A 17. századi francia klasszicizmus

A 17. század közepén Franciaországban új stílus: a klasszicizmus (classis = osztály; classicus = első osztályba tartozó)

Jellemzi: az antikvitás tisztelete és követése, a szigorú formákhoz kötődés a barokk mértéktelenségével, miszticizmusával, szertelenségével szemben

Idő:

XVII. század; XIII. és XIV. Lajos uralkodása. Richelieu, Mazarin, Colbert politikai és gazdasági tevékenykedésének időszaka.

17. század második fele, Franciaország, XIV. Lajos (Napkirály) uralkodása (1643-1715) alatt bontakozott ki (Európába többi részén barokk hódít)

XIV. Lajos uralkodói érdeke:

rend, nyugalom, ésszerűség → ezeket

az erényeket kérte számon művészein is

Jellemzői továbbá:

Valószerűség

Ésszerűség

áttekinthető szerkezet

belső harmónia

Társadalmi háttér:

az abszolút monarchia időszaka;

a király és a polgárság történelmi kompromisszuma, melynek lényege, hogy a király megvédi az arisztokráciával és klérussal (=egyház) szemben a polgárságot, s ezzel elősegíti a saját érdekében is annak gazdasági megerősödését.

Társadalmi háttér:

Ennek érdekében a polgárság lemond az önálló ideológiáról és szervezkedésről.

Az élet minden területét áthatja a józan ész nevében fellépő központi akarat és irányítás.

Ez érvényesül a művészetek területén is.

XIV. Lajos (1643–1715), a Napkirály korában az ízlést az udvar (az irodalmi illedelmesség) és a város (a polgári józanság) határozza meg.

Az államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodik.

„Az állam én vagyok.”

François Girandon: Apolló és a nimfák

Esztétika: A XVII. század elején fellobbanó vitákat,

azok tanulságait Boileau foglalja össze Art poetique című munkájában.

A józan ész nevében a legmagasabb szintű esztétikához kell visszanyúlni (Arisztotelész, Horatius),

s a művészi gyakorlatban is az antik szerzőket kell utánozni.

Boileau előírásokat fogalmaz meg a műalkotással szemben.

A témában hasznos oldalak:

http://enciklopedia.fazekas.hu/memo/Nicolas_Boileau_b.htm

Vagy

http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/8het/esztetika/arspoetica.html

További képek

http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/klasszicizmus.htm

Követelmények

Két alapelv:

a mértéktartás

a józan ész elve

Mértéktartás, distancia elve:

A színpadi mű cselekménye nem érintheti a királyt és közvetlen környezetét, ezért a cselekményt időben vagy térben el kell távolítani, meg kell szüntetni a ‘hic et nunc’ (=itt és most) állapotot.

Ezért a témát leggyakrabban az antik mitológiából veszik.

A cselekmény nem sértheti a jó ízlést és az erkölcsöket, nem történhet erőszakos jelenet, szeméremsértő tett.

A dráma nyelvezete sem sértheti a jó ízlést.

Megkötötték a versformát is.

A józan ész, a raison követelménye:

Arisztotelész félreértelmezése folytán követelmény lesz a hármas egység elve.

„De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén:

úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény,

történjék egy eset, egy helyen, egy napon:

kezdettől végig azt lássuk a színpadon”

A józan ész, a raison követelménye

A hely egysége:A klasszicista tragédia szigorú követelményei között a háttérdíszlet palotát, palotabelsőt ábrázolt – festve. (Néhány esetben két helyszínt is felfestettek, s a színész azzal jelezte a helyszín változását, hogy a másik díszlet elé állt.)

Az idő egysége:24, 36 óra.

A cselekmény egysége:A cselekménynek kitérők nélkül, egyenes vonalúan kell haladnia a végkifejlet felé.

A klasszicista színházban nincs véletlen;

fedett helyen; a színpadot a nézőtértől függöny választja el (de a kosztümök 17. századiak) s ezzel kezdetét veszi a színművek felvonásokra osztása.

A színészek férfiak és nők.

Ekkor alakul ki a színpad mai formája az ún. kukucskáló színpad.

A francia klasszicista dráma

arisztokratikus színház (közönsége az arisztokrácia)

cselekménye egyszerű, egy vonalon halad előre, lélekelemző természetű

nem szenvedélyesek a hősök, hanem kötelességtudatuk erős

hármas egység színház: fedett, függönyt használtak,

felvonásokra tagolódott, nők is játszottak, de mellőzték díszleteket

drámák verses formájúak (alexandrinus, magyarra hat és feles jambusokban)

tragédiaíró:

Corneille (1606-1684) – 1636 Cid,

Racine (1639-1699) – 1677: Phaedra

komédiaíró: Molière (1622-1673)