat-Terjesztése mezıgazdasági termékekkel, növényekkel, talajjal, vagy házi kedvencként is történhet-Egy egyed éjszakánként 50 m-t is haladhat -Egy megtermékenyített egyed létrehozhat egy populációt-9 évig is elélhet

Szabályozás: győjtéssel és méreggel is

Asterias amurensis

Testhossz: 50 cm, sárga, piros vagy lilás mintázattal, a karok vége felkunkorodik

İshazája: Japán, É-Kína, Korea, Oroszország

Betelepítették: DK-Ausztrália

Károkozása: sokféle táplálékot fogyaszt, elhullott állatokat is, rátelepszik kagylókra, rákokra, visszaszorítására milliókat költenek

Haszna: megszárítva dísz

Elıfordul: tengerekben, sekélyebb, partközeli vizekben, 7-10 ºC-t kedvel, de alkalmazkodott Ausztráliában a 22 ºC-hozis.

Tápláléka: kagylók, puhatestőek, rákok, férgek, tüskésbırőek

Szaporodása: ivaros és ivartalan úton, 20 millió petét rakhat

Szabályozás: más csillagfajok és rákok fogyasztják, mivel széleskörően elterjedt teljes megsemmisítése lehetetlen, megelızés: a ballasztvízzel történı behurcolás megakadályozása, vegyszerekkel irtható, de ezek nem specifikusak, a győjtés, csapdázás mérsékelten hatásos (komposztnak)

Bufo marinus– óriás varangyTesthossz: 15-24 cm, erıteljes felépítéső, rövid lábú, barna, zöldes vagy feketés, hívóhangja telefonra hasonlít

İshazája: D-Amerika északi része, Közép-Amerika, szubtrópusi erdık

Betelepítették: világszerte:É-Afrika, Ázsia, Ausztrália biológiai kontrolként

Károkozása: a honos békafajokat kiszorítja (élıhely és táplálék), szinte mindent megeszik:, rovarok, csigák, ízeltlábúak, férgek, rákok, kisebb gerincesek (madarak, emlısök, hüllık, kétéltőek)

Haszna: a cukornád és egyéb kultúrnövények rovarkárosítóit és egereket, patkányokat is fogyaszt, toxinját Japánban afro-diziákumként, az indiánok nyílméregként használták, régen terhességi tesztként alkalmazták

Elıfordul: mezıgazdasági területek, városok, kertek, természetes erdık, ültetvények, folyó- és tópartok, nedves élıhelyek (sótőrı)

Szaporodása: évente 8000-35000 petét rak

Szabályozás: megelızés, győjtés, a kertek elkerítése, (zacskóban kidobás), feromonok használata

Egyéb:-a békát fogyasztó honos állatokés háziállatok elpusztulnak a méregtıl, a mérget 1 m-re is kifecskendezi,-évente 55 km-t is megtehet,- max. életkorát 10-40 évre becsülik- az 1800-as évek közepétıl terjesztik, 1932: „A békák megmentik a cukornádat”

Cryphonectria parasitica –szelídgesztenye kéregrák

Morfológia : sárga-narancssárga gombostőfejnyi piknidiumot képez, a kéregráknál a szár megduzzad, felhasadozik, a fák ágai, törzse elhalnak, a fák a gyökérsarjakkal regenerálódhatnak

İshazája: Ázsia

Betelepítették: Európa, Észak-Amerika

Károkozása: az Észak-Amerikában domináns Castanea dentatakéregrákját, a fák pusztulását okozta, más fafajok (tölgy, juhar, hikori) váltak dominánssá, megváltoztatta az erdık állatvilágát

Elıfordul: természetes és mesterséges erdıkben, más fafajokat is megtámadhat (tölgy, éger, gyertyán)

Szaporodása: a spórák a meleg, esıs idıben a széllel terjednek (tavasz -nyár -ısz)

Szabályozás: rezisztens szelídgesztenye létrehozása, elterjesztése, biológiai kontrol: a gombát károsító vírus kutatása

Egyéb: Japánból hurcolták be a Castanea crenata-n 1904 körül, a Spulerina simploniellalepkefaj elısegíti a kórokozó terjedését (Görögország)

