8

Az eritropoetin gyógyszerkarrierje tulaj­

don képpen 1957­ben kezdôdött, amikor

egy el szánt hematológus kutató, Leon

Jacobsen be bizonyította, hogy a

szer vezet vörös vér test­termelését

fokozó, a negyvenes évek óta

ismert anyagot a vese választja ki.

A ké sôbbiekben Jacobsen azon

dolgozott, hogy az eritropoetint terá­

piásan is alkalmazni le hessen, erre azonban

még évtizedekig várni kellett, eritropoetint

izo lálni ugyanis csak húsz évvel késôbb,

1977­ben sikerült, és akkor is mindössze

csak néhány mikro gramm mennyiségben.

A kívülrôl bevitt EPO vérszegénységet csök­

kentô hatását állatokon már 1984­ben iga zol­

ták, de az igazi áttörést a biotechnológia hoz­

ta. 1985­ben sikerült elôször genetikailag mó ­

dosított mikroorganizmussal humán EPO­t

elôállíttatni, és hamarosan megvalósulhatott

a humán rekombináns eritropoetin (hrEPO)

ipari mértékû gyártása. Az elsô klinikai vizs­

gálatokat 1986­ban végezték, és két évvel

késôbb az EPO bekerült az orvosi gyakor­

latba is.

Kezdetben krónikus veseelégtelenségben

szen vedô betegek vérszegénységének ke­

ze lésére használták, de késôbb az indikációs

terület fokozatosan bôvült; a gyógyszer mára

a koraszülött­gyógyászatban, a sebészetben,

az intenzív ellátásban, valamint számos da­

ganatos és hematológiai betegség keze lé sé­

ben is szinte nélkülözhetetlenné vált. Koráb­

ban ugyanis a súlyos anémiák kezelésének

egyetlen lehetséges eszköze a vérátöm lesz­

tés volt, ami nemcsak bonyolult, de jóval koc­

kázatosabb beavatkozás. Sajnos azonban az

eritropoetin használata elterjedt egy olyan te­

rületen is, amelynek célja nem a gyógyítás,

hanem a vörösvértestek számának eme lé­

sén keresztül a sportteljesítmények foko zá­

sa; az EPO népszerû doppingszerré vált.

A mindössze

húsz éve alkalmazott, a vörös vérsejtek

termelôdését szabályozó eritropoetin

ma már nélkülözhetetlen a gyógyászatban,

hiszen számos, súlyos vérszegénységgel

járó betegség kezelése során járul hozzá

jelentôsen a betegek életminôségének

javításához. Az eritropoetin szó görög eredetû: az „erythros”

(jelentése: ’vörös’ — innen a vörösvérsejtek erythrocita elnevezése)

és az „alkot, mûvel” jelentésû „poiese” szó összetételébôl származik.

Vérátömlesztés helyett EPO

9

Az eritropoetin a vesében termelôdik, és

feladata a vörösvértest­képzôdés szabályo­

zása. Kiválasztása a vese sejtjeinek oxi gén­

hiányos állapotában indul el, de hatását a

csontvelôben fejti ki: a csontvelô ôssejtjeit

indítja el az erythrocytává való diffe ren ciá­

lódás irányába. Idült vesebetegségben ez a

folyamat tartósan sérül: a betegek folya ma­

tosan vérszegénységgel küszködnek, tehát

rendszeres EPO­pótlásra szorulnak.

Az anémia nagyon súlyos problémát jelent

számos daganatos kórképben is. Egyfelôl

tüneteivel — mint az állandó, leküzdhetetlen

fáradtságérzet — megkeseríti a betegek éle­

tét, másfelôl az oxigénhiányos állapot kedvez

a tumorsejteknek, melyek így ellenállóbbak a

kemo­ és sugárterápiával szemben. Mind­

ezek mellett a vérszegénység a sürgôs ke­

zelések elvégzését is akadályozhatja vagy

késleltetheti. Daganatos betegségekben a

sú lyos vérszegénység több tényezô hatá sá­

ra alakul ki. Maguk a tumorok is termel het­

nek olyan anyagokat, amelyek csökkentik a

vörösvérsejtek termelôdését, illetve élet tar­

tamát. A daganat vérzése miatti kismértékû,

ám folyamatos vérvesztés is súlyos ané miá­

hoz vezethet, valamint a kemo­ és su gár terá­

pia is károsíthatja a vörösvértesteket, illetve a

termelôdésüket szabályozó rend szert.

A világon rákbetegek millióit kezelték már

eritropoetinnel, így a hatékonyságot illetôen

igen sok adat áll rendelkezésre; ezek tanú­

sága szerint a betegek 50­60 százaléka biz­

tosan reagál az EPO­ra. Elônyei közé tartozik,

hogy alkalmazása mellett nem jelentkeznek a

transzfúzióval együtt járó szövôdmények, a

vörösvértestek termelôdése pedig folya ma­

tos. A hatás eléréséhez azonban hetekre is

szükség lehet, így a szakemberek hang sú­

lyozzák, hogy a kezelést már a vérsze gény­

ség kezdeti stádiumában érdemes elkez­

deni. Magyarországon a daganatos betegek

vérszegénységének kezelésére az eritro­

poe tint a szakmai szervezetek által kidol go­

zott kritériumok szerint hematológiai beteg­

ségekben, az emlô, a here, a petefészek, a

méhnyak, a fej­nyaki, illetve a tüdô daga na­

tainak kezelése során alkalmazzák.

Az eritropoetin doppingszerként történô hasz ­

nálata ellen hosszú évek óta küzdenek a

doppingellenes hatóságok. Bár a kívülrôl be­

vitt EPO kimutatása ma már megoldottnak

tekinthetô, jelentôs problémának számít,

hogy a szer igen hamar kiürül a szervezetbôl.

Bár az EPO­t sokan ártalmatlannak gon dol­

ják, — „természetes anyag” — mondják, ez a

fajta dopping is több sportoló halálát okozta

már. Az EPO hatására keletkezô vörös vér­

test­többlet miatt ugyanis a vér besûrûsödik,

ami növeli a trombóziskészséget. További

probléma, hogy EPO­készítmények a legvál­

tozatosabb helyekrôl rendelhetôk, például az

interneten is, és az ismeretlen eredetû ké­

szítményekben lévô szennyezôanyagok óriá­

si veszélyt jelenthetnek.

Nem tudni biztosan, hogy sportversenyeken

bevetették­e már az ún. géndoppingot. En­

nek lényege, hogy az eritropoetin terme lô­

dését szabályozó génszakaszt bejuttatják az

izomba, így nincs szükség injekciókra, hiszen

a gén hatására az illetô szövet maga termeli

az eritropoetint. Állítólag ez lesz a jövô — ta­

lán már a jelen — doppingja.

Bakos Júlia