Dreissena polymorpha– vándorkagylóTesthossz: 3 cm, fekete vagy barna sárga csíkokkal, változatos

İshazája: Fekete-tenger, Azovi-tenger, Kaszpi-tenger

Betelepítették: Ny-Európa, É-Amerika

Károkozása: szerves és szervetlen táplálékot is fogyaszt, verseng a honos fajokkal, növeli a víztisztaságot, egyes növények elszaporodását, ez egyes halfajok számára kedvezıtlen, honos kagylókra telepszik, éhezést, halált okozva, a honos kagylófajok populációját drámai mértékben csökkenti

Elıfordul: tavakban, lassan folyófolyókban 29 ºC-ig, ballasztvízzel, vízi jármővekkel, madarakkal terjed

Szaporodása: váltivarú, évente 1,5 millió petét rakhat, 3-5 évig is elélhet

Szabályozás: zárt, mesterséges rendszerben könnyő elpusztítani, de ezek az eljárások a természetben nem alkalmazhatók (mechanikai eltávolítás, kémiai kontrol (klór és brómvegyületek, csökkentett oxigéntartalom), természetes fogyasztó: récék, rákok, halak

Eichornia crassipes– vízijácint

Morfológia : 0,5 m-es nagyságot elérı, lebegı növény, levélnyele felfújt, levelei vastagok, viaszosak, kerekdedek, 4-25 liláskék virágból álló virágzat, gyöktörzse elérheti az 50 cm-t

İshazája: Brazília

Betelepítették: trópusi vizekben(5 kontinens 50 országába)

Károkozása: sőrő állományokat képez, csökkenti a víz oxigéntartalmát, növeli a tápanyagtartalmát, veszélyezteti a honos növény- és állatfajokat, hajózási, halászati problémákat okoz

Haszna: nehézfémek és szennyezıdések eltávolítása, takarmány (Kenya, Kína), dísznövény

Elıfordul: meleg- és mérsékelt édesvizekben, lassan folyó folyó- és állóvizekben, fagyérzékeny, a sótartalom korlátozza elıfordulását

Szaporodása: vegetatív és generatív úton, hosszú magtúléléső, számos megporzója ismert, vegetatív szaporodása jelentısebb

Szabályozás: a szerves anyagok (mőtrágya) csökkentése a vizekben, eltávolítás, learatás, biológiai kontrol: mikoherbicidekkel, rovarokkal

Felis catus– házimacskaTesthossz: 40-50 cm, 1,5-3 kg, változatos színő, mintázatú

İshazája: Afrika, afrikai vadmacska (F. silvestris lybica)

Betelepítették: világszerte

Károkozása: hatékony ragadozó, ezért veszélyeztetheti a honos madár- és egyéb állatfajok populációit, különösen a szigeteken, ill. a zsákmányállatok honos ragadozóit is, a veszélyeztetett madárfajok visszatelepítését is akadályozza Ausztrália, Új-Zélandon 6 endemikus madárfajt veszélyeztet, betegségeket terjeszthet

Haszna: káros rágcsálókat pusztít, háziállat, „gyógyhatású”

Elıfordul: mezıgazdasági területek, települések, erdık, füves, cserjés területek, folyópartok

Táplálkozás: ízeltlábúak, gerincesek

Szaporodása: évente 2-3-szor, 3-5 (1-7) utód születik

Szabályozás: ha háziállat: csengı, éjszakai bezárás, ivartalanítás, etetés, szigeteken: csapdázás, nem etetés

Egyéb: kb. 3000 éve domesztikálták Egyiptomban, a 18.-19. sz.-ban a hajókon a rágcsálok irtása miatt tartották, 15 évig is elélhet (2-3 év)

Gambusa affinisTesthossz: 40-70 mm, viszonylag nagy szem, lekerekített hátúszó, hosszúfarokúszó, hasa ezüstös, háta zöldes, sárgás vagy barnás

İshazája: USA déli része, Mexikó

Betelepítették: édesvizekbe szinte világszerte a szúnyogok szabályozására

Károkozása: agresszív, más halakat megtámad, alig pusztítja jobban a szúnyogokat, mint a honos halak, kihat a plankton, rovar- és rákfaunára, betegséghordozó

Haszna: élıeledel akváriumi halaknak, szúnyogirtás

Elıfordul: tavakban, lassú folyású folyóvizekben, 12-29 ºC között, de túléli a 42 ºC-t és a kevés O2-t is

Tápláléka: zooplankton, apró rovarok, detritusz

Szaporodása: elevenszülı, az ivadékokat az anya gondozza, számuk: 60-300

Szabályozás: oxigénhiányt okozó mérgekkel, (a többi halat el kell távolítani)

Lymantria dispar– (erdei) gyapjaslepkeTeljes hossza: 18-35 mm, a nıstény fehéres barnásszürke foltos, a hím barna sötétebb rajzolattal, csápja fésős

İshazája: Európa, É-Afrika, Ázsia

Betelepítették: É-Amerika

Károkozása: ált. nem okoz jelentıs károkat, de elszaporodva a gazdanövény teljes lombozatának elvesztését okozza, különösen más tényezıkkel (pl. szárazság, már rovarok, gombák) együtt veszélyes, a fák pusztulását okozhatja, a lárvák szıre egyes embereknél allergiát okozhat, a fákon élı, táplálkozóállatokat is veszélyezteti

Elıfordul: településekben, ültetett és természetes erdıkben, cserjésekben, folyópartokon

Tápláléka: 500 fa- és cserjefajon táplálkozik

Szaporodása: a narancssárga petecsomókat (100-15000 pete) a nıstény fatörzsekre, sziklákra, emberi létesítményekre rakja, ragadós váladékkal összetömöríti

Szabályozás: fürkészlegyekkel és darazsakkal fertızött európai bábokat helyeztek ki Amerikában, Bacillusthuringiensisszuszpenzió, peték eltávolítása, rovarirtó szerek, csapdák

Egyéb: a populáció 1-5 év alatt szaporodik el, É-Amerikába Európából hurcolták be, a hernyókat szél szállítja el a fa tetejérıl

Mnemiopsis leidyi

Testhossz: 100 mm, oldalirányban lapított, áttetszı vagy tejszerő, éjszaka zöldes

İshazája: É- és D-Amerika mérsékelt és szubtrópusi partjainál

Betelepítették: Fekete-tenger, Azovi-tenger, Égei-tenger, Kaszpi-tenger

Károkozása: zooplanktont, lebegıhalikrát és fiatalabb halakat, rákokat, csigákat fogyaszt, megváltoztatja a táplálékláncot (ragadozó halak és delfinek eltőnése), jelentısen csökkentette a biodiverzitást

Elıfordul: tágtőréső a víz sótartalmával (3-39%), hımérsékletével (4-31 ºC ) és minıségével szemben

Szaporodása: naponta 3000 petét is rakhat, önmegtermékenyítésre képes

Szabályozás: a teljes kiirtása lehetetlen, természetes élıhelyén számos fogyasztója van, véletlenül egy másik medúzát (Beroe ovata) szintén behurcoltak a tavakba, amely sikeresen visszaszorította a M. l.-t, és az ökoszisztéma regenerálódása elkezdıdött.

Egyéb: ballasztvízzel terjedt el

Morfológia : 4 spóratípusa van, tünetei: levélsárgulás, barnulás, száradás, hullás, elszínezıdés a xylémben, ágelhalás, szétterjed a koronában, az érzékeny fa elpusztulhat egy éven belül

İshazája: Ázsia

Betelepítették: Európa (1910), Észak-Amerika (1930)

Károkozása: az 1900-as évek közepén járvány Európában és Észak-Amerikában, a szilek érzékenysége: mezei, hegyi, vénic, a fertızést szíjácsszúk(Scolytus) is terjesztik

Ophiostoma ulmi, Ophiostoma novo-ulmi–szilfavész

Elıfordul: természetes és mesterséges erdıkben, településeken

Szabályozás: rezisztens klónok és hibridek létrehozása, a fertızött fák eltávolítása, elégetése, a vektorok visszaszorítása, fungicidekalkalmazása megelızésképpen is

Egyéb: Amerikában károsított fajok: U. americana, U. rubra, U. crassifolia, U. thomasii, a Scotylusscotylusmellett Hylurgopinusrufipesis terjeszti a gombát, a betegséget elıször Hollandiában detektálták: Dutch elm disease

Oryctolagus cuniculus– üregi nyúlTesthossz: 35-45 cm, sárgásbarna, füle 6-7 cm, le-kerekített, hátsó lába 7,5-9,5 cm

İshazája: Ibériai-félsziget

Betelepítették: Ázsia és Antarktisz kivételével minden kontinensre

Károkozása: komoly eróziós problémákat okoz túllegeléssel és üregkészítéssel, a honos fajokkal és a háziállatokkal verseng, számos honos növény- és állatfaj egyedszámát csökkenti, nem honos ragadozók (róka, macska) elszaporodását okozhatja

Haszna: már a rómaiak háziasították

Tápláléka: főfélék, gyökerek, gabona, zöldségek, fakéreg

Szaporodása: évente 5-7-szer, max. 7 utóddal, évente 30 utódot is nevelhet

Elıfordul : mezıgazdasági és bolygatott területeken, természetes erdıkben, ültetvényekben, cserjés és füves élıhelyeken, sivatagokban, repülıtereken, parkokban

Szabályozás: megelızés, kerítés, csapdázás, kilövés, vegyszer (mérgezett répa), biológiai kontroll: mixomatózis, vírus: nem ajánlott

Egyéb: a középkorban böjti eledel volt a fiatal nyúl

Sciurus carolinensis– szürke erdeimókus

Testhossz: 20-28 cm, farokhossz: 22 cm, háta szürke, hasa fehér, fülén nincs pamacs

İshazája: Észak-Amerika

Betelepítették: Angliába 1889-ben 350-t, Olaszországba, Dél-Afrikába

Károkozása: elsısorban a síksági lombos erdıkbıl, városi parkokból szorította ki a közönséges erdeimókust, lehántja a kérget a hajtásokról, valószínőleg a parapoxvírushordozója

Tápláléka: magvak, termések, virágok, rügyek, háncs, gomba, rovarok, madártojások, kukorica

Szaporodása: évente 3 almot rak, 2-3 utóddal

Elıfordul : mezıgazdasági területeken, városokban, természetes erdıkben, ültetvényekben, cserjésekben,

Szabályozás: Angliában megpróbálták kiirtani, sikertelenül (csapdázás, vadászat, jutalom felajánlása)

Fallopia sps.– japánkeserőfő fajokMorfológia : 100-300 cm, mélyre hatoló gyökerek + oldalirányban kúszó gyöktörzs, vastag, üreges szár, szórt, tojásdad, 10-30 cm hosszú levél, összetett bugavirágzat, fehér lepel (július-szeptember), makkocska

İshazája: Kelet-Ázsia

Betelepítették: Európa, É-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland

Károkozása: folyók mentén, nyílt területeken sőrőállományokat képez, megakadályozza a honos fajok regenerációját, csökkenti a növény- és állatfajok diverzitását

Fallopia sps.– japánkeserőfő fajokHaszna: díszcserje, rekultiváció, erózióvédelem, méhlegelı, a fiatal hajtások ehetık, levelébıl szivart készítettek

Elıfordul: folyó- és állóvizek mentén, bolygatott és nedves területeken, településeken, fényigényes, a talajjal szemben tágtőréső

Szaporodása: vegetatív úton, gyöktörzzsel (238 hajtás/m2), a magok széllel terjednek

Szabályozás: mechanikai szabályozás csak hosszú távon és kis állományok esetén hatásos, glifozát

Fallopia sps.– japánkeserőfő fajok

Fallopia sps.– japánkeserőfő fajok

Fallopia japonica– ártéri japánkeserőfő

Fallopia x bohemica– hibrid japánkeserőfő

Fallopia sachalinensis– óriás japánkeserőfő

Fallopia sachalinensis– óriás japánkeserőfő

Fallopia japonica, F. x bohemica, F. sachalinensis

Sturnus vulgaris– seregélyTeljes hossza: 22 cm, télen és kora tavasszal: zöldesen csillogó fekete, szürkepettyes, nyáron: fekete, a fiatalok szürkésbarnák

İshazája: Európa, DNy-Ázsia, É-Afrika

Betelepítették: É-Amerika (díszmadár), D-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland (biológiai kontrol)

Károkozása: több száz millió dollár kárt okoz a mezıgazdaságban, a honos madárfajokat táplálékszerzési és fészkelési esélyeit csökkenti, más madárfajok fészkét foglalja el, a városi létesítményeket is károsíthatja

Haszna: rovarpopulációkat szabályoz, díszmadár

Elıfordul: mezıgazdasági területeken, városokban, természetes erdıkben, ültetvényekben, folyópartokon, füves és nedves élıhelyeken

Tápláléka: mindenevı, magok, rovarok, termése, gerinctelenek, növények

Szaporodása: költési idı: április-május, 4-6 kékeszöld tojást rak

Szabályozás: vadászat, csapdázás, riasztás hanggal, Észak-Afrikában mérgezik, vagy hálóval fogják, piacokon árulják

Egyéb: gyakran több mint 3000-es csoportot alkot, városokban, nádasakban éjszakáznak,vadon 21 évet is megélhet,jó hangutánzó

Tamarix ramosissima– odesszai tamariskaMorfológia : rózsaszín virágúdíszcserje, pikkelylevelekkel, virágai végálló füzérekben nyílnak

İshazája: D-Európa, Ázsia

Betelepítették: É-Amerika

Károkozása: a honos fa- és cserjefajokat (főz- és nyárfajok) kiszorítja, rovar- és madárfaunája szegény, a talaj tekintetében rendkívül tágtőréső, megváltoztatja a folyók szélességét, vízhozamát, kiszárítja a talajt, gyúlékony

Haszna: díszcserje, szélfogó, erózióvédelem, méhlegelı, régen bútorként és tőzifaként hasznosították, egyes madárfajoknak fészkelési lehetıséget biztosít

Elıfordul: folyó- és állóvizek mentén, 2100 m-es magasságig

Szaporodása: magvai széllel terjednek, rovarmegporzású, szára könnyen meggyökeresedik

Szabályozás: a kisebb egyedek kézzel eltávolíthatók, a kivágás utána gyökfıt érdemes roncsolni, a vegyszeres visszaszorítás is hatásos (triclopyr, glifozát, stb.), égetés, kecskék és levélbogarak is fogyasztják

Trachemys scripta elegans– vörösfülő

ékszerteknıs Teljes hossza: 15 cm, vörös foltos fej, háta zöld alapon fekete és krémszínő csíkokkal, hasa krémszínőfekete rajzolattal, a nıstények mellsılábain rövidebb a karom

İshazája: USA

Betelepítették: Ausztrália, Ázsia, Európa, D-Afrika

Károkozása: közkedvelt díszállat, ezért sokhelyütt megtelepedett, verseng a honos teknısfajokkal, mindenevı: rovarok, rákok, férgek, kétéltőek, csigák, halak, növények, madárfiókák, szeret madárfészkekben sütkérezni

Elıfordul: tavaknál, nedves területeken, kedveli a napos ágakat, köveket

Szaporodása: 3-11 tojást rak

Szabályozás: úszó csapdákkal elfogható, a tojások összegyőjthetık

Egyéb: 1970 óta nagy mennyiségben tenyésztik az USA-ban, importálják

Paravespula vulgaris– kecskedarázs

Teljes hossza: 11-19 mm, a potroh fekete-sárga csíkos, a dolgozók szeme mögött fekete folt található

İshazája: Holarktikus

Betelepítették: Ausztrália, Új-Zéland

Károkozása: csípése fájdalmas, a honos rovar- és madárfajokkal verseng (rovarokat és nektárt fogyaszt), gyümölcsöket eszik, fészkét föld alatt, fák odvában vagy épületekben készíti

Elıfordul: településekben, ültetett és természetes erdıkben, cserjésekben

Tápláléka: nektár, mézharmat, gyümölcsök, ízeltlábúak (kétszárnyúak, lepkék, pókok)

Szaporodása: a megtermékenyített királynı áttelel és tavasszal létrehozza az új kolóniát, a dolgozók ısszel elpusztulnak

Szabályozás: vegyszeres proteincsapdával, parazita fürkészdarazsakkal (Új-Zéland)

Egyéb: a királynı 30-70 km-t repül évente